Iskolakultúra 2015/7–8
150
fantasztikus/csodás, illetve valószerűtlen/
hihetetlen elemek sajátosan keverednek.
Az irodalmi műfajok és a szövegértés összefüggései címet viselő zárófejezet a humántudományok helyzetével, szere- pével foglalkozik, melyekkel szemben egyre erősebb az az elvárás, hogy iga- zodjanak a posztmodern kor igényeihez, elvárásaihoz. Az egyik legfontosabb, megoldásra váró probléma a funkcioná- lis analfabetizmus jelensége, vagyis az értő olvasás hiánya. Megfelelően működő szövegértési képesség nélkül a gyerekek nem fogják örömüket lelni az olvasás- ban. A könyv megszerettetését, az olvasás fejlesztését tehát már kisgyermekkorban érdemes elkezdeni. Ehhez kiváló eszköz lehet a mese vagy bármely más, a gyer- mek- és ifjúsági irodalom körébe tartozó mű a szerző szerint.
Jelen kötetet Erdélyi Margit elsősorban magyartanároknak ajánlja, hogy segítsé- gükre legyen a szakmai felkészülésben, valamint tudatosítsa bennük: munkájuk során nem hagyhatják figyelmen kívül azokat a folyamatos társadalmi változáso- kat, amelyek hatást gyakorolnak a neve- lői-oktatói folyamat egészére, és számos új kihívás elé állítják a pedagógusokat.
Erdélyi Margit (2012): Pedagógia és irodalom kölcsönhatásai. Selye János Egyetem, Tanár- képző Kar, Komárom.
Manxhuka Afrodita ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskola,
PhD-hallgató
A számolás fejlesztése 4−8 éves korban
Józsa Krisztiánnak a DIFER programcsomaghoz kötődő kötetek új elemeként megjelent, szülőknek, óvodapedagógusoknak és tanítóknak
írt könyve a számolási készség fejlődését és a fejlődéssegítés lehetséges módjait mutatja be a számolási készség értelmezésétől, fejlődésének
jellemzőitől és mérhetőségétől, fejleszthetőségének lényegesebb módszertani vonatkozásaitól indulva a gyakorlatban alkalmazható
fejlődéssegítő játékok gazdag tárházáig.
É
vtizedek óta ismert, hogy az iskolába lépéskor a gyermekek között jelentős fejlettségbeli különbségek vannak, mely különbségek kompenzálása a hagyo- mányos pedagógiai kultúra keretein belül lényegében esélytelen (Nagy, 1980, 2007).A fejlesztőkísérletek eredményei bizonyít- ják, hogy egy új szemléletmódra alapozva játékosan, az egyéni fejlődési szinthez, ütemhez igazodva a fejlődés jól segíthető, a hátrányok jelentősen csökkenthetők (Józsa és Zentai, 2007; Nyitrai és Zentai,
2012). Ez a módszertani kultúra a kompe- tencia-alapú, kritériumorientált, fejlődés- segítő dominanciájú pedagógia (Nagy, 2015). Ebbe az elméleti megközelítésbe illeszkedik Józsa Krisztián könyve is, melynek első részében az elemi számolási készség mérését, fejlődését mutatja be, második részében egy fejlesztést segítő játékgyűjteményt tesz közzé.
Az elemi számolási készség alapjai velünk születettek. A 2–3 éves gyermek már könnyen megjegyzi, ismételgeti a szá-
151
Kritika
mok nevét, a számlálás ebben a korban azonban még inkább nyelvi játék, a helyes számsorrend az emlékezetnek köszönhető.
Három éves kor táján a számok nevéhez már mennyiséget is tud kapcsolni a kis- gyermek, sőt, 3–4 elemből álló halmaz elemeit esetenként meg is tudja számlál- ni. Fontos szerepet töltenek be a fejlődési folyamatban a népi mondókák, melyekből a könyv második részében olvashatunk ízelítőt.
A Szegedi Műhely kutatói Nagy József (1986) PREFER-kutatásait továbbgon- dolva határozták meg az iskolakezdéshez szükséges alapkészségeket, dolgozták ki azok mérésére a diagnosztikus fejlődés- vizsgáló rendszert, a DIFER-t (Nagy, Józsa, Vidákovich és Fazekasné, 2004a), melynek segítségével 2002-ben orszá- gos reprezentatív keresztmetszeti mérést végeztek hozzávetőlegesen 20 ezer fős mintán (Nagy, Józsa, Vidákovich és Faze- kasné, 2004b). A mérés eredményei viszo- nyítási pontként szolgálnak az alapkész- ségek fejlődésének alakulását vizsgáló későbbi kutatások számára. Az elemi alap- készségek fejlődése Nagy József (2000) modellje alapján jellemezhető: előkészítő, kezdő, haladó, befejező és optimumszint határozható meg.
Az elemi alapkészségek közül az elemi számolási készség összetevőinek feltárá- sa Józsa Krisztián (2007) nevéhez fűző- dik, aki a készség következő összetevőit határozta meg: (1) számlálás 100-as szám- körben, (2) manipulatív számlálás 20-as számkörben, (3) számkép-felismerés 10-es számkörben és (4) számolvasás 100-as számkörben. Az elemi számolási készség fejlődése a számkör bővülésében ragadha- tó meg: az előkészítő szinten ötös, a kezdő szinten tízes, a haladó szinten húszas, a befejező szinten százas, az optimum szin- ten ötszázas számkörben tudnak számlálni a gyermekek. A számláláshoz képest az elemi számolási készség összetevői közül a manipulatív számlálás és a számkép-fel- ismerés kisebb számkörben működik ered- ményesen.
A sikeres matematikatanuláshoz az elemi számolási készség optimális fejlett-
sége szükséges, aminek elérése gyerme- kenként más és más időszakban következik be, a lassabban fejlődő vagy fejlődésükben jelentős lemaradással küzdő gyermekek esetében jóval (akár több esztendővel) az iskolába lépés után. A készség fejlődésé- nek egyénre szabott, differenciált segítése mindaddig szükséges, ameddig a gyermek el nem éri az optimális szintet, függetlenül attól, hogy hányadik osztályba jár. A jelen- leg tapasztalható gyakorlat az iskolai tan- anyagot nehezebben elsajátító gyermekkel gyakran az adott témakörhöz kapcsolódó feladatokat gyakoroltat (minél nehezeb- ben boldogul a gyermek a tananyaggal, annál többet). Ezek a gyakorlások sokszor kudarcélményt jelentenek a gyermeknek és a felnőttnek egyaránt, hiszen a kész- ség fejlődésbeli elmaradásai miatt a több feladat sem eredményezhet előrelépést, ehelyett az adott feladatok megoldásához szükséges képességek fejlődését kellene segíteni.
Az elemi számolási készség a DIFER-mérés egyik területe, ezért a szer- ző részletesen bemutatja a DIFER-mérést is. Megerősíti az olvasót abban, hogy a szülőknek a mérési eredményekről történő tájékoztatása hasznos, részint a szülők- nek a gyermek fejlődése iránti érdeklő- dése miatt, részint pedig a fejlődés támo- gatásába való bevonódásuk érdekében.
Az eredményt nem befolyásolja, hogy a gyermeket nevelő pedagógus vagy külső szakember végzi a mérést, mégis szeren- csésebbnek tartja a szerző, ha az óvoda- pedagógus vagy tanító végzi azt. Ez erő- sítheti a pedagógus és a gyermek kapcso- latát, többlet tapasztalathoz juttathatja a pedagógust, és motiváltabbá tehet a mérés eredményeire való építkezésben.
A számolási készség fejlődését bemu- tató fejezetben a 2002-es DIFER-mérés (Nagy, Józsa, Vidákovich és Fazekasné, 2004a), az ezt követő években végzett nagymintás longitudinális vizsgálatok (Józsa és Zentai, 2014), valamint az 1975- ös PREFER-mérés (Nagy, 1980) fontosabb eredményeit ismerhetjük meg. Különösen érdekes ezek közül, hogy a 2002-ben isko- lába lépő gyermekek 23 százalékponttal
Iskolakultúra 2015/7–8
152
fejlettebbek az 1975-ös mintában szereplő gyermekeknél, melynek oka – feltételez- hetően – az óvodai nevelés színvonalának növekedésében, az óvodai módszertani kultúra változásában keresendő. Magya- rázat lehet még, hogy 1975-ben (bár már létezett az érettségire épülő kétéves felső- fokú képzés) igen magas volt a középfokú végzettséggel rendelkező óvónők aránya.
2002-ben a magasabb iskolázottság ered- ményesebb módszertani kultúra kialakulá- sát tehette lehetővé.
A közelmúlt eredményei felhívják a figyelmet arra is, hogy a jelenlegihez képest jobban kellene támogatni a visz- szafelé számlálás és a manipulatív számo- lási készség fejlődését. Az iskolába lépő gyermekeknek 47 százaléka éri el a sike- res iskolakezdéshez szükséges fejlettségi szintet, a gyermekek 22 százaléka az elő- készítő vagy a kezdő szinten áll, ami szinte biztos kudarcot jelent az iskolai matema- tikatanulásban. Számukra javasolt lenne még egy évet óvodában tölteni. Kiemel- ten fontos gondolatnak tartom azt, hogy a plusz egy óvodai évnek csak akkor van értelme, ha célzott fejlődéssegítés folyik.
Ugyanis előfordul, hogy a szakemberek és a szülők a plusz egy óvodai év alatti spon- tán fejlődéstől remélik az iskolakezdést sikeressé tevő fejlettségi szint elérését.
A családi háttér fejlődésre gyakorolt hatása jelentős (Józsa és Zentai, 2007;
Nagy, 1980), ebben kiemelt szerepe van a szülők – elsősorban az anya – iskolai végzettségének. Nem csupán szociokultu- rális, hanem érzelmi szempontból is lehet valaki hátrányos helyzetű, ez elsősorban a szülővel közös tevékenységek, élmények, a közös játék, a mesehallgatás gyakori hiá- nyával jellemezhető. A kutatások eredmé- nyei szerint a hátrányos helyzet legalább félévnyi elmaradást okoz a fejlődésben (Józsa, 2004, 2011).
A fejlesztőprogramok eredményességét elemző fejezet több, a szerző által kidol- gozott és vezetett program eredményeit mutatja be. Különösen az óvodai progra- mok sikeresek, ennek egyik oka az lehet, hogy e készség fejlődésének az óvodás kor kiemelten intenzív időszaka. Mindezen
kívül hozzásegíthet az eredményességhez az óvodai életnek az iskolai mindennapok- hoz viszonyított élménygazdagabb, sok- színűbb, a gyermek egyéni fejlettségéhez és érdeklődéséhez jobban igazodó volta.
Az iskolai segítő-fejlesztő programok egyik játékos képességfejlesztő eszköze a Csordásné Anda Éva által kidolgozott MATANDA, ami a látást és a tapintást is bevonja a készségfejlesztésbe. Az isko- lai programok hangsúlyozandó pedagógiai tanulsága, hogy az iskolai matematikaok- tatás módszertanát az óvodai készségfej- lesztéshez érdemes közelíteni, főleg a fej- lődésükben megkéső gyermekek esetében.
Az utolsó fejezetben a fejlődés támoga- tásához ad szempontokat a szerző. Kiin- dulópontként jelöli meg az élményekre, tevékenységekre, tapasztalatokra épülő tanulási módra építkezést a programok tervezésében. Minden esetben a gyermek aktuális fejlettségéhez és személyes érdek- lődéséhez kell igazodni, az életkori sajá- tosságokhoz igazodás kevéssé releváns.
A konkrét fejlődéssegítő tevékenysége- ket a legközelebbi fejlődési zóna elvének figyelembevételével javasolt alakítani.
A tartalomba ágyazott készségfejlesztés a tartalmak gazdag tárházát igényli, a vál- tozatos tartalmakat a lehető legváltoza- tosabb helyzetben célszerű közel hozni a gyermekhez. A gyermekek ebben az élet- korban általában rövid ideig tudnak egy bizonyos dologra figyelni, így érdemes a
„többször keveset” elvét követni. A szerző kitér arra, hogy a készség fejlődése nem egyenletes, esetenként stagnálások és lát- ványos fejlődések is előfordulhatnak.
A könyv második része egy jól összevá- logatott, többszörösen kipróbált játékokat tartalmazó gyűjtemény. A kisgyermekkor- ban a játék a tanulás legfontosabb színtere, így a programoknak is célszerű a játékokra építkezni. A 116 játék csoportosítása az elemi számolási készség területei szerint történt, ami megkönnyíti a pedagógusnak és a szülőnek a válogatást. A számlálás, a számosság, a sorszámok, a számképek, a számjegyek, a mérés és az elemi műve- letek fejlesztéséhez találunk játékokat a gyűjteményben. Mindegyik játékhoz pon-
153
Kritika
tos leírás tartozik, a szerző megadja az az elsajátítási szintet is, melyen a játék eredményesen alkalmazható a fejlesztés- ben. Számos játék több elsajátítási szintre is kidolgozott. A kipróbálás során szüle- tett tapasztalatok bizonyítják a gyermekek érdeklődését és a játékok fejlesztő hatá- sát. A játékokon kívül közel 50 olyan népi mondóka is olvasható az ötlettárban, mely- ben a számlálás, számosság megjelenik.
Az óvodapedagógusok és a tanítók min- dennapi munkáját a játékokhoz kapcsoló- dó foglalkozástervezetek és két projekt- terv is támogatja. Ezek a készségnek a szükséges szintről történő fejlesztést segí- tik, nem tananyaghoz kapcsolódnak, így óvodások és iskolások körében egyaránt használhatók.
Józsa Krisztán hiánypótló könyve magas színvonalon, a szemléletformálást is segítve foglalja össze mindazt, amit az elemi számolási készség mibenlétéről, fej- lődéséről, fejleszthetőségéről a szakem- bernek és a szülőnek tudni szükséges a gyermekek fejlődésének eredményes segí- tése érdekében. A kötet második részében olvasható játékgyűjtemény az elmúlt más- fél évtized tapasztalatait hasznosító kiváló ötlettár, melyből a szakember és a szülő szabadon válogathat a gyermek ismereté- ben, megvalósíthatja a leírtakat vagy újabb játékokat találhat ki az olvasottak tovább- gondolásával. A kötetet meggyőződéssel ajánlom óvodapedagógusoknak és tanítók- nak, pedagógusképző intézmények oktató- inak és hallgatóinak, továbbá a gyermekük fejlődését tudatosan támogató szülőknek.
Józsa Krisztián írása nagymértékben elő- segítheti azt, hogy a napjainkban sokak által félelmetesnek tartott matematika sze- rethetővé szelídüljön.
Józsa Krisztián (2014): A számolás fejlesztése 4−8 éves életkorban. Szülőknek, óvodapedagó- gusoknak, tanítóknak. Mozaik Kiadó, Szeged.
Irodalomjegyzék
Józsa Krisztián (2004): Az első osztályos tanulók elemi alapkészségeinek fejlettsége. Egy longitudiná- lis kutatás első mérési pontja. Iskolakultúra, 14. 11.
sz. 3−16.
Józsa Krisztián (2007): Az elemi számoláskészség korrekt feltárása. In: Nagy József (szerk.): Kompe- tencia alapú, kritériumorientált pedagógia. Mozaik Kiadó, Szeged. 163−175.
Józsa Krisztián (2011): Híd a többségi és a gyógype- dagógia között: a DIFER Programcsomag. In: Papp Gabriella (szerk.): A diagnózistól a foglalkoztatási rehabilitációig. Eötvös Kiadó, Budapest. 37−58.
Józsa Krisztián és Zentai Gabriella (2007): Óvodások kritériumorientált fejlesztése DIFER programcso- maggal. In: Nagy József (szerk): Kompetencia alapú, kritériumorientált pedagógia. Mozaik Kiadó, Sze- ged. 299−311.
Józsa Krisztián és Zentai Gabriella (2014): Az óvo- dáskori elsajátítási motiváció hatása a DIFER- készségek fejlődésére. In: Buda András (szerk.): XIV.
Országos Neveléstudományi Konferencia: Oktatás és nevelés – gyakorlat és tudomány. Tartalmi összefog- lalók. Debreceni Egyetem Neveléstudományi Intézet, Debrecen. 253.
Nagy József (1980): 5−6 éves gyermekeink iskolaké- szültsége. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Nagy József (1986): PREFER: Preventív fejlettség- vizsgáló rendszer 4−7 éves gyermekek számára.
Akadémiai Kiadó, Budapest.
Nagy József (2000): XXI. század és nevelés. Osiris Kiadó, Budapest.
Nagy József (2007): Kompetencia alapú, kritérium- orientált pedagógia. Mozaik Kiadó, Szeged.
Nagy József (2015): Új pedagógiai kultúra. Tovább- fejlesztett változat. Gépirat. Szeged.
Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004a): DIFER Prog- ramcsomag: Diagnosztikus fejlődésvizsgáló és krité- riumorientált fejlesztő rendszer 4−8 évesek számára.
Mozaik Kiadó, Szeged.
Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004b): Az elemi alap- készségek fejlődése 4−8 éves életkorban. Mozaik Kiadó, Szeged.
Nyitrai Ágnes és Zentai Gabriella (2012): Az össze- függés-kezelés fejlődésének segítése mesékkel 4−8 éves gyermekek körében. In: Kozma Tamás és Perjés István (szerk.): Új kutatások a neveléstudományokban.
MTA Pedagógiai Tudományos Bizottsága − ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 99−122.
Nyitrai Ágnes Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar
PhD, főiskolai tanár
