KALANDORNŐ.
' * .
E 1) W A K I) E 8 A N N Á T 6 L.
A N G O L B Ó L F O R D Í T O T T A
S Z É K E L Y IRÉN. '
BUDAPEST. .
AZ A T H E N A E I J M R. T Á R S U L A T KÖNYVNYOMDÁJA.
1894.
20214
jftìTWtàV szfcütu,
l i u l . i p c s t , l S P j . Л/. A t h e n a e u m 1'. t á r ? , k ö n y v n y o m d á j a .
c
I.
SOK A . G Y Ü R Ü .
Barátságunk a többség kihívásával kezdődött... s arra volt kárhoztatva, hogy azzal véget is érjen. Hathaway Róza a Negretti salonban hívatlan vendégként tekintve egyedül állott, szemben egy való- ságos erény-phalanx-szal. Firmin Rikhard tisztelendő úr, természeténél fogva és szo.
kásból a vesztett ügyek védelmezője, azon- nal bajaokává szegődött.
— Kedves Julianna, — fordult a lel- kész egy mellette álló merev ajkú. felcsip
kézett hölgyhöz, — legyen előzékeny 1*
amennyire csak teheti. Menjen át a termen.
Intézzen néhány jó szót ahhoz a szegény magányos leányhoz, ki ott áll egy sárga kö- tésű regénynyel a kezében, mielőtt tovább menne.
— Az a magányos leány, Rikhard,bá- mulatraméltólag otthonosan érzi itt ma- gát. — Nincs fiatal hölgy, ki ily álhely- zetbe lépne, — tevé hozzá mrs. Tredennick,
— ha csak nem bizik magában.
— Valóban, .elbájoló megjelenés, — szólott Firmin, sebtében egy pillantást vetve a hölgynek vonzó alakjára a félig megszegett vállra, a könyvet tartó kézre, a bájos, fiatal, kissé lehajtott főre.
. — En megjelenését csakis erkölcsi te- kintetben értettem — ki látta ily hideg- vérrel betolakodni meghitt barátok kö
/
rébe! Es még hozzá épen indulásunk elő- estéjén. — A herczegnő, kedves, nyájas püspökünk és neje, holnap elhagynak ben- nünket. Tolakodás, — ildomtalanság ez ré- széről !! · ·
— De hisz' e fiatal hölgynek joga
— 5 —
van a belépésre. Nincs talán ? — ·jegyzé meg Eirmin. — Ne feledjük, hogy Miss Hathaway és nővére e házban szálló tár- saink. A terem közös.
Tredennick Julianna ideges, cserszinű keztyüs kezeit keresztbe tevé.
— Nos — bizonyos lehet benne, hogy fiatal hölgyünk szokva van köztermek zajá- hoz. Egész magatartása, s o r t i d e b a 1- féle állása, készen lévén ha kell a visz- szavonulásra is, igen, — még a mód is melylyel a könyvet tartja — mind beta- nult. Ily typusok gyakran láthatók.
— Megengedem — mondá hangosab- ban Eirmin, de ezt csakhamar megbánta.
— Bájos nőket csaknem minden lépten nyomon találunk — tevé hozzá halkan — csakhogy Miss Hathaway egész megjelené- sében szokatlan. Ugyan Julianna, már csak vallja be, láttunk e valahol ily arczot egész vándorlásunk alatt?
— Sokkal — nemesebbeket is láttunk, de eltérőleg öntől Rikhard, én soha sem ismertem el szépséget, szellem és lélek
mint egy keztyűdobozra festett kép. — Igen, — mondá kissé halkabb hangon Juli- ánná, végítéletét megerősítve — keztyü- dobozkép.
t
Es ez elnevezés s méginkább talán a hang, a melyen kiejtetett, a lelkészre vég- zetes benyomással volt.
E pillanatban egy igen vereses öreg gentleman lépett az étterembe, whist-re vágyó kifejezéssel, —1 kedves, nyájas püs- pökünk legutóbbi r u b b e r e * nyerője.
Ő lordságának hivei körében tehet- ségeit becsülni tudó szünet állott be. E csend közepette Tredennick Julianna sza- vai távolabbra is hallhatók lettek.
Keztyűdobozkép! A leány szemei élénken felcsillámlottak, majd a mély el- gondolkozás különös kifejezésével Firminre veté tekintetét, ki most meglehetős eset- lenül mozogva, a termen áthaladt.
Firmin Rikhard testes, meglehetősen magas növésű férfi volt s daczára egyházi
* K u b b e r a í v i s t h b e n .
— 7 —
öltönyének, feltűnő jeleit láttatáaz egykori athletának, és kissé ama tökéletességeket is birta, melyek az öltözőszobában sajátít- tatnak el. Különösen azonban bizonyos lovagias magatartás képezte sajátosságát.
Pirmin úr; Hathaway Róza képzeletében, midőn az feléje közelgett, — érdekes, figyelemreméltó személyiségnek tűnt fel. A leány keze ideges mozdulatot tett, vagyis, hogy valódi nevén megmondjuk, a sárga kötésű franczia regényt épen akkor ejtette el, mikor Pirmin már elég közel volt, hogy azt felvegye. Mosolyogva, kissé elpirulva vette át tőle. Bemutatásukra semmiféle szertartás-mesterre nem volt szükség.
Mily szép volt ez idegen hölgy, kinek arczát eddigelé csak úgy lopva lehetett szemügyre venni és a ki a Maison Negretti- ben már eleve határozott kizárásra lőn kárhoztatva! Pirmin Rikhard tisztelendő úrnak egyébb hévmérsékleti gyengeségei közé a szépség-kedvelés is tartozott, ha- bár elismerni illik, hogy minden egyéni érdekeltségre való tekintet nélkül; és e
szépség-kedvelésében szigorú bíráló volt, a k á r csak egy pénzhijában szenvedő mű- kedvelő egy festmény vagy szobor tekinte- tében, mely előtt csakis megállni s bámulni tud. Ámde Róza klassicus fodros hajával, szemeivel (e perczben Firmin nem volt még biztos szinökre nézve), Róza arczvoná- saival, setétes. szemöldökével, pírjával, csí- pett állával, — óh mily tárgyat nyújtott e tökéletes képzetii arcz a biráló szenvedély- nek ! Oly nyúlánk volt, mint a mennyire ez egy szép nőnél megengedhető; arczának bubája azonban elfeledteti a szót, mely- lyel vékonynak mondhatnánk. Kis kezei csaknem az átlátszóságig finomak voltak, ámde Uram fia! igen sok gyürüt .viselt. H a ékszerekről volt szó, Firmin Rikhard véle- ménye igen határozott, volt. Mindjárt meg- fogamzott azon ítélete, hogy biz' e szép leány igen sok gyürüt hord. Észrevette szin- tén, valószínűleg mert barátnője, Julianna már előbb felébresztő gyanakodását, hogy egy szegfűszin selyemruha uszálylyal, váll- dudorokban és. csokrokban nyilatkozó leg-
— 9 —
ujabb párisi különcködés nincs helyén egy szállodai teremben s ép igy érzékeny volt az opopönax bódító illatára nézve is, mely közelében a .légkört elárasztá.
Fél világi hölgy szerű?! Róza üde fia- talságával, viaszszoborféle, csaknem szen- veteg finomságával, gyenge alakjával — a gondolat is merő szentségtelenités. lenne!
f
Es mégis az első pillanatban, ez volt az'erőt- vevő eszmemenet, s a vele egyszerre fel- tűnt subtilitások közepette, Firmin Rikhard ilyféle benyomást érzett lelkében.
— Sajnálom, hogy alkalmatlanságot okoztam — mondá a leány. Mielőtt a köte- tet átnyújtotta volna, Firmin meglepetéssel ' lopva egy pillantást vetett a hölgyre, mit a.
leány gyors érzékkel észrevett. — Talán <—
folytatás — hacsak sejthettem volna is, ki' emeli fel könyvemet, egészen másfélét vá- lasztottam volna. De mint láthatja, én min- ' dent olvasok — a franczia regények közül, , magától értetődik! Szeretek mélyre hatolni, minden tapasztalást megismerni. Ehhez az embernek sajái«®letefolyama v^jmj^g&ftgény.
Róza most szemébe tekintett és Firmin érezte hogy ily női szempárral még azelőtt ném találkoztak szemei. E pillanattól foly- ton egy kérdés háboritá, egy nehéz tana- kodás, melyet magában csak később fede- zettfel — voltaképen mi akart tárgya, czél- zata lenni a szavaknak melyek a leány bájos ajkaira jöttek ?
— A közvetlen tapasztalás vala- mennyi közt legbecsesebb. Saját életünk- ből egyetlen óra többre taníthat bennün- ket mint a párisi d e c a d a n t - o k egész iskolája együttvéve.
— Egy nap az én életemből ? !... Fél- nyolczkor Celestine belép a teával. Kilencz- kor öltözk ödés, kilencztől tizenegyig levelek olvasása és levelekre való felelet, apró rész- letek rendbeszedése, testvéries vitatkozás semmiségeken Paulinennal. Séta a nap- fényen fehér napernyő alatt tizenkettőig.
Tizenkettőkor reggeli. Délután a monté carloi vonat? Minek? Jó pénzt veszíteni, értéktelen ismeretségeket kötni? Aztán, ha csak valaki ebédre meg nem hí, ismét
— 11 —
a Negrettibe vissza! Toilette, ebéd. Es ha már az ember valami pikáns élvezetet akar
— arczán két godröcske mutatkozott egy félórát a salonban tölteni a hol vajmi nagy megtiszteltetés vár reá! Mindezek után magános séta csillagfénynél, kissé ter- mészetes sajnálkozással, hogy oly messze vagyunk Monté Carlótól, — aztán aludni menni. Ez egy napi életem, uram.
Bájosan beszélt, hangja ép oly kelle- mes volt, mint szép fiatal arcza. A nizzai látogatók könyvében a két nővér mint Mrs. Reuben Olemm és Miss Rose Hatha- way New-Yorkból volt bejegyezve. Róza azonban, habár használt is amerikai kife- jezéseket, árnyalatával sem birt a new yorki kiejtésnek. Ha beszédében valami angoltalanság volt észrevehető, az inkább franczia mintsem tengertúli befolyásra vallott. Tökéletessége a »monsieur« szó kiejtésében, — mely angolnak oly kí- nos nyelvtörő valami — bizonyára olyan volt, mint egy valódi boulevardi hölgyé.
— I t t mindnyájan, egyféleképen üt-
jük agyon az időt, — kezdé Mr. Firmin.
1— Fehér napernyő, lustálkodás, étkező asztalnál való lebzselés
• r
— Es a játékasztalok — szakitá félbe hirtelen ú j ismerőse. — Ne hagyja ki a két-három órát, a' melyben az emberek valóban mulatnak.
— J ó pénzt veszítve, és értéktelen is- meretségeket kötve, Miss Hathaway ?
- Itt Firmin hamarosan elakadt. Nyelv- botlást követett el, még be nem mutatott idegent nevén szólítva. — A 'leány hideg felelete megnyugtató volt.
— J ó pénzt veszítve, Mr. Firmin — a legutóbbi két hét alatt, mondhatnám inkább: nyerve! Ez volt első eredeti coup-m. De mondja csak kérem — foly- tatá egy pillanat múltával, — mivel tölti ön idejét? Ugyhi&zem ön már pár napja itt van. Hogy lehet az, hogy önt soha sem látni l á b a s ?
Csinos fejének egy mozdulata meg- értető, hogy Monté Carlóra czélozott.
- Firmin késlekedett feleletével.
— 13 —
. . Három napja, hogy Nizzába érkezett és csupán egy útitársára várakozott még, kit Turinban hagyott: A jni Monté Cáriét illeti, sem ő, sem barátja Mr. Vernon.—-
— Nem képzelném, hogy aggályai vannak?! — Szólott ezeket tudomásul véve Hathaway Róza. ·— Mr.. Vernonról mit sem tudok; de gyanítom, hogy ö n mentt az előítéletektől.
— Teljességgel az vagyok, — mondá Firmin, nyugodt, jó kedélylyel.'
— Miért nem kisérti meg szerencsé- jét mint a többiek ?
. — Nem véli ön, hogy rám nézve ez kissé helyén kivüli volna?
— Legkevésbbé sem. Többeket is le- het ott látni önök közül, — bizonyos va- gyok benne, hogy papi öltönyére czélzott
— - külömben épen átöltözve is megte- kintheti.
— Már csak hosszú öltönyömben mennék, ha ugyan egyáltalában elmegyek,
— felelt Firmin Rikhard. .
VILÁGIAS CSEVEGÉSEK.
A Nizza legszebb részén fekvő Maison Negretti egy negyed századon át a láto- gatói által szigorúan megőrzött, »zárt körű- ségről« volt nevezetes. A Negrettiben az utasoktól, -— mint a városban mondani szokták — bemutató leveleket kívánnak,
— és csakis úgy április vége felé, mikor a helyiségek már üresedni kezdenek, nyílik mód az érkezők könyvébe való oly nevek bejegyzésére is, mint Mrs. ReubenClemm és Miss Rose Hathaway. Télen a vendég biz- tos lehet, hogy vagyonos, előkelő egyének
— 15 —
' — közöttük egy-'egy püspök, nagyher- czegnő — társaságában tölti idejét. A kis Mrs. Tredennick — abban a szerencsében részesült, hogy az utóbbi tiz, tizenkét hét alatt ily hangzatos czimü, előkelő egyé- niségek közt szerepelhetett.
< Mikor Firmin és Rose Hathaway egy- más mellett állottak, a fiatal leány egy-egy kérlelő tekintetet vetett Julianna művele- teire — ki othoniasságában majd a nyájas püspököt ültette le r u b b e r-jéhez, majd az öreg főherczegnő számára rendezett be egy b a c c a r a t-ot, mindenkire mosolyogva félig nyájasan félig alázatosan, maga magá- nak semmiféle szerepet nem igényelve, ki- , véve az ön, mellőzést, hogy ekként vala- mennyinek annál inkább kedveskedhessék.
— Nos, és a t e r r a - c o t t a l a d y , az ön barátnéja? — Miss Hathaway sza- vainak a félreérthetőség legcsekélyebb árnyalatát sem lehetett tulajdonítani. -—
A kis veres alak fekete legyezőjével — csakugyan szakasztott mása a regényemen levő gonosz czimképnek. Előítélet dolgá-
ban valamicskével hátrább maradt önnél.
És azt hiszem az ön barátját is láttam a játékasztalnál, a chelseai püspököt — úgy hiszem'ez ő' méltóságának hivatali állása, nemde? • . • .
Firmin egy pillanatig habozott.
— Ha én püspök lennék, merem álli- tani; hogy engemet is ott látna ön, — mondá kis vártatva kitérőleg. .
— Ha ön püspök lenne, kérdés hogy Monté. Carlóban vagy bárhol másutt is rám akarna-e ismerni. Nagyon valószínű, k°gy —- j '
A lelkész ismét tétovázni ' látszott.
Elvégre lehet, hogy talán a fiatal hölgyet megdöbbenthette, hogy tekintve ismeret- ségök rövid tartalmát, beszélgetésök a bi- zalmasság kelleténél nagyobb f o k á t érte el. Annyi tény, hogy Miss Rose most min- den eshetőségre a Julianna által fennebb mondott valódi távozásra tett előkészüle- teket. Egy karszékhez ment s róla levette estiköpenyét, fátyolkendőjét, melynek ha- bos csillogása a fény felhő színével vetélke-
- - 17 —
dett és sajátosságát képező fesztelen méltó- sággal gyorsan válla ós nyaka közé vetve azt, összefogta. · .
— Ez az én alkonyati félórám. Nem kérem uram, hogy elkísérjen. — Hangja czáfolni látszott szavait. — Valamennyi angolban meg van a régi babonahit, — hogy napleszállta után a hűvös fuvalom itt e vidékeken halálthozó.
— Az ember csak. egyszer hal- hat meg, — jegyzé, meg lakonikusan Mr.
Firmin.
Néhány másodpercz múlva, egyenesen Julianna szemei előtt, Eirmin egy üveg- ajtót nyitott ki, melyen Hathaway Róza a teremből kiment, követve — a délszaki est csendjében, fényében és hűvös levegőjé- ben — a lelkész által.
A Maison Negretti igen magasan fekszik. Terrace-olt kertje a tenger és az ég végtelen bíbora között, — mely az esti órában oly sajátszerű fényt árasztott, — a távolabbról szemlélő előtt mintegy a lég- ben látszott lebegni. A kert alján, Bádecker
A n n i é E d w a r d s : A k a l a n d o r n ő . 2
műnyelvén szólva, egy park, valóságában véve azonban egy fenyűvels eucaliptusszal beültetett körded csekély fásterület volt.
A léget, -— éjjeli óráról irunk, — erős, kel- lemes illatár tölté el, mely elfeledtető Miss Hathaway opoponaxát, ép úgy mint a ra- gyogó csillagos ég fénye elhomályositá csil- logásában öltözetét és gyűrűit. — A »fél- világihölgy «-szerű szó, Firmin Rikhardnak többé nem jutott eszébe.
Es mily átváltozáson ment át Róza, mikor egyedül voltak?! — Ama· kedves átváltozáson, mely az őtypusából való nők- nél mindjárt észlelhető, mihelyt a nők jelen- léte által előidézett kényszer-befolyástól magukat mentnek érzik! Nyájas arcza telje- sen megvidámúlt·, önmagán való uralkodása kevésbbé hangsúlyozott, hangja halkabb, bizalmasabb lett. Néhány márványlépcsőn felmenve, a csak imént megismerkedett pár csakhamar a kert legmagasabb pont- jára jutott, egy húsz-harmincz lépés hosszú terracera, mely meglehetősen el voltugyan fedve a terem ablakai elől, de épenséggel
— 19 —
nem esett nagyon Mrs. Reuben Clemm lak- osztályának látkörén kivül.
— Pauline őrködik, — kísérőm van,
— kiáltott fel Róza, kezével csókokat küldve az egyik emelet felé, egy valódi élő vagy képzelt alaknak. — Remélem Pirmin úr, angol lelkiismerete meg van nyugtatva ?
— Tökéletesen, — mondá Firmin. — . . • . ' . Annál is inkább, mert a kísérőnek itt meg- lehetős setét van arra, hogy egymást lát- hassuk.
— Szegény, kedves Pauline-om! Még csak fel is tételezni róla ily borzasztó sze- repre való vállalkozást?! Még-csak gyanú- sítani is őt a gondolattal, hogy nekem bár- mely veszélyes helyzetben is felügyeletre lehetne szükségem?!
Róza ezt némi keserűséggel mondotta·, mig Firmin ismét olyasmit érzett, mint akkor, midőn őt Tredennick Julianna elle- nében magában védelmezte. Megértette, hogy bár még oly fiatal,, a leány az élettel nehéz küzdelmet viv: bátor volt ugyan, a
2*
sorssal lehetőleg szembeszálló, — de egye- dül állott a világon. *
Hirtelenében még nem elémezhetett gondolatai közben, — mintegy eszmetár- sulat folytán — arra indíttatott, hogy Mrs.
Clemmről tegyen kérdést. Az idősebb nő- vér egészsége, — vélekedék Firmin, — ta- lán gyengébb, semhogy az esti légben kocz- káztatni lehetne? .
— Oh, Pauline tökéletesen egészséges,
— b i z o n y i t á teljes határozottsággal Miss Hathaway. — Mi ugyan nem igen nézünk ki angol nőknek a mi az izmosságot illeti, csolnak-versenyekre, t e n n i s- vagy egyéb sportra nem igen látszanak teremtve lenni.
De máskülönben igen életerősek, szívósak vagyunk, Pauline az éjet is nappalra tudja változtatni, akár egy hónapon át s nappal azért ép oly friss, jókedvű és teljesen jól érzi magát, mintha egész éjjel aludt volna, sőt még jót tesz neki. Egészsége ép oly kitűnő, mint a mily ragyogó az arcza.
Látta- őt közelről ?
Firmin azt feleié, hogy e szerencsében
— 21 —
még nem részesült. De tartózkodva szólott.
Ha a Negrettiben a közvélemény Róza iránt szenvedélyesen szigorának mutatko- zott, négy nap alatt alkalma volt meggyő- ződni, hogy az Mrs. Reuben Clemm irányá- ban nyíltan és egyhangúlag ellenséges.
. — Oh mily kedves! Azt hiszem, hogy a legcsinosabb élő lény, a kit csak képzelni lehet. Mikor legutóbb Angolországban vol- tak, Sir John Saxon egy albumot adott nekem, az önök londoni szépségeinek arcz-
r
képeivel. En, részemről egyet se találtam közöttük, ki Paulinet még csak meg is közelíthetné.
— Sir John Saxon?! ,
. — Pauline őt évek óta ismeri. — Miss Hathaway hangján a dicsőítés bizonyos
— bár mérsékelni igyekezett azt — neme látszott meg. —: Mi mindig összejöttünk Sir John-nal — Monté Carlóban, Párisban, Londonban. Es különösen· Londonban, — tevé hozzá minden legkisebb mesterkéltség nélkül; mennyire érzi az ember szükségét annak, hogy a társadalmi eseményekről s
egyről-másról, a mi a művelt világhoz tar- tozó körökben történik, valamit hallhasson.
Es Sir John mindig teljes tudomással bir mindarról, a mi történik.
Firmin még pár pillanatig szótlan maradt. Gondolatai közben a legutóbbi de- czember egy délutánja jutott eszébe, midőn Sir John Saxont a Brighton sziklaparton Mrs. Tredennick társaságában látta. .A k é k kabátot viselt öreg, sápadt, gonosz arczá- val, a tekintet, melylyel magát a görnyedé- sig meghajtva, Julianna mosolyát viszo- nozta, mind felmerült emlékében.
. —Bármily nagy világismerettel bir is Sir John Saxon, korát tekintve, nem arra való, hogy Miss Hathawaynek kísérője lehessen. ·
— Semmiképen sem! —1 kiáltott fel Róza. — Isten őrizzen! Túlságosan öreg — hatvanegy éves. Emlékszem az évszámra, mert épen egyidős Reuben sógorommal, kit a világon valamennyi élő lény között a leg- jobban gyűlölök.
E szavak kiejtése közben gyengéd
— 23 —
kezével hevesen toppantott a magával ho- zott könyvre, aztán — mig Firmin gondo- latában hiven el tudta magának képzelni a további jelenetet, — nagyjában ugyan, de élénk színekkel ecseteié előtte élete múltjának folyását és jelen helyzetét.
Nemzetisége?! Mi ezt illeti, abban a nézetben volt, hogy erről Firmin úr már némi előzetes sejtelemmel bir. Mindamel-.
lett Mi ss Hathaway hozzátevé, hogy ő magát .voltaképen méltán európai nőnek tarthatná. Nagyatyja Lajos Fülöp alatt Francziaországba jött. ő Párisban szüle- t e t t ; hatodik évétől kezdve tizenhat, éves
koráig egy párisi kolostorban volt, midőn Pauline menyegzőjére áthajózott az At- lanti tengeren. És a házasság, Pauline ra- gyogó leánykora után, szerencsétlen volt.
A nő és férj között elidegenedés, pokolnál rosszabb gyűlölet következett be, — kép- zelheti magának a férjet, ki ily angyal mellett nem tudta feltalálni boldogságát, ' — pénzzavarok, botrányok . . . . Értette-e
ezt Mr. Firmin ?
Firmin egy kis lelkiismeret-furdalást érzett. Tredennick Juliannára gondolt és Julianna gyanúsító vélekedéseire Mrs. Reu- ben Clemm társadalmi és vagyoni értéke tekintetében.
— De mit beszélek én idegennek ily dolgokról? — veté közbe egyszerre Róza Hathaway, mintegy pillanat alatt kitalálva Firmin gondolatait. — Képzelem, hogy e részben miként vélekedik Mrs. Tredennick.
— Erezte, hogy Julianna véleménye s min- den, mi azzal összefüggésben állhat, beszéd- jük tárgyába vág.
— Egy kérdést akarok önhöz intézni, Mr. Firmin, vallja meg becsületére, miért jött át ön a termen, mikor én el voltam mélyedve regényembe,senkit se háborítva? /
— Es én, — szólt Firmin, — egy más kérdést intézek önhöz, Miss Hathaway, vallja meg becsületére, olvasott-e ön akkor csak egy sort is a könyvből, melyet kezé- ben tartott, vagy nem olvasott?
Róza könnyed kis kaczajra fakadt, melyen azonban csakhamar erőt vett. Az
— 25 —
elfojtott nevetés, az eucalyptus rezgő ágak csillámlata közt sajátságosan hangzott el,
— a távoli tenger tompa morajába ve- gyülve . . .
— Nem olvastam. Csupán mélázgat- tam, váljon — váljon találkozik-e valaki, kivel beszédbe eredhetek.
— Valaki? A püspök? Mrs. Treden- nick ? — viszonzá Firmin.
Róza erre gyorsan elfordult. Firmin gyanakodott, a nélkül, hogy gyanújának alapjáról a félhomályban meggyőződést szerezhetett volna, — a hölgy elpirult.
Sétájuk egész további tartama alatt azon- ban már többé nem gondolt Tredennick Julianna gyanúsításaira.
Es a séta még sokáig tartott s beszél- getésük nem szünetelt. Róza műveltségi ismeretei, mint ő maga némileg szükség- telenül felemlité, vajmi szegényesek voltak.
Vagyonuk elvesztése, atyjuk halála Pauli- net arra az okos gondolatra vezette, hogy őt korán valami »foglalkozásrataníttassa«.
E foglalkozás a zene volt. Tizenkét éven
át folyvást kitartással görnyedett a zongo- ránál, — egyedüli vágja volt, hogy leg- alább harmadrendű hangverseny művésznő lehessen. Ámde tizennyolcz éves korában minden megváltozott. (Róza nem tett emlí- tést egy nyiló szépségre oly váratlan átala- kulásról, mint minő a mesebeli »csúnyakis kacsáé« volt·, midőn Pauline benne a vágyat magasabb ambitiók iránt felébresztette.) Attól fogva egész mostanig — óh! Mr. Fir- min kitalálhatná, miként vesztegette élete napjait! Bizonyos,felületes, »madártávlati«
ismereteket gyűjtött ugyan, — tudott be- szélni a fővárosokról, Európa hirueve3ebb fürdőiről, férfiak és hölgyek egész seregéről, különösen a férfiakról, kikkel három-négy hétig a szállodákban igen kellemes isme- retségéket kötött; de csakis ennyi volt az egész. Mélyebb érzés soha sem ébredt benne, sem közvetlen személyi tapasztaláshoz nem volt alkalma, melyre pedig, mint különös nyíltsággal bevallá, epedve vágyott.
S bár lehettek gyengéi Hathaway Rózának, mégis sikerült elbájolnia Fir-
— 27 —
mint, mint senki másnak az utóbbi· évek alatt. Firmin nem volt lobbanékony, — mint a vidéki papok rendszerint, kik az első incselkedő szóra, mely női ajkakról fakadt, rabul esnek. Firmin Rikhard aTredennick Julianna parancsa. szerint élt, — mint a tömeg általában, mi alatt a világot értjük, -— a gazdagok üres, léha, tétlen életmód- j á t követve. Parokhiája Cambridgetől egy ugrásnyira feküdt, s a divatos, felkapott an- gol leányokat egy tői· egyig ismerte, kezdve
a legegyűgyűbbtől a legszebbekig.
— Csodálom, hogy önnek volt kedve mindezt végig hallgatni. — A holdfényes félórácska hamar eltelt; s most visszatér- tek lassan a vendéglő bejárata felé. — Mondja csak, Mr. Firmin — őszintén, mi- nél szókimondóbb lesz, annál jobban szere- tem ; mondja, nem tart ön engem egy kissé
— gyanúsnak? . . A Negretti terraszát régi módi sze-
rint lámpák világiták, melyek meglehetős távolságban függtek egymástól, s a szí- nes üvegen át színpadias fényt vetettek
az oszlopsorra, s a k e r t pálmáira. Miss Hathaway kérdésére megvillant a Firmin agyában furcsa, össze nem illő helyzetök;
ő fekete papi öltönyében, s mellette e ra- gyogó szép leány, kinek Júlia finomúlt izléseáltal az imént kifogásolt öltözetére, vállaira halvány fényt árasztott a lámpa.
— Gyanús ?
— Nem azt akartam éppen mondani,
— javitá ki gyorsan. —F.rancziául inkább ki tudnám fejezni, amit akarok. Ön engem
— » outsider «-nek tart. — Úgy ejté ki e szót, mint egy született tősgyökeres párisi, egybevonva; abban az értelemben hasz- nálva, mint a lóversenyeknél. — Nem is' szólok a g o l f r ó l , t e n n i s r ő l , nagy csiz- mákról, de értem az angol társasélet crêm- jét, a modort, melyben az önök f i n d e s i è c l e hölgyei a politikáról, művészetek- ről, vallásról, tudományokról vitatkoznak.
Ön mindezeken — kívülállónak t a r t engem.
Bájos alázatosság rezgett hangjában.
— Mi sem könnyebb annál, mint ezek- ben b e n n e lenni, — válaszolá Firmin Rik-
— 29 —
hárd biztatólag. — Várjon csak, ha Ang- liába jön, tudassa velem; s ha Sir Saxon János nem veszi minden idejét igénybe, én
mihamar megmutatom önnek ama félel- mes magasabb műveltség nyitját. Bizonyo- san könnyen elsajátítja ön az idegen nyel- veket, s három hét éppen elegendő, hogy egész életére beleszokjék a társadalmi j argonokba,
Miss Hathaway fürkésző pillantást ve- tett a Firmin arczára; arczéle élesen raj- zolódott le az esti fényben. Kiváló, jellem- zetes arcz, — gondolá már másodízben ez este, és erős akaratra valló. Olyan ember, kinek barátságát, — bár pap, — érdemes
megnyerni, s ki — nehezen hódol meg.
— Ön hamar felfedezte hiányaimat.
Egy kevés divatos jargon, melyen a társa- dalmi életben megszólalhassak! Nos, ma még n e m birok e fontos tulajdonokkal, de még megszerezhetem. Erős érzelmek alakítják az egyéniséget, szokta mondani Pauline, s lássa ön, Mr. Firmin, • nekem abban még nem volt részem.
- — Az csak szerencse, önre nézve, — szólt Firmin kissé hidegen. — K é r j e az egek urát, hogy ne kelljen végig járnia a z t az iskolát.
Róza ismét könnyedén fölnevetett.
— Azt hivém, az életből fogom merí- teni tapasztalataimat, s egy nap többre megtanít, m i n t a d e c a d a n t - o k egész hal- maza, — s rámutatott a hivalkodó külsejű, ízetlen czimü könyvre, — többre megtanít, mint az összes p á r i s i d e c a d a n t - o k ösz- szevéve. .
. Maga sem tudta miért, — nevetése, vagy talán egy kézmozdulata hozta eszébp, — gyorsan mint a villám jelent meg Firmin lelki szemei előtt egy más alak, a Miss Hathawayé mellett. Mily ha- sonló egymáshoz a két szőke fej ! Csodála- tos, hogy csak most, egy óra elteltével, mit e leány társaságában töltött, ébredt fel emlékében ifjúkori szenvedélye! Eltűntek a pálmák, áloék, az oszlopos korlát, nem hallá a déli-éj édes zümmögését; Firmin gyermek volt újra, vágygyal telt sóvárgó
— 31 —
szivü ifjú tiszta lelkiismerettel; s karjában tortá ama nőt, kinek bűbájos szépsége tönkretette őt. Hallá a sokat mondó sza- vakat, ezt nem tenné meg másért az egész »Variété «-ból, — hogy este a ködös félhomályban a folyam partján találkát adjon egy ifjúnak. Egy-két csók; kezé- ben érzé a reszkető kezet, • arczán lehel-
letét . •
— Még van időnk, a JSTegretti kapuit későn zárják, ne fordulnánk még egyet ?
— rázta fel gondolataiból a Róza hangja.
— Nézze, most jön fel a hold, — s már kétszer intéztem önhöz ugyanazt a kérdést, Mr. Eirmin. ' ,·
A kert ' távolabbi részén tornyos, stucco diszitéses pavillon volt, a negyven év előtti franczia ízlésnek megfelelően.
Innen nézték a holdat, mely- Itália távol hegylánczai fölött · elhaladt; sápadt, for-.
mátlan fogyó hold, de a mely éppen ele- gendő az antisentimentalis emberek igé- nyei kielégítésére, — mint Miss Hathaway mondá.
f
— Es mi nem vagyunk érzelgősek,
—: folytatá, — csöppet sem. Józanok va- gyunk, mint a halálos ítéletet hozó bírák.
Vájjon micsoda mord, ádáz gondolatai le- hettek önnek, Mr. Eirmin, az utóbbi öt perez alatt.
A hold mind erősebb fényt vetett arczára, hajára, a mi még szebbé, bájo- sabbá, gyermekesebbé, ártatlanabbá tevé Rózát. Hajh, meddig fogja megőrizni ár- tatlanságát? Milyen hullámok dobják majdan zátonyra e gyönge bárkát, egy Clemm Pauline kormányzása mellett. A szánalom 'egy neme fogta el Eirmin Rik- hárdot.
— A fölött tanakodtam magamban, Miss Hathaway, hogy egy jó tanácsot ad- jak önnek, — túlságos önhittségre vall az, gondolja ÖD, ily rövid ismeretség után?
— Tanács? — A meglepetés egészen mesterkéletlen volt, kis fejét lehajtá.
— Ne olvasson tovább egy betűt se abból a könyvből, melyet kezében tart.
Nem sokat olvasott még belőle, ugy-e bár ?
— 33 —
— Csak a bevezető fejezeteket, de én elragadónak találom. A költő Dianaval ül egy asztal mellett. Előre sejteni lehet, milyen fordulatot vesz a dolog.
— Az ilyesmi nem az ön kezébe való.
— Sőt. Van nekem szemem, monsieur, s.azt nyitva is szoktam tartani. Miért ír- nának a regényírók másforma életet, mint á minőt a világban élnek az emberek ?,
Firmin nem vitatta tovább e kérdést.
— Fogadja meg tanácsaimat, ne ol- vassa él ezt a könyvet. A minap véletle- nül .a kezembe akadt, —folytatá, —Páris- tól Jenáig kitartott —
— S ön érdekkel olvasta, egészen belemélyedt, — kiáltá gyorsan a leány.
— Sokkal nagyobb mértékben, mint sem óhajtanám, hogy önt is érdekelje.
Nem önnek való történet az. Fogadjon en- . gem mentorául.
Miss Hathaway néhány pillanatig még hősiesen tartotta magát, aztán előre hajolva, a mily messzire csak birta, eldobta magától a könyvet. A pavillon a kert
A n n i é E d w á r d s : A k a l a n d o r n ő . 3
egyik messze eső kis szögletében volt, vagy harmincz lábnyira tőlük Nizza egyik nyil- vános ú t j a vi.tt keresztül. Teljes csend volt. Tisztán hallották a könyv tompa ütő- dését, midőn leesett.
, — Három francs ötven cent.oda.van!
— gondolá Róza, józan számító eszével; - aztán hangosan igy szólt: — Ez az, amire ,oly .nagy szükségem van, — mondá, össze-
csapva gyűrűs ujjait, — »egy mentor!«
Lássa, nincs, a ki vezessen. Szegény Pau- line egészen számbavehetetlen ami az ízlé- sét illeti, — 8 ig'y az én olvasmányaim eddig csupa léhaságokból álltak. ' .
Ez szelíd jelző, rózsavíz volt, a három francs ötven cent. értékű könyvre, melyet, az imént eldobott magától. Firmin nem fejtegette tovább: ő nem szeretett bírá- latokba bocsájtkozni. S az óra, a hely, ez a jelenet, ifjúságának feltámadt ábrándképe,
— s ez az élő alak, mely amazt felidézte bájaival, sokkal inkább elfoglalta gondo- latait. Es nagyobb, erősebb hatást - gyako- rolt reá, mint gyanitá! Ilyen lelkiállapot-.
— 35 —
ban legtöbben, 'még a harmincznégy éves bölcselkedők is. könnyen rahúl esnek egy ujabb varázslatnak, a múltak emlékein borongva. . · '
— Ön lesz az én -mentorom, nemde ?
— faggatá Firmint Miss Hathaway, mi- dőn kissé később elváltak. — Felírja ne- kem néhány könyvnek a czimét, — olya- nokat, minőket elolvasni é r d e m e s , — mielőtt bucsut venne a Negrettitől "és tőlem ? .'
s*
A LELKÉSZ, KINEK MÚLTJA VAN.
Clemm Pauline és nővére a. Negretti legszebb szobáit lakták az első emeleten;
azt a részt, melyet a mult tél folyamán,
— mily éles ellentét, — a legarisztokrati- knsabb vendégek: tizennégy ős-próbás kékvér Skóczia hegyei közül, vallott ott-
honának. . ' A mint Róza benyitott nővére szobá-
jába, kellemes dohányillat fogadta. Róza néha-néha maga is elszívott egy-egy cziga- rettát·. Mr3. Cl'emm szeretett dohányozni, s udvarlói gondoskodtak róla, hogy válo- gathasson a legfinomabb szivarkákban.
— 37 —
A szoba túlhalmozva volt virágokkal. Mrs.
Clemm nem élhetett virágok nélkül; imá- dóinak bő alkalom nyilt e téren is a költ-
séges figyelemnyilvánitásokra. Beárnyalt lámpa mellett kényelmes amerikai hinta- székben pihent hátradőlve Pauline — tét- lenül, ha csak a szivarozást nem vesszük foglalkozás-számba, mellette egy asztalkán néhány levél, névjegyek, egy pár sárga boritéku irodalmi termék hevert a leg- nagyobb zűrzavarban. Fáradtan felemelte fejét, midőn Rózát megpillantá —
' — N o s ? . . •
— Nos, nem faltak fel, egészen. — Miss Hathaway ledobta magáról köpenyét;
s az első tükör előtt, mely útjába esett,·
megigazitá fürtéit sötét szelnöldei fölött.
— Bizonyosan nedves volt a levegő, Pau- line. —. Es nagy komolyan vizsgálta a tükörben saját bájos képmását. — Olyan vagyok, akár egy e n d o r i boszorkány, tökéletes olyan.
— Be lettél mutatva néhánynak a hölgyek közül, Róza ?
• — Én — és· bemutatva! vájjon ki mutatott volna be, kedvesem? — Előbbre tolt egy széket, — mely alig volt kevésbbé díszes annál, a melyen Pauline ült, — s belevetette magát, lábát egy roppant ma- gas tabourethez támasztva. — Mr. Firmin, az uj vendég, tudod
— Tudom, — bizonyitá Mrs. Reuben Clemm.
— A sálonban elejtettem a könyve- met s ő felemelte. Több bátorság kellett e cselekedethez, mint felcsapni valamely el- veszett ügy védőjének. Aztán beszélgetni
kezdtünk. % *
— Aztán sétálni mentetek egy órács- kára, holdfény mellett —
— Oh nem, Pauline, tévedsz; — mondá Róza komoly lelkiismeretességgel.
-— A hold csak az imént jött fel; s hogy mégis láthassuk, visszafordultunk egy da- rabkán, mielőtt bejöttünk volna.
— S mit mondott az u j vendég, Mr.
Firmin·?
Róza könnyedén vállat vont.
' — 39 — -
— Azt, a mit minden ember, minden a n g o l mond, mig sikerül keresztül evicz- kélniök a szigetlakók· hagyományos félénk- ségén. Később talán érdékes tanulmányul fog szolgálni.'— Ez utóbbi szavakat mint- egy nagylelkűen tette hozzá.
' — Később, tehát lesz folytatása is?
Firmin Rikhárd tiszteletes urat ismerő-- seid közé számítod továbbra is ?
— A m i ismerőseink közé, miért ne?
Nyoma sem volt szavaiban a gúnynak.
Róza egyszerűen úgy vette a dolgokat, amint vannak; s ők tisztában voltak egy- más gondolataival. .
Mrs. Clemm félretolta czigarettájának maradványait, s feltűnő nagy pecsétgyűrű- jét kezdte vizsgálni balkezén.
-í— IJgy hát csak azt mondom, — an- nál rosszabb tisztelendő Firmin Rikhárdra nézve. Szegény ördög, legfeljebb is a Hathaway Róza tapasztalatainak esik mar- talékául. ' Pauline ritka szép asszony volt. Vonás- ról vonásra nézve ő volt talán kettőjük
közül a szebbik. Alakja karcsúbb, nyaka, karja teltebb, mint a lányé. De szeme nem birt a Róza kedves, vidám, bátor, nyílt te- kintetével. Paulinenak szép nagy aczélkék szeme van, de hideg szája,— bár mosolyra kész, és fogsora hibátlan — bizalmatlansá- gotébreszt benned. Hangja lágy, dallamos, .még ha a legkeserűbb dolgokat mondja is;
és —- ellentétben a Rózáéval — az érzel- mek egész skáláját képes kifejezni. Még csak azt kell megjegyeznem, hogy Mrs.
Clemm szép lenszőke haját kivétel nélkül, mindig, legyen a divat bárminő — halán- tékán 'és homlokán apró göndör fürtökben viseli; sötét szempilláiról a rossz nyelvek azt beszélik, hogy festi; álla határozott, kissé kemény metszésű.
Egyik vetéJytársnője azt mondá egy- szer, hogy az ilyen vágású áll, s az ilyen szőke haj birtokosnőjének rendesen sike- rülni szokott minden, amire vágyik. A szív- telen sors mégis nem egy vállalatát hiúsí- totta meg a szép Mrs. Clemmnek.
Az a szegény ördög tud vigyázni
— ál —
magára; Pauline, ne félj! .Eszes ember, hí- res, hitszónok, unalmas irodalmi szemlékbe unalmasnál unalmasabb czikkeket ir. Hunt Antal jól emlékszik rá, még Londonból.
Évekkel ezelőtt Cambridgeben együtt vol- tak. H u n t Antal sokat tud róla —
— Hunt Antal igen sokakról tud igen. sokat, — veté közbe Mrs. Regben Clemm. ·
r ' · · ' t
— Ugy látszik, valami nagy bánat érte ifjú korában Mr. Firmint. Nem hal- lottam végig a mesét; de neki múltja'van, határozottan, elvitázhatlanúj; és mint Hunt.
mondja, olyan lelkész ő; kinek múltja van.
— Hogy ne említsük jelenét, — mondá kissé fanyarul Pauline, —1 Mr. Firmin Rik- hárd nem egyéb mint a Mrs. Tredennick preux chevalier-je; azé a hölgyé, Róza, ki annyira magassan érzi. magát fölöttünk, hogy minket figyelmére sem méltat.
Miss Hathaway nevetett. — Ez még csak nem is u j tapasztalat, — barátaink barátai rendszerint lágymelegen szokták fogadni ösmeretségünket. ·
Mrs. Clemm> merőn nézett a ' f i a t a l lány arczára.
— H a legalább három hónapra m é g elbírnál hárítani magadtól mindennemű tapasztalatokat, okosabban tennéd, Róza, szavamra mondom. Egy asszony/tehet bár- minő tapasztalatokat, — még az érzelmek terén is, — lány nem tehet.
— Tehet a lány is, és fog is tenni, — mondá Róza hirtelen, vakmerően. — H á - rom hónapról beszélsz, — mert s z e r i n - t e d addig t a r t földi szabadságom, s ez időt én kellőképen élvezni akarom. Mikor
— akarom mondani, h a majd változtatni fogok helyzetemen, azt képzelem a kölcsö- nös boldogitás tanulmánya fogja igénybe venni egész lényemet.
_ Pillanatra, a Mrs. Clemm ajkai és -tekintete teljes összhangban voltak — hideg; kemény kifejezés sugárzott belőlük;
majd ellenkezésbe jőve, ajkai mosolyra nyiltak. . •
— Vieux jeu csupán az egész, nemde Róza? Az az ifjú lény, ki egy lélekzetre
— 43 —
akar is, meg nem is, az már a múlté, ugyebár ? .
— Ha te nem vagy Pauline, az áz ifjú lény már régen tisztában lenne szán- dékával.
— Szólj érthetőbben Róza. Azt aka- rod mondani, ha én nem lennék, Sir Saxon Jánossal »hűtlenül« szakítottál volna?
— Meg sem látom Sir Saxon Jánost.
Miért emlegessünk olyan nagy . szavakat, mint a »hűtlenség«.
— Igazad van; az émelygős nagy mondásokat magam is utálom.
. Mrs. Clemm felállt. Az egyik nyitott ablakhoz ment, s belebámult az éjszakába.
Aztán járkálni kezdett a szobában le s fel; könnyedén, kecsesen, de minden lépése elnyomott ingerültségre vallott. Szegény, öreg Paulineom! gondolá a lány. Nincs elég gondja a maga bajával, házasságával, va- gyoni ügyeivel, a soha nem szűnő apró tár- sadalmi tűszurásokkal, még én is nehe- zítem sorsát megfoghatatlan, csapongó kü-
lönczségeimmel. Róza töredelmes arczczal állt melléje. °
— Több, mint valószínű, hogy egy szép napon minden jóra fordul Pauline. H a Sir Saxon Jánost nem fogom folytonosan látni; s minél ritkábban kell majd reá gon- dolnom; ha leveleit h o z z á d fogja irni, azt hiszem, akkor nem lesz többé ellen- szenves előttem. · .
Mrs. Clemm nem hallotta, vagy nem akarta tudomásul venni, a különös ellent- mondásokból álló szerelmi nyilatkozatot.
— H a nem látnál engem magad előtt példakép, — kezdé Pauline, — ha nem lenne előtted egy összetört élet, minő az enyém, akkor értenélek. Nézz meg engem e pillanatban! A derült eget fölöttem el- homályosítja e félelmes amerikaiak és a Reuben gondolata, a »látszat« miatt e
szörnyű g a l f e r e - b e . k e l l menekülnöm! — s Pauline egy megvető kézmozdulattal az egész nagyon tisztességes társaságot, mely a Negrettiben időzött, együvé foglalta. — Előttem az »engesztelő« párisi ut! Egy
üveg alatt nevelt leánynak még értem, ha nincs fogalma a pénz hatalmáról. Téged nem neveltek üveg alatt.
— Nem; hála az égnek! — volt á
Róza válasza. ,
• * > '
— Es ösmerve a szegénység minden fázisát, nyomorúságát, szégyenét, — a foly- tonos megalázó harczot, hogy az éhes far- kasokat távol tartsd ajtódtól, s tudva mind- ezt: képes lennél ilyen sorsra kárhoztatni magadat, s elejteni egy olyan kérőt, minő
az öreg Saxon! ' A »szegénység« a Pauline szempont-
jából ítélve nagyon tág, nagyon .elvont fogalom. Az »éhes farkasok« alatt ez a hölgy a pörlekedő kereskedő, nyerészkedő kereskedő népet; jó barátoktól felvett köl- csönöket; követeléseikkel egy távol levő férjét unszoló ügyvédek csapatát értette.
Mr. Reuben Clemm, az igazat megvallva, szép összeg évpénzt bocsátott neje rendel- kezésére. Ha igényei szerényebbek, ha nem vágyik rá, hogy neki legyenek Párisban a legszebb öltözetei, mint ahogy ő volt tény-
leg a legszebb asszony,— ha képes lemon- dani a »Pénteki« páholyról az Operában, zártszékéről a PranQais-ben, hátas lovairól, Monté Carlóba tett látogatásairól: a va- gyoni gondok hosszú sorozatát keresztül lehetett volna húzni a Pauline szenvedései- nek' listájában.'
Hathaway Róza kezei közé rejté arczát.
Nem először történt az utóbbi-időkben hogy a két ifjú nő ilyen modorban beszél- getett egymással; s a leány kezdte belátni, hogy akarata lassanként gyengül a Mrs.
Clemmerősebb akaratának befolyása alatt.
Ha Pauline — nagyobb igényeivel a gaz- dagságra — szabad lenne! Beszélgetésük- ből kifolyólag, Róza kegyetleii következte- tésre jutva, felkiáltott: — Szeretném, ha Reuben Clemm már nem élne! — és hir- telen felemelé fejét.
Mrs. Clemm nem válaszolt mindjárt, ide-oda járkált a szobában, sóhajtva nézte magát a sokféle tükörben; aztán rakosgatni;
rendezgetni kezdett egyik asztalon. Szóra- kozottan- reáhajolt a kertészet egyik leg-
— 47 —
újabb remekére — nem valami hervatag ' bolti csokor volt, :— néhány Banksia rózsa,
egyik imádójának ajándéka, ki kétségkívül tudta, hogy Pauline többre becsüli a »Ter-
mészetet« mint a »Napóleonokat«.
— Beuben még soká fog élni, — t e bájos bohó kis teremtés, — legalább is kilenczvenöt éves koráig. Ez a Cleinmnek
"rendes életkora. Japhet nagyapa, ha jól
emlékszem, megérte századik születésnap- . ját. Es Reuben most hatvanegy eves. Ez -annyit jelent, hogy még harmincznégy éve van hátra, hogy a családi életkort betöltse.
Reuben korán kel, — folytatá Mrs. Clemm panaszosan. — Eszik, aztán ügyeit végzi;
sétál; ismét eszik; alszik; mindez óránként beosztva, pontosan. Az ilyen embernek fogalma sem lehet az izgalmakról, fárad- ságról, az élet kegyetlen' apályairól és da- gályairól, mik lassan megássák »Pogány«
sírunkat. Az ilyen emberek szive nem reped meg a bánattól. Az ilyen ember :8oh'sem lesz. vagyonbukott.
. —. Attól néni kell tartani, hogy Reu-
ben elveszítse vagyonát, — szólt közbe Miss Hathaway.
— Reuben örökké fog élni, és én — Róza, — néhány lépéssél nővére szé^e mel- lett termett, s formás kezét mellén ke- resztbe téve, mondá: — megölne az a gon- dolat, hogy tiz év múlva belőled is Bohé- mienne válik, minő én vagyok !
— Bohemienne? Az efféle elnyűtt sza- vak én előttem nem jelentenek semmit, — mondá a leány melegen. — Gondolj arra, minő barátokra tettünk szert Nizzában ! Egy Lady Di Loder ?
—, Csak annyiba vesz bennünket, mint egy-egy érdekes, u j regény-alakot. Ne képzelj nagyot a Hydra Châteaubani meg- hívásokról. Lady Di-nek szüksége van anyagra a házasság elleni támadásaihoz ; s minthogy nagyon magasan lakik Bumb- ledom fölött, nincs miben válogatnia.
— Nincs szebb asszony nálad sehol a világon, — erősködött Róza, — ünnepel- nek, bámulnak mindenütt. Te
En balhelyzetbe jutottam. — Mrs. / .
— 49 —
Clemm ismeretes volt szineskedő hajlamá- ról ; de e pillanatban őszinte páthosz szólt hangjából. — Rosszabb vagyok talán ko- romnál? Jobban szeretem a szép ruhát, él- vezeteket, zajos életet, mint mások? Job- ban elhanyagolom kötelességeimet? Nos, nekem nincsenek gyermekeim, nincs tűz- helyem —- e téren nem versenyezhetem a nagyvilág hölgyeivel. Bűnöm, — hogymás . nemzetiségből való vagyok; vagyis inkább, hogy^soha sem volt elég pénzem álláspon- tom beigazolására.
— Oh, idegen társaságban, — — akarta Róza félbeszakítani, de Mrs. Clemm gyorsan folytatá: — amolyan vegyes, sok- nyelvű fesztelen társaságban, Párisban, igen, még' eddig megálltam helyemet.
Ékes jelenség vagyok.
A leány mosolygott. — Nagyon ékes jelenség vagy Pauline, — s szeretetteljesen simogatá ruhájának redőit.
— De az ifjúság nem tart ám örökké.
Ki törődik az olyan ékességgel, mely nem
gekkel? Be kell következni a visszaesés- nek. S nekem semmim sincs, amire támasz- kodhatnám, semmim I
— Ugy látszik, én nem számitok, — veté közbe Róza.
— A te sorsodra nézve jobb lenne
/
»nélkülem«, mint »velem«. Ereztem én ezt nem egyszer az utóbbi két év alatt. Azt hiszed, — kiáltá Pauline, — nem értem meg a pillantásokat, mikor a sors »angolul beszélő« egyénekkel hoz össze, a legjobb minták közül; azt hiszed nem tudom miként gáncsoskodnak? Ki is ez a Mrs. Reuben Clemm? ah, igazán, nem illik kérdezni.
Kalandornő? Nem egészen. Emlegetnek valami zsidó férjt, valahol. Elég ennyi asszonyok ajkáról — ejh, de tekints csak körül a Negrettiben.
Róza helyeslőleg bólintott közbe-közbe.
— I t t van például Mrs. Tredennick
— találkoztunk már ezelőtt is, mikor te még iskolás lányka voltál; emlékszem a két jó barátra. Tredennick Tamás lelkész úr, — mint neje a vendégkönyvben siet
— 51 —
velünk tudatni, kisebb püspöki rangnak örvend. Ob mindent szentesítő püspökség!
Tehetném-e azt én, — kiáltá elkeseredésé- ben Mrs. Clemm, '— hogy fél Európát keresztül barangoljam egy idegen lelkész kíséretében ?
— Te sokkal szebb vagy Pauline, és jóval fiatalabb a minor püspökné asz- szonynál.
— S ha hatvan éves lennék is, csak úgy volna! Mi, a puszta Hágárjai, mi rab- szolgák vagyunk. Ügy van, ez az igazság.
Mások szabadon járnak, kelnek.
Miss Hathaway felállott. —: Minket ugyan nem nagyon bánt ez a szolgaság, — mondá vidáman. — Nem ismerjük bár a legmagasabb kiváltságokat, .nem barangol- hatjuk be fél Európát egy lelkész társa- ságában. De kárpótoljuk magunkat azzal, hogy nem vagyunk kötve senki fiához!
Soh'se töprengjünk! — mondá, k a r j á t a Pauline karjába fűzve, s kedveskedőleg egy nyitott ablak mellé vonta. — Lelkészek, Mrs. Tredennick, kitűnő délutáni beszéd-
4*
tárgy. Nem kell attól tartanunk, hogy az illem lidércznyomása megzavarja ál- mainkat.
. S mig eként csevegett, az eucalyptus ezüstös levelein keresztül Miss' Hathaway megpillantá a kis pavillont, hol alig egy rövidke órával ezelőtt meghallgata a lel- kész tanácsát — és követte is. -
L
' IV. ; ERŐS KÍSÉRTÉS. -
Clemm Pauline azok közé az asszo- nyok közé tartozott, kik mindent rosz- szabb színben látnak, mint amilyen való- jában, — mintegy akarattal beleélik magu- k a t bánatukba, bántalmaikba, — igy volt most is. . . .
. Tredennick Juliánná, ahelyett hogy Európaszerte kalandozna Firmin ítikhárd- dal, — az elmúlt tiz hét alatt példás^ hű kísérője volt Nizzában az ő kedves püspö- kének és nejének Mrs. Browne-nak. A két jó öreg, gyakori bronchitis rohamaik miatt, kénytelen volt egy időre elmenekülni
Angliából. A külföldön való utazáshoz épp oly keveset értettek, mint a franczia nyelv- hez; Mrs. Tredennick önfeláldozólag ajánl- kozott, hogy utazásuk alatt vezetőjük, ci- ceronejok, tanácsadójuk, általános védnö- kük lesz.
Hogy e miatt el kell hagynia férjét, otthonát, kedves két kis lányát, olyan kény- szerűség, miről Juliánná — bár nem először történt életében, — könyezve beszélt. O mindig úgy cselekszik, amint azt Tamás rendeli. Ez az ő támasza, védbástyája min- denben. Tamástól, kinek oly magasztos el- vei vannak a kötelességről, — mindenkor el kell fogadni a tanácsot, legyen az kelle- mes, vagy kellemetlen. Es valljuk be őszin- tén, Tamás rövid öt perez alatt rendesen tisztában volt vele, hogy mi legyen az ő eszményképe a kötelességről, — s mik a fe lesége v á g y a i , — és jó képet vágva hozzá, az elutazás mellett szavazott.
Szörnyen fogja nélkülözni Juliannát;
a gyerekek, a házviteli gondok, — egyet len mentő gondolata: Tredennick Klára.
— 55 —
— Mit tennénk Klára nélkül, a jó Is- ten tudja! — kiáltott fel a jó Tredennick Tamás, valahányszor Juliánná magára hagyta. — 0 a mi őrző angyalunk!
— Klára a mi nagyon haszna vehető másod unokatestvérünk, — lőn a Julianna válasza. — Ha te nem vagy, Tamás, most szegény sorsban, elhagyatva, Isten tudja hol hányódik, vetődik; te vagy egyetlen rokona, ki biztos menhelyet adsz neki.
. Esez a »hányt-vetett·« rokon nagyban elősegítette a Julianna szabadságát. Pau- line talán túlerős színeket használt, — de ezt be kell vallanunk, hogy Julianna jó darab földet beutazott minden évben, s ren- desen a Pirmin Rikhárd társaságában. Eir- m i n é s a »czimzetes püspök« a Julianna férje egykorúak. »Az én fiam,« igy hivta őket Julianna szomorú beismeréseként saját éle- medettebb voltának. Iskolatársak, egye- temi tanulótársak, jó barátok, kiket még a szent — és minden más köteléket kettésza- kító — házasság sem tudott egymástól el- választani. Mi sem természetesebb, m i n t
hogy az ő évenkénti szünidejük színhelye ugyanegy irányba terelődjék!
Magára hagyatva Tredennick Tamás . talán egész életében sem tárja fel . a Bá- decker vagy Bradshaw lapjait. "
. Egyszerű, otthon-ülésre hajlandó em- ber volt; szerette prédikáczióit és szerette hallani a saját mély hangját, szerette kert- jét, bicziklijét, méhecskéit. De Tredennick Tamás nem volt magára hagyatva:, s hozzá ajegszelidebb ember a világon, és augusz- tus első napjaiban, — egyik évben úgy, mint a másikban — Júlia és az ő »két fia« — a doveritengeri kikötőben hajóra szállva — tova párologtak. Amint átkel- tek a csatornán, vászon utiköntösébe bújva
— a rendes fehér öv nélkül, — Tredennick Tamásból valóságos kóborló lett, — amihez különben ezeknek a szelíd lelkű eúiberek- nek általánosan hajlandóságuk van. A nagy vendéglők, divatos mulatóhelyek a hegyek- ben, gyógy vizeket iszogató császárok és ki- rályok, rá nézve elvesztek, mint mondani szokta.. De ha tarisznyáját a hátára veheti,
— 57 —
felül bicziklijére s mehet, amerre neki tet- szik, — akkor boldog. Az ő Ízlése általában a Paul Potter-ek és Teniers-ek művészete felé hajlik; a félgarasos újságok, kis korcs- mák s az a társaság, minőt ott talál, — neki elég. S mondjanak akármit, bárminő, kovászszal sütik is ott a kenyeret — az a
haszna mindenesetre meg van az ő szerény igényeinek, — hogy mig ő gond nélkül távozik, Firmin Rikhárd helytt áll, hogy a málhákra felügyeljen és őrködjék a kis Mrs. Tredennick fölött.
Jelenleg a két barát szabad. Tamás csöndes otthonában pihen, mig Júlia köte- lességszerűen a püspökéknek szenteli ma- gát. Firmin Rikhárd pedig egy lelkész- társával élvezi a húsvéti ünnepek rövid perczeit. A társadalom három igazhitű tagja állhat-e távolabb a rágalmazó gyanú- sításoktól ?
— Erős kísértésbe jöttem, hogy vissza- menjek önnel Angliába, Rikhárd. Gondolja meg, tiz hét, Tamás és a gyerekek nélkül!
De Mr. Yernon nem szívesen venné!
— Sőt! Ne feledje, hogy ő szerelmes;
minden csinos nő arczában, kivel találkozik, a »Janet« vonásait látja.
— Az ön különös elméletei szerint!
En csak annyit tudok, hogy a szerelmes emberek még csak meg sem látnak mást, azon az e g y e n kivül. De annyi bizonyos, hogy Browne-ékat nem hagyhatom cser- ben. Holnap elkísérem szegény öregéket San Remóba, ott találkozunk Portaling- ton-ékkal, s onnan mindnyájan indulunk tovább Róma felé. A h ! sóhajtá Julianna, ha vágyaink szerint intézhetnők sorsunkat!
— Hogy a barátaink iránti kötele- zettséget ne is említsük! Ón azt mondja, Mrs. Tredennick, hogy én vesztembe roha- nok. Lássa, jobb lenne, ha ön itt maradna Nizzában és őrködnék fölöttem.
Meleg napsugaras délelőtt volt. A
»Promenade des Anglais«-en, hol a két jó barát sétálgatott, csak úgy nyüzsgött a sok járókelő. A püspök és neje a kora- reggeli órákban eltávoztak, és Tredennick Julianna öntudatlanúl oly boldognak érezte
— 59 —
magát, mint egy felszabadult rab. Szere- tett ő Mrs. Browne-nal kijárni a mezőkre vadvirágot, páfrányt szedni, szívesen olvasta a püspök által megjelölt könyveket, és le- gyünk igazságosak, e kötelességek teljesí- tése alatt még csak nem is gondolt arra, hogy Tredennick Tamást ezért esetleg elő- léptetik! De oh! mennyivel könnyebben lé- legzett szabadságának tudatában! Felölté magára legújabb reggeli öltözékét, s azt képzelé, tiz évvel fiatalabbnak látszik; tudta, hogy az emberek suttognak, visszafordúl- nak utána, a mint együtt sétál Nizza egyik kitűnőségével, Firmin Rikhárddal!
— Ha tudnám, hogy valóban ve- szély fenyegeti önt, lemondanék Rómáról, Browne-ékról, mindenről; de attól nem félek. S aztán itt lesz Mr. Vernon.
— Ha eljön. A Vernon lelkiállapotá- ban levő emberekre nem lehet bizton szá- mítani.
— Akkor sem félek; helytt áll ön sa- ját magáért! Volt ön már ehez hasonló . körülmények közt máskor is, úgy-e?
— Nem egészen, — kiáltá Firmin, fel- idézve emlékébe. azokat a kedves, derék, elő- kelő, jól nevelt leánykákat, kiket Juliánná időről időre kijelölt számára, hogy szeres- sen b e l é j ö k . — E n n e m vagyok veszedelem-r ' ' t ben de hogy is lehetnék! Es Hathaway Rózát éppen nem tartom veszedelmesnek.
. Mrs. Tredennick merengve nézett a tengerre. — Az az ifjú hölgy nagyon is szép, — mondá mérsékelt lelkesedéssel. — Vájjon minő a lelke ? Szereti előtérbe lép- tetni saját személyét? Hangosan beszél? és társalgása megfelelő magaslaton áll a szép- ségével?
— A »keztyűdoboz-kép« magasla- tán ? — nevetett Firmin Rikhárd. — Ked- ves Julianna, hogyan lehetne darabokra szedni a nők'szépségét ? Miss Hathaway rendkivül szép. Hangját meg lehet hall- gatni, és' úgy látszik értelmes.
— Vagy úgy. Tehát a veszedelem csakis bájos ábrázatában rejlik. De meg- jelenése — . önnek is el kell ismernie — szörnyű!
• — 61 -
Firmin nem ismert be semmit. Tisz- tában volt nem csak azzal, hogy a Róza . szépsége megrészegité, de — ami még erő- .sebb hatást gyakorolt reá, — hogy a múlt
• és. jelen bámulatosan egybe olvadt szemé- lyében. Nem ugyanez a szem, ugyanez a mosoly, e bájos leányos alak tette-e őt rab- jává tizenkét évvel ezelőtt?! S ennek· tu- data némává tevé. Tredennick Tamás előtt néha-néha tanuk nélkül, esténkint pipaszó mellett, feltárta szivének régi sebeit. De Juliannának sohasem szólt ifjúkori szerel- méről ; noha Julianna tapintatával, nagyobb világisméretével, és könyvből tanult sze- relmi tapasztalataival sokkal résztvevőbb bizalmasa lett volna, mint az ő nehézkes, darabos férje.
— É n nem tudom, hogy a férfiak helyesen értelmezik-é a »megjelenés« ma- gasabb jelentőségét. A megjelenés alatt azt kell érteni, nemde, hogy valakinek a teaöltözéke Worthtól való, kalapja — •
— A megjelenés semmi összefüggés- ben nincs a ruhával. Ma már minden nő,
kinek van hitele, — néha még azok is, kiknek nincs, — illőképen öltözködhetik.
A megjelenés, — oh, de én nagyon rossz magyarázó vagyok, — a megjelenés mind- azt kifejezi, mivel az ön feltűnő kalandor- női, szegények, n e m b í r n a k .
— Feddhetetlen hirnév ? Régi ősi név, mi? Vagy ha ezek közül egyik hiányzik, egy felgazdagodott nagyapa? Ezek a finom árnyalatok nyomatékkal bírhatnak az an- golok közt, — mondá Firmin fagyosan. — de barátnőink —
— Barátnőink!
— Mrs. Reuben Clemm és nővére tulajdonkép egyik országhoz sem tartoz- nak. Mit tudhat két vándor kalandornő, — ön tanitott-e kifejezésre, Júlia, — mit tudhat ez a föltűnő két ifjú hölgy az önök becsületes angol felfogásairól?
Firmin m o s t még C3ak tréfált. A Júlia gondolatai hirtelen más irányt vet- tek. Nagylelkű lesz. Titokban ő magát a Firmin jó szellemének tartotta. Ha tudná, hogy azzal a leánynyal, kit szeret, boldog
— 63 — .
lesz, úgy hivé, ő lenne az első, ki a házas- ságot tőle telhetőleg elősegítené. De férfi és nő között kötött barátságnál könnyen be- férkőzik a gyöngédebb érzelmek közé a hiúság és az alattomosság. A Julianna fia- talsága rég elrepült, egyedül Firmin köté még az ifjúsághoz. A Rikhard sötét élet- története, hírneve, elragadó, bár csak hal- vány fényét vetette a regényességnek a Julianna . életére. A hiúság nem egyszer elragadta Júliát, hogy szellemi tehetségé- nek derüre-borúra tömjénezzen. Neki olyan, szokta mondani, mintha ezt a predikácziót már hallotta volna; mintha ezt a czikket már olvasta volna valahol. Nem, mintha nagy kritikai jártasságot akarna magának tulajdonítani, de egy kevés önálló Ítélettel birbat mindenki.»Gondoljon csak a Moliére gazdasszonyára!« Kiváltságai közé tarto- zott. hogy a Mr. Firmin e l s ő g o n d o l a - t a i t meghallgassa. Aztán itt-ott egy be- kezdést, néhány »jelentékteleneszmét« volt alkalma ilyenkor sugalmazhatni.
Firmin volt a lánczszem, mely Julián-
nát az ifjúsághoz kötötte. A Firmin házas- ságával kialszik a fiatalság illúziójának utolsó halvány csillanásá. Sokszor szembe- nézett már Julianna ezzel a kegyetlen igaz- sággal.. Negyvenhárom éves korában már nem lehet reménye egy nőnek újabb bará- tok hódításához. Es Julianna nyári vándor- utait ezentúl a Tamás,'— egyedül a Tamás kíséretében fogja megtenni T o u j o u r s Tamás! Ha valakinek e l s ő g o n d o l a - t a i t óhajtja meghallani, — nem lesz más választása, mint a Tamás prédikácziói.
Ruhái, ebédjei, gyermekei, férje, vallásos buzgalma, megmaradnák, — de a varázsos fény hiányozni fog mindenből. A Firmin házassága meghúzza az önámitás lélek- harangját. Olyannak fogja látni magát, aminő. Csúnya kis felesége egy közönséges vörösképii falusi lelkésznek, kinek mély basszus hangja van, nagy előhaladásokat tesz a bicziklizésben és méhecskéit ápolja'.
— Kalandornők? Hiszen ez a baj éppen! Beismerem, hogy a Miss Hathaway arcza —
— 65 — .
— A keztyűdoboz-kép ? — kérdezte szárazon Firmin.
— Szegény, igazán kellemetlen hely- zetben van. Ki fogja elvenni? Ki óhajtana egy Mrs. Reuben Clemm-mel rokonságba
keveredni ? ' A Firmin Rikhárd válasza nagyon
könnyelműen hangzott. Hogy Rózát bír- hassa, nőül, szerinte bárki szívesen elfo- gadja Paaulinet sógornőjének.
Róza! Panline! Szegény kis Mrs. Tre- dénnick csak úgy kapkodott a lélekzet ntán e' hallatlan bizalmasság hallatára.
— Tudja Rikhárd, én nem vagyok keményszívű, nem vágyok mindenben a
»Mrs. Grundy« elveinek a követője,
— A megboldogult »Mrs. Grundy«, kit Kensal Greenben temettünk el, amaz ifjúval együtt, — ah Julianna, ön kétség- kívül a női emanczipáczió hive.
" — De azért ázt mondom, hogy a nő- ket társaságuk után szokták megítélni: •—
kik a Mrs. Clemm barátai?
A n n i c E d w a r d s : A k a l a n d o r n ő . 5
—' A Maison Negréttiben nincsenek barátai, természetesen.
— Én barátnőit értem. Két-három kéteshirű orosz hölgy Monté Carloban?
A mi kedves fóherczegnőnk tudott felölök ' egyetmást. Olyan nők, kik Párisban —
— Kedves Mrs. Tredennick, kössünk békét. Tudja, hogy én nem kapok a skan- dalumokon, de akinek van füle, kénytelen hallani, s a mi főherczegnénknek is van tör- ténete. Elmondjak egyetmást a főherczegné fiatal koráról, — hiteles forrásból tudom.
Julianna idegesen nevetett. — Az ön érvei nem érvek, — szólt elpirulva. — M i összefüggést lát a főherczegné ifjú évei,·
s a Mrs. Clemm jelene közt? Ezekhez ne- künk semmi közünk. Mondhatom,ha v a l ó - b a n tervben lenne'a házasság FirminRik- hárd lelkész, Fosbrooke plébánosa és Miss Hathaway Róza közt, akkor sem vitatkoz-
hatnánk élesebben a dolog fölött. . És Julianna bámulatos könnyűséggel tért át más-más beszédtárgyra; mindig ér- dekes dolgokat hozva fel, egészen lebilin-
— 67 — .
cselte hallgatójának a figyelmét. Mily nap- sugaras, derült félóra követkézett erre; ra- gyogó vidám fény lengett vizén és földön.
Julianna a természetért magában véve nem nagyon rajongott, de ez az áprilisi regg örökké megmaradt emlékezetében; az Es- terei messzi csúcsai, a kikötő, a sok kis ha- jóval, vöröses lengő vitorlákkal; emlékszik -
minderre, — nem a hegyre, az égre, vagy a tengerre, -— de úgy emlékszik rá mint életének egy korszakalkotó jelenetének színhelyére.
— Itt jönnek a mi kalandornőink, — szakitá félbe hirtelen Mr. Firmin a beszél- getést, — egészen más tárgyról beszéltek,
•Clemm Pauline és Hathaway Róza két nem a -legjobb hírnévnek örvendő orosz herczeg kíséretében. — Szembenézzünk az ellenség
· r
gel, vagy megszaladjunk, Julianna? En az ön kezébe teszem sorsomat.
Tredennick Julianna egy pillanatig habozott, mintha különböző eshetősége- ket venne fontolóra. Aztán vidáman elő- lépett. * ·
' 5*
— A saját· ítéletünkre is adnunk keli / valamit. Rákhárd. En ösmerem a két Ob- lonsky-t, és fogadnom kell köszöntésüket ;- önnek, azt hiszem, szintúgy köszöntenie k.ell Miss Hathawayt; a rettenetes Mrs. Clem- met ignorálhatjuk! " '
Az alatt az ürügy alatt, hogy naper- nyőjével jobban beárnyékolhassa magát,.
Júlia átment a Firmin jobb oldalára, a ve- szedelmes oldalra, hogy ha jön az ellensége "
saját testével védhesse a támadás ellen. De # mit ér a hősiesség a véletlen játékával szem- ben? Amint közelebb jöttek, Júlia megdöb- benve látja a kis csapat újabb alakulását;
— óh! mennyire meglazult a főnemesség erkölcsi érzése! ime, Lady Di Loder is hoz- zájuk csatlakozott; Lady Di Loder, kit az elmúlt tiz hét alatt hasztalan igyekezett meghódítani a kis Mrs. Tredennick; Lady Di Loder, kinek házában a királyi vendé- gük nem tartoznak a ritkaságok közé, — és ő ismeretségben van e z e k k e l a höl- gyekkel! - · ·
Ha Julianna a Pauline szempontjából
— 69 — .
ítélné meg a dolgot, nem lenne r á olyan nagy hatással. De Julianna nem tudja, hogy Lady Di Loder »mint regényalakokat te-
kinti őket legközelebb megjelenendő há- rom kötetes könyvéhez, melyben hadat üzen a házasság ellen; és nein válogat, honnét veszi a mintáit·,« miként Pauline mondta volt. Különben sem maradt sok ideje bölcselkedésekre, — s csak egyet lá- tott tisztán maga előtt, a közeledő öt tag- ból álló kis csapatot. Pauline és Róza Worth-toilettekben; Corot-kalapokban, két tatár-fejü »English-tailored« fiatal ember,
• és »Lady Di Loder« — magas alak, viasz- sárga arczszin, üveges, kidülledt szem;
szanaszét lengő csepüszerü haj, rajta — j ó l ' betöltött 50 éve daczára — matrózkalap,
sétabot, orrcsiptető...
•Julianna megkülönböztető tisztelet- teljes meghajlásban részesité az oroszokat;
hiába — herczegek csak herczegek, bár- mily sajnálátraméltó körülmények közt ta- lálkozzunk is velők. Lady Dire nyájasan mosolygott. Szeretetreméltó enthusias,ta!
