lény emlékkönyvében a ,,A személyiségi jogvédelem eszközei"
című értekezésemet.)
I I I . Eljegyzés felbontásából eredő kár. Az á l l a n d ó bírói gyakorlat szerint bár a házassági törvény 3. §-a az eljegyzés felbontásából eredő igényeket a házasság céljából tett kiadások kártérítésként való megítélésére, valamint az a j á n d é k o k vissza- adásának kötelezettségére szorítja a házasság felbontásában vétkes jegyessel szemben, nem zárja ki e rendelkezés azt, hogy a vétlen fél az általános magánjog szerint kártérítést követeljen,
• ha erre külön önálló jogalap forog fenn. Természetesen a z eljegyzés ok nélküli felbontása, illetve a felbontásra okot adás még nem elegendő magában ilyen, a H. T. 3. §-án túlmenő kártérítés követelésére, hanem még olyan tények kellenek, me- lyek a jegyesség felbontásával együtt külön magánjogi kártérí- tési jogalap tényállását hozzák létre, pl. a magánjogi csábítás vagy más magánjogi tilos cselekmény tényálladékát. így pél-
dául azonkívül, mikor a -magánjogi csábítás esete forog..fenn tapasztalatlan tisztességes leánynak házassági ígérettel a nemi közösülésre való tisztességtelen befolyásolással való reábírása folytán, megítéltek a bíróságok kártérítést olyan esetben is, mi- kor az eljegyzést jogosulatlanul felbontó jegyes jegyesét kenyér- kereső foglalkozásának abbanhagyására bírta rá, vagy egy állás elfoglalásától tartotta vissza. A Kúria P. Ilii. 5281/1935. számú . ítéletében azonban kimondta, hogy ilyen kártérítésről az alapos ok nélkül visszalépő jegyessel szemben csak akkor lehet szó, ha egy már biztosított állás elfoglalásától tartja vissza a je- gyest, nem pedig akkor, ha csak általában olyan nyilatkozatot tesz, hogy nem akarja, hogy jegyese állást vállaljon vagy pedig az alkalmazás még nem biztosított, hanem csak bizonytalan, má- sok elhatározásától függő. Ellenben P. I I I . 5024/1935. számú
ítéletében nem vagyoni kártérítési ítél meg a visszalépő jegyes- sel szemben a másik jegyes javára, mert alperes jegyesétől és születitől tanulmányai folytatására kölcsönt vett fel és jegyesét 8 éven át hitegette, közben letagadta, hogy mással eljegyezte magát és újabb házassági Ígérettel a kölcsönösszegek visszakö- vetelésének elengedését akarta elérni, mert itt a Kúria szerint már fondorlatos, a csalás tényálladékát megközelítő cselekmény forog fenn az eljegyzés felbontásával kapcsolatban.
I f j . dr. Szigeti László.
A részvényes megtámadási joga, k ü l ö n ö s tekintettel az utóbbi évek birói gyakorlatára.
A megtámadási jog, a kisebbség védelmét szolgáló jogintézmény, melyről helyesen jegyzi meg Kuncz, hogy „kétélű fegyver, mely ava- tatlan, könnyelmű, vagy rosszindulatú kezekben sokkal többet árt, mint használ a társaiság érdekének, noha megengedését kizárólag a tár- saság érdeke javallja".1) Sajnos a gyakorlat azt -mutatja, hogy a jog-
1)Kuncz: Tervezet a rt.-ról stb.
Intézmény gyakran kerül „avatatlan" sőt „rosszindulatú" kezekbe és -ezért, eredeti rendeltetésével, a társaság érdekének védelmével szem-
ben, gyakran válik az illegális haszonszerzés eszközévé. Hasonló a helyzet Németországban is, ahol a Deutsche Anwaltsverein a részvény-
jogi reform kérdésével ¡kapcsolatosan a birodalmi igazságügyminísz- terium által feltett kérdésekre is hasonló információval volt kényte- len szolgálni.2)
A probléma részletezésére áttérve, a következő kérdések merül- nek fel:
1. ki -élhet megtámadási joggal,
2. milyen közgyűlési határozatok támadhatók meg,
3. mennyi idő alatt érvényesíthető és. mire irányul a megtámadási jog.
I.
A Kt. 174. §-ának első, bekezdése szerint:
„Minden egyes részvényest kereseti jog illet a közgyűlési határozat ellen, ha az törvénnyel vagy alapszabállyal ellenkezik."
Az tehát, akinek egy részvénye van, jogosult a társaság közgyű- lési határozatát keresettel megtámadni, tekintet nélkül arra, hogy a tulajdonát iképező részvényt mikor és mily célból vásárolta. Megilleti
•e jogosítvány a Kt. 174. §. 1. bek. szerint még akkor is, ha a részvényt a közgyűlés után, közvetlenül a per -megindítása előtt esetleg épen a .per megindítása céljából szerzi meg. Felmerül tehát az a kérdés, hogyan egyeztethető össze annak a félnek az érdeke, aki úgy válik a társaság részvényesévé, hogy a per megindítása céljából sürgősen
¡részvényt vásárol, a társaság érdekével, amelynek védelmet nyújtani a .K. T. szerint épen a megtámadási jog volna hivatott.
A bírói gyakorlat talán ezt a fogyatékosságot ismerte fel, leg- hamarabb.
Kétségtelen, hogy senki sem válik oly társaság részvényesévé, más szóval: senki sem fekteti tőkéjét oly vállalatba, melynek üzlet- vezetését vagyis közgyűlési határozatait, helyteleníti. Ennek a meg- gondolásnak alapján nyilvánvalóam helyes a bírói gyakorlat ama kö- vetkeztetése, hogy az, aki a társaság részvényeit a közgyűlés után vásárolta, olyannak tekintendő, mint aki a közgyűlésen hozott hatá- rozathoz utólag jóváhagyó hozzájárulását adta.
Ezért kialakult bírói gyakorlat, hogy a megtámadási jogot csakis
• az a részvényes gyakorolhatja, aki a közgyűlés idején, a perindítás idején és a per folyamata alatt részvényes volt. (Bt. 5161/1876., C.
1073/1890., C. 705/1901. stb.) Továbbá, hogy a részvényes, aki a meg-
2) „Nach unsere Erfahrung werden sehr vielfach Anfechtungs- klagen zur Erzielung Gesellsohaftsfremder Sondervorteile für den Anfechtenden angestellt" (Zur Reform des Aktienrechtes, 170. i.)
•Ugyanigy, Passow: Die Aktiengesellschaft, 496, o.
4*
támadott határozathoz kifejezetten vagy hallgatagon hozzájárult,, nem léphet fel a társaság ellen. (C. 888/1896., Gr. XIII. 611. stb.)
Csak megerősíti az eddigi gyakorlatot a Curia P. IV. 8690/1929.
számú határozata (H. T. XI. 10. 1930. február) mely szerint
„.. . . A felperes részvényesi minőségének a per folyamata alatt bekövetkezett megszűnte folytán, a K. T. 174. §-a az állandó • bírói gyakorlat értelmében, amely szerint a részvényesi minőség- nek nemcsak a kereset megindításakor, hanem a per egész tar- tama alatt fenn kell forognia, nem sért jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel a felperest a Kt. 174. §-ára ala- pított közgyűlési határozatok megsemmisítésiére irányuló kerese- tével, kereseti jog hiányában elutasítja.",
majd pedig a Curia 1932. október 12-én hozott P. IV. 1049/1932. számú határozata (H. D. 1933. XXVI. 3.),
, , . . . . A részvénytársaiság és szövetkezeti közgyűlés oly ha- tározatait, amelyeket maga is indítványozott, megszavazott, vagy újabb ténykedéseivel elfogadott a részvényes, a szövetkezeti tag' az állandó bírói gyakorlatiban kialakult jogszabálynak megfelelően, meg nem támadhatja",
továbbá a Curia 1933. február 16-án hozott P. IV. 2684/1931. számú- határozata (J. H. 1933. április 9. 351.).
. . . „Az állandó bírói gyakorlat értelmében a törvénnyel vagy alapszabállyal ellenkező közgyűlési határozat megsemmisítését, csak az a szövetkezeti tag szorgalmazhatja, aki közgyűlésen nem
•volt jelen, vagy ha jelen volt is, a hozott határozathoz hozzá nem járult. . . . "
A részvényesi minőséget eddig a felperesnek csupán az alperes kifogására kellett igazolni. A Curia P. IV. 2915/1935. sz. határozata, szerint azonban felperes a részvényesi minőségét már a keresetben tar- tozik kimutatni:
„Az állandóan követett bírói gyakorlat értelmében a K. T.
174. §-a alapján közgyűlési határozatot perrel megtámadni csak annak igazolása mellett lehet, ihogy a megtámadó fél á kereset:
megindításakor ési a per folyama alatt részvényes. Ehhezkiépest a.
részvényesi minőséget a közgyűlési határozat hatálytalanítása iránt keresettel fellépő felperes már a keresetben tartozik kimu- tatni és ennek hiányát a fellebbezési eljárás során annál kevésbbé- pótolhatja, mert a K. T, 174. §-ában kereset indítására megállapí- tott jogvesztő határidő meg nem engedett meghosszabbítására.
vezetne."
E határozat ugyan nem említi, hogy a részvényesi minőségnek a.
közgyűlés idején is fenn kell forogni, de a már említett bírói gyakor- latból kitűnik s amint Dr. Szentirmay a H. T. XVII. márciusi számá- ban adott, magyarázata mondja, a megtámadó jog fogalmi mibenlété- ből is következik, „hogy a részvényesi minőség nem csak abban a te—
.kintetben igazolandó, hogy a kereset indításakor és az egész per fo- .lyama alatt, hanem, hogy a megtámadolt határozat hozatalakor is .meg volt."
Mindez azonban de .lege ferenda elegendőnek nem mondható, mert
•hiszen megkívánható attól a részvényestől, aki a társaság érdekeit annyira szívén viseli, hogy a sérelmesnek vélt közgyűlési határozat
• ellen megtámadással el, hogy a közgyűlésen megjelenjék és- a sérel- mes határozat ellen nyomban tiltakozzék.3) A bírói gyakorlat ennek -a kívánatos elvnek a megvalósításától még elég távol ,van, de minden-
-esetre örvendetes, hogy a Curia 1933, márc. 16-án hozott P. IV. 4113/
1931. számú határozata i(J. H. 1933. ápr. 10. 381.) már tartalmaz utalá- sokat a jelenléti kötelezettségre sőt terhéül rójja fel a megtámadó
¡ részvényesnek, hogy a közgyűlésen meg sem jelent.
. . . A felperes, a közgyűlésen kérhetett volna a mérleg „kö- vetelések" tétele tekintetében felvilágosítást. Ezt nem tette, a köz- gyűlésen meg sem jelent. Ekként tárgyi alapot nélkülöz az a puszta feltevése, hogy a követelések keretéhen kétes és behajt- hatatlan követelések teljes összegükben szerepelnek, nem alkal- mas annalk a megállapítására, hogy a mérleg felállítása a K. T.
199. §. 5. pontjának meg nem felel, következésképen a mérleg megtámadására irányuló keresetnek jogos alapja nincs.
Kétségtelen, hogy e konkrét esetre vonatkozó megállapításból nem lehet általános érvényű jogelveket levonni. De ez a megállapítás is azt igazolja, hogy a Curia gyakorlatában a fenti, a Kuncz-íéle ter- vezetben lefektetett alapelveket óhajtja követni és a joggyakorlatot abba az irányba kívánja fejleszteni, hogy a kereseti jogot csak annak a részvényesnek adja meg, aki a közgyűlésen jelen volt és a sérelmes- nek vélt határozat ellen bármilyen formában is tiltakozott.4) A Kuncz- féle tervezet a megjelenési kötelezettségtől csak az esetben tekint- el, ha a részvényes a megjelenésben jogtalanul akadályoztatott, vagy
; pedig a közgyűlés nem volt szabályszerűen összehíva.
II.
A K. T. 174. §-a csakis -oly közgyűlési -határozatok ellen ad kere- -seti jogot, melyek törvénnyel vagy alapszabályokkal ellenkeznek.
Ugyanezt a merevséget látjuk a német részvény jogban is, ahol Staub szerint „. . . . selbst wenn es die Gesellschaft zu ruinieren geeignet ist, eine Verletzung aber von Gesetz und Satzung nicht enthält ist er
•der Anfechtung entzogen." A bírói gyakorlat a K. T.-nek ezt a ren- delkezését a legszorosabban értelmezi. Bármily célszerűtlennek is látszó üzletvezetés esetén is csak az esetben ad helyt a megtámadás-
3) läsd Kuncz: Törvenytervezet stb.,
4) hasonlöa-n Staub, Kommentar zum H. G. G. Jeder Anwesende Aktionär sofern er gegen den Beschluss Wiederspruch zu Protokoll
•erklärt hat.
nak, ha a hozott határozat kifejezetten törvénybe vagy alapszabá- lyokba ütközik. Észlelhetők azonban oly tendenciák, melyek ugyan helyet kívánnak adni a nyilvánvaló helytelen üzletvezetést panaszló megtámadásnak, de ez esetben is megkívánják, hogy a helytelen üzlet- vezetés, az alapszabályellenesség vagy a törvényellenesség tényálla- dékát kimerítse. A CuTÍa 1931. szept. 16-án hozott P. IV. 1952/1930.
sz. határozata, (H. D. XXIV. III. 1931.) kimondja:
. . . . az alapszabályok megengedik, hogy a közgyűlés a tiszta nyereség 3%-át meghaladó összeget tartalékalapra fordítson. Az alperes közgyűlésének határozata tehát, azért mert a tiszta nye- reségből P 35.000.—t a fent idézett 3%-on íelül tartalékolt: sem törvénnyel sem alapszabállyal nem ellentétes. Arra ugyanis, hogy a közgyűlés többségét e határozatának meghozatalánál nem az akkor már ismeretes nehéz gazdasági helyzet álltai is indokolt fo- kozott kereskedői gondosság és óvatosság, hanem oly célzat ve- zette, amely pusztán arra irányult, hogy a részvényeseket az őket.
megillető osztaléktól komoly ok nélkül — a törvény általános ren- • delkezéseibe ütköző módon — egészben vagy részben megfossza:
a perben adat nincs.
A részvényesnek az üzletvezetéshez való joga csupán addig ter- jed, hogy a közgyűlésen az üzletvezetésre vonatkozólag indítványt te- het és a többi indítványok felett szavazhat, nem követelheti azonban, hogy akarata, akár indítvány, akár szavazat formájában, a közgyűlé- sen érvényesüljön. Ennek megfelelően a Curía 1932. okt. 16-án hozott:
P. IV. 8246/1930. (H. D. XXV. 209.) számú határozata kimondja, . . . a részvényes joga ide vonatkozólag csupán odáig terjed, hogy indítványa felett a közgyűlés határozzon, ahhoz azonban a részvényesnek nincs igénye, hogy a hozandó közgyűlési határozat, bizonyos meghatározott (a részvényes által kívánt) tartalommah
•bírjon.
Nincs meg ez a joga a részvényesnek még akkor sem, ha indít- ványának elvetése káros a társaságra, vagy ha a határozat, amely ellen ő szavazott, nem szolgálja a társaság érdekeit, mert a Curia IV. 5109/1929. (J. H. 208/1931.) számú, majd később ugyanígy a Curia IV. 820/1932. (J. H. 473/1932.) számú határozatai kimondják, hogy- annak a megállapítása, hogy a társaságra mi káros vagy szükségte- len, kizárólag a közgyűlés többségének hatáskörébe tartozik.
. . . A K. T. 174. §-ának a rendelkezését kétségtelenül abban az értelemben kell venni, hogy a közgyűlés határozata csupán ab- ból az okból támadható meg, hogy az a .törvénybe, vagy alapszabá- lyokba ütközik, nincs azonban megtámadásnak helye azon az ala- pon, ihogy a határozat az rt.-ra anyagilag nem előnyös, üzletvite- léhez nem szükséges, vagy, hogy a részvényesekre káros, mert ezeknek a kérdéseknek a mérlegelése és eldöntése a közgyűlés többségének a kizárólagos hatáskörébe tartozik. A kérdés tehátD
hogy alaptökeemelésre a ¡rt.-nak anyagi szempontból szükségei volt-e, a megtámadási perben elbírálás tárgya nem lehet.
A legmesszebb azonban a Curia IV. 7196/1929. (J. H. 1931. júl..
5.) számú ítélete megy, mely a törvénysértés jellegét igen kiterjesztően magyarázza és megállapítja, hogy az az eljárás, amely a rendes ke- reskedői gondossággal össze nem egyeztethető, törvénysértőnek te- kintendő.
. . . A vagyontárgyak értékelése, a követelések jogi érvénye- síthetőségének, továbbá a behajthatatlanságnak előzetes megítélése, azonban csak tágkörű szabad mérlegelés alapján lehetséges. Ezért azt egyedül abban az esetben lehet törvénysértőnek tekinteni, ha a mérlegelés nyilvánvalóan a jogi és gazdasági helyzetnek, vala- mint az észszerűségnek figyelmen kívül hagyásával tehát a rendes kereskedői gondossággal öissze nem egyeztethető módon történt.
Ez a gyakorlat nyilvánvalóan abból a helyes elgondolásból indul ki, hogy minden kereskedőnek törvényes kötelessége üzletvitelénél a rendes kereskedői gondossággal eljárni, aki tehát ezt a kötelességet megsérti törvényt sért és így megtámadásra ad alapot.
A bírói gyakorlat azonban e tekintetben még egységesen kiala- kultnak nem mondható, mert az előbbi határozattal szemben a Curia IV. 5904/1929. (H. T. 1931. október) határozata, olyan súlyos mulasz- tást, mint a könyvvezetési hiánya, nem tekint megtámadási alapnak az esetben, ha a jóváhagyó határozat maga nem törvény- vagy alapsza- bályellenes.
. . . olyan súlyos mulasztás esetén, mint amilyen a könyvek vezetésének elmulasztása, amely a K, T. 25. §-a szerint a r. t.
kötelessége és amelyre vonatkozólag a K. T. 198. §-a úgy ren- delkezik, hogy az igazgatóság tagjainak kötelessége a könyvek vezetéséről gondoskodni, a bíróság nem lát megtámadási alapot, mert ilyen esetekben a felmentés megadása, illetőleg az erre vo- natkozó határozat alapszabályt vagy törvényt nem sért.
A Kuncz-féle tervezet nem elégszik meg a törvény- és alapsza- bályellenességgel és kiterjeszti a megtámadási lehetőséget oly köz- gyűlési határozatokra is, melyek a „társaság érdekeit szándékosan és súlyosan sértik."5) Érthető az a törekvés, mely a kisebbségnek fegy- vert akar adni a kezébe oly esetekben is, mikor a közgyűlési határo- zatok törvényt vagy alapszabályt ugyan nem sértenek, de a társaság érdekeire hátrányosak. De talán helyesebb a kérdést a bírói gyakor- latnál észlelhető óvatossággal kezelni, mert igen nehéz annak a meg- ítélése, hogy valami hátrányos a társaságra vagy sem. Az előnyösség vagy hátrányosság rendszerint csak évek multán állapítható meg. Ve- gyünk egy egyszerű példát. Egy társaság beruházásokait kíván eszkö- zölni és éhhez a közgyűlés beleegyezését adja. Bármilyen precizek
5) Kuncz: Tervezet, 104-§.
legyenek is a kalkulációk, nem is beszélve a nem várt gazdasági ese- ményekről, mint pld. pénzromlás, moratórium, változó vámpolitika, ipari kedvezmények megvonása, stb., stb., ami a mai autárk gazdál- kodás mellett nem is olyan „nem várt esemény" azt, hogy a beruházás előnyös volt, csakis egy pár év üzleti eredménye fogja eldönteni.
Ezért a megtámadási perben, a -tekintetben, hogy a hozott határozat sérti-e a társaság érdekeit és ha sérti, súlyosan és szándékosan sérti,
¡megnyugtató -határozat nem igen hozható.
Megjegyzendő még, hogy teljesen kialakultnak mondható az a
«bírói gyakorlat, amely az erkölcstelenségben törvénysértést lát és ez alapon a részvényesnek megtámadási jogot ad.6)
III.
A K. T. 174. §-a szerint a megtámadási per alaki sérelem eseté- ben, a közgyűlési jegyzőkönyvnek az illetékes törvényszéknél történt bemutatásától számított 15 napon belül indítandó meg. Anyagi sére- lem esetén ilyen korlátozás nincs és -erre az esetre a rendes magánjogi szabályok az irányadók. Természetes, -hogy anyagi és alaki sérelem között különbséget tenni nem olyan egyszerű, annál kevésbbé, mert a K. T. erre -vonatkozólag semmiféle támpontot nem ad. Ezt a kategori- zálást a bírói gyakorlat sem tudta keresztülvinni és csak egyes, telje- sen konkrét jelentőségű esetekben hozott határozatot, ezekből azon- ban absolut érvényű következtetéseket levonni nem lehet. Emellett miég különös tekintettel figyelembe veendő az a -bizonytalanság, mely anyagi sérelem esetén a részvénytársaságot veszélyezteti azzal, hogy a már régi közgyűlési határozatoknak megtámadási és ezzel együtt azoknak megsemmisítési lehetősége 32 évig fennáll. Ez pedig, amennyi- ben a részvényes e jogát csupán évek múlva érvényesítené, a társa- ságra nézve katasztrofális -következményekkel járhat.
Mindezeket egybevetve helyesnek mondható a Kuncz-féle terve- zetnék az a rendelkezése, mely a megtámadási ¡határidőt úgy az anyagi, mint az alaki okok esetében 30 napban határozza meg.
A bírói gyakorlat a K. T. 174. §-án.ak eme rendelkezésein változ- tatni nem tud, mégis ellensúlyozza, a per hosszadalmast elnyujtásának hátrányait. Tudja jól, hogy az ilyen megtámadási per a társaság üz- letvezetését károsan befolyásolja még az esetben is, hogy ha az vég- eredményben a társaságra nézve kedvezően zárul. Ezért a per gyors lebonyolítását kívánja biztosítani azzal, hogy kizárja a pertárgyhal- mozást, (visszkereset, kifogás, stb.) és megszabadítja az eljárást „az oda nem tartozó, nehézkes és hosszadalmas tényalapok és kifogások"
tárgyalásától. (Curia P. IV. 4911/1929. H. T. XI. 60. o.)
Az, hogy a kereset mire irányul, ma már nem vitás, mert hiszen
6) Staub, 440. o. Es ist anerkannten Rechtes, dass eine Gesetz- verletzung auch vorliegt, wenn der Beschluss der Generalversamm- lung durch seinen Inhalt gegen die guten Sitten Verstösst.
"bírói gyakorlat az, hogy a bíróság feladata nem a helyes határozat meghozatala, hanem a megtámadott határozat megsemmisítése. A meg- .-semmisítő ítélet pedig inter omnes hat.
Mindezekből megállapítható, bogy annak ellenére, hogy „bírói gyakorlatunk kezdetől fogva igen nagy elismerést érdemlő buzgóságot fejt ki avégből, hogy a K. T, 174. §-ában megvalósított szabályozás tökéletlenségein enyhítsen" a K. T. 174. §-ának hiányosságai még nagy
•mértékben fennállanak. A tökéletlenségek végleges kiküszöbölésére azonban a bírói gyakorlat nem elegendő. Dr. Berger László.
Devizajogi perfelfüggesztés.
A 4550/1931. M. E. számú rendelet 5; §-a azt a rendelkezést tartalmazza, hogy ha az adós kimutatja, hogy a követelést a 4500/1931. M. E. számú rendeletben foglalt tilalom folytán nem teljesítheti, vagy a teljesítést a M N B a 4. §, 2. bekezdése alap- j á n elhalasztotta,' a) a követelés iránti pert a tilalom, illetőleg az elhalasztás tartamára fel kell függeszteni, b) a követelés be- hajtása vagy biztosítása végett végrehajtást elrendelni (végre- hajtható kiadmányt kiállítani) vagy foganatosítani, árverést él- rendelni vagy kitűzni, már kitűzött árverést megtartani nem szabad stb.
Igen figyelemreméltó álláspont szerint1) téves az a jogi felfogás,2) amely szerint csak a M N B . által adott fizetési ha- lasztás a devizajogi felfüggesztések kizárólagos alapja és hogy m a g a . a z ügyfél a konkrét peres ügyben nem állapíthatja meg . önkényesen a devizajogi perfelfüggesztés előfeltételeit egysze-
rűen azzal, hogy pusztán a szóbanforgó devizarendeletben fog- lalt tilalomra hivatkozik.
A rendelet idézett szövegét olvasva, valóban úgy tűnik, hogy két esetben lehet a pert felfüggeszteni. Először, ha az adós kimutatja, hogy a követelés nem teljesíthető, másodszor, ha a teljesítést a MiNB. elhalasztotta. A z első esetben tehát, mintha
•elég lenne az, hogy ha az adós per esetében a bíró, kielégítési végrehajtás esetében az önálló működési körrel felruházott jegyző, végrehajtható kiadmány kiállítása esetében az. irodake- zelő, árverés megtartása esetében a végrehajtó előtt „kimutatja", hogy a teljesítés tilalomba ütközik, minek folytán a per nem folytatható, a végrehajtás el nem rendelhető, a végrehajtható kiadmány ki nem állítható, a kitűzött árverés meg nem tart- ható.
Ugy gondolom, hogy ez a felsorolás már magábanvéve iga- ') Dr. Nyevi'czikey Zoltán: A transzfermoratóriummal kapcsola- tos perfelfüggesztések, K. J. 1936. 9. szám.
2) Bp. T.: P. V. 14.000/1935. 45.
