A vázlatosan ismertetett monográfia nem- csak azért nyeresége a nemzetközi COMENIUS- irodalomnak, mert hatalmas tényanyaggal dolgozik, hanem azért is, mert arra fog ösz- tönözni bennünket, hogy új felvetéseink szel- lemében revideáljuk nézeteinket,, illetőleg helytelenül értelmezett adatait jobbítsuk.
Különösen számunkra jelent ez komoly fel- adatot: a legújabb magyar kutatások ered- ményeit külföldi folyóiratokban is közre kell adnunk. A monográfia egyúttal arra is inspirál bennünket, hogy minél több adattal szolgál- junk egy olyan monográfia megírójának, aki vállalja COMENIUS utóéletének, hatásának regisztrálását, értékelését is. Egy ilyen monog- ráfiára annál is inkább szükségünk van, mert nagyon ellentmondásos az a kép, amelyet CoMENlusról kapunk éppen az összefoglaló
jellegű írásokban. Néha nagyon is modern és haladó CoMENius-kép bontakozik ki egy-egy tanulmány lapjain, olykor meg-megjelennek olyan írások is, amelyek minden haladó vonást megtagadnak COMENIUSIÓI, s csak a teológus, a chiliasta, a pietista és a misztikus COSIE- Niusról akarnak tudni.
Az ismertetett monográfia szerzője nem esik c végletes álláspontok, nézetek hibájába: jó filológiai arányérzékkel regisztrálja adatait, de részletesebb, mélyebb elemzéstől, kritikai mérlegeléstől szinte tudatosan óvakodik. Mi- L A D A B L E K A S T A D monográfiáját mindazok szíves figyelmébe ajánljuk, akik összefoglaló, teljes képet akarnak nyerni C O M E N I U S élet- útjáról, életművéről.
B A K O S J Ó Z S E F
D. L O R D K I P A N I D Z E : J A N AMOSZ K O M E N S Z K Y 71 n AMOC KOMeHCKHH. Tbiliszi, 1969. 445 lap.
A grúz főváros egyetemének professzora, a Szovjetunió Neveléstudományi Akadémiájá- nak levelező tagja ebben a könyvében jó összefoglalását adja a CoMENiusról eddig felkutatott ismereteknek. „COMENIUS azok közé a történelmi személyiségek közé tarto- zik — írja előszavában — , akik alkotásaikkal és a nép önzetlen szolgálatával hervadhatatlan érdemeket szereztek és nagy szeretetet vívtak ki maguknak". (5. old.) Éppen ezért jogos, hogy őt a nevelés NEWTONjának, KOPER- NiKuszának, KoBUMBUszának, a pedagógia atyjának és a népek tanítójának nevezik. A kissé patetikus hangú bevezetés után az első fejezetben a szerző áttekintést ad
a 17. századi Európa
gazdasági, társadalmi viszonyairól és azokról a jelentős tudományos eredményekről, amelyek különösen a filozófia és a természet- tudományok terén létrejöttek, s amelyek nagy hatással voltak nézeteinek alakulására. Külö- nösen kiemeli BACON t, mint az empirikus materializmus megteremtőjét, akinek hatása különösen COMENIUS didaktikai koncepciójá- nak kialakulásában játszott jelentős szerepet (például a szemléletesség elvének indoklása).Majd felvázolja a szerző C O M E N I U S
éleiét,
megállapítva, hogy a nagy pedagógus életútja éppen olyan viharos, feszültségekkel teli és tragikus volt, mint a cseli nép törtenete.„Mondhatjuk — írja — , hogy C O M E N I U S élete olyan tükör, amelyben világosan visszatükrö- ződik a munkaszerető és tehetséges cseh nép története". (39. old.). Ezt a termékeny életet, gazdag életművet tíz periódusra tagolva mutatja be D. L O R D K I P A N I D Z E . Ezek között szerepel
a magyaroszági négy esztendő
is,amelyet a szerző így értékel: „ezaszakasz ege ik legtermékenyebb periódusa C O M E N I U S éle- tének a gyakorlati pedagógia vonatkozásában éppen úgy, mint új jelentős tudományos- elméleti műveinek gazdagítása területén. CO- M E N I U S gyakorlati és ezzel kapcsolatos elméleti tevékenysége lényegében a sárospataki isko- lában bontakozott ki." (66—67. old.) Részlete- sen beszél az „Orbis sensualium Pictus" kelet- kezéséről, s felsorolja azokat a műveket is, amelyeket itt írt.
A második fejezet C O M E N I U S
világnézeténei;.
kérdésével foglalkozik. Az ezzel való részlete- sebb foglalkozást azzal indokolja a szerző, hogy a legnagyobb véleménykülönbség éppen ebben a kérdésben tapasztalható a szakiroda- lomban, ami a kutatók különféle filozófiai pozíciójúból is származik. A témát n következő rendszerezésben olvashatjuk:
C O M E N I U S filozófiai nézetei:
a)
C O M E N I U S mint filozófus és gondolkodó, b) viszonya a filozófiai örökséghez,c)
filozófiájának általá- nos jellemzése,d)
ismeretelméleti nézetei,e)
filozófiájának panszofikus jellege.C O M E N I U S társadalmi-politikai nézetei:
a)
C O M E N I U S társadalmi-gazdasági nézetei,
b)
politikai nézetei,c)
terve az emberi társa- dalom egyetemes átalakításáról,d)
nézetei a világbékéről és a hazáról.A harmadik fejezetben a szerző C O M E N I U S
általános pedagógiai elveivel foglalkozva
a következő kérdéscsoportokat vizsgálja: a gyer- mek mint a nevelés tárgya; a nevelés célja és feladatai; a természetesség és a népiség elve.Az
iskolára
vonatkozó comeniusi tanítások kerülnek sorra a negyedik fejezetben, az alábbi459 .
felosztásban: 1. Az iskola rendeltetése, célja és feladatai. 2. A középkori iskolák kritikája.
3. Az iskolarendszer demokratikus alapokon törtéiiő átszervezése. 4. Az iskola tartalma.
5. Az iskola és az élet kapcsolata.
Az ötödik fejezetben a szerző C O M E N I U S
didaktikai nézeteit
teszi részletes elemzés tár- gyává. Ezt L O R D K E P A N I D Z E azzal indokolja, mivel véleménye szerint C O M E N I U S tevékeny- ségének központi területét a didaktika alkot- ta, amelynek problémáit a maga korában magas tudományos színvonalon oldotta meg.A nevelés történetében szaktudományi szin- ten elsőként dolgozta ki az oktatás alapvető elméletét, ő világította meg annak. lényegét, alapelveit és alapvető módszereit. E z a kér- déskör a következő felbontásban kerül fel- dolgozásra: 1. C O M E N I U S tanítása az oktatás általános alapjairól. 2. Az oktatás didaktikai alapelvei. 3. Az osztály- és a tanórarendszer.
4. Az oktatás módszerei. 5. Az ismeretek és készségek ellenőrzése és értékelése.
A hatodik fejezet a következő címet viseli:
A személyiség nevelésének kérdései
Comenius pedagógiájában. Szó esik itt a személyiség nevelésének általános alapjairól, a humanitásra nevelés elveiről, az erkölcsi nevelés módszerei- ről, a fegyelemről.A hetedik fejezet tárgya: C O M E N I U S nézetei
a pedagógusról
, melynek során a szerző bemu- tatja mindazokat a comeniusi követelménye- ket, amelyek egyfelől a pedagógus személyi- ségével, másfelől kötelességeivel kapcsolato- sak.A kötet további lapjain jó tájékoztatás található a szovjetunióbeli és csehszlovákiai comeniológiai kutatásokról, majd pedig külön- féle bibliográfiai összeálb'tások és m u t a t ó k zárják a könyvet.
Á B E N T F E R E N C
K A Z I M I E R Z S T A S I E R S K I : A M A G Y A R O R S Z Á G I L E N G Y E L I S K O L A Ü G Y A M Á S O D I K V I L Á G H Á B O R Ú I D E J É N
Szkolnictwo polskie na Wegrzech w czasie drugiej wojny swiatowej. Poznan, 1969. Uniwersytet im.
Adam Mickiewicza w Poznaniu. 247 lap.
A közelmúlt magyar és lengyel történelmé- nek nem lényegtelen fejezete a hazánkba menekült lengyelek sorsának alakulása a második világháború idején. A tények sokszor feledésbe merültek, máskor közömbösen halad- tunk el mellettük, pedig a magyarországi lengyel menekültügy szerves része volt nem- csak a két nép barátságának, hanem a hitleri Németországgal szemben kibontakozó ellen- állási mozgalomnak is.
S T A S I E R S K I maga is menekült volt, s mint közvetlen szemtanú és kortárs, s mint avatott tollú történetíró hatamas dokumentumanyag és széleskörű politikai tájékozottság birtoká- ban dolgozta fel a sokfelé szerteágazó, témát.
A nyolc fejezetre tagolt könyv részletesen bemutatja a lengyel menekültek magyar- országi iskoláztatását.
Bevezetőjében mélyrehatóan elemzi
a ma- gyar—lengyel kapcsolatok alakulását a 30-as évek végén,
tárgyilagos értékelést adva a TELEKl-kormány bel- és külpolitikájáról. Sorra veszi a menekültekkel foglalkozó magyar és lengyel szerveket, értékeli munkájukat, be- mutatja e szervezetek szerepét a németellenes és antifasiszta mozgalomban. De röviden a korábbi előzményekre is kitér. 1920 után a magyar külpolitikát a szovjetellenesség és a trianoni békeszerződés revíziójára való törek- vés határozta meg, ennek rendelték alá ahagyományos politikai tradíciókat, így a lengyel—magyar barátságot is. Már 1920-ban történtek kísérletek a lengyel kormánnyal való közös politikai irányvonal kiépítésére, de ezt is a revízió szelleme hatotta át és így nem lehetett rokonszenves a győztes antant- nagyhatalmak előtt. A két állam reakciós kormányai eleinte nem mondtak le az esetleges közös külpolitika lehetőségéről, csak az 1929-es gazdasági válság hatásai hoztak változást e kérdésben. Magyarország ugyanis Német- országgal, Lengyelország viszont inkább a nyugati hatalmakkal fűzte szorosabbra kap- csolatait. Ennek ellenére a magyar kormáuy ápolni igyekezett a magyar—lengyel barátság gondolatát, bár H o R T H Y é k a „barátságot" is saját revíziós céljaiknak rendelték alá.
S T A S I E R S K I kiemeli, hogy a második világ- háború kitörésekor T E L E K I kormánya éppen a lengyel—magyar barátságra való hivatkozás- sal tagadta meg a német csapatok magyar területeken történő átvonulását Lengyelország ellen. Véleménye szerint T E L E K I részben azért támogatta a Magyarországra menekült len- gyelek szociális, kulturális és iskoláztatási ügyének megszervezését, hogy
erre hivatkozva kapcsolatot tiuljon teremteni a nyugati szövet- séges hatalmakkal.
1939 szeptemberében, Lengyelország össze- omlása után a lengyel emigránsok cs katonai
