2011. augusztus 21

A magyar irodalmi életben mindig nagy respektussal figyelt, mérvadó cseh szerzők, mint Hrabal, Holan, Kundera, de akár Škvorecký, Klíma vagy Vaculík is meg-

világító narancssárga rabruhában, kétségbeejtően jól azonosítható pontként valami kietlen pusztaság kellős közepén Valaki szőrös felsőtesttel, méretes pocakkal

„közeledik-távolodik”, mintegy „murva-másodperceket” hullatva „a töltésszélre”. A „murva- másodpercek” alliteráló összecsengése és a sor metrumrendje

Tagadd, aztán hámlaszd le tűzbe tartva saját kezed, mely hagyta, hogy felnőjön... Válassz magadnak másik életet, amelyben az összes fiú

senki se látta, mikor tűntél el nem érezzük már jelenléted azt is mondták, hogy meghaltál egy hatalmas fa alá húzódtunk lombjai között egyszer valaki arcodat látta

Ám arról, hogy mi jöhet még, mint a létfolyamat így előállt monotóniáját megtörő váltás vagy lényegállítás, a Grálkehely szigorból című vers tájékoztat majd

Bár nem először vezet naplót, 28 éve is belekezdett már a feljegyzések rögzítésébe, abból a régiből mi, olvasók, semmit sem kapunk, csak ő olvassa újra az

Fent az ég kékje, lent ébredezik a város, és csivitelni kezd a két lármás lény. Bentről nézem őket,