• Nem Talált Eredményt

Baranya megye 100 holdnál nagyobb birtokai és birtokosai a XVIII. századtól napjainkig

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Baranya megye 100 holdnál nagyobb birtokai és birtokosai a XVIII. századtól napjainkig"

Copied!
17
0
0

Teljes szövegt

(1)

12. szám. — 972 1933

Baranyamegye 100 holdnál nagyobb birtokai és birtokosai a XVIII. századtól napjainkig.

Les propriétés Ioneii'res de plus de 100 arpents eadastraux el leurs proprie'taires dans le comitat Baranya depuis le XVIIIL' siecle jusau'd nos jours.

Résume'. Pour les temps d'avani 1893, la (*on- tenanee e.tacte des proprie'tés )"oneieres honyrotses ne peut étre e'tablie one pour (]uelanes propriétes, Les vieux documents eontenance des terres en mesure de Pozsony, ([innitite', des foins i'anehe's, en chars (le join, nombre des travailleurs nécessaires pour houer les vígnes —— nous of/rent des rensei—

gnements ineomplets. Il faut done se contenter de ceux-ei ou bien essayer de se faire une idée du passe en dressunt un tableau retrospertif á llaide des données récentes, ainsi alle nous l'auons fail dans la présente étude.

Pendaní' l'occupation par les Tures du eoznítai' Baranya et (le plusieurs autres regions de la Ilon- grie, occupation gui dura un siecle et demi, les proprie'taires foneiers de ce comitat ont tous péri.

Apres la libe'ration, au dehat du XVllle siecle, des régions envahies par les Turcs, de vastes propriélés, situées dans le Baranya et englobant, presgue

toutes, des cornmunes entieres, furent données a de nouveaux propriélaires. D'apres les declarations ordonnanee de re fut le premier essai pour établir un registre eadaslral w de propriéte's, adressees sur une

Joseph II (1787) a la Cour provinciale '

le comitat Baranya conzptail 3.4. propriétaires ter—

riens (lui possédaient ensemlde toutes les terres de ld-bas. Ha 1848, les terres serves passerent en la possession des ser/s a/franeliis: c'est ponryuoi les Eylíses, ainsi ((ne les [amilles ani ont gar-de dans ([amille de llarchidue Frédéric, les Batthyány, les Petrovszlcy.

le comitat Baranya leurs doniaines

les Jeszenszky), n"avaient en 1893 yu'une tres petite partie de ce au'elles possédaient avant l'almlítíon du servage. On voit neitement, par le graplziaue ei—

(lessons, one le morcellernent des propriete's

foncieres a 1893. Les

de propriéte's situe'es dans les differentes eommnnes

continue? depuis parties

aeeusent également une diminulion eonstante:

landis azfen 1787, la plupart en (lepassaient 10.000 arpents. [es plus grands domaines se composaíent en 1925 de parties inférieures () 2000 et le plus souvent a 1000

encore, le eomitat' Baranya soit 1111 de ceux, oil se arpents. (,)noiaue, aujourrfhui trouvent les plus grandes propriefte's, toute/vis, en 1925, les lerres des 396 propriétaires ayant plus de 100 arpents ne représentaient one 40'5; de la super- íicie du comitat, tandis ("fen 1787, il y avait au total 34 propriétaires terriens, ani possédaient en—

semble toute la super/ime du eomitat.

A-

A magyar történetírás talán semmivel sem foglalkozott olyan keveset, mint éppen a magyar földnek a történetével. A földmíve- les, a termelés, az egész mezőgazdasági üzem, csak a legutóbbi években keltette na—

gyobb mértékben életre a komoly tudomá—

nyos érdeklődést. De nem ismerjük a föld—

del szoros kapcsolatban álló rétegek pontos helyzetét, alakulását, *áltozását sem. Egyes munkák különböző időben és különböző szempontok alapján érintették ugyan a nagybirtok kérdéseit, rámutatva a nemzet politikai, hadügyi és kulturális életében ját—v szott nagy szerepére. A nngybirtoknak és nagybirtokos osztálynak mint általában a birtokosrétegnek ez a fontos történeti állása az adatok alaposabb felkutatása nélkül is annyira nyil "án 'aló, hogy a birtoktörténeti irodalom ilyen nagy mérvű elhanyagolásán csak csodz'ilkozliatnnk. Összefoglaló ke—

pet tehát hiába keresünk a történeti birto—

kos osztályról s annál kevésbbé is kereshe—

tünk, mert hiszen az egyes családoknak, az egyes birtokoknak részletes történeti fel—

dolgozása. nélkül ilyen szintetikus munkára nem is; lehet; Vállalkozni.

A következőkben mi sem törekedünk a szóban, forgó terület birtokos osztálya törlé—

1'1etének még csak a 'ázolására sem. Meg—

elégszünk a birtok megoszlásának, a birto- kos osztály 'áltozásainak a török hódoltság megszüntétől napjainkig terjedő időben való szemléltetésével. A birtokos osztály egy ré- szét: a törpe- és kisbirtokot (100 holdig) nem vehettük azonban, figyelen'ibe, már csak azért sem, mert :] forrásul szolgáló legújabb földbirtokos összeírások is csak a 100 hold- nál nagyobb birtokol—ira vonatkozó adatokat

közlik.

Valamennyi birtokkategóriát felölelő. a tulajdonos és a birtok nagyságának válto- zásait pontosan, feltüntető munka elvileg nem tartozik a lehetellensr'lgek közé. de gya—

korlatilag mégis teljesen kivihetetlen, nti—

helyt nagyobb terület birtokviszonyairól van szó. Egyes községek, vagy egyes csalá—

dok ilyen reszletes birtoktörténetét az utolsó hatvan-hetven évből pontos adatok alapján a telekkönyvek áttannlmányozása nyujt—

hatná, de már egy teljes megye birtokviszo- nyaiban történt változások összefoglaló vá—

(2)

12. szám.

zolásánál gondolni sem lehet ezeknek forrá—

sul való felhasználására. Meg kell tehát elé—

gednünk a legújabb időkre vonatkozóan is azokkal a hivatalos vagy félhivatalos jellegű kiadványokkal, amelyek nyomtatásban köz- lik a 100 holdnál nagyobb birtokosoknak az egész országot felölelő összeírását.

Az első ilyen összeírást 1893—ban Baross Károly rendezte sajtó alá ,,Magyarország földb'irtokosai" címmel Szontagh Albertnek, a földmívelésügyi minisztérium birtoksta—

tisztikai osztálya vezetőjének az előmunká—

latai alapján. Az adatokat a pénzügyigazga—

lóságok szolgáltatták Szontagh nagy jelen—

lőségü kezdeményezéséhez s ez az úttörő munka az adatgyűjtés minden nehézsége mellett is néhány évtized leforgása alatt már elsőrendű történeti i'orrássá vált. Az 1895.

évi VIII. törvénycikk értelmében végrehaj—

tott országos l'nezőgazdasági statisztikai Összeírás adatai alapján készült és 1897-ben megjelent ,,Gazdaeimtár" a mi szempontunk—

ból nem volt felhasználható, mert nem közli különválasztva az egyes birtokosokra vo—

natkozó adatokat. Az Országos Magyar Gaz—

dasági Egyesület kiadásában 1911vben meg—

jelent s a pénzügyminisztérium kataszteri adatai alapján Rubinek Gyula által szerkesz—

tett "Magyarországi Gazdaeímtárl" megbízha- tóság tekintetében, mögötte marad az első ilyen irányú kísérletnek s amellett nem mu—

tat fel. sem az elöbbi, sem a későbbi össze- írások adataival szemben olyan nagy válto- zást, ami megokolná, hogy táblázatainkban ezek az adatok is szerepeljenek. Megcson- kított megyénél azonban mégsem ha gybat—

tuk teljesen figyelmen kívül; az elszakított területnek a háború előtti képét innen kel- lett meg-állapítani, mert sajnos a következő, s valamennyi között legteljesebb ilyen össze- írás, a Központi Statisztikai Hivatal adat- gyüjtése alapján a Hivatal kiadásában meg—

jelent ,,Magyarország földbirtokosai és föld—

bérlői" már nem vehette fel a trianoni határ- ral levágott területen fekvő birtokok adatait.

A birtokok pontos megoszlását területük nagysága szerint csak a már felsorolt össze- írások alapján lehet megállapítani, mert az 1893-i kiadvány az első olyan összeállítás, amely a birtokok területét holdakban is ki- fejezi. 1893 előtt hiába keresünk a terület nagyságára vonatkozó pontos számszerű adatokat. Magyarországon a telekkönyv- vezetés a földfelméréssel együtt csak a Bach—korszakban indult meg s hosszú idő- nek kellett eltelnie, míg a földfelmérés elő- haladásával és az első birtokrendezések

——973——- 1933

nehézségei után a birtokokat pontosan telek—

könyvezni lehetett.

A történeti forrásokban természetesen mégis találkozunk valamely földterület nagyságára, kiterjedésére vonatkozó ada—

tokkal, ezek azonban a pontos földfelmérés hiányában a régi századok használta mér- tékegysége—k, amelyek vidékenkint, sőt köz—

vségenkint is változtak. Ez természetes is;, mivel ezek a mértékek nem a tulajdon—

képeni földterületre, hanem a föld termé—

kenységére vonatkoztak, megadva azt, hogy a szóbanforgó területbe hány pozsonyi mérő—

gabonát lehet vetni; a réten hány szekér szénát és sarjút kaszálnak egy évben; a 526116 megmunkálásához hány kapás ember munkájára van szükség s ehhez hasonló adatokat. Ezek a mértékegységek a kisebb területre korlátozott helytörténeti kutatás—

nál természetesen igen értékes adatokat nyujtanak. A megfelelő átszámítások elvég—

zésével meg lehet állapítani egy-egy zárt egységet alkotó terület kiterjedésének meg—

közelítő nagyságát, de erre a nagyon is rela- tív értékü eredménnyel járó átszámítások el- végzésére annál kevésbbé vállalkozhattunk, mert egyes birtokosoknak jobbágykezelés- ben lévő területére vonatkozólag még ugyan ősszeszedhetők lennének ezek az adatok, de már a birtokosok saját üzemében lévö, úgy- nevezett majorsági földeket esak az egyes uradalmak részletes történeti feldolgozása után ismernők meg. Ezek a részletmunkák pedig még a legtöbb nagybirtokról, így a minket érdeklő uradalmakról is hiányoz- nak.

Igaz ugyan, hogy Fényes Eleknek, a magyar statisztika úttörőjének a XIX, szá—

zadban több átdolgozásban is megjelent munkái s közöttük a század első felére vonats kozóan általunk is felhasznált 1851-ben ki—

adott Geográfiai Szótára sok községnél közli a község határának a nagyságát s azon belül annak a művelés szerinti megoszlását is, ezek az adatok azonban a községhatárok.

pontos adataival (1900-as népszámlálás) szemben olyan különbségeket mutatnak, hogy még hozzávetőleges számításokat sem lehet ezeknek az alapján végezni. Fokozza az adatok értékének az ingadozását az is, hogy egy—egy községhez tartozó nagyobb- puszta vagy major a felsorolásban külön szerepel, rendszerint azonban a hozzátarw—

tozó terület feltüntetése nélkül s természe—

tesen több kisebb majorság hiányzik is- Ezek a kisebb helységek pedig nem tartoz—

(3)

12. szám. ——974——

,A1933

nak bele az itt-ott rokba.

, Fényes Elek egyébként igen értékes és nélkülözhetetlen munkájának idézett ki- adása is abban az időben jelent még meg, amikor a magyar föld pontos felmérése csak legfeljebb katonai szempontból volt már végrehajtva, de ez még a polgári ható—

ságoknak sem állott rendelkezésére. Ilyen- formán, ha tudjuk azt, hogy a földfehnérés csak 1853—ban indult meg s addig csupán e fentebb felsorolt adatokból következtet- hetünk egyes birtokok területi kiterjedésére, világosan áll előttünk a birtokmegoszlás vázolására irányuló kísérletnek minden nehézsége, mihelyt nem a legújabb korról van szó.

Emellett azonban nem csupán a terület nagyságának a megállapítása ütkőzik nehéz—

ségbe. A rendi Magyarország jogviszonyai a nemesség adómentessége miatt a nemesi birtokot e's jövedelmet minden összeírás alól mentesítették. A nemesség féltékenyen őrkö—

dött is nem adózási kiváltságának a csorbí—

tatlan megőrzésén s minden újításban az adózás esetleges előfutárját látta. Ismeretes, hogy az első magyarországi népszámlálási kisérlet, amely a nemeseket és házaikat is

összeírta, milyen ellenállást váltott ki az or-

szág egész területén. A nemesség ellensze- gülése miatt sok helyen nem is volt végre- hajtható II. József népszámlálása s a török háborúk miatt megszakadt s az uralkodó halálakor még be nem fejezett munka nem- csak, hogy nem folyt tovább, de nagyon sok helyen a nemesek addig legyűrt ellen- szegülés-e a már meglévő népszámlálási íve—

ket is megsemmisítette?) Ez a népszámlálás a föld adataira különben sem terjedt ki, s- leg—

feljebb csak a párhuzamosan folytatott ka- tonai és az adórendezési bizottságok föld—

felmérései alapján következhetett volna be a birtokok területi megállapítása.

A birtokok területének a pontos feltün—

tetése nélkül azonban rendelkezésünkre álla—

nak a legkülönbözőbb olyan természetű összeírások, amelyekből a birtokost: a job- bágyok földesurat, az insurreetíó köteles bir- tokos nemest stb. megismerhetjük. Ezek az összeírások egyrészt az akkori közigazgatás természetéből (kifolyólag sem jelentenek száz százalékosan pontos adatokat. Fokozza aztán a hiányosságot az a tény is, hogy több—

nyire nem egyesített összetrásokról lévén megadott községhatá—

1) Ii'öglein Antal: A ,,Conseriptio Josephina"

sorsa. Levéltári Közl. IX. (193Ll, különösen 119. l.

szó, egyes birtokosra vagy egyes községekre vonatkozó adatok elkallódhattak és el is kallódtak az idők folyamán.

Ilyen természetű összeírásaink között a legelső helyen áll a magyar nemesség által félreismert, nagy reformokra törekvő ural—

kodónak, II. Józsefnek egy rendelkezése folytán létrejött olyan összeírás, amelynek alapján a XVIII. század végének birtokos társadalmát minden eddigi adatainknál pontosabban —--- bár így is előforduló hiá—

nyokkal —— rekonstruálni tudjuk, az 1787—

től l789—ig terjedő idő birtokban lévő tag—

jait rögzítve meg.

1787 április 12—án kelt nyiltparancesal rendelte el II. József a magyar provinciális tábla felállítását,, amely intézményt a tőr—

téneti irodalom az első telekkönyvi hivatal neve alatt szokott emlegetni?) Az új intéz—

mény hatáskörének és működésének az is—

mertetése feladatunk körén kívül áll s megelégszünk itt annak a ténynek a meg'- állapításával, hogy a rendelet szerint ,,az általános hitel biztosítása miatt" tartotta szükségesnek az uralkodó a Magyarország részére Budán székelő és a hétszemélyes tábla alá tartozó provinciális táblának a fel- állítását. Az itt vezetendő főkönyv számára pedig elrendelte a nemesi birtokok össze- trását, anélkül azonban, hogy a tulajdonjog igazolását megkívánta volna: ,,Miután pedig Magyarországon nagyon sok a több s gyak—

ran sok személy közös tulajdonában levő birtok", ilyen esetben csak a család legidő—

sebb tagját, vagy közös birtok esetében a jogi ügyek vezetésével felruházott s így fő- birtokosnak tekinthető személyt kellett csak feltüntetni?) A főkönyv felállítására, a hir—

tokok összeírására vonatkozó különböző egymást módosító rendelkezések eredménye- ként a birtok nagyságát illetőleg csak annyit kellett a főkönyvbe bevezetni, hogy az illető községnek az egész határa a feltüntetett birtokosé—e vagy ott csak részbirtokkal ren- delkezik?)

1) A magyar provinciális tábla felállításának a történetére ]. Herzog József tanulmányát a Károlyi—limlékkőnyvben, Budapest, 1933. 215. és a következő lapokon.

3) Orsz, Levéltár: Kane. 1787/1935. sz. Hétszem.

tábla ltára 1787. fons 1. pos. 15/2 no 2920 és Helytt.

ltár., Circ. impress. no 1046.

3) Az adatok egyezése arra mutat, provinciális tábla úgynevezett indicatioi

hogy a alapján állíttatott össze az a két kézirat, amelynek egyik példánya évszám nélkül az Orsz. Levéltárban őriz- tetik, a Nemz. Múzeum kézirattárában levő pedig:

Catastrum omnium loeorum populosorum lnclyti

(4)

12. szám.

A provinciális tábla főkönyve számára készült összeírás az első években a birtoko—

sok önkéntes bevallása alapján történt.

Utóbb ugyan elrendelte az uralkodó ezek—

nek a bevallásoknak a vármegye által vég—

zendő kiegészítését is, ez azonban már nem érkezett fel a provinciális táblához, amikor II. József 1790 jan. 28-án kelt — az 1780—as viszonyokat visszaállító m,. rendelete ezt a keletzkezőben lévő intézményt is megszün—

tette. A provinciális táblának hároméves működése alatt nem alakult ki a megfelelő magyar elnevezése. Ilyenformán sokkal helyesebb, ha megtartjuk az eredeti latin név magyarOs alakját —— ahogy az iratok is emlegetik —————, amely idegen elnevezés már magában hordja annak kifejezését, hogy egy kialakulása közben megszűnt s az életbe már át sem ment intézrnényrt'il van szó.

Emellett ——— s talán ez még fontosabb 7— nem adhat alkalmat félreértésekre a mai érte—

lemben közismert telekkönyvi hivatal elne- vezésnek a ráhúzása erre a más jellegű intézményre.

Említettük, hogy a birtokosok önkéntes bevallásait utóbb a vármegyének ki kellett egészíteni. Kutatásunk területén erre már nem került a sor, de úgy látszik nem is igen volt szükség rá. A bevallások birtokviszonyai nagyrészt megegyeznek .a II. József intéz—

kedését két évtizeddel megelőző —— ugyan—

csak hivatalos jellegű _". adatainkból ismert viszonyokkal.

Mária Terézia által 1767-ben elrendelt úr- bérrendezése alkalmával ugyan a jobbágyo- kat írták össze, de ezek az úrbéri tabellák a földesurakat is megemlítik. Ilyenformán a XVIII. század második feléből két összeírá- sunk is van, amelyek közül a provinciális tábla főkönyve számára készült bevallások a pontosabbak s részben teljesebbek is, mi- után az úrbéri tabellák közül néhány köz- ség iratai hiányoznak. Ezeket az 1767-es adatokat csak ott említjük meg, ahol a két évtized leforgása alatt a birtokos megválto—

zott.

Legrégibb forrásnnknl pedig a török hódoltság alól felszabadult területnek a neoaeguistiea eommissio által Vt'zgrehajtott birtokigazolásai, valamint a bizottság mun—

káját követő új adományok felkutatásai szolgálhatnának. Sajnos, a neoaegnistiea commissio működésének pontos ismertetése

Regni Hungariae címmel a kézirat címlapja szerint az 17874 ,,Conseriptio politieo—militare" alapján készült. (Mus. oet. Lat. 46.)

——975— 1933

az igazolt birtokosok felsorolásával még mindig hiányzik s az új adonn'myozásokról sem áll rendelkezésre semmiféle összeállí- tás. Ahol azonban a történeti irodalom mar- l'eldolgozta ezeket az adatokat, ott mi sem hagytuk figyelmen kívül.

A birtokmegoszlás vázolásához felhasz- i'ialható történeti forrásainkat felsorolva, meg kell állapítani —— mielőtt még az ada—

taikat ismertetnők W., hogy ezek távolról sem olyan pontos és megbízható adatok, mint amilyennel a modern statisztika dolgo—

zik. ,,A történetstatisztikai anyagot a mo—

dern anyaggal szemben az különbözteti meg,.

hogy az principaliter sohasem közvetlen statisztikai anyag." (Kováts Ferenc, 1925 nov. 14-i előadásából. M. Stat. Sz. 1925.

434. l.) A történetstatisztikai adatokat a tőr—- léneti források igen különböző természetűx es értékű feljegyzései szolgáltatják. A tör—

ténetstatisztikus nem nézheti forrását csak statisztikai szemmel, hanem elsősorban a történeti források értékét kell mérlegelnie—- és a statisztikai feldolgozás előtt meg kell"

ismernie azt a történeti fejlődést, amelynek egyes mozzanatait a források a szemünk elé vetítik. A történetstatisztikns munkaja hiányos, nem mindig megbízható es nem azonos jellegű adatokat nyujto forrásai miatt nem lehet mindig teljes, de a rendelkezésre- álló anyag megfelelő értékelése alapján a valóságot megközelítő képet mégis alkothat

—— jelen esetben a,. arról, hogy kiknek a kezében volt és milyen arái'iyban oszlott meg kutatásunk területe a török hódoltság megszüntétől napjainkig terjedő időben;

milyen változások következtek be a birto- kos osztályban az azóta eltelt több mint két évszázad alatt.

*

Választásnnk Baranya megyére tipikusan, nagybirtokos volta miatt esett. Nagybirtö—

kOS voltának magyarázatát a török hódolt- ság másfél évszázadának a küzdelmei adják meg. A középkorban Baranya megye terü- letén az okleveles anyag alapján Csánki Dezső még 922 községben 540 birtokost ál—

lapított m—eg. (Magy. orsz. tört. földrajza, II. k.) Ezeket a községeket és birtokosaikat a török harcok úgyszólván teljesen meg—

semmisítették. A felszabadulás utáni első összeírás 1696-ban már csak 254 községet talált, de ebben a számban olyanok is szere—

pelnek, amelyeket kétszer is felvettek, va—

lamint olyanok, amelyek a XVIII. század folyamán már teljesen eltüntek, így minden

(5)

12. szám. ——976— 1933 valószínűség szerint már 1696-ban sem tar—

toztak a tényleg meglévő községek közé.

Ebből az 16964 dikális össz—eirásból ismer—

jük meg a neoacguistiea eommissio műkö—

dése előtti birtokosokat. Ezek: a kamara 73;

Eszterházy nádor újonnan nyert adománya 15; a Draskovich-család 25; a pécsi egyház—

megyei papság 50; a pozsonyi apácák 3; a

fehérvári őrkanonok 2; a fehérvári kápta-

lan 3 községgel. Egy—két községben birtok—

kal biró család 12 volt, míg kisebb birtokos mindössze 6. (Várady: Baranya m. tört. ll.

500. l.)

A neoacouistica commissio ezeket a most felsorolt birtokokat is szinte teljesen elsöpörte. A bizottság a birtokjog igazolá- sául az adományra és a birtokba való beik- tatásra vonatkozó okmányokon kívül semmi más okmány érvényességét nem ismerte el.

A régi közép- és kisbirtokosok, akiket lakó—

helyükről a török kiűzött, vagy a hódoltság alatt teljesen elszegényedve paraszti sorba kerültek, nem tudtak ilyen okmányokat fel—

mutatni s így a hódoltság után még birtok—

ban levö terület nagyrésze is a kincstár ke—

zébe került s új adományok tárgyát kép-ez- hette. Hogy mennyire a tehetetlenséggel volt határos a commissio által megkövetelt okmányok felmutatása, azt mi sem bizo- nyítja jobban, mint az, hogy Baranya me- gyében még a papság: a káptalan és a püs- pök sem tudott ilyeneket felmutatni.

De az ősi jogot igazolni tudó birtoko—

sok számára is megnehezítették az igazolt terület birtokbavételét, őket is kötelezvén az u. n. t'egyverváltság: jus armorum, jus Turcieum megfizetést'ne Még nagyobb mér—

tékben hárították azonban ezt az összeget az új adományt nyert birtokosokra. A kisebb nemeseket ennek az aránylag nagy összegnek a lel'izetési kötelezettsége a bir- tokszerzés lCllOifiSÓgÓiÖil szinte teljesen meg—

fosztotta. Ezek nem rendelkeztek megfelelő tőkével s nem állott módjukban ekkora köl—

csönnek az előteremtése sem. A nagyobb birtokosoknak kölcsön szerzésére már több lehetőség nyílt s különösen megkönnyítette a neoacguistiea területen való birtokszer- zést az uralkodó szolgálatában állók szá- mára az a lehetőség, hogy a szolgálataikért járó összegeket tényleges kifizetés helyett a fegyverváltságba beszz'imították. Ez magya—

rázza meg a legjobban, hogy a XVlln--- XVIII. század fordulóján egy-egy magyar főúr s méginkábl') egy-egy császári tábornok vagy bécsi l'őhivata—lnok nagykiterjedésű birtoktesteket szerez. melyeket jófornu'in

sehol sem szakít meg a kis nemesség bir—

toka. (Szekfű: Magy. tört. VI. 26. 1.)

Az adományok pedig túlnyomórészt az idegenek érdemeit jutalmazták. llyeténkxé—

pen a neoacguistica terület új birtokos—ai—

nak névsora azt a benyomást kelti, mintha Magyarország területe teljesen idegen kézre került volna. Hogy ez valójában még sem így történt, az csak annak köszönhető, hogy ezek az új birtokos idegenek az első alka- lommal igyekeztek a tulajdonképen fizet-é- siik fejében kapott s számukra hozzáférhe—

tetlen teriileten fekvő birtokaikat eladni. Ez a magyarázata annak, hogy az országgyü- léseken tömegesen felvett indigenák közül alapjában igen kevesen vertek gyökeret a magyar földben (i. m. Vl. 178. l.).

Ezt a folyamatot nyomon követhetjük Baranya megyénél is.

A tulajdonjog igazolásának emlitett ilyen megnehezítése miatt a eommissio előtt nem is tudta más igazolni a birtokát, csak a po—

zsonyi apácák (a nyúlszigeti apácák utódai a vajszlói uradalom birtokában, Diaria 215.

es 307. l.) és jelentéktelen kis birtokaikat a

jezsuiták, dominikánusok, ferencesek, ka—

pucinusok és augustinusok. (Diaria 42., 43, 87.) A világiak közül pedig Szabadszent- király nemesi község nemesei. (Diaria 93.

—A Várady i. m. őlő—618. l.)

Legjobban mutatja azonban a vármegye birtokos osztályának a tökéletes pusztulását az a tény, hogy milyen elenyészően kevés azoknak a családoknak a száma össze—

sen hat, —————v akik —— ha sikertelenül is VM, de

igyekeztek jogaikat érvényesíteni a com—

missio előtt.

A régi világi birtokosság a XVlly——XVllI.

század fordulójára eltűnt tehát, hogy helyet adjon az uralkodó új adotm'myai alapján kialakuló új birtokosságnak, amely a megye képét teljesen i'i'iegvz'iltoztatta és megvetette az alapját a máig is fennmaradt nagy ura—

dalmaknak.

Azok a birtokosok, akiket a XVIII. szá—

zad második felének az összeírásai alapján ismerünk, azokhoz a nagy birtoktestekhez kapcsolódnak. amelyek a századfordulón keletkeztek. igy Rákóczi Ferenc hiába kérte a leányágon birtokába jutott doml'ióvári és henyei uradalom igazolását (Diaria 79., 9().), ezt a l'iirtoktestet már hg. Eszterházy Pál nádor birta Dombóvártól Sásdig s Rákóczi nem tudta az előirt okmányokat vele szem- ben bemutalni. 1699 január 30—án S'zavoyaí Jenő a l'iellyei. illetve baranyafái'i urada—

lomra kapott adományt. Halála után a bir—

(6)

1-2. szam,

tok visszaszállott a, kamawftra, míg aztán 1780-ban Mária Krisztina főhercegnőnek adományoztatott s a fóbercegi család tulaj—

donában maradt napjainkig. Veteráni János és Frigyes grófok 1700—ban a dárdai ura- dalmat kapták. Utódaik kihaltával a gr.

Esztel'llúzy-esalz'id nyerte el. 1008 december 1-én kelt adománylevéllel (Iupmru Aeneas nyerte Siklóst és a hozzátartom') uradalmat, amely ('.aprara Miklós 'n'tagszakadása után 1726—ban Batthyány Ádám Özvegyének.

Stratlmann Eleonora grófnőnek, fal-amint Lajos és Károly nevű fiainak adományoz- tatott. (Deductio Bonorum . . . col'latarum . . . per (lameralis Areliivariatus Officium con—

einnata. ll. 575. ()rsz. Lvt. Kamarai Lvt.) A Drá 'a vidékén birtokos Draskovich—csa—

lád birtokait Sellye környékén Hiudsmuul Farkas gróf szerezte meg, aki után a birtok egy része szintén a Batthyányak kezére került s a sellyei uradalmukat képezte, az iiszögi uradalmuk pedig Özvegy Puch—

heímbné szül. Losensrein Mária Terézia grófnő Úszög és Egerszeg vidékén 1702-ben (Liber Begius XXV. 505. l.) nyert adomá—

nyáboz tartozó falvakból alakult. (Deduc- tio . .. ll. 044. l.) 1700 március 13—án pedig Batthyány Ádám kapott adományt a né—

metbólyi uradalmnra. (Liber Regius XXIV.

271. l.) A commissio elnöke Brenner Szigfrid a szentlőrinei u*adalmat és br. Véchey (iá- bor birtokát szerezte meg. A szentlórinci uradalom a század végén már a hg. Eszter—

házy-birtoklmz tartozik, míg egyes községek részben Nagy istván birtokába kerültek.

majd a kama 'ára visszaszi'tllva több család birtokába jutottak.

A commissio előtt nem igazolt egyházi birtokok is ki'ályi kegyelem útján jutottak az egyház birtokába és bálmrítatlanul fog—

lalhatta el az apátság is a pécsváradi u'a- dalmát. A pálosokat sem zavarta senki Má—

gocs l:)irtok:'1lnm.

ízek az ado-mímyok tulajdonképen nem uradalmakról szólnak hanem csak felso—

rolnak egy csomó községet. tlelyesebbnek véltük azonban a községek neveinek felso- rolása helyett a község—esoportoknak meg.;—

felelő uradalmak megjelölést, használni s így megkönnyíteni az egyes birtoktestek eredetének a megállapítász'tt.

Lényegében az itt felsorolt birtoktestek megmaradtak az egész XVIII. századon ke—

resztül, csak a század második felére gaz—

dát cseréltek. részint új adományok, részint Vétel útján. A XVIII. század első felének birtokforgalmút az új adományozámk és az

1833

eladások uralkodói jóváhagyásainak a fel—

kutatása alapján ismerhetnők meg ponto- san. A mi szempontunkból azonban ele—

gendó volt annak a n'legállapítása, hogy a Xthl. század végére kiknek a kezébe kerül—

tek a török hódoltság által elpusztított terü—

leten alakult nagy uradalmak. A nagy bir—

toktesteken kíviil ugyanis az egy—két köz- ségből álló birtokok olyan sűrűn cseréltek gazdát a század első felének még meg nem állapodott viszonyai között, hogy azokat úgy sem lenne módunkban felsorolni.

Az egyes családokra vonatkozó szórvá—

nyosan előforduló adatok teljes felkutatá—

sára tehát nem fektettiink súlyt. Ezek az adatok, ha még oly gondos kutatás gyüj—

tötte is Össze, sokkal kevésbbé adnak felvi—

lágosítást a birtokmegoszlz'ts általános ké- péről, mint az —A elvben valamennyi birto- kost felölelő —————— Összeírt'tsok.

1728-ban a helytartótanz'ics elrendelte a nemesek összeírását. Ennek eredményeként 1730-ban a vármegyei közgyűlés mindösz—

sze 0 kisebb birtokos nemest talált Baranya területén: Petrovszky Józsefet, ———— aki Binds—

maul gróftól vett birtokot Felsómindszent és Iván (Drávaiványi) környékén (Deduc—

tio... Il. 634. l.), Hor 'átli Dánielt, aki a fiskustól Bükkösd és Ib—at'a községeket sze—

rezte meg (Várady i. m. ll. 550. l.), Bana Jánost, aki 1717—ben Nagykozz'trt vette meg (Deductio... ll. 629. l.), Bézsány Sándort, Jankovich Bonaventurát (Szerd'almly köz- ség birtokosát) és Kun )ált, (Hidas község—

ben). Ezeken kívül 111th 18 részben világi,

részben egyházi földesúr gyakorolta a ne- mesi jogokat. A többi nemesnek pedig nem volt birtokz Baranya n'iegye területén.

tVá'ady i. m. II. 568. 1.)

Az 1742. évi insurrtmtionális összeírás az egyházi birtokosokon kívül 10 birtokos nemest ismer: Battbur'ány Károly gr.. lisz—

terbázy Antal bg, Königsegg grf). 'llraun gi) Veteráni gr., Pejacsevics gr., Sauska János, Horváth Dániel, Petrovszky. Len- gyel Gáspár, Fábry, Bésány Sándor. Sztan—

kovánszlky, Bana János. Kajdaesy Zsig—

mond, Melczer, Knopp Adám, Passán

András és (lzindery Ignác személyében (Orsz. Lvtár, Kanc. 44. Litt. Com. 1742.) M—

Az 175455. évi országos nemesi összeí'ás Baranya megyében az egyházi birtokoso—

kon és a neoacguistica terület nagy földes—

urain kívül csak 13 birtokos nemes családot

) Brenner Szigfrid leányági lesza'irmazottja.

) A Rindsmaul-birtok tulajdonosa

l

-)

(7)

12. szám. ——978— 1933 sorol fel: Baranyay János, Sauska Ferenc,

Petrovszky Ferenc, Bésány Imre, Lengyel Gáspár, Horváth Dániel, Kajdacsy Zsig—

mond, Passárdy—család. mint a F ábryak birtokának zálogtulajdonosa, Perczel József, Melczer Lipót, Sztankovánszky Pál, Czin—

d—ery Igniác, Koller—család, Bana Mátyás, József és Péter. Ezek a forrásaink a felso- rolt birtokos nemesek tulajdonát képező községeket nem sorolják fel s így sokkal teljesebb az a kép, amelyik az összeírások alapján vetíti szemünk elé 1767—től kezdve a birtok megoszlását. A nagy birtoktestek közé csak elvétve keveredik egy-egy kisebb birto-kos, akinek egy vagy két község a bir—

toka vagy éppen csak részbirtokkal rendel—

kezik valamelyik több ilyen kisebb birto—

kos közös tulajdonát kép-ező községben. A legjobban szemléltetik azonban ezt a képet a különbözö összeirásokalapján nyert szá—

mok.

Az 1900—as évek 362 községéböl csak 331- nek a földesura állapítható meg az 1767-i úrbéri tabellák feljegyzéseiből. Ez a 331 község 29 birtokos között oszlott meg és pedig 187 község 8 világi nagybirtokos kezén volt, 111 község 7 egyházi birtokot alkotott.

míg a többi 33 községben 14 kisebb világi birtokos osztozott. A provinciális tábla fö- könyve számára t787—-——1789—ben tett be—

vallások 357 községet ölelnek fel. A hiányzó községek azóta váltak ki egyes régi közsé—

gek nagy határából és alakultak önálló köz—

ségekké. Ilyenformán ez az összeírás Bara- nya megye valamennyi községét magában foglalta. A 357 község ekkor már 34 birto—

kos között oszlott meg. 8 nagy uradalmat találunk ekkor is, a teljesebb összeírás miatt 197 községgel. A 120 egyházi birtok—

ban lévö község csak 4 nagy birtoktestet alkotott, miután a s—eminárium. az apátság, a pálosok és a vajszlói uradalom II. József alatt a tanulmányi alap birtokába jutott.

Két község pedig az őrkanonok és a prépost jövedelmére volt lekötve. Fennmarad még 39 község 17 birtokos között széjjelosztva s akkor még nem említettük Szabadszent—

király nemesi közbirtokosságát a maga 92 nemesével. Nem szerepelt az összeírásban Pécs városa sem.

Nem látunk nagy változást a XIX. szá—

zad közepére sem, bár hangsúlyoznunk kell.

hogy az egész XIX. századon keresztül az úrbéri tabellákhoz, de különösen a provin—

ciális tábla összeírásához hasonló pontos összeírás nem áll rendelkezésünkre. Bizo- nyos fokig pótolja ezeket Fényes Eleknek

már említett Geográt'iai Szótára és az azt megelőző időre Thiel-e 1833-ban megjelent ,,Das Königreieh Ungarn" című munkája.

Mindketten az adatokat a törvényhatósá- goktól szerezték be s magánvállalkozáshoz képest bámulatos teljességgel állították ösz—

sze nemcsak a községek névsorát, hanem a községek földesurait is. Megtörténhetett azonban nagyon könnyen az, hogy egyik—

másik község kimaradt a felsorolásból s ter-—

inészetesen az adatok is nagyobb időköz állapotára vonatkoznak, nem egy bizonyos időpontnak a képét rögzítik meg.

Fényes 351 községet ismer Baranyában s ez 37 birtokos között oszlik meg. A régi 8 világi nagy birtoktes—t helyett most már csak 7—et találunk 178 községgel, míg a Petrovszky-család birtoka a fiág kihal—

tával részben a leányági leszármazott Je—

szenkyek kezén maradt, nagyobbik része azonban a kamarára visszaszállva, fel—

aprózódva nyert új tulajdonosokat. Egy—

házi birtokként 18 község szerepel 6 birtokossal. József halála után a semi—

narinm visszakapta birtokát; a feloszla—

tott pécsváradi apátság megmaradt a ta- nulmányi alap birtokában; a pálosok és az apácák birtokából pedig a vallásalapot alakították. A többi 54 községben 18 birto- kost tüntet fel Fényes s ezen felül szerepel még Szabadszentkirály nemesi közbirtokos—

sága.

Táblázatainkban éppen a lényeges vál—

tozás hiánya miatt Fényesnek az adatait nem is közöljük, mert bár a birtokmegosz—

lásban kisebb-nagyobb változások az álta—

lunk eddig figyelemmel kísért idő lefolyása alatt is történtek, ez a másfél évszázad min- den változás dacára is teljesen sima felületet mutat ahhoz a nagy töréshez képest, ami 1848-tól 1893-ig következett be.

A magyar földbirtok történetében 1848 után új korszak kezdődik. Az ősiség meg- szüntetése szabaddá tette az addig megkö- tött nemesi birtokot s a jobbágyok felszaba—

dításával egyidejűleg az addig jobbágyok által művelt területek nagy része is kivált a földesúri birtokból és jobbágyváltság cí—

mén az újonnan alakult törpe— és kisbirto—

kos réteg tulajdonába ment át. A jobbágy—

váltságnak és a földtehermentesítésnek igen fontos és a magyar agrár- és gazdaságtörté—

nelem szempontjából nagy horderejű ismer—

tetése a mai napig is hiányzik. így még a hozzávetőleges képét sem ismerjük annak a területnek, amelyet a birtokos osztály a régi jobbágyoknak átengedett.

(8)

,...

l9 — 1933

12, szám. 9

A hirtelen és minden átmenet nélkül

bekövetkezett változás nagy megrázkód—

tatással járt mindkét félre. A volt jobbágy a felszabadult munka— és terményfeleslegét nem tudta kellőképen értékesíteni. Újonnan alakult gazdasági üzemének a megindításá—

hoz és fenntartásához pénzre volt szüksége s ezt csak drága kölcsön útján tudta meg—

szerezni. Néhány rosszabb termés s nem utolsó helyen a kellő szakértelem hiánya nagyon sok esetben lehetetlenné tette ezek—

nek a kölcsönöknek a visszafizetését s sok ilyen jobbágybirtok a hitelezők kezébe ju- tott. De még kedvezőtlenebb helyzetbe ke- rült a közép— és kisbirtokos nemesség. A jobbágyok eddigi munkáját a napszámos fizetett munkájával kellett pótolnia és elesett a birtokos a jobbágyok által neki juttatott termr'xszetbeni jövedelmektől is. (Mattya—

sovszky: A földmívelés közgazdaságtana.

Budapest, 1927, 00—100. 1.) Ennek az el—

vesztés—e pedig annál fájdalmasabban érin- tette a vármegyei életben és politikában sze—

replő birtokos réteget, mert a természetbeni munka és jobbágytermények elmaradásával intenzívebben kellett a gazdálkodáshoz lát- nia. Ez pedig még a középbirtokos osztály- nak is szinte lehetetlenné tette, hogy a vár- megyei életben addig élvezett pozícióját megtarthassa. Ez a nemesi osztály az, ame- lyik aztán kénytelennek érezte magát föld—

jétől megválva közhivatalt vállalni, mert inkább vállalta a hivatalnokok ,,úri" életét, mint a birtokára visszavonuló gazda mun—

káját. A kettőt pedig —'—A különösen a megyei székhelytől távolabb eső vidékeken m a csak a puszta megélhetéshez elegendő nagy—

ságú birtokon nem is lehetett keresztülvinni.

A közép- és kisbirtoknak ezt a 1848 és 1893 között végbement fluktuálász'it sajnos mi nem tudjuk nyomon követni, de folyta- tását látjuk még 1893 és 1925 között is.

Nagyjában az eddig elmondottak magya—

rázzák meg azt a nagy változást, amit az első pontos adatok alapján készült 1893—i összeírás tár a szemünk elé. Ezzel az össze- írással jutottunk el ahhoz az első forrásunk—

hoz, amely egy-egy birtoknak a területi nagvságát is megadja már katasztrális hol—

dakban kifejezve. Említettiik, hogy a terii—

letre vonatkozó számszerű adatokat —- mai értelemben véve a történeti forrásokban hiába keressük. A birtokosok legpontosabb összeírása, az 1787-es bevallás is csak fel—

sorolja valamely birtokos tulajdonát képező községeket. A bevallás szerint ezek a birtok—

egységek: községek, puszták és majorok.

teljes határukkal egy-egy birtokos tulajdo- nát képezik. Ezt a látszólag valószínűtlen helyzetet többi adataink is igazolják. A neo—

aeguistiea terület új adományozásai is egész községeket (totales possessiones) sorolnak fel. Láttuk, hogy 1730—ban csak 6 birto- kos nem-est talált a vármegye a nagy uradal- mak tulajdonosain kívül s a másik két össze—

írásban felsorolt birtokos nemes-ek között sincs olyan, akivel későbbi összeírásainkban ne találkoznánk. Mária Terézia úrbérren—

dezése alkalmával a községeken belül az egyes földesurak jobbágyait írták össze s Baranya megyében 1767-ben alig volt köz- ség, ahol ne csak egyetlen egy földesúri-ól beszélnének ezek a jobbágyösszeírások.

Ha tehát elfogadhatjuk azt, hogy ezek a több —— gyakran 10—20, vagy még több birtokegységből is álló nagy uradalmak és birtoktestek teljes egészükben egy-egy bir- tokos tulajdonát alkották, a terület nagysá—

gára vonatkozó megfelelő adatok hiányá- ban is bizonyos mértékben érzékeltetni tud—

juk ezeknek a birtokoknak a területi kiter—

jedését az 1900-as népszámlálás alkalmával egyes községek határát jelentő számok visz- szavetítésével.

Nyomatékosan hangsúlyozzuk azonban, hogy ezek a visszavetített számok nem fedik és nem is fedhetik a XVIII. századi birtol kok valóságos nagyságát, de aligha is lesz valaha módjában valakinek ezeket ponto- san megállapítani. Amikor pedig a birtok—

megoszlás vázolása a cél, fogadjuk el ezt a visszavetített számot mint az illető birtokok területének a felső határát —————— az 1787 óta eltelt több, mint egy évszázad leforgása alatt történt nagy változások hozzávetőleges szemléltetésére.

Baranya megye területe 1000—ban 890592 hold, a községek száma pedig 362. A provin- ciális tábla főkönyve számára 357 község—

ből érkeztek be a bevallások, de ez a 357 község területben megfelel a 362-nek, s ezek közül 348 teljes határával egy—egy birtokos tulajdonában volt. A többi 6 községben több birtokos van felvéve a rendelkezésnek meg—

felelően csak azzal a megjegyzéssel, hogy a község határa részben az ő birtokában van (pars). Ezeknek a birtokoknak a terti—

letét külön-külön egyáltalában nem lehet érzékeltetni. l-lozzz'wetr'i—legesen mindenesetre elfogadhatjuk azt a tényt, hogy a megye egész területe (az összeírásban nem szereplő Pécs városának a határa nélkül) a felvett

34 birtokos között oszlott meg. Ilyetén meg—

gondolás után ezek a számok mégis lehetővé 66

(9)

12. szám. —980——— 1933

BARANYA VÁRMEGYE FÖLDBIRTO my! EGGSZLÁSA A BIRTDKOSDK SZÁMA,

A BIRTOKOK NAGYSAGA Es JELLEGE SZERINT .

Répar/m'an des pmpm'e'le's Fono/éwes dans /e com/fal Baranya, suivan/ le nombne des praprv'é/aínes ef la gnana'eur— ef le came/ére des pmpr/e'fe's

A üli/okosak száma _ Numb/'a des prepare/alma

O A balo/(egysegek száma

Alom/we 6'8/78/7/83 de proprz'e'fés ' A? töm/okok lerWe/e ( kal lla/d)

Super/"Irie des pragai/es (940. cad)

17.02 899 592 [fal/w/

622552 688522

89 592 Ia/ lla/I

Ay a .;

411 892 !(th ira/. án/z/

Z/ááű/(h

44 8 [173 ka/ Ira/d

) 77 E

282

i

li

?03

282 :

,

688 822 901 005 E

ka: úp/o/ kal há'/d

!

317 '97 277 510 !;

kel hold

fge'sz megye Csonka megye fye'sz megye Csonka megye Csonka megye

Wmi/al Bara/gya , ) ['0777/79/ Bara/ya CDlea/ Baranya

dávan/ /5' Ira/fe' de Mano/7 ma!/79 de van/ A? fra/le' de Mano/7 mz/Me' mi!/Jé

1787 1893 1925

!

ásva/ff fem/ef [ ybáz/á/f/nke se' Elf száma [ Aa'z/b/h/okasok száma

Super/7176 race/78558. -- ANgmzbne' des par lés%eprapr/€/ekleír/by! yes Ááá,—5 despfapf/gfa/fm aCE58/9317— 083

' 7 '

*! ll/dgyb/ff/akak lem/ele , , , err ? k swap/"mm desyrana'es pray/eles

/ We' / magá/7 ó/r/akak feni/ele Suárez/e des progr/éles" p/WÉES

?yűáz/blr/akok fara/efa ,

upon/íme des/oram eco/ES/ásf/gues

Má'/Sz. 7934

put/áss ka'/75337, amarra/(ok fara/ele

Japan/PM? des prop/? commune/es commune/95

teszik, hogy a fenti ábrán szemléltethes—

sük a birtokosok számának és az ezek—

nek a birtokosoknak a tulajdonát képező birtokegységekl) számának a növekedésével szemben a birtokok területének hatalmas csökkenését. Feltűntettük ezenkívül a csonka megye területének a viszonyait is, ahol ugyanennek a 34 birtokosnak 322 községben 688822 hold volt a birtokában, 1893-ban a csonka megye területén 365

birtokosnak 582 birtokegysége volt 312497 holddal. A birtokosok és a birtokegységek számának a növekedése a tulajdonukban lévő földterület csökkenésével 1893 és 1925 között is megállapítható. 1925—ben már 396 birtokosnak 605 birtokegysége volt mind—

össze 277610 holddal.

%. Wági magán bir/oke yse'ye/r .;za'ma'

Woyzáfe des games e pfapf/E/Eb

A ká'zse' fú/r/o/reyyséye/r száma

Alom fe Jasper/ús de progr/áfás

7 Way/' magán b/k/a/(osplf száma 4 Numb/'a des papné/ame: pwd/ÉS

[im/okos Áfázságfek száma

Ill/imám des 50/77/770/76'8 mmm/ms

PINK?! 7.9 34!

4 t , w, s: ama

A birtokosok számának nagymérvű sza—

porodása annál feltűnőbb, mert a legna—

gyobb birtoktestek jórészt még ma is a régi birtokosok tulajdonában vannak. Elsősor—

ban az egyházi birtokosok tartották meg a XVIII. század végére birtokukba jutott te- rületet. A világiak közül a főhercegi család, Eszterházy herceg, a Batthyány-család leányági leszármazói: Montenuovo herceg és Draskovich gróf, azonkívül megmaradt egységes birtoktestnek a gr. Eszterházy- család dárdai uradalma Lippe—Schaumburg herceg kezén, valamint a Batthyányak el- konfiskált siklósi és üszögi uradalma a Be- nyovszkyak és Biedermannok kezén. Azon—

ban ezek mellett a régi nagy birtokosok és utódaik mellett is találunk új birtokost úgy—

1) Birtokegység alatt valamely földbirtoknak egy község határában fekvö egész területét értjük. ——

Par partie de propriété, on entend ici la partie diun domaine située dans une commune.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

BARABÁS MÁRTON (XVIII. ) - ferencrendi szerzetes, egyházi író - franciscan, scriitor ecleziastic.. BÍRÓ

Az új szabályzatok létrejöttének okai: a nyelv, a nyelv- tudomány és a társadalom igényeinek változása (Fábián 1998: 12). Mind közül leginkább a Laczkó Krisz- tina

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik

„A községi elv az egyházi elöljáróságok alakítását nem bízza a papokra vagy a pat- rónusokra és a régi egyházi hatóságokra; hanem az evangélikus

Azaz lehet, hogy a szerző kompilált, így a források között fel lehet tüntetni a korabeli prédikáció-irodalmat, az egyházi és világi költészetet, a keresz-

ma volt, hanem emögött az állt, hogy a katolikus egyházi birtokok általában nagybirtokok (tehát 1000 kh feletteik) voltak, míg a protestáns egyházak birtokai inkább

Miután az egyházi könyvtár az egyik legősibb könyvtártípus, hiszen könyvtára vagy egy egyházi közösségnek, illetve egyházi vagy világi méltóság- nak volt, a

évi aránya a református hi'tfelekezet kere- tében volt a legkedvezőbb, amennyiben az idetartozó összes egyházak közül az egyes évek szerint csak 21—24% nem anyaegy- ház, mig