FRUNZE MIHAIL VASZILJE\ICS
( H a l á l á n a k 25-iik évfordulója alkalmából) GONCSAROV F. ezredes cikke nyomán .
25 évvel ezelőtt, 1925 október 25-én halt meg Lenin és Sztálin hű tanít- ványa és követője, a Bolsevik P á r t és a szovjet állam kimagasló férfia, a Szov- jet H a d s e r e g kiváló hadvezére, Frunze Mihail Vasziljevics.
Frunze élete ragyogó mintaképe a nép és haza feltétel nélküli szolgálatá- nak, mintaképe Lenin és Sztálin, a kommunizmus ügye iránti h a t á r t a l a n oda- adásnak.
Sztálin elvtárs 1925 november 3-án, F r u n z e temetésén tartott beszédében ezt mondta:
— Frunze elvtárs személyében időnk egyik legtisztább, legbecsületesebb, rendíthetetlen f o r r a d a l m á r á t vesztettük el.
— F r u n z e elvtárs személyében pártunk egyik leghűbb, legfegyelmezettebb vezetőjét vesztette el.
— A szovjet hatalom F r u n z e elvtárs személyében országunk és államunk egyik legbátrabb és legeszesebb építőjét" vesztette el.
— A H a d s e r e g Frunze elvtárs személyében egyik legkedveltebb és leg- tiszteltebb vezetőjét és szervezőjét vesztette el.
I.
Frunze M. V. 1885 j a n u á r 21-én született Pispek városában — jelenleg Frunze város —, a Kirgiz Szovjet K ö z t á r s a s á g fővárosában.
Mihail Vasziljevics gyermekkora nehéz volt. Apját korán elvesztette, a súlyos anyagi nehézségek mellett is sikeresen végezte el a pispeki városi isko- lát, m a j d pedig a gimnáziumot Verno (jelenleg Alma-Ata) városában. A gim- náziumban találkozott először a forradalmi eszmékkel.
1904-ben a pétervári államtudományi (politikai) intézetbe iratkozott be.
ahol csakhamar érintkezésbe lépett a diák- és munkáskörökkel. U g y a n a b b a n az évben belépett a Bolsevik P á r t b a . Mint a forradalmi küzdelmek tevékeny részt- vevője, h a m a r o s a n m a g á r a irányította a cári rendőrség figyelmét és 1904 végén kénytelen volt elhagyni Pétervárt.
A hivatásos forradalmár dicsőségteljes útján haladva, élete folyamán a párt igen sok és felelősségteljes megbízását teljesítette. Bármilyen munkával bízta meg a párt, mindenhol h a t á r t a l a n bolsevik lelkesedéssel, az ügy igazsá- gába, a munkásosztály erejébe és a forradalom elkerülhetetlen győzelmébe vetett hittel dolgozott.
1905-ben a párt moszkvai bizottsága az Ivánov-Voznyeszenszki ipari kör- zetbe küldte Frunzet, ahol kiváló szervezői és propaganda képességével tűnt fel.
A forradalmi mozgalom középpontjába került. F r u n z e egyik vezetője volt az 1905.
évi, több tízezernyi textilmunkásra kiterjedő sztrájknak. Mint állhatatos leninista bolsevik, kérlelhetetlenül küzdött a mensevikek és eszerek ellen, felvilágosította a munkásokat a forradalom feladatai felől ś nagy kitartással készítette elő őket a cárizmus elleni fegyveres harcra. A Sinszko-Ivanovszki csapat, melyet F r u n z e alakított és oktatott, résztvett az 1905. évi decemberi fegyveres felkelésben.
A cárizmus, a nemesek és a kapitalisták elleni elszánt küzdelmek köze- pette nőtt és edződött meg Frunze, a kiváló bolsevik és így szerezte meg a forradalmi küzdelmekben résztvevő tömegek vezetéséhez szükséges tapasztalatokat.
Többszöri elítélés után 7 évet töltött F r u n z e a vladimirszki, nikolajevszki és alexandrovszki kényszermunka telepeken. 1914. év végén kiengedték a börtön- ből és örök száműzetésre, Irkuckba telepítették. A cári kormány kegyetlen üldö-
110
zései nem törték meg az állhatatos bolsevikot. Frunze sem a börtönben, sem a kényszermunka alatt, sem pedig a száműzetésben nem hagyta abba forradalmi munkáját. Uj harcra készült állandóan és új harcra készítette elő elvtársait is.
Eközben nagy gondot fordított katonai ismereteinek gyarapítására. A száműzöt- tek között katonai köröket szervezett (e köröket „katonai akadémiának" nevezték).
1915-ben forradalmi szervezkedés miatt letartóztatták Mihail Vaszilievicset.
Ugyanez év augusztusában sikerült a Bajkálon túlra menekülnie, ahol folytatta forradalmi munkáját. Miután a cári rendőrség újból felfedte tartózkodási helyét, 1916 végén Csitába, majd pedig Moszkvába menekült;
A P á r t igen nagy jelentőséget tulajdonítva a csapatokon belüli forradalmi munkának, Frunzet a cári hadsereg nyugati arcvonalára küldte. A februári forra- dalom kitörésekor Frunze már egy igen nagy illegális bolsevista szervezet élén állott. E szervezet központja Minszkben, részeivel pedig a h a d s e r e g soraiban volt.
F r u n z e tevékeny résztvett a februári forradalomban: az ő vezetése alatt fegyverezték le a minszki rendőrséget és csendőrséget s alakították meg a proletár miliciát.1 A lenini Központi Bizottság útmutásai alapján б szervezte meg Bjelorussziában (Fehérorosfcország) a munkás- és parasztküldöttek taná- csait, amelyek nagy szerepet játszottak a forradalmi mozgalom kifejlődésében.
Frunze egyike volt a nyugati front hadseregein belül tartott kongresszus meg- szervezőjének, amelven őt az arcvonal bizottság t a g j á v á is választották. Minszk- ben a „Zvjezda" c. bolsevista lap szerkesztője volt.
1917 augusztusa végén ismét Sui városában van. A dolgozók a munkás-, katona- és parasztküldöttek t a n á c s á n a k elnökévé választották. Az októberi forra- dalom kezdetén, 2000 főnyi felfegyverzett csapattal, amely az ivanovó-suiszki
^Wfy&hd' » f
körlet proletárjaiból és katonáiból állott, Moszkvába vonult és tevékenyen részt- vett a szocialista forradalom győzelméért folytatott harcokban. Rohammal fog-
lalta el a Kremlt, amelyet akkor fehérgárdisták tartottak megszállva.
A Nagy Októberi forradalom után, minden erejét és energiáját a P á r t és az állam szervezésére fordítja. Vezeti az ivanovó-voznyeszenszki kormányzósági és a Sui városi pártszervezeteket, egyben végzi a kormányzósági Végrehajtó
Bizottság elnöki és a jaroszlávszki katonai körlet népbiztosi teendőit is.
II.
A polgárháború és a külföldi intervenciók éveiben — mikor Lenin-Sztálin p á r t j a az ellenség megsemmisítése céljából a nép mindęn erejét mozgósítja s az ország legjobb fiait az arcvonalakra küldi, hogy az állig felfegyverzett kül- földi beavatkozók és íehérgárdista hordák ellen megvédjék a szovjet hatalmat, Frunze Mihail Vasziljevicset a Szovjet Állam s z a b a d s á g á é r t és függetlenségéért harcolók első soraiban találjuk. F r u n z e igen jelentős szerepet játszott a szovjet csapatok Kolcsak felett aratott nevezetes győzelmében, ugyanígy a turkesztáni ellenforradalmi csapatok, valamint a Wrangel felett aratott győzelmekben is.
Lenin és Sztálin haditerveinek ez a tehetséges végrehajtója a külföldi beavat- kozók és a fehérgárdisták megsemmisítésével kiváló, új, lenini-sztálini típusú hadvezérré vált, aki ügyesen alkalmazta széleskörű, marxi-lenini hadtudományi elméleti ismereteit.
Frunze alaposan tanulmányozta Sztálin elvtárs kialakuló hadművészetét, a fehérgárdista bandák Caricin melletti szétverésének, a permszki katasztrófa felszámolásának, Judenics, Denikin és a fehér lengyelek megsemmisítésének sztálini tapasztalatait.
A valamennyi arcvonalon folytatott tevékenységei azt igazolják, hogy ala- posan megértette a hadászat, a hadműveletek és " harcászati művészet új elveit, melyek az új sztálini hadművészet születését jelentették. .,
*
1918 december 26-án Frunzet a Keleti Hadseregcsoport 4. hadseregének parancsnokává nevezték ki. Az őt jellemző eréllyel fogott új munkaköréhez és jelentős eredményeket ért el. Rövid időn belül ' helyreállítja a fegyelmet és a rendet, a csapatoknál emeli a kiképzés minőségét. Vezetése alatt a 4. hadsereg a Keleti Hadseregcsoport mintahadserege lett.
1919 tavaszán az imperialista bérenc, Kolcsak óriási hadsereget gyűjtött s a Volgáig nyomult azzal a szándékkal, hogy a délen működő ellenforradalmi csapatokkal egyesüljön. A Szovjet Köztársaság nagyon nehéz helyzetbe került.
A bonyolult helyzetet még bonyolultabbá tette Trockij áruló tevékenysége, amely- lyel megbontotta az arcvonalat s lényegében arra törekedett, hogy Kolcsak előtt megnyissa a Volga felé vezető utat, amivel már egyedül is elősegíthette volna kolcsak elgondolásának a megvalósítását. E korszak nehézségeire utalnak F r u n z e megemlékezései.
„Visszaemlékszem arra, hogy törzsem milyen körülmények között dolgo- zott S z a m a r á b a n . Kolcsak csapatai már szorosan a Volgáig nyomultak. Oren- burgot alig bírtuk tartani, a várost védő, három oldalról körülzárt hadsereg visszavonulni igyekezett. Számáráról délre az uráli kozákok áttörték az arc- vonalat, észak felé nyomultak, fenyegették S z á m á r á t és a szamárá-orenburgi vasútvonalat." (Válogatott munkák; Katonai kiadó, 1950. 191 — 192. oldal, oroszul.)
1919 áprilisában a Keleti Front Déli Hadseregcsoportjának parancsnokává nevezlek ki Frunzét. Ebbe a hadseregcsoportba tartoztak az 1., 4. és 5. hadsere- gek. valamint a Turkesztán-hadsereg. A hadseregcsoport forradalmi katonataná- csának volt a tagja a kiváló bolsevik, Kujbisev Valerian Vladimirovics. Tekin- ti! nélkül a bonyolult helyzetre, Frunze végrehajtotta Lenin és Sztálin utasítá- sait Kidolgozta az ellenséges hadseregek megsemmisítését célzó ellentámadás merész hadműveleti-hadászati tervét. A terv szerint a t á m a d á s t a buzuluhai
112
kórlet északi részéből Kolcsak főcsoportjának szárnya és háta ellen kellett Indí- tani. Kolcsak főcsoportja Buguruszlánon át S z a m á r a ellen támadott. Lenin é»
Sztálin jóváhagyták F r u n z e tervét.
F r u n z e M. V. hadműveleti-hadászati terve a sztálini hadművészet, többed között a főtámadásra vonatkozó tételének a megvalósítása. A szovjet hadvezér я hadtestek csatlakozási pontján mérte a főcsapást azzal a céllal, hogy a had testeket elválassza egymástól és egyenként semmisítse meg azokat. Eme elgon fiolás v é g r e h a j t á s a érdekében gyors átcsoportosítással 42 ezer főből (gyalogság és lovasság) álló támadó csoportot szervezett. Ez a csoport a rendelkezésre álló
»röknek több mint a fele volt.
Frunze bízott csapatai erejében és szilárdságában s győzelmet aratott.
„Mindenre tekintet nélkül — írta Frunze — támadásba mentünk át s megkezdtük azt a fényes hadműveletet, amely Kolcsak teljes megsemmisítésére
•ezetett." (Válogatott munkák. Katonai kiadó, 1950. 192. old.) <
Frunze abból a célból, hogy az ellenséget tökéletesen megsemmisítse, - Frockij áruló kísérletei ellenére, hogy a t á m a d á s t lefékezze — végrehajtotta a nevezetes ufai hadműveletet, amellyel csapataink befejezték az ellentámadást.
1919 június 19-én Frunzét a Keleti Arcvonal parancsnokává nevezték ki Mint Lenin és Sztálin hü tanítványa a legnagyobb határozottsággal lépett fel a szovjet nép leggonoszabb ellenségének, a j ú d á s Trockijnak ama kísérletei ellen, melyekkel a Kolesak hadseregek üldözését akarta megszüntetni. A P á r t Köz- ponti Bizottságának utasításai szerint a Frunze vezette Keleti Arcvonal csapatai Kolcsak hadseregének maradványait az Ural mögé vetették vissza, arcvonalai pedig két részre, északi és déli arcvonalrészekre szakították. A fehérek északi hadseregei Szibériába, a déliek pedig Közép-Ázsiába menekültek. Kolcsakkai rövidesen teljesen végeztek.
111.
Keleti Arcvonalunk 1919 augusztusában két részre o s z l o t t : , a Keleti es a Turkesztáni arcvonalakra. A Turkesztáni arcvonal (1., 4. és 11. hadseregek) pa rancsnoka Frunze lett, azzal a nagyfontosságú feladattal, hogy Közép-Ázsia né peit szabadítsa fel a beavatkozók, a fehérgárdisták és banditák igája alól.
Szovjet-Turkesztán felszabadítása bonyolult és nehéz viszonyok között
•olyt le.
Frunze, — amint a parancsnokságot átvette, — Lenin és Sztálin kíván
«ágának megfelelően, igen nagy gondot fordított arra, hogy a bolsevik nemzeti
«égi politikát helyesen ültessék át az életbe. Tisztán látta, hogy az ellenség le- győzése céljából szükséges, hogy Turkesztán népei Szovjetoroszországban „az 'mperializmus láncai alól felszabadításuk támaszát és zászlaját lássák. (Sztálin müvei, 4. kötet, 237. old.)
E tekintetben Mihail Vasziljevics a legrövidebb idő alatt óriási sikerekel
"rt el. Kitűnően tudott tájékozódni a hadszinterek s a j á t o s s á g a i felől. Az ellenség iránti kérlelhetetlensége, bolsevik elvhüsége, az a t u l a j d o n s á g a , hogy a szovjet nemzetiségi politika bonyolult kérdéseit a sztálini elveknek megfelelően tudta Megoldani, közvetlen egyénisége, férfiassága, Frunze nevét népszerűvé, kedveltté
•ették Turkesztán dolgozói előtt.
A turkesztáni arcvonal Orszk és Aktubinsżk elleni t á m a d á s a bekerítette
<919 szeptember 10-én megadásra kényszeritette Kolcsak déli hadseregét. Körül- belül 30 ezer foglyot ejtettek. Végeredményben betörtek Turkesztánba, ahol egye
•ültek a turkesztáni hadsereggel. Ez fényes győzelem volt.
„Elgondolt, majd pedig fényesen végrehajtott hadművelete, mellyel az el-
•árt és ellenséges nyomás alatt álló kis turkesztáni forradalmi hadsereget я
Keleti Arcvonal egységeivel egyesítette, — írja Vorosiiov 1926-ban — csak meg- erősíthette és véglegesen megszi'árdította a forradalmi győzelmeket szervező, valódi hadvezér hírnevét és dicsőségét."
Mesteri hadműveletet hajtott végre Frunze Tolsztov tábornok uráli fehér- gárda hadserege ellen is, majd sikeres hadműveletekkel felszámo'ták a fehérek szemirecsenszki arcvonalát. Ezt követő'.eg Frunze csapatai más középázsiai ellen- forrada mi fészkeket, úgyszintén az angol imperialisták támogatta banditák fő erőit semmisítették meg. Az augusztus-szeptemberi hadműveletekkel, a keleti despota, a buharai emir megsemmisítésével befejeződik Frunze középázsiai tevé- kenysége. Egész Közép-Ázsia fölött a szovjet lobogó lengett.
IV.
Nagy szerepe volt Frunzenak Wrangel fehérgárdlsta hadseregének meg- semmisítésében is. Sztálin elvtársat azzal bízták meg, hogy alakítsa meg a Déli Arcvonalat, sz rvezze meg Wrangelnek, a nemzetközi imperialista intervenció szov- j e t f ö d i utolsó bérencének a megsemmisítését. Sztálin elvtárs e készítette Wrangel megsemmisítésének a had tervét, betegsége azonban megakadályozta azt, hogy a tervet végre is h a j t s a . Sztálin j a v a s l a t á r a Frunzét nevezték ki a Déli Arcvonal parancsnokává.
1920 szeptemberében Frunze Charkovba érkezett és átvette a Déli Arcvonal parancsnokságát. Ebben az időben Wrangel Dél-Ukrajna tekintélyes részét el- foglalta s mindenáron arra törekedett, hogy sikereit kiszé esitse. Alapfeladatának azt tek ntette, hogy betörjön Közép-Ukrajnába, ott egyesüljön a fehér engye'ekkel és i'.ymódon egységes arcvonalat alakítson a Szovjetek Országa ellen. Wrangel c s a p a t a ' n a k sikerült e'.érniök a Don-medencét. További szándékuk a Don-medence elfoglalása, a Dnyeper folyón való átkelés és Közép-Ukrajna térségeibe való behatolás volt.
A szovjet csapatok hősi harcai azonban megakadályozták e terv végre- h a j t á s á t . W r a n g ! n m tudta a Don-medencét elfoglalni, sem pedig a Dnyepe- ren nem tudott átjutni. A Déli Arcvonal lényeges erősítéseket kapott. Ide vezé- nyelték a 30. lövészhadosztályt és a 3. lovashadtestet. Az ellenség felé fenye- gető erőt képviselő, legendás hírű 1. lovashadsereg, — Vorosiiov és B u d j e n ' j elvtársak vezetése a'att, — erőltetett menetben menetelt a lengyel frontról a Déli Arcvonalra.
A sztá'ini haditerv végrehajtásában Frunzénak az vo't a szándéka, hogy a fehér cra p a t kat Észak-Taria mezőségein bekeríti és megsemmisíti, majd el- v á g j a a Krím felé vezető visszavonulási utat. Arról, hogy mily gondossággal igyekezett Frunze Sztálin elvtárs haditervét végrehajtani, 1920 október 19-én kelt parancsa tanúskodik. Ez a parancs arról szó', hogy az arcvonal c s a p a t a i n a k szét kel! verniök Wrangel csapatait, krimi visszavonulásukat meg kel! akadályozni s a fő dnye'vet el kell foglalni. Feladat: a középukrajnai (Dnyeper jobbparti) had- seregek v á g j á k e', az ellenség elől a Krim felé vezető visszavonu'ási utakat, semmisítsék meg az ellenség tartalékait, u g y a n a b b a n az időben a keletukrajnai (Dnyeper balparti) hadseregek műveleteikkel lehetőleg minél több ellenséges erőt v o n j a n a k magukra, hogy biztosítsák a t á m a d á s t a főirányban. A 6. hadsereggel szemben például a következő követelményt állította fel Frunze: megfigyelésre és átkelőhelyek biztosítására mindössze egy hadosztályt hagyhat a Dnyeper jobb p a r t j ' n , a hadser g töt t i erőit (nem kevesebb, mint négy hadosztályt) Perekop—
Sza'ukovo irányában döntő t á m a d á s r a kell csoportosítani s emellett a táma- dásra szánt négy hadosztályból legalább hármat a Chakovszki kör'etben kell összpontosítani. A wrangeli csapatok megsemm sítésében az 1. lovashad^ereg kapta a főszerepet. „Az egész hadsereg arra törekedjen — írta F r u n z e —, hogy
114
a krimi földnyelvet a visszavonuló ellenség elő! elfoglalja." (Válogatott munkák.
Katonai kiadó' 1950. 119. oldal.)
A Frunze vezette szovjet csapatok október 28-án kezdték meg a h a t a ' m a s t á m a d á s t . Észak-Tardia mezőin elkeseredett ütközet fejlődött ki. Kahoovsz körzeté- ből az 1. lovashadsereg megsemmisítő csapással áttörte az ellenséges arcvonalat s mélyen az ellenség hátába jutva, elvágta az egyetlen, a wrangeli hadsereget Krim félszigettel összekötő vasútvona'at. Wrangel minden arra irányuló próbálkozása, hogy lovasegységeink t á m a d á s á t feltartóztassa, eredménytelen maradt. Eszak- Tardiában a szovjet csapatok óriási győze'met arattak az erős e'.'enség fölött. Az ellenséges csapatok csak egy részének sikerült a krimi földnyelvek mögé mene- külnie.
Hátra volt még Krim elfoglalásának bonyolult hadművelete. A fehérek perekop i és csongarszki érődéit, amelyeket külfö'di mérnökök építettek, abban az időben joggal nevezték „Második Verdun-nek". Ezek komoly akadályt képeztek.
P á r nappal eme erődök eleste e ott Wrangel tábornokai azt ál'ították, hogy a sz'vasi és a perekopi erődök erősek, a szovjet parancsnokságnak azok leküzdé- sére sem elegendő élő ereje, sem elegendő technikai e s z ' ö z e nincs és hogy Krim,
— akárcsak Ararát hegye — szilárdan áll és megliódi'.hatatlan. Frunze szovjet csapatai p á r nap alatt elsöpörték az ellenséges védelmet.
Frunze, számításba véve a frontális t á m a d á s nehézségeit, a ,6. hadsereg- nek csak egy részét vetette be Perekop ellen. A hadsereg í ő e r ő t Szíváson át a Litovszki félszigeten és még távolabb, az ellenség háiamögött vetette be.
F r u n z e kihasználta azt a körülményt, hogy az évnek ebben a szakában a szél kihajtja a Szivás vizét, miá'ta! az átgázo hatóvá vá'ik. November hetedikéről nyolcadikára virradó éjjel átkeltek a Szíváson, a Litovszki félszigetet védő fehé- reket megsemmisítették. A szovjet csapatok bekerítő h a d m o z m u ' a t a , valamint az 51. hadosztály a r c t á m a d á s á n a k eredményeképpen Perekop elesett. N o v m b e r 9-én a szerfölött megerősített Jusunszk-i körzetének á lá.;ai voltak az üti özet súlypont- jában.
Frunze, m'dőn látta, hogy a jusunszki erődítményeknél a t á m a d á s el- akadt, a fehérek csongarszki á! ásainak megrohanását rende te el. Nov-mber 10—
1 i-re 'virradó éjjel a 30. hadosztály részei, szeretett parancsnokuk jelenléte által fellelkesítve, m e g t á m a d t á k az ellenséget. A harcok szerfölött e keseredettek vol- tak. s november 12-én reggel a szovjet csapatok teljes győze'méve! végződtek.
A minden erődítményből kivert ellenség futásnak eredt. Az I. lovashadsereg no- vember 14-én elfoglalta Szinferopolt, 15-én Szevasztopolt, 16-án Kereset. Krim ismét szovjet lett.
Frunze, a Sztálin kiváló, tanítványának bizonyult hadvezér vezette a szov- jet csapatok hősi harcait legjobban, Lenin következő szavai jellemzik: „Rendkívü- lien hősnek bizonyult a Vörös Hadsereg, amikor olyan akadályokat és erődítmé- nyeket küzdött le, amelyeket a katonai szakértők és katonai tekintélyek megköze- lithetetleneknek tartottak. A Vörös Hadsereg történetének egyik legfényesebb napja az, amely a Wrangel fölötti teljes, döntő és feltűnően gyors győzelemről ir." (Lenin müvei, 26. kötet, 25. oldal.)
V.
A háború utáni időszakban, — Lenin és Sztá'in vezetése alatt — F r u n z e nagy tevékenységet fejt ki hazánk védőképességének megerősítése terén.
A Központi Bizuttság Szakképző В zottsága 1924-ben, megvizsgálva a Vörös Hadsereg állapotát, súlyos hibákat fedezett fel, amely hibák okozója az áruló Trockij volt. Sztálin elvtárs j a v a s l a t á r a 1924 márciusában Frunzét a Köz-
társasági Forradalmi Katona Tanács elnökhelyettesévé és a haditengerészet nép- biztosának helyettesévé nevezték ki s egyidejűleg a Vörös Hadsereg Vezérkari Főnöki és a Vörös Hadsereg Hadi Akadémiája parancsnoki teendőinek az eliá fásával is megbízták. (A hadiakadémia jelenleg Frunzéról van elnevezve.)
Sztálin elvtárs vezetése alatt P á r t u n k széleskörű katonai szervezési pro a gramot dolgozott ki abból a célból, hogy hadseregünket oly h a t a l m a s erővé építse, amely képes legyen bármilyen, a Szovjet Köztársaság ellen irányuló tárna dás visszaverésére.
E program v é g r e h a j t á s á b a n Frunzenak vezető szerepe volt. Az ő nevéhe*
fűződik az úgynevezett katonai reform sikeres v é g r e h a j t á s a . Nem egészen két é»
alatt teljesen átszervezték a haditengerészeti népbiztosság központi i g a z g a t á s á t új létszámokat állapítottak meg a hadsereg egységei részére, megkezdték az át menetet az akkori idők legcélszerűbb területi, milíciarendszerű megszervezésére, a káderek szigorú kiképzési és szolgálati rendjét vezették be. Széleskörű, gyakor lati tevékenységét mély katonai elméleti m u n k á s s á g g a l egyesítette. Lenin é*
Sztálin utasításait követve, az ő műveik és a P á r t határozatai alapján a Szov jet Állam igen sok fontos katonai vonatkozású kérdését oldotta meg. Cikkeiben ,,A forradalmi Vörös Hadsereg", „Egységes hadi doktrína és a Vörös Hadsereg", a „Vörös Hadsereg katonai-politikai nevelése", „Lenin és a Vörös H a d s e r e g "
„A jelen legfontosabb katonai faladatai", „Arcvonal és h á t o r s z á g a jövő háború jában", stb., az eljövendő háborúk természetéről, jellegzetességeiről és arról be szélt, hogy ezzel kapcsolatban milyen feladatok állnak a Szovjet Hadsereg előtt Rámutatott arra is, hogy a Szovjet Államnak fel kell készülnie az imperialisták bármilyen, hazánk ellen irányuló t á m a d á s a visszaverésére.
Mint Lenin és Sztálin hű tanítványa, helyesen mutatott rá arra, hogy * jelenlegi történelmi időszak háborúinak egész sereg olyan s a j á t o s s á g a van, ame lyet nem találunk meg az elmúlt idők háborúinál. Míg a háborús összeütközé sek kimenetele a múltban a lakosság és a hadseregek a r á n y l a g kis csoportjaitól függött, addig a jelenlegi háború forgatagába az emberek milliói, egész népek is belesodródnak. A hadszinterek ma, — mondja F r u n z e — nem szorosan mégha tározott térségek, hanem órási, 100 milliónyi lakosságú területek; s miután « jövő háborúja h a t a l m a s technikai felszereléssel ellátott tömeges hadseregek hábo rúja lesz, a győzelem kivívása céljából arra lesz szükség, hogy a hadsereg fel- szerelése és kiképzése jó legyen és tudja azt, hogy miért harcol.
Frunze M. V. eme állításai lehengerelik az összes burzsoá katonai prófé- tákat, akik azt állítják, hogy a háborús célokat tömeghadseregek nélkül, egyedül technikai eszközökkel is el lehet érni. Közismert dolog, hogy az ehhez hasonló elméletek, ma is n a g y szerepet j á t s z a n a k az angol-amerikai háborús uszítók terveiben.
Frunze a szovjet hadsereg katonai ideológiájának kidolgozásánál a két egymással ellentétes rendszer, a kapitalista és a szocialista rendszer létezésébö' és a szocialista h a z á n a k kívülről jövő t á m a d á s elleni megvédéséből indul ki.
Frunze rámutat arra, hogy ha az imperialisták m e g t á m a d n a k bennünkei döntő, t á m a d ó hadmüveletekre kell felkészülnünk, mert végeredményben csakis • támadás vezet eredményre. Azt követeli, hogy hadseregünket tevékeny szellemben neveljük, képezzük ki arra, hogy feladatait erélyes, határozott és merészen végre hajtott hadműveletekkel oldja meg.
Frunze M. V. megemlékezett arról, hogy a háború, amelyet szükség ese- ten a kapitalisták ellen kell vívnunk — igazságos, a rabság és elnyomás alólt
116
leiszabadító háború lesz. A Szovjetúnió elleni háborúk ezzel szemben mindig ellenforradalmiak és így igazságtalanok lesznek, mert azokat az imperialista hódítók érdekeiért fogják folytatni.
A szervezési kérdések t á r g y a l á s á n á l Frunze igen nagy figyelmet fordított a hadsereg technikai felszerelésére: az ellenség technikai felszerelésével szemben nemcsak élő erőnket és forradalmi lelkesedésünket, hanem saját technikai felsze- relésünket is szembe kell állítani. Csak ilymódon lehet a legcsekélyebb veszte- séggel győzni. „A Vörös Hadsereg — mondotta Frunze — csak ezúton biztosít hatja azt az erőt, amelyen megtörnek a bennünket körülvevő gonosz burzsoá, ellenséges és gyűlölködő tenger veszett hullámai."
Amikor azonban hivatkozott a technikai felszerelés óriási jelentőségére, egyben rámutatott arra is, hogy az eljövendő ütközetben döntő szerepe az em- bernek van. Lenintől és Sztálintól tanulva, különleges jelentőséget tulajdonított a nevelő munkának, a fegyelem és a rend megszilárdításának. Kiemelte, hogy a harcnak mindig osztály és forradalmi jellege lesz, s ennek következtében a párt- politikai munkának nagy a jelentősége. „Ez a munka, úgy mint azelőtt, az új, bármilyen ellenségünkre nézve is veszedelmes kiegészítő fegyvernem lesz."
(Válogatott munkák. Katonai kiadó, 1950. 243. old.)
Frunze szerint: „A politikai nevelés nem vonhatja èl a harcost a katonai kiképzéstől és fordítva, a katonai kiképzés nem vonhatja el őt a politikai neve léstől."
A harcos öntudatos alárendeltségéről beszélve, a parancsnok parancsainak ellentmondás nélküli teljesítését követeli. A parancs — parancs! Végrehajtása feltétel nélküli legyen. Kérlelhetetlenül ostorozta az áldemokráciát s a szovjel hadsereg részére megállapított rend szigorú betartását követelte.
A magasfokú erkölcsi szellemen felül — mondotta Frunze — nem kevésbbé fontos a magasfokú harci kiképzés sem. Enélkül a magasfokú politikai erkölcsi állapot nélkül, a harci és önfeláldozási készség mellett is a hadsereg képtelen 'ehet a győzelem kivívására.
A parancsnoki kar neveléséről beszélve, F r u n z e megállapítja, — hogy a parancsnok ne csak saját szakmájában legyen szakértő, hanem legyen társada- lompolitikus is. Marxi, dialektikus módon gondolkozzon. A szovjet parancsnok enélkül a feladatokat helyesen megoldani nem képes és nem tudja a személyi állományt sem nevelni.
A Nagy Honvédő Háborúban elért, világraszóló történelmi győzelmünk vi- lágosan igazolta a Szovjet Hadsereg fölényét az imperialista államok hadsere- gei fölött. Ugyancsak igazolta a sztálini hadi tudománynak, — mint a szocialista rendszer tudományának, — a fölényét is. A Szovjetúnió és Fegyveres Erői ka- tonai erejének kifejlesztésében Frunze Mihail Vasziljevicsnek, Lenin és Sztálin hű t a n í t v á n y á n a k és t a n á c s a d ó j á n a k óriási érdeme van.
Frunze élete és tevékenysége kimagasló mintaképe a haza, a nép és Lenin- Sztálin P á r t j a szolgálatának. Művei a tiszteknek és tábornokoknak katonai isme- reteik kiegészítésénél és kiterjesztésénél forrásmunkául szolgálnak s a szocialista
*aza üdvét szolgáló alkotó tevékenységre serkentik őket.
