SOMOGY NÉPRAJZA I.

(1)

2 0 6 Y NÉPRAJZA i

w

(2)

(3)

SOMOGY NÉPRAJZA I.

(4)

SOMOGY NÉPRAJZA I.

Főszerkesztő BAKAY K O R N É L

1 9 7 5

K a p o s v á r

(5)

SOMOGYI NÉPKÖLTÉSZET

Gyűjtötte és szerkesztette EGYÜD ÁRPÁD

1975

K a p ó svá r

(6)

Lektorálta:

KRIZA I L D I K Ó

Zenei szerkesztő:

OLSVAI IMRE

A címlapot tervezte:

S E G E S D Y K A T A L I N

A balladaillusztrációkat készítette:

SEGESDY K A T A L I N

Technikai szerkesztő:

FARKAS BÉLA

Kiadja:

A SOMOGY MEGYEI MUZEUMOK IGAZGATÓSÁGA, KAPOSVÁR A kiadásért felel: dr. Bakay Kornél megyei múzeumigazgató Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében iooo példányban. - 75. 3., 1319 - Felelős vezető: Farkas Béla igazgató

KF eng. sz. : 48482/1975.

(7)

KÖSZÖNTŐ A SOMOGYI NÉPKÖLTÉS ELÉ

Minden előszó köszöntés. Irodalmi fogalmazással így is mondhatnám, az előszavak a köszöntők műfajába tartoznak. És oly sok ágúak lehetnek, amilyen ágasbogas maga az „élet-fája", amelyet ábrázolva pásztoraink karcoló kései nem

egyszer épp ősi rokonságokat bizonyítanak. Messzi északi, vagy keleten maradt rokonok képzeletvilágát idézik.

De kell-e köszönteni külön is a Somogyi népköltést? Olyan ritka vendég lenne házunk táján, hogy külön köszöntővel álljunk eléje. Az is igaz, köszöntjük a mindennap látottakat is. így én is csak ilymód köszönteném őt, a köztünk és velünk élőt, de azért egy kicsit megkülönböztetett hanggal és kicsit mélyebb ka

lapemeléssel. Kijár neki nemzeti életünkben! Mert, hogy létezünk, s hogy így, s hogy még saját jegyekkel és a szó és szavak szép más lejtésével és a szellem sajátos képeivel és izeivel, azt bizony elsősorban neki köszönthetjük, a magyar nép költészetének, amely nemcsak teljességének közös kórusával, de a belőle ki

emelkedő kisebb szólókkal és karokkal is őt idézik. Ezt a közös népi költészetet.

Rbben az egységben külön szín és nekem és talán mondhatom, hogy nekünk mindnyájunknak külön öröm üdvözölni, ebben az egészben, a somogyi népköl

tés kórusát. Vikár gyűjteménye után ezt az Együd Árpád szorgalmával összegyűj

tött anyagot. Nemcsak a gyűjtést, de a kiadást is, mert tudom, hogy egyetlen megjelent sora ma sem lesz hiábavaló. Erősítő és bizalom ébresztője, szellemet és nemzetet nevelő és tápláló erő, mégpedig épp a nagy közösségek érdekében.

Ez az erő sugárzik a Somogyi népköltésből is közénk. És kell ez, annak a világnak, amelynek képei e balladai tömörítésekből, vagy dalformájú kisebb re

meklésekből szólnak felénk, annak a világnak ma mi vagyunk a folytatói. És ezekből - ismerve a költői műfajok természetét - tudjuk, hogy legtöbbször né

hány sorukból is jobban megismerjük a múltat, mint a hosszú írások hasábjairól.

Mert a népköltési remek, de még az átlagos szintű is, mindig a lényeget emeli ki a szereplő és az öt körülfogó világ szép vagy tragikus valóságából. És mind

kettőből, de méginkább az utóbbiból, bőven jutott a somogyi „pógárságnak", hogy a sajátmagát nevező szavával említsem meg a parasztságunkat jelentő so

mogyi népet. Azaz a „pógár" nálunk egyértelműen parasztságot jelent.

Ünnepeiből idézi a szabad pásztor nyílt és okos rátartiságát, amely Csoko

nait is lenyűgözte zselici útja alkalmából. Külön kiemelve, meg is írta ezt. Ok

(8)

voltak azok, akik állattartó és nevelő ösztönükkel még az uraság '-jószágát is sajátjuknak tekintették. Ügy védték is, mert - „Ki a juhát nem teleli, - Jövő nyáron nem is feji." - De úgy is kezelte-. - „Üres bogrács, hús nincs benne, - Szalaggy bujtár hozzál bele - " . Külön, a betyársággal sógorságot tartó társada

lom volt ez. Külön törvényeit okleveleknél hitelesebb Urai realizmussal fogal

mazva bizonyította is. Így ez a népi költészet nemcsak irodalmi, de történelmi forrásanyag is. Az akkori élet szinte minden akta mögé rejtőzködő valóságára és árnyalt életvitelének lényegére rávilágító, népünk költői képteremtő erejének vizsgálata közben. Líránk mai vitelü képalkotásának e századi fölvirágzására, sőt még a mai magyar líra szimbolizmusára és szürealizmusára is utal!. . . És az, elkésett, mai népi-indítású avant gardizmusunk nem e szókincsből táplálkozik? . . . Csak olvassuk és ma is tanulhatunk ezektől az ismeretlen költőktől. Hiszen, hogy is mondja a betlehemező pásztor: - „Rózsaszín bolhák bizseregjenek szakállad- ban" - és a szent szundításában az éhes pásztor így mondja: - „Gyomrom mo

rog, hasam korog. - Álmomban szép menyecskékkel álmodom. -". Egy földön

járó betyári pásztori betlehemes világ színpada kerekedik elénk, amelynek, mé

lyére nézve, igen érdekes művelődés és vallástörténeti következtetéseket vonha

tunk le.

A Somogyi népköltési gyűjtés is igen határozott vonásokkal feszül ki anyagával a szellem és a lelkiség-ábrázolás igen ellentétes pólusai között. Figyel

meztet egy népkarakter és egy népréteg jellemének jegyeire, amely a „ - cinege

madár . . . drága violám" . . .hangjából egyszerre csap át a ,, - kutyák nyalják a véredet -" indulatába... - Emberi ez? Igen. . Általános is? Igen, az is, de itt más történelmi és környezeti helyzetek, társadalmi és gazdasági körülmények szorításából indult. így lett aztán, épp általuk színezve, alaki és szín és hang és tánc vonásaival és mozdulataiban és vérmérsékletével is más a többitől. Mert a mély és a messzi somogyi múltból táplálkozik. íme: ,, - Fogjad hosszt haját - Kössed lófarkához - Vágtassál el vele - Tüskének, bokornak" - balladai képé

vel, a Rákóci kis úrfiban, a török idők szenvedéseinek idézője.

- És a sok rabének? - Nem idézi-e a kaposi és zala-egörszögi, a tapsonyi

„vármegye vasát", a szigeti börtön sötétjét, a sümegi és kaposi törvénykező urakat? - íme kilenc szava is mindennél tömörebben fogalmazza meg e vdág balladai lelkét. Ki más tudja ezt, ekkora megrendítő erővel, idézni: - „A töm

löc teteje - Takarózó dunyhám. - Két felül oldala - Az én hálótársam" -. De képzelete a legsötétebből is pávai ragyogású. Mert a páva büszke, keménytartású és cifra, gőgös madár. Akárcsak a somogysági cifraszűrös, baltalapjának, tükré

ben borotválkozó somogyi betyár volt. így aztán nem véletlen, hogy a szabadság segítő madarának a pávát választották, mely a szájában a raboknak vizet hoz.

„Igyatok, mosdjatok", hogy megtisztuljanak, felüdüljenek és föl is száll a vár

megyék házaira, hogy szabaduljanak. Valahogy így kerülhetett ez a szép jelkép

(9)

a pásztor és betyár képzeletbe és versekbe. Mert kell a szabadulási Ahogyan mondja az ének a sok erdei és nádi legény szavával: - „Kár vóna énnekem - A fán megszáradom - Szép sarkantyús csizmám - Széllel kocogtatni." -

Mesterségem és szívem ügye a vers, már sokszor is olvastam ezeket, de nem tudom idézni e remekléseket ma sem megindulás nélkül. A mesterműveknek kijáró tisztelet adózásával forgatom a nyelvemen a szavait. És itt ezekben a szívenütő, gerincborzongtató szépségekben van a népköltészetnek ma is egy

aránt elragadóan szólító ereje ... Igen, mert a remek, sohasem veszti ŭ vérét...

Mindig melegít, akár a tűzhely. Műköltészelünknek pedig ősi „szabadtűzhelye"

a népköltészet. Nyissuk csak fel az ajtaját, mert ha, és épp a költők tudják - a magyar nép pedig költői nép - azt is, hogy „keserű a borostyánja levele", de a „rozmaringból" való kilincs mögött azt is tudják, hogy ott van e kötetünkben is ez a tűzhely. Hajoljunk csak hozzá. Ne csak külszínesen, mint a divatba jött népi bútorok és népi tárgyak után idegen szívvel szaladgálok teszik, de lélekkel.

Így, akkor, szülői szavával szólít: - „Édesanyám voltál, - Mért nem tanítottál. - Gyenge vessző voltam - Mért nem hajlítottál." - És tanít, csak meghallgatásra is találjon nálunk, a mi szívünkben is a szava . ..

Ezzel köszöntöm ezt a könyvet, a gyűjtőjét és a nemes vállalkozást.

Kaposvár, 1975. január 14.

TAKÁTSGYULA

(10)

(11)

BEVEZETÉS

Ez a kötet a somogyi népköltés vázlatos keresztmetszetét szeretné adni az

által, hogy értékei közül mindenből bemutat néhány típust, gyakran egy-egy fa

luból és személytől többet is, jelezvén népünk gazdag alkotó képességét, hagyo

mányőrző szellemét.

Megyénk szülötte - a hetesi Vilkár Béla - már a múlt században megkezdte Somogyban, majd az ország más tájain is a folklór alkotások gyűjtését, amely

ből több ismert kötet jelent meg. A mi kötetünk szeretné úgy tájékoztatni az érdeklődőket, hogy egy összefoglaló képet nyújtson Somogy népköltészetének főbb részéről. Ez a kötet mintegy harmadát teszi ki gyűjtésünknek.

Nem kerülhetett bele kötetünkbe a bőségesen talált hiedelem-anyag, néhány szép mese, betyártörténet, s a környező megyékben talált folklorisztikai anyag sem. Ugyancsak más alkalmat kell találnunk arra, hogy a megyei és országos pályázatok során összegyűjtött témákat megjelentessük.

A somogyi dalokon, balladákon kívül bevettük kötetünkbe azokat a válto

zatokat, amelyeket előadójuk más tájról hozott ide, és ezek a variánsok szoros kapcsolatban vannak a mi változatainkkal (pl. Angoli Borbála).

A műfaji csoportosítással összefüggő elrendezés több nehézséget is okozott, mivel egyes típusaink több helyre is beoszthatok lennének. Az itt talált sokféle

„istóriás szerzemény" között akad vallásos tárgyú, népi, félnépi, kántori szárma

zék, továbbá felújított, vagy kiszorult régi egyházi ének, valamint a legenda

balladák újkori lecsapódásai, hazafias énekek, gyilkosságtörténetek, hírversek, koldusénekek. Vagy pl. a koldusénekek egy része beosztható az istóriás énekek csoportjába is, mint istóriás szerzemények, de egy másik csoportját ezeknek az énekeknek mi Koldusénekek címen is feltüntetjük, melyéket a koldusokról éne

kelt a nép, vagy pedig maguk a koldusok használtak bizonyos alkalmakkor.

Hasonló a helyzet a szentcsalád járással kapcsolatban is. Az utóbbi kiadvá

nyokban nemigen szereplő szentcsaládjárás (kilencednapi szokásoknak is neve

zik) anyagából bemutatunk néhány hagyományos és sajátos szöveget, valamint olyanokat is, amelyeket a negyvenes években kezdtek használni, s ezeket az egyház is támogatta.

Az egyes munkaviszonyokkal kapcsolatos és e viszonyokra jellemző da

lokat Mesterségdalok címen tüntettük fel (iparosdalok). Az egyszerűsítés és tö

mörítés kedvéért A lakodalmi szokások lírája és epikája с fejezetünkbe sűrí

tettük mindazt, amivel népünk élni szokott ezen alkalommal: dal, rigmus, epikus anyag s a különböző köszöntők. Egy-egy adatközlőtől felvett anyag egy szám alatt szerepel.

A Köszöntők fejezetben mutatjuk be a betlehemezést és a regölést is.

A szerelmi dalokat nem csoportosítottuk különböző témák szerint.

(12)

A virrasztó és temetési énekek között találunk olyanokat, amelyek régi egy

házi énekek, mások múlt századi énekeskönyvekből kerültek elő, ismét mások mai szerzők munkái.

A Csúfolók kategóriájába azokat soroltuk be, amelyeket rendszerint nem énekelve adnak elő, hanem névcsúfoló, falucsúfoló formában mondanak, és ezek a mondások, versek különböznek az általunk más csoportba sorolt tréfás gúny

daloktól (amelyeket viszont mindig énekelnek).

Imagyűj résünk néhány szép példányát is elhelyeztük kötetünkben.

Gyermekjátékainkkal zárjuk szövegeink bemutatását, amelyeket néhány fő

csoportba osztottunk be.

Röviden .megemlítjük a lejegyzések során felmerült nehézségeket. A szöve

gek népnyelvi lejegyzése korántsem volt olyan egyszerű, mint azt a szabályzat értelmében eleinte véltük, s el kellett állnunk attól a tervünktől, hogy mindent teljes fonetikával írjunk le, hiszen ez élvezhetetlenné tette volna szövegeinket, Vikár Béla és Gönczi Ferenc korában még gazdagabban, jellegzetesebben élt az ö-zés Somogyban, amit ma már igen következetlenül használnak legtöbben a zárt ë-vel együtt (az egykori határozott ö helyén legfeljebb zárt ë hangzik, de az sem következetesen) ; ezeket mi úgy jelöltük, ahogyan a magnetofonszalagon halljuk. Nem jelöltük a - viszonylag gyakori - ö és zárt ë közötti átmeneti, bi

zonytalanul színezett hangzót. A fonéma-értékű zárt ö-t igyekeztünk pontosan érzékeltetni. Néhány palóc és cigány énekesünk akcentusait lehetőségeinkhez mérten jelöltük. Nem jelöltük az itt-ott enyhén meglévő diftongusokat, viszont szükségét éreztük, hogy egyes népnyelvi sajátosságot élethűen érzékeltessünk, pl.

az 1-kiesést (elment - ëment) az r-rövidülést (erre-ére, arra-ära). A több szótagú szavakban az utolsó két szótagban előforduló á- és a-hangzó esetén az a-hang ó-ra, helyenként u-ra változását jelöltük (páva-pávo, máma^mámo, istállócskába- istállócs'kábu). A va, ve esetében igen gyakori 1-toldást mindig feltüntettük (sír- va-sírval) ; hasonlóan jártunk el egyéb somogyi ejtések során is (testvér-tesvér- tesf ér).

Találkozunk olyan esetekkel is, amikor a mikrofon, az idegen környezet okozta a „városias" beszédet. Az sem ritka eset, amikor az archaikus balladát régiesen mondja az énekes, az újabb keletkezésű daloknál viszont a mai ^diva

tos" beszédstílust utánozzza.

Lejegyzéseink során igyekeztük elkerülni az erőszakolt köznyelviesítést és a sematizálást is, s ebben következetesek igyekeztünk maradni.

Az itt közreadott valamennyi énekelt szöveg dallamának közlése szétfeszíte

né kötenünk kereteit. Nem is volt célunk, hogy minden szövegünkhöz csatol

juk a dallamot. Mivel szövegeink, illetve azoknak korábban gyűjtött változatai szép számmal jelentek már meg a Magyar népzene tárában és Bartók, Kodály, Vargyas, Járdányi példatáraiban, továbbá hanglemezeken, ezért elegendőnek lát

juk, ha a somogyi magyarság népzenéjéről rövid áttekintést nyújtunk és további dallampéldákat a Zenei Jegyzetben adjuk.

Együd Árpád

(13)

KLASSZIKUS BALLADÁK

(14)

(15)

I.

A Z E L A D O T T L E Á N Y

1.

FODOR KATALINA

Mënyen, mëgy az utcán Szegén özvegyasszony.

Kiszóll a kocsmáros, Hova të öregasszon?

Gyere be, gyere be, Igyál egy icce bort, Ha nëm eggyet iszol, Még hármat is ihacc.

Nëm megyek, nem megyek, Nem adom lányomat, Nëm adom lányomat, Ëgy icce bor árán.

Lányomat nem adnám Rákóci kis úrnak.

Lányomat nëm adom Rákóci kis úrnak.

Kapi Katalinát, Köti lófarkához, Isten eWeszeszti Ev vitéz fejedet.

Kapi Katalinát, Köti lófarkához, Kapi Katalinát, Köti lófarkához.

Lassugjál, lassugjál, Rákóci kis úrfi, Vérben úszik immár A selemruhám is.

Lassugjál, lassugjál, Rákóci kis úrfi, Vérben úszik immár Az öveggyöngyöm is.

Kapi Katalinát, Viszi nyoszojába, Kapi Katalinát, Viszi nyoszojába.

Mit ënnél, mit innál, Fodor Katalina?

Nëm ënnék egyebet, Csácsorgó madárnak Lebegő két szárnyát, Tőtött galamb combját.

Kapi a puskáját, Szalad az erdőbe, Kapi a puskáját, Szalad az erdőbe.

Durranyik a puska, Szólnak a harangok, Durranyik a puska, Szólnak a harangok.

Elmén oda, elmén, Ahun harangoznak, Kérdi tőle, kérdi, Kire harangoznak?

Az úr feleségére, Fodor Katalinra, Az úr feleségére, Fodor Katalinra.

Ügy harangozzanak, Hogy kettőnkre lészën, Úgy harangozzanak, Hogy kettőnkre lészën.

Elmén oda, elmén, Hun koporsót csinyálnak.

Kérdi tőle, kérdi, Kinek a koporsó?

(16)

Az úr feleségének, Fodor Katalinnak, Az úr feleségének, Fodor Katalinnak.

Úgy csinyáljátok mëg, Hogy kettőnknek lészen, Űgy csinyáljátok mëg, Hogy kettőnknek lészen.

Elmén haza, elmén, Kapi a bicsakját, Beszúrja torkába, Beszúrja torkába.

Vérëm a véreddel Egy patakba fojjon, Lelkem a lelkeddel, Ëgy urat imádjon, Testem a testeddel

Egy sírba nyugodjon.

Somogyzsitfa, Tisler Antalné (sz. 1898)

2.

FODOR KATALINA Kapi Katalinát,

Köti lófarkához, Kapi Katalinát, Köti lófarkához.

Kapi a puskáját, Futott az erdőbe, Kapta a puskáját, Futott az erdőbe.

Lassugjál, lassugjál, Rákóci kis úrfi, Lassugjál, lassugjál, Rákóci kis úrfi, Vérbe úszik immár A fehér cipőm is.

Lassugjál, lassugjál, Rákóci kis úrfi, Vérbe úszik immár Az üveggyöngyöm is.

Kapi Katalinát, Viszi nyoszojába, Kapi Katalinát, Viszi nyoszojába.

Mondja neki, mondja, Mit ennél galambom?

Nëm ënnék egyebet, Csácsorgó madárnak, Lebegő két szárnyát, Tőtött galamb combját.

Durranyik a puska, Szólnak a harangok,

Durranyik a puska, Szólnak a harangok.

Elmén oda, elmén, Ahol harangoznak, Kérdi tőle, kérdi, Kire harangoznak?

Ur feleségére, Fodor Katalinra, Ur feleségére, Fodor Katalinra.

Ugy harangozzatok, Hogy kettőnkre lészen, Ugy harangozzatok, Hogy kettőnkre lészen.

Elmén oda, elmén, Hun koporsót csinyálnak, Kérdi tőle, kérdi, Kinek a koporsó?

(17)

Ur feleségének.

Fodor Katalinnak, Ur feleségének, Fodor Katalinnak.

Ügy csináljátok mëg, Hogy kettőnknek lészen, Ügy csináljátok meg, Hogy kettőnknek lészen.

Somogyzsitfa, Tisler Antoine, (sz. iSçS)

3.

RÁKÓCI KIS ÜRFI

Bodor Katalin eladta a lányát Rákóci kis úrnak egy icce borér. Aztán, mi

kor mentek a Bodor Katalinér, kinézett az ablakon, látta, hogy napkeletről jön egy csapat. Mondja az anyjának: anyám, édesanyám, ott jön egy csapat, kihez mennek azok? Azt mondja, teérted jön Rákóci kis úrfi, Bodor Katalina. Nëm megyek el hozzá, hjába jön el értem. Bezárkózott a kamrájába; mondta az any

jának, hogy mondjad anyám, hogy a kiskertbe vagyok, virágot szedek, Rákóci kis úrnak bokrétát kötnyi, virágot szedni. Elment Rákóci kis úr a kiskertbe. Nëm ta

lálta ott Bodor Katalinét.'Visszamegy, megint kérdi: hol vagyon lányod, Bodor Katalina, az én kedves hidv:s párom? Mindegy, mosmá megmondom. Bement kamrájába, öltözik zöld sejemruhájába. Odament Rákóci kis úr, s kérte Bodor Katalinát, engedje be. Aszongya, nem eresztelek be, nem megyek el hozzád. Aztán Rákóci kis úr beszakította az ajtót, és akkor mondta, hogy veleviszi. Akkor azt mondta Bodor Katalina, hogy vigyed csak, vigyed, kössed a lovad farkához.

Hozzákötötte a lova farkához és hajtott. Amikor már vérbe vót Bodor Katalina, akkor mondta: lassugjál, lassugjál Rákóci kis úr, kedves hites párom. Megállí

totta a kocsist, magához vette, az ölébe ültette és kérdezte tülle: mit ënnél, mit innál Bodor Katalina, kedves hidvës párom? Ennem is, innom is adtál eleget, de azér megennem az aranyszajkó szárnyát. Kapta a puskáját Rákóci kis úrfi, haj

totta az erdőt, lőtte a vadakat. Mire hazament, már harangozták Bodor Katali

nát. Bemegy a templomba, kérdi, hogy kire húzzák ezen szomorú harangot? Akkor mondta a dékán, hogy Rákóci kis úr kedves hidves párjára, Bodor Katalinára.

Húzzátok, húzzátok, hogy kettőre jusson. Elment az asztaloshoz, aki csinyáta a koporsót. Kinek csinyájja azt a koporsót? Rákóci kis úr hidvës párjának, Bodor Katalinnak. Csinájja, csinájja, hogy kettőnek jusson. Mikor hazament, látta, hogy mëghâtt Bodor Katalina. Agyonlütte magát, melléje feküdt, és így eltemették mind a kettőt. Vérem a véreddel ëgy patakba ússzon, testatn a testeddel ëgy sírba nyu

godjon, lelkem a lelkeddel egy Istent szolgáljon.

Nemesdéd, Krucsai Lajosné (sz. 1909) Elmén haza, elmén,

Bemegy a szobába, Kapi a puskáját, Kapi a puskáját.

Lelkem a lelkeddel Ëgy urat szolgáljon, Vérëm a véreddel, Ëgy patakba fojon.

(18)

4.

RÁKÓ CI KIS ŰRFI

Gyere be, gyere be, Szegény özvegyasszony, Igyál égy icce bort, Vagy ha kettőt iszó.

Nëm a të érdemedér, Nem is a fiadér, Hanëm a lányodér, Bodor Katalinér.

Hogyha te azt mondod, Biztos, hogy elmegyek, Bodor Katalina,

Az enyém lësz, úgy hiszem.

Lányom, édës lányom, Bodor Katalina, Eladtalak téged Rákóci kocsmába, Rákóci kis úrnak.

Rákóci kis úrfi Elment őhozzáj uk, Bodor Katalina Szóba se állt vele.

Rákóci kis úrfi Ötét arra kérte,

Húzta-vonta erdőn, mezőn, Bokron mindenen át, Lófarkához kötte, Vitte szegény kislánt.

?

Törökkoppány, Buzsáki Istvánné (sz- 1900)

,ó

(19)

(20)

(21)

IL

A Z E L R A B O L T L E Á N Y

5.

KINCSEM, FELESÉGEM

Kincsem, feleségem!

Engem invitálnak Vendégvacsorára, Apró pogácsára.

Vëdd rád selemszoknyád, É n még majd rám veszem A gyilkolló ruhám.

Mi annak az oka, Atyád várossában Nagyon harangoznak?

Uram, édës uram!

így erre a szokás, Akit férhöz annak, Hírharangot annak.

Mi annak az oka, Atyád udvarában Az ácsok faragnak?

Uram, édës uram!

így erre a szokás, Akit férhöz adnak, Annak padokat faragnak.

Kisbárapáti, Tóth Imre, (sz. 1902) 6.

URAM, ÉDES URAM

Uram, édes uram!

Mi annak az oka, Atyád városában Nagyon harangoznak?

Az annak az oka, Ha lányt férhez adnak, Hírharangot húznak.

Uram, édes uram!

Mi annak az oka, Atyád városában Nagyon kopácsolnak?

A z annak az oka,

Ha lányt férhez adnak, Bútort csináltatnak.

Vëd rád fehér ruhád, É n is reám veszem Fekete gyászruhám.

Neked harangoznak, A kopácsolással Koporsót csinálnak.

Uram, édes uram ! Adj ëgy fertáj órát, Hadd láthassam egyszer Kis falum határát.

Siófok (Zics), Gasparics József né (sz. 192.7)

(22)

III.

A M E G E S E T T L E Á N Y

7.

ANGOLI BORBÁLA

Angoli Borbála Zöld sejemszoknyája, Szabóné jó szabta, Varróné jó varrta, Maga is ott volt, Mikor elrontotta.

Hóhérok, hóhérok!

Vigyétek lányomat Az akasztófára!

Édesapám, édesanyám!

Csak ëgy órát adjatok, Gyöngyváradi úrfinak Egy levelet írhatok.

Tudom, ha megkapja, Örömmel olvassa, Könnyeitől a betűt Meg se láthatja.

Kocsisom, kocsisom, Édes jó kocsisom!

Fogass be hat lovat, Abból is a jobbikat.

Te leszel villámlás, Én leszek csillámlás, Hogy életbe találnám Angoli Borbálát.

Jó napot, jó napot, Te gondtalan anya!

Hol a te leányod, Angoli Borbála?

Bent van a szobába, Asztalt terítteni, Kedves vendégének Avval kedveskedni.

Nincsen ott, voltam ott, Te gondtalan anya.

Hol a t'é leányod, Angoli Borbála?

Mi tűrés-tagadás, Be kell azt vallanom, Szobájába fekszik A nagy ravatalon.

Bemegy a szobába, Kést vësz a kezébe.

Egyenéssen szúrja A szíve közepébe.

Szívem a szíveddel Eggy Istent imádott, Vérëm a véreddel Egy patakot mosson, Testem a testeddel Egy sírba nyugodjon.

Átkozott az apa, Kétszerte az anya, Ki három gyermekét Zárja be a sírba.

Horvátkút (Szuhafő), Bájhóber Imréit? (sz. 1927)

(23)

8.

ANGOLI BORBÁLA

Lányom, lányom, Angoli Borbála!

Ugyan mi a baja A ruhád aljának?

Tizenhárom napig, Sëm ënni, sëm inni, Tizenhárom napig, Sëm ënni, sëm inni.

Elől kurtábbodik, Hátul hosszabbodik, Szép karcsú derekad Egyre vastagodik.

Szabó nem jól szabta, Varró nem jól varrta, Magam is ott voltam, Mikor elrontotta.

Elől kurtábbodik, Hátul hosszabbodik, Szép karcsú derekad Egyre vastagodik.

Mit türöm-tagadom, Csak ki kell vallanom, Hét hónapos terhem Kötőm alatt hordom.

Vigyétek lányomat, Vigyétek lányomat, Tömlöcbe vessétek.

Kis fecském, kis fecském, Vidd el levelecském, Vidd el a levelem Gyöngy vári úrfinak, Gyöngy vári úrfinak, Az én galambomnak.

Jó estét, jó estét, Ismeretlen anya!

Hol vagyon, hol vagyon, Angoli Borbála?

Ben van a szobába Asztalt teregetni, Asztalt teregetni, Tányért borongatni.

Ben voltam, nincsen ott, Ismeretlen anya.

Hol vagyon, hol vagyon, Angoli Borbála?

Mit türöm-tagadom Csak ki kell vallanom, Benn van a szobába, Gyászos nyoszojába.

Engem temessenek Templom elejibe, A mi kisdedünket Az oltár elébe.

De az a jó anyád Istent sosë lásson.

Torvaj (Tiszacsege), Kerekes József né (sz. 192.6)

(24)

9.

Ëgy sz'egénasszonnak ïizenkéc lánya vót, A tizenkettedik Nándorvári dajka volt.

Lányom, édös lányom, Mi bajod érközött, Zöld sejömruhádnak Hátuja hosszabb lett.

Szabó nem jó szabta, Varró nem jó varrta, Szabó is jó szabta, Varró is jó varrta.

Kis Király Miklózs volt Ennek az oka.

Hóhérok, hóhérok, Vigyétek lányomat!

Vigyétek lányomat Az akasztófára.

Anyám, édösanyám!

Adjon hát ëgy órát, Adjon hát ëgy órát, Vagy pedig ëgy fertájt.

Föcském, édös focskémí Vidd el a levelem, Vidd el a levelem Kis Kiráj Miklósnak, Az én kedves galambomnak, Ha alva találod,

Bal karjára tögyed, Ha ebédné találod, Tányérjába tögyed.

Szógálló né teríts, N e teríts énnekem, Megjött már énnekem A szomorú ebédem.

Kocsisom, kocsisom!

Fogd be a hat lovat,

DAJKA

Fogd be a hat lovat, A szöbbet, a jobbat, Hogy életbe érjem Kedves galambomat.

Jó estét, jó estét, Ismeretlen anyám!

Hol van az én babám, A nándorvári dajkám?

Ott benn van, ott benn van, A belső szobába,

Jóízűen aluszik, A paplanyos ágyba.

Nincsen ott, nincsen ott, Ismeretlen anyám.

Elment a fojóra, Lábát mosogatja, Lábát mosogatja, Magit csinosítja.

Elment a szomszédba, Szomszédasszonyához, Szomszédasszonyához, A lánbarátjához.

Mit tűröm-tagadom, Be к "11 már vallanom, Ott benn a szobába, Gyászos koporsójába.

lómajor, Dömötörfi József, (sz. 1897}

(25)

10.

NÁNDORVÁRI ILONKA

Egy özvegyasszonynak Tizenkét lánya volt, A tizenharmadik Nándori dajka volt.

Ilonkám, Ilonkám!

Mi annak az oka, Zöld sejömszoknyádnak Hosszabb a hátujja?

Szabó nëm jó szabta, Varró nëm jó varrta, Nándori kiráj volt Ennek elrontój a.

Vigyétek lányomat Vigyétek lányomat Az akasztófára.

Édösanyám, várjon, Várjon ëgy fél órát, Hadd írjak levelet, Hadd írjak levelet.

Édös föcském, föcském!

Vidd el levelecském, Vidd el levelecském Nándori kirájhoz.

Ha ebéden érëd, Tányérjába tögyed, Ha vacsorán érőd, Feje alá tögyed.

Én ebéden értem, Tányérjába töttem, Én vacsorán értem, Feje alá töttem.

Szógállóm, szógállom!

N e készíts már néköm, Megjött a bus napom, A busi levelem.

Kocsisom, kocsisom!

Fogjál be hat lovat, Fogjál be hat lovat, Azt is a legjobbat.

Jó napot, jó napot, Ismeretlen anyám!

Hol van az én babám, Nándorvári dajkám?

Elment a fojóra, Lábát mosogatja, Lábát mosogatja, Magát csinosgatja.

Mit tűrjem-tagadjam, Ki köll azt vallanom, Od van a szobába, Halálos ágyába.

Ekkor a vőlegény Kést fogott kezébe, Kezéből mellébe, Melléből szívébe.

Engöm temessenek Templom küszöbébe, Az én Ilonkámat A templom közepébe, A mi kisdedünket Az oltár elejbe.

A mi sírhalmunkon Virágok nyulának, Akik arra járnak, Rólunk tanuljanak.

Rinyakovácsi, Jancsó Györgyné (sz. içoç)

(26)

1 1 . LANDORVÁRI

Ëgy asszonynak vala Tizenkét leánya, Legkisebbik vala Landorvári Idolka.

Landorvári Idolkát Mátyás kiráj szerette, Mátyás kiráj szerette,

Sehol sem lelhette.

Adj anyám, adj anyám, Egy órát, ëgy felet.

Ez alatt az Idolka Megírta a levelet.

Fecském, édes fecském!

Vidd el a levelet, Vidd el a levelet, Add Mátyás kirájnak.

Ha délben érsz oda, Tëdd a tányérjába, H a este érsz oda.

Tëdd az ablakába.

A kis fecskemadár Délben odaérkezett, Odaadta a levelet A Mátyás kiráj nak.

A Mátyás kiráj nak Jóízű falatja, Jóízű falatja Kiesett a tányérba.

Kocsisom, kocsisom!

Fogd be hat lovamat, A hat lovam közül, Azt is a legjobbat.

Ügy menjünk, mint a szél, Vagy mint a gondolat?

IDOLKA

N e úgy menj, mint a szél, Hanem mint gondolat, Hadd érjem életben Az én galambomat.

Jó estét, jó estét, Ismeretlen anya!

Hol van az én rózsám, A Landorvári Idolka?

Kiment a patakra, Fehér lábát mosni, Fehér lábát mosni, Szívét vigasztalni.

Kimegy a kiráj fi, Mindenhol keresi, Mindenhol keresi, Sehol nem lelheti.

Nincsen ott, nincsen ott, Ismeretlen anya, Hol van az én rózsám, A Landorvári Idolka?

Mi tűrés-tagadás,

Meg kell már mondanom, Bent van a szobában, Gyászos koporsóban.

Bemegy a kiráj fi, Szíve fájdalmába, Szíve fájdalmába

Kést szúrván magába.

Testem a testeddel Egy sírban nyugodjon.

Lelkem a lelkeddel Ëgy Istent imádjon.

Szenna, Horváth perencné, (sz- 1939)

(27)

12.

MENYASSZONYKERESÖ

Hol van a té lányod, Szép Mariska babám?

Elment fiam, elment, A nagy hegyek alá, Kék ibóját szedni, Koszorúba kötni.

Most már nëm tagadom, Mëg köll azt mondanom, Bent van a szobába, Jászos nyoszojába.

Bement a vőlegény, Borult a keblére, Fogta az öreg kést, Szúrta a szívébe.

Elment a vőlegény Menyasszonyt keresni, Nëm találta sehol, Vissza köllött jönni.

Hol van a te lányod, Szép Mariska babám?

Elment fiam, elment, A nagy vendéglőbe, Tányért törülgetni, Asztalt terítteni.

Elment a vőlegény Menyasszonyt keresni, Nem találta sehol, Vissza köllött jönni.

Hol van a te lányod, Szép Mariska babám?

Vérëm a véreddel Egy patakba fojjék, Testem a testeddel Egy sírba nyugodjék.

Ëggyiket temették Napnyugota felől, Másikat temették Napkeleté felől.

Ëggyiknek a sírján Három rozmaringszál, Másiknak a sírján, Három vadgalamb áll.

A három rozmaring Csak azt hajladozza, Áldott vagy të legény, Áldott vagy të rózsa.

A három vadgalamb Csak azt turbékolja, Átkozott az anyád, Átkozott az apád.

Zics, Horvátbné, Kocza Mari, (sz. i

(28)

13.

ÉDES LÁNYOM, LÁNYOM

Édës lányom, lányom!

Mi annak az oka, Zöld selömszoknyádnak Hosszabb a hátujja?

Szabó nëm jó szabta, Varró nem jó varrta, Gyöngyvári úrfi volt Annak elrontója.

Vigyétek a lányom, Vigyétek a lányom, Az akasztófára.

Ej, anyám, jó anyám!

Hagyjál egy fél órát, Hagyjál ëgy fél órát, Vagyis egy-két órát.

Míg levelet írok Gyöngyvári úrfinak, Gyöngyvári úrfinak, Az én galambomnak.

Postásom, postásom!

Vidd el a levelet, Vidd el a levelet, Gyöngyvári úrfinak.

Ha délbe érsz oda, Tëdd a tányérjára, Ha este érsz oda, Tëdd a párnájára.

Te legyél az eső, Én mëg a villámlás, Hogy életbe érjem Aranyos Rozikám.

Jó estét, jó estét!

Ösmeretlen anyám Hol van a leányod, Aranyos Rozikám?

Kinn van a kiskertbe, Virágot szödöget, Gyöngyvári úrfinak, Bokrétát kötöget.

Voltam ott, ottan nincs, Ösmeretlen anyám.

Hol van a leányod, Aranyos Rozikám?

Mit tűröm-tagadom, Itt ki köll vallanom.

Benn van a szobába, Ki van már terítve, Kilenc lánpajtássa Sírdogál mellette.

Bemögy a szerelmes, Kihúzza a kését, Kihúzza a kését, Vágta a szívébe.

Engem temessenek Templom elejére, Aranyos Rozikám Templom közepére.

Kocsisom, kocsisom, Legjobbik kocsisom!

Fogd be a hat lovat, Azt is a legjobbat.

Aranyos Rozikám Templom közepére, Ártatlan magzatunk Az oltár elejbe.

Igal, Vajda Józsefné, (sz. 1905)

(29)

14.

NÁNDORVÁRI KIRÁJ

Ëgy özvegyasszonynak Tizenkét lánya volt, A tizenkettedik

Nándorváron dajka volt.

Lányom, édës lányom!

Mi annak az oka, Zöld sejemruhádnak Hosszabb a hátujja.

Szabó nem jó szabta, Varró nëm jó varrta, Nándori kiráj volt Annak elrontó)a.

Vigyétek lányomat, Vigyétek lányomat, Az akasztófára.

Anyám, te jó anyám!

Várgyál ëgy fél órát, Várgyál ëgy fél órát, Vagyis ëgy minutât.

Megjött a vőlegény, Tőr van a kezébe.

Jó napot, jó anyám!

Hol van az én babám?

Elment az erdőbe Virágokat szedni, Virágokat szedni, Gyöngyharmatot inni.

Voltam ott, nincsen ott, Te kegyetlen anyám.

Mit tűrjem-tagadjam, Bent van a szobában, Bent van a szobában, Fekszik az ágyában.

Bemegy a vőlegény, Tőr van a kezébe, Kezéből mellébe, Melléből szívébe.

Vérëm a tiéddel Ëgy patakba fojjék, D e a të jó anyád, Napfényt sose lássék.

Hódoshát, Virág Gyulám (sz- 192.1}

15.

LONDORVÁRI IDOLKA

Londorvári nőnek Tizenkét lánya volt, Tizenkettediknek Idolka a neve.

Szabó nëm jó szabta, Varró nëm jó varrta, Verje mëg az Isten, Aki elrontotta.

Idolkám, Idolkám!

Mi bajod teneked?

Szép selemruhádnak Rövid az eleje.

Hóhérok, hóhérok, Gyertek a lányomért, Gyertek a lányomért, Ezért a dámáért.

(30)

Én anyám, jó anyám, Várjál egy fél órát, H a nem vársz fél órát, Várjál negyed órát.

Hadd írjak levelet Kis Kiráj Miklósnak, Kis Kiráj Miklósnak, Az én galambomnak.

Kis fecském, kis fecském, Vidd el a levelet, Vidd el a levelet,

Kis Kiráj Miklósnak.

Kis Kiráj olvassa, Könnyeit hullatja, Jó napot, jó napot, Ösmeretlen anyám!

Hol van az én babám, A kedves Idolkám?

Kint van a kiskertben, Virágot szedeget.

Virágot szedeget.

Koszorút kötöget.

Nincsen ott, nincsen ott, Ösmeretlen anyám, Hol van az én babám, A kedves Idolkám?

Kind van a fojóban, Lábát mosogatja, Lábát mosogatia, Magát csinosítja.

Kind van a kiskertben, Virágot szedeget, Virágot szedeget, Koszorút kötöget.

Mit tűröm-tagadom, Be kéli most vallanom, Bent van a szobában, Fekszik holtágyában.

Belép a kis kiráj, Fényes kard kezébe, Fényes kard kezébe, Beleszúr szívébe.

Vérëm a véreddel Egy patakba fojjon, Testem a testeddel Egy sírba nyugodjon.

Te gonosz, mit tettél?

Hármunkkal végeztél, Fiaddal, lányoddal És a magzatoddal.

Pоgányszentpéter, Kondor Ferencné, (sz. 194Ю

(31)

16.

LÁNYOM, ÉDES LÁNYOM

Lányom, édës lányom, Mi annak az oka, Zöld selemszoknyádnak Hosszabb a hátujja?

Szabó nem jól szabta, Varró nëm jól varrta, Gyöngyvárodi úrfi Volt az elrontój a.

Fogjátok lányomat, Fogjátok lányomat, Vigyétek lányomat Az akasztófára.

Anyám, anyám, anyám, Kedves édesanyám!

Egy fél órát engedj, Vagy csak ëgy minutât.

Ëgy fél órát engedj, Vagyis ëgy minutât, Hogy levelet írhassak

Gyöngyvárodi úrfinak, Az én galambomnak.

Ha ebédën érëd, Tëdd a tányérábo, Ha vacsorán érëd, Tëdd az asztaláro, Hogyha halva érëd, Tëdd a párnájára.

Kocsisom, kocsisom!

Fogjál be hat lovat, Fogjál be hat lovat, Szebbiket, jobbikat, Vágtass, vágtass, vágtass, Pécsvárad felé,

Az én galambomnak Az ő háza elé.

Én leszek a dörgés, Te légy a villámlás, Hogy életbe érhessük Az én kedves mátkám.

Hol van a leányod, Az aranyos mátkám?

Kint van a kiskertbe, Gyöngyvirágot szedeget, Gyöngyvárodi úrfinak Bokrétát kötöget.

Ott is voltam, nincs ott, Ismeretlen anyám.

Hol van a të lányod, Én aranyos mátkám?

Hijába tagadom, Hisz ki kell vallanom.

Bent van a szobába, Ki vagyon teridvë.

Bent van a szobába, Ki vagyon teridvë, Kilenc lánpajtássa Sirdogál mellette.

Bemegy a szerelmes, Előveszi tőrét, Előveszi tőrét, Mártja a szivébe.

Engem temessetek Templom eleibe,

Aranyos angyalom.

Templom közepibe.

Aranyos angyalom Templom közepibe, Ártatlan magzatom Az ultár elébe.

', Csecs Ferencné, (sz. 1921)

(32)

17.

LÁNYOM, LÁNYOM, LÁNYOM

Lányom, lányom, lányom Kedves édes lányom!

Mér nincs neked kedved A többi lányok között?

Mér nincs nekem ruhám, Mind a többi jánynak?

Vettem én tenéked Zöldfüs selemszoknyát, Vettem én tenéked Zöldfü kerék szoknyát.

Lányom, lányom, lányom!

Kedves édes lányom!

Micsoda dolog az, Az eleje rövid, A hátulla hosszú.

Szabó nëm jó szabta, Varró nem jó varrta.

Lányom, lányom, lányom, Kedves édes lányom!

Elejét hátullát Egyaránt szabattam, Elejét hátullát Egyaránt varrattam.

Hagyjál ëgy pár percet, Hagy írhassak levelet Királi Miklósnak.

Lányom, lányom, lányom, Kedves édës lányom!

Nem lehet megtenni, Nëm lëhet megtenni, Lányom, lányom, lányom, Kedves édës lányom!

Kivitetlek tégedet A rózsás parragra, A rózsás parragra, Akasztófa alá.

Tesférëm, tesférëm!

Vidd el a levelem, Vidd el a levelem, Királ kis úrfinak.

Viszem én, viszem én, Kedves jó tesférëm, Viszem én viszem én, Kedves jó tesférëm.

D e nagyon későn ért, Akkor akasztották.

Lassugjál, lassugjál, Egervári mester , Nëm ëgyed vesztei el, Hanem hármad vesztei.

Somogyzsitfa, Tisler Antalné, (sz. iSç8)

(33)

18.

LÁNYOM, ÉDES LÁNYOM

Lányom, édes lányom, Kedves, édës lányom!

Vettem én tenéked Bécsi piros szoknyát.

Szabó nem jó szabta, Varró nëm jó varrta, Verje meg az Isten, Ki azt elrontotta.

Lányom, édes lányom, Kedves, édës lányom!

Kivitetlek téged

A rózsás parragra, k

A rózsás parragra, Akasztófa alá.

Kocsisom, kocsisom, Kedves fölhajtárom!

Fogd be lovaimat, Legszebb csikaimat.

Mi is elmegyünk hát A rózsás parragra, A rózsás parragra, Akasztófa alá.

Szenyér, Gál Istvánné, (sz- 1912.)

19.

EGY ASSZONYNAK VAGYON

Égy asszonynak vagyon Tizenkét leánya, A tizenkettedik Nándorvári dajka.

Lányom, édes lányom!

Hogyan van, mitől van, Hogy a të zöld sejëm Szoknyádnak hosszabb a Hátulla, mint annak eleje?

Szabó nem jól szabta, Varró nem jól varrta, Verje mëg az Isten, Aki elrontotta.

Anyám, édesanyám!

Adjál ëgy fél órát, Adjál ëgy fél órát, Vagyis ëgy minutât.

Hadd írjak levelet Kis Kiráj Miklósnak, Kis Kiráj Miklósnak, Az én galambomnak.

Vidd el a levelem, Vidd el a levelem Kis Kiráj Miklósnak, Ha ebéden éred, Ablakába tegyed, Ha vacsorán érëd, Tányérjába tegyed.

Én ebéden értem, Ablakába tettem, Én vacsorán értem, Tányérjába tettem.

Szakácsné ne terits, N e terits énnékem,

(34)

Mer megjött énnékem, A jászos levelem.

Kocsisom, fogjál be, Hat lovat fogjál be, Hatot a szebbiket, Hatot a legjobbat.

Ügy menjünk, mind a szél, Mind az a gondolat.

Jó napot, jó napot, Ismeretlen anyám!

Hol van a leányod, Nándorvári dajkám?

Nincs itthol, nincs itthol, Elment a szomszédba, Szomszédasszonyához, Leánybarátj ához.

Nincsen ott, nincsen ott, Ismeretlen anyám, Hol van a leányod, Nándorvári dajkám?

Elment a fojóra, Lábát mosogatja,

Lábát mosogatja, Bus szivét újítja.

Nincsen ott, nincsen ott, Ismeretlen anyám, Hol van a leányod, Nándorvári dajkám?

Mi türés-tagadás, Ki kell már vallanom, Ki kell már vallanom, Hol van a leányom.

Od van a szobában, Zöld sejemruhában, Zöld sejemruhában Fekszik az ágyába.

Belép a vőlegény, Kést szúr a szivébe, Szivem a sziveddel Ëgy urat imádjék.

Vérëm a véreddel Egy patakba fojjék, Testem a testeddel Ëgy sírba tétessék.

Csákány, Tóth Józsefné, (sz- 1914)

20.

EGY ÖZVEGYASSZONYNAK Égy özvegyasszonynak

Kilenc a leánya Kilencedik lánya Nándorvári dajka.

Lányom, édës lányom!

Mi az oka annak,

Hogy a zöld sejemruhádnak Hosszabb a hátujja?

Szabó nem jó szabta, Varró nem jó varrta,

Verje mëg az Isten, Aki elrontotta.

Vigyétek lányomat, Vigyétek lányomat Az akasztófára.

Adjál egy fél órát, Adjál égy fél órát, Vagyis ëgy vig nótát.

(35)

Vidd el levelecském, Vidd el levelecském Kis Kiráj Miklósnak.

Ha ebéden érëd Ablakába tegyed, Ha vacsorán éred, Tányérjába tegyed.

Én ebéden értem, Ablakába tettem, Én vacsorán értem, Tányérjába tettem.

Inasom, inasom!

N e terits vacsorát, Megjött a jászlevél, Nekem el kell mennem.

Kocsisok, kocsisok!

Négyesbe fogjatok, Ügy menjünk, mint a szél, Vagy mind a gondolat, Élve találjam még A kedves galambomat.

Hol van az én babám?

Hol van az én babám, A nándorvári dajka?

Elment a kiskertbe Rózsát szedegetni, Rózsát szedegetni, Koszorúba fonni.

Voltam ott, már nincsen.

Elment a fojóra Lábát mosogatni, Lábát mosogatni, Magát vigasztalni.

Voltam ott, hát nincsen.

Mit türjem-tagadjam, Meg kell hát mondanom.

Ott benn a szobába, Fekszik az ágyába.

Beléptem az ajtón, Kést szúrtam szivembe.

Vérëm a véreddel Ëgy patakba fojjék, Testem a testeddel Ëgy sírba hejezzék.

Szőcsénypuszta (Zalaapáti), Gécseg József né, (sz- 19*8)

2 1 .

NÁNDORVÁRI DAJKA

Egy asszonynak vala Tizenkét leánya, Tizenkettedik a Nándorvári dajka.

Édes jó leányom, Mi annak az oka,

Zöld selémszoknyádnak Hosszabb a hátulla?

Szabó nem jó szabta, Varró nem jó varrta, Verje meg az Isten, Aki elrontotta.

(36)

Szabó is jó szabta, Varró is jól varrta, Édës jó leányom, Te vagy annak oka.

Vigyétek lányomat, Vigyétek lányomat Az akasztófára.

Ö, anyám, jó anyám!

Várjál ëgy fél órát, Várjál ëgy fél órát, Adj ëgy kis minutât.

Hadd írjak levelet, A kedves babámnak, A kedves babámnak, Kis Kiráj Gyulának.

Vidd el levelecském, Vidd el levelecském Az én galambomnak.

Kocsisom, kocsisom ! Fogjál be hat lovat, Fogjál be hat lovat, Szebbiket, jobbikat.

Fussunk ugy, mint a szél, Vagy mint a gondolat, Hogy élve találjuk A kedves babámat.

Jó napot, jó napot, Gondolatlan anyám!

Megnéztem, nincsen ott, Gondolatlan anyám, Hol van az én babám, Nándorvári dajkám?

Elment a kiskertbe, Rózsát szakittani, Rózsát szakittani, Szivét vigasztalni.

Megnéztem, ott sincsen, Gondolatlan anyám.

Elment a szomszédba, Szomszéd asszonyához, Szomszéd asszonyához, A lánybarátjához.

Megnéztem, ott sincsen, Gondolatlan anyám.

Harmadikra mondom, Ki kell hát mondanom, Ki kell hát mondanom, Ha mëg is kell halnom.

Od van a szobába, Menyasszonyruhába, Menyasszonyruhába Fekszik az ágyába.

Bement a vőlegény, Mikor a lányt meglátta, Bánat örömébe, Kést szúrt a szivébe.

Elment a patakba, Lábát mosogatja, Lábát mosogatja, Szivét vigasztalja.

Véred a véremmel Ëgy patakot fojjon, Szived a szivemmel Egy mennyekben jusson.

Pogány szentpéter, Babarics Jánosné, (sz. 192.1)

(37)

(38)

(39)

IV.

A H A L Á L R A T Á N C O L T A T O T T L E Á N Y

22.

SÁGI BIRÓNÉ

Jó estét, jó estét, Sági biróné asszony!

Itthun van^ë a lánya, Az én kedves angyalom?

Itthun van, od benn van, A belső szobában, Jóízűen aluszik, A paplanos ágyába.

Menjen be, költse föl, Küldje el a bálba, Szép sejemszoknyáját, Kösse a derekára.

Tíz aranygyűrűjét, Húzza az ujjára, Szép brunër cipőjét, Húzza a lábára.

Hangászok, hangászok!

Ságibeli hangászok, Ezt a nótát húzzátok, Ma reggelig húzzátok.

Picikém, picikém!

Eressz ki pihenni, Szép brunër cipőmből, Véremet kiönteni.

Nëm szabad pihenni, Nem lehet kimenni, Szép brunër cipődből, Véredet kiönteni.

Verje meg az Isten, Azt az édesanyát, Ki estétől röggelig, Nem látja a lányát.

Este elbocsátja, Röggelig nëm látja, Másnap nyolc órakor, Már halva találja.

Más menyasszonyoknak, Sublatokat vesznek, Sági biró lányának, Már koporsót vesznek.

Más menyasszonyoknak, Húzzák a vigadót, Sági biró lányának, Húzzák a haldoklót.

Jó reggelt, jó reggelt, Sági biróné asszony!

Ügy hallottam az este, Hogy meghalt a menyasszony.

Möghalt már, möghalt már, El izs van temedve, Az a huncut, rongy ember, Szenved már a börtönbe.

Szenvedek, szenvedek, Szenvedni akarok, Sági biró lányáért, Meghalni kész vagyok.

Kálmáncsa, Kalmár István, (sz. icoó)

(40)

SÁGI

Itthol van-ë a lánya, Az én kedves galambom?

Itthol van, itthol van, A belső szobába, Jóizűen aluszik, Zöld paplanos ágyában.

Menjen be, keltse föl, Küldje el a bálba, Pici brunël cipőjét Húzza fel a lábára.

Bement, fölkeltette, Elküldte a bálba, Pici brunël cipőjét Felhúzta a lábára, Karikagyűrűjét Húzta föl az ujjára.

Ságibeli hangászok!

Reggelig húzzátok, Mulatok a rózsámmal, Sági biró lányával, Most mulatok kedvemre A kedves szeretőmmel.

Icikém, picikém!

Engedj ki pihenni, Pici brunël cipőmből Véremet kiönteni.

2 3 . BIRÓNÉ

Nëm lehet kimenni, Nem lehet pihenni, Pici brunël cipődből Véredet kiönteni, Száz forintos muzsikának Röggelig köll szóllani.

Hangászok, halljátok!

Reggelig húzzátok, Mig a Sági biró lányát Életbe látjátok.

Verje meg az Isten, Azt az édesanyát, Ki estétől reggelig Bálba hagyja a lányát.

Ügy hallottam, hogy meghalt, A kedves menyasszonyom.

Meghalt már, meghalt már, El izs van temedve, Te meg huncut gazember, Szenvedj a börtönbe.

Szenvedek, szenvedek, Szenvedni akarok, Sági biró lányáér, Hogyha kell, meghalok.

Az én kedves szeretőmér, Hogyha kell, meghalok.

Somogyvámos, Nagy Dezsőné, (sz 1900)

(41)

24.

SÁGI MARISKA

Itthol van-'é a lánya, Az én kedves galambom?

Itthol van, itthol van, A legelső szobába, Jóizüet aluszik A paplanyos ágyába.

Menjen be, költse fël, Engedje el a bálba, Szép fehér ruháját Öltse a derekára.

Szép brunël cipőjét, Húzza fël a lábára.

Szép aranygyűrűket Húzza fël az ujjára.

Hangászok, hangászok, Ságibeli hangászok!

Ma reggelig húzzátok A kedves Mariskámnak.

Icikém, picikém!

Engedj ki pihenni, Szép brunël cipőmből Verőmet kiönteni.

Icikém, picikém!

Nëm lëhet kimenni, Pici brunël cipődből Verödet kiönteni.

Most húzzátok reggelig, Sági biró lányával Én mulatok hajnalig.

Verje meg az Isten, Kedves édesanyám,

Ki estétől reggelig Nëm keresi a lányát.

Még a más lány aluszik, Az ágyába pihenik, Sági biró Mariska Az ágyába halódik.

Szólnak a harangok, Sági biró lányára, Ügy hallottuk ma reggel, Meghalt a kocsmába.

Meghalt már, meghalt már, Ki izs van csöndidve, Az a hitfány, rongy ember, Szenved a börtönbe.

Szenvedek, szenvedek, Szenvedek érette, Meghalni, meghalni, Kész leszek érette.

Úgy hallottuk ma reggel, Meghalt a menyasszony.

Meghalt már, meghalt már, El izs van temedve, Az a hitfány, rongy ember Szenved majd érette.

Szenvedni szenvedek.

Szenvedek érette, Meghalni, meghalni, Kész vagyok érette.

Verje meg az Isten, íj en édesanyát, Ki estétől reggelig Nem nézi mëg a lányát.

Igal, Máté Józsefné, (sz. 1905}

35

(42)

25.

SÁGI BIRÓNÉ ASSZONY

Itthon van-ë a lánya, Az a hires menyasszony?

Itthon van, ott benn van, A belső szobába, Jóizüen aluszik A paplanos ágyába.

Menjen be, költse fel, Küldje el a bálba, Szép brimer cipőjét Húzza fel a lábára.

Zöld sejemszoknyáját, Kösse a derekára, Fényes aranygyűrűjét

Húzza fël az ujjára.

Bemegyek, felköltöm, Elküldöm a bálba, Tizenkét betyárral Mulatni a csárdába.

Húzzátok cigányok, Estétől reggelig, Most mulatok kedvemre Sági biró lányával.

A lábam elfáradt, A fejem elszédült, Nem birok táncolni, Vér fojik a cipőmből.

Édes szép kedvesem!

Engedj ki pihenni, Szép bruner cipőmből Véremet kiönteni.

Nëm lëhet kimenni, Nëm lëhet pihenni,

Szép brunër cipődből Véredet kiönteni.

A többi vendégnek Húzzák a vigadót, Sági biró Mariskának

Most húzzák a haldoklót.

Ëgy óra, két óra, Harangoznak hajnalra, Sági biró leányát Viszik már meghalva.

Itthon van-ë a lánya, Az a hires menyasszony?

Nincs itthon, nincs itthon, Elküldtem a bálba, A tizenkét betyárral Ott mulat a csárdába.

Itthon van, itthon van, Itt hozzák meghalva, A tizenkét betyár már A vérét kiontotta.

Meghalt már, meghalt már, El izs van temedve, Az a tizenkét betyár Szenved már a börtönbe.

Édesanyám csak még, Egyszer látnálak meg, Sötétkék szemedet Pirosra csókolnám még.

Verd meg isten, verd meg, Azt az édesanyát,

Ki tizenkét betyárral Bálba hagyja a lányát.

Vese, Németh Rozi, (sz- içn)

Зб

(43)

26.

SÁGI BIRÓNÉ

Jó estét, jó estét, Sági bíróné asszony!

Itthol van, ott benn van, A belső szobába

Jóízűet aluszik A paplanyos ágyába.

Menjen be, költse föl, Küldje el a bálba, Sok szép aranygyűrűjét Húzza föl az ujjára.

Szép brunër cipőjét, Húzza föl a lábára.

Ma reggelig húzzátok, Mos mulatok javába, Sági Mariskájával.

Picikém, picikém!

Eressz ki pihenni, Szép brunël cipőmből Véremet kiönteni.

Verje mëg az Isten, Azt az édesanyát,

Ki estétől reggelig Bálba hagyja a lányát.

Este elbocsátja, Reggelig nem látja, Reggel nyolc órakor Már halva találja.

Ügy hallottam az este, Meghalt a menyasszony.

Meghalt már, meghalt már, El izs van temedvei, Az a hitfány rongy ember, Szenved már a börtönbe.

Szenvedek, szenvedek, Szenvedni is akarok, Sági Mariskájáért Meghalni akarok.

Zúgnak a harangok, Sirassatok lányok, Sági Mariskájának, Koszorút fonjatok.

Csurgó, Borbély Teréz, (sz- 1913)

27.

SÁGI BÍRÓ MARISKA

Itthol van, itthol van, A legelső szobában, Jóízűen aluszik A paplanyos ágyában.

(44)

Menjen be, költse fël, Hijja el a bálba, Szép brunër cipőjét Huzza fel a lábára.

Zöld sejemszoknyáját Kösse a derekára, Szép aranygyűrűjét

Huzza fel az ujjára, Ügy menjenek párosan Mind a ketten a bálba.

Jó estét, jó estét!

Hangászok, halljátok?

Mulatok a babámmal, Sági bíró lányával, Mulatok a babámmal, Sági bíró lányával.

Hangászok, halljátok!

Reggelig húzzátok, Mulatok a babámmal, Sági bíró lányával.

Picikém, picikém!

Engedj ki pihenni, Szép brunël cipőmből Véremet kiönteni.

Nem lehet pihenni, Nem lehet kimenni,

Száz forintos hegedűmnek Reggelig kell zengeni, Száz forintos hegedűmnek

Reggelig kell zengeni.

Verje mëg az Isten Azt az édesanyát,

Ki estétől reggelig Bálba hagyja a lányát, Ki estétől reggelig Bálba hagyja a lányát.

Nyisd anyám, nyisd anyám, Zöldre festett kapudat, Hadd vigyék be vérontott, Megszakasztott lányodat.

Ügy hallottam az este Meghalt a menyasszonny.

Meghalt már, meghalt már, El izs van temedve, Të mëg huncut gazember, Szenvedhetsz a börtönbe.

Szenvedek, szenvedek, Szenvedni akarok, Sági bíró Mariskáért Még az éjjel meghalok.

Buzsák, Horváth Ferencné, (sz. 1900)

28.

SÁGI BIRÓNÉ ASSZONY

Itthon van-ë a lánya, Az én kedves galambom?

Itthon van, od benn van, Az első szobába, Jóízűet aluszik A paplanyos ágyába.

Menjen be, keltse fël, Küldje el a bálba, Szép brunël cipőjét Húzza fël a lábára, Szép karikagyűrűjét Húzza fël az ujjára.

Kelj föl lányom, kelj föl, Ergye el a bálba,

(45)

Od vár a kedvesed, Az első szobába.

Kicsikém, kicsikém!

Eressz ki pihenni, Szép brunel cipőmből Véremet kiönteni.

Nem lehet kimenni, Nem lehet pihenni, Szép brunël cipődből Véredet kiönteni.

Verje meg az Isten, Azt az édesanyát, Ki estétől reggelig Bálba hagyja a lányát.

Este elbocsátja, Reggelig nem látja, Másnap kilenc órakor Halva viszik haza.

Szenvedek, szenvedek, Szenvedni is akarok, A Sági Mariskáért Ügy is tudom, meghalok- Hatlövetés revorver

Végzi ki életemet, Sági Mariska mellé Temessenek engemet.

Szántódsomos, Nebojsza Istvánné, (sz- 1896)

29.

SÁGI BÍRÓ MARISKA

Itthun van-ë a lánya, A Mariska k'sasszony?

Itthun van, itthun van, Az első szobába, Ott aluszik javába A paplanyos ágyába.

Mariska el is ment, Az anyja elküldte, Az a hét fickó meg Várta az ajtóba.

Az egyik elfáradt, A másik elkérte,

Amig szegény Mariska Le nem rogyott a földre.

Menjen be, këltse fël, Küldje el a bálba, Piros bársonycipőjét Huzza fël a lábára.

Mariska, Mariska, Nem szabad pihenni, Szép piros véredet Cipődbe kell ontani.

A sejemkendőjét Kösse a nyakára, Fél kilenc órára

Ott legyen a bálba.

Mig a szép lányoknak Hajnalt muzsikálnak, Sági biró Mariskának Koporsót csinálnak.

(46)

Mariska megijedt, El akart szaladni.

Mert az a hét fickó Körül fogta állanyi.

Nyiss ki anyám, nyiss ki, Zöldre festett kapudat,

Hadd vigyék be rajta Te haldokló lányodat.

Verje meg az Isten, Azt az édesanyát, Aki egész éjjelre Táncra adja a lányát.

Törökkoppány, Buzsáki Istvánné, (sz. IQ02)

30.

SÁGI BIRÓNÉ

Itthol van-ë a lánya, Az a hirös menyasszony?

Itthol van, ott benn van, Az első szobában, Jóizüen aluszik A paplanyos ágyába.

Mönnyen be, költse föl, Hivja el a bálba, Szép brunër cipőjét Húzza föl a lábára.

Sok aranygyűrűjét Húzza föl az ujjára.

Húzzátok hangászok, Ságibeli hangászok, Mos mulatok kedvemre Sági biró lányával, Az én kedves rózsámmal.

Icikém, picikém!

Eressz ki pihenni, Szép brunër cipőmből Verőmet kiönteni.

Nem lőhet kimönni, Nem lőhet pihenni, Picin brunër cipődből Verődet kiönteni.

Verje mög az Isten, Azt az édösanyát, Ki estétől röggelig Bálba hagyja a lányát.

Nyiss ki anyám, nyiss ki, Zöldre föstött kapudat, Hadd vigyék be rajta a Félig megholt lányodat.

Szólnak a harangok, Szólnak a harangok, Sági biró lányára Most húzzák a haldoklót.

Jó estét, jó estét, Sági biró asszony!

Itthol van-ë a lánya, Az a hirös menyasszony?

Möghalt már, möghalt már, El izs van temedve, Az a hitfány, rongy embör Szenvöd a börtönbe.

Szenvedők, szenvedők, Szenvedni is akarok, Sági biró lányáér Möghalni akarok.

Rinyakovácsi, Jancsó Györgyné, (sz. 1906)

(47)

(48)

(49)

31.

SÁGI MARISKA

Itthol van, itthol van, Az első szobába, Jóizűen aluszik A paplanyos ágyába.

Menjen be, költse föl, Küldje el a bálba, A szép brunël cipőjét Huzza fël a lábára.

Hangászok, hangászok, Reggelig húzzátok, Most mulat a biró lánya A kedves babájával.

Kicsikém engedj ki, Kicsit megpihenni, Szép brunël cipőmből Véremet kiönteni.

Nëm lëhet kimenni, Nëm lëhet pihenni, Szép brunël cipődből Véredet kiönteni.

Mindaddig húzzátok, Mig a Sári biró lányát

Életbe látjátok.

Verje mëg az Isten, Azt az édesanyát, Ki estétől reggelig Bálba hagyja a lányát, Ki estétől reggelig Mëg se nézi a lányát.

A templomtoronyba Hajnalt harangoznak, Meghalt szegény biró lánya Ott bent a kocsmába.

Igaz-ë, meghalt ma A Mariska kisasszony?

Meghalt biz, meghalt biz, El izs van temedve, Az a hitvány gazember Szenved a börtönbe.

Tihany (Kapoly), Pintér Pálné, (sz. 1911)

32.

CSÁKI MARISKA

Jó estét, jó estét, Csáki biróné asszony!

Hol van a leánya, Az én kis galambom?

Ott benn van, ott benn van, Az első szobába,

Jóizűen aluszik A paplanyos ágyába.

(50)

Menjen be, költse fel, Küldje el a bálba, Szép selemszoknyáját Kösse a derekára, Szép brunër cipőjét Huzza a lábára.

Húzzátok, húzzátok, Csákibeli hangászok!

Húzzátok reggelig, Reggelig húzzátok!

Icikém, picikém!

Engedj ki pihenni, Pici brunël cipőmből Véremet kiönteni.

Nëm lëhet kimenni, Nëm lëhet pihenni.

Icikém, picikém!

Hagyj kicsit pihenni, Pici brunel cipőmből Véremet kiönteni.

Nëm lëhet kimenni, Nëm lëhet pihenni, Pici brunël cipődből Véredet kiönteni.

Húzzátok, húzzátok!

Megholt a menyasszony, Megholt a menyasszony, El izs van temedve.

Húzzátok cigányok!

Reggelig húzzátok!

Verje mëg az Isten, Azt az édesanyát, Ki táncba ereszti Éjjel a nagylányát.

Igal, Tarái Ferencné, (sz. 1901)

(51)

V.

A H A L Á L R A Í T É L T H Ú G A

33.

FEHÉR LÁSZLÓ

Fehér László lovat lopott, Kilenc zsandár bekísérte.

Eztet Anna meghallotta, Elment a börtönajtóra.

Jó reggelt, édes kis bátyám!

Életbe vagy, vagy meghaltál?

Se nëm élëk, se nem halok, Csak terólad gondolkodok.

Jó reggelt, jó foglár uram!

Eressze ki a bátyámat, Adok kendnek száz aranyat, Csak eressze a bátyámat.

Nem kell nékem száz aranyad, Csak egy éjjeli hálásod.

Eztet László meghallotta, N e hájj véle az éjszaka.

Gyöngykoszorud elhullajtja, A bátyádat felakasztja.

Fehér Anna nëm hallgatta, Meghált vele ëgy éjszaka,

Gyöngykoszorut elhullatta, A bátyját felakasztatta.

Éjfél van már, nem aluszok, Az erdőbe lármát hallok.

A béresek fájér vannak, Azok nagy lármát csinyának.

Felkelt Anna reggel jókor, Elment a börtönajtóra, Jó reggelt, édes kis bátyám!

Életben vagy, vagy meghaltál?

Anna, Anna, Fehér Anna!

N e itt keresd a bátyádat, Sürü erdő közepébe, Akasztófa tetejébe.

Átkozásom nëm szokásom, A kenyered kővé váljon, Mosdóvized vérré váljon, Törülköződ lángot hányjon.

Törülköződ lángot hányjon, A jó isten mëg ne áldjon.

Csurgó, Borbély Teréz, (sz- 1913) 34.

FEHÉR ANNA

Fehér László lovat lopott A fekete halom alatt, Nagyot durrant az ostora, Behallatszott Gönc városba.

Fehér Anna meghallotta, Lefutott a fojosóra,

Fog föl imám hat lovamat, Rakjál rajta színaranyat.

Adjon Isten kutya bíró!

Hoztam neked színaranyat, Hoztam neked színaranyat, Szabadizs mëg a bátyámat.

(52)

Nem kell nékem szinaranyad, Véled hálj ok az éj сака, Véled hálj ok az éjcaka, Ki fog bátyád szabadulni.

Fehér Anna meghallotta, Lefutott a fojosóra, Fojosóról istállúra, Rá a cella ajtójára.

Ne itt keresd a bátyádat, Zöld erdőbe, zöld mezőbe, Sűrű erdő közepibe, Vesztőfa magos tetejibe.

Átkozásom nem szokásom, Mosdóvized vérnek vájjon, Mosdóvized vérnek vájjon, Türülköződ lángot hányjon.

Türülköződ lángot hányjon, Kenyered de kőnek vájjon, Tizénhárom sor patika, Ürüjjön ki a számodra.

Tizenhárom kocsi szalma, Rohadjon el mind alattad, Átkozásom nem szokásom, Átkozásom nëm szokásom.

Kaposszentjakab, cigányok (18-20 évesek) 35.

FEHÉR LÁSZLÓ

Fehér László lovat lopott A fekete hegyek alatt.

Utána ment Gönc városa, Hogy őtet fogni láthassa.

Fehér Anna meghallotta, Hogy a bátyja el van fogva, Fogd be kocsis hat lovadat, Rakj mellé sok aranyakat.

Hinap-jónap hadhagy uram!

Miért jöttél gyöngymadaram?

Hinap-jónap hadnagy uram!

Miért jöttél gyöngymadaram?

A bátyámért hadnagy uram.

A bátyádat én kiadom, Ha az éjjel veled alszom.

Ne háj véle a kutyával, Az akasztani való val, Szüzességedet elveszi, Bátyád fejét levéteti.

Kilencet ütött az óra, Aluszol-ë Fehér Anna?

Nëm aluszom, nëm nyughatom, Csak a nagy lánczörgést hallom.

Csak aludjál, csak nyugodjál, A lovaim zabot esznek, Azok zörgetik a láncot.

Tizet ütött már az óra, Aluszol-ë Fehér Anna?

Nem aluszom, nëm nyughatom, Csak a nagy kardzörgést hallom.

Csak aludjál, csak nyugodjál, A katonák harcba mennek, Azok zörgetik a kardot.

Tizenkettőt üt az óra, Aluszol-ë Fehér Anna?

Nëm aluszom, nem nyughatom, Csak a nagy jajszót hallgatom.

Csak aludjál, csak nyugodjál, A bátyádnak feje nincs már.

Törülköződ lobbot vessen, Mosdóvized vérré váljon, Azt kívánom, a jó Isten

Meg ne mentsen, mëg ne áldjon.

Zics, Horváthné, Kocza Mari (sz. 1921)