Kimondani magunk, és lenni a szó-test, víz tüköré, mag-gyökér,
föld sóhaja, ha Vénusz öle görcsbe rándul, kimondani magunk, és levedleni a bőrt.
Mindig a körben: ez az örök igazság, s ez a mi örök kételyünk.
Kimondani magunk, hogy lélegezzék a vers.
VIERA BENKOVA-POPITOVA. 1939-ben született P e t r ő c ö n . Az elemit és a g i m n á z i u m o t s z ü l ő v á r o s á b a n végezte. Szlovák—cseh szakos t a n á r i oklevelet szerzett a b e l g r á d i e g y e t e m b ö l c s é s z k a r á n , 1971-ben. 1962—65-ben a Hlas l ' u d u belső, 1973-ig külső m u n k a t á r s a , 1973 áprilisától f ü g g e t l e n író. 1965-től a Novy zivot szerkesztője. 1967 óta B e l g r á d b a n él. Verses- k ö n y v e i : M á j o v y osial' (1964), Variácie (1969), O b r a d y (1971). N o v e l l á s k ö n y v e : Lesná s t u d i e n k a (1973). N e g y e d i k k ö t e t e : K o r á b istoty. Fordít szlovénból szlovákra, csehből s z e r b - h o r v á t r a .
A N N A D U D Á S O V Á
Ha széthajtjuk az időt
(KED ROZHALÍME CAS)
Keresztúton a hold
bizonysággal tölti meg a nyomokat, a jelenidő felszínén szertefolyva tovacsorgunk.
Csobognak a szétáradó tekintetek a ködben, s lidércfények úsznak utánunk.
Parton a nyár félrelökött bölcsője elszundított halászt ringat, megváltásukra várva sirályok dajkálják időűző álmait.
Amíg a reszkető lélek sikolya szavakba ömlik át,
a szomjazó homok káprázatos szemét
s napjaink sugarait kínálja.
Testünkben a szálka
az eljövendőt kápráztatja el — köztünk az űr
hazugság.
71
Kanizsa fölött a csillagok
(HVIEZDY N A D KANIZOU)
Kószálnak az álmok:
ősz színei között keresik a fészkük
mint szomjúhozó a forrást.
Fény vájta reggel kínálja gyümölcsét, az elszelelt időben porrá válik a kő.
Kanizsa fölött a csillagok nem, adnak öröklétet, s mi együtt remegve a lombbal,
magunkban hordozzuk a visszhangokat.
Könnyű a teher,
ha Nap-bölcsőben ringatja a szél.
Kaszás
(KOSEC)
Magány téveteg ütései a reggel tükörében, magzik a nappal.
Vér vájta meder
kihúnyt visszhangokat cipel:
terhét a hajó.
Kaszája alatt hempereg a kaszás izzó tekintete a múlt idővel — sóhajt a fú.
A kaszás termékeit kaszálja — poharunkban ring
a jövendő.
<5 meg a szél öleli egymást.
ANNA DUDASOVA. A n t a l l a l v á n (Kovacica) született. Malo C r n i c é b e n él, szociális g o n - dozó, v a l a m i n t a Stig c i m ű folyóirat belsfi m u n k a t á r s a . K e z d e t b e n s z e r b - h o r v á t u l irt.
V e r s k ö t e t e i : Vsadé m a sliedia m r a v c e ; p o stopách n e d o s i a h n u t e l ' n o s t i . V a j d a s á g i s z l o v á k k ö l t ő k e t l o r d i t s z e r b - h o r v á t r a .
72
