SZEMLE
A boldog békeidőkről
A szó elszáll, az írás megmarad - vallották a régi rómaiak. Részben e maradan- dóság érdekében jelentette meg a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület azt a kis könyvecskét, amely Boldog békeidők címmel a Tévémagiszter tizenhat részes beszélgetéssorozatának szerkesztett szövegváltozatát foglalja magába.
A Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület több mint másfél évtizedes működése pedagó
guskörökben eléggé ismert: honismereti-turisztikai jellegű „bélyegzés játékában” eddig mintegy ötvenezren vettek részt; az ország kulturális, természeti, történeti értékeit be
mutató, közkedvelt kiskönyvtár-sorozat már az 500. kötet felé közelít; évenként meghir
detett pályázataira százával érkeztek az értékes dolgozatok a gyerekektől és a felnőt
tektől egyaránt. E pályázatok általában egy-egy jeles évfordulóhoz kötődtek. Pl.: Mátyás király halálának 500., Széchenyi István születésének 200. évfordulójához, Baross Gábor és Kossuth Lajos halálának centenáriumához stb. A legjobb dolgozatok szerzői különféle jutalmakban részesültek, amelyek közül talán a nyári szaktáborok, az ún. „casino-játék” , illetve a tv-vetólkedők voltak a legkedveltebbek. A pályázók alapos történelmi tájékozott
ságról tettek tanúbizonyságot. Esetenként tudományos igényű művek is születtek - fő
ként helytörténeti vonatkozásban, amelyek alapos könyvtári búvárkodást, kutatómunkát igényeltek, s lelkes pedagógusok, szülők, szakemberek segítették a pályázót. A Baross- centenárium kapcsán vetődött fel az a gondolat, hogy ne álljunk meg az eddigi történelmi korszakok sikeresnek bizonyult vallatásánál, hanem lépjünk tovább, és ismerkedjünk meg a századunkat - és napjainkat is - közvetlenül megelőző és meghatározó évtize
dekkel, vagyis az 1844-1894 közötti „teremtő fél évszázaddal” is. Ez az időszak általában úgy ól a hazai közönség tudatában, mint az önkényuralmat követő és „Ferenc Jóska”
nevével fémjelzett boldog, békés évtizedek korszaka. Ennek egyik oka a múlt megszépítő varázsa, másrészt viszont ezt a kort a vérzivataros 20. század követte, s innen nézve valóban boldognak, problémamentesnek tűnnek a szóbanforgó évtizedek. Hiszen a bol
dogság - főként társadalmi méretekben - igen csak relatív! Gondoljuk csak meg, hogy a „jó öreg császár” lényegében a magyar szabadságharc véres elfojtásával kezdte ural
kodói pályáját, amit leghűségesebb negyvennyolcasok soha nem bocsátották meg sem neki, sem a Habsburg-háznak! A nemzet többsége azonban gyorsabban „felejtett” és a múlt sérelmei helyett jobban érdekelték a napi egzisztenciális gondok, illetve a gyarapo
dás kibontakozó lehetőségei. Ezért bár változatlan tisztelettel emlegették „Kossuth-apán- k a f , mégis Deák Ferencet tartották a „haza bölcsének”. A hivatalokban és a magánla
kásokban is szépen megfértek egymás mellett a halálos ellenségek Kossuth és Ferenc József arcképei...
A lassan divattá szelídülő negyvennyolcas nosztalgiázás helyett többet jelentett a kor
társak számára a kiegyezés biztosította gazdasági fejlődés, hiszen ezekben az évtize
dekben - mint eső után a gomba - szinte a földből nőttek ki az ipari üzemek, bankok, ekkor épült ki az infrastruktúra, melynek látványos eredményei voltak a vasutak, a sza
bályozott folyók, a növekvő, szépülő városok lakó- és középületei, a világvárossá fejlődött Budapest, a napi életet átalakító találmányok... Ezek a „hétköznapi dolgok” persze nem jelentettek olyan maradandó történelmi élményt, mint a sorstragédiákat hordozó forra
dalmak vagy háborúk. Ezért is maradhatott meg a köztudatban ez az időszak úgy, hogy
„nem történt semmi különös...”, minden szép nyugodtan ment a maga útján. Ezt erősít
hette a főleg eseménytörténetre koncentráló történelemszemlélet is, s ezért maradt meg szinte fehér főttként a nemzeti emlékezetben ez a fél évszázad. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc másfél évéről feltehetőleg többen és többet írtak, mint az azt követő ötven évről együttvéve. A csendes építőkre általában nagyon kevesen figyelnek csak.
így csodálkozhatunk azon, ha a legtöbb embernek Baross, Eötvös, Trefortvagy Andrássy nevéről csupán egy tér, vagy egy utcanév jut eszébe.
167
SZEMLE
Ennek a hiányos történelemszemléletnek a kiegészítése szempontjából is jelentős tett volt a televízió említett vállalkozása 1992-ben, melyet 1994. tavaszán sűrített formában
megismételtek.
A beszélgetéssorozat „a történelemtől a divatig, a gazdaságtörténettől a színház vilá
gáig értékeket és tanulságokat indult keresni” - írja a kiadvány előszavában Lovas
György szerkesztő-műsorvezető, akinek partnerként olyan kiváló szakembereket sikerült mikrofonvégre, illetve kamera elé állítania, akik magas színvonalú, de élvezetes isme
retterjesztő stílusban mesélnek a korszak meghatározó egyéniségeiről, az őket foglal
koztató politikai, gazdasági, pénzügyi, ipari, mezőgazdasági, tudományos, vallási, okta
tási, művészeti, katonai, építészeti stb. problémákról, sőt esetenként a hozzájuk fűződő intim kuriózumokról is.
A kort jobban megismerve döbbenhetünk rá igazán, hogy milyen sok közös vonás ta
lálható e korszak és napjaink valósága között. így különösen ideiillik a régi mondás: A történelem az élet tanítómestere. Érdemes tehát kézbe venni ezt a kiadványt a korszakkal kapcsolatos tanórákra való felkészüléskor éppúgy, mint szórakoztató esti olvasmány
ként.
Hasonlóképpen fontos forrásmunka lehet azoknak is, akik résztvesznek a Teremtő fél
évszázad című történelmi játékban, hiszen az egyébként eléggé szórványos ismeretek helyett itt komplex képet kaphatnak a korszak életéről, amely komplex módon moderni
zálta a mindennapokat, és előkészítette a 20. századot.
Tévémagiszter. Boldog békeidők. Szerk.: É li István-Lovas György. TKM Egyesület kiadása, Budapest, 1994. 122 p.
TÓTH JÓZSEF
168
