iskolai oktatásában. Acta Paedagogica Debrecina Tom. I X / É 1963. 127—137. o.
3 4 . P Á L F Y I S T V Á N : A Z idegen nyelvi beszéd- készség fejlesztésének néhány gyakorlati problémájáról. Acta Paedagogica Debre-
cina Tom. X / I I . 1 9 6 4 . 1 0 9 — 1 1 4 . o.
35. P Á L F Y I S T V Á N : A Z idegen nyelvi beszéd- készség fejlesztése a nyelvtan tanítása során.
Acta Paedagogica Debrecina Tom. X I I / I V .
1966. 99—108. o.
3 6 . K O V Á T S — P A Á L : A nyelvi laboratórium az idegen nyelvi beszédkészség fejlesztésének szolgálatában. Acta Paedagogica Debre- cina Tom. X I I I / V . 1 9 6 7 . 1 2 1 — 1 3 2 . o.
37. N A G Y L Á S Z L Ó és N A G Y L Á S Z L Ó N É : Gondo- latok a korszerű középfokú fizikatanításról.
Acta Paedagogica Debrecina (Tom. X / I I . 1964. 79—94. o.
3 8 . N A G Y L Á S Z L Ó — N A G Y L Á S Z L Ó N É : A félve- zetők demonstrációs oktatása korszerű szemléltetéssel. Acta Paedagogica Debre- cina Tom. X I / I I I . 1 9 6 5 . 7 1 — 8 4 . o.
3 9 . N A G Y L Á S Z L Ó N É : Célszerű tevékenység ki- alakítása szakosított tantervű osztályok fizikai gyakorlatain. Acta Paedagogica Debrecina Tom. X I I I / V . 1 9 6 7 . 1 1 3 — 1 2 0 . o.
4 0 . K A C S O T I S T V Á N : A szemléltetés helye és módjai a biológiai fogalmak kialakításában.
Acta Paedagogica Debrecina Tom. X I / I I I . 1 9 6 5 . 8 6 — 9 4 . o .
4 1 . K A C S O T I S T V Á N : A Z aktivitás biztosításá- nak néhány lehetősége a biológia oktatás- ban. Acta Paedagogica Debrecina Tom.
X I I I / V . 1 9 6 7 . 9 9 — 1 1 2 . o .
V A S K Ó L Á S Z L Ó
A G Y Ó G Y P E D A G Ó G I A I T A N Á R K É P Z Ő F Ő I S K O L A É V K Ö N Y V E I I . 1966.
(Budapest 1967. 405 lap) A speciális nevelés különböző területeinek
szakmai problémái legtöbbször elkerülik az általános neveléstudomány művelőinek figyel- mét. Jelentős változásnak, krízisnek vagy a neveléstudomány számára általános tanulság- gal szolgáló átalakulásnak kell lezajlania ahhoz, hogy a speciális nevelés valamelyik területe az érdeklődés előterébe kerüljön, beszédtémává váljon, véleményre, állásfoglalásra késztessen.
A gyógypedagógia területén ma ilyen for- rongó, útkereső változások szemtanúi vagyunk és a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola I I . Évkönyve híven mutatja azt a nehezebb részt és nagyobb felelősséget, amit a Főiskola oktatói kara ebből az útkeresésből magára vállalt.
Különösen az Évkönyv elméleti kérdések- kel foglalkozó első harmada a „Tanulmányok szakmai-ideológiai vitáink anyagából" című fejezet az, amelyet a recenzens a neveléstudo- mány általános művelői figyelmébe ajánlhat, nemcsak azért,, mert ennek a fejezetnek a mondanivalója a gyógypedagógia területén valóban túlmutat, hanem azért is, mert ez a fejezet az ú j kialakulásának vajúdó folyama- táról is őszinte helyzetképet ad.
A fejezetben közölt tanulmányok eredetileg a szakmai-ideológiai vitákhoz készültek írásos hozzászólásként.
A szakmai-ideológiai viták előzményeit és célkitűzéseit L O V Á S Z T I B O R bevezetője (Gon- dolatok a Gyógypedagógiai Tanárképző Főis- koal I I . Évkönyvéről), foglalja össze.
L O V Á S Z T I B O R a szakmai-ideológiai viták indító okát a gyógypedagógiai tevékenység lényegével kapcsolatos elméleti kérdések tisz- tázatlanságában jelöli meg. A gyógypedagógiai tevékenység lényegének .pontosiielméletr meg- határozása azért vált aktuálissá;.-mért. .ettől
függ a gyógypedagógiai tanárképzés korszerű- sítésének iránya, a gyógypedagógiai tanár tevékenységi körének és az arra felkészítő ta- nárképzés tartalmának meghatározása. Az elméleti kérdések tisztázatlansága főleg a gyógypedagógiai tevékenység specifikumának megállapításánál jelentkezett. Egyes nézetek szerint a gyógypedagógiai tevékenység speci- fikuma a tevékenység elnevezésében is meg- fogalmazott gyógyítási hatékonyság, más né- zetek szeyint a sajátos utakon sajátos eszkö- zökkel történő személyiségfejlesztés. E mellett a fő kérdés mellett a reform időszakában a tanárképzést megalapozó korábbi elmélet több más tétele is vitatottá vált, pl. a gyógypeda- gógia egysége, a pavlovi fiziológia közvetlen megalapozó funkciója, a gyógypedagógia és segédtudományai viszonya.
A problematikus elméleti kérdések tisztá- zására a Főiskolán 1965-ben indultak meg a szakmai-ideológiai viták. Az első vita témáját
L O V Á S Z T I B O R egyik korábbi dolgozata ké- pezte (A gyógypedagógiai gyakorlat szerepe a gyógypedagógiai tanárképzés céljának meg- határozásában), amelyet már a Főiskola előző I. Évkönyve leközölt. Az I, Évkönyv a viták- ról több anyagot nem tartalmazott.
• A későbbi vitákon került sor F Ö L D E S É V A
„A társadalomtudományok. művelése és az ideológiai harc" c. előadására, amely tanul- mányként most jelent meg, valamint M É H E S J Ó Z S E F „Ophthalmodefektológia" c. könyvé- nek megvitatására, amelyhez a most leközölt írásos hozzászólások kapcsolódnak. •
. F Ö L D E S É V A tanulmányában a tudatfor- mák összetettségére, rétegzettségére, a haladó uj és a visszahúzó régi együttes előfordulására hívj a-fel a figyelmet és ezzel kapcsolatban elemzi
2 Magyar Pedagógia 311
a társadalom- és természettudományok műve- lőinek feladatait. A tudat átformálódás nem a társadalmi lét átalakulásának, vagy akár a tudományok valamelyik ágával való intenzív foglalkozásnak mechanikus következménye.
A tudati átformálódás egyéni aktivitást, erre irányuló igényt is feltételez; „ki kell alakita- nunk saját szocialista tudatunkat ahhoz, hogy biztonsággal formálhassuk a ránk bízott fiatal- ság szocialista t u d a t á t . " A társadalomtudo- mányok területéről szólva F Ö L D E S É V A utal azokra a vulgáris materialista, biológista, fizio- lógista nézetekre, amelyek a pedagógia terüle- tén is torzulásokhoz vezettek, és ezzel általános szinten előrevetíti azokat a problémákat is, amelyekkel kapcsolatban M É H E S J Ó Z S E F
„OpKthalmodefektológia" c. könyvének vitája is kibontakozott.
A vitát M I H Á L Y O T T Ó „Megjegyzések az
„Ophthalmodefektológia" elméleti koncepció- jához" című írásos hozzászólása indította el.
M I H Á L Y O T T Ó munkája M É H E S J Ó Z S E F elméleti koncepciójának alaptételeit kritikai jelleggel elemzi. Az első részben M É H E S J Ó Z S E F tudo- mányelméleti koncepciójának kérdéseivel fog- lalkozva rámutat a tudományelméleti elemzés általános jelentőségére és a gyógypedagógia továbbfejlődése szempontjából való aktuális szükségességére: a tudományelméleti koncep- ció áttételek útján, de hatással van a tudomány által vizsgált gyakorlat fejlődésére, ezért a gyógypedagógia baladását gátló nézetek fel- adása csak akkor lehetséges, ha a mögöttük álló (tudomány) elméleti koncepció egészét vonjuk kritikai elemzés alá. M I H Á L Y O T T Ó a tudomány- elméleti koncepció következő • elemeit bírálja:
a tudomány tárgyának meghatározása (MÉHES J Ó Z S E F szerint nem a látási fogyatékos gyer- mekek nevelésének törtvényszerűségei, hanem maga a látási fogyatékos gyermek), a tudomány megkettőzése ( M É H E S J Ó Z S E F szerint a látási fogyatékos gyermekek nevelési törvényszerű- ségeinek vizsgálatánál külön tudomány foglal- kozik a normálneveléssel megegyező és külön tudomány az attól eltérő törvényszerűségek- kel), az ophthalmodefekt'ológia és segédtudo- mányai viszonyának helytelen meghatározása ( M É H E S J Ó Z S E F szerint a gyógypedagógia el- méletét a segédtudományok összessége képezi, a gyógypedagógia természettudományos alap- vetésű tudomány).
M É H E S J Ó Z S E F tudományelméleti koncep- cióját a gyógypedagógiai tevékenység lénye- géről kialakított elméleti meggondolásaira ala- pozza, ezért M I H Á L Y O T T Ó tanulmányának második részében ezekkel a meggondolásokkal foglalkozik. M É H E S J Ó Z S E F a gyógypedagógiai tevékenység célját a gyógyításban és nevelés- ben jelöli meg. M I H Á L Y O T T Ó e két célkitűzés összekapcsolásánál főleg a gyógyítás és nevelés
1 (pl. M É H E S J Ó Z S E F szerint a gyógyító nevelés nem harmonikusan fejlesztő pedagógia).
fogalmának értelmezésénél elkövetett hibákra m u t a t rá:1 alapgondolata az, bog)' M É H E S J Ó Z S E F a nevelés fogalmát kettős értelemben használja: egy szűkebb felfogásban (amikor a nevelés csak módszer a gyógyítási célkitűzések megvalósítására), és egy tágabb felfogásban (amikor a nevelés m i n t módszer nevelési cél- kitűzéseket valósít meg) és ez a kétféle értel- mezés az elméleten belül ellentmondásokhoz vezet. M I H Á L Y O T T Ó szerint — felfogását igen leegyszerűsítve és summázva — M É H E S J Ó Z S E F elsősorban abban látja a gyógypedagógia és a normálpedagógia különbségét, és a gyógypeda- gógiai tevékenység lényegét, amivel a gyógy- pedagógia több és más, m i n t a pedagógia általá- ban és M I H Á L Y O T T Ó ezzel a pedagógiai és nem pedagógiai elemekből összeszőtt elkektikus elmélettel nem tud egyetérteni.
A tanulmány befejező részéből, ahol M I H Á L Y O T T Ó saját elméleti elgondolásait vázolja, kitűnik, hogy a gyógypedagógiát olyan sajátos pedagógiának fogja fel, amely- nek különössége a pedagógiai elvek sajátos jelentkezésében nyilvánul meg és nem abból következik, liogy a pedagógiába nem pedagó- giai elemeket vonunk be. M I H Á L Y O T T Ó szerint a gyógypedagógia pedagógia és semmi más.
G Ö L L E S Z V I K T O R és C S A B A Y L Á S Z L Ó hozzá- szólásukban (Adalékok a gyógyító nevelés hazai koncepciójának bírálatához) a fogyaté- kosokra irányuló gyógypedagógiai tevékenység gyógyító jellegének kérdésével foglalkoznak.
Sorra veszik azokat a szerzőket (BOPP, S P K A N O B R , H A N S E L M A N N , I S E M A N N , A L L E B S , S T R O H M A Y B R , I S S E R L I N stb.), akikre a gyógyí- tó nevelés hazai koncepciójának védelmezői hivatkoznak és kritikailag elemzik ezek fel- fogását. Általában helytelenítik a gyógyítható betegség és a gyógyíthatatlan fogyatékosság megkülönböztetésének hiányát és a gyógyítás fogalmának jogtalan kitágítását. A magyar szerzők közül V É R T E S 0 . J Ó Z S E F rendszeréről szólva megemlítik, hogy az a gyógypedagógia területének és feladatainak meghatározásánál indokolatlanul kiszélesíti a gyógypedagógia hatáskörét. A nevelés útján történő gyógyítás lehetőségét nem zárják ki, de azt nem tartják azonosnak a gyógypedagógiával. Álláspontju- kat így összegezik: ,,. . . a fogyatékosságot nem folyamatjellegű betegségként., hanem álla- potjellegűnek fogjuk fel, . . . ez állapotjellegű fogyatékosságokat nem tartjuk gyógyítható- nak! Nem pedig sem a gyógyítóközelltésű orvos, sem a nevelő közelitésíí pedagógus, gyógypedagógus számára sem. Éppen ezért a fogyatékosokra irányuló gyógypedagógiai te- vékenység vélt gyógyító jellegét fikciónak ítéljük."
M É H E S J Ó Z S E F válaszát az írásos hozzászó- lásokra — amelyeknek a I I . É v k ö n y v csak egy részét közli — a „Gyógypedagógia-e a gyógypedagógia? Válasz egy régi elmélet ú j képviselőinek" c. tanulmánya tartalmazza..
312'
M É H E S J Ó Z S E F az .elméleti vitát időszerűt- lennek tartja, mert elvonja a figyelmet a gya- korlati feladatok megoldásáról, a vita hatását negatívnak ítéli meg, mert a gyógyítási igény létjogosultságának tagadása csökkenti a gyógy- pedagógia feladatvállalását és az elhangzott kritikai észrevételeket történelmietlennek véli, mert ezekre a magyar gyógypedagógia kialaku- lása és fejlődésének iránya már megadta a választ. Indoklásul a hagyományos magyar nézetekre támaszkodik és érveléseiben hang- súlyozottan érvényesül a magyar gyógypeda- gógia nagynevű elődeire, a történelmi igazolás- ra és a magyar gyógypedagógia vitatott kon- cepciójának nemzetközi megbecsülésére való hivatkozás. A vita során felvetődött kritikai észrevételeket általában nem fogadja el és a vitatott kérdésekben fenntartja korábbi állás- pontját. Ügy véli, hogy a kritikai észrevételek a normálpedagógiai irányzat talajáról fakad- tak, amely figyelmen kívül hagyja a gyógype- dagógia sajátos vonásait. Ezeket a sajátos vo- násokat (természettudományos megalapozott-:
ság, kettős feladatrendszer, a gyógyítási igényt kifejező kompenzáció, rehabilitációs törekvé- sek és ennek megfelelően a tudomány szintjén jelentkező új problémakörök: kiválogatástan, típustan, rehabihtációs tan stb.) a fogyatékos sajátos biológiai állapotából vezeti le és ezzel magyarázza a biológiai és orvostani vonatko- zások erőteljesebb érvényesülését és a gyógy- pedagógia egységét. Tudományelméleti állás- pontjának igazolásaként a szovjet defektológia fogalmának értelmezésére hivatkozik és a gyógypedagógiáról kialakított elméleti meg- gondolásait a defektológia szovjet értelmezésé- vel megegyezőnek tartja.
M É H E S J Ó Z S E F válasza alapján koncepció- jának bírálói további kritikai észrevételeket tettek, amelyeket a következő két tanúin, tartalmaz.
M I H Á L Y O T T Ó (Megjegyzések egy válaszhoz) elöljáróban M É H E S J Ó Z S E F elemzéseinek szub- jektív hangvételével és hivatkozásainak nem kellő megalapozottságával foglalkozik, majd a gyógypedagógiai problémák nevelésfilozófiai szintű megközelítését — melyet M É H E S J Ó Z S E F
helytelenített — újabb érvekkel támasztja alá. További észrevételei lényegében véve
M É H E S J Ó Z S E F következő megállapításához kapcsolódnak: „Azt a feltételezést, hogy könyvem struktúrájának „általános" és „rész- letes" részre történő felosztása — mint pusztán formai elem — elvileg vagy rendszertanilag kizárná a nevelés általános kapcsolatait a gyógypedagógiával, naiv elképzelésnek tar- tom." M I H Á L Y O T T Ó szerint az általános pe- dagógiai feladatoknak, törvényszerűségeknek (az általánosan művelő neveléstani és mód- szertani kérdéseknek) és a speciális gyógypeda- gógiai feladatoknak, törvényszerűségeknek (a fogyatékosság leküzdése pedagógiájának) egy- mástól elkülönített kifejtése kettős pedagógiá-
hoz; az általános és különös viszonyának hely- telen értelmezéséhez vezet. „A látási fogyató*
kosok nevelése éppen azért különös nevelés, mert benne a normál-neveléssel azonos és az attól eltérő, valamint az általános és speciális, feladatok nem egymás mellett vagy egymás után, hanem egységben, egymásban léteznek,' és így a folyamat az általános és speciábs, a közös és egyedi feladatok egymáson keresztül történő megvalósításának folyamata." M I H Á L Y O T T Ó újabb idézetekkel bizonyítja azt az állí- tását is, hogy M É H E S J Ó Z S E F szerint az általá- nosan művelő nevelés nevelési feladatokat, a fogyatékosság leküzdésére irányuló nevelés pedig gyógyítási feladatokat old meg. M É H E S J Ó Z S E F tudományelméleti kérdésekre adott válaszának elemzésénél ismét előtérbe kerülnek az általános és különös viszonyának problémái.
M É H E S J Ó Z S E F úgy érvelt, hogy ha a gyógy- pedagógia sajátos feladatai strukturálisan nem különülnek el a gyógypedagógia rendszerében, akkor ez éppen a sajátosságok kibontakozását akadályozza. M I H Á L Y O T T Ó viszont amellett hoz fel érveket, hogy az elkülönítés nem lehet- séges és nem is szükséges. A gyógypedagógia rendszertani helyét és más tudományokkal való kapcsolatát illetően M I H Á L Y O T T Ó a ter- mészet és társadalomtudományok közti határ- tudományként, természettudományos meg-.
alapozottságú tudományként és a segédtudo- mányos megalapozottságú tudományként és a segédtudományokat is magába olvasztó tu- dományként való értelmezés, ellen foglal állást.
G Ö L L E S Z V I K T O R viszontválaszában (Gyó-;
gyitó pedagógiaié a gyógypedagógia?) a neve- lési cél szerepét hangsúlyozza a gyógypedagógi- ai tevékenység jellegének meghatározásánál és ismételten hiányolja a társadalmilag meg- határozott célkitűzéseket a'vakok tantervében.
Helyteleníti M É H E S J Ó Z S E F azon megállapítását, hogy bírálói a normálpedagógiai irányzathoz:
tartoznak, ugyanis a gyógypedagógiai irány- zat tagadása ezt a besorolást nem vonja maga után. Kitér a logopédia kérdésére is, amelynél
M É H E S J Ó Z S E F leginkább látja megvalósulni a nevelés útján való gyógyítás és gyógyíthatóság- lehetőségeit. Véleménye áz, hogy á gyógypeda- gógia általános jellemzőit nem lehet egy rész- terület. a logopédia jellemzői alapján megálla- pítani. Befejezésül a fogyatékosok rehabihtá- ciójával foglalkozik, amelyet komplex társa- dalmi feladatként fog fel. „Ügy véljük, hogy a rehabilitációt sem célkitűzéseiben, sem tar- talmában nem azonosíthatjuk a gyógypedagó- giával, de egyetlen más tevékenységgel sem.
Ügy véljük, hogy — bár az iskolaköteles kor- ban a rehabihtációs hatásokból a gyógypedagó- gia vállalja a döntő súlyt —, a fogyatékosokra irányuló gyógypedagógiai tevékenység mégis a társadalmi rehabilitáció előkészítése olda- láról jelentős."
G O R D O S N É S Z A B Ó A N N A vitacikkéről ( A
gyógypedagógiai tevékenységről) az eddig is-
mertetett hozzászólások nem tesznek említést, mivel az csak a vita ismertetett szakaszának lezárása után, a második Évkönyv kiadásakor készült el és csak a I I . Évkönyv útján vált ismeretessé. G O B D O S N É korábbi munkáiban kifejtett és M É H E S J Ó Z S E F felfogásával több kérdésben megegyező elméleti elképzeléseit a vita során több kritikai megjegyzés érte, ezért' vitacikkében főleg ezekkel a kritikai észrevételekkel foglalkozik és a polemizálás közben fejti ki álláspontjait.
A vitatott kérdésekben nézetei lényegében nem változtak meg: a gyógypedagógiai tevé- kenységet gyógyítási hatékonyságú nevelésnek fogja fel. Á nézetei ellen felhozott kritikai észrevételek egy részét ( L O V Á S Z T I B O R , I L L Y É S S Á N D O R , M I H Á L Y O T T Ó érveit) félreértésnek tartja, B Ő D Ö R JENŐnek válaszolva bemutatja, hogy a gyógyító nevelés helyes értelmezése összeegyeztethető a marxista filozófiának az anyag mozgásformáiról szóló tanításával,
G Ö L L E S Z V I K T O R és C S A B A Y L Á S Z L Ó felfogásá- val a személyiségzavarok gyógyíthatóságáról polemizálva igazolja azt, hogy a gyógypeda- gógiai tevékenység is a gyógyító-nevelés egyik formája, M I H Á L Y OTTÓval szemben a gyógyítás fogalom használatát csak a kóros jelenléte esetén tartja helyesnek, és ebben az esetben azt az igényt kívánja kifejezni a gyógyítással, ami több, mint a biológiai állapothoz való puszta alkalmazkodás, és végül I L L Y É S S Á N -
DORnak válaszolva a kóros biológiai körülmé- nyek fogalmát elemzi, amelybe nézete szerint a másodlagos pszichés elváltozások is beletar- toznak, amelyeket a nevelés képes korrigálni, vagyis biológiai szinten hatva meggyógyítani.
,, A kóros biológiai körülmények nem egyszerű- síthetők le a morfológiai struktúrák sérüléseire . . . A kóros biológiai körülményekbe tehát be- letartoznak a morfológiai struktúrák felismer- hető és ma még számunkra rejtett sérüléseire épülő sokszintű következmények is, a fejlődés normális menetét megzavaró, eltérítő, meg- akadályozó, egész bonyolult, rendellenes, kóros, pszichés mechanizmus. (Ez nem jelenti ázt, hogy a biológiait és pszichológiait azonosítjuk)"
A szakmai-ideológiai vitacikkek sorát PA-
L O T Á S G Á B O R hozzászólása ( A logopédia fo- galma, célja és feladatai, a logopédiai tevékeny- ség formái) zárja le. Mivel külföldön sokféle szakember végzi a beszédhiba javítást —
P A L O T Á S G Á B O R szerint —, a logopédia fogal- mának meghatározása sem egységes. Helyes, ha a logopédiát a komplex beszédpathológia pedagógia területével foglalkozó tudománynak fogjuk fel. A logopédia célja a beszédhibák megelőzése, korrekciója, a beszédhibák másod- lagos következményeinek megszüntetése, a tiszta beszéd biztosítása.
A logopédia feladata a beszédfejlődés és beszédzavarok tanulmányozása, a logopédiai diagnosztika fejlesztése, a felvilágosítás és a beszédzavarok leküzdése. A logopédiai tevé-
kenység általában logopédiai ambulanciák, óvodák, iskolák és intézetek keretei között folyik.
- Az Évkönyv másik nagy fejezetében 14 tanulmány ismerteti a tanszéki kutatások eredményeit.
A fejezeten belül jelentős helyet kapnak a fogyatékosságok biológiai hátterének felderí- tésével foglalkozó tudományok.
C S A B A Y L Á S Z L Ó — B U D A I J Ó Z S E F a fogya- tékosokon végzett BARR-teszt vizsgálatok ered- ményeit ismertetik. Ezzel a módszerrel 130 imbecillis és idióta vizsgálatát végezték el és 52 esetben találtak rendellenességet. Ez amel- lett szól, hogy a vizsgálat rutinszerű alkalma- zásával adatokat lehetne nyerni az értelmi fogyatékosság eredetéről.
C S A B A Y L Á S Z L Ó — G Ö L L E S Z V I K T O R intézet- ben lakó normális és értelmi fogyatékos gyerme- kek bélparazitákkal való fertőzöttségét vizsgál- ták. Viszonylag nagyszámú parazitózist talál- tak, amelyek nyugtalanságot, ideges panaszo- kat okoznak és ezen keresztül rontják a neve- lés feltételeit. A vizsgálat a parazitózisokkal szembeni hatékony gyógyszeres therápia szük- ségességét indokolja.
C S A B A Y L Á S Z L Ó — H O R V Á T H L Á S Z L Ó . 2 0
Down-betegnél tanulmányozták a szénhidrát anyagcsere változását'' adrenalin, inzulin és glucose BL vitamin terhelésre. Megállapították, hogy a Down-betegeknél endokrinológiailag progresszív poliglanduláris insuficiencia áll fenn, amely diencephalikus-hypothalmicús sé- rülés következménye.
G Ö L L E S Z V I K T O R — K R A J C S O V I C S P Á L — G Y Ö ' R E I I S T V Á N 20 kútvíz haemoglobinaemiás csecsemő utánvizsgálatát végezték el. A talált dysraphiás fejlődési rendellenességek,. kórosan magas H b F szint, hyperaminoaciduria és kóros sexcromatin alapján komplex enzimopathia pathogén hatására következtetnek.
H O R V Á T H L Á S Z L Ó Down-betegeknél vég- zett epidemiológiai vizsgálatokat 1945 és 1956 között és megállapította, hogy hazánkban a' Down-betegség előfordulása legnagyobb Zala megyében.
H O R V Á T H L Á S Z L Ó — M O L N Á R I L O N A 5 0 0
értelmi fogyatékos kóroktani vizsgálata alap- ján megállapítják, hogy az értelmi fogyatékos- ságot előidéző kórokok közül legmagasabb számban a gamethopathiák és neogonopathiák szerepelnek. Az imbecillitás leggyakrabban a gametophatiás kórképeknél, a debilitás leggyakrabban a neogonophatiáknál fordult elő.
A hallás és beszéd kérdéseivel az Évkönyv- ben négy tanulmány foglalkozik.
G Ö T Z B Á R P Á D a korszerű hallásfejlesztés eszközeit, a különféle hallókészülékeket ismer- teti. Leírja a hallókészülékek fejlődését, szer- kezetét, működését, a különböző hallókészülék fajtákat, ezek indikációit és használatát. A tanulmányból a hallókészülékes gyermekeket
tanító normálpedagógus is hasznos ismereteket szerezhet.
S z A L A Y G Y Ö B G Y N É — R E N D Y L Á S Z L Ó 1 8 óvodáskorú hallási fogyatékos gyermeken el- végzett vizsgálat alapján a Shijders-Oomen nem verbális intelligenciateszt alkalmazható- ságáról számol be. A világszerte sikerrel fel- használt tesztet a magyar gyermekek vizsgála- tára is megfelelőnek tartják, azonban hangsú- lyozzák az egyéb vizsgálatokkal való egybe- vetés szükségességét is.
- M É R E I F E R E N C N É nevelőotthonokban élő állami gondozott gyermekek beszédfejlődésé- ről közöl adatokat. Mivel ezeknél a gyermekek- nél az átlagnépesedéshez viszonyítva a beszéd- hibák nagyobb arányban fordulnak elő, meg- állapítja, hogy ,,a korlátozott és gyér kapcsolat a felnőtt környezettel a nyelvi fejlődés elma- radását fokozza, ez pedig fokozza az elszigete- lődést, amely gátlólag hat az értelmi fejlődésre is."
K O V Á C S E M Ő K E a dadogók kezelésében alkalmazott pszichoterápia egyik formájának, a bábterápiának elméleti és gyakorlati kérdé- seiről számol be. Saját tapasztalatai azt mu- tatják, hogy a bábterápia 5—6 éves dadogók- nál alkalmazható a legsikeresebben.
A pszichológiai témákat az Évkönyvben két tanulmány képviseli.
B Ő D Ö R J E N Ő — S U B O S I T S I S T V Á N 2 0 0 6 . é s 8. osztályba járó értelmi fogyatékos tanuló metafora értelmezését vizsgálta a vasakaratú, kőszívű, agyafúrt és ágrólszakadt fogalmak se- gítségével. A fogalmak értelmezésénél megmu- tatkozott az értelmi fogyatékos tanulók elvont gondolkodásának fogyatékossága, a beszéd képszerű elemeinek megértési nehézsége. A 8.
osztályban kapott jobb eredmények a korrek- ciós nevelés lehetőségeire hívják fel a figyelmet.
L Á N Y I N É E N G E L M A Y E R Á G N E S a Gyógype- dagógiai Pszichológiai Tanszék ambulanciájá- nak fontosságát és jelentőségét mutatja be a fogyatékosok vizsgálatában és gondozásában.
A történeti előzmények, valamint a gyermek- ideggondozó és nevelési tanácsadó hálózat munkájának elemzése alapján arra a követ- keztetésre j u t , hogy a korai felismerés, a szelek- ció és az utógondozás optimálisan speciális gyógypedagógiai profilú vizsgáló állomáson valósítható meg. E z t a feladatot a Tanszék ambulanciája látja el, amelynek m u n k á j á t különböző szempontok alapján számszerűen is elemzi.
Az Évkönyvben a látási fogyatékos tanu- lók nevelési szempontból történő csoportosí- tásával K O V Á C S C S O N G O R tanulmánya fog- lalkozik. Széles nemzetközi áttekintés alapján a vak tanulóknál hat (a látásveszteség súlyos- sága, a vakság aetiologiája, bekövetkeztének időpontja, a tanulók életkora, a látási fogya- tékossághoz csatlakozó egyéb rendellenességek, a tanulók intelligenciaszintje), a gyöngénlátók- nál négy (a látásvesztesség súlyossága, a gyön-
génlátás aetiológiája, a tanulók életkora,, a gyöngénlátáshoz csatlakozó egyéb rendelle- nességek) csoportosítási szempontot ismertet.
A tanszéki kutatások eredményeivel fog- lalkozó fejezetben szerepel még M I H Á L Y O T T Ó tanulmánya is (A személyiség biológista fel- fogásának jelentkezése a magyar gyógypedagó- giai szakirodalomban), amely témájánál fogva erősen kapcsolódik a szakmai-ideológiai viták anyagához és részben az ott felvetődő kérdé- sek problématörténeti vizsgálatának tekint- hető.
M I H Á L Y O T T Ó kimutatja, hogy- a felszaba- dulás előtti speciálpedagógiai ( B O R B É L Y S Á N - D O R , É L T E S M Á T Y Á S ) és gyógyító pedagógiai ( F R I M J A K A B , S Z E N E S A D O L E , R A N S C H B T J R G P Á L , S Z O N D I L I P Ó T , B Á R C Z I G U S Z T Á V , V É R T E S 0 . J Ó Z S E F ) koncepciók mögött biológista-nati- vista emberszemlélet, személyiségfelfogás hú- zódott meg. A felszabadulás után a helyzet lé- nyegében nem változott, mert a pavlovi tanok vulgarizálása miatt a gyógypedagógia elméleti koncepciójának nevelésfilozófiai „hátterét to- vábbra is egy olyan emberszemlélet alkotta, amelyben az ember társadalmi lényegétől meg- fosztva, organizmusként, a fogyatékos ember személyisége pedig az öröklött vagy szerzett ,abnormális' biológiai státuszának és a reflex- kondicionálás által kialakított mechanizmusok eredőjeként jelent meg". Mindezek alapján arra a következtetésre jut, hogy „a gyógypedagógia továbbfejlődésének egyik alapvető feltétele a fogyatékos gyermekek nevelés-oktatáselméle- tének marxista nevelésfilozófiai megalapo- zása".
Az ismertetett két fő fejezet előtt JAN J E S E N S K Y prágai adjunktus Főiskolán tartott előadásait találjuk. (A látási fogyatékos gyer- mek rehabilitációjának egyes problémái. A vakok és gyöngénlátók oktatási folyamatának sajátosságai). Az első előadás a szakmai-ideoló- giai vitákon felvetődött elméleti kérdésekkel foglalkozik és a Csehszlovákiában kialakult álláspontokat ismerteti. „ A rehabilitáció fogal- m á n általában a sérült szerv vagy funkció eredeti állapotának visszaállítását értjük, to- vábbá a defektusos állapotnak, azaz a látási fogyatékosság gyógyításával vagy egyéb bea- vatkozással ki nem küszöbölhető lelki és társa- dalmi következményeinek megszüntetését."
— „ A sérült szerv vagy funkció helyreállítása túlnyomórészt az orvostudomány hatáskörébe tartozik. A defektusos állapot leküzdése és a sérült személyeknek a társadalomba való be- illesztése viszont túlnyomórészt pedagógiai probléma, esetleg a pedagógia segédtudomá- nyainak is a problémája. A rehabilitáció szak- kifejezés tehát az orvosok, pedagógusok, pszichológusok, jogászok, technikusok és szo- ciális dolgozók tevékenységét jelzi. A látási fogyatékosok rehabilitációjánál szükség van valamennyiük m u n k á j á r a . " A fogyatékosok rehabilitációja főleg a kompenzáció és reduká-
ció révén valósul meg, •„. . .' a kompenzáció azt jelenti, hogy a tanulás folyamatában első- sorban a személyiségeknek azok az elemei kapcsolódnak be, amelyeket a sérülés közvet- lenül nem ért, a reedukáció a személyiségsé- rülés által közvetlenül sújtott elemeinek ki- használását és fejlesztését jelentik." JAN JE-
S E N S K Y a gyógyítás és a nevelés különbségét abban látja, hogy a gyógyítás ,,a látási fo- gyatékos személy egyéniségének valamilyen kicsiny elemére irányul", a speciális nevelés pedig „a gyógyítástól eltérően a látási fogya- tékos személy egész személyiségére" hat.
A gyógyító nevelésről adott értelmezése eltér e fogalom hagyományos magyar értelmezésétől ,',A gyógyítás olykor közvetlenül kihasználja a nevelést, mint a gyógyítás egy olyan eszkö- zét, amely közvetlenül bevezeti vagy támogat- ja a kívánt gyógyítási eredményt. Csehszlová- kiában ebben a vonatkozásban különösen gaz- dag tapasztalatokat szereztünk az ambliopia és a kancsalság fiziológiai megszüntetése, vala- mint az ilyen látási fogyatékosságban szenvedő gyermekek nevelése tekintetében. A nevelés és a gyógyítás kapcsolatának ilyen felfogása mellett beszélhetünk neveléssel végrehajtott gyógyításról, vagy pedig gyógyító nevelésről (3), amelytől meg kell különböztetni a gyógy- pedagógia fogalmát, amelyet egyes országok- ban a/speciális defektológiai pedagógia meg- nevezésére használnak. A gyógyító nevelés jellegével bírhatnak a nevelés egyes tényezői is, pl. a gyógyító testnevelés, a gyógyító mun- káranevelés. Ilyen jelleget ölthet egyes esetek- ben pl. az ambliopiában és a kancsalságban szenvedő gyermekek esetébén a speciális neve- lés nagy része, amennyiben ez a nevelés kife- jezetten reedukációs irányzatú. Az a tény, hogy a nevelés gyógyítóan hat, vezetett oda, hogy az egészségügyi intézmények keretében spe- ciális pedagógiai intézetek alakultak, amilye- nek pl. a Csehszlovákiában és más országok- ban a kórházak szemészeti osztályai mellett létesített iskolák". J A N J E S E N S K Y második tanulmánya a látási fogyatékosok oktatási fo- lyamatának sajátosságaival foglalkozik. Beve- zetésben hangsúlyozza az oktatás fokozott jelentőségét a látási fogyatékosok személyiség- fejlesztésében, majd az oktatás elméleti alap- jait ismerteti. Felvázolja az oktatás alapvető struktúrális elemeit, majd részletesen foglal- kozik a vakok képzet, fogalom és ítéletalkotá- sával:
' Befejezésül érdekes kitekintést nyújt a lá- tási fogyatékosoknál a programozott oktatás és az oktatógépek perspektivikus alkalmazásá- nak lehetőségeiről.
• Az Évkönyvet G O R D O S N É S Z A B Ó A N N A
Jólészi Gházár András halálának 150. évforduló- ján tartott ünnepi megemlékezés zárja. Jólészi Cházár Andrásban a gyógypedagógia az 1902-ben Vácott megnyílt első magyar siket- néma intézet megszervezésének elindítóját tiszteli.
A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola I. Évkönyve 1965-ben jelent meg. Ehhez vi- szonyítva az ismertetett I I . Évkönyv jelentő- sen terjedelmesebb (az első 274, a második 405 oldal), több szempontú fejezettagolásával át- fogóbb képet ad a Főiskola Tudományos életé- ről és idegen nyelvű összefoglalóival jobban elősegíti a hazai tudományos eredmények kül- földi propagálását.
A magyar gyógypedagógia az útkeresés napjait éli. Mint minden megújulás, úgy ez is az ellentétes nézetek és vélemények harcából születik meg. A Főiskola Tudományos Taná- csát a történeti hűségre és az őszinteségre való ' törekvés vezette akkor, amikor a szakmai-ide- ológiai vitákon elhangzott hozzászólásokat átdolgozás nélkül, eredeti formájukban közölte le. A tanulság így a kortárs számára is gazda- gabb és a neveléstudomány művelői a személyes meggyőződés erővonalainak ismeretében job- ban megértik az eszmei szintre kivetülő egyéni hangsúlyokat is.
A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán folyó szakmai-ideológiai vita igényh a nevelés- tudomány képviselőinek értő és megértő vé- leményét és állásfoglalását. A pedagógia és a gyógypedagógia sokrétű és sokféle szinten' jelentkező kapcsolata — amely a viták alap- kérdése — akkor tárul fel teljes egészében, ha ezt a kapcsolatot nemcsak a gyógypedagógia oldaláról, hanem az általános neveléstudomány oldaláról is vizsgálat alá vonjuk. A látszólag partikuláris problémákban a pedagógia álta- lános alapkérdései tárulnak fel, amelynek ilyen formában történő vizsgálata az általános- ról kialakított gyakran sablonos, de többnyire általánosított és elvont tudásunkat is jelentő- sen gazdagíthatja. A gyógypedagógia gondjai- ban való részvállalás az egész neveléstudo- mány ügyét viszi előbbre.
I L L Y É S S Á N D O R
TANÍTÓKÉPZŐ INTÉZETEK TUDOMÁNYOS K Ö Z L E M É N Y E I IV.
Szerk.: Kiss T I R A M É R és Kiss L A J O S (Debrecen, 1967) Igen változatos és tömör tartalommal,
csak adatszerűségre törekvő vizsgálati ered- ményekkel jelent meg a Tanítóképző Intézetek
Tudományos Közleményei IV. kötete. A 16 tanulmány bár már egyenként — kevés kivé- tellel — oldalszámban nem annyira terjedel-
