A boglárka nemzetség
A Magyar értelmez kéziszótárban számos boglárkafaj neve is szerepel, így el ször is a boglárka ’sallangos level , fehér virágú vízi-, illetve sárga virágú száraz- földi növény; Ranunculus’ (142), a víziboglárka ’szikes vizekben él fehér virágú, sallangos level vízinövény; Batrachium’ (1515) és a salátaboglárka ’sárga virágú gumós erdei növény, amelynek leveleit salátaként fogyasztják; Ficaria verna’ (1191).
Rendkívül szélesen elterjedt növény, több fajának számtalan társneve ismert. A ré- gebbi, tágabb értelm boglárka (Ranunculus) nemzetségb l újabban különválasztot- ták a víziboglárka (Batrachium) és a salátaboglárka (Ficaria) nemzetségeket.
A TESz. (boglár alatt) a boglárkát ’kis boglár’ jelentésben 1643-ból (az 1505 k. már adatolható, ’fémveretes, ékköves, gyöngyös gomb alakú ékítmény’ értel- mezéssel), de növénynévként csak 1833-ból idézi. Ugyan megad egy ’sárga virágú növény, boglárka; Hahnenfuß’ jelentést 1708-ból a PP. kapcsán, ám ez a szótár- ban így nincs meg. Boglár virág alatt ’Ranunculus’ értelmezést olvashatunk, ami valóban a boglárka latin nemzetségneve, ám a német Hahnenfuß már a kakasláb neve, szó szerinti megfelel je, ami növénynév is régóta. Mégsincs azonban a szótárban, sem latin ’Echinochloa’, sem régebbi latin nevei, sem a magyar ka- kasláb nem fordul el . Ennek volt ugyan – többek között – ’Ranunculus’ értel- mezése is a régiségben (R. 1578: ’Ranunculus’ Herbarium, 1706: ’Ranunculus’,
’R. dulcis’ PPNomH., 1783: ’Fumaria bulbosa’ NclB., 1807: ’boglárka’ MF vK., 1869: ’Panicum crus galli’ Math. és TermTudKözl. 6, 1895: ’Echinochloa’ Pal- las, 1911: ’Ranunculus’ Nsz.), mint látjuk, még Pápai Páriznál is (l. Pápai P. F.
följegyzései: Nomenclatura Herbarum. Anno 1706 / Nyr. 29), de szótárában így már nyoma sincs. A boglár, boglárka növénynév szótörténetéhez vö.: Szenczi Molnár Albert szótárában (1604) boglár virág ’Ranunculus hortensis’, Pápai Pá- riz Ferenc szótárában (1708) ua. és békavirág ’Ranunculus’, Csapónál 1775-ben boglár virág (Uj füves és virágos magyar kert), Benk Józsefnél 1783-ban már boglárka (NclB.). 1833-ban Kassai Szó-könyvében szerepel ugyanígy. A növény Diószegiékt l 1807-ben a szironták nevet kapja (MF vK.), ám kés bb a boglárka terminus az egész nemzetség elnevezése lett. Diószegi Orvosi F vész Könyvé- ben (1813) boglárpót.
Az eredetileg más jelentés boglár szót illet en a névátvitelt az aranysár- gán ragyogó virágra az egyik változat német Goldknöpfchen, azaz ’aranygomb’
neve is magyarázza.
A tudományos nemzetségnév, a Ranunculus (< lat. rana = béka; kicsinyít képz vel) ’kicsi béka, békácska’ jelentés név arra utal, hogy ezek a növények nedves helyeken n nek, víznél vagy egyenesen vízben, illetve –például a gumós boglárka esetében – alakfest , az apró, meggörbült terméseken alapul. Szintén az
él helyre vonatkozik a vízi boglárka latin Batrachium neve, melyben, akár a Ranun- culusban, a béka szó rejt zik (< görög batrachosz).
Mivel a gyökérgumók a búzához hasonlítanak, Isten búzája, búzazápor, mennyei árpa társneveket is kapott a nyelvjárásokban. Szintén a növény él he- lyére utal a békaboglárka terminus (R. 1783: NclB., 1798: Veszelszki, 1807:
MF vK., 1833: Dankovszky, 1862: CzF., 1893: Pallas Lex.). A békaboglárka ’Ra- nunculus aquatilis’ összetétel Benk József névalkotása; a nála említett német Froschhanenfuß (tulajdonképpen ’béka-kakasláb’) is befolyásolhatta. A békabog- lárka helyett Diószegiék a „Megállított Nevek” sorába a Ranunculus aquatilisre atavaszi szironták elnevezést javasolták; nem sok sikerrel. Benk megkülönböz- tet éget+ boglár virágot, békafüvet, melyek a ’Ranunculus flammula’ jelölésére szolgálnak. A selymes boglárka ’R. illyricus’ ezüstös, rásimuló selymes sz rös- ségével t nik ki. A békaboglárka szára mocsarak, sekély vizek, illetve halastavak felszínén úszik. Több növénynévnél a tenyész hely közössége vagy közelsége az oka az állatról való elnevezésnek. Ezzel az állatnévvel szinte kivétel nélkül vízi- vagy nedves helyen term növényeket neveztek el, mint Kováts Mihály írja Növénybölcsesség (1845) c. munkájában a békaf r l: „a békák természetek szerint a tavakban terem”. Rengeteg növényt jelölnek a béka el taggal. Például a béka- virág elnevezés rendkívül széles elterjedtsége kit n en mutatja azt is, hogy milyen tarka lehet a kép, ha azt vizsgáljuk, mit jelöl ugyanaz a növénynév más-más fa- luban. A földrajzi heteroszémiára vonatkozik többek között a bárányvirág példája is. Vagy földrajzi heteronimák például a békarokka, békaláb, csikófarok, lófarok, macskafarok elnevezések az ’Equisetum arvensére’ vonatkozóan.
A középkori német füvészkönyvekben Hahnenfuß a növény neve, azaz ’ka- kasláb’. Az idegen nyelvi párhuzamok mind szerepelnek a Nyr. 2002. évi 1. szá- mában. Ezek a latin tudományos névben is meglév ’kakasláb’ crus-galli (< lat. crus
= comb, láb; gallus = kakas) szóval, illetve a latin pes gallinaceus (< pes = láb;
gallina = tyúk, kakas) kifejezéssel függenek össze. A név motivációja az, hogy a legtöbb boglárkafaj levele tenyeresen osztott, a növény levelei a kakas ujjaira emlékeztetnek. Ismeretes talpasmuhar hasonneve is. Ez a névadás szemléleti háttere a Ranunculus repens hollóláb elnevezése esetében is (R. 1578: Herbarium, 1775: Csapó, 1783: NclB., 1792: Váli, 1793: Földi, 1807: MF vK.). Az eredeti gö- rög név ( ) megfelel i megtalálhatók más nyelvekben is; vö. latin pes corvinus, német Krähenfuss, illetve Rabenfuß, francia pied de corneille. A magyar nevet Melius a németb l tükörfordítással vezette be. Ide tartozik a Ranunculus repens tyúkláb neve is (R. 1664: Posoni kert, 1741: SzT., 1775: Csapó, 1832:
Kreszn., 1843: Bugát, 1845: M sz., 1873: Ballagi, 1874: CzF., 1911: Nsz.). Mint akúszó boglárka egyéb elnevezéseiben is, a kúszó indákat hasonlítják a szárnya- sok lábához. Lippay a németb l vehette át tükörfordítással; vö. ném. Hühnerfuß
’ua.’. A tyúklábvirág a kúszó boglárka nyelvjárási neve a Szigetközben.
Különböz Ranunculus fajoknak a cseng+ el taggal alkotott összetett nyelv- járási nevei is használatosak, így ÚMTSz.: cseng+f0 (Kolozsvár), cseng+ saláta (Nyárádselye), cseng+virág (Hortobágy).
A kígyónyelvlevel0 boglárka a ’Ranunculus ophioglossifolius’. Mai szak- nyelvi szó, metaforikus terminus, a tudományos fajnév tükörfordítása. Szintén
Ranunculus faj a békaf0, mely igen régi növénynevünk, els felbukkanása 1583:
Clusius, 1590: SzikszF. Utánuk azután Kájoni, Lippay, Csapó, Váli, Veszelszki, Diószegi, Kresznerics és Dankovszky m veiben, majd a CzF. szótárban és a Pal- las Lexikonban szerepel. A békaf0 szaknyelvi szó ismeretes a nyelvjárásokban is: Erdélyben és a Szigetköz vidékén többféle boglárka neve, amelyek a vízben vagy vízparton élnek. A névadás indítéka a növény él helyén túlmen en többfé- le; a békaf b l f zetet készítenek, és ebben fürösztik meg azt, aki békavarba esett. Kalotaszegen békakosarat fonnak a békaf szárából, azzal szedik ki a békákat a vízb l. Idegen nyelvi megfelel i közül vö. román bro2sc2 ’PlantR cRrnoasR’, broasca-apei ’Potamogeton lucens’, német Froschkraut,Froschblatt ’Caltha palust- ris’ és a Krötengras, Krötenkraut. Ez utóbbiak összesen 41 növényt is jelölnek.
Szintén a vízinövény él helyére utal a libavirág társnév, melynek els fel- bukkanása 1895: libavirág, zsibavirág ’boglárka’ (Pallas). A különböz tájszótá- rak adatai szerint ismeretes a nyelvjárásokban is. Mivel a Taraxacum officinale virágai sárgák, Cegléden ezt a növényt sárvirágnak, azaz ’sárga virág-nak’ is hívják, a libavirág a sárga szín kis libáról kapta a nevét. Ide tartozik a pipevirág elnevezés is (Erdélyben a pipe ’fiatal liba’ jelentés ). A zsiba hangutánzó szó a népnyelvben ’kis libát’ jelent. Ugyanakkor a növény leveleit a libák élvezettel csip- kedik, ez is motiválja a névadást. Megvan a németben is szó szerint; vö. Gänse- blumen, N. Gänseblume, Gansblume, Gänseblümlein, Gansblum.
A salátaboglárka ’Ficaria verna’ onnan kapta nevét, hogy tavasszal salátaként fogyasztható fiatal, zsenge, csíp s íz levele. Erre utalnak a következ – részben szaknyelvi, részben etnobotanikai – terminusok. Nevezik aranysalátának, pap- salátának, potrasalátának, verseng+salátának. A tavaszi gy jtésre, a fogyasztás idejére utal a szentgyörgysaláta, tavaszisaláta kifejezés, valamint az igen régi galambbegy (1525 k.: Ortus, 1578: Herbarium, 1585 és 1596: SzT., 1664: Posoni kert, 1766: Mátyus, majd Csapó, Benk , Földi, Veszelszki, Kitaibel, Diószegi, Kassai és Bugát Pál m veiben). A tájszógy jtemények tanúsága szerint Erdély- ben, Szlavóniában és a trianoni Magyarország területén a Dunántúlon ismeretes a népnyelvben. Talán az a névadási motiváció, hogy a madarak, els sorban a tyú- kok és galambok szívesen csipegetik a növény levelét. A galambbegy, galamb- begysaláta, galambsaláta a salátaboglárka régi neve, mely növényb l elkészített friss mezei saláta – vitaminhiány esetén – az embernek is javallt. Magyar Elek kit n m vében (Az ínyesmester szakácskönyve. Bp. 1978) azt írja, hogy elké- szítése egyszer , „szárát lecsípkedve éppen úgy csinálhatjuk, mint a fejes salátát”.
S nevezi madársalátának is a galambbegysalátát. Csapó azt írja róla 1775-ben, hogy „Vérnek sós voltát (scorbutus) a levelek jobbra változtatják, ki él vélek sa- láta gyanánt.” Egyik német neve ma is Scharbockskraut, azaz ’skorbutf ’. A sa- látaboglárka tudományos genusneve, a Ficaria a latin ficus ’füge’ szóból való, mert gyökérzete hasonlít a fügééhez. A németben Feigwurz.
A víziboglárka régebbi szaknyelvi neve a békavirág (R. 1742: SzT., 1775:
Csapó, 1783: NclB., 1793: Földi, 1833: Dankovszky, 1843: Bugát, 1862: CzF., 1925: MF.), mely ma a nyelvjárásokban igen sok vidékünkön használatos, még- pedig igen különféle, egymással még csak nem is rokon növények jelölésére.
’Víziboglárka’ jelentés az alábbi tájakon, így Szabó–Péntek: Kovászna, Ludas |
Kótyuk: Kárpátalja | Kovács: Szigetköz | MNy. 4: Réty | SzegFüz.: Szászlóna, Torda, Szucság, Bözöd, Székelyudvarhely és Keresztúr. Esetleg német mintára keletkezett szóalkotás a magyar botanika szaknyelvében. Megfelel je a Frosch- blume, illetve a Krötenblume. Ez utóbbi 27 növényt jelöl.
Egy másik népnyelvi neve a boglárkának a kakukkvirág, mely szintén Meliusnál bukkan fel el ször 1578-ban: kakuc virága ’Flos cuculi, Gauchblume’
(Herbarium). Lásd a Nyr. 2002. évi 4. számában. A tyúkfarok ’Ranunculus polyan- themos’ (Nyr. 86) a sokvirágú boglárka nyelvjárási neve a baranyai Várdarócon;
Penavin Olga gy jtése. Nevezik szentgyörgyvirágnak is, mert Szent György napja körül nyílik, akkor szólal meg az erd n a lombosodó fákon a kakukkmadár, és virágzik a gyöngyvirág, kankalin is. Kassai József Magyar–deák szókönyvében (1833–36) szintén ezt a magyarázatot adja. Ez húsvét tájára esik, a német N. Oster- luzei elnevezés is erre az id pontra utal (a német szó egyébként az Aristolochia eltorzítása).
A réti boglárka ’Ranunculus arvensis’ neve – sárga színe alapján – Ma- gyarkanizsán és Viss környékén aranka, a Dunántúl egyes részein aranycsésze vagy aranycsészevirág, Lovászpatonán arannyal vörsöngü+, Szilsárkányon arany- versel+, arannyal verseng+. Hódmez vásárhelyen kefef0 a neve. Valószín leg azért, mert mereven felálló szára a keféhez hasonlít. Régen ördögárpa néven is ismerték. Csapó feljegyezte a réti boglárka latorkoldus népnyelvi nevét is. Mint az elnevezést magyarázza: „mivel ezen f vel némely koldusok egész testeken hólyagokat szítattnak, a végre, hogy kik ket látandják, annyival nagyobb kö- nyörületességre és b vebb jótéteményre felindítassanak.” Nevezik békagyomnak is, mely nyelvjárási név a Szigetközben békagyam alakban; a nedves, mocsaras Szigetközben széles elterjedés , gazdagon tenyész réti boglárka társneve. Le- geltetéskor a növényt az állatok otthagyják, így az felt n szigeteket alkot a már lelegelt réteken. A csíp s íz méreganyag, a protonanemonin miatt a szarvas- marhák a friss növényt nem fogyasztják. Kaszálva, szárítás után a széna azonban elveszti a csíp s ízt és nem is mérgez hatású.
És végül emlegetik még kakukksaláta néven is; el ször 1775-ben Csapó.
Nyilván etnobotanikai terminus került a magyar növénytan szaknyelvébe általa, hiszen a nyelvjárásokban sokfelé ismeretes az elnevezés. A német Kukucksalat
’Oxalis acetosella’ és a román 62lata cucului ’Ranunculus ficaria’ elnevezés szó szerinti megfelel je a magyar név.
A kúszó boglárka szára föld feletti kúszó indákkal, gyakran a szárcsomók- ban gyökerezik le.
A torzsikaboglárka ’Ranunculus sceleratus’ neve néhol csomorika. Igen mérges növény, latin fajneve, a ’b nös, káros’ jelentés sceleratus (< lat. scele- ris ’b n, vétek, gaztett’), és magyar víziméreg, sömörf0, sebeszt+f0 társnevei is erre utalnak. További etnobotanikai terminus a libadögleszt+ (R. 1895: Pallas, 1911: Nsz., 1935: MF.; N. Nyr. 30: zsibadögleszt+). Lásd a Nyr. 2002. évi 2. számá- ban. Igen korán felbukkan a magyar írásbeliségben ugyanennek a növénynek far- kasnevet+f0 neve (R. 1578: Herbarium, 1775: Csapó, 1780: Phytologicon, 1783:
NclB., 1798: Veszelszki, 1894: Pallas). A növény fels levelei lándzsásak, me- lyek a farkas fogaihoz hasonlítanak. Érdekes, hogy méhek nevetése (R. 1578: Her-
barium, 1775: Csapó, 1798: Veszelszki) néven is hívták. Mérgez voltára utalnak hasonnevei, a nevetés, nevet+f0 megfejtése ezért nehéz. Talán a farkasnevet+f0 név azzal magyarázható, hogy a mérgezett állat vicsorít kínjában, tetemét is így találják meg. Ezt igazolja a növény régi (1775: Csapó) leírása: „belsö hasznairol nem irhatok, mert a’ki meg-észi ez füvet, azt nem sokára meg-öli; elsöben tsu- dálatos Nervusok contracturáját, húzását okozza az emberben, úgy hogy még az ábrázatja inait-is széllyel huzza, mint mikor a’ nevetésnek actusa alatt az ép ember azon ábrázatnak inait mozgatni szokta. Ezen kivül juh, ketske ’s a’ t. ezen fünek ételétöl el-vész.”
Mérgez növény voltát írja le Lencsés György 1570-ben (Ars Medica): „mer- ges ereÿe vagÿon. Ha valakÿ be wezÿ, az Torkot, gegeth, gÿomroth es Belöket igön Nagÿ gÿulladaÑÑal banthÿa, söt twrhetetlen nagÿ zomÿuÑagoth ÿndÿth”.
Salátaboglárkát a virágzás alatt és utána nem szabad enni, mert a levelekben a protoanemonin nev méreganyag gyülemlik föl, amely az emberre igen veszé- lyes. Shakespeare be-betért a nem messze lakó híres botanikushoz, Gerardhoz, akinek nagy kertje volt. A drámaíró ismerte a boglárkafélék (Ranunculales) mérgeit.
A veronai szerelmesek szomorú történetében L rinc barát Júliának altatószerf - zetet adott, amelyt l tetszhalottként szunnyadt. Mint Gerard írja: „a boglárkafélék mérgei egyáltalán nem olyan szörny ek, mint gondolják, ha megfelel en hasz- náljuk erejüket”. A sarjgumókat és a gyöktörzset korábban a cimbalomszög (con- dyloma = b rgöbcse) nev kór ellen alkalmazták.
Más növény neve a boglár szóval alkotott összetételben a zergeboglár. ATrol- lius neve (R. 1897: Pallas, 1911: Nsz., 1925: MF.). Igen korán virágzik, Európa középhegységeiben, alhavasaiban sokszor még a hó fölött hozza virágait, nedves hegyi és hegyaljai rétek dísze; a havasi réten a hegymászók szívesen gy jtik. Él - helyér l kapta a zerge el taggal összetett nevet. A debreceni füvészkönyvben havasi f0 elnevezése is szerepel. Nyilván, mert Diószegiék kerülni igyekeztek az állatneves összetételeket. A szaknyelvi Trollius nemi név Natter-Nád szerint Lin- nét l való, és tulajdonképpen ’fürt’ jelentés . Ez azonban már a Linné el tti id k- ben is használatos volt, talán a svéd troll ’ua.’ (Bauhin) elnevezésb l való. Össze- függhet a felnémet trollen ’nagy gyümölcs’ szóval a növény golyóformájú termésére utalva; vagy a latin trulleus, trulleum ’kerek edény, kád’ jelentés kifejezéssel.
A növény német neve is Trollblume.
HIVATKOZÁSOK
(A nem közismert rövidítések feloldása)
Csapó = Csapó József: Uj füves és virágos magyar kert. Pozsony, 1774.
Dankovszky = Dankovszky, G.: Magyaricae linguae lexicon critico-etymologicum. Pozsony, 1833.
Földi = Földi János: Rövid kritika és rajzolat a’ magyar f0vésztudományról. Béts, 1793.
Herbarium = Melius Juhász Péter: Herbarium a faknac fvveknec nevekrxl, természetekrxl és haßnairol. Kolozsvár, 1578.
Kótyuk = Kótyuk István: Népi növényismeret és növénytani szókincs Ráton. Ungvár–Bp., 1993.
Kovács = Kovács Antal: „Járok-kelek gyöngyharmaton”.Mosonmagyaróvár, 1987.
Kreszn. = Kresznerics Ferenc: Magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal. Buda, 1831–2.
MF. = Jávorka Sándor: Magyar flóra. Bp., 1924–1925.
MF vK. = Diószegi S. Fazekas M.: Magyar F0vész Könyv. Debrecen, 1807.
M sz. = Kováts Mihály: Háromnyelv0fejt+m0szótár. Buda, 1845.
NclB. = Benk József: Nomenclatura botanica. (Magyar Könyvház I.) Pozsony, 1783.
Nsz. = Cserey Adolf: Növényszótár. Bp., 1911.
Posoni kert = Lippay János: Posoni kert. Nagyszombat–Bécs, 1664.
Szabó–Péntek = Szabó A. Péntek J.: Ezerjóf0. Bp., 1996.
SzegFüz. = Szegedi Füzetek. Szeged, 1934–6.
Váli = Váli Mihály: Házi orvosi szótárotska. Gy r, 1792.
Rácz János
SUMMARY Rácz, János The genus buttercup
The Concise Hungarian Defining Dictionary (Magyar értelmez+ kéziszótár) contains a number of words for various species of buttercup like boglárka ‘water-weed with white, resp. terrestrial plant with yellow, flowers and lobed leaves; Ranunculus’ [buttercup] (p. 142), víziboglárka ‘water-weed with white flowers and lobed leaves living in natron lakes; Batrachium’ [hunger-weed] (p. 1515), and salátaboglárka ‘bulbous forest plant with yellow flowers whose leaves are consumed as a salad;
Ficara verna’ [pilewort] (p. 1191). This is a very widespread genus of plants; a large number of named (co-terms) are known for its various species. The earlier, more comprehensive term boglárka (Ranunculus) is now further subclassified with víziboglárka (Batrachium) and salátaboglárka (Fi- caria) recognised as separate genera.
This paper gives a detailed account of co-terms for buttercup like Isten búzája ‘God’s wheat’, mennyei árpa ‘heaven’s barley’, békaboglárka ‘lesser spearwort’, hollóláb ‘crowfoot’, tyúklábvirág ‘henfoot’, libavirág ‘goose-foot’, aranysaláta ‘goldcup’, etc.
