T A P P J Á N O S
K O S S U T H L E V E L E I B A K A Y N Á N D O R H O Z '
ELŐTANULMÁNY EGY KÉSZÜLŐ BAKAY-MONOGRAFIAHOZ A népék sorsát intéző n a g y emberek időbe ágyazott utóéletének — úgy látszik
— az a sorsa, hogy hősi pózban, mintegy szoborrá merevedve m a r a d j a n a k fenn á késői nemzedékek emlékezetében.
Szeged polgárainak szemében sem volt eddig a „ h a l h a t a t l a n " Kossuth soha m á s , m i n t a m a nagy pillanaté, melyben „eldörögte" azt az i m m á r nemzedékéinek tuda- t á b a belevésett mondatot: Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárvult
h a z á m oszlopa! mélyen megilletődve hajlok meg előtted.
Pedig a nagy póz, m é g a nagy s időtlenné vált pillanat póza is, t ú l leegysze- rűsíti a történelem nagy emberének az alakját. Hiszen m e n n y i m i n d e n más iá
v a n m é g a nagy pillanat mellett, h á n y színes vagy szürke, de egymást kiegészítő vonás, m e n n y i árnyalt mozdulat, melyek felhasználásával a z t á n k i f o r m á l h a t ó a z élérhető teljességű kép. S ez Kossuthra vonatkoztatva i s igaz, a Szegedhez rög- z ü l t Kossuth-képre is.
Mert Szegeddel nemcsak egyszer, a szabadságharc időszaka alatt, került köze- lebbi kapcsolatba Kossuth. A nagy száműzött távolról is m i n d i g átfogta a z egész akkori magyar valóságot, s n y i l v á n nem felejtette el Szegedet sem, de különös figyelemmel fordult a város felé a z 1879-as árvíz idején, sőt m á r a nagy ka- tasztrófa előtt is. 'Levelei, melyeket a z akkori Szeged egyik legérdekesebb s leg- jelentősebb fiához, a tárgyalt korszak függetlenségi párti képviselőjéhez írt, is ezt bizonyítják.
E levelek t ö b b szempontbői is fontosak a k o r s Kossuth szellemi képe meg- rajzolása szempontjából. Hiszen a nagy levélíró B a k a y személyében olyan levelező- társra talált, ki nézeteiben s kora p o l i t i k á j á n a k értelmezésiében is messze elütött á szokványosán éllenzékieskedő függetlenségiek többségétől.
„Ez a különös kapitalista különös jelenség volt a polgári v i l á g b a n " — m o n d j a róla Szekfű a z öreg' Kossuthrol irt monográfiájában. S valóban különös volt mind- nézeteiben, m i n d nézeteit propagáló s azokat megvalósítani akaró kísérleteiben is.
M é l t á n megéhezhették rajta a z idegenszerűséget, s nemcsak Kossuth vagy Tisza K á l m á n , k i m a j d n e m k o m m u n i s t á n a k tartotta, de m i n d e n k i , a k i csak a k o r poli- tikai nyelvén értett.
B a k a y még egészen fiatalon — 1869—1870-ben — a Szegeden megjelenő Tisza- vidéki Üjságot szerkesztette. Ebben fejtette ki, talán egész pályafutása alatt leg- világosabban, politikai hitvallását, melynek fővonalához m i n d v é g i g ragaszkodott ugyan, de melyet későbbi kompromisszumai, ködösítései m i a t t soha sem tudott még egyszer így megfogalmazni.
Egy cikksorozatában „A tőke és a m u n k a " viszonya címűben, a z akkori Magyar- országon valóban szokatlan hangzású eszméket pendít meg. Egy olyan -korban, m e l y csak a politikai s h a t a l m i huzakodásokra, marakodásokra érzékelt, ő -már így írt:
„E két kérdés tart. fönn és forgat fel trónokat, ez boldogít vagy tesz földönfutóvá népeket, a politika csak hitvány foltozása a munka és töké kérdésének."
M a j d a l á b b : „A tőke és m u n k a egymáshoz való viszonyának helyes, vagy hely- telen felfogásából, a k ü l ö n b ö z ő oldalakról jövő ferde ítéletekből származik a tár- sadalom boldog vagy boldogtalansága."
A kor politikusainak gyakorlatát és 'hiteit gyökerében t á m a d ó elvek. A nagy tirádák, a hódoló lakájkodás és a sírva vigadó búsmagyarkodás korszakában, á társadalmi és gazdasági kérdések fontosságát hirdetni a m i n d e n t elöntő politizál- gatással szemben — a politika csak h i t v á n y foltozása a m u n k a és tőke kérdésének-
— ezt sem megérteni, de megemészteni sem tudták.
De a z ilyen megállapításokat sem a Tisza-korszak agresszív s u r a l m á r a fél- tékeny nemesi kormányzása idején: „Én a tönkre m e n t proletárt, a dologkerülő szegényt nem tartom a társadalomra nézve veszélyesebbnek, m i n t a n a p l o p ó k azon magasabb faját, a z emésztő osztály azon ingyenélőit, -kik n e m tesznek a társadalom érdekében egyebet, m i n t hogy élnek és r o n t j á k a z istenadta levegőt. M i n d a z o k ; a kiket a társadalom nélkülözhet, a társadalomnak terhére v a n n a k " . . .
S végül m i l y e n „ j u t a l ö m " várhatba azt, ki lemerészeLt í r n i egy akkori lapban ilyen mondatot? — „ M i az úgynevezett szoczialistá-khoz tartozván azon társadalmi újítókhoz csatlakozunk, a k i k az emberiség jóléte kérdését egyedül a társadalmi egyenlőség a l a p j á n v é l j ü k megoldhatónak."
Hogy nézeteit valóra válthassa egy, a korban m é g n e m ismert ú j típusú párt, SL „nemzetgazdászati -párt" megalapítását kísérelte meg. A hatalom s a politika m i n -
den árnyalatát m a g á b a n foglaló ellenzés felhördülését vívta k i ezzel a k í s é r l e t é - vel. „Csakhamar azok is ellene f o r d u l t a k — írja E m l é k i r a t á b a n — k i k eleve mel- lette voltak. G ú n y és hivatalos fenyegetés nem .hiányoztak. A m é g m i n d i g élő- pártok feszült figyelemmel és m a g á t erőltetett lenézéssel fogadták a törekvést, m e r t üdvtelen p á r t h a d a i k bomlásától féltek."
A törekvés tehát k u d a r c b a fulladt. Pedig hogy m i l y e n világosan látott, s h o g y milyen szokatlan élességgel felismerte a probléma lényegét, m u t a t j á k ezek a m e g -
jegyzései is: „ezúttal is kénytelen vagyok kijelenteni, hogy h a z á n k n é p e n e m á l l a közműveltség azon magas fokán, a hol társadalmi ügyeit a p o l i t i k a i actiók teré- r ő l sikerrel egészen kiragadhatná, ezért csupán társulati és egyesületi st. ef. u t a k o n , úgy szépen eldominozva és tarokkozva, nemzetgazdászati kérdéseinket m e g nem- oldjuk. E n n y i b ő l a d t u n k politikai színt m o z g a l m u n k n a k . , . "
M a r a d é k t a l a n u l körvonalazható ezekből az akkori Balkaynak ideológiai, p o l i - t i k a i hitvallása. Egy politikailag iskolázatlan réteg a d d i g m é g m e g f o g a l m a z a t l a n , v a j ú d ó politikai elképzelése próbált szavaiban megszületni. Persze sok m o z z a n a t á - ban tétován és ügyetlenül. Hiszen m é g hiányzott belőle a z a biztonság és p o l i t i k a i rutin, az elvek logikus rendszerbe v a l ó öntésének képessége, m e l y m á r a k o r s z a k átlagpolitikusának is, de p á r t j a i n a k is sajátja volt. A káosz kavargott b e n n e m é g , melyhez h a a lehetőségek s a z i d ő érlelése is h o z z á j á r u l t volna, m a r a d a n d ó h a t á s ú '
és é l e t m ű v ű politikus válhatott v o l n a belőle.
Így azonban, talán m e r t korábban is jött, t a l á n m e r t tétovázóbb s m e g a l k u v ó b b is volt a kelleténél, s t a l á n m e r t 'képességei a -feladathoz képest ¡kisebbnek is b i z o - n y u l t a k — torzó m a r a d t .
D e m é g ekkor szívósan, s m i v e l az egyenes ú t .nem ment, k e r ü l ő u t a k o n p r ó - b á l t a nézeteit megvalósítani, egy-egy legális és nagy h a t a l o m m a l rendelkező p á r t
keretein belül, m i n t például 1875-ben a közjogi ellenzék soraiban. Á z e k k o r el- mondott programbeszédét is a m á r jelzett tétovázás, taktikázgatás jellemezte.
Ebben a közjogi ellenzék elveit v a l l ó polgárok k ö z é tartozónak v a l l j a m a g á t , d e elsősorban mégis a nemzetgazdászati eszmék harcosa, m e l y eszmét — s ez m e g i n t a n n y i r a jellemző r á — semmiféle pártfegyelerrhnek sem rendelhet alá. S a z t á n a beszéd vége felé kibuggyan belőle a későbhi politikai ú t j á t is a n n y i r a jellemző- ö n v a l l o m á s : „Én igenis alkuszom, nem az elvekre, de a z i d ő r e nézve, s csak any-
nyit akarok egyszerre megoldani, a m i egyszerre megoldható, m e r t én - n e m v a - gyok ¡barátja azon kijelentésnek, hogy: m i n d e n t vagy s e m m i t ! "
Természetesen megbukott. B u k á s a okainak taglalása -talán m o s t n e m is f o n - tos tárgyalásunk szempontjából. D e a z igen, hogy ellenfelei sokkal világosabban,
¡kiélezettebben fogalmazták m e g nézeteit s törekvéseit, de azokat a k ö v e t k e z m é - nyeket is, melyek törekvéseiből ¡törvényszerűen következtek, m i n t ő m a g a .
Beszédét Szeged akkori legnagyobb újságja, a k o r m á n y p á r t i Szeged és V i d é k e vette elemzés alá, persze, saját Tisza-párti szempontjai szerint. A fcortesbeszédében m e g n y i l v á n u l ó taktikázgatását, m i n d e n oldal felé v a l ó kacsingatását m á r a cikk- író is észreveszi. „Az igaz ugyan — • írja —, hogy B a k a y u r a t eredetileg a bel- felsőváros közjogi ellenzéke léptette fel és játszotta k i a szabad-elvű p á r t i jelölt- ellen. A z o n b a n a programbeszéde u t á n ítélve B a k a y ú r csak úgy tartozik a k ö z j o g i ellenzékhöz,' m i n t a szabadelvű párthoz,. csakúgy ragaszkodik a k ü l ö n á l l á s h o z , m i n t a fúzióhoz, és így politikai jellemével igenis, de politikai meggyőződésével n e m j ö h e t ü n k tisztába." Ez persze igaz volt, de m é g a cikkíró szerint s e m m a r a d é k - talanul. Nagyos ¡is világosain látta, hogy B a k a y s z e m p o n t j á b ó l n e m a p o l i t i k a i frázisrendszer volt a fontos. „Tulajdonképpen n e m a k a r t m á s t , m i n t kedvenc, d e m i n d e n józan -politikustól elítélt eszméjét a »-közgazdasági p á r t « a l a k j á b a n meg- testesíteni" — á l l a p í t j a m e g helyesen.
De ugyanígy világosan l á t t a Bakay törekvéseinek következményeit is, m i d ő n cikksorozata további részeiben azt is kezdi elemezni. Ú j b ó l és ú j b ó l f e l b u k k a n az-
„osztályérdek", az „osztályharc" a cikkekben, m i n t s u m m á z a t a i a z o k n a k a z esz- méknek, -melyek a szavalást s a h a t a l o m sáncain b e l ü l i békés kérődzést megzavai-- hatják. „Azt h i t t ü k — m o n d j a — , hogy a z osztályérdek a l a p j á r a fektetett külön- pártalakulási eszme végleg el van temetve, nemcsak az országra nézve, h a n e m Sze- geden is, ahol született. F á j d a l o m , csalódtunk. A z elhintett rossz m a g n á l u n k ki- kelt és lett ¡belőle iparos-párt, vagy, ha úgy tetszik, osztályérdek p á r t . "
„Még soha párt — kivéve t á n a somogyi földosztókat — oly b a l ú t r a n e m té- vedt, oly h a m i s jelszó alatt ¡nem lépett ki a választás küzdőterére, imint a szegedi Bakay- vagyis iparos-párt." D e az állítás érveivel sem -maradt adós, m i d ő n a Bakay-
p á r t nyílt levelével kapcsolatban ezt m o n d j a : „Ezen irat a kétségbeesés vagy a z elbizakodottság jele, de jele mindenekelőtt a fanatizmusnak, m e l y a szenvedélytől elhomályosult szemeivel n e m l á t j a a világos tényeket és körösztülgázol az i g a z - ságon . . . s a m e l y végül nyíltan szítja az osztályharcot."
Tehát: osztály, osztály, osztály, osztályharc, osztályharc, osztályharc — h a n - gozta a félrevert harang nyelvén, s v a l ó b a n kevesen fogalmazták m e g m é g vilá- gosabban a veszélyt a -hatalom részéről, miint a m a régi l a p újdondászának a tolla.
M i n t ahogy legalábbis akikor -még kevesen l á t t á k m e g oly világosan, m i n t a m a régi újságíró, hogy fel n e m támaszthatóan hamissá v á l i k az olajosan öblögő régi frazeológia, de a p a n t o m i m r u t i n j á v a l k i m ű v e l t parlamenti j á t é k is, h a a Bakay- t í p u s ú emberek egyszer szerephez, p l á n e hatalomhoz kerülnek. Ezért, csakis ezt felismerve írhatta le végső konklúzióként: „ . . . igenis ellenségei vagyunk annak, hogy b á r k i f i a . . . határozott politikai pártelvek n é l k ü l és egy m i n d e n politikai párt- tól -különvált ú j párt h á t á n jusson be a parlamentbe, legyen a z ú j párt neve akc'ir iparos, a k á r közgazdasági vagy bármiféle. M e r t ez — százszor és ezerszer is m o n d j u k — az osztályharc. veszedelmes csíráját -hordja méhében és társadal- m u n k békéjét, a haladás első feltételét, -földúlással fenyegeti".
Ez volt Bakay politikai pályafutása s arculata, Kossuthtal való kapcsolata előtt.
Talán n e m volt fölösleges így, -kissé részletei-ben is megismerni, mielőtt a levelek tárgyalását -megkezdenék. Bakay személyében Kossuth olyan emberrel k e r ü l t kap- csolatba — legalábbis m a g y a r viszonylatban — , -ki m á s perspektívában m u t a t t a s z á m á r a a messzi -magyar valóságot, m i n t a z akkori Kc-ssuth-bálványozók általá- ban. S B a k a y .pedig egy olyan emberrel, k i végül is a -legnagyobb politikai zseni egyike volt, függetlenül az a l a k j á t körüllengő dicsfénytől s tekintélytől.
Így vett leckéket Kossuth egy ú j típusú emberről B a k a y személyé-ben. B a k a y pedig -kitekintést a nagy politikából, egyikük sem fizetett, rá.
B a k a y 1878-ban ú j b ó l -próbálkozott a jelöltséggel. Először B a t t o n y á n m á r füg- getlenségi zászlóval, de ismét sikertelenül. D e m i k o r Simomyi Ernő lemondott a szegedi m a n d á t u m á r ó l , a p á r t őt jelölte a pótválasztáson. Kossuth—Bakay kapcso- lat-inak birtokunkban levő első f e n n m a r a d t d o k u m e n t u m a erről szól. Részletei-ben s k o m m e n t á l v a m á r megjelent a k o r lapja-i-ban, de mennyire más hangsúlyt is -kap-
n a k benne Kossuth sorai, m i n t h a csak a puszta -levelet ismernénk. Bakay, ahpgy Kossuth válaszából ¡kiderül, Kossuth támogatását kérte. S á válasz: világos egy- ért elmű tanácsadás, éles helyzetelemzés, az egész magyar politikai helyzetkép pon- tos felmérése, elemzése, s m i n d e z n é h á n y oldalon egy magánlevél keretében. Persze olyan -magánlevél -keretében, melyet -küldője, legalábbis részletei-ben a nyilvános- ságnak szánt.
B a k a y t e h á t Kossuth támogatását kérte szegedi megválasztásához. S ez érthető fc. A n n y i t kísérletezett m á r s oly sikertelenül, hogy m é l t á n elveszíthette k e d v é t És olyan élesen t á m a d t á k személyében is-, hogy Kossuth határozott segítsége nél- k ü l m é g a szegedi megválasztását is reménytelennek tarthatta. D e attól is félt, hogy helyette m á s t léptetnek fel a választáson,
A m é l y e n megsebzett ember sebeire gyógyirt csöpögetni, bátorítani, m a j d vég- leg a s a j á t p á r t j á r a vonni — ez volt a levélből- -kihámozható legfőbb akarata, S mindezt a 76 éves politikus érett bölcsességével és főlényes tapintatával. M e r t úgy tudj felejteni ebben a levélben — gondoljunk csak Bakay eddigi politikai botor- kálásai-ra — , hogy b á r m i t is elfelejtene, és úgy t u d dicsérni, hogy ab-ban azért benne legyen az addigi tévutak elmarasztalása is. ö r ü l annak, hogy B a k a y „az iparosok vezérei k ö z t " a „függetlenségi elvet képviseli", de -emlékezteti -is egyben, hogy i,,eü n e m m i n d i g volt így". Idézi az 1875-ös próbálkozásait a k ü l ö n pártalakításával kapcsolatban, melyet akkor sem, de most. sem fogadhat el, megrója nézetei s poli- tikai tettei közt meglevő következetlenségei miatt, hogy „republicanus", de bízik
•Tisza K á l m á n b a n is, á m ugyanakkor felismeri egy ú j arcélű rétegnek Bakay sze- mélyében a politika asztalánál v a l ó jelentkezését, és ő helyet is a k a r a d n i -nekik a saját p á r t j á n belől. „A függetlenségi párt sok jeles tehetségekkel dicsekedhetik, d e t u d t o m m a l a megválasztott képviselők között e p á r t n á l ekkorig a Magyar iparos osztály nincs képviselve. É n nagyon kívánatosnak tartom, hogy legyen, s m i n t h o g y ö n mellett n e m csak érdem és tehetség, h a n e m a tekintély s a vezéri állás is szól, melyet a m a g y a r productív m u n k a tényezői közt elismerés szerint elfoglal, én határozottan azon -nézetben vagyok, hogy Sirnonyi ú r lemondása esetére a füg- getlenségi p á r t m i n d e n jeles -tehetségei -közt. egyenesen ö n van Szeged képviselő- j é ü l indicálva" — írja. S Kossuth ez állásfoglalásával az elv -mellett eleget tett Balcay egyéni kérésének is.
A levél többi részében p á r t j á v a l s általános politikai-elv-i kérdésekkel fog- lalkozik. Figyelemre méltó, de sajnos nem nagyon követett, megállapításokat tesz a pár.toin belüli demokráciáról, a választó polgárok kötelességeiről s jogairól, ön- m a g á r ó l és a függetlenségi párthoz való viszonyáról is. Persze mindezek egyéb híreihez is szóltak. D e lehetetlen megszabadulni attól a gondolattól, hogy e fej- tegetések nemcsak pusztán elvi megállapítások a felvetett tárgyról, de egyben a
politikus zseni előadása is a politika tudományából, mellyel a- viselkedés elemeibe szeretné bevezetni a parketten m é g ügyetlenül s félszegen botladozó tanítványt.
Végre sikerrel j á r t B a k a y próbálkozása. Novemberben elég nagy szótöbbséggel követnek választották. Nos, e választást megelőző, m a j d követő cikkek is k ü l ö n t a n u l m á n y t érdemelnének t a r t a l m u k és m o d o r u k m i a t t I s m é t s a m á r megszokott tálalásban, a gúny, a lekicsinylés, a sértegetés és vádaskodás h a n g j á n t á r g y a l j á k B a k a y megválasztásának körülményeit. A z o n b a n hamarosan a b b a kell h a g y n i u k a személyeskedést mert e t é m á t egy ú j szorítja ki a hasábjaikról, az, m e l y az á r a d ó Tisza h u l l á m a i n közeledett n a p r ó l napra, hogy végül r o m m e z ő v é változtassa a v á i v s t
A h u l l á m s í r b a temetett Szeged szerencsétlensége az egész v i l á g együttérző rész- vétét váltotta k i . Hamarosan nagy segélyakció j ö t t létre, m e l y b ő l a földkerekség szinte m i n d e n népe kivette a részét M i n d e n ü n n e n érkeztek a d o m á n y o k , m é g A f r i - k á b ó l és K í n á b ó l is. Természetesen Kossuth sem m a r a d h a t o t t ki az általános gyász- ból. A z erről írt levele és e m l é k i r a t a az öreg Kossuth legjelentősebb í r á s m ű v e i te'izé tartozik.
A közvetlenül az árvíz u t á n írott levél elsősorban m é g a gyászé s az emlé- kezésé. A próféta megrendült s i r a l m á v a l búcsúzik a z elpusztult Szegedtől. — , T e - kintsétek meg és lássátok, h a vagyon-e bánat, m i n t a z én b á n a t o m . Bizony-bizony niaricsen oly bánat, m i n t az elpusztult Szeged elszórt népének b á n a t a . "
De az elpusztult város elsiratása u t á n rögtön a gyakorlati teendők felvázolá- sához fog. Szegednek fel kell t á m a d n i a , s az újjáépítés ügyét országos üggyé k e l l tenni, össze kell fogni m i n d e n erőt, hogy ez sikerüljön. D e n e m szabad p á r t ü g g y é Ijsnni az újjáépítést. Ezekben foglalható össze levelének lényege. S v é g ü l B a k a y n keresztül közvetlenül Szegedhez fordul: „Nevemben m o n d j a meg, kérem, Szeged népének, hogy az, k i őt egykor a magyar nemzet büszkeségének nevezte, m e g v á r j a tőle, hogy e névre m a g á t most m é l t ó n a k bizonyítandja."
Ezt a levelét követi az „Elmélkedés Szeged reconstructiója felől" í r t i r a t a , me- lyet Szekfű G y u l a is „egyéniségére legjellemzőbbnek" s „szellemének csodás fxisseségét" bizonyítónak m o n d . A mintegy h a r m i n c oldalra terjedő számvetés B a k a y azonos tárgyú iratának, a z „Emlékirat Szeged város ú j j á a l k o t á s a é r d e m é b e n és a Tiszaszabályozás ügyében" gondolatmenetét követi.
N e m célja most e dolgozatnak az „Elmélkedés" taglalása, sem a B a k a y - m ű v e l v a l ó egybevetése. A z „Elmélkedést" többen, legutóbb Szekfű, részleteiben is ele- mezték és méltatták. A z összevetésnek Bakay dolgozatával, s a hatások s egye- zések kibogozásának csak egy B a k a y v a l foglalkozó t a n u l m á n y b a n v a n helye. I t t csak annyit róla, a m e n n y i a z azt n e m ismerő olvasó előtt szükséges, s a m e n n y i
t a l á n felkelti benne a megismerés vágyát. ' M i n t említettem, a z „Elmélkedés" Bakay E m l é k i r a t á n a k gondolatmenetét követi.
A z a b b a n kifejtett felismeréseket fejleszti tovább, vagy — m i n t n é h á n y helyén — vitázik is velük. Kossuth n y i l v á n nem ismerhette úgy, részleteiben, m i n t a h o g y a z ősszegedi B a k a y ismerte a z á r v í z á l t a l felvetett p r o b l é m á k a t . D e ő a m a g a s o k k a l nagyobb politikai és közéleti tapasztalatával k i t u d t a tágítani' s széles h o r i z o n t ú v á t u d t a tenni mindazt, m i B a k a y n á l csak provinciális érdekű m a r a d t . Ezért is any- nyira jelentős ez a z irat m i n d Kossuth, • m i n d Szeged szempontjából. S v a l ó b a n , h a a két iratot összevetjük, ez t ű n i k fel először a z olvasó előtt, de ez h a t á r o z z a m e g a két alkotás irodalmi-politikai fajsúlyát s értékrendjüket is.
M á r a m ű első részében is milyen mesterien t u d j a m e g ü t n i a k e l l ő h a n g o k Szeged újjáépítését a nemzeti becsület s életrevalóság fokmérőjének m o n d j a k i .
„ R e á n k nézve h á t nemzeti becsület kérdésévé is v á l t : m e g m u t a t n i , hogy m ű v e l t , gyakorlatias nemzethez illően t u d u n k -megfelelni a v i l á g felénk f o r d u l t figyelmé- nek." — írja.
A m-esteri -bevezetés u t á n a konkrét p r o b l é m á k kifejtéséhez kezd. M á r a Ba- kay által is felvetett s n y o m b a n elutasított gondolatot, azt, hogy Szegedet telepít- sék máshová, hol a z árvíztől jobban védve legyen, ő is elveti. „Szegednek o t t k e l l hullám-sírjából felemelkedni, a h o l ezred éven á t ólt."
M a j d tervezetet a d a z árvízvédelem módozatairól, a v a d v í z s -belvíz elleni vé- dekezés kérdéseiről. S végül a jövendő Szegednek egy olyan — n e m t á v o l i és meg- valósítható — képét v i l l a n t j a -föl, mely megvalósulása esetén m i n t á u l s z o l g á l h a t n a m i n d e n magyar városnak.
E h a t a l m a s irat u t á n — melynek t á r g y a l á s á t az említett okok m i a t t éppen csak érintettem — m é g két leveliink v a n Kossuthtól. A z első a z á r v í z u t á n i Sze- ged közéletének politikai-hatalmi marakodására vet fényt, s csak a n n y i b a n jelen- tős, hogy m e g m u t a t j a : m i l y e n -kis s valóban provinciális jellegű kérdésekben is kikérték Kossuth véleményét. D e m e g m u t a t j a a z t Is, hogy Kossuth ilyen s ú l y t a l a n marakodásokhoz n e m engedte á t a nevét. D e a m á s o d i k levél t a n ú s á g a szerint a
nagyobb s országos jellegű politikai húzakodásokba sem. Bakay 'kérését elutasítja, de levele mégis a l k a l m a t ad, nemeseik egy megrendítő önvallomásra, de egy tömör -S valóban helytálló politikai helyzetelemzésre is. Ismét tanítást ad a politika
tudományából. „A ki pedig a hatalom birtokában lesz — a kár ki lesz az — többr séget fog magánad csinálni a választásokon." S e megállapítás igazságát Bakay nemsokára a saját bőrén is érezte. Még egy-két év, s leszorul az országos politika színpadáról az ipartestületek s iparoskörök színvonalára, így vezekelve azért, hogy a maga m ó d j á n merészelte látni hazája és városa p r o b l é m á i t S lett belőle egy, bár.
sokat ügyködő, de mégis haláláig elkeseredett kissé fantaszta ember. De ennek tárgyalása egy másik dolgozat keretébe tartozik.
A t a n u l m á n y b a n említett és a z alább közölt Kossuth levelek a Szegedi Somogyi- 'könyvtár legértékesebb kor-, város- és politikatörténeti kincsei, a könyvtárba M ó r a
Ferenc földolgozatlan hagyatékából kerültek 1943-ban. A z „Elmélkedés" című nagy Kossuth! írást nem közöljük újra, mert megjelent az „Iratok" I X . kötetében, de á javításokat ott nem vették 'figyelembe. A z 1878. aug. 21-1 levelet a kor napilapjai (pl. a Független Hírlap, Szegedi Napló) részleteiben közölték, a többi levél most kerül először publikálásra.
.Bakay Nándor W4iak
• Szegeden
Collegno (al Baracoone) Aug. 21 1878 Tisztelt Uram!
Van szerencsém 14/8 ról kelt levelére válaszolni
„Pártvezéreink rendezik a dolgot s mondhatni elrendezik" — Ezt irja Ön.
A dolog alatt gondolom a választásokat kell értenem; a párt alatt pedig a köz- jogi ellenzéket.
E párt tagjai közt vannak kikkel a régi múltban támadt baráti viszonyom még most sem szakadt meg egészen bár érintkezésünk nagyon gyérré lett, de a
párttal, mint párttal nem állok viszonyban s ösmert álláspontomnál fogva nem is álhatók. Viselt dolgairól csak annyit tudok a mennyi felőle a hir lapok átlapoz- gatása közben szemembe ötlött.-. Vezéreinek dolog rendezése felől semmit sem tudok. Semmi közöm hozzá. Sőt biz én jó formán azt sem tudom kiről beszél On mikor pártvezéreket mond. Nekem úgy látszik hogy ha annak a pártnak titkos szavazattal kellene constatiroznia hogy kiket tart vezéreinek? annyi név kerülne ki az urnából hogy alig maradna' vezérlett tábor. Daczára a „personális unio"ban reasummálható pártegységi kapocsnak nincs párt mely annyira nem egységes mint ez. Csupa fraexio csupa indisciplina, telve személyes animositással kölcsönös bi- zalmatlankodással sokszor a jellem gyanúsításig potencirozva ezen czim alatt: „meg- mondtam neki az igazat." — Ott van ez az animositás ön levelén is, melyet e tekintetben megvallom sajnálattal olvastam. Hiszen kérem: ha Ön nem csak „kis- szerű féltékenykedést" teszen fel azon párt vezérei felöl, melyhez magát tarto- zónak mondja, de pláne még azt is felteszi róllok, miszerint „hibának tartják hogy Ön sokat is tett a párt ügyében" hát én megvallom csodálkozom hogy ön még tagja egy oly pártnak, melynek vezérei felől (ha ugyan vannak vezérei) ily véle- ménnyel van.
Én nem birok jövendőt Ígérni egy pártnak melyben a vélemény eltérés mellett 4a mi egyes kérdések körül tárgyilagos szempontból természetes) jellem appreciatio
tekintetében ily dissonantia uralkodik.
De míg ezt sajnálattal, van ön levelének oly passusa melyet örömmel -olvas- tam: ez azon nyilatkozat hogy „az iparosok vezérei közt Ön a függetlenségi elvet
képviseli" Ennek igazán örvendek, mert ez nem mindig volt igy. Emlékezni fog
¡az Önök által felhívott eszme cserére, melyet 1875 ben éppen a választások előtt váltottunk azon iparos mozgalom alkalmából, melyet ön megindított, ön akkor a
•productiv munka embereit külön politikai párttá akarta alakítani. Véleményemet kérték Önök: S én a külön párt alakítás eszméjét roszallottam, és azt tanácsol- tam, hogy szervezzék az üzleti erőket, tömöritsék öszhangzatos működésre, de mint
•a speciális üzlet érdek biztosítására gruppirozott erőt, állítsák a függetlenségi párt zászlaja alá.
ön a külön párt alakításától ugyan elállott, de tanácsomat el nemfogadta s viszonválaszában oda nyilatkozott, hogy Ö elvileg nem csak a függetlenségi elv hive, hanem republicanus is, de nem tartja tanácsosnak az iparos mozgalmat a köz- jogi ellenzékkel azonosítani, nem akar törni a hatalommal, mert azon reményben
227"
van hogy Tisza Kálmánnal is ellehet jutni a Nemzeti bankhoz, és ön álló vám- területhez
ön akkor (az én nagy sajnállatomra) ekkint gondolkozott s ezen szempontból indult ki a Szegedi Kiállítás vezetésénél. Senki nem méltányolhatja nállamnál nagyobb elismeréssel önnek országos érdemeit, melyek a kiállítás körül kifejtett buzgalmai s tapintatos vezénylete által önnek a Nemzet hálájára maradandó jogot adnak; de a fent emiitett ténnyel nem igen tudom öszhangzásba hozni ön mos- tani levelének azon állítását, hogy ön „a kiállításnál tiszteletet szerzett a függet-
lenségi pártnak, mely a • rendezésben oroszlán részt vett" — Én ugy tudom, hogy az oroszlán rész az öné, ön volt a rendezés lelke, ön pedig akkor még nem volt a függetlenségi párt tagjá; mint szinte — gondolom — a rendező bizotmány tol- vivője sem e párthoz tartozott.
Hát én megvallom kiválólag örvendek ön mostani nyilatkozatának; mert ön- ben az actiónak oly emberét van szerencsém ismerni, kinek a függetlenségi párt hoz csatlakozása engem azon reménnyel biztat, hogy Hazánk iparosai mind szé- lesebb és szélesebb körben befogják látni, hogy a Haza politikai önállása nélkül a Magyar ipar felvirágzása lehetetlen; hogy tehát Hazánk iparosai nemcsak álta- lános hazafiúi tekintetekből, hanem speciális érdeküknél fogva is különösen hivatva vannak a függetlenségi párt törekvéseit minden erővel támogatni.
A mi már a Szegedi pótválasztás kérdését illeti: valami csodálatos félreértés- nek, vagy még csodálatosabb egyenetlenségnek kell fen forogni, miszerint önnek oka legyen azt irni, hogy önt „a pártvezérek Mezeyvel akarják Szegeden kitolni, Mezeyt akarják ott felléptetni."
Felléptetni! én ezt nem értem. Gondolom ön nem a Szegedi, hanem az orszá- gos pártvezérekről szól. S én megvallom azt nagyon nagy arrogantiának tartanám, ha akár ki is a világon Szegednek jelöltet akarna dictálni.
A felléptetés a Szegediek dolga, ök tudják kiben biznak Hát léptessék fel Vettem észre a lapokból, hogy a választások idejére volt a függetlenségi párt- nak egy „végrehajtó bizottsága" Pesten. Nem tudom ugyan hogy tulajdonkép ki által és minek „végrehajtására" lett az megbízva, hanem a dolog természetéből okoskodva nem gondolhatom, hogy az a bizottság akár jogának akár hivatásának Ítélhesse motu pro-prio, hívatlanul jelöltteket dictálni fel a vidéki kerületekre. Én azt gondolom hogy a párt országos organumának csak ezek lehetnek hivatásai
1. ha valamely kerület választói maguk nem találnak jelöltet s felkérik az országos bizotmányt hogy ajánljon nekik valakit: ezt a kérést teljesíteni
2. ha valamely kerület választóinak van jelöltjük s felkérik a bizotmányt, hogy azt országos tekintélyével támogassa; e felhívásnak eleget tenni.
3. ha valamely kerület független párti választói közt meghasonlás fordul elő a jelöltek iránt, a meghasonlást kiegyenlíteni iparkodni; nehogy e miatt vala- mely közösügyes párti jelölt győzzön
4. ha ugy látja az országos bizotmány, hogy valamely kerületben vannak ele-, mek, de nincs szervezkedés, nincs actio: oda hatni hogy ez meg legyen.
Ennyiből állhat felfogásom szerint azoknak kiket ön pártvezéreknek nevez hivatásuk.
No én megvallom nem tartom valószínűnek, hogy a Szegedi 1° kerület válasz- tói oly szegénységi bizonyítványt szolgáltattak volna ki magukról, miszerint ne magok szabják meg, hanem mástól kérdezzék hogy kiben biznak.
Ez az ő dolguk. Szervezzék magukat. Állapodjanak meg egy jelöltben azon valószínű esetre ha Simonyi Ernő ur Debreczenre nyilatkoznék. Ne késsenek ma- gukat erre nézve tájékozni, nehogy elkéssenek a szervezkedéssel, s a megbukott kormánypárt hanyagságukat hasznára fordítsa. Aztán állítsanak ök fel egy bizot- mányt, s az lásson utánna hogy a győzelem biztositassék.
En igazán mondom lelkemből fogok örvendeni, ha a Szegednek választása önre esik.
Én határozottan azon nézeten vagyok, hogy Szeged egyik képviselőjéül minden tekintetben kiválólag ön vam indicálva.
Hogy az e napokban megejtett választásnál Simonyi Ernő ur lett felkarolva, az helyesen történt, mert. az volt a feladat, hogy a Szegedi első kerület a kor- mánypárt kezéből kivétessék: s ez lévén a feladat valóban tanácsos volt egy első- rendű parlamentaris tekintély körül sorakoztatni az erőket. De most miután a csata nyerve s a függetlenségi párt többségi ereje constatirozva van én határozot- tan azon ia nézeten vagyok, hogy Szeged nem csak önnek, de mind saját magának is s a magyar ipar érdekeinek s tekintélyének is tartozik azzal, hogy önnek tért nyisson a törvényhozás terén folytatni azon buzgalmat, melyet ön társadalmi té- ren a magyar ipar érdekében oly kitűnő szakértelemmel s oly ritka tevékenység-- -gel kifejtett.
Emlékezni fog ön mikint én áthatva annak fontossága által, hogy szak értel- mes iparosok is helyet foglaljanak a képviselő házban, már 1875 ben — azon levelemben melyre fentebb is hivatkoztam, csodálkozásomat fejeztem ki a felett, hogy azon Szeged magyar polgárai kiknek oly emberük van mint Bakay, nem ál- tala képviseltetik az Országgyűlésen saját democraticus álláspontjukat s a Magyar ipar érdekeit.
No kérem ha én már akkor is ekkint gondolkoztam természetes, hogy önnek azóta szerzett érdemei csak megerősíthettek e nézetemben.
A függetlenségi párt sok jeles tehetségekkel dicsekedhetik, de tudtommal a megválasztott képviselők között e pártnál ekkorig a Magyar iparos osztály nincs képviselve. Én nagyon kívánatosnak tartom hogy legyen, s minthogy Ön mellett nem csak érdem és tehetség hanem a tekintély s a vezéri állás is szól, melyet a magyar productiv munka tényezői közt köz elismerés szerint elfoglal, én hatá- rozottan azon nézetben vagyok, hogy Simonyi ur le mondása esetére a függetlenségi párt minden jeles tehetségei közt egyenesen Ön van Szeged képviselőjéül indicálva.
Éppen most veszek Simonyi Ernő úrtól levelet melyei tudósít, hagy szándokában van engem September elején meglátogatni. Minden bizonnyal közölni fogom vele
•e nézetemet.
Különben ki kell jelentenem, hogy mind különleges álláspontomnál fogva, mind azért is hogy 30 év óta külföldön tengődvén a helyi viszonyokat (melyek pedig választásoknál határozók) nem ismerhetem, én egy általában nem tartom
magamat arra hivatva hogy egyes választásokba avatkozzam. Soha sem tettem, még akkor sem midőn lemondtam a reám esett választásokról, hacsak különösen felnem lettem szollitva a választók által hogy ajánljak valakit magam helyett.
Minthogy ön Mezey Ernő ur esetére hivatkozik, jónak látom rectificálni a té- nyeket, nehogy ezen eset fentebbi nyilatkozatommal ellentétbe állittathassék.
Én nagyrabecsülöm Mezey urat s mind tehetsége mind jelleme iránt különös bizalommal viseltetem ép ugy mint nagyrabecsüléssel s bizalommal viseltetem ön iránt és Hermán Ottó ur iránt. De azért valamint sem az ön Battonyai, sem a Hermán Szarvasi választási ügyébe nem avatkoztam, ugy a Mezey úréba sem avat-
koztam volna, ha oly körülmény nem adja magát elő, mely becsületbeli köteles- ségemé tette azt, hogy nyilatkozzam. Ez a körülmény az volt hogy ámbár én sem
•a Gyomai választó kerülettel általában, sem különösen annak kormánypárti jelölt- jével Zsilinszky úrral (kiről mindössze is csak annyit tudok hogy pár év előtt erre utazván engem egy félórára meglátogatott különben nem hogy ismerném, de még csak azt sem tudnám hogy van a világon, a minthogy mind e mellett sem tudtam egész a mostani választásig, hogy ki ö? vagy merre van hazája) — mon- dom: ámbár én sem a gyomai kerülettel, sem kormánypárti jelöltjével semmi ki- gondolható viszonyban nem állottam, ott még is azon visszaélés történt, hogy
nevem használtatott fel a kormánypárti jelölt népszerűsítésére Mezey ur ellen, kit én tisztelek becsülök s ki ott (természetesen szintúgy hirem tudtom nélkül) a függetlenségi párt által felléptettetett. A nevemmel történt viszaélés a Mező- berényi függetlenségieket arra indította, hogy e viszaélés ellen tiltakozzanak s
•engem testületileg felszállítsanak hogy jelöltjük Mezey ur érdekében tiltakozásu- kat helyeseljem — Ez a körülmény becsületbeli kötelességemmé tette a nyi- latkozást.
Ha a nevemmel történt viszaélés tudomásomra nem hozatik; még pedig hogy ugy mondjam hivatalos alakban, én bár mennyire becsülöm is Mezey urat b'.zony- nyára szintúgy nem avatkoztam volna az ő választási ügyébe, mint nem avatkoz- tam senki máséba. S az hogy ajánlásom daczára is megbukott a mint leczkéül szolgál azoknak a kik azon ábrándban élnek, hogy az én szarvam, még nyomhat valamit Hazánkban a jelen nemzedéknél, mely engem nem is ösmer, mint én sem ismerem ót; ugy bizony nekem is leczkéül szolgál arra, hogy semmi szemé- lyes tekintet által ne hagyjam magamat a nem avatkozástól eltéríteni. Mi tagadás benne egy kis fricska volt biz az, melyei én ugyan annyit gondolok mint a teg- napi nappal, de nem instállok többet belőle.
Én bizonyosan lelkemből önvendenék, ha Mezey urnák igazságot szolgáltatna) valamely más oly kerület melyre nézve valaki más jobban nem volna indicálva mint ő — de abból hogy gyomára nézve a jelzett imperativ körülménynél fogva tiszta szivemből mellette nyilatkoztam, egy átallában nem következik, hogy aján- lásomra oly más helyütt is hivatkozni lehessen, a hol én mást kiválólag jobban látom a viszonyok által indicálva lenni, mint őt.
Szeged — mikint már fentebb is mondám — egyenesen ilyen hely. Ott határo- zottan ön van indicálva.
Én hibának tartanám ha Ő Szegeden fellépne — Azt pedig határozottam roszal- lanám ha Ön ellen lépne fel. S tartok tőlle hogy e versenyzésnek az lenne az
eredménye, hogy a kormány párt visza kaparitaná az alig elvesztett kerületet.
Szándékozik e Mezey ur Szegeden fel lépni? nem tudom. Alig hiszem hogy tegye, de ha még is tenné, arról tökélletesen biztos lehet ön, hogy nem fog az én ajánlásomra hivatkozni. — Én őt jellemes embernek ismerem, és okom van őt gentlemannek tartani. Biztos vagyok benne hogy ő tökéletesen tudja azt, hogy reám nem szabad hivatkoznia, ha csak én abba bele nem egyezem.
S én biztosithatom önt, hogy én erre beleegyezésemet adni nem fogom.
Ha pedig a mint ön irja az történnék, hogy nem tudom kik Mezey urat Sze- geden mint az én ajánlottamat léptetnék fel: ezt szó nélkül bizonyosan nem hagy- nám; mert amint viszaélésnek tekintettem, hogy Gyomán hirem tudtom nélkül Mezey ellen az én nevemre történt hivatkozás, ugy azt is menthetetlen viszaélésnek tekinteném, ha Szegeden Bakay ellen akár kinek is érdekében az én nevemre tör- ténnék hivatkozás.
Határozottan felszollalnék ellene.
Van szerencsém önt üdvözleni
Kossuth
Collegno al Baraccone- Junius 17 kén 1879 Bakay Nándor
orsz. képviselő urnák Szegeden
— Uram Barátom Tisztelt Képviselő ur!
Első Emlékiratát nagy figyelemmel olvastam, s gondolkoztam is felette tollal kezemben. — Soká haboztam ha elégessem e irott gondolataimat — a mint ez ne- kem szokásom. Végre még is abban állapodtam meg hogy elküldöm önnek, nem mintha azzal ámítanám magamat, hogy feltaláltam Budapestet a porost, hanem hogy ne legyen önnek oka engem is azok közé sorozni a kikről panaszosan azt irja ön hogy a gyakorlatias javaslatokat agyon halgatják. Hát ime mellékelem, bocsánatot kérek hogy amúgy maculaturában küldöm, a mint röpke gondolataim barna verebei lemázolódtak.
Ha nem ér semmit az irka firka, hát ne érjen, ha van a sok szóban csak egy életre való gondolat is; nem lett kidobva a posta bér.
Hanem bocsásson meg őszinteségemnek ha el nem halgatom, mihint azt már sajnálom hogy a második Emlékiratát kiadta. Nem azért mert Geológiai elméletei nagyon sok critica alá eshetnek, nem is azért mert Tisza szabályozási nézetei nem
kimerítők (van köztük impracticus is) ez mind. nem baj; ezek eszmecsere tárgyát képezhetik — s ebből ki súrlódik az a mi igaz, hanem másért sajnállom.
Szeged reconstructiójából nem szabad párt kérdést csinálni; ez nagyon igaz ön jól, helyesen cselekedett hogy a királyi biztosi tanácsba bele vállalkozott. Ugyan, csak különös egy neme volna e nem pártkérdési ügynél a hazafiságnak azon nem
iparkodni hogy a reconstructio jó irányt vegyen s jól hajtassák végre, hanem arra szorítkozni hogy majd meg critizáljuk a megtörténtet s lehordjuk leszidjuk a mi roszul történt — az ily hazafiságot — post fest a hazafiságot Szeged bizony meg nem köszönné.
Hanem pártkérdést nem csinálni belőle egy dolog, de Tisza Kálmán számára politikai tőkét csinálni belőle egy más dolog — egészen más.
ön annyira megyen, hogy pláne szereti, hogy Tisza Kálmán az a „szívós em- ber" van hivatva első sorban kifejezést adni a fejedelmi akaratnak.
Engedje meg kimondanom, hogy ezt kár volt tenni — E bókra nem volt szük- ség az ügy érdekében; önnek pedig árt. Higyje el hogy árt tapasztalni fogja a jövendőben.
A kedvetlen benyomást, melyet ezen absolute szükségtelen bók maga után hátra hagy nem mossa el az a mi utánna következik; — mert ha még oly jól viszi is Szeged ujjá alkotását (a mit előbb látni kell, hogy megdicsérjük) azért az a SZÍVÓS ember örökre átka marad Hazánknak s így Szegednek is, mert Sze- gednek csak a Magyar hazában van jövendője az az átkozott SZÍVÓS ember pedig Hazánk magyar állami jövőjét tette semmivé Tanuljunk oroszul szükség lesz reá ez az ö müve s ez már megvan — e bűnre nincs „enyhítő" körül- mény a világon.
Aztán az a másik bók a „történetileg emlékezetes hasonlat" felől a folyó és- család nevében" volt arra szűkség?
Bocsássa meg őszinteségemet. Baráti indulatból tettem. Ne magyarázza félre.
Ostoba vigyázatlanul igen nagyot estem. Nagyon megütöttem magamat. Több napig feküdtem. Balczombom olyan mint a fekete posztó s lapoczka csuklóm még most is dagadt, — nagyon
No de csak nagyobb baj ne volna — Ez csak az én bajom. Senki másé Fogadja szíves üdvözletemet
Kossuth
Alkalmasint még a Tiszaszabályozás felől is fogok írásban gondolkozni — ha birom. Majd meg válik hány zsákkal telik. —
Uram barátom Képviselő ur!
Collegno al Baraccone Sept. 15. 1879 Sept lOkei levelében ezt olvasom:
„Szándékoznak általam Kossuthnak íratni. De kit tud ö is ajánlani?!"
Senkit. Ez a válaszom.
Nem avatkozom választásokba.
Elég volt nekem ez a mulatság. Nem instállok többet belőle.
Csak annyit mondok, hogy ha én Szegedi választó volnék, természetesen csak függetlenségi pártit választanék, de ezen közben, ezen „sine qua non" criterion mellett oly embert keresnék, a ki Szeged ujjá teremtésének s biztosításának érde- keit a Hyeronimi Herrich clique corruptioja fondorlatai és sophismái ellen talpra esetten, szakavatottan jellemesen megvédeni képes legyen.
Nem tudnak Önök egy ily képzett, jellemes technikust, hydraulikus mérnököt a ki függetlenségi párti, vagy azzá lenni becsület szavát adja?
Baj ha nem tudnak
Fogadja ön szives üdvözletemet Kossuth
U. I. Kicsoda, micsoda is csak az az ember, a kit Hyeronimi kitúrt, hogy helyébe lépjen?
Collegno (al Baraccone) Febr. 27 1880 Tisztelt barátom Képviselő ur!
. Február 24kei levelére rögtön felelek ugyan, de levélben, nem táviratilag, mert a mit felelnem kell, az nem távsürgönyre való.
Én kitagadott pária vagyok, s mint ilyen én Magyarország ügyeibe csak ugy avatkozhatnám, ha fegyverrel kezemben kérhetném számon elvett polgári jogai- mat s szerezhetném visza magamnak a Hazát a hazának a szabadságot.
Ha s a mig ezt nem tehetem, én önök párt csatározásaiban részt venni nem vagyok hivatva.
Hát én tanácsot nem adok semmiben a mi ez álláspontomra nem tartozik — Az ön által felvetett kérdés pedig nem tartozik, mert a mit én Magyarország meg- mentése egyedüli lehetségének tartok (ha ugyan még megmenthető) az az Ország- gyűlésen sem nem történhetik sem elő nem készíttethetik. —
Amúgy in abstracto azonban ugy látszik nekem, hogy Önök elibe nem az a két szó van feltéve — bíznak e Apponyiban, vagy nem? — hanem az: hogy bíznak e Tiszában vagy nem? — A kérdés csak ez s csak is ez. Hát a ki bizik benne az igent mondaná, a ki nem bizik annak nemet kell mondani — ha csak hazudni nem akar — ez természetes.
A mit Ön arról mond, hogy ha Tisza még egy évig a kormányon marad — vagy absolutismusnak kell jőni, vagy egy uj alkotmánynak, vagy pedig a végső- elkeseredésnek — én azt nem hiszem, egyik sem fog jőni, — hanem fog az ország tovább tovább siklani a Milton hídján a kárhozatba s a Nemzet ezt is tűrni fogja mint tűrte ekkorig — szép csendesen Duzzogni fog, káromkodni fog, és fizetni fog és tűrni fog.
A ki pedig a hatalom birtokában lesz — a kár ki lesz az — többséget fog- magának csinálni a választásokon.
Hát bizony nekem — a páriának — körülbelül mindegy akár ki ül a possi- bilis emberek közül az Önök bársony székeiben — Az egyik tizenkilencz a másik egy hijján husz
Ha csak a véletlen nem menti meg azt az Országot; — én nem látok meg- mentést.
Van szerencsém önt szives barátsággal üdvözölni
Kossut h
