A KERESKEDELMI JOG- ES ISMERETEK TARA
F O L Y Ó I R A T . §e
F E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő ÉS K I A D Ó T U L A J D O N O S : D R . R O T H P Á L ÜGYVÉD.
A lap szellemi részét iUetö közlések a szerkesztőségbe, az előfizetési pénzek ¿s fel- szólalások a kiadóhivatalba küldendők. - Hirdetések a kiadóhivatalban árszabás
szerint vétetnek fel. — Kéziratok nem adatnak vissza.
ELŐFIZETÉSI ÁR:
Félévre 3 frt.
Egész évre . . . . 6 frt.
SZERKESZTŐSÉG : Budapest, V*., Váczi-kürát.
46. szám.
KIADÓHIVATAL:
M e z e i A n t a l Budap est, V., Gizella-tér (Haas-palota).
Megjelenik minden hó 1-én ós lB-én.
A részletügylet mint soeziális jogreform.
(Dr. Róth Pál ügyvédnek a magyar jogászegylet f. hó 18-ild teljes ülésén tartott értekezése.)
Tisztelt teljes ülés! A z t hiszem, h o g y túlzásba nem esem^
ha azt állitom, h o g y a társadalmi intézmények között az egyes jogintézmények — különösen pedig a magánjogi intézmények
— a legconservativabb természetűek. A n y e l v ós irodalom, tár- sadalmi szokások, sőt még a vallás is gyakoribb és n a g y o b b vál- tozásoknak vannak alávetve és k ö n n y e b b e n simulnak a minden- kori társadalmi állapotokhoz, mint az egyszer megállapitott j o g - szabályok. Uóma a decemviratustól a császárság idejéig bizo- nyára n a g y változásokon ment keresztül, de a tizenkét táblás törvény megmaradt a juristicus bölcseség hatáskörének. A római birodalom közel másfél évezred előtt összedőlt, de a római j o g nem csupán mint classicus j o g maradt meg, mert mint ilyen iránt a legnagyobb tisztelettel kell viseltetnünk, de dogmái m é g ma is békóiban tartják a mai kor magánjogát. Innen van, h o g y a ma érvényben levő magánjogi rendszer a mai kor szellemé- vel, a tényleg fenálló társadalmi viszonyokkal ellentétben áll és a jogászvilág inkább — bocsánat a kifejezésért — conven- tionális valótlanságokba esik, midőn valamely modern intéz- ményre a római j o g szabályait erőszakolja, de annak minden- áron a római j o g rendszerében i g y e k s z i k helyet szoritani mint- sem azt a dolog természetének megfelelő j o g i szabályo- zásban részesítené. A mire pedig a római j o g b a n épenséggel nem lehet alkalmas helyet találni, az egyelőre „sui generis" jel- zéssel a jogélet sálon des refusésjében helyeztetik el. í g y va- gyunk pl. a biztosítási ügylettel. A n n a k forrását mindenáron a római j o g i periculum-ból akarták levezetni, a foenus nauticum és a spensiók a biztosítási ü g y l e t első alakulatainak tekintettek és i g y azt ilyen felfogás mellett máshová, mint az aleatorikus-'
szerződések alantas kategóriájába helyezni nem lehetett. Miután azonban belátni kezdték, hogy a clausula „sí Maevius venit" a tícket rendszerű baleset biztosításra mégsem egészen alkalmaz- ható ós a pramia sem akarja a pecnnia trajecticiával a, vérbeli összeköttetést elismerni, rámondták, hogy szerződési fajjá magát még ki nem forrta, minélfogva a biztositás egyelőre csak „sui generis" ügyletnek tekintetik, a mi mellékesen megjegyezve, nem akadályozta meg abban, hogy magát hatalmas mtézmóny- nyé kinőjje.
A mimkabéri-szerzödés manapság az emberi társadalom egy nagy és hatalmas tényezőjének — a munkásoknak — jogi viszonyait szabályozza és ezen szerződés ma is a locatio-condue- tio operarum vagy operis formái közt mozog, mely a vételügylefcnél egyébnek alig tekinthető. — A z ur bizo- nyos árért átengedi rabszolgáját szolgálattételre. — Hogy pedig a mai munkás az ő nyolc órai munkaidejével s sztrájkjaival a római rabszolgával épen semmi közös vonatko-
zást nem mutat fel, azt senki tagadni nem fogja. Csakhogy a munkások nem a corpus jurisból meritik az argumentumokat, hanem hatalmas ökleikkel megfenyegetik a római j o g által sza- bályozott társadalmat és a consulok engednek ós állami hatal- muknál fogva igyekeznek a munkások aspiratióit kielégíteni. í g y törik meg a munkásoka rideg magánjogi conservatismus jegét és ekép kezd. a közjog a magánjogi viszonyokba mincl mélyeb- ben belenyúlni; a magánjogi szerződésben a gazdaságilag gyen- gébb félnek oldalára áll, hogy a gazdaságilag erősebb fél hatal- mát állami kényszerhatalmával ellensúlyozza. A socialismus első vívmányának a magánjog terén az 1871. junius 7-ikéről kelt német „Haftpfiichtgesetz" tekinthető. A harmadik személyek hibájából eredt szavatosság tekintetében ugyanis már a római jog állapit meg bizonyos jogszabályokat, de ezek a fokozott veszólylyel járó ujabbkori ipari vállalatnál kielégítőknek nem tartattak, ennek folytán támadt az érintett „Haftpfiichtgesetz", melynek folytatását a baleset- és egyáltalában a munkásbizto- sitási törvények képezték. A z alapgondolat mindezen socziálpoli- tikai törvényekben az, hogy a jogrend és tényleges közgazda- sági viszonyok ellentéteit a magánjog' kiegyenlíteni nem képes, mert a törvény ugyan a jogegyenlőséget minden állampolgárra nézve egyaránt biztosítja, de a gyakorlati életben ezen jog- egyenlőség szabályozását a tényleges viszonyok által nyeri.
E k k é p a törvények szabad szerződési jogot biztosítanak a mun- kásnak a munkaadóval szemben, mindazonáltal a munkaszer- ződésnek a közgazdaságilag domináló helyzetben levő munka- adó szab irányt. A z államhatalom tehát a gyengébbek védel- mére felségjogait veszi igénybe és a közjó érdekében kényszeri- tőleg lép fel az erősebbekkel szemben.
Ugyanezen alapgondolat észlelhető a kereskedelmi- és ipartörvények azon a magánjogi munkabéri szerződést közjogi
szempontokból szabályozó intézkedéseiben, melyekben az alkal- mazottak szolgálati viszonyai szabályoztatnak a főnökkel vagy munkaadóval szemben.
Az uzsoratörvény által a kedvezőtlenebb vagyoni és élet- viszonyok közt levő adós nyer oltalmat a helyzetét kiaknázni
akaró hitelezővel szemben. Itten a kölcsönszerződés magánjogi elemei absorbeáltatnak az állami hatalom által a szerződő felek privátautonomiáj ának korlátozásával.
A végrehajtási törvény azon intézkedése, hogy az élet fentartásához szükséges tárgyak, a tisztviselői fizetések bizonyos összege stb. le nem foglalhatók, bizonyára más soczialis szem- pontok által van vezérelve, mint a római jogi mantts injectio, melynek folytán a hitelező aclósát békóba verette.
Még számos további példával volnék képes bizonyítani a soczialismus befolyását a magánjogra és ezen befolyásnak azon természetét, hogy a jogszabványokat a merev magánjogi szab- ványok lerombolásával a tényleges társadalmi viszonyokhoz acclimatizalja.
De ezen, tárgyam szempontjából csak futólag érintett mo- mentumokat is elégségeseknek tartottam arra, hogy segélyük- kel a részletügylet eddig megoldatlan problémáját a kellő vilá- gításban feltüntethessem.
A részletügylet eredeti formájában semmi juristicus külön- legességet fel nem mutat, mert az adásvétel jogi tei'mószetére nézve egészen közömbös, vájjon a vevő
:a vételárt azonnal vagy csak egy későbbi időpontban, . egyszerre vagy részletekben kö- teles-e megfizetni. Az ipari élet fellendülésével azonban & rész- letügylet sajátságos jogi átalakuláson ment keresztül. A gyár- ipar óriási mennyiségben vetette gyártmányait a piacra. Ezek- nek fogyasztó közönséget kellett teremteni. Másrészt ismét az alsóbb néposztályok kézi keresményére veszélyes concurrencziát képeztek a gépek, minélfogva ezen gépek ftiegszerzósének szük- sége állott be. A gyáripar tehát a vagyontalan alsóbb néposz- tályokban találta meg az alkalmas fogyasztó közönséget, melyek- nek a részletfizetés jogkedvezménye által, lehetővé tette, hogy az eladott tárgy hasznaiból áünak vételárát lassankint törleszt- hessék. A varrógép-ipar óriási fellendülését pl. egyenesen a rész- letfizetési jogkedvezmónynek köszönheti. Minthogy azonban az eladók vagyontalan vagy hitelképességükre nézve ismeretleit vevőkkel állottak szemben, a hitelezett .vételár tekinteté- ben maguknak dologi biztosítékot, akartak szerezni. Legal- kalmasabbnak látszott a zálogjog az eladott tárgyon. Ámde ingó tárgyaknál római jogi elvek szerint a zálogjog csak a zá- log tárgyának a hitelező részére Való átadása mellett lehetséges, holott a forgalom érdeke épen azt követelte, hogy az eladott tárgy a vevő birtokában legyen. Itten tehát arra alkalmas római jogi formák mellett kellett a római jogi elvet kijátszani.
Erre szolgált a pactum reservati dominii, vagyis a vé-
tel tárgyának tulajdonjoga csakis a vételár teljes lefi- zetésével ruliáztatik az eladóról a vevőre, addig pedig a vevőt a használati jog illeti meg. Ezen ügyletek olyan formá- ban jönnek létre, hogy az eladó azon esetre, ha a vevő a rész- letfizetéseket nem. pontosan teljesiti, jogosítva van a vétel tár- gyát visszakövetelni és a vevő által teljesített részletfizetések javára elvesznek. És a jogászvilág inkább megadta a sanctiót egy
„sui generis" jogügyletnek, mely mellett a vevő a vétel tárgyát elveszti, ha pl. 10 részlet közül 9-et már lefizetett és csak egy részlettel maradt hátralékban — mintsem a római jog traditióin csorbát ejtsen.
Ez persze a bíróságok lelkiismeretét nyomni kezelte és ugy segítettek helyenkint a- szorongatott adóson, hogy az egész ügyletet ob turpem cansam érvénytelennek mondották ki. Erre már most szerencsét próbáltak a bórszerződés formájával. A felek adásvételi ügyletet czóloznak, de bérszerződést kötnek, a mint azonban, a bérösszeg a megállapított érték összegét eléri, a tárgy tulajdona a bérlőre megy át. Mások ismét kölcsön for- májába bujtatták a rószletügyletet.
A gyakorlati élet nem sokat törődött a dootrinával, hanem millió számra létesítette ezen csak megtűrt, de nem recipiált ügyleteket. El kezdett tehát a doctrina ezen bérszerződések jogi természetével foglalkozni. Eörster Eccius a bérleti viszony ki- kötése dacára adásvételi szerződesnek tartja. Höhne pactum de vendendo-nak, Brüneck pedig bérleti szerződésnek tartja, mely a kikötött feltétel beálltával adásvétellé változik át ós a tulaj- don átszállását brevi mami traditio utján eszközli.
A doctrina szempontjából ezen megkülönböztetések való- ban fontossággal bírnak, mert ha a bérleti szerződós alakjában kötött részletügyletet adásvételi szerződésnek nem tekintjük, akkor a bérleti szerződésre vonatkozó jogelvek jönnek alkal- mazásba. A bórbeadó köteles a bérlet tárgyát a bérlet egész tartama alatt — jelen esetben tehát az utolsó részlet kifizeté- séig — használható állapotban fentartani. A bérleti szerződés csak az utolsó részlet lefizetésével változván át adásvételi szer- ződéssé, a vevő ezen időponttól fogva híányossági kifogásokat emelhet egy esetleg már évek óta birtokában levő ós tulajdo- nának tartott tárgy ellen. A veszélyt is a bórbeadó köteles vi- selni az utolsó részlet lefizetéseig.
A mint tehát ezekből látjuk, a részletügyletek ezen for-
mája a vevőnek bizonyos jogelőnyöket biztosit, melyek annak
használatát más életviszonyokra is kiterjesztették. Ugyanis az a
momentum, hogy az eladott tárgy az utolsó részletfizetés telje-
sitéseig az eladó tulajdonát képezi, a vagyonilag tönkrejutott,
embernek lehetővé teszi, hogy magának uj otthont biztosítson,
mert a részletekre vásárolt bútorokhoz ós házi berendezésekhez
a hitelező nem férhet mindaddig, mig az utolsó részlet kifizetve
nincsen. Az eladósodott ember pedig gondoskodik arról, hogy
ezen utolsó részlet kifizetése minél hosszabb idő után következ- zék be. A striotum jus szempontjából meg nem engedhető, h o g y az adós olyan v a g y o n n a l birhasson, melyhez a hitelező hozzá nem férhet ós h o g y egyáltalában v a g y o n n a l birhasson, m i g kielégítetlen adósságai vannak. E g é s z e n más a közgazda- sági és soeziális szempont, mely azt dictálja, h o g y az embernek a productiv munkálkodás lehetővé tétessék. K ö z g a z d a s á g i és sociális szempontból tehát m e g v a n engedve, h o g y az eladóso- dott ember magának a részletügyletek . segélyével és védelme alatt házi tűzhelyt, társadalmi állásának megfelelő berendezést, ruházatot stb. biztosithasson, h o g y a hozzáfűzött társadalmi igé- n y e k kielégítése által személye iránt a szükséges bizalmat meg- szerezze, illetve fentartsa. H á n y tönkrejutott hivatalnok föld- birtokos és kereskedő veszi fel a részletügyletek segélyével a harcot újból az élettel és biztosítja magának ós családjának az existentiát, hitelezőinek pedig a lehetőséget, h o g y követelései- k e t valaha kielégíthesse. Ez.en közgazdasági és soeziális szem- pontok, — melyek a társadalmi közérzületbe átmentek, — azok, m e l y e k a jogszolgáltatás közegeit a fentebb már érintett con- ventionális valótlanságokra kényszerítik. A hitelező a részlet- fizetésre vásárolt bútorokat, az óletfentertásra szolgáló varró- gépet, zongorát lefoglalja. A szorongatott adós érdekében az eladó igénypert indit. A z ü g y v é d ép u g y , mint a biró, n a g y o n j ó l tudják, h o g y az eladó csak névleg szerepel mint felperes, a végrehajtást szenvedett adós pedig mint egyik alperes; nagyon jól tudják, h o g y az igénypert tényleg nem az eladó, hanem a v e v ő folytatja, ő szerzi m e g az ü g y v é d i .meghatalmazást, a per- hez szükséges adatokat, ő viseli a költségeket, de azért az egész igénypert hamis formák közt lefolyni engedik. A strictum jus a tényleges társadalmi állapotokkal nem számol, hanem a j o g - szolgáltatás k ö z e g e i a socialismus behatása alatt állanak, meg- engedett dolognak tartják, h o g y a szorongatott adós existentiá- ját ugyancsak a strictum jus eszközeivel — miután e g y é b k é n t nem lehetséges — lehetővé tegye.
Bocsánatot kérek, h o g y a valódi helyzetet ilyen realisticus módon ecsetelem, de erre szükség van, ha strucmadár-politikát nem akarunk folytatni.
(Folytatása következik.)
