A HAZ AI HÜLLŐK NÉHÁNY BELSÖÉLŐSKÖDÖ FÉRGE
Dr. EDELÉNYI BÉLA
Bevezetés. Anyag és módszer
A hazai hüllők parazitafaunája, ezen belül is az endoparazitikus fajok, más vadon élő állatcsoportok endoparazitái mellett, nem eléggé ismertek. A hüllők osztályából a hazánk területén előforduló f a j o k közül a Natrix-ok élősködőit i s m e r j ü k leginkább. Az első adatok 1920- ból, Mödlinger professzor vizsgálatai a l a p j á n ismertek. M u n k á j á b a n öt, siklóból származó Trematodát ismertet. Ezek a következők:
Telorchis assula D u j a r d i n , 1845
Encyclometra colubrimurorum Rudolphi, 1819 Leptophallus nigrovenosus Bellingh.
Paralepoderma cloacicola Lhe.
Macrodera longicollis Abilgaard, 1788.
1959—60-ban végzett vizsgálataim alapján az ismert élősködők köre a Distomum gracillimum Lhe, és az
Angiostomum fuscovenosum Raillet-el (Nematoda) bővült.
1960—61-ben folytatott vizsgálataim ú j a b b hüllőélősködők hazai előfordulását t á r t á k fel. Ezek közül a Natrix-ok élősködői közé az
Astiotrema Monticelli (Stoss. 1904)
Alaria alata (Goeze, 1728) Krause, 1914, mesocercaria, a Lacerta agilis L élősködőjeként a
Plagiorchis (Multiglandularis) mentulatus Rud.
az Emys orbicularis élősködőjeként a Cercorchis Poirieri Stoss és a
Polystomum ocellatum (Rud.) váltak ismertté.
A felsorolt férgekkel jelentősen bővült a hüllők osztályába tartozó állatok belsőélősködő f a u n á j á n a k ismerete. A külföldi irodalomban is- mertetett s a környező területeken elő is került hüllőparaziták isme- rete alapján, még mindig nem m o n d h a t j u k teljesnek a hazai hüllők p a - razitáinak sorát. Remélhetőleg a további vizsgálatok folyamán sikerülni fog a nálunk eddig még elő nem került, de feltehetően nálunk is élő p a - razita f a j o k kimutatása.
A vizsgálatok f o l y a m á n előkerült élősködők közül eddig csak a Trematoda osztálybelieket ismertettem. Feldolgozásra v á r még a Ces- toda, Nematoda és az Acanthocephala osztályokba tartozó anyag és ezek ismertetése is. Remélhetőleg a közeljövőben erre is sor kerülhet.
36 561
A vizsgálati anyag h a z á n k t e r ü l e t é n e k különböző p o n t j a i r ó l szár- mazik. Az a n y a g n a k m u n k a h e l y e m t ő l távol eső t e r ü l e t e k r ő l történő be- szerzésében igen nagy segítséget n y ú j t o t t a k az általános iskolákban működő t a n á r kartársak. K e v é s szabadidejükből áldozatot hozó önzet- len m u n k á j u k é r t ezúton is hálás köszönetemet f e j e z e m ki.
A hüllő szervezetéből kikerülő élősködők vizsgálatát fiziologiás konyhasó-oldatban való lemosás után, rögzítés nélkül kezdtem. Rögzí- tőszerként a laposférgeknél sublimátalkoholt a h e n g e r e s testű f é r g e k - nél Barbagallo folyadékot, vagy 70%-os alkoholt, átvilágításra xylol-t, szegfűszeg olajat és glicerint, f e s t é s r e boraxcarmin alkoholos oldatát használtam.
A tárgyalt fajok rendszertani beosztása p h y l u m : P l a t y h e l m i n t h e s
s u b p h y l u m : E u p l a t y h e l m i n t h e s classis: T r e m a t o d e s
subclassis: Monogenea
f a m i l i a : P o l y s t o m a t i d a e Gamble, 1896 subfamilia: P o l y s t o m a t i n a e Gamble, 1896
genus: P o l y s t o m a Zeder, 1800
P o l y s t o m u m o c e l l a t u m Rudolphi, 1819 subclassis: Digenea
f a m i l i a : Plagiorchiidae Lühe, 1901, emend. Ward, 1917 subfamilia: Plagiorchiinae Lühe, 1901. emend. P r a t t , 1902
genus: Plagiorchis Lühe, 1899
P l a g i o r c h i s m e n t u l a t u s Rudolphi, 1819 genus: A s t i o t r e m a Looss. 1900
A s t i o t r e m a M o n t i c e l l i Stossich, 1904 subfamilia: Telorchiinae Looss, 1899
genus: Cercorchis Lühe, 1900 C e r c o r c h i s P o i r i e r i Stossich, 1895
f a m i l i a : Diplostomatidae Poirier, 1886
subfamilia: A l a r i i n a e Hall a n d Wigdor, 1918 genus: A l a r i a Schrank, 1788
A l a r i a a l a t a (Goeze, 1782) K r a u s e , 1914 (mesocercaria)
A fajok leírása
P l a g i o r c h i s (Multiglandularis) m e n t u l a t u s Rudolphi, 1819 Syn.: D i s t o m u m m e n t u l a t u m Rudolphi, 1819
Végső gazdái: Lacerta agilis, Natrix n a t r i x , Vipera berus(?) Localisatio: i n t e s t i n u m t e n u e .
E l t e r j e d é s : Németország, Szovjetunió.
A Plagiorchis m e n t u l a t u s Rud. a kisebb m é r e t ű m é t e l y e k közé
•562
1. ábra
Plagiorchis mentulatus Rudolphi, 1819, Lacerta
agilis vékonybeléből.
(Eredeti)
2. ábra
Plagiorchis mentulatus Rud., 1819.
(Eredeti felvétel.) Szsz — szájszívó, ph — pharynx, gp — genitalis pórus, czs — cirruszsák, c — cir-
rus, hsz — hasiszívókorong, mt — metraterm, o — ovarium, szm — szíkmirigyek, u — uterus,
tx—to — herék, b — bélág.)
tartozik. Alakja nyúlánk, a két testvég felé elvékonyodó, elöl tompán lekerekített, h á t u l szintén, de hosszabban megnyújtott. Legnagyobb szélességét a test felezővonalában, az első here magasságában éri el.
36* 563
Bőrizomtömlője közepes fejlettségű, mozgása lassú, vontatott. C u t i c u - l á j a f i n o m a n pikkelyezett, a pikkelyezettség a test első h a r m a d á r a t e r - jed ki. Szájszívó k é s z ü l é k e subterminalis helyzetű. A hasi szívókorong az első és második t e s t n e g y e d h a t á r á n látható. Hozzávetőlegesen k é t - h a r m a d a a száj szívó készüléknek.
G a r a t j a a gömbtől igen k i s m é r t é k b e n eltérő alakú test. P r a e - p h a r y n x hiányzik. Az oesophagus n a g y o n rövid, a p h a r y n x szinte r a j t a ül a bélágak b i f u r c a t i o j á n . A bélágak viszonylag öblösek, e n y h é n h u l - lámos l e f u t á s ú a k , elvégződésükkel megközelítik a testvéget.
A genitalis p ó r u s a test első és második ötöde h a t á r á n , a hasi szí- vókorong előtt, a középvonaltól kissé balra helyezkedik el. A cirruszsák közepes fejlettségű, m e g n y ú l t tömlő, egy kis j o b b r a hajló görbülettel halad h á t r a f e l é s megközelíti a petefészek hátsó szintjét. A vesicula seminalis a cirruszsák f é l hosszúsági k i t e r j e d é s é t foglalja el. A cirrus hosszan k i n y ú j t h a t ó , egyenletes sima felületű, vastagsága 0,014 m m . A herék szabályos ovális alakú, sima szélű testek. E g y m á s mögött h e l y e z - kednek el úgy, hogy az első here a medalis tengelytől kissé balra, a m á - sodik kissé jobbra t é r el. Hossztengelyük i r á n y a megegyezik a medialis tengely irányával. Az o v á r i u m a h e r é k n é l valamivel kisebb, ovális alakú test. Hossztengelyének i r á n y a kissé eltér a medialis tengely i r á -
3. ábra
Plogiorchis mentulatus Rud., 1819. testvég az uterussal. (Eredeti felv.) (p — pete, szm — szíkmirigy, b — bélág.)
•564
nyától. A hasi szívókorong mögött, a középvonaltól jobbra tolódva látható. A receptaculum seminis az ovarium közvetlen közelében van, nagysága megközelíti az ovariumét. Az uterus fodrai áthaladnak a h e - rék között, a heréket szabadon hagyva megközelítik a testvéget. A f e l - szálló ága a petefészek és az első here közé hátranyúló metratermhez kapcsolódik. A m e t r a t e r m jól fejlett, ívalakban kissé meghajló szerv.
Kezdeti szakasza kissé kiöblösödik. A szíkanyagot termelő nagykiter- jedésű mirigy telep a test két oldalán helyezkedik el. A bélágak b i f u r - catioja mögött kezdődve egészen a testvégig húzódnak. L e f u t á s u k b a n a bélágakat t a k a r j á k , sőt a bélágak határolta területre is behatolnak.
Az egyes folliculusok élesen határoltak. A peték zöldes sárgás színűek, ovális alakúak.
A P l a g i o r c h i s m e n t u l a t u s (Rud., 1819.) m é r e t e i n e k összehasonlító t á b l á z a t a .
Testhossz L e g n a g y o b b
szélesség S z á j s z í v ó
k é s z ü l é k Hasi
szívókorong P h a r y n x O e s a p h a g u s C i r r u s z s á k
hossza C i r r u s z s á k
szélessége Testis I.
Testis II.
O v a r i u m O v u m
Saját mérésem
Sevcsenko és Barabasova adatai m m - b e n
Legnagyobb legkisebb példány
2,430 0.540
3,364 0,750
1,029 0,471 0,1.80 x 0,180 0,257 x 0,279 0,214 x 0,193 0,120 x 0,135
0.112 x 0,120 0,018 0,360 0,060
0,158 x 0.210 0,162 x 0,234 0.135 x 0,162 0,034 x 0.048
0.193 0.128 x 0,150
0,407 x 0,428 0,493 x 0,429
0,268 0,038 x 0.021
Szkrjabin
1.68—2,00
0,2021
M e t r a t e r m 0,405 x 0,045
0,128 x 0,098 0,068 x 0,077
0,171 x 0.171 0,236 x 0,171 0.150 x 0,118 0,036 — 0,0 34x 0,021 — 0.017
0,1224 0.1044
0,2118 0,2118
Lühe
1,68 — 2,00
0,2 0.12
0,21 0,21 0,0324 — 0,036x 0.032 — 0,036x
0,0198 0,0198
A s t i o t r e m a M o n t i c e l l i (M. Stossich, 1904) Localisatio: Intestinum tenue.
Végső gazdái: Natrix natrix, Natrix tesselata, Coronella austriaca.
Elterjedés: Olaszország.
Hazai előfordulása ritka. Csak n é h á n y Dunántúlról származó sik- lóból került elő. Az invasió valószínűleg víz közvetítésével megy végbe, mert a fertőzött siklók származási helye bővelkedik vizenyős t e r ü l e t e k - ben, illetőleg nyílt vízfelületekben. Az invasió m é r t é k e egyébként n e m nagy, 2—7 példány f o r d u l t elő egy-egy fertőzött gazdaállatban. R e n d - szerint más mételyféreggel, nevezetesen a Telorchis assula (Duj., 1845) társaságában volt található. Csak a Tihanyból származó fiatal N a t r i x tesselata bélcsatornájában találtam két db. kifejlett Astiotremat t á r s - élősködő nélkül.
•565
A test megnyúlt tömlő alakú. Elölről hátrafelé kissé elvékonyodik.
A legnagyobb szélességet a hasi szívókorong és a petefészek magassá- gában éri el. A métely teste rendszerint a hasoldal felé kissé behajolva, ívalakot m u t a t . A testfelület elülső h a r m a d á n a cuticula s ű r ű n pikke- ly ezett. A pikkelyek a test elülső h a r m a d a után megritkulnak, m a j d teljesen eltűnnek. A pikkelyek egyenlőszárú háromszög alakúak. A bőrizomtömlő gyengén fejlett, erőteljes mozgást a kifejlett állaton sem figyeltem meg.
A szájszívó készülék a test elülső végén, m a j d n e m terminálisán helyezkedik el. Transversalisan rendszerint k i t e r j e d t e b b mint longi- tudinálisán. A hasi szívókorong a testhossz első és második negyedének
5. ábra
Astiotrema Monticelli Stossich 1904.
Fiatal példány. (Eredeti felvétel) (oe — oesophagus, b — bélág, o — ovarium. í,—1<, — herék.) 4. ábra
Astiotrema Monticelli Stossich, 1904. Kifejlett példány Natrix
tesselataból. (Eredeti.)
• 5 6 6
h a t á r á n látható. A szájszívó készüléknél szembetűnően kisebb. A szí- vókészülékek a test méreteihez viszonyítva közepes fejlettségűek.
A p h a r y n x alakját, szélességi és hosszúsági méreteit t e k i n t v e vál- tozó alakú gömböcske. Az oesophagus a testhossz első negyedének a végéig nyúlik. A bélágak a hasi szívókorong magasságában, attól dor- salis helyzetben ágaznak ki. Viszonylag rövid lefutásúak. A test hosszá- nak felét nem, vagy csak igen kis mértékben h a l a d j á k meg. Rendsze- rint a két here között végződnek. A szíkmirigyek részben e l t a k a r j á k őket. A lumenük egyenletesen széles.
A kiválasztó rendszer pórusa a test hátsó végén, terminális hely- zetben, egy kis katlanszerű bemélyedés fenekén nyílik. A pórus felől a test eleje irányába, egy hosszú páratlan edény halad, mely a második here magasságában Y szerűen szétágazik. A két ágat a petefészek ma- gasságig lehet követni.
Az ivari pórus közvetlenül a hasi szívókorong előtt a test középvo- nalában látható. A cirruszsák jól fejlett, rendszerint balra görbülten nyúlik hátra, részben a hasi szívókorong
alatt. Az elülső része szűk és egy kis körte alakú cirrust foglal magába. A cirrus- ban a vesicula seminalis terjedelmes és rendszerint eléri a petefészek hátsó szint- jét. A herék gömb-, vagy a gömbtől csak kismértékben eltérő alakú testek. Az el- ső a test második negyedének a végén, a medialis vonalon kissé balra, a második here a harmadik testnegyed első részében a medialis vonalon kissé jobbra tolódva helyezkedik el. A két here közti távolság hozzávetőlegesen megfelel az egyik here hosszirányú kiterjedésének. A petefészek a heréknél kisebb, gömb alakú, vagy a gömbtől kismértékben eltérő ovális alakú test. A hasi szívókorongtól a ciruszsák választja el s a középvonalon kissé jobbra tolódva foglal helyet. Az uterus sűrű h u r - kokat képezve kitölti a herék közti teret s a második here mellett elhaladva, a test- véget megközelítve kitölti a harmadik és negyedik testnegyedet. Az u t e r u s utolsó szakasza a hasi szívókorong alatt haladva közelíti meg az ivari pórust. A peték hal- vány sárgás-barna színűek, számuk igen nagy. A szíkanyagot termelő mirigytelep viszonylag kisszámú tüszőből tevődik ösz- sze. Hosszúsági kiterjedése a hasi szívó- korong hátsó szélétől az első h e r e hátsó felének szintjéig tart. Az egyes follicu- lusok nagyok, éles határúak, egymástól
\
A
\
567
6. ábra
Astiotrema Monticelli Stossich, 1904. Fiatal, ivarilag éretlen
példány. (Eredeti)
jól elkülönülnek. A szíkvezeték az első h e r e és a p e t e f é s z e k közötti t e r ü l e t e n k a n y a r u l a t o s a n h a l a d a két testszél irányából a közvetlenül a petefészek m e l l e t t lévő szíkhólyag felé.
Az Astiotrema Monticelli Stossich, 1904. méretei.
Saját m é r é s e m Dollfus mérési adatai m m - b e n
H á r o m - h á r o m példányon mérve
Hosszúság 2,902 — 3,600 — 4,465 2,4 — 2,2 — 2,2 Legnagyobb
szélesség 0,510 — 0,510 — 0,660 0,336 — 0,538 — 0.500 Száj szívó ° '2 0 2 X °0'115577- x °-1 5 0 0,172 - 0,170 - 0,155 Hasi szívókorong ° '1 3 5 x x 0,134 - 0,144 - 0,127
pr n a i y n xh a r v n v 0 0 9 ( ) x 0 0 6 Q 0>{)86 0,045 x 0,067—0,072 x 0,067 0,075 x 0,086 — 0,092 x 0.075 Oesophagus 0,420 — 0,337 — 0,337 0,370 — 0,276 — 0,365
Ovarium °<180 X ^ 0 , 1 3 4 - 0 , 1 5 0 - 0 , 1 3 9
n 0,023 x 0,011 — 0,0125 x 0,012 0,022 x 0,011 — 0,028 x 0,011 0,025 x 0,012 0,030 x 0,011
Testis I. ° '3 1 5 X °o227592"V2720X ^ 0 , 2 3 0 - 0 , 2 1 0 - 0 , 2 6 0 Testis II. ° '3 6 0 X X ° '2 9 2 0 , 2 1 0 - 0,215 - 0,240
Ciruszsák hossza 0,380 — 0,480 — 0,405 0,515 — 0,410 — 0,600 Cirruszsák
szélessége
Genitalis 0 0 3 ß _ 0 0 3 6 _ Q 0 2 ?
pórus atm. ' ' '
0,108 — 0,135 — 0,135 0,124 — 0,155 — 0,170
A l a r i a a l a t a (Goeze, 1782) Krause, 1914. M e s o c e r c a r i a . S y n . : Distoma t e t r a c y s t i s Gastaldi, 1854, D i s t o m u m t e t r a c y s t i s R a n a e
esculentae G a s t a l d i of Diesing, 1855. A g a m o d i s t o m u m tetracystis (Gastaldi, 1854) Hughes, 1928. D i s t o m u m putorii Molin, 1858. Aga- m o d i s t o m u m p u t o r i i (Molin, 1858) Stossich, 1892. T e t r a c o t y l e f a e - torii Linstow, 1876. D i p l o s t o m u l u m p u t o r i i Linstow, 1877. T r e m a - todae p u t o r i i larvae, Morosov, 1937. M u s k e l Distomien of D u n e - ker, 1881. D i s t o m u m sp. D u n c k e r of B r a u n , 1893. D i s t o m u m m u s - culorum suis, D u n c k e r , 1896. A g a m o d i s t o m u m suis Stiles, 1898.
Alaria t e t r a c y s t i s (Gastaldi, 1854) B r u m p t , 1945.
Köztes gazdái: R a n a ridibunda, R. t e m p o r a r i a , B u f o bofo, T r i t u r u s v u l - garis, N a t r i x n a t r i x , N a t r i x tesselata, V i p e r a berus, V i p e r a Ursini, Lacerta agilis, Anas p l a t y r h y n c h o s dom., Bubo bubo, S t r i x aluco Columba livia, Gallus gallus dom, G a r r u l u s glandarius, L a r u s ca- nus, P h i l o m a c h u s p u g n a x , Erinaceus europeus, T a l p a europea, So- r e x araneus, Arvicola t e r r e s t r i s , Mus m u s c u l u s , Microtus arvalis,
A p o d e m u s agrarius, Felis domestica, Meies meles, M u s t e l a p u t o - rius, M u s t e l a e r m i n e a , M a r t e s martes, L u t r a l u t r a , U r s u s arctos, Sus scrofa, dom, Bos t a u r u s .
•568
Végleges gazdái: Canis familiaris, Canis lupus, Vulpes vulpes, Felis silvestris.
Localisatio: mesenterialis és pericardialis zsírtestek.
E l t e r j e d é s : Németország, Olaszország, Szovjetunió.
Az Alaria alata mesocercariaját egyetlen Kelebiáról származó N a t - r i x n a t r i x m e s e n t e r i u m á n t a l á l t a m két p é l d á n y b a n , egy-egy gömb- alakú átlátszófalú cystaban. Az állat a c y s t a b a n lassan változtatta hely- zetét, míg a b é l á g a k b a n lévő táplálékot, valószínűleg a fedőlemez sú- l y á n a k hatására, elég gyors ü t e m b e n e l ő r e - h á t r a áramoltatta. A meso- cercaria a l a k j a zömök ovális. Elől kissé elvékonyodik, h á t u l t o m p á n lekerekítve végződik. A test eleje nagyon f i n o m a n pikkelyezett. A pik- kelyezettség n e m éri el a hasi szívókorong szintjét. Tapadókészülékei közül a hasi szívókorong a f e j l e t t e b b .
7. ábra
Alaria alata (Goeze, 1782) Krause, 1914.
Mesocercaria. Natrix natrix mesenteriumaról.
(Eredeti.)
Szervezetében a tápcsatorna p r a e p h a r y n x - s z a l kezdődik. Közvet- l e n ü l a p h a r y n x u t á n következik a bélágak b i f u r c a t i o j a . A bélágak a hasi szívókorong u t á n , hozzávetőlegesen a testhossz második és a h a r - m a d i k határáig n y ú l n a k . A bélágak befogadóképessége viszonylag nagy.
Megnyúlt tömlőhöz hasonlítanak, h e l y e n k é n t befűződéssel. Az ivar- mirigyek közül a h e r e k e z d e m é n y látható a testvég közelében. A test első és második h a r m a d a h a t á r á n négy d a r a b hólyagalakú mirigyes szerv látható. Ezek mindegyikéből egy-egy csatorna vezet, párosával a test két oldalán, a szájszívóka mellé kétoldalt.
Az Alaria alata (Goeze,, 1782.) Krause, 1914. méretei:
Saját mérésem Skrjabin Odening adatai m m - b e n
Testhossz 0,333 0,314—0,500 0,358—0,723 Legnagyobb szélesség 0,240 0,141—0,282 0.190—0,323 P h a r y n x 0,0075 x 0.0125
a testvégtől
0,023—0,030x 0,031—0,040
Tápcsatorna hossza 0,150 0,030—0,031
Tápcsatorna elvégződése 0.130 0,10—0,14
TT . ' 'i „ nnxn n n™ 0,030—0,050x 0.055—0,076x Hasi szivokorong 0,050 x 0,070 <,.035-0,070 G.062-0;078
•569
8. ábra
Alaria alaía (Goeze, 1782) Krause, 1914. Mesocercaria, a mesenteriumon talált cystabban. (Eredeti felvétel)
Az Alaria alata f e j l ő d é s m e n e t e a k ö r ü l m é n y e k n e k megfelelően bo- nyolódhatik. Az i v a r é r e t t métely a róka, f a r k a s , házi k u t y a bélcsator- n á j á b a n élősködik. Az itt lerakott és a gazdaállat szervezetéből kike- rült p e t é k vízbe k e r ü l v e indulnak fejlődésnek. A petéből kibúvó m i r a - cidiumok b e h a t o l n a k a tányércsigába (Planorbarius) m e l y b e n sporo- cystavá alakulnak. Ezekből a sporocystákból t ö b b ún. leány sporocysta képződik s ezek mindegyikéből t ö b b cercaria (furcocercaria). A cerca- riak k i r a j z a n a k a csiga szervezetéből s rövid ideig a vízben úszkálnak.
Majd behatolnak a különböző f a j ú b é k a p o r o n t y o k szervezetébe. Felté- telezhető azonban az is, hogy a cercariak k i f e j l e t t békák, vagy vízben tartózkodó kígyó szervezetét lepik el. A b é k a p o r o n t y b a n a cercaria to- v á b b fejlődik, elveszti villás f a r k á t és átalakul mesocercariavá. Az Ala- ria f e j l ő d é s m e n e t é b e n a b é k a p o r o n t y a f e l t é t l e n ü l szükséges második köztesgazda. A t o v á b b i f e j l ő d é s m e n e t , ha a végső gazda szervezetébe k e r ü l a mesocercaria, rövid időn belül befejeződik. A második köztes- gazda (békaporonty, k i f e j l e t t béka; sikló) ivás közben, vagy t á p l á l é k - ként b e k e r ü l a róka, a farkas, vagy a házi k u t y a szervezetébe, m e l y b e n a mesocercaria kibúvik cystajából, á t h a t o l a gyomor vagy bélfalon és a t e s t ü r e g b e kerül. I n n e n különböző szerveken keresztül az állat t ü d e - jébe vándorol, m e l y b e n a következő fejlettségi fokot, a metacercaria stádiumot éri el. Az e m é s z t ő r e n d s z e r b e b e j u t o t t mesocercariak Savinov vizsgálatai szerint, m á r 24 óra elteltével m e g j e l e n h e t n e k a tüdőben, ahol maximálisan 22 napig tartózkodnak. A tüdőből a k i f e j l e t t állat a
•570
trachean és az oesophaguson keresztül a tápcsatornába hatol, ahol el- éri ivarérettségét. Savinov vizsgálatai szerint a mesocercariak felvéte- létől számított nyolc n a p elteltével m á r található ivarérett Alaria a végső gazda tápcsatornájában.
Az ismertetett fejlődésmenet akkor bonyolódik, ha a második köz- tesgazda (békaporonty, kifejlett béka, vízi sikló) szervezetében élő m e - socercariak n e m a végső gazda szerepét játszó ragadozó emlős, tehát roka, farkas, kutya szervezetébe kerülnek, hanem egy úgynevezett pa- ratenikus köztesgazdába. A paratenikus köztesgazda szerepét akár t e r - mészetes, akár kísérleti fertőzés ú t j á n , (a halak szerepe ebből a szem- pontból még tisztázatlan) az összes a gerincesek törzsébe tartozó állat betöltheti. Természetes, vagy kísérleti fertőzés ú t j á n bebizonyosodott, hogy az Alaria mesocercariajának paratenikus gazdájaként szerepelhet a keresztes vipera (Vipera berus), patkány, egér, sündisznó, vakond, görény, menyét, nyest, nyérc, vidra, házi- és vaddisznó, szarvasmarha stb. Ezekben a paratenikus gazdákban, a bekerült mesocercariak a gyo- mor vagy bélfal á t f ú r á s a után, a testüreg különböző szerveiben, vagy az izomzatban fokozódnak be. A leggyakrabban azonban a zsírszövet- ben találhatók az Alaria mesocercariait tartalmazó cysták. A p a r a t e n i - kus gazdák t ü d e j e csak egyes állatfajoknál figyelhető meg (vidra, egér) a mesocercariak tartózkodási helyeként.
I v a r é r e t t métely
(A végső gazda bélcsatornájában)
Metacercaria (A végső gazda tüdejében)
Pete (Vízben)
Miracidium (Vízben)
Mesocercaria (2. köztesgazdában)
Mesocercaria (paraténikus gazdában)
Anyasporocysta (1. köztesgazdában)
Cercaria (Vízben)
Leánysporocysta (1. köztesgazdában)
Az A l a r i a a l a t a (Goeze.1782) Krause, 1914 fejlődésmenete, (Odening után).
Az Alaria mesocercaria ját Odeningnek kísérleti úton sikerült a fő- emlősök szervezetébe is bevinni. Kísérleti alanyként egy rhesus m a j o m
•571
(Macaca m u l a t t a ) szerepelt. Tekintettel arra, hogy az Alaria mesocer- cariaja egyik p a r a t e n i k u s gazdából á t k e r ü l h e t a m á s i k b a s ezek között a p a r a t e n i k u s gazdák között a házisertés is szerepel, Odening kísérleté- nek sikere a l a p j á n feltételezhető, hogy Alariaval f e r t ő z ö t t és n y e r s e n fogyasztott sertéshússal az e m b e r is m e g f e r t ő z h e t i magát, s ezáltal az Alaria p a r a t e n i k u s g a z d á j á v á válik. E m i a t t a hatósági húsvizsgálatnak ajánlatos az Alariaval való fertőzöttség megállapítására is k i t e r j e d n i e . Hazai viszonylatban eddigi megfigyeléseim alapján azonban az Alaria alata mesocercariaja a k é t é l t ű e k b e n , h ü l l ő k b e n és m a d a r a k b a n csak szórványosan f o r d u l h a t elő.
Az Alaria alata m e s o c e r c a r i a j á n a k igen n a g y m é r v ű előfordulását figyelte meg M. N. D u b i n i n a a Volga-delta Ranidae-iben, továbbá sik- lóiban és egérszerű rágcsálóiban. A N a t r i x n a t r i x - o k fertőzöttségét 80
% - o s n a k , a N a t r i x t e s s e l e t a - k é t pedig 75 % - o s n a k állapította meg. A fertőzés intenzitása a kockás siklónál, életmódjából következően, sok- kal nagyobb m é r v ű , m i n t a közönséges vízi siklóé. Az előbbinél 2—216, átlagosan 61,5, míg a kockás siklónál 15—500, átlagosan 224,2 Alaria mesocercariát talált egy-egy megvizsgált és fertőzött siklóban. A Volga- deltán kivül i s m e r t az előfordulása U k r a j n á b ó l (Ranidae, Pelobates, Natrix), Moszkva k ö r n y é k é r ő l (Ranidae), Olaszországból (Ranidae), Korzika szigetéről (Natrix), Közép-Németországból (Ranidae) és Rügen szigetéről (Natrix, Vipera) is.
C e r c o r c h i s P o i r i e r i Stossich, 1895 Végső gazda: E m y s orbicularis
Localisatio: i n t e s t i n u m t e n u e . Elterjedés: Franciország, Szardínia.
A r i t k á b b a n előforduló m é t e l y e k közé tartozik. A megvizsgált 32 d a r a b Emys orbicularis közül mindössze egyetlen Penészlekről szár- mazó állatból került elő, h á r o m p é l d á n y b a n . Testének a l a k j a keskeny, hosszan m e g n y ú l t . Elülső és hátsó vége kissé elkeskenyedik. Bőrizom- tömlője viszonylag g y e n g é n f e j l e t t . A cuticula f e l ü l e t é n szabályos so- rokba r e n d e z e t t p i k k e l y e k láthatók. A pikkelyezettség n e m mindegyik példányon egyenlő m é r t é k ű . A talált h á r o m példány közül kettőn éle- sen szembeötlik a cuticula pikkelyezettsége, míg a h a r m a d i k o n alig- alig lehet észrevenni. A pikkelyezettség a legsűrűbb a test első n e g y e - dén, ettől kezdve fokozatosan ritkul, de a testvég közvetlen közelében is találunk m é g pikkelyeket.
Legnagyobb szélességüket az ivari p ó r u s s z i n t j é b e n érik el. A száj- szívó készülék jól f e j l e t t , a terminális helyzettől csak kis m é r t é k b e n tolódik el ventrális i r á n y b a . A hasi szívókorong a test második negye- dének elején foglal helyet, gyengén f e j l e t t .
A t á p c s a t o r n a egy rövid p r a e p h a r y n x - s z a l kezdődik. A p h a r y n x gömbalakú, h á r o m g ö m b g y ű r ű - c i k k alakú izomrekeszből tevődik ösz- sze. Az egyes izomrekeszek p r a e p h a r y n x i r á n y b a eső vége lekerekített.
Az oesophagus rövid, alig valamivel több, m i n t a p r a e p h a r y n x hosszá-
•572
•573 10. ábra
Cercorchis Poirieri Stossich, 1895. Cirrus a hasi szívókoronggal.
(Eredeti felvétel)
(c — cirrus, s — spermium, u — uterus, Hszk — hasiszívókorong.)
nak kétszerese. A bélágak tág l u m e n ű e k s a he- r é k e n túl, közvetlenül a testvég közelében vég- ződnek.
Az ivari p ó r u s a test mediaiis vonalában, a hasi szívókorong előtt nyílik. Az I. jelzésű p é l d á n y o n a cirrus egy d a r a b j a k i t ü r e m k e d v e látható. Szélességi á t m é r ő j e egyenletesen 0,018 mm. A cirrus csövének lumene az elején össze- szűkül, itt 0,006 m m az átmérője, h á t r á b b a l u - m e n kitágul s eléri ennek kétszeres értékét,
0.012 m m - t . A c i r r u s hosszan húzódik h á t r a a cirruszsákban s ü r e g é t s p e r m i u m tölti ki a ve- sicula seminalis üregéhez hasonlóan. A h e r é k egészen a testvég közelében, t a n d e m helyzet-
ben találhatók, közvetlenül egymás mellett. A l a k j u k szabályos ellip- szis. A vas e f f e r e n s az elsőből elöl jobb oldalon, a másodikból elöl bal oldalon lép ki. Az o v a r i u m a körtől k i s m é r t é k b e n eltérő szabályos ová- lis alakú test. Hossztengelyének i r á n y a megegyezik a test h o s s z t e n g e - lyének irányával. Helye a testhossz h a r m a d i k negyedének az eleién
9. ábra Cercorchis Poirieri
Stossich, 1895.
Emys orbicularis vékonybeléből.
(Eredeti.)
van, a ciruszsák végétől kissé eltolódva. A receptaculum seminis je- lentős nagyságú, méreteiben m a j d n e m eléri az ovariumot. Az uterus hurkai a herék irányában teljesen kitöltik a testet. A petefészek előtt, a cirruszsák fölött alkotott hurkai már kisebbek. Az uterus végdarabja mietraterm alakjában éri el az ivari pórust. A peték világos sárgásbar- na héjúak. A szíkmirigyek a bélágak középvonala és a testszél között, a metraterm kezdetétől, tehát jóval az ovarium előtt, m a j d n e m az első heréig helyezkednek el. Az egyes foclliculusok jól elhatároltak.
A Cercorchis Poirieri Stossich méretei.
Saját példányokon mért adatok m m - b e n Lühe I. sz. péld. II, sz. péld. III. sz. péld. átlag adatai m m - b e n
Testhossz 7,020 7,560 7,250 7,277 10,00 — 11,00 Legnagyobb
10,00 — 11,00 szélesség 0,530 0,480 0,495 0,501 0,5 — 0,9 Szájszívó 0,225 x 0,180 0,216 x 0,200 0,240 x 0,216 0,227 x 0,198 0,14
Hasi 0,216 x 0,200 0,240 x 0,216 0,227 x 0,198 0,14 szívókorong 0,108 x 0,135 0,120 x 0,150 0,120 x 0,144 0,116 x 0,143 0,08 P r a e p h a r y n x 0,045 0,028 0,060 0,044 — P h a r y n x 0,120 x 0,120 0,086 x 0,102 0,108 x 0,098 0,105 x 0,107 0,06
Oesophagus 0,045 0,108 0,144 0,099 0,10
Ciruszsák 1,884 x 0,072 1,820 x 0,082 1,530 x 0,060 1,745 x 0,071 0,271 x 0,337
—
Testis I. 0,292 x 0,360 0,252 x 0,342 0,270 x 0,310
1,745 x 0,071
0,271 x 0,337 0,20 Testis II. 0,300 x 0,378 0,270 x 0,378 0,270 x 0,315 0,280 x 0,356 0,20 Ovarium 0,216 x 0,225 0,180 x 0,198 0,180 x 0,240 0,192 x 0,224 0,16 O v u m 0,012 x 0,030 0,012 x 0,027 0,014 x 0,030 0,012 x 0,029 0,018 x 0,028 Metraterm 0.765 x 0.090 0.675 x 0.072 0,630 x 0.065 0,690 x 0,076 —
P o l y s t o m u m o c e l l a t u m Rudolphi, 1819 Végső gazda: Emys orbicularis.
Localisatio: Cavum oris, pharynx, oesophagus (kezdeti szakasza).
Elterjedés: Olaszország, Németország.
Kissé megnyúlt ovális alakú, hússzínű métely. A test elülső vége elkeskenyedik s r a j t a terminális helyzetben látható a száj szívó készü- lék, a szájnyílással. A test hátsó vége lekerekített s kapcsolódik hozzá egy kör alakú képződmény, melyen hat darab jól fejlett, rendkívül iz- mos szívógödör látható. Az egyes szívógödrök izomzata három egymás- feletti szintben rendeződik el. Ennek következtében a gödör peremétől a tapadófelszín felé haladva jól láthatók az egyes szintek magasságá- ban kialakult izomgyűrűk. A harmadik és negyedik szívógödör között, a hossztengely két oldalán, szimmetrikusan, egy-egy pár kapaszkodó horog látható. Alakjuk, megnyúlt szárukkal és rövid, hirtelen vissza- hajló végükkel a zergekampóra emlékeztetnek. Közülük a külső pár jóval fejlettebb, a belsőknél legalább kétszeres méretűek. A szájszívó készü- lék kúp alakú, erősen fejlett. Az elkeskenyedő elülső testvéghez alig látható átmenettel kapcsolódik. A test két oldalán a petefészek magas- ságában helyezkednek el az ocellumok. Helyükön a test felszínéből kis- mértékben kiemelkedő, lágyhajlású halmocska látható. Hasi szívóko- rong nincs. A testfelület sima, rajta pikkelyezettség n e m látható.
A bőrizomtömlő igen fejlett, benne az izomrostok a tér minden irányába
•674
11. ábra
Polystomum ocellatum Rudolphi, 1819. Emys orbicularis szájpadlásáról.
(Eredeti felvétel)
h a l a d n a k . A bőrizomtömlő f e j l e t t s é g e s b e n n e a különböző i r á n y b a f u t ó rostok, különösen a testvégi tapadókészülék hátoldalán látható jól.
Belső szervei közül csak a nagyobb m é r e t ű e k láthatók, m e r t a testet csaknem teljesen kitöltik a szíkmirigyek, melyek csak a szájszívó ké- szülék és az ivarszervek körül hiányoznak egy-egy kis területen. Az emésztőkészülékből csak az izmos, a szájszívó készülék felénél nagyobb
12. ábra
Polystomum ocellatum Rudolphi, 1819.
Testvégi tapadókészülék. (Eredeti felvétel)
•575
A Polystomum ocellatum Rudolphi, 1819. méretei.
Saját mérésem
adatai Lühe m m - b e n
Testhossz 2,340 3,4
Legnagyobb szélesség 0,960 1,15 Szájszívó készülék 0,360 x 0,240 — Hátsó tapadó készülék 1,008 x 0,900 — Hátsó tapadó készülék
egy szívógödre 0,315 x 0.270 Hátsó tapadó készülék
nagyobbik horga 0,051 Hátsó tapadó készülék
kisebbik horga 0,033
P h a r y n x 0,252 x 0,198 —
Testis 0,324 x 0,330 —
Ovarium 0,150 x 0,120 —
:-c sjc * * s}«
á t m é r ő j ű p h a r y n x látható.
P r a e p h a r y n x nincs. Az ivari p o r u s a test hossztengelyében, közel a petefészekhez, kevéssel az ocellumok s z i n t j e előtt l á t - ható. A p ó r u s körül 37—40 darab, hosszú k e s k e n y tövisből álló koszorú helyezkedik el. A p á r a t l a n h e r e a test első f e l é - n e k végén, a középvonalon kissé balra tolódva látható.
A l a k j a kerek, v a g y kissé sza- b á l y t a l a n ovális. A petefészek sokkal kisebb a herénél. A h e r e és az ivari p o r u s között a k ö - zépvonal mellett a bal oldalon fekszik. Közvetlenül mellette l á t h a t ó a r e c e p t a c u l u m semi- nis. Az u t e r u s b ó l csak n é h á n y h a j l a t látható a h e r e az ivari p o r u s és a petefészek által k ö - r ü l z á r t t e r ü l e t e n . A szíkmiri- g y e k folliculusai nagyok, éle- sen h a t á r o l t a k és több réteg- ben h e l y e z k e d n e k el a p a r e n - c h y m a b a n . A p h a r y n x középvo- nalától kezdődően az egész t e s t e t kitöltik s a testvégen kicsúcsosodva, k i s m é r t é k b e n a hátsó tapadókészülék t e r ü l e t é r e is b e h a t o l n a k . A m e g - vizsgált négy d a r a b métely közül h á r o m b a n n e m volt pete. A n e g y e d i k -
b e n is csak e g y e t l e n darab, n a g y sárgásbarna színű.
13. ábra
Polystomum ocellatum Rudolphi, 1819. Genitalis porus a horogkoszorú-
val. (Eredeti felv.)
•576
Vizsgálataim eredményeképpen a hazai f a u n a , a következő négy a m a g y a r f a u n á r a nézve ú j f a j j a l bővült:
Polystomum ocellatum Rudolphi, 1819 Plagiorchis m e n t u l a t u s Rudolphi, 1819 Cercorchis Poirieri Stossich 1895 és Astiotrema Monticelli Stossich, 1904.
Sikerült kimutatni továbbá, hogy az Alaria alata (Goeze, 1782) Krause, 1914 mesocercariajának nálunk is van paratenikus gazdája, a Natrix natrix.
K i m u t a t á s az ismert hazai hüllőélősködőkről (endoparasita) és localisatiojukról.
Élősködő Végső gazda I.ocalisatlo Megjegyzés
Plagiorchis
m e n t u l a t u s Rud., 1819 Macrodera longicollis
Abilgaard, 1788
Lacerta agilis Natrix n a t r i x Natrix tesselata Angiostomum E 1 h e l o n g i s s i m a
fuscovenosum (Raillet)
, . Natrix n a t r i x
l^eptopnaiius Natrix n a t r i x var. persa nigrovenosus Bellingh. N a t r i x t e s s e l a l a
Distomum
gracillimum Lhe.
Encyclometra colubri- m u r o r u m (Rud. 1819) Dollfus, 1929
Telorchis assula D u j a r d i n , 1845 Astiotrema Monticelli
Stossich, 1904 P a r a l e p o d e r m a
cloacicola Lhe.
Alaria alata (Goeze, 1782) Krause, 1914.
Cercorchis Poirieri Stossich, 1895
Polystomum ocellatum Rudolphi, 1819
I n t e s t i n u m tenue Tremat.
N a t r i x n a t r i x Natrix tesselata Natrix n a t r i x
N a t r i x n a t r i x var. persa Natrix tesselata
Natrix n a t r i x
Natrix n a t r i x var. persa Natrix n a t r i x
Natrix tesselata Matrix n a t r i x
N a t r i x n a t r i x var. persa Natrix tesselata
Vulpes vulpes Canis lupus Canis domesticus Felis sylvestris Emys orbicularis
P u l m o n e s P u l m o n e s Oesophagus Oesophagus Ventriculus
Cloaca
Cysti mesenterii et pericardii
T r e m a t . Nemat.
T r e m a t . T r e m a t . T r e m a t . I n t e s t i n u m tenue T r e m a t . Intestinum tenue T r e m a t .
T r e m a t . T r e m a t . P a r a -
tenikus g a z d á j a : N a t r i x
n a t r i x
Emys orbicularis
I n t e s t i n u m tenue T r e m a t . C a v u m oris, T r e m a t . p h a r y n x , oesophagus
36* 577
Z U S A M M E N F A S S U N G
Dr. Béla Edelényi: Z u r Kenntniss d e r Endoparasiten unserer Reptilien. Der Ver- fasser beschreibt in diesem W e r k fünf Reptilien-Parasiten aus der unga- rischen F a u n a , Die sind die folgenden:
Plagiorchis m e n t u l a t u s Rud., 1819 aus Lacerta agilis, Astiotrema Monticelli Stoss. 1904 aus Natrix natrix,
N a t r i x n. var. persa Natrix tesselata Alaria alata (Goeze, 1782) Krause, 1914, mesocercaria aus
Natrix n a t r i x Polystomum o c e l l a t u m Rud., 1819 aus Emys orbicularis Cercorchis P o i r i e r i Stoss., 1895 a u s Emys orbicularis.
Die aufgezählten A r t e n — m i t der A u s n a h m e der Art Alaria a l a t a (Goeze, 1782) Krause, 1914 mesocercaria — sind f ü r die ungarische Fauna neu.
Die Besprechung der gesammelten Parasiten a n d e r e n Klassen folgt in einer s p ä t e r e n Mitteilung.
I R O D A L O M :
Boschkov, D. K., B e i t r a g zur K e n n t n i s s der T r e m a t o d e n bei den Schlangen in Bulgarien. Izv. zool. Inst. (Sofia) 7, 1957. p. 417—424.
Brauer, A., Die S ü s s w a s s e r f a u n a Deutschlands, H. 15. Jena, 1909.
Dollfus, R. Ph., A N a t r i x Laurenti 1786 f a j ú siklók h á r o m mételyéről (Telorchis.
Opisthyoglyphe, Astiotrema). A n n . Parasit. h u m . comp. 32, p. 41—55, 1957.
Dubinina, M. N., Die D i n a m i k der P a r a s i t e n f a u n a der Ringelnatter im m e e r n a h e n Abschnitt des Wolga-Deltas Tr. zool. Inst. Akad. Nauk. SSSR. 13 (1953) 171—189.
Edelényi Béla, A d a t o k a hazai siklók belsőélősködő férgeinek ismeretéhez. 1961, Egri Ped. Főisk. Évkönyve, VII. 617—632.
Odening, Klaus, Z u r K e n n t n i s s einiger Trematoden aus Schlangen. Zool. Anzeiger, Bd. 165. H. 9/10, 1960.
Odening, Klaus, S t u d i e n an T r e m a t o d e n aus Schlangen, Vögeln u n d Saugetieren, Mber. Dt. Akad. Wiss. zu Berlin. Bd. 2, H. 7, 1960.
Odening, Klaus, Der „Dunckersehe Muskelegel" k a n n Experimentell auf Affen übertragen w e r d e n . M o n a t s h e f t e f ü r Veterinärmedizin. Leipzig, Nr. 10. p.
395—399.
Kotlán, Sándor, Parazitológia, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1953.
Sevcenko, N. N.—Barabasova, V, N., 1958, A h a r k o v i terület f ü r g e gyík (Lacerta agilis L.) és a keresztes vipera (Vipera b e r u s L.) helminthes f a u n á j á h o z . Hel- minthologiai dolg. K. I. S k r j a b i n akad. 80. születésnapjára. Moszkva, Szov- jet T u d / Akad., p. 389—394.
S k r j a b i n , K. I , 1958, A z ember és az állatok Trematodái. A Trematodológia alapja XIV. köt, Moszkva, SSSR. Tud. Akad.
