4. Lelki szemeimmel szinte látom az olvasót m o s t : micsoda k á r ö r v e n d ő egyet- értéssel mosolyog a rádiósok és tévések köreire irányuló itteni leckéztetésen. Pedig e r r e semmi oka sincsen: az elmondottak őrá is vonatkoznak. Ma m á r m i n d a n n y i a n szónokok vagyunk; kisebb-nagyobb nyilvánosságnak szánt — s eléje is k e r ü l ő — szövegeknek (még felelőtlenül is felelős) alkotói. „Más k á r á n t a n u l a z okos": a m i t itt másokon számon kértem, bizony magunknak is megszívlelendő intés.
Mert: kinek is fogalmazunk ihát? Azt láttuk: írásban is egyre gyakrabban a h a l l - gatónak. Á m akkor legyünk r á fokozottan tekintettel. S n e is csak a rádiós m u n k á - ban, hanem a közélet m i n d e n n a p j a i b a n is: beszámolók, köszöntők, felszólalások és egyebek megírásakor! L á t j u k : a hallgatóhoz a szöveg lineárisan, d a r a b j a i b a n érke- zik, sokszor előrejelzés nélkül. A d j u n k hát támpontot, mihelyt lehet; a d j u n k minél h a m a r a b b lezárt s egymáshoz lineárisan kapcsolt k e r é k k i s egységeket! így szöve- günk átvinni segít gondolatainkat; amúgy viszont csak — elrejtem.
Azt a kérdést pedig — úgy gondolom — már fölösleges is volna föltennem, hogy a fogalmazásnak a kettő közül melyik az igazi célja!
KAPOSI MÄRTON
LUKÁCS GYÖRGY ÚTJA A MARXIZMUSHOZ*
A nemrég elhunyt nagy marxista filozófus így jellemezte Marxhoz vezető, illetve részben m á r Marx gondolatainak jegyében j á r t intellektuális ú t j á n a k é r t e l m é t és jelentőségét 1933-ban, amikor ennek a még bosszú időn át t a r t ó ú t n a k a legnehezebb és egyéni továbbfejlődése szempontjából legdöntőbb szakaszát m á r megtette: „Ügy vélem, ihogy abban a korszakban, amely Marx fellépését követi, a Marxhoz való viszony tisztázása központi problémájává kell hogy legyen minden gondolkodónak, aki egyáltalában komolyan' veszi m a g á t ; hogy az a m ó d é s a z a fok, amelyben el- s a j á t í t j a Marx módszereit és eredményeit, határozza meg r a n g j á t az emberiség fejlő- désében. Ez a fejlődés osztály jellegűen meghatározott. De e z a meghatározás s e m merev, hanem' dialektikus: az osztályok h a r c á b a n való állásfoglalásunk messze- menően meghatározza azt, hogyan é s ¡milyen f o k o n s a j á t í t j u k el a marxizmust, m á s - részt viszont ennek a z elsajátításnak minden- elmélyítése elősegíti a proletariátus életével és gyakorlatával való egybeforrásunkat és ezáltal — visszahatóan — elő- segíti Marx tanításaihoz való viszonyunk elmélyítését."
Az a Márkus György szerkesztésében megjelent kétkötetes válogatás, amely t ö b b m i n t ezeroldalnyi terjedelmével még a tizedrészét sem teszi ki a legkoncentráltab- b a n világnézeti jellegű Lukács-művek szövegeinek, ezért a „Marx tanításaihoz való viszony elmélyítése" folyamatának csak a legfontosabb állomásairól villanthat fel egy-egy képet, többnyire a reprezentatív m ű v e k legjellemzőbb részleteinek k r o n o - lógiai sorrendben való közreadása formájában.
A Lukács filozófiai fejlődését dokumentálni hivatott, d e t ö b b m á s szempontból is lényeges és sokak által igényelt válogatással kapcsolatiban a z egyik — i n k á b b csak formális — kérdés az, hogy valóban a legjellemzőbb filozófiai szövegeket t a r - talmazza-e; a másik — és ez a valóban tartalmi probléma —, hogy m i l y e n életmű rajzolódik ki bennük, hogyan viszonyul Lukács marxizmusa Marxhoz?
• Lukács György: Utam Marxhoz (Magvető, 1971.) 862»
1.
Lukács György eddig már megjelent műveinek ú j a b b közzététele különböző for- m á k b a n és fórumokon folyik. Hazai szempontból a leginkább figyelemre méltó az a vállalkozás, amely tematikus csoportosításban jelenteti meg ú j r a pályája különböző (szakaszain keletkezett műveit: így a magyar kultúrára, a világirodalomra, az eszté- tikára stb. vonatkozó rövidebb írásokat, illetve' a nagyobb művek fontosabb rész- leteit. Ebben a f o r m á b a n könnyen hozzáférhetővé válnak a m a m á r nehezen meg- szerezhető hazai folyóiratokban publikált vagy a magyar nyelven m é g meg nem jelent, sőt részben a még kiadatlan ú j a b b cikkek, könyvrészletek is. Az ilyen jellegű kötetek összeállítását Lukács közvetlen tanítványai végzik (s eddig mesterük taná- csai a l a p j á n végezhették), a gyűjtemények anyagának megértését pedig Lukács gon- dos, a „post festa" szemlélet minden előnyét kiaknázó bevezetései segítik elő. Az Utam Marxhoz című k é t terjedelmes kötet az ilyen válogatások sorába tartozik.
Ennek a z összeállításnak a profilját elsősorban két sajátosság adja. Az egyik:
t é m á j a valamivel „szubjektívebb" — s ezért talán „komplexebb" is —, mint az eddi- gieké, amennyiben a szerző világnézetének fejlődését t a r t j a elsősorban szem előtt, és kevésbé sokrétű munkásságának egyik témakörét. A másik sajátság ezzel össze- függésben éppen az, hogy a Lukács életművére legjellemzőbb téma, a „szoros értelem- ben vett filozófia" áll előtérben, d e az olyan tág értelemben felfogott — és helyesen csak így felfogható — filozófia, amelynek az esztétika és az etika is szerves részét képezi és egyéb területeket is áthat. A m á r marxistává érett Lukácsnak ugyanis — s nem alaptalanul — éppen az volt az egyik, saját maga számára is fontos felismerése, hogy a marxista filozófia a társadalom általános törvényszerűségeiről szóló olyan differenciált tanítás, amely a törvényszerűségeiben is sokrétű, nagyon komplex em- beri tevékenységet csak sokrétű elmélettel t u d j a filozófiailag megragadni és leírni.
Az ebből adódó személyes konzekvenciákról ezt írja egy hasonló jellegű olasz válo- gatás utószavában: „ . . . a marxizmus klasszikusaival való foglalkozás adta meg számomra életemben -először a lehetőséget, hogy beteljesüljön, amire törekvésem mindenkor irányult: a szellemi élet jelenségeit úgy, ahogy valójában, önmagukban léteznek, történelmi-rendszerezett jellegükben helyes módon áttekinthessem', h ű e n leírhassam, és valóságuknak megfelelően kifejezhessem." így értelmezett filozófiai fejlődésének pályakép-dokumentuma az Utam Marxhoz című kötet.
Eléggé értelmetlen vállalkozás lenne azon meditálni, -hogy ezt az elméleti f e j - lődést néhány részlettel több jobban, vagy -néhánnyal kevesebb egyértelműbben!
tudná-e dokumentálni? Azonban egy — bármennyire is formális — problémát még- sem lehet említés nélkül ¡hagyni: Mennyiben fedi egymást a kötet címe, tematikája, illetve a z a szándék, amely szerint a filozófus Lukács fejlődésének kellene benne megmutatkoznia? Nem találóbb-e esetleg a hasonló olasz válogatás címe: Utam a marxizmushoz (La mia via al marxismo, 1957)? Vagy Marx neim csupán az egyik klasszikusként szerepel itt, hanem szimbóluma az egész marxizmusnak? Ez utóbbi értelmezés tűnik a leginkább elfogadhatónak. De nyomban hozzá kell tenni: -Ez a válogatás a filozófus Lukácsról — vázlatos képet is — csak azzal a Lenin című (Magvető, 1970) gyűjteménnyel együtt -adhat, amely a Leninről 1924 és 1968 között készült írások nagy részét foglalja magában. A két különböző profilú és terjedelmű összeállítás kiegészíti egymást, és csakis együtt exponálja Lukács filozófiájának eré- nyeit és -hibáit. Éppen -ezért nem ártott volna még egy-két jellegzetes m ü n k á t sze- repeltetni az Utam Marxhoz című gyűjteményben. Reprezentálhatta volna ebben -a válogatás-ban az egyik szembetűnő, noha később többszöri önkritikával is korrigált hibát, a történelmi materializmus leszűkítő felfogását a Ceschichte und Klassen- bewusstsein-ból a z Osztálytudat című cikk, vagy éppen az 1924-ben készült Lenin- tanulmány néhány részlete. Ez a marxista filozófia tárgyáról folyó nemzetközi vita -körül segíthetne eloszlatni néhány, részben félreértésen alapuló kétséget. A filozófia- történettel is direkt módon filozofáló, finoman aktualizáló Lukácsot ú j a b b oldalóról mutathatta volna b e Lenin és az átmeneti korszak kérdései című még kiadatlan m u n k á j á n a k egy — az említett Lenin-válogatáséval azonos vagy esetleg. m á s —
részlete, amely elsősorban filozófiatörténetként r a g a d j a m e g azt a p r o b l é m á t (az emberi tevékenység célszerű, tervszerű mivoltát), amit elméletileg Az emberi gon- dolkodás és cselekvés ontológiai alapzatai-ban világít meg, s ami ma n á l u n k n e m kis mértékben a gyakorlat problémája. Ezek az adott két kötet terjedelmét alig n ö - velték volna; a (hasonló Lukács-válogatásokkal való részbeni átfedés pedig — éz így is fennáll a Művészet és társadalom-mai — különösebben aligha lenne bántó.
Nyilvánvaló, hogy egy válogatás — még ha a z a szerző ízlése szerint készült is
— nem pótolhatja a legtökéletesebb f o r m á j á b a n sem azt a jóval többet, a m i ihelyett áll, azf az egészt, aminek csak reprezentatív része. Ez a sok száz oldal is csak durva váz foglalataként t á r j a elénk Lukács filozófiai fejlődésének egyre gazdagab- ban kibontakozó és mind értékesebb alkotásokban testet öltő folyamatát.
2.
A nagypolgári származású Lukács György világnézeti fejlődése — a k á r a B u d a - pesten, akár a Firenzében vagy Heidelbergben uralkodó viszonyokat vesszük is a l a - pul — olyan szellemi légkörben indult, amely önmagában egyáltalán n e m d e t e r m i - nálta a marxizmushoz való eljutást. A Lukács szániára közvetlenül adott k u l t u r á l i s közegből — mint egyik b a r á t j a , Kari Maruheim példája m u t a t j a — i n k á b b a m a r x i z - m u s közvetett és árnyalt kritikájához vezetett az út, vagy legfeljebb — m i n t az ugyancsak vele induló Arnold -Hauser pályája jelzi — a marxizmussal való t u d o - mányos szimpátiáig; ennél tovább már kevesen jutottak, m i n t ahogyan — Lukács- hoz nagyrészt hasonlóan — a szépíró és filmesztéta Balázs Béla. Az igényesebb gon- dolkodók klasszikus teoretikusa ugyanis Kant volt, akinek filozófiájából é p p a leg- kevésbé progresszív elemek hatottak: a szubjektív idealizmus elvont racionalizmusa és aprkxrisztikus formalizmusa. Lukács számára a továbblépést nagyrészt a z tette lehetővé, hogy Kant filozófiáját n e m az akkor m é g divatos, de Kantot c s u p á n else- kélyesítő Schopenhauerrel, h a n e m a sokkal dialektifcusabb Fichtével és Kienkegaard- r a l egészítette ki, túlzásait a z „életfilozófus" Dilthey és főleg Simmel segítségével tompította, illetve Max Weber szociológiájának mérsékelt racionalizmusával ellen- súlyozta. Nagyrészt Fichte történetfilozófiája készítette elő az utat Hegelihez, Hegel pedig Marxhoz é s Leninhez.
K a n t módosított hatása világosan megmutatkozik a d r á m á v a l foglalkozó e l m é - leti és történeti művekben, valamint A lélek és a formák tanulmányaiban, .minta- szerű esszéiben. Marxnak, 'bár — m i n t ¡maga Lukács kifejezi — „csak a S í m m e l szemüvegén át olvasott M a r x n a k " ekkor mindössze annyi volt a szarepe, hogy erő- sítette a szociológiai nézőpont elfogadását, előkészítette a műalkotás össztársadalmi meghatározottságának felismerését. A regény elméleté-nek. megírásakor m á r Hegelé a döntő hatás, de a háttérben ott áll még — az igen sok kérdésben m á r fokozott kritikával szemlélt — Kant, és még mindig nagyobb a szerepe, m i n t M a r x n a k . Az esztétikai kategóriák szerinti életvitel („életművészet") problémái iránt érdeklődő polgári filozófus Lukács ugyanis — ami teljesen érthető — az esztétikát és az e t i k á t művelte, és ehhez a k k o r kevés közvetlen segítséget k a p h a t o t t a marxizmustól, a közvetettebb segítség felismeréséig pedig ekkor még n e m jutott el; az M a r x tartós és elmélyült tanulmányozását igényelte volna, a m i r e viszont csak később k e r ü l t sor.
A marxizmushoz, a „gyakorlat filozófiájú"-'hoz csak a m a r x i z m u s a l a p j a i t képező gyakorlatba való intenzív bekapcsolódás vezette el Lukácsot: a k o m m u n i s t a p á r t b a való 'belépés és a Tanácsköztársaság idején vállalt népbiztosi szerep. Az elmélet azonban — m i n t erről a Taktika és etika, illetve a Történelem és osztálytudat cikkei többségükben tanúskodnak — n e m követte szorosan a gyakorlatot: a most m á r nagy- részt marxista alapokon általános társadalomfilozófiai problémák megoldására v á l - lalkozó Lukács részben még visszacsúszott a klasszikus német filozófia színvonalára.
Az e korszakból származó tanulmányoknak mégsem csupán történeti értékük, szer- zőjük akkori fejlődését és a kort jellemző funkciójuk van, bár m a n a p s á g m á r első- sorban ennek a dokumentumai, de ugyanakkor — jóval Marcuse, F r o m m és m á s 864»
„marxizáló" filozófus előtt — felhívják a figyelmet a kapitalizmus sok olyan, Marx óta különösen 'kiteljesedett jellegzetességére, mint az eldologiasodás, a manipuláció stb. Mindez világosan m u t a t j a , hogy Lukács ekkorra sok hibával terhelten fejlődött m a r x i s t á v á (aki spekulativizmusra, utópizmusra hajlik), de széles látókörű filozó- fussá is ekkor lett, a társadalomfilozófia valóban lényeges problémáinak teoretiku- s á v á is ekkor fejlődött.
Valóban rangos marxisa filozófussá a harmincas évek során érlelődött. Alap- v e t ő szerepet játszott ebben Lenin műveivel való elmélyült megismerkedése, és nem lebecsülendő az a hatás sem, a m i t Marx nagyabb lélegzetű ifjúkori műve, az akko- riban felfedezett Gazdasági-filozófiai kéziratok tanulmányozása tett rá. A klassziku- sok részben ismeretlen egyéb szövegeinek közzététele (a Sickingen-vita anyaga, A tőke ún. nyersfogalmazványa stb.) ú j a b b mélységei és lehetőségei felől m u t a t t a be a marxizmust nemcsak Lukács, hanem mások számára is. Ennek következményei nála főként a filozófiatörténet és az esztétika művelése terén jelentkeztek. Nagyobb szabású tanulmányokat írt Moses Hessről, Lenin filozófiájának rendszeréről, az i f j ú Marxról, az egzisztencializmusról és több esztétikatörténeti problémáról, sőt mo- nográfiát szentelt a hegeli filozófia legbonyolultabb fejlődési szakaszának (Az i f j ú Hegel) é s a fasizmust előkészítő, illetve ideológiai bázisát képező irracionalista filo- zófiának (Az ész trónfosztása). Irodalomtörténeti és esztétikatörténeti m u n k á k k e r e - tei között a marxista esztétika sarkalatos elvi kérdéseit kezdte feszegetni, s részben megoldani is. De még A történelmi regény-ben, e korszakának legkevésbé elmélet- történeti, vagyis leginkább elvi jellegű nagy alkotásában is alárendelődött a logikai tárgyalásmód a történetinek. Az egyre erősebb dogmatizmus és személyi kultusz határozottan gátolta mind az általános társadalomfilozófia, mind pedig a speciális diszciplínák, így az esztétika és az etika elméleti továbbfejlesztését. Részlettanulmá- nyok, történeti feldolgozások tömege jött létre — egyelőre a szintézis tényleges lehetőségei nélkül.
A nagy összefoglaló, a saját életművet betetőző és a marxista filozófiát leginkább gazdagító m u n k á k megírásának kora — szinte tragikusan megkésve — a z ötvenes évek második felében kezdődött az akkor már hetvenéves Lukács György számára.
Előhírnöke A különösség, részbeni megvalósulása Az esztétikum sajátossága, további részeredménye egy társadalomontológia első fogalmazványa, perspektívái: egy m a r - xista etika, illetve az esztétikai trilógia befejezése. Ami még a végső f o r m á t is meg- kapta — és b á r felolvasásra nem került az 1968. évi bécsi filozófiai világkongresz- szuson, de megjelent németül is és magyarul is —, az a társadalomontológia lényegét összefoglaló tanulmány: Az emberi gondolkodás és cselekvés ontológiai alapzatai.
A marxista filozófia további fejlődése szempontjából döntőnek ítélt ontológia kidol- gozása közben, a pálya különböző szakaszain körvonalazott problémák magasabb szintű, éretten marxista újrafeldolgozása közepett, egy komplex társadalomfilozófiai szintézis megvalósítási folyamata közepén szakadt meg Lukács munkássága.
Több korszákra tagolódó — behatóbb elemzés nélkül is kantiánus, hegeliánus, marxizáló, analizáló marxista és szintetizáló marxista periódusokra bontható — pályáját az egység és a különbözőség szembetűnő dialektikája jellemzi. Lényegében azonos — hagyományosan (vagyis ¡ahol megismerkedett velük) a polgári kultúrfilo- zófia területeit képező — problémákat vetett fel, különböző fejlődési fokain m á s - m á s szempontból, és ezeket helyezte mind teljesebb megvilágításba. Az esztétizáló élet- szemlélet analízise a pálya kezdetén, a későbbiekben 'esztétikatörténeti vizsgálatok által is megalapozottan, így vált az „esztétikum s a j á t o s s á g á é n a k szintétikus ¡bemu- tatásává. Mivel a z esztétizáló életvitel a mindennapi élet etikai magyarázatát is követelte, é s ez a polgári elméleti alapokon csak ú j a b b magyaráznivalókat hozott felszínre, a marxizmusra való kezdeti támaszkodás hasonlóképpen, ezért érthető, hogy csak egy érett, teljes marxista etikában lehetett volna az erkölcs alapproblé- máit megnyugtatóan megoldani. A marxizmussal való beható és mind jobban elmé- lyített megismerkedés vezethetett csak ahhoz az életmű tematikáját is alapjaiban gazdagító felismeréshez, hogy az egész társadalmi totalitás, az annak domináns
oldalát alkotó társadalmi lét marxi alapokon végrehajtott újraelemzése biztosíthatja csak a vállalt permanens feladat teljesítését, .,a szellemi élet jelenségeit úgy, ahogy valójában, önmagukban léteznek, történelmi-rendszerezett jellegükben helyes módon"' áttekinteni. Az elért eredmények magas színvonalának részbeni alapja — a való- ban megtalált marxista nézőpont mellett — éppen az, hogy a polgári eredmények és a segítségükkel létrehozott korábbi sikeres megoldások (a mindennapi gondolkodás szerkezete, a kellemesség problémája, a műalkotás egynemű közege, az eldologiaso- dás társadalmi hatása stb.) beépültek a szintézisbe.
Természetesen Lukács filozófiai fejlődésmenete sem abszolúte autochton, gondo- latvilágának történelmi alakulására — a nem kis mértékű immanenciával ellentét- ben — nagyon is jellemző a kor problémáira való áttételes, de élénk reagálás. Tema- tikája kibővülésének, illetve régi problémái korszerűbb megragadásának éppen ez a legfontosabb mozgatója. A regény elmélete a polgári társadalom dekadenciájára,
„tökéletesedett bűnösség"-ére való reagálás is, a Történelem és osztálytudat mögött az első világháború végén kirobbant proletárforradalmak kérdésfelvetései állanak, Az ész trónfosztásá-nak életrehívója az uralomra jutott fasizmus, míg a Leninről szóló művek, a marxista esztétikára vonatkozó kisebb-nagyobb írások és Az i f j ú Hegel igen nagy mértékben a marxizmust elszegényítő dogmatizmus elleni küzde- lemnek is tekintendő. Az ontológiai kutatások előtérbe állítása — egyebek mellett — részben az egzisztencializmus ellen, de sokkal inkább a neopozitivizmus uralmának ellensúlyozására is irányult. Mivel Lukács mindig lényeges kérdésekre reagált, a különböző korokra való különböző reagálásai arra mutatnak példát, hogy a filozófia művelésében hogyan lehet közel hozni egymáshoz az egyéni érdeklődést, a saját elmélet belső fejlődéséből következő problémák teljes kibontását és a történelmileg lényeges társadalmi szükségletek kielégítését.
Pályájának csúcsa kétségkivül az utóbbi másfél, az életműnek majdnem a befe- jezettséget is megadó évtized. Ekkor megtett útja már nem közeledés Marxhoz, hiszen — s majd elmélyült elemzések fogják tisztázni, hogy mekkora tévedésekkel
— már egy fél életen át a Marx — és tegyük hozzá: Lenin — útját járta, a mar- xizmus—leninizmus útját igyekezett egyengetni és szélesíteni.
866
