9 786155 456091
ISBN 978-615-5456-09-1
K o nt u r A n d rá s
Kontur András
Kontur
Pauker | Budapest, 2015
© Pauker Nyomdaipari Kft., 2015
© Kontur András, 2015 www.konturandras.hu www.szobrászat.hu www.sculpture.hu www.bildhauerei.hu
Szerzők – Szöveg | Authors – Text | Autoren – Text ©
Farkas Ádám, 2012 | Wehner Tibor, 2012 | Csák Ferenc, 2012
Angol fordítás | English Translation | Englische Übersetzung © Szőllősi Gergely Márton, 2012 | Dr. Kontur László, 2014
Német fordítás | German Translation | Deutsche Übersetzung © Dr. Kontur László, 2014 | Széchenyi Judit, 2014
Fotó | Photo | Foto ©
Elek Imre, 2012–2014 | Mukics Beáta, 2012 | Tóth István, 2012
| Kontur András, 2005–2015
Tartalom | Contents | Inhalt
Farkas Ádám
Kontur András szobrászatáról 7
Ádám Farkas
About András Kontur’s Sculptural Art 8 Ádám Farkas
Über die Bildhauerei von András Kontur 10 Wehner Tibor
„Talán nem is némák a kövek…” 13
Kontur András szobrászata Tibor Wehner
‘The Stones May not be Silent at All…’ 20 András Kontur’s Plastic Art
Tibor Wehner
„Vielleicht sind Steine doch nicht stumm…“ 27 Bildhauerei von András Kontur
Csák Ferenc
Kőben gondolkodó 35
Interjú Kontur András szobrászművésszel Ferenc Csák
Thinking in Stone 55
Conversation with Sculptor András Kontur Ferenc Csák
Denker in Stein 75
Konversation mit Bildhauer András Kontur
Köztéri alkotások I Public Works I Öffentliche Aufträge 143
Életrajz 161
Biography 163
Biographie 165
Műalkotások jegyzéke | List of Artworks | Liste der Kunstwerke 169
7 Homorú lencse
2007 40x40x18 cm Faragott és roncsolt római travertin mészkő Bakonyi Árpád gyűjteménye Concave Lens
Carved and acid-treated travertine limestone from Rome Collection of Árpád Bakonyi Konkavlinse
Travertin-Kalkstein aus Rom gemeißelt und säurebehandelt Sammlung Árpád Bakonyi
Kontur András szobrászatáról
Vannak művészek, akik helyhez kötődnek, vannak, akik témához, akik modellhez, motívumhoz, gondolathoz, és olyanok is vannak, akik anyaghoz kötődnek.
Ezek az eredendő kötődések valójában utak. Választott csapások, ösvé- nyek, mellék- és főutak, amik a világ mélyebb ismereteit és ismeretlenjeit hivatottak elérni. Látszólag szerteágazóak ezek az úthálózatok, mégis mindegyik ugyanoda tart. A kultúra, a művészet története bizonyítja, nem az irány a fontos, csak az út, a megtett út.
Kontur András az anyag vonzalmában működik, azt is mondhatjuk, „köves”
úton jár. Az anyagok vonzereje a szerkezetükben rejlik. Ez a szerkezet szabja meg a matéria idődimenzióját, vagyis a lebomlási idejét, amiből aztán kibomlik minden tu- lajdonsága. Ezek a jellemzők az évezredek folyamán érzetekké, örökölt (ösztönös) tudásunkká váltak, így a művészi sugallat – nagy valószínűséggel – megfejtődik a befogadó receptorain keresztül.
Izgalmas kérdés, és Kontur András munkássága is érdekes eleme lehet a polémiának, hogy korunkban, a virtuális valóságok virágzása mellett van-e aktuali- tása az anyagok valóságának, és a kapcsolódó, velünk jött, bennünk továbbfejlődő valóságfogalmaknak.
Fontos már a kérdés feltevésénél tisztázni, hogy a matériát nem érdemes többé a materializmus dialektikája szerint megközelíteni, mert a fizikai kutatások olyan megfejthetetlen döntésekkel találkoznak a legkisebb anyagi részecskék moz- gásait elemezve, vagyis olyan variációs útvonalakat találnak, amire sem az emberi agy, sem a számítógép nem talál szabályt. Így hát kénytelenek vagyunk feltételez- ni, hogy az elemi részecskék önálló értelemmel és kommunikációval rendelkeznek.
Vagy egy számunkra felfoghatatlan intelligenciával tartanak kapcsolatot.
S ha ez így van, feleslegessé válhat az „élő” világ szembeállítása a „holt”
világgal, hiszen nem kizárható, hogy az elemi részecskék közelebb állnak a terem- téshez, és magához a Teremtőhöz is, mint a bonyolultabb teremtmények.
Mert hát mi is a művészet? Vajon nem a teremtő erőkkel történő kapcsolat- felvétel? A lényege épp az a megfoghatatlan üzenet, amit nem értünk, csak érez- zük az igazságát.
8
Kontur András érzi, hallja, szereti a követ. Hasítja, vágja, csiszolja. Formái arányosak. A síkok teltek, az ívek feszesek. A negatívok, a rések, az ablakok vi- szont többnyire roncsoltak. Savval is bontja az anyagot, nem csak vassal! A szob- rász fizikusként (vagy talán filozófusként) tárja fel a kő idődimenzióját.
A továbbiakat fedezzük fel mi magunk, akik még nem veszítettük el a való- sággal történő, szavak nélküli kapcsolattartást.
Szentendre, 2012. április 4.
Farkas Ádám
About András Kontur’s Sculptural Art
Some artists seem to be particularly attached to a certain location, to a theme, a model, or motives or ideas, while others tend to be involved deeply with the mate- rial of their art.
These original attachments are actually personal roads: chosen paths, trails, main- or secondary lanes and they are all supposed to approach the world’s deep- est knowledge and its unknown dimensions. These networks of paths run seeming- ly asunder, having the same goal, however. The histories of cultures and arts have proven that not the direction is important, but the road, the walked-down path.
András Kontur’s art functions in the gravitation of its material; we can say that he walks on a ‘stony’ road. The attractive force of materials is hidden in their structure. It determines the time-dimension of every material, namely, the time of degradation whereby all their characteristics unfold. These characteristics have developed into our sensations, into our inherited knowledge (instinct) over the past thousand, even many ten-thousand years. Thus, artistic inspiration is most prob- ably deciphered through the recipient’s sensations and instinct.
It is a highly remarkable question, and Kontur’s oeuvre could also be con- sidered as part of the theoretical discourse if the objective reality of material things still holds its validity in aspect of flourishing virtual realities of our age?
9 Hármas lándzsa, részlet
Triple Spear, detail Lanzentrio, Detail Homorú lencse, részlet Concave Lens, detail Konkavlinse, Detail
It is important to clarify straight away that material as such should no longer be interpreted from the dialectical approach of materialism, because latest scientific investi- gations resulted findings regarding the smallest material particles and their movements, which are hardly explain- able by our mind or by computers. Thus, we have to ac- cept the possibility that these particles may have their own independent minds and communication or even, they are connected to a higher intelligence not recognizable and not understandable by us.
If this is true, then it is unnecessary or even wrong to confront or compare any dead and living worlds, since these elemental material particles could thus exist closer to Creation, moreover, to the Creator itself than other more refined, ‘higher standing’ creatures.
After all, what is the goal of art? Is it not about con- necting with the powers of creation? Is it not essentially a message, that we don’t really understand, just feel its right- ness?
András Kontur feels, hears and loves stone. He trims, cuts, and polishes it. Forms created by him are harmoni- ous. His planes are full, his bows are tight. The negatives of his compositions, the slits, the windows are, however, mostly acid-treated and thus destructed. He disassembles material also by acidic corrodation, not just by his chisel. As a sculptor he explores the stone’s time-dimension just like a physicist (maybe a philosopher).
The rest should be explored by ourselves, who have not lost yet the capability of maintaining wordless contact with reality.
4th of April 2012, Szentendre
Ádám Farkas
10
Szemlencse 1., részlet Eye Lens, detail Augenlinse, Detail Roncsolt Nap 2., részlet Etched Sun 2., detail Ausgebeizte Sonne 2., Detail
Über die Bildhauerei von András Kontur
Es gibt Künstler, die mit einem Ort, mit einem Thema, ei- nem Modell oder einem Gedanken verbunden sind, und es gibt auch solche, die mit dem Material verbunden sind.
Diese Verbundenheiten sind eigentlich Wege. Ge- wählte Pfade, Neben- und Hauptwege, die dazu berufen sind, tiefere Kenntnisse der Welt zu erwerben und auch Un- bekanntes in ihr zu erschließen. Alle dieser Wege, schein- bar weit verzweigt, haben aber die gleiche Richtung.
Die Kultur, die Geschichte der Kunst beweist, das Wichtigste ist nicht die Richtung, sondern der Weg, der ge- gangene Weg.
András Kontur arbeitet in der Anziehung des Mate- rials, man kann sagen, er bewegt sich auf steinigem Weg.
Die Anziehungskraft der Materialien besteht in ihrer Struk- tur. Diese Struktur bestimmt die Zeitdimension des Materi- als, d. h. ihre Auflösung, wodurch sich all ihre Eigenschaf- ten enthüllen. Diese Merkmale wurden durch Jahrtausende und Jahr-Zehntausende zu Empfindungen und erblichem (instinktivem) Wissen der Menschheit, so wird die Nach- richt des Künstlers, höchstwahrscheinlich, durch die Re- zeptoren des Rezipienten verstanden.
Es ist interessant zu fragen, und auch die Arbeit von Andris Kontur könnte ein interessanter Teil dieser Diskus- sion werden, ob die objektive Wirklichkeit der Materialien in der Blütezeit der virtuellen Wirklichkeiten eine Aktualität besitzt.
Es ist wichtig gleich zu Beginn zu klären, dass die Frage besser nicht vom dialektischen materialistischen Standpunkt anzunähern ist, weil die neuesten Forschungen
11 über die kleinsten Materialteilchen und deren Bewegungen solche nicht erklärba- ren Resultate zeitigen, die weder der menschliche Verstand noch die Computer erklären können. Wir müssen also annehmen, dass die Elementarteilchen eige- ne unabhängige Intelligenz besitzen und über eine Kommunikation verfügen, oder aber mit einem, für uns nicht greifbaren Intelligenten Wesen in Kontakt sind
Wenn es so ist, kann die Gegenüberstellung von lebendiger und toter Welt überflüssig werden, da es nicht auszuschließen ist, dass die Elementarteilchen nä- her zur Schöpfung oder zum Schöpfer selbst stehen, als die komplizierten, „höher stehenden“ Lebewesen.
Was ist aber eigentlich Kunst? Ist es nicht die Kontaktaufnahme mit den Energien der Schöpfung? Ist das Wesentliche an ihr nicht eine unbegreifliche Bot- schaft, die wir nicht verstehen aber ihre Wahrheit spüren?
Kontur András spürt, hört und liebt den Stein. Er spaltet, schneidet und poliert ihn. Seine Formen sind proportional. Seine Flächen sind ausgefüllt und die Bögen gespannt. Die Negativen, die Spalten und Fenster dagegen sind oft gebeizt.
Er zerlegt die Materie auch mit Säure, nicht nur mit Eisen. Der Bildhauer hat die Zeit-Dimension des Steines als Physiker oder gar als Philosoph entziffert.
Das Weitere sollen wir selbst entdecken, die noch nicht verlernt haben die Verbindung mit der Realität auch ohne Worte aufrecht zu erhalten.
Szentendre, 4. April 2012
Ádám Farkas
13 Szemlencse 1.
2011 20x20x10 cm Faragott és roncsolt würzburgi mészkő Az AMADEUS Művészeti Alapítvány gyűjteménye Eye Lens 1.
Carved and acid-treated limestone from Würzburg Collection of The AMADEUS Art Foundation Augenlinse 1.
Kalkstein aus Würzburg gemeißelt und säurebehandelt Sammlung AMADEUS Kunststiftung
„Talán nem is némák a kövek…”
Kontur András szobrászata
Napjaink művészetében a szobrászati tárgyformálás fantasztikusan összetett, szerteágazó törekvéseket felölelő művészeti tartomány, amelyben az egyéni kez- deményezéseket és a domináns irányokat legpontosabban talán a klasszikus ha- gyománnyal, a több évszázados történet által kikristályosodott jellemzőkkel és ér- tékekkel teremtett viszony alapján írhatjuk le, illetve próbálhatjuk meghatározni.
Viszonyítási rendszerünk alaptételei a tér, az anyag, a tömeg, a forma és a mind- ezeket a tényezőket átlengő, mindenütt lappangón jelen lévő idő. E szobrászati determinánsokat rosszabb esetben ismételgetik, szerencsésebb szituációkban tovább éltetik vagy elvetik, megtagadják, módosítják, átlényegítik a második-har- madik évezred fordulóján e művészeti terrénum alkotói és alkotásai. Ebben, a mű- vek legfontosabbnak ítélt jellemzőit megragadni igyekvő rendszerben mérlegelve Kontur András kőből faragott és kőből alakított alkotásait azt mondhatjuk, hogy ezek a művek magától értetődő természetességgel és rendkívül erős szálakkal a hagyományhoz kapcsolódnak, de úgy, hogy túl is lépnek azon, úgy, hogy új kapu- kat, új távlatokat nyitnak meg. Ez a kötődés és ez az eltávolodás, ez az értékőr- zés és ez az értéktartomány-tágítási szándék mind a művek anyagiságában, mind megmunkálásmódjában, térszemléletében, formarendjében, tömegalakításában, mind időkezelésében vagy időszemléletében tetten érhető. A stílusteremtő ténye- zők tradíciókkal való átitatottsága mellett a művek jelentésköreit, jelenségvilágát is a múlttal teremtett viszony, illetve kapcsolat határozza meg: Kontur András kő- szobrai formarendjükön, motívumaikon, technikai kivitelezésükön túl a mondandó- ik révén is a régmúlttal kezdeményeznek termékeny párbeszédet. De, mindezeken túl, szervesen kapcsolódnak a modern szobrászat törekvéseihez is: a karakteresen egyéni jegyekkel és vonásokkal felruházott Kontur-plasztika távoli rokonait, pár- huzamait nem nehéz felfedezni Constantin Brâncuşi és a magyar Borsos Miklós munkásságában.
A legújabb szobrászgeneráció egyik legtehetségesebb képviselője, az 1973- ban született Kontur András a budapesti Kőfaragási és Kőszobrászati Szakközép- iskolában végzett középfokú tanulmányokat, és további kőszobrászati stúdiumokat
14
Szemlencse 1.
2011 20x20x10 cm Faragott és roncsolt
würzburgi mészkő Az AMADEUS Művészeti Alapítvány gyűjteménye
Eye Lens 1.
Carved and acid-treated limestone from Würzburg
Collection of The AMADEUS Art Foundation
Augenlinse 1.
Kalkstein aus Würzburg gemeißelt und säurebehandelt Sammlung AMADEUS Kunststiftung
és gyakorlatozásokat követően, már az ezredforduló után iratkozott be a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemre, ahol 2008-ban kapta meg szobrászdiplomá- ját. Két kitűnő mestere volt: Farkas Ádám és Karmó Zoltán. A 2009-ben Budapes- ten, a Múzsa Galériában és 2010-ben Sopronban, a Körmendi Galériában rende- zett önálló kiállításán az egyetemi tanulmányok alatt született műveket – köztük diplomamunkájának két szobrát –, és az azóta eltelt, meglehetősen rövid idő alatt készített alkotásokat, a gyönyörű kövekbe faragott szobrait tárta a közönség elé.
Művei szinte sugározzák a magas fokú szakmai igényességet és mesterségbeli tudást, magukba foglalják a tökéletességre törő kivitelezés szándékának indítékait:
a Kontur-szobor mindig gondosan mérlegelt és precízen kivitelezett, finomsága- iban és durvaságaiban is megtervezettséget feltételező, tudatosan megmunkált kompozíció.
Kontur András művei különleges szépségű, változatos szerkezetű, gondo- san megválogatott, a megtestesíteni szándékozott szobrászi gondolatot szolgálni hivatott, keletkezésének körülményeit és a – csak évezredekben, vagy inkább év- milliókban mérhető – korukat tükröztető tömbökből alakított kőszobrok: a matéria süttői, budakalászi, hárskúti, horvát, afrikai és chilei kő. Az anyag tehát a szob- rászat hajnalától napjainkig a művészeti ágazatot szolgáló matéria – ma már úgy mondjuk, hogy médium –, de a megmunkálásban, a tömegalakításban és a for- maképzésben már furcsa egyediségek regisztrálhatók. A mai, rendkívül változa- tos variációsort kínáló szoboranyagok együttesének körében a kőanyag – szinte kizárólagos – választása és felhasználása már önmagában is pontosan jelzi a mű- vész vonzódásait, hagyományokhoz való viszonyát, illetve kapcsolódását. A tra- dicionális elvétellel való, a faragással, majd a csiszolással való megmunkálás, a hagyományőrző eszközök és metódusok mellett azonban Kontur András újítóként is fellép: nóvumként a savval való maratást, az irányított roncsolást is alkalmazza – az így kivitelezett műveire épült az első, bemutatkozó jellegű budapesti kiállítá- sa –, amelynek révén kőanyaga hol szivacsszerű szerkezetűvé, hol csipkeszerűen áttörtté, fénnyel átitatottá válik. A kemény, zárt formák így felbomlanak, a felületek szövevényes közegekké, esetenként hártyaszerű vékonyságú, puha, törékenysé- get és sérülékenységet sugárzó plasztikai elemekké válnak, s ezáltal a tér a bizony- talanságok és sejtésszerűségek terévé alakul. Mindez olyan műveken jelenik meg, amelyek sziluettje és teste szigorú geometrikus forma: a négyzet, a téglalap, a kör,
15 a háromszög, illetve a kocka, hasáb, henger, gúla alakza- taiba foglalt, s amelyek felületmezői – egymásnak mintegy ellenpontokat teremtve – hol simára csiszoltak, hol meg rusztikus, érdes megdolgozásúak.
Áttekinthető, ablakot, ajtót, hidat – így viaduktot – és őskori nyíl- vagy lándzsahegyet idéző a zárt körvonalakkal keretelt, a tiszta, az aprólékos részletezést kerülő forma- rend, amely azonban a szobrok felületén és áttöréseiben fantasztikusan érzékeny kidolgozottságú részleteket tár fel vagy rejt. Ha durva, rusztikus a felület – például a pattin- tott kőeszközök élességei és véletlenszerűnek tűnő, kagy- lószerű mélyedései szabdalják –, a művet övező sziluett, a testet karakterizáló körvonal akkor is tiszta és a motívumot emblematikusan idéző. A Kontur-szobor formarendje, mo- tívumrendszere szinte mindig a múltra vonatkoztatott, a szemlélőt a régmúltba vezérli: az őskori szerszámkészítő ember világába, a törzsi korok harcosainak és vadászai- nak körébe, az ősi mítoszok által éltetett szférákba, vagy a középkori építészet tereibe. A különös szépségeket repre- zentáló anyag, a higgadt, nyugodt egyensúlyi helyzetekre hangolt tömeg, az áttekinthető, tiszta formákból szervezett, emlékezetbe rögződő forma, és a metaforikus tartalmakat hordozó, a szimbolikus utalásokat sűrítő gondolati tartam szerves egységbe olvad Kontur András klasszikus értékeket és a modernitás szellemiségét ötvöző szobraiban. Hídjai, viaduktja nemcsak képzeletbeli partokat kötnek össze, ha- nem egyben időhidak is, amelyek révén korok feleselgetnek egymással, amelyek arra ösztönöznek, hogy lepillantsunk a múlt mélységesen mély kútjába. A múltidézés, a történelem előtti és a régmúlt korokra, motívumaira való motívumhi- vatkozások, a formautalások ugyanakkor érdekes villódzá- sokat keltenek a modern kor emblémavilágával, dekoratív geometrizmusával, egyszerűségre törő rendjével is.
16
A 2010-ben Sopronban felvonultatott új, a budapesti kiállítás óta keletkezett műveket magába foglaló műegyüt- tes alkotásai a korábban kirajzolódó törekvések továbbvi- vői: az újabb munkák esetében is hallatlanul fontos az anyag megválasztása, a finom színárnyalatokban játszó kemény kőből való megformálás. Továbbra is a művek atmoszfé- ráját, auráját meghatározó formai jellemző az alapformák- ban való gondolkozás: a kör, a négyzet, a hasáb hangsúlya.
Ám nem hivatkozhatunk a minimalisták szikár rendjére, a geometrizmus kérlelhetetlenül szigorú szellemiségére, mert a redukált forma itt nem végeredmény, nem lezárás, nem végcél, hanem valami oldott, finom részletekben játszó je- lenségvilág megnyitása. A köralakzat, a körben megjelenő négyzet és a négyzetben megjelenő kör csak mintegy ürügy egy kemény, határozott kontúrokkal keretelt világból való kilépésre, ahol inkább az érzékenységek, a finomságok, a bensőségességek uralkodnak. Az élére állított kőkorongok kapcsán – mint amiként a korábbi nyíl- és dárdahegyeket idéző, az ablak- vagy az ajtóformákra rímelő kompozíciók esetén is – most sem nehéz felfedezni a szimbolikus utalá- sokat: ez esetben a Napkorongra való hivatkozást, vagyis e művek sokszorosan mélyebb tartalmúak és jelentésgazda- gabbak, mint azt a geometrikus alakzatok rideg minimaliz- musától remélhetjük. A jelentéstelítettség mellett azonban ugyanilyen fontos szoborjellemző, ugyanilyen lényeges for- mai tényező a leheletfinom rezdülések által vezérelt, érzé- keny plasztika: az összefogott formarendben a felületek hullámzása, a körvonalak megbontása, a lágyan futó ho- morú és domború testhatároló palástok íveinek együttját- szása. A higgadt, nyugodt rendszerben fantasztikus erők szunnyadnak, feszültségek rejteznek, dinamikus mozgások éledeznek. És a nagy, végső soron egységes, de ugyan- akkor változatosságokban tündöklő felületet egyszer csak
17 Rózsalándzsa 1.
2007 32x65x4 cm Faragott és csiszolt hárskúti mészkő
Körmendi–Csák-gyűjtemény Rose-Spear 1.
Carved and polished limestone from Hárskút Körmendi–Csák Collection Rosenlanze 1.
Kalkstein aus Hárskút gemeißelt und geschliffen Sammlung Körmendi–Csák
megnyitja egy parányi, vagy hosszú, keskeny áttörés, mintegy negatív plasztikai hangsúlyt, fókuszt teremtve.
Szakál Ernő – az egykori kitűnő kőfaragó, szobrász és restaurátor, aki min- dent tudott a kövekről, és számos középkori magyar kőemlék megmentésében és rekonstrukciójában vállalt oroszlánrészt – A kőfaragók műhelytitkai című könyvé- ben foglalta össze a kőről, a kő megmunkálásról, a régmúlt korokból fennmaradt kövekről megfogalmazott, alapvetően a mesterségre, a kőfaragásra koncentráló megfigyeléseit és szakmai tanulságait. Könyvének bevezetőjében költői ihletett- séggel jegyezte fel: „Talán nem is némák a kövek, főként azok, melyeket az ember alakított, mert Victor Hugo képzeletében ezek átvesznek valamit az ember lényé- ből, és úgy tűnik, hogy egy szobor néz, egy torony figyel, egy palota pedig gondo- lataiba zárkózhatott. Antoine de Saint-Exupéry úgy tudja, hogy minden kő csupa érdesség, keménység, konok nehézkedés és áthatolhatatlan sűrűség: ám amit be- lőle nyerhetünk, a szobor vagy templom, egészen másvalami.” A tudós kőfaragó érdekes fizikai tulajdonságokra is felhívta a figyelmet. Megállapította például, hogy a napsütésben a fekete gránit hatvanöt fokra melegszik fel, míg a fehér márvány ennek körülbelül a felére, harminchárom fokra, és ennek kapcsán megjegyezte, hogy ezáltal a fehér márvány emberibb. S feljegyezte azt is, hogy „Az egyenletes kristályú, minden más anyagtól mentes fehér márvány a nemes anyagok között is arisztokrata, sznob. Enyhén színezett fajtái rokonszenvesebbek, még a szobroknál is, függetlenül az egyes kristályok nagyságától.” Nos, e tanulságokat megfontolva kell vizsgálnunk és szemlélnünk a fiatal kőszobrász, Kontur András alkotásait is, és nemcsak azért, mert egy-egy művén a Szakál Ernő által oly nagyra becsült és sze- retett régmúlt korok művészetét is megidézi, mint példának okáért a „Rózsaablak”
című alkotásán, hanem a kőanyag szeretete, kultiválása, és a kő hallatlan gondos, igényes kivitele, megmunkáltsága miatt is. Kontur András mindig rendkívüli körül- tekintéssel és gondossággal választja meg egy-egy művének kőanyagát: fontos a kő színe, a színárnyalata, keménysége vagy puhasága, textúrája és faktúrája, amely tulajdonságok, fizikai jellemzők egy-egy mű mondandójának, tartalmi meg- határozottságának, kifejezésének, hatásrendszerének is meghatározó elemeivé válnak. Ez az alapos szakmai felkészültség, ez a mesterségbeli igényesség – és ez a szobrászati tehetség – mindeddig csupán a művész autonóm plasztikai mun- kásságát, kisplasztikáinak, kiállítási szobrainak létrejöttét szolgálhatta. Monumen-
19 Roncsolt Nap 1.
2005 40x40x6 cm Faragott és roncsolt süttői mészkő
Magángyűjtemény, Budapest Etched Sun 1.
Carved and acid-treated limestone from Süttő Private collection, Budapest Ausgebeizte Sonne 1.
gemeißelt und säurebehandelt Kalkstein aus Süttő
Privatsammlung, Budapest
tális formában, az állandóság igényével elhelyezetten mindeddig csupán néhány rekonstrukció és egy portré készülhetett műhelyében. Érdeklődéssel várjuk, hogy mikor születhetnek meg az első nagyméretű, szabad térbe komponált és helyezett, Kontur András által tervezett és kivitelezett kompozíciók: munkái sorában számos olyan van, amely akár köztéri mű modelljeként is értelmezhető.
A modern kor szobrászata a közelmúlt évtizedeiben megújított mindent: az anyagot, a technikát, a műnemet és a műformát, a térbe helyezést, a funkciót, a kifejezést, a jelentést és a jelentőséget is. Már régen érvényét veszítette a régi
„szobrászat” fogalma, amely hosszú évezredeken, évszázadokon át kizárólagosan a szilárd anyagba foglalt, térbe helyezett plasztikus emberalakmegjelenítést vagy állatábrázolást feltételezte. A hulladékszobrok, a „talált tárgyak”, a kérészéletű ins- tallációk és térberendezések, a látszatok szférájában rögzített objektivizációk, a gondolatkonstrukciók, a mozgó (esetenként önmagukat felszámoló) objektumok, a legkülönbözőbb médiakompozíciók korában azért szerencsére még vannak olyan szobrászok, és feltűnnek az új nemzedéket képviselő fiatal szobrászok is, akik a klasszikus szobor- és szoborkészítő eszmények és metódusok szellemében is kor- szerű, a korral együtthangzó, egyedi és ismeretlen szépségeket tükröztető alkotá- sokat készítenek. Kontur András különös sugárzású, az anyagvarázsokat, a meg- munkálásfortélyokat, a formaleleményeket és a tartalmi mondandókat harmonikus egységbe foglaló, érvényes művészeti üzenetté érlelő művei reményeinket éleszt- hetik: a progresszív, a hagyományt a szemétkosárba hajító kezdeményezések mellett a hagyományaihoz hű, a tradícióit tovább éltető szobrászat is fantasztikus szoborvilágok sejtelmességekben játszó, bizonyosságokkal kecsegtető dimenzióit teremti meg.
Budapest, 2012
Wehner Tibor
20
Roncsolt Nap 1.
2005 40x40x6 cm Faragott és roncsolt
süttői mészkő Magángyűjtemény, Budapest
Etched Sun 1.
Carved and acid-treated limestone from Süttő Private collection, Budapest
Ausgebeizte Sonne 1.
Kalkstein aus Süttő gemeißelt und säurebehandelt Privatsammlung, Budapest
‘The Stones May not be Silent at All…’
András Kontur’s Plastic Art
In art today, sculptural object formation is an immensely complex domain, em- bracing wide-ranging endeavours, in which individual initiatives can be de- scribed or attempted to be defined on the basis of their relation to the classical tradition, and in the context of characteristics and values crystallized by cen- turies-old history. The fundamental principles of our reference system are space, material, mass, shape and pervading all of these factors and lurking everywhere, time. These sculpture-determinants are repeated again and again in the worse cases, while in better situations they are kept alive or rejected, refused, modified or transubstantiated by the artists and artworks of this artistic domain at the turn of the second and third millennium. Considering András Kontur’s oeuvre carved or modelled from stone within this system, which is trying to grasp the most impor- tant characteristic features of his works, we can state that these works are con- necting to the tradition with obvious naturalness and with extremely strong bonds, but in a way that they also exceed it to open new doors and perspectives. This syn- chronical bonding and moving away, this preservation of values and this intention to extend the range of values are discernible in the materiality, the workmanship of his works, as well as in his approach to space, composition, mass-formation, treatment and approach to time. Beside his style-creating factors being imbued with traditions, the dimensions of meanings of these works are also determined by their connection with or their relation to the past: András Kontur’s stone sculptures initiate a creative conversation with bygone times not only by their composition, motives and technique, but also by their messages. In addition, they are integrally linked with modern sculptural endeavours as well. Distant prefigurations to Kon- tur’s plastic art endowed with characteristically individual features can be easily discovered in Constantin Bracusi’s and the Hungarian sculptor, Miklós Borsos’
oeuvre.
András Kontur, born in 1973, is one of the most talented members of the new generation of sculptors. He completed his secondary education in the Vocation-
21 al School for Stone Cutting and Stone Carving, Budapest, then, following some further sculptural studies and prac- tices, he enrolled in the Hungarian University of Fine Arts after the turn of the millennium, where he obtained his MFA degree in sculpture in 2008. He had two excellent masters:
Ádám Farkas and Zoltán Karmó. At his individual exhibition at the Múzsa Gallery in Budapest in 2009, and at the Kör- mendi Gallery in Sopron in 2010, he showed his beautiful stone sculptures to the public, the works made during his university studies – including his two thesis sculptures – and the works created since then, during this rather short period. His works of art seem to radiate high-standard professionalism and craftsmanship, and marquantly con- tain the motives of his intention for perfect workmanship: a Kontur-sculpture is always a consciously elaborated com- position, carefully considered and accurately executed, presuming a design in its subtlety and roughness.
András Kontur’s works with their unique beauty, di- verse structure and careful selection serve the intention to embody the sculptural idea of reflecting several thousand- or even million-year-old cultures and origin. These sculptures are created from blocks of stone from Sütő, Budakalász, Hárskút (Hungary), Croatia, Africa and Chile. Although this material – today we call it medium – is the same which has served this branch of art since the dawn of sculpture, in Kontur’s workmanship, in his mass-formation and shaping peculiar individual features can be registered. In the diverse variation of contemporary sculptural materials, already his choice and – almost exclusive – application of stone indi- cate clearly the artist’s attractions, his connection with and relation to tradition. Beside the long-established workman- ship of removal, carving and polishing and traditional tools and methods, András Kontur acts also as an innovator: he
22
uses corrosion and controlled destruction as novelty – his first, debut exhibition in Budapest was based on his works created with this technique –, by which his stone material becomes either structured like sponge, or open-worked like lace being imbued with light. This way the hard, closed forms dissolve, the surfaces become intricate mediums, sometimes film-like, transparent plastic elements radiating fragility and vulnerability, and the space transforms into the space of uncertainties and conjectures. The silhouettes and the bodies of the works of art on which all of these appear are incorporated in strict geometrical forms, the square, the rectangle, the circle, the triangle or the cube, the prism, the cylinder, the pyramid, the surfaces of which – quasi creat- ing counterpoints to each other – are sometimes polished smooth, sometimes worked rough.
His clear compositions framed with closed contours recall a window, a door, a bridge – or a viaduct –, a pre- historic arrowhead or spearhead, but without being greatly detailed, at the same time, extremely delicately worked- out details appear on hidden surfaces or on openings of the sculptures. While the surface is rough and rustic – for example it is cut by the sharp edges and the acciden- tal-looking, shell-like hollows of the chipped prehistoric im- plements –, the silhouette encircling the work, the contour defining its body is always clear and recalls its motif em- blematically. The composition and the system of motives of a Kontur-sculpture almost always refer to the past, they guide the spectator to bygone times: into the world of the prehistoric toolmakers, into the circle of warriors and hunt- ers of tribal ages, into spheres evocable for us by ancient myths, or into the spaces of Mediaeval architecture. The material representing special beauties, the sober mass reflecting well-balanced, calm positions, the memorable
23 Csiszolt lándzsahegy
2009 38x79.5x5 cm Faragott és csiszolt Sárga Jura mészkő
Magángyűjtemény, Budapest Polished Spearhead Carved and polished yellow Jura limestone Private collection, Budapest Geschliffene Lanzenspitze Gelber Jura-Kalkstein
gemeißelt und geschliffen Privatsammlung, Budapest
form organized of clear, lucid shapes, and the concept endowed with metaphori- cal meanings and concentrating symbolic references are all integrated in András Kontur’s sculptures, which unite classical values and the spirit of modernism. His bridges, viaducts connect not only imaginary banks, but they are also time-bridg- es, by which ages can answer back to each other, and they invite us to glance down into the deep well of the past. The evocation of the past, the motif-references recalling prehistoric and ancient times, the form-allusions of Kontur’s works create interesting analogies with the emblem-world and the decorative geometricism and the endeavour to simple order of modern age.
The group of the new works of art showed in 2010 in Sopron, which were created after his Budapest exhibition, continue the formerly outlined endeavours:
the selection of the material is extremely important as before, the formation of hard stone into vibrating, delicate hues, the determining formal characteristic, the con- ception of using basic forms: the prominence of the circle, the square, the prism.
We can not, however, refer to the rigid order of minimalism, the inexorably strict spirit of geometricism, because the reduced form here is not the final result, not the closing, not the ultimate objective, but the opening of a world of phenomena playing in delicate details. The circle shape, the square appearing in the circle and the circle appearing in the square are just pretences for leaving the world framed with definite contours, into a world ruled by sensitivity, subtlety and intimacy. Re- garding the stone disks set on their edge – just like in the case of the former com- positions recalling arrowheads and spearheads, window or door shapes – we can easily discover symbolic references: an allusion to the Sun-disk in this instance suggests that these works have much deeper contents and richer meanings than what we could expect from the rigid geometric shapes of minimalism. Beside the density of meaning a sensitive plastic art conducted by ethereal vibrations is an equally important sculptural feature and essential formal factor of these works: the waving of surfaces, the broken-off outlines, the consonance between the gently falling concave and convex superficies surrounding the bodies in a well-organized composition. Fantastic powers are dormant here, tension is hidden, and dynamic movements are to revive in the sober, calm system. And the large, eventually uni- fied surface, which, however, is radiant with diversity, is broken by a tiny or long, narrow opening, somehow creating a negative plastic emphasis, a focus.
25 Kis rozsdás Hold, 2014
13x13x2 cm Faragott és roncsolt római travertin mészkő Little Rusty Moon Carved and acid-treated travertine limestone from Rome Kleiner rostiger Mond Travertin-Kalkstein aus Rom gemeißelt und säurebehandelt
Ernő Szakál – the late excellent stone-cutter, sculptor, conservator, who knew everything about stone, and took the brunt of the rescue and restoration of numerous Hungarian Mediaeval stone relics – in his book ‘The Workshop Secrets of Stone Cutters’ summarized his observations and professional experiences con- cerning stone, stone workmanship and the stone remains of bygone times, basi- cally concentrating on the trade of stone carving. In the prologue of his book he remarked with poetic inspiration: ‘The stones may not be silent at all, especially the ones which were formed by man, because in Victor Hugo’s imagination they take something over from human nature, and a statue seems to see, a tower seems to watch, a castle might have been immersed in thoughts. According to Antoine de Saint-Exupéry each stone is full of roughness, hardness, stubborn gravitation and impenetrable density: but what we can obtain from it, a statue or a church is some- thing completely different.’ The scholar–stone cutter drew attention to interesting physical qualities of stones as well. He established for example, that black granite heats up to 65 degrees Celsius in sunlight, while white granite approximately to the half, to 33 degrees Celsius, and so he remarked that white granite is more humane.
He also recorded that ‘the consistently crystallized white granite, clear of any other material, is an aristocrat, a snob even among noble materials. Its slightly coloured kinds are more likeable, even in the case of sculptures, independently from the size of the crystals.’ Well, we have to bear this information in mind for the examination and the approach to the works by the young stone sculptor, András Kontur, and not only because some of his works refer to the art of bygone times so much beloved and highly appreciated by Ernő Szakál, like for example the one entitled ‘Rose Window’, but also because of his love and predilection to the stone material, and his extremely careful technique and high-standard workmanship of stone. András Kontur always selects the stone material of each work with great circumspection and care: the colour, the hue, the hardness, the softness, the texture and facture of the stone are all important to him, and these physical features later become determinant elements of each work’s message, content, expression and system of effects. This thorough professionalism, this highly skilled craftsmanship – and this sculptural talent – have been only able to serve the creation of the artist’s inde- pendent plastic art so far: his small sculpture and his exhibition pieces. Up till now, only some reconstructions and one portrait have been executed in monumental
26
Álló ablak 1.
2005 20x20x80 cm Faragott és roncsolt
würzburgi mészkő Körmendi–Csák-gyűjtemény
Standing Window 1.
Carved and acid-treated limestone from Würzburg Körmendi–Csák Collection
Stehendes Fenster 1.
Kalkstein aus Würzburg gemeißelt und säurebehandelt
Sammlung Körmendi–Csák
form for permanent situation. We are looking forward to the time, when the first large-scale compositions designed and finished by András Kontur will be placed outdoors: many of his works can be interpreted as models for public sculptures.
Modern sculpture has reformed everything in recent decades: material, technique, art form, position in space, function, expression, meaning and signifi- cance. The old notion of sculpture, which exclusively presumed the representation of the plastic human or animal figure made of solid material and positioned in space, has lost its validity. In the age of junk-sculptures, found-objects, short-lived installations, objectifications fixed in the world of appearances, concept-construc- tions, mobile (sometimes self-eliminating) objects, diverse media-compositions, fortunately there are sculptors – and some of them appear from and represent the new generation –, who create works of art which are modern also in the spirit of classical sculptural ideals and methods while they resonate their own age, and re- flect unique and unknown beauties. András Kontur’s works of art with their special radiation unify the magic of material, the tricks of workmanship, the form-inven- tions and the meanings harmoniously, maturing them into a valid artistic message.
They give reason to hope that beside progressive artistic endeavours to throw away the classical tradition, a plastic art which is true to its traditions and is able to make them alive, creates new dimensions playing in the mysteries of fantastic sculpture-worlds and promising certainties.
Budapest, 2012
Tibor Wehner
27
„Vielleicht sind Steine doch nicht stumm… “
Bildhauerei von András Kontur
Skulptur ist in zeitgenössischer Kunst ein phantastisch komplexer Bereich, der vielfältige künstlerische Bestre- bungen mit einschließt; wo individuelle Initiativen und herr- schende Richtungen sich am besten mit den klassischen Traditionen und denjenigen einzigartigen Relationen cha- rakterisieren und beschreiben lassen, die aus über Jahr- hunderte sich herauskristallisierten Merkmale und Wer- te entstanden sind. Die Axiome unserer Referenzrahmen sind Raum, Material, Masse, Form und die Zeit, die die Grundlage aller Eigenschaften und Lebewesen darstellt.
Zur Jahrtausendwende werden diese Skulpturdeterminan- ten von Schöpfern und Werken dieses künstlerischen Ter- rains in schlimmeren Fällen nur wiederholt, in glücklichen Fällen weitergeführt, verworfen und abgelehnt oder sogar verändert und umgewandelt. Als man die wesentlichsten Kennzeichen der künstlerischen Schöpfung und Werken zu begreifen versucht, kann man mit aller Entscheidendheit feststellen, dass von András Kontur angefertigten Steins- kulpturen sich mit selbstverständlicher Natürlichkeit an die Tradition anknüpfen, aber auch weiterschreiten, um neue Tore, neue Horizonte zu öffnen. Dieses Dynamik von Ver- bindung und Entfernung, die Bewahrung von Werten und deren Weiterentwicklung ist beweisbar und greifbar in seinem Universum: Materialität der Werke, Bearbeitungs- technik, Raumkonzeption, Formensprache, Massenbe- handlung, Zeithandlung und Zeitbetrachtung. Die Bedeu- tungsschichten und die Welt der Werke werden einerseits von der Tradition mit stilschaffenden Elementen, anderer-
28
seits von der Verbindung und Referenz zur Vergangenheit determiniert. Die Skulpturen von András Kontur eröffnen interessante Gespräche nicht nur durch die Formenspra- che, die Motive, die technische Bearbeitung, sondern auch durch die vermittelten Botschaften. Sie binden sich darüber hinaus organisch in die verschiedenen Richtungen der mo- dernen Bildhauerkunst mit ein: Die einzigartigen und unver- wechselbaren Kontur-Plastiken haben gemeinsame Züge mit den Werken von Constatin Brâncuşi und Miklós Borsos.
Einer der meistbegabten Vertreter der jüngsten Bild- hauergeneration, András Kontur, geboren im Jahre 1973, besuchte die Fachmittelschule für Bildende und Ange- wandte Kunst, er schrieb sich nach weiteren Steinmetzstu- dien und –Praktikum nach der Jahrtausendwende an die Universität für Bildende Künste ein, wo er im Jahr 2008 als Bildhauer graduierte.
Zwei ausgezeichnete Meister betreuten ihn: Ádám Farkas und Zoltán Karmó. Seine Werke, einige aus den Studienjahren, darunter zwei Skulpturen der Diplomarbeit und diejenige, die er in der kurzen Periode danach fertig stellte, waren auf zwei Ausstellungen von Steinskulpturen für das breite Publikum zu sehen. Seine Werke beweisen hohes professionelles Niveau und Fachkenntnisse, sie ver- körpern die ständig nach Perfektion strebende Motivation:
Die Kontur-Skulpturen sind immer sorgfältig überlegte und mit Präzision fertig gestellte Kompositionen, deren Feinhei- ten und Grobheiten Zeugen der bewussten schöpferischen Planung sind.
Die Werke von András Kontur folgen einer durch besondere Schönheit und mannigfaltige Struktur charakte- risierten, sorgfältig ausgewählten künstlerischen Idee von Skulpturen aus Steinmassen, deren Alter in Jahrtausen- den oder sogar Millionen messbar sind – Steine aus Buda-
29 Álló ablak 1.
2005 20x20x80 cm Faragott és roncsolt würzburgi mészkő
Körmendi–Csák-gyűjtemény Standing Window 1.
Carved and acid-treated limestone from Würzburg Körmendi–Csák Collection Stehendes Fenster 1.
Kalkstein aus Würzburg gemeißelt und säurebehandelt Sammlung Körmendi–Csák
kalász, Hárskút, Kroatien, Afrika und Chile. Das Material – heutzutage Medium ge- nannt – dient der Bildhauerei seit Beginn der Zivilisation, aber das Bearbeiten, die Massenbehandlung und Formung zeigen bereits merkwürdige individuelle Züge.
Aus der heutzutage zugänglichen vielfältigen Skulpturmaterialien wählte er – fast ausschließlich – den Stein. Schon diese Wahl zeigt seine Zuneigung und seine Beziehung zur Tradition. Neben den traditionellen Werkzeugen und Methoden, das Meißeln und das Schleifen, tritt András Kontur auch als Innovator vor: Bearbeitung durch Ätzen mit Säure, die sogenannte gesteuerte Zerstörung, wo der Stein mal schwammartig, mal infiltriert von Licht, ähnlich einem Spitzenwerk wird– seine ers- te Vorstellungsausstellung zeigt diese Werke im Mittelpunkt.
Die rigiden, geschlossenen Formen lösen sich auf, die Oberflächen werden zu komplexen Geweben, manchmal hautdünn – sie wandeln sich in delikaten und fragilen plastischen Elementen um, der Raum wird zum Ort der Unbestimmtheit und Ahnungen umdimensioniert. Diese Phänomene werden in Werken verkörpert, deren Silhouette und Gestalt geometrische Formen sind, wie ein Quadrat, ein Rechteck, ein Kreis, ein Dreieck oder dreidimensionale Körper, wie ein Würfel, ein Prisma, ein Zylinder, eine Pyramide. Die Oberflächenfelder erzeugen Kontrapunkte, mal eben und abgeschliffen, mal rustikal und grob. Pure und klare Formensprache.
Die geschlossenen Abrisse folgen den geraden Linien eines Fensters, ei- ner Tür, einer Brücke oder Viadukts, einer urzeitlichen Pfeilspitze oder Lanze. Die Oberflächen und Öffnungen zeigen oder verstecken phantastisch sensitive Ein- zelheiten. Wenn die Oberfläche grob und rustikal wirkt, wie im Falle von Schärfe und willkürlicher Kehle geschlagenen Steinwerkzeugen, die Silhouette bleibt klar und einfach, alliteriert mit emblematischen Motiven. Die Formensprache und das Motivsystem einer Kontur-Skulptur rufen immer Bilder der Vergangenheit hervor, der Betrachter wird in die alten Zeiten geführt: in die Welt des Urmenschen, in die Kreise der Stammesjäger und der Kämpfer, in die Sphären alter Sagen oder in die Räume der mittelalterlichen Architektur. Das Material von außengewöhnlicher Schönheit, die stille Masse in Gleichgewicht, die klare Form von strukturierten und merkwürdigen Figuren, die von Metaphern und Symbolen erfüllten Gedankenge- halt bilden zusammen eine dynamische Einheit in Konturs klassische Werte und Modernität verschmelzenden Skulpturen. Seine Brücken und Viadukte verbinden nicht nur imaginäre Ufer, sondern sie wirken als Zeitbrücken, durch denen ver-
30
Roncsolt Nap 2.
2010 69x68x12 cm Faragott és roncsolt süttői mészkő Barabás-gyűjtemény
Etched Sun 2.
Carved and acid-treated limestone from Süttő Barabás Collection Ausgebeizte Sonne 2.
Kalkstein aus Süttő gemeißelt und säurebehandelt Sammlung Barabás
schiedene Epochen zu uns und zueinander sprechen, sie reizen einen in die Tiefen der Vergangenheit hinunterzublicken. Die Motiv– und Form–Referenzen zu vorge- schichtlichen und vergangenen Epochen und Motiven lösen mit der dekorativen Geometrie und der Simplizität einen interessanten Flickern mit der modernen Em- blem–Welt aus.
Die nach der Ausstellung in Budapest geschaffenen Werke wurden 2010 in Sopron vorgestellt. Die neue Kompositionen entwickeln Konturs Kerngedanken weiter: sorgfältige Farbenauswahl, harter Stein mit feinen Farbentonen und die Ver- wendung von Grundformen, wie Kreis, Quadrat, Prisma, die die Atmosphäre und die Aura der Werken bestimmen. Die hagere Ordnung der Minimalisten und un- versöhnliche Mentalität der Geometrie darf nicht berufen werden, denn die redu- zierte Form ist kein Ergebnis oder Abschluss, sondern die Eröffnung einer feinen, detaillierten Welt. Der Kreis, der Quadrat im Kreis und der Kreis im Quadrat sind alle nur Gründe, eine Welt der harten Konturen hinter sich zu lassen, und in eine Dimension zu treten, wo Empfindlichkeit, Feinheit und Intimität herrschen. Im Falle der auf der Kante gestellten Steindisken, sowie bei vorige auf Fenster- oder Tür- formen reimenden Pfeilspitzen und Lanzen, sind symbolische Deutungen zu ent- decken: Hier erscheint die Sonnenscheibe – die Werke haben oft mehr Inhalt und Bedeutung, als man bei steifen Minimalismus der geometrischen Formen zu hoffen wagt. Neben dem Bedeutungsreichtum ist die subtile und empfindliche Plastik ein genauso wichtiger Skulptureigenschaft: die Wellen der Oberflächen, die Brüche der Silhouetten, das Spiel der hohlen und gewölbten feinen Hüllen. In dem stillen, ruhigen System schlummern phantastische Kräfte und Spannungen, das Verspre- chen dynamischer Bewegung. Dann plötzlich öffnet sich ein winziger, langer oder schmaler Durchbruch auf der glänzenden Oberfläche, und erscheint der negative plastische Akzent und Fokus.
Ernő Szakál – der ehemalige Steinmetz, Bildhauer und Restaurator – wuss- te alles über Stein, und wirkte bei der Rettung und Rekonstruktion ungarischer mittelalterlicher Steindenkmale intensiv mit. In seinem Buch, Geheime der Stein- metzwerkstätten fasste er alles zusammen, was über Steine zu wissen gibt: seine Kenntnisse über Stein und die Bearbeitung, seine Betrachtungen über die Stein- merkmale der Geschichte. In der Einführung des Buches schreibt er mit poetischer Inspiration: „Vielleicht sind Steine doch nicht stumm, besonders diejenige, die von
32
Menschenhand gestaltet wurden. In Victor Hugos Phan- tasie übernehmen sie etwas Menschliches, es kommt so vor als ob die Skulptur schauen, der Turm achtsam stehen und der Palast sich in den eigenen Gedanken verschließen könnte. Antoine de Saint-Exupéry meint, dass Steine sind Sprödheit, Härte, hartnäckige Schwerkraft und undurch- dringliche Dichte; aber was wir daraus gewinnen können, die Skulptur oder eine Kirche, sind doch etwas ganz an- deres.“ Der gelehrte Steinmetz erwähnt physikalische Ei- genschaften: schwarzer Granit kann bis 65 Grad aufhei- zen, wobei weißer Granit nur bis 33 Grad aufheizen kann, weshalb das Letztere menschlicher wirkt. Er notierte auch, dass schwarzer Granit, mit einheitlichen Kristallen und frei von anderen Stoffen, der Aristokrat unter Edelstoffe sei, und als Snob gilt. Die leicht gefärbten Arten seien sympa- thischer auch bei Skulpturen, unabhängig von der Größe der einzelnen Kristalle. Mit Hinsicht auf diese Weisheiten soll man die Werke von dem jungen Bildhauer, András Kon- tur betrachten. Der Grund dafür ist nur seine Andeutungen auf vergangene Kunstepochen (wie in Rosenfenster) – ge- schätzt und geliebt von Ernő Szakál; aber auch für seine vertraute Beziehung mit Stein und das hohe Niveau der Bearbeitung. András Kontur wählt die Steinart des Werkes sorgfältig: die Farbe, die Farbtöne, die Härte oder Weich- lichkeit, die Texturen, die Faktur sind alle wichtig, damit die physikalische Eigenschaften bestimmender Teil der künst- lerischen Botschaften, Ausdruck, Wirkungsmechanismen werden. Die gründliche Vorkenntnisse und anspruchsvolle Professionalität, mit Talent verbunden, konnten bis jetzt nur in autonome plastischen Werken, Kleinplastiken und Aus- stellungsskulpturen verkörpert werden. Bisher wurden nur einige Rekonstruktionen und ein Portrait in monumentaler Form fertig gestellt, aber mit Interesse wird die erste große,
33 Roncsolt Nap 2.
2010 69x68x12 cm Faragott és roncsolt süttői mészkő Barabás-gyűjtemény Etched Sun 2.
Carved and acid-treated limestone from Süttő Barabás Collection Ausgebeizte Sonne 2.
Kalkstein aus Süttő
gemeißelt und säurebehandelt Sammlung Barabás
ins Freie gestellte Kontur-Komposition erwartet. Viele unter seinen Werken könnten als Modell für eine auf öffentlichem Platz ausgestellte Skulptur dienen.
Moderne Bildhauerei hat alles neu gestaltet: Material, Genre und Form, Raumvorstellung, Funktion, Ausdruck, Bedeutung und Relevanz. Die alte Skulptur- theorie hat ihre Gültigkeit, die die plastische, in solidem Material festgenommene und in den Raum hingestellte Mensch- oder Tierdarstellung für Jahrtausende und Jahrhunderte postulierte schon längst verloren. In einem Alter, wo Abfallskulpturen, Fundsachen, Eintagsfliege-Installationen und -Raumgestaltungen, Scheinobjekti- vierungen, Gedankenstrukturen, sich bewegende (manchmal selbst auflösende) Gegenstände, diverse Medienkompositionen herrschen, gibt es zum Glück noch Bildhauer, und kommen immer wieder neue Generationen von Bildhauern hinzu, welche die moderne und einzigartige Werke von unbekannter Schönheit im Geis- te der klassischen Skulptur und Bildhauerideale und Methoden schaffen. András Kontur präsentiert uns besondere Materialzauber, Bearbeitungsfinesse, Formerfin- dungen und geistliche Gedanken in harmonischer Einheit und geltender künstleri- schem Botschaft, erweckt Hoffnungen, Erwartungen und Ahnungen für eine neue Zukunftsdimension: radikal progressive und kühne Initiativen im Gleichgewicht mit Traditionen und traditioneller Bildhauerei – eine Skulpturwelt mit neuen Empfindun- gen und Gewissheiten.
Budapest, 2012
Tibor Wehner
35 Négyzetben a kör
2010 50x50x7.5 cm Faragott és csiszolt solhofeni mészkő
Magángyűjtemény, Budapest Circle in a Square Carved and polished limestone from Solhofen Private collection, Budapest Kreis im Quadrat Kalkstein aus Solhofen gemeißelt und geschliffen Privatsammlung, Budapest
Kőben gondolkodó
Interjú Kontur András szobrászművésszel
Furcsa helyen állunk: egy sírköves kertjében az Új köztemető mellett. Miért épp itt dolgozol?
Kiváló hely ez egy kőszobrásznak, mert télen-nyáron lehet dolgozni. Meglehetősen nagy a külső kőtárolási lehetőség, amint látod. Különféle alapanyagokkal van tele az a rész, amit használhatok, és mindegyikről tudom, mit fogok belőle faragni. Van egy fedett szín, ahol esőben is dolgozhatok, meg egy zárt műhelyrész is a kész szobraim tárolására és a finomabb munkák elvégzésére. Ez a műhely bérlemény, több alkotótársamat befogadtam ide, így könnyebb a rezsit kifizetni.
Hatalmas faragott kövek mellett beszélgetünk, mintha egy emlékmű darabjai lennének…
Amit itt a nyitott színben látsz, egy műemléki helyreállítás, amelyen Fekete Atti- la kőszobrász-restaurátor kollégámmal dolgozom. Ezt a fogadalmi oltárt, amely a Flórián téren kerül elhelyezésre, eredetileg a Zichy család állíttatta talán háromszáz éve, a pestis idején. A kő, amiből faragom, egy nagyon jó anyagú durva mészkő, fertőrákosi vagy sóskúti. A fél város ebből készült, például a Lánchíd szobrai is.
Már nem nagyon használják, mert sajnos a bánya nem üzemel, én is bontásból szereztem. A folyamat ennél a rekonstrukciónál a következő: először meg kell raj- zolni a formát, majd gipszből megmintázni, és utána annak alapján tudom kifarag- ni. Vigyázni kell, mert ezt a követ igen nehéz javítani.
A másik szobor, amit ott látsz, egy köztérre készülő munka: Borza Teréz, Ferenczy Noémi-díjas porcelánművész egyik munkájának kőbe álmodása. A művésznő mond- hatni világhírű, munkái nagy számban eljutottak Németországba, Franciaországba, Olaszországba, Japánba és még sorolhatnám. Nagyon megtetszettek nekem a por- celánszobrai, ezért arra gondoltam, mi lenne, ha néhány szobrát felállítanánk köztéren is? Az anyag, ami carrarai márvány, és a méret megválasztása nagyrészt az én dönté- sem volt. Az elgondolás, a forma a művésznő munkája. A kicsiny porcelánszoborból a köztéri méretre való nagyítás, a kőbe való átkomponálás az én feladatom. Közös alkotásunknak tekintjük, és a XII. kerületben állítjuk majd fel kettőnk ajándékaként.
36
Szürke Nap 2012 35x35x4 cm Faragott és roncsolt
würzburgi mészkő Reszegi-gyűjtemény
Grey Sun Carved and acid-treated limestone from Würzburg
Reszegi Collection Graue Sonne Kalkstein aus Süttő gemeißelt und säurebehandelt
Sammlung Reszegi
Sokszor szerepeltél már úgymond „társszerzőként”?
Már jó néhányszor előfordult, hogy művésztársaim köztéri szobrainál alkotótársként szerepeltem. Ilyen eset volt, például, amikor Kő Pál, Kossuth-díjas szobrászmű- vész kapott megbízást Bella István Kossuth-díjas költő síremlékének elkészítésére.
Ő negatívba álmodta, én pozitívba faragtam ki. Ugyan sokkal nehezebb, nagyobb munka volt, de gyönyörű lett. Vagy említhetnék több híres mestert, akiknek szobrai a Nemzeti Galéria gyűjteményében vannak. Társalkotóként közreműködöm például Lossonczy Tamás, Kossuth-díjas festőművész emléktáblájánál is Gádor Magdával.
Mindezek nagyon sok időt és energiát igénylő munkák, amelyek azonban nem von- nak el céljaim megvalósításától. Izgatnak, érdekelnek engem, szakmailag fejleszte- nek. Megismerem a művészek gondolatait, kifejezésmódját, és én is hozzá tudok járulni az ő művészetükhöz a magam eszközeivel.
Mindemellett hogyan jut időd saját alkotásaidra? Egyáltalán dolgozol mosta- nában saját szobraidon is?
Szeretnélek egy most készülő munkám szakmai titkaiba beavatni. Egy kristály- szerkezetű formát faragtam rá egy mészkőkorongra. Ez ugyanis egy új sorozatom, a „Hókristály” kezdete. A hókristály gyönyörű és megismételhetetlen forma, és az általam kifejlesztett speciális technika kiválóan alkalmazható a megjelenítéséhez.
Szimbolikáját tekintve ez egy ősi magyar és roma napszimbólum, ugyanakkor a hókristály egy megfagyott vízcsepp, ezért a nap, a tűz egyben víz is, ráadásul min- den hókristály hatszögletű, így a Dávid-csillag egymásra fordított egyenlő szárú háromszögei is megjelennek benne.
A negatív formákat, azaz a kristály körvonalait egy közömbösítő viaszkeverékkel kitakarom és a kimaradó részeket sósavval roncsolom. Ettől kapja majd meg a mű ezt a nagyon érdekes kristályhatást. Ez egy általam kitalált módszer, én úgy hívom,
„irányított roncsolás”. Ennél a szobornál azt a munkamenetet alkalmaztam, hogy az anyag határait súrolva, egy egész vékony táblát faragtam. Ebből emelkedik ki a kristályszerkezet, amely az irányított roncsolás után a lebegés hatását kelti. Ezáltal egy kontrasztos fehér faragott felületet és a legmélyebb felületeken egy sötétebb, roncsolt, de fénylő felületet hozok létre. A savval való roncsolás ősi technológia, de a magyar művészek közül nemigen ismerek mást, aki használná. Utazásaim során sok helyütt találkoztam vele, így például Olaszországban is. Ott tapasztaltam meg,
39 Rózsaablak
2005–2009 60x60x13 cm Faragott és roncsolt süttői mészkő
Magángyűjtemény, Budapest Rose Window
Carved and acid-treated limestone from Süttő Private collection, Budapest Rosettenfenster Kalkstein aus Süttő
gemeißelt und säurebehandelt Privatsammlung, Budapest
hogyan használják a csiszolásnál olyan helyeken, ahol emberi kéznek és gépnek nehéz a hozzáférés.
A kövek árulkodnak a művészetedről. De hogyan váltál valójában alkotóvá?
A kezdetekkor édesapám tiltakozott a művészi pálya ellen, mert szerinte ebből nem lehet megélni. Érdeklődésemet azonban édesanyám támogatta, hiszen ő maga is művészi pályán dolgozott: a Magyar Állami Operaház operaénekeseként vonult nyugdíjba huszonöt év munka után. Annak idején támogatta azt is, hogy gitározni tanuljak, hogy zenekarom legyen, mert először azt gondoltam, a zenéből fogok megélni. Majd a festői pálya vonzott, sokat rajzoltam, festettem. Autodidakta mó- don képeztem magam. Szerencsém volt, mert egy barátom, a hegyen a közelünk- ben lakó, a Kisképzőben tanuló Várkonyi György, aki nagyon tehetséges grafikus, sokat foglalkozott velem, tanított.
Érettségi után én is a Kisképzőbe, festőrestaurátor szakra szerettem volna jelent- kezni, de abban az évben nem indítottak ilyen szakot. Ez nagyon kellemetlenül érin- tett, hiszen akkor már huszonkét éves voltam, nem szerettem volna több évet elté- kozolni az életemből. Elkeseredtem, és megint édesanyám segített. Megvigasztalt, keresett egy pályaválasztási tanácsadó könyvet. Leültünk és megnéztük, melyik az a hely, ahol a fővárosban képzőművészetet lehet tanulni. Közösen megtaláltuk azt az iskolát, ahol évveszteség nélkül tudtam azt tanulni, amihez kedvem volt. Ez a Várna utcai Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Építőipari Szakmunkás- képző Iskola volt. Csak a kőfaragó vagy az épületszobrász szakképzést biztosító képzésre tudtam bekerülni. Engem a gipsz nem érdekelt, azonnal a kőfaragó sza- kot választottam. Volt egy bemutatóterem, ahol látni lehetett a produktumokat és ösztönösen azt mondtam, kőfaragó szeretnék lenni.
Mivel nekem volt már érettségim, az első évben, 1994–95-ben csak kőfaragással foglalkozhattam. Ötből öt napot faragtam. Egy év alatt több gyakorlatot szereztem, mint három év alatt egy szakmunkástanuló, mert a többieknek időközben persze minden mást is tanulniuk kellett. Azért mentem oda, hogy faragni tanuljak, ez volt a célom.
Ám az élethez szerencse is kell. Az első évem után az iskolában kétéves kőszob- rász szakot indítottak. Jelentkeztem és azonnal felvettek. Rajzot, mintázást, nép- művészetet és művészettörténetet tanultam. Míg tanulóként az első évben csak a
40
Rózsaablak 2005-2009 60x60x13 cm Faragott és roncsolt
süttői mészkő Magángyűjtemény, Budapest
Rose Window Carved and acid-treated
limestone from Süttő Private collection, Budapest
Rosettenfenster Kalkstein aus Süttő gemeißelt und säurebehandelt
Privatsammlung, Budapest
kő tulajdonságait, fajtáit és a kővel való foglalkozást tanították, addig a következő két évben már a művészeti ismeretek elsajátítása is egyre nagyobb izgalommal töl- tött el. Ebben az időben kezdett kialakulni művészi gondolkodásom, látásmódom.
Visszatekintve nagyon nagy előnynek érzem, hogy magas szinten elsajátítottam a kőfaragó szakmát.
Kik számítottak ebben az időben mestereidnek?
Egyik mesterem Nagy Sándor, akit „N. S. mesternek” is neveznek, zseniális szak- ember. Sajnos a szélesebb közvélemény előtt nem ismert, nagyon szerény. Kő Pál tanítványa volt a főiskolán. Megtanultam nála fejet, félaktot mintázni és önteni.
Vizsgamunkámként megmintáztam egy portrét, amely a mester édesanyját ábrá- zolta. Gipszbe öntöttem, majd a műhelyben tardosi vörös mészkőből kifaragtam.
Ekkor tanultam meg a pontozógép használatát.
Másik mesterem Gazdig István volt. Ő már tanított engem kőfaragóként is, ismerte képességeimet és technikai tudásomat. Emiatt nekem már komplexebb feladato- kat adott a szobrász szakon, mint az osztálytársaimnak.
Hogyan éltél abban az időben?
Miután szüleim nem tudtak anyagilag támogatni, minden hétvégén dolgoztam.
Sárbogárdra utaztam, ahol Huszár Péter kőfaragónál találtam munkát. Szerencsé- re ő némi szobrászvénával is rendelkezett. Az ő kőfaragó műhelyében faragtam, például, egy híres szobrászművész „Fóka” című szobrát, de dolgoztam több akt- szobrán is. Huszár végül rajztanári szakon végzett Pécsett, és mivel valóban ügyes keze volt, részben az ő hatására kezdtem el szobrászattal foglalkozni. Ebben az időben sokat vonatoztam és kihasználva az időt, sok művész életrajzát elolvastam.
Itt jöttem rá, milyen sokat lehet meríteni más művészek életéből.
Ekkoriban már gondolkoztam, hogyan tudnám értékesíteni saját alkotásaimat. Ami- kor elkészítettem az első munkámat, úgy emlékszem 1995-ben, amit mai szemmel már nem minősítenék szobornak – egy nagyon míves oszlopfő volt, akantusz le- velek kötöttek össze négy fejet, két férfit és két nőit –, betettük a bátyám régi au- tójába és kimentünk Münchenbe. Valahogy biztos voltam abban, hogy el tudom adni. Kinéztem a város egyik legelegánsabb galériáját a Ludwig Strassén, amelyet
„Rutzmoser” galériának hívtak. A galéria vezetőjét megkértük, hogy nézze meg a
