AZ
ORVOSOK L A P J A
T U D O M Á N Y O S K Ö Z L E M É N Y E I .
— KÜLÖNLENYOMAT. —
XIV. ÉVFOLYAM. 1903. 22., 23. ÉS 21. SZÁMAIBÓL.
A PR08TITUCZI0R0L
IRTA :
D« LÉVAI ÖDÖN
BUDAPEST
P Á L L Á S R É S Z V É N Y T Á R S A S Á G N Y O M D Á J A . 1903
AZ
ORVOSOK L A P J A
T U D O M Á N Y O S K Ö Z L E M É N YEI .
---- K Ü LÖ N LEN Y OM A T. ----
XIV. ÉVFOLYAM. 1903. 22., 23. ÉS 21. SZÁMAIBÓL.
A PROSTITUCZIÓRÓL
IR T A :
DK L É V A I ÖDÖN
BUDAPEST
P A L L A S R É S Z V É N Y T Á R S A S Á G N Y O M D Á J A . 1903
G&G-SiS
A belügyministerium közegészségügyi osztálya újabb időben szokatlan tevékenységet fejt ki sok fon
tos kérdésben. (Csak a legfontosabb, az orvosügy ren
dezése marad hátra,, pedig ezen épül fel a többi) Ennek a tevékenységnek az első és a legfontosabb eredménye a gyermekvédelem rendezése, a melyhez ugyan sok idő és fáradság kell még, de végre mégis meg lesz oldva ez a legfontosabb kérdés, feltéve, ha evvel karöltve a gyermeknevelés kérdésével a köz- oktatásügyi ministerium tovább is foglalkozik.
Ugyancsak egy másik nagy feladat vár még az állam ra: a prostituczió rendezése, azaz inkább a venerikus betegségek terjedésének megakadályozása, mert csakis ez az állam egészségügyi közegeinek a feladata.
Ez a kérdés annál is inkább nehéz, mert már a felfogás dolgában sem egyformák a vélemények. Sokan a nő teljes egyenjogúságából indulva ki, vitatják a nőnek azt a jogát, hogy nemcsak egyéb, de a nemi vágyainak a kielégítésében, épúgy mint a férfi, telje
sen szabad és független legyen, abba se az állam, se más bele ne avatkozhasáék, mert a mi férfinak szabad, az nőnél se bűn, se erkölcstelenség; a köte
lező orvosi vizsgálatot meg kell szüntetni, mert a nő szeméremérzetét, szabad akaratát, függetlenségét sérti, az emberi méltóságnak és egyenjogúságnak rovására történik.
A másik felfogás mindezt nem tekinti és a leg
teljesebb szigorúságot követeli, nem véve tekintetbe se a nő jogát, se egyebet és a prostituáltakat nem is nézik olyan szemmel, mint a nőt általában s azt hiszik, hogy egyedül a prostituáltak szigorú ellenőr
zésével a prostituczió, azaz a venerikus betegeségek terjedésének kérdése meg van oldva. Mert a prosti-
4
tuczió kérdése az orvos előtt nem azért íontos és az állam se azért avatkozik bele abba, hogy a nők milyen módon elégítik ki a nemi vágyaikat — ehhez senkinek semmi köze — hanem evvel függ össze a legszorosabban a luetikus és gonorrhoikus fertőzés kérdése.
Hogy tehát ezt a nagy és fontos kérdést világo
sabban láthassuk, többször el kell választanunk a nemi betegségek terjedésének kérdését a szoros érte
lemben vett prostituczió kérdésétől. Mert ha igaz is, hogy nyilvánosan prostituált nők terjesztik leginkább a fertőzést, mégis tudjuk, hogy a nőt viszont férfi fertőzte, a mely férfi egy éppen nem hivatásos pros
tituálttól szerezte esetleg a bajt. Ilyenformán vitat
kozhatunk most már, hogy kinek engedjük át az elsőséget és melyik volt a legfontosabb tényező a fertőzés terjesztésénél.
Másrészt, mig nyilvánosan prostituált nők elég rendes orvosi felügyeletben részesülnek, sőt éppen Budapesten az orvosrendöri felügyelet Európa városai között aránylag a legszigorúbb, addig — a katonasá
got kivéve — a férfiak a legcsekélyebb felelősség nélkül terjesztik a ragályozást. Ok a prostituált nőt, ez más férfit fertőz: circulus vitiosus; se eleje, se vége nincs.
A prostituczió fogalma nagyon tág fogalom ma már. A fővárosi rendőrség jól tudja, hogy mily nagy
mennyiségű nő foglalkozik — hivatásosan — prosti- tuczióval. De aránylag nagyobb azoknak a száma, a kik titokban prostituálnak és sokszor vajmi nehéz volna a tisztességest a tisztességtelen fogalmától elvá
lasztani. Ez a kérdés tehát száz okból is nehéz.
Az orvosnak nem is volna szüksége a prostitu
czió szabályozására, csak a venerikus betegségek terjesztésének megszüntetésére.
S ezt el nem érjük, a mig, ha csak ideiglenesen is, minden személyes szabadság megsértése nélkül, csupán a hygiene fontosságát tekintve, nem gondosko
dunk a következőkről: 1. A felügyelet, ha már erről van szó, a férfiakra is kiterjesztessék. 2. Szigorú megtorló törvények alkalmazása lelkiismeretlenségböl a nemi érintkezés közben való ragályozás megszün
tetésére. 3. Megfelelő korban levő lányok és fiatal emberek kellő módon felvilágosittassanak, azonkívül
a nép, a munkások között és egyebütt is meg kell értetni a nemi betegségek fontosságát. 4. A prostituál
takat fel kell világosítani a nemi bajok következ
ményeiről magukra és másokra nézve. 5. Fötörekvés az legyen, hogy a nö prostituczióval hivatásból, kenyérkeresetből egyáltalában ne foglalkozzék. Ez az utolsó pont persze a legtöbb bajt hárítaná el, de ennek a kivihetősége oly távol áll tőlünk, hogy csak egy teljesen renovált női társadalom létesítésével szabadulhatnak fel azok a modern női rabszolgák, a kik saját magukban a nö szabadságát annyira leala
csonyítják, mert kénytelenek vele.
A prostitucziót már régóta szükségesnek tartják.
Szt. Ágoston azt mondotta: Nyomjátok el az utczai lányokat és a szenvedély mindent romba dönt.
Ez a jámbor aszkéta is tehát az egyik nö leala- csonyitásával akarja megmenteni a másik nőnek az anyai nyugalmát és a özüzek ártatlanságát.
De ezen régi forrásunkon kívül orvosok, tudósok hangoztatták a prostituczió szükségességét és ugyan
csak ilyenek szálltak síkra a prostituczió ellen a leg
humánusabb, legemberibb szempontokból.
Mindegyik egy más és más szempontot vesz fel, sokan egyoldalúan ítélik meg a dolgokat. Egy része a prostituczióban a családi élet biztosítékát és nyu
galmát látja és éppen azért ((szükséges rossz»-nak tartják és villámhárítójául az erkölcsös nőknek, a másik rész meg éppen nem látja be, hogy , miért áll fönn ez a szükséges rossz más nők kényelmére, más nők erkölcsének megőrzésére. Olyan is akad, a ki azért ítéli el őket, m e rt: «más nőt a szerelem gya
korlásától, melyre minden nö egyformán jogosítva van, jogtalanul megfosztanak*.
Látnivaló, elég eltérők a nézetek.
Alaposabb tanulmányozást és megvitatást kiván a sokféle vélemény, a mely a prostitucziót védi és elitéli. Később a szocziologiai oldalát illetőleg foglal
kozunk is a különféle felfogással.
Reánk nézve, mint említettük, a prostituczió első sorban mint , a nemi betegségek terjesztője, fontos.
Azután rátérhetünk arra, hogy jogtalan-e, jogos-e, fennállhat-e, vagy el kell-e pusztulnia ennek az
«intézménynek».
6
Első sorban azt a kérdést kell felvetnünk, hogy megfelelők-e azok a jelenlegi rendszabályok, a melyek
kel az állam korlátozni és megszüntetni kivánja a nemi fertőzést?
Az állam is beismeri — és be is kell ismernie — hogy nem, a mikor a prostituczió rendezésére készül.
A fertőzés terjesztésére hozott óvórendszabályok sok
szor illusoriusak és éppen nem hozzák meg a kívánt eredményt. Ha felveszszük is, hogy a prostituáltak a legszigorúbb, legalaposabb orvosi vizsgálatban része
sülnek és egészségesnek is találtatnak, vájjon ki biztosíthat bárkit, hogy a talán néhány perczczel coitus közben férfitől fertőzött nő a ragályozást tovább nem terjeszti nemsokára a vizsgálat után? És tényleg így jön létre a fertőzések egy jelentékeny része és öntudat
lanul, minden rosszakaratú hanyagság nélkül is ter
jesztheti a fertőzést a prostituált nő. Önként felmerül a kérdés, nem kellene-e tehát a férfiakat is coitus előtt vizsgálat alá venni, hogy a prostituált nő és közvetve más férfi a fertőzést elkerülje ? Egyelőre erre nézve eljárási módot nem ajánlunk, ha csak azt nem, hogy bordélyházak és magánosok prostituáltjai csak orvosi és orvosrendőri egészséglap birtokában enged
jék meg a látogatást, az az ellen vétőket pedig meg
büntetnék. Természetes, hogy ez nagyon kétes ered
ményű és nehéz kivitelű mód. A férfiak más ellen
őrzési formája is bajos.
Az inficziált prostituált nőt a rendörorvos, városi és községi orvos kórházba küldi. Ez kötelező. A felügyelet alatt levő nő tehát gyógykezelés alatt áll, mig a többi és a legtöbb férfi szabadon terjesztheti a ragályozást.
A fővárosi kórházak mintaszerűen vezetvék (Szt.- Rókus, Dologkórház venerikus osztályai, stb.), de a vidéki kisebb kórházak néha bizony kívánni valót hagynak hátra. Megtörténik itt, hogy az egy-két hónapon keresztül kezelt beteget (pld. endometr. cerv., blen. urethrae v. vagináéval) nem egészen gyógyultan elbocsátják, mert «sok költségbe kerül®.
Különösen áll ez az idegen országokbóli illetö- ségüekre, a kiken a kórházi költséget nehéz megvenni, mert hiszen fö a takarékosság. Képzelhető, hogy az ily módon kiszabadult prostituált nő (mert ünnepnap a kórházból való kiszabadulás napja) milyen vígan ter
jeszti továbfc a fertőzést.
7
A belügyministeri törvények a minimális négy hetet írják elő venerikus bajoknál, addig tehát — mert ez kötelező forma — a blenorrás férfit a kórház
ban tartják, de ha nagyon kívánkozik, azután szívesen kieresztik. Persze a havi kimutatásban és a fejlapon is mint gyógyult szerepel. Ezeket az említett hibákat azonban kevés kórház követi el.
De ez számba se jöhet a sok faluban elterjedt venerikus bajokkal szemben, a hol semmi orvosi kezelésben nem részesülnek, azért, mert nem pros
tituáltak, hanem «tisztességes» nők.
A férfiak pedig szintén ritkán jutnak a kórházba.
A ki csak teheti elkerüli.
A falukban, bár erre is törvények felügyelnek, titokban nem egy öreg parasztasszony foglalkozik Üzletszerűen a prostituczióval, azaz a kinek «árúi»
a fertőzést terjesztik. S mint minden betegségnél, úgy a venerikus női bajoknál is a «tudós» vén bába
asszony a tanácsadó, a magyar közegészségügyi viszo
nyoknak, sokszor az orvos tekintélyének typikus arczulveröje, annyi fiatal parasztasszony megölöje, a legynagyobb ellenségei minden felvilágosodásnak és tudásnak.
De ez más kérdés, a mely fontosságánál fogva megérdemli, hogy avval foglalkozzunk. Azt hihetnénk, hogy a fővárosban a nagy tömegű lakosság miatt a prostituczió, a venerikus betegségek terjedésének kér
dése sokkal nehezebb, mint a faluban, vidéki kis váro
sokban, pedig ebben a tekintetben a vidék nem marad sokkal hátrább.
Itt is oly messze állunk a. kívánatos állapotoktól, mint a fővárosban.
De nehogy azt higyjük, hogy csak nálunk van ez igy és a külföldön jobbak a viszonyok. Fontosabb, szocziológiai és társadalmi kérdésekkel állván szerves összefüggésben, másutt is ép oly gondot okoz, mert olyan ez a kérdés, mint egy rosszindulatú daganat, a mely kiujul, akárhányszor is operáljuk. Német
országban, Ausztriában, Francziaországban a prosti
tuczió némileg eltér a mienktől, mint hivatalos fel
ügyelet alatt lévő «intézmény». A német városok közül a kedélyes München, minden egyébtől eltekintve, azért is érdekes, mert a legtöbb törvénytelen gyermek itt születik. Ebből hamisan következtetne bárki is a
8
prostituczió elterjedésére. Szinte megengedett állandó viszonyt folytat sok fiatal bajor, mondhatni családias jellegű viszonyt, a nélkül, hogy erkölcstelenségről volna szó. A sok idegen elem, sok idegen no azonban már itt is lényeges intézkedéseket tett szükségessé.
Nyilvános bordélyok se itt, se Németország egyéb városaiban nem találhatók. Ausztria rideg és szentes
kedő, de azért Bécs első helyen áll, a mi a prostituált nők számát illeti és ezek és a nagyszámú katonaság miatt a fertőzés itt is elég nagy. Párisról, a grisettek és cocottok hazájáról fölösleges irni. Érdekes kép a Monte-Carló-i, a hol a roulett asztalánál szerencsésen játszó azonnal akad szép párisi lányra, a ki segit neki az aranyakat értékesíteni és esetleg még ráadá
sul — a venerikus bajt is átruházni.
Az olaszországi állapotok hasonlítanak a mi álla
potainkhoz.
Milano a mindenfelől ideözönlö idegenek köz
pontja. A legtöbb fertőzés talán itt történik. Minden
féle nemzetiségű nö található itt és viszont mindenféle venerikus bántalom is bőven szerezhető. Vannak fényes berendezésű bordélyok, akárcsak Budapesten és a sok
— előttünk furcsa nevű — utczát (Chiaravelli, Via St. Paolo da Lorto stb.) a könnyüvérü idegenek gyak
ran keresik fel.
Még érdekesebb város Genua, a hol a naponkint tengeren érkező hajókból özönlik a sok Européer.
A tengerparton, a kikötő mellett épült bástyaszerü régi épületek ablakaiból csábítgatják a fekete — sokszor hervadt — olasz nők a hosszú útról jövő idegent. Benn a városban, az évszázados utczák (Vico Spada, Vico Gelso, Via Goita stb.) árnyékában pedig a bordélyok készek esetleges uj fertőzésnek kitenni a kiváncsiakat.
De lesz alkalmunk még a külföldi viszonyokra visszatérni, csak még néhány szót a mi viszonyainkról.
A nagyobb városokban a védekezés elég nehéz, különösen a gyári munkásleányok, cselédek, stb.
ellen. Legtermészetesebb gondolat, hogy a leghelye
sebb volna az őszinte kioktatása, felvilágosítása az összes elemeknek, az alsóbb néposztályoknak. Orvo
sok is tartsanak iskolákban előadásokat, községházak
ban esetleg fölolvasást. Persze nem kívánatos, hogy az állam ebből az ötletből az orvosokra újabb terhet rój jón viszonzás nélkül.
9
Elítélendő az a felfogás, hogy a nemi kérdést nyilvánosan tárgyalni ne lehessen. Ez a felfogás sok hajnak, sok nyomorúságnak az okozója.
Aránylag kevés azoknak a száma, a kiknek gonorrheájuk ne volna, vagy luest ne acquiráltak Volna.
Ezeknek a viszonyoknak meg kell változniok.
A prostituczió rendezése alatt pedig nem a nő zaklá- tását kell érteni, hanem első sorban a nő és férfi belátásához és jóindulatához appellálunk és csak leg
végül lehet igénybe venni a megtorló intézkedéseket.
Végre is az az állam, a melyik gyermekkoruk
ban mindkét nembeli polgárait fel nem világosította, a mely állam a sok nő megélhetési módjáról nem gondoskodik, a mely állam nem védi — és nem véd
heti — a nőt, a. mikor szerencsétlen házasságba kényszerítik, a mikor az egyház korra és nemi kíván
ságokra egymáshoz nem illő házasságokat megáld, de fel nem old, a mikor az államnak nincsen tehet
sége, hogy megvédje azt a nőt, a ki őszinte szere
lemből, mondjuk, magasabb ösztönből, eleget tett a vágyainak és ezért kiüldözve, kénytelen prostituálttá lenni: annak az államnak kevés joga van büntetni őket oly bűnökért, a melybe a kényszer sodorta a szerencsétlent és a társadalmi felfogás, az emberek szükkeblüsége és rövidlátása.
Segítsen az állam neveléssel, segítsen a meg
élhetés biztositásával, változtassa némely törvényét és a szabadságot terjessze ki a társadalom a nőkre is egyformán: úgy a prostituczió kérdése önmagától megoldódik, a mint most a jelen viszonyok között a megoldás oly nehéz.
Minderről részletesebben majd más alkalommal lesz szó.
y