Az ipari termelési index számításánál alkalmazott módszer a szezonális változások és a hónapok változó hosszának kiküszöbölésére

444

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

mazni nettó termelési súlyokat (simple

indicator method). Hibája ennek az eljá—

rásnak, hogy elhanyagolja a fajlagos rá-

fordítások különbségét, s az árak haszná- lata egy—egy ágazaton belül nem felel meg

a nettó mérlegelési elvnek; mindebből termelési indexek rövid—időközi kiszámí- tásánál nemigen, nemzetközi összehason- lításoknál azonban már inkább adódhat- nak hibák. Pontosabb eljárás, ha a nettó termelési értéket a teljes termelési érték és az anyagköltségek különbségeként ha- tározzák meg (double indicator method).

Ennek következetes gyakorlati megoldása

viszont számos nehézséggel jár, emellett

a ráfordítások helyettesíthetősége és el—

térő árarányok esetén az azonos árszín—

vonalra való átszámítás elvileg is vitat—

ható lehet. A feldolgozó iparban célsze—

rűbbnek bizonyult az alábbi, közelítő el-

járás: a késztermékben újra megjelenő anyagok költségét nem vonják le, mint—

hogy ezek fajlagos értékében lényeges kü-

lönbség nem lehet; levonják viszont a tü-

zelőanyagok, a szállítások, a szolgáltatá-

sok és az egyéb ,,segéd"-ráfordítások költ-

ségét. Alkalmazható az a ,,bekerítő"

(ringfence) eljárás is, hogy bizonyos ver- tikálisan kapcsolódó iparágakat összevon- nak, s csupán végső kibocsátásukat és el—4

sődleges ráfordításaikat figyelik meg.

A külkereskedelem figyelembevétele—

nek tárgyalása után a tanulmány részle- tesen elemzi az alkalmazott index—formu—

lákat, s közli, hogy Végső soron (angol

nettó termelési súlyokkal mérve) az ága—

zati módszernél 43 százalékban mennyi—

ségi összehasonlításokra támaszkodtak (5

százaléknál az anyagköltségek különbsé—

gét is számításba véve), 15 százalékban árindexekkel számoltak, s 26 százalékban létszám—mutatókkal, 16 százalékban szár—

maztatott mennyiségi sorokkal közelítet—

tek. (Ugyanezek az arányszámok a fel- dolgozóiparra: 59, illetőleg ebből 8 száza—

lék, 29 százalék, 12 százalék.)

A tanulmány második része a források

felsorolását, s az egyes számítások rész—

letes módszertani leírását tartalmazza.

Paige és Bombach munkája egyike a

legigényesebb és legalaposabb ilyen szá—

mításoknak, melyet eddig a nyugati or—*

szágokban végeztek. Bár több pontban a szocialista országok felfogásától és gya- korlatától eltérő koncepcióból indulnak ki (így a nettó termelés fogalmánál, a figye-

lembe vett szolgáltatások körénél stb.), munkájuk tanulmányozása számunkra is érdekes és hasznos tapasztalatokkal szol- gálhat.

(Ism.: Román Zoltán)

*

Az ipari termelési index számításánál

alkalmazott módszer a szezonális változások és a hónapok változó

hosszának kiküszöbölésére

(A method to adjust monthly indices for sea- sonal variations and for variations due, to the lenght of the month, applied to the general index of industrial production.) —— Statistlcal Studies. Netherland Central Bureau of Statis—

tics. 1960. 10. sz. 5—15. 1).

A tanulmány bevezetésként megjegyzi-, hogy a szezonális ingadozások kiküszö- bölésére általánosan alkalmazott mozgó átlagolás az ipari termelés indexénél nem elégíti ki azt az igényt, hogy a le- hető leggyorsabban lehessen trendet szá—

mítani (6 hónappal elmarad az utolsó

havi adattól). Éppen ez a körülmény in—

déokolja az ismertetett módszer alkalma—

z sát.

A havi adatok eltérése a 12 hónapos mozgó átlagtól részben a naptári hóna—

pok hosszának, illetve a munkanapok

különbözö számának, illetve szezonális ingadozásának a következménye. Ezek rendszeresen visszatérő tényezők, így előre kiszámíthatók.

Kiküszöbölésük több módszerrel lehet——

séges, így például az egy munkanapra jutó termelés számításával. E módszer alapfeltételezése, hogy egy adott hónap termelése közvetlenül arányos a munka-—

napok számával. E feltételezés azonban nem fedi teljesen a valóságot; szerző ezt példákkal is igazolja.

A kiadvány összeállítói regressziós ana—

lízissel kísérleteztek a szezonális befolyás mértékének megállapítására annak ér—

dekében, hogy mérhetővé tegyék az által-—

lános indexet befolyásoló ilyen tényezők——

nek magára az indexre gyakorolt hatá-—

sát. Az így nyert koefficiensekkel az in—

dexből havonta kiigazíthatók a rendsze—

res eltérések.

A szerzők által alkalmazott módszer a.

következő volt. Az 1949—1957—es időszak termelési indexeire a

p : 3,17 (w —— fám—s : 100

regressziós egyenletet írták fel, ahol

p —— a 12 havi mozgó átlagtól való szá-—

zalékos eltérés,

W, illetve W —— a munkanapok száma, illetve átlagos száma,

8 -—— szezonális koefficiens.

(Közlik az s-re kapott havi értékeket is.))

STATISZTIKAI IRODALNII FIGYELÖ

A regresszió alapján kiigazított terme—

lési indexet a következőképpen számí—

tották ki:

P

l—j— P 100

termelési index —— vagy P helyébe a fenti kifejezést behelyettesítve:

P

1 ....—

[1 *W) (3,17) W—W (4— 3—100)] .

JP1 : —— —— ahol P az eredeti

P,:

Az így számított index sokkal egyen—

letesebb trendet mutat, mint a kiigazí—

tatlan (a nem megmagyarázott ingadozá—

sok kiküszöbölésére 3 havi mozgó átla- got is lehet a kiigazított indexekből szá- mítani).

Minthogy a szezonális kiigazításokat olyan kapcsolatok alapján számították, amelyek változhatnak, sőt a gazdasági fej—

lődés következményeként változnak is, a

szezonális koefficiensek revíziója is szük-

ségessé válhat. Ezért a tényleges és szá.—

mított eltérések állandó figyelemmel ki—

sérésére van szükség.

A munkanapokra számított regressziós koefficiens értéke arra utal, hogy el kell vetni azt a feltételezést, hogy a termelési index közvetlenül arányos a havi munka-

napok számával. Úgyszintén kimutatják, hogy az a feltételezés sem helytálló, mi-

szerint a szezonális koefficiensek nem térnek el jelentős mértékben egy kon- stanstól (a havi koefficiensek átlagától):

Ezt igazolja az a tény is, hogy a termelési

index és a 12 havi mozgó átlag eltérése

között számitott korreláció igen nagy fokú a szezonális koefficiensek alkalma- zásával és lényegesen alacsonyabb, (),939 helyett 0,599, azok alkalmazása nélkül.

A szezonalitásnak határozott trendje is

van: ősszel magas, télen alacsony.

A szerzők kifejtik, hogy módszerük sok más, azonos célt szolgáló módszernél pontosabb. Az egy — értelmező szerepet

betöltő —-- változó szerepeltetése mellett (mely e módszernél a havi munkanapok

száma), más változók bevezetése is le—

hetséges, bár ezek egy részénél fennáll

az a probléma, hogy egymás között, és a

szezonalitás által erősen befolyásolt vál-

tozókkal nincsenek—e szoros korrelációban.

A kiadvány függeléke a módszer ma—

tematikai alapjait tartalmazza.

(Ism.: Simon Józsefné)

445

Jaffe, Ja.:

A modern ipar főbb szerkezeti változásai

(O vazsnejsih sztrukturnüh szdvigah v szov- remennoj promüslennoszti.) —- Planovoa Hoz-

jajsztvo. 1960. 10. sz. 13—25. p.

A cikk azokat az alapvető változásokat ismerteti, amelyek az utóbbi időben a modern ipar ágazati struktúrájában be-

következtek. E változások okait elemezve szerző rámutat arra, hogy a döntő tényező a technika fejlődése, amely a népgazda- sági ágak közötti kapcsolatokat az állandó

változás, elmélyülés és fejlődés állapotá—

ban tartja. Az ipar szerkezetében bekövet- kezett változások legszembetűnőbb megje- lenési formája az iparágak különböző fej—

lődési üteme. Ennek tanulmányozása az

ipar szerkezeti változásainak szempontjá—

ból alapvető fontosságú kérdés.

A szerző ezután Vizsgálat alá veszi az ipar szerkezetében bekövetkezett leg- jelentősebb változásokat. Elsőként foglal—

kozik az ipar jelentőségének növekedésé—

vel általában a népgazdaságon belül. E

folyamat ——- amely a technikai fejlődés

velejárója —— a második világháború befe—

jezése után különösen intenzíven érez—

teti hatását, s kifejezésre jut abban, hogy

a mezőgazdaság, az építőipar, akereske- delem,aháztart*ás több ága, illetve funk—

ciója az ipar szerves részévé válik. így pél—

dául korábban a mezőgazdaság takarmány- és trágyaszükségletét döntő részben saját

maga biztosította, míg az utóbbi években

a felfejlődött takarmány— és műtrágya- gyártás mind nagyobb mértékben fedezi a mezőgazdaság ez irányú szükségletét. A

mezőgazdaság számos terméke — gabona,

gyapot, gyümölcs stb. —— aratás vagy sze—

dés után ipari feldolgozáson megy keresz-

tül, s így kerül a fogyasztókhoz. Végül a

mezőgazdaság egyes ágai, például az ál—

lattenyésztés, valósággal ipari jelleget öl—

tenek: a specializálódás, a tömegtermelés és a gépesítés jellemzi őket. A mezőgaz—

dasági népesség csökkenésének oka tehát

részben az ipartól kapott gépek alkalma—

zásának eredményeként a mezőgazdasági

munka termelékenységének emelkedése,

részben azonban a mezőgazdasági tevé- kenység területének egyenes csökkenése is.

A mezőgazdasághoz hasonlóan az építő- ipar egyes funkcióit is magához ragadja az ipar. Új iparág keletkezett: az előre—

gyártott elemek és blokkok gyártása.

Ezek tömeges alkalmazása megváltoztatja az építkezések jellegét is, amennyiben az építőipar tevékenysége az ipar által gyár—

tott épületelemek szerelésére korlátozó—

dik.