• Nem Talált Eredményt

Magyar írók élete és munkái

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Magyar írók élete és munkái"

Copied!
722
0
0

Teljes szövegt

(1)

MAGYAR ÍROK

ÉLETE ÉS MUNKAI

A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A M E G B Í Z Á S Á B Ó L

IRTA

SZINNYEI JÓZSEF

KIR. TANÁCSOS

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMI HIRLAP-KÖNYVTÁR IGAZGATÓ ŐRE A M. T. AKADÉMIA L. TAGJA

BUDAPEST, 1905.

KIADJA HORNYÁNSZKY VIKTOR KÖNYVKERESKEDÉSE

X . K Ö T E T .

Ó t ó c s k a — P o p e a

(2)
(3)

o.

Ótócska Béla, uradalmi főtiszt, volt bérlő Sopron-Kövesden, a mely birtokot a Széchenyi grófoktól 1863-ban atyja (Ó.

Ignácz, ki előbb gr. Károlyi Lajos tót- megyeri s más uradalmainak felügyelője volt) bérelt ki s 1878-tól Ó. volt ott a bérlő, ki jelenleg Széchenyi Imre gróf somogy- vári (Somogym.) uradalmainak főtisztje.

(Szül. 1847-ben). — Munkái: 1. A kopár és terméketlen területek kihasználása Kö- vesden, Sopronmegyében. Sopron, 1896.

— 2. Kurze Beschreibung der gräflich Emerich Széchenyischen Gutspachtung Sopron-Kövesd durch den Pächter. Buda- pest, 1897.

A m a g y a r n. múzeumi k ö n y v t á r példá- nyaiból és u n o k a b á t y j á n a k Útócska Károly- n a k szives közlése.

Otócska Károly, jogi doktor, ügyvéd, 0. Antal gazdatiszt és Frank Klára fia, előbbinek unokabátyja, szül. 1840. febr.

9. Nagyszombatban (Pozsonym.), hol a gymnasiumot az érseki papnevelőben, a jogot a bécsi egyetemen végezte ; ott vizs- gázott és ügyvédi oklevelet a budapesti egyetemen nyert és mint gyakorló ügy- véd Pozsonyban telepedett le, hol az ügyvédi kamara elnöke volt; jelenleg a Szent István-társulat tudományos osztá- lyának tagja. — Czikkei a Jogtudományi Közlönyben (1875. Az exceptio solutionis kérdéséhez, 1880. A telekkönyvi rendelet 74. §-ának alkalmazásához, 1887. A va- dászati jogról szóló 1880. XX. t.-cz. 3.

Id. S z i n n y e i J „ Magyar írók X.

§-ához, 1888. A kezesnek az adóshozi viszonyához); írt a M. Államba is. — Munkái: 1. Die Jesuitenfrage in Press- burg im Jahre 1873. Pressburg. (Név- telenül). — 2. Szent Vincze egyletek.

Előadás a katholikus egyesületek 1896.

(milleniumi) évi országos gyülekezetén Budapesten. Tartotta . . . Mint kézirat.

U. ott. — Szerkesztette a Rechtet 1875

—1880-ig Pozsonyban.

A m. n. múzeumi h i r l a p k ö n y vtár példá- nyaiból és önéletrajzi a d a t o k .

Otrobán Nándor, orvosdoktor, nyug.

honvéd ezredorvos, szül. 1828. jún. 5.

Kőhalomban (Nagy-Küküllömegye); ta- nult Brassóban és Kolozsvárt; 1846-tól a pesti egyetemet látogatta; az 1848. sza- badságharcz kitörésekor a 82. honvéd- zászlóaljba állott, több csatában vett részt és az 1849. júl. 31. segesvári csatában hadnagy lett. Ezután Bécsben folytatta tanulását, hol 1856. máj. 20. orvosdoktorrá avatták. Utóbb] Karczag megválasztotta városi orvosnak; azonban 11 hóna^ffhulva tanulása bevégzése végett visszatért Bécsbe s 1857. máj. 12. sebész-doktor, máj 20.

szülészmester lett. Olasz- és németországi utazása után mint gyakorló orvos Bras- sóban telepedett le, hol 1869-től fogva a 23. honvédzászlóaljban ezredorvos is volt. Alapítója volt az első brassói pet- róleum-gyárnak, tagja a megyei és Brassó városi törvényhatóságnak. Később nyuga- lomba vonult. Meghalt 1901. márcz. 9.

1

(4)

3 Otrok—Otrokocsi 4 Brassóban. — Czikkei a M. Futárban

(1859. 317., 320. sz. Kovászna, Kászon, Tusnád); az Ung. Med.-Chirurg. Presse- ben (1866. Die Heilquellen in Borszék);

a Gyógyászatban (1872. Könyvismert.);

a M. orvosok és természetvizsgálók Mun- kálataiban (XVII. 1875. Az Erdélyben 1870-től 1873-ig uralkodott roncsoló to- roklob járvány). — Munkái: 1. Borszék gyógyvizei. Természettudományi szem- pontból leírta dr. Meyr Ignácz. Németből fordította. Brassó, 1863. — 2. Látogatás Erdély némely délkeleti fürdőhelyein. A magyar orvosok és természetvizsgálók 1864. szept. Marosvásárhelyt tartott X.

nagygyűlésének emlékeül. U. ott, 1864.

— 3. Élőpatak és vidéke. U. ott, 1875.

(Nagy Gusztávval együtt).

Szinnyei K ö n y v é s z e t e . — Gusbeth, D i e S a - nitätsverhältnisse in K r o n s t a d t . Kronstadt, 1884. 86. l a p . — Gross, Julius, K r o n s t ä d t e r Drucke. Kronstadt, 1886. 98., 100. lap. —

Vasárnapi Vjság 1901. 11. S z á m . ( N e k r . ) . — Kronstädter Zeitung 1901. 5 7 . SZ.

Otrok Mihály, állami főreáliskolai ta- nár, szül. 1874. július 9. Kétegyházán (Békésm.) földmíves szülőktől. Középisko- láit a temesvári és dévai főreáliskolában, a budapesti V. és VII. kerületi főgymna- siumokban, felsőbb tanulmányait pedig a budapesti, párisi és a genfi egyetemen végezte. Külföldről hazatérve, 1898 őszén a temesvári, majd egy év múlva az egri állami főreáliskolához nevezték ki rendes tanárnak, hol jelenleg is működik. — Első czikke még VIII. oszt. tanuló korá- ban jelent meg a Fővárosi Lapokban (Müsset: La porte doit etre ouverte ou fermée cz. prologjának fordítása); ugyan- ekkor már a vidéki lapokba is írt czik- keket. Paedagogiai czikket írt a Magy.

Paedagogiába, apróbb czikkeket pedig a fővárosi és egri lapokba. — Munkái: 1.

Törring mint lovagdrámaíró és a német lovagdráma hatása irodalmunkra. Eger, 1900. (Különnyomat az egri főreáliskola Értesítőjéből). — 2. A direkt módszer az idegen nyelvek tanításában. U. ott,

1902. (Különnyomat az egri főreáliskola Értesítőjéből. Ism. M. Paedagogia). — 3.

Augier-Sandeau: Legendre de M. Poirier.

vígj. Bevezetéssel, életrajzzal és magya- rázatokkal ellátta. Bpest, 1902. (Francziá Könyvtár 5.). — 4. La Fontaine: Choix des Fables. U. ott, 1903. (A franczia nyelv tanításához a direkt módszer szerint fel- dolgozta. Irodalmi segédkönyvek. Pozsony, 1903.). — Legutóbb a m. tudom, aka- démia Pyrker László egri érsek életraj- zának megírásával és műveinek méltatá- sával bízta meg és a szükséges kutatá- sok végzésében anyagilag is támogatta.

A m. n. múzeumi k ö n y v t á r példányaiból és önéletrajzi adatok.

Otrokocsi Fóris Ferencz, bölcseleti, theologiai és jogi doktor, akadémiai jog- tanár, szül. 1648. okt. Rimaszécsen, mások szerint Otrokócson (Gömörm.), Kálvin vallását követő szülőktől, kiktől a magyar faj erős szeretetét és szinte rajongásig menő vallásos buzgalmát nyerte. A pro- fán tudományokért, mint maga vallja, sohasem lelkesült, csak a szent tudo- mány vonzotta. Alig hogy kijárta iskoláit, a szatmári városi tanács hívta meg az ottani ref. collegiumba Veszprémi István mellé második oktatónak, 56 forint évi fizetés, hat véka búza és 12 köböl bor mellett. Külföldi egyetemek után vágyott;

ezért fölírt Gömörvármegyéhez útikölt- ségért. Vágya még azon évben teljesült és Utrechtbe ment akadémiai tanulmá- nyokra. Burmann, Essenius, Voetius, Gis- bert és a nagyhírű hebraista Leusden János rector voltak tanárai; az utóbbi különösen szerette őt, mivel nagy hajla- mot tanúsított a keleti nyelvek iránt.

1672. febr. 21. nyilvánosan disputált az akadémián. 1673-ban hazájába visszatért és Rimaszombatban választották meg lelkésznek. Az antireformáczió 1674-ben kezdte meg az idézéseket és Szelepcsényi György márcz. 5-re hívta meg Pozsonyba a királyi tábla elé á""protestáns lelkésze- ket és tanítókat. Mint maga mondja, Po-

(5)

5 Otrokocsi 6 zsonyban csak szabad fogságban voltak

és igen emberségesen bántak velük. A primás és Kolonics püspök, vagy ezek megbízottai naponként meglátogatták őket és folyton lelkükre beszéltek, liogy tér- jenek meg és ne tanítsák többé a ka- tholikusokra szórt rágalmakat. A hajt- hatatlan 0 . és sok társa annyira sérel- mesnek találták az eléjük adott föltéte- leket, hogy egyiket sem akarták elfogadni.

Azért kimondták rájuk a végzetes Ítéletet, mely őket börtönbe, majd a nápolyi gá- lyákra vitte; jún. 6. vitték őket Lipót- várra. Itt Kellius jézus-társasági atya látogatta meg őket az áttérítés czéljából.

Rabságuk idejét mindenféle szolgai mun- kával kellett tölteniök : sánczokat ástak, köveket, homokot hordtak, gabonát ros- táltak sat. Végre 1675. márcz. 18. elindul- tak a hosszú útra, Morvaországon, Ausz- trián, Stájerországon át az Adriai tengerre.

Triesztnél levették szakállukat és katona ruhát adtak rájuk. Így kényszerültek tovább vándorolni a nápolyi gályákra.

Tíz hónapi sínlődés után 1676. febr. 11.

Ruyter tengernagy kiszabadítá őket és holland hajókon mentek Velenczébe, onnét Zürichbe. Itt jólelkű reformátusok házaiban mint vendégek tartózkodtak;

0 . Balberus Rudolf házában lakott. Kü- lönösen Lavater János tanár érdeklődött sorsuk iránt és kérte őket, írják meg az ő számára szenvedésük történetét, a mit meg is cselekedtek; így 0. is engedett a felszólításnak és röviden leírta száműze- tését és kiállott sanyarúságait; azonban mindezt részletesebben is megírta Furor bestiae cz. munkájában. Zürichből tár- saival Utrechtbe ment, hogy régi isme- rőseit fölkeresse, kik őt örömmel látták és segítették is további tudományos pá- lyáján. Mindenekelőtt, még 1676-ban, hét társával átkelt a tengeren, Angolországba ment, hol a király megengedte, hogy segélyt gyűjthessenek. Oxfordban időzött, de már 1678-ban ismét Utrechtben volt és Czvittinger szerint itt a felsőbb tudo-

mányokat tanította; e mellett egyházi tudományokkal és tudományos könyvek írásával foglalkozott. 1677-ben csak mint

«pro Christi nomine exul» szerepel. 1679.

már otthon volt rimaszécsi lelkészi lakában és azon év júl. és 1680-ban ugyanott prédikált. Hogyan került haza, midőn csak az 1681. országgyűlés XXV. t,-cz, értelmében lett volna szabad társaival hazatérnie, erre vonatkozólag nincsenek adataink. Még ugyanazon évben Gyön- gyös lelkésze lett és imakönyvet adott ki hívei számára. Lampe szerint delí- riumban szenvedett és tél idején a hóval és jéggel borított mátrai hegyek közt barangolt eszeveszetten, apró leánykájá- val. Valószínűleg a túlfeszített szellemi munka idézte elő idegbaját. A híveivel meghasonlott és 1687-ben Kassára ke- rült; itt Ladányival lelkészkedett, de csak két évig, mert Ladányi halála után a város egyedüli református lelkésze volt.

A katholikusokkal gyakran érintkezett.

Lelkének e nagy tépelődése meglátszott külső magaviseletén, felesége és családja iránt bizonyos apathia fogta el, mogorva és mélabús, olyan volt élete, mint a rideg aszkétáké. Ezért hívei hóbortosnak tartották és hivatalától felfüggesztették.

1690. márcz. 8. Udvarhelyi István, a helvét felekezet főkuratora, kizavarta őt a lelkészségből. Nagy-Britanniába igye- kezett, hogy III. Vilmos előtt a magyar- országi reformátusok szomorú sorsát ecsetelje s azok számára hathatós védel- met kérjen. Brémán és Emdenen át Am- sterdamba ment, hova aug. 28. érkezett.

Itt újra a katholikusok ellen fordult és két munkát is adott ki, hogy bebizonyítsa igaz református meggyőződését; az egyiket III. Vilmos királynak ajánlotta. Őszkor át- kelt a tengeren, hogy az oxfordi könyvtárt látogassa. Különösen a két protestáns fele- kezet, a kálvinisták és lutheráuusok egye- sülésén dolgozott. Itt ú j r a a kathol. vallás felé hajolt és kezdte ennek tanait nagyobb figyelmére méltatni; nem kelt ki többé mű-

1*

(6)

7 Otrokocsi 8 veiben a kath. vallás ellen. 1691. aug. 20.

elhagyta Oxfordot barátainak ajánló leve- leivel és nov. 20. Franekerába érkezett, hol az egyetem tanárai szivesen látták és másfél évig tartóztatták. Itt írta meg nagyobb feltűnést keltő Origines Hun- garicae cz. két kötetes munkáját, mely összehasonlító nyelvészetünkben hosszú ideig kiváló iskolát nyitott meg. 1693.

máj. Utrechtben tanárát, Leusdent láto- gatta meg, kinek ajánló levelével Am- sterdamon és Németországon át hazájába tért vissza, Kassára, óvatosan kerülték őt protestáns hitsorsosai; ez annál inkább késztette, hogy nyiltan kezdje tárgyalásait a katholikusokkal, főleg a jezsuitákkal, és 1694-ben kiadott munkájában véde- kezik a protestánsok rágalmai ellen és a katholikusokkal való nyílt tárgyalásá- nak okait fejtegeti. Fölkereste Jászon az egri püspököt, ki jászói prépost is volt és a megtérőt kegyesen fogadta s Nagy- szombatba vitte magával, hogy ott tudo- mányszomját kielégítse. Kempis Tamást olvasgatva, első dolga volt, hogy a nyom- dát foglalkoztassa, 1694. szept. 30. I.

Lipót évente száz tallért utalványozott ki neki, 1695 óta pedig «ex cassa paro- chorum» kap évenként 150 forintot. Az esztergomi káptalan megkínálta akadémiai tanársággal, de ennek elfogadását még korainak tartotta, előbb újabb munkáit akarta kiadni. 1696. szept. Bécsbe ment, hogy magát az urlakodónak bemutassa;

innét pedig Rómába utazott. Sokat épülve és nagy kitüntetéssel, mint a hittudomány, bölcselet és mindkét jog doktora több mint egy évi tartózkodás után tért vissza Nagy- szombatba. Visszatérte után, mint világi, niert hogy kath. pap lett volna, sehol se akadunk nyomára, rendezte a káptalan könyvtárát és levéltárát. 1699-ben újból kapott meghívást a nagyszombati aka- démia jogi tanszékére. Most már engedett a meghívásnak és jogi tankönyvet is írt hallgatói számára. A hitbuzgó férfi fejébe vette, hogy Istentől kapott hivatást a pro-

testánsok visszatérítésére. 1711-ben Bécs- ben járt I. József királynál, hogy e törek- vésében őt pártfogolja és 1712-ben szintén Bécsben járt és ott adott ki munkákat.

Végre 1718. okt. 1. meghalt Nagyszom- batban. Könyvei nagyobbrészt az eszter- gomi főegyházmegyei, akkor még káptalani könyvtárba kerültek. — Munkái: 1. Dis- putatio Theologica De Vocatione Abra- hami, juxta locum Genes. 12. vers 1. 2.

3. Quam . . . Sub Praesidio . . . Francis«

Burmanni . . . Publice ventilandam pro- ponit . . . Ad diem 21. Februarii . . Ultra- jecti, 1672. — 2. Kereszt alatt nyögő Magyar Izraelnek Hálá-adó és Könyörgő Imádsági. Siral. 3. v. 48. 49. 50. Vizek- nek folyamati mennek alá az én szemem- bül az én népem leányának nyomorúsága miatt. Az én szemem folly és nem szűnik meg [a sirástul] (azért, hogy nincs szüneti a nyomorúságnak); míg reánk nem tekint, és meg nem lát Jehova az égbül . . . Kolosvár, 1682. (Tartalma öt imádság).

— 3.1dvességes Beszélgetések, Némelly vá- logatott Szent írásbeli hellyekrül. Mellvek- nek alkalmatosságával, hellyel hellyel, a Szent írásnak értelmében gyönyörködő elméknek, igen szükséges Kérdések meg- magyaráztatnak; és minden idvezülni kívánkozó lelkeknek épületire, szép Tanú- ságok és azokból ki-folyó Hasznok alkal- maztatnak. U. ott, 1683. — 4. Apocalyptica Tuba Quinta, Ortum, Progressum & Inte- ritum, Locustarum, Aculeis & omni strata- gemate armatarum, pandens ; in Eccle- sia Dei multis persecutionibus jactatae consolationem, contra magnós & prae- cipuos Antichristi Satellites, An. D. 1683 explicata. . . . in qua deplorandus Eccle- siae Hungaricae Status compendiose de- lineatur. Amstelaedami, 1690. — 5. Stre- nae Cujus Discussio Pacifica. Seu Que- stionis Decantatae, Ubi fuerit Ecclesia Reformata, ante Lutherum, Zwinglium

& Calvinum ? a Sacerdote quodam Or- dinis Jesuitici, loco muneris novi anni ad alios missae, compendiosa Resolutio.

(7)

9 Otrokoesi pace, modestia & charitate Cristiana tem- perata. Amstelodami, 1690. — 6. EipYjv.y.ov, Seu Pacis Consilium. Pro Ineunda Unione

& Concordiâ, inter Fratres Protestantes Augustanae & .Helveticae, ceterisque cog- natis confession ibus addictos ; Ecclesiae Dei hoc tempore infausto, inprimis in afflictissimaHungariasaluberrimum: pan- dens simul pacificé, brevem Controversiae enarrationem. & sententiae utriusque Partis de Eucharistia, veram ante Refor- mationem, originem. Profectum a Chari- tate & labore Francisci Foris Otrokocsi, Minimi Servi J. Christi, é Triremibus Neopolit. quondam liberaţi. In Hungaria primum A. 1682. rudiori Minerva elabo- ratum; et Oxonii A. 1691. limatius &

perfectius factum. Psal. 133. vs. 1 . . . 3 . . . Franekerae, 1692.. — 7. Qrigines Hun- garicae; Sey^ Liber, Quo Vera Nationis

•iîvngaricae Origo & Antiquitas é Veterum Monumentis & Linguis praecipuis, pan- d u n t u r : Indicatô hune in finem fonte, tum vulgarium aliquot Vocum Hungari- carum, tum aliorum multorum Nomi- num, in quibus s u n t : Sevtha, Hunnus, Hungarus, Magyar, Jász, Athila, Hercules, Ister, Amazon &c. Opus hactenus desi- deratum . . . Pars Prima et Secunda.

U. ott, 1693. — 8. A jó lelkiismeretnek maga mentő tanúbizonysága. Kassa, 1694.

(Egy példánya sem ismeretes). — 9. A tévelygő juhról való Praedikatzio. Nagy- Szombat, 1694. (Bod szerint írta és el- mondotta, midőn a római kath. hitre által- tért. Egy példánya sem ismeretes). — 10. Apologeticum Bonae Conscientiae Te- stimonium, De Paciíico Studio. Quô Fran- ciscus Foris Otrokocsinus, Hungarorum Helveticae Confessioni addictorum qui- busdam in locis suo tempore, ac proxime Cassoviae Pastor in Spiritualibus, Contra sinistre judicantes protestatur, se non ali- ter, quam unicé validis é Scriptura Sacra depromptis ai'gumentis permotum esse á Deo, ad dandam Ecclesiasticae Paci Cathol'cae operam; Insinuans ijsdem,

id quod hie in bonum eorum spectat.

& quod aequissimum est. U. ott, 1694. — 11. Examen Reformations Lutheri et Sociorum Ejus Ab An. D. 1517 factae;

Justum, modestum, pacificum, animaeque in salutem necessarium, Quo ostenditur, Lutherum ejusque Socios non fuisse ve- ros Reformatores â Deo specialiter mis- sos; ac proinde non eorum Reforma- tionem esse Dei verbo & Fidei veteris Ecclesiae Orthodoxae conformem: Quodve hâc ratione, Viam Pacis & ünionis cum Ecclesia Romana salutarem, . . . aperuit.

Quam ut alii quoque Protestantes videant,

& sequantur: validis rationibus, modeste, candide & solicité agit Author. U. ott, 1696. — 12. Laetum ad Lugentes Sion Nuncium. Quo ex Isaiae XXX. v. 28.

Ostenditur instare tempus amplissimae Lucis Spirituális In Ecclesia Christiana;

Nec non Conversionis Turcarum, Et tot Yulnerum Scissionumque Ecclesiae Sana- tionis, Per Christianorum Unionem fu- turae. Insuper, Specialius primaria in pectoribus Protestantium obstacula cogi- tandae Pacis & Ynionis cum Romano- Catholicis ineundae, amoventur. U. ott, 1696. — 13. Roma Civitas Dei Sancta.

Seu, Opusculum tale, Quo Juxta ductum Psalmi XLVII-mi (al. XLVIII.-vi) osten- ditur. quod per veterem literalem Jeru- salem & Sion, (sensu strictiori) Romanae Urbis Ecclesia, ut aliarum Ecclesiarum Caput fuerit praefigurata. Demum. ad Protestantes Epilógus salutaris vertitur.

U. ott, 1698. — 14. Róma Istennek Sz.

Városa. Avagy, Oily Munkácska, Melly- ben a 47-dik (máskép 48-dik) Sóltárnak vezérlése szerint, meg mutattatik, hogy a régi betű szerint való Jerusalemen és Sionon (szorossabb értelemben) a Róma- város-béli Ecclesia, mint egyéb Eccle- siáknak Feje példáztatott. Végre, a Pro- testánsokhoz, idvességes bé rekesztő- beszéd fordíttatik. U. ott, 1698. — 15.

Breve Specimen Introductionis In Juris- prudentiam Methodicam. Uná cum an-

(8)

11 Otrokocsi 12 nexa suis locis Succincta Juris Canonici

Collatione cum Jure Civili. Huic subnec- titur, Experimentum Reductionis Juris Hungarici Ad Suos Fontes In aliquot Exemplis. U. ott, 1699. — 16. Isten előtt járóknak tökéletessége ; Avagy, igaz ke-

gyességnek és szentségnek ú t t y a ; Mely- lyet az Sz. Irásbúl, és a régi Sz. Atyák- nak s-egyéb hiteles Doctoroknak tanítá- sokbúi, hűséges munkával le-irt . . . Hogy az idvözülni kívánkozó hívek a Szentek- nek példájok szerint, olly Szentséget érhessenek ez életben, melynek vége minden bizonnyal az örök boldogság légyen . . . U. ott, 1699. — 17. Theologia Prophetica, Seu, Clavis Prophetiarum et Typorum Scripturae Sacrae, Ex ipsa Scriptura S. & SS. Patribus (aliisque eximiis Doctoribus) ita adornata, Ut eâ recté utentes Scopulos Novitatum, paci

& unitati S. Ecclesiae adversantium evi- tare, pedes in via Veritatis tigere, magna- que de futuris S. Ecclesiae & Mundi nationum rebus arcana in dies intelli- gere, & in vera quoque pietate proficere possint: Studio et laboré . . . . U. ott, 1705. (I. kiadása. Oxonii, 1691). — 18.

Antiqua Hungarorum Religio Veré Chris- tiana & Catholica, Temporibus Sancto Stephani, Primi eorum Regis Christiani ab ipsis suscepta, & ab eodem Sancti Rege, Filio suo S. Emerico per modum instructionis summarié tradita: Nunc vero Cum debita illustratione & explica- t i o n , pro meditanda & maturanda sancta christianorum in Fide Unione, DD. Hun- garis, ac praesertim DD. Protestantibus utriusque Partis, modesté & cum sincero aeternae salutis eorum desiderio, Sub auspiciis, & cum Consensu speciali Cel- sissimmi ac Rev. Principis & Dni Pauli Szecseni, Archiepiscopi Cologgnsis pro- posita . . . U. ott, 1706. —;fl9JSanctus Joseph Patriarcha, Ut Vir Deo charus.

ac diversis Praerogativis. (Futurorum signiticativis) ab eodem donatus, Et ut Speculum Magnarum Virtutum, Inprimis

Clementiae & Charitatis perfectae, ac etiam Exemplum Validae Consolationis in adversis, de iisdem suo tempore su- perandis, Ex Codice Sacro succincté descriptus Viennae, 1711. (Eredeti kézirata a m. n. múzeumban). — ílžO, Media vitae prolongandae. Seu, op u sen- ium, quo, praemissa expositione textus psalmistae, dies super dies regis adjicies,

&c. docetur, quibus mediis vita fidelium, inprimis regum & principum ita prolon- getur, ut hie Deo, s. ecclesiae, & rei- publicae christianae diu vivant, ac de- mum aeterna in coelis beatitudine per- fruantur; inter quae media, ultimo loco, sanctae pacis & unionis christianorum laboriosum studium, ut summo hoc tem- pore necessarium traditur & suadetur.

U. ott, 1712. — 21. Princeps Nadib Christus in suis principibus. Seu tractatus, quo, ex Isaiae cap. 32. v. 8. explicato, ostenditur, Christum Dominum, ut sum- mum principem, Nadib per Isaiam dic- tum, ultimisisce temporibus suscitaturum tales populi sui eximios principes &

ductores utriusque status, quos ipse plene inhabitabit, per eosdemque magni- fica & principe digna aget in populi sui b o n u m ; et quod inter eos, primarius erit pastor excclesiae visibilis; sub quo, juxta Joan. 10. v. 16. (sensu pleniori) unum ovile futurum est. Exaltationi glo- riosae piorum principum utriusque status, ac verae emendationi populi christiani maturandae & promovendae inserviens.

Ugyanott, 1716. — 22. Bellum sacrum, juxta scripturas propheticas, contra hos- tes s. ecclesiae, sancte, et cum feliei successu gerendum. Seu, tractatus, quo ex sacris prophetiis docetur, per chris- tianos diversarum partium erga se invi- cem conciliandos, & ad mutuam concor- diam adducendos, hostes s. ecclesiae in- ternos & externos, specialius turcam, utpote novum Assyrium, novumque Moab certo debellatum i r i : ubi tempus etiam quoddam novi Moab (ex Isaia) tan-

(9)

13 Ott 14 gitur explicatul-; deque optata contra

hostes illos vicioria obtinenda, modi per aliquot puneta piorum instructionum, ad decorem & gloriosam s. ecclesiae dila- tationem spectantium, traduntur. U. ott, 1717. — Gyászverse van a Ferialis Ac Inopinaţi Occasus . . . Juvenis D. Johan- nis Raatz Beszermenyi, . . . . Stephani Kvn Seniori s ab Osdola . . . rapido Viadri ad Uratislaviam llumine, 1687. die 4.

Julii (fato cocleşti) suffocati . . . Memoria.

Ultrajecti, 1677. cz. munkában. — Kéz- irati munkái a magyar n. múzeumban:

Furor Bestiae contra testes Jesu Christi in Hungaria horumque victoria divini- tus data; sive partorum Hungaricorum, Christo fidelium varia calamitas speciatim vero multorum inaudita mortiticatio, dunq. captivitas, a pontificiae ecclesiae praelatis inflieta; una cum perseve- rantia eorum coelitus donata et libe- ratione superstitum desiderata breuiter et succincte descripta. Accedit Kocsy Valentini: Narratio brevis de opressa libertate Hungaricarum ecclesiarum, 4rét 342 1. XVII. századbeli másolat. Ugyanez:

Anno 1777. in usum sui posteritatisq.

suae describi curavit n. Stepbanus Peter Halasino cumanus. 4rét 109 levél; De morte crudeli & violenta novemdecim martyrum. Végén : Scribebam anno re- paratae Salutis 1676. die 25. Novembris, 4rét 22 levél. Egykorú másolat (az előb- beni munkának végső része).

Czvitinger, S p e c i m e n 147. l a p . — Bod, M.

Athenas 205. 1. — Horányi, Memoria II. 711.

l a p . — ti. Kurir 1791. 1481. l a p . — Annalen der Literatur. Wien, 1803. Intelligenzblatt 24. SZ. — Bartholomaeides, Comitatus Gömör.

422. 1. — Katona, História Critica XXXVIII.

877. 1. — Fejér, História Aeademiae 42., 43.

lap. — Pauer János, Az egyházi rend érde- mei. Székesfejérvár, 1847. 435., 436., 439. 1.

— Ferenczy és Danielik, Magyar írók I. 347.

l a p . — Sárospataki Füzetek 1860. 318., 1863.

258. 1. — Nagy Mihály, S z a t m á r n é m e t i t ö r - ténetei. Szatmár, 1861. 171. 1. — Toldy Fe- rencz, M. Nemzeti Irodalom Története. — Szabó'Hellebrant, Kégi M. Könyvtár I., II., I I I . 1, és 2. r é s z . — Rácz Károly, A p o z s o n y i

vértörvényszék. Sárospatak, 1874. 137. 1. — M. Könyv-Szemle 1878. 2 3 6 . , 1881. 120., 188G.

230-, 2 4 7 . , 1901. 290. 1. — Pauler Tivadar, A budapesti egyetem története I. 29. lap. — Uj M. Athenas 546. 1. — Figyelő 1885. X V I I I . 60. 1. — V. Sión 1886. 837. 1. — Szabad Egy- ház 1887. 16. sz., 1888. 13—16. sz. — Petrik B i b l i o g r . — Pallas fiagy lexikona V I I . 378. 1.

( F a r k a s J ó z s e f ) . — Irodalomtörténeti Közle- mények 1896. 4 4 5 . 1. — Zoványi Jenő, T h e o l o - giai Ismeretek T á r a III. 21. lap. — Fallen- büchi Ferencz, Otrokocsi Foris Ferencz élete és irodalmi működése. Esztergom, 1899.

Ott Ádám, egyházjogi doktor, r. kath.

plébános, szül. 1843. decz. 2 4 Pesten ; az esztergomi főegyházmegyei papok közé lépett és a theologiát Bécsben végezte.

1867. júl. 28. felszenteltetett; segédlelkész volt Nagy-Sallóban, 1869-ben Udvardon és szept. 2. Nagy-Czétényben, 1871-től Patakon. Innét nevelőnek ment a Berch- told grófokhoz Nagy-Orosziba. 1874-ben Budapest—Józsefvárosba küldetett káp- lánnak s 1890-ben kapta a budaújlaki plébániát. — Czikkei a Beligióban (1881.

A pápa és a zsidók, IX. Pius utolsó nyug- helye, Pogány temetés Rómában, Az első római keresztények és az első pápa a föld alatt, A hullaégetés, 1882. Az első keresztény templomok keletkezése, A bojt a katholika egyházban, A bucsújáratok a katholikus egyházban, Hiszek Szentlé- lekben, Régibb idők templomainak oltá- ráról, 1883. Az örök világosság az oltár- szekrény előtt, A liturgiái ruhák a keresz- ténység kezdetén, Pázmány Péter és a Pazmaneum, 1886. Ilofbauer Kelemen Mária, A lateráni bazilika); a Nemzeti Ilirlapba s a Hittudományi Folyóiratba is írt. — Munkái: 1 .Az egyházi javak- ról. Kánonjogtudori felavató értekezés Bpest, 1879. (Különnyomat a Beligióból).

— 2. Das Buch der heiligen Rosen- kränze, oder Anweisung, 50 verschiedene hl. Rosenkränze zu beten. Für fromme katholische Christen gesammelt von Franz Jáky weiland Pfarrer zu Osli. Nach der dritten ungarischen Auflage ins Deutsche übertragen. U. ott, 1898.

(10)

15 Ott - Ott ava 16

Kiszlingstein K ö n y v é s z e t e . — Zelliger Ala- jos, Egyházi írók Csarnoka. Nagyszombat, 1 8 9 3 . 378. l a p . — Némethy, Ludovicul, S e r i e s P a r o c b o r u m . Strigonii, 1894. 843. 1.

Ott Antal, Jézustársasági áldozópap és ünnepi egyházi szónok. 1757-ben Kremsben volt missionarius; 1773-ban (a rend feloszlatása után) Pozsonyban tartózkodott mint esztergomi főegyház- megyei világi pap, hol 1777. nov. 16.

meghalt. — Munkája : Drey fache Hülf der Liebe einer Oedenburgischen katho- lischen Gemeinde in ihrer hochlöbliche bürgerlichen Liebs-Versammlung, welche unter dem Schutz eines grossen Schirm- Geist Michaelis errichtet. Als diese hoch- löbliche Versammlung Ihr Titular-Fest in der allhiesigen Pfarr-Kirchen St. Michael höchst-feyerlich begienge den 29. Sep- tember 1755. vorgetragen. Oedenburg.

Catalogus Societatis Jesu 1757—73. — Ke- crologium Sacerdotutn Archidioecesis Stri- goniensis. Strigonii, 1889. 51. lap és a m.

n. müzeumi k ö n y v t á r példányáról.

Otth Károly, ág. ev. tanuló a sel- meczi iskolában. — Munkája: Pietatis documentum quod viro clar. Joanni Roiko natalem suum die 24. Junii anno quo GaLLIa terfeLIX gaVDet spLenDIDa IVno annVIt heV thoro reX BVonaparte TVo!

feliciter recolenti universi ejus auditores grati obtulerunt. Schemnicii. (Költemény).

Petrik B i b l i o g r .

Otth Leopold, trinitarius szerzetes. — Munkája: Geheimnissrede auf die drey- einige Gottheit, bey Erneuerung der Wür- denswahlen der englischen Erzbruder- schaft der' allerheiligsten Dreyfaltigkeit von Erlösung gefangener Christen und hohen Titularfest dieses heiligsten Ordens.

Vorgetragen in eigener Kirche zu Co- morn den zvveyten des Brachmonats 1776. von dem tugendsamen Jüngling.

Pressburg.

Petrik B i b l i o g r .

Ottava Ignácz, orvosdoktor, szemorvos, egyetemi magántanár, szül. 1852-ben Ér- sekújvárt (Nyitram.); középiskolai tanul-

mányait ugyanott és Pozsonyban végezte.

1872-ben a budapesti egyetem orvosi fakultására iratkozott be. 1879-ben kapta meg az összes orvostudományok doktori oklevelét, 1878—88-ig a budapesti egye- tem szemészi tanszékénél volt alkalmazva, eleinte mint gyakornok, 1881-től pedig mint tanársegéd. 1887—88-ban a «szem- operálások elméletileg és gyakorlatilag»

cz. tan magántanárává képesíttetett. Két eszközt talált föl: spatulát a trachomás szem kötőhártyájának masszálására és szondát a ductus naso lacrymalis masszá- lására. — Czikkei a Szemészetben (1881.

A szemhéjakon előforduló sarcoma car- cinomatodes két esete, 1882. Graefe-féle hályogkivonás után halál, Syphilitikus fekély a kötőhártyán, Veleszületett iris chorioidea coloboma mindkét szemen, A corneák veleszületett elhegesedésének esete, Febris malaricához szegődő kera- titis esete, 1883. Szemhéj-tályog esete, Adatok az iris és chorioidea veleszületett colobomájához, 1884. Tapasztalások a hydr. oxyd. flavumos szemkenőcsről, Szemorvosok gyűlése IIeidelbergbenl883- ban, Kődarab a lencsében, A pilocarpin és atropin alkalmazása a cornea és a sclera sebeinek gyógyításánál, A blepha- ropasmus idiopathicus műtéti gyógyítása, Cocain, a szem érzéstelenítője, 1885. Az atropin, mint veszedelmes szemorvosság, Klinikai közlemények, 1886. A chorioidea és a retrobulbaris szövetes metastaticus gyuladása, A kankós szemgvuladás con- servativ gyógyítása, 1886—87. Észrevéte- lek a cocáin káros hatásáról, 1888. Adatok a látószervekben levő Cysticercus tanához, A washingtoni nemzetközi congressus szemorvosí szakosztályának tárgyalásai, A gonococcusok értéke a kankós szem- gyúladás diagnosisánál); a Gyógyá- szatban (1886. A himlősök szembeteg- ségei, 1893, Tapasztalási adatok a tra- chomás szembetegség aetiologiájáhož);

a Jó Egészségben (1893. A ragályos tra- chomás szemgyúladás terjedése a nép kö-

(11)

17 Ottenberg—Ottlik 18 zött); az Orvosi Hetilapban (1894. Miként

lehetne hazánkban a ragadós trachomás szembetegségeket megszüntetni). — Mun- kái : 1. A szem fénytörési és alkalmaz- kodási rendellenességei. Bpest, 1884. és 1886. — 2. Szemészeti műtéttan. U. ott, 1886. — 3. Tanulmány a szem-kötő- hártya trachomás betegségének sebészi orvoslásáról. U. ott, 1893. — 4. Szem- betegségek balneotherapeutikus kezelése.

U, ott, 1896.

II. Könyvészet 1893., 1896. — Pallas Nagy lexikona X I I I . 619. 1. — Högyes Endre E m - lékköny\ e. Bpest, 1896. 793. lap. — Nyitra- vármegye. Rpest, 1899. 289., 290. 1. arczk.

Ottenberg Tivadar, takarékpénztári vezérigazgató, 0. Vilmos izraelita igaz- gató-tanító lia, szül. 1858. nov. 2. Ara- don ; iskoláit szülővárosában kezdte s Budapesten folytatta. Két évtizedig mű- ködött az aradmegyei takarékpénztárnál

€S az utolsó két évben ezen intézet czég- vezető titkára volt. 1895. okt, 1. az aradi

•első takarékpénztár igazgatását vette át.

— Szépirodalmi czikkeket és tárczákat írt az aradi hírlapokba; közgazdasági s pénzügyieket pedig a szaklapokba. — Munkája: Az aradi első takarékpénztár hatvan éve. Az első magyar vidéki pénz- intézet története. 1840—1900. Az igaz- gatóság megbízásából. Arad, 1901. Több fénynyom. képpel, a szerző arczk.

A m a g y a r nemz. múzeumi k ö n y v t á r pél- dányából és önéletrajzi adatok.

Ottenreiter Lipót, okleveles állatorvos Sina báró házánál Pesten. — Munkája : Anti-rheumatischer Liniment für Pferde, bekannt unter der Linimentum-anti- rheumaticum equi. Pest, 1863.

A m. n. múzeumi k ö n y v t á r példányából.

Ottinger Ede (ifjabb) körjegyző, 0 . Ede könyvnyomda-tulajdonos és Nánay Vilma fia. szül. 1865-ben Nagy-Kőrösön és az ottani főgymnasiumban tanult.

1894—96-ban joghallgató volt a buda- pesti egyetemen. 1897-ben a jegyzői pályára lépett és 1901 óta bereg-komlósi körjegyző. — Jogász korában (1895 —

1896) az Egyetértésnek volt belmunka- társa. 1897-től elbeszéléseket, tárczákat és vegyes czikkeket írt a Nagy-Kőrösi Hirlapok, Kecskeméti Lapok, Pestmegyei Hírlap és a Bereg cz. lapokba. — Mun- kája : A törvényszék előtt. Elbeszélések.

Nagy-Kőrös, 1896.

V. Könyvészet 1896.

Ottlik András (felső-ozoróczi és koha- nóczi) a thorni egyetem hallgatója volt 1709-ben. — Munkái: 1. Publicus Pieta- tis Interpres, Quo Serenissimo atq. Cel- sissimo Principi ac Domino Francisco Rakoczio, de Felső-Vadász, Comiti de Sáros . . . Domino suo Clementissimo, debitum humillimae mentis obseqium demississima reverentia Die XIV. Octo- bris Anni M.DCCIX. approbare voluit, Serenissimae Suae Celsitudini devotissi- mus. Thorunii. — 2. Hogy Tekéntettes Nemzetes és vétézlű Gmainer István Uram^

Sontag Jacob Uram eö ely hagyot öz- vögyét Nemes és Nemzetes Anna Christi- nat kedves Hazás tarsájúl akarna venni Nemes Ötlik András evei a kis ajandikal kedveskedni akart. U. ott, 1709.

Szabó-Helle bran t, Régi M. Könyvtár H í . 2. rész 706. 1. — .)/. Könyv-Szemle 1892—93.

227. 1.

Ottlik Dániel (felső-ozoróczi és koha- nóczi), ítélőmester, 0. Mátyás és Tihanyi Mária fia; Pest vármegyénél kezdte pá- lyáját 1801-ben, előbb mint aljegyző, 1806.

mint főjegyző szolgált, lblO-ben Pest vármegye másod alispánja, utóbb királyi személynöki ítélőmester és a pesti ág.

ev. egyház főgondnoka volt. 1810-ben a magyar nemzeti színházra 200 forintot adott. Meghalt 1825. április 11. Pesten 52. évében. — Munkája: A tisztbéli írásmódnak saját szavai. Mellyek t.

Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyék rendeléséből öszeveszedettek.

Pest, 1806. (2. kiadás. Ugyanott, 1807.

Újonnan kiadatott deputationális ülésből.

U. ott, 1826.)

ľudom. Gyűjtemény 1826. I I I . 116. l a p . — Kagy Iván, Magyarország Családai VIII. 30G.,

(12)

19 Ottlik 20 307. 1. — Doleschall, E., A., Das erste J a h r -

h u n d e r t aus dem Leben einer hauptstädti- schen Gemeinde. Bpest, 1887. — Bayer Jó- zsef, A nemzeti Játékszín története. Buda- pest, 1887. I. 436. lap. — Irodalomtörténeti Közlemények 1897. 133., 135. l a p . — Köszeghi Sándor, Nemes Családok Pestvármegyében.

Bpest, 1899. 272. 1. és gyászjelentés.

Ottlik György (felső-ozoróczi és koha- nóczi), jószág-kormányzó, Ottlik János Trencsén vármegye viczeispánjának (meg- halt 1664-ben) és Mednyánszky Ilona Íra; korán árvaságra jutva, anyja ne- velte ; előbb Körmöczön, 1670-től pedig Eperjesen tanult. Ulésházy György gróf 1672-ben birtokát erőhatalommal elfog- lalta ; ekkor Bessenyei János barsmegyei nótáriushoz ment és nála szolgált két évig; onnét 1674-ben Osztrosith Mátyás udvarába került komornyiknak, kinél hat évig szolgált. 1680. júl. 21. nőül vette Czébáni Évát, Ostrosithné nevelt leányát és kamarahölgyét, ekkor Ozoróczra köl- tözött ; innét is kizavarták a kuruczok;

kóborlása közt a kolosiak három lövéssel megsebesítették. 1683-ban Thököly híve lett és a Petneházi ezredében szolgált, utóbb Tbököly udvari lovas-karabélyos testőrezredének ezredese lett; később a császáriaknál is decretált ezredes és Salm herczeg miniszterelnök magyaror- szági jószágainak kormányzója, majd Rákóczinak lovas-ezredese, brigadérosa, s utóbb, Bercsényi gróf ajánlata folytán, főudvarmestere s udvari gazdasági taná- csának elnöke volt. Mindezen magasb rendű s befolyásos állásánál fogva az irányadó vezérférfiakkal sűrűn érintke- zett, a dolgokról jól értesülve lehetett, minthogy íöljegyzéseiben sok ismert dol- gokat bővebben és más oldalról meg- világosító részletet találunk. Caraffa őt is tömlöczre vettette s kínpaddal, hóhér- ral ijesztette Eperjesen. 0. azonban nem volt jellemes ember, nem tudta: mi az állandóság, ő is az idők viharai szerint forgó politikai szélkakas volt, e mellett dicsekvő, rágalmazó. Nem a közügyet,

hanem saját hasznát tekintette. 1683-ban a szorongatott császári pártot odahagy- ván, önként beállt kurucznak és midőn 1685-ben Thököly ügyét hanyatlani látta, nemcsak, hogy maga árúlóvá lett, hanem jó jutalom fejében még másokat is átcsalt Caprarához és Kassának német kézre juttatásában közreműködött. Buda alatt a császárt szolgálta; de az ostrom alatt megszökött. Utóbb a nyakas lutheránus a katholikus Salm herczeg magánszol- gálatába állott ismét és a hatvani ura- dalom magyar jobbágyait sanyargatta.

Rákóczi kuruczai elöl Trencsénbe mene- kült ; midőn itt szorongatták, ismét fel- csapott kurucznak. Bercsényi ezredessé, dandárnokká, majd a fejedelem főudvar- mesterévé tette ; mégis naplójában (mely a szatmári béke után Íratott)" Bercsényit rágalmazza. 1711-ben Munkács várában ura, Rákóczi ellen conspirált és hízelegve hódolt Pálffynak és Károlyinak. — Mun- kája : Felső-ozoróczi és kohanóczi Ottlyk György önéletírása. 1663—1711. Közli Thaly Kálmán. Bpest, 1875. (Monumenta Hungáriáé Historica. Magyar történelmi Emlékek. II. osztály. írók 27. kötet, 1 - 1 2 0 . lap. Ezen önéletleírás eredeti kézirata a m. tudom, akadémia birtokában v a n ; a Thököly-Rákóczy-korra nézve megbe- csülhetetlen és a szerző életét leplezetlen hűséggel írja le).

A m. n. múzeumi k ö n y v t á r példányából.

Ottlik Iván (felső-ozoróczi és kohanóczi), miniszteri tanácsos, 0. Géza földbirtokos volt országgyűlési képviselő és Benyovszky Bianka fia, szül. 1858. decz. 28. Gyön- gyösön (Hevesm.); iskoláit Budapesten végezte; de még tanulmányainak befe- jezte előtt 1876-ban Lónyay Menyhért

gróf volt miniszterelnöknél magántitkári állást nyert és az ő nagyszabású tudo- mányos és közgazdasági tevékenységében évekig segédmunkása volt és az maradt haláláig. 1880-ban br. Kemény Gábor meghívására, az akkor szervezett országos borászati kormánybiztosságnál, Miklós

(13)

21 Ottlik—Ottmayer 22 Gyula mellett, mint kormánybistosi segéd

alkalmaztatott, pár hónapi működés után pedig a földmívelés-, ipar- és kereske- delmi minisztériumban miniszteri fogal- mazóvá neveztetett ki, hol 1889-től mint titkár, 1893-tól osztálytanácsosi minőség- ben működött. 1901-ben miniszteri taná- csossá neveztetett ki. Tagja a közös vám- konferencziának, a magyar tarifa-bizott- ságnak, igazgatósági tagja az országos központi hitelszövetkezetnek. Szerkesztője a földmív. minisztérium évi Jelentései- nek. Közgazdasági ismereteinek gyarapí- tása végett több tanulmányutat tett: 1886- ban bejárta egészFrancziaországot,főképen a filloxera által elpusztított szőlőterületek felújítását tanulmányozva; majd borki- vitelünk előmozdítása érdekében a közép- európai államokban utazott; 1893-ban pedig már mint osztálytanácsos a chica- gói kiállítás alkalmából, közel félévi idő alatt egész Éjszak-Amerikát beutazta. Ezen útjáról a Budapesti Szemlében czikksoro- zatot írt. Az 1890—91. kereskedelmi szer- ződési tárgyalásokban előbb mint a föld- mívelési miniszter képviselőjének adlátusa, majd a későbbi szerződéseknél mint a miniszter megbízottja vett részt. Ezen működésének elismeréseül kapta a szerb Takova-, a román korona-, a belga Lipót- és a Japán fölkelő nap-rendeket. Az 1896- ban megindult kiegyezési tárgyalásokban mint a magyar kormány képviselőinek egyike működött és a kiegyezési törvény- javaslatok előterjesztése alkalmával 1898- ban a III. oszt. vaskorona-rendet kapta;

az új osztrák-magyar vámtarifa-javaslat elkészülte alkalmával pedig, melynek tár- gyalásánál ő volt Magyarország mező- gazdasági érdekeinek képviselője, ő fel- sége a Lipótrend lovagkeresztjével tüntette ki. — Czikkeket írt a földmív. minisz- térium Hivatalos Lapjába, a Köztelekbe, a Veterinariusba, a M. Nemzetgazdaságba s a napilapok közgazdasági rovatába. — Munkája: A nagyin, gróf Bethlen András földmívelésügyi m. kir. minister úr ö

excellentiájához tiszteletteljes jelentése az 1893. év folyamán tett amerikai tanul- mányútjáról. Bpest, 1894.

A m. n. múzeumi k ö n y v t á r példányából és önéletrajzi a d a t o k .

Ottlik Pál (felső-ozorócziéskohanóczi)t

birtokos, 1700. és 1701. a thorni egyetemen tanult. 1730-ban sárosmegyei birtokán lakott. — Munkái: 1. Q. F. F. Q. S f An Trium posteriorem Monarchiarum Capita, Cyrus, Alexander M. & Augustus, in Templo Hierosolymitano Sacrificia olim obtulerint, nec n e ? Praeside M. Georgio Wendio . . . a. d. XX. Octobr. A. M CCC.M.

e Documentis Historico Theologicis elu- cidare conabitur . . . Opponendi spartam in se suscipientibus: Ernesto Friderico Vahlen , , , Sigismundo Berzevitzi de Darotz . . , Michaele Zabel . . . E. Chal- cographeo Thoruniensium. (1700). — 2.

Cidaris Austriaca, Expectationi Gentium,.

Amori Populorum, Seren, et Poten. Prin- cipi Ac Domino, Josepho Primo, Dei Gratia. Regi Germanorum, et Hungáriáé Coronato . . . Tanquam Character perennis Adorationis, ä Cultore Omnium Minimo . . . Consecrata. U. ott, 1701. (Ottlik-család czímerével).

.Aagy Icán, Magyarország Családai VIII.

306., 307. 1. — Fabó, M o n u m e n t a I I . 1 1 0 . I.

— Szabó-Htllebrant, Régi M. K ö n y v t á r I I I . 2. rész 560., 590. 1.

Ottmayer Antal, jogi doktor, egyetemi tanár, szül. 1796. aug. 23. Zsolnán (Tren- csénm.); 1817. okt. 25. az összes jogtu- dományok doktora s 1822. június 9. a pesti egyetem jogi karának tagja lett; 1832.

és 1833-ban e kar dékánja volt. 1825.

nov. 12. a budai főkormányszékhez és attól függő katonai intézethez ügynökké neveztetett ki. 1827-ben a megüresült statisztikai tanszéket is betöltötte ; ügyvéd és egyszersmind ideiglenes könyvvizsgáló is volt. 1834-ben Hamulják Mártonnal együtt Pesten tót irodalmi társaság kelet- kezésén fáradoztak és ezen társaság Zora cz. Almanachjába 1836-ban elbeszélést is írt. — Munkái: 1. Conspectus et ex-

(14)

23 Ottmayer—Ováii 24 planatio legum de summaria repositione

perlatarum. Pestini, 1825. — 2. Aliquid de indubia, statui convenienţe, ac dura- bili universorum advocatorum i. Regni Hungáriáé partiumque eidem adnexarum provisione. U. ott, 1829. — 3. Wechsel- Gesetz-Buch für das Königreich Ungarn und Nebenländer aus dem ungarischen Originaltexte getreu übersetzt. Ofen, 1840.

Három kötet. — 4. Ansichten über die neuen Creditgesetze Ungarns in prak- tischer Hinsicht. U. ott, 1840.

Hazai s Kiilf. Tudósítások 1 8 2 6 . I . 6 . s z á m , 1829. I. 48. sz. — Fejér, História Academiae 237., 155. l a p . — Slovenské Pochlady 1887. 12.

s z . — Petrii: B i b l i o g r . — Vlček, D e j i n y L i - t e r a t ú r y Slovenskej. Turócz-Szent-Márton, 1890. 267. 1.

Ottmayer Mihály, orvosdoktor, zsolnai jTrencsénm.) származású, gyakorló orvos Váczon. — Munkája: Dissertatio inaug.

medica sistens generalem ideám hominis.

Pestini, 1822.

Bugát és Flór, M a g y a r o r s z á g i o r v o s r e n d névsora 1840-re. Pest, 66. lap. — Szinnyeí Könyvészete.

Ottó József, bölcseleti doktor, főreál- iskolai tanár, szül. 1861. jún. 5. Gyetván (Zólyomm.); tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, hol tanári és bölcse- letdoktori oklevelet nyert. 1883-ban mint tanár a budapesti VI. (V.) kerületi állami főreáliskolához került, hol jelenleg is működik, 1893-ban a közoktatásügyi kor- mány tanulmányútra küldte ki külföldre.

A közoktatásügyi miniszter megbízásából még ez év októberében és 1895-ben rendezett a középiskolai tanárok számára első ízben játéktanfolyamot. 1894-ben a Budapesten tartott demográfiái congres- sus alkalmából bemutatta a congressus tagjainak a külföldi és hazai ifjúsági játékokat. A közoktatási tanács megbízá-

sából kidolgozta az új középiskolai tan- terv számára a testgyakorlásra vonatkozó utasításokat. A budapesti tornaklub elnöke, a magyarországi tornatanítók egyletének és az országos közegészségi egyesület vá-

lasztmányi tagja. — Sok czikket írt a test- nevelési szaklapokba, a Tanáregyesületi Közlönybe s a Pallas Nagy Lexikonába (világtörténeti czikkek), úgy szintén a Pótkötetekbe is. — Munkái: 1.1. Mátyás külföldi diplomacziája. Bpest, 1884. — 2. Ifjúsági játékok középiskolák számára.

A nm. vallás- és közoktatásügyi m. kir.

minisztérium megbízásából. A munka polgári- és kereskedelmi iskolák, nem- különben tornaegyletek számára, vala- mint magánhasználatra is alkalmas. U.

ott, 1897. — 3. A testgyakorlás alap- elemei. Pozsony, 1901. (Tudományos Zsebkönyvtár 90—91.).

Pallas Nagy Lexikona X I I I . 6 2 4 . , X V I I I . 397. lap. — M. Könyvészet 1896., 1901. — A budapesti V. ker. főreáliskola Értesítője 1898., 1899., 1901. — lajda Névkönyve.

Ottovay Zoltán, jogi doktor, ügyvéd- jelölt, 0. Károly nagykereskedő fia. Ta- nulmányainak bevégezte után külföldi utazást tett és Londonból hazaérkezve, Szivessy László szegedi ügyvéd irodájába lépett. Tudományosan képzett fiatalember volt és több nyelvet beszélt. 1902. no- vember 7. 24 éves korában öngyilkos lett Szegeden. — Munkája: A művésze- tek bölcselete. Budapest, 1898. (Ism. M.

Kritika). — Kéziratban: Az érzelmek evolutiója (befejezett munka).

M. Könyvészet 1898. — Budapesti Hírlap 1902.

307. sz.

Óvári Ferencz, jogi doktor, ügyvéd, országgyűlési képviselő, O. Ferencz föld- birtokos, takarékpénztári könyvvivő és Kováts Lidia fia, szül. 1858. május 3-án Veszprémben ; a gymnasium hat osztá- lyát Veszprémben, a felsőbbeket Székes- fejérvárt 1876-ban végezte, a jogot a budapesti egyetemen hallgatta, hol három ízben pályadíjat is nyert. 1880—81-ben katonai kötelezettségének tett eleget, mely alkalommal cs. és kir. tartalékos had- nagyi rangot nyert. 1882-ben jogi dok- torrá avatták. Mint ügyvédjelölt három évet gyakorlaton Budapesten és Vesz- prémben töltött; itten ügyvédi irodát

(15)

26 Ovari—Óvári 26 nyitott. Veszprém város tiszti ügyészszé

nevezte ki; a megye törvényhatósági bizottságának tagja, a központi választ- mánynak öt évig jegyzője is volt és tagja lett a megyei jegyző szigorló bi- zottságnak ; hat évig működött az adó- kivető bizottságban. A gazdasági egye- sület alelnöke ; a közigazgatási bizottság is tagjául választotta; alelnöke a vesz- prémi vörös-kereszt-egyesületnek sat.

Több ízben tett külföldi utazásokat a tűzoltó-intézmény tanulmányozása vé- gett; Olaszországot kétszer bejárta, hosz- szabb időt töltött Belgiumban és Angol- országban is ; konstantinápolyi útja al- kalmával Kis-Ázsiába is ellátogatott. 1892 óta tagja az országgyűlésnek, a szabad- elvű pártnak és a közoktatásügyi bizott- ságnak. Választókerületében 15 községi olvasókört alakított és ellátta azokat könyvekkel; kisdedóvókat is létesített.

Az ezredéves kiállításra saját költségén 900 polgárt hozatott fel. Legeredménye- sebb a Balaton-kultusz érdekében kifejtett tevékenysége, különösen Badacsonyban és Almádiban, hol a fürdő-részvénytár- saságnak titkára. Obele családi nevét 1872-ben változtatta Óvárira. — Ország- gyűlési beszédei a Naplókban vannak.

Siáiadunk Névváltoztatásai. Bpest, 1895.

173. l a p . — Veszprém 1896. 4 7 . SZ. — Sturm Alben, Országgyűlési Almanach. Budapest, 1901. 3 3 3 . 1. — Vasárnapi Vjság 1901. 4 8 . SZ.

arczk.

Ovari Sidó János. L. Sidó János.

Owari János, ev. ref. lelkész, 1678.

okt. 28. a gyulafehérvári collegiumban tanult; professor ai jóváhagyásával ugyan- azon évben Naláczi Istvánnal, Apaffy portai követével Törökországba ment, az adót a portára beviendő. A portáról 1679. jan. 18. visszatértek s ekkor Óvárit fáradozásaiért a fejedelem 12 aranynyal jutalmazta. Ugy látszik, hogy Gyula-

Fehérvárra visszament tanulmányait be- fejezendő s onnét jött Magyarországba s lett Miskolczon rector. Itt összegyűjtvén a szükséges pénzösszeget, 1682. márcz.

9. a nyugati egyetemekre ment és külö*- sen Leidenben tanult. Hogy meddig volt külföldön, nem tudjuk, csupán még egy adat van és ez a halálozásának dátuma.

Meghalt 1705. decz. 4. Miskolczon, mint pap, a mint azt fia, de ki már magát Stephanus Fodor de Óvárynak írja. fel- jegyezte. — Latin naplót hagyott hátra:

Johannis Owari Peregrinatio. Quam ex peculiari Dei Providentia affatim media administrantis confecit in tota Europa versus Orientem et Occidentem cum rä- ritatibus, quas ubivis terrarum vidit, par- tim anno 1678 partim 1682. tertio et quarto. Ezen munka megjelent a Törté- nelmi Tárban (1882. 499—506 1.). Egy ér- dekes Emlékkönyv a XVII. századból; ki- adta Pettkó Béla jegyzetekkel cz. Az 1678.

portai járatról igen kevés tudósítás ma- radt fenn, azért ezen része igen becses:

de a feljegyzések túlnyomó része orvosi reczepteket és jó tanácsokat tartalmaz.

(A naplójegyzetek az 1678. okt. 28-tól 1679. jan. 18-ig és az 1682. márcz. 9.—

1683. júl. 20. időközt foglalják magukban).

A m. n. múzeumi k ö n y v t á r példányából.

Óvári József,\ főgymnasiumi tanár, szül. 1839. április 27. Magyar-Óvárt; a gymnasiumot 1858-ban Szegeden, bölcse- leti tanulmányait 1858-tól a budapesti egyetemen végezte, hol 1866—1867-ben a latin, görög, német irodalomból és bölcseletből tett tanári vizsgálatot. He- lyettes tanár volt 1864. április 28-tól a budai kir. egyetemi főgymnasiumban;

innét 1866-ban áthelyezték a pesti kir.

kath., 1869-ben pedig, mint rendes ta- nárt a pozsonyi főgymnasiumhoz. A pozsonyi akadémián egyszersmind a böl- cselettudomány magántanára volt az 1874—1875 tanév nyári szakában. Wiche családi nevét 1868-ban változtatta Óvárira.

Súlyos viszonyok közt minden erejét az anyagiakkal való küzdelem emésztette fel, és ennek tulajdonítható szánalomra méltó állapota, melytől 1880. febr. 1. a halál szabítá meg. — A Biedl Szende

(16)

27 Óvári—Ó váry 28 által szerkesztett Kritikai Lapokba (1862—

1863) és a Kalauzba (1863—1865) több czikket í r t ; az Orsz. Tanáregylet Közlö- nyébe (1871—1872) könyvismertetést. — Munkái: 1. Földrajz a felső elemi osz- tályok, magán nevelő-intézetek számára, iigy szintén magánhasználatra. 9 szöveg- ábrával Pest, 1864'. — 2. A tanügyi reformról. Egy jogtanár nézetei a közép- tanodák, egyetem és jogakadémiák újjá- szervezéséről. Ugyanott, 1870. (Névte- lenül).

Az Országos Tanáregylet Közlönye 1 8 7 9 — 8 0 . 3 5 1 . 1. — Pozsonyi kir. kath. fögymnasium Ér- tesítője 1880. 30. 1. — Petrik K ö n y v é s z e t e . — Orteay Tivadar, Száz év egy hazai főiskola életéből. Bpest, 1884. 185. lap. — Századunk y év változtatásai. Bpest, 1895. 172. 1.

Óvári Kelemen, jogi doktor, egyetemi tanár, a m. tudom. akad. levelező tagja, előbbinek testvéröcscse. szül. 1844. nov. 21.

Pécsett (Baranyam.); gymnasiumi tanul- mányait Szabadkán kezdte, Temesvárt folytatta és Pesten végezte; 1863—67-ig a pesti egyetemen a jog- és államtudományi tanfolyamot hallgatta, az államtudomá- nyokból államvizsgát tett és 1869-ben jog- és államtudományok doktorává avat- ták. 1870-ben a polgári törvénykezésből magántanári képesítést nyert és két tanév alatt előadásokat is tartott. 1867-ben a pesti kir. váltótörvényszékhez joggyakor- nokká s ez év végén az utóbbihoz segéd- fogalmazóvá neveztetett ki. 1870-ben szol- gálattételre a pesti kir. ítélő táblához rendelték be, s miután időközben az ügyvédi vizsgát is letette, 1871-ben az igazságügyi minisztériumhoz osztották be szolgálattételre és 1872. j an. a kuria legfőbb ítélőszéke osztályához fogalmazóvá léptet- ték elő ; 1871-ben a budapesti egyetem jogi karán magántanár volt, 1872. szept.

29. óta az egyetemes európai és hazai jog- történet rendes tanára a kolozsvári egyete- men, hol 1880—81. és 1884—85-ben jog- kari dékán, 1891—92. rector volt. 1892.

máj. 5. a m. tudom, akadémia levelező tagjának választotta. — Czikkei a Jog-

és Államtudományi Folyóiratban (1871.

Kritikai rovat); a Jogtudományi Köz- lönyben (1871. Telekkönyvi előjegyzés igazolása); az Erdélyi Híradóban (1891.

50. és köv. sz. A középkori kereskedés fejlődésének főtényezői); czikkei vannak még a M. Igazságügyben, a Századokban és a kolozsvári egyetem Actáiban. — Mun- kái : 1. A csődrendszer tekintettel a neve- zetesebb külföldi csődtörvényekre s külö- nösen a magyar csődeljárás részletes is- mertetése.Irománypéldákkal ellátva elmé- leti s gyakorlati használatra. Pest, 1871.

— 2. A magyar törvényhatóságok jogsza- bályainak gyűjteménye, összegyűjtötték, felvilágosító, összehasonlító és utaló jegy- zetekkel ellátták Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen. Bpest, 1885—1902.1-IV.

kötet. (Magyarországi jogtörténeti emlé- kek. Monumenta Hungáriáé juridico hi- storica). — 3. Werbőczy István Hármas- Könyve A m. tudom, akadémia által gondozott harmadik kiadás. Az eredeti- nek 1517-ki első kiadása után fordították, jogi műszótárral és részleles tárgymutató- val ellátták. U. ott, 1894. (Kolozsvári Sándorral együtt Magyar Törvénytár. Mil- leniumi emlékkiadás 1000—1895.). — A Magyar Törvénytárban 1342—1655-ig lefordította Kolosvárival a törvényeket, eltérésekkel és kiegészítésekkel látva el.

Petrik Könyvészete. — Kiszlingstein Köny- vészete. — M. Könyvészet 1892., 1897. — Pal- las Nagy Lexikona X I I I . 6 2 9 . 1. — A kolozs- vári egyetem története. K o l o z s v á r , 189G. 100.

lap. — Ország-világ 1899. arczk.

O váry Lipót, lovag, m. kir. országos levéltárnok, miniszteri osztálytanácsos, a m. tudom, akadémia levelező tagja, szül.

1833. decz. 31. Veszprémben; gymna- siumi tanulmányait ugyanott és Pápán végezte. 1848-ban félbeszakította tanulá- sát, Altstädter családi nevét Óvárira vál- toztatta és a honvédekhez akart állni, de fiatal kora miatt nem vették be és csak 1849-ben Buda várának bevétele után sikerült neki a honvédtüzérséghez bejutnia. Nagy Sándor József dandárában

(17)

29 Óváry BO a hatodik vörössapkás ütegnél szolgált,;

az aug. 2. debreczeni csatában sebet ka- pott és orosz, majd osztrák fogságba esett, de nov. szabadon bocsátották. 1850- ben az akkori József-ipariskolába irat- kozott be, honnét azonban, csakhamar otthagyva az iskolát, Bécsbe ment, hol öt évet töltött és az egyetem bölcseleti és nemzetgazdasági előadásait is hall- gatta. 1856-ban Pestre visszatért és a Friebeisz Délibábjánál belmunkatárs lett.

1859. jún. 1. az Aradi Hiradó szerkesz- tését vette át és ő rendezte az aradi Kazinczy-ünnepélyt; ezért üldözték és ő decz. 25. megvált a laptól és Olaszor- szágba vándorolt ki. 1860-ban Garibaldi hadseregében küzdött és a csatatéren főhadnagynak léptették elő s arany érdem- pénzt kapott; azon év nov. 1-től a ma- gyar légióban szolgált századosi ranggal;

1861 máj. azonban visszavonult, nőül vette Pessina jogtudós és volt olasz mi- niszter nővérét és Nápolyban telepedett le. Később az olaszországi levéltárakban, különösen Nápolyban (hol fölfedezte a Margit-legendát), történeti kutatásokat tett a m. tudom, akadémia részére. 1875-ben a magyar kormány az olasz levéltárak szervezésének tanulmányozásával bízta meg és ezen működéséről terjedelmes jelentést küldött be, mely kéziratban van

az országos levéltárban. 1876-ban kine- veztetett országos allevéltárnoknak és végképen visszatért hazájába s az or- szágos levéltár újjáalakításában nagy része volt; ő vette át a pénzügyminisz- tériumtól és hozta rendbe a kincstári levéltárt és a szebeni fiskális levéltári;

ő állította fel a magyar diplomatikai le- véltárat. Az olasz korona-rend lovagja.

A magyar történelmi társulat 1877 jan.

4. választmányi tagjává, 1892 máj. 5.

a magyar tudományos akadémia leve- lező tagjává választotta; a heraldikai s genealógiai társaságnak is igazgató vá- lasztmányi t a g j a ; a nápolyi Pontaniana tud. akadémia s a Societâ di Storia Pa-

tria levelező tagja. Az olaszországi ma- gyarellenes rumén izgatók ellen az olasz lapokban megjelent czikkeivel és önállóan kiadott röpirataival és felolvasásaival si- keresen lépett fel. Mint a magyar k. mi- niszterelnökség sajtóosztályának kültagja 1878 óta állandó tudósítója hazai viszo- nyainkról az olasz, szükség esetében a franczia sajtónak is. 1893 és 1894-ben beutazta Olaszországot és nevezetesebb városaiban felolvasásokat tartott hazánk politikai viszonyairól. Résztvett az 1899.

hágai s ugyanazon évben a cividalei tör- ténelmi congressuson, utóbbin alelnöki tisztséggel tüntették ki; az 1903. ápr.

római történelmi congressuson pedig osz- tályelnökké választották meg és előadá- sokat tartott, ismertetve a magyar diplo- matikai levéltár rendszerét. — Czikkei a Délibábban (1857—1858. beszélyek és könyvism.) ; a Két Garasos Újságban (1859. beszély Andersen nyomán); a Hazánk és Külföldben (1866. Nápolyi le- velek, 1867. Nápolyi brigantik); a ná- polyi Italia cz. lapban (1865—66. Lettere di un emigrato Ungherese, Magyarország politikai viszonyainak ismertetése); a Budapesti Szemlében (1874. A nápolyi magyar történelmi műemlékek); a Szá- zadokban (1875. A nyitrai központi bi- zottság jelentése, 1877. Kutatások a ná- polyi Fornese - levéltárban, A nápolyi Anjou-korszak történelmi kútfői, 1879.

Nagy Lajos nápolyi hadjárata, Durazzói Károly, Durazzói, máskép Nápolyi László, 1881. Otrantó felszabadításának 400-ik évfordulója, 1884. Jelentés olaszországi kutatásaimról, 1885. Hazai állapotaink a mohácsi vész előtt, 1889. Zsigmond ki- rály és az olasz diplomaczia, A modenai és mantuai levéltári kutatásokról: Mátyás király találkozása Ulászlóval Iglauban, Az egri vadászatok a XVI. század elején, 1890. A nápolyi Anjou regesta-könyvek- ről, II. Ulászló és Beatrix házassága.

1893. Nápolyi Johanna) ; az Életképekben (1876. Dante és ábrándvilága, 1877. Saissy

(18)

31 Óváry—Oytha 32 Amadéé előadásai); a Honban (1877.

237. sz. Thiers Adolf, 255. sz. Korvin Mátyás Milanóban); az Archaeol. Érte- sítőben (1878. A pompeii viasztáblák);

a Nemzeti Hírlapban (1879. Kiválóbb Íróinkhoz); a Történelmi Tárban (1885.

Mátyás király szárazföldi s vizi hadsere- gének leírása az 1479. hadjáratból, 1888.

Regesták); czikkeket írt a Perzeveranza, Nazione, Corriere della Sera, Roma, Mattino, L'Oppinione Liberale, La Gazetta di Torino, L'Époque, L'Italie, Diritto cz.

olasz és franczia lapokba. — Munkái:

1. Emlény. Eredeti s külföldi beszélyek.

Arad, 1859. — 2. La Costituzione Vn- gherese. Nápoly, 1864. (Függelék Bieder- mann Die Repraesentativ Systeme cz.

Ovary által olaszra ford, és jegyzetekkel fellátott művéhez). — 3. Nápolyi törté- nelmi kutatások. Bpest, 1874. (Értekezés a tört. tud. köréből IV. 1.). — 4. Ná- polyi Anjou-kori kutatások. Ugyanott,

1879. (Különnyomat a Századokból). — 5. III. Pál pápa és Farnese Sándor bibornok Magyarországra vonatkozó di- plomacziai levelezései (1535—1549.). A nápolyi állami levéltárban létező Far- nese-osztályban tett saját kutatásai nyo- mán. U. ott, 1879. (Magyar történelmi Emlékek. I. osztály. Okmánytárak. Mo- numenta Hungáriáé Historica. Diploma- taria XVI.). — 6. Báró Nyáry Albert emlékezete. Ugyanott, 1886. (Különny. a Századokból). — 7. Oklevéltár Bethlen Gábor diplomacziai összeköttetései tör- ténetéhez. A velenczei állami levéltárban Mirese János által eszközölt másolatok- ból a m. tud. akadémia tört. bizottsága megbizásából szerkesztette. U. ott, 1886.

— 8. Bethlen Gábor diplomacziai össze- köttetései. U. ott, 1888. (Értekezések a tört. tud. kör. XIII. 12.). — 9 . A m . tud. akadémia tort. bizottságának oklevél- másolatai. Ismerteti. U. ott, 1890. Három kötet. 4664 oklevél kivonata, korrendi jegyzékkel, név- és tárgymutatóval). — 10. A magyar Anjouk eredete. U. ott,

1893. (Értekezések a tört. tud. kör. XVII.

1. Székfoglaló). — 11. La quistione Daco- Romana e lo stato Üngherese. Róma, 1894. (Megjelent francziáúl. Páris, 1894.

és németül, ford. Schwarz Izidor. Buda- pest, 1894.). — 12. Emlékbeszéd Cantú Caesar külső tagról. Budapest, 1897.

(Emlékbeszédek IX. 1.). — 13. Memorie pur la storia della Liburnica citta di Fiume. Scritte dal Giovanni Kobler. Buda- pest, 1899. (Kobler munkáját ismerteti a szerző életrajzával). — 14. Emlékbeszéd Capasso Bertalan felett. U. ott, 1901.

(Emlékbeszédek X. 9.). — Szerkesztette az említett lapon kívül az Alföldi Képes Naptárt 1860-ra Aradon; II Progressa Nazionale cz. politikai lapot 1 8 6 7 - 6 8 - ban sógorával Pessinával együtt, mely különösen a magyar érdekeket vette vé- delembe.

Kertheny, Namensverzeicliniss Ungriseber Emigration. Brüssel & Leipzig, 1864. 44. 1.

— Századok 1870. 63., 1871. 157. 1. — Magyar Akadémiai Értesítő 1872. 9 . 1., 1874. 39. 1.

(Jelentései nápolyi sat. tört. kutatásairól), 1890. 29. 1. — Lakatos Ottó, Arad története.

Arad, 1881% III. 102. lap. — Petrik Könyvé- szete. — ül. Könyvészet 1886., 1888., 1893., 1897., 1901., 1902. — Kiszlmgstein Kön.yvé- s z e t e . — Pallas Nagy Lexikona X I I I . 6 2 9 . , XVIII. 398. 1. és önéletrajzi adatok.

Ováry Pál (csedregi), orvosdoktor, született 1814-ben Szánthón (Abaujm.);

Abaujmegye járás-orvosa volt és Szán- thón lakott. — Levele van az Archaeol.

Értesítőben Abauj-Szánthóról (1870). — Munkája: Értekezés aléles italokról, kór- oktani és orvosrendészeti tekintetben.

Irta orvostudorrá létekor. Pest, 1841.

Oláh Gyula, Az egészségügyi személyzet Magyarországban. Bpest, 1876. 4. lap. — Szinnyei Könyvészete.

Ováry Pető Alexandriában (Egyptom- ban). — Munkatársa volt a Borászati Lapoknak 1874—86-ig. (Alexandriai le- velek sat.).

A m. n. múzeumi h i r l a p k ö n y v t á r példá- nyából.

Oytha Henrik. — Kézirati m u n k á j a : Quaestiones sententiarum. A. 1383., ívrét

1. iv sajtó alá adatott 1903. decz. 12.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái VI. Hornyánszky Viktor Könykiadóhivatala...

Ludasi (Gans) Mór, hírlapíró, szül. i? l 29-hen Komáromban, hol 1839-től ta- nult a gymnasiumban; azután a pesti egyetem hallgatója volt; előbb egy pesti

(Először adták a pesti Nemzeti színházban 1848. Ferencz József és felséges neje Erzsébet császárné 1867-ben megkoronáztattak. a jogbölcseletet is hozzácsatolták

torrá avatták; 1876. miséspappá szenteltetett föl és káplán lett Nagy-Lé- várdon, 1877. Esztergomban ; 1882-ben az esztergomi érseki lyceumban a hit- tan, a magyar és

•József gróf családjánál nevelő lett és egy- szersmind az erdélyi ref. kollégiumokban akkor rendszeresített philosophiai két éves tanfolyamot is végezte. 1862 őszén

(Áldor Adolffal együtt. Észrevételek az 1898-ik évi kórházi és magángyakorlatból. Sterne Felix, hirlapíró, szül. Pozsony- ban ; hírlapírói működését a bécsi

12-én Ipolyságon (Hontmegye); középiskoláit a selmeczbányai ev. Ezután a budapesti egyetem bölcseleti karára iratkozott be. Katonai kötelezett- ségének is eleget

Illucz Oláh János (várallyai), királyi táblai biró, született 1817-ben Tokajban (Zemplénm.); a gymnasiumot előbb a sátoralja-ujhelyi kegyesrendieknél, azután Kassán