RÓZSA ÉVA
a z o k t a t á s k o r s z e r ű s í t é s é n e k l e h e t ő s é g e i a z i s k o l a - o t t h o n b a n
Közoktatásunk egyik legfőbb törekvése az o k t a t á s korszerűsítése, ezt évek óta számos pedagógiai kutatás, kísérlet, gyakorlati próbálkozás igazolja. Mind a pedagógiai elmélet, mind a gyakorlat szüntelenül keresi — a t a n a n y a g és a tankönyvek korszerűsítése mellett — azokat a didaktikai módszereket, eljárá- sokat, segédeszközöket, amelyekkel az o k t a t á s korszerűbb, t e h á t a t a n u l ó k ismeretszerzése, önálló tanulása az eddiginél nagyobb hatásfokú, eredményesebb lesz.
Valamennyi, az o k t a t á s korszerűsítésére irányuló törekvésben közös az az alapvető elv, hogy a tanulókat az ismeretszerzési folyamat aktív részesévé kell tenni.
A tanítási órát tehát úgy kell szerveznie a pedagógusnak, hogy minél t ö b b lehetőséget biztosítson a tanulók öntevékenységének, önálló gondolkodásának, önálló m u n k á j á n a k . Az ismeretszerzési folyamat kórszerű értelmezésében a t a n á r irányító tevékenysége mellett egyre nagyobb szerepet k a p a tanulók önirányító tevékenysége, amelyet azonban szintén tanári irányítás mellett kell „ m e g t a n u l n i " . Tehát az oktatás korszerűsítésének lényeges törekvése, hogy a tanítás és t a n u l á s egységes folyamatot alkosson.
Ebben a törekvésben sajátos szerepet tölt be egy ú j szervezeti f o r m a : az iskola-otthon.
Az iskola-otthon — célkitűzésének megfelelően — olyan szervezeti f o r m á t kíván kialakítani, amely a hagyományos iskolánál sokkal több lehetőséget biz- tosít azoknak az oktatási és nevelési feladatoknak a megoldásához, amelyeket korunk társadalmi igénye állít az intézményes iskolai nevelés elé.
Az intézményes iskolai nevelés legfőbb tevékenységi f o r m á j a az oktatás. E n n e k tartalmával, a t a n a n y a g kiválasztásával nem kívánunk foglalkozni. Abból indu- lunk ki, hogy a tanulók ismereteivel, készségeivel szemben t á m a s z t o t t "tantervi követelmények megvalósítása a tanítási órákon és a tanulók önálló tanulásával történik. Tehát a tanterv sikeres teljesítése a tanítási óra színvonalától és a ta- nulók önálló tanulásától függ.
A tanítási óra és az önálló tanulás szorosan összetartoznak, t e h á t a t a n í t á s t és t a n u l á s t egységes folyamattá kell alakítani, és ez az iskolai nevelés f e l a d a t a . A tanítás színvonalának biztosítása, mind a tartalom, mind a módszerek korszerűsítése kétségtelenül az intézményes iskolai nevelés feladata. Ezzel szem- ben a tanulók önálló tanulásának, a házi feladat elkészítésének megszervezését, az ehhez szükséges feltételek biztosítását, de még az ellenőrzését sem t e k i n t j ü k az iskola feladatának. Holott jól tudjuk, hogy az egyes tanulók önálló tanulá- sának eredménye nemcsak a tanítási óra színvonalától függ, nemcsak attól, hogy mennyire fejlesztette a tanítási óra az értelmi erőket, hogy egyáltalán mennyire értették meg az anyagot. Nem kívánunk a tanulás pszichológiájába
"432
mélyedni, de utalni szeretnénk arra, hogy az önálló tanulás során számos pszi- chikus funkció rendszeres gyakoroltatására van szükség és lehetőség. Ezeknek a pszichikus funkcióknak a kialakítása és fejlesztése minden egyes tanuló sajátos idegrendszeri s t r u k t ú r á j á n a k függvénye. A tanítási órán a pedagógus a tanulás- nak csak az általános, mindenkire egyformán érvényes alapelveit a d h a t j a át a tanulóknak, de a tanulás tevékenységében tulajdonképpen sohasem látja tanulóit.
így csak viszonylag kevés tanuló találja meg a sikeres, eredményes tanulás mód- szerét, nagyon kevés tanulóval sikerül megszerettetni a tanulást. Meg kell taní- tani gyermekeinket tanulni, hogy az egyre növekvő ismeret- és információ- tömegben el t u d j a n a k igazodni. Megtanítani pedig csak tevékenységben, magá- ban a tanulás tevékenységében lehet. Sikeres, gazdaságos tanulási módszer kiala- kítására nemcsak azért van szükség, hogy a t a n t e r v e t minél eredményesebben teljesíthessük, hogy a tanulók minél jobb érdemjegyeket szerezzenek, hanem a kedvvel végzett tanulás közben alakulnak ki az érdeklődési körök, bontakoznak ki az adottságok.
. A korszerű iskolában nemcsak a tanítást és tanulást, hanem a tanítást és a tanításon kívüli tevékenységet is egységes folyamattá kell alakítani, és ez is az iskolai nevelés feladata.
Az ember érdeklődésének alakulása szorosan összefügg az őt érő információk- kal, szerzett ismereteivel. Ahhoz, hogy gyermekeink érdeklődése mind a tár- sadalom, mind az egyén szempontjából pozitívan alakuljon, meg kell ismerniök, hogy a t a n a n y a g hogyan válhat további érdeklődés, szórakozás, hobby forrásává.
Meg kell t a n í t a n u n k gyermekeinket a szabad idő hasznos, kulturált eltöltésére, ezt is csak tevékenységben lehet megtanítani, t e h á t ha a tanulók szabad idejük- nek egy részét „szabadon", de szervezett pedagógiai hatások között töltik.
Véleményünk szerint a tanulás megtanítása, a szabad idő eltöltésére nevelés — a kor követelményeinek megfelelően — elsősorban az iskolai nevelés feladata.
Ezek olyan feladatok, amelyeket főleg a tanításon kívüli időben kell megoldani.
Erre biztosítunk lehetőséget, ha az intézményes nevelés szervezett pedagógiai hatását rendszeresen napi 3—4 órával megnöveljük. Az iskolában folyó egész- napos nevelésnek — értelmezésünk szerint — nem az az egyetlen kritériuma, hogy a tanulók hány órát töltenek az iskolában. Bizonyos szociális feltételek biztosítása, ebédeltetés, általános felügyelet még nem tekinthető „egésznapos nevelésnek". Mint ahogy megvalósítható az „egésznapos" nevelés akkor is, ha a gyermekek történetesen nem az iskolában ebédelnek.
Az iskolában folyó egésznapos nevelésen tehát olyan intézményes nevelési for- • mát értünk, amelyben a tanulók rendszeresen 8—10 órát töltenek naponta az iskolá- ban, az iskola pedig arra törekszik, hogy a különböző tevékenységi formákban az oktatást és nevelést egységes folyamattá alakítsa a tanulók egészséges szellemi és testi fejlődése érdekében.
Az iskolában folyó egésznapos nevelés egy sajátos szervezeti f o r m á j á t alakí- t o t t u k ki hét éve folyó kísérleti m u n k á v a l Hódmezővásárhelyen a Petőfi Sándor Általános Iskola valamennyi osztályában, Makón a Szoboszlai Imre Általános Iskola alsó tagozatában és Csongrád megye számos iskolájában.
Az i s k o l a - o t t h o n szervezeti formája az alsó tagozatban. A t a n u l ó k 8-tól 17 óráig, illetve szom- b a t o n 8-tól 14 óráig v a n n a k az i s k o l á b a n . M i n t m i n d e n n a p k ö z i s osztálynál, i t t is k é t p e d a g ó g u s t a r t o z i k egy osztályhoz, de i t t nincs k ü l ö n t a n í t ó és napközis nevelő. A k é t pedagógus, e g y f o r m a ó r a s z á m b a n t a n í t és vezeti a k ü l ö n b ö z ő n a p k ö z i s t e v é k e n y s é g i f o r m á k a t . A t a n í t ó k f e l o s z t j á k e g y m á s k ö z ö t t a t a n t á r g y a k t a n í t á s á t ú g y , h o g y közismereti és készségi t a n t á r g y a t is t a n í t a n a k . E n n e k a h e l y z e t n e k megfelelően az iskola foglalkozási r e n d j e is eltér a h a g y o m á n y o s t ó l (délelőtt
3 Magyar Pedagógia 433
tanítási órák, délután napközis foglalkozás), és természetesen a tanítási órák r e n d j e is m á s . Mind a tanítási órák, m i n d a napközis foglalkozásnak megfelelő idő — t a n u l á s , f e l a d a t o k elkészítése, szakköri tevékenység, j á t é k , séta, kulturális és szabad foglalkozás — célszerűen v á l t a k o z n a k az egész rendelkezésre álló idő folyamán. Házi, tehát o t t h o n elvégzendő f e l a d a t o t e g y á l t a l á n n e m k a p n a k a tanulók. Sőt tanszereiket is csak s z o m b a t o n k é n t viszik haza, h o g y f ü z e t e i k e t , m u n - k á i k a t m e g m u t a s s á k szüleiknek. Az egyes t a n t á r g y a k b ó l a tanítási óra végén a z o n b a n — a hagyo- m á n y o s m ó d o n — feladatokat k a p n a k , amelyeket az ó r a r e n d b e n m e g h a t á r o z o t t időben, a t á r - g y a t t a n í t ó t a n á r felügyelete mellett végeznek el a t a n u l ó k . Az első osztály elején t a n á r i irányí- tással, m a j d egyre i n k á b b teljesen önállóan.
Az időbeosztás t e h á t o k t a t á s r a , gyakorlásra, önálló feladatmegoldásra, önálló t a n u l á s r a és kiegészítő foglalkozásokra terjed ki. Magasabb osztályokban a t a n t e r v b e n előírt t a n i t á s i ó r á k s z á m á n a k növekedésével a r á n y o s a n növekszik a gyakorlás és tanulás ideje, a kiegészítő fogr lalkozások ideje pedig némileg csökken. Az órarend k é t h e t i váltással készül, m e r t az e g y osz- t á l y b a n tanító k é t pedagógus h e t e n k é n t váltakozva t a n í t délelőtt, illetve délután. í g y m i n d e n pedagógusnak minden második s z o m b a t j a szabad.
Az iskola-otthon szervezeti formája a felső tagozatban. A napi, illetőleg hetirend összeállításánál abból i n d u l t u n k ki, hogy a tantervileg előírt kötelező 45 perces tanítási órák mellett m i n d e n n a p biztosítsunk órarendben m e g h a t á r o z o t t időben s z a k t a n á r i felügyelettel t ö r t é n ő önálló felké- szülést. E z t az időt 25, illetve 20 percben állapítottuk meg. E z az idő egyrészt elég a s z a k t a n á r i felügyelettel történő felkészüléshez — hiszen a teljesen önálló, kötetlen t a n u l á s h o z is kell i d ő t biztosítanunk —, másrészt egy 20 és egy 25 perces s z a k t a n á r i felügyelet elszámolás s z e m p o n t j á - ból egy 45 perces tanítási órával egyenlő, t e h á t kötelező ó r á n a k v a g y korrepetálási ó r á n a k számít.
A napközis nevelő lett az osztályfőnök. E z t nevelési szempontból indokoltnak t a r t j u k , hiszen ő t ö l t legtöbb időt a gyermekekkel az ú j szervezeti f o r m á b a n is. A napközis osztályfőnök t a r t j a az osztályfőnöki órákat, ezenkívül az egyik s z a k t á r g y á t t a n í t j a az osztálybán. Az a d m i n i s z t r a t í v osztályfőnöki teendőkre biztosított „eszmei" osztályfőnöki ó r á t egy délelőtt t a n í t ó s z a k t a n á r k a p j a , így t u l a j d o n k é p p e n két osztályfőnöke van m i n d e n osztálynak.
A h é t öt n a p j á n m i n d e n délelőtt négy tanítási óra v a n . E z e k közül az egyik á l t a l á b a n keve- sebb szellemi tevékenységet igénylő, óra. Szombaton h a t t a n i t á s i óra v a n , lehetőleg k é t r a j z , vagy két gyakorlati órával. A tanítási órák között 10, a negyedik tanítási óra u t á n 20 perces szünet v a n . Ez u t á n a pihenő u t á n e g y huszonöt és k é t húsz perces s z a k t a n á r i felügyelettel történő önálló foglalkozás következik. E z n e m „pót-óra", mégis szerves része az oktatási-nevelési f o l y a m a t n a k . E z idő a l a t t a tanulók önállóan dolgoznak. Először a t a n k ö n y v b ő l és a t a n í t á s i órán írt vázlatból rögzítik az ú j ismereteket. A tanár felügyel, sétál közöttük, megfigyeli, h o g y ki h o g y a n dolgozik, mennyire é r t e t t e meg a tanítási óra a n y a g á t , a k a p o t t feladatot. L á t j a , h o g y kinél milyen f o r m á b a n v a n szükség segítségre. A t a n u l ó csak a k k o r kezdhet az írásbeli f e l a d a t megoldásához, h a előzőleg a szükséges t u d n i v a l ó k a t a t a n k ö n y v b ő l , füzetből gondosan á t t a n u l - m á n y o z t a . A t a n u l ó k nem egyforma ü t e m b e n haladnak az önálló t a n u l á s b a n . Minden o s z t á l y b a n számos olyan tanuló volt, aki ez a l a t t az idő alatt teljesen elkészült feladatával, később csak ismé- telnie kellett. A leggyengébb t a n u l ó is úgy fejezte be a foglalkozást, hogy m e g é r t e t t e f e l a d a t á t .
13h 05-kor az osztályfőnök, a napközivezető veszi á t az osztályt. 15 óráig pihenő, s z a b a d foglalkozás, kultúrfoglalkozás, ebéd stb. v a n . Ez idő a l a t t azok a t a n u l ó k , a k i k n e k magaviselete ellen nincs kifogás, engedélyt k a p h a t n a k , hogy az iskolából eltávozhassanak, bevásárolni,
családi megbízatásokat elintézni.
15 órától 15h 45-ig t a n t e r v i óra v a n . A délutáni ó r á k a t elsősorban a n a p k ö z i v e z e t ő k , . az osztályfőnökök t a r t j á k . A délelőtt dolgozó t a n á r o k közül csak az éneket és testnevelést t a n í t ó k t a r t a n a k egy-egy osztályban órát, azokon a napokon, amikor e g y é b k é n t is énekkari, illetve s p o r t - köri óráik v a n n a k . A délelőtt dolgozó tanárokra semmi d é l u t á n i m u n k a n e m v á r , csak ö n k é n t e s felügyelet v a g y korrepetálás. Az óra u t á n pihenő, m a j d t a n u l m á n y i m u n k a következik (önálló t a n u l á s az osztályfőnök felügyeletével). E z idő a l a t t m i n d e n k i a z t és olyan s o r r e n d b e n t a n u l , ahogyan egyénileg szükségét érzi. H a a délelőtti önálló foglalkozáson nem fejezte be az írásbeli f e l a d a t á t , természetesen ebben az időben teszi a z t is. Akik a d é l u t á n i t a n u l m á n y i időben h a - m a r a b b elkészültek feladataikkal, m i n t a m u n k a i d ő vége, lehetőséget k a p n a k , h o g y a k l u b - szobában, t o r n a t e r e m b e n és a műhelyteremben érdeklődésüknek, igényeiknek megfelelően pi- henjenek, szórakozzanak.
Az iskola-otthon szerepe a tanítás és tanulás folyamatában Az iskola-otthon szervezeti f o r m á j a és a m á r jelenleg kialakult kísérleti m u n k a - rendje is t ö b b lehetőséget biztosít a korszerű t a n í t á s és tanulás eredményessé- gének fokozására, mint a hagyományos iskola.
"434
Tapasztalataink szerint a tanítás és tanulás csak akkor alakítható valóban egységes folyamattá, ha a pedagógus a tanítási órán kívül is meggyőződhet arról, hogy t a n í t v á n y a i egyénenként hogyan dolgozták fel, értették meg az ú j ismereteket, az ebből adódó feladatokat, ha megismeri egyéni adottságaikat és
•ennek megfelelően t u d segíteni a gazdaságos egyéni tanulási módszer, a helyes önirányító rendszer kialakításában. Ha erre nincs a pedagógusnak lehetősége, vagy kénytelen ezt a lehetőséget valaki másnak — akár egy másik szakavatott pedagógusnak — átadni, akkor a tanítás és tanulás egységes folyamattá alakí- tása rendkívül nehéz és eredményessége nagyon kétséges.
Az iskola-otthon szervezeti keretei között megvan a lehetősége a tanítás és tanulás egységes folyamattá alakításának. Ilyen körülmények között felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e a hagyományos, házi feladatoknak megfelelő feladatok kijelölésére, amelyeket a tanulóknak a tanórán kívül kell megoldaniok, meg- tanulniok ? A tanítási óra korszerűsítésében, a tanulói aktivitás, az önálló m u n k a lehetőségének fokozásával nem célszerűbb-e a tanulók önálló feladatmegoldását, az ismeretek rögzítését, gyakorlását, alkalmazását is teljes mértékben beleépíteni a tanítási órába? Az egésznapos iskolákkal foglalkozó irodalomban leggyak- rabban ezzel a megoldással találkozunk.
Az iskola-otthon arra törekszik, hogy mind az alsó, mind a felső tagozatos tanulók teljes mértékben eleget tegyenek tanulmányi kötelezettségeiknek az iskolában és otthon ne kelljen tanulniok. Tehát a hagyományos értelemben vett szó szerinti „házi f e l a d a t " megszűnt. Mégis az a véleményünk,' hogy a tanítási óra minden korszerűsítő törekvése mellett is szükség van a hagyományos házi feladat didaktikai funkcióit átvállaló önálló feladatokra, önálló tanulásra is, amelyre időt és pedagógiai irányítást kell biztosítanunk a jelenleg érvényben levő 45 perces tantervi órákon kívül is.
Á l l á s p o n t u n k a t a következőkkel indokoljuk:
1. A jelenleg érvényben levő oktatási rend mellett (45 perces tanítási órák, t a n t e r v i anyag, tankönyvek, osztálylétszám, a pedagógus kötelező óraszáma stb.) a tanítási óra korszerűsítése
— beleértve a m a m é g kísérleti állapotban levő eljárásokat, technikai eszközök alkalmazását is — nem biztosít elég lehetőséget arra, hogy v a l a m e n n y i tanuló az adottságainak megfelelő maxi- mális teljesítményt t u d j a n y ú j t a n i . Arra sincs lehetőség, hogy a pedagógusok t a n í t v á n y a i k adottságait sokoldalúan megismerjék, és minden esetben megfelelő egyéni segítséget, irányítást t u d j a n a k adni. . ,
2. A tanulók aktivitására, önálló m u n k á j á r a épülő korszerű tanítási órán a tanulók különböző eljárások és eszközök (csoportmunka, egyéni feladatok, feladatlap, program, iskola t v stb).
segítségével meglevő ismereteik alapján elemzik — analizálják és szintetizálják — az ú j anya- got, alkalmazzák az ú j ismereteket. A szükséges pszichikus funkciók gyakorlása, az ehhez szük- séges' idő a z o n b a n n a g y m é r t é k b e n függ nemcsak a tanulók adottságaitól, h a n e m egész személyi- ségüktől, érdeklődésüktől, információs- és élmény-anyaguktól, és m é g sok egyéb tényezőtől.
Tehát a t a n u l ó k teljesítményeinek értékelése, osztályozása csak akkor igazságos, ha lehetőségét biztosítunk, h o g y a bármilyen szempontból h á t r á n y o s helyzetű t a n u l ó k szorgalommal, a k a r a t t a l , egyéni m u n k á v a l p ó t o l j á k hiányosságaikat, annyi időt áldozzanak a t a n u l á s r a , amennyire szükségük v a n ahhoz, hogy egészséges életmód mellett kibontakoztassák a d o t t s á g a i k a t .
3. A tanítási óra menetébe b e i k t a t o t t , egyéni v a g y csoportmunkával megoldható feladatok sok szempontból rendkívül hasznosak, de ö n m a g u k b a n nem a d n a k arra lehetőséget, h o g y a tanulók kialakítsák egyéni a d o t t s á g a i k n a k megfelelő, leggazdaságosabb egyéni tanulási mód- szereiket.
4. Szükséges az önálló tanulási idő azért is, m e r t szükség v a n bizonyos memorizáló, lexikális tanulásra is, ehhez pedig közismerten a különböző t á r g y a k b ó l különböző időre v a n szüksége a t a n u l ó n a k .
5. Az egész személyiség formálása szempontjából is lényeges szerepe v a n az önálló t a n u l á s n a k . A t a n u l ó n a k m e g kell ismernie s a j á t adottságait, t u d n i a kell, hogy milyen sajátosságokat kell önmagában az önálló t a n u l á s segítségével kifejlesztenie. A tanítási órán m e g kell figyelnie és
3* 435
egyeznie, h o g y mely t á r g y h ó i m i l y e n feladatokat kell m a j d önállóan megoldania, különbséget kell tennie a feladatok nehézségi foka k ö z ö t t , m e g kell t a n u l n i a a rendelkezésre álló i d ő t ú g y beosztani, hogy érdeklődésének, adottságainak megfelelően a leggazdaságosabban t u d j a a z t kihasználni.
H a elfogadjuk, hogy az iskola-otthonban is szükség van a h a g y o m á n y o s házi feladatok funkcióját betöltő önálló feladatokra, akkor a következő kérdés, hogy ezek a feladatok mindenki. számára azonos feladatot vagy egyénileg differenciált feladatot jelentsenek-e ?
Arra törekszünk, hogy a tanulók az adottságaiknak megfelelő maximális telje- s í t m é n y t n y ú j t s á k . A különböző adottságok csak a megfelelően differenciált
tevékenységben, feladatrendszerek segítségével fejleszthetők a kívánt irányba.
A feladatok differenciálásánál alapvető fontosságú, hogy a pedagógus ismerje tanítványai adottságait, csak így h a t á r o z h a t j a meg eredményesen a „fejlesztés"
módszerét, ütemét. Ezért is szükséges, hogy a pedagógus ne csak a tanítási órán, hanem a tárgyára váló önálló felkészülés közben is lássa t a n í t v á n y a i t .
A tanítási órán is van lehetőség a tanulók önálló feladatmegoldási m u n k á j á r a , eközben differenciált f e l a d a t o k adására. A tanítási órán azonban a pedagógus elsősorban a tanulói teljesítményeket látja, ritkán van alkalma „a teljesítményhez vezető út", az önálló tanulás, az esetleges hibák megismerésére. A differenciált fel- adatok pedig csak akkor vezetnek tartósan jobb teljesítményhez, h a a gyakorlás mellett a hibák tudato's kiküszöbölését is szolgálják. A hagyományos iskolában a differenciált feladatokat vagy differenciált házi feladatokat általában az előző feladatok érdemjegyei alapján k a p j á k a tanulók, pedig a k í v á n t cél s z e m p o n t j á - ból nagyon lényeges, hogy egy, a vártnál gyengébb teljesítmény m i é r t n e m jobb? Egyszeri esetről van-e szó, vágy rendszeres hibáról; nem érti a t a n u l ó a feladatot vagy a feladat megoldásához szükséges összefüggéseket; n e m figyelt oda, amikor a feladatot meghatározták, vagy nem figyelt oda a megoldás rész- műveleteire, esetleg az alapműveletekkel nincs tisztában stb., és még sorolhat- n á n k azokat a lehetőségeket, amelyek „ e g y f o r m á n " hibás, rossz teljesítmény- hez' Vezetitek. Nagyon sokszor „ c s a k " az a hiba, hogy a tanuló n e m a l a k í t o t t a ki vagy nem t u d j a kialakítani a helyes tanulási módszert, esetleg n e m is t u d - ja, hógyan kellene változtatnia a módszerén. H a a pedagógus l á t j a a t a n u l ó t az -önálló tanulás, az önálló feladatmegoldás közben is, és segít a helyes egyéni t a -
nulási módszer kialakításában, máris olyan „differenciált eljáráshoz" folyamo- dott, amely leginkább hozzájárul a tanuló a d o t t s á g a i n a k k i b o n t a k o z t a t á s á h o z .
Egységes képzést n y ú j t ó iskolákban- feltétlenül szükség van az adottságokat megfelelően fejlesztő, jobb teljesítményekre ösztönző differenciált feladatokra. Az isko- la-otthonban erre nemcsak a t a n í t á s i órán, h a n e m az önálló tanulás idején, az
„önálló foglalkozásokon" is sok lehetőség van. A tanítás és tanulás f o l y a m a t á n a k korszerűsítésében az iskola-otthon legsajátosabb lehetősége az önálló foglalkozás.
„Önálló foglalkozás" az alsó tagozatban
Az iskola-otthonban nincs házi feladat, ennek funkcióját veszi á t az önálló foglalkozás idején végzett' tanulás, feladatmegoldás.
Az önálló' foglalkozás nevében is kifejezésre j u t t a t j a a legfőbb törekvést, hogy a tanulók* megtanuljanak önállóan tanulni, dolgozni; a rendelkezésükre álló időt jól beosztani. Az elnevezésben tudatosan a „foglalkozás" szót a l k a l m a z t u k a
„ t a n u l á s " helyett. Úgy éreztük, hogy a „foglalkozás" szó — ha n e m is a lég-
"436
szerencsésebb — m a g á b a n foglalja, hogy ebben az időben nemcsak „ t a n u l á s " , hanem sokoldalú tevékenység folyik, esetenként g y ű j t ő m u n k á v a l , rajzolással vagy egyéb olyan manuális tevékenységgel összekötve, amely a szó megszokott értelmében n e m jelent t a n u l á s t , vagy helyesebben nemcsak t a n u l á s t jelent.
Az önálló foglalkozáson minden esetben a t á r g y a t t a n í t ó pedagógus v a n jelen.
Mivel a tanulók önállóságának kialakítása folyamat, amely csak tevékenység- ben valósítható meg, a pedagógusnak is fontos funkciója van az önálló foglal- kozások idején. A pedagógusnak világosan kell látnia, hogy az önálló foglalkozás semmi körülmények között n e m lehet „ p ó t tanítási óra", a z o n b a n az o k t a t á s f o l y a m a t á n a k , a t a n í t á s — t a n u l á s egységes f o l y a m a t á n a k szerves része. A peda- gógusnak az egész f o l y a m a t megtervezésében és megszervezésében t u d a t o s a n kell építenie az önálló foglalkozások lehetőségeire, és ennek megfelelően kell az irányítás módszereit megválasztania és kidolgoznia.
Az önálló foglalkozás szervezetileg független az órától, de az oktatási folya- m a t n a k ú g y a n n y i r a szerves része, hogy közvetlenül visszahat a tanítási óra pedagógiai m u n k á j á r a .
A tanítási órára gyakorolt h a t á s a a következőkben nyilvánul meg:
1. A t a n u l ó k önálló m u n k á j á n a k megfigyelése és értékelése rendszeres visszajelzést ad a pedagógusnak arról, h o g y a n é r t e t t é k m e g t a n í t v á n y a i a tanítási óra a n y a g á t , m e n n y i r e t u d t á k az ú j ismereteket rögzíteni, alkalmazni. Jelzést k a p a pedagógus arról is, hogy mi lehetett az esetleges hibák forrása, h o g y a n kell a következő tanítási órát megszerveznie, milyen módszert kell alkalmaznia, milyen f e l a d a t o k a t kell adnia a hibák kijavítására.
2. Az önálló foglalkozáson a pedagógus ellenőrzi és értékeli a tanulók írásbeli m u n k á j á t , t e h á t a tanítási órából elmarad a h a g y o m á n y o s házi feladat ellenőrzése és értékelése. Ezzel tanítási óránként átlagosan 8—10 perc felszabadul. E z t az időt a didaktikai célkitűzéseknek megfelelően különbözőképpen lehet hasznosítani, ismétlésre, gyakorlásra, bizonyos m u n k á k csoportos érté- kelésére s t b .
3. A pedagógus l á t j a t a n í t v á n y a i t önálló tanulás közben, rendszeresen sokoldalú információt kap nemcsak a tudásukról, h a n e m adottságaik, egész személyiségük fejlődéséről. Ismeretei birtokában a tanítási órán is olyan egyéni feladatokat a d h a t , amelyek leginkább elősegíthetik a kívánt cél elérését. Az önálló foglalkozás, a t á r g y a t tanító pedagógus irányítása az önálló tanulásban nagy hatással v a n a gyermekek egész személyiségére. Minden külön felszólítás, motiválás nélkül természetes, hogy ebben az időben mindenki önállóan dolgozik és v a l ó b a n a tanulással foglalkozik. A m u n k a rendszeres ellenőrzése és értékelése, a v á r h a t ó sikerélmény, az a lehetőség, hogyha a tanidó készen v a n a feladatával, kedvére töltheti idejét, ösztönzőleg h a t t a n u l á s á r a . A pedagógus állandó jelenléte, rendszeres ellenőrzése, segítő szándékú irányítása lényegesen csökkenti a pedagógussal szemben g y a k r a n érzett félénkségét, feszültséget. Az egész- ségesebb t a n á r — d i á k viszony — amelynek kialakulásához az önálló foglalkozás is h o z z á j á r u l — azt eredményezi, hogy a tanulók a tanítási órán is sokkal „természetesebben" vesznek részt, a felelés nem kelt bennük félelmet, gátlást.
4. A tanítás és tanulás egységes f o l y a m a t t á alakítása s z e m p o n t j á b ó l az önálló foglalkozás- nak, a pedagógus felelősségének növelésében is nagy a jelentősége. Ilyen szervezeti f o r m á b a n ugyanis a pedagógus nemcsak a tanítási óra eredményességéért felelős, h a n e m azért is, hogy a tanulók milyen m é r t é k b e n , h o g y a n t a n u l j á k meg és alkalmazzák az ú j ismereteket, a t a n - tervi anyagot. Megszűnik a felelősség átruházása, ami a h a g y o m á n y o s napközi o t t h o n b a n m é g g y a k r a n t a p a s z t a l h a t ó a tanító és a napközis nevelő között.
Az önálló foglalkozás az önálló tanulásra, feladatmegoldásra biztosított idő.
Az iskola-otthon keretei között azonban a pedagógusok sokféle tevékenységi formában v a n n a k e g y ü t t t a n í t v á n y a i k k a l , t e h á t lehetőség nyílik arra is, hogy az ú j ismereteket ne csak t u d a t o s tanulással, h a n e m megfelelő pedagógiai irá- nyítás mellett játék és egyéb tevékenység közben is rögzítsék, a l k a l m a z z á k . Tehát az o k t a t á s és az oktatáson kívüli tevékenységek is egységes f o l y a m a t t á alakíthatók az iskola-otthonban.
"437
Önálló foglalkozás a felső tagozaton
A felső tagozaton az önálló foglalkozás célja, didaktikai funkciója lényegében azonos az alsó tagozatéval: önálló gondolkodásra, tanulásra, m u n k á r a nevelni a tanulókat. Mégis alapvető különbség van az alsó és felső tagozatosok önálló foglalkozásai között. A különbség több tényezőből adódik:
1. A felső tagozaton a szakrendszerű oktatás az ismeretek és ezzel e g y ü t t a tanulók érdeklődésének differenciálódását jelenti.
2. Az egyes szaktárgyi órákra való felkészülés módszere csak alapelveiben azonos (előbb az elméleti ismeretek,- azután azok gyakorlati alkalmazása, az írásbeli feladat), de részleteiben az önálló tanulás, feladatkészítés módszere függ a tárgy és a tananyagrész jellegétől és függ az egyes tanulók adottsá- gaitól, a tárgyhoz, a tárgyat tanító pedagógus követelményrendszeréhez való viszonyától.
3. Az iskolavezetés arra törekszik, hogy a pedagógusközösség részéről — mind módszerben, mind követelményekben — egységes pedagógiai h a t á s érje a tanuló- kat, de megengedett határokon belül a pedagógusok egyéniségüknek és az osz- tályhoz való viszonyuknak megfelelően alakítják ki módszereiket, követelmény- rendszerüket. A tanulóknak az órákra való felkészülésnél t e h á t nemcsak a szak- tárgy sajátosságaira, hanem a t á r g y a t tanító pedagógus sajátos pedagógiai eljá- rásaira is figyelemmel kell lenniök.
4. Az iskola-otthon alsó tagozatában négy év alatt — helyes pedagógiai irá- nyítás mellett — az önálló foglalkozásokon a tanulók m e g t a n u l j á k - a z önálló tanulás lényeges alapelemeit. A felső tagozat önálló foglalkozásain fokozott lehetőséget kell biztosítanunk arra, hogy — a differenciálódó ismereteknek megfelelően — a tanulók adottságai kibontakozzanak és kialakuljon h a t á r o z o t t érdeklődési körük.
A felső tagozat szervezeti formája az önálló tanulásra, feladatmegoldásra két- féle időt biztosít a napirendben:
délelőtt egy 25 és két 20 perces, szaktanári felügyelettel történő önálló fog- lalkozást,
délután 90 perces önálló tanulási időt, az .osztályfőnök felügyeletével.
A délelőtti foglalkozás didaktikai funkciója. A szaktanár felügyelete mellett mindenki önállóan foglalkozik a tananyaggal. 20 perces m u n k á n a k n e m lehet az a célja, hogy minden tanuló teljes mértékben készüljön el a feladatával és tanulja meg a leckét. 20 perc azonban minden tárgyból elegendő, ahhoz, hogy a t a n k ö n y v és a füzetbe írt óravázlat segítségével minden egyes, tanuló elmélyed- jen az ú j anyagrészben, elemezze azt, használja a szükséges segédeszközöket, tehát önálló feldolgozás alapján valóban megértse az anyagot és a hozzá t a r t o z ó feladatot.
20 perces foglalkozás elegendő ahhoz is, hogy a szaktanár visszajelzést k a p j o n arról, hogy milyen eredményű volt a tanítási óra, jelzéseket kapjon arra, hogyan készüljön fel a következő tanítási órára, megismerje az egyes tanulók tanulási módszereit, m u n k á j á t , adottságait és megfelelő pedagógiai irányítást t u d j o n adni az adottságok szerinti teljesítmény eléréséhez.
Az egyes önálló foglalkozások sajátos didaktikai feladatait a sajátos pedagógiai helyzet határozza meg (a tantárgy, az anyagrész, a feladat, az osztály jellege, a pedagógus célkitűzése stb.), és ennek megfelelően változhat az önálló foglal- kozás didaktikai funkciója azonos tantárgyhoz tartozó feladatrendszerben is.
" 4 3 8
M a g y a r nyelv- és irodalomból például számos olyan nyelvtani és irodalmi feladat adható, amely a tanítási órán való kellő előkészítés után teljes m é r t é k b e n megoldható a rendelkezésre álló 20 percben. Természetesen nem képzelhető az el, hógy egy fogalmazás átgondolt megala- pozottsággal 20 perc a l a t t elkészül. E b b e n az esetben nem az a cél, hogy a t a n u l ó k elkezdjék a fogalmazást a délelőtti foglalkozáson, kiessenek a gondolátmenétből és délután nehezen v a g y csak érezhető töréssel fejezzék be. A délelőtti 20 perc nagyon alkalmas arra, hogy a t a n u l ó k önálló m u n k á v a l anyagot gyűjtsenek a dolgozathoz, rendezzék azt, ős megírják a vázlatot. Az átgondolt vázlat a l a p j á n délután könnyebben és rövidebb idő a l a t t meg t u d j á k írni a fogalmazást. (Nem túl gyakori a „házi f e l a d a t k é n t " feladott fogalmazás, amelyet az önálló. foglalkozáson kell a tamiloknak elkészíteni, mégis így azt is elérjük, hogy előre rendezzék a n y a g u k a t , előre í r j á k meg a v á z l a t o t és ne utólag — ahogy ez m é g az érettségi írásbeli dolgozatnál is lenni szokott.) M a t e m a t i k á b ó l például a d h a t a pedagógus azonos típusú feladatból h á r o m feladatot. Az első példa megoldása t ö b b gondolkodást igényel, a másik k e t t ő m á r a felismert összefüggések alkal- mazásának gyakorlására szolgál. Ilyen esetben célszerű, hogy az első „ m i n t a p é l d á t " teljes egé- szében dolgozzák ki a délelőtti önálló foglalkozáson, hogy a pedagógus ellenőrizhesse a m u n k a önállóságát, a helyes gondolatmenetet, be t u d j o n avatkozni ott, ahol szükségét l á t j a . H a a feladatokat jól előkészítették a tanítási órán, v a l a m e n n y i tanuló megoldja m i n d h á r o m feladatát 20 p e r c alatt, de h a v a n n a k is lassabban gondolkodók, dolgozók, a m i n t a f e l a d a t o t ők is meg- oldották önállóan, t e h á t ismerik a helyes gondolatmenetet, és délután ennek a l a p j á n megoldják a többi f e l a d a t o t is önállóan. Előfordulhat, hogy a pedagógus például h á r o m különböző t í p u s ú feladatot ad a t a n u l ó k n a k . E b b e n az esetben előre felhívhatja a figyelmet arra, h o g y az önálló foglalkozáson először a megoldási t e r v e k e t készítsék el, és csak a z u t á n kezdjék el a kidolgozást.
A cél i t t is az, hogy a pedagógus az önálló m u n k á t ellenőrizze; meggyőződjön arról, h o g y az összefüggéseket mindenki önállóan felismeri és a szükséges ismereteket alkalmazni is t u d j a . Valamennyi t a n t á r g y b ó l h o z h a t n á n k példát arra, h o g y a n módosítja a sajátos pedagógiai célkitűzés az önálló foglalkozás didaktikai feladatait, módszereit,.
A délelőtti önálló foglalkozás pedagógiái irányítása biztosítja, hogy addig nem kezdhetnek a tanulók a feladatok írásbeli megoldásához, amíg a szükséges elméleti ismereteket nem sajátították el.
A délutáni önálló foglalkozás didaktikai funkciója. Délután 90 perc áll a tanulók rendelkezésére, amelyet a hagyományos napközis tanulásnak megfelelően, az osztályfőnök felügyelete mellett tölthetnek el. Ebben az időben mindenki egyéni megítélése alapján foglalkozik a tanulással.
A délutáni önálló foglalkozás célja, hogy azt a tananyagot, amelynek össze- függéseit megértették, most rögzítsék, megtanulják úgy, hogy mind az ismereteket, mind azok alkalmazását (a feladatmegoldásokat) reprodukálni tudják. Tehát a dél- előtti önálló foglalkozáson megkezdett m u n k á t , tanulást a délutáni önálló fog- lalkozáson fejezik be a tanulók. Aki délelőtt elkészült a feladatával, az délután átismétli az anyagot.
Míg a délelőtti önálló foglalkozáson a frissen szerzett ismeretek rögzítésével, elmélyítésével, alkalmazásával foglalkoznak a tanulók, addig a délutáni önálló foglalkozáson elsősorban a következő n a p tanítási óráira készülnek fel. Tehát átismétlik, újból gyakorolják, felelevenítik azt az anyagot, amellyel előző n a p délelőtt — a tanítási órán és az önálló foglalkozáson — m á r foglalkoztak. (így szervezett formában megvalósítható az a régi törekvés, hogy a tanuló minden- nap mindent tanuljon.)
A délutáni önálló foglalkozáson az osztályfőnök felügyel, tehát az általa taní- tott tárgy — vagy tárgyak — „szaktanári felügyelettel történő önálló felkészü- lése" is délután van. A délutáni önálló foglalkozásnak ez a része céljában azonos a délelőtti önálló felkészüléssel.
"439
Az önálló foglalkozás pedagógiai hatása
Tapasztalataink szerint a szaktanári felügyelettel történő önálló t a n u l á s n a k rendkívül nagy a pedagógiai hatása. Ezt a következőkben foglalhatjuk össze:
1. A szaktanár megfigyeli tanítványait a szaktárgyára való felkészülés köz- ben, így rendszeres visszajelzés alapján készül a következő tanítási órára, állapítja meg a szükséges és elegendő feladatokat, a sajátos didaktikai célt és módszert.
2. IJjabb tevékenységi formában (önálló tanulás) ismeri meg t a n í t v á n y a i a d o t t - ságait, érdeklődését és ennek megfelelően n y ú j t segítséget a személyiség f o r m á - lásában.
3. Kellő pedagógiai irányítással megismerteti tanulóit — mind egyénileg, mind közösen — a szaktárgyára való felkészülés leggazdaságosabb, legeredményesebb módjával.
4. Tanítványai ismeretében megfelelő segítséget n y ú j t áhhoz, hogy m i n d e n k i a képességei szerinti maximális teljesítményre törekedjék.
5. Rendszeresen ellenőrzi, hogy tanítványai valóban önálló m u n k á v a l készítik-e el a feladatokat és folyamatosan tanulnak-e.
6. Fokozódik a pedagógus felelőssége, hiszen nemcsak a tanítási óráért, h a n e m részben az önálló tanulás eredményességéért is felelős. Az önálló foglalkozás pedagógiai irányítását — az oktatási órával együtt — meg kell terveznie, erre fel kell készülnie, de így lehetősége van a tanítást és tanulást egységes f o l y a m a t t á alakítani.
A tanítási óra és az önálló foglalkozás — azonos pedagógus irányítása mellett — olyannyira egységes folyamattá alakítható, hogy szinte mesterkéltnek látszik a folyamat egyes mozzanatait éles határral elválasztani: a 45 perces t a n í t á s i ó r á t
sajátos didaktikai feladataival és a 20—25 perces önálló tanulást mereven elkü- löníteni. Az elkülönítésre mégis mindaddig szükség van, amíg az o k t a t á s k ö z p o n t ú szemlélet alapján fennáll a „pót ó r a " veszélye.
Feltevésünk ellenőrzésére h á r o m t a n á r r a l való megbeszélés a l a p j á n h á r o m s z a k t á r g y b a n 6 hétig t a r t ó kísérletsorozatot végeztünk. A három t á r g y k i v á l a s z t á s á b a n ( m a g y a r n y e l v és irodalom, történelem, orosz nyelv és irodalom) i n k á b b a t a n á r o k személye volt a d ö n t ő , m i n t
a szaktárgy jellege.
Kísérletünk a következő megfontolásból indult ki: Az iskola-otthonban a s z a k t a n á r 45 perces tanítási óra és 20 perces önálló felkészülés pedagógiai i r á n y í t á s á é r t felelős. E b b e n az i d ő b e n
— váltakozó sorrendben és módszerrel a következő d i d a k t i k a i f e l a d a t o k a t kell m e g o l d a n i : számonkérés, ú j a n y a g feldolgozása, ú j ismeretek alkalmazása, gyakorlása stb., f e l a d a t m e g - jelölése — ez eddig a tanítási óra feladata — és önálló t a n u l á s , feladatmegoldás, felkészülés a következő tanítási órára — ez az önálló foglalkozás f e l a d a t a .
H a egyetértünk azzal, hogy ezeket a mozzanatokat t u l a j d o n k é p p e n nem leliet e g y m á s t ó l mereven elválasztani, akkor n e m kell mereven r a g a s z k o d n u n k a tanítási óra d i d a k t i k a i f e l a d a - taihoz a 45 percben és az sem szükségszerű, hogy a 20—25 perces foglalkozások csak az önálló tanulás célját szolgálják. Sokkal i n k á b b ú g y kell felfognunk, hogy a pedagógusnak a felsorolt didaktikai feladatok megoldására 65— 70 perc áll rendelkezésére, amelyet — az összes t é n y e z ő k figyelembevételével — a sajátos didaktikai célkitűzéseknek megfelelően tervezhet meg. H a n g -
súlyoznunk kell, hogy ez a megfontolás egy viszonylag szűk körű pedagógiai kísérlet a l a p j a volt, amelyben m i n d e n t a n á r — kellő előkészítés a l a p j á n — gondosan ügyelt a r r a , h o g y p e d a - gógiai tevékenységét a t a n u l ó k önálló m u n k á j á r a építse és v a l a m e n n y i d i d a k t i k a i f e l a d a t m e g - oldására arányosan jusson idő. A kísérletben, m i u t á n alkalmazkodni kellett az egész iskola tanrendjéhez, meg kellett m a r a d n u n k a 45 és 20—25 perces időbeosztásnál. Az ellenőrizhetőség kedvéért bizonyos „foglalkozás-változatokat" kellett alapul v e n n ü n k , n e m h a g y a t k o z h a t t u n k egészen a pedagógus belátására a foglalkozás megtervezésónéi, hiszen ha m i n d e n t a n í t á s i ó r á n v á l t o z t a t u n k a didaktikai feladatok megoldási sorrendjén, a k k o r nincs lehetőségünk megfigye- lési szempontjaink a l a p j á n az egyes változatok h a t á s á n a k ellenőrzésére.
Minden t a n t á r g y b ó l megfelelő anyagrészt kiválasztva h á r o m v á l t o z a t szerint d o l g o z t a k a kísérletben résztvevők 2—2 héten át. A három v á l t o z a t a következő volt:
"440
1. számonkérés, ú j a n y a g feldolgozása 2. ú j anyag feldolgozása, önálló t a n u l á s 3. önálló tanulás, számonkérés
45 percben 20—25 percben
önálló tanulás számonkérés
ú j anyag feldolgozása
A 45 perces foglalkozás k é t m o z z a n a t a n e m feltétlenül különült el egymástól. A kísérlet tapasztalatait n e m elemezzük — hiszen csak-előkísérlet volt — a n n y i t azonban megállapít- h a t u n k , hogy szoros összefüggés v a n a didaktikai m o z z a n a t o k sorrendje, váltakozása, i d ő t a r - t a m a , valamint a t a n u l ó k aktivitása, önállósága, az a l k a l m a z o t t didaktikai módszerek, a szer- zett ismeretek tartóssága, alkalmazhatósága, mélysége, az önálló tanulás h a t é k o n y s á g a között.
A problémák jó része nem új, de sajátosan vetődik fel az iskola-otthon szer- vezeti keretei között, a megoldásra többféle lehetőség kínálkozik. A legered- ményesebb út keresése a további kutatások feladata.
A kísérlet két legizgalmasabb kérdése: a leggazdaságosabb önálló tanulás fel- tételeinek lisztázása és az egyes didaktikai mozzanatok legmegfelelőbb időtartamának megállapítása.
Az önálló tanulás a kísérlet különböző változataiban megelőzte és követte az új anyag feldolgozását, közvetlenül és bizonyos időeltolódással. Tapasztalataink azt m u t a t t á k , hogy kísérletünk feltételei között minden változatnak voltak a tanulás eredményessége szempontjából hasznos tényezői. Az egyes tényezők uralkodó jellegét elsősorban a feladat, a tanulnivaló sajátossága határozta meg.
Bár messzemenő következtetést előkísérletünkből nem vonhatunk le, annyit mégis m o n d h a t u n k , hogy a m u n k a akkor látszik legeredményesebbnek, ha a pedagógiai szituáció mérlegelése alapján a sajátos didaktikai feladatok határoz- zák meg esetenként a didaktikai mozzanatok sorrendjét. A pedagógusokat erre fel kell készíteni, az ehhez szükséges tényezők feltárását (mikor, milyen körül- mények között, milyen megoldás látszik célravezetőnek) a további pedagógiai kutatásoknak kell elvégeznie.
Az egyes mozzanatok időtartamának meghatározásában — mint m o n d t u k — a szervezeti forma m u n k a r e n d j e kötött bennünket. A 20—25 perces foglalkozá- sok mindig a délelőtt utolsó szakaszában voltak. Ennek ellenére azt tapasztal- tuk, hogy ezeken a foglalkozásokon a tanulók végig aktívan résztvettek. Szem- betűnő volt ez a számonkérés, de még inkább az ú j anyag feldolgozása közben.
Bizonyos, hogy a tanulók aktivitásában nemcsak a foglalkozások időtartama ját- szott motiváló szerepet, de miután mindhárom kísérletező t a n á r mindhárom tantárgyban hasonló tapasztalatokat szerzett, felvetődik a kérdés, hogy vajon a 45 perces tanítási órák jelentik-e a korszerű pedagógiai foglalkozások legmegfelelőbb kereteit ?
Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan egy alsó t a g o z a t b a n szerzett t a p a s z t a l a t o t is meg kell emlí- tenünk. Az ötnapos tanítási héttel dolgozó kísérleti iskolában a 2. osztálytól kezdve a t a n í t á s i hét 6. s z á m t a n ó r á j á t minisztériumi engedéllyel két foglalkozásra b o n t o t t u k . í g y a 45 perces tanítási óra helyett 20 és 25 perces „tanítási ó r a " lett. A pedagógusok ennek megfelelően tervezik előre a m u n k á t és a körülményektől függően különböző m o z z a n a t o k dominálnak ezeken a fog- lalkozásokon (gyakorlás, ismétlés, önálló feladatmegoldás, ú j a n y a g feldolgozás stb.). Tapasz- talataink nagyon hasonlóak a felső t a g o z a t b a n észleltekhez; sok esetben eredményesebbnek tűnik egy 20 és egy 25 perces foglalkozás, mint egy 45 perces tanítási óra.
Kísérleti m u n k á n k eddigi oktatási eredményei biztatóak, bár ezek „lemérése"
és főleg más iskolák eredményeivel való összehasonlítása nem egyszerű és nem is mindig egyértelmű. Köztudott, hogy a tanulmányi teljesítmény nagyon sok tényezőtől függ és irreális két intézmény oktatási eredményeit a tanulók tanul-
"441
m á n y i átlagának összehasonlításával mérni. Még kevésbé jogos egy iskola j o b b tanulmányi teljesítményét egyetlen tényezőnek — esetünkben az iskola-otthon szervezeti formájának — tulajdonítani.
Oktató m u n k á n k eredményének megítélésében jelenleg elsősorban az egyes iskolák önmagukhoz viszonyított fejlődésére t á m a s z k o d u n k . Több éves tapasz- talataink azt m u t a t j á k , hogy a bukások száma az iskola-otthonban lényegesen csökkenthető.
Eddigi oktatási eredményeink szempontjából leginkább említésre méltónak az ötödik osztályosok eredményeit t a r t j u k . Amíg csak az alsó négy osztály dolgozott nz iskola-otthon szervezeti f o r m á j á b a n , addig is évről évre t a p a s z t a l t á k a peda- gógusok, hogy könnyebb az ötödik osztályba való á t m e n e t , mint a h a g y o m á n y o s iskolában. Amióta a felső tagozatban is kialakult az iskola-otthon, azóta az ötödik osztályosok átlageredménye egyáltalán nem esett vissza; sőt még növe- k e d e t t is a negyedik osztályhoz képest.
A makói iskolában — ahol eddig hagyományos párhuzamos osztályok is voltak — az ötnapos munkahéttel dolgozó alsó tagozat minden osztályának tanulmányi teljesítménye évről évre magasabb az iskolai átlagnál és a hagyo- mányos formában dolgozó párhuzamos osztályok átlageredményénél.
*
A nyolcosztályos általános iskola-otthon kísérleti szervezeti forma, sajátos pedagógiai körülményekkel és lehetőségekkel. Tapasztalataiból azonban — m á r eddigi m u n k á j a alapján is — levonhatunk olyan általános következtetéseket, ame- lyek az oktatás egyéb szervezeti formáiban is érvényesek. Az iskola-otthon tapasztalatai, adatszerű megfigyelései, kísérleti eredményei t é n y k é n t igazolják, hogy - •
— oktatás és nevelés csak akkor alakítható valóban egységes f o l y a m a t t á , ha az intézményes iskolai nevelés az oktatáson kívüli tevékenységi formák egy részére is kiterjeszti szervezett nevelőhatását,
— tanítás és tanulás csak akkor alakítható egységes folyamattá, h a a t á r g y a t tanító pedagógus megismeri tanítványait t á r g y á r a való felkészülés, önálló fel- adatmegoldás közben is, ha a szaktanár minden egyes t a n u l ó n a k pedagógiai irányítást ad szaktárgyanként és egyénenként a leggazdaságosabb tanulási mód- szer kialakításához,
— a t a n u l ó k a t meg lehet és meg kell t a n í t a n i a helyes és eredményes önálló tanulásra, az adottságaiknak megfelelő teljesítmények n y ú j t á s á r a , de ez csak tevékenységben, magában az önálló tanulás tevékenységében lehetséges,
— a pedagógusnak sokféle tevékenységi f o r m á b a n kell megismernie tanulóit, beleértve az önálló tanulást is, ahhoz, hogy segítséget t u d j o n n y ú j t a n i a leg- különbözőbb szempontból hátrányos helyzet leküzdésére.
Közoktatásunk mindenkinek azonos lehetőséget biztosít a tanulásra, de a sze- mélyiség kibontakozásának feltételei — a legkülönbözőbb szempontból adódó hátrányos helyzet miatt. — nagyon különbözőek.
Az iskola-otthon annak m ó d j á t keresi, hogyan t u d n a minden gyermeknek az azonos lehetőségek mellett azonos feltételeket is biztosítani a kor követelményei- nek megfelelő felkészüléshez.
" 4 4 2
