STATISZTIKAI lRODALMI FIGYELÖ 327
illetve a CES—függvény megjavítását javasolja (amelynek figyelembe kell vennie a helyette—
sítési elaszticitás változását, a tőkeintenzitás—
nak, a szakképzett munkaerőnek, az üzem- nagyságnak vagy az időtartamváltozásnak megfelelően. ami az ún. VES-függvényt ered- ményezi). Bemutatásra kerülnek továbbá a dualitás-elméleten alapuló azok a függvény- kísérletek, amelyek a termelési függvényt a költségfüggvény oldaláról indulva kivánják megközelíteni a kettő között fennálló kapcso—
latok felhasználásával; valamint az ún. inter—
temporális termelési függvények (elsősorban a ráfordítások keresleti függvényei mint a ter—
melési függvény paraméreteinek becslésére szolgáló segédeszközök).
A IV. rész elsősorban a technikai fejlődés és a konvencionális ráfordítások minőségi változásainak összefüggéseivel foglalkozik.
A kérdés egyrészt a technikai fejlődés tőke- javakban való megtestesülésének oldaláról közelíthető meg (a ,,vintage"—modellek és az ezekkel kapcsolatos feltételezések, valamint a ,,fejlődési" függvény); másrészt megközelít- hető a munka minőségi tényezői figyelembe- vételének az oldaláról (a szakképzettség és a ,,human investment" problémaköre). A rá- fordítások minőségi javulásaváltalában nem egyenlő a megtestesülés (az újabb ráfordítá—
sok nagyobb hatékonysága) hatásával. Az utóbbit a szerző csak olyan minőségi javuc
lásra vonatkoztatja, amely a tőketényező újabb évjárataiban (vintage) vagy az élő munka korcsoportjában (coh'ort) mutatkozik.
A kérdéssel kapcsolatban a szerző még bemutatja Jorgenson és Griliches módszerét, akik a termelési függvény reziduumainak a csökkentését kívánják elérni, elsősorban úgy, hogy a technikai változást az árakban és a ráfordítások volumenében mutatkozó megfi- gyelési vagy mérési hibáknak megfelelően korrigálják. A szerző ismerteti az Egyesült Államok és kilenc nyugati ország termelő—
tényezői termelékenyséaével kapcsolatos szá—
mítási eredményeket (E. F. Denison vizsgá—
latai). Véleménye szerint a további vizsgála—
tok egyrészt a kevésbé aggregált szinten való kísérletezést, valamint további ,,környezeti"
változók figyelembevételét kívánnák meg.
Az V. rész a cikk fontosabb megállapításait foglalja össze, másrészt a vizsgálatok kiter- jesztésének néhány lehetséges irányára mu- tat rá: ez elsősorban nem komplikáltabb függvénytípusok, becslési módszerek kitalá—
lását, hanem az alapadatok javítását követeli meg. Különös figyelmet érdemelnének to- vábbá a kormányzati és a szolgáltatási szek—
tor outputjának mérésével kapcsolatos kérdé- sek is. A cikkhez igen gazdag, 155 tételt "fel—
ölelő bibliográfia csatlakozik.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
GAZDASAGSTATISZTIKA
ANFRE. J.:
FRANCIAORSZÁG REGIONÁLIS NEMZETGAZDASÁGI SZÁMLARENDSZERE
(Le systéme francais de comptabilité économiaue régionale.) — The Review oi lncome and Wealth.
1971. 2. sz. 175—203. p.
A tanulmány a francia Állami Statisztikai és Gazdaságkutató Intézet által a tervmunká—
ban való felhasználás céljára készitett regio- nális nemzetgazdasági számlák összeállítá- sának és felhasználásának ismertetésével foglalkozik. Ez a munka az 1960—as évek elején kezdődött; az országnak a tervezés—
ben megkülönböztetett 21 övezetére vonatko- zólag készül, de ebben a regionális szemlé- letben is az országos számlarendszer fel- fogásához igazodva, annak elvi alapján, ahhoz szorosan kapcsolódik.
Emellett azonban az övezeti és országos számlarendszer között mégis van annyi el- térés, hogy az elsőből hiányoznak az övezeti helyzet vizsgálata szempontjából felesleges—
nek látszó országos elemek, viszont kibővül olyan különleges helyi jellegű problémák elemzésével, amilyenek országos szinten nem merülnek fel. (Ilyen például a vidékre tele-
pülő ipar telepeinek elhelyezése stb.).
Bár az övezeti szinten kidolgozandó teljes számlarendszer kereteit már eleve meghatá- rozták, a kezdeti munkák olyan elsőrendű feladatok megoldására korlátozódnak, me- lyekhez már rendelkezésre állt a szükséges statisztikai adatanyag is. lgy először készül—
tek el a regionális községi és magánháztar- tások, vállalatok, üzemek, intézmények el—
számolásai. A regionális fejlesztési művele- tek (illetve tevékenység) egyensúlyának elem- zése azonban még csak kezdeti stádiumban van, mert ehhez további mélyreható statisz—
tikai kutatások szükségesek (például az öve- zetek közötti kapcsolatokra stb. vonatkozó—
log).
A regionális számlarendszer felállításával egyidejűleg elkészült egy előrejelzési modell is. Ez a modell (mely a tervezéshez használt országos termelési—pénzügyi modellnek re—
gionális változata) két területet foglal magá—
ban: az övezetek községi és magánháztar- tásait. Az első területre vonatkozó előrejel—
zések többek között azok jövőbeni felszere—
lési (beruházási) szükségleteinek felmérését
teszik lehetővé. a második területre vonatko—
zók a jövedelmek szóródását, nagyságában és további alakulásában mutatkozó övezeti
328 STATISZTIKAI lRO DALMI FIGYELÓ
aránytalanságokat. valamint a várható fo- gyasztást, stb. mérik. Megjegyzendő. hogy az 1970—ben készített 1975—re vonatkozó első előrejelzések egyelőre, még a regionális számláknál is nagyobb mértékben, inkább
csak kísérleti jellegűeknek tekinthetők.
A regionális számlarendszer célja, hogy összességében hű képét adja az egész or- szág gazdasági tevékenységének. figyelembe véve az övezeti sajátosságokat. Az ország területének említett 21 régióra bontása vol- taképpen a közigazgatási határokon alapul, de mégis a gazdasági adottságokra - a ter- vezés szervezetére —. a statisztikai adatgyűj- tés rendszerére való tekintettel nagyobb egy- ségekben foglalja az eredeti közigazgatási beosztás 95 megyéjét, mert ilyen messzemenő részletezésű regionális számlarendszer kidol- gozása túl nagy technikai nehézségekbe üt- között volna. Még a 95 megyéből összevont 21 régió egynemű táji jellege is bírálható és kifogásolható gazdasági—társadalmi szem- pontból; mégis az ellentétes igények komp—
romisszuma elfogadható eredményének te—
kinthető és lényegében megfelel a regioná—
lis fejlesztési tervezés követelményeinek. Szó van azonban arról, hogy ezta 21 régiót is 8 övezetbe fogják összevonni és bizonyos kérdések, feladatok vizsgálata így — a felté- telezések szerint — megbízhatóbban lesz elvé-
gezhető.
Részletesen foglalkozik a tanulmány az országos és a regionális számlarendszer kö—
zötti eltérésekkel és azok indokolásával, va-, , lamint a regionális rendszer "fokozatos kié- pítésének, bővítésének menetrendjével.
Végül a regionális számlák előrejelzésre felhasználásának problematikáját ismerteti a szerző; ezen a területen a fő feladat az or- szágos terv és a regionális feladatok egyez- tetése, mert az előbbi — mint minden átlag -—
elrejtheti a regionális részletfeladatok ösz- szessége és az országos előirányzat közötti feszültségeket. Egyébként a regionális elő- rejelzés — a hatodik nemzetgazdasági terv céljára — egyelőre szintén csak a közületi és a magánháztartásokra készül.
Az előrejelzések módszerére és alkalmo—
zásának nehézségeire is kitér a szerző nagy vonalakban, és vázolja azokat az eljárása- kat, melyekkel — részben a korábbi fejlődés irányzatának megfigyelésére. részben a ré—
giók -- társadalmi-gazdasági sajátosságai—
nak figyelembevételére. végül pedig az or- szágos előirányzatoknak régiókra bontá—
sára alapozva — ez idő szerint a várható fejlődés felmérését végzik.
A tanulmány függeléke (: számlarendszer alkotó elemeit, felállításának technikáját és bizonyos kapcsolódó fogalmak meghatározá- sát tartalmazza.
(ism.: Juhász László)
HIRSCH. W. Z. ——SONENBLUM. S. —-DENNl$. J. St.:
AZ lNPUT—OUTPUT MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA A VÁROSI ÉLET MINÖSÉGE JELLEMZÓlNEK
MEGHATÁROZÁSÁRA
(Application of input—output techniaues to auality of urban life indicators,) —- Kyklas. 1971. 3. sz. 511—
533. p. '
A súlyos konjunktúra-hullámzások elkerülé- se és a viszonylag nagy gazdasági növeke—
dési ütem biztositása az elmúlt évtizedekben megoldatlanul hagyott két alapvető problé- mát. Ezek: a gazdasági növekedés költségei (tág értelemben véve) és a növekedés hasz- nalnak egyenlőtlen megoszlása a társada- lom különböző rétegeiben és csoportjaiban.
A növekedés költségeinek problémakörében a termelés növekedésének környezeti ható—
sait (viz- és levegőszennyeződés. a termé—
szeti erőforrások kimerülése) szokták emliteni.
A növekedés hasznaiban való egyenlőtlen részesedés témakörébe pedig a különböző foglalkozási, etnikai csoportok, város— és országrészek, korcsoportok (öregek) jövedel- mének, egészségügyi és kulturális ellátásá—
nak egyenlőtlenségeít sorolják. Mind a kör- nyezeti hatások, mind az egyenlőtlen része- sedés erősen befolyásolják az élet ,,minősé- gét". Ennek objektiv mérésére próbálnak ujabban ,,tórsadalmi jellemzőket", indikáto- rokat kidolgozni. Ez a tanulmány annak le- hetőségeit vizsgálja, hogy a nagyvárosi élet- körülményeket ilyen jellemzők alapján vizs—
gálják, és ezeket összekapcsolják a nagyvá- rosi területek kapcsolatait leiró input-output jellegű táblákkal.
Ut rendszert különböztet meg a nagyvárosi környezetben. Ezeknek alkotórészeit, vala- mint néhány (jelenleg vagy a közeljövőben statisztikailag mérhető) jellemzőjét az alábbi
felsorolás mutatja be:
Városi környezet és alkotórészei, valamint jellemzői
7. Természeti környezet:
-— a víz minősége (háztartási. ipari és pl- henési célra) — különböző vegyszerek meny—
nyisége a vizben
— beépítetlen területek —— parkok és vá- rosközeli pihenő zöldterületek mennyisége
—— a levegő minősége — vegyszerek, füst és köd a levegőben
— földterület minősége és felhasználása -- a szemétlerakodási területek mennyisége
2. Térbeli környezet:
—- városon belüli közlekedés —— gyorsjáratok
— a lakásállomány minősége — a nyomor- negyedek, a társbérletek, albérletek aránya
— a lakókörnyezetek szomszédsági viszonyai
— jövedelemeloszlás lakókörzetenként 3. Gazdasági környezet:
-- jövedelem és szegénység —- a szegény családok aránya; medián családi jövedelem
