3 0 8 i r o d a l o m .
szó. Itt figyelembe kell vennie a nevelésnek, hogy — amit az első értekezés nő-írója nem tudhat — sokkal nagyobb csalódás az, amit a fiúnak még többé-kevésbbé érzékeny lelke a mai viszonyok között átél, mint az, amely a lassú, rendszeres fölvilágosítás következménye lehet.
Más jó következményeire utalt a másik értekezés. A fődolog, bogy itt az egész emberiség életfölfogásának lassú idomftásáról, nem egy nem- zedékéről van szó és ez, ismételjük, csak a nevelésnek lehet föladata.
G—s.
A
Li'Enseignement p a c i f i s t e a l'école p r i m a l r e par I. Guichard et I. Voinchet (Reims, imprimerie populaire, 1906, 88 lap).
Még néhány év előtt a jó nevelés követelte divat volt a béke- mozgalmat fölényesen lesajnálni s annak legjobb esetben is csak elméleti, avagy ideális értéket tulajdonítani. Ámde mióta, s főleg az interparlamentáris konferencia intézménye révén, államférfiak, sőt állam- fők is komoly .figyelmükre méltatják, a «szélesebb körök* is kezdenek iránta érdeklődni.
A címül írt kis könyv a kérdésnek psedagogiai oldalát világítja meg talpraesetten. Mert jegyezzük meg, hogy külföldön régóta fel- ismerték ennek a mozgalomnak nevelésügyi jelentőségét, melynek ott tekintélyes irodalma is van. Séve (1893), Zoliinger (1894) és Triebei- nek a Mayer-Markan-féle paedagógiai értekezések gyűjteményében megjelent kísérletei még tapogatództak, holott a most megjelent fran- cia müvecske egész beosztásán meglátszik, hogy a szerzők tisztában voltak azzal, bogy mit akarnak s dicséretükre legyen mondva, bogy törekvésüket siker koronázta; olyannyira, bogy még a békemozga- lomnak ellenségei is kénytelenek lesznek vele komolyan foglalkozni.
Mert nem kevesebbről van itt szó, mint egy első, de tudatos rend- szerről, mely arra tanít, bogy hogyan lehet már az elemi iskolában az ifjúságot módszeresen a békére nevelni, velük az erre vonatkozó ismereteket célszerű alakban közölni s ennek révén érzelemvilágukra hatni. Mintegy csíráját látjuk itt, ba nem is egy ú j tantárgynak, a béketanításnak, de legalább egy oly gondolatkörnek, mely egy n e m távol jövőben minden kulturnemzet iskolai nevelésének szerves részét fogja tenni s a különböző tantárgyak keretébe, mint felette nevelő rész, szépen és kényelmesen beilleszthető lesz.
A szerzők a tananyagot a következő öt kategóriába osztják:
1. Gondolatok, közmondások és aforizmák (16—25. lap), melyek irás- mintákul, nyelvtani vagy értelmi elemzésre, avagy fogalmazási tótelekül szolgálhatnak. 2. Prózai és költői szemelvények olvasásra, helyesírásra, vagy megbeszélésre (26—49. lap). 3. Számvetés (51—57. lap): a bábo-
309 i r o d a l o m .
rúk költségeiről és az államok költségvetései alapján a tanító kellő szemléltető példákat állíttat az ifjúság szeme elé. 4. Olvasmányok a béke és a háborúk köréből (58—71. lap): magánolvasmányok, esti tanfolyamokra és a felnőttek oktatására. 5. Minták békeünnepélyek rendezésére (73—77. lap) zene-számokkal. Az ezen öt pontban cso- portosított anyagot csaknem kizárólag francia írók (Voltaire, Fénelon, Béranger, Victor Hugó) és művészek szolgáltatták, újabb s mintegy önkéntelen bizonyságául annak, hogy a békebarátok nem küzdenek a hazafias irány ellen; de egyúttal követésre méltó például, bogy más nemzetek hasonló vállalkozásban lehetőleg szintén így járjanak el.
A bevezetésben, az első 15 lapon, a szerzők a béketanítás jogo- sultságát teszik szemléltetővé különböző kongresszusok és egyesületek idevágó tételeinek és határozatainak közlésével; a végén pedig a tan- személyzet részére szánt közleményekkel és bibliográfiával találko- zunk. A derék művecske megérdemli, hogy minél szélesebb körben terjedjen és éreztesse áldásos hatását, még pedig nem csupán* az elemi iskolákban, hanem azokon túl is. Kemény Ferenc.
Külföldi lapszemle.
Z e i t s c h r i f t f ü r P a d a g o g i s c l i e P s y c l i o l o g i e , P a t l i o l o g i e u n d H y g i e n e . Kiadja: Kemsies Ferdinánd és Hirschlaff Leo. VIII. évfo- lyam, 1906.
Az ifjúság nemi felvilágosításának kérdésével liárom cikk fog- lalkozik. Bosentbal az orvos, Witte a pap és Kemsies a paedagogus szempontjából vizsgálja a kérdést. Mindhárman arra a határozott álláspontra helyezkednek, bogy a felvilágosítás úgy egészségi, mint erkölcsi szempontból szükséges. Ha a szülők és tanítók a gyermekek ezen irányú érdeklődésének azzal akarják útját vágni, bogy min- den kérdést elutasítanak, ezzel csak azt érik el, hogy a gyermekek cselédektől, alacsonyabb értékű iskolatársaiktól szerzik be a nemi életre vonatkozó tudásukat, amely így a titokzatos és tiltott dolog ingerét nyeri s a gyermek képzeletét határozatlan és ismeretlen dol- gokkal szennyezi be, alapját veti az érzékiségnek, aminek szerfölött gyakori következménye az önfertőzés és a korai nemi érintkezés.
E bajok meggátlására Bosentbal a felvilágosításon kívül a test edzését ajánlja, testgyakorlatokat és ifjúsági játékokat, amelyek a testi erőt megfeszítik, az akaratot erősítik s így a gondolkodást a nemi életről elterelik. A felvilágosításnak szerinte egyéninek kell lennie és így az iskolára nehezen lehet bizni ezt a feladatot, amelyet legter-
