• Nem Talált Eredményt

Együgyû máglya

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Együgyû máglya"

Copied!
5
0
0

Teljes szövegt

(1)

J UHÁSZ F ERENC

Együgyû máglya

Minden elmúlt nappal az élet-nap kevesebb.

Menedéket múltban, jövőben nem keresek.

Nem rejtőzöm kőbe, fába, égitestekbe, tengerbe nem bújok: a tenyészet-istenbe.

Így kelek, így fekszem, a jelenre hagyatva, amíg el nem nyúlok koporsó-alj-hanyattra.

Így dolgozom, élek, lángom: benned-vigasszal, amíg el nem éget a sír-mélye föld-asztal.

Fülem a költészet mellkasára tapasztva hallom szívverésed szivem habzó tavasza:

gyöngyvirág-függőkert, világ-szemhéj, színarany kezű Csokonai, Berzsenyi, Ady, Arany.

Téged Vörösmarty, téged Petőfi Sándor:

Hiteddel etettél, fiókát madárszájból:

mint madár-apa csőr-szorgalma legyet a fán, s a lágy csomag szája füst-méhű vértulipán.

És téged nádas-árny tavon: Vajda, Tóth Árpád, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula: köd-hárfád.

Téged Illyés Gyula, szénagyűjtő fény-villa.

S tüzed, csontod, sírod űrlomb József Attila.

Téged bánat-dzsungel, titok-föld Galapagos:

sárkányok: gyöngy-tornyok, tűzliliom-illatos egylábon álló kék, mirigyszakáll-madarak, -szeráf-tojás teknőc-tonnák, toll-szökőkutak.

(2)

Árny-test magatokból együgyű máglyát raktam, s nedves az ág, a fű, a fenyőtű alattam,

mint öreg favágó jegesesőben harag téli erdő alján, testem jéghernyó-harang.

Gőzöl hajam, ruhám, fehér kéreg arcomon, kezemen jég-kesztyű, s lángba csöpög iszonyom.

S őz néz, bagoly, róka, varjú, szarvas, cinege, s fönt tű-örvény zúgás, s jégvíz világ-köpenye.

Hegedűm húrjai, jégcérna-híd, jégcsipke csúcsfeszülés hangszer fa-címerre feszítve.

Tenyerem alatt láng-kosár, mint kígyófészek, fázom, hát átadom marásnak, sziszegésnek.

Együgyű én máglyát raktam szavaitokból:

rózsaliliomból, gyászbűnből, lét-titokból.

Néz a minden engem: a világ-gömb vak óra, én meg az egészre: fény-kristály koporsóra.

Együgyü szavakból máglyát raktam végtelen szemgolyódban világ, egyszerűség, s rejtelem.

Sorsom arany-pontok gyűrt permet-társulása, s a bomlás fagy-űrben mindenség tágulása.

Csontváz a pokolban

Hőség. Aszalt minden:

fű, kő, falevél, föld.

A lomb: rom-földszinten réztoll, cseréptető.

Egyik sírgödörtől a másikig járok.

Port lángol a sírföld:

a gyászra szivárog.

(3)

Könnyekre hullt szemcsék:

szemgolyó-víz alkony!

Virágpor szüzesség a por darázs-arcon.

A sírásók, mint a kőcsiszolók vastag por-ruhában. Lent a koporsó földtől vak.

Kőcsiszoló fehér eleven por-szobrok a sírásók. Kövér víz a lisztes homlok.

Nézem a halottat, pedig nem is látom.

Gallyról madár: tollak burka szó-magányom.

Szárnyam zománcosan a hátamba szőve.

Így vagyok dal-magam halállal benőve.

Szivemben nagy árok, higany-ősgyík abban, alszik, mint árny-lángok tó-alja ladikban.

Mint tószéli vízbe süllyesztett bárkában nyír-rezgés ezüstje:

kés, rongy, rög sík nyálban.

Zöld moszat-szakállak, hínárfelhő kúpok közt békák ugrálnak:

köd-rügy vigyor-csúcsok.

(4)

Mint kitömött madár ülök lakk-csönd ágon, szemem üveg-kosár csőr-arc tollpajzs-tálon.

Szemem üveg-parázs koszorú, pupilla közepén fény-vonás zár, nincs kulcsa, titka.

Szemem üveg-varázs szőr-kráter fény-gömbje.

Bennem az elmúlás kóc, fű száraz tömbje.

Élek a halálban, mint zománctojásban.

Reményem, se vágyam nincs: föltámadásban.

Hitemben magasság, vágyamban űr-mélység.

Nincs róka-ravaszság!

Erdőm: őz-szelídség.

Ragadozó-nézés nincs merengésemben, pupillás arany-kés lét-tekintetemben.

Osonás, csúszkálás, szarvasbogár-csontág nincs bennem, ezüst-rács börtön-atombombák.

Élek hűség-erdő világ-vadonában.

Fölöttem zöld felhő, árny-kazlat fog vállam.

(5)

S pont-köd lesz az egyből:

csontváz a pokolban!

Csillag-gyémánthegyből púppá nőtt sár-kútban.

Amely, mint púpos pók világűr-rácsgondban.

Fején szempetty-bimbók szőr-sír kazettákban.

Pedig láng-gomolyban tőr-pontból születtünk s a világ-anyagban teremtő szerelmünk.

Végül is korhadó szemétté hullunk szét, elfövünk olvadó habos dög-szappanként.

Leszünk, mint beszűkült szén-öreg pupilla:

látás-vak tér-eskük, égi tó-vak kínja.

Élünk, míg kihűlve forr létünk víz-zsírja!

S sír néz halál-űrre, halál-űr a sírra.

Akár tó a holdra, akár hold a tóra.

Az Öröklét Pokla a holt Földgolyóra.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Es az ajtóban ott állt az öreg ruthén asszony, aki együgyű, agyával nem tudta világosan megérteni a történteket, csak ugy ösz- tönösen, félig állati megérzéssel

A korábbi fejezetben bemutattuk a kutatott szöveg sajátosságait a tartalomelemzés alapján. Most a fókuszhoz igazodva, releváns mértékben bemutatjuk a tanulási

Garamvölgyi „bizonyítási eljárásának” remekei közül: ugyan- csak Grandpierre-nél szerepel Mátyás királyunk – a kötet szerint – 1489 májusá- ban „Alfonso

A következő ábrákon az ősi eredetű, öreg erdőssztyepp erdő (ÖRESZTY) és a felhagyott, erdősödő fáslegelő (ERDSÖDŐ) felméréséből szár- mazó eredményeket mutatjuk

Számos hazai példával lehet igazolni, hogy a sziklás és nedves talajú töbrök lejt ı in és alján edafikus asszociációk is el ı fordulnak, melyek igen

A kiállított munkák elsősorban volt tanítványai alkotásai: „… a tanítás gyakorlatát pe- dig kiragadott példákkal világítom meg: volt tanítványaim „válaszait”

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik

Tehát míg a gamifikáció 1.0 gyakorlatilag a külső ösztönzőkre, a játékelemekre és a mechanizmu- sokra fókuszál (tevékenységre indítás más által meghatározott