MONUMENTA H U N G Á R I ÁÉ H I S T O R I C A. SCRIP TORES.

H U N G Á R I Á É H I S T O R I C A .

SCRIP TORES.

M O N U M K X T A H U N G Á R I Á É H I S T O K I C A .

M A G Y A R

TÖRTÉNELMI EMLÉKEK.

K I A D J A

A MAGrYAE TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

TÖRTÉNELMI BIZOTTSÁGA.

MÁSODIK OSZTÁLY.

I R Ó K .

H U S Z O N E G Y E D I K K Ö T E T .

BUDAPEST 1876.

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVKIADÓ HIVATALA.

(Az Akadémia épületében.)

TÖRTÉNETI MAB AD VÁRYÁÍ

1566—1603.

KI ERKÉLY! FEJEDELMEK BIRTOKÁBAN VOLT EREDETI PÉLDÁMRÓL

k i a o t a

S Z I L A G Y I S Á N D O R

A Sí. T U D . A K A D . R . T .

E L S Ő K Ö T E T . 1566 —1586

BUDAPEST, ] 876.

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVKIADÓ HIVATALA.

( A z A k a d é m i a é p ü l e t é b e n . )

Itu-lfipest, 1876. Nyomatott az A t h e n ä e n m r. társ, könyvnyomdájában.

i .

A magyar történetírás a XVI. és XVTI-ik szá- zadban csaknem kizárólag a renaissance befolyása alatt állt. Livius volt a minta, Bonfmius az iskola át- ültetője s a Jovius, Schleidanus, Lazius, Thuanus, Lennclavius által Európaszerte aratott babér az ösz- tönző sarkantyú. Magyarország viszontagságteljes élete a XVI-ik században alkalmas tárgynak lát- szott.

Csakugyan elegen akadtak, kik azt e modorban tollúkra vették : Brutus, Forgács, Simigianus, Decius, Samosius, Istvánffy csaknem kortársak és csaknem egyszerre írták meg századuknak — részben vagy egészben — történetét a Livius szellemében és mo- dorában. De Forgács, kit szigorú s néha az epésség felé hajló szelleme Tacitus felé hajtott, ha nem is tudta magát a történetírás akkor divatos modorától egészen fölmenteni, leginkább ment maradt ez iskola

tévedéseitől s kívííle még Samosiust óvta meg jó érzéke, ha nem is mindig és mindenben, de még is műve legnagyobb részében, a modoros utánzástól.

De egy sem volt köztök, ki megérte volna műve megjelenését, egy sem láthatta, hogy minő' hatást tesz a korra, melynek Ízlésében és befolyása alatt írt.

Egyedül az Istvánffyé jelent meg nem sokkal halála

MONVM. IIVNG. n i S T . S C R I P T . X X I . A

II

után, a Forgács műve a mult században: a többiekéi századunkban láttak világot. Simigiannst Eder adta ki és Benigni fejezte be, a másik három Akadémiánk gondoskodásának köszöni megjelenését. Kiadásukat boldog emlékezetű Toldynk kezdte meg: Decsi töre- dékeit, a mennyiben feltalálhatók voltak, egészen közzétette, Brutus művéből két vastag kötetet mu- tatott be a hazai közönségnek és Szamosközy nyom- tatásához is hozzá fogott. De befejezésében meggá- tolta a halál.

II.

Szamosközy élettörténetéből csak töredékes és hézagos adatok maradtak ránk. Bőven részesült feje- delmi elismerésben, kortársai magasztalják, a későbbi irók méltánylattal emlegetik, az irodalom-történet- irók Zwittingertől kezdve, meleg szavakkal emlé- keznek meg róla — de politikai szerepléssel nem birván, csak annyiban hozzák fel nevét, mennyiben azt valamely irodalmi művel hozhatják kapcsolatba.

Családja magyarországi származású volt, a Sza- mosközről eredett¹), de atyja Erdélybe származott valószinüleg Kolosvárra²). Ugy látszik, korán árván maradt, s Sombory László erdélyi főúr udvarába, került, ki fiával együtt nevelteté. Azonban a tehetsé- ges ifjúra Kovachoczy Farkas cancellárnak is gondja

volt, s midőn amaz meghalt, fia Sombory Sándor mellé adta, s vele a külföldi egyetemekre küldte³).

') »Ad Kamen lymphaticum Zamosum m e u m populärem« m o n d j a Pentasaiban, jelen kiadás I I . k. 154-ik 1.

2) Hodor Károly Doboka Vármegye Esmertetése 454-ik l a p j á n ezen megye jegyzői sorában emliti 1639 — 1665 k ö z t Kolosvári Szamos- közy Mihályt. Más Szamosközy család E r d é l y b e n nem levén, n e m való- színűtlen, hogy mindketten ebből származtak.

3) Zamosius Analecta Lapidum V e t u s t o r u m . Patavii 1593. az elő-

Az egyetem, hol megállapodtak, Padua v o l t — m e l y - nek ez időben annyi kitűnő erdélyi hazafi köszönte kiképeztetését, hova legszivesebben jártak magok a Báthoryak, s példájokra mások is.

Az ifjú Sombory, mint előkelő család sarja, a jogi tudományokra adta magát, a politikai pályára készülvén, mig Szamosközy a humaniorakban képezte magát. De Erdélytől Padua messze volt, havak tel- tek el, mig az onnan küldött pénz, Bécsen, Velenczén át rendeltetése helyére, s akkor is a kapzsi bankárok

tetemes levonásai által megnyirbálva megérkezett¹).

szóban : »Nam antequam D. Ladislaus Somborius, parens fortunae meae . . . . spiritum Deo redderet j a m t u m Hl. D. Tua (t. i. Kovaclioczy) me in clientelam s u a m recipere, beneficiisque cumulare non destituit..

Itaque generoso optimi illius parentis filio Alexandro Somborio me ad- j u n x i t u t ejus ope et auxilio subnixus, ac eodem veluti in contubernio

degens, una cum eo ad Musarum si non penetralia saltem vestibula a d i - tus p a t e r e t . I t a vesti'is auspiciis, t a m q u a m casulae, f o r t u n a e que meae larium tutelarium benignitate, Iiis perpaucis annis in liominum luce pro nostro modulo versati sumus.« Előszó 5 és 6. 11.

') Érdekes v i l á g o t vet e viszonyokra Szamosközy következő két levele :

I.

Seiuitia mea debita Magnificae Dominationi t u a e offero. Et novi hnius anni felix auspicium laetaque o m n i a ac salutoria per Christum precor.

Superiore mense dederamus ad magnaficam Dominationem t u a m literas, in quibus et superiorum t e m p o r u m silentium expleuimus, et, r e r u m nosti'arum statum exposuimns. Atque in hoc quidem officio eo diligentiorem operám ponimus, quod aestatis quoque p r o x i m a e litei-as, videamus eorum quibus daraus negligentia esse vei remoratas, vei ob loci spácium penitus amissas. Ita fit, v t quotiescunque damus, videamur v e r e r i , v t e a s Magrifica Dominatio t u a accipiat. D o m i n u s Somborius bene valet. Academia n o s t r a est satis f r e q u e n s tum studiosis, t u m doctis in omni facultate professoribus. Diebus proximis Academicus Senatus in r e f o r m a n d o statu, reuocandisque Academiae institutis, qu§ temporis d i u t n r n i t a t e fere a n t i q u a t a fuerant, vehementer laborauit. Primuin v t professorum quilibet l e c t i o n e s suas cnrsim continuatas, oratione prose- q u a t u r , neue ad calamum quicquam dictet, quod i a m p r i d e m vsu a p u d quosdam inualuerat, quo gratiam et frequentiam a u d i t o r u m captarent.

A*

IV

Nem hosszas idővel kimenetelök után — mely 1591-ben történt — 1592 telén meglátogatták Ró-

Deinde vero vt singuli integras horas in lectionem insumant. N a m cum antea tumultu, strepitu, petulantiaque a u d i t o r u m illi interpellarentur, vix quidam eorum trientem liorae lectionibus i m p e r t i r e p o t e r a n t , atque ita male moratorum opera, bonorum quoque studia r e m o r a b a n t u r . Studiosis quoque seuere praeceptum, ne sibillis professores conscindant, tumultumque ac strepitutn sub lectione m o u e a n t , qu§ corruptela i t a iam sensim irrepente licentia omnia auditoria p e r u a g a t a fuerat, vt n i h i l esset a petulantia eorum immune. Videbantur propolae et, canpones a d taber- nas digladiari. Qui praeuaricabuntur, carcere, mulcta, proscriptione damnabuntur. Edictum in Basilica pro more proclamatium, excusum, publicatum est. Quamquam autem haec m a g n o studio et acta et peracta sunt, ijdem tarnen tumultus, eaedem in subsellijs turbae aguntur, nemine commissa castigante. Credo Senatum Venetum prudentissimum, mode- rationem tantum voluisse minaci hoc decreto edicere, cum r e u e r a , tacite connivere videatur ad lianc Academiae labem, longo iam abusu in con- svetudinem versam. Nam quid illis magis esset in promptu, q u a m prae- sentem deünquentibus irrogare mulctam, fastes, vincula ? Sed haec vide- r i n t ij, qui rebus his praesunt. Papam Innocentium Nonum, c e r t a fama increbruit esse m o r t u u m . Nec mirum, cum vetulus iam plane, affectaque valetudine, ac decrepita nimium senectute f u e r i t . Annonae r a t i o hic to- lerabilis vtcunque est, sed nescio quid habet h a e c regio Semper vel in copia incommodi, n a m siue quod Yenetias v e l u t i in commune quoddam totius liuius regionis baratlirum, omnia ingevuntur, siue ex l u c r i auidi- tate, institorumque auaricia, cum in foro omnia venalia i n u e n i a n t u r , ea tarnen multo, quam parsit, carius veniant. V t i j etiam qui r e s u n t non penitus angusta, vel in communi liac copia, inopia laborent. F a m a est Senatum Venetum, vina totius liuius ditionis, quae quidem s u n t venalia, corrogare, ac onerarijs nauibus in Angliám f r u m e n t a n d i g r a t i a mittere velle, atque ita vno regionis damno, alterum eiusdem incomodum suble- u a r e velle. Quod nos attinet, Magnifice Domine, superioribus diebus ita necessitate nostra vrgente, ä. Georgio Kazpecli Yiennensj q u i d d a m aeris alieni sumpsimus. Summa tota centum quinquaginta ducatos Venetos efficit, lioc est, centum aureos Vngaricos praecise. Solutio, in Svngrapho domini Somborij nomine exbibito, nec ad c e r t u m aliquem d i e m , nec ad vllum interesse obligata est. Vt etiam si satisfactio differetur, ni- hil de flde debitoris inde decedet, extra b a n c summám nihil quicquam nec hic, nec alibi cuiiquam hactenus debemus, Tertiam eius partem

antequam Romam iremus in viaticum sumpseramus, r e l i q u u m pos- tea vbi redijmus. Scio vero inconsultum illud consilium eo in itinere suscipiendo, tanquam preceps nec pro re et tempore p r u d e n t e r habitum, Magniflcae Dominationi t.uae nonnihil displicere : Sed e n i t e n d u m totis viribus est, vt illud quicquid fuit temporis et studiorum d e t r i m e n t a m ,

mát. De a következő 1593 telén, a farsangi szünna- pok alatt, midőn álarczos menetek és mulatságok

maiore diligentia r e s a r c i a t u r . In qua quidem quantum in me erit, a u t o r ero Domino Somborio, omnique cura elaborabo, vt rectis studijs ad id semper contendere velit. quod ex praescripto Magnificae Dominationis tuae, sibi demandatum iam pridem cognouit. Bene valere Magni- ficam Dominationem t u a m exoptamus. Datum P a t a u i j , 5 die J a n u a r i j , Anno 1592.

Magnificae Dominationis tuae

Seruitor deditissimus.

S t e p h a n u s Z a m o s k ö z j m. p.

Külczim: Generoso et Magnifico domino Volff'gango (így) K o w a - cliyoczio, Regni Transilvaniae Cancellario, ac Illustrissimi Principis (Tran ilvaniae) Consiliario (a zöldbe nyomott pecsét helye látható.)

(Az egész Szamosközy írása.)

(Eredetije a Gyula-fehérvári káptalanban.) II.

Salutem in Christo Seruatore, feliciaque oinnia e£ fausta precor, ac seruitia mea debita Magnificae Doininationi tuae offero.

Literas Maio mense datas, circa finem octobris accepimus. H a n c non literarum t a n t u m missionem, sed et Magnificae Dominationis tuae erga nos tempestiuam beneuolentiam alioram negligentia, videó, r e t a r - dauit. Et p r a e t e r moram, pecuniae qnoque non exiguum sané detrimen- t u m illatúm est. Nam cum isti per manus sibi mutuo t r a d u n t eam t r a n s ferendam, f a c t u m est vt ex ea callide portio 11011 exigua interuersa sit.

Cum enim liic 188 Nummis Vngaricis apud collybistas singuli aurei u.si- tato commutari possint, lucriones illi vix pro 163 nummis, Viennae Pisto- locio Mercatori eam summám consignarant, quae Yenetijs apud Consor- tem quidem eius Mercatorem n u m e r a t a est, sed 11011 sine graui i n t e r t r i - ínento. Nam 8 fere V n g a r i c i ex ea summa decesserunt, dum illorum pro se quisque satagit ex ea sutnma, quod in suum v e r t a t commodum, harpagare. Vsqueadeo isti Cecropes, nulli rei manum admovent, ex qua

hierum 11011 uenentur.

Noui, quod alicuius sit momenti, nihil hic g e r i t u r . Pontifex in purganda I t a l i a á facinorosis et proseriptis, occupatus totus est. 22 Sep- tembris, 32 captos Romae, et publice supplicio graui affectos esse, certa fama est. Neapoli itidem et Elorentiae inulti mactati trucidatique sunt, ita vt ob salutarem hanc in delendis ijs conspirationem principum, vix vllus Italiae angulus illis reliquus pro asylo supersit. Pestis Cretam Vtí-

VI

tölték be az egész várost, Szamosközy komoly ta- nulmányokba mélyedt. Ekkor végezte be s február 20-án sajtó alá adta első müvét1): »Analecta Lapi- dum Vetustorum et Nonnullorum in Dacia Antiqui- tatum« Kovaclioczy Farkas korlátnoknak és tanács úrnak, mint pártfogójának, jóltevőjének ajánlva azt.

A könyv kis 8-adr. 236 lapot foglal el, s 1598- ban Frankfurtban Lazius Római köztársaságról irt müvének függelékéül újra kinyomatott. A kor szo- kása szerint Was Fereiicz, Kornis György és Som- bori Sándor üdvözlő verseket írtak liozzá, és a kor- látnoklioz, melyek az előszóhoz ragasztva meg is je- lentek.

netorum insulam grauissirna pernicie affligit, i t a vt cleeima incolarum pars iam fere absumpta esse dieatur. Quai^ropter clausuni vndique iter est ijs Nauibus.

Dominus Somborius bene valet, et studet adhuc quanquain minus quam vellem. In studijs fraeno 11011 valde indiget, in alijs vero m a x i m é . J u r i s Studium videretur sedulo vrgere, si non t a m ingenium q u a m indu- stria illi deesset. Quanquam videtur 11011 exiguos processus iam in eo fecisse. Hac pecunia aes alienum quod liic s u p e r e r a t omne exolutum est.

Magniflcam Dominationem tuam petimus , ad p r i m u m J a n u a r i j aut circiter de tempestiuiore subsidio nobis prouidere dignetur.

Datum Patauij, 6 Novembris, 1592.

Magnificae Dominationis t u a e deditissimus Seruitor, S t e p h a n u s S z a m o s k ö z j.

Kivid: Generoso ac Magniíico domino, domino Wolífango Ko- wachyoczi, Illustrissimi Principis Transylvaniae Cancellario summo et Consiliario, domino m i h i b

Eredetije egy iv papiron, a h á t á r a n y o m o t t gyűrő pecsét nyomá- val, az erd. Muzeum kézirattárában.

') »Primitias laboris mei« m o n d j a m a g a az előszóban. S u<íyan o t t : »ut dum vulgus vulgare Lupercalibus bis Bacchi pestis suis perso- nis orgiisque operatur, nos saniore fortassis Bromio perciti, hos thyrsos scliolasticos versaremus.«

E könyv Szamosközy classicai érzékének és míveltségének köszöni lételét. Előtte még, de a nél- kül, hogy neki tudomása lett volna róla, két tudós : Lazius és Taurinus is foglalkoztak e tárgygyal1). Öt bántotta a közöny, melylyel a »mintegy hajótörés- ből megmaradt« római maradványokat veszni enge- dék, s legalább emiékezetöket akarta megmenteni.

O összeírta, melyekről tudomása volt, felvilágosító magyarázatokkal összefűzte lelhelyöket, és létezési

helyöket is — mennyiben telieté — fölemiitvén, né- hol magyarázza vagy igazitja a elassicusok egyes műveinek azon helyeit, melyek épen a közlött fel- iratra vonatkoznak, s daczára, hogy időközben a két emiitett tudós művéről tudomást szerzett²), kiadta.

Hogy a könyv nem maradt figyelmen kivűl, azt frankfurti ujranyomatása is mutatja.

Azután nem sokáig¹ maradt Paduában. Talán még előbb, talán visszatérő útjában, társával Som- boryval bejárta Németországot^h) s vele együtt haza tért⁴). Pártfogójának Kovasóczy Farkasnak ki vé- geztetése 1594-ben mélyen megrendítlieté ragaszkodó

lelkét s a háborgó, veszélyes és semmi jót nem ígérő napokban, melyek ettől fogva a hazára borultak, ha- zája történetének tanulmányozásában kereste és ta-

Dum haec Schediasmata typis transscribendum curo a u d i o Volfgangum Lazium et Stephanum Taurinum, viros doctissimos de lapidibus Dacicis j a m p r i d e m aliquid in Austria emisisse :« mondja az előszóban.

2) De nem l á t t a azokat mint előszavában mondja.

3) Bethlen F a r k a s Sombori Sándorról m o n d j a I I I . k. 199-ik 1.

»juvenis omnibus h u m a n i t a t i s ornumentis, quae in Germaniae Italiaeque luce comparaverat, ornatissimus.«

4) Somborit 1594-ben a fejdelem Németországba követségbe küldé, mint Bethlen m o n d j a III. k. 199. és 288. 11.

VIII

lálta enyhűletét. Maga is hozzá fogott hazája törté- netének megírásához: müvében 1598-ban már jól előhaladt *).

Midőn Bocskay sok háborgás és nyomorúság ntán új időknek alapját vetette meg, Szamosközyt

— kit ngy látszik elébb is pártfogolt — a fehérvári káptalan egyik conservatorává, levél tárnokává s egy- szersmind országos történetíróvá nevezte ki. Törté- neti munkája már akkor közel állt a befejezéshez: ugy látszik maga Bocskay akarta azt kinyomatni s mi- dőn ennek végrehajtásában a halál meggátolta, végrendeletileg kétezer forintot hagyott rá a ko- losvári convent jövedelméből: »melyeknek kinyom- tatására — irá — hogy szorgalmatos gondjuk le- gyen, lelkükre kötöttük a testamentomosoknak és az Istennek széki eliben idézzük őket érette, hogy- ha abban hiven és szorgalmatosan el nem jár- nak« ²).

Rákóczy Zsigmond, utódja, meghagyta Szamos- közyt hivatalában, sőt 1607 oct. 5-éri Fehérvártt az úgynevezett Geszty-házzal, mely a Bethlen Gábor és Golopy Farkas házai közt a szent György kapu-

1) Jelew kiadás I. k. 213-ik lapján í r j a : »Andreas ex M a r g a r i t a Stepbani Maylathi filia, filium cognomine A n d r e á m reliquit, quem nunn

Transiluanorum populi principem venerantur .«Tehát András uralkodása alatt, a mi tudvalevőleg 1598-ban volt.

2) L. Eocskay végrendeletét Bumy M o n u m e n t a Il-ik k. 330 és Victorini de Chorebo (Sinay Miklós) Sylloge Actorum P u b l i c o r n m 72-ik 1. »Az históriákért, melyeket mind m a g u n k és előttünk való feje- delmek idejében s dolgairól i r t Szamosközy I s t v á n uram, d e p u t á l t u n k az kolosvári Conventről 7000 forintot.« Mondja Bocskai végrendeleté- nek mindkét lenyomata. De Bethlen P a r k a s (VI-ik k. 465-ik 1.) »Sum- mám duorum millium florenorum Hungaricalium«. Hogjr a k é t adat közül a Bethlené correct: az nem szenved kétséget, h a figyelembe vesz- szük, hogy Sinai és Rumy gyarló másolatokat gyarlón adtak ki.

hoz vezető utczában feküdt¹) s oct. 7-én egy Magyar- Gáldon, Fehérmegyében fekvő nemesi curiával aján- dékozta meg ²), — melyek magszakadás utján szállot- tak a fiscusra, >a hazai történet megirása körül ta- núsított fényes tehetségeinek jutalmául.« »Az én házamrúl való levelet, írá Szamosközy Gryörgy deák- nak 1608. január végén, megadá Joannes Rettegi, az itt való praedicatorunk, tized nappal azután, hogy haza jött ide. J ó l vagyon az levél írva, in quo nihil desideratur s meg is szolgálom kegyelmednek, hogy ilyen beteges állapotjában annyi munkát fel vött érettem. Ha miből én is szolgálhatnék itt kegyel- mednek örömest szolgálnék«⁵) — czélozván a feje- delem adományozásáról szóló levél kézhez jutására.

Ez az utolsó történeti adat, mely Szamosközy- ről napjainkig világot látott — mely igazolja, hogy birtokába jutott az érdemeit és tehetségeit jutalmazó fejedelmi kegynek. Ezzel eltűnik szemünk elől s hogy meddig élvezé, azt épen oly kevéssé tudjuk,

*) Az adománylevél meg van a marosvásárhelyi ref. főiskola k ö n y v t á r á b a n , eredetiben. Velem azt Koncz János k ö n y v t á r n o k úr volt szives közölni. »Et si spectata Virtus se ipsa est contenta, nullamque mercedem videtur disiderare, praeter laudis et gloriae: tarnen quo ma- gis alii quoque mutua aemulatione ad e a m colendam accendantur : a e - quum ac honeste f u e r i t verae virtutis alumnos praemiis fovere et susten- tare. Cum autem hic quoque Egregius Stejjlianus Zamossy alias Zaraos- keözy Albensis, in scribendis patriis historiis ingenii sui vera ac illubtiia ediderit atque indies edat documenta: sane consentaneum aequitati duximus uti laborum suorum dignissimos a nobis percipiat fructus.

Attentis« stb. kiadta Benkő is Bethlen Appendiculaiban. (Vl-ik kötet 541-ik 1.)

Közölve »Győri T ö r t . s Kég. Fiizetek« IV-ik k. 95-ik 1. »Cum nos d i g n a m habentes r a t i o n e m fidei, integritatis et meritorum nobilis íidelis nobis dilecti Stephani Zamosy alios Zamosközy quae ipse t u m in nego- tiis dicti capituli, t u m in consignandis patriis historiis n o n minus utili- ter q u a m laudabiliter s u m m a cum animi sui promptitudine et alacritnte

exhibuit, impendit et declaravit« sat.

3) Erd. Ország Történetei Tára. I I . k. 124-ik 1.

X

mint hogy mikor született s hogy ki volt neje és ma- radtak-e gyermekei? Az ő értékes hagyományát történeti művei képezik.

III.

És most lássuk Szamosközy történeti műveit.

Egyetlen nyomtatott műve az »Analecta Lapi- dum<, mely életében két kiadást ért. Az első »Pa- tavii apud Laurentium Pasqnatum. MD. CXIII.«

kis 8-adr. látott világot. Első két oldala egy költe- mény »in stemma Gen. et III. Domini Wolff K. Can- cellarii etc.« következik az ajánlólevél ugyancsak Kovachoczyhoz, mely 12 levelet foglal el. Az után latin vers Sombori Sándortól hasonlag Kovásóczy Farkashoz irva s aztán két vers Was és Kornistól a szerzőhöz. Maga a munka 12 fejezetre van osztva, 124 levelet foglal el s azontúl indexxel van ellátva^

E kiadást Bél Mátyás2) 12-edrétnek irja, de miután minden iv nyolcz levélből áll, nem 12-edrét, hanem 8-adrét volt, mint ezt Haner is^s) helyesen jegyzi meg. A második kiadás »Francofurti ad Moenum Apud Haeredes Andreáé Wecheli Claudium Marnium et Joannem Ambrium MDXCVIII.« foliomint Lazius műve melléklete, jelent meg.

') A VIII-ik Hebdomas IV-ik könyvében, (az egyetemi Codex 348-ik 1.) hol Borbély gyermekeiről, jelesűi leányáról Annáról a Békés István nejéről van szó, egy széljegyzet azt m o n d j a : az más könyvekben (minőkben?) Szamosközy uram viduájának i r j á k , de inkább hiszem az kegyelmed irását.« E szerint a XVII-ik sz. 2-ik felében Szamosközy öz- vegyének Borbély A n n á t tartották — a z o n b a n kétségtelenül a l a p nélkül.

2) Bél, Adparatus ad Hist. Hungáriáé Posonii 1735. 27-ik lapon p) jegyzetben.

3) Haner, De Scriptoribus rerum H u n g a r i c a r u m et Transilv. Ad- versaria Vienne 1774. 229-ik 1. az (e) jegyzetben. Az első k i a d á s nálunk a ritkaságok közé tartozik, pl. magának a Nemzeti Muzeumnak sincs meg. É n az egyetemi könyvtár példányát használtam.

Neki tulajdonított mű : a

»De Originibus Hungaricis«, mely máig is lap- pang, sőt még a mult századi irók sem ismerték, bárha majd mindenki, a ki irodalom-történeti művet hagyott hátra, felemliti. Zwittinger Specimenjéhez ragasztott Bibliothecaja 52-ik 1. egész biztossággal ir e műről, mint létezőről és elterjedtről Műve mint tudjuk 1711-ben látott világot. Haner Adversariái- ban 1774-ben már azt irja róla »nonnisi ex titulo mihi cognitus« s hivatkozik Zwittingerre. Hasonlag Horányi sem ismerte, ő Zwittingerre és Hanerre utal.²) Bod P é t e r , Szomosi Istvánnak nevezvén s Somosközy Istvántól különböző irónak tartván, ha- sonlag szól róla: »Egy könyvet irt de Originibus Hungaricis, mely meg volt Toppeltinus kezén s má- sok is emlegetik.« ⁵) Tehát ö sem ismerte: de Benkő sem, ki Szamosközy ezen művéről mint általa nem látottról tesz emlitést.

Azonban Bod szerint meg volt a Toppeltinus kezén. Toppeltinus XYII-ik századi iró munkája

»Origines et Occasus Transylvanorum Lugduni«

1677-ben látott világot¹) s e műből »de Originibus Hungaricis« két helyen is: a25-ikés 34-ik lapon idéz egyes helyeket, de a szerzőt az előbbi hely en egysze- rűen »Zamoscius«-nak, az utóbbi helyen »Johannes Zamoscius«-nak nevezi — mindkét helyen több sort vévén át az általa ismert kéziratból.

»Similiter Stephani Szamosai Codex quidam Ms. de Originibus Hungaricis in H u n g a r i a admodum celebris est, tum p r o p t e r antiquitates r e g n i accurate enucleatas, tum p r o p t e r alias in H u n g a r i a res olim ges- tas.« A Zwittinger szavai az 52. és 53-ik 1.

2) Horányi Memoria Hungarorum III. 580-ik lap a jegyzet végén.

3) Bod Péter A t h e n a s a 281-ik 1.

Második kiadása Bécsben 17 72-ben jelent meg.

XII

Ahoz tehát, hogy e kézirat »de Originibus H u n - garicis« meg volt, semmi kétség sem fér. De más kér- dés, hogy ki irta azt s hogy a Toppéitinus Zamoseius Jánosa és a Zwittinger Szamosi Istvánja egy em- ber-e? Az első mint tudjuk, lengyel cancellár volt, neje Báthory Griseldis maga is jól tudott latinul — de ő mint magyar ügyekkel foglalkozó iró nem is- meretes. Hogy Szamosy és Szamosközy egy ember, ahoz semmi kétség sem fér, bármennyire variálták és összezavarták is e kettőt.^l) A Zamosius nevét mint magyar nevének forditását a kor szokásához mérten vette ő fel: sőt maga is hivatkozik történeti művében rá, még pedig két helyen is. Ezt könnyű volt a Za- moseius névvel összetéveszteni, a mint hogy az meg is történt — de nehezebben gondolható, hogy Top- péit, ki idézi a művet, a keresztneveket, Stephanus és Joannes, Összezavarta volna. Azonban még se le- hetetlen. Mind a mellett a kérdést csak magának a lappangó műnek felfedezése oldaná meg.

Legnevezetesebb műve azonban:

»Kerum Vngaricarum Libris — mely azonban csak töredékeiben maradt ránk.

IV.

Szamosközy nagy történeti müvéről először

J) Zwittinger pl. a Bibi. 20-ik lapján, liol a Pentasokat emliti Samoscasius-nak, a 48. és 52. 11. Steph. Szamossius-nak, Bod i. h . Szo- mossi és Somosközinek, Benlcö Zamosciusnak és Szamosközynek (Tran- silv. II. 348. és 412-ik 1. Azonban a 601-ik 1. a Supplementumban kiiga- zítja.) Mindannyian két embernek is veszik (Benkö ezen tévedésére is r á j ö t t ) Wallaczky Conspectus Ileip. L i t t e r a r i a e in Hungaria 47-ik 1.

jpgyzet Zamosciusnak nevezi s könyvét Analecta Daciae A n t i q u i t a t u m - nak irja, másutt 169-ik 1. Stephanus Szamosinak mondja, Jöcher a Ge- lehrten Lexicon (Leipzig 1751) IV. köt. 2145 lap »Zamosky oder Za- moscLus«-nak nevezi. Szóval a mult századi irók nevének leii'ásában egymástól eltérőleg és nem helyesen j á r n a k el.

Bocskay végrendelete tesz említést s ez az egyetlen correct megbízható adat, mit róla tudunk: »Az his- tóriákért, melyeket mind magunk és előttünk való fejedelmek idejében s dolgairól irt Szamosközy István uram« mondja Bocskay. Benkő¹) tudni akarja, hogy ő Báthory Zsigmond alatt kezdte meg históriája írá- sát, Bocskay alatt folytatta s még Rákóczy Zsig- mondot is befoglalta. Aranka 1598—1608 közti időre teszi történeteit ²). Nagyajtai Kovács István a Benkő állítását fogadta el — s azóta, miután csak

az V. és Yl-ik Pentasoknak töredékei voltak eddig- elé ismeretesek, átalán 1526—1608 közti időre tet- ték a Szamosközy történetének idejét. De Benkő tévedt: Bocskay végrendeleténekszavaiból »magunk és előttünk való fejedelmek« s Rákóczy Zs. adomány- levelének szavaiból »atqué in dies edat documenta« ^s) következtetett az időre. De ez utóbbi szavakból aligha folyik több, mint hogy akkor is t. i. Rákóczy Zs.

idejében, dolgozik müvén; Bocskay pedig épen nem mondta, hogy minden előtte élt fejedelemről irt volna.

A minthogy nem is irt.

Szamosközy művéből három egymástól függet- len, különböző czimtí, azonban még is összetartozó, habár általa össze nem illesztett s valószínűleg tel- jesen soha be nem is fejezett töredék maradt ránk u. m.

') Wolphgangi de Bethlen História V. k Előszó 13-ik 1. »et An- nales quos antea auspiciis Principis Sigismundi orsus f u e r a t . . . eo p e r - duxit feliciter ut i n i t i u m a Ludovici II. Hung. Regis i n t e r i t u ah anno 1526 capiens . . . . suo t a n d e m aevo non t a n t u m acta St. Bocskay com*

plecteretur, verum etiam successoris ejusdem Sigismundi Rákóczi g e s t a recenseret.«

2) Nyelvmivelő Társaság m u n k á l a t a i 194 1. »1598. 1608. Sttphaiii Szamosközy Históriáé B e r u m H u n g a r i c a r u m et Transyl van icarum P e n - tades V.«

3) Wolpli. de Bethlen Vl-ik k. Appendix 541.

XIV

a) Rervm Vngaricarum Libri.

b) Rervm Transiluanarum Pemptades.

c) Hébdomades.

Az első négy könyvből áll: az első és harmadik teljes, a második egy része elveszett, a negyedik a lap és szó közepén szakad ketté. Az 1566—1586 közti időket foglalja magában.

A másodikból az Y-ikPemptas meg van egészen, a Yl-ik Pentas I. könyvének csak az eleje van meg, vége a Pentas többi könyveivel együtt elveszett. Az 1598—1599-iki időket foglalja magában, de teljesen ez utóbbi év sincs befejezve.

A harmadikból meg van a VI. és a VII-ik Ileb- domas teljesen s a VlII-iknak I — I V . könyve. Az 1603-ik év történetét foglalja magában egész Borbély György haláláig.

Itt hát első kérdés: ha vájjon mind a bárom munkát Szamosközy irta-e? A két utóbbira nézve semmi kétség sem forog fen.

A VIII-ik Hebdomas I-ső Liberjében (az eredeti Codex 279-ik 1.) irja »id quod late in Analectis Lapidum Dacicorum nostris Patavij editis explicavi- mus« s ez ugy hiszszíik egy maga is elég minden kétséget eloszlatni.

A Pentasokra nézve még ennyi kétség sem állott fen: ezt minden iró Szamosközy ének vallotta. ABethlen Farkas által vett idézetek (ugy mint a Iiebdomasokból) szóról szóra megegyeznek Szamosközy szövegével s az V-ik Pentas III-ik könyvében maga irja »ad

Namen, lymphaticum Zamosurn meum populärem.«

De a <>Rervm Vngariearvm Libri «-re nézve ily határozott vonatkozás a szerzőt illetőleg nincs a fen-

maradt könyvekben. Azonban ez nem nehezíti meg a kérdés tisztába hozatalát. Magából a szövegből bizonyos, hogy a »Herum Vng. Libri« szerzője a XVI-ik század végén s a XVII-ik első éveiben írta művét, mint következő szavai m u t a t j á k :

A 7-ik 1. »Caedes facta, primo die Sept. anno superioris Saeculi 58.«

A 15-ik 1. a »Batoriornm Principum uetus eo- gnomen« fölemlitése mutatja hogy iró e házból több fejedelmet ért.

A 21-ik 1. »Nec secus superioris saeculi anno XIV.« említi az 1514-iki keresztes hadat.

30-ik 1. »Batorius vero qui postea in principa- tum pervenit.«

72-ik 1. az 1566-iki tatárjárás alkalmából: »dum eadem Tartarorum colluuio , duo de trigesimo post anno, his perditis temporibus iterum se in Vngariam uastandam infudisset« (tehát 1598-ról beszél).

97-ik 1. »Anno L X I X . superioris saeculi.«

Mind ez a két első könyvből van idézve.

De már a IV-ik könyv folytán a XVI-ik század utolsó éveit úgy idézi, mint azon időt, melyben mun- káját irta.

A 210-ik 1.» Haec gesta anno nostrae tempestatis LXXX.«

A 233-ik 1. »Anno hujus seculi XCIIC.«

Annyi tehát bizonyos, hogy a szerző a XVI-ik század végén s a XVII-ik elején irta a »Rerum Vng. Libri«-ket, s hogy magátaLiber quartust, jele- sül az 1576 —1586 közti dolgokat épen 1598-ban irta: mutatják a 214 ik 1. levő szavait: »Andreas

XVI

quem nunc florentem aetate et uirtute Transüuaiiö- rum populi Principem venerantur.« ')

De kik írtak ezen időben történetet? Brutus már akkor halott volt s a 47-ik lapon mint

» clarissimus nostri seculi Historicus« van emlitve.

Olyan tehát, kinek az 1566 — 1586-ra vonatkozó munkái lappanganak vagy elvesztek, ha csak azon valósziníitlenséget nem teszszük fel, hogy itt isme- retlen, még pedig erdélyi²) történetiróval van dol- gunk, csak kettő van : Decsi és Szamosközy. Az első decasokra osztotta munkáját s ezeket viszont capu-

') Honnan van az, hogy a jelen m u n k a a két első könyvben a XVII-ik, a két utolsó könyvben a XVI-ik századot emlegeti m i n t olyan időpontot, melyben az készült ? Hogy ez a másoló igazitása lett volna nem lebet feltenni, mert ezt a másolatot ő eszközölte, s valószínűleg magá- ban a fejedelmi udvar irodájában. Kétségtelen, hogy a másolatot a XVII-ik század elején készítette s mig ott a munka elején a XVI-ik századot »nostri saeculi«-ját kiigazította »superioris sacculi«-ra ezt utóbb elfeledte tenni. Mert t e t t ő más igazítást is, mely a Libri Q u a t u o r n a k nem ugyan szerkezetében, hanem egyes részei közt ellenmondásokat hozott létre. A munka két első könyvében t e t t nj'ilatkozatai (pl. a 21-ik lapon Ulászló hitfejezetéről II. Lajos Miksa szavairól s a p á p a kárté- kony befolyásáról szól) kivétel nélkül m i n d e n ü t t protestáns szellemre mutatnak, miga III-ik liberben már (121-ik 1.) dicséri a katholicismust, Rómát »fons pietatis universalis «-nak nevezi. Midőn Olaszországból ha- zatérve írni kezdett egészen befolyása alatt állt a szellemnek, melyet on- n a n magával hozott : u t ó b b Bocskai u d v a r á b a n m á r e részben is simítás alá kezdte venni m u n k á j á t — ha ugyan, m i t nehéz volna elhinni, azt nem tesszük fel, hogy a két első könyvet később irta, mint a k é t utolsót.

Mindenesetre sajnos-, dolog, hogy e m u n k á n á l ennyi combinatióval ál- lunk szemben, de nem köll feledni — m i n t ezt megfogjuk kísérteni kimutatni — Szamosközy nem végezte be müvét s össze nem illesztett töredékekkel állunk szemben, melyekről el m a r a d t az utolsó simító kéz.

2) Merthogy ezen művet erdélyi ember irta, azt nemcsak a munká- nak egész szövege m u t a t j a , hanem egyes helyei nyilván h i r d e t i k pl. : a 225-ik 1. Magyarországgal szemben »haec Transilvania ueluti triari- um« említése is a r r a utal. A 76-ik lapon a leleszi conventről szólva, e szavai »solo arcbivo quod capitulnm vocant« akkori erdélyi felfogásra m u t a t n a k .

tokra, — mi a Rerum Vng. Libri formájával nem találván, minden erre vonatkozó combinatio önként elesik, lia nem veszszük is tekintetbe azt, hogy a két munka irály tekintetében is végetlenűl különbözik.

Hogy a kérdéses Codex s a Pentasok stilusának hasonlatossága e két történetet egy ember müvének mutatják, azt P r a y is hirdette. Előre bocsátva, hogy a két munkának eredeti példánya (a bécsi tit- kos levéltárban) össze van kötve, a Pentasok elején (a 4-ik 1.) átellenben a sententiaval, mely »Quae mali moles....« szavakkal kezdődik, P r a y következő széljegyzetet i r t a : »Suspicor ex hoc loco, ob styli aequalitatem, hunc primi quoque Manuscripti operis de Rebus Hungaricis auctorem esse, ad quod se hoc loco satis aperte revocat.«

Gróf Teleki Sámuel, E r d é l y nagytudományu cancellára s a maros-vásárhelyi Teleki-könyvtár ala- pitója, ezen egész Codexet az eredetiről lemásoltatta.

A Pentasokhoz sajátkezüleg előszót irt s abban e tárgyról igy nyilatkozik:« Quatuor rerum ungari- carum Libri anonymi, qui in hoc Codice Pentadi Quintae Zamosii praemittuntur, ut ex aequalitate styli opinari licet, eundem forte habent Auctorem, suntque ni fallor partes Pentadis tertiae et res ab anno 1566 ad A. 1586 gestas complectuntur.«

Praynak, gróf Telekinek igaza van. A styli

>) Hogy ezek a harmadik P e n t a s n a k volnának részei, ahoz alapos kétség fér. Szamosközy 1566-tal kezdette m u n k á j á t , de egy excursióval előrebocsátja az 1558-iki Bebek-féle összeesküvés t ö r t é n e t é t , minthogy az á l t a l a elbeszélendő események abból eredtek. Feltéve, hogy ezen könyv a III-ik Pentas v o l n a : olyan n a g y dolgot, mint ezen összeesküvés, nem h a g y o t t volna emlitetlenűl a I l - i k Pentasban, s a k k o r nem fogta volna i t t ismét per l o n g u m et latum elbeszélni. Ezen n é g y könyvben sehol sincs hivatkozás előzményekre, m i g a Pentasokban s Hebdomasok- ban b ő v e n akadunk ilyen hivatkozásokra.

M O N V M . HVNG. I1IST. — S C R I P T . XXI. ^ B

Ríiormá/í/s ?

XVlIt

aequalitas tisztán, kétségbevonhatlanúl áll. Bizonyos kedvencz mondatok, plirasisok, g y a k r a n fordulnak mind a liárom műben elő. Hasonló tények jellemzé- sére használt szavak ugyanazok mindenikben. Az ész- járás, felfogás, leírás egyforma mindenütt. Mindenik- nek ugyanazon kiváló tulajdonai és gyengeségei van- nak — s még az is, hogy az évek hosszú során át Íratott a munka, alig hagy fen valami különbséget.

De meggyőzőbben, mint maga az eredeti Codex, semmi sem bizonyítja azt, hogy egy szerzőtől eredtek.

V.

Szamosközy munkáinak eredeti Codexe két kü- lönböző gyűjteményben őriztetik. A »Libri Quatiiorz s a »Pentades« Bécsben a cs. kir. államlevéltárban *)a Kollariana Collectioban; a »Hebdomctsok« Budapes ten az egyetemi könyvtárban²) vannak elhelyezve. Mind kettőnek P r a y volt a tulajdonosa a múlt század derekán s a két elsőt ő adta Kollárnak, kinek gyűjteményével halála után a titkos levéltár birto- kába került, az utóbbi — a Hebdomások t. i. — nála maradván, halála után az egyetemi k ö n y v t á r tulajdonába ment át.

P r a y előtt az együtt levő példányt a nagy- szombati jezsuita collegium⁵) bírta. Kitől, honnan és hogy került oda? azt ma meghatározni nem lehet, csak

Böhm »Die Ilandschrilten des k.und k. Haus-, Hof- u n d Staats- archivs« 93-ik 1. következő czim alatt van b e i g t a t v a : 255 1 2 ( H u n g . n. s. Nebenr.) Miscellanea Hist. Pap. X V I I . X V I I I . 582. §. Fol.« s rövi- den jellemezve van mind a négy töredék.

2) A Pray-féle gyűjtemény XV-ik k ö t e t i . Összekötve a »Syllo- gismaea Transylvanae Ecclesiae« ezimű művel.

3) Adscriptus Collegio Tyrnaviensi S. Jesv. Anno 1767.« van az egyetemi k ö n y v t á r példányának első l a p j á r a i r v a .

égy bizonyos: ez azon eredeti példány, melyet külön- böző időben, de valószínűleg azon rendben mint azok készültek, maga Szamosközy másoltatott, javított s jegyzetekkel kísért, melyek a gyulafehérvári kápta-

lanban helyeztettek el, melyet az erdélyi fejedelmek, Bocskay, Bethlen Gábor olvastak, smint a példányra irt megjegyzéseik mutatják Bethlen Farkas nagy műve készítésénél használt.

A bécsi Codex három részből áll:

a) A Rervm Vng. Libri négy könyve 1—209 11.

b) Ugyanezen munkának egy más kézzel, de ugyanazon időben irt töredéke 210—285 11.

c) A Pentasok 2 8 6 - 5 8 2 lapig.

Az a) és c) alatti rész ugyanazon kéz irása, még pedig a XVI-ik század legutolsó s a XVII-ik század első éveiből 1598—1602 közti időből. Oldal- szél és aljegyzetekkel bőven el vannak látva, melye- ket különböző időben különböző egyének tettek s melyek részben mind a két Codexen eleitől végig- vonulnak. A b) alatti rész a »Rervm Vng. L.«

két első könyvének töredéke, mely azonban szórúl szóra megegyezik az a) alatti művel s ennél is ugyan- azon kéz jegyzeteivel találkozunk, mint amazoknál.

Mindezen Codex-töredékek eredetileg külön voltak kötve, külön köteteket képeztek, — mint az abból is látszik, hogy mindenütt azon libereknek hiányoznak végei, melyek a kötet végét tették — azonban a bécsi Codex a Kollár által, a budapesti a P r a y által eszközölt beköttetések alkalmával nagyon körülnyirattak, s e miatt az eredeti lapszámozásnak csak néhol láthatók nyomai — a mostani lapszá- mozás a legutolsó tulajdonosoktól származván. Való- színűleg az Erdélyt sújtott dúlások valamelyike

B*

X X

csonkítá meg oly szörnyen azokat, melynek követ- keztében az eredetileg külön álló köteteknek töredékei, mint egy vihar által szétrombolt hajónak partra vetett deszkái, összekerültek.

De a három munka közül véglegesen sajtó alá rendezve egyik sem volt. Eredetileg kivétel nélkül minden liber előtt hely volt hagyva az »argumen- tum« számára: s a XVÍE-ik század második felében, Apafi, cancellariájának egyik írnoka, kinek irása igen ismerős előttem'), a Pentasok négy első könyvéhez irt argumentumot. Ugyanezen kéz irta mind a »Libri Quatuor« mind a »Pentasok« szélére a szöveg tárgy ki • vonatának legnagyobb részét, s bizonynyal egyik leg- határozottabb bizonysága annak,hogy a Libri Quatuor s a Pentasok összetartoztak: az, hogy mindkettőt azon időben, midőn készült, ugyan azon kéz másolta le s mindkettőt félszázad múlva ugyanazon módon látta el széljegyzetekkel az azokat használó íródeák.

A körülmények ily összetalálkozása s összhangzása nem lehet történetes.

Azonban ez nem mind. Hogy a három különböző czímü és osztályozású munka összetartozása világo- sabban kitűnjék, szükség lesz mind a háromnak szél- jegyzeteiről szólni.

A »Libri Quatuor« a fenemiitett széljegyzeteken kivül is mindenféle más széljegyzetekkel bőven el van látva: sőt igazításokkal is. Ez utóbbiak legna- gyobb része magától Szamosközy tői származott, né- hány pótlás külön darab papírra irva s a munkába van illesztve: ezek a lenyomatott szövegben gondosan meg vannak jelölve s le vannak nyomatva. Ezen

') De nevét biztosan meghatározni nem tudom.

kivül másnemű jegyzeteket is irt a szöveg aljára, melyek hova tartozandósága nem volt megjelölhető' s melyeket ezért külön mutatok be alább a maga helyén.

Szamosközy kezével a más két munkában: a Pentasokban és Ilebdomásokban nem találkozunk kivéve egy pár külön lapra irt betoldást a Pentásokhoz.

Hanem annál gyakrabban találkozunk mind a három munkában s magában a b) alatt emiitett töre- dékben is Bethlen F a r k a s kezével. Mindenféle jegyei és megjegyzései mutatják, hogy e kéziratok minő részeit igtatta be saját művébe, vagy hogyan alaki- totta át, a mit ki akart venni. A szöveg egyes részeinek aláhúzása, kéz-, csillag-jegyek, »omitte« »inserendum«

»inserta est« »N. B.« sat. vagy hosszabb a beigtatás helyét pontosan megjelölő mondatok sűrűn váltakoz- nak. S csakugyan a Codexek illető helyeinek össze- hasonlítása Bethlen munkájával meggyőzi az olvasót, hogy a mi a széljegyzetben meg van rendelve, az meg is történt.^l) Csakhogy megjegyzendő, hogy a

') E z összehasonlítást igen sok lielylyel gondosan m e g t e t t e m : elég- nek t a r t o k egyetlen példát idézni a két műből az 1566-ban Szolimannak adott a j á n d é k o k felsorolásából:

Szamosközy I. k. 24 l.

Vasa e r a n t partim exsolidoauro, partim argento ancaesa, m u l t o r u m pondo, quae geminae operculis in se coeuntibus cohaerebant,sed ad usum, cum libebat diduci poterant sat.

Bethlen F. I I . k. 112-ik 1.

Q u a r t o : vasa erant partim ex solido auro partim argento ancaesa, m u l t o r u m pondo que geniina oper- culiá inter se coeuntibus cohaere- b a n t se ad usum cum libebat di- duci poterant

E z egy aláhúzott hely, mely N. B.-vel. van ellátva s megjegyzendő hogy ezen Bethlen által 4-ik sorba tett a j á n d é k Szamosközynél az első.

De ez a hely nem Brutusból van véve s nem Bánfiból (Erd. T ö r t . Tára I . k. 43-ik 1.) m e r t Brutus, m i n t Bethlen idézéséből t u d j u k (II. k. 110. I.) az

»arany pogácsa vagy t á n y é r b a n « levő carbunculust m a g á t becsülte

»quinquaginta millibusaureorum«-ra, Szamosközy már a t o t a aureorum summát s Bánff'y a smaragdot becsülte 6000 aranyra.

XXII

Libri Quatuorból aránylag jóval kevesebbet vett át Bethlen, mint a másik kettőből.

Egy körülményt azonban nem hallgathatok el:

a Libri Quatuorban Bethlen által megjegyzett helyek szószerint be vannak u g y a n iktatva Bethlen

munkájába — de ezen helyek közül egyetlen egynél sem nevezi meg Bethlen Szamosközyt névleg, mig ugyanott Brutust, Istvánffyt, Simigainust akárhány- szor idézi névszerint.') De ne feledjük, hogy Szamos- közy munkájának eme részeit nem mint szemtanú

irta, s Bethlen itt még nem tartotta akkora tekintély- nek, hogy nevével támogassa állítását, mint ott, hol Ő már mint szemtanú irt:²) s csakugyan Bethlenben névszerint megemlítve, ezen időtől kezdve fordul elő.

Van még Bethlenen kivtil egy másik XVII-ik s/.ázadi széljegyző is, ki azonban Bethlen után o.vasta e művet s leginkább a munka által felébresz- tett hangulatának adott kifejezést.

Kétségtelenül azonban a legkiválóbb s maga- sabb állású széljegyzők maguk a fejedelmek voltak:

a Libri Quatuor 124-ik 1. (nyomt. 148. 1.) alul e sza- vak állanak: »eddig olvastuk 24. jul. 1684.« Ez a kéz, ha nem csalódom, Apafy Mihály fejedelemé. A Hebdomasok 4-ik lapján a »non est verum« szavakat maga Bethlen Gábor irta a munka oldalára: ez írást

Pl. I k. 17, 37, 233, 324, 513, (Brutus refert) 626, Brutust, 37, 233, 544, 557, 559. II. 24, 73. stb. Istvánffyt I . k. 37-ik 1. Brodericsot. 324, Simigianust 565 Bonfiniust sok helyen említi. Ellenben az »ut ajunt«

s Historicorum verba »Annales Transilvanici« «História Transilvaniae t sfeb. átalánosságok g y a k r a n jönek elő.

2) Azután egy általános frasissal a V l - i k k. 464 s 465. lapján kipótlá e mulasztást: »ex qua — t. i. Szamosközyből, — quid quid ad praesentem hanc nostram históriám necessarium videbatur s u m m a íideli- tate depromsimus.

már határozottan jól ismerem. E példány tehát Beth- lentől valószínűleg Apafyig fejedelmi példány volt, a káptalanban őriztetett mint ilyent használta a can- cellár Bethlen Farkas is —nyilvános bizonyságául

annak, hogy a Szamosközy munkája az egész.

VI.

Ha tehát mind a három a Szamosközy munkája honnan van az, hogy a Libri Quatuor nincs Pentásokra osztva? hogy aPentásoknak is voltVI-ik könyve s a Hebdomasoknak is? Hogy függhet ily felosztással ez a munka össze ?

Ezt csak egy módon lehet megfejteni: Szamos- közy különböző időben különböző terv szerint irt s nem fejezte be művét. Igaz, hogy Bocskay végren- deletében eisten itélő széke elé idézte« a testamen- tomos urakat, ha nem nyomatják ki e munkát

— de ez nem feltételezi szükségkép, hogy a munka a végrendelet készítésekor már teljesen sajtókészen be lett volna fejezve. Sőt a kinemnyomatás épen arra mu^fat, hogy a szerző nem készült el teljesen. Mert fel lehet-e tenni oly emberekről, mint Orvendy P á l a kincstartó, Alvinczi Péter az udvari lelkész és Pécsy Simon a koldátnok, kik életében oly bensőleg és igazán ragaszkodtak urukhoz, hogy halála után ennek oly nyomatékosan kifejezett végakaratát ne teljesitsék s a nyomtatásra rendelt 2000 forintot, mely épen nem az ő hagyatékukból telt ki, a roppant nagyságú örökség javára visszatartották volna? Ama föltevés bizonyosságot nyer, ha megolvassuk Rákóczy Zsig- mond fenidézett adomány-levelének erre vonatkozó p o n t j á t : »in seribendis patriis historiis, mondja az egyik, ingenii sui indies edat docu-

XXIV

menta« s a másik utal a tett és teendő szolgálatokra e téren: tehát mig az első világosan kifejezi, liogy még akkor is dolgozik művén, a másik, az adományleve- lek szokott hivatalos stilusának a jövendőben teendő szolgálatokra vonatkozó formularéját történeti művek Írására alkalmazza.

De igazolja a Libri Quatuor meglevő példánya is, hogy Szamosközy azt újra dolgozni, bővitni akarta.

E példányon a lapok aljára, a nélkül, hogy megje- lölné, hogy melyik pontot illeti az, jegyzeteket tett.

Ezek egy része egyszerű chronologicus adatokat foglal magában s azok e következők :

Cod. 4 4 lap. Nyomt. 53-ik 1. Aljegyzet: Kereesenij literac ad Christof Batori ex carcere Nandoralbensi 2 1 0 .

» 5 3 1. Nyomt. G2-ik 1. ehez Aljegyzet: literae Suendij ad Andreám B a y in delta pag. 4 4 .

» 8 4 ]. Nyomt. 97-ik 1. cdjegyz.: (Szolnoki) bég teftererwl 2 0 7 - Epsilon.

» 97. 1. Nyomt. 1 1 3 . Aljegyzet: de aurea cruce Epsilon 1 2 . et in testamento Joannis Regis.

» <J9. 1. Nyomt. 116-ik !. Aljegyzet: Funus Joannis 2-di, Beta 7 t

» 1 0 0 1. Nyomt. 1 1 7 . Aljegyzet: Maximiliani Caesaria literae ad Batorium 1 5 7 1 , Beta 2 5 2 .

U g y a n o t t : Jur (amentum) Stephani Batorij, Beta 2 6 4 .

» 108 1. Nyomt. 1 2 8 . Aljegyzet: . . . et Borberek . . . Bekesij Beta 1 5 2 . b.

» 110 1. Nyomt. 1 3 0 . Aljegyzet: Criminatio Bekes de Stepli. Bátori.

Ugyanott . . . . principatu (?) admissus Steph. a Maximiliano B:ta 1 7 3 .

» 112 lapja. Nyomt. 138-ik 1. Aljegyzet: literae ad Bekes 1 5 6 3 . Bcta 1 7 3 .

» 146 1. Nyomt. 176-ik 1. Aljegyzet: B e t a 1 5 7 .

» 147 1. N y o m t . 17 7-ik j. Aljegyzet: az portara valo ado Ep- silon 6 7 .

» 148 1. Nyomt. 178-ik 1. Aljegyzet: 1 5 7 5 . portarul N a g y Máté Bota 2 0 3 .

> 1641. Nyomt. 198-ik 1. Aljegyzet: VidendumEpsilon 7 3 et 1 7 6 .

Cod. 1 7 0 I. Nyomt. 2 0 5 - i k 1. Aljegyzet: Beta 5 5 0 . Francisco Dauiile.

U g y a n o t t : 1 5 7 9 . Peter vaidarui Bvta 2 0 2 e t Epsilon 7 3 et 176.

» 1 7 4 1. Nyomt. 2 1 0 1. Aljegyzet: ad 1 5 8 1 vidc noaa de Persis ex Constantinopoli in Abayrtho (?) pag. 6 4 7 .

» 1 7 5 1. Nyomt. 2 1 0 - i k 1. (nem aljegyzetben, hanem oldalt) Beta 2 4 de scpultura.

U g y a n o t t : Nyomt. 210-ik 1. (valamivel od.íbb B i t o r i Grisel- dis férjhezmenetele'hez num aljegyzetben, hanem oldalt) Beta 2 3 3 , b.

» 1 7 5 . Nyomt. 2 1 1 - i k 1. Aljegyzet : Legitio Stephani llegis ad.

Bodolphum 1 5 8 3 . Beta 1 8 2 .

Ugyanott: Ferro János az portara Epsilon 7 5 - e t . . .

» 1 8 4 1. Nyomt. 2 1 1 - i k 1. Aljegyzet: Sibrik Georgij Váradi Capitannak Giulai Pál intd l e w e l e Bota 1 4 5 .

U g y a n o t t : Aljegyzet: B e t a . . et 2 1 et in Alpha index.

Az aljegyzet.ek másik része beigtatandó adato- kat jelöl meg s ezek:

Cod. 10 7 1. Nyomt. 1 2 5 - i k 1. alól: A o 1 5 7 2 . Vngari haidunes ir- ruperunt in oppidum Simánd, vbi a Turca caesi sunt, cen-

tum viui capti, 7 5 interfecti.

» 1 1 8 1. Nyomt. 1 4 0 - i k 1. alól: Castellum Kalló erigitur ab Vngaris 1 5 7 3 .

U g y a n o t t : . . . Giulny Bek anno 1 5 7 3 , incnse Junio.

» 1 7 0 1. Nyomt. 2 0 5 - i k 1. alól: Clades Sasuarbégli ad Nadudvar 1 5 8 0 , 19. Juli.

» 1 7 4 1. Nyomt. 2 1 0 1. alól: 1 5 8 0 opidi Hatvan suburbia expi- lantur a Germanis et Vngaris i p s o die paschae Ao. 1 5 8 0 .

» 1 7 6 1. Nyomt. 2 1 3 - i k 1. alól: Joannes Rub r mortuus 1584»

1 2 . Martij. Dionysius Chaki eodem aiiuo ct mense.

U g y a n o t t : Griseldis filia Christophoris Bátori oloeatur P o P n o Cancellario 1 5 8 3 .

» 1 8 4 . 1. Nyomt. 2 1 1 - i k 1. alól: P o l (onus) hist (oricus) Croin- mer pag. 7 90. de siecitate et aestu.

Mig tehát ez utóbbiak t á n beigtatás vagy tán további kutatás kedveért lettek oda jegyezve, az

XXVI

előbbiek megjelölik a forrásokat is, honnan kell a beigtatandó adatokat merítni. De mi ez a Beta, mely ] 5-ször, mi az Epsilon mely 6-szor fordul elő ? mig a Deltanak az Absyrtusnak paginája van, azoknak nincs ? Mi az az Alpha, index, melyre hasonlag hivatkozik ? Aligha tévedek, ha azt hiszem, hogy ez a fehér- vári káptalani régi s egyszersmind állami levéltár szervezetének egyetlen fenmaradt töredéke. A mi a Betaban és Epsylonban van idézve, az mind oklevél, még pedig a Beta tulnyomólag belügyi és Maximi- liánnal folytatott tárgyalásokat, az Epsilon pedig

kizárólag a portai dolgokat tárgyalja.

Megerősíti e nézetet, hogy a Beta számjánál két helyen betű is van idézve (152 b. és 233 b.) mi alighanem azon betűt jelöli, melylyelaz egy tárgyra tartozó okmányok a tárgyalás folyama alatt jelöltet- tek meg — s hogy az index-re is történik hivatkozás, mely csak levéltári indexet jelenthet. A paginás hi- vatkozás nem zárja ki ezen combinatiot^; még akkor sem, ha az a levéltáron kivül eső dologra vonatkozik, mit nehéz eldönteni. De fájdalom, nehezit minden további combinálást azon körülmény, hogy a könyv- kötő sokat lemetszett ezen aljegyzetek közül, a meg- maradtak egy része is e miatt csonka.

E g y következtetés azonban biztosan áll belőle : Szamosközy a fehérvári káptalanhoz conservatorrá

neveztetvén ki, a Libri.Quatuort ú j r a akarta dolgozni, még pedig azon oklevelek alapján, melyek neki mint conservatornak hivatalos állásánál fogva rendelke- zésére állottak. Valószinülegakkor egyenlítette volna ki a három munka felosztási eltéréseit is: melyek ab- ból származtak, hogy tervét, a mint a dolgozás- ban előhaladt, az anyagkészlethez mérten változ-

tatta alikép, hogy mig munkáját eleinte csak libe- rekre akarta osztani, utóbb a hol egy évnek anyag- ja nagyon is felhalmozódott a libereket már pentá-

sokra s majd hebdomásokra osztotta —későbbre, az első könyvek újra dolgozása idejére halasztván az első libereknek pentásokra osztását.¹)

Mindezen okok tanúsága, ugy hiszem, a »Rerum Vngaricarum Libii IV.« szerzőségének kérdését tel- jesen eldöntötte, ha ugyan Szamosközynek saját kezű javításai e Codexben, magokban is nem volnának

teljesen elegendők eldönteni e kérdést.

VII.

»Bethlenben — mondja Benkő — egész Sza- mosközy él, s misem veszett el belőle.«²) Talán, ha

A Pentasok elején i r j a : »Quae m a l i m o l e s . . . ad caetera quae retulimus summatim subjungemus.« De miért i r t a volna ezt, ha i t t a 4-ik Pentas folytatásáról s nem u j m u n k á r ó l volna szó ? Ily forma hi- vatkozás van a Hebdcmas elején is : »Tgitur Moses, quem post res perdi- tas ad Turcas transfngisse memoravimus . . .« S hogy csakugyan volt ezen időközből Szamosközynek m u n k á j a , azt Bethlen ide vágó idézeteiből t u d j u k , valamint az is_ kétségtelen, hogy a Libri Quatuor s a Pentasok közt levő h é z a g megvolt írva, m e r t Bethlen F a r k a s az 1597-ik évnél (IV. k. 37-ik 1.) névszerint megemlíti : »Stephanus vero Szamosközyus hanc rationem ejus rei assignat« stb. Az a mű, melynek neve történeti emlékeinkben f e n m a r a d t : Stephani Szamosközy »Kerum Unyaricarum Pei'tades VII.« valóságban sohasem létezett, csak t e r v lehetett, mert az első könyvek sohasem voltak Pentasokra osztva, mert ha felteszszük is, hogy az 1600-ik év a Vl-ik Pentas II—V liberjét az 1601-ik év a VII-ik Pentast foglalta magában, miután a Vl-ik Hebdomas 1603-al kezdCdik, le- lietlen, hogy ennek előzményei az 1602-ik év története, melyre a Vl-ik Hebdomas elején hivatkozik is, egy maga 1 — 5 Hebdomast tett volna ki.

Azt pedig, hogy ugyanazon év történeteit Pentasban is, Hebdomasban is feldolgozta volna, lehetlen feltennünk. Mind ezen ellenmondást kiegyen- liti azon föltevés, hogy elmaradt az utolsó simító s a m u n k á t végleg sajtó alá rendező kéz.

2) V-ik kötet előszava 17-ik 1.

X X V I I I

a puszta történeti tényekre szorítkozunk, igaza leliet Benkönek : Bethlen iveket vett át belőle, még pedig változtatás nélkül.

Es még is — nem él Bethlenben Szamosközy.

Bocskay historiographja olasz miveltségű, vilá- got látott, sokat utazott, képzett ember volt — s az ő főérdeke épen abban áll, a mit Bethlen nem vett át. Olaszországi útja és tanulása roppant hatás-

sal volt rá, s ezt ő feltalálta otthon is a Báthoryak udvarában, hol olasz izlés és miveltség uralkodott.

Innen van az, hogy munkája azon részében, melynek megirása az ő idejökre esik, catliolicus sympathiájá- ból nem csinál titkot. De ki olaszországi tartózkodá- sának ez egyetlen hatását találná fel benne, az na- gyon tévedne, mert ez inkább az udvarnál uralkodó szellem rovására esik.

Az, egész irályában, felfogásában, leírásaiban nyilvánul. 0 a humanista történetírókhoz tartozik : a Thuanusok, Joviusok iskolájához — s még is bár- mennyire követendő mintáknak tekinti is őket, de nem mindig követi. Igaz, ő is ad olyan dictiokat hő- sei szájába, melyek nem egyebek üres szóhalma- zoknál, s ad olyan csata-rajzokat is, melyeket phantasíája teremtett — de ad kárpótlásul oly sike- rűit korrajzokat, oly jól eltalált leírásokat, melyek közvetlenségükkel, igazságukkal hatnak. Ad érdekes párhuzamokat az európai és hazai viszonyok közt, melyek adataiknál fogva tanulságosak s annyival be-

csesebbek, mert más íróknál nem fordulnak elő. Sőt mivelődés-történeti képeket, helyrajzi vonásokat, statistikai adatokat is vegyit munkájába : oly dol- gokat, melyeket másoknál hasztalan keresünk. S Bethlen épen ezen dolgokat mellőzte — azok nem

voltak politikai horderejű tények, s nem illettek b e az ő tervének keretébe.

S ha Szamosközy már azéit is, mert korának egyik legkiválóbb történetirója volt, megérdemelte hogy munkájának megmaradt töredékei a közhasz- nálatnak átadassanak, s ekkép Bocskay végrende- leti óhajtása valahára teljesedésbe menjen — fön leirt tulajdonai forrásaink közt kiváló helyet bizto - sitanak neki.

VIII.

Ezek után kevés mondandóm van még a fön- maradt Codexekről.

A Bécsben levő Kollár-féle Codex egy diszes kötetbe van kötve, ellátva Kollár monogrammjával.

A Pesten levő Pray-féle Codex ennek folytatása, de még amannál is jobban körül van nyírva. Ezek az eredetiek. S a jelen kiadásban szorosan ezekhez r a - gaszkodtam. *)

A bécsi Kollár-féle Codexről 1812-ben másola- tot vett gróf Teleki Sámuel, még pedig néhány jelen-

téktelen Írásbeli hibát s leirási eltérést leszámítva, eorrect és gondos másolatot. A Kerum Vng. Lib.

IV-nek ez egyen kivűltöbb másolata nincs.

A Pentásoknak egy a jelen században készült másolata megvan Kolozsvártt az erdélyi Muzeum- egylet birtokában s ez, h a nem is teljesen correct :

5) Lehetetlen e lielyen szíves köszönetemet n e m fejezni ki K á r o l y i Á r p á d urnák, ki Bécsben a titkos levéltárban levu eredeti példánynyal összehasonlitá a j a v í t á s i iveket s ez által lehetővé t e t t e a pontos c r i t i c a l kiadást, továbbá Á r p e t h lovag úrnak, a titkos l e v é l t á r igazgatójának s Fiedler aligazgató u r n á k , kik segédkezet nyújtottak az eredeti p é l d á n y feltalálására s azt szives készséggel beteken át rendelkezésünkre adták.

XXX

de a többi közt leginkább használható. Magában fog- lalja az 5-ik Pentast egészen, a 6-ik I. könyvének egy részét : de a jelen kiadás 372-ik lapján az »Itaque

ubi domestica . . .« szavaktól elkezdve végig h i á n y - zik. Van két kötetben, 4-edrét. Fó' becsét teszi, h o g y Kemény megjelölte a helyeket, melyek szorul szóra megegyeznek a Bethlen által átvett helyekkel.

A többi Codexek kivétel nélkül mind haszna- vehetlen hibás másolatok") a mult századból.

Ilyenek :

a) a muzeumi, mely az V-ik Pentast, a VI. első könyvet s a Hebdomasokat foglalja magában;

b) az erdélyi muzeumi, mely ugyanezeket fog- lalja magában;

c) az esztergomi;

d) egy más nemzeti muzeumi példány a Hebdo- masok másolata;

e) a marosvásárhelyi Teleki könyvtárbeli, mely az V-ik Pentas 4-ik és 5-ik könyvét, a Vl-ik P e n t a s 1-ső könyvének meglevő' töredékét, továbbá a Heb- domasokat foglalja magában,

f) ugyanez az Akadémia könyvtárában.

g) ugyanez a marosvásárhelyi főisk. könyvtá- rában.

Azonban megjegyzendő', hogy mindezek egy és ugyanazon példányról vett másolatok — mert

s) Elégnek tartok egyetlen példát idézni, megjegyezvén a z o n b a n , hogy olyan minden lapon bőven t a l á l t a t i k : ezen helyet pl. (194-ik 1.) Michael . . . ad Cladovam Transistrianae ripae a r c e m . . . r e v e r t i t « igy adja minden mult századi másolat : »Michael t a n d e m ad Cladovam T r a n - silvaniae ripae arcem . . . revertit.« Aztán »offucium« h. »officium« ,

»inermem« h. »in crimen,« »Namen« h. »numen,« »damnatis« Ii. »deposi- tis« sat. a végetlenségig folytathatnók. Ezeknek a másolatoknak egyet- en értelmes correct lapja sincs.

Ugyanazon hibák rendesen mindenikben előfor- dulnak.

Fogja-e valaha más szerencsésebb búvár a többi hiányzó részeket feltalálni? óhajtom ugyan, de alig merem remélni. Mert minden arra mutat, hogy Sza- mosközy e műveiből más példány nem maradt fön.

Budapest, 1876. máj. 4-én.

Szilágyi Sándor.

r e r u m v n g a r i c a r u m LIBRI QUI E I S T A N T .

V O L U M E N I - X J M (1566—1586.)

M O N V M . H V N Ö . H l S T . S L K I P T . X X I .

LIBER PRIMVS.

Quo tempore Sulimanus, Turcarnm Imperator, septima eademque ultima in Vngariam expeditione Zigetum et J u l a m oppugnabat, per idem omnino tempus Joannes quoque secundus, Transiluaniae Princeps Turearum Tartarorumque adiutus copijs.

quas ä Sulimano impetrauerat, Tokaium arcem in ditione magis qukm parte Transiluanici imperij sitam, acerrima obsidione cinxerat. I t a enim putabat f'ore, ui cum tot eodem tempore, Vngaricae ditionis arces op- pugnarentur, Maximiiianus Caesar, auxilio ijs Omni- bus ferendo par esse non posset. Nam quantum co- pias diuideret, tantum de uiribus diminueret: et ue- luti fluuius in multos distractus extenuatusque riuos.

sic ille uires dispertiendo se ipso imbecilliorem se redderet adeoque exarmaret; proinde etiam aequiorem hosti locum ad certamen esset daturus. Ita cum om- nes conaretur iuuare, nullius compos uoti, copias quas haberet, in summum discrimen adduceret. Et Maximiiianus quidem, ubi primum impérium inijt totus auersus ä belli studijs, dum consilio magis quäm uiribus rempublicam gubernare Byzantinique tyranni animum munere tributi conciliare sibi annititur, rem Vngarorum paene praeeipitauit: prorsus u t necpace.

quam omni studio et diligentia exquirebat, frui; nec bello propulsando par esse potuerit. Nam Ferdinan-

1*

Oldaljegy- zet egy ké-

sőbbi kéz- , t ö l : I n quo

r e f e r u n t u r ' a c t a ab A-o j 1558usque ad Annum

» 1570.

» Alább j ugyanazon kézzel: to-

^ t o autem h o c Volu-

t m m e ex- p o n u n t u r g e s t a ad A n n u m

1586.