Fényes Elek emléktáblájának leleplezése Újpesten

9. szánn ——-809——— 1935

A szójahab Németországban. —— Az ipari munkások a modern termelési folyamatban. —— A könyvkiadás és a könyvkereskedelem a devizagazdálkodás alatt.

— (20. f.). —— Versenyszabályozás és piacrendezés az ipari termelésben. —— Chegue és Váltó a német devizagazdálkodtásban. —— A hamburgi kikötő keres- kedelme és forgalma 1934—ben.

Rubin J.: Egészsegvédelem a Bajai Városi Közkór—

ház nemibeteg rendelésén és a Bajai Egészségvédő Intézetben 1925—1935-ig. —— (18. sz.). -—— Faragó F.: A tdiphteria járványgörbe és a védoltottak szá- mának viszonya négy vármegyében. —— Raksányí A.: Faluegészségügyi viszonyok mérése.

Stat—isiische Nachrichten (13. évi.

, , , .. . , 5, sz., Bécs 1935, ném., —— A közé iskolák az

Nepeg—eszsegugy (19' evi. 13357" Bild? 1933/34. iskolai évben. )—— Ausztria Vlállási meg- pest 1935, m.). , Petrzllcr, Stiller, Horvath: Kutv1z oszlása __ Osztrák 19130-v3341 halállozásí tábla __

okozta typhusljátrvány érdekes esete. —— Lehner I.: (6 sz )' __ Az általános kereseti adó az 19á2 évre Antiveneriáts küzdelem a ne'mzetlközivdunai hajó- _' Az'osztrák idegenforgalom 1934 deceinbertől

ZÉSÉM kapesolatban. _ (M" ,Sz'é' _" Schaff Gy.: A 1935 áprilisig. —— Az osztrák népesség foglalkozás

kiserletes jarvanytan 'Atanulsagai. ',— (15' Éz") "__ szerinti megoszlása az 1934. évi népszámlálás sze—

Az egyes torvenyha'tosagokban vegzett d'lphtema rint. —— Ausztria széngazdálkodása 1934—ben. —— (7.

védőoltások 1935 január 1401 junius 30-13 *" sz.). -— Az osztrák tejg—azdaság. _— Nemzetközi gaz—

Fabinyi R.: Nyilt idegosztály az elmegyógyintézet" dasági tindexszámok az 1934, évre. —— A bécsi nagy-

bCll. —- Petrilla A.: A kórházi elkülönítés szerep-e vásárcsarnok fopgahna 1934-ben, —— A fonjoSabb

a typhus abd. epidemiologiájában. —— (16. sz.). —— foglalkozások Ausztriában, szám, nem szerinti meg- Darángi Gy.: Az utak hygi-enéje. —— Doly J.: Új el- oszlás rés alkalmaztatási viszony szenint. -— A nép- járás a légyves-zedelem leküzdésére. —— (17. sz.). M' iskolák az 1934/35. iskolaév kezdetén.

:!IIIIID.III...II.-'IIIIUII'IIIIÚOOIIIIIIICIIIDICDO .- .C-

3 e KÚLÖNFÉLE o

Fényes Elek emléktáblájának leleplezése Újpesten.

Inauguration, a Újpest, d'une plague destinée a perpétuer le souvem'r d'Alem's Fényes.

1836 ápnilis havában, tehát közel száz évvel ez- előtt jelent meg a magyar nép—ességstaattisztiktai iro- dalom egyik legnagyobb, szinte felbecsül'h-etetlewn ér-

tékű kútf—ozrrásánsask, Fényes Elek "Magyarország—

walk és a hozzá kapcsolt (tartománydknak mostani állapotja statisztikai és geognalfi'ai tekintetben" c.

hatkötetes könyvének első kötete, A maga korában nagy feltűnést keltett s a ttörtlénetíi tdemotgtrafita min- den művelője számára ma Vis nt'allkiülözhettetlen mű szerzője, az első magyar hivatalos statisztikai szerv, za belügymini—sztérium kebelében 1848/49-ben fenn—

1állott statisztikai osztály vezetője negyven évvel klé- sőb—b, 1876 július 23—án újpesti 'la'kőházátbtatn húnyt el hangyasrzorzg—allmú, szakadatlan mumkálkodásl), de egyúttal sok szenvedés, 'metghuncolta—tás tés mellő—

zés után. Az a vámos, mely éppen alig néhány évvel Fényes Elek elete főművénetk

"1831—ben született meg jelentéktelen települétsiképuetn, hogy száz évvel később, 1930—ban 67.400 lakosával .a hatodik .helyre törjön elő a magyar xvárósok nagy.

megjelenése előtt,

ságrtendjlétbem, meleg ünnepség keretében elevení—

tette fel és örökítette meg nagy polgárának emléke- zetét. A város polgársága-nak köréből származó s a M. kir. Közponstti Statisztikai Hivatal és a Magyar Statisztikai Tánstalság által támogatott kezdeménye—

zésre Új-pes't megyei város képvviastelőtetstüxlete Sem-

1) V. 6. Kovács Alajos: Fényes Elek statisztikai munkássága. Magy—ar Statisztikai Szemle 19244 évf.

340—346. 1.

sey Aladár dir. polgármester megértő javaslatára az 1934 augusztus 25-án tartott rendes közgyűlésen el—

határozta, hogy a varos egykori kimagasló Latkó- jának Tavasz—utca 34. sz. lakóházat emléktáblával jelöli meg. Az emléktábla le'letplezésenek ünnepe 1935 szeptember 15—én zajlott le. A Fényes Elek utolsó latkóháza előtt összegyűlt, illetve a Város—

házárÓl testületileg átvonuló nagyon szépszámú kö- zönség sorában nemcsak ,a magyar tudományosság és a hazai statisztika—í tétet legfőbb intézményei, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Sta- tisztikai Társaság, továbbá a M. thir. Központi Sta- tisztikai Hivatal és Budapest székesfőváros Statisz—

tikai több tagjával ill.

számos tisztviselőjével. elsősorban Újpest

"megyei város, a város-ban székelő különféle testüle- Hivtattala volt képviselve

hanem

tek és igen nagy számban a város lakosságának minden rétege. Az ünnepség a Hiszekegy eléneklése- vel kezdődőtt. Majd a helybeli emlélatáblla—hizottság nevében Lengyel Sándor dr. újpexs—lxi ügyvéd ismer- tette az emléktábla szép gondolatának megszületé- sétt s a terv megvalósulásának állomz'lsait. Egyúttal rámutatott (arra, hogy az aránylag fin—ltal Újpest hatalmas népességi és gazdasági fejlődés után nagyjai emlékének z'ipolásával most a pollgz'rrság tradicionális érzésének megizmotsításár—a s ;a város történelmének —megterwom—tósóre is törekszik. Beszéde után Kovács Alajos din, a M. kir. Közpmrtd Statisz- tikai Hivatal és a Magyar Statisztikai Társas—ág e—l—

möke a következő vmlókbeszéd—et mondotta el 'ényes Elekről :

9. szám. —- 810 —— , att—935

Kovács Alajos dr. emlékbeszéde.

Nem politikusnak vagy államférfínak, ' nem költőnek vagy művésznek, hanem egy

szerény tudósnak állított itt emléket Újpest

városának megértő vezetősége, azon a he- lyen, ahol Fényes Elek életének utolsó szakát leélte és ahonnan az örökkévaló—

ságba költözött. Ezzel az elhatározásával és cselekedetével nagy hálára kötelezte Új—

pest város .a statisztikai tudomány képvise- lőit, azokat a hivatalos intézményeket és tudományos szervezeteket, amelyek a :sta- tisztika művelésével és fejlesztésével fog- lalkoznak. Fényes Ele'kben mi a magyar statisztika tulajdonképenxi megteremtőjét tiszteljük, aki a maga korában szinte egy- maga pótolt egy statisztikai hivatalt.

Az emléktábla felállításának időszerű—

séget ad az, hogy néhány hónap mulva száz esztendeje lesz annak, hogy az akkor alig 29 éves Fényes Elek egy nagyszabású, hat kötetre tervezett magyar munka első köte- tével lépett a nyilvánosság elé. Merész vál—

lalkozás volt ez abban az időben, amikor az általános műveltség még sokkal alacso- nyabb fokon állott, s a magyar olvasókö—

zönség talán tizedrésze sem volt a mainak.

Amellett a magyar nyelv mint az iroda—

lom, tudomány és a hivatalos élet nyelve csak akkor bontakozott ki a latin nyelv százados béklyóiból, a magasabb körök társalgási nyelve pedig jobbára a német volt. Hozzá még Fényes Elek olyan tudo- mánnyal kísérletezett, amely még a művel- tebb nyugaton is csak néhány évtizedes multtal dicsekedhetctt. Magyar nyelven indított meg egy nagyszabású statisztikai, államismereti munkát. Azok, akik előtte foglalkoztak ezzel az egészen új tudomány- nyal, a statisztikával és jelentősebb műve- ket alkottak, mint Schwartner Márton és Nagy Lajos, németül ., vagy latinul irták munkáikat. így könyveik a külföldi közön- séghez is eljutfhattak. Nagy bátorság volt te—

hát Fényes Elektől, hogy magyar nyelven merte kiadni munkáját, mely a magyaror—

szági városok, községek és puszták föld—

rajzi és statisztikai leírását vármegyénkínt tartalmazta.

Abban az időben a magyar nyelv még nagy küzdelmet folytatott érvényesüléséért.

Az országgyűlésnek kerek ötven évig, 1790-től 1840—ig kellett hadakoznia, hogya magyar nyelvet az államéletben, a közigaz—

gatásban és az iskolákban az őt megillető helyre juttassa. Ellenségeink, akik a ma—

gyar nyelv minden tértfoglalását sanda

_ egy ember erejét

szemmel nézték, mindig azzal érveltek a latin nyelv fenntartása mellett, hogy a maa gyarok számát a nemzetiségek száma s'ok—

szorosan felülmulja és a magyar nyelv is—

merete nem olyan általános, hogy az mint közvetítő nyelv szerepelhessen. Ilyen érvek is hallatszottak a magyar nyelv ellen:

hogy lehet azt követelni, hogy 6 millió em—

ber alkalmazkodjék 2 milliónak a szeszé—

lyéhezf) Ennek a szerény tudósnak, aki- nek emlékét most itt felidézzük, legfőbb érdeme az, hogy elsőnek állapította meg hi—

telesen a magyarság és az egyes nemzeti—

ségek számát olyan időben, amikor még rendszeres népszámlálás nem volt és meg-;

cáfolta azokat a képtelen adatokat, ame—

lyeket ellenségeink terjesztettek a magyar—

ság számának teljesen jelentéktelen voltá—

ról. Fényes Elek számításait és adatait a szabadságharc után tartott, osztrák nép—

számlálás is, amely pedig igazán nem akart a magyarságnak (kedvezni, meglepően iga—

zolta. Az addig még jóhiszemű magyarok által is, mint amilyen pl. Schwartner volt, csak 3 millióra becsült magyarságról meg- állapí—totta, hogy száma 4 millió 800000 és az osztrák népszámlálás is majdnem pOnv tosan ugyanezt a számot eredményezte.

Csak akkor alkothatunk fogalmat arról a szízifuszi munkáról, amelyet Fényes Elek végzett, ha figyelembe vesszük, hogy hogyan hozta ki ő végső számadatait. Ösz- szegyűjtötte az egyházi névtárakat, úgy a katolikusokat, mint a protestánsokat. A vallásfelekezeti adatokat itt megtalálta községenkint, különben is a vallásfeleke—

zeti adatok már előzőleg a nem nemesi Összeírásokból is rendelkezésére állottak. Az egyházi névtárakban azonkí—

vül közölve voltak egyházközségenkint a lakosságnak és az istentiszteleteknek nyel—

vére vonatkozó adatok, sok helyen termé—

szetesen több nyelv. Ott, ahol egy nyelv volt jelezve, odasorozta az egész lakossá- got, ahol pedig több nyelv szerepelt, a he—

lyi viszonyok ismerete alapján, vagy leve—

lezés útján próbálta a helves arányt meg- állapítani. Képzelhetjük, micsoda munka volt ezt több mint 10.000 községről és számtalan pusztáról egyenkint kiszámítani és összesíteni.

Fényes Elek megcsinálta ezt az idegölő, felülmuló munkát egy—

maga, mert hajtotta az a vágy, hogy leki—

1) L. Szekfű Gy.: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez. 225. lap.

9. szám.

csinyelt nemzetét kellő világításba helyez- ze és megszerezze neki azt a tekintélyt, amely nemcsak történeti érdemeinél, de számánál fogva is megilleti. Fényes Elek munkája nagy sikert és dicsőséget hozott neki. Rövid idő mulva új kiadást ért meg, a Magyar Tudományos Akadémia pedig Fényest mindjárt az első kötet megjelenése után levelezőtagjai sorába választotta, mű- vét pedig nagy jutalommal tüntette ki. 30 éves korában tehát már az Akadémia tagja volt Fényes Elek és olyan tekintélyre tett szert, hogy 1848—ban az első felelős ma- gyar minisztériumban szervezett statiszti—

kai hivatal igazgatójává nevezték ki.

Ez az alapvető munkája volt számos egyéb műve között életének legnagyobb al- kotása és népességtörténetiinknek ma is egyik legbecsesebb forrásműve, amelyre azóta számtalan hivatkozás történt. Nem mérhető a mai kutató statisztikának a je—

lenségek (összefüggését és mindennek okát kereső módszereihez, de a maga idejében, a statisztikai tudomány akkori állapotában kitűnő hézagpótló volt.

Fényes Elek életének a szabadságharcig terjedő idő volt legszebb korszaka. A meg- változott viszonyokba, amelyek állását, biztos megélhetését elvették, csak nehezen tudott belenyugodni. Az anyagi gondok bi- zonyos megalkuvásra késztették az osztrák uralommal szemben, ez viszont a magyar körökben némi ellenérzést váltott ki. Ez okozta, hogy az alkotmányosság helyreál—

lítása után sem a fővárosi statisztikai hiva—

talnak, sem az országos statisztikai hiva- talnak igazgatói székét nem tudta elnyerni, holott kétségtelenül őt tartották addig a legkiválóbb magyar statisztikusnak. Jellem-' ző nagy tekintélyére, hogy mikor ,,Magyar- ország leirása" e. munkáját 1851—ben né- metül kiadták, fordítója így mutatta be őt a német közönségnek: ,,nagy és valóban derék földrajzi és statisztikai munkái ál—

tal örök érdemeket szerzett hazájában és dicső helyet a tudományok birodalmában".

Ugyancsak néhány hónap mulva 60 esztendeje lesz annak, hogy Fényes Elek ebben a szerény házban félig elfeledve és nagy nyomorúságban Örökre behunyta sze- mét. Temetéséről az akkori íiatal országos statisztikai hivatal gondoskodott, a végtisz—

tességet pedig a kiengesztelődés szellemében nem kisebb ember, mint Keleti Károly adta meg neki, remekbe készült akadémiai em- lékbeszéd—ében. S most eljöttünk mi, késő

——811—— 1935

utódai, hogy az idők távolában még job- ban megnőtt alakját újra magunk elé idéz—

zük, és hogy hódoljunk az ő dicső emlé- kének.

Fényes Eleknek tragikus sors jutott osz—

tályrészül. Ö, aki hazájának és nemzetének sorsán olyan izzó hazaüsággal és fajszere—- tettel csüngött, amely írásainak minden so- rából kitűnik, a szabadságharc leveretése- után megérte hazájának megaláztatását és!

mindazoknak a szépségeknek, amelyeket Magyarországról mesteri módon a világ elé- tárt, a roxmbadőltét. Amikor pedig a ki—

egyezésben az ország sorsa jobbra fordult,, beteljesedett az 6 egyéni tragikuma: ré- gebbi érdemeit elfelejtették és szinte csak

kegyelemkenyeret juttattak neki.

Budapest székesfőráros azóta emléket állított neki azzal, hogy utcát nevezett el' róla, most pedig Újpest városa ismeri el a magyarszívű nagy tudóst, mikor lakóházát emléktáblával jelöli meg.

Fényes Elek Nagy—Magyarországa, ame- lyet olyan sze'pen és olyan nagy szeretettel írt le a Kárpátoktól az Adriáig, Csallóköz- től a Csíki hegyekig, ma Csonka—Magyar- országgá törpült. Maga a biharmegyei szín- magyar Csokaly község, ahol Fényes Elek bölcsője ringott, szintén idegen uralom alatt nyög. Mit érezhet az az újpesti jelte—

len sírban nyugvó halott, aki nem ilyennek álmodta Magyarország jövőjét, hanem.

nagynak, dicsőnek és főként magyarnak?

Mégis biztató jel az, hogy Fényes Elek nem egészen 5 millió magyarja az ő kora óta 12 millióra szaporodott s az újabbkori minden magyarirtás dacára ma a régi haza határain belül is többen vagyunk magya- rok, mint a többi hét nemzetiség együtt—

véve. Az ő szelleméből merítsiink bizakodó erőt, hogy el fog még jönni az az ország, Fényes Elek Nagy—Magyarországa! Áldás emlék ére !

Kovács Alajos dr, mély hatást keltett beszédté—

végén leleplezte a szép emléktáblát, melyen a követ-

kező felírás áll: lako—tt életének

utolsó éveiben Fényes Elet; (j'—1876) a nagynevű magyar statisztikus, a imllllll század közepe népességi viszonyainak fáradhatatlan kutatója. Ezt az emlék- táblát Újpest megyei város közönsége 1935 szeptem- ber 15-én helyezte el." A leleplezés után Hess—

Pál dr. polgármest(ar—helyettes vette át meleg sza- vakkal a város nevében az emléktáblát. Az ünnep—

ség az emlék—tábla megkoszorúzásával és a Himnusz-- 'eléneklés—ével ért véget.

,,Ezen a helyen