9. szám. ___—___
tása ellen felmerül az az észrevétel, hogy az egyes foglalkozási kategóriák adóterhe gyanánt csak azt tünteti fel, amit az illetö ágak legfontosabb adó—
alapjuk után fizetnek. Pedig bizonyos pl., hogy a földbirtokosok jelentékeny házadót is fizetnek, a háztulajdonosok, iparosok stb. földadót is rónak le, úgy, hogy ez az összeállítás csak akkor nyugodott volna helyes alapokon, ha minden egyes főfoglalko—
zási csoport által fizetett mindennemű egyenesadót a megfelelö csoporthoz vesz fel.
A kiadvány III. része az adóbefizetéseket is—
merteti. Kitünik ebből, hogy 1931—ben az együtte-
sen könyvelt egyenes adóknál a hátralék 78'7 millió P-t, a külön könyvelt adóknál pedig 19'5 millió pen—
gőt tett.
Bár a kiadvány az adózást illetőleg igen fontos hézagpótló és értékes munkának tekintendő, az adó- zás hatalmas kérdéskomplexumának még számos olyan vonatkozásáról nem nyújt tájékozódást, amelyek a közszolgáltatások gazdasági és szociá- lis jelentőségének megítéléséhez nélkülözhetetle—
nek. Úgy gondoljuk, hogy a rendelkezésre álló anyag alapján is ki lenne bővíthető egy ilyen ki—
mutatás a közvetett adók bizonyosfokú részletezé- sével (pl. forgalmi adóknál milyen forgalom után t'izettetett) az egyenesadóknak természetes és jogi—
személyek szerinti szétválasztásával, az adóbevételek községenkinti tagolásával, továbbá annak kimutatá- sával, hogy az egyes adónemeknél mennyi a meg nem adóztatott és adómentes vagyon, vagy jövede—
lem stb. Ez a néhány kiragadott példa mutatja, hogy az adóstatisztika terén még milyen kiaknázat- lan lehetőségek vannak.
A kiadványnak fent röviden érintett hiányos—
ságai folytán, de meg általában arra való tekintet- tel is, hogy az állampénzügyek statisztikája terén is elérhető legyen az a fejlődés, mely a statisztika többi ágazatainál az adatgyüjtéseknek és a feldol—
gozásnak a hivatalos statisztikai szervek által való ellátása folytán biztosítható volt, kívánatos, hogy az adóstatisztika is a hivatalos statisztikai szol- gálat körébe kerüljön, mert kétségtelen, hogy csak ez rendelkezik olyan felkészültséggel, mely az ál- statisztikának a jelentőségéhez mért
H. S. dr.
lampénziigyi
további kiépítését garantálhatja.
Magyar Biztosítási Évkönyv XXIV. évfolyam.
1932 -33.
Annuaire Hongroís des Assurances.
année. 1932—33.
Szerkeszti: Töröl; Jenő Endre. — Kiadják: a Biztosítási és Közgazdasági Lapok.
Rédigc' par Eugéne André Török. —- Publíé par ,Bizto—
sitásí és Közgazdasági Lapok".
Bp. 1932. 348 1. —— p.
A magyar biztosítási irodalom eme számottevő terméke ez évben is azzal a megszokott gazdag tartalommal jelent meg, mely számára a komoly l'orrásmunka jelleget biztosítja. Az évkönyv anyaga,
XXIVe
—788——
1932
___-M.
mely a biztosításügy egész területét felöleli, hár—
mas beosztású. Az első rész a biztosításügyet szol—
gáló intézményeket, a fontosabb biztosításügyi ren- deleteket és a biztosítási joggyakorlatot, a második fejezet az egyes biztosítóintézetek 1931. évi 'mükö- dését és üzleti eredményeit ismerteti, a harmadik rész pedig a biztositásügy körébe vágó tanulmá- nyokat tartalmazza, Az első rész anyagát illetőleg célszerű volna, ha az Évkönyv egyes évfolyamai
nemcsak a legújabb rendelkezéseket, hanem vissza—
térőleg állandóan közölnék a háború utáni legfonto—
sabb törvényeket és rendeleteket is, hogy így a biz- tosításügy törvényes szabályozásának egész kom- plexumát minden egyes kötetben megtalálhassa az olvasó. Igaz, hogy ez a terjedelmet erősen növelné;
de a rendelkezések szaporodásával később elegendő lenne csupán azok felsorolására szorítkozni a leg- fontosabb intézkede'sek kiemelésével s arra való nta—
lással, hogy azok egész terjedelmíikben melyik év- folyamban tétettek közzé. Ily módon az Évkönyv forrásmunka jellege is erősebben kidomborittatnék.
A társaságok üzleti eredményeinek ismertetését
hasznosan egészíti ki az a kompass-szerű kimutatás,
mely az egyes társaságok igazgatásának és felügye- letének és Vidéki hálózatának szervezetéről ad szá- mot. Mindenesetre ez a rész is igen sokat nyert volna értékben, ha a rendelkezésre álló mérleg- és eredményszámlák —— legalább is a legfontosabb té—
telek kiemelésével —— összesített kimutatásban is közzététettek volna.
Az évkönyv harmadik részében közölt tudomá-- nyos értekezések, melyek a biztositásügy legaktuá- lisabb elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkoz- nak, nagyban emeli-k az Évkönyv színvonalát, mely- ben úgy a szakember, mint az érdeklődő nagy—
közönség hézagpótló, hasznos munkát kapott.
Joseph Eysséric: Politigue Laigue et Dépo- pulatíon.
Paris, 1931. 356 1. _ p.
A földrajzi vonatkozású munkáiból előnyösen ismert szerző legújabb könyvének Magyarországon is érdekességet biztosít az a körülmény, hogy az el- néptelenedésröl, az egykét-öl és az ezeket előidéző társadalmi és gazdasági jelenségekről szól. A szerző buzgó katolikus és lelkes francia hazafi: Könyvé- nek első részében hevesen támadja a harmadik köz- társaság összes intézkedéseit, amelyekkel az egyház pozícióját, főleg az iskolákra való befolyását gyen—
gítette. A második részben a világi nevelés következ- ményeként előállott világnézetet és az ebből követ—
kező erkölcsi felfogást tárgyalja, helyesebben szólva ostorozza. A harmadik rész a kérdés demográfiai ré- szével foglalkozik. Kiindul Rousseaunak abból a mon—
dásából, hogy jó kormányzat alatt az ország népe szaporodik, rossz kormányzat alatt pedig fogy. Meg- állapítja, hogy a nagy forradalom óta Franiaország népessége szaporodik ugyan, de a többi országokhoz
9; szám.
——789— 1932
viszonyítva a szaporodás üteme lassúbb. 1789—ben Franciaország lakosainak száma 26 millió volt, Ang- liáé 12 és félmillió. 1815-ig Anglia lakossága közel 6 millióval, Franciaországé pedig csak 3 és félmillió- val növekedett. A világháború előtt pedig az angol szigetek népessége 7 millióval múlta felül Franeia- országot.,A t'őveszélyt azonban természetesen a né- met népesség óriási szaporodásáhan látja. Németor- szág összlakossága a napoleoni háborúk után 2—i't millió volt. Elszász-Lotharingia meghódítása után 411 millió, és a világháború előtt 67 millió. Nemzet—
közi szempontból is a legsúlyosabb aggodalomra az adott okot, hogy a két háború között eltelt 53 békés esztendő folyamán a német népesség 259 millióval szaporodott, míg a francia csak 3'6 millióval. Több szakíró állítása szerint, ha a szaporodásban Francia- ország nem marad ennyire a normális színvonal alatt, nem keletkezik az a féltékenység, amely a hábórú kirobbanásához vezetett. A következő feje—
zetben áttekinti a francia népesség szaporodását XVI. Lajos kora óta. A királyság utolsó éveiben az ezer lélekre számított szaporodási arányszám 9";
volt. A forradalom alatt évi 120.000 emberre teszi a szaporodást, a konzulátus és első császárság idejé- ben 140.000—re, a második köztársaság alatt ez már csak 75.000. A második császárság területveszteségei folytán a népesség abszolút számban nem nőtt, az évi szaporodás pedig már alig haladja meg a 100000 lelket. A harmadik köztársaság első éveiben 93.000, a világháború előtt pedig már csak 53.600 az évi szaporulat. A szerző Franciaország emberveszteségét a világháborúban 2 és félmillióra teszi, úgyhogy a népesedés mérlege az 1,782.000 elszászilotharingiai visszacsatolása után is hiánnyal zárul. Grafikus áb- rázolásban mutatja be ezután a nagyhatalmak né—
pességének fejlődését, ahol kétségtelenül Francia- ország görbéje mutatja a legaggasztóbb irányzatot.
Franciaország csekély népsűrűsége valóságos de- pressziós központot jelent a környező, erősebben népesedett államok között. Ezáltal a betelepülni vágyó idegenekre nagy vonzerővel bír.
Franciaország csökkenő szaporodási arányszá- mával szembenáll a környező államok részben emel- kedő, részben állandó, de mindenképen magasabb
arányszáma. Ha a születési többlet összetevőit néz- zük, azt látjuk, hogy a német, olasz és angol viszo- nyok szembeállításával Franciaország halálozási arányszáma a legnagyobb, a születési arányszáma viszont a legkisebb. Szerző kissé célzatosan beállított adatai mellett természetesen elfelejti azt megemli- teni, hogy a Franciaországba bevándorolt idegenek alkotják azt _a munkástartaléksereget, amely válság esetén munkanélkülivé válik, s így a francia munka—
viszonyok kiegyensúlyozását elősegítik. Másik hibája továbbá az, hogy kevés kritikával választja meg az adatokat, ha arról van szó, hogy szempontjait bizo- nyitsa. A következő fejezetben történelmi visszapil-
lantás keretében foglalkozik azokkal a morális okok- kal, amelyek idevezettek, Könyvének demográfiai részét M. Auburtin hasonló szellemű könyvéből (La Natalité, la patrie en danger 1921) vett idézettel
zárja ,,Sit ut est, et non eriU, amit úgy fordíthat,—
nánk magyarra: ,,Ha így megy tovább, nemsokára egyáltalán nem lesz." Ez a mondás, összhangban a könyv mottójával: ,,Finis Galliae?" kifejezi annak egész szellemét. Túlzása és egyoldalúsága mellett is igen érdekes terméke a népesedéspolitikai irodalom—
nak. S.—P. A. dr.
Robert R. Kaczynski: The balance ot births and deaths. Volume ll. Eastern and southern Europe.
Kiadja: Brooking intézete. — Publíé par l'Institution Breaking. — Washington, 1981. "166 l. —— p.
A jelenleg megjelent kötet folytatása a hasonló címmel megjelent 1. résznek, mely a születések és halálozások Nyugat- és Észak-Európában való ala—
kulásával foglalkozott. A könyvhöz a Brookings
Institution közgazdasági intézetének igazgatója
Edwin G. Nourse írt előszót, melyben kiemeli, hogy ,,a munka célja egyelőre még csak anyaggyiijtés és nem azon szociális okok nyomozása, amelynek a születési arány csökkenése, avagy az egyes országok népességének gyarapodása vagy fogyása mögött vannak. Nem foglalkozik az egyes népek jövendő—
je'vel. A szerző a tények megállapítására szorítkozik, a jelenségek jelenlegi állapotának megvilágítására"
(VII. lap.).
A szerző, Kaczynski e kötet anyagának egybe—
gyüjtése céljából meglátogatta a közép— és délenró—
pai államok statisztikai hivatalait, így Budapesten is a Központi Statisztikai Hivatalt. Jórészt igy köz—
vetlen, személyes érintkezés útján felkutatott hiteles anyag az, melyet e könyv nyujt. Ez Kaczynski fő—
célja, elsősorban közzétenni azt, amit világjáró út- jában annyi fáradsággal éveken át gyüjtött. A kő—
vetkeztetréseket készakarva halasztja *késöbbre. A könyv azért nem gondolatszegény, bár a csatolt szöveg jórészt csak a gyüjtött számok nagyságviszo- nyainak elemzéséből áll.
A Nyugat- és Észak—Európával foglalkozó I.
kötetből kitűnt, hogy az itt lévő országokban a nők
termékenysége bár csökkenő mégsem
olyan túl alacsony, hogy e népek feltétlen kihalásra volnának ítélve, hacsak a halandóság eddig nem ismert módon tovább nem csökken. A II. kötet azt mutatja, hogy Közép—Európa némely államában hasonló állapotok vannak, így különösen Ausztriá—
ban, Eszt- e's Lettországban. Más országokban, mint pl. Olasz- és Lengyelországban a népesség még növekedik, de alacsonyabb arányban mint régeb—
ben, mert a termékenység sokkal inkább csökkent, mint a halandóság. Az egyetlen európai állam, a melynek népessége ma is évről-évre több mint 17—
kal —— sőt némely évben közel 2%—kal -— növekszik, 56
irányzatú,
