ÁGH ISTVÁN
Fogyó Hold /
Két őz háziállat-szelíd sétája olyan puskafelejtő elbámulásra késztet, hogy csak vagyok a havas képen. Mohos kálvária legelső stációja, ahová valami lény vét lábnyomot.
Bakony fagy zuga, bándi templom!
Hidegebb Esegvár romjainál az oltáriszentség-maradék.
Éppen itt
Kinyilatkoztatás, hogy éppen itt szakadt föl a tél szőrös-bőrös
csonthéja? éppen itt
jutott eszembe, lélegzem, levegő, ver a szívem, szemem
beleszeret a pulzusomba, egymásra talál fa, madár,
pedig ez a balkáni gerle ideszáll- hatott máskor is
a platánra, de most éppen miattam, értem süt a nap,
Walt Whitman bika-költő nyers vessző- lehelete a földszag,
föltámadó hihetné magát ennyire félföld-léleknek,
mindentudó a mindenen csodálkozónak:
végzi dolgát a sírásó, a nyirok édes üzenettel szivárog át a krizantém-
gyökéren, megkönnyebbednek könnyüktől az emlékciprusok, panyókára vetett
hóval tüzelnek a halmok, parázna hantok gyeptégla-ágya zöld élőbársony, kirepülő darázsra készül a rózsabokor, semmi gyász, a fejfa elnyerte jutalmát, vérbegyű stiglicet, csupán
annyi előleg a kora tavaszból, mint
6
aranygyűrű eljegyzéskor, melyre még nem hízott rá az ujj, s nem csúszott ki belőle, semmi bálsejtelem
a gazdátlan kutya sárga kujtorgásában,
semmi félelem haptákba vetett kedveseimtől.
SIMÁI MIHÁLY
Mert összefogtad
KORMOS ISTVÄN emlékére világít Yorick-koponyád
napfürdőznek benne a lányok lábuk között szerelemgyertya fölsikítják a temetőket
Atlantisz nevű űrhajód
világít Yorick-koponyádban közepetájt a hipofízis
helyén lobog Nákonxipán napfürdőznek benned a lányok arcukat kvarcolják szemed háttérsugárzásában
némán citálják némely versedet
egy koponya amely szkafander — egy űrhajó amely belül —
legmélyében porszemnyi szemmel tekinget — startra kész az űr
szegény Yorick — most hát hová?
*
három beszélő kakasod kiált hajnalt és árulást fázós a föld — ráadhatod tested levetett álruhád
7
