Lazarek, R.: Turistaforgalom Lengyelország 40 turistahelységében

STATISZTIKAI IRODALIVH FIGYELÖ

219

b) ha a kereskedelmi mérlegek egyen—

legére tett kikötések árnyékárait ismer—

jük, akkor az export és import optimális elosztása ezek segítségével előállítható, c) ha egy lineáris programozási modell több lehetséges megoldását ismerjük, ak—

kor azoknak bizonyos kombinációja szin—

tén megoldás lesz,

d) a szállítási probléma egy speciális megoldási módszerén,

e) valamint a fenti módszerek szintézi—

seként létrejött módszeren, amely az egyes devizák árfolyamának iterációjával bizto- sítja a folyamat konvergenciáját az opti-

mális megoldáshoz.

A megoldási módszert a szerző W.

Trzeciakowskitól vett példán illusztrálja, amelyet először a szimplex—módszer segít—

ségével old meg, majd pedig az általa javasolt módszerrel (ami a Trzeciakowski által javasolt módszertől abban különbö- zik, hogy biztosítja annak konvergencia-

ját). '

A javasolt külkereskedelmi elosztási módszer alapvető tulajdonságait két pont-

ban foglalja össze a szerző.

A) Ha feladatot a lineáris programozási módszerek segítségével megoldjuk, meg—

kapjuk a külkereskedelmi mérlegek egyenlegére tett kikötések árnyékárait és ha az egyes termékek közös pénzegy—

ségben megadott ,,összehasonlítható" árait az árnyékárak (az m) és a termék árának

(va) szorzataként (Pm_v) definiáljuk,

akkor azt tapasztaljuk, hogy az exportot mindig úgy osztjuk szét, hogy az össze—

hasonlítható árak a felhasznált export esetében magasabbak; mint a fel nem hasz—

nált tételeknél lennének. Ugyanez érte—

lemszerűen az import esetében is igaz.

" _Az exportőr tehát mindig a lehető leg—- magasabb áron ad el és legalacsonyabb áron vásárol, s ily módon maximalizálja bevételeit és minimalizálja kiadásait.

B) Ha tetszőleges árfolyamon számolva meghatározzuk a külkereskedelmi forga—

lom eloszlását oly módon, hogy az kielé—

gítse a termékmérlegeket. akkor ezeknek egy tetszőleges (Kiv), ZA i : 1) lineáris kombinációja szintén kielégíti a termék- mérlegeket, mig a kereskedelmi mérlegeket a ili—k arányában módosítja. Ilyen mód—

szerrel megkísérelhetjiik a kereskedelmi mérlegek kielégítését is oly módon, hogy 'az újabb és újabb ,,árfolyamok" (árnyék- árak) alapján egyre optimálisabb elosztást kapjunk.

'Továbbiak—ban a külkereskedelmi elosz- tási módszer általános jellemzésével fog- lalkozikva szerző.

Ahhoz, hogy elkészíthessük az export és import elosztását, meg kell adni az egyes devizák valamilyen árfolyamát. A további lépések során újabb és újabb árnyékát—

rendszereket (árfolyamokat) képezünk. Ha (az adott példában) van négy ilyen ár—

nyék—rendszer, akkor felírható ezek lineáris kombinációira olyan (szub)—opti- malizálási modell, amely megoldásként kapott eredmény kielégít minden feltételt, bár nem biztos, hogy optimális, de ezt az eljárást folytatva megkapjuk az optimális megoldást, a jelen példánál a 8. lépésben.

, Az így kiszámított megoldás (kerekítési hibáktól eltekintve) megegyezik a problé—

mának közönséges lineáris programozási modellel történő megoldásával.

Arról, hogy az iterációt melyik lépésnél hagyhatjuk abba, az optimális megoldás elérését jelző próba ad választ.

A tanulmány további részében szerző megemlíti, hogy a modell keretében az egyes termékek exportált, illetve impor- tált volumeneit is változóknak tekinthetjük oly módon, hogy a hazai fogyasztást is mint önálló piacot az elosztás során figye—

lembe vesszük. Foglalkozik továbbá rövi—

den a reexportnak és a szabaddevizának kliring devizákra való átváltása kérdései—

vel.

Elméleti szempontból nem jelentősek, de a gyakorlatban nehézségeket okozhatnak nagy modell esetében a kerekítésből fa- kadó hibák, amelyek egyszerüen kiküszö—

bölhetők

Az itt javasolt módszerhez szükséges számítási idő természetesen nagyobb, mint ami a közönséges szimplex—módszer—

hez kell, mégpedig minél nagyobb a cik—

kek száma, ez a különbség annál nagyobb lesz, azonban a javasolt módszer segítsé—

gével lehetőség nyílik olyan modellek megoldására is, amelyekre egyébként gon—

dolni sem lehetne.

(Ism, : M arton Ádám)

LAZAREK, R.:

TURISTAFORGALOM LENGYELORSZÁG 40 TURISTAHELYSÉGÉBEN

— (Ruch turystyczny w 40 miejscowosclach turystycznych w Polsce) —- Ruch Turystyczny.

1963. 1. sz. 3—96. p.

1962. május 14. és szeptember 16 között Lengyelország az idegenforgalom szem—

pontjából jelentős 40 helységében számba—

vették a turistaforgalmat. (Turistafor- galomnak az összeírás során nemcsak a szűkebb értelemben vett ,.természetjá- rás"—t tekintették, hanem a szállodák, penziók, üdülőházak, szanatóriumok, cam- pingek stb. vendégforgalmát is,)

220

Szerző tanulmányában —— amely hat fejezetből áll — az összeírás eredményei—

nek elemzését összeköti a vizsgálat fon- tosabb módszertani problémáinak ismer- tetésével.

1. A vizsgálat területi körülhatárolása.

A vizsgálat célkitűzése szerint az egész ország üdülő— és turistaforgalmáról tájé—

kozódni kívántak, ezért minden vajdaság legismertebb üdülő— és kirándulóhelyét bevonták a megfigyelés körébe. Az adat- gyűjtés lebonyolítására vajdaságonként 1—5 helységet jelöltek ki.

II. A helységek osztályozása. Ez két alapvető szempont szerint történt: az egyik ismérv a helység, illetve környé—

kének idegenforgalmi szempontból vett jellege, másik a rendelkezésre álló szál—

láshelyek száma, amely utóbbi megszabja a szálláshelyre támaszkodó , turista- és üdülőforgalom felső határát. Az első ismérv szempontjából a helységeket egy—' felől a hosszabb pihenésre alkalmas ten—

gerparti, hegyvidéki, tóparti és egyéb üdülőhelyek, másfelől a kirándulóhelyek csoportjába sorolták. A második ismérv szerinti csoportosításhoz valamennyi fé rőhelyet figyelembe vették: úgymint a szállodákat, üdülőházakat, szanatóriumo- kat, turistaházarkat, iskolákat, campinge—

ket, magánosok kiadó szobáit stb.

Az így nyert maximális férőhelyszám alapján történő csoportosítás az egyes helységek befogadóképességében igen nagy különbségeket tárt fel és ezen belül igen változatos az egyes szálláshelytípu- sok részesedése is. Az egyes helységek turistaforgalmának nagyságát szerző két mutatószám segítségével vizsgálja, éspe—

dig az átlagos napi ellátottság és a for- galom intenzitása alapján.

Az első mutatószám, amely tulajdon—

képpen számtani átlag, megmutatja az idény túristaforgalmának átlagos nagysá- gát és alkalmas a forgalom színvonalá- nak összehasonlítására. A második muta—

tószám, a maximális és minimális heti átlagos vendégszám szembeállításával

maximális vendégszám

(I Éminimális vendégszám ) érzékelteti a forgalom intenzitásában tapasztalható különbségeket. Ez utóbbi mutatószám vi- szonylag egyszerű módon tájékoztat ,a helységek forgalmának kiegyenlített vagy ingadozó jellegéről. A 40 helységre

kiszámított intenzitási mutatószámok igen e nagy szélsőségeket szemléltetnek.

III, A turistaforgalom szerkezete. A forgalom szerkezetének vizsgálatához szerző alapvető csoportosítási ismémként

többnapos és egynapos forgalmat külön;-

böztet— meg. E csoportosítás egyszersmind a szálláshely—igényes és a szálláshely- szükséglet nélküli forgalmat is mutatja.

A különböző jellegű idegenforgalmi he- lyeken e mutatók aránya nagymértékben eltérő: például a tengerparti helységek—

ben a forgalom háromnegyede többnapos tartózkodással járt, a kirándulóhelyeken viszont a forgalom ugyanilyen arányú egynapos ottartózkodást mutat. _,

Szerző az adatokat többnapos igény:

bevétel esetén szálláshely—típusonként, egynapos forgalomnál az igénybe vett járművek fajtái szerint részletezi. —

IV. A turistaforgalom dinamikáját a szerző a megfigyelési időszakon belül a júniusi bázisadatokból kiindulva vize- gálja. A forgalom hetenkénti adatainak egybevetésével kutatja a csúcsforgahm időszakot, illetve az idény! hosszúságát; —- A tanulmány V. fejezetében szerző a megfigyelt helységek külföldi idebenfor—

galmát ismerteti a fent leírt: mutatók—.és csoportosítások felhasználásával, majd a VI. fejezetben mintegy 40 oldalnyi sta—

tisztikai táblázaton közli a vizsgálat rész—

letes eredményeit.

(Ism.: Arányi Emil) '

USCIATI, LUCIEN:

ú.: KOLKERESKEDELMI INDEXEK SZÁMITÁSÁ

FRANCIAORSZÁGBAN !

(Les nouveaux indices du commerce ex—

térieur de la France.) — Emdes Statutiaues.

1968. 1. ez. 69—76. p.

A francia kümereskedelmi indexszámí—

tásokat 1948 és 1950 között 1938—es bázi- son, 1951-től 1956 végéig 1949—es bázison és végül 1957—től 1962. júniusáig az 1956.

év átlagához viszonyítva végezték. Az időközben bekövetkezett politikai és gaz-—

dasági változások ma már elkerülhetet—

lenné tették, hogy a legutóbb alkalmazott bázist is újra cseréljék ki. E változások közül kiemelkedő jelentőségű volt az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) megalakulása, de egyes —— a statisztiká—

ban bekövetkezett —— változások (például a külkereskedelmi nomenklatúra átalakí- tása) is szükségessé tették az új bázisra

való áttérést. "

A számítások során készülnek havi és negyedéves indexek. A havi indexek négy' fő Éárucsoportban (élelnúszerek, nyerstermékek, energia és tüzelőanyagok, ipari késztermékek) és azok további bon—

tását jelentő alcsoportokban kerülnek ki—

számításra; a negyedéves indexeket ezenf kívül még a nemzetközi kereskedelmi