KISS ANNA
E G Y S Z E R V O L T F A L U
HOGY A FALU KÉT VÉGE:
Falu a sziken.
Egyik végén a temető, m á s i k végén vályogvető gödör. Ü g y s o r j á z n a k a házak, m i n t a kukoricaszem, hogy a falu két vége soha össze ne érjen.
D e az éjszaka ú t j a i t n e m őrzik.
Sem a csillagot a l á n y h o m l o k á n .
Ez a forradás volt egyetlen hibája, n e m fésülte r á a h a j á t , p e d i g eltakar- h a t t a volna, a bábaasszony szerint sarkig ért a h a j a .
Azzal fojtotta m e g valaki.
TORMÁBÓL ÉDESGYÓKÉR:
A két világégés között gazdagodott meg. N e m nézett sem istent, sem embert.
V a l a k i akart lenni. Sas.
A m i k o r megkapta az első csillagot, és h a z a j ö t t a f a l u j á b a , k i á l l t az ud- varra a csillagok alá, és ezt m o n d t a m a g á n a k :
— M i v o l t á l . . . és m i v é lettél!
Mások m á s t m o n d t a k : Hogy tormából sosem lesz édesgyökér.
A JÓ EMBER:
Ezt a házat kívül-belül meszelték, vastag nádtetején fülcseppentőfű hall- gatott, benn parazsat hordtak lapáton, jó f ü v e t válogattak, k é t asszony szok- n y á j a söpörte a földet, s aki a tisztaszobában f e k ü d t halálos betegen, a kette- j ü k embere volt. Egyik asszonyt hozta, másikat elvette,
így volt.
Nagy természetű, nagy i n d u l a t ú ember lehetett, vasvillát vágott az üszőbe, az asszonyok u t á n , b ú j t a k előle.
— Most m á r csak a Holdat vasvillázza . . .
— J ó ember v o l t . . .
A z asszonyok együtt m a r a d t a k békességben. K é t asszony is kevés e k k o r a földhöz.
AKI MAGAÉRT KRISZTUS A KERESZTFAN:
A z elsőszülött f i ú örököl, mellette nincs helye a többinek.
A többi vőnek megy, földes-házas asszonyt választ m a g á n a k . A v ő é r t , úgy tartják, n e m szenvedett Krisztus a keresztfán:
A z asszony vele húzza az igát, de a gyerek a béresre hasonlít. A z asszo- nyé a ház, a föld — a béres, m i n t az állat, dolgozik, m e g y t o v á b b a z élet.
D e a kenyér sületlen a l j á t ezután m á r n e m ő eszi.
AZ ÖREGASSZONY LÁNYAI:
A z öregasszony l á n y a i violaszépek, szebbek a virágainál. N e m t u d n i , kinek szánta őket.
Áprilisból m á j u s b a fordulóra legények tördelik a kerítést, hozzák, dézs- .338
m á l j á k a virágot. Bizony a nemszeretem-féle bottal k a p tőle választ, de a szeretem-faj ta tördelheti.
A többi eldől aratásig.
A KÖRTEFÁS ÖREG:
A z öreg holtáig átkoz egy vadkörtefát, a m i n e k az egészet köszönhette.
A körtefa Szerbia belsejében éppen olyan volt, m i n t a f ö l d j e végén.
Felmászott rá, m e r t ismerős volt, m e r t n e m volt kedve lőni, puskavégre kerülni, m i n t a nyúl. Csendben meghúzódott a f á n , éppen azt nézte, merre nincsen senki, m i k o r a b ú z á b a n megmozdultak a szerbek.
K i á l t o t t egyet, vitézséget kapott tizenöt hold földdel.
A z t á n m e g a földért abajgatták.
Leadja boldogan.
A g a t y á j á t is.
Legyen m á s n a k is szerencséje.
„AZ A BOLOND KÁNTORTANÍTÓ":
— É n itt m i n d i g idegen voltam, cimbalom, citera, akit vásáron nyertek.
AZ ÖREG MÉLTÖSÁGOSEK:
Itt sosem l á t t a k igazi urat.
Az egyetlen família, aki a n n a k vallhatta magát, alig különbözött a többitől.
Délben befejezték a m u n k á t , a méhesből, a kertből és a földekről jöttek elő. Ebédhez tiszta r u h á t vettek, szerették a régi ezüstöket, a porcelánokat, halk emberek voltak.
K é t fivér, h á r o m nővér. ; Tartották m a g u k a t . Lányok férfi n é l k ü l , férfiak asszony nélkül.
A t a n y a titkai sosem jutottak t ú l a kerítésen, ahol a sarkantyúvirágok, büdöskék, t á t i k á k rebegtek, ahonnan a kezes állatoknak vissza kellett for- dulniok.
H a idegen jött a tanyába, a hűvös középső szobában ültették le, s az öreg méltóságos h a n g j a molyos csipkéibe veszett.
ö l é b e n a l v ó macskák, keze, m i n t h a k ü l ö n élne, arcára senki sem emlé- kezett.
A Z IGAZGATÓ MEG A FELESEGE:
Esküsznek madzaggal toldott szemüvegére, hogy soha n e m tanított, mégis t u d t á k év végén a betűt.
A z igazgató felesége borzasan, lomposan örök mosatlanjai közt élt, vagy passziánszozott. ő m o n d t a meg, hogy k i kihez való, k i a szerelemgyerek apja.
K i sem mozdult az iskolából.
M a d a r a k hordták néki a híreket.
A PATKOLÓKOVÁCS:
Tornyos, oszlopos galamdúcok nőtték t ú l a m ű h e l y t , egymaga táncoltatta a kalapácsot, h a j ö t t valaki patkoltatni, m u n k á b a fogta.
M i n d e n k i v e l ivott, m i n d e n k i t tegezett, a fél f a l u keresztkomája volt.
Egyszer egy német megütötte, köpött, m i k o r kimentek.
10* 339
K a p o t t földet, m i k o r m i n d e n k i kapott, padlását is söpörték, de m i k o r elvei felől faggatták messziről j ö t t emberek, fejébe tolult m i n d e n vére, r á j u k fogta a kalapácsot, borzasztóan káromkodott.
A k k o r hagyta ott a falut.
A FALU KONDÁSA:
A k i • minderit megúszott.
A k i n e k sosem volt féltenivalója.
Rálőttek, megsántult, csempe m a r a d t a szája, csak azt s a j n á l j a , h o g y n e m tud fütyörészni.
A SZAVAK:
Ides n é n é m . . . Ides b á t y á m . . . Ű r haragja . . .
Meggyérési legény . . . Rosszbogár . . .
Tilinkósfejű . . .
Nyomorék lélek ilyet n e m teremhet.
A NAP, A HOLD S A CSILLAGOK:
Falu a szikén.. •
•Emberek a gyönyörű ég alatt.
• V á r j á k életük jobbrafordulását.
.340