484 ADATTÁR
ego interea negotiola mea in finem deducere conabor. Faxit Deus ter optimus Maximus Salvos omnes ac sanos cives Amplissimi mihi videre contingat.
Valete viri Circumspectissimi ac mihi, ut caepistis, favete.
Dabam Szepsini 19 Januarii 1619.
Servitor Amplitudinum vestrarum paratissimus semper Martimis Czombor Szepsinus.
Czím: Nobilissimo ac Amplissimo Senatui Judici primario, Tribuno- plebis totique electae ac juratae Communitati in Regia liberaque Civitate Cassoviensi existentibus, Dominis et fautoribus omni officiorum genere colendissimis.
Alatta a városi jegyző kezével: Exhibitae die 20 Januarii 1619.
A vízfoltos, megrongált levél zárlatán gyűrűpecsét, mezejében irótollat tartó kar, a paizs fölött M. S. betűk.
Csombor azonban mihamar kiesik a városi tanács kegyéből.
Az 1619 ik év október hó 3-ik napján a carnalis pénzt kéri, de elutasítják s tudtára adják, hogy elégedetlenek vele; ez év november hó 4-én megismételt kérelmére heti 75 dénárt adnak meg asztaltartására.
A következő 1620. évi márczius hó 19-én kelt jegyzőkönyv szerint Alvinczy is kijelentette, hogy Csomborban megcsalódott. »Dominus iudex protulit: Az mi oskolánk, szánja Isten, minemű nagy fogyatkozásban vagyon az tanítás miá, úgy annyira, hogy Alvinci uram is tegnap jelenté, hogy immár maga sem reményelhet semmi jót az mester felől, mert csak az sétálásban és hivalkodásban megyén el etc. Deliberatum: intsük meg avagy ugyan bocsássuk el, mert hiában az mi intésünk, azzal nem gondol.«
A május hó 20-án kelt jegyzőkönyv szerint Csombor már nem tanít az iskolában.
THÁLLYAI JÁNOS CAMBRIDGE-I TANULÓ LEVELE.
Nobilissime Mecoenas, Domine et Patrone benignissime. Salutem huiusque vitae foelicitatem ac futurae glóriám.
Breves hae litterae Vir Nobilissime, quia ampliores nuperae, quare tarnen nonnullas in manus tuas pervenisse tabellariorum incuria et non- nullorum ex patria nostra de non missis litteris ad quosdam facta quaeri- monia facit, ut nonnihil addubitem. Exposui tum indigentiam conditionis meae nec alia hodie, nisi quod aucta sit inclementius. Nempe igitur iám modo intelligo, tanto illustrius apud alios, apud me vero etiam acceptius beneficium tuum futurum meque ad gratitudinem tanto impensius astrin- gere, quanto mihi charior ex his angustiis emersio. Nec tarnen minor in iis, quae praestitisti iam muniflcentia tua, quam magna Ín iis, in quorum spem me erexisti benignitas. Certe tanta utraque, ut si quis eas in recto
ADATTÁR , 485 aequilibrio statuat, aqua haereat indicaturo útra alteri preaponderet. Nam ut iis tantum. quae iam recepi, insistam dum me praesente praesens exornas, in varias sese partes diffuderunt beneficia tua. Primum contulisti ea in immerentem, deinde contulisti ex ultronea pietate, tum denique non contentus sic contulisse, etiam illud üs accumulare tibi visum est, ut de futuro brevi post consequendo securum me esse iuberes. 0 me extreme hebetem, si hic foelicitatem meam non agnoscam, ingratum si non praedicem! At profecto non cuiusvis hominis fuerit haec verbis aequare, epistolae verő angustiis includere nullius. Hac et alia, praeterita mihi revolventi, quamvis per se tarn clara, iam manifesta, ut sunt revera, appareant, ut vei importunissimo alicui interpellatori os occludere labiaque coercere possint et ab omni ulteriori sollicitatione abterrere; tarnen quam non semper votis occasio inserviat, videó. Conatum etenim te pro paterna tua propensione, credo et conatum auxit, quod ante verbo declarasti, re exequi nosque ex hac perpelexitate, quibus magis magisque involvimur, eruere, nisi deessent per quos succurreres; adeo et tibi ingrata et mihi magno infortunio fuit haec tabellariorum infrequentia. Etsi vero cessarint illi, Amplissimitudo tua, credo, non cessavit idoneae occasioni, qua nobis provideret intendere idque ut deniceps quoque praestet nosque in coepta benevolentia conservet obnixissime oro. Eandem ego in reliquo Nobilissi- mam Vestram Amplissimitudinem Deo optimo maximo unacum dulcissima familia et suavissimis libens devotus commendo Gantabrigiae 10. Mártii Anno. 1626.
Eiusdem amplissimae nobilissimaeque Dominationis Vestrae alumnus addictissimus
Johannes Thallyai.
Kívül: Amplissium nobilissimoque dominó iudici regiae liberaeque civitatis Cassoviensis, dominó ac patrono benignissimo.
Alaiia -más kézzel: Exhibitae 18. Junii, 1626. ' (Eredetije Kassa város levéltárában 6165/26. sz. alatt.)
Közli: KEMÉNY LAJOS.
1 A levél tehát három hónap alatt járta meg az utat Cambridge és Kassa között.
