Az 1800 -as évek elején hozzáfogtak függetlenségük visszaszerzéséhez, őket ugyan nem Széchenyi tanította arra, hogy előbb gazdagnak kell len- nünk, ha függetlenséget akarunk, hanem maguktól jöttek rá erre az igaz- ságra. A küzdelemben csakugyan erős fegyverük volt, hogy lassacskán vagyonosodtak. 1874-ben, fennállásuk 1000. évében végre csakugyan önkor- mányzati jogot kaptak a dánoktól. A közigazgatás felelős feje az izlandi miniszter lett; a király nevezte ki. Először Kopenhágában volt a székhelye, később azonban kivívták azt is, hogy Reykiavikba helyezzék ezt át.
önállósága óta a sziget szépen fejlődött, főként az utolsó 40 év alatt.
A kereskedelmet minden nép számára szabaddá tették, iskolákat építettek, múzeumokat, könyvtárakat, könyvnyomdákat rendeztek be, újságokat, takarékpénztárakat, bankokaFalapítottak, az egészségügyet megjavították, utakat építettek. Sok új tanya létesült, mert újabb földeket vettek művelés alá. Régebben az ország területének a fele az államé, vagy az egyházé volt, most azonban több mint 80%-a magántulajdon, a többi az államé és a községeké. A termés is növekedett, de távolról sem elégíti ki a lakosság élelmi szükségletét. A földmívelésnél most is fontosabb az állattenyésztést Legtöbb a juh. Minden izlandira hat juh esik. Húsát, bőrét, a szarvasmarha tejéből készült vajat fokozódó mennyiségben szállítják a külföldre. A halá- szat a legtökéletesebb halászhajók és eszközök alkalmazása következtében egyre többet ad el a külföldnek. Míg 1900 előtt a lakosság 2%-a volt kéz- műves, ma már 12%-a az. Néhány gyár is épült.
A haladás tehát minden téren megindult. Ezt az izlandiak annak tulaj- donítják, hogy nem gyámkodik most már senki sem felettük. Ezért hatá- rozták el, hogy független állami életre rendezkednek be, mely még az államfő személyében sem köti őket más államhoz. Márton Béla
KIK TALÁLTÁK FEL A GŐZGÉPET?
„Minden nagy találmányt, mely az emberiség életében forradalmat idézett elő, évszázadok szellemi munkája hozott létre" — mondja egyik természettudósunk. Sokaknak csak az volt a hivatásuk, hogy előkészítsék az új csoda eljövetelét, hogy kutatásaik részletkincseit, különböző utakon járva, az emberi szellem szolgálatába állítsák, míg azután lassan-lassan megvalósult a nagy álom: a találmány.
Ugyanez a története a gőzgép felfedezésének is. Az első gondolat fel- villanásától Watt gőzgépéig hosszú utat tett meg az emberi ész és akarat.
A munkából nemcsak tudósok vették ki részüket, hanem II. Szilveszter pápától a kis Potter inasig a társadalom minden rétege. Sok nemzet fel tudja mutatni a maga James Watt-ját,1 a gőzgép feltalálóját, aki vagy füg- getlenül a többiektől, vagy mások eredményei alapján új meglátásaival kétségtelenül nagy eredményeket ért el és közelebb hozta az új csoda el- jövetelét. Ne csodálkozzunk azért, ha a franciák, vagy olaszok éppúgy maguknak tulajdonítják a gőzgép felfedezésének a dicsőségét, mint az angolok.
A találmányok történetében talán egy sem akad, amely olyan érdekes, szinte regényes körülmények között jutott el a megvalósuláshoz, mint éppen a gőzgép.
1 Ejtsd: dzsémz watt.
Az első fejezetek Justinianus kelet-római császár idejéig nyúlnak vissza. Az egyszerű illiriai parasztcsaládból származó császár nagy alko- tásokkal akarta nevét halhatatlanná tenni. Antheminus építészt bízta meg, hogy olyan templomot építsen, amelynek párja még nincs a világon.
A híres Hagia Sophia valóban megörökítette Justinianus nevét. Anthemi- nus sok pénzt keresett a világraszóló templom építésénél s így érthető, hogy saját házára is gondolt. Szép nagy palotát akart építeni, tágas elő- csarnokkal, gyönyörű oszlopokkal. De útjában állt szomszédjának, Zeno szónoknak magas kerítése. Antheminus alkudozni próbált a kerítésről, de Zeno kereken visszautasított minden ajánlatot. Erre az építész egyszerűen lebontotta Zeno udvarának falát. Mit csinálhatott szegény Zeno? A bíró- sághoz fordult panaszával s hála szónoki ékesszólásának, a híres építészt elítélték. Antheminusban forrt a düh s bosszút esküdött szomszédja ellen- Bosszúja valóban kegyetlen volt. Pincéjében gőzkazánokat állított fel és a gőzt csövekkel Zeno háza alá vezette. A felgyülemlett és elzárt gőz szét- vetette a csöveket és Zeno házát rombadöntötte.
Antheminus tehát tudta már, hogy a gőzzel munkát — egyelőre gyalá- zatos munkát — lehet végezni.
Mintha Antheminust akarta volna cáfolni a rheimsi plébános: Ger- bert.2 ő is munkára fogta be a gőzt, de míg a híres építész rombolásra használta fel, Gerbert előtt már nemes, fenséges cél lebegett: „Istent dicsérje a gőz munkája." S megépítette a rheimsi székesegyház számára a világ első gőzorgonáját. A felavatásra összegyűlt nemcsak Rheims minden lakója, hanem messze földről jöttek az emberek a fujtató nélküli orgona csodájára. A rheimsi székesegyház orgonáját sokáig mint a legnagyobb és legszebb hangú orgonát emlegették. Gerbert híre pedig egyre növekedett, egyik méltóságot a másik után nyerte el, míg végül, mint II. Szilveszter, Róma püspöke, az Egyház feje lett. A gőzgép történetében kétségtelenül ő a legelőkelőbb szereplő.
1543-ból följegyzéseket találunk Blasco de Garay3 spanyol kapitány- ról. Merész újítással állt ezredese elé. A Guadalquivir4 mellett állomásozó katonákat állandóan kompon kellett átszállítani a másik oldalra. Blasco kapitány egy nagy kompról álmodott, amely századát egyszerre viszi át a túlsó partra, a katonák teljes felszereléssel ülhetnek benne, mert a kompot a gőz fogja hajtani. Beadványa, mely inkább csak tervezetnek mondható, mint részletes kidolgozásnak, nagy elismerést aratott. Ezredese felszólította, hogy hamarosan számoljon be kísérleteinek eredményéről, a gőz viselkedéséről és a szállítás lehetőségeiről. Arról azonban már semmit sem tudunk, hogy Blasco de Garay kapitány megépítette-e gőzkompját és valóban szállított-e vele katonákat a Guadalquivir túlsó partjára.
Ugyancsak homály fedi Worcester5 gépét is. Érdekes körülmények között jutott arra a gondolatra, hogy a gőzzel munkát végeztessen. Ez a gazdag főnemes mindenét feláldozta királyáért, I. Károlyért. Egész had- sereget állított fel saját költségén, hogy szorongatott királyának segítsé- gére legyen. Hadseregét szétverték; ősi várát egy darabig a legnagyobb hősiességgel védelmezte, de hamarosan azt is fel kellett adnia és a büszke főúr Franciaországba menekült. A royalisták6 közül ekkor már sokan ették
! Rensz, zserber.
3 Gvadalkivir. •
4 Blaszkó de Gáráj.
6 Vúszter.
itt a száműzetés keserű kenyerét. YVorcester hősi küzdelmének, nemes önfeláldozásának híre eljutott hozzájuk is és mikor a gróf Franciaországba ért, őt tekintették vezérüknek. Worcester rövid időn belül megszervezte a száműzötteket és összeköttetést keresett a hazai körökkel. Egy alkalom- mal jó hírekkel tértek vissza futárai és jelezték, hogy közeleg a szaba- dulás órája. A gróf elhatározta, hogy most már személyesen is átkel a határon és meggyőződik az ottani állapotok alakulásáról. Álruhában, sze- gény parasztnak öltözve lépte át a határt. De az angol kémszolgálat is nagyszerűen működött. A royalisták vezérét, a szegény parasztot még a határon elfogták és Worcester a Tower7 foglya lett. Együtt élte társaival a rabok szomorú életét. Az egykori gazdag várúr mosott, súrolt, maga főzte ebédjét. Egy ilyen ebédfőzéskor csodálkozva látta, hogy az edény fedőjét a képződött gőz fölvetette. Volt ideje bőven a különös eseményen gondolkozni. Arra a következtetésre jutott, hogy a gőzt gyakorlatilag is értékesíteni lehet. Cellájának falára vázolta fel vízemelőgépét s csak a szabadulásra várt, hogy tervét megvalósítsa. De a szabadulás órája még nagyon messze volt. Hosszú évek múltak el s Worcester pihenni nem tudó szelleme egymásután szülte a találmányokat. II. Károly visszatérése után végre megnyílt számára a börtön ajtaja. Worcester egy egész más világ- ban találta magát. Hősi küzdelmét, a királyi háznak tett szolgálatait egy- általán nem méltányolták. Bánatában találmányai között keresett vigaszt és a börtön falára rajzolt elgondolásait kis könyvbe gyűjtötte össze. „Száz találmány" — ezt a címet adta gyűjteményének, amelyben leírja vízemelő- gépének szerkezetét is. Számításai alapján 40 lábnyira tudta a vizet fel- emelni. Worcester gépét azonban a gyakorlatban sohasem alkalmazták.
Találmányai közül egyik sem terjedt el, anyagi hasznot egyik sem hozott, úgyhogy az egykori gazdag várúr szegényen, elhagyatva halt meg vízemelő gépe modelljei lfözött.
Hamarosan új név bukkan fel a gőzgép történetében: Savery8 kapitányé.
Szabadalmát 1698-ban nyerte el. Szintén vízemelő gépet konstruált, melyet a „Bányászok barátja" című füzetében részletesen ismertetett. Gépét a bányászoknak szánja, de azok nem nagyon barátkoznak meg az új talál- mánnyal. Egy mutatványpéldányt rendeltek ugyan nála, de úgy látszik, a
gyakorlatban nem nagyon vált be, mert Savery utánrendelési nem kapott.
Savery kapitány díszes helyet vívott ki magának a feltalálók és természet- tudósok körében. Mint égből a villám csapott le Desaguliers9 leleplezése, hogy Savery gépe tulajdonképen elorzása és jelentéktelen tökéletesítése Worcester vízemelőgépének. Most értették meg Savery szűkebb barátai,
miért vásárolta össze a kapitány, sokszor anyagi áldozatok árán is, Wor- cester „Száz találmány" című füzetének minden felkutatható példányát.
Halála után egyet sem találtak lakásán. Naplójából tűnt ki, hogy vala- mennyit elégette. Desaguliers szerint csak azért tette, mert félt a plágium vádjától.
Az első igazi természettudós, akinek élethivatása a természet rejtett titkainak vizsgálata, s aki nemcsak véletlen körülmények játéka folytán jutott el a gőzgép gondolatához, hanem tervszerű, céltudatos munkával ért
6 Királypártiak.
t 7 Tauer.
8 Szévri.
9 Dezagüljé.
el eredményt: Papin.10 Híres mesterek laboratóriumában dolgozott. A föl- fedezés szelleme ott kísértett körülötte. Huyghens, Boyle11 kísérleti aszta- lán, számításaik szövevényében, örökérvényű törvényeikben meglátta a természet csodálatos mélységeit. Huyghens sok időt töltött a légszivattyú tökéletesítésével. Segéde, fáradhatatlan munkatársa a fiatal Papin volt.
Papin nem tartozott a szobatudósok közé, nem volt egyoldalú, a kísérle- teken kívül más is érdekelte. A laboratórium csendes, sokszor egyhangú 'világából az örökszép Olaszország csalogatta. A légszivattyú tökéletesítése után nem vállalt Huyghenstől új munkát, búcsút vett mesterétől és Velen- cébe utazott. Az új világ, a természet csodálatos szépségei, a napfény hazája jótékonyan hatottak lelkére. Nagy munkakedvvel tért vissza, de soha többé nem tudta kiirtani magából a vándorösztönt, az utazás és világ- látás szeretetét. Mindenütt rövid ideig dolgozott, sietett tovább, hogy még többet tanuljon és lásson, s csak öreg korára, érezve a halál közelségét, vállalt katedrát Marburgban.
Velencéből való visszatérése után új területet keresett, hogy régi kísérleteinek tapasztalatai alapján ismét megoldjon egy fölvetett, de meg nem oldott eszmét. Mintegy tálcán adódott a gőzgép kezdetleges állapota.
Papin tehát munkához látott. A modern gőzgép attól a pillanattól számít- hatja létét, amelyben Papin kezei közé került (1690).
Milyen volt Papin gőzgépe? Mii, a gépek korának gyermekei, mosoly- gunk talán rajta, pedig nincs okunk rá, mert a mi gőzgépünk elve ugyanaz, mint Papiné volt. Fémhengerbe vizet öntött és a víz fölött egy szorosan járó dugattyút helyezett el. Mikor a vizet annyira melegítette, hogy a gőz- nek feszítőereje volt, ez a dugattyút felnyomta. Csakhogy a dugattyúnak vissza is kellett térnie eredeti helyére, hogy ismét munkát végezzen. Első feladat volt tehát a gőz feszítőerejének megszüntetése. Papin nem tudott a nehézségen máskép segíteni; mint hogy a tüzet elvette a fémhenger alól.
A gőz lecsapódott, légüres tér képződött és a levegő nyomása a dugattyút visszatolta. A dugattyú mozgását tehát csak úgy tudta elérni, ha a tüzet a henger alá tette, azután pedig elvette.
Papin kezei között tartotta a helyes, tökéletes elvet, de nem tudott mit csinálni vele. Ügy volt, mint a jeles diák, aki tisztában van az elektro- mágnessel, de nem tudja csengőre alkalmazni. Papin látta fölfedezésének nagy jelentőségét, de annak géppé alakulását nem érte meg.
Gyakorlati emberek kellettek ide. Nem a számok és fizikai törvények tudósai, hanem a vas, fa, az üveg, egyszóval az anyag szakemberei és zsenijei.
Newcomen lakatos és Cawley12 üvegkereskedő léptek Papin lába nyo- mába. Papinfól eltérőleg — nagyon okosan — a gőzt külön kazánban fej- lesztették. A másik legnagyobb probléma a dugattyú visszalökése volt.
Ügy oldották meg, hogy mikor a gőz a dugattyút előre lökte, a gőzhengert hideg vízzel vették körül és megszüntették a kazán és a henger közötti összeköttetést. A hideg víz következtében a gőz lecsapódott és a levegő nyomása a dugattyút visszalökte. A vizet lefolytatták, a hengert és kazánt összekötő csapot megnyitották, és a játék kezdődött élőiről. Csakhogy az is baj volt, hogy a dugattyú a hengerben nem zárt pontosan és a gőz
10 Papén.
11 Hajhensz, Baji.
u Njúkamen és Kauli.
23
kitódult a réseken. Milyen jó, hogy Newcomen lakatos volt és nem vas- esztergályos! Ha történetesen jól záró dugattyút esztergályoz, talán még több idő telt volna el a további tökéletesedésig. Ugyanis, hogy a dugattyú jobban zárjon, föléje vizet csepegtettek. A gépnek ez a hibája vezette rá az okos lakatost egyik fontos újításra. Amint egyszer Newcomen és Cawley gépeik működését figyelték, mindkettőjüknek feltűnt, hogy az egyik gép gyorsabban mozog, mint a többi. Mi lehet az oka? Szétszedték a gépet s Newcomen a dugattyú szélén kis törést vett észre. A lakatos éles esze rögtön meglátta az összefüggést: a kis lyukon víz csepegett be a hengerbe, elősegítvén a gőz lecsapódását. El tehát a külső vízhűtéssel! A hideg vizet kellő pillanatban a hengerbe kell csepegtetni. Egy csap nyitása és zárása megoldja a dugattyú gyors mozgásának nyitját.
Igaz, most már három csap volt a gépen. Csak betanult ember tudta kellő időben a gőzcsapot elzárni, a hengerbe vizet csepegtetni, másik csa- pon kiengedni és ismét elzárni. Nem nehéz munka, de mégis betanult, ügyes ember kellett hozzá. A kis Humphrey Potter18 inas nap-nap után nyitogatta, zárogatta a csapokat. Szinte csukott szemmel végezte munká- ját, annyira beidegződtek már kézmozdulatai. Unalmas volt ez, nagyon unalmas, különösen szép nyári napokon, mikor a többi gyerek kint ját- szott az udvaron, csak neki kellett a gép járását szabályoznia és ügyelnie a dugattyú járására. Régen észrevette már az összefüggést az emelőkar és saját csavargatásad között. Ha úgyis mozog az emelőkar, csinálja meg az én munkámat is! — gondolta a kis Potter inas. De nemcsak gondolta, hanem meg is valósította. A csapok szelepeit az emelőkarral alkalmas helyen egyszerű zsineggel összekötötte és az ingásai közben hol az egyik, hol a másik zsineget húzta. A gépet nem kellett tovább szabályozni s a kis inas boldogan futott ki játszani barátaihoz az udvarra. Humphrey Pot- ter biztosan nem gondolt arra, hogy abban a pillanatban, mikor a zsineget odakötötte az emelőkarhoz, bevonult a gőzgép történetének híres alakjai közé. Nem gondolta, hogy lesz idő, mikor II. Szilveszter pápával, Worcester gróffal és Papinnel együtt fogják emlegetni.
1756-ban Anderson, a glasgow-i14 egyetem fizikaprofesszora, egy New- comen-féle gőzgépmintát adott oda James Watt nevű 21 éves mechaniku- sának, hogy javítsa meg, mert a gép az utolsó kísérletnél csődöt mondott.
A fiatal műszerésznek össze kellett szednie minden tudását, hogy első munkájával megnyerje főnökének tetszését, mert állását csak magas pro- tekcióval — a híres nemzetgazdásznak, Adam Smithnek15 és Blancknek,16
a szénsav feltalálójának közbenjárására — nyerte el. A protekció pedig rendszerint nem jó ajánlólevél ott, ahol csak a tudás és a rátermettség számít. De Watt fényesen megállta helyét, sőt a kis gőzgépmodell meg- nyitotta számára az utat a világhírhez.
Watt első megfigyelése a gőzgép megjavítása után az volt, hogy ren- geteg gőz pazarlódik el a hideg víz becsöpögtetésével. A gőznek nagyrésze kárba vész. A gép tehát nem gazdaságos, hisz nagyon sok tüzelőanyag kell ilyen sok hőfejlesztéséhez. Már pedig a gép gyakorlati értékénél elsősor-
" Hömfri Potter.
" Glészgó.
16 Szmisz.
" Blenk.
SnkfcxsJi • •• • .»-.¿i.
371 ban a költségek megtakarítása a főszempont. Számítgatott, kalorimetrikus1' méréseket végzett és arra az eredményre jutott, hogy a gép üzembentar- tása csak akkor lesz gazdaságos, ha a gőz lecsapódása nem magában a gőzhengerben megy végbe, hanem egy külön edényben. A fiatal mecha- nikus megtalálta azt a megoldási lehetőséget, amely századokon át kísér- tette a gőzgép fanatikusait, de egyik sem jutott a nyitjára. A kondenzátor
Watt első és legnevezetesebb tökéletesítése a gőzgépen. A víz befecsken- dezésére most már semmi szükség sem volt, mert a gőz a gőzhengerből a hűtőbe tódult, ott lecsapólott a nélkül, hogy a gőzhenger lehűlése be- következett volna.
A második tökéletesítése abban állott, hogy a dugattyú visszalökését nem bízta már a levegőre, amely szintén tetemes hőveszteséget okozott, hanem magával a gőzzel végeztette. Nagyjelentőségű volt mind a két újítása.
Első nagyszabású gőzgépét Roebucknek,18 a carroni kohók igazgatójá- nak anyagi segítségével építette. Hálából szabadalma jövedelmének 2/s részét neki engedte át. Watt gépei hamarosan kiszorították a régi New- comen-gépeket, főleg Cornwallban. Érthető, hisz az új gőzgépek a régiek által fogyasztott szén aU részét tartották meg. A chacewateri19 bányák egyik telepén három új gőzgép évente 180.000 frank megtakarítást eredmé- nyezett. Watt tehát egy időre búsás jövedelemhez jutott, mert minden gőzgép után a megtakarított szén értékének harmadát kapta.
De nem sokáig örülhetett felfedezése anyagi előnyeinek, sőt felfede- zése dicsőségének sem. A cornwalli bányatulajdonosok úgy akartak meg- szabadulni anyagi kötelezettségeiktől, hogy a gép fölfedezését igyekeztek Watt-tói elvitatni. Ez pelig a szabadalom elvesztését, következésképen az anyagi ellenszolgáltatás megszűnését jelentette volna. Hosszú pörök sza- kadtak Watt nyakába. Szívesen szabadult volna a cornwalliak pénzétől, de ennek feladása a szabadalom és a kondenzátor elvének feladását is jelentette volna. Watt ezért nem engedett. Meg is nyerte minden pőrét. Sőt, hogy rácáfoljon a bányatulajdonosokra, új vizsgálódások alá vetette gépét s.
hamarosan kettőshatású gépével, majd később a centrifugális szabályozó- val ráhelyezte a koronát elvitatott találmányára: a modern gőzgépre.
Nehéz eldönteni, hogy a gőzgép munkásai közül kit illet meg a föl- fedezés dicsősége. Bapint-e, az elv éleseszű meglátóját, vagy az elv meg- valósítóját: Wattot. De vájjon Watt eljutott volna-e híres kondenzátorá- hoz és kettőshatású gépéhez Newcomen lakatos meglátásai nélkül? Való- színű, hogy nem, mert a természet a maga csodálatos világát csak lassan fedi fel az ember előtt és nehezen adja meg magát a vele viaskodó ember- nek. Mindannyiokat, akik résztvettek a hosszú küzdelemben, megilleti a felfedezők nagy jutalma: a halhatatlanság.
Dallos László
" Hőtani.
,(1 Róbökk.
" Csészvóter.
24*
