Pannonhalmi Szemle 1937

470  Letöltés (0)

Teljes szövegt

(1)

PANNONHALMI SZEMLE

MEGJELENIK ÉVENKÉNT ÖTSZÖR A M A G Y A R KATOLIKUS KULTÚRA ÉS A BENCÉS SZELLEM SZOLGÁLATÁRA

Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. STROMMER VIKTORIN Dr. MIHÁLYI ERNŐ

T A R T A L O M .

TANULMÁNYOK.

BLAZOVICH JÁKÓ : Satan redivivus.

MAYER SIXTUS : Az örökléstan eugenikai vonatkozásai.

Dr. LOVAS ELEMÉR : Pannonhalma környéke az ó- és középkorban.

Dr. JUHÁSZ GERGELY: A magyar nyelv középponti szerepe a reformkorban.

FIGYELŐ.

Dr. KÜHÁR FLÓRIS : Római levél. A romok ihlete.

Dr. KARSAI GÉZA : A vallásos néprajz fellendülése.

KÖNYVEK.

Nevelés. — Történelem. — Társadalomtudomány. — Vegyes.

BENEDICTINA.

Rendi hírek. — Halottunk.

1937. XII. EV. 1. SZ.

A P A N N O N H A L M I S Z E N T B E N E D E K - R E N D K I A D Á S A P A N N O N H A L M A .

(2)

A PANNONHALMI SZEMLE

a pannonhalmi Szent Benedek-Rend kiadásában évenként ötször jelenik meg.

Főszerkesztő: Dr. Strommer Viktorin, tihanyi apát.

A szerkesztőbizottság tagjai: Dr. Sárközy Pál, Dr. Kocsis Lénárd, Dr. Klemm Antal, Dr. Kühár Flóris, Dr. Hegyi Dámján, Dr. Holenda Barnabás, Dr. Szalay

Jeromos, Dr. Bánhegyi Jób, Dr. Radó Polikárp, Dr. Karsai Géza.

Felelős szerkesztő: Dr. Mihályi Ernő. Felelős kiadó: Dr. Csóka Lajos.

Előfizetési ára évenként 6 pengő. Egyes szám ára 1.50 pengő. A folyóirat szellemi részét érintő küldemények a szerkesztőséghez, anyagi részére vonatkozó külde- mények pedig a kiadóhivatalhoz irányítandók. Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Pannonhalma, Győr megye,

A tíz évfolyam évfolyamonként 3 pengőért kapható kiadóhivatalunkban.

A folyóirat csekkszámlája a Győri Első Takarékpénztárnál 4475 P. Sz.

A Pannonhalmi Főiskola Évkönyvei 1910—1917.

Ára évfolyamonként, fűzve 4 P.

S z e n t Gellért

Ifjúsági hitszónoklati folyóirat.

Húsz (1898—1918) évfolyam. Ára évfolyamonként fűzve 4, kötve 5 P.

A Pannonhalmi Főiskola Könyvei.

1. Dr. Sárközy Pál: A differenciálegyenletek elméletének elemei. Pannonhalma, 1932. 107 1. Ára 5 p.

2. Dr. Vanyó Tihamér: Püspöki jelentések a magyar szt. korona országainak egyházmegyéiről, 1600—1850. Pannonhalma, 1933. 488 1. Ára 10 p.

3. Dr. Vanyó Tihamér: A bécsi nuncíusok jelentései Magyarországról, 1666—1683.

Pannonhalma, 1935. 108 1. Ára 2.50 p.

4. Dr, Sárközy Pál: Bevezetés a differenciálgeometriába. Pannonhalma, 1936.

247 1. Ára 10 p.

5. Dr. Csóka J. Lajos: Mária Terézia iskolareformja és Kollár Ádám. Pannon- halma, 1936, 328 1. Ára 7 p.

A P a n n o n h a l m i S z e n t - B e n e d e k - R e n d T ö r t é n e t e . — Szerkesztették : Erdélyi László dr. és Sörös Pongrác.

pannonhalmi főapátság története (996—1243.) vászonköt.

(1243—1404.)

I.

II.

III.

IV.

V.

VI. A) VI. B) VII.

Vili.

IX.

X.

XI.

XII. A)

Á zalavári apátság története . , A bakonybéli apátság története

» » » » A tihanyi apátság története

(1405—1535.) (1535—1708.) (1709-1802.) (1802-től.) (1802-től.) (1023—1548.) (1548-tól.) (1055—1701.) (1701-től.)

25-— P 23 — P 2 4 - - P 25 — P 25-— P 23-— P 30-— P 23-50 P

2 3 - P 23-— P 25-— P 25 — P 23 — P 22 — P A dömölki apátság története . .

XII. B) Az elenyészett bencés apátságok

Az egész mű ára vászonkötésben 340 — P, papirkötésben minden kötet 1 P-vel olcsóbb, az egész sorozat 326'— P.

(3)

TANULMÁNYOK.

Satan redivivus.

Blazovich Jákó.

A modern ember — a XIX. század közepétől a világháborúig t e r j e d ő évtizedek hordozója — boldog optimista, Ügy látja, hogy sok

évszázad tévelygése után végre megtalálta azt az utat, amely az emberiség biztos boldogulása felé visz. A boldogulás zálogát első sorban a rohamosan tökéletesedő ú j életapparátusban l á t j a . Az i f j ú erőktől duzzadó gazdasági rendszer, a kapitalizmus egyre bősége- sebben varázsolja elő a boldogulás első föltételeit, a különböző anyagi javakat. A liberalizmus biztos kézzel egyensúlyozza az államéletet, éberen őrködik az egyén szabadsága mint az emberi boldogság leg- fontosabb kelléke fölött. A tudomány egyrészt rohamosan növeli az emberiség szellemi, ismereti tőkéjét, másrészt a technika szédüle- tes fejlesztésével fölszabadítja illetőleg az ember igájába töri a ter- mészet lappangó erőit, Hogy pedig metafizikai nyugtalanság se za- v a r j a ezt a boldog embert, arról a fölényes materialista-racionalista világnézet gondoskodik. Puhán, zökkenők nélkül, merész remények közt siklik a nyárspolgári élet. Hol innen, hol onnan hallik a rene- sziánsz élethimnuszának r e f r é n j e : „Élni szép, élni jó!"

A nagy optimizmusnak egy sajátos áldozata volt. Amitől a kö- zépkori ember rettegett, földi és örök üdvét féltette, azt a modern ember büszke fölénnyel hallatlanba vette, A démonok világáról, a Sátánról van szó. Ez a titokzatos világ, amellyel az összes eddigi kultúrák annyit viaskodtak, a modern ember szemében megszűnt

probléma lenni. A Sátán operett-színpadokra, élclapok hasábjaira szorult. Nemcsak boszorkányok, de a bűn szolgálatában álló gonosz szellemek sincsenek. Amiben a középkori démonologia a Sátán mű- vét látta, az merően beteg, bomlott idegzet dolga s mint ilyen klini- kák kórtermeibe, idegszanatóriumokba utalandó, A modern ember a rohamos fejlődésben kibontakozó erőket oly magasra értékelte, hogy a jó és a rossz közti harcból még mindig jelentkező diszhar- móniák végleges fölbontását is tőlük várta. Victor Hugó egyik leg- szebb alkotása ,,La fin de Satan" (a Sátán vége, megváltása) címet viseli. A modern ember végzetes komolysággal hitte, hogy a démonok világának kapuit be fogja falazni, hogy az egyéni és közösségi élet földalatti gátlóit, amelyeket a mult a Sátánban személyesített meg, ki fogja küszöbölni,

Pannonhalmi Szemle ^

(4)

A k i élénkebb figyelemmel kíséri szellemi életünk kavargását, egyre sűrűbben különös tünettel fog találkozni. A XIX. században annyi fölénnyel eltemetett Sátán kezd visszajárni. A legkülönbözőbb életszférákban ú j r a démonikus erőket emlegetnek, éreznek, Egy se- kélyes, patologikusán nagy önbizaknú kor optimizmusa megtört, kezd- jük ú j r a érezni, hogy az élet egy a rombolás, gyűlölet szellemétől fe- szülő titokzatos világ szörnyű erőinek sugárzatában áll. Érdemes ezt a különös kortünetet kissé közelebbről szemügyre venni.

A nagy változás első határozottabb jelei közvetlenül a világhá- ború u t á n mutatkoznak. Különös nyugtalanság vesz erőt az embere- ken, főleg a fiatalságon. Európa-szerte egész irodalom támad, amely- nek ez a nyugtalanság a legközpontibb kérdése, A tünet finomabb elemzése meggyőz bennünket arról, hogy nem egyszerűen a háború utóhullámaival állunk szemben. A lázas nyugtalanság magyarázatát sokkal inkább abban a szellemtörténeti tényben kell keresnünk, hogy a kor lassan-lassan kijózanodik a XIX. századi optimizmus narkó- zisából, Nem kell hangsúlyoznunk, hogy a világháború sötét drá- m á j a nagymértékben siettette a kijózanodást. Véres bizonyítékát kaptuk annak, hogy a legfejlettebb civilizáció sem jelenti önmagában az emberiség nemesedését, tökéletesedését. Megismertük, hogy any- nyít magasztalt életapparátusunkban démonikus erők lappanganak, amelyek nemcsak az élet puha kíbélelésére alkalmasak, de törni, zúzni, gyilkolni, egész kultúránkat a pusztulás örvényébe sodorni is t u d j á k . A z előző nemzedékek nagy biztonsági érzése megroppant, lá- zas nyugtalanság vesz erőt a koron. Előadások, cikkek, könyvek tö- mege ad a megváltozott kor hangulatnak hangot. Nemcsak a vonagló germán Óriás ír, beszél ,,Unruhe"-ról, hanem a győztes Franciaor- szág irodalma, főleg fiatal írói g á r d á j a is az1 „inquiétude" komor kortünetével foglalkozik. Hogy a kortünet nem a szellemtörténeti di- vat egy hulláma, annak szomorú igazoló ja az öngyilkossági krónika, amely a nagy nyugtalanság nem egy halálos áldozatáról is tud.

A megtört optimizmusnak, illetőleg az elhatalmasodó pesszimiz- musnak legerősebb irodalmi megnyilatkozása kétségkívül Spengler sokat emlegetett munkája, az „Untergang des Abendlandes" volt.

Nem érdekel bennünket hic et nunc, mennyi igazságot s mennyi té- vedést tartalmaz a sokat olvasott két kötet, r e á n k nézve a munka kortünetí jellege a fontos. Annyit változott a művelt világ légköre, tudatélete, hogy a XIX. század bálványának, a kultúrának haláláról lehetett írni s a komor írással Európa egész szellemi világát lázba hozni. A német i f j ú s á g egy része ugyan máglyán égeti el a könyvet, de a világirodalom mindenütt viharosan reagál rá. A z erős hullám- zás, amelyet megindított, mindennél világosabban mutatta, hogy a fölvonultatott gondolatok, komor próféciák a kor tudatsíkjának gyúj- tópontjában állanak, hogy Nyugat szellemi világa már nem a XIX.

század kultúroptimísta csillagzata alatt mozog, hanem ú j uta- kat keres.

A megváltozott szellemi légkörben revízió alá kellett kerülnie az előző nemzedék fölényes démonologiajának is. Ha ez a revizíó

(5)

sokszor nem is jutott el a személyes Sátán elismeréséig, annyit meg kellett állapítania, hogy az egyéni és tömegi életben tevékeny erők egy része a puszta értelem számára megközelíthetetlen, titokzatos for- rásból á r a d ki, hogy ezek az irracionális erők sokszor elhatározóan markolnak bele a történelem, az egyéni életsors kerekébe, A fölvilágo- sultság, a liberalizmus merész, naiv álma, hogy a történelmet, egyéni életet szövő erők az emberiségnek zavartalan boldogságot biztosító, kiegyensúlyozott rendszerbe szoríthatók, amelynek szuverén ura az ember lesz, hogy ennek a títání kultúretikai föladatnak megoldása már csak idők kérdése, szétfoszlott. A földi élet zakatoló, hol j a j - ban, hol dalban kihangzó mechanizmusának nem az ember az egyet- len gépésze: a gépház körül egy titokzatos világ árnyai is imbolyog- nak, tevékenykednek.

* *

Az életet ezer ponton támadó démonikus erők legmeglepőbb felfödözői a mai életapparátus figyelőinek, bírálóinak sorából kerül- nek ki. Ismeretes az a mély hódolat, határtalan bizalom, amellyel a modern ember a gép világának rohamos fejlődését kísérte. Az előző nemzedék nagy álmainak letéteményese elsősorban a technika volt.

Az ú j világban, amelyet az emberi lángelme s kitartó a k a r a t terem- tett, csoda-csodát ért. Évezredeken, t a l á n évmilliókon át szunnyadó erők ébrednek hosszú álmukból s állnak be az emberi művelődés szolgálatába. A fejlődés határai szinte a végtelenben vesznek el. Min- den ú j gépcsoda ú j reményeket fakaszt. A gépember a Teremtés h a j - nalának légkörében él. S valóban, a Föld rohamosan gazdagszik, ú j javak özöne árasztja el a civilizált területeket. Még egy emberöltő- vel ezelőtt ís káromlás-számba ment volna minden szó, amely az ú j csodatevővel, a géppel szemben csak némi szkepszist, aggodalmat mert volna kifejezésre juttatni,

A technikának ma is még sok a fanatikusa. Hogy csak egy pél- d á t említsünk, az orosz Szovjet egyik legkiütközőbb jellegzetessége a machinolatría, a gép ístenítése — a bolsevizmus a vörös P a r a d i - csom megteremtését a géptől várja. De vagy két évtizede a világ szellemi életében más hangok is hallatszanak. Komoly korfígyelők rámutatnak azokra a sötét veszélyekre, amelyek az emberiséget a technika világa felől fenyegetik. Kezdünk ráeszmélni, hogy a gép nemcsak az emberi fejlődés ú j úttörője, hanem démonikus erők hor- dozója is. „Die neuzeitliche Technik ist von Bösen" — állapítja meg Eberle. Irodalmilag súlyos nevek hordozói a technika tüneményes világának hátterében a Sátán mozgó árnyát látják. Egyet a sok kö-

zül meg kell szólaltatnunk.

1934-ben jelent meg Werner Sombart „Deutscher Sozializmus"

című munkája. A szerző világirodalmi viszonylatban is egyike a leg- ismertebb nemzetgazdászoknak és szociológusoknak. Nevét nem egy a német irodalom határain túl is jól ismert munka viseli homlokán.

Még akinek e munkákkal szemben kifogásai vannak, annak is el kell

(6)

ismernie, hogy az irodalom Sombartnak értük hálával adós. Emlí- tett m u n k á j a nagy hullámokat vert, amint ezt a külön füzetben meg- jelent ismertetések, bírálatok igazolják, A munka egyik fejezete ,,Der Turmbau von Babel" címet viseli. A fejezetben Sombart szokott szel- lemességével ad szemléletes vázlatot arról a pusztításról, amelyet az „ökonomiai korszak" (,,das ökonomische Zeitalter") a szellemiek, lelkiek terén végzett. ,,Nur wer a n die Macht des Teufels glaubt, kann verstehen, was sich in den letzten anderthalb Jahrhunderten in Westeuropa und Amerika zugetragen hat. Denn nur als Teufelswerk kann gedeutet werden, was wir erlebt haben". A Sátán ásta alá egyre szélesebb körökben az Istenbe, a másvilágba vetett hitet. A Sátán ta- szította a kort abba a szabadságbódulatba, amely a liberalizmusban tombolta ki magát s okozott mérhetetlen károkat, A Sátán szította föl azokat az alacsony ösztönöket, amelyek a modern embert a pénz, az anyagi javak rabszolgájává süllyesztették, A Sátán iskolájából hozta a kor azt a technikát, amellyel ,,,valóban csodákat művelni, he- gyeket áthelyezni, földrészeket eltolni tudott". Negyedszázaddal ez- előtt így még alig lehetett volna írni. Kortüneti szempontból különö- sen jellemző, hogy Sombart könyvének éppen ez a része a munkás- világban is élénk, erős visszhangot keltett, A démonok világa tehát már nem azonos a mesék világával — nem is pszichopatologia,

Üj világháború réme lóg állandóan a fejünk fölött. V a j h a Isten jóságos keze elűzné ezt a szörnyű felhőt. De ha mégis ránk szakad, a ma még szkeptikusoknak, fölényeseknek is lesz módjuk meggyő- ződni arról, minő sötét, sátáni erők lappanganak technikánkban, hogy a „világ fejedelme" nem fantom, hanem döbbenetes valóság,

* »

Napjaink szóbanforgó szellemtörténeti tünete élénken tükrö- ződik a szépirodalomban is. A Sátán szépirodalmi felfedezői nem járnak töretlen utakon. Goethe, Chataubriand, Madách, a roman- tikusok költészetében — hogy csak néhány példát említsünk — föl- föltűník az alvilág fejedelmének árnya, A XIX, század korlátlan op- timizmusa verődik vissza a szépirodalomban, amikor a romantikusok, elsősorban Victor Hugo az Evangélium elkárhozott Sátánjával szem-

ben a „megváltott Sátánról" beszélnek. A legerőteljesebben, sok- szor megrázóan tudta Dosztojevszkij festeni azt a titokzatos világot, amelynek szörnyű erői keresztül-kasul járják, torzítják, ölik az éle- tet. À materialisztikus világnézet, a mérhetetlen kultúroptimizmus elhatalmasodásával a S á t á n élcek, operettek lovagjává süllyedt, aki- nek egyetlen föladata, hogy a démonok világába vetett hit fölött mo- solygó nyárspolgárt meg-megnevettesse. De amikor ez a kultúropti- mizmus az idők súlya alatt megroppant, a Sátán szépirodalmi szerepe is megváltozott: az operett-alakból döbbenetet keltő drámai hős, gyö- kérzetével az élet utolsó mélységeiben elvesző komor probléma lett. Ha tekintetünk végig siklik az utolsó húsz év komoly irodalmi mértékkel mérhető szépirodalmi termékem, lépten-nyomon ránk döb-

(7)

bentenek a démonikus erők szüntelen munkájának sötét rajzai. Gon- doljunk csak a fordításokban az egész Európát bejáró Mauriac-, Green-regények komor világára: milyen kétségbeesett harcot vívnak hőseik az élet alattomos ellenségeivel, milyen kegyetlen végzetszerű- séggel buknak el a harcban. Emlegethetnők Wilhelm Kiefer „Auguste van Dorpe"-jét, Walther Eidlitz „Kampf im Zwielicht"-jét, „Das Licht der Welt"-jét, a flamand Gerhard Walschan műveit, Philipp de Pillicyn „Blaubart in Flandern"-jét s még számos más nevet. Az irányzat legmegrázóbb kifejezője kétségkívül Georges Bernanos ,,Sous le soleil de Satan" (a Sátán N a p j a alatt) című regénye, (A munka néhány hónapja Ijjas Antal sikerült fordításában magyarul is megjelent a Franklinnál,) Kortüneti megállapításaink e leghatáro- zottabb igazolójára részletesebben ki kell térnünk,

A regény 1926-ban látott napvilágot. Hatása szokatlanul nagy volt. Nemcsak az igényesebb francia olvasóközönségnél járt kézről- kézre, hanem más irodalmak komoly figyelmét is éveken át lekötve tartotta. Mély hatásának magyarázatát nem kereshetjük külső, alaki tökéletességében — a munka egyes klasszikus részletei mellett is ilyen vonatkozásban sok kívánnivalót hagy hátra, Nem is könnyű ol- vasmány, Meséjének fátyola mögött a legsúlyosabb emberi, világné- zeti problémák gomolyognak. A komoly olvasó le-leteszi a könyvet s reflexióktól kavargó lélekkel maga elé mered, metafizikai távla- tok igézete alá kerül — tehát nem könnyed, színes, futó irodalmi él- vezetek részese. Bernanos egy regény színfalai közt vonultatja föl a kor lelkivilágát nyugtalanító kérdések jelentős részét, ezért talált annyi olvasóra,

A „Sous le soleil de Satan" merész vállalkozás: Bernanos a mai, bámulatos lélektani felkészültséggel rendelkező regényirodalom szint-

jén mozogva regény keretei közt a k a r j a leleplezni azt a szörnyű munkát, amelyet a földi életben a Sátán szünetlenül, lázas tevékeny- séggel végez. A merész vállalkozást siker koronázta: egy a komoly olvasót fölkavaró, megrendítő erejű regényt kaptunk. A regény el- len nemcsak írásművészeti, de világnézeti szempontból is kifogások emelhetők — a könyv nem való minden kézbe! — de kétségtelen, hogy emberi létünk legmélyebb örvényeiből, legkavargóbb káoszából hoz felszínre komor tényígazságokat. A munka olvasása közben nem egyszer megfeledkezünk arról, hogy regény fekszik előttünk: egyes részei változatlanul mélyen járó vallás-lélektani, sőt metafizikai mun- kába volnának beilleszthetők. S e mellett az irodalomművészeti szem- pontból ugyancsak nagy és kényes igényeket támasztó föladatot ak- kora valószerüséggel o l d j a meg, hogy a démonok világával szemben szkeptikus vagy hitetlen olvasó sem tud hatása alól menekülni: Ber- nanos írásművészete még ez utóbbiban is ki t u d j a kristályosítani azt a tudatélményt, hogy nem képzeletszülte világban jár, hanem egy titokzatos valósággal áll kapcsolatban.

A regény mesei tartalma egy papnak, először campagnei káp- lánnak, m a j d lumbresi plébánosnak, Donissan abbénak megrendítő

élettörténete. Donissan külsőleg elhanyagolt, szegletes, szellemileg

(8)

egyszerű, igénytelen egyéniség, aki azonban szenvedélyes, izzó lé- lekkel esküdött föl Krisztus p a p j á n a k , Bernanos sokszor ,,Lumbres szentjének" nevezi. Határt n e m ismerő alázatosság, szigorú böjtök, imában eltöltött éjtszakák, vérontásig menő önsanyargatások, a lel- kek megmentésére végzett hősies, önfeláldozó munka ennek a papi életnek jellemzői. Egyetlen szenvedélye, amelynek mindent: lelki örö- met, életet sőt még a maga üdvét is kész föláldozni, a lelkek üdvözí- tése. „Nem kell a dicsőség, nem kell az öröm! még a remény sem kell . . . Fossz meg tőle, vedd el! Ha a nélkül, hogy gyűlölnélek, le- hetséges lenne, o d a a d n á m üdvömet, elkárhoznám azokért a szegény lelkekért, akiket reám, nyomorultra bíztál!"

Természetes, hogy erre a külsőleg esetlen, szellemileg gyarló, de akaraterőben, hivatásszeretetben heroikus p a p r a a Sátán kiveti a maga hálóját. Donissan abbé élettörténete a Sátánnal vívott kegyet- len, kétségbeesett, szüntelen harc, A harc nem az érzékiség, anya- giasság, hiúság területén folyik: itt a Sátán a tiszta, alázatos, eszmé- nyi lelkületű p a p p a l szemlben m á r az első támadásnál vereséget szen- vedne. A Sátán harci taktikája sokkal ördögibb. Minden törekvése, hogy áldozatát a végső kétségbeesés örvényébe taszítsa. Ezért ál- landóan szítja, éleszti benne a! Pokol mindent behálózó, mindent megsemmisítő erőinek tudatát. Donissan sokat ül a gyóntatószékben

— az isteni irgalomnak az emberiség bűnfolyamának p a r t j á r a állí- tott őrtornyában. A kegyelmes őrtoronyból azonban nem a folyam- ból kimerülök ezreit, hanem csak magát a folyamot látja. Hogy höm- pölyög, mennyi piszkot, hullát görget magával . . . S a folyam f á r a d - hatatlan táplálója, szélesítője, mélyítője a Pokol.

De elsősorban nem a nagybűnösökre vadászik a Sátán — azok úgyis az övéi. H á l ó j á t egész szenvedéllyel a szentekre veti ki.

Meglapul a remete legforróbb imájában, legszigorúbb böjtjében, leg- magasabb elragadtatásaiban is. Betolakszik a szív csendjébe, a szen- telt gyertya lángjába, a szüzek lángoló istenszeretetébe, az evangé- liumi igehirdetők leglelkesebb perceibe. Olthatatlan gyűlölettől ösz- tökélve üldözi, h a j s z o l j a az Isten felé törtető lelkeket — egész az Ég küszöbéig, az Isten kitáruló karjáig. „Jól vigyázzon, Sabiroux"

— figyelmezteti Donissan egy sötét órában egyik p a p t á r s á t — „a világ nem egy jól megépített gépezet. A Sátán s az Isten között mi vagyunk az utolsó védőbástya, amelyen keresztül az idők végezetéig támad a Pokol gyűlölete az Isten ellen. Bármilyen magasra is emel- k e d j ü n k az ima s a szeretet szárnyain, a Sátán, ez a szörnyű társ belénk kapaszkodva oda is elkísér bennünket!" Donissan a véres Ke- reszt előtt is a rémülettől megfagyottan áll. Amikor Krisztus utolsó szava is elhal s áldott feje lekonyul, ő a Sátán vérfagyasztó diadalmi k a c a j á t hallja , . ,

Mit szül a S á t á n hatalmától való remegés a szerencsétlen p a p lelkében?

Először kialszik benne minden öröm, a j k á r a fagy a mosoly. Pe- dig hogy szomjúhozza! Hogy t u d n a örülni, amikor attól kell félni, hogy a mosolyban is a Sátán kacag!? Azután fölborul lelki egyensú-

(9)

lya, megtörik békéje. Két kézzel osztogatja ezreknek a békét, csak saját-magának nem jut belőle. ,,Nincs idelenn percnyi, nincs szemer- nyi béke sem!" — nyögi vergődő lelke. Pedig hányszor tölti éjt- szakáit az öröklámpa fénye mellett a béke Fejedelmének csendes háza e l ő t t . . . A S á t á n elleni gyűlölet parazsa tölti meg színültig az életét. Pedig tudja, hogy csak gyűlölet nem nevel szenteket: ,,Az Isten csak a szeretetnek a d j a meg magát." Először csak a bűnt gyű- löli, aztán magát az életet is. E gyűlölettel ül a gyóntatószékben, e gyűlölettel rohanja meg s kergeti öngyilkosságba a Sátán egy sze- rencsétlen áldozatát, a kis Mouchettet, hogy aztán a vértől elborí- tott, halódó leányt a hitetlen apa karjaiból kiszakítsa, a templomba hurcolja s így az utolsó pillanatban a Sátán karmai közül kimentse.

E gyűlölet kergeti őt magát is a végső kétségbeesés örvényének leg- szélére. Ez örvény szélén, a kétségbeeséssel való tusakodásában is- tenkáromlóan csodajelet kér, követel az Égtől, hogy az Űr ezzel iga- zolja szerencsétlen szolgáját. A csodajel egy pillanatra megvillanik, de béke, megnyugvás a fölkavart, az őrület mesgyéjén reszkető lé- lekben e villanás nyomán sem t á m a d — a szerencsétlen pap rémül- ten menekül az istenkísértés színhelyétől. Még aznap este holtan ta- lálják meg gyóntató székében: beteg szíve megölte. Innen, az utolsó kegyetlen harcból hangzik ki utolsó imája, utolsó üzenete, itt lesz a Sátán üldözöttjéből az Isten békeolajágas s z e n t j e . . . A Sátán so- kat tud — többet, mint akiket oly kegyetlenül üldöz — de szentül, lelket-tisztítóan szenvedni nem tud. Kirabolhat, pőrére vetkőztethet, káromlásra csábíthat minket. De számunkra megmarad a f á j d a l o m , kiválasztottságunk e krisztusi jele. A Sátán szenvedése, f á j d a l m a örökké meddő. 7fTa douleur est stérile, Satan!"

Hermann Bahr jegyzi meg egyhelyütt Goethe F a u s t j á n a k Me- phisto járói, hogy az ,,ein eigentlich sehr gemütlicher, doch im G r u n d e dummer Teufel" — voltaképpen egy kedélyes, de alapjában ostoba ördög. E z t Bernanos Sátánjáról nem lehet elmondani. Hogy a Sátán- ról ilyen kép készülhetett s hogy a képnek sok a nézője, abban vi- gasztaló kortünetet látunk: a gőgös racionalizmus, bár nehezen, mé- gis csak halódik.

• *

A Pireneusi-félszigeten az utolsó nyár óta véres vihar tombol.

Harcvonalak hálózzák be sűrűen a szerencsétlen országot. Harcvo- nalakon s harcvonalak mögött bőven omlik a vér. Az áldozatok száma már a százezren túl jár. Még a ma hajszolt élettempójú, folyton újabb izgalmakat hajszoló emberének tekintete is rá-ráfagy a szörnyű dráma egy-egy jelenetére. A világ, elsősorban a katolikus világ nyug- talanul keresi a döbbenetes események valaminő magyarázatát, Hét- ről-hétre jelennek meg a világirodalom különböző folyóirataiban, sajtóorganumaiban cikkek, tanulmányok, amelyek a véres dráma rú- góiként különböző okokat vonultatnak föl. A spanyol nép sajátos, végletek közt hányódó lélektana, az utolsó 2—3 század történelmé- nek szerencsétlen fordulatai, alakulása, a nemzet túlzó konzervati-

(10)

vizmusa, a szociális kérdés bűnös elhanyagoltsága, a proletárság testi s főleg lelki süllyedtsége, a szabadkőművesség, a szociáldemok- rácia, a bolsevizmus kitartó a k n a m u n k á j a sokat megmagyaráznak.

De bármilyen magasra is értékeljük e tényezők szerepét, hatóerőit, kimerítő magyarázatot nem adnak. Még ha nem is a katolikus törté- netbölcselet szemüvegén át nézzük a dühöngő spanyol vérvihart, ak- kor is érezzük, hogy itt titokzatos erők végeznek kegyetlen munkát.

Egy német újság, a „Deutsche Allgemeine Zeitung" 1936. szept.

27.-i száma (1. Schönere Zukunft XII, évf. 4. sz.) Reinhold Schnei- der tollából vezércikket hoz, amely a spanyol eseményekkel foglal- kozik. Néhány mondatát ideiktatjuk. „Amikor azt olvassuk, hogy a vörös hordák Spanyolországban földúlják a sírokat, kiszórják s meg- gyalázzák a holtak csontjait, nem szabad elfelejtenünk, hogy itt több- ről van szó mint blaszfémiáról. E tettek mögött szörnyű gyűlölet iz- zik. De nem a politikai és gazdasági gyűlölet az utolsó magyarázat

— ebben a gyűlöletben sötét kétségbeesés rejtőzik, amely természe- tesen a sírgyalázókban alig nyomul föl a tudat síkjára. A gyűlölet a legszörnyűbb alakot öltötte: a hitetlenek gyűlöletévé lett a hívők- kel szemben . , . Az irigység nem a földi javaknak szól, hanem an- nak a bizalomnak s nyugodt biztosságnak, amelyet a hit ad."

A Pireneusi-félszigeten véres történelmi dráma pereg. A véres színpad kulisszái mögött a kétségbeesett gyűlölet szelleme, szörnyű erőkészletével maga a Sátán lappang s tüzel. Hogy ezt a világ is kezdi látni — Reinhold Schneider nem áll egyedül — ez a spanyol megpróbáltatások egyik szomorú vigasza.

*

• *

Anatole F r a n c e egyik a l a k j a ezt a kérdést intézi szereplő-tár- sához: „Hiszed-e, hogy van ördög?" A felelet így hangzik: „Egész eddig nem tudtam róla, de ettől a perctől, hogy megnevezted, hidd el, testvér, létezik!" Szeretnők, ha Anatole France platonizáló szel- lemeskedése napjainkra mindenestől alkalmazható volna. Szeretnők, ha a kor nemcsak gyakrabban és komolyabb keretek közt emlegetné a világ félelmetes fejedelmét, mint az előző nemzedék tette, hanem ha valóban rendületlenül hinne is létében, A Sátán létébe vetett hit a keresztény hitrendszer lényegi tartozéka. Nem kereszténység az, amely „alig meri mosoly nélkül kiejteni a Sátán nevét" (Bernanos), Nem a középkori boszorkánypöröket sírjuk vissza, de a Sátán nevét csak félve, suttogva emlegető kereszténység sem eszményünk. A Sátán valóság, az egyéni életnek s az emberi történelemnek szörnyű té- nyezője, Legyőzésének egyik első feltétele létének biztos tudata.

(11)

Áz örökléstan eugenikai vonatkozásai.

Mayer Sixtus.

A biológiai-élettani tudományok terén (növénytan, állattan, em- bertan) a mult században óriási jelentőségű fejlődés történt. Ilyen m i n d j á r t magának a fejlődés gondolatának érvényesülése, mellyel Lamarck, m a j d Darwin s sokan mások kísérelték meg az élővilág mai megjelenési formáját megmagyarázni. Ez valóságos forradalmat idé-

zett elő. Két ellentétes táborra különítette a természetkutatókat, kik mellette, illetőleg ellene foglaltak állást. Oly nagyjelentőségű ez a tudományos megmozdulás, hogy hatását éreztette a legkülönbözőbb tudományokban. Hogy voltak, mint minden forradalmi megmozdulás- ban nagy eltévelyedések, s hogy sok mindenben többet ártott mint

használt, forradalmi természetéből önként következik. A nélkül azonban, hogy most mellette, vagy ellene foglalnánk állást — jelen- legi sorainknak nem ez a célja —, annyit mindenesetre leszögezhe- tünk, hogy minden tévedése, túlzása mellett, jó hatása s komoly eredménye is volt. Sok egyéb mellett legfőkép az, hogy nyugodni nem tudó, törhetetlen keresést, kutatást, kísérletezést indított meg, hogy az ú j tannak bizonyítékokat szolgáltasson. Ez a nagy szorgalom nem volt hiába való. Ha közvetlen célját, a fejlődés kézzelfogható bebizonyítását nem is érte el, annyit mindenesetre igen, hogy a biológiai tudományok minden irányban hatalmas fejlődésnek indul- tak, különösen kísérletező irányban, ismereteink e téren hihetetlen mértékben gyarapodtak. Ennek a mozgalomnak legtermékenyebb h a j t á s a az örökléstan tudományának, mint ú j tudománynak a kiala- kulása volt. Ugyanis a fejlődéstannak egyik sarkalatos kérdése, hogy milyen tulajdonságok öröklődnek? Kezdtek tehát ebben az irány- ban kutatni. Ez ösztökélte Mendelt is arra, hogy vizsgálja, miként viselkednek két élőlény kereszteződésekor a szülők különböző tu- lajdonságai? S mint ismeretes, ez vezetett a híres Mendel-féle örök- lési törvények felfedezéséhez. A múltban az öröklés jelenségeit a véletlen játékának, a materialisták e „deux ex machina"-jának tu- lajdonították. Az akkor még teljesen ismeretlen ágostonrendi szerze- tes, Mendel Gergely, Brünnben, 1865-ben egy kis közleményt tett közzé „Versuche über Pflanzenhybriden" címen, melyben borsófaj- tákon végzett több mint 1000 kereszteződési kísérlet alapján, a ter- mészetnek eddig szeszélyesnek hitt játékában, csodálatosan szigorú törvényszerűséget állapított meg. Sajnos, e szerény, katolikus szerze- tes 'zseniális eredményeiről a tudós világ nem szerzett tudomást.

Csak halála után 15 évvel a századfordulón terelődött rá ismét a figyelem, mikor három nagy tudós ú j r a fölfödözte. Ezzel Mendel

(12)

az örökléstan megalapítója lett s mint ilyen a brünni, ágostonrendi szerzetesapát a biológiai tudományoknak minden időkre egyik leg- nagyobb alakja. Azóta az egész művelt világ tud a Mendel-féle tör- vényekről. Innen m á r csak kis fejlődés vezetett a biológiai tudomá- nyok immár terebélyesen megnőtt f á j á n a k legfiatalabb sarjához, a z eugéníkához.

Senki sem fogja tagadni, hogy az ember, mint fizikai lény a természet törvényeinek van alávetve, mint élőlény az élettörvények- nek s így az öröklés törvényei r e á is érvényesek. Ezzel már is súrol- tuk az eugenika területét. Ennek a gyakorlatilag t a l á n legfontosabb tudománynak megalapítója Sir Francis Galton, Mendel kortársa, ki a fejlődést s az öröklést az emberre alkalmazta, hogy ezzel az em- beriségnek szolgáljon. Mert ha egyszer az öröklés törvényei az em- berre is érvényesek, akkor egy társadalom, egy nép fejlődése, jövője szempontjából mindennél fontosabb, hogy fiai s leányai egészséges, tehetséges családokból csak ugyanilyenekbe házasodjanak s hogy nagyobb számú utódot hozzanak létre, mint öröklés szempontjából kisebb értékű, vagy éppen terhelt családok. Tudni kell ugyanis, hogy nemcsak az előnyös, hanem a káros tulajdonságok is egyformán örök- lődnek, sőt lelki tulajdonságok, képességek is, akár kiválóságok, akár fogyatékosságok. Ezzel Galton megjelölte az eugenika-tudomány tárgykörét s úgy h a t á r o z t a meg, hogy az eugenika mindazon hatá- sokról szóló tan, melyek alkalmasak arra, hoy egy f a j veleszületett, tehát öröklődő tulajdonságait megőrizzék, megjobbítsák s lehetőleg a legnagyobb tökéletességre fejlesszék. Tehát az eugenika célja, hogy egy nép egészségét, rátermettségét az öröklésalkat megjobbításával emelje. Akkor pedig ennek a teljességgel gyakorlati irányú tudo- mánynak egyenesen megbecsülhetetlen a jelentősége. Hisz a kultúr- népek, az egész emberiség jövője függ ettől. Innen van az a nagyra- becsülés, értékelés, melyben napjainkban, különösen a világháború pusztításai után ez a tudomány általánosan részesül, főkép pedig a népek vezetői részéről. De nem kevésbbé fontos az eugenika alap- vető tételeinek ismerete az egyes családok, egyének szempontjából, mert a nép, nemzet családokból, egyénekből épül fel, s így azok f e j - lesztése, javítása, erősítése csak. az egyének, családok s ezek le- származottjai öröklési alkatának tökéletesítésével érhető el. Nagyon kívánatos volna, hogy minden az életbe kilépő fiatal férfi és nő főbb vonásokban ismerje az eugenika legfontosabb eredményeit, amint- hogy ez irányban vannak is már intézkedések különféle államokban, mert hisz a család boldog, vagy boldogtalan volta nagyon függ a gyermekektől. Igen sokszor tapasztalhatjuk, láthatjuk, hogy nagyon szegény családokban is boldogság uralkodik, ha a gyermekek egész- ségesek, viszont az egyébként legkedvezőbb anyagi viszonyokkal ren- delkező családok boldogságát is teljesen tönkre teheti egy szeren- csétlen gyermek.

Tehát^ mint m á r föntebb jeleztük, az eugenika a fejlődésben, a kiválogatódás gondolatában s az átöröklésben, a mendelízmusban gyökerezik, röviden, az eugenika a kiválogatódás s az átöröklés szin-

(13)

tézise az emberre alkalmazva. (Muckermann) Van fejlődés, kiválo- gatódás s ennek legfontosabb hordozója az átöröklődés, Miért is az

átöröklésnek, a mendelizmusnak van legnagyobb, alapvető fontos- ságú jelentősége az eugenika szempontjából. Ezt maga Galton is el- ismeri, Weldon zoológushoz írt levelében, ki ilyen természetű tanul- mányokkal foglalkozott; ahol megható szavakkal hódol Mendel nagy- ságának: ,,Nem hiszem, hogy lett volna ember, ki az ön m u n k á j á t job- ban értékelte volna, mint maga Mendel, ha még élne. A kedves, jó ember! Szívem mindig fölmelegszik, ha rá gondolok, kit minden mér- téken túlmenő alapossága mellett sem vettek észre, s így mint el- feledt tudós élt kolostorában. S arca oly kedves . . M i n t h o g y ily- formán az eugenika t u l a j donképen az öröklés törvényeinek alkalma- zása az emberi társadalom fejlődésére, nevezetesen ami az öröklődő sajátságok kihatását illeti az egymásután következő nemzedékekre, természetes, hogy ezek megértéséhez szükséges mindenekelőtt a Men- del-féle öröklési törvényeknek ismerete, az ú. n, hasadási törvényeké.

Itt most e törvények sejttani kifejtését, mely nagyon hosszadalmas volna, mellőzve, csak magukat a törvényeket ismertetjük röviden, melyek így könnyebben áttekinthetők s eugenikai jelentőségük meg- értéséhez teljesen elegendők. Ezen törvényszerűségeknek jellemzőbb esetei a következők: az első ilyen törvényszerűség abban nyilvánul meg, hogy ha ugyanazon tisztán tenyésző f a j két olyan f a j t á j á t ke- resztezzük, melyek egymástól egy t u l a j donságpárban különböznek, pl. a keresztezendő két növényfajta színe piros, ill. fehér, akkor ezek kereszteződéséből származó utódok, hybridek, vagy basztardok vala- mennyien a szülők tulajdonságait keverten mutatják, vagyis rózsaszí- nűek lesznek. Ha most ezeket a rózsaszínű hybrídeket, melyeket rö- viden Fx (Filíálís) generációnak nevezünk, egymásközt keresztez- zük, akkor ezek leszármazottjai, vagyis az F2 generáció tagjai három- félék lesznek; felerészben megint olyanok lesznek, mint a szülők, va- gyis rózsaszínűek, negyed-negyed részben azonban olyanok, mint nagyszüleik. P (Parentális) generáció, tehát pirosak és fehérek. Ha most ezeket külön- külön egymásközt keresztezve tovább szaporítjuk, akkor ezeknek már csak magukhoz hasonló piros, ill. fehérszínű utó- daik lesznek, tisztán tenyésznek tovább, az F2 rózsaszínűek azonban úgy hasadnak tovább, mint az Fi-beli rózsaszínűek, vagyis felerész- ben megint csak rózsaszínűek, negyed-negyedrészben pedig tisztán tenyésző pirosak és fehérek. Vázlatosan:

1 L t

(14)

Egy másik érdekes törvényszerűség az ú. n. visszakereszte- ződésre vonatkozik. Ha ugyanis az egyik hybridet, mely a két szülő tulajdonságait mutatja, az egyik tiszta ősalakkal, szülővel keresz- tezzük, a leszármazó utód felerészben a szülőre üt, felerészben a hybridre, tehát vázlatosan:

Egy harmadik törvényszerűség az előbbiek azon különös esetére vonatkozik, mikor a két keresztezendő szülő szintén egy t u l a j donság- párban különbözik, tehát tegyük fel, hogy a szín megint piros és fe- hér, csakhogy ebben az esetben e tulajdonságok nem egyenértékűek annyiban, amennyiben az utódokon nem mindkettő érvényesül, bár mindkettő átszármazik, hanem csak az egyik, azt mondjuk, hogy ilyenkor az egyik uralkodó, domináns a másik felett, mely szintén je- len van, csak rejtett, recesszív, külsőleg nem látható formában. Az Fx hybridek nem rózsaszínűek lesznek, ahol is mindkét szülő tulaj- donságai keverednek, hanem vagy csak pirosak, vagy csak fehérek, a szerint, melyik az uralkodó. Ha az ilyen basztardókat keresztezzük maguk között, akkor az eredmény úgy módosul, hogy a első eset- ben a rózsaszínűek mindig az uralkodó jellegű szülő tulajdonságát mutatják, egyébként az öröklés menete ugyanaz, tehát í v b e n az utódok 3/4 része az uralkodó. 1/4 része a r e j t e t t tulajdonságokat mu- tatja, vagyis vázlatosan, ha a piros szín az uralkodó:

Az F2-beli leszármazottakat maguk között tovább keresztezve az eredmény az lesz, hogy a fehérek, recesszivek tisztán tenyésznek to- vább, ámde a pirosak, domínansak csak külsőleg egyformák, öröklés szempontjából különböző értékűek, amennyiben a 3/4 rész piros vi- rágúaknak csak 1j4t-e tenyészik tovább tisztán, mint az első törvény- szerűség esetében, 2 h része azonban úgy hasad tovább, mint az Ft- beli píros, vagyis 1ji részben ismét megjelennek a fehérek s 3/4 rész- ben pirosak, vázlatosan:

P O x O Fi P U

v

ft • o Fr w

(15)

Visszakereszteződéskor, ha az F j hybridet az uralkodó jellegű szülővel keresztezzük, valamennyi utód az uralkodó jellegét mu- t a t j a , tehát piros lesz, a recesszív szülővel visszakeresztezve az utó- dok 7a részben a recesszív, 1j2 részben az uralkodó szülő tulajdonsá- gait m u t a t j á k . Vázlatosan:

Minden sajátság hordozóját tényezőnek hívjuk, tehát azt a va- lamit, ami okozza, hogy ilyen vagy olyan sajátság megjelenik a gaz- dáján, Minden sajátságnak legalább 2 tényező a hordozója, vagyis egy pár. Minden élőlény ugyanis a megtermékenyítéskor két szülője ivarsejtjeinek egyesüléséből jön létre, ámde mindegyik ivarsejt hor- dozza gazdája mindenegyes sajátságának egy-egy tényezőjét s így egyesülésük után minden sajátság két tényezővel van képviselve. Az ivarsejtek keletkezésekor azonban a tényezőpárok ismét elválnak egymástól s egyenkint jutnak az egyes ivarsejtekbe. Ez Mendel híres, a gaméták tisztaságának törvénye. Ennek segítségével Mendel zse- niális módon, egyszerűen tudta értelmezni törvényeit. Jelöljük a té- nyezőket betűkkel, ha uralkodók naggyal, ha rejtettek, kicsivel. Ak- kor pl. a piros virágot röviden így jelölhetjük J p p j , a fehéret pedig

F F , az ivarsejteket (^p) (JK: és ( F ) ( j ^ , világos, hogy ezek egyesüléséből csak PF jöhet létre, ami rózsaszínt ad, mert mindkettő érvényesül. Ennek ivarsejtjei azonban már kétfélék lesznek Çp) Q p és (^p) ( f j ezek aztán már négyféleképen egyesülhetnek, nevezetesen a P tényezőt tartalmazó petesejtet megtermékenyítheti mind a P, ( p ) , mind az F, ( P j tényezőt tartalmazó megtermékenyítő sejt egyforma eshetőséggel s az eredmény [pp| ill, P F lesz. Ugyanígy megfordítva is a ( F ) petesejtet

è

ill. ( F J szerkezetű sejt termékenyítheti meg s az eredmény ezúttal FP ill. F F lesz. A végső eredmény tehát 1 P P , 2 P F s 1 IFF] lesz, ugyanúgy, mint az első törvényszerűségnél láttuk; vázlatosan:

(16)

Fi 1

Az ivarsejteket nemre való tekintet nélkül gamétáknak mondjuk, az egyesülésükből létrejött sejtet zygótának. Beszélünk még homo- és heterozygótáról, mikor valamely sajátságnak megfelelő tényező- pár tagjai a zygótában ugyanolyanok, pl. PP , FF homozygótáról, egyébként heterozygótáról, pl. PF

Ezek röviden azok az alapvető törvényszerűségek, Mendel-féle törvények, melyeken az egész örökléstan s eugenika fölépül, összes, csodálatos jelenségeivel együtt, melyek ismeretével az eugenika főbb eredményeit is megérthetjük. Természetesen a valóságban leg- ritkábban ilyen tiszta s egyszerű az öröklés menete, mert hiszen leg- többször nagyon sok tulajdonságban tér el a két szülő s a különböző tulajdonságok a legkülönbözőkép módosíthatják egymást, mikor is va- lamely tulajdonság több tényezőtől függ. Amikor valamely külső tu- lajdonság csak egy tényezőpártól függ, akkor monofaktoriális örök- léssel van dolgunk, ha többtől, polyfaktoriálissal. Az embernél mono- faktoriális öröklődő sajátságok legtöbbnyire a beteges természetűek, miért is ezek öröklése legjobban ismert. A tényezők külső hatását sokszor módosítják azonkívül a külső körülmények, úgy, hogy az eredmény látszólag egészen más, mint amit a mendeltörvények alap- ján közvetlenül várnánk, de ezek figyelembe vétele mellett a Men- del-féle törvények mindig szigorúan érvényesülnek. A modern örök- léstan feladata éppen az, hogy kutassa s kimutassa azokat az oko- kat, amelyek miatt az öröklés menete látszólag, de csak látszólag, el- tér a Mendel-féle törvényektől.

Lássuk tehát ezek után, miként is érvényesülnek ezek a törvé- nyek az ember esetében s mik a gyakorlati következményeik.

Az ember esetében az eugenika nem csekély nehézségekkel áll szemben, nevezetesen, az emberrel nem végezhetünk tetszésszerinti kísérleteket, hanem csak regisztrálhatjuk az önként adódó jelensége ket. Már pedig a különböző sajátságok öröklési viszonyait csakis ke reszteződési kísérletekkel lehet kibogozni, így különösen azon saját ságokét, melyek több tényező összeműködésétől függnek. A z ember nél általában a normális, egészséges tulajdonságok ilyenek, mint pl a f a j i jellegek: a testalkat, a bőr színe, a h a j színe, mineműsége, a

(17)

koponyaalkat stb., miért is ezekről öröklési szempontból keveset tu- dunk. Itt van pl. két érdekes eset az ember bőrének színét, és test- nagyságát illetőleg. Ha pl. egy fehér európai fekete négerrel össze- házasodik a Mendel-féle törvények a l a p j á n azt kellene várnunk, hogy a gyermekek vagy fehérek, vagy feketék lesznek, miután az em- bernél a f a j i tulajdonságok mindig dominánsak. Az eredmény azon- ban egészen más; nagyobb számú gyermek esetében ugyanis a leg- különbözőbb közbülső fokozatok jönnek létre s a tiszta feketék és fe- hérek ép oly ritkák, mint minden közbülső alak. Hasonlókép minden- napi tapasztalat, hogy a szülők nagysága s a gyermekeké közt látszó-

lag semmi öröklődő összefüggés nincsen, amennyiben kis szülőknek lehetnek nagy gyermekei s megfordítva. Hogyan hozható ez mégis összhangba a Mendel-féle törvényekkel. Kitűnt, hogy ilyen mennyi- ségi tulajdonságokat legtöbbször több, egy irányban ható tényező okozza, melyek közül a szülők mindegyike csak néhányat tartalmaz s ezért kisebb termetűek lehetnek, viszont a gyermekek egynémelyiké- ben több, vagy valamennyi találkozhat s akkor a nagyságuk a szü- lőkét tetemesen fölülmúlhatja. Ezek még elég egyszerű esetek, a legtöbb még sokkal bonyolultabb. Több száz tényező-különbség is lehet külsőleg egyébként nem nagyon különböző emberek között, mert mindegyik csak nagyon kis eltérést okoz. A kultúrnépeknél a köl- csönös keveredés következtében mindenegyes ember annyira hetero- zygóta, hogy mindegyik e sok tényező más és más kombinációját képviseli s ezek szételemzése még kísérleti lehetőség mellett is szinte lehetetlen. így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy ugyanazon e m b e r f a j t á n belüli egyének házasságából származó utódokra nézve még csak kis valószínűséggel sem t u d j u k előre megmondani, hogy milyenek lesznek normális külső sajátságaik, pl. az orr. Egyedül Kö- zép-Európában ugyanis az orrformának nem kevesebb, mint 20 kü- lönböző mendelező bélyegét állapították meg, ami 220 = 1,048,576 homozygóta kombináció lehetőségét jelenti, tehát legalább ugyan- ennyi különböző orrformát. Abban az esetben ugyanis, mikor a horno- és heterozygóta állapot külsőleg nem különbözik, a lehetséges f o r ' mák száma 2 hatványozva a tényezők számával, vagyis a kombiná- ciók összegével. Ahhoz már most, hogy meg tudjuk mondani a Men- del-féle törvények alapján, mennyiben fognak hasonlítani az utódok a szülőkhöz, tudni kellene először, mely tényezők vannak jelen a szü- lők mindegyikében, ami, emberről lévén szó, lehetetlen. De tegyük fel, hogy valamely gyakorlott genetikus le t u d j a őket olvasni, még mindig csak annyit tudnánk előre, hogy nagyszámú utód esetében a lehetséges kombinációk hogyan fognak szétoszlani az utódok között.

Az embernél rendesen csak néhány utódról lévén szó, nem lehetet- len, hogy éppen az a kombináció jelenik meg, mely még nagyszámú utód alkalmával is a légritkábbak közé tartozik. A gondolkodó ol- vasó ezek után joggal támaszthat nehézséget, hogy t. i. ha így áll a dolog, akkor szinte elképzelhetetlen, hogy embernél valaha is ha- sonlóság legyen az utódok és szülője között, holott a tapasztalat mé- gis igen gyakran az, hogy a gyermekek rendkívül hasonlítanak a szü-

(18)

lök valamelyikéhez, Ennek is megvan, összhangban a Men del-féle törvényekkel, a maga magyarázata. Ha a tényezők mind egymástól teljesen függetlenül öröklődnének, mendeleznének, akkor a hasonló- ság esetei tényleg a legritkább jelenségek volnának. Ma már azon- ban biztosan tudjuk a kromoszóma kutatásokból, hogy az ember öröklődő bélyegei, nagyrészt egymással kapcsolva, mintegy csopor- tokban származnak át, úgyhogy ez a körülmény lényegesen leszál- lítja a lehetséges kombinációk számát, s épp ezen az alapon várható az ember normális testi s f a j i tulajdonságai öröklődésének a tisztá- zása, E téren az eugenikára még nagy feladat vár.

Még nehezebb kérdés a lelki sajátságok öröklődésének a kér- dése, Itt természetesen az öröklődés nem magára a lélekre, mint szellemi lényre vonatkozik, hanem csak olyan értelemben, amennyi- ben a léleknek tehetségei kifejtésénél okvetlen szüksége van a tesi szerveire. Ily értelemben azonban szoros összefüggést látunk a lelki képességek s a testalkat öröklődése között. Ezt m u t a t j a a minden- napi élet számos esete, mikor egyes családokban a gyermekek te- hetség dolgában oly feltűnően egyeznek, viszont a különböző csalá- dok gyermekei ugyanígy különböznek. De legszebb bizonyítéka a lelki sajátságok ily értelemben vett öröklésének a genealógiai kutatások- nak az a számos, jól ismert esete, amikor egyes családokon belül bi- zonyos szellemi tehetség, kiválóság több nemzedéken át oly feltűnően öröklődik. Közismert pl, a zenei tehetségnek a híres Bach családon belül való öröklődése, ahol 120 egyén közül nem kevesebb mint 34 tűnt ki a zene terén. Ezt látszanak bizonyítani az ikertestvérek vizs- gálatai is. Az ikrek vizsgálatának különösen óriási jelentősége van az eugenikában, főkép az ú, n. egypetéjű ikreknek, akik egy pete rendellenes kettéosztása ú t j á n keletkeztek. Mivel az ilyen ikrek egy közös petéből fejlődtek, öröklési alkatuknak teljesen egyeznie kell.

Közöttük esetleg később fellépő különbségek csak a környezet hatá- sainak tudhatók be, így tehát az egypetéjű ikrek lehetségessé teszik az öröklődő tényezők s a környezet hatásának éles szétválasztását.

Különösen Verschuer O, végzett sok ily kísérletet ikrekkel.

Mint látható, az eugenika a normális, f a j i s lelki tulajdonságok örökléséről a genetikai kutatások jelenlegi fejlettsége mellett bizto- sat aránylag keveset tud mondani; annál többet azonban a rendelle- nes, beteges tünetek örökléséről, úgyhogy az eguenetíkának egyelőre ez a legjobban művelt s ismert területe és ugyanezért inkább csak negatív, tiltó jellegű irányításokkal tud szolgálni, de itt aztán annál hathatósabban, az ember, a faj, a nép egészségének, fejlődésének, szaporodásának. Ennek a körülménynek az öröklődéstani alapja az, hogy ezeket a beteges tüneteket legtöbbször csak egy tényező jelen- léte okozza, vagyis monofaktoriálisan öröklődnek s így könnyebben elemezhetők s állapítható meg viselkedésük az átöröklődés folya- mán, Itt természetesen nem ismertetjük mindazon betegségeket, me- lyeknek átöröklődő volta eddig bebizonyosodott, hanem csak néhány jellegzeteset. melyeknek alapvető genetikai jelentőségük van. Még megjegyezzük, hogy, mikor betegségek átöröklődéséről beszélünk,

(19)

nem úgy értjük, hogy maguk a betegségek, mint ilyenek öröklődnek, hanem a betegség szervezeti alapja, úgyhogy ha a külső feltételek később megvannak, szinte biztos, hogy megjelenik, tehát gyakorlati- lag helyesen beszélhetünk betegségek átöröklődéséről.

Az ember esetében az az általánosan e l t e r j e d t vélemény, hogy egészségi állapotát, betegségét csak külső körülmények, tényezők ha- tározzák meg. A z t hisszük pl., hogy aki tüdővész bacíllusokat lehel be, tüdővészt kap, aki meghűl, influençât, aki megerőlteti magát, szívgyengeséget, aki sok húst eszik, köszvényes lesz stb. s e néze- tek általában nem ís helytelenek s bizonyos, hogy az említett körül- ményeknek, mint külső tényezőknek van többé-kevésbbé ilyen hatá- suk, Csakhogy sokkal fontosabb szerepet játszanak ilyenkor az ezek- nek alapul szolgáló öröklött hajlamok. Ezt megint az egypetéjű ikrek megfigyelése derítette ki. Számtalan eset ismeretes, hogy két, egy- petéjű ikertestvéren, kik évek hosszú során egymástól távol éltek, ugyanazon beteges elváltozások léptek fel, pl. ugyanazon a szerven lépett föl rák, vagy t ü d e j ü k ugyanazon a helyen mutatott tuberkulo- tikus elváltozást, Verschuer O. vizsgálatai szerint 127 ikerpárnak több, mint 2/3-a ugyanazon tüdővészféle betegségben pusztult el. Az egypetéjű ikrek eseteiben az ilyen megegyezések annyira gyakoriak és egybevágók, hogy szabálynak vehetők. Fentebb meg már említettük, hogy az egypetéjű ikreknél legtöbbször a beteges lelki elváltozásokra is ugyanez áll, úgyhogy, ha az egyik testvér valamely kihágás miatt a büntetőbíróság elé kerül, a pontosabb vizsgálat rendesen a másik testvérnél ís hasonló hibákat állapít meg, Természetesen a környe- zetnek is van az öröklődő alkattól független hatása, mely az ered- ményt lényegesen módosíthatja. Ha pl. két egypetéjű ikertestvér a fertőző betegségekkel szemben egyformán hajlamos konstitucíót örö- köl, de az egyik a trópus alatt telepedve meg, álomkórban pusztul el, senki sem fogja várni, hogy a másik itthon m a r a d t testvér a köl- csönös öröklődött alkat míatt valószínűen ugyané bajban fog elpusz- tuli, miután az álomkór a trópusok bizonyos vidékeihez kötött beteg- ség s nálunk nem is fordulhat elő, mert sem kórokozója, sem terjesz- tője nem él nálunk.

De ismerünk több betegséget, rendellenességet, amelyekről nem- csak közvetlen megfigyelés a l a p j á n általánosságban tudjuk, hogy öröklődnek, hanem amelyek öröklődési menetét egészen pontosan is- merjük, m. p, törzsfákból merített adatok alapján, melyeket azután állatokon s növényeken pontosan tanulmányozott s ismert esetekkel vetettek össze. így kiderült, hogy a föntebb vázolt legegyszerűbb Mendel-féle törvények szerint viselkednek. Ezek az eugenika leg- biztosabb s eddigelé a legfontosabb eredményei, így tudjuk, hogy a dominancia törvénye szerint öröklődnek a fiatalkori cukorbetegség, a basedowkór, az angolkór, a nephrozis nevű vesebetegség; a torz- képződmények közül a nyúlajak (hasadt ajak), a farkastorok (hasadt szájpadlás), a rövidujjúság, a zöld hályog, a farkasvakság s sok más eset. Ilyen esetekben a törzsfa átvizsgálásából kitűnik, hogy vala- mennyi beteg egyénnek beteg volt az egyik szülője; egészséges egyé-

Pannonhalmi Szemle 2

(20)

nek utódai, ha maguk beteg egyénektől származtak is, hisz 25%-ban, ilyenek is me jelenhetnek, sohasem betegeik; olyan családokban, me*

lyekben egészséges s beteg egyének egyaránt előfordulnak, a beteg s egészséges egyének száma megközelítően egyenlő, ha, mint legtöbb- ször, a beteg szülő egészséges egyénnel kötött házasságot. Mind olyan jelenség, melyek teljes összhangban vannak a Mendel-féle törvények azon esetével, mikor az uralkodó jelleget mutató Fí utódot, az ural- kodó jelleget nem tartalmazó szülővel visszakeresztezzük. V. ö. a negyedik vázlatot. Igen fontos gyakorlati tanulság ebből az, hogy az egészséges, normális egyén nem t u d j a átszármaztatni a betegséget akkor se, ha egyik szülője beteg volt s egyszer megszabadulva a betegségtől, attól továbbra is ment marad s nyugodtan összeházasod- hatik bármily más normális egyénnel, nem kell félnie, hogy bárme- lyik gyermeke ily betegségbe fog esni.

Nem így a rendellenességek egy más csoportjánál, melyek a recesszív öröklési menetet követik, mint pl. a rák, süketnémaság, a szemek beteges kicsisége, hiánya, a vakság némely esete. Ilyenkor egy egész nemzedék ment lehet a bajtól, úgyhogy csak az unokáknál jelenik meg újból. Ez esetben tehát egészséges szülőknek beteg gyermekeik születhetnek, s ezért, a szülőket ilyenkor konduktorok- nak, átvivőknek mondjuk. Ugyanis, ha a két szülő olyan családokból származik, melyek mindegyikében előfordult a betegség, könnyen le- het, hogy mindenik szülő recesszív, rejtett módon h o r d j a magában a betegség tényezőjét, s az utódoknál megvan a lehetősége annak, hogy valamelyikben a két r e j t e t t tényező találkozik, melyek azután így homozygóta állapotban külsőleg is megjelennek. Mivel pedig ez a lehetőség rokon házasságoknál van meg leginkább, érthetjük az ilyen házasságok veszedelmes, tilos voltát. Ilyen e csoportba tartozó betegség a félelmetes vérzékenység, haemophilia, mely a recesszív öröklés egyik legjobban ismert s sajátságos esete. Itt ugyanis a be- tegség nemcsak recesszív módon, hanem egyszersmind az egyik nem- hez kötve öröklődik csupán. Ez itt annyit jelent, hogy mindig csak a férfi nemet éri a betegség, de az átvivők mindig a nők. Ritkán beteg nő is akad az utódok közt, ha, mint a fentebbi esetben, vérzékeny férfi, rokon házasság alkalmával a betegséget rejtve hordozó nőt vesz feleségül, a fiúk azonban ilyenkor mind betegek lesznek. Egyéb- ként a betegséget rejtve hordozó, de egészséges nők s egészséges fér- fiak házasságából felerészben beteg fiú származik, a leányok ugyan mind egészségesek lesznek, de a betegséget rejtve hordozók. Ha mind a két szülő beteg, akkor csak beteg gyermekek származhatnak ilyen házasságból.

Öröklődés szempontjából azonban az embernél teljesen kikuta- tott s ismert öröklődő tulajdonság csak egy van s ez a vércsoport- sajátság, Ha egy állatnak vérét egy másik állat vérsavójával hozzuk össze, akkor az előbbi vérének vörös vértestecskéi az utóbbi széru- mában összecsomósodnak, agglutinálnak. Ez a folyamat igen sokszor ugyanazon f a j o n belül is bekövetkezik s így az embernél is igen sok esetben, ha az egyik ember vérét egy másik ember vérsavójával hoz-

(21)

zuk össze. Ilyen alapon az embereket négy csoportba oszthatjuk. A z első csoportba azokat soroljuk, kiknek vértestecskéit a 2., 3., s 4.

csoportbeliek vérsavója agglutinálja, de ennek széruma a többiek vértestecskéit nem, tehát pl. az ilyen emberbe bármely másét öm- leszthetem b a j nélkül, mert az idegen vérsejteket nem csomósitja össze, de már megfordítva, idegen emberbe nem vihetem át, kivéve természetesen saját csoportbeliébe, mert az idegen vérsavó összecso- mósítja őket, A 2. csoportba azok tartoznak, akiknek vértestecskéit a 3. s 4. csoporté csomósitja, viszont s a j á t széruma az 1. s 3. csoport vértestecskéit, A 3. csoportba azok, kiknek vértestecskéit a 2. s 4. cso- port széruma csomósitja, s a j á t széruma pedig az 1. s 2. csoport vér- testecskéit. Végül a 4, csoportba, kiknek vértestecskéit egyik csoport széruma sem agglutinálja, de s a j á t széruma az összes többiekét, a maga csoportbeliéit megint kivéve. Ennek vérét bárkibe lehet ömlesz- tení, hisz vérsejtjeínek nem árt az idegen szérum, de maga csak sa- ját csoportbelitől fogadhat el vért, a többiek vérsejtjeit ugyanis agglu- tinálja. Ha az egyes csoportokat egymásután AB, A, B, O-val jelöl- jük, akkor e viszonyokat táblázatban áttekinthetően a következő mó- don tüntethetjük fel:

ÍÜT

AB A fi 0

AB

CD A + 4 -

«C B 4 - 4 -

0 4 - 4 - 4 -

Méhelyi sémája szerint:

©

mely azt tünteti fel, hogy az első csoport vért bármelyiktől fogadhat el, de egyiknek sem adhat. A 4,-nél épp fordítva, míg 2. s 3,, 4-től elfogadhat, de csak l - n e k adhat. Eugenikai szempontból a vércsopor-

toknak abban van a jelentősége, hogy miután e reakcióbeli különb- ségek nemcsak a vérsejtekre, hanem az összes testsejtekre is érvé- nyesek s öröklődő sajátság, leendő házasságoknál figyelembe veendő.

Amennyiben a férfi véradónak, a nő vérbefogadónak számít, nem tekinthető hygiénikus s eugenikus szempontból előnyös házasságnak pl. 1. csoportbeli férfinek 2. csoportbeli nővel való házassága, for- dítva annál inkább. Ez a magyarázata bizonyos emberfajták közötti egyáltalán nem kívánatos házasságok áldatlan voltának,

A vércsoportok öröklődése teljesen tisztázott dolog, mert arány- lag egyszerű törvényszerűséget követ s rendkívül egyszerű bárkinek vércsoportját megállapítani. Nem kell hozzá más, mint 2, s 3, cso- portbeli szérum, s a kérdéses emberből parányi csepp vér, amihez a

(22)

legkisebb tűszúrás is elég. A vércseppecskét összekeverjük a k é t f é l e vérsavó egy-egy csöppjével. Ha egyikkel sem kapunk csapadékot, a z illető 4. csoportbeli, ha mindkettővel ad csapadékot. 1, csoportbeli- ről van szó, ha a 2. savóval a d csapadékot, a 3. csoportba, ha a 3»

savóval ad, 2. csoportba tartozik, A vércsoportok öröklődése két té- nyezőtől függ, A - és B-től. Ha mindkettő hiányzik, az illető 4. cso- portbeli, ha megvannak, 1, csoportbeli, csak az A-val bíró 2., csak a B-vel rendelkező 3, csoportbeli. E z é r t két 4, (O) csoportbeli h á z a s - ságából csak 4. csoportbeliek származhatnak. A 2, (A) csoportbeliek- től csak 2. s 4. csoportbeliek, ez utóbbiak akkor, ha a szülők hetero- zygóták voltak, mert:

S ez mindig pontosan így van, úgyhogy kétes apa esetében, ha egy 4,-beli nő 4. csoportba tartozó apától származónak mondja a gyer- meket, ez ellenben 3. csoportbeli, úgy az anya állítása föltétlen hamis.

Mind dominánsán, mind recesszív módon öröklődhetnek a lelki betegségek. Épp ezért öröklődésük komplikáltabb, de gondos k u t a t á -

sok mégis lehetővé teszik igen nagy valószínűséggel az öröklődési prognózist. Ezek az eugenika legnehezebb problémái, mert nehezen deríthetők ki, vagy csak nagyon későn jelentkeznek, úgyhogy az ilyen házasságok rendkívül gyakoriak, romboló hatásuk a t á r s a d a - lom szempontjából óriási, amit néhány statisztikai adat ijesztően szemléltet, Feldkamp egy amerikai J u k e s családból közöl ilyet. Nem kevesebb, mint 2120 személyt ölel föl, kik 1749 óta egy csavargó, züllött nőtől származtak. 1909-ben még 826 tagja élt leszármazott- jainak, 709-ről pontos adatokat tudott szerezni. Közülük 174 erkölcs- telen élet miatt megbélyegzett volt, 131 alkoholista, 77 súlyos b ű n - tettet követett el, 12 gyilkos, 142 szegénygondozásra szorult. Ka- tasztrofális öröklés! Egy másík pontosan ellenőrzött, ugyancsak ame- rikai eset, egy Kallikat nevű amerikai férfinek gyengeelméjű nővel való házassága, 480 leszármazott személy közül 143 gyengeelméjű volt, 24 ívó, 3 epileptikus, 3 rabló, 41 gyanús, 81 életképtelen, 46 nor- mális, Ugyanennek a Kallikat nevű férfinek egy későbbi, egészséges nővel való házasságából származó 436 személy közül csak egy szel- lemileg gyenge s két alkoholista volt.

Ilyen lelki betegség a veszedelmes ú, n. schizophrenia, mely, ha a szülők egyike az, a gyermekek 9—10%-a súlyosan, 34—42%-a enyhébben betegszik meg, ha mindkét szülő az, 53% schizophren, 29% psychopatikus. A z endogen gyengeelméjűség, ha mindkét szülő ilyen, a gyermekek 91%-ban, ha egyik szülő, 41%-ban betegszenek.

Javítóintézetek lakói 30—60%-ban ilyen családokból származnak. A

(23)

manikus depresszió nevű elmebaj, az öröklődő epilepsia inkább do- minálisan öröklődik, tehát, ha mindkét szülő ilyen, az összes gyerme- kek is ilyenek,

Bármliy keveset tudunk is még ma az ember öröklődő tulajdon- ságairól, aránylag a tudomány egész fiatal voltához képest, mégis nagyon sok, s rendkívül jelentős. Annyit az eugenetikái kutatások mai eredményei mindenesetre megállapítottak, hogy az egyes ember, család jövője s boldogsága s így a társadalomé, nemzeté, rendkívül mértékben függ az átöröklődéstől s így ennek gondozása, ápolása, biztosítása mind negatív, mind pozitív irányban élet-halál jelentőség- gel bir, A leendő ember épugy, mint minden élő szervezet, elsősor- ban az őt létrehozó gamétáktóí függ. Ámbár ezek mineműségét meg- változtatni nincs módunkban, mégis szabályozhatjuk egyesülésüket, elérhető, hogy csak az egészségesek, kívánatos tulajdonságokkal bírók kerüljenek egybe, míg a betegekét, nem kívánatosakét lehető- leg kiküszöbölve, rengeteg bajtól, nyomorúságtól szabadíthatjuk meg az emberiséget, mely mindig együtt jár a betegséggel, bűnnel. Ennek megvalósítása azonban sajnos nem egyszerű s könnyű, mint az euge- nika annyi más problémája. A z egyik nagyon radikális eszköz volna a beteg ágak kiselejtezése, azok továbbtermőképességének megaka- dályozása, a sterilizáció. Ez azonban, ha csak javíthatatlan, közve- szélyes, sexuális bűnözőkről nincsen szó, nagyon kétélű fegyver.

Tisztán természetes szempontból is pl, az a körülmény nagyon fi- gyelembe veendő, hogy beteg szülőknek is lehetnek még mindig 25—

50%-ban egészséges gyermekeik, a szerint, hogy az átöröklés me- lyik Mendel-féle törvény szerint történik s mintha csak a sors íróniája volna, igen sok kiváló emberről tudjuk, hogy beteg családból szár- maztak, Hisz már köztudomású, hogy a nagy, zseniális emberek igen

sok tekintetben betegesen abnormisak voltak s hogy igen sok kiváló ember igen fiatalon halt el, legtöbbször veleszületett, beteg, gyenge testalkat következtében, Schubert 31, Novalis 29, Bellini 33, Mozart 35, Raffael 36, Byron 36, Mendelsohn 38 éves korában. A sterilizáció másrészt azért sem vihető következetesen keresztül, mivel sok eset- ben sem az eugenika, sem az orvostudomány nem t u d j a előre megál- lapítani, vájjon öröklött, ill, öröklődő betegségről van-e szó, miért is még a legradikálisabb sterilizáció hívei is követelik, hogy mindenegyes esetben alapos vizsgálatot kell végezni, különösen a családfát gon- dosan összeállítani s átvizsgálni, hogy esetleg elhamarkodott beavat- kozással, több k á r t n e okozzanak, mint vélt hasznot, ugyan minden tekintetben nem kifogástalan, de mégis az átlagon felüli tehetségek- kel bíró egyének kikapcsolásával.

Természetfölötti szempontból meg tudjuk, hogy a lélek nem öröklődik, azt Isten mindig közvetlen teremti, A lélek ugyan rászo- rul a testre, mint eszközre tehetségei kifejtésénél, teljesen beteg test- tel a lélek sem tud nagyot alkotni, de igen sokszor kell csodálnunk, hogy gyönge, törékeny testtel a kiváló lélek még mindig mily sokra képes. Viszont ép, egészséges test nem mindig biztosítéka, a lélek egészséges, kiváló voltának. Nem is szólva arról az esetről, mikor

(24)

recesszív tulajdonságokról van szó, amikor is külsőleg teljesen egész- séges testben nagyon súlyos bajok: tényezői rejtőzhetnek. Sok lelki baj, betegség oka viszont nem öröklődő fogyatékosságokból magyará- zandó, hanem a gonosz szellemi világ hatásának tudható be, ezek pedig nem eugenikai, orvosi, hanem az Egyház kegyelmi eszközeivel gyógyítandók. A környezet hatásáról a testi tulajdonságok öröklődé- sénél már fentebb szólottunk, fokozottabb mértékben áll ez a lelki sajátságokról, A statisztikai adatok drasztikus módon bizonyítják, hogy gyöngeelméjű gyermekek nagyobb többsége a legmostohább vi- szonyok között élő, proletár családokból kerülnek ki.

A legnehezebb kérdés az eugenika számára a kétségkívül igen nagy számú öröklődő, gyengeelméjűek nagy csoportja, kik a mellett, hogy később hozzátartozóik s a társadalom számára csak terhet, gon- dot jelentenek, a legszaporábbak is. Pedig ezek gyarapodása a leg- kevésbbé kívánatos, A súlyosan elme-lelkibetegek korántsem jelen- tenek ily bajt, mert legtöbbször úgyis elkülöníttetnek s az ilyenekkel való házasságot a törvény is tiltja. Igen nehéz kérdés továbbá a tu- berkulózis és alkoholizmus esete, A tuberkulotikusok száma óriási.

Eugenetikái szempontból olyanok is tüdővészeseknek számítanak, kik egyébként egészségesek, de a betegség kórokozóit magukban hordoz- ván, kedvezőtlen körülmények között kifejlődhetik rajtuk a betegség s utódaikra átvihetik. Ittas állapotban pedig az egészséges ember is csak szerencsétlen gyermekeknek adhat életet. Mindezen esetekben a sterilizáció márcsak az esetek nagy száma miatt sem lehetséges.

Láthatjuk tehát, hogy a sterilizáció azon aránylag kisebb számú esettől eltekintve, mikor közveszélyes, sexuálís bűnözőkről van szó, nagyon is kétes eszköz s épp a legszükségesebb esetekben nem ered- ményes. Miért is az eugenikának mindig a legfontosabb módszere a positiv öröklésgondozás lesz, mégpedig a hygíénia, a nevelés eszkö- zeivel, megfelelő társadalmi s közegészségi viszonyok, különösen a családalapítás, a nép eugenikus nevelése biztosításával. A családot alapítani készülőknek még eljegyzés előtt ismerniök kell nemcsak a házasság s a család jelentőségét és magasztosságát, hanem azokat a természeti törvényeket is, melyek nélkül boldog, egészséges család nem jöhet létre. Tudníok kell ennek felbecsülhetetlen jelentőségét a nemzet jövőjére vonatkozólag. Ha az öröklődési alkatukban valóban egészséges családok fiai s leányai az eugenikus szempontok figye- lembevételével alapítanak családot, az öröklődő betegek száma ro- hamosan fog fogyni.

De nemcsak tudás, hanem akarat is kell hozzá, hogy szerintük cselekedjenek, különösen akkor, mikor egyik oldalon az eugenikai törvények tilalma, a másik oldalon gazdasági, anyagi előnyök állanak szemben. Mindkét célt legjobban szolgálja a keresztény erkölcsös ne- velés, mely mindig, ha nem volt egyoldalú, eugenikus is volt. Hisz mindig vallotta, hogy a keresztény eszmék megvalósításához egész- séges test, természet alkalmasabb. Szolgálta pedig legfőkép az ál- tal, hogy erkölcsi törvényeivel erős gátat vetett a nemi élet kicsapon- gásainak s így biztosította a házasság előtti, eugenikus szempontból

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Kapcsolódó témák :