Ezüstpengők az út árkában

mint a Talpra magyar, röpke sóhaj, mint a népdalok egyike-másika s mindig alkalmazkodni kell a vers természetéhez. A k i szereti a vers muzsikáját, azzal nem történik meg, hogy elkiabálja s hamis és fölösleges hangsúlyozás- sal forgassa ki valójából a költeményt. S aki a fülét hozzászoktatta ahhoz, hogy a vers elsősorban zene, nemcsak a rímre ügyel s ha kereskedő, soha- sem lesz képes ilyen reklámversre:

„Aki kalapját nálam veszi, Azt az Isten is boldoggá teszi".

— mert fájna a füle szegény vers szánalmas sántításától.

S aki a verset szereti, észreveszi lassankint, hogy minden, ami a magyar ember életében érték: a haza fogalma, a jövő vágya, a lelkiismeret szava, a család és a föld szeretete, valamikor legtökéletesebb formáját, elfeledhe- tetlen fogalmazását a magyar vers zenéjében találta meg. S a várva várt tisztulás és megváltás igéi is, mielőtt ajtónkon bekopognának, az örök ma- gyar nyelv muzsikás formáját öltik magukra. Oda, ahova a politikai szónok- latokat nem engedi be a fáradt fül, mindig ünnepi menetben vonulhat be az a lüktető sor:

„Isten, áldd meg a magyart!"3

Hankiss János

EZÜSTPENGŐK AZ ŰT ÁRKÁBAN Vázlat:

1. Találós kérdés: „Többet ér, mint a pénz, mégis az árokba vész."

2. „Szeretnék szántani." (Kánon.) 3. Amit mindnyájan szeretnénk.

1. Párbeszéd a trágyaléről.

2. Mit ér a trágyáié? (Méregetés, számítás.) 3. Szél és nap, mint ellenség. (Rögtöni alászántás.) 1. Jót akartam.

2. Gazdaegyszeregy. (Szavalat és ének.)

3. Emlék a jelenlevőknek: Vázlat a trágya telepről.

Kedves Gazdahallgatóim!

Bev. 1. Engedjék meg, hogy egy találós kérdéssel kezdjem mai elő- adásunkat. Mi az: Többet ér, mint a pénz, mégis az árokba vész?

? ? ? ? ?

Látom, hogy sokkalta nehezebb a kérdés, mint ahogy gondoltam. Pedig épp ez az a nagy akadály, amely miatt nem lehetünk mindannyian nagytel- kes, hatökrös gazdák, mint ahogyan a következő egyszerű kis nótában kívánjuk.

(Iskolásgyermekekkel előadatjuk kánonszerűen a „Szeretnék szántani"

c. nótát. Annyira egyszerű maga a nóta és a feldolgozása, hogy szükség esetén még I. o. tanulókkal is előadhatjuk.)

Ügy látom, kedves hallgatóim, hogy ez az egyszerű nótácska megnyerte a tetszésüket.

Bevezetés:

Tárgyalás:

Befejezés:

17

Bev. 2.

l / » U 1—1 1 1 —'—1 = a _

ft * J^ J

Sze-ret- nék

№ _—

szán- t a - n i , hat ök- röt

-1 i J

haj- ta-ni, ha a

=*=\

- 4

N

Szeret- nék

§

m

—0—0- tár jön-ne, F I U K .

m

tar- ta- ni. Sze ret - nék

az e - két szán-ta- ni,

*

szán- ta- ni, hat ök- röt L Á N Y O K .

h a j - t a -n i , Ha a boj- tár jönne,

«—# hat ök-röt

FIÚK.

haj- ta- ni, ha a boj - tár jön-ne, az e - ket

•—w #

t

az e- két t a r - t a - n i , Sze-ret- nék szán- ta- ni, hat ök-röt L Á N Y O K . Még gyorsabban.

m m p—m-

4

tar- t a - n i , FIÚK.

haj - ta- ni, tar- ta-ni, haj- ta-ni,

* m tar- ta-ni

• m

h a j - t a - n i , ha a boj- tár jön-ne az e - két tar- ta-ni.

Hát hogyne!

Bev. 3. Hiszen saját kedves kis gyermekeiket hallgatták. A z o k a t az apróságokat, akikért dolgoznak, verejtékeznek és munkás életüket leélik azért, hogy ők, a kicsinyek, ha nem is éppen mind hatökrös, bojtáros gaz- dák, de jómódú, megelégedett felnőttek lehessenek.

Mert hát ki ne szeretné sajátmagát, vagy fiát hatökrös gazdának látni?

Mindenki szeretné!

És vájjon miért nem keres fel bennünket az a hatökrös jómód, mikor mi annyira keressük őt?

Hát ennek többrendbéli akadálya is van.

Ezek közül az egyiket, a lcgkevésbbé ismereteset ma megbeszéljük.

Sokan az egyik fő-főbajt abban látjuk, hogy megvert bennünket a rossz sorsunk egy rettenetes nagy adóval. Dolgozunk, verejtékezünk és munkánk eredményének egy nagy részét adóba adjuk, de nem ám az adóhivatalba, hanem anélkül, hogy tudnánk, az árokba dobjuk.

N e higgyék, hogy ez tréfa!

Még csak nem is tévedés!

D e még csak nem is túlzás!

Hanem keserű valóság!

Igenis: sok-sok szép fényes ezüstpengősünk vész el az út árkában min- den évben.

Mindjárt be is bizonyítjuk.

Tárgy. 1. Kedves Timár gazda, vegye csak elő a szekrény mögül azt a két egyforma virágcserepet (vagy ládikát).

Sali szomszéd pedig legyen szíves elmondani a Hallgatóságnak, hogy mit is csináltunk mi ezelőtt 8 héttel (X héttel) ezzel a két cseréppel.

Mondja csak el szép sorjában!

(Lehet, hogy szép folyamatosan előadja. Ha nem, akkor a következő- képen hozzuk ki a lényeget a párbeszédből:)

— Mit csináltunk?

— Tettünk bele földet.

— Melyikbe raktunk jobbat, vagy többet?

— Egyforma kevert föld van mind a kettőben.

— Aztán mit csináltunk tovább? — legyen szíves, mesélje el, G a j d a szomszéd. (Ez a másik tanunk, aki előtt végeztük az öntözést stb.)

—• H á t mind a két ládába (cserépbe) elültettünk 3—3 szem magot (kukoricát, babot stb.).

— Igen, igen, de melyikbe tettünk jobb fajtát, nagyobbat, vagy melyi- ket ültettük el előbb?

— Egyszerre ültettük, egy kukoricacsőnek a közepéről vettük mind a hat szem magot.

—• Hát akkor, mit gondolnak, kedves Hallgatóim, miért ilyen nagy a különbség?

(Véleménynyilvánítások: trágyázás, öntözés, több föld, fény stb. Minél több vélemény hangzik el, annál jobb.)

17*

— N o most, Sali szomszéd, számoljon be arról, hogy mit csináltunk mi 8 héten keresztül? Miért m a j d n e m kétszerakkora az egyik cserépben a növény, mint a másikban?

— Azért, mert az egyiket csak tiszta vízzel öntöztük, a másikat pedig hígított trágyalével.1

Ez az, kedves Hallgatóim!

Szép ezüstpengők, papír tízpengősök, húszasok, ötvenesek, sőt százasok hevernek az út árkában. Eljárunk mellette napról-napra. Észre sem vesszük a fél világért sem.

Mert az a kidobott pénz, az az elvesztett pénz, melyről a találós kér- désben szó volt, nem más, mint az utcára kifolyó trágyáié.

! ? ! ? ! ?

Látom az arcukon a megütközést. Olyan is akad, aki tamáskodva désben szó volt, nem más, mint az utcára kifolyó trágyáié.

H á t akkor bizonyítsunk!

Tárgy. 2. Bíró úr, legyen szíves levágni mindkét cserép termését. Ügy!

Most tegyük mérlegre, m é r j ü k meg mindkettőt! Ügy!

— N o , mi az eredmény?

50 dg 40 dg A különbség 10 dg (20%)

— Mit jelent ez nagyban, ki tudná megmondani?

(Előre megbeszéljük a feleleteket értelmesebb gazdákkal, vagy tanulókkal.)

— H á t azt jelenti kérem, hogy minden 100 kg után 20 kg-mal több teremhetne, ha az a trágyáié nem az utcára folynék, hanem bent maradna a trágyában és kijutna a földre.

— Mennyi lenne ez 10 q után?

— 2 q.

— H á t 20 q után?

- 4 q.

— H á t 40 q után?

— 8 q.

Bizony nyolc mázsa. A z pedig 10 pengős ár mellett kitesz 80 pengőt.

(Mindig napi árat számítsunk.)

1 A hígítás aránya lehet: trágyáié, víz = 1 :8, 1 :6, 1 :4, 1 :3. Ennél töményebb már éget.

Hát akkor mit kellene tennünk, hogy a 10—20 80 pengők meg- találják az amúgyis elég üres zsebünket?

— Meg kellene akadályozni, hogy a trágyáié (= pénz) ne szökjék ki a trágyából az udvarra, az udvarról az utcára, az utcáról a semmibe.

— Hogyan?

— Építeni kell egy rendes trágyatelepet!

Ó, erre azt felelik, hogy könnyű azt mondani, sok pénz kell ám ahhoz.

Hát nem kell. N e m szükséges más, csak egy kis jóakarat önmagunk zsebe iránt, egy kis agyag, meg a hozzávaló szorgalom és munka, de az sem aratás idején, hanem amikor legjobban ráérnek; na meg hinni azt, amit itt bebizonyítva láttak és ami ezen a két csomagolópapíron van:

Hát akkor ne engedjük az utcára, hanem változtassuk pengőkké és rak- juk a zsebünkbe. Elférne ott, elkelne ott százannyi is, az út árka meg semmi hasznát sem veszi.

Hogy aztán milyen legyen a jó trágyatelep, amely egyúttal olcsó is legyen, azt az utánam következő N . N. gazdatiszt úr (vagy X. Y. gazdatár- sunk, vagy a nemsokára következő vetítettképes előadás) tanulságos magya- rázatából meg fogjuk tudni.

Az én kis előadásom vége felé közeledik. Utoljára engedjenek meg egy kérdést, hiszen, amint látják, én városból ideszakadt ember létemre a gaz- dálkodást inkább kérdezgetem, mint oktatom.

Tárgy. 3. Mondják meg, mi a véleményük: Melyik trágya ér többet?

ez? vagy emez?

Rossz befőttesüvegben trágyatelepről frissen szedett, jól kezelt is-

tállótrágya van.

Földekre kirakott, szél- nek-napnak kitett, szin- te szalmává visszaszá- radt, rosszul kezelt trá-

gya van.

(Talán nem ízléses munka. Lehet. De ne maradjunk meg a puszta szónál.)

Azt mondja Benkő gazdatársunk, hogy nyilvánvalóan többet ér az első üvegben lévő, mint a másodikba rakott trágya. Én meg még azt is hozzá- teszem az ő szavaihoz, hogy éppen kétszer annyit ér, mint amaz.

(Meg is lehet mérni. A súlykülönbség is megadja a hozzávetőleges értékkülönbözetet.)

Kétszer annyit ér az egyik, mint a másik, pedig emez is ugyanolyan jó trágya volt valamikor, mint amaz. Csakhogy kihordta a gazdája, aztán ott- hagyta kupacban hetekig.

— Mit gondolnak, mit f ú j t ki belőle a fúvó szél, mit szárított ki a per- zselő nap aranysugara?

H á t kifútta belőle a szél a zsebünkbevaló ezüstpengőket, kilopta belőle az aranynap a nagybankókat, vagyis az összes illanó legfinomabb tápláló- anyagokat, épp azokat, amelyekre a növényeinknek a legnagyobb szüksége lett volna.

— Hát mit kellett volna tenni?

— Ügy alakítani a munkánkat, hogy minél hamarább alászánthassuk.

(Felemlítendő, ha valakit az idő akadályoz a rögtöni alászántásban és n e m a nemtörődömség, vagy tudatlanság.)

Kedves Gazdatársaim! Minek dolgozunk, minek emelgetjük, rakosgat- juk azt a trágyát istállóban, trágyatelepen, onnan kocsira, kocsiról a föl- dünkre, ha így hagyjuk a benne levő értékeket megszökni?

Bizony sok hiábavaló munkát végzünk vele. Némelyik ember csak szal- mát szánt alá, pedig jó trágyája volt.

Kedves Hallgatóim!

Bef. 1. Befejezésül megkérem mindnyájukat, ne haragudjanak rám, vá- rosból ide falura szakadt magyar testvérükre azért, mert tapasztalt gazdák- nak gazdakérdésről mertem beszélni. Higgyék el, jót akartam. Vissza akar- tam adni azt a sok pénzt, amit véletlenül, de egész biztosan elveszítet- tek. Ha egy jóakaratú gyermek maguk után szaladna azzal, hogy „Bácsi kérem, elvesztette a pénztárcáját, tessék, itt van!", azt hiszem nem hara- gudnának rá. N o h á t én is így akartam, énrám se nehezteljenek.

Mert én őszinte szívvel kívánom ö n ö k n e k és hazánknak javára, hogy évről-évre mindig kevesebb és kevesebb ezüstpengőt lopjon el tőlünk az út árka, a nap és a szél.

Bef. 2. Mielőtt kedves vendégünk X. Y. gazdatiszt úr megkezdené vetítettképes előadását és szakmagyarázatát, kérem hallgassák meg kis be- fejező énekünket. (Lehet ezt a vetítés után is.)

(Minden versszakot egy ügyes szavaló előbb elszaval, miközben a többi tanuló a dallamot csukott szájjal dúdolja. A z t á n elénekelik. Így egyetlenegy

# ü

• • - rök- ké

1

|j J . J=*=i

J-W •

egy m a - r a d . 0-kos em-ber

is

— m J—

ott is

« csa

—*

k a

—J

l - kad. (I )e) o - lyan is, ki nem dol-go-zik

csak kéz-zel. 0 - k o s gaz-da dol-goz-zék az e - s z é - v e l .

/

szó sem marad megértetlenül. Ezt ajánlom minden ismeretlen szövegű ének- nél. Nagyon jó hatást lehet vele elérni. A menet tehát a következő: 1. vers- szak szavalva és dúdolva, aztán ugyanaz énekelve; 2. versszak szavalva és dúdolva, aztán énekelve és így tovább.)

2. Ne dobja ki pénzét az út árkába, Ne dolgozzék trágyájával hiába.

Ne szárítsa széllel-nappal kupacban.

Dolgozhat úgy éjjel-nappal nagy bajban.

3. Sok szerencsét kívánunk utoljára.

Versünk végén ki-ki térjen dolgára.

Az ajtónál kap majd egy szép kis rajzot, Abból csinál esztendőre nagy bankót.

(A hazatérő hallgatók az ajtóban tényleg kapjanak egy-egy kis sok- szorosítógépen lehúzott vázlatot, melyen az előadás tanulsága is rajta van.

Községeknél, hivatalokban megteszik azt a szívességet, hogy vázlatunkat sokszorosítják. Egy kis papírszükségletre is találhatunk fedezetet.)

Bef. 3. Fogadják emlékül!

Tessék a rajz. Isten velük! Jó éjtszakát!

Milyen legyen a pénztelepünk?

Egy számos állatra 4—4 kvadrát jusson.

Belőle e pénzlé nehogy ki-kifusson.

Bele se csurogjon lentről-fentről semmi.

Agyagalját, falát jól le kell verdesni.

Széltől-naptól védjük, fákkal vegyük körül.

Jól készült gödrödnek saját földünk örül.

Meg is hálálja majd bővebb termésével.

Okos gazda bizony dolgozik eszével.

Vértes Imre