• Nem Talált Eredményt

THE CHURCH AT WAR Studies in Church History 20.

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "THE CHURCH AT WAR Studies in Church History 20."

Copied!
2
0
0

Teljes szövegt

(1)

W. J . S H I E L S (ED.)

THE CHURCH AT WAR Studies in Church History 20.

(London, 1983. 472 o.)

A kötet az angol Ecclesiastical History So­

ciety (Egyháztörténelmi Társulat) 21. és 22.

ülésén elhangzott előadásokat tartalmazza. Az előadások az egyház és a háború viszonyát elemzik.

R. A. Markus Szent Ágostonnak az igazsá­

gos háborúról szóló elméletéről szól. A keresz­

t é n y pacifizmus m á r Ágoston működése előtt visszaszorulóban volt. A 390-es években Theo- dosius császár harcait a keresztények nagy része mind igazságos háborúknak t a r t o t t a . E fel­

fogásnál Ágoston „pacifistább" volt, számára a háború tragikus szükségszerűség — h a más megoldás nincs, el kell fogadni —, de nem a k a r t a Theodosíus háborúit vallásos tartalom­

m a l megtölteni azzal, hogy valamennyit igaz­

ságos háborúnak nevezi.

Janet L. Nelson az egyház X I . századi kato­

nai teljesítményeiről ír. A frank püspökök és apátok vazallusaikból (részben férfirokonaik- ból) és saját házukban „ t á p l á l t " harcosaikból állították ki h a d i kontingenseiket. E házi har­

cosokra az egyháznagyok jövedelmük kétötö­

dét is ráköltöttek. Csapataik jelentős erejűek lehettek, mert egy egyházi író (Hinkmar) szük­

ségesnek tartja megjegyezni, hogy a püspök katonai csapata ne legyen nagyobb 50 főnél, h a egyházmegyéjét látogatja. Angliában és Itáliában az egyház katonai szolgálata hasonló volt, mint a frank birodalomban. Az egyház hadakozása a I X . században még defenzív.

A X . században Galliában és Itáliában ösz- szeomlik a frank állam s megmarad egy harcos klérus, a feudális világi u r a k kegyére bízva.

De a I X . századi hadakozó egyházból sok min­

den megmaradt és tovább élt a kereszteshábo­

rúk koráig.

O. A. Loud a n o r m a n n Dél-Itália egyházának katonai kérdéseit veszi vizsgálat alá. Itália bizánci uralom a l a t t álló területein és a déli longobárd hercegségekben az egyházak nem hadakoztak kötelességszerűen. A normannok vezetik be a vazallitást és a hübérbirtokot, de az egyházakat nem kötelezik hadi kontingen­

sek kiállítására. Ez nem jelenti, hogy az egy­

házaknak nem volt katonai erejük ; voltak vá­

raik és lovas csapataik, nem is csekélyek. Gizo a p á t 1124-ben állítólag 4000 fegyverest mozgó­

sított a monostor bizonyos földjeinek vissza­

szerzésére. Több püspök a normannok ellen harcolva esett el a bizánciak oldalán. Az 1140-

es évektől m á r t ö b b egyháznagynak v a n n a k katonai kötelezettségei.

Elisabeth M. Haliam két olyan monostorról ír, melyek keresztény királyok más keresztény királyok elleni győzelmének emlékére jöttek létre : az angliai B a t t l e Abbey Hódító Vilmos 1066-os hastingsí győzelme emlékére s a fran­

ciaországi Notre Dame L a Victoire I I . Fülöp Ágost francia király 1214-es bouvinesi győzel­

me emlékére.

Christopher J. Holdsworth az egyház és há­

ború viszonyának alakulását elemzi a X I I . században. Az egyháznagyok e korszakban azért k a p t a k birtokokat, hogy azok jövedelmé­

ből fegyvereseket állítsanak kí. A személyesen hadakozó püspökök Franciaországban nem voltak többségben, de h a hadakoztak, nem h i b á z t a t t á k őket.

Colin Morris cikkéből megismerhetjük a X I I — X I I I . századi keresztes háborús propa­

ganda módszereit: a prédikációkat, jelvénye­

ket, énekeket. A keresztes propaganda a régi egyházmegyei szervezeten kívül folyt: a cisz­

terci szerzetesek és a reguláris kanonokok jó­

voltából. A propaganda hatásosságát fokozta, hogy az egyházi hatóságok nem ellenőrizték szigorúan.

Elizabeth Síberry megállapítja, hogy 1095 és 1274 között a misszionáriusok és a keresztes vitézek n e m ellenfelei voltak egymásnak, ha­

nem szövetségesei. A kolduló rendek a missziók mellett a keresztes eszmének is fő propagálói;

a hittérítők általában nem ellenzik a keresztes háborúkat.

Diana M. Webb tanulmányából megtudjuk, hogy az itáliai városok háborúikat „szent há- borúk"-nak nevezték, a k á r egyszerűen egymás között, a k á r guelf-ghibellin vonatkozásban har­

coltak. Egyes szenteket tiszteltek, m i n t váro­

saik védőjét, s hadi sikereiket összefüggésbe hozták az égi h a t a l m a k segítségével. Arra vi­

szont nem voltak hajlandók, hogy a pápák pa­

rancsára indítsanak háborút, vagy felhívásuk­

ra tartózkodjanak a hadakozástól.

Boy M. Haines cikke J o h n Stratford canter- bury-i érseknek a háborúra vonatkozó nézeteit ismerteti.

A. K. McHardy az angol klérusnak a száz­

éves háborúban vitt szerepéről ír. Az angol

— 209 —

(2)

papság igen n a g y részt vállalt a háború támo­

gatásából. Közvetlen katonai akcióban ritkán vettek részt, de fontos szerepük volt a had­

szervezésben, a háború pénzügyi adminisztrá­

ciójában. A hadszíntéren részben ezt végezték, részben mint tábori papok tevékenykedtek.

Diana Wood cikke VI. Kelemen p á p á n a k a százéves háborúval kapcsolatos álláspontját ismerteti.

B. N. Swanson írása Pierre d'Ailly tervét elemzi a n y u g a t i egyházszakadás katonai erő­

vel történő megoldására.

Rendkívül érdekes Henry Kainen tanulmá­

n y a , mely a spanyol egyház erőszakos voná­

saival foglalkozik az 1450 és 1720 közötti kor­

szakban. A püspökök harciassága természetes volt, ezt nem is kifogásolta senki. Néhány szél­

sőséges esetet is megismerhetünk. Ezen t ú l az erőszak alsóbb szinten is szóhoz jut, például a misszionáriusok körében.

A spanyol papok és szerzetesek száma igen nagy volt a X V I . század végén 66 000 fő (az apácákat n e m számítva, ezek 25 000-en vol­

t a k ) — 8 millió lakosból. Morális és intellektu­

ális szintjük azonban alacsony — a társadalom minden mozgásában részt vettek, annak min­

den b ű n é t átvették. Előfordul, hogy egy p a p az oltár előtt, mise közben veri meg egyik hí­

vét. A spanyol klérus lényegesen erőszakosabb, m i n t a többi európai országoké. Az érem másik oldala, hogy a spanyol klérus aktívan kiáll a boszorkányüldözés ellen, azt minimálisra szorítva vissza, az inkvizíció által kivégzett személyek száma pedig a X V I — X V I I . század­

b a n évi átlagban csak 2 fő.

Auke Jelsma cikke a hollandiai reformáció 1562 és 1574 közötti álláspontját ismerteti a háborúról.

Ds Naphtine és W. A. Speck az anglikán egy­

ház háborús nézeteit vizsgálja 1660 és 1763 között.

Françoise Deconinck-Brossard az 1745-ös ja- kobita felkeléssel kapcsolatos angol egyházi álláspontról szól.

Deryck Lovegrove a francia forradalom és Napóleon angol egyházi megítélését elemzi.

A középkor és kora újkor hosszú militáns idő­

időszaka u t á n (csak egyik-másik eretnekmoz­

galom volt a középkorban pacifista, mint Peter Billemaék a waldensekről szóló tanulmányából láthatjuk), a napóleoni háborúk vége felé Ang­

liában némi egyházi pacifizmus is jelentkezik.

Az 1857-es indiai felkelés elnyomását viszont az anglikánok és a nonkonformisták többsége egyaránt erkölcsösnek találta.

Peter Pariah az amerikai egyházaknak a rab­

szolgasággal ós a polgárháborúval kapcsolatos álláspontját ismerteti.

R. F. O. Holmes az ulsteri protestáns harci szellem kialakulását és megerősödését vizsgál­

ja-

Több t a n u l m á n y foglalkozik az angol egyhá­

zak tevékenységével az első világháború ide­

jén. (David M. Thompson, Clyde Brinfield, Brian Taylor) — Martin Ceadel a két világ­

háború korszakának angliai keresztény paci- fizmusáról szól. A pacifisták helyeselték Chamberlain engedékeny politikáját, s még 1940-ben is azt vallották, hogy nagyobb b ű n Hitler ellen harcolni, mint engedni hódító szán­

dékának. H a t á s u k szerencsére nem volt nagy, talán m e r t egyáltalán nem üldözték őket. Az elvi k a t o n a i szolgálatmegtagadók száma a há­

ború a l a t t 2,2%-ról 0,2%-ra csökkent, de ezek közül csak 1500 volt a keresztény pacifista.

A keresztény pacifisták száma a második világ­

háború óta sem növekedett lényegesen.

Stuart Mews egy 1940-es rövid életű angliai katolikus mozgalmat ismertet: a „szellem k a r d j a " nevűt, mellyel a Hitler elleni háború­

b a n a katolikus-protestáns összefogást a k a r t á k erősíteni Angliában.

Gavin White Franciaország 1940-es veresé­

gének vallási-egyházi következményeiről ír.

A vereség u t á n Franciaországban — rövid éle­

t ű — vallásos fellendülés mutatkozott. Ang­

liában, mely nem szenvedett vereséget, ilyen nem m u t a t h a t ó ki.

Terence Banger a katolikus, anglikán és ame­

rikai metodista misszionáriusok zimbabwei helyzetét és tevékenységét írja le 1970 és 1980 között, a gerillaháború során.

Borosy András

— 210 —

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Even today there are several Protestant churches in Hungary that bear the aforementioned motif of granaries or barns: the Reformed church in Felsőőr, the old Lutheran church in

Santhilier ugyanis 1588 áp- rilisában az Udvari Haditanácshoz fordult, hogy lovas lövészei (Archibusier) 7 részére ólmot és puskaport (Kraut und Lot), valamint elmaradt

The scope of the article is to reveal the establishment and the operation of the Presbyterian Church government in the Reformed Church in Hungary in the 18th century as an example

Keywords: First World War, Catholic Church, prayer book, Christian soldier, veneration of the Sacred Heart, prayers against bullets.. In the first quarter of the 20 th century

In the 1910s the Csongrád parish possessed and supervised a total of 25 bells: three in the cemetery, three in the Saint Roch Church in Belsőváros, four in the Church of Our

Letter from the Csongrád magistrates and Council], Since the Saint Joseph church was built in Csongrád-Piroskaváros (1928) this church came to be called “little church”,

Besides the “ancient Hungarian táltos church” and other “neopagan” groups, the Goddess church also regards csíksomlyó as one of the most important sacred places in Hungary..

if the local church is dedicated to the saint of the day, then there is a procession after the liturgy around the church, but inside church courtyard, accompanied by the ritual