A Nemzetközi Statisztikai Intézet 42. konferenciája

(1)

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A NEMZETKÖZI STATISZTIKAI INTÉZET 42. KONFERENCIAJA

DR. VUKOVICH GYÖRGY

A Nemzetközi Statisztikai Intézet (International Statistical Institute: ISI) 42. kon- ferenciáját a Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában tartotta 1979. december 4. és 14. között.1 Az Intézet általában kétévenként tart általános közgyűlést is magába foglaló konferenciát. Ennek során részben tudományos programokat tűz napirendre, részben pedig tevékenységével, politikájával kapcsolatos üléseket tart. Ez a kettős tevékenység jellemezte a manilai konferenciát is. és meg kell jegyezni, hogy a szervezeti kérdések, az Intézet jövőjével kapcsolatos viták különösen nagy hangsúlyt

kaptak.

A tudományos program 29 ülésből és sok, részben előre nem szervezett vita—

ülésből állt.2 A felkérés nélkül — önkéntesen - beküldött nagyszámú dolgozat meg- vitatása céljából -— programon kívül — még közel negyven ülést tartottak.

A konferenciát Ferdinand E. Marcos, a Fülöp-szigetek köztársasági elnöke nyi- totta meg. Megnyitó beszédében értékelte a statisztikai tudomány szerepét és jelen- tőségét a különböző tudományágakban, valamint hangoztatta a statisztikusok tevé- kenységének fontosságát. elsősorban a gazdasági és társadalmi folyamatok elem—

zésében. Az ülések a manilai új, modern konferenciaközpontban kerültek megrende—

zésre mintaszerű szervezéssel. A következőkben beszámolunk a 42. konferencia tu—

dományos programjáról, valamint ismertetjük az ISI közgyűlésén és a szervezeti

kérdésekkel foglalkozó bizottságokban hozott fontosabb határozatokat.

A NEMZETKÖZI STATISZTIKAI INTÉZET TUDOMÁNYOS ULÉSEI

A tudományos ülésekre beküldött dolgozatok és a korreferátumok többsége módszertani jellegű volt, elsősorban a valószinűségelmélet és ehhez kapcsolódóan

a mintavételi módszerek különböző kérdéseit tárgyalták. A 29 ülésből nyolcnak a

tárgyköre függött össze e módszerekkel. Sok előadás foglalkozott az idősorok. főleg az összetett idősorok elemzésével és az idősorokkal történő előrebecslések vizsgála-

1A konferencia néhány napján magyar részről Nyitrai Ferencné dr. államtitkár. a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, valamint e sorok írója vett részt.

,A tudományos ülésekre négy magyar dolgozatot küldtek be: Nyitrai Ferencné dr..- The Analysls of the Effectlveness, Productivity and Profitobillty of Industry by Statistical Methods (Az ipar hatékonyságának, ter—

melékenységének és jövedelmezőségének elemzése statisztikai módszerekkel. Felkért dolgozat); Dr. Vukavich György: Problems of Systematization and Measurement In Environmental Statlstlcs (Rendszerezésl és mérési problémák a környezeti statisztikában): Dr. Horváth Róbert: A First Mathematical Estimation of Populatlon Growth: The Law of Verhulst (A népességnövekedés első matematikai becslése: Verhulst törvénye); Dr. Cse- pínszky Andor: Economic Growth Path Forecasts with Dynamic Input-Output System (Gazdasági növekedési pályák előrejelzése dinamikus input—output rendszerekkel).

(2)

376 DR. VUKOVlCH evonev

tóval. Több ülés tűzte napirendre a matematikai statisztika kérdéseit. ezen belü! tó; — leg a Markov-láncok és a Martingale alkalmazásokkal kapcsolatos elméieti és gya- ;

korlati tapasztalatokat.

Külön hangsúlyt kaptak — az lSl újabb törekvéseivel is összefüggésben -- a nr-

vatalos statisztika különböző problémái. mind az egyes országok, mind pedig a nem-

zetközi szervezetek munkája tekintetében. Több ülés és előadás foglalkozott az ENSZ

és szakosított szervei statisztikai tevékenységének különböző vonatkozásaival, az egészségügyi, a népességi, a mezőgazdasági. az oktatási, (: gazdasági, a környezeti

stb. statisztika nemzetközi összehasonlításának. standardizálásának eredményeivel

és további lehetőségeivel. Kiemelten kezelték a fejlődő országok különböző társa- dalmi és gazdasági problémáinak feltárására és megoldására irányuló nemzetközi

statisztikai programok, elsősorban a mezőgazdaság (agrárreformok, falufejlesztés)

és a termékenység vizsgálatában elért eredményeket és problémákat. A nemzeti sta—

tisztikai hivatalok munkájával kapcsolatos ülések elsősorban a vállalati statisztika és a működő adatbázisok tapasztalataival, illetőleg az adatbázis-szervezés elméleti és

gyakorlati kérdéseivel foglalkoztak.

Az üléseken általában élénk vita folyt, és nagy sikere volt az előre nem szerve—

zett. informális munkaüléseknek, azok közül is elsősorban azoknak, amelyek a rep—

rezentatív módszer különböző elméleti és gyakorlati kérdéseit taglalták. Úgy tűnik.

hogy a reprezentatív módszer felhasználásának a lehetőségei még koránt sincsenek kimerítve, és az is bizonyos. hogy a módszertan további finomítása a felvételek gaz- daságosságának és az eredmények megbizhatóságának további növelését teszik lehetővé. A viták és az előadások alapján az is megállapítható, hogy a különböző országok statisztikai hivatalai egyre nagyobb mértékben és egyre több területen

használják a reprezentatív módszert.

A továbbiakban részletesebben foglalkozunk a konferenciának azon tudomá-

nyos üléseivel, amelyek a magyar statisztika szempontjából is fontos. tanulságos kér-

déseket tárgyaltak.

A vállalati statisztika és az iparstatisztika a fejlett statisztikai rendszerrel rendel- kező országokban kiépült, a szocialista országokban pedig (: legszervezettebb és legrendszeresebb. A szocialista országok iparstatísztikai rendszerében gyűjtött vál-

lalati adatok mennyisége és jellege különböző részletes elemzésekre és előrebocs-

lésekre alkalmas. Ezért kísérte élénk érdeklődés a vállalati statisztikával foglalkozó ülést, amelyen Nyitrai Ferencné dr. dolgozata a vállalati és az ágazati hatékony—

ságvizsgálattal, D. Balevszki (Bulgária) dolgozata pedig az ipari ágazatok fejlődése

elemzésének és középtávú előrejelzésének lehetőségével foglalkozott, ismertetve a

bolgár központi statisztikai hivatalban kidolgozott módszert. Egy holland doigozat

(!. Kriena) a vállalati mérlegelemzésben alkalmazott mintavételi módszereket, egy indiai tanulmány (K. C. Seal) pedig a nem szervezett vállalatokról gyűjtött adatok hazai tapasztalatait mutatta be.

Nyitrai Ferencné dr. dolgozatát bevezető felszólalásában utalt arra. hogy a jelenlegi nehéz világgazdasági helyzetben felmerül a szükségessége annak, hogy a vállalatok a lehetőségekhez képest fokozottan növeljék termelésük hatékonyságát és gazdaságosságát. Ez a követelmény különösen a nyitott, anyag— és energiafelhasz- nálás szempontjából importra szoruló nemzetgazdaságokban kerül előtérbe. Ennek megfigyelésére olyan módszert kell kidolgozni, amely a vállalatok, az ágazatok és az egész ipar hatékonyságát egységes. közös alapon képes mérni. A vállalati gazdasá- _ gosság növelésére központilag kialakitott eszköz— és szabályozórendszer hatásának

(3)

AZ lSi 42. KONFERENCIAJA

377

vállalati szintű megfigyeléseit, a vállalatok hatékonyságát nem lehetett a korábbi módszerekkel ágazati szinten értékelni. A vállalati eredmények összegezése nem je—

lenti egyben az ágazat eredményességét is, mert az önmagában hatékonyan vagy nyereségesen dolgozó vállalat az ágazat vagy a népgazdaság szempontjából nem biztos, hogy hatékony. Az egységes mérési módszer ezt az ellentmondást igyekezett az értékelhetőség szempontjából feloldani.

A rendszer kidolgozásakor többféle nehézséggel kellett szembenézni. Az egyik a hatékonyság és a jövedelmezőség közötti fogalmi különbségtétel. Hatékonyságon általában az erőforrások, gazdasági hatékonyságon a gazdasági (termelési) erő—

források felhasználásának eredményességét értjük. s a felhasznált erőforrások egy—

ségnyi mennyiségére jutó hozammal vagy ennek reciprokával, azaz az egységnyi hozamhoz szükséges erőforrások mennyiségével mérjük. A hatékonyság tehát lénye- gében az elért eredmény és a ráfordítások hányadosaként számszerűsíthető. Ebből következik, hogy adott vállalat saját szempontjából jövedelmező lehet ugyan, de népgazdasági szinten hatékonysága mégis alacsony.

A hányadosként kifejezett hatékonysági mutató nyilvánvalóan sokféleképpen értelmezhető attól függően, hogy mit tekintünk eredménynek és mit ráfordításnak.

Eredményként (hozamként) figyelembe vehető a népgazdasági végső fogyasztásra igénybe vehető termékmennyiség (nemzeti jövedelem, nettó termék, anyagmentes termelési érték, új érték); a különféle termékek vagy szolgáltatások kisebb vagy nagyobb halmaza (bruttó termék): a termelési költségek fedezete után megmaradó tiszta jövedelem (nyereség —l— adók -l— járulékok —- támogatások); a vállalati nyere—

ség. Erőforrásként a lekötött eszközök összesen (értékben kifejezve), az összes rá- fordítás (összes költség, önköltség); a ráfordított élő munka (ami jellemezhető (]

felhasznált létszámmal, a teljesített munkanapok vagy munkaórák számával, a kifi- zetett munkabérek összegével stb.); a ráfordított holt munka; a felhasznált anyag és energia (összesen vagy valamelyik csoportja, például importanyag—felhasználás stb.) természetes mértékegységben vagy értékben kifejezve; a lekötött forgóeszközök

(anyagkészlet, félkésztermék—készlet stb.) értékben kifejezve vehető figyelembe.

Az eredmény és a ráfordítás komponenseinek széles köréből is azonnal kitűnik, hogy — bár ezek összevetéséből igen sokféle mutatószám számítható — nem képez- hető egyetlen olyan összefoglaló komplex mutatószám sem, amely önmagában ki- fejezné valamely ágazat vagy akár vállalat tevékenységének hatékonyságát. A rész- mutatók konzisztens rendszere alapján azonban már lényegesen jobb lehetőségeink vannak a megfelelő értékelésre. Az elemzések készítésénél természetesen nincs szük- ség minden egyes mutatószám vizsgálatára; a mutatók kiválasztását a rendelkezésre

álló adatbázis figyelembevételével célszerű kialakítani.

A benyújtott dolgozat részletesen bemutatja a hatékonyság mérésére a Köz- ponti Statisztikai Hivatalban kidolgozott és felhasznált mutatószámokat. A mutató—

számokot két fő csoportra lehet osztani:

— szintetikus mutatószámok, amelyeknél a ráfordítások, illetve a felhasznált erőforrások egészét vagy legalábbis azok legfontosabb elemeinek összegét vetik egybe az elért hozammal, illetve jövedelemmel:

— parciális mutatószámok, amelyeknél a ráfordításoknak csak egyes elemeit viszonyítják az elért hozamhoz. illetve jövedelemhez. ilyenek például az élő munka hatékonyságát (a ha—

gyományos értelemben vett termelékenységet), az állóeszközök hatékonyságát és az anyag- és

— energiafelhasználás hatékonyságát tükröző mutatók.

Mind a szinetikus, mind a parciális mutatók felhasználhatók továbbá népgazda-

sági szintű mutatókhaz, amelyek az ágazati kapcsolatok mérlegei alapján a más ágazatoktól, illetve népgazdasági ágakból ,,begyűrűző" ráfordításokat is tartalmaz-

(4)

378 DR. VUKOVICH GYÖRGY

zák, valamint fázisszintú' mutatókhoz, amelyben csak egy-egy ágazat, vállalat ,,saját"

ráfordításait szerepelteti.

A szintetikus mutatók képzésének egyik legfontosabb és egyben legnehezebb módszertani feladata a megfelelő súlyszámok kialakítása. A népgazdasági szintű

szintetikus mutatók az ágazati kapcsolatok mérlege alapján kerülnek kiszámításra.

Az input—output táblákból képzett mutatószámok azt fejezik ki. hogy az egységnyi termelés létrehozása milyen ráfordítást igényel; tehát lényegében a fázisszintű mu- tatószámok reciprokai. Attól függően, hogy az egységnyi termelés létrehozásához szükséges ráfordításokat a termelés milyen területére vonatkoztatva vizsgálja, köz- vetlen, halmozott vagy teljes ráfordítás mutatókat lehet megkülönböztetni.

A fázisszintű szintetikus mutatószámok többféle módon számíthatók: összeha-

sonlítható a különböző ráfordítások (költségek) összege az elért eredménnyel; s vi-

szonyitható az elért eredmény (jövedelem) a felhasznált ráfordításnemek — például a lekötött eszközök és a felhasznált élő munka — bizonyos korrekciós szorzókkal sú- lyozott összegéhez is. E mutatók számításának az a célja. hogy önmagában, egy in- dexszámmal kifejezve jellemezze a vállalat vagy ágazat tevékenységének hatékony-

ságát. Jelenleg a magyar gyakorlat a nettó nemzeti termelés és a bruttó munkajöve—

delem, valamint az állóeszköz-állomány nettó értéke, a befejezetlen beruházások és :: készletállomány (korrekciós szorzóval módosított) hányadosát. az ún. komplex ha-

tékonysági mutatót, valamint az erőforrások elvárt hozamának egységnyi értékére

jutó társadalmi tiszta jövedelem mutatóját használja. A minimális hozam feltétel-

rendszere a gazdasági szabályozóktól függ.

A szintetikus mutatószámok alkalmazása tulajdonképpen előnyös. hiszen elvileg átfogó kép kialakítását teszik lehetővé. Az újratermelési folyamatban ugyanis az egyes erőforrásfajták általában kisebb-nagyobb mértékben képesek egymás helyet- tesítésére. Ugyanakkor hátrányuk, hogy e mutatók elfedik az egyes összetevők, té-

nyezők szerepét, hatásuk mértékét. Úgyszintén korlátozza alkalmazásukat, hogy olyan értékadatok felhasználásával képezhetők, amelyeket mindenkor igen jelen—

tősen befolyásol az éppen érvényes ár- és, pénzügyi szabályozórendszer. Az egyes befolyásoló, torzító tényezők hatása kisebb-nagyobb pontossággal. közelítő számi- tásokkal kiszűrhető. lgy az árváltozások, illetve az árarányok változásának torzító hatásai bizonyos mértékig kiküszöbölhetők, vagy legalábbis az egyes mutatók alaku- lásáról helyesebb kép kapható, ha a számításokat különféle közelítő, kalkulatív árak

alapján is elvégzik. A gazdasági szabályozók változásainak hatásai általában úgy

szűrhetők ki, hogy azokról az évekről. amelyekben jelentősebb változások voltak, az előző és az új rendszer szerint is bekérik az adatokat. Úgyszintén segithet a társa—

dalmi tiszta jövedelem megoszlásának elemek szerinti vizsgálata, ugyanis ennek

volumenét alapvetően egyes összetevőinek. főleg a nyereségnek, illetve az állami támogatásnak aránya befolyásolja.

A szintetikus mutatók mellett az egyes tényezők hatásainak egyenkénti elemzése céljából célszerű parciális mutatókat is számítani. E mutatószámok segítségével az egyes ráfordításnemek hatékonyságát értékelhetjük. E téren a legtöbb tapasztalat- tal. a legkiforrottabb módszertannal az élő munka hatékonyságának, azaz a ha—

gyományos értelemben vett termelékenységének vizsgálatáról rendelkezünk. Az ál-

ló- és forgóeszközök. az anyag— és energiafelhasználás hatékonyságának mérésével behatóbban csak az emberi munkaerőnek egyre inkább gépi erővel történő helyet- tesítése. illetve a nyersanyag- és az energiatartalékok kimerülése következtében

kezdtünk foglalkozni.

A parciális mutatókat mind népgazdasági szinten, mind pedig vállalati (fázis—) szinten három fő c50portra lehet osztani: az élő munka, a lekötött eszközök és az

(5)

AZ lSi 42. KONFERENCIAJA

379

anyag- és energiafelhasználás hatékonyságát jellemző mutatószámok. Ez utóbbi

csoportban egyre nagyobb jelentősége van olyan mutatók képzésének, amelyek az anyagfelhasználáson belül az importanyagok arányát is külön kezelik.

A szintetikus (népgazdasági szintű) és a fázisszintű mutatók elemzésekor né- hány fontos tényezőt szem előtt kell tartani.

Az egyik az ún. technikai elemek hatásának kiküszöbölése, amelyek közül a

legfontosabb az egyes kibocsátások és felhasználások árváltozásai. Ha az árarányok nem tükrözik megfelelőképpen a munkaerő- és az anyagfelhasználás költségará—

nyait. a hatékonyság vizsgálatakor a számított költségek sokkal valószerűbb ered- ményekre vezethetnek. Fontos és az elemzésre hatással levő technikai elem a kü- lönböző gazdasági és pénzügyi szabályozók időbeli változása. Ilyen esetekben lánc—

indexek számítása segíthet.

A technikai elemek hatásának kiküszöbölése mellett fontos elemzési szempont a lényegi. alapvető tényezők hatásainak a figyelembevétele is, amelyek közül a leg—

fontosabb a munkaerő szerkezetének változása, a felhasznált anyagok összetételé- nek, valamint a technológiai változásoknak a figyelembevétele. Mindez azt jelenti.

hogy a parciális mutatók elemzését az ipar strukturális változásainak vizsgálatával kell kezdeni, mert például a termelékenyebb, kevésbé munkaigényes ágazatok súlyá- nak növekedése növeli a munka hatékonyságát, míg az állóeszközök, illetőleg az anyagfelhasználás szempontjából jelentős ágazatok súlyának növekedése az aggre- gált mutatókban csökkentheti a tényezők hatékonyságát. Az is további hasznos in- formációt nyújthat, ha kiegészítésképpen az ipar ágazati összetételét különböző in- dexekkel vizsgáljuk: például a termelési értéknek, az állóeszközök bruttó vagy nettó értékének. a munkaerő létszámának változását tükröző mutatókkal.

A parciális mutatókat tehát csak a legfőbb erőforráselemek hatékonyságának és az ezeket befolyásoló fontosabb tényezőknek együttes vizsgálatával lehet megfe—

lelőképpen értékelni. Az említetteken kívül még több más tényező (műszaki színvo—

nal. a berendezések kapacitáskihasználása, az átlagos műszakszám stb.) figyelem- bevétele is elképzelhető. az elemzések céljától függően.

A dolgozat hangsúlyozta. hogy a magyar gyakorlat nyilvánvalóan elsősorban a hazai igények kielégítésére alakult ki, de a vázolt mutatók jórésze a gazdasági és irányítási struktúrától függetlenül más országokban is használható. Az input-output mérlegeken alapuló mutatószám-rendszer látszik a legalkalmasabbnak általános nemzetközi felhasználásra, mivel lehetővé teszi egy adott termelési vagy munkafolya- mat elemzését, valamint ugyanezen termék vagy termékcsoport aggregált, népgaz- dasági szintű vizsgálatát. A magyar mutatószám—rendszer az időbeli összehasonlí- táson kívül területi. egyrészt országon belüli ágazatok közötti, másrészt nemzetközi összehasonlításra is alkalmas.

A referátumokról folytatott vita során több hozzászóló foglalkozott elismerőleg (: magyar iparstatísztika hatékonysági, termelékenységi mutatószám-rendszerével. A kérdések elsősorban a szintetikus mutatók képzésekor használt súlyrendszer megha—

tározására vonatkoztak. A vita alapján nyilvánvalóvá lett. hogy a nemzetközi statisz- tikus közvélemény nagyra értékeli a magyar iparstatísztika fejlettségét, a hatékony-

ságmérés terén elért módszertani eredményeit.

!

A környezeti statisztika rendszerének kidolgozásával foglalkozó ülésre dr. Vuko- vich György nyújtott be önkéntes előadást. Az ülésen a környezeti statisztika modell- szerű megközelítése volt a megbeszélés és a vita fő tárgya. Vukovich György beve- zető hozzászólásában felhívta a figyelmet arra, hogy a környezetvédelem jelenlegi

(6)

380 DR. VUKOVlCH GYÖRGY

helyzetében az országoknak, valamint a különböző nemzetközi szervezetek statisztie — kai szolgálatainak egyre több, konzisztens statisztikai adatra és mutatószámra van szüksége ahhoz, hogy a környezetvédelmi politika részéről támasztott igényeknek

megfeleljenek.

A környezeti statisztika jelenleg korántsem egységes, és az a benyomás alakult

ki, hogy egyes országokban az elméleti munka, a környezeti összefüggések modell—

szerű megközelítésével kapcsolatos kutatások nagymértékben előrehaladtak, de mindez jórészt a rendelkezésre álló statisztikai adatbázis fejlettségétől elvonatkoz—

tatva történt. Kétségtelen, hogy a környezeti statisztikai adatok mennyisége és mi- nősége az utóbbi években rohamosan növekedett, de - éppen az igények sokféle- sége és változékonysága miatt — nem egyenletesen. Vannak olyan szakterületek,

amelyekről meglehetősen bő. ha nem is mindig összehasonlítható adatanyag áll rendelkezésre, és akadnak olyanok is, amelyek még jórészt feltáratlanok. További nehézségeket okoz. hogy az egyes országokban nem egységes a környezet fogalmá- nak értelmezése, ami arra vezet, hogy a rendelkezésre álló adatok mélysége és jel-

lege országonként eltérő.

Az elmondottak alapján az első és legfontosabb tennivaló a környezet fogalmá—

nak tisztázása és a kialakítandó statisztikai rendszer mutatószám—rendszerének meg- határozása. Emellett nyilvánvalóan szükség van a részletes elemzések céljára alkal-

mas módszerek kidolgozására. a környezeti statisztikában alkalmazható felvételi technikák, elsősorban a reprezentatív megfigyelés, a térképek alapján történő ta—

lajszennyeződési reprezentatív felvételek, az aggregált indexek stb, kialakítására és továbbfejlesztésére. Jelentős hozzájárulás a környezet kvantitatív vizsgálatához az olyan modellek kidolgozása, amelyek az egyes környezeti elemek állapotát és álla- potváltozásait összefüggéseikben vizsgálják, de e modellek kialakításakor — mint, fentebb említettük — gyakran találkozhatunk a gyakorlati lehetőségektől elvonatkop

tatott elképzelésekkel. Figyelmet érdemelnek azok a kutatások is, amelyek a többi

statisztikai rendszerrel összekapcsolható környezetstatisztikai mutatószám-rendszer-

kialakítására irányulnak.

Az ülésre benyújtott tanulmányok közül egy3 a környezeti statisztika bizonyos talajszennyeződési mutatói kialakításának módszereivel foglalkozott. egy pedig4 az egységes megközelítés érdekében a környezeti statisztika fogalmi kereteit igyekezett meghatározni. Az egységes szemléletet az —— itt most nem részletezett — entrópia-elv- ben igyekszik megtalálni, de ebből a korántsem megnyugtató módon definiált alap—

elvből kiindulva már jórészt elfogadható következtetésekre jut. A környezeti statisz—

tika. vagyis a mennyiségi információk rendszerének célját úgy határozza meg, hogy- az részben az emberi tevékenység és a környezet átalakulása közötti kapcsolatok hatósmechanizmusát kutassa, integrálja a társadalmi, a gazdasági és a népességi statisztika rendszereit a környezet állapotát leíró, jórészt naturális mutatókra ala—

pozott rendszerekkel, és segítse a társadalmi—gazdasági tevékenység keretein belül;

a környezeti statisztika rendszerének hosszú távú kialakítását.

A környezetstatisztika definícióival foglalkozó ülés vitájában Vukovich György

kifejtette, hogy mindenekelőtt néhány rendszerezési kérdést kell vázolnia. A környe—4 zeti statisztika szervezete két különböző. bór egymással összefüggő síkon alakul ki,

amelyet mikrostatisztikának és makrostatisztikának nevezhetünk.

Mi a mikrostatisztika? Részletes, regionális. vállalati. vagyis állami szervek által?

gyűjtött. a környezet állapotára és szennyeződésére vonatkozó adatok, amelyek a—

3 T. Polfeldt -— K. Medín: Environmental Stutistlcs. Some Methodoiogical Problems (Környezeti statisztika._.

Néhány módszertani probléma). ,

4 A. Friend: Conceptual Framework and a Uniflod Approach to Environmental Stutistlcs (A környezet! sto-—

tisztika fogalmi keretei és egységes megközelítése).

(7)

AZ usr 42. KONFERENCIÁJA

381

helyi környezetvédelmi politika vagy esetleg a vállalati környezetvédelmi tevékenység elősegítését szolgálják. A mikrostatisztika a környezetvédelmi tevékenység korai sza- kaszában alakult ki, bizonyos részei még ez előtt is. Jelentősége a jövőben is nagy lesz. a megfigyelt adatok köre állandóan növekszik. Változnak az elemzési mód- szerek is.

A környezeti statisztika makrostruktúrája ezzel szemben már a hosszú távú or- szágos és nemzetközi környezetvédelmi politika kidolgozásához szükséges, általá- nosabb összefüggések megfogalmazásából áll. Ehhez szükség van a mikrostatisztika adataira is, de magasabb fokon, jórészt aggregált formában, a gazdasági—társa—

dalmi folyamatok adatrendszereibe beépítve és ezekkel összefüggésben. Tulajdon- képpen a makrostruktúrába tartozó statisztikai módszerek és fogalmak azok, ame-

lyeket nemzetközi szinten célszerű standardizálni. Az így kialakítandó konvenciók

természetesen a mikrostruktúrába sorolható adatok egy részének mérési és feldol—

gozási módszereire is hatással vannak, de ebben a struktúrában a megfigyelt je—

lenségek köre és részletezettsége olyan nagy, hogy jó részüknek a standardizálása

lehetetlen és haszontalan is lenne A makrostruktúrát tekinthetjük a tulajdonkép- peni környezeti statisztikának.

A makrostruktúra felépítése meglehetősen bonyolult. Több, egymástól részben

elkülönülő rendszerből kell állnia, és mindegyik más célt szolgál. Az egyik rendszer

lényegében naturális mutatókból áll. és a különböző környezeti tényezők állapotát és az ezekre ható tényezőket aggregált mutatókkal írja le. A vizsgálandó tényezők elsősorban a víz, a levegő, a talaj, de ezen elemek vizsgálata tágabb értelemben is szükséges. tehát a víz esetében például a felszíni és a felszín alatti vizek, a vízgaz- dálkodás, a vízmérleg és egyéb ezzel kapcsolatos tényezők. Ez a rendszer jelenleg még csak körvonalaiban látható. sok országban pedig csak kisebb—nagyobb részei funkcionálnak. E rendszer megszervezésével és nemzetközi egységesítésével a kü—

lönböző nemzetközi szervezetek (elsősorban a KGST, majd az ENSZ különböző szervei is) foglalkoznak. Kialakítását nehezíti az ok—okozati összefüggések felderítésének

bonyolultsága.

Az ilyesfajta rendszerek kidolgozásakor fontos még a környezetet ért kóros ha- tások gazdasági elemzése és a környezet védelmével, a károk elhárításával kapcso—

latos költségek meghatározása, vizsgálata. Ezen a területen meglehetősen intenziv a kutatás, de úgy tűnik, még hosszú időbe telik, amíg egy-egy országon belül is kialakul a statisztikai számbavételt lehetővé tevő definíció— és adatgyűjtési rendszer, a nemzetközi összehasonlításokról nem is beszélve.

A vázolt rendszerezés, az összekapcsolható rendszer még sehol sem funkcionál.

Ennek részben módszertani nehézségek, részben pedig a pontos igények megfogal- mazatlansága az oka. E két tényezőre vezethető vissza az is, hogy a statisztikai érte—

lemben vett adatbázis is sok helyütt hiányos. A módszertani elmaradottság elsősor—

ban a naturális mutatókból álló rendszer, valamint a költségeket leíró rendszer ese—

tében szembetűnő. A naturális mutatóknál főleg az aggregóció okoz nehézségeket, egyrészt az időbeli, másrészt a térbeli aggregáció.

Magyarországon afelé hajlunk, hogy az egyes környezeti tényezők állapotát megkíséreljük általános, aggregált indexek segítségével leírni. Az egyes települése- ken az év folyamán mért levegőminőségi adatokat például először településenként időben, majd országosan is aggregáljuk. Ily módon egyes szennyezőkre vonatko—

zóan részindexek. ezek aggregálásával pedig általános levegőminőségi index ké—

pezhető. Hasonló elvek alapján képezhetők a többi környezeti tényezőre vonatkozó indexek is. Az ilyenfajta indexek értéke természetesen korlátozott, bár a statisztikai gyakorlatban más vonatkozásban általánosan használtak az aggregált mutatók (ár—

(8)

382 DR. VUKOVICH GYÖRGY

index, létfenntartási költségíndex vagy például a halandóság szintjét leíró várható

élettartam mutatója stb..) Úgy véljük hogy a környezeti statisztika sem nélkülözheti

az általános, aggregált indexeket.

Maguknak az indexeknek a kialakításakor két alapvető problémát kell meg—

oldani: a súlyozást és az átlagformát. Bizonyos indexfajtáknál — így elsősorban a

levegőminőségi indexeknél —— a regionális súlyok az ártalomnak kitett népesség szá-

mával arányosak, más indexeknél a súlyozástól egyelőre el lehet tekinteni. Ami az index átlagolását illeti, a vizsgált jelenségek jellege olyan átlagforma használatát teszi szükségessé, amely a kiugró értékekre érzékeny. Ilyen a geometriai átlag vagy az ún. root-mean—sauare módszer. Ezeket az indexeket a környezet állapotára ható tényezőket leíró mutatókkal összehasonlítva, olyan információk birtokába juthatunk.

amelyek a különböző emberi tevékenységek hatását, a javításra tett intézkedéseket

— így például a kiadásokat is -— kapcsolatba hozzák az állapotváltozásokkal.

A hozzászólás utalt a környezetvédelemre fordított költségek meghatározásának nehézségeire. Hangsúlyozta, hogy a költségeket leíró rendszer fő problémája a ,.környezeti kár" gazdasági fogalma és a környezetvédelemre fordított költségek

— közöttük főleg a környezetvédelmi beruházások — meghatározása. A közvetlen és

a közvetett költségek körének meghatározása jól ismert nehézségekbe ütközik, ta- lán elegendő, ha csak arra utalunk, hogy mind országos. mind pedig nemzetközi

szinten különböző konvenciók kialakítása válik szükségessé. Ez azt jelenti, hogy meg kell határoznunk a folyó költségeknek és a beruházásoknak azt a körét, amely bi- zonyosan környezetvédelmi célokat szolgál. Az adatgyűjtésnek ezekre a költségekre

kell kiterjednie. A kérdés megoldása nagyon fontos. de rendkívül bonyolult. Fontos

azért. mert e nélkül nem képzelhető el a környezetvédelmi költségeknek a nemzet—

gazdasági elszámolási rendszerekben (SNA, MPS) való figyelembevétele. Bonyolult pedig azért, mert a költségek körének meghatározásában egyelőre különböző, egy-

másnak'ellentmondó nézetek érvényesülnek.

Végül a hozzászólás ismertette a KGST Statisztikai Állandó Bizottsága által el-

fogadott környezetstatisztikai mutatószám-rendszer alapelveit, és utalt az ENSZ Eu- rópai Gazdasági Bizottsága keretében jelenleg folyó hasonló munkákra.

A vita résztvevői méltányolták a magyar statisztikai szolgálat által követett alap-

elveket. és az az általános vélemény alakult ki. hogy mind az egyes országok, mind pedig a nemzetközi szervezetek munkájában nagyon hasznos az ilyesfajta meg- közelítés.

*

Foglalkoznunk kell még az adatbázis-rendszerek kialakításával és fejlesztésével foglalkozó üléssel. Mint ismeretes, a fejlett statisztikával rendelkező országokban lé-

nyegében már kialakultak az egyes ágazati statisztikákat magukban foglaló számí- tógépes adatbázisok. amelyek nagymértékben megkönnyítik az adatokhoz való hoz—

záférést és az elemzést. Az adatbázisok azonban -— a legtöbb esetben - még nem

kapcsolhatók össze. tehát a különböző statisztikai szakágak adatbázisai egymástól függetlenül élnek. Mindamellett a fejlődésnek már ez a foka is nagyon jelentős, és nagymértékben járul hozzá a statisztika operatív felhasználhatóságának a növelésé-

hez. A jövőben a legfontosabb feladat részben a még hiányzó statisztikai adatbázi-

sok kialakítása. részben pedig az egyes ágazati statisztikákban már létrehozott adat—

bázisok összehangolása lesz.

Az ülés egyik alapvető tanulmánya a különböző országok statisztikai hivatalai- ban kialakított adatbázisok ismertetésével és értékelésével foglalkozott. A tanul—

mány. amelyet B. N. Davies. az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága Statisztikai Fő-

(9)

AZ usr 42. KONFERENCiAJA

383

osztályának nyugalmazott igazgatója állított össze. bevezetőjében hangsúlyozta, hogy 1975—ben az Európai Statisztikusok Értekezlete megalakította a nemzeti statisztikai hivatalok adatbázis-kezelésével foglalkozó Rapportőr Csoportot. A Csoport

tagjai Kanada, Csehszlovákia, Franciaország, a Német Demokratikus Köztársaság.

Magyarország, Románia, Svédország, Svájc, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok statisztikai hivatalainak rapportőrjei.

A Csoport legfontosabb feladatai —- ahogy végül is a módosítások és finomítá-

sok után kialakult —- a következők:

a statisztikai adatbázis-kezelés alapelveinek meghatározása;

a statisztikai szolgáltatásokra legalkalmasabb adatbázis-kezelő rendszerek (ABKR) jelenlegi alkalmazásának áttekintése;

a statisztikai hivatalokban az ABKR iránti igény meghatározása;

az ABKR—k azon jellemzőinek azonosítása, amelyek a leghasznosabbak a statisztikai szolgálatban, továbbá a statisztikai adatbázisok jellemzőinek meghatározása;

általános vagy speciális ABKR—k iránti — a közeli vagy távoli jövőben felmerülő — to- vábbi igények előrejelzése (1980-ig és 1980-on túl);

ezen igények kielégítése érdekében tett lépések megtárgyalása; javaslattétel a statisztikai célokra megfelelő ABKR-k fejlesztésére.

Munkája során a Csoport információkat gyűjtött a tagországok nagy részétől

statisztikai szolgálataik ABKR—einek jelenlegi alkalmazásáról, és ezt összegezte.5 Az összeírás elsősorban az 1976-es állapotra vonatkozott.

A tanulmány a továbbiakban — az egyes országok kiegészítő információit is fel—

használva — ismerteti a nemzeti ABKR-k jelenlegi helyzetét. Megállapítja, hogy né- hány statisztikai hivatal kereskedelmi forgalomban levő ABKR—t használ, mások sa—

ját fejlesztésű rendszereket. Vannak, akik mind a kétfélét. Egyesek más statisztikai

hivatalok által kifejlesztett rendszereket alkalmaznak. A statisztikai szolgálatokon belül kifejlesztett rendszereket alkalmaznak Ausztriában, részben Kanadában, Fran—

ciaországban. (: Német Demokratikus Köztársaságban, Svédországban. a Német Szövetségi Köztársaságban, Jugoszláviában, részben Ausztráliában, Lengyelország-

ban.

A magyar Központi Statisztikai Hivatal — mint ismert -— a MARK lV rendszert al- kalmazza az adatbázisok létrehozására, karbantartására és lekérdezésére. A rendszert az lNFORMATlCS cég fejlesztette ki. A MARK lV önmagában használható file-kezelő rendszer, melynek saját nem procedurális nyelve van. és 9 szintű fastruk—

túrájú rekordot tud kezelni. Az adatleírás független a felhasználói programtól. A

file-ok szekvenciális, index-szekvenciális és VSAM szervezésűek lehetnek. A rendszer

a file-ok között a feldolgozási szakaszban ,,koordináció" útján teremt kapcsolatot, nem pedig adatstruktúrákon keresztül. A másodlagos kulcs szerinti kapcsolat meg- teremtése a rekordok között a VSAM egy alternatív indexével lehetséges.

A MARK IV előnye, hogy nagyon egyszerűen lehet a file-okat kreálni és kar- bantartani, továbbá, hogy rugalmas, könnyen kezelhető táblageneráló és öndoku- mentáló eszközzel rendelkezik.

A magyar hozzászólás utalt arra. hogy az adatbázisok értelmét nemcsak abban látjuk, hogy bizonyos adatok, adatkapcsolatok és struktúrák gyorsabban, esetleg terminálon keresztül azonnal elérhetők, bár ez sem lebecsülendő előny. Az adatbá—

zisok alkalmazása ezen túlmenően rendszerszemléletre, rendcsinálásra, koordiná- lásra és integrálósra kényszerít. Az adatbázisok létrehozásához olyan kérdéseket

kellett eldönteni, megoldani, amelyekről tudtunk. de amelyek nem csekély nehézsé-

5 A csoport jelentése ,.Report on the use and future need for data base management in national sta—

tistical! services (CES/WP, 9/157) címmel jelent meg. (Lásd: Statisztikai Szemle 1978. évi 7. sz. 743—754. old.)

(10)

384 DR. VUKOVICH evakov

get jelentettek. Ilyenek az idősorok összehasonlíthatóvá tétele vagy a fogalmak. a

nómenklatúrák és az osztályozási rendszerek szabványosítása, egységesítése; az '

,.adattulajdon" kérdésének elvi rendezése. az adatbiztonság szabályozása és még *

más kérdések. — *

Nem az adatbázisok indították el a statisztikai adatok integrálását, hanem első-f * -

sorban a népgazdasági mérlegrendszer koncepciója, de az adatbázisok teszik lehe—l

tővé gyakorlatban az integrációt. — _

Az adatbázisok alkalmazásakor nyilvánvalóvá lett másik felismerés az volt. hogy _;

ebben a munkában az adatkatalógusak, adatdokumentációk nélkülözhetetlenek. Az n

adatbázisok segitségével új információk birtokába juthatunk, amelyek azonban gyorsan ..elfekvő készletté" válnak, ha ezekről nem tudjuk a felhasználókat, 'statisz— ' tikusokat. tervezőket, döntéshozókat folyamatosan, egyszerűen és pontosanrtújékoz-

tatni. Az adatler'rásoknak ezt az összefüggő rendszerét ,,meta-informácíőrendszer—

nek" nevezik, hiszen magáról a statisztikai információról tartalmaz informáoiót. _ A magyar Központi Statisztikai Hivatal úgy véli, hogy a meta-információrendsze;

rekkel kapcsolatos vizsgálódások egyfelől elvezethetnek a statisztikai információk (mutatószámok) absztrakt szerkezetéhez, amely egyébként a formális kezelés elő—

feltétele, másrészt a nómenklatúrák és osztályozási rendszerek tervezésének új mód—

szereihez is.

Mindkét megközelítés a statisztika űj nyelve, új koncepciója felé mutat, amely

a közeljövőben megoldhatja a statisztikusok és a számításte'chnikusak közti párbe—

széd problémáját is. A vitában többen hangsúlyozták annak jelentőségét, hogy a statisztikai hivatalok által kialakított adatbázis—kezelő rendszereket az egyes hivata-

lok kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátják, így is segítve egymást az adatbá—

zisok kialakításában, fejlesztésében.

!!

Röviden meg kell emlékeznünk még az ENSZ és szakosított szervei munkájával foglalkozó ülésről. A benyújtott dolgozatok szerzői az ENSZ Statisztikai Hivatalának

és több szakosított szervezet statisztikai szolgálatának vezetöi voltak, részletesen be-

mutatva a vezetésük alatt álló intézményt és annak az elmúlt időszakban végzett

munkáját. A dolgozatok sok hasznos tudnivalót tartalmaztak, elsősorban az egyete- meken, kutatóintézetekben dolgozó statisztikusok számára (a hivatalos statisztikai szalgálatokban dolgozók a nemzetközi szervezetek statisztikai tevékenységét. ugyanis

iól ismerik). Hiányoltuk azoknak a munkaszervezési, módszertani nehézségeknek (:

bemutatását, amelyek a nemzetközi statisztikai szolgálat tevékenysége során felme-

rültek, és amelyeket részben a kívülállók is ismernek. A dolgozatok leíró, steril tár—

gyalásmódja nem indított megfelelő vitát, amit csak sajnálni lehet, mert az elméleti statisztika terén működő szakértők bizonyára sok olyan hasznos szempontra mutat—

hattak volna rá, amelyet a nemzetközi szervezetek telhasználhatnának napi mun—

kájukban.

A NEMZETKÖZI STATlSZTlKAl lNTÉZET ÁLTALÁNOS KÖZGYOLÉSE

,Az 1885-ben alakult lntézetnek jelenleg több mint ezer tagja van, akik közül

mintegy háromszázan vettek részt a konferencián.,A tudományos üléseken és a vita—

üléseken kívül az Intézet megtartotta szokásos rendes közgyűlését is, amelyen a tisztségviselők választásával és a jövő tevékenységgel kapcsolatos döntéseket hoz—

tak. Ez utóbbi kérdés tárgyalását az,—intézet jövőbeni tevékenységével foglalkozó bi- zottsága készítette elő.

(11)

AZ ISI 42. KONFERENCIÁJA

385

A bizottság a 41. konferencián hozott határozat alapján jött létre és kiterjedt levelezéssel, valamint személyes találkozásokon igyekezett előzetes álláspontját ki—

alakítani. Ennek eredménye egy, még a közgyűlés előtt két hónappal közreadott do—

kumentum, amely hangsúlyozza, hogy az Intézet a jövőben is a statisztikusok leg—

magasabb nemzetközi tudományos fóruma kiván maradni. és ezt az állását a lehető—

ség szerint erősíteni igyekszik. Ennek megfelelően fokozni kell a kormányok és a nemzetközi statisztika részére nyújtott tanácsadó tevékenységet. fokozni és intézmé- nyesíteni kell a magas színvonalú statisztikai kutatómunkát. és törekedni kell arra.

hogy az Intézet választott tagságának területi, országonkénti megoszlása jobban tükrözze az egyes régiókban folyó statisztikai munka és kutatás színvonalát, valamint mennyiségét.

Fontos javaslat volt az is, amely a statisztikai kutatás és fejlesztés előmozdítása

céljából az Intézet kebelében nemzetközi központ létrehozását kezdeményezi. A köz- pont — mint önálló jogi személy -— keretében történne az Intézet részére kutatási cé- lokra felajánlott pénzösszegek, támogatÓSOk felhasználása, kutatóhelyek közötti el- osztása.

A javaslatok kitértek az Intézet és a társegyesületek6 viszonyára is, és hang- súlyozták annak fontosságát. hogy a társegyesületek az eddiginél nagyobb szerepet

kapjanak az Intézet tudományos tevékenységének előmozdításában.

A Bizottság Manilában is több ülést tartott. hogy a dokumentum téziseit vitára bocsássa, és kialakítsa a közgyűlés elé terjesztendő végleges változatot. A vitákban több módosító és kiegészítő javaslat hangzott el, többek között az a magyar felszó- lalás is. hogy bővítsék az Intézet hivatalos nyelveit az arab, az orosz és a spanyol

nyelvvel. E javaslat célja az volt, hogy a fejlődő országok, valamint a szovjet hivata—

los statisztikusok számára megkönnyítse az Intézet tevékenységében való részvételt.

A javaslathoz több észrevétel hangzott el, és többnyire kedvező fogadtatásra talált.

A közgyűlés jóváhagyta a jövőbeni tevékenységgel foglalkozó bizottság jelenté- sét. és ezzel fontos döntést hozott az Intézet további munkájának fejlesztésében.

Néhány kérdésben nem döntött véglegesen, hanem megbízta a bizottságot, hogy

ezeket tovább vizsgálja, és a 43. konferenciáíg dolgozza ki végleges javaslatát.

Ugyanakkor megbízta a Bureau-t, hogy kezdje meg a már most véglegesnek tekint—

hető javaslatok végrehajtását. A döntés azt is jelenti. hogy az Intézet a jövőben még hangsúlyozottabban fog foglalkozni a hivatalos statisztika elméleti és gyakorlati igényeivel és segíteni igyekszik az állami és a nemzetközi statisztikai szolgálatok szakmai munkáját.

Döntött a közgyűlés a vezetőség (Bureau) újraválasztásáról is. Itt jelentős magyar siker született, mert a jelölőbizottság javaslata alapján dr. Horváth Róbertet, a szegedi József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárát az öt al- elnök egyikének egyhangúlag megválasztották. (Az alelnökök jelenleg: I. P. Fellegi (Kanada). ]. M. Gani (Ausztrália). K. T. de Graft Johnson (Ghana), dr. Horváth Ró-

bert (Magyarország), 5. H. Khamis (Irak).) A Nemzetközi Statisztikai Intézet elnöke a következő közgyűlésig E. Malinvaud, a francia Statisztikai és Gazdaságkutató Inté-

zet elnöke. Az újonnan választott, ,,várakozó" elnök: E. Cansado (Spanyolország).

A közgyűlés elfogadva az illetékes kormányok meghívását, úgy határozott. hogy az 1981 —ben sorrakerülő 43. konferenciát Argentínában. az 1983. évi. 44. konferenciát pedig Spanyolországban tartja. Az 1985. évi konferencia, amely egyben az Intézet százéves fennállásának jubileuma is lesz, Hágában kerül megrendezésre.

' Az Intézettel társult kapcsolatban álló egyesületek: a Regionális és Városi Statisztikusok Nemzetközi Szövetsége. a matematikai statisztika és a valószinűségszámitás művelésére alakult Bernoulli Társaság: a fel- vételtechnikával foglalkozó statisztikusok nemzetközi szövetsége (IASS): végül a számitógép-felhasználással foglalkozó nemzetközi társaság (IASC).

A Statisztikai Szemie

(12)

386 DR. vuxovmn evanev

FUGGELEK

A Nemzetközi Statisztikai intézet 42. konferenciájának tudományos ülései' 1. Rotációs és más mintavétel-ismétlési sémák

Szervező: !. P. David (Fülöp-szigetek) 2. Katasztrófa valószínűségek

Szervező: ]. Gani (Ausztrália)

3. A gazdasági különbségek statisztikai mérése nemzeti és nemzetközi szinten Szervező: M. Macura (Jugoszlávia)

4. Konzultációs értekezlet a statisztikai szómltósteahnlkáról Szervező: D. Andrews (Kanada)

5. Értekezlet a statisztikai integráció kérdéseiről Szervező: ]. W. Duncan (Egyesült Államok) 6. Hiányos adatok

Szervező: W. G. Madaw (Egyesült Államok) 7. Szimuláció és optimalizáció

Szervező: P. A. W. Lewis (Egyesült Államok) 8 Definíciók és mérések a környezetstatisztlkában

Szervező: K. Walton (ENSZ) ,

9. A kéziprogramozású számítógépek, mini—számítógépek és nagyteljesitményű számítógépek szerepe a ' statisztikai számitástechnikában

Szervező: ]. H. Maindonald (ÚJ-Zéland) 10. Piackutatási felvételek, felmérések

Szervező: S. Tulya-Muhíka (Uganda)

11. Statisztikai módszerek alkalmazása az irányelvek kialakitásában és a törvényhozásban Szervező: !. Aiichlsan (Hong-Kong)

12. Statisztikai adatbázis-rendszerek Szervező: S. Nordbatten (Norvégia) 13. idősorok előrejelzése és a tervezés

Szervező: D. R. Bríllínger (Kanada) 14. Felvételek a fejlődő országokban

Szervező: M, N. Murihy (india) 15. Statisztikai ökológia

Szervező: G. P. Patil (India)

16. Technikai információcsere a statisztikai software—ról (TIESS). különös tekintettel a felvételek és a népszámlálások feldolgozására

Szervező: I. Francis (Új—Zéland)

17. A kategóriák szerint csoportosított adatok elemzése: logisztikus modellek és egyéb lehetőségek Szervező: S. E. Fienberg (Kanada)

18. Reprezentativ módszerek a fogyasztói árindexek képzésére Szervező: B. A, Boyes (Egyesült Államok)

19. Határozottság és stabilitás Szervező: F. R. Hampel (Svájc)

20. Az ENSZ statisztikai rendszer funkciói és tevékenysége!

Szervező: $. Goldberg (Kanada, ENSZ) 21. Markov folyamatok

Szervező: K. V. Athreya (india)

22. A termékenységi világtelvétei adatainak elemzése Szervező: V. C. Chidambaran (India)

23. Vállalati statisztika

Szervező: G. K. E. Forbrig (Német Demokratikus Köztársaság)

24. Az agrárreformmal és a falu fejlődésével kapcsolatos statisztikai programok Szervező: R. D. Narain (india. FAO)

25. lnteraktlv számitástechniko. interaktív eljárások nagy adotfile—okkai Szervező: I. Francis (Új-Zéland)

26. Titkossági kérdések a statisztikai felvételeknél Szervező: T. 8. Iabíne (Egyesült Államok)

27. Statisztikai módszerek alkalmazása a földtudományokban Szervező: P. Switzer (Egyesült Államok)

28. Statisztikai számitástechnikai célokra alkalmazott számitógép-berendezések beszerzésének és irányi—

tásának irányelvei — az intézményi keretek kérdései —- a fejlődő országokban Szervező: A. Farrag (Egyiptom)

29. Megszoritósok alkalmazása

Szervező: B. Grigelianís (Szovjetunió)

PE3IOME

B caoefi cra'rbe aarop OTHMTHBGBTCH o paőore 42 Koucpepenunu MBMAYHBPOAHOI'O

crarncruuecnoro uncrnry'ra (lSl) cocronamei'rcn : Mariana : 4 ne 14 nekaóps 1979 rone.

OH anBoAHT TeMbl onnanoe, oöcymAenm—rx Ha Hay—rum: aaceAaHnax. Bonee non- poőno ocranaanueaercn Ha rex Aonnanax, : KOTOprX paccwtarpnearom eonpocu, Hmepec- Here n c re'—mu eper-ms BeHrepcrroü crarncrum. l'lpencraaneuublü no npoceőe Mexmyue—

pOAHOi'O crarucruuecnoro unc'rwryra norman npeAceAa-renn Llenrpanbnoro crarncruuecxoro

' A felsorolt tudományos üléseken kívül még sok nem formális ad hoc vitaülést is rendeztek a konferene cia idején.

(13)

AZ rsr 42. KONFERENCIÁJA

387

ynpaaneuua A-pa Bepa Hurpau Sun nocanmeu nccnersaHmo ammexruanoc'ru Ha ypoaHe o'rpacneü u npennpnnrni. B Aounane .n—pa Aepas Bynoanua paccmarpuaanucs npoőnemu coananns crarncmnu oxpymammeü cpensr.

B .naaneüureM aarop öonee nonpoőno oc-ranaannaae'rcn Ha sacenaunu, nocasmeHHoM coananmo n paeammo cucreM őas Aanumx. Ha 3TOM sacenanuu OAHH us u.eH'rpanbr-rux

onnanoe npencraaun 5. H. Aaanc.

3areM aB'rop nepeonm- K uanomeumo paöoru aaceAar-ms, aaunmasmerocs nemem,—

HOCTbIO OOH " ee cneuuanuznpoaauubrx opraHos.

B saxmouenue aarop OCTaHaBJ'lHBBETCH Ha paöore oőmero coőpanun MemAyHapoA—

Moro crarncmuecxoro nucmryra u : npunomenuu nepeuucnser TeMbl HüyHHblx sacenanuü.

SUMMARY

The article reports on the 42nd Conference of the International Statistical lnstitute (lSl) held from 4th to 14th December 1979 in Manila.

The author presents the main topics discussed at the scientific sessions. He deals in more details with the lectures discussing problems which are important from the point of view of the Hungarian statistics. The invited paper of Dr. Vera Nyitrai. President of the Hungarian Central Statistical Office, dealt with the investigation of efficiency at enterprise and branch levels. The author also presented a paper at the conference which discussed the problems of shaping the system of environmental statistics.

The author reviews the details of the session dealing with the elaboration and devel—

opment of data base systems. One of the most important papers of this session was deliv- ered by B. N. Davies.

Further on the author gives account of the session discussing the activities of the UN and its specialized agencies.

Finally the article reports on the lSl General Assembly and shows the subjects of the scientific sessions in appendix.

..