Az utolsó pillanat Égtek az újságpapír-fáklyák. S mintha az ég vezényelt volna, egyszerre szólalt meg a népség, ahogy ösztöne parancsolta. A szónokok sorban letűntek.

De a nagymamámban volt valami vad, vagy maradéka valami vadságnak, ami napra nap ide vezette őt a temetőbe, bennem pedig meg sem fordult, hogy akár csak egyszer ne tartsak

Hogy zümmögve, sercegve beszéljen egy útról, pedig csak leng a zsinórján, és beszéljen a világról, amit nem is láthat, és be- széljen egy énekről, amit pedig nem is

Mikor kezdjem sminkelni magam, kérdezte Anasztaszija azon az estén, amikor Oleg bezárta az ajtókat, és mint már oly sokszor közölte vele, hogy ma végez vele.. Kérem,

Kurtán fölnevetett, de azonnal szúrás nyilallt a mellkasába, és görcsbe rándult valami benne. Szóval már itt tartunk, gondolta. Kevéssel a vég előtt elkezdtem még a

Dacosan berzenkedtem, de nyomban jött az irgalmatlan öntudat s hozta elém a többi nőismerőseimet, a mi faubourgbeli fehér szalonjaink fehér, merev bubáit,

- Don Carlos, viszonzá Blanka, szeretem Aben-Hametet; Aben-Hamet szeret engem; három év óta inkább lemond rólam, mint atyái vallásáról.. Nemesség, becsület, lovagiasság

Kend nyugodtan kinn maradhat, ne féljen, nem lesz semmi baj; ha mégis lenne, akkorát sikoltok, hogy itt biztosan meghallják, és utánam jönnek – szaporázta el gyorsan, és ezzel

nemcsak Erdélyben voltak erdők, máshol is lehetett, sőt kellett is hét erősséget építeni. Valamikor a Máramarosi-havasok és a Keleti-Beszkidek mögötti területet is