SZEMLE
MEGEMLÉK'EZES OLLE LAJOS PROFESSZORRÓL
Néhány héttel ezelőtt, 65 éves korában vá- ratlan—ul elhunyt dr. Ollé Lajos kandidátus, egyetemi tanár. Pályaltórsai. barátai, isme- rősei megrendülve fogadták halálának hirét.
Alig lehetett elhinni e szomorú esemény megtörténtét, hiszen az utolsó pillanatig a tőle megszokott kedéllyel és lendülettel dol- gozott, telve volt tettvággyal és tervvel. A sors kifürkészhetetlen akaratából szíve 1988.
március 14-én váratlanul megszűnt dobog- m.
Dr. Ollé Lajos professzort a Marx Károly Közgazdaságtudomáinyi Egyetem saját ha- lottjának tekintette. Hamvait március 25-én helyezték örök nyugalomra a Farkasréti te- metőben. A gyászolók koszorúi és virágai kö- zött elhelyezett urna mellett az egyetem ve- zetői, egyetemi kollégái, munkatársai, kőz- tük dr. Párniczky Gábor tanszékvezető egye- temi tanár, a Központi Statisztikai Hivatal—
ból dr. Barta Barnabás, Végvári Jenő, Pesti Lajos elnökhelyettesek, dr. Gömbös Ervin, Juhász Jánosné, dr. Kölber István, Németh Ferenc, dr. Vukovich György főosztályvezetők álltak díszőrséget.
Ravatalánál búcsút vett tőle a Marx Károly Közgazdaságtudomáznyi Egyetem Tanácsa és társadalmi szervezetei, valamint a Statisztikai Tanszék nevében Kupcsik József, a közgaz- daságtudamány doktora, egyetemi tanár. rek- torhelyettes, a Központi Statisztikai Hivatal és a Magyar Közgazdasági Társaság Statisz—
tikai Szakosztálya nevében Oros Iván sta- tisztikai főtanácsos, osztályvezető, a Statisz—
tikai Szakosztály titkára és a tanítványok ne- vében Laitner Tamás, a Marx Károly Közgaz- daságtudományi Egyetem aspiránsa.
A nagyszámú gyászoló közönség előtt dr.
Kupcsik József a következő szavakkal bú—
csúztatta Ollé professzort:
,,A természet törvényeit jól ismerjük, tud- juk, hogy a születés magában hordozza az ellmúlást, mégis nehéz elfogadni, hogy az, akivel naponta találkoztunk, s tettük közös dolgainkat, nincs többé.
Ravatala előtt elszorult szívvel ráják le ke- gyeletüket munkatársai, az egyetem dolgo- zói, a statisztikai szakma képviselői, a tanit-
ványok, és mély fájdalom-mal teszünk eleget a végső tiszteletadás szomorú kötelezettsé- gélnek azzal, hogy elkísér-jük utolsó útjára, hogy felelevenitjük gazdag életpályájának állomásait, munkásságának, elévülhetetlen
értékeit.
Ollé Lajos négy évtizede kezdett el a sta- tisztikával foglalkozni. 1948-ban a Központi Statisztikai Hivatalban helyezkedett el elő- adóként. Nem erre a pályára készült; ve—
gyészi diplomáját azonban kezdettől fogva a statisztika, a közgazdaság területén hasz-
nositotta.
Pávlyakezdvése egybeesett a gyors ritmus, nagy társadalmi átalakulás korsmkával. A gazdasági újjáépítés tervezéséhez, a gazda- ság irányításához egyre több és részletesebb számszerű információra volt szükség,, és ez hosszabb távon is meghatározta a statiszti—
ka iránti követelményt. E szervezőmunkáblan kitűnően érvényesült Ollé Lajos lényegre tö—
rő, az újra fogékony, realista szemlélete, nagy munkabírása és nem utolsósorban a környezetére erősen ható vonzó egyénisége.
Hamar felismerték kiváló vezetői adottsága—
it. Ez magyarázza gyors előmenetelét. Allig négy éves gyakorlat állt mögötte, és már osz—
tály—vezetőként tevékenykedett az lparstati-sz- tikai főosztályon. Kvalitásairrak ismeretében azt sem tekinthetjük véletlennek, hogy 1952- ben docensi minőségben tanszékvezető-he—
lyettessé nevezték ki az egyetem Statisztikai tanszékére.
Még harminc éves sem volt, amikor a szá- mára szokatlan közegben, ismeretlen környe—
zetben, új képzési célokat követő és az ok- tatás tartalmát éppen alakító egyetemen megbízást kapott a statisztika oktatásának szervezésére, irányítására.
A tanszéken fiatal kollég-ák fogadták, akik a szó igazi értelmében tanulva—tanítva, de mindenkor nagy lelkesedéssel dolgoztak ki új tananyagokat, látták el oktatási feladataikat.
Jól ismerte fel, hogy ilyen körülmények kö- zött az egyéni törekvések érvényre iuttatása tartósabb sikert igér, mint egy vezetői elkép- zelés merev követése. Valletta a vezetés és vezetettek harmonikus együtt—működésének
SZEMLE
647
szükségességét, és ezen elvet követve töre- kedett arra, hogy a vezetői állásfoglalást kollektív véleményre alapozza. Különösen fontos feladatának tekintette a tanszék kép- viseletét, a szakmai kapcsolatok ápolását.
1960—ban nevezték ki tanszékvezetővé, amely tisztséget többszöri meghosszabbítással fo- lyamatosan 1986-ig töltötte be. lgy nevéhez is fűződnek, tevékenységét is méltatják mind—
azon eredmények, amelyek a statisztika ok- tatása, annak a közgazdászképzés minden- kori igényeit szolgáló korszerűsítése, (: tudo—
mányos kutató-s, a szakirodalom gazdagítása terén a tanszék három és fél évtizedes tör- ténetét fémjelzivk. lrányításának elévülhetetlen érdeme az alkotó munkáihoz nélkülözhetet- len jó kollektíva, nyílt, mindig őszinte, egy- mást tisztelő baráti légkör kialakítása. A tan- szék munkatársai számítottak segítőwke'szségé- re, érezhették jóindulatát, emberséges moga- tartását.
Egyéni szakmai munkásságából főként az iparstatisztiika—i és a hatékonysági módszerek
kutatása érdemel kiemelést.
Egyetemi jegyzeteiből, tankönyvéből, a szé- lesebb körű hasznosításra kiadott szakköny- véből két évtizeden keresztül a közgazdá- szok ezrei ismerhették meg az iparban hasz—
nált statisztikai módszereket, a számszerű ki—
fejezés és elemzés alapvető tételeit. Külföldi szakmai körök figyelmét is felkeltették a munkatermelé'kenység statisztikájában elért eredményei. Ebből a témából írt értekezésé—
vel nyerte el a közgazdaságtudomány kandi- dátusa fokozatot, és munkáját elismerve kap—
ta meg 1966-ban egyetemi tanári kinevezé- sét.
Nagy hatással voltak rá a gazdaság in—
tenzív fejlesztését szolgáló, illetve szorgal—
mazó kutatások. Ehhez kapcsolódóan az 1970—es évektől kezdve érdeklődése a haté- konyság módszertanának vizsgálatára irá- nyult. Talán a közgazdasági kérdések tisztá—
zatlanságua, a módszerek kialakulatlansága, általában a vállalkozás nagysága, összetett- sége miatt is átfogó kutatási eredményeket ezen a területen csak hosszabb távon lehe—
tett remélni. Munkássága így is gazdagítot- ta oktatási anyagainkat, és termékenyítően hatott a módszerek gyakorl—ati alkalmazásá—
ra. Joggal remélhetjük, hogy e munka gyü—
mölcsei tovább érlelődtnek. több tanítványá- ban is felkeltette a téma kutatása iránti ér- deklődést. s már látható jelei vannak, hogy táradozásai nem voltak hiábavalók.
Életpályájóról nem lehet megemlékezni méltóképpen, ha nem szólunk közéleti tevé- kenységéről. Hat évig volt az ipari kar dé- kánja, 10 éven keresztül elnöke az Egyetem Szakszervezeti Bizottságának. E tisztségekben is érvényesült kiemelkedő szervezőképessége, érzékenysége a környezeti hatásokra, kifino- mult kritikai készsége, cselekvési hajlandósá—
ga és nem utolsósorban felelősségérzete a rábízott ügyekért. E megbízások egyben ta- núságát szolgáltatják az egyetemi vezetés és a munkatársak részéről megnyilvánuló biza- lomnak. Gazdag közéleti munkásságából ki- emelhető a Magyar Közgazdasági Társaság elnökségében viselt tagsága, nagy becsben tartotta, hogy a Társaság Statisztika-i Szak- osztályának elnökévé választották, amely tisztséget két évtizeden keresztül közmegelé—
gedésre töltött be.
Munkássága. a szakmai és közéleti tevé- kenység terén elért eredményei alapján több elismerésben részesült. Háromszor kapta meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést, birtokosa a Fényes Elek Emlékéremnek, és kiérdemelte a Munka Érdemrend ezüst fokozatát.
Családszerető emberként ismerték, tisztel- ték. Sokat jelentett számára, hogy élvezhet- te az otthon melegének tá'maszát. Baráti körben gyakran és szívesen mesélt családi élete derűs epizódjairól. Tudtunk leánya is—
kol-ai előmeneteléről, unokája első szavairól, lépéseiről.
Mélyen átérezzük felesége, leánya, testvé- re, veje és unokája fájdalmát. Osztozunvk mély gyászukba—n. Ezúton is szeretnénk rész- vétünket, együttérzésünket kifejezésre juttat-
ni."
Oros Iván a volt hivatali kollégától, a Sta- tisztikai Szakosztály volt elnökétől búcsúzva visszaemlékezett Ollé Lajos munkásságára.
.,... a jelenlevők közül többen ismertük őt, amikor még a Statisztikai Hivatal lparsta- tisztikai főosztályán tevékenykedett. Szinte magunk előtt látjuk azt a kedves fiatale'm—
bert, aki 40 évvel ezelőtt, a Hivatalba lép- ve. oly lelkesedéssel és szorgalommal fogott hozzá a rábízott feladatok megoldásához. ltt tett szert széles körű elméleti és gyakorlati ismeretekre, amelyeket később oly kiválóan kama—toztatott egyetemi munkájában, ltt is—
merkedett meg a ,munkatermelékenység sta—
tisztikájának nagyfontosságú problematikájá- val is, ami azután kedvenc témája, tanulmá- nyainak középpontja volt. Kezdeti sikerei nyo- mán nem volt véletlen, hogy a Hivatal ak—
kori neves elnöke, Péter György korán felfi- gyelt vezetői képességei—re, kiemelte, majd később az elméleti oktató munka felé irányí- totta.
Egyetemi áthelyezésével nem szűnt meg együttműködése a Hivatallal. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Statisztikai Tanszékén kifejtett oktatói munkájában, an- nak állandó fejlesztésén fáradozva, mindvé- gig szoros kapcsolatot tartott a gyakorlati statisztikával. A tudós érdeklődésével kisér—
te fígyelemmel a Központi Statisztikai Hiva—
tal munkáját, és később is aktívan részt vál—
lal't számos módszertani probléma megoldá- sában. Különösen kiemelkedett a gazdasági hatékonyság statisztikai mérése terén vállalt szerepe.
648
SZEMLETagja, alelnöke volt a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságának. ahol az elméleti kérdések szakavatott ismerőjének bizonyult. Tagja volt a Hivatal központi fo- lyóirata, a Statisztikai Szemle szerkesztőbi- zottságána'k, ahol ösztönözte és értékes taná- csaival biztatta a fiatal közgazdászokat, sta- tisztilkusokat, tudományos tanulmányaik köz—
zé'té'telére.
Rendkivül munkás életet élt. Nagy elfog- laltsága, sokrétű társadalmi munkája mellett is, mindig szívügyének tekintette, hogy a Magyar Közgazdasági Társaság elnökségi és választmányi tagjaként helytálljon, és a ma—
gyar! statisztikusokat tömörítő Statisztikai Szakosztályt aktivan irányítsa.
Részt vett már a Szakosztály megalapítá- sában is, majd 1964-től 1986—ig betöltötte a Szakosztály elnöki funkcióját. Korszaxkos sze- repe volt statisztikai társaságunk tevékeny—
ségének kiteljesedésében. Szervezie és irá- nyitotta a tudományos tanácskozás—okat, kon.
ferenciá'kat, az egyes szekciók speciális mun- kájában is aktívan részt vett.
Kevés a puszta szó sikereinek. eredmé- nyeinek felsorolásához. Mélységes szomorú- ság tölti el szivünrket, ha arra gondolunk:
nem látjuk többé mosolygó, optimista tekin- tetélt. nem jelenik meg többé tanácskozá- sainkon, helye üresen marad. Szakértealamét és ielrlűs egyéniség—ét ezután már nélkülöznünk
el.
Elmúlása mélyen megrázott bennünket.
emléke azonban mindig velünk lesz. Emléke a fáradhatatlan tudásnak, a statisztika mua- gas szintű művelőjének. a közéleti embernek, a feledhetetlen jóbarátnaek."
Végül Laitner Tamás a tanítványok nevé- ben mondott utolsó köszönetet a professzor—
nak a statisztika tudományának oktatásáért,
a tudományos munka megszerettetéséért és az ez irányban tett kezdő lépések támog—atá- sáért és gondos. figyelmes irányításáért.
Búcsúztak Ollé Lajostól volt pozsonyi is- kolatársai és sok százan, akik elkísérték utol—
só útjára. * ,
Emlékét megőrzik művei. tanitása tovább él tanítványai munkásságában.
Dr. K. !. - 0. l.
OLLÉ LAJOS PROFESSZOR FONTOSABB MUNKAI:
Az iparstatisztika néhány kérdése. (Lukács Ottó—
val társszerzőségben.) Közgazdasági és Jogi Könyv- ikiadó. Budapest. 1955. 76 old.
lparstatisztika. (Lukács Ottóval társszerzőségben.) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1960.
373 o .
'lparstatisztika. (Lukács Ottóval társszerzőségben.) Második. bővített és átdolgozott kiadás. Közgazda- sági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1965. 369 old.
Az 1951. évi iparstatisztika. Statisztikai Szemle.
1950. évi 12. sz. 846—849. old.
A termelés minőségének vizsgálata az iparstatisz—
tikában. Statisztikai Szemle. 1952. évi 4. sz. 315—
320. old.
Reprezentativ megfigyelés a gazdasági statisztiká—
ban. (Kádas Kálmán professzorral társsze'rzőségben.) Statisztikai Szemle. 1956. évi 11—12. sz. 1010—1016.
old.
A munkatermelékenység fogalma. statisztikai mé—
rése az iparban. Statisztikai Szemle. 1957. évi 7.
sz. 569—585. old.
Az üzemgazdasági statisztika helyzete és felada- tai. Statisztikai Szemle. 1960. évi 10. sz. 1019—1024.
old.
Az ipari termelési indexek számítása és nemzet—
közi összehasonlítása. (Nyitrai Ferencnével társszer- zőségben.) Statisztikai Szemle. 1964. évi 7. sz. 719—
733. old.
A munkatermelékenység fogalma, az ipari munka—
termelékenység mérésének egyes kérdései. Kandidá- tusi értekezés. 1965. (Kézirat)
A statisztika oktatása a Közgazdaságtudományi Egyetemen. (Benedecki Jánosne'val társszerzöségben.)
Statisztikai Szemle. 1969. évi 1. sz. 57—68 old.
KOVACSICSNÉ NAGY KATALIN DOKTORl ÉRTEKEZÉSÉNEK VlTÁJA
HANYECZ lMRE
1987. november 10-én a Magyar Tudomá- nyos Akadémia Kistermében került sor Ko- vacsicsne' Nagy Katalin ,,A büntetett előéle- tűek és visszaesők demográfiai struktúrája és prognózisa" cimű doktori értekezésének nyilvános vitájára és védésére. A nyilvános vitán a bírálóbizottság elnöke dr. Király Ti- bor akadémikus, titkára dr. Korinek László, a jogtudomány kandidátusa, tagjai dr. Hoóz
István, a demográfiai tudomány doktora, dr.
Horváth Tibor, a jogtudomány doktora és dr.
Bakóczi Antal, a jogtudomány kandidátusa:
a disszertáció opponensei dr. Cséka Ervin, a jog—tudomány doktora, dr. Kertész Imre, (!
jogtudomány doktora, dr. Vukovich György, a demográfiai tudomány kandidátusa voltak.
A disszertáció mondanivalóját Kovacsicsné Nagy Katalin öt fejezetre tagolta. A disszer—
táció első fejezetében meghatározta, hogy a visszaesést mint társadalmi jelenséget a bűnözés egyik alapvető. meghatározó ténye—
zőjeként kivánja vizsgálni és prognosztizálni.
A halandósági táblán alapuló kriminalitási- tábla-modellre alapozva, annak módszerét továbbfejlesztve került sor a büntetett elő- életűekre vonatkozó táblák kialakitására.
A második fejezet a visszaesés társadal- mi—demográfiai tényezőit mutatja be. és elemzi a hazai és külföldi adatok alapján.
hazai vonatkozásban száz évre visszamenő- leg. A fejezet gazdag anyaga a visszaesők demográfiai adatait. a visszaesés gyakorisá—
