ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS ACTA JURIDICA ET POLITICA
Tomus LXXXI.
ÜNNEPI KÖTET
DR. NAGY FERENC
EGYETEMI TANÁR 70. SZÜLETÉSNAPJÁRA
SZEGED
2018
Comissio Scientiae Studiorum Facultatis Scientiarum Politicarum et Juridicarum Universitatis Szegediensis
ATTILA BADÓ, ELEMÉR BALOGH, LÁSZLÓ BLUTMAN, JÓZSEF HAJDÚ, MÁRIA HOMOKI-NAGY, ÉVA JAKAB, KRISZTINA KARSAI, FERENC NAGY,
PÉTER PACZOLAY, IMRE SZABÓ Redigit
MÁRIA HOMOKI-NAGY
Nota
Acta Jur. et Pol. Szeged
Szerkesztőbizottság
a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tudományos bizottsága
BADÓ ATTILA, BALOGH ELEMÉR, BLUTMAN LÁSZLÓ, HAJDÚ JÓZSEF, HOMOKI-NAGY MÁRIA, JAKAB ÉVA, KARSAI KRISZTINA, NAGY FERENC,
PACZOLAY PÉTER, SZABÓ IMRE
Főszerkesztő HOMOKI-NAGY MÁRIA
Szerkesztők:
KARSAI KRISZTINA, FANTOLY ZSANETT, JUHÁSZ ZSUZSANNA, SZOMORA ZSOLT, GÁL ANDOR
Műszaki szerkesztő Marvanek Judit
Felelős kiadó: BALOGHELEMÉR dékán Kiadványunk rövidítése
Acta Jur. et Pol. Szeged ISBN 978-963-306-570-9 ISSN 0324–6523 Acta Univ.
TARTALOM
ELŐSZÓ………...11 VORWORT... 13
AMBRUS ISTVÁN
A szankciós szabályok és a büntetéskiszabás néhány dilemmája Magyarországon (2010–2017)...15
ANTAL TAMÁS
Szélsőbaloldali büntető ügyek a Szegedi Kir. Ítélőtábla előtt a világgazdasági
válság idején... 27
BAKOS-KOVÁCS KITTI
A közösségi portálokon elkövetett egyes személyiségi jogsértések...39
BALOGH ÁGNES
A gyermekkor mint büntethetőséget kizáró ok...53
BALOGH ELEMÉR
A középkori szentszékek büntető joghatósága...63
ANDREA TÜNDE BARABÁS
Die Anwendung restaurativer Methoden im Rahmen der Freiheitssrafe...73
BARTKÓ RÓBERT –SÁNTHA FERENC
Az Európai Unió jogalkotása és hatása a terrorcselekmény hazai
büntetőjogi szabályozására...83
BATÓ SZILVIA
„… a bírói önkény, vagy is a szokás…”...101
BÉKÉS ÁDÁM
A mostohagyerek álma – lehet-e önálló eljárásjogi sértett-fogalom?... 115
BELOVICS ERVIN
A büntetés kiszabásának nehézségei...127
JOSEF BISCHOF
Zusammenwirken der Juristenfakultät der Universität Leipzig mit der Staats- und
Rechtswissenschaftlichen Fakultät der Universität Szeged...137
BLAZOVICH LÁSZLÓ
Raymundus Parthenopeis: A törvények rövid, könnyű és hasznos foglalata... 153
BLUTMAN LÁSZLÓ
Újabb bonyodalmak a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés körül...161 BOBVOS PÁL
A termőföld használatára alapított haszonélvezeti jog esete a büntetőjoggal...173
CZENCZER ORSOLYA
A gyermekbántalmazás és az erőszakos bűnelkövetés összefüggéseinek vizsgálata a hazai
büntetés-végrehajtásban...187
CZINE ÁGNES
Szerelmi téboly ellen nincs büntetőjogi védelem...199
FRIEDER DÜNKEL
Gefangenenraten und Sanktionspraxis in Europa unter besonderer Berücksichtigung
der Entwicklung in Ungarn...205
ELEK BALÁZS
A ’jogi tévedés’ a természetkárosítás bűncselekménnyel összefüggésben...225
FANTOLY ZSANETT
Alapelvek az új büntetőeljárási törvényben...237
FARAGÓ-MÉSZÁROS JUDIT
Meditáció a mediációról...253
CSABA FENYVESI
Die Gegenüberstellung als Beweisverfahren aus dem kriminalistischen Aspekt...257
GÁCSI ANETT ERZSÉBET
A terhelti együttműködés rendszere az új büntetőeljárási törvényben...273
GÁL ANDOR
A jogos védelmi helyzet létrejötte... 287
GÁL ISTVÁN LÁSZLÓ
Régi és új tendenciák a gazdaságpolitikában és a kriminálpolitikában a tőkepiac
védelmére...303
GELLÉR BALÁZS JÓZSEF –BÁRÁNYOS BERNADETT
A tulajdon és a büntetőeljárás...315
GÖNCZÖL KATALIN
Megőrizhető-e a skandináv büntetőpolitikai modell?... 323
GÖRGÉNYI ILONA
Közösségi szankciók a büntetőjogban...333
GÖRÖG MÁRTA
Miként ítélhető meg a megítélhetetlen?...349
WALTER GROPP
Böser Wille und guter Wille...359 HAJDÚ JÓZSEF
A közérdekű nyugdíjas szövetkezetekről pro és kontra...369
TARTALOM 7
ZOLTÁN HAUTZINGER
Die Beurteilung der Ausländer in den kriminalistischen Wissenschaften...383
HEGEDŰS ISTVÁN
A másodfokú eljárás változó szabályai az új büntetőeljárási törvényben...393
HEKA LÁSZLÓ
Szerbia büntető törvényének 2016. évi módosításai...399
HERKE CSONGOR
Az európai ne bis in idem elv érvényesülésének gyakorlati problémái hazánkban...413
HOLLÁN MIKLÓS
A viszaható hatályú büntető jogalkalmazás tilalma és az Alaptörvény...419
HOMOKI-NAGY MÁRIA
A magyar magánjog fejlődését befolyásoló jogforrások a neoabszolutizmus idején 1989... 433
HORNYÁK SZABOLCS
Kérdések a járművezetéstől eltiltás köréből...445
IRK FERENC
Értékvédelemtől ex ante prevencióig...455
JUDIT JACSÓ
Entwicklungstendenzen des österreichischen Finanzstrafrecht...469
JAKAB ÉVA
Éjjel, fegyverrel...485
JÓZSA ZOLTÁN
Reflexiók az önkormányzati rendszer elmúlt 25 éve kapcsán...499
JUHÁSZ ANDREA ERIKA
A túlzsúfoltság kérdése az EJEB esetjogában...507
JUHÁSZ ZSUZSANNA
A bebörtönzés építészete...517
KARSAI KRISZTINA
Büntetőjogi alapelvek az európai integrációban...531
KEREZSI KLÁRA
Kriminálpolitika egykor és ma...541
KISS BARNABÁS
Az alapjogok korlátozhatósága különleges jogrendben, különös tekintettel a (büntető-)
igazságszolgáltatásra vonatkozó rendkívüli intézkedésre...555
KÓNYA ISTVÁN
Védd magad...567
KORINEK LÁSZLÓ
A megnyugtató rendőrségről...575
LÁSZLÓ KŐHALMI
Gedankenbrocken aus dem Themenbereich des Terrorismus und der Menschenrechte...583
LÉVAY MIKLÓS
Egy, a büntetéskiszabás elméletével és gyakorlatával foglalkoző tanulmánykötetről...593
ANDRÁS LICHTENSTEIN
Die Organisation der Strafverfolgungsorgane und ihr Verhältnis zueinander
in Ungarn...607
LÖFFLER TIBOR
Politikai perek, politikai foglyok és politikusbűnzők?... 617
LŐRINCZ JÓZSEF
A „Kádár-korszak” börtönügyének szakmatörténeti vázlata...629
LŐRINCZY GYÖRGY
Egy rosszul sikerült tényállás: a testi sértés szabályozása az új Büntető Törvénykönyvben...641
MADAI SÁNDOR
A tájékoztatási kötelezettség megsértésének büntetőjogi alapkérdései...655
MÉSZÁROS ÁDÁM
Elhatároló és összekötő bűncselekmény fogalmaink...667
MEZEY BARNA
Adalékok a büntetőbíráskodás 18. századi változásaihoz...679
MEZŐLAKI ERIK
A súlyosítási tilalom szempontjából a súlyosabb büntetés, illetve a büntetés helyett
alkalmazott súlyosabb intézkedés kérdése...691
MOLNÁR ERZSÉBET
A kártérítési igény kielégítési alapjának elvonása a büntetőeljárásban...701
MOLNÁR GÁBOR MIKLÓS
A mentelmi jog felfüggesztése...715
MONORI ZSUZSANNA ÉVA
Zaklatás vagy üldözés?... 729 NAGY ANITA
Az általános kegyelmi eljárás egy kutatás tükrében...743
TARTALOM 9
NAGY ZOLTÁN ANDRÁS
A joghatóság problémája a kiberbűncselekmények nyomozásában...755
NAGY ZSOLT
A jogszociológia és a kriminológia kapcsolata... 767
NÉMETH ZSOLT
Az ellenség-büntetőjog lenyomata...781
JÓZSEF PALLÓ
Charakteristische Prinzipien und Wert in unserem heutigen Strafvollzugsrecht...789
POKOL BÉLA
Az alkotmánybíróságok funkcióbővülése: a jurisztokratikus állam felé...801
RÉVÉSZ BÉLA
Állam, politika és tudomány a „cigánybűnözés” problematikájáról...813
RÓTH ERIKA
A kiszolgáltatott és a gyermek gyanúsítottak, valamint vádlottak uniós védelme...829
†RUSZOLY JÓZSEF
Rendiség és népképviselet...843
SÁRKÁNY ISTVÁN
Korunk terrorizmusának jellemzői...859
ARNDT SINN
Begriff und Erscheinungsformen des Vorsatzes...869
SZABÓ KRISZTIÁN
A védőhatóságról... 881
SZOMORA ZSOLT
Meghatározható-e a valóság bizonyításának dogmatikai karaktere, avagy milyen
tanulságokkal szolgál az „Üble Nachrede” tényállása a német bünetőjogban...889
SZONDI ILDIKÓ
Az Amerikai Egyesült Államok lőfegyvertartási szokásai az összehasonlító adatok tükrében...903
GÉZA TÓTH
Übersicht der ungarischen Regelung des Grundsatzes ne bis in idem...913
TÓTH JUDIT
A kiutasítás: volt, van lesz?...923 TÓTH KÁROLY
A lakóhelyen kívüli szavazás néhány problémája... 937
TÓTH MIHÁLY
Adalékok a büntetőjogi dogmatika válságához...945
VARGA NORBERT
A kartell-eljárásjogi szabályok bemutatása...955
VIDA MIHÁLY
A vagyon elleni bűncselekmények általános fogalmai...963
VÓKÓ GYÖRGY
Nyomon követhetőség a büntető-végrehajtási jogban, különös tekintettel a belgiumi
tapasztalatokra... 973
LIANE WÖRNER
Der Strafgrund des Versuchs als ex ante modifizierte Eindruckstheorie...987
ZAKAR ANDRÁS
A joghallgatók pályairányulásának érzelmi összetevői...1001 NAGY FERENC válogatott tudományos közleményei...1013
KARSAI KRISZTINA
*Büntetőjogi alapelvek az európai integrációban
I. Bevezetés és köszöntés
Sok más szakmától és hivatástól eltérően az egyetemi életúton, a tudományos pályán nincs jól látható pillanata a mestertől való elválásnak. A doktori fokozat megszerzése bizonyo- san nem ilyen, hiszen, ha van lehetőség közös munkára és közös kutatásokra, a mester és tanítvány viszonya nem oldódik fel a dolgok természetéből fakadóan. A habilitáció sem tekinthető tisztán ennek, hiszen bár a jelölt a tanári habitusáról és kvalitásairól önállóan és saját jogán tesz olyankor tanúbizonyságot, mégis a mester hatása sokszor nem függetle- níthető a jelölttől, ismételten csak a dolgok természetes rendje szerint. Talán az akadémiai doktori fokozat megszerzése lesz az a pillanat, amikor az elválás teljessé válik és végle- gessé? Az én tudományos pályafutásomban is lassan elérkezik ez a pillanat,1 de nem va- gyok abban biztos, hogy az elválás valaha teljessé és véglegessé válhat – Nagy Ferenc mindig a mesterem marad. Éppen emiatt köszöntésként ajánlom az ünnepeltnek e tanul- mányt, amellyel azt a tudományos munkát mutatom be, amely az akadémiai doktori érte- kezésem megírásához vezetett és amely – az értő olvasók számára mindenképp felismer- hetően – a mester hatását magán viseli, amire én magam is büszke vagyok.
II. Jogtudomány és európai integráció
Az európai integrációban az elmúlt húsz évben a legdinamikusabban fejlődő politika a legtágabb értelemben vett igazságügyi együttműködés témaköre volt, ezen belül mind a polgári ügyekben,2 mind a büntetőügyekben való együttműködés („európai büntetőjogi in- tegráció” vagy „európai büntetőjog”) körében olyan újszerű, „forradalmi” jogintézmények születtek, amelyek messze meghaladták a jogászok, s különösen a büntetőjogászok el- képzeléseit. Ez az evolúció azonban a kezdetekben nem büntetőjogi kodifikációs – értsd
* egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem
1 2017. június 7-én védtem meg akadémiai doktori értekezésemet, az eljárás még folyamatban van.
2 KENGYEL MIKLÓS: Magyarország tíz éve az Európai Unió polgári igazságügyi együttműködésében.
Magyar Jog 2014/5, 257–267. pp. KENGYEL MIKLÓS –HARSÁGI VIKTÓRIA:Európai polgári eljárásjog.
Osiris, 2009.; Kengyel a téma hazai bibliográfiáját is összeállította (2014).
uniós büntetőjogi kodifikációs – mesterterv alapján haladt, építőkövei uniós integrációs célokat szolgálnak elsődlegesen. A tagállamok által közösen deklarált és képviselt euró- pai vagy éppen uniós értékek minél szélesebb körű védelme, a makroszintű – először – gazdasági, majd ezt kiegészítve és magasabb szintre emelve társadalomépítő célkitűzé- sek (személyek szabad mozgása, szabad és biztonságos Európa, jog érvényesülése hatá- rok nélkül) jogi megvalósítása körében felmerült olyan következményeket tekinthetünk ezen építőköveknek, amelyek a büntetőjogi szabályozórendszerekre is szükségképpen kihatással vannak.
Ennek a fejlődésnek az elemzése, rendszerbe foglalása és várható tendenciák felraj- zolása a jogtudomány feladata. Különösen annak fényében is, hogy ebben a fejlődésben a büntető jogtudomány analizáló funkciója mellett igen markánsan jogfejlődés-alakító tényező is, az európai színtéren ebbéli jelentősége messze meghaladja a nemzetállami jogtudomány befolyásolási képességét büntetőjog-fejlesztési kérdésekben. Magyarul:
számos mérföldkő jogintézmény koncepciója, ami az uniós büntetőjog részévé vált, egyetemi tudományos műhelyekben, „jogtudósok” laborjában született (kölcsönös biza- lom,3 kölcsönös elismerés,4 európai egységes jogi térség,5 Európai Ügyészség6 stb.).
III. A zárt büntetőjogi rendszer külső kapcsolódásai
A jogi gondolkodást – a kontinentális jogcsaládokban – hagyományosan jellemzi a bün- tetőjogról mint „valami eltérőről” való vélekedés, elsősorban a zárt és koherens dogmati- kai rendszer, a sajátos alapelvi struktúra, a felelősségrevonást övező nyílt állami kényszer, nyilván a büntetőjogi szabályozás tárgyát képező életbeli jelenségek extraordinaritása, va- lamint értelemszerűen a bűnt körbevevő vastag társadalomerkölcsi héj miatt. Mindezekkel
3 Vö. AUKE,WILLEMS: Mutual Trust as a Term of Art in EU Criminal Law: Revealing its Hybrid Character.
European Journal of Legal Studies 2016/9, 211–249. pp.
4 TÖRŐ ANDREA: A kölcsönös elismerés elvén alapuló új EU-jogi instrumentumok, és az átfogó megoldást jelentő európai nyomozási határozat. FORVM Publicationes Doctorandorum, Szeged, 2011. 169–187. pp.;
BRAUM,STEFAN: Das Prinzip der gegenseitigen Anerkennung. Historische Grundlagen und Perspektiven europäischer Strafrechtsentwicklung. Goltdammer's Archiv 2005/4, 681–699. pp. FARKAS ÁKOS: Új alkotmányos elv a magyar büntetőeljárási bizonyításban? A kölcsönös elismerés elve. In: Erdei Árpád (szerk.):
A büntető ítélet igazságtartalma. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2010. 45–57. pp.;
JANSSENS,CHRISTINE: The Principle of Mutual Recognition in EU Law. Oxford University Press, 2013.
5 Az elv általános megfogalmazása már 1977-ben megjelent és Valery Giscard D’Estaing nevéhez fűződik, aki abban az évben a brüsszeli csúcstalálkozón mutatta be ezt az ötletet, amely utána, ha nem is azonnal megvalósítandó célkitűzésként, de folyamatosan az európai közpolitika része volt. Így például a pillérek felállításának politikai megalapozásában is szerepet játszott az elv, mindamellett, hogy mind a mai napig nem érvényesül a maga teljességében. Fontos azonban látni, hogy a több, mint 35 éves fejlődés során az ötlet fokozatosan és apránként nyert jogszabályi megfogalmazást, és maga a közösségi jog rendszere, illetve a polgári jogi együttműködés elmúlt 15 éves (robbanásszerű) fejlődése az elv megvalósulását jelenti.
Az elv büntetőjogot érintő első megfogalmazásával a Corpus Juris projektben találkozhattunk. Ezzel kapcsolatban lásd DELMAS-MARTY, MIREILLE: A Corpus Juris szükségessége, legitimitása és megvalósíthatósága. Magyar Jog 2000/11, 641–645. pp.; LIGETI KATALIN: Toward a Prosecutor for the European Union: Volume 1 (Modern Studies in European Law) Beck/Hart, 2013.
6 LÉVAI ILONA: Corpus Juris Europae, Európai büntetőjog és ügyészség az EU pénzügyi érdekeinek védelmére? Európai Tükör 1998/4, 65–91. pp.
Büntetőjogi alapelvek az európai integrációban 533
szoros összefüggésben a társadalom (ország) büntetőjogi alrendszerének nemzeti mivolta és ekként főszabályszerinti érinthetetlensége is a paradigma része, valamint az, hogy a büntetőjogi berendezkedés lényegében állami belügy, „magánügy”.
Ebben az alaphelyzetben is léteznek azonban olyan tényezők, amelyek a jogi szük- ségszerűség okán befolyásolják az egyébként „kifelé” zárt rendszer működését, azaz meghatározzák az állami belső büntetőjog nemzetközi kapcsolódásait. Négy ilyen té- nyezőt, vagyis csatornát lehet azonosítani.
Egyfelől a büntetőjog szükségszerű nemzetközi kapcsolódásait a nemzetközi bűn- ügyi együttműködés joga (kiadatás, bizonyítékok cseréje stb.) foglalta hagyományosan keretek közé, amelynek jellemzője az, hogy tipikusan államok közötti nemzetközi szer- ződésen alapul (először bilaterális, majd multilaterális egyezményekkel is támogatva), a döntéshozatal – mégha van is jogi-szakmai előkészítés – miniszteriális politi- kai/diplomáciai, az együttműködés előfeltétele a kettős büntetendőség. A részletes alá- merülés nélkül is már e három főjellemző is kirajzolja azt, hogy az államon kívülről ér- kező esetleges egyéb kérdések, amelyet a büntetőjogi szabályozáson/büntető igazság- szolgáltatás rendszerén keresztül lehetne vagy kell megoldani, csakis a politi- kai/diplomáciai szűrőn keresztül érhetnek el ehhez a társadalmi alrendszerhez.
Másrészről meg kell említeni a nemzetközi jogon alapuló egyéni büntetőjogi felelős- ség kérdéskörét és a nemzetközi büntetőbíróságot (1999): a nemzeti szintű büntetőjogi szabályozórendszer működésképtelensége (és más nemzeti jogi és politikai problémák) esetén merülhet fel az egyén nemzetközi bíróság előtti felelősségrevonása – nyilván a legsúlyosabb háborús és emberiesség elleni bűncselekmények, népirtás esetén.7
A harmadik csatorna a – hazánkban – ratifikációköteles, valamely bűncselekmények elleni fellépést szorgalmazó nemzetközi egyezmények befolyási övezete, a negyedik pe- dig az emberi jogvédelem állami büntetőjogi rendszereket korlátozó és befolyásoló glo- bális és európai keretrendszere.
IV. A zárt büntetőjogi rendszer külső kapcsolódásainak kétirányú vizsgálata
Megállapítható, hogy e jogfejlődési csatornák analizálása – jogági besorolásukat tekint- ve – nemzetközi közjogi és uniós jogi megközelítéssel egyaránt elvégezhető. A nemzet- közi jogon alapuló büntetőjogi felelősség progresszivitása abban áll, hogy a szuverén nemzetközi jogi jogalanyok, azaz az államok képesek megegyezni az emberiség legfon- tosabb értékeiben, amelyek megsértése mindenképpen büntetőjogi (szigorú, individuá- lis) felelősségrevonást követel (jelenleg népirtás, emberiesség elleni bűncselekmények, apartheid), akkor lényegében a nemzetállamhoz, az adott ország társadalmához kötődő büntetőjogi értékrendszert alakítja. Ez azt is jelenti, hogy magatartási szabályokat lehet és kell deriválni a nemzetközi jogi konszenzus tartalmából, azaz a büntetőjogi magatar-
7 Lásd például M. NYITRAI PÉTER: Nemzetközi és európai büntetőjog. Osiris, 2006.; KIRS ESZTER: A nemzetközi büntető igazságszolgáltatás nemzeti jogrendre gyakorolt hatásának korlátai: Esettanulmány az ICTY és Bosznia-Hercegovina igazságszolgáltatási rendszerének kapcsolatáról In: Ambrus István – Köblös Adél – Strihó Krisztina – Sulyok Márton – Szalai Anikó – Trócsányi László (szerk.): Dikaiosz logosz:
Tanulmányok Kovács István emlékére. 329–336. pp.
tások köre a belső, állami viszonylatban is (át)alakulhat. Ebben a jellemzőjében a nem- zetközi jogon alapuló büntetőjogi felelősség kérdéseinek összevetése az uniós integráció hasonló hatásával megalapozott és értékes felismerésekre vezethet. Hasonlóképpen ta- lálhatunk párhuzamot abban a központi kérdésben is, hogy mindkét paradigma a ha- gyományosnak (és ismertnek) mondott belső, nemzetállami büntetőjogban értelmezhető felelősséghez képest kínál, illetve hoz újat vagy mást, az államok közötti konszenzuson alapuló vagy ennek non plus ultrájaként a szupranacionális értékrenden alapuló egyéni büntetőjogi felelősség eltérősége a belső büntetőjoggal való összevetésben rajzolódik ki.
E hasonló vonások ellenére vizsgálatomból azonban kirekesztettem a tisztán nemzetközi jogi szempontú vizsgálatot,
a) a globális és regionális hatóköri eltérésen túlmenően
b) a tényleges felelősségrevonási rendszer alapvető különbségére,
c) a felelősségi kérdéseket szabályozó jogi normák jelentősen eltérő jogi természetére és
d) a „mindennapi” kriminalitást és jogéletet befolyásoló ellentétes potenciáljukra fi- gyelemmel.
A kiemelt nemzetközi bűncselekmények esetén – a komplementaritás elvének érvé- nyesülése mellett – létezik önálló felelősségrevonási rendszer (különösen Nemzetközi Büntetőbíróság), azaz már van lehetőség „államközi” büntetőbíróság elé állítani a ter- mészetes személy elkövetőt.8 A jogszabályi környezetet hagyományos értelemben vett nemzetközi szerződések adják (ratifikáció, közvetlen alkalmazás problémái),9 és a nor- mál működésű büntetőjogra (kriminalitás „átlagos” keresztmetszetére) e bűncselekmé- nyek aligha vannak hatással, mivel alapjukat mindig társadalmi kataklizma vagy ext- rém, kivételes társadalmi körülmény képezi.
Az európai büntetőjogot érintően e szempontok szerinti értékelés másként alakul: az
„államközi” büntetőjogi felelősségrevonás lehetősége legfeljebb elvi, tudományos el- képzelésekben szerepel, messze nincs konszenzus még abban sem, hogy szükség van-e egyes, ebben a körben értelmezhető, kiemelt bűncselekményekkel kapcsolatosan újsze- rű „államközi” vagy szupranacionális felelősséget alapítani. A témakört rendező jogfor- rási rendszer viszont olyan újonnan kialakult jogrend része, amely sui generis jellem- zőkkel és joghatásokkal bír a nemzetállami büntetőjogokkal szemben is. Ezen túlmenő- en a felelősségi kérdések éppen a mindennapokat is meghatározó módon fejlődnek és vetődnek fel, a társadalom (EU tagország) normális és organikus működési rendjében jelentkeznek. Az összehasonlításnak – ahogy említettem – lehet tere a hatások és funk- ciók vonatkozásában, azonban ehelyütt kifejezetten uniós jogi megközelítést alkalma- zok, mivel az Európai Unió önálló entitásként vált meghatározó szereplővé ezekben a hagyományosan nemzetközi közjoghoz tartozó jogfejlődési keretrendszerekben, és ek- ként a tagállamok zárt belső büntetőjogi rendszereit markánsan uniós (értsd = több tag- állami; tagállamok közötti; európai) érdekek és jogi mechanizmusok mentén alakítja.
8 A téma szakirodalmi feldolgozása széleskörű, mély és folyamatosan növekszik: Bárd Károly, Kirs Eszter, M. Nyitrai Péter, Lattmann Tamás, Hoffman Tamás, Kovács Péter, korábban Wiener A. Imre közöltek fontos elemzéseket.
9 Az előzőekhez még lásd különösen Bodnár László, Blutman László, Lamm Vanda munkásságát.
Büntetőjogi alapelvek az európai integrációban 535
Kimutatható, hogy – az előbb említett négy csatorna szerinti osztályozást figyelem- be véve – a szoros értelemben vett bűnügyi együttműködés témakörében új alapelvek jelentek meg, amelyek merőben más joghelyzetet alapoztak meg és más dimenzióba emelik a tagállamok segítségnyújtását egymás büntetőhatalmának gyakorlásához.10 Megállapítható, hogy az egyén büntetőjogi felelősségének meghatározását lehetővé tevő büntetőhatalom átruházásának kérdésköre fajsúlyossá válik ebben a jogi keretrendszer- ben,11 elemezhető továbbá az egyes bűncselekményi tényállásokra vonatkozó jogközelí- tés és/vagy jogegységesítés európai uniós erőfeszítései és az Unió jogvédelmi rendsze- rének fokozatos kiépítése és a büntető igazságszolgáltatásra vonatkozó alapjogok uniós jogon belüli kikristályosítása is. Ezek mind olyan tényezők, amelyek a zárt, belső tagálla- mi büntetőjogi keretrendszereket alapvetően befolyásolják, bizonyos esetekben meghatá- rozzák, így ekként nem belső eredetű szabályozási megoldásokat idéznek elő minden tag- államban. E fragmentáris jogi kölcsönhatások – az uniós jogi keretrendszer újszerűségéből és általában véve is az Unió működési modelljéből fakadóan lassan valamifajta egésszé alakulnak. Ezt lehet uniós büntetőpolitikának12 tekinteni – ami, ahogy említettem, eredeti- leg ugyan nélkülözte a rendszerszintű tervezést – és ami ma már a tagállami büntetőjogból ismert rendszertan teljes spektrumára kiterjeszti jogi befolyási övezetét.
Ez azért lényeges, mert bármilyen célspecifikus és fragmentáris is ez a fejlődés eredményeit tekintve, minden új jogintézmény, minden új megoldás végsősoron mégis- csak ugyanarra az életbeli jogviszonyra vonatkozik: az egyén, az individuum büntetőjo- gi felelősségét és a „megbűnhődést” érinti. Ekként nem különbözik a hagyományos (nemzeti) büntetőjog központi koncepciójától és a társadalmi főfeladatától sem.
Emiatt van alapvető jelentősége annak, hogy az Európai Unió különböző jogalapok- ból és szabályozási szükségletekből kinövő, büntetőjogot alakító jogi értelemben is vál- tozatos tevékenységét a jogtudomány analitikus munkával feltárja, lehetőség szerint rendszerbe foglalja és dogmatizálja, valamint a jövőre nézve megoldási javaslatokat kí- náljon, éppen azért, hogy az individuális büntetőjogi felelősség nemzetállami szinten ismert és érvényesített koncepciója a szupranacionális színtéren is helyt foghasson – amíg eltérő koncepció nem születik.
V. A belső büntetőjogi rendszer uniós hatásra történő fejlődésének alapkérdései – a ius puniendi létezése
Az Európai Unió büntetőjogot érintő jogfejlődésének rendszerbe foglalását tehát a fő- kérdések megválaszolásával kell kezdeni. Az egyik ilyen főkérdés a ius puniendire, a büntetőhatalomra vonatkozik, hogy ti. az Európai Unió mint tagállamoktól elkülönülő szupranacionális entitás rendelkezik-e ius puniendivel. A klasszikus és hagyományos felfogás szerint az állami szuverenitás magjában fészkel a ius puniendi (a büntetés és a
10 Az egységes európai térség koncepciója, a forum regit actum elv megerősödése, majd hanyatlása, a közvetlen szakmai segítségnyújtás, az asszimiláció elve és a kölcsönös elismerés elve említhető itt.
11 A büntetőhatalom terjedelme és korlátai az uniós jogi integrációban fontos kérdéssé nőtte ki magát figyelemmel az alapszerződések ilyen irányú változásaira.
12 BÁRD PETRA: Jogállamiság és európai büntetőpolitika. Jogtudományi Közlöny 2016/9, 439–447. pp.
megbüntetés joga), annak nemzeti alkotmányos rögzítése, valamint az állam kizárólagos kompetenciájaként történő kezelése elengedhetetlen – ez jellemzi a modern jogállami büntetőjogokat. A ius puniendi mint büntetőjogi kompetencia-kijelölő paradigma (kon- tinentális jogrendszerekben) alapvetően a tagállami szuverenitásból fakad, azt fejezi ki, hogy az állam jogosult „büntetni”.
A belső jog viszonylatában a ius puniendi alábbi hatalmi rétegeit lehet tehát elméle- ti szinten megkülönböztetni:
– értékválasztási hatalom/kompetencia: a társadalmi közegben fennálló értékek és érdekek közül való azon választás joga, hogy mi legyen büntetőjogi védelemmel ellátva;
– eszközválasztási hatalom/kompetencia: a jogrenden belül a büntetőjogi eszközök alkalmazásának (és nem más jogágbeli eszköz) a joga a fenti értékek védelmére;
– definíciós hatalom/kompetencia: a bűncselekmény mint jogi definíció konstituálásának a jogát jelenti, annak a határnak a meghúzását, ami a bünteten- dő és nem büntetendő magatartás között húzódik, valamint a büntetendőség elő- feltételeinek meghatározása; valamint a büntetések definiálásának a joga (milyen típusú büntetést ismer el a jogrend);
– a büntetőjogi szigor hatalma: ez a büntetési mérték meghatározásának jogát je- lenti: az elméletileg korlátlan büntetés alkalmazási határainak lefektetése;
– a büntetőjogi felelősség megállapításának a joga;
– a büntetések végrehajtásának joga.
A társadalom jogrendjének büntetőjogi alrendszere abból az origóból indul ki, hogy az állam a közhatalma révén ius puniendivel is rendelkezik. A büntetőjogi alrendszer legalapvetőbb ismérveit és jogintézményeit az alkotmány tartalmazza, amely egyben az állami büntetőhatalom korlátja is. Korlátot képez a büntetőjog kialakítása és végrehajtá- sa során is. Az alkotmányos keretek közé szorított ius puniendi a jogállam szerves része, s ugyan egyes konkrét korlátai jelentősen eltérhetnek az egyes országokban, léteznek olyan közös értékek (alapelvek), amelyek hasonló tartalommal jelentkeznek az országok nemzeti büntetőjogi rendszereiben. Az európai országok jogelvek által vezérelt büntető- jogi struktúrái hasonlítanak egymáshoz, köszönhetően a közös alkotmányos hagyomá- nyoknak és az emberi jogok védelmére irányuló „egységesített” fejlesztésnek (EJEB).
Az uniós jogi színtéren a ius puniendi utáni „vadászat” érhető tetten. Ennek során megjelennek azok a jogi manőverek, amelyek vagy az elméleti vitákban vagy a közös- ségi jog gyakorlatában (bírósági döntések) jelentek meg és a ius puniendi közösségi szintű elismerését célozták: szektorális irányelvek szankcióra kötelező normái;13 a Bi- zottság szankciós hatalmának kifejlődése;14 a lojalitási alapelvből fakadó ius puniendi;
az önálló közösségi vagy uniós érdekek védelmének tagállamoktól független érdeke15 és így önálló, sui generis ius puniendi megalapozása.
13 KIS NORBERT: Az Európai Unió és a tagországok hatáskörei az adminisztratív büntetések területén. In:
Hollán Miklós (szerk.): Az Európai Unió mint a szabadság, a biztonság és a jog térsége – Magyarország az Európai Unióban 2004–2014. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó, Budapest, 2014.
14 KIS 2014; KIS NORBERT: A bűnösségi elv hanyatlása a büntetőjogban. Unió, 2005.
15 Lásd részletesen KARSAI KRISZTINA: Az európai büntetőjogi integráció alapkérdései. KJK-Kerszöv, Budapest, 2004.
Büntetőjogi alapelvek az európai integrációban 537
Mindezek elemzése azt mutatja, hogy ezen említett korábbi kísérletek egyértelmű eredményre nem vezettek, viszont az is megállapítható, hogy a ma hatályos joghelyzet- ben viszont már létezik egyértelműen átruházott büntetőjogi hatáskör. Ez azonban to- vábbra sem generális kompetencia-transzfert, hanem részleges, azaz valamely fenti as- pektust érintő átruházást jelent.
VI. Az uniós ius puniendi korlátai – a büntetőjogi alapelvek
A ius puniendi uniós szintű elismerésével összefüggésben azt is meg kell vizsgálni, hogy milyen korlátai vannak a részleges büntetőhatalomnak. E kérdéskörben a büntető- hatalom részlegessége persze önmagában is egyfajta korlát, de ezen túlmenően az átru- házott hatalom gyakorlásának konkrét korlátait illetően kell a kérdést feltenni. Míg a tagállami büntetőjogban a ius puniendi különböző aspektusainak korlátai nemzetközi szerződésekből, a társadalmi szokásokból, a nemzetközi emberi jogvédelem vívmányai- ból és az adott alkotmányos rend által definiált alapelvi / alapjogi rendelkezésekből fa- kadnak, az uniós ius puniendi közvetlen korlátját elsősorban az uniós jogban kell keres- ni (szubszidiaritás). Másfelől viszont a ius puniendi a kereteit kijelölő, annak gyakorlá- sát korlátok közé szorító alapelvi szabályokon keresztül realizálódik, emiatt a büntető- jog alapelveinek szerepe is kulcskérdés az európai büntetőjog alapelvi bázisának feltárá- sakor. A tagállami környezetben hagyományosan és rendszerszerűen a büntetőjogi alap- elvek tartalmazzák az állami büntetőhatalom korlátait, az individuum irányában történő hatalomgyakorlás körében a jogalkotót és a jogalkalmazót egyaránt vagy éppen külön- külön kötő alapelvek említendők.
Emiatt az alapelvi rendszer felállítása során foglalkoztam a klasszikus büntetőjogi el- vek helyével és jelentésével ebben a keretrendszerben. Vizsgáltam továbbá az uniós jog elveinek szerepét és jelentőségét a büntetőjogi jogfejlesztésben. Valamint megállapítot- tam és analizáltam az európai büntetőjog – újonnan létrejött – sui generis alapelveit.
VII. Az európai büntetőjogi sui generis alapelvei
A vizsgálat alapján egyfelől kimondható, hogy az európai büntetőjog sui generis alapel- vei bizonyos szempontból eltérnek a klasszikus anyagi jogi alapelvektől. Feladatuk nem elsősorban az, hogy a ius puniendi gyakorlását, illetve a büntetőjog alkalmazását korlá- tozzák (és az egyén szabadságát biztosítsák), hanem az, hogy az Unió célkitűzéseit a büntetőjogi integráció területén megalapozzák és olyan elméleti keretekbe ágyazzák, amelyek megfelelnek az integrációs filozófiának, de a tagállami büntető igazságszolgál- tatás rendszerszintű sajátosságait is magukon hordozzák. Emiatt az európai büntetőjog sui generis alapelvei nem tartoznak tisztán a belső jogban ismert anyagi jogi vagy eljá- rásjogi kategóriákba, mert a szoros értelemben vett belső büntetőjogi szabályozási kö- rön kívül helyezkednek el, az európai büntetőjog kereteit szabják meg, amelyek aztán a
tagállami büntetőjogra közvetett hatást fognak gyakorolni. Ezen belül azonban mind az anyagi, mind az eljárási büntetőjogra is.
Az európai büntetőjog sui generis elvei tehát elsődlegesen jogi eszközül szolgálnak arra, hogy a tagállami büntetőjogi rendszerek közötti átjárhatóság – azaz az integráció – kialakuljon és rendszerszinten működjön, azaz bűnüldözési érdekeket szolgálnak, a transznacionális bűncselekmények és a bűnözői mobilitás elleni hatékony bűnüldözési és igazságszolgáltatási összefogás jogi keretrendszerét alapozzák meg.
Két fő csoportját lehet megkülönbözetni az európai büntetőjog sui generis alapelveinek, így a rendszeralkotó (strukturális) alapelveket és működési (funkcionális) alapelveket.
A rendszeralkotó vagy strukturális alapelvek elvi jelentőségű tételek, amelyek meg- határozzák (előrejelzik) a lépésenkénti integráció által e területen megvalósítandó attri- bútumokat, amelyek a (létrejövő) jogterületet jellemzik, és amelyeknek a szubszidiaritá- son és az arányosságon (valamint az uniós jog általános elvein) kívül érvényesülniük kell. Ez azt is jelenti, hogy ezen alapelvek kialakítása az uniós tagállamok mindegyiké- nek érdekében állt és ezek érvényesítése közös európai kompromisszumon alapul. Min- dezekből persze az is következik, hogy e sui generis alapelveknek van politikai tartalma (nem pártpolitikai, de európai közpolitikai mindenképpen), ez azonban nem újszerű je- lenség, általában véve is jellemző, hogy a rendszeralkotó jogelvek, így a büntetőjogiak is első megjelenésükben politikai kívánalmak voltak, amelyeket aztán világos jogi köve- telményekké transzformált a jogfejlődés, így mára már levetkőzték e tulajdonságukat.
Ezt mutatják egyébként a klasszikus büntetőjogi alapelvek is európai fejlődéstörténet- ükben, és hasonló fejlődésnek lehetünk tanúi az európai sui generis büntetőjogi alapel- vek esetében is. A rendszeralkotó (strukturális) alapelveknek az európai territorialitás elvét, az arányosság elvét, a koherencia elvét, a kölcsönös bizalom elvét, és a kölcsönös elismerés elvét tekintem. Működési (funkcionális) alapelv pedig a locus/forum regit actum elvpár. Vegyes természetűnek tekintem az asszimiláció elvét.
VIII. A nemzeti büntetőjogi alapelvek szerepe
Az individuum védelmét a korlátozott uniós büntetőhatalommal szemben a tagállami büntetőjogi alapelvek szupranacionális szintű tartalommal való elismerése és az európai jogi alapelvek büntetőjogi tartalommal való megtöltése szolgálja.
Emiatt a korábban vázolt sui generis elveken túlmenően azt is megvizsgáltam tehát, hogy a nemzeti büntetőjogi alapelvek (elsődlegesen a magyar tudományos gondolkodás által elismerteket alapul véve, így a törvényesség elvét, a bűnösségen alapuló felelősség elvét, az ultima ratio alapelvet, valamint a kétszeres értékelés vagyis ne bis in idem el- vet) mennyiben változnak meg tartalmukat illetően az európai (szupranacionális) jogi fejlődés és a szükségképpeni kölcsönhatás eredményeképpen. A vizsgálódás harmadik fókusza pedig az európai jogi alapelvek (az uniós jogrend általános jogelveinek) azon szempontú vizsgálata, hogy ezek fokozatos kiépülésük során hogyan reflektáltak az elő- ször csak megjelenő, majd igen erőteljes lendületet vevő uniós büntetőjogi folyamatokra.
Büntetőjogi alapelvek az európai integrációban 539
IX. Az alapelvek jelentéstartalmának és alkalmazási körének változása
Mindezen vizsgálat során azt is megállapítottam, hogy a törvényesség elvének korlátozó hatása szintet fog lépni, azaz nem a tagállami törvényesség elve fogja korlátok közé szorítani az uniós büntetőhatalmat, hanem ennek uniós szintű jogi leképeződése. Kimu- tattam, hogy a bűnösségen alapuló felelősség elve – a tagállami elfogadottsághoz képest – erőteljesebb az uniós jogi keretrendszert tekintve, aminek az lesz/lehet a következmé- nye, hogy az objektív alapú felelősségi formák nem nyernek koncepcionális elfogadást az uniós büntetőhatalom gyakorlása körében. Bizonyítottam, hogy az ultima ratio alap- elv felhívása az európai büntetőjog körében legfeljebb tetszetős érvelési eszköz, azon- ban tartalmi magja – szemben a tagállami felfogásokkal – nem azonosítható, vagy lega- lábbis nem büntetőjog-releváns. A kétszeres eljárás tilalmával kapcsolatosan pedig ki- mutattam, hogy a transznacionális érvényességének elismerése (ami a schengeni végre- hajtási egyezménnyel történt meg) alapvető fordulatot hozott a más tagállamból szár- mazó ítéletek belső joghatásainak elismerésében, és azt is, hogy jogfejlesztő hatással van az országok közötti joghatósági konfliktusok feloldási keretrendszerére is.16
16 Az itt összefoglalt vizsgálat részletesen olvasható KARSAI KRISZTINA: Alapelvi (r)evolúció az európai büntetőjogban. Iurisperitus, Szeged, 2015.
