lat, és lapozzunk a szerző címszóhoz, ahová akkor is eljumatunk, h a az írónál kerestünk volna valamit. A z m é g önmagában semmi esetre sem bizarr, ha a szótár logikája szerint a „szerző" és az „ í r ó " szavak szinonimák.
Vagy gyanakodjunk, hogy a tanlexikon egyál
talán nem szembesült azzal a kérdéssel: mi a szerző? H a azonban n e m voltunk elég szeren
csések, és elrágtuk magunkat a 419. oldalig, akkor már bizonnyal n e m érvényesíthetjük a jóindulat hermeneutikáját. Egy illúzióval k e
vesebb. Persze, akinek ekkor m é g volt. Tehát:
„Poétikailag a szerző - a költő, elbeszélő, narrátor értelemben - az irodalmi alkotásban a z író (egyes szám első személyben, esetleg második v. harmadik személyben) közvetle
n ü l az olvasóhoz intézett közlése." H a esetleg valaki nem értené ezt a világos és tárgyszerű, sablonokat és tudálékosságot kerülő megfo
galmazást, azt megnyugtathatom: nincs egye
dül. Félreértés ne essék: pontosan idéztem.
Azonban ne álljunk m e g itt, a folytatás is fi
gyelmet érdemel: „ A lírában a szerző néző
pontja - amellyel az olvasó azonosul - több
féle grammatikai formában valósulhat meg.
Legismertebb az »alanyi költő« egyes szám első személyü, vallomásos előadása, de gya
kori az önmegszólító (tegező) verstípus és az önmagáról harmadik személyben szóló for
m a is. József Attilánál mindegyikre sok példa található: »Költő v a g y o k . . . « ; » . . . én túllépek a mai k o c s m á n . . . « ; »Légy f e g y e l m e z e t t é ;
»A költő ajkán csörömpöl a s z ó . . . « stb." E z az a pillanat, amikor a recenzens ajkán is el
akad a szó. Nincs több kérdésem. Illetve, azért egy talán m é g volna. M i a szerző?
Bárdos László-Szabó B. István-Vasy Géza:
Irodalmi fogalmak kisszótára. Tanlexikon. Ko
rona Kiadó, Bp. 1996.
Hansági Ágnes
„Végtelen Történet"
Erkölcsfilozófiái kérdések Michael Ende gyerekkönyveiben
„Már önmagában az, hogy valaki morálról írhat, a szerencse különös ajándéka." Heller Ágnes
Erkölcsi üzeneteket keresek századvégünk gyerekkönyveiben. Kérdés
feltevéseket, válaszokat. Kutatom, hogy mi maradt meg az ősi mesemorálból - vagy miképp módosult. Érvényes maradt-e az adok-kapok reciprocitása?
Megingott-e a mesében feltételezett erkölcsi világrend? Működik-e sors és érdem kongruenciája?Jelen vannak-e a mai morálfilozófiák orientatív elvei
és alapkéráései? Mi az erény és mi a vétek a mai gyerekkönyvben?
A
címet Michael Ende világhírű gyerekkönyvétől kölcsönöztem. Egyszerre több o k o m is volt erre. Alapjában v é ve minden történetünk „végtelen". Mindig a
„folyt, köv." varázsa ejt rabul bennünket. A tudomány világában sincs másképp. Ú g y k e ressük kérdéseinkre a válaszokat, mint A Végtelen Történet hőse a maga valódi vágyát:
úttévesztésekkel, kitérőkkel, kerülőkkel és szüntelenül visszatekintve, mert mindennek van előttje és utáriya.. A morál és a gyerek
könyvek történetének s e m lehet csupán egyet
len részletét megragadni. A végtelenség na
gyon h a m a r megérint bennünket. A m o d e m mesék is őrzik az emberiség emlékezetét. Ősi motívumok, mítoszok rejtőznek bennük és az ősi mesemorál törvényei. - D e egyéb okból is történt a címkölcsönzés. A századvég gyerek
könyveinek rengetegéből A Végtelen Törté
net írójának műveire esett a választásom.
Azért,, mert a szerző tetőtől talpig morális lény. És azért, m e r t ízig-vérig a mi századvé
günk írója. A z is befolyásolt, hogy művei m e seszerű történetek (mesék, meseregények, szimbolikus elbeszélések), így a mesemorál maradandósága v a g y módosulása könnyedén
vizsgálható bennük. A z anyag természetes módon kínálja ennek lehetőségét. Bizonyára hatással volt rám az is, hogy Ende életműve nemrég lezárult. A válaszait nem módosítják már t o v á b b i müvek. A kérdései nem évülnek el. A m i a mondandójából a legfontosabb, az a halál fénytörésében szinte kiragyog. Utolsó m ű v e i n e k üzeneteit úgy olvassuk, mint a pa
lackpostát. Ende hitt az antropozófiában, a reinkarnációban. Remélte, hogy valamikép
pen folytathatja földi életét. Eljátszom a gon
dolattal, hogy mostanában a Végtelen Törté
net fantáziaországának csodálatos mezőin jár, vagy utolsó meséjének hősével együtt ő is
átlépte a m e n n y kapuját, és ott mesél tovább.
M é g p e d i g a költők emelkedett szavaival, amelyeket az angyalok is megértenek, és amelyekből megtanulják, milyen nyomorúsá
gos és nagyszerű, milyen szomorú és mulat
ságos d o l o g embernek lenni. „Lehet, hogy a j ó Isten is eljön olykor, hogy meghallgassa...
Á m senki sem tudja biztosan."
Világhírűnek m o n d t a m A Végtelen Tör
ténet c í m ű gyerekkönyvet. A z is. A szerzőt n é h á n y m o n d a t t a l itt és most m é g i s c s a k b e kell m u t a t n o m . K i volt tehát M i c h a e l E n d e ? N é m e t író, színész, rendező, librettista, aki 1929 és 1995 között élt. Apja Edgár Ende szürrealista festő, akinek műveit annak idején a nácik betiltották. Fiát a sötét har
mincas években Waldorf-iskolában neveltet
te. A z ifjú E n d e n e m náci eszméken, h a n e m Rudolf Steiner antropozófiáján nevelkedett.
Tizenhat évesen megtagadta a katonai szol
gálatot. Felnőttként elvágyódott hazájából, és többnyire Dél-Olaszországban élt. A z írói siker a hatvanas évektől szegődött n y o m á b a a Jim Knopf-történetekkel. A világsiker a Momo (1973) megjelenésével köszöntött rá, A Végtelen Történet (1979) csak tetőzte ezt.
M i n d k é t könyv sikerét film is egyengette, amelyek hozzánk is eljutottak. M a g y a r u l minden fontosabb m ű v e megjelent. U t o l s ó meséit (A varázslóiskola és egyéb történe
tek) m á r a halála után vehettük kézbe, az 1997-es esztendőben, utolsó előtti könyvét (Tükör a tükörben, 1995) m é g életében.
Ahogy mondják, Endével elment közülünk az utolsó romantikus. Lehet, hogy így is van.
A m ú g y egyébként a nagy mesemondók is ki
veszőfélben annak. Ende romantikus volt az
alkata, az érzésvilága, az értékrendje és az írói eszközei szerint is. Hitte, hogy a világ minden dolga mesésíthető; hogy az álom és képzelet fontosabb lehet a valóságnál; hogy a művészet aranyalapja a mítosz. Hitt mindent, amit réges- rég a romantikusok. Azt is, hogy a pénz n e m boldogít. Azt már nem, hogy a világban erköl
csi rend uralkodik. Azt se, hogy a szenvedése
inkért kárpótlás jár. - A m í t o s z o k b a , legendák
ba vetett hite tán m é g az övékénél is nagyobb volt, és egyre inkább elhatalmasodott. A Momobm m é g áttetszően szépek és beszéde
sek a mitikus szimbólumok, A Végtelen Törté
netben már gyakorta nehezékek. Indáznak, burjánzanak - néha öncélúan is. A z író labirin
tusba került, nekünk m e g nincs a kezünkben Ariadné fonala, hogy minden titkai n y o m á b a szegődjünk. Talán türelmünk sincs hozzá.
E n d e r o m a n t i k u s a b b a r o m a n t i k u s o k n á l , m é g i s ízig-vérig a m i századvégünk írója.
N e m c s a k n e k ü n k mesélt, de rólunk is. A Momoban m e s é v é oldotta az e l i d e g e n e d é s rémületét; A Végtelen Történetben b e m u t a t ta, hogy m i k ö z b e n a fogyasztói t á r s a d a l o m tucatvágyait hajszoljuk, s e m m i v é leszünk, elvesztjük m a g u n k a t ; egy m e s é s gyerekkri
m i b e n arról beszél, hogy m e g kellene m e n t e n ü n k a pusztulásra ítélt világot. A z ő lib
rettó-átiratában a Varázsfuvola Papagenója az elpusztult, szennyezett erdőket siratja.
E n d e a lét egészével törődő író.
M ű v e i n e k t ö b b s é g e g y e r e k k ö n y v . D e ahogy mondjuk, „dupla fedelűek". Á z ilyen könyveket a gyerek élvezi, a felnőtt érti. A tu
lajdonjogon m e g nincs mit vitatkozni. A m o d e m mesék és meseregények körében különö
sen sok ilyen „dupla fedelű" akad. Története
ik, üzeneteik példázatosak, többértelműek, sokszólamúak. A gyerek persze csak az egyik szólamot hallja. Töröl, egyszerűsít, összevon, mint minden befogadó, csak nagyobb mérték
ben. És másképp tölti ki a történet „üres helye
it", mint a felnőtt. A morális üzenetekre akkor érzékeny, h a n e m leckeszerüek, ha történetbe, figurába rejti őket az író, ha megelevenednek.
Ende fényévekre van a gyermekirodalom
nak attól a sodrától, amely a gyermekkönyvet erkölcsi példatárnak tekinti. Ennek az iroda
lomnak a könyveiben engedelmes mintagye
rekek teszik a jót, és vásott kölykök bosszant
j á k mindenki okulására a világot. A felnőtt p e -
d i g arra jó, hogy példakép legyen. M é g napja
inkban is felüti a fejét egy-egy ilyen történet, b á r alapjában véve az ún. „bezzeg-irodalom- n a k " egyszer s mindenkorra befellegzett. - D e ugyanilyen távol esik ennek az ellenkezőjétől i s . Pedig az ún. antiautoriter-hullám legna
g y o b b sikerei idején születnek legjelentősebb művei: a Momo, A Végtelen Történet. E z az áramlat valóságos földcsuszamlást jelentett az ifjúsági prózában. A z őszinteség jegyében megingatta a felnőttvi-
lág tekintélyét. Temati
k a i motívumok tűntek e l n y o m t a l a n u l , a z olyanféle klisék, mint a makulátlan felnőtt és a vásott kölyök. Tá
m a d t ebből megújulás, é s voltak vadhajtásai a z irányzatnak. Min
denesetre eltűntek a szentenciák. - Ahogy a f e l n ő t t t e k i n t é l y é t szentesítő gyermekiro
dalom is német földön született, a tekintély trónfosztása is ugyanitt történt meg, de Ende nélkül. Hidegen hagy
ták a divatos klisék.
Ende elsősorban az ősi mesemorálhoz k ö tődik. N e m hisz benne maradéktalanul. Azt is m o n d h a t n á m , h o g y megszüntetve megőr- zi. N e m f e l t é t e l e z i ,
hogy világunkban erkölcsi rend uralkodik. E b ből adódnak az ősi mesemorál módosulásai. - A mesék, mítoszok világképe Endében az ant- ropozófia elképzeléseivel találkozik. Szeren
csés, sőt természetes ez a találkozás, hiszen mindkét világkép feltételez egy érzékeink fe
letti világot is. A m i a mesében átváltozás, új
jászületés, halhatatlanság, az az antropozó- fiában reinkarnáció. A Rudolf Steiner-féle gondolkodásmódot a keleti filozófiák is átjár
ják. Ende kontemplatív, távolságot tartó, szemlélődő magatartásában vannak leginkább jelen. „.. .bármit látsz is, nem szabad beleavat
koznod" - mondják A Végtelen Történetben
Az ilyen könyveket a gyerek élvezi, a felnőtt érti.
A tulajdonjogon meg nincs mit vitatkozni. A modern
mesék és meseregények körében különösen sok ilyen
„dupla fedelű" akad.
Történeteik, üzeneteik példázatosak, többértelműek,
sokszólamúak. A gyerek persze csak az egyik szólamot
hallja. Töröl, egyszerűsít, összevon, mint minden befogadó, csak nagyobb mértékben. És másképp tölti ki
a történet „üres helyeit", mint a felnőtt. A morális üzenetekre
akkor érzékeny, ha nem leckeszerűek, ha történetbe,
figurába rejti őket az író, ha megelevenednek.
Atráskónak, amikor átveszi a hatalom jelét, az Aurint. „Csak keresned és kérdezned szabad, ítélned azonban, az egyéni ítéleted szerint n e m . " E z a fajta magatartás néha erkölcsi re
lativizmushoz is vezet, de ez Ende m o n d a n d ó inak sohasem a végkicsengése. A történet egé
szét illetően úgymond „útközben" hangzanak el ilyesfélék: „Legyen minden mindegy a szá
modra, a gonosz és a j ó , a szép és a csúnya, a balga és a bölcs, éppúgy, mint ahogy a Kislány Királynő s z á m á r a is mindegy." A z efféle mondatoknak végül is nincs ü z e n e t é r t é k ü k . N a p n á l v i l á g o s a b b , hogy Ende miféle érté
keket preferál.
A d o k - k a p o k . ( A m e s e m o r á l és
m ó d o s u l á s a i ) A mesemorál alap
törvénye, hogy , j ó tett helyébe jót várj!" A z adok-kapok reciproci
tását Ende nem szakítja meg. D e a törvény n e m érvényesül mechaniku
san. - Nincs változás abban, hogy a jótjóval illik viszonozni. A rosz- szért rossz jár, de nem muszáj visszafizetni. - Ende utolsó meséinek egyikében (1. A varázs
lóiskola c. kötetben!) Ormótlan Ottokár, az onszarvú hírből sem is
meri, hogy mi a jóság. Folytonosan gyanak
szik, s csak önmagában bízik. Végül is rá kell döbbennie, hogy önmagánál nincs veszélye
sebb ellensége. („A veszély benned magadban rejlik, és ezért nehéz tőle megvédeni téged." - mondják a Végtelen Történetben is) Ormótlan Ottokár végül menekül önmaga elől. Kibújik a páncéljából, bőréből. Pedig az erdőben szobra áll már. Persze, ellensége ő mindenkinek. Egyi
kük azt javasolja, verjék laposra. „Mindnyájan egy ellen. Alantas" - tiltakoznak a többiek „er
kölcsi szempontból" és az „állati méltóság" ne
vében. A vaddisznó ötlete, hogy Ormótlannal a
saját módszere szerint kell elbánni. „ N e m óhaj
tok ilyen mélyre süllyedni" - mondja az ele
fánt. El szeretnék neki magyarázni, hogy aki gyanakvó, az milyen boldogtalan. Bele se kez
denek. Gyanakodna, hogy n e m mondnak iga
zat. Végül könnypárás szemmel inkább elköl
töznek az erdőből. A rosszat inkább elszenve
dik, mint teszik Ez már nem a népmese morál
ja, ez már keresztényi dolog. A z is, hogy erény a rosszat jóval viszonozni. Mégpedig azzal az emelkedettséggel, ahogy ezt mesehőse, Fülig
ráncos Filemon, az elefánt teszi. Neki csak
„nagy és szép" gondolatai vannak. N é h a éve
ken át foglalkoztatja egy-egy nagyszabású gon
dolat. Maga a jóság. Mit bánja, hogy körülötte tobzódnak az ostobák! A legyek például arra szövetkeznek, hogy elsötétítik a napot, hogy le
győzik a krokodilt, az orrszarvút és Filemont.
O m e g arra gondol, hogy Hold. M e g arra, hogy Virág. ( A Hold az újjászületés, a Virág a min
denség: föld, ég, víz, fény.) Vihar idején, Fülig¬
ráncos Filemon oszlopos lábai között mene
dékre találnak az ostobák, a gyűlölködők.
A z adok-kapok reciprocitása néha megsé
rül, de ilyenkor valamiféle vétek az ok, ahogy a Tükör a tükörben című kötetben a szárnyas fiú története mutatja. - A fiú elvágyódik a m a ga világából, ahogy elvágyódott E n d e is. A fi
únak szárnya van. Szabadulhatna. D e túl nagy a kísértés a jóra. Hagyja, hogy mindenki bele
kapaszkodjon: a féllábú koldus, három gyere
kével a rongyos anya, válogatott szerencsétle
nek hada. A fiú túlbuzgó. Mértéket téveszt az irgalomban. Bűnös. A p r ó b a az lett volna, hogy nemet mondjon. A l o m teremtette szár
nya lehull, s örökre ott reked a labirintusvá
rosban. - Ende m á r nem feltételezi, hogy a vi
lágban erkölcsi rend uralkodik. Azt sem, hogy sors és érdem kongruenciája működik. A me
se hősének szenvedései sohasem esnek meg hiába. Ende világában ez már előfordul.
A Santa Cruzba vezető hosszú út szimboli
kus történetének hőse hiába győzi le a tornyo
suló akadályokat, mire Santa Cruzba ér, üres a város. A Végtelen Történetben Atráskó az iga
zi hős. Ő küzd, ő szenved. Ő a bátor, a rendít
hetetlen, mégis Barnabás ér célba, övé a győ
zelem. Pedig ő csak nevet ad a Kislány Király
nőnek. - Es hol a boldogság Ende meséiben?
Amióta világ a világ, a mesében az a hősök j u t a l m a hogy „boldogan éltek, amíg m e g n e m
haltak". A z ősi népmese sose kérdez rá erre a boldogságra. Móricz Zsigmond egy népmese
feldolgozásában megpróbálta (A halhatatlan
ságra vágyó királyfi). Boldogságra ítélt hőse unatkozik. Puliszkát enne, munkálkodna. - Ende nem ígér boldogságot. A boldogságról a romantikusok módján beszél. R o k o n a francia Saint-Exuperyvel is. A boldogság a szívünk templomában lakik, ahol idővirágok n y í l n a k - olvassuk ki a Momoból D e a boldogság hamis madarával szemben előnyben részesíti a sze
retetet, a barátságot, mint A kis herceg írója.
A Végtelen Történet hőse a szeretni tudás örömében fedezi fel a maga valódi vágyát.
A m i kincs egy mai kamasz számára, nem teszi boldoggá. „Volt villanyvasútja, sok vitamin
tablettája, 53 könyve, aranyhörcsöge, akváriu
m a édesvízi halakkal, kis fényképezőgépe, hat darab rugós zsebkése és m é g egy csomó egye
be. D e mindez alapjában véve nem sokat j e lentett neki" - olvassuk Bux Barnabásról.
A varázslóiskola című kötet egyik meséjé
ben egy kismackó útnak indul. N e m szerencsét próbálni, nem boldogságot keresni. Hősünk az élet értelmét szeretné megtalálni. Egy tucat ál
lattal találkozik, egy tucat választ kap. A hattyú szerint életünk értelme a szépség; a tyúk sze
rint az, hogy tojjunk; az egér szerint az, hogy ravaszkodással minél több szalonnát gyűjt
sünk a családnak; a gyík szerint, hogy napoz
zunk. A méhecske nem ér rá válaszolni a do
logtól. S hogy mire jut a kismackó? Azért va
gyunk a világon, hogy szeressünk valakit és t ö rődjünk másokkal. Máris a m o d e m morálfilo
zófiák univerzális, orientatív elvénél vagyunk.
„ T ö r ő d j m á s e m b e r i l é n y e k k e l ! "
H a valaki ö n m a g á b a n is megtestesíti ezt az elvet, az E n d e világhírű h ő s e , Momo. D e p é l d a k é n t a morálfilozófiákban i n k á b b a g ö r ö g d r á m á k hőseit szoktuk emlegetni, n e m e g y g y e r e k k ö n y v - f i g u r á t . P e d i g M o m o a k k o r sem esik a s z e m ü n k b e n , h a a z elv konkretizációjába fogunk. M o m o az, aki tekintettel van m á s o k sebezhetőségére.
N e m vet m e g senkit, n e m nevet ki senkit, n e m k ö z ö m b ö s senki iránt, csak h a m o r á l i san indokolt. Kifejezi szeretetét, r o k o n szenvét, megbecsülését. Segít, h a m á s n a k szüksége v a n rá, a b b a n is, h o g y a m á s i k
m e g ő r i z h e s s e az igazi arcát. Tudja, hol a v á l a s z t ó v o n a l a m á s o k ü g y e i b e való b e a v a t k o z á s é s a k ö z ö m b ö s s é g k ö z ö t t .
H o g y ki M o m o ? M o m o egy furcsa kis
lány, aki egy szál virággal és egy t e k n ő c segítségével m e g m e n t i az elszürkült vilá
g o t . A v a l ó s á g E n d e m i n d e n m ű v é b e n b e t e g , m é g p e d i g m o r á l i s a n . É s elszürkült!
B a r n a b á s r ó l o l v a s s u k ,4 Végtelen Történet
ben: „ S o h a n e m akarta elfogadni, h o g y az
elemek
annyira s z ü r k é n e k és k ö z ö m b ö s n e k kell lennie, a n n y i r a titkok és c s o d á k h í j á n valónak, m i n t a h o g y a z o k az e m b e r e k vélekednek, akik egyre azt hajtogatják:i l y e n az élet!" A z t a b i z o n y o s v á l a s z t ó v o n a l a t M o m o is, B a r n a b á s is a világ m e g m e n t é s é é r t lépik át. A G o t t k i n d m y t h o s ele
v e n e d i k m e g . M i n d a k e t t e n g y e r m e k m e g v á l t ó k . D e k e t t ő j ü k k ö z ü l m é g i s c s a k M o m o az, aki a „Törődj m á s e m b e r i lé
n y e k k e l ! " u n i v e r z á l i s , erkölcsi elvét m e g t e s t e s í t i . T u l a j d o n k é p p e n s z i m b ó l u m . O l y a n furcsa j ö v e v é n y e z e n a földön, m i n t a k i s herceg, n e m b o l y g ó r ó l j ö n . Ő t m i n t h a a réges-régi időkből felejtették v o l n a itt.
K i c s i , sovány, b o r z a s , bő férfíkabátot h o r d é s h o z z á r o n g y o k b ó l varrt h o s s z ú s z o k n y á t . H a r a g y o g ó s z e m e i v e l r á n k n e m pil
lant, r i a s z t ó a n is hathat. M o m o m a g a a c s o d a , „ . . . a kis M o m o e g y e t tudott, a h o g y a n rajta kívül senki: hallgatni m á s o k a t . . . M o m o m i n d e n k i t m e g h a l l g a t o t t , kutyát, m a c s k á t , t ü c s k ö t , békát, m é g az e s ő t is, m e g a szelet a fák l o m b j á b a n . " A z e m b e r e k h a m a r o s a n azt s e m tudták, h o g y v o l t a k m e g e d d i g n é l k ü l e . A z o k o s a k o k o s a b b a k , a t a n á c s t a l a n o k h a t á r o z o t t a b b a k , a b o l d o g t a l a n o k b i z a k o d ó b b a k lesznek, h a h a l l g a t j a őket, figyel rájuk. E g y s z e r c s a k s z ó l á s s á
válik: „Eredj c s a k M o m ó h o z ! " M i n t a h o g y az: „ M i n d e n j ó t ! " v a g y „Tudja a z é g ! " - M o m o n e v e is j e l e n t é s s e l bír. A z ü z b é g m o n d a v i l á g b a n M o m o a s á m á n segítője. A h o p i i n d i á n o k szerint a m o m ó k hegyi s z e l lemek, a k i k a k k o r j ö n n e k e l ő , h a s z ü k s é g ü n k v a n a n a , h o g y felvidítsák a l e l k ü n ket. E n d e M o m o j a o l y a n lény, aki a K a n t t ó l k ö l c s ö n z ö t t kifejezéssel „ kibővített lel
kiismerettel" él. F e l e l ő s s é g g e l ! „ F e l e l ő s v a g y a r ó z s á d é r t " - m o n d t á k a kis h e r c e g nek. M o m o felelős a világért a n é l k ü l is,
h o g y ezt valaki a lelkére k ö t n é . És n e m c s a k felelősségérzettel, o d a a d ó a n figyel.
C s e l e k v é s és viselkedés k ö v e t k e z i k fele
lősségvállalásából. N e m c s a k a kiválasztott k e v e s e k é r t - a barátaiért - vállal felelőssé
get, h a n e m m a g á é r t a Létért. C s a k ő v e s z i észre, h o g y a világ az időtolvajok, a „ s z ü r k e u r a k " r a b s á g á b a kerül. A g y e r e k e k e t a B a r b i e - P u p p e n w e l t ejti r a b u l . M o m o kri
m i b e illő izgalmas k a l a n d d a l v i s s z a h o z z a az e m b e r e k n e k az ellopott időt. Ú j r a kiszí
nesedik, r a g y o g az elszürkült v i l á g . - A z antropozófia szerint az e m b e r m a g á b a n h o r d o z z a a v i l á g m i n d e n s é g lényegét. így h á t t e r m é s z e t e l l e n e s e l i d e g e n e d n i e a világ
tól. M o m o helyreállítja a h a r m ó n i á t . I d ő k ö z b e n megfordul a saját s z í v e t e m p l o m á b a n . A k u p o l a alatt, ahol a z i d ő v i r á g o k nyílnak, h e r v a d n a k , m e g é r i n t i , h o g y csak a z az idő a z életünk része, a m i t a s z í v ü n k kel éltünk át. A többi n e m a m i életünk.
„ V á l a s z d m a g a d a t ! "
E n d é n e k a m o r á l a l a p k é r d é s é r e adott v á l a s z a m e s s z e eltávolodik a z ősi m e s e m o r á l t ó l . A n a a k é r d é s r e , h o g y m i t t e g y ü n k , a p r e m o d e m t á r s a d a l m a k e m b e r e n e m v á l a s z o l h a t o t t úgy, h o g y : „ V á l a s z d m a g a d a t ! " Ő e g y s z e r ű e n beleszületett va
l a m i b e , h o g y m i v é lesz, az n e m v á l a s z t á s k é r d é s e volt. P e r s z e a m e s e v i l á g á b a n le
hetett király a k i s k o n d á s b ó l , de e h h e z egy t u c a t c s o d á n a k kellett esnie. - E n d e m e s e v i l á g á b a n kitüntetett s z e r e p e t j á t s z a n a k a z e g z i s z t e n c i á l i s választások. A z olyan v á lasztások, a m i k o r etikailag választjuk m a g u n k a t . A m o d e m idők morálfilozófiáinak l e g f o n t o s a b b fejezetei e z e k r ő l a választá
s o k r ó l szólnak. A z antropozófia szerint is egyik legfontosabb feladatunk az, h o g y m e g é r t s ü k b e l s ő é n ü n k . E n d e hitt a b b a n , h o g y a fantáziával m e g á l d o t t e m b e r k ö n y - n y e b b e n j u t előre a z ö n m a g a m e g i s m e r é s é h e z v e z e t ő úton. A Végtelen Történet hő
sét e z é r t e g y e n e s e n a fantázia b i r o d a l m á b a k ü l d i . B a r n a b á s útja Fantáziába, a z E l e f á n t c s o n t - t o r o n y b a t e t t b e l s ő u t a z á s .
A kövér, iksz-lábú kisfiú eljut addig, hogy m á r c s a k ö n m a g a akar lenni. „ N e m akarok t ö b b é a legnagyobb, a legerősebb vagy a
legokosabb lenni. A z m á r a múlté. A z után vágyakozott, h o g y o l y a n n a k szeressék őt, amilyen: j ó n a k vagy rossznak, szépnek vagy csúnyának, o s t o b á n a k vagy okosnak, összes hibájával együtt v a g y é p p e n azok miatt."
- Barnabás utazása fantasztikus, miszti
kus kaland. M e g kell k ü z d e n i e Fantáziáért.
Veszélyben van, és vele együtt a világ is.
Talmi vágyainkat hajszolva elfelejtjük az emlékeinket, az ábrándjainkat, az álmainkat.
A képzelet helyét a Semmi foglalja el, a vi
lágban pedig n ő a hazugság. „Seholba hul
lunk és Sohába, m i n t akik igazán n e m is él
tünk" - olvassuk. A S e m m i v o n z ó , és már hazugságáradat borítja el a világot. A világot csak az gyógyíthatja m e g , aki járt m á r Fantá
ziában, é s vissza is tudott térni onnan, m é g pedig úgy, hogy rátalált m á r valódi vágyaira.
E n d e k ö n y v é b e n a h a t a l o m j e l é n szere
pel e g y m o n d a t : „ T e d d , a m i t a k a r s z ! " F é l r e v e z e t h e t n e b e n n ü n k e t . D e idejében tisz
tázzák. „ M i n d e n t t e h e t e k ? " - k é r d e z i B a r n a b á s . „ N e m . . . a v a l ó d i v á g y a d a t kell k ö v e t n e d . " A z é l e t ü n k „ t í z e z e r ajtó ú t v e s z t ő j é n v e z e t át", akit n e m a v a l ó d i v á g y a i v e zérelnek, az c s a k b o l y o n g . N i n c s e n e k cél
jai, n e m a saját életét éli. A morálfilozófia
a l a p k é r d é s é r e , h o g y „ M i t t e g y e k ? " , n e m k a p választ. A z e m b e r l e h e t ő s é g k é n t s z ü letik. H a ezt n e m valósítja m e g , o l y a n , m i n t h a n e m is élt v o l n a . E n d e s z a v a i v a l szólva: n e m talált r á saját, v a l ó d i v á g y a i r a . N e m lesz k é p e s ö n m a g á t választani - s e m m o r á l i s d ö n t é s e i b e n , s e m c s e l e k e d e t e i b e n , s e m odafigyeléseiben, s e m b e a v a t k o z á s a i b a n . A S e m m i r é s z é v é válik. N e m c s a k a m e s e r e g é n y í r ó , a z erkölcsfilozófus is a S e m m i metaforájával érvel. „ H a n e m v á lasztjuk ö n m a g u n k a t - írja H e l l e r Á g n e s - , h a n e m hagyjuk, h o g y m á s o k v á l a s s z a n a k helyettünk, a k k o r a z élet egyfajta halál fe
lé t á n t o r g á s s á válik. C s a k azért élünk, h o g y m e g h a l j u n k , s e m m i v é v á l j u n k " ( M o r á l f i l o z ó f i a , B u d a p e s t 1 9 8 6 , 2 0 . o l d . )
E n d e s o k - s o k ü z e n e t e k ö z ü l a „ V á l a s z d m a g a d a t ! " a l e g f o n t o s a b b . Erről szól l e g u t o l s ó k ö t e t é n e k c í m a d ó m e s é j e , A varázs
lóiskola is. M i n t h a m é g egyszer, utoljára ezt a k a r n á a l e l k ü n k r e k ö t n i . Talán azért, m e r t ö n m a g u n k a t v á l a s z t v a a jó választá
sára is n a g y o b b a z e s é l y ü n k . A varázslóis
kola t a n u l s á g a szerint a c s o d á k r a is k é p e sek v a g y u n k .
Komáromi Gabriella
Gyermekvédelmi problémák egy ifjúsági regényben
A Szökőár (Szépiroáalmi Könyvkiadó, Bp. 1954.) Vidor Miklós első regénye.
1954-ben jelent meg. Olyan sikert aratott, hogy az Írószövetségből kizárt írót nemcsak visszavették, hanem JózsefAttila-áíjat is kapott érte.
B e v e z e t é s
A Szökőár főhőse kollektív hős: nyolc 1 3 - 1 6 év közötti fiú (életkoruk szerint: K u vasz, Kaszi, Jocó, Imrus, Halász Jancsi, Micu, Sanyi, Karcsi), akik a regény által át
f o g o t t m á s f é l e s z t e n d ő a l a t t ( 1 9 4 8 . t a v a s z - 1 9 4 9 . ősz) összesodródtak, bandát alakítottak, majd k i s e b b - n a g y o b b bűncse
lekményeket követtek el. Javítóintézetbe k e rültek, ennek hatására és a k ö r n y e z ő társa
dalom segítségével majd' mindnyájan alkal
m a s s á váltak arra, hogy beilleszkedjenek a
társadalomba. A gyerekek sorsát sokoldalú
an megvilágítva, lélektani mozgatórugóikat is feltárva (általában szabad-függő beszéd
del), sok szimpátiával, mégis látszólag o b jektíven, a m i n d e n t t u d ó narrátor s z e m s z ö géből ábrázolja az író. A cím (Szökőár) a fi
atalkorúak b ű n ö z é s i h u l l á m á n a k metaforája.
A m á s o d i k v i l á g h á b o r ú t k ö v e t ő idők if
j ú s á g i r e g é n y e i n e k g y a k o r t a ez a magja:
a d v a van egy a h á b o r ú és a h á b o r ú utáni z ű r z a v a r k ö v e t k e z t é b e n ö s s z e v e r ő d ö t t , e g y m á s k ö z ö t t i v i s z o n y a i b a n és s z é l e s e b b é r t e l e m b e n v é v e is antiszociális g y e r m e k -
