S Globális tulajdon – globális hatalom

S

Szentgyörgyi Albert legendás gondolatát a természettudomány világából a társadalom- tudományok mai legsúlyosabb problémáira adaptálva: egy globális katasztrófa előjeleit mindenki látja, de arra szinte senki nem gon- dol, hogy ez valójában az eddig társadalmi

„fejlődésnek” tekintett folyamat önmaga el- len, azaz a visszájára fordulása.

A globAlizáció és A fejlődés

a globalizáció legtöbb jelensége túlnőtt az ember általi kontroll lehetőségein, mivel nem emberléptékű és nem is emberközpontú, ha- nem növekedéskényszeres és haszonközpon-

tú. Márpedig az embertől eltávolodó óriási méretek hajszolása – ahogyan azt Ernst Schu- macher már 1971-ben leírta – az önpusztítás szenvedélye.¹ a maximum, ameddig kevesek a gondolkodásban eljutottak, az az, hogy a globalizációnak vannak ugyan hátrányai, de sokkal több az előnye. Ezért aki a globalizá- cióból kimarad, az lemarad. Holott a „több”

előny mára már fikció, főleg szélesebb össze- függésrendszerbe ágyazva és hosszabb távra előretekintve. a globalizációnak, amely elsőd- legesen egy szűk, de nagyon gazdag gazdasági és pénzügyi elit, másodlagosan a leggazdagabb országok érdekeit szolgálja, ma már több és nagyobb a veszélye, mint az előnye. Ha az or- todox közgazdaságtani – és az az által deter- minált politikai, jogi, szociológiai stb. – tudo- mányos felfogás szerint „fejlődés” mindaz, ami

Lenkovics Barnabás

Globális tulajdon – globális hatalom

Összefoglaló: Hogyan értelmezhetők a klasszikus tudományos kategóriák az új körülmények között, globális összefüggésekben? Ho- gyan alakul a globális tulajdoni rend és a globális vagyonmegoszlás? Van esély a társadalmi javak igazságosabb, immár globális el- osztására és újraelosztására? Tovább koncentrálódik vagy megosztható a globális tulajdonosi hatalom? Van-e a globális tulajdonnak is társadalmi felelőssége, és az mi módon érvényesíthető? A tulajdonhoz és a szociális biztonsághoz való emberi jogok univerzálisak vagy területhez kötöttek? A társadalmi szolidaritás nemzetállami egyensúlyai felboríthatók-e a globális szolidaritás reményében?

A tanulmány ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat, illetve segíteni próbál az egyre sürgetőbb közös válaszok keresésében.

KulcsszavaK: globalizáció, tulajdoni rend, vagyonmegoszlás, hatalommegosztás, globális redisztribúció, területhez kötött jogok Jel-KódoK: f6, H23, K10

Levelezési e-cím: lenkovics@mkab.hu

„Felfedezni annyit tesz, mint látni, amit mindenki lát, s közben arra gondolni, amire senki.”

(Szentgyörgyi Albert)

növekedés, akkor nyilvánvaló, hogy a több hi- telezés (több adósság), több beruházás, több termelés, több fogyasztás, fejlődést jelent. Ha azonban mindez fenntarthatatlan, mert több túlnépesedést, több környezetkárosítást, több szegénységet, több természeti katasztrófát és több humanitárius katasztrófát, emberi ki- szolgáltatottságot idéz elő, akkor az eddigi előnyeit kimerítette, fejlődésnek ezután nem tekinthető. Elvétve akadnak csak olyan gon- dolkodók, akik a „nem növekedés alapú fejlő- dés” kritériumait kutatják,² útjait keresik. Ez a folyamat túl lassan halad előre ahhoz képest, amilyen ütemben és mértékben a globalizá- ció hátrányai és veszélyei növekszenek, pedig maga az újszerű (unortodox) gondolkodás a Római Klub jelentésétől (1968) számítva már fél évszázada elkezdődött.

„gondolKodj globálisAn, cseleKedj loKálisAn!”

a környezetvédők és az „antiglobál” mozgal- mak közismert jelszavának első fele értelmez- hető úgy is, hogy használd ki a globalizáció előnyeit (ezek nem feltétlenül a kényszeres növekedést jelentik!), a második fele viszont úgy, hogy helyben – a saját környezetedben és életviteledben – előzd meg, hárítsd el a globa- lizáció hátrányait és veszélyeit. a kettő együtt azt a követelményt támasztja, hogy soha ne szakadj el a természettől és az egyes embertől, különösen pedig azt, hogy ne fordulj szembe az élet természeti alapjaival, benne az embe- rinek nevezhető élet feltételeivel. De vajon kikre, milyen szinteken, milyen feladatokat, konkrét cselekvési programokat jelentenek ezek a követelmények a mai, új kihívások és veszélyek ismeretében?

az emberek néhány évezrede és még ma is államokká szerveződött társadalmi közös- ségekben élnek, az elsődleges kötelezettsége tehát az államoknak az, hogy ne alkossanak

olyan törvényeket, amelyek ellentétesek a ter- mészet törvényeivel, vagy pusztulni hagyják az élet természeti alapjait. az államok nem hozhatnak létre, nem engedhetnek működni olyan intézményeket, amelyek saját torz érde- keik mentén a tömegeket manipulálhatják, az emberek felett uralmat szerezhetnek, ezáltal tárgyként kezelhetik, modern kori rabszol- gaságba (bérmunkás- és adósrabszolgaságba) süllyeszthetik az egyes embereket és a belőlük álló tömegeket, megsértve ezzel emberi mél- tóságukat. Ezek a követelmények a nemzet- államokon túl természetszerűleg kiterjednek az államközi és a nemzetközi szervezetekre is, hiszen a globális gazdasági, pénzügyi intézmé- nyek a kisebb és közepes nemzetállamokat is uralják. Köztudomású, hogy ma már a világ száz legerősebb gazdasági hatalmának több mint egyharmada nem állam, hanem transz- nacionális cégcsoport, azaz intézményesült tulajdonosi kör. Közeledik a „tőkés társaságok világuralma”, amit Korten (1999) előre jelzett.³ Ezért mind globálisan, mind az államokon be- lül különös feladat hárul az egyes – minden egyes – emberre is. László Ervin (2002), híres magyar ökofilozófus szerint „meg tudod vál- toztatni a világot”, ha önmagadat megváltoz- tatod!⁴ Ez persze a piaci marketing- és reklám- nyomás, médiauralom alatt élő több mint hét milliárd „egyes” emberre kiterjesztve értendő, hatalmas feladat. Ha a transznacionális mo- nopolkapitalizmus (tMK) intézményei (azaz vezetői), a nemzetállamok és ezek intézményei (itt is ezek vezetői), ellentétes érdekeik foly- tán nem akarják fenntarthatóvá változtatni világunkat, az egyes ember szabadsága ebben a tekintetben elvileg adott. Külső kényszerek között, sőt azok ellenére bárki gondolhat arra, amire senki nem gondolt (eddig), bár (már) mindenki látja: a globális természeti és társa- dalmi katasztrófa veszélyeire, és cselekvő mó- don is részt vállalhat ezek elhárításában.

Bevezető gondolataimat egyetlen gazdasági és társadalmi alapintézménynek, a tulajdon

intézményének mai állapotán keresztül kívá- nom illusztrálni, röviden visszatekintve törté- neti előzményeire és előretekintve a jövő nagy kérdéseire.

TulAjdoni rend

az emberi civilizáció fejlődésének egyik alap- vető – ha nem a legalapvetőbb – kérdése az ember létfenntartását és ezzel együtt a fajfenn- tartását biztosító javak (ezek halmazaként: a vagyonok) megoszlásának rendje, amit szokás tulajdoni rendnek is nevezni. Egyszerűbben szólva: a fő kérdés ma is a tulajdonjogok di- verzifikációja, azaz a gazdagság és a szegény- ség társadalmi megoszlásának mértéke és ará- nya. az ember- és társadalomjobbító eszmék zöme az adott vagyonmegoszlási, tulajdoni rend kritikájából indult ki, és annak javítására szolgáló programot kínált és próbálta a prog- ramját – gyakran brutális erőszakkal – meg- valósítani. az európai civilizáció, története során, különösen sokat kísérletezett a helyes vagyonmegoszlási, tulajdoni rend kialakítását és fenntartását célzó programok (ideológi- ák) megvalósításával.⁵ Ennek a civilizációnak mindhárom tartópillére központi kérdésként tartalmazza a helyes egyensúlyra törekvést.

a görög filozófia, benne Arisztotelész tanítása óta és annak alapján törekszik ez a civilizáció a tisztesség, az igazságosság és a méltányosság erényeinek érvényesítésére. a római magánjog óta igyekszik minél több szabad polgárát sza- bad magántulajdonossá tenni, hogy ezek ösz- szessége szabad polgári társadalmat alkothas- son. a keresztény erkölcs alapján törekszik az önző magántulajdont szocializálni és etizálni, közkötelezettségekkel és társadalmi felelősség- gel terhelni. Ezeken az alapokon fejlődött ki több mint két évezred alatt az alapvető sza- badságok és az emberi jogok értékrendszere, és épült ki a demokratikus jogállam intéz- ményrendszere, amit morális értelemben szo-

ciális jogállamnak, materiális értelemben jóléti jogállamnak is nevezünk. Ezen alapvető esz- mék és az ezekből kinőtt alapértékek mentén – gyakran súlyos torzulásokat korrigálva – for- málódott és formálódik ma is az európai nem- zetállamok (és ezek kisugárzásaként a világ sok más országának) vagyonmegoszlási, tulajdoni rendje.

VAgyoni berendezKedés

a társadalmi rend alapja a jogrend, annak tartalmát – különösen az alapvető értéktartal- mát – az alkotmány önti formába. a magyar alkotmány – összhangban a nemzetközi em- beri jogi dokumentumokkal és más nemzetek alkotmányaival – biztosítja mindenki számára a tulajdonhoz való jogot, hangsúlyozva azt is, hogy a tulajdon társadalmi felelősséggel jár (Xiii. cikk). a tulajdon a jogrendszerben a magánjog, azon belül a dologi jog központi kategóriája. a tulajdonjogok és más dologi jo- gok társadalmi megoszlása alapvetően megha- tározza a vagyonok megoszlását, a társadalom vagyoni berendezkedését. Általánosan bevett tankönyvi tétel, a legrövidebb és legtömö- rebb fogalommeghatározás szerint: „a dologi jog: a vagyoni berendezkedés joga.”⁶ a magas fokú absztrakció eredményeként született tág fogalom (a „dologi jog”) nemzetállamonként is, térben is és időben is sokféle konkrét tarta- lommal és formában létezik. Hagyományosan mindenütt a magánjog (a polgári jog) része, azon belül a vagyonjog alapjogviszonyait (sta- tikus állapotukban) szabályozza. Jogi súlyát, jelentőségét mutatja, hogy – a római jogi gyö- kerekből táplálkozva – a polgári jogi kódexek a dologi jogot önálló részben (könyvben) tar- talmazzák. Ez a jogterület elsősorban leképezi és rögzíti a már kialakult vagyoni berendez- kedést, amit a gazdálkodási mód, az uralkodó közgazdaságtudományi nézetek és ideológiák, a politikai erők alakítanak. a törvény erejénél

fogva, a törvényhozó akaratától függően azon- ban a dologi jog alkalmas eszköz arra is, hogy a fennálló vagyoni berendezkedést korrigálja, módosítsa, szélsőséges esetben akár teljesen újraalkossa. történelmi példák bizonyítják (különösen a fasiszta és kommunista totális diktatúrák), hogy az új eszmék mentén és új erők által újonnan alkotott vagyoni berendez- kedés biztosan más lesz, mint a megelőző volt, de nem biztos, hogy jobb is lesz. a régebben bevált és jól működött értékrend egyes elemei viszont újra felfedezhetők és visszaállíthatók.

a nemzetállami keretekben és a nemzeti jogrendszereken belül értelmezett dologi jog alapvető kérdéseivel párhuzamosan a fő kérdés napjainkban új dimenzióban merül fel: ho- gyan alakul a globális vagyoni berendezkedés, és mi ebben a szerepe a globális dologi jognak, mint a globális vagyoni berendezkedés jogá- nak, ha létezik ilyen egyáltalán.

ami a globális vagyonmegoszlási rendet illeti, a tények (amiket mindenki lát), régóta közismertek. a Föld összlakosságának húsz százaléka birtokolja az összes javak nyolcvan százalékát, ezen belül kevesebb, mint száz em- ber (az Oxfam nemzetközi segélyszervezetnek a davosi Világgazdasági Fórumra időzített leg- újabb közlése szerint 26 név szerint beazono- sítható természetes személy) uralja az összes javak több mint felét. a Föld népességének 1 százaléka vagyonosabb, mint a maradék 99 százalék. Ez a vagyonmegoszlás az európai és az univerzális emberi jogi értékrendhez mér- ten nyilvánvalóan igazságtalan, méltánytalan, sőt tisztességtelen is, ellene hat a polgári társa- dalom és a demokratikus jogállam kialakulá- sának és működésének, szociálisan és moráli- san fenntarthatatlan. ugyanakkor a gazdagok világára jellemző fitogtató luxust és pazarló fogyasztást, az ezeket kiszolgáló termelést és kereskedelmet a természet sem bírja el, ennek pedig az emberi élet környezeti feltételei és a jövő generációk látják kárát. a jelen gazdál- kodási mód és annak globális intézményrend-

szere, a globális vagyoni berendezkedés tehát társadalmi és természeti értelemben is fenn- tarthatatlan. De mi lehet a bajok fő oka, amire még senki sem gondol, vagy legalábbis még túl kevesen gondolnak? Miután a dologi jog alap- jogviszonya a tulajdonjog, azt vizsgáljuk meg közelebbről.

A TulAjdon lényege

a tulajdon mint társadalmi jelenség lénye- géről számtalan elmélet létezik, a leginkább elfogadottak szerint a tulajdon, eredetét te- kintve egy földdarab (vagy más természeti objektum) elfoglalása (birtokbavétele, emberi uralom alá hajtása) és megművelése, a hozzá- adott emberi munka által a sajáttá tevése, azaz a föld, a termés, a produktum elsajátítása. Ezt absztrahálva a tulajdon legtágabb értelemben a természet ember általi elsajátítása. Ez a kö- zös lényege Rousseau, Hobbes, Locke és Smith tulajdonról vallott felfogásának,⁷ az európai felvilágosodás korának, a morálfilozófiának, a közgazdaságtannak és a jogtudománynak egy- aránt. Ezek a gondolkodók értékelték olyan nagyra az embert, annak személyiségét, testi és szellemi munkaerejét, szorgalmát és tudá- sát, hogy ezek hozadékát joggal mondhassa sajátjának. Ez jelentette és jelenti ma is a tulaj- donjog – mint polgári alanyi jog – és a tulaj- donhoz való jog – mint alkotmányos alapjog és emberi jog – természetjogi megalapozását.

Mert ez így igazságos, méltányos és jogos. azt is hangsúlyozni kell, hogy eredetileg az ember- nek a saját személyisége feletti tulajdonjoga és a személyes munkavégzése eredményeként előállt (előállított) dolog feletti tulajdonjoga nem vált el egymástól. sorrendben azonban a munkaerő annyiban előbbrevaló, hogy az az ember (a munkavégző személyiség) minden más (dologi) tulajdonának a forrása, ezért az ember munkaereje az ő legszentebb és leg- sérthetetlenebb tulajdona!⁸ a személyiség és a

dolog feletti tulajdon együttes értelmezése al- kalmasnak bizonyult arra, hogy megalapozza az ember szabadságát, azaz emberi méltóságát, hogy polgár lehessen, és ne legyen többé rab- szolga vagy jobbágy, hogy kizárólag jogalany lehessen, és ne legyen többé jogtárgy. Ebben az értelemben (és csakis ebben az együttes ér- telmezésben) működhetett volna a dolgok (va- gyonok) feletti tulajdon szabadsága úgy, mint az ember személyes szabadságának materiális megalapozója, előfeltétele és biztosítéka, de egyben a helyes mértéke, a korlátja és a fele- lőssége is.

TulAjdon és urAlom

a társadalmi valóság azonban – és ezzel az emberiség történelme is – másként alakult. a dolgok feletti materiális tulajdonjog, különö- sen a nagy vagyonok tulajdona túlnőtt az em- ber és az ő dolga reláción, a tulajdon eredeti méretén, szétfeszítette az emberi személyiség, az emberléptékűség és emberközpontúság ke- reteit, túlzott méreténél és a velejáró hatalom- nál fogva más emberek, tömegek, egész társa- dalmak és az államok feletti uralom eszközévé vált. Holott az uralom (a rabszolgatartó, a feudális uralom) jelenségének a felszámolá- sa lett volna az igazi rendeltetése. a várura- kat gyárurak, a feudális születési előjogokat a nagy vagyonok kiváltságai váltották fel. az emberi személyiség, a személyes munkaképes- sége és készsége piaci (munkaerőpiaci) árucik- ké vált. ami a piacon eladható, megvehető, az jogtárgy, és nem jogalany. Ezáltal a mun- kaerő („human power”) közgazdaságtudomá- nyi fogalommá, ennek nyomán absztrakt jogi fogalommá lényegült, a munka és a tulajdon fogalma elvált egymástól, majd szembefordult egymással és több évszázados harcba kezdett.

a tulajdon fogalma dologiasodva és materia- lizálódva beszűkült a magánjog vagyonjogá- ba, az absztrakt „dolog” feletti tulajdonjog-

viszonyba, amely kizárólagos jogosultságokat biztosít a jogosult tulajdonosnak, miközben minden kívülállót kirekeszt azokból, sőt tű- résre és tartózkodásra kötelez. Ezáltal váltak különösen a nagy tulajdonok a tömegek fel- szabadítása (polgárosodása) helyett ismét az ember, a tulajdonból kirekesztett emberek feletti közvetett (gazdasági, pénzügyi) ura- lom, a gazdasági, pénzügyi és politikai hata- lom eszközeivé. Ezért is halljuk ma ismét és

„újdonságként” egyre gyakrabban a „bérrab- szolgaság” és az „adósrabszolgaság” kifejezé- seket. Nem vagy alig halljuk viszont ma már a tulajdonhoz kapcsolva a tőke vagy a tőkés fogalmait. Helyettük viszont arctalan és sze- mélytelen intézmények működnek, úgymint multinacionális vagy transznacionális cégcso- portok, intézményi befektetők, iMF, Gatt, származtatott tulajdonjogokkal kereskedő tőzsdék, brókerek, offshore-tulajdonosok, tu- lajdonosi jogokat gyakorló menedzsmentek stb. a közöttük szétszóródott (diffúz) tulajdon személytelen, áttekinthetetlen, beazonosítha- tatlan, jelenlétét a világban azonban naponta közvetlenül is érzékeljük, uralmát mindenki látja, tapasztalja, de ennek a globális jelen- ségnek a veszélyeire, túl súlyossá válására még szinte senki nem gondol. Nekünk azonban, itt Európa keleti perifériáján – mint a „reális”

szocializmus, azaz a társadalmasított tulajdoni rendszer és az állami tervgazdaság túlélőinek – kötelességünk erre gondolni. Hiszen a szo- cialista társadalmi tulajdon két legsúlyosabb hibája is egyfelől a személytelensége volt (a tulajdonosi jogosultságok a pártállami szerve- zetrendszerben szóródtak szét),⁹ másfelől az, hogy a totális diktatúra, a politikai hatalom gazdasági alapját biztosította és legitimálta.

Ezért nevezhette joggal ezt a rendszert Liska Tibor (1990) „állami bérrabszolgaságnak”.¹⁰ Ez a két súlyos hiba – a személytelenség és a totális gazdasági uralom legitimációja – hat- ványozottan jellemzi a globális tulajdont is, annak uralma is formálisan törvényes, legfel-

jebb az uralom módszerei fondorlatosabbak és kifinomultabbak. Csakhogy a kommunista

„állami” és a globális „piaci” bérrabszolgaság és adósrabszolgaság lényege ugyanaz: az em- beri méltóság és szabadság sérelme.

A TulAjdon TársAdAlmAsíTásA

a tulajdon intézményének globalizálódása felé vezető úton tehát a tulajdon fejlődésének a legutóbbi állomását külön is ki kell emelni és hangsúlyozni kell. Ez a közvetlen előzmény a tulajdon társadalmi (valójában nemzetálla- mi) méretű intézményesülése. Nevezhetnénk ezt „társadalmasításnak” is, ha a kommunista diktatúrák nem járatták volna le ezt a fogal- mat. Ráadásul ők az „államosítást” nevezték hazug módon társadalmasításnak, ami a tu- lajdon társadalmasítása helyett valójában az egész társadalom államosítását eredményezte, az állammal, mint egyszemélyi tulajdonossal szemben az egész társadalom kívülálló ma- radt, kirekesztődött a tulajdonból. Ezért nyu- gat-európai minták nyomán tartalmilag he- lyesebb a tulajdon „szocializálásáról” beszélni (de erről sem a német nemzetiszocializmus ál- tal túlhajtott méretekben). a szocializálás ki- váltó oka valójában a tulajdon felbontásának és humanizálásának, azaz széleskörű társadal- mi diverzifikációjának, viszonylag egyenletes szétterítésének a kudarca. Más szóval a pol- gári tulajdoni rendszernek, a szabad magán- tulajdon – szabad polgár – szabad társadalom – modelljének a torzulása. a polgárosodás nagy európai eszmeáramlatának egyik alap- vető vívmányát, a törvény előtti egyenlőséget (úgy is, mint jogegyenlőséget) nem követte a materiális (azaz vagyoni, tulajdoni) egyenlő- ség megvalósulása. a nagy hármas jelszó első elemének, a szabadságnak a kivívását nem kö- vette a második, az egyenlőség megvalósítása, hanem annak lépcsőfokát átugorva inkább a harmadikat, a testvériséget hangsúlyozták,

előbb valláserkölcsi (Rerum novarum),¹¹ majd ideológiai (nemzeti szocialista, faji, illetve kommunisztikus, proletártestvériségi) alapon, még később az emberi jogizmus (humanitári- us) alapjain. a szélsőséges egyenlőségeszmék szelídültek nem kis küzdelmek és áldozatok árán „társadalmi esélyegyenlőséggé” mint cél- kitűzéssé és „szociális biztonsághoz való” em- beri és alkotmányos alapjoggá. Ennek elemei és mértékei a történelmi fejlődés függvényé- ben nemzetállamonként változatos képet mu- tatnak, legfőbb intézményei azonban ugyan- azok: ingyenes közoktatás (népoktatás, elemi iskolák), közegészségügy, egészségbiztosítás (orvosi és gyógyszerellátás), nyugdíjrendszer, nyugdíjbiztosítás (öregekről gondoskodás) és a szociális segélyezés rendszere. az ezek intéz- ményi kiépítéséhez, fenntartásához és fejlődé- séhez szükséges pénzügyi (materiális) eszközö- ket az állam köteles előteremteni, erre kötelezi (készteti) folyamatosan az általános, egyenlő és titkos választójog, a tömegdemokrácia po- litikai intézményrendszere (ma: a demokra- tikus jogállam). Ezeket az esélyegyenlőségi, szociális biztonsági intézményeket – mint a keresztény Európa civilizációs vívmánya- it – társadalmi szolidaritási intézményeknek nevezzük. Ezeknek morális (humanitárius) értelmezése is lehetséges, a valóságban azon- ban a tőke(tulajdon)-munkaerő(tulajdon) kö- zötti több évszázados harcnak, általánosabban a kapitalizmus-szocializmus rivalizálásának (ezen belül a kétpólusú világrendszer hideg- és meleg háborúinak), témánk szempontjából az önző és gátlástalan magántulajdon már említett szocializálásának és etizálásának az eredményei. Eszközei az általános és arányos közteherviseléstől a tulajdon szociális kötött- ségein át a demokratikus jogállam széleskörű redisztributív eszköztáráig vezetnek. Ezek lé- nyege az elvonás a magántulajdon hasznaiból a köz javára és köztulajdonként (közpénzként) az igazságosabb és méltányosabb újraelosztása (redisztribúciója). a társadalmi szolidaritási

intézmények révén azok is részesednek tehát az adott társadalmi közösségben működő ösz- szes tulajdon hasznaiból, akik maguk egyál- talán nem tulajdonosok, vagy csak munka- erő-tulajdonosok és kevesebb a tőlük elvont hozzájárulás, mint az általuk kapott és élvezett részesedés. az intézményrendszerek biztonsági és más előnyei több generáció egyidejű és egy- mást követő együttműködésének eredményei.

a jogosultságok és kötelezettségek kiegyensú- lyozása, az újraelosztás, az elvonás és részesí- tés igazságossága és méltányossága, mértékei és feltételrendszere mindig és mindenütt a legélesebb politikai kérdések közé tartoz- nak, függetlenül attól, hogy rászorultsági alapú, vagy érdem szerinti, vagy alanyi jogú (institucionalista) elosztási rendszerről van szó. Minden társadalmi szolidaritási részese- dés végső lényegét tekintve tehát közvetett tulajdoni (nem közvetlenül tulajdonosi) ré- szesedés. Nem véletlen tehát az sem, hogy az Európai Emberi Jogi Bíróság és a nemzeti al- kotmánybíróságok a „tulajdonhoz való jogot”

úgy is, mint emberi jogot és úgy is, mint al- kotmányos alapjogot, értelmezéssel kiterjesz- tették a javakból való részesedés ilyen eseteire is. Ebből a nézőpontból szemlélve nincs kü- lönbség aközött a két eset között, amikor a tulajdonos polgár a javaiból félretesz és felhal- moz gyermekei taníttatására, betegség esetén orvosra és gyógyszerre, öregkori megélhetésére vagy más nem várt nehézség (például munka- nélküliség) esetére, és aközött, ha ugyanezen esetekre és kiadásokra állampolgári (törvényi) kötelezettsége alapján adót, járulékot, hozzá- járulást fizet be egy pénzügyi alapba, amiből aztán részesedhet. Más nézőpontból azonban a két eset között lényeges a különbség is: az első az öngondoskodó tulajdonos polgár sza- badsága és felelőssége, a második a paternalis- ta állam kötelezettsége és az állampolgár jogo- sultsága. az első esetben a tulajdonnak egyéni (individuális és családi) rendeltetése van, a második esetben a társadalmi rendeltetés kap

nagyobb hangsúlyt. az első esetkör a tulajdon hagyományos funkciója, a második a tulajdon újkori és legújabb kori (mai) funkciója. a ket- tő persze nem zárja ki egymást, egyik a má- sikat kiegészítve párhuzamosan is érvényesül- het, ilyenkor a két funkció mértéke és aránya lesz igazán nagy súlyú politikai kérdés.

A TulAjdon TársAdAlmi rendelTeTése

a tulajdon – mint társadalmi intézmény – új funkciójából levonható legfontosabb tanul- ság, hogy a társadalom rendelkezésére álló összes javaknak társadalmi rendeltetése van, részben függetlenül attól, hogy az összes ja- vak feletti tulajdonjogok az adott társadalom- ban kik között és hogyan (milyen mértékben és arányokban) oszlanak meg. Ez a tanulság nem újkeletű, már az európai felvilágosodás és polgárosodás korában morálfilozófiai és valláserkölcsi alapon is felmerült. Locke sze- rint „a föld és az összes alacsonyabb rendű teremtmény közösen minden emberé”. XIII.

Leó pápa pedig a Rerum novarumban (1891) ezt írta: „… Isten az egész emberi nemnek közö- sen adta a földet… ő maga közvetlenül senkinek sem jelölte ki a részét, hanem az emberek szor- galmára és a népek intézményeire bízta a birtok felosztását”. az ilyen gondolatokból¹² kiolvas- ható mind a javak társadalmi, mind egyetemes (mai szóval: globális) rendeltetése is. Ehhez azonban két fontos körülményt hangsúlyozni kell. Először azt, hogy ezen gondolatok meg- fogalmazása idején a Föld összlakossága nem érte el az egymilliárd főt, és hogy a természeti javak az emberi termeléshez és fogyasztáshoz mérten szinte korlátlanul álltak rendelkezésre.

Másodszor azt, hogy az európai népek intéz- ményei (állami- és jogintézményei) csak több évszázados kínkeserves küzdelmek (gazdasági és politikai érdekharcok, forradalmak és há- borúk, olykor tömeges emberáldozatok) árán

hozták létre a „birtok felosztásának”, azaz a tulajdonjogok és a vagyonok, a javak meg- oszlásának a mai, a széles vagyonos középosz- tály tekintetében viszonylag kiegyensúlyozott – ámbár hosszabb távon fenntarthatatlan –, a szegényebb népcsoportok tekintetében a társadalmi szolidaritási (redisztributív) in- tézményrendszerét. a globális tulajdon első számú, de biztosan az egyik legfontosabb és legnehezebb kérdése az, hogy egyfajta „nagy ugrással” ki lehet-e hagyni ezt a több évszáza- dos európai fejlődési fázist a javak egyetemes rendeltetésére, és a tulajdonhoz való emberi jog univerzalizmusára hivatkozással immár hétmilliárd ember között, a Föld kétharma- dán, azaz a szegény és a még szegényebb or- szágokban? a félig családi, nemzetségi, törzsi, félig feudális civilizációkból át lehet-e közvet- lenül lépni a szociális piacgazdaságba és a de- mokratikus jogállamba?

A TulAjdon globális rendelTeTése

a történelmi „nagy ugrásoknak” (ősközös- ségből a kapitalizmusba; feudalizmusból a kommunizmusba) – legalábbis eddig – nem volt nagy sikere. ugyanúgy nem volna értel- me globális utópiákban gondolkodni, globális falansztert építeni, melyben a gazdagok ön- ként köztulajdonba adják javaikat, beállnak a közös munkavégzés rendjébe, hogy aztán a javakat is közösen osszák el. Nincs esélye egy globális proletárforradalomnak sem, amely kivívná a globális kommunizmust, ahol min- denki képességei szerint dolgozik, a javakból pedig ugyancsak mindenki a szükségletei sze- rint részesedik. Ez az egyes emberek közötti, a képességekben és a szükségtelekben egyaránt meglévő nagyarányú objektív és szubjektív különbségek miatt eddig sem sikerült, ezután pedig a hatalmas természeti, szociális, kultu- rális, vallási stb. különbségek miatt (globális

méretekben) még kevésbé sikerülne. Ezért nem volna célszerű a nemzetállami keretek között, több generáció együttműködésének eredményeként kiépített és fenntartott társa- dalmi szolidaritási intézményrendszerek vé- dőernyőjének globális kiterjesztése sem. Ezek érzékeny egyensúlya nemzetállamonként is csak nehezen fenntartható, globális megterhe- lésük a kiadási oldalon ezeket a rendszereket nagyon rövid idő alatt kimerítené, összeomlá- suk pedig maga alá temetné még a legerősebb nemzetgazdaságokat is, azok demokratikus politikai intézményrendszerével együtt. Egy- szerűbben szólva objektív okokból is túl kevés volna a befizető (a hozzájárulás) és túl sok a részesedő (a kiadás). a szegény világot nem sikerülne kihúzni a szegénységből (ideértve a túlnépesedési és környezeti problémáikat is), viszont magával rántaná a gazdagabb világot is a szegénységbe, ami beláthatatlan gazdasági, szociális és politikai következményekkel járna.

Ráadásul a jogosultságok nagy tömegű nyúj- tása előzetes kötelezettségek teljesítése nélkül súlyos igazságossági kérdéseket is felvet.

Valamiféle nagy ugrás stratégiája helyett te- hát a civilizációs kis lépesek taktikája volna al- kalmazható, felhasználva az európai civilizációs fejlődés történelmi tapasztalatait, de figyelem- mel a globális katasztrófa veszélyeiből adódó új kihívásokra és kényszerekre (a fenntarthatóság követelményeire) is. Mahatma Gandhi nyo- mán Schumacher (1991) ezeket a kis lépeseket és a fokozatosságot „köztes technikáknak” ne- vezte.¹³ Ők inkább termelő tömeget akartak, mint tömegtermelést, különösen akkor, ha a legmodernebb technikák és leghatékonyabb technológiák azonnali átvétele tömeges mun- kanélküliséget és ezzel a tulajdonból és a mun- kából való kirekesztődést és nyomort idézne elő. a robotizáció, a termelő tulajdon és az egyre bővülő fogyasztás és kereskedelem vilá- gában ez a gondolat ma is általános útmutató lehet. De mi a helyzet a tulajdon új funkcióit ellátó társadalmi szolidaritási intézmények-

kel? Ezeknek a leggazdagabb országokban ki- épült legfejlettebb rendszereit az úgynevezett fejlődő (valójában szegény) világban (azaz a világ országainak legalább kétharmadában) elsősorban materiális okokból lehetetlen mechanikusan átmásolni, ezáltal globális intézményrendszerekké sem fejleszthetők.

Felesleges volna tehát a globális problémák megoldását az ENsZ Közgyűlés globális parlamentté, szakosított intézményeinek működését pedig világkormánnyá alakítással kezdeni. a hatalommegosztás elvét azonban a globális tulajdoni hatalomra is ki kell terjeszteni. a kis lépések és a fokozatosság elve ebben a tekintetben is alkalmazható. az ENsZ Közgyűlésének az eddiginél intenzívebben (gyakrabban és mélyrehatóbban) kell tárgyalnia a globális problémákat külön-külön és egymással való összefüggésükben is. ahogyan ezt a környezetvédelem terén a stockholmi, a rio de janeiró-i, és a johannesburgi, legutóbb pedig a párizsi világkonferenciákon már megtapasztaltuk. Ha pedig nem is hozható (még) létre egy globális közoktatási rendszer, egy globális egészségbiztosítási rendszer, egy globális nyugdíjbiztosítási rendszer, egy globális szociális ellátórendszer, a szakosított intézmények (uNEsCO, WHO, iLO, uNiCEF, FaO) felépítése és működése ebbe az irányba fokozatosan fejleszthető.

a fő cél azonban nem önmaguk bővítése kell legyen, hanem az ilyen intézmények nemzetállami kiépítésének és fenntartásának támogatása, a helyi körülmények, adottságok és lehetőségek figyelembevételével, a legjobb tapasztalatok felhasználásával. a javak globális redisztribúcióját a társadalmi szolidaritási in- tézményrendszerek fejlődő (szegény) orszá- gokon belüli kiépítésének támogatásával kell elkezdeni. a legtöbb támogatást az ezután is fennmaradó egyenlőtlenségek, különösen a szélsőséges egyenlőtlenségek enyhítésére kell fordítani. az oktatást és képzést első helyen kell támogatni.

A globális urAlom

Különösen nehéz feladatnak tűnik ezen a nem- zetközi szinten a már erősebben és szervezet- tebben működő globális tulajdoni (transzna- cionális gazdasági és pénzügyi) intézmények (sőt intézményrendszerek) érdekeinek, globális uralmi törekvéseinek a feltárása és féken tartása.

a jelenlegi torz jövedelem- és vagyonmegoszlá- si rend kialakulásához olyan nagy nemzetközi egyezmények és intézmények is hozzájárultak, mint a Gatt, a WtO, az iMF, a Világbank, az uNCitRaL és az uNiDROit stb. Ezek- nek általában csak a sikereit emlegetik, a glo- bális veszélyekben, torzulások előidézésében játszott szerepükről alig esik szó.¹⁴ a torzulás folyamatát ezen globális intézmények mellett előidézte, sőt ideológiailag alátámasztotta a neoliberális washingtoni doktrína is, különö- sen a „liberalizáció, privatizáció, dereguláció”

szentháromsága.¹⁵ ahogyan a globalizációnak, úgy ezeknek is voltak és vannak előnyei, de nyilvánvaló hátrányai is. Vannak, akik korun- kat egyenesen „uzsoracivilizációnak”, a hitel- pénz (a másik oldalról: adósságpénz) uralmá- nak minősítik, amit persze meg kell haladni, negatív hatásait korrigálni kell. a tőkének (immár globális tőkének) a 21. században sem áll érdekében a lokális és nemzetállami köz- tulajdon működése, az állam gazdasági sze- repvállalása, különösen a tervgazdálkodás, de még a „fejlesztő állam” vagy akár csak a jóléti állam ténykedése sem, ha az az állam fokozott redisztributív hatalmával párosul. amennyi- re nem érdeke a globális tulajdonnak az erős nemzetállamok korlátozó hatalmának fenntar- tása, annyira nem érdeke a globális redisztribú- ció növelése, intézményesítése sem. a kétpó- lusú világrendszer és a kommunizmus veszélye pedig – ami a globális tőkét féken tartotta és engedményekre kényszerítette – elmúlt. Lát- ni kell azonban, hogy a globális katasztrófák (túlnépesedés, globális népvándorlás, világsze- génység, klímakatasztrófa) veszélyei együttesen

sokkal nagyobb vészhelyzetet eredményeznek, mint a kommunizmus veszélye a maga idejé- ben. az önző magántulajdonok, különösen a globális méretű nagytulajdonok proletárdikta- túrák általi államosításának (társadalmasításá- nak) veszélye elmúlt ugyan, de helyébe lépett a javak igazságosabb újraelosztásának (rediszt- ribúciójának) igénye és szükségszerűsége, kü- lönösen a szegény nemzetállamok szintjén és így globális szinten is. a globális szegénység kiterjedése és mélyülése, de még a gazdagabb országokban a pénzügyi-gazdasági válságot kö- vető relatív szegényedés is – a tömegdemokrá- cia akarati bázisán – folyamatosan napirenden tartja és erősíti a javak redisztribúciója iránti társadalmi elvárást. az állami redisztribúció mértéke a 20. század végi neoliberális gazda- ságpolitikai fordulat ellenére – még a leglibe- rálisabb piacgazdaságú országokban is, európai és globális átlagban is – növekedett, különösen a 2008-as pénzügyi világválságot követően.

ugyanakkor az elmúlt évtizedben a dollármil- liárdosok száma a világban megduplázódott. a javak állam általi elvonásának (elsajátításának) és újraelosztásának (a szegényekhez juttatásá- nak) igénye egyre erősödik, ezt nevezhetjük a tulajdon legújabb kori társadalmasítási igényé- nek is, de immár a magántulajdon hagyomá- nyos funkcióit átvevő társadalmi szolidaritási intézményekre utalva. Ennek újdonsága a 21.

században az, hogy a nemzetállami kereteket átlépve, globális szinten és globális méretekben is felmerült. Nem más ez, mint a javak globális elsajátításának, társadalmasításának, azaz igaz- ságosabb elosztásának és újraelosztásának, egy- re erősödő igénye.

HArc A TársAdAlmi jAVAKérT

Hasonló jelenségre volt már példa az emberi- ség történetében, a gyarmatosítás korában és az azt követő fél évezredben. akkor azonban a világ területi felosztásáért, majd újrafelosztá-

sáért folytak a politikai harcok és a véres hábo- rúk, ami valójában a Föld természeti javainak occupatióját, azaz elsajátítását, elosztását, majd újraelosztását jelentette. Ennek a folyamatnak a gyarmati felszabadító háborúk, független nemzetállamok százainak születése vetett vé- get. a természeti javak elsajátítása persze nem szűnt meg, sőt a mértéke erőteljesen növeke- dett, de a módszerei megváltoztak: a hódító háborúk helyét a gazdasági – pénzügyi – jogi eszközök és intézmények kiépítése és működ- tetése vette át. Vannak, akik ezeket a folyta- tódó gyarmatosítás új eszközeinek és módsze- reinek tekintik.¹⁶ Ebben az esetben logikus, hogy az újfajta gyarmatosítás elleni harc, az

„új gyarmati felszabadító háború” eszközei és módszerei is megváltoznak, átalakulnak. Ezek az új eszközök éppen a javak globális elsajátí- tásának és redisztribúciójának, elosztásának és újraelosztásának eszközei és módszerei lehet- nek, célul tűzve a globális esélyegyenlőséget és a globális szociális biztonságot. a globális népvándorlás (ami sokak szerint egy irregulá- ris invázió) pedig egy új módszernek tekint- hető, ami sajátos harc a társadalmi javakért, az azokból való nagyobb arányú részesedésért.

input-output-számítással a legnagyobb tömeg oda törekszik, ahol a legtöbb juttatásban ré- szesülnek a legkevesebb (esetleg semmi) köte- lezettség ellenében. amellett, hogy ez a törek- vés ugyanolyan súlyos globális igazságossági problémát vet fel, mint az „újgyarmatosító”

gazdag országoknak és a világ leggazdagabb elitjének a túlrészesedése (eltorzult többletré- szesedése) a javakból, a fő probléma mégis az, hogy a társadalmi szolidaritási intézményeken keresztül újra elosztott javak mennyisége az egyes nemzetállamok szükségletéhez szabott, erősen korlátozott, nemzetállamonként válto- zó, de mindeddig azok méretéhez, teherviselő képességéhez és politikai hajlandóságához iga- zodik. Ebből kifolyólag globális teherviselő ké- pessége a nemzetállami intézményeknek sem külön-külön, sem együttesen nincs, illetve a

szükséglethez mérten alig van. Ez tehát azt je- lenti, hogy a globális redisztribúció elsősorban a globalizálódott nagy tulajdonok szociális ter- heléséből építhető ki, abból működtethető és bővíthető, hangsúlyozva azt is, hogy a globális tulajdon globális szociális kötöttségekkel, kor- látokkal és felelősséggel jár. De alkalmazható erre az arányos közteherviselés tradicioná- lis alapelve is, a 21. század követelményének megfelelően globálisan arányos köztehervi- selésnek nevezve. a társadalmi javak globális redisztribúciójára alapozva beszélhetnénk – tudva hogy nincs ilyen – globális szociális jog- államról (világállamról), ami az emberi jogok univerzalizmusára való tekintettel nem is vol- na puszta fikció. Ehhez kapcsolódóan napról napra egyre aktuálisabb a globális tulajdonosi hatalommal összefüggésben is a hatalommeg- osztás elvén és gyakorlati kivitelezésének mó- dozatain és eszközein elgondolkodni, ideértve a korlátok és ellensúlyok rendszerének, intéz- ményeinek és eszköztárának a kiépítését is.

TerüleTHez KöTöTT jogoK

a valóságtól azonban még humanitárius okok- ból sem szabad elrugaszkodni. a legmagasabb szinten absztrahált alapvető szabadságok és az emberi jogok lehetnek univerzálisak, a materi- ális javak azonban döntő mértékükben nem, azok helyhez és személyekhez, államokhoz és azok polgáraihoz kötődnek. a globalizálódott tulajdon hasznainak zöme is egyes emberek magánzsebébe vándorol, növelve azok szélső- séges gazdagságát. az univerzálisnak mondott jogok körében is különbség tehető:

a területhez nem kötött, b részben területhez kötött és c területhez kötött jogok között.¹⁷

az első generációsnak is mondott alapvető szabadságok zöme (a gondolat-, a szólás-, a sajtó szabadsága, a politikai és szakszervezeti társulás szabadsága, a vallásszabadság stb.) in-

kább területhez nem kötött, de már az aktív és passzív választójog egy-egy államhoz, azaz részben területhez kötött. Ezeknél fő követel- mény az állam tartózkodása a megsértésüktől.

a második (és további) generációs – gazdasági, szociális, kulturális, környezeti, esélyegyenlő- ségi stb. – emberi jogok azonban, melyek érvé- nyesítéséhez materiális javak és állami aktivitás szükségesek, nagy fokban területhez kötöttek.

Ezeket az állampolgárok követelhetik a saját államuktól, vagy megfordítva, ezek a nem- zetállamokat terhelik kötelezettségekkel, de csak a saját állampolgáraikkal szemben. Rit- ka, kivételes és időleges az olyan jog, amely a nemzetállamot globálisan, a Föld valamennyi lakójával szemben kötelezné. Ennek éppen a materiális teljesítőképesség szab határt, ami- ben a nemzetállamok között lényeges civilizá- ciós, történeti és tradicionális, kulturális kü- lönbségek vannak, nem annyira a jogok, mint inkább a finanszírozáshoz nélkülözhetetlen állampolgári kötelezettségek (mértéke, fajtái) teljesítése terén. az európai nemzetállamok – közös keresztény gyökereik folytán – világ- viszonylatban élen járnak a kötelezettségek vállalása és teljesítése tekintetében. Nem vé- letlenül irányul a globális népvándorlás nagy része Európába. De a társadalmi szolidaritási teherviselő képesség nem csak az európai nem- zetállamok, hanem az unió vonatkozásában is véges, azaz kontinensként is területhez kötött.

a globális népességszámhoz mérten Európa lakossága mind gazdasági teljesítménye, mind a szociális teherviselése körében már eddig is (egyébként példamutatóan) túlvállalta magát, további terhelése súlyos politikai kockázatok nélkül aligha elképzelhető.

más megoldásoK

Mindezek alapján – vázlatosan érintve a tu- lajdon globalizációjának problémáját és a javak globális redisztribúciójának nehézsége-

it – azon is el kell gondolkodni, van-e (van- nak-e) más megoldás(ok) a gazdasági, szociális és környezeti veszélyek elhárítására, illetőleg kezelésére, a fenntartható fejlődés érdekében.

László Ervintől hallottam egy előadásában azt a gondolatot, hogy: „a jövőnk ott volt a múl- tunkban, csak nem vettük észre és elmentünk mellette”. tartalmilag ez megegyezik schu- macher (1991) a kicsi szép című könyvében kifejtett öko-közgazdaságtanával, melynek lényege az emberléptékű, emberközpontú és környezetbarát megoldások ösztönzése és támogatása, különösen a gazdálkodás terén, annak is az alapjogviszonyai, a tulajdonviszonyok alakítása körében. Ez pedig lefedi a környezetvédő és antiglobál mozgalmak már ismert jelszavának második felét: cselekedj lokálisan! ami multinacionális, transznacionális vagy globális, az megölő ellensége mindannak, ami személyes (családi) és lokális, ráadásul ezek messze nincsenek egy súlycsoportban, és az erőfölényben lévők nem fair szabályok szerint játszanak, tekintve hogy ők diktálják, sőt nem ritkán írják a szabályokat.

az egyensúlyhiányos helyzetek kezelésére a jogban (például a munkásvédelemben, majd a fogyasztóvédelemben) kialakult és bevált a

„gyengébb fél védelmének elve”. a gazdálkodási és tulajdonviszonyok terén a mikro- kis- és közepes vállalkozások támogatásának, a mikrohitelezésnek a megjelenésével elindult egy hasonló folyamat, aminek jó volna nagyobb súlyt adni és a folyamatot felgyorsítani. Mindez a gazdálkodás szerkezetének és egyúttal a tulajdon szerkezetének visszakicsinyítését, di- verzifikációját jelentené. Bibó István (1986) javaslata szerint ez a tulajdonviszonyok fel- bontása és humanizálása volna.¹⁸ ugyanez schumacher (1991) öko-közgazdaságtani ja- vaslata szerint a gazdálkodási és a tulajdonvi- szonyok emberléptékűvé alakítását, az ember méretéhez igazítását jelentené.¹⁹ az ember ki- csi és „a kicsi szép”! ugyanaz a tudományos fejlődés, amely évszázadokon át a nagy szer-

vezetek, a tömegméretek irányába hajszolta a gazdálkodást, mára újból kifejlesztette az egyé- ni munkavégzés legmodernebb eszköztárát is.

a lokalitás a gazdálkodásban tehát azt jelenti, hogy minden olyan termelési, feldolgozási, kereskedelmi és szolgáltatási tevékenységet, ami helyben (is) végezhető, azt helyben kell végezni. a helyi szükségletekhez való igazodás jelenti egyúttal a sokszínű és változatos meg- rendeléseket, az egyéni szükségletek (ízlés) ki- elégítését is. Mindez jelenti persze a település- szerkezet tudatos diverzifikációját is, a túlzott méretű városiasodás zsákutcájából is vissza kell (lehet) fordulni. a kis magántulajdoni szerke- zet tudatos alakítása (újjáépítése)

• visszaadná a tulajdonos szabadságát (és a felelősségét is),

• visszaállítaná a tulajdon eredeti (termé- szetes) funkcióját, a tulajdon és a munka egységét,

• visszaadná a munka és a munkás méltó- ságát,

• helyreállítaná a szerződő felek egyenjogú- ságát és mellérendeltségét, az egyén önbe- csülését és közösség általi megbecsülését stb.

a gazdálkodás emberléptékűsége, ember- központúsága erősítené a házasság és a család intézményét, a helyi közösségi, gazdasági, civil szerveződéseket, az önigazgatást, az önkor- mányzatiságot, és ezeken keresztül a helyi az országos (társadalmi) demokráciát. aki saját sorsát maga képes felelősen alakítani, az önál- lóbban és felelősebben dönt a kisebb-nagyobb közösségi ügyekben is, és ugyanez vonatkozik a saját „környezeti” ügyeire is. a felelősen gaz- dálkodó ember nem szakad el a természettől, életének és gazdálkodásának környezeti felté- teleitől. az emberbarát gazdasági és tulajdoni egység egyúttal környezetbarát is. a lokalitás elve tehát nem egyszerűen a tulajdon szétte- rítését, egyenletesebb társadalmi elosztását jelenti, szerteágazó és tovagyűrűző hatásainál fogva sokkal több annál. Egy fenntarthatat-

lanná vált fejlődési folyamat megállítását és legalább részleges visszafordítását, korrekcióját jelentené.

minden ember TársTulAjdonos

a marxizmus történelmi szerepéhez (elter- jedéséhez és ilyen értelemben a sikeréhez) nagymértékben hozzájárult az, hogy az egyes ember, a társadalom és a tudomány is az ipari forradalom, az egyre nagyobb méretű gyárak és az ipari hadseregek bűvöletébe esett. a szocia- lista állam azonban „eszményi össztőkésként”

nem az egyes emberek társtulajdonosi uralmát állította vissza ezek felett, hanem ezek állam- gazdasági uralmát építette ki az egyes emberek felett (a tulajdon államosítása és a totális „pro- letár” diktatúra segítségével). Ne szépítsük a dolgot, a globális tőke, a transznacionális mo- nopolkapitalizmus ugyanígy uralkodik a töme- gek (benne az egyesek) felett, csak a módszerei fondorlatosabbak és kifinomultabbak, lob- bistáinak köszönhetően törvényesek, de nem tisztességesek. Fennen hangoztatja a jogállami- ság és az emberi jogok eszméit, de a materiális javakból csak annyit juttat, hogy elkerülje a tömeges éhhalált és a globális rabszolgaláza- dást. a tőke a 21. században soha nem látott tömegű embert, soha nem látott mértékben zsákmányol ki. Ezt a sarkított és talán túlzó megfogalmazást csak azért alkalmazom, hogy nagyobb súlyt adjak a fenntarthatatlanság kor- rekciójának, a fenntarthatóság követelményé- nek, az újból emberközpontú gondolkodásnak és a természet törvényeinek, az élővilág – ben- ne az ember – élethez való jogának.

Jó szándékomat bizonyítandó belátom, hogy most sem volna sem szükséges, sem le- hetséges minden nagy tulajdon feldarabolása, kis léptékűvé való visszaalakítása. De a nagy tulajdonokban is biztosítható volna az egyesek valódi társtulajdonosi (nem a hamis „társadal- mi” tulajdonosi!) státuszának megteremtése,

ezek jogi lehetősége régóta adott (lásd társas magántulajdoni alakzatok, részvénytársasá- gok, munkavállalói résztulajdonosi progra- mok, irányítási részvételi jogok, részesedési jegyek stb.). Ezek a 20. század közepére a szo- ciális demokráciáknak köszönhetően kialakul- tak, de a neoliberális fordulat következtében eltűntek vagy lehanyatlottak. Vagyis ugyanúgy ott voltak a múltunkban, mint a kistulajdon, csak ezek mellett is elmentünk. Vegyük újra észre és alkalmazzuk őket.

AzérT, Hogy TöbbeK legyünK

És legvégül – mielőtt a „materialista”, sőt a

„marxista” jelzőt a nyakamba varrnák – azt sem szabad elfelejteni, hogy nem csak kenyér- rel él az ember! a létfenntartás anyagi javain túl eszmei javakra is szüksége van, az ember in- tellektuális és spirituális lény is. az ember lelki, szellemi és kulturális szükségleteit éppúgy ki kell elégíteni, mint az anyagiakat. Ráadásul az immateriális javak bősége valóban korlátlanul tovább bővíthető, elosztásuk és újraelosztásuk révén senki nem lesz szegényebb, viszont min- denki gazdagodhat. (itt most nem a „szellemi tulajdon” világáról beszélünk, ami a materiá- lis – azaz dologi – tulajdon modelljét követve maga is materializálódott és globalizálódott, és már csaknem fele részben hozzájárul a javak torz megoszlásához!) Nem a dolgai, hanem a felhalmozott eszmei javai adják az ember igazi minőségét. ahogyan ezt Szent II. János Pál pápa megfogalmazta: „a kultúra az emberek nagy ne- velője, amely arra tanít, hogy a közösségen belül

»többé« váljunk”,²⁰ nem pedig arra, hogy minél

„többünk” legyen materiális (dologi, birtoko- si) értelemben. Vagyis nem azért élünk, hogy többünk legyen, hanem hogy többek legyünk!

a „többek legyünk” természetesen azt is jelen- ti, hogy „jobbak” legyünk. azért kell folyton újragondolni világunkat, hogy jobbítani tud- juk azt, és benne az embert.

1 schumacher, E. F. (1991). a kicsi szép. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 164. oldal

2 Keserű B. a. (2016). szellemi tulajdonjogok a fenn- tartható fejlődés szolgálatában. phD-értekezés, szE DFK, Győr, 24–101. oldal

3 Korten, D. C. (1999). tőkés társaságok világuralma, Kapu kiadó, Budapest

4 László Ervin (2002). Meg tudod változtatni a vilá- got. Magyar Könyvklub, Budapest, 72–76. oldal

5 Lenkovics B. (2013). Ember és tulajdon. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-pécs, 236–262. oldal

6 Lenkovics B. (1995). a dologi jog vázlata. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 13. oldal

7 Lenkovics B. (2018). Ember és jog. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 299–303. oldal

8 Lenkovics B. (2018). Ember és jog. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 300. oldal

9 sajó a. (1989). Diffúz jogosultságok ügynököt ke- resnek. Állam- és Jogtudomány, 1989/3–4, 38. oldal

10 Liska t. (1990). a munkapiaci reform vállalkozási koncepciójának kiterjesztési lehetőségei a keleti át- alakulásban. Valóság, 1990/11, 4. oldal

11 Xiii. Leó pápa (1891). Rerum novarum

12 Lenkovics B. (2018). Ember és jog. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 300–301. oldal

13 schumacher, E.F. (1991). a kicsi szép. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 158. oldal

14 tóth B. (2013). a jog és a gazdaság megváltozó vi- szonyrendszere. Európai Jog, 2013/5, 9. oldal

15 Mellár t. (2015). a liberális gazdasági doktrína tün- döklése és …? polgári szemle, 2015/12

16 tóth B.(2013). a jog és a gazdaság megváltozó vi- szonyrendszere. Európai Jog, 2013/5, 9. oldal

17 andrássy Gy. (2018/1). az emberi jogok terület sze- rinti tagolódása. in Medias Res

18 Bibó i. (1986).az európai társadalomfejlődés értel- me. in: Válogatott tanulmányok 3. Kötet, 5–123.

oldal, Magvető Kiadó, Budapest

19 schumacher, E. F. (1991). a kicsi szép. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest

20 ii. János pál (2005). Emlékezet és azonosság. Európa Könyvkiadó, Budapest, 90. oldal

andrássy Gy. (2018). az emberi jogok terület sze- rinti tagolódása. in Medias Res 2018/1

Bibó i. (1986). Az európai társadalomfejlődés értelme.

in: Válogatott tanulmányok 3. kötet, Magvető Kiadó, Budapest

ii. János pál pápa (2005). Emlékezet és azonosság.

Európa Könyvkiadó, Budapest, 90. oldal

Keserű B. a. (2016). szellemi tulajdonjogok a fenntartható fejlődés szolgálatában. phD. Értekezés, széchenyi Egyetem, Deák Ferenc Doktori iskola, Győr. 24–101. oldal

Jegyzetek

irodalom

Korten, D. C. (1999). Tőkés társaságok világuralma.

Kapu kiadó, Budapest

László E. (2002). Meg tudod változtatni a világot.

Magyar Könyvklub, Budapest. 72–76. oldal

Lenkovics B. (1995). A dologi jog vázlata. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest. 13. oldal

Lenkovics B. (2013). Ember és tulajdon. Dialóg Campus Kiadó, Budapest. 236–262. oldal

Lenkovics B. (2018). Ember és jog. Dialóg Campus Kiadó, Budapest. 299–303. oldal

Liska t. (1990). a munkapiaci reform vállalkozási

koncepciójának kiterjesztési lehetőségei a keleti átala- kulásban. Valóság 1990/11. szám 4. oldal

Mellár t. (2015). a liberális gazdasági doktrína tündöklése és …? Polgári Szemle 2015/12. szám

sajó a. (1989). Diffúz jogosultságok ügynököt ke- resnek. Állam- és Jogtudomány, 1989/3–4. szám

schumacher, E. F. (1991). A kicsi szép. Közgazda- sági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 164. oldal

tóth B. (2013). a jog és a gazdaság megváltozó vi- szonyrendszere. Európai Jog, 2013/5. szám 9. oldal

Xiii. Leó pápa (1891). Rerum novarum