IN MEMORIAM BENDA KÁLMÁN
Súlyos veszteség érte folyóiratunkat, e l h u n y t Benda Kálmán, aki 1967 óta volt tagja a Hadtörténelmi Közlemények szerkesztő bizottságának. Halála n e m csak a család és a magyar t ö r t é n e l e m t u d o m á n y , de l a p u n k nagy vesztesége is, hiszen személye és tevékenysége az utóbbi h a r m i n c év s o r á n összeforrott a Hadtörténelmi Közlemények történetével. Nem c s u p á n a XV—XVin. század, a közvetlenül a szakterületéhez tartozó korszakok h a d t ö r t é n e l m é v e l kapcsolatos írások avatott bírálójaként t a r t h a t t u n k Őt s z á m o n , h a n e m olyan szakértőként is, akinek tanácsai, javaslatai m i n d e n k o r nélkülözhetetlenek voltak folyóiratunk szerkesztése és megjelentetése során.
Az 1913. n o v e m b e r 27-én Nagyváradon született Benda Kálmán az i d ő s e b b nagy történész generáció egyik utolsó tagja volt. Széles k ö r ű műveltségét és i m p o n á l ó a n sokoldalú szakmai tudását a budapesti P á z m á n y Péter Tudományegyetemen, valamint Bécsben és Berlinben ( I 9 3 2 - I 9 3 6 ) , illetve Párizsban (1937-1938) folytatott tanulmányai s o r á n szerezte. Első nagyobb, s mindjárt átütő sikert e r e d m é n y e z ő munkája Bocskai Istvánról jelent meg 1942-ben, melyet a magyar j a k o b i n u s o k r ó l (1952-1957), a XVI-XVn. századi magyar r e n d i ellenállásról (1984) írott fő m ű v e i követtek, illetve a moldvai c s á n g ó k o k m á n y t á r á n a k sajtó alá r e n d e z é s e (1989). Történészi-írói tevékenységét további mintegy ezer kisebb-nagyobb, nyomtatásban megjelent m ű v e fémjelzi.
A közismert és nagy jelentőségű történészi életmű mögött — és ezt m á r k e v e s e b b e n tudják — egy, az élettől súlyos méltánytalanságokat is elszenvedett sors állt. Az 1950-es évek törvénytelenségei Benda Kálmánt s e m kímélték: 1949-ben megfosztották történettudományi intézeti állásától, s n e m csak a publikáció lehetőségét v o n t á k meg tőle, d e évekig állást s e m kaphatott. Végül a Dunamelléki Református Egyházkerület alkalmazta levéltárosként 1953-tól. 1957-ben ugyan visszavették a Magyar T u d o m á n y o s Akadémia Történettudományi Intézetébe, a h a t a l o m részéről megnyilvánult politikai és ideológiai bizalmatlanság a z o n b a n s o h a n e m m ú l t el a vallási a l a p o n álló és n e m z e t i gondolkodású Benda K á l m á n n a l s z e m b e n .
Tudását, eredményeit mindazonáltal egyre kevésbé negligálhatta a
„ p u h u l ó diktatúra". Hetvenévesen végül is osztályvezetővé, majd t u d o m á n y o s tanácsadóvá nevezték ki.
Az igazi elégtételt mégis csak a rendszerváltás hozta meg a számára.
1990-ben szinte egyidejűleg választották m e g a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnökévé, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának, majd a Magyar Történészek Világszövetségének és a Nemzetközi Történettudományi Bizottság Magyar Nemzeti Bizottságának elnökévé. 1991-ben a Magyar Tudományos Akadémia r e n d e s tagja lett.
Az újabb és újabb megtiszteltetéseket Benda Kálmán ugyanolyan szerénységgel fogadta, m i n t a m i l y e n n e l k o r á b b i meghurcoltatásait elhallgatta - és töretlen energiával folytatta a számára m i n d e n t jelentő s z a k m a i m u n k á t .
- 5 -
E tekintetben c s u p á n egy területet szeretnénk kiemelni, amely a Hadtörténelmi Közleményekkel is s z o r o s a n összefügg. Benda Kálmán azon t u d ó s o k közé tartozott, akik a t ö r t é n e l e m t u d o m á n y müvelését n e m ö n c é l n a k tekintették, illetve a n n a k e r e d m é n y e i t k ö z é r t h e t ő formában, a széles közönség épülésére, műveltségének emelésére kívánták és tudták is felhasználni. E felfogásból kiindulva állt élére az újra kibontakozó népfőiskolai mozgalomnak, a m e l y n e k m á r a bölcsőjénél is ott állt az 1930- as években, s volt évtizedekig résztvevője, vezetője a r á d i ó történelmi ismeretterjesztő m ű s o r a i n a k .
A Hadtörténelmi Közlemények szerkesztő bizottságának tagjaként Benda Kálmán n e m csak a tudományosság k r i t é r i u m a i felett ő r k ö d ö t t szigorúan, h a n e m m i n d e n k o r súlyt fektetett arra, h o g y a megjelenő írások egyúttal közérthetőek is legyenek, s így közművelődési feladatokat is betölthessenek.
E kettős cél megvalósítása b i z o n y sokszor n e m k ö n n y ű történetírói feladat. Az ezirányú szüntelen törekvésre viszont i m m á r a Benda Kálmán iránti kegyelet is kötelez b e n n ü n k e t .
A szerkesztőség
