Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 86. évfolyam 12. szám
1201
karbantartani. Az Egyesült Államok és más or- szágok tapasztalata szerint az összeírás anya- gai alapján át kell tekinteni és pontosítani kell a hosszú idősorokat.
Az Egyesült Államokban 1954-ben végez- ték az első olyan, a gazdaság legtöbb ágát fel- ölelő, egységesített összeírást, amely közvetlen adatszolgáltatás helyett adózási információn alapult. A 2002. évi gazdasági összeírás szám- ba vette az egyéni vállalkozások körülbelül 24 millió telephelyét, adatokat biztosított több mint 1000 tevékenységi formáról, 8000 ipari termékről. Az összeírás szervezői adatokat gyűjtöttek 5 millió olyan gazdasági egységtől, amelyeknek volt alkalmazottjuk; 2 millió kis- munkaadóról és 17 millió olyan vállalkozásról, amelyeknek nem volt fizetett alkalmazottjuk és közvetlen adatgyűjtés helyett az adóhivatal információit mint közigazgatási adatokat hasz- nálták fel. A gazdasági összeíráshoz kapcsoló- dott egy sor további adatgyűjtés, például a cég- tulajdonosokról, az üzletvitel költségeiről, az áruk útjáról, a szállítóeszközök leltározásáról és használatáról. Az 5 millió adatszolgáltató- nak kiküldött kérdőívek megválaszolása mint- egy 6 millió órát vett igénybe. A válaszadást elmulasztó társaságokat a törvény szerint 500 dollárra lehetett megbüntetni, bár hatéko- nyabbnak bizonyult a meggyőzés.
A 2002. évi gazdasági összeírás során az összes céget két csoportra osztották: egy ré- szük a „postai térbe”, másik részük a „nem postai térbe” került.
A „postai térbe” azok a cégek tartoztak, amelyektől az információt postai úton kellett összegyűjteni: a) a nagymunkaadók, amelyek- nek több egysége működött, vagy amelyeknek a bértömege meghaladott egy küszöbértéket;
b) a mintába bekerült kismunkaadók azon cé- gek közül, amelyeknek egy telephelye volt, vagy bértömege nem érte el a küszöbértéket, s amelyekről a közigazgatási adatok önmaguk- ban nem eléggé megbízhatók.
A „nem postai térbe” azok a cégek tartoz- tak, amelyeknek nem kellett összeíró- kérdőívet küldeni: a) olyan kismunkaadók, amelyek egy telephelyen működtek, bértöme- gük nem érte el a küszöbértéket (bár ez a kü- szöb a tevékenység függvényében változó), s amelyek 10-nél kevesebb dolgozót foglalkoz- tatnak, ezek együttes termelési értéke a teljes vizsgált kör termelési értékének körülbelül 10 százalékát tette ki; b) valamennyi nem munka- adó cég, vagyis azok, amelyeknek 2002-ben nem volt fizetett alkalmazottja, az ezek áruki- bocsátásáról és bevételeiről szóló információ- kat más szövetségi hivatalok adták át a statisz- tikai hivatalnak.
A nem munkaadók körébe ugyan sok cég tartozik, de ezek együttes termelési értéke nem éri el a vizsgált sokaság termelési értékének 10 százalékát. Az összeírás csak azokat a nem munkaadó cégeket vette számba, amelyek ter- melési értéke vagy bevétele 2002-ben megha- ladta az ezer dollárt. A nem munkaadókról szóló statisztikát ötévenként publikálják.
Marosi Lajos,
a Központi Statisztikai Hivatal vezető főtanácsosa E-mail: lajos.marosi@ksh.hu
Tavares, C. — Thomas, G.:
Bûnelkövetés és igazságszolgáltatás
(Crime and criminal justice.) – Statistics in Focus, Population and social condition. 2007. évi 15. sz. 1–10. old.
A nemzeti információs források eltérései folytán nem könnyű feladat az Európai Unió szintjén figyelemmel kísérni a bűnözés alaku- lását. A nagyrészt rendőrségi jelentéseken ala- puló bűnelkövetési adatok definíciói és megfi- gyelési módszerei napjainkban még lényege- sen különböznek országonként.
Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 86. évfolyam 12. szám 1202
Jelenleg a tagországok mintegy felénél nyílik lehetőség az 1995 és 2005 közötti idő- szak teljes bűnözési helyzetének összehasonlí- tására, ezeknél ugyanis a definíciók terén nem történt érdemleges változás. Az érintett 14 or- szágban együttesen, az összes bűnelkövetés alakulására lassú, évenkénti közel 0,6 százalé- kos emelkedés a jellemző. Az évenkénti növe- kedés Szlovákiában (10%), Lengyelországban (5%), illetve Máltán, Görögországban és Por- tugáliában (egyaránt évi 3 százalék) volt a legmagasabb. A bűnügyi helyzet javulásáról beszámoló országok közé mindenekelőtt Ma- gyarország, Dánia és a Cseh Köztársaság tar- tozik, amelyek évi 2 százalékos átlagos csök- kenést jeleztek. A legtöbb országban a 2002 körül észlelhető csúcs után az utóbbi években enyhe javulás mutatkozott.
Hosszabb távon is kedvezőbbé vált a hely- zet a megvalósult emberölések tekintetében.
Az összehasonlításba bevonható tagországok- nál ennél a bűncselekményfajtánál – az 1995 és 2005 közötti időszakban – együttesen évi 3 százalékos csökkenést regisztráltak. A leg- alább a 2005 előtti utolsó öt évről konzisztens adatokkal rendelkező országok közül a legna- gyobb arányú évenkénti javulásról Bulgária (9 százalék), Észtország (8%), Lettország, Ma- gyarország és Görögország (egyaránt 5 száza- lék) számolt be.
A megvalósult – szándékos – emberölés egyébként az országonkénti definíciók hason- lósága folytán a viszonylag legösszehasonlít- hatóbb bűncselekményfajták közé tartozik. Ki- terjed a gyilkosságra, a gondatlan emberölésre, az eutanáziára, a csecsemőgyilkosságra, de nem foglalja magában az emberölési- kísérletet, a halált okozó veszélyes járműveze- tést, az abortuszt és az öngyilkosság elősegíté- sét. A szándékos emberölések 100 ezer lakosra vonatkoztatott aránya Uniós viszonylatban 1,8 volt 2003 és 2005 között. Legmagasabb volt ez az arány Litvániában (11) és Észtországban
(9), míg a legkedvezőbb – vagyis 1-nél alacso- nyabb – arányt Luxemburg, Ausztria, Málta, Németország és Svédország regisztrálta. A fő- városokban a szándékos emberölések 100 ezer lakosra vetített aránya átlagosan 2,2 volt, va- gyis általában számottevően magasabb az or- szágos átlagnál.
A rendőri jelentésekben szereplő bűncse- lekmények számának 1995-2005 közötti emel- kedése jobbára az erőszakos bűnelkövetésekre vonatkozott, ideértve a személy elleni valamint a szexuális támadásokat és a rablásokat. Az emelkedés a hosszabb távon összehasonlítható adatokkal rendelkező tagországokban együtte- sen mintegy évi 4 százalékra tehető. Ezt meg- haladó mértékű évenkénti rosszabbodás Fran- ciaországban (7%), Hollandiában (6%) és Por- tugáliában (5%) jelentkezett.
A rablások számánál 2003-ig mintegy évi 5 százalékos emelkedő tendencia, ezt követően viszont enyhe csökkenés volt megfigyelhető.
A legmagasabb arányú növekedés Lengyelor- szágban és Szlovákiában (8-8%), Franciaor- szágban (6%), Portugáliában és Svédország- ban (egyaránt 5 százalék) következett be.
Csökkenést Románia (–3%) és Németország (–2%) mutatott ki. (A közölt adatok a zseb- metszésre, a tartozások kényszerbehajtására és a zsarolásra nem vonatkoznak.)
A vagyon elleni bűncselekmények körében némi javulás is észlelhető. Az összehasonlítás- ba bevonható tagországoknál együttesen az évenkénti átlagos csökkenés a betöréseknél 3 százalékra, a gépjárműlopásoknál 5 százalékra tehető. A regisztrált betörések évenkénti száma különösen Romániában (–13%), Bulgáriában (–11%) és Belgiumban (–8%) lett fokozatosan alacsonyabb, míg Írországban emelkedést (5%) észleltek.
A gépjármű-eltulajdonítás körébe minden személyszállításra alkalmas járművet (sze- mélyautó, motorkerékpár, autóbusz, teherautó, traktor illetve építőipari munkagép stb.) érintő
Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 86. évfolyam 12. szám
1203
bűncselekményt beleértenek. A lopások szá- mának átlagos 5 százalék körüli csökkenése mindenekelőtt a biztonsági berendezések mi- nőségjavulásának és elterjedtebb használatá- nak tudható be. A legnagyobb arányú csökke- nésről Bulgáriában (–19%), Belgiumban (–14%), valamint Hollandiában és Németor- szágban egyaránt (–9%) számoltak be.
A rendőri jelentések szerint a kábítószer- kereskedelem évente 4-5 százalékkal növeke- dett az 1995 és 2005 közötti évek folyamán. A legkiugróbb emelkedést Bulgáriában (37%), Magyarországon (30%), Lengyelországban (24%), Romániában (16%), valamint a Cseh Köztársaságban és Litvániában (egyaránt 15 százalék) regisztrálták.
A büntetés-végrehajtási intézetekben levők száma (az előzetes letartóztatásban levőkkel együtt) 1995 és 2005 között folyamatosan, mintegy évi 2 százalékkal növekedett. Különö- sen meredek volt az emelkedés Ciprus (10%), Szlovénia (7%), illetve Ausztria (5%) eseté- ben. Csökkenésről Litvánia (–5%), Lettország és a Cseh Köztársaság (mindkettő –4 százalék) számolt be. Az EU-tagországokban 100 ezer lakos közül átlagosan 124 fő volt büntetés- végrehajtási intézetben 2003 és 2005 között. E mutató kiugróan magas a három balti államban (Észtország és Lettország egyaránt 329, Litvá- nia 239), de jóval meghaladja az átlagos érté- ket Lengyelország (212), Románia (182), a Cseh Köztársaság (178), Szlovákia (171) és Magyarország (161) esetében is. A 100 ezer lakoshoz viszonyított legalacsonyabb arányról Szlovénia (56), Ciprus (65), Finnország (69), Dánia (70), Málta (71), Írország (76) és Svéd- ország (79) számolt be.
A rendőri erők számának alakulásáról uni- ós szinten nem állnak rendelkezésre értékelhe- tő tendenciát kifejező adatok, az országonkénti értelmezések ugyanis nagymértékben külön- böznek. A legtöbb országban ideértik a bűnül- döző, a közúti (forgalomirányító), a határszol-
gálatot ellátó rendőrséget, a csendőrséget, va- lamint az egyenruhás városi őrségeket. Ugyan- akkor kizárják a polgári személyzetet, a vám- őrséget, a pénzügyőröket, a katonai rendőrsé- get, a titkos szolgálat tagjait stb.
Az összehasonlíthatósági problémák meg- oldása érdekében az Európa Tanács már a 2004-ben elfogadott, ún. Hágai Programban célul tűzte ki az igazságügyi statisztika tartal- mi összehangolását. Jelen publikáció ennek az előkészítő munkának az első eredményeit is- merteti. A bűnelkövetések és az igazságszol- gáltatás átfogó, összehangolt statisztikai rend- szerének kifejlesztését az Európai Unió 2006–
2010-re vonatkozó Akcióterve irányozza elő.
Tûû Lászlóné,
a Központi Statisztikai Hivatal ny. osztályvezetője
Becker, G. S. — Elías, J. J.:
A szervpiacot ösztönzô tényezôk élô és halott donorok esetén
(Introducing Incentives in the Market for Live and Cadaveric Organ Donations.) – Journal of Economic Perspectives. 2007. évi 3. sz. 3–24. old.
A szervátültetések története 1954-ben kez- dődött el, amikor a történelem során Bostonban először hajtottak végre veseátültetést, de az ilyen jellegű beavatkozások száma csak a hetvenes években kezdett fellendülni párhuzamosan az idegen szerv kivetését hatékonyan megakadá- lyozó gyógyszerek megjelenésével. Azóta élesen növekszik a vese-, a máj-, a szív- és más szerv- átültetések száma, de mégsem képes olyan tem- póban növekedni, amennyire a szervátültetésre várakozó betegek száma növekszik.
Amikor egy közgazdász ilyen kiugró elté- rést lát a kereslet és kínálat között, akkor ter- mészetszerűleg kezdi felmérni a kereslet és kí- nálat kiegyenlítése elé háruló akadályokat. A
