O O '1 L1
XIV. é v f . 11. »%. IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP 1960. november
ÁRA 2 FT
A TARTALOMBÓL A falusi kulturális munka
jövője
Hagy Gyula makói szobrász műtermében
Versek, színház, könyvek
Á G O S T O N G Y Ö R G Y :
Iskolareform és humánus nevelés
I
. . , , ,. előkészíté-Az iskolareform
s én dolgo- zó társadalmi bizottság nyilvános vitára bocsátotta oktatási rendsze- r ü n k továbbfejlesztésére kidolgo- zott irányelveit. Szerényen iskola- reformról tesznek említést az»Irányelvek.«, d e sokkal többről van szó; n e m túlozunk, h a azt m o n d j u k : a z oktatási rendszer, az iskolai nevelőmunka forradalmi változásának vagyunk tanúi és munkálói.
Oktatási rendszerünk a felszaba- dulás óta sokat fejlődött ugyan, de éppen rendszerében nem m e n t át forradalmi változáson. Sok min- dent megőrzött a kizsákmányoló osztálytársadalom oktatási rend- szerének jellegéből.
A m a r x i z m u s klasszikusai a kommunista nevelés lényegét m i n - dig az oktatás és termelés, .illetve a termelés és az oktatás összekap- csolásában látták. Marx szerint a jövő nevelése »egy bizonyos koron túl valamennyi gyermek számára a termelőmunkát oktatással és tornával kapcsolja össze, nemcsak mint a társadalmi termelés foko- zására szolgáló módszert, hanem mint olyan módszert, amely egye- dül alkalmas sokoldalúan fejlett emberek nevelésére.« Lenin teljes egészében magáévá teszi ezt a gon- dolatot: "...a joüo u u n n c t n
képzelhetjük el — í r j a — az i f j ú nemzedék oktatásának és termelő- munkájának egybekapcsolása nél- kül: sem az oktatást és művelődést termelőmunka nélkül, sem CL ter- melőmunkát párhuzamos oktatás és művelődés nélkül nem tudnók arra a fokra emelni, amelyet a technika mai színvonala és a tudo- mányos ismeretek állapota meg- követel."
Oktatási rendszerünk m i n d ez ideig n e m valósította meg ezeket a világos marxista tanításokat. Ál- talánosan képző iskoláink másfél évtizedig megőrizték elméleti jel- legüket, és ily módon még meg- változott, m a r x i s t a szellemű t a n - tervekkel és tankönyvekkel sem voltak képesek sokoldalúan fejlett kommunista embereket nevelni. Az idézett marxista tanítások jelentő- ségét akkor ismertük fel, amikor m á r súlyos nehézségekben nyilvá- nult meg elavult iskolarendszerünk és rohamosan fejlődő társadal- munk ellentmondása. Gimnáziu- mainkból pl., amelyekben a t a n u - lók létszáma örvendetesen egyre emelkedett, _ az életet, a munkát nem ismerő diákok kerültek ki, akik szerencsétlenek voltak, ha nem tanulhattak tovább, ha a ter- melésben kellett elhelyezkedniök.
A tanulók szóban elismerték a m u n k a szépségét, d e minthogy az iskola n e m tanította meg őket a fizikai munkára, maguk vona- kodtak fizikai m u n k á t végezni. A cinikus szemlélődő m a g a t a r t á s a erősödött bennük. Egész társadal- m u n k fejlődését bénította, és mind- i n k á b b bénította volna az iskola- ügynek ez a helyzete. Arról van tehát szó, hogy meg kell szüntetni szocializmust építő társadalmunk és egy régi, osztálytársadalomban kialakult, elméleti jelleget őrző oktatási rendszer tarthatatlan, t á r - sadalmi konfliktusokat okozó el- lentmondását, a szocializmusnak meg kell teremtenie a maga meg- felelő, fejlődését elősegítő oktatási rendszerét: az alapnak e vonatko- zásban is létre kell hoznia a maga felépítményét. Az »Irányelvek" en- nek a nagy horderejű átalakulás- nak a p r o g r a m j á t tartalmazzák.
Az "Irányelvek" vitájából,
amelybon a társadalom soha nem látott érdeklődése nyilvánul meg iskolaügyünk iránt, máris nyil- vánvaló, hogy az iskolareform tár- sadalmi érdek, a mórföldes lépé- sokkol előrehaladó
technika
feltét- Ion igénye. Több termelési ágnakm á r most is középiskolai művelt- ségű szakmunkásokra van szüksé- ge, hogy a modern gépek kezelésé- ben, a bonyolult technológiai el- járásokban ne történjék fennaka- dás: olyan alkotó m u n k á t végző, a termelés tudományos alapjaival tisztában lévő, a fizikai m u n k á t szellemi munkával egyesíteni ké- pes szakmunkásokra, akik a ter- melési folyamat egészét értik, és képzettségük meg kedvük is van a technikai újításokra. A szocia- lista termelés a termelési folyamat minden résztvevőjének ilyen al- kotó tevékenysége következtében nyer beláthatatlan távlatokat, szár- n y a l h a t j a túl minden téren a ka- pitalista termelést, és érhet el nem sejtett eredményeket.
A szocialista társadalom
és gazdaság fejlődésének tehát nemcsak érdeke, hanem feltétele is az iskolareform, a szellemi és fizikai munkát egyesítő iskola. De vajon érdeke-e az egyes embernek, vajon emberségükben többek lesz- nek-e általa? Erre a kérdésre vá- laszt kell adnunk, m e r t a konzer- vatív gondolkodás iskolareformun- kat a »humánus« nevelés megcsor- bítójának tekinti, ellenségeink pe- dig azzal vádolnak bennünket, Jiotv e z c n ^ e - t alávetjük a t er- melésnek, a technikának, és ezzel megnyomorítjuk.
Az igazság az, hogy a kizsák- mányolás körülményei között fej- lődnek egyoldalúan az emberek.
Az a társadalom, amely a fizikai és szellemi m u n k á t elválasztja egymástól, amely az anyagi ter- melőfolyamat szellemi tényezőit mint "idegen t u l a j d o n t s m i n t uralkodó h a t a l m a t " szembehelyezi a munkásokkal, n e m is nevelhet másképp, m i n t szükségképpen egy- oldalúan. A tőkés társadalom is- kolarendszerének n e m az a hiva- tása, hogy "ember"-1 neveljen, ha- nem hogy kizsákmányolót és ki- zsákmányoltat neveljen. A kizsák- mányolás körülményei között le- hetetlen az emberi személyiség teljessége, sokoldalúsága; az e m - ber megosztódik, elveszti önmagát.
Nemcsak az elnyomottak, hanem az elnyomók is meg v a n n a k foszt- va igazi emberi fejlődésük feltéte- leitől. Találóan í r j a Marx: "A bir- tokos osztály és a proletariátus osz- tálya egyaránt emberi önelidege- nülés. Csakhogy az előbbi osztály ebben az önelidegenülésben jól ér- zi és igazolva látja magát, az el- idegenülést saját hatalmának tud- ja, és benne az emberi létezés lát- szatát bírja; a másik osztály vi- szont megsemmisültnek érzi ma- gát az elidegenülésben, tehetetlen- ségét és az embertelen létezés va- lóságát látja benne."
A gyermekek valamennyien (ha ép az idegrendszerük és testi alka- tuk) a teljes e m b e r r é válás, a sok- oldalú fejlődés feltételeivel szület- nek. Minden kisgyermek rendel- kezik a szellemi fejlődés adottsá- gaival, d e a kezét is szereti hasz- nálni, szereti az erejéhez mért fi-"
zikai munkát, örömét találja ben- ne. Természetes fejlődésük t e h á t a f e j és kéz tevékenységét egy- a r á n t igényli. A kizsákmányoló t á r - sadalom iskolarendszere viszont szétválasztja a gyermekekben ere- detileg együtt meglévő, kölcsönha- tásban működő hajlamokat, és az uralkodó osztály érdekcinek meg- felelően vagy csak a szellemieket, vagy csak a manuálisakat képzi.
Ennek az egyoldalú képzésnek a következtében a gyermekekben meglévő h a j l a m o k egy része el- hal, tulajdonképpen elpusztul em- beri személyiségük egyik fele.
Nem taglalhatjuk itt, m e n n y i r e megsínyli ezt a másik fél is. Ha csak ezeket a tényeket vesszük is figyelembe, helytállónak kell tar-
tanunk azt a marxista értékelést, hogy a kizsákmányolás körülményei között lehetetlen a z igazán e m - beri nevelés, a szó valódi értelmé- ben vett h u m á n u s nevelés, a sze- mélyiség sokoldalú fejlesztése.
A mi társadalmunkra, a kizsák- mányolás nélküli társadalomra v á r a feladat, hogy megszüntesse az
emberi kettéosztottságot, az e m - beri önelidegenülést, hogy helyre- állítsa az emberi integritást, a hu- mánum teljességét. A mi társa- d a l m u n k teremti meg a feltételeket az emberi egyéniség szabad, sok- oldalú fejlesztéséhez többek között azáltal, hogy felszámolja a terme- lőeszközök magántulajdonát, a szel- lemi és fizikai m u n k a közötti an- tagon izmust, egyesíti a termelő- m u n k á t a tudománnyal.
I r / . - érthető, hogy mi
I üzen Utan
abban az oktatási rendszerben, amelynek alapelve az oktatás és termelés, a f e j és kéz m u n k á j á n a k összekapcsolása, nem a h u m á n u s nevelés, az emberi sze- mélyiség sérelmét, megcsonkítását látjuk, hanem éppen fordítva: a h u m á n u s nevelés megvalósítóját, szemben minden eddigi — h u m á - nusnak mondott, gondolt, vélt — neveléssel. Mint ahogy a mi társa- d a l m u n k az emberért, az e m b e r boldogságáért van, ugyanúgy a mi ú j p k t a t í .i .i* -öszi~;r>>' z m beri boldogság, a teljes értékű emberség kovácsa kíván lenni, és lesz is.Az iskolareform megvalósítása teszi a történelem során először valóban népivé, össz-társadalmivá az iskolát. Főképp abban a vonat- kozásban, hogy az iskolai nevelés és oktatás megszűnik kizárólag a szakképzett pedagógusok feladata lenni, az iskolai nevelés és okta- t á s közvetlen tényezőjévé válik a dolgozó nép, a munkásosztály és a parasztság.
A tanulók (főképp középiskolai fokon) termelési gyakorlataik je- lentékeny részét üzemekben, állami gazdaságokban, termelőszövetkeze- tekben végzik. I f j ú s á g u n k t e h á t is- kolai képzése idején közvetlenül részt vesz a szocialista termelőmun- kában munkásosztályunk, paraszt- ságunk legjobbjainak irányításával.
Közvetlenül hat rá az a hatalmas nevelőerő, amely a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság poli- tikai öntudatában és szocialista é p í t ő m u n k á j á b a n rejlik. A m u n - kásosztály és a parasztság, az üzem, az állami gazdaság, a ter- melőszövetkezet m i n t szervezett nevelési tényező a kommunista ne- velés egyelőre még beláthatatlan távlatait n y i t j a meg.
Most kezdi érvényesíteni a kom- munista nevelés a gyakorlatban a m a r x i z m u s klasszikusainak tanítá- sait, most érvényesülnek azok az elvek, amelyeket Lenin több m i n t 40 évvel ezelőtt jelölt meg a sike- res kommunista nevelés számára.
Lenin azt mondta, hogy - a műve- lődést, a tanítást, a nevelést egye- síteni kell a munkások és parasz- tok munkájával, nem szabad (az ifjúságnak) bezárkóznia iskoláiba, s nem szabad kommunista köny- vek és brosúrák olvasására szo- rítkoznia; csak a munkásokkal és a parasztokkal vállvetve végzett munkában válhatunk valódi kom- munistákká". P á r t u n k útmutatásai alapján iskoláink most v á l n a k olyan intézményekké, amelyeket valóban a kommunista nevelés marxista elvei h a t n a k át.
Ez az ú j helyzet n e m csorbítja a pedagógusok jogait és köteles- ségeit. Csupán azt jelenti, hogy felelősségteljes m u n k á j u k a t ú j és lényegesen kedvezőbb körülmények között végezhetik, hiszen m u n k á - jukban az egész társadalom oszto- zik.
A Tanácsköztársaság egyik nagyhatású plakátja
(A Sieg»di Móra Faranc Múiaum gyűjtamónya)
Makai Bálint:
AZ AURÓRA HAJNALA
HulloH 3 te 1*7 írni köd és 97innvese*> úsztak a felbök, Üsztak a földek fölött, a hegyek fölött tovaúsztak, Égő városokat és falvak üszkeit nézték,
Széles szárnyaikon hordták a megrepedt tájak, Fölnyílott temetők és koromba elmerült bölcsők
*
Jajszavait és hörgését a sorkatonáknak.
Hordták a robbanó kínt, a sziklába beásott árkok Es a betonfedezékek pincéiben kitenyésztett Emberi lét feneketlen, bűzös, keserű mocskát.
Nézd a betonfedezékek foglyait, arcuk de sápadt.
Vértelenek, és izzik lázas szemükben a téboly, Pergőtüzek vak tébolya ez, s a sanda halálé, Sötét tébolyodás, mely úgy ül a szemgödör mélyén Lomhán, bávatagon, mint felhők öblein ülnek Alattomosan, szürkén, fekete rongyokba b ú j v a Vad viharok és téli jéghideg ólmos esőknek Jégszemei. J a j , ilyenek már a sorkatonák, és Ilyenek m á r a csókokat osztó asszonyok is, jaj, Ilyenek m á r a lányok, a régen hajladozók is.
Ó, hova lett a mosoly az asszonyok szelíd arcáról, S ó, hova tűnt el a pír a szende, halkléptű lányok Orcáiról, s a szemérmes izzó tűz a szemekből?
Ó, hova tűnt az öröm a szomjas emberi szívek Portáiról, hova tűnt, ó j a j , hova, jaj, hova tűnt el?
Viszik a fellegek őket, könnyé vált a mosoly már.
Könnyé váltak a csókok, a gyermeki halk kacagások, Könnyé vált m á r a vér, és könnyé a jajszavak á r j a , Könnyé vált m á r az éhség mardosó vad csikarása, Könnyé az édesanyák aggódó sóhaja, s éppígy Könnyé a menyasszonyoknak országokon tovaszálló, Teljesületlen csókot hordozó s ó h a j a is már,
Könnyé a szó, mit a gyermek először ejt ki a s z á j á n : Édesapám, és könnyé, könnyekké változott minden.
Sírtak a francia nők, és felzokogtak a német Édesanyák, és hordták a felhők búsan a könnyet, S szitált a köd, a könnyek sósízű h a r m a t a hullott, Szörnyű volt ez az éj, Európa könnyező éje! — S fölvillant ím a fény, egy őszi éjszaka villant, Ágyúdörgés kísérte, s fölszakadoztak a felhők.
Sortűz hozta a hajnalt, s az elnyomás fekete éjén Fölragyogott a tűz, erejével a forradalomnak, Cjult emberség született a villanó tűzben, Nagyot lépett a nép, fölnőtt letörölni örökre a Könnyet a népek megnemesült, fölemelt arcáról.
Bőgött az északi szél, a házak tetői is sírtak,
Förgctcg-éj volt, s ott született meg végre az E m b e r !
— Kállay Gyula elvtárs látogatása Hódmezővásárhelyen. Október 23-án, szombaton Hódmezővásárhelyre láto- gatott Kállay Gyula elvtárs, az MSZMF Politikai Bizottságának tagja, a Mi- nisztertanács első elnökhelyettese, és megtekintette a VII. Vásárhelyi öszi Tarlatot, Kovács Mária kiállítását, va- lamint a Tornyai—Medgyessy kiállí- tást és a helyi múzeum raktárában levő Tornyai-gyűjteményt. Majd részt vett a képzőművészek megyei csoport- j á n a k alakuló ülésén, és elbeszélgetett a művészekkel,
*
— Október 23-án bélyegkiállítás nyílt Hódmezővásárhelyen, a TIT Sztá- lin úti előadótermében.
*
— Fényképkiállítás nyílt november 7-én Szentesen, a helyi Móricz Zsig- mond Művelődési Ház foto-szakköre rendezésében. A kiállított képanyag a város fejlődésének legfontosabb té- nyeit, eseményeit illusztrálja.
*
— Október 24-én került sor Hód- mezővásárhelyen az Országos Filhar- mónia, a helyi zeneiskola és a Petőfi művelődési ház rendezésében meghir- detett hangversenysorozat első előadá- sára „Operakórusok" címmel. A nagy- sikerű előadáson a Szegedi Bartók Béla Szimfonikus Zenekar és a Sze- gedi Zenebarátok Kórusa is fellépett Vaszy Viktor vezényletével. A műsor- ban Verdi-, Rossini- és Wagner-művek szerepeltek.
*
— „Vidám magyar klasszikusok"
címmel rendezték meg október 24-én Makón a helyi József Attila művelő- dési ház kísérleti színpadának soron következő előadását. A műsorban egy XVIII. századbeli diákkomédia mellett Petőfi, Vörösmarty, Kisfaludy, Tompa, József Attila, Szabó Lőrinc, Mikszáth, Móra, Karinthy és Tömörkény vidám Írásai szerepeltek.
*
— A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Csongrád megyei szervezete kiadásában Jelent meg ,,Az alföldi fes- tészet kérdései" címmel a múlt évben Hódmezővásárhelyen megrendezett or- szágos ankét anyaga. A kötet többek között dr. Pogány ö . Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, dr. Er- dei Ferenc akadémikus, a Magyar Tu-
dományos Akadémia főtitkára, dr.
Bényi László, a Magyar Nemzeti Galé- ria osztályvezetője, dr. Csalog József szentesi múzeumigazgató, Szelesi Zol- tán szegedi műtörténész, valamint Al- mást Gy. Béla, Redő Ferenc festő-, Szabó Iván szobrászművész és László Gyula budapesti professzor felszólalá- sát közli. Az ankét anyagát nívós reprodukciós-gyűjtemény egészíti ki.
„Az alföldi festészet kérdései" című kötetet Végh János műtörténész szer- kesztette, és 4500 példányban jelent meg.
*
— A baráti népek táncai címmel mutatta be ú j műsorát október 22-én Mindszenten a szentesi Móricz Zsig- mond művelődési ház táncegyüttese. A kétórás táncparádé Peczárszky Katalin tánctanár betanításában került a kö- zönség elé, és nagy sikert aratott.
*
— Politechnikai műhelyt építettek a székkutasi, mindszenti, csongrádi és az újszentiváni általános Iskolában.
• G a f l a u O Q G B a a
— A helyi művelődési házban m ű - ködő színjátszó-együttes, a gimnázium és a mezőgazdasági technikum taná- rainak részvételével megalakult a Szentesi Irodalmi Színpad. A színpad vezetői az első évet kísérleti évnek szánják, és az 1960/61-es szezonban négy előadással szándékoznak a kö- zönség elé lépni. Decemberben szatíra- esttel mutatkoznak be. A tél folyamán egy ballada-estet rendeznek, áprilisban pedig egy, a felszabadulással kap- csolatos műsorral szerepelnek. Negye- dik előadásuk az anya és a gyermek kapcsolatának irodalmi illusztrációja.
A négy előadásra bérletet hirdetnek.
*
— Hódmezővásárhely város tanácsa októberben ötezer forint értékű köny- vet vásárolt a megyei könyvtár útján a nagy kiterjedésű vásárhelyi határ- ban működő tanyai könyvtárak anya- gának felfrissítésére. A főleg ifjúsági és mezőgazdasági jellegű könyveket már szétosztották a könyvtárak között.
#
— A falusi kulturális m u n k a idő- szerű kérdéseiről és feladatairól rende- zett aktíva-ülést október 19-én Hód- mezővásárhelyen az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága. A vitaindító elő- adást Siklós János, a megyei párt- bizottság titkára tartotta.
*
— AZ MSZMP makói járási végre- hajtó bizottsága október 20-i ülésén Bárányi Imre, a pártbizottság agitá- ciós és propaganda-osztályának vezető- je „A művelődéspolitikai irányelvek végrehajtásának helyzete járásunk te- rületén" cimmel ismertette a járás kulturális eredményeit, problémáit és a soron következő célkitűzéseket.
*
— Déryné-emlékünnepséget rende- zett október 16-án a MEDOSZ helyi csoportja Hódmezővásárhelyen a két éve működő Déryné Kisszínpad meg- alakulásának évfordulója alkalmából.
A kisegyüttes fennállása óta 76 elő- adást tartott, mintegy 18 000 néző előtt.
Az ünnepségen a két legjobb öntevé- keny színjátszónak, Félegyházi Sándor- nénak és Simon Árpádnak kitüntető jutalmat, többeknek oklevelet adtak át m u n k á j u k elismeréséül. Az ünnep- ség után az együttes Csizmarek Má- tyás „Bárányfelhő" című egyfelvoná- sosát mutatta be nagy sikerrel.
*
— Jubileumi műsorra készül az öt évvel ezelőtt alakult Vásárhelyi Népi Együttes tánckara. Ezzel ünnepli meg a nevezetes évfordulót. A háromrészes műsor első és második harmadában az évek során betanult legjobb számo- kat, az utolsó részben pedig a „Ki- kötőben" című táncjátékot m u t a t j á k be. A táncjáték zenéjét az együttes fiatal zongorista-korrepetitora, Hári Fe- renc komponálta, a modern színpadi megoldás Szekeres József, a vásárhelyi Petőfi művelődési ház művészeti elő- adójának m u n k á j á t dicséri. A díszletek a Szegedi Nemzeti Színház műhelyében készülnek.
— Veress László tanár-karnagy ve- zetésével működik az 1921 novemberé- ben alakult makói Petőfi Dalkör. Az ötvenkéttagú vegyeskar az eddigi sze- replések sikerein ' felbuzdulva 1961 júniusában nagyszabású, önálló hang- versenyt kíván adni Erkel Ferenc és Bartók Béla emlékére. A tervek szerint 1961 novemberében, a dalkör fennál- lásának 40. évfordulóján, reprezentatív ünnepséget rendeznek, melyre több vi- déki város munkáskórusát is meghív- ják.
— A vásárhelyi születésű Antal *
Imre október 15-én szülővárosában, másnap pedig Szentesen vendégszere- pelt. A vásárhelyi zeneiskolában ren- dezett nagysikerű hangversenyen Mo- zart-, Debussy-, Beethoven-, Schu- mann- és Kodály-müveket adott elő.
— U j szobor Vásárhelyen. Október *
9-én leplezték le a vásárhelyi kórház udvarán Szabó Iván ú j szobrát több száz érdeklődő jelenlétében. Dr. Fügi Károly, a kórház igazgató-főorvosa mondott ünnepi beszédet.
— Mihálytcleken, a Móricz Zsig-*
mond művelődési otthonban irodalmi szakköröket hoztak létre, melyekben nagyszámú érdeklődő vesz részt. Ezzel egyidőben megkezdte m u n k á j á t a tánc- és színjátszócsoport is.
— A Szegedi Bábszínház október *
2-án az „Argírus királyfi" című mese- játékkal nyitotta meg kapuit. Bemu- tatásra kerülnek még az idén a „Ki- nizsi Pál kalandjai", „Csilicsala cso- dái", „Csalavári Csalavér", „Kék ma- dár", „Ezüst furulya", „Csodálatos narancsok" című darabok.
— Tápén, a Juhász Gyula műve-*
lődési otthonban rendezték meg Do- rogi Imre szegedi festőművész leg- ú j a b b kiállítását. A képeken a régi tápéi gyékényszövők, a mai fiatalok vidám élete és a Tisza tájai elevened- nek fel.
— A Petőfi-telepi Tömörkény mű-* velődési Otthonban Oltvai Ferenc, a Hazafias Népfront-bizottság tagja be- vezetőjével magnetofonról mutatták be Paul Robeson sikeres szegedi hangver- senyét.
— Baghy Gyula, az Országos Eszpe-•
rantó Tanács elnöke a Szegedi Eszpe- rantó Egyesület meghívására Szegedre látogatott, és a szakszervezetek szék- házában érdekes előadást tartott az eszperantó nyelvű irodalomról.
— A Szakszervezeti Világszövetség *
megalakulásának 15. évfordulója alkal- mából aktívaülést tartottak Szegeden.
Az előadó Tóth Anna, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára volt.
*
— Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban október 9-én nyi- totta meg az őszi tárlatot Pogány ö . Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója.
— A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat október elején csillagászati hetet rendezett. „Fantázia és valóság az űrhajózásban" címmel dr. Kulin György, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója tartotta az első előadást, majd ezt követően „Séta a Holdon"
címmel dr. Kunfalvi András, „A XX.
század csillagászata" cimmel pedig Gauser Károly tartott előadást.
' *
— A MEDOSZ Csongrád megyei bizottsága meghívására a derekegyhá- zai állami gazdaságba utazott Vincze András szegedi festőművész. Az ott készülő képekből kiállítás nyílik majd Hódmezővásárhelyen és Szegeden. *
— A Szegedi Petőfi Sándor Műve- lődési Otthonban — a szegedi MAV
„Hazánk" Munkáskórus meghívásóra
— nagy sikerrel vendégszerepelt a szé- kesfehérvári vasutas énekkar. A mű- sort a szegedi énekkar nyitotta meg, m a j d a vendégkórus adta elő műsorát.
Befejezésül a két kórus együttesen lépett a színpadra, és adott elő dara- bokat.
— A Központi Egyetem aulájában színvonalas hangversenyt adott a leip- zigl Kari Marx Tudományegyetem akadémiai szimfonikus zenekara. A műsoron Hfindel, Otmar Gester, Hacsa- turján és Beethoven műveket mutat- tak be Horst Fürster vezényletével.
*
A Szegedi Nemzeti Színházban szep- tember 26-án nagy sikerrel vendégsze- repelt Vico Torriani dzsessz-dalénekes.
Vico Torriani mellett fellépett a Kör- mendy-tánczenekar, Kovács Erzsi, Hollós nona, s ó s Szabó Edit. Konfe- rált Tamási Eszter.
• *
— AZ MSZMP székházának dísz- termében emlékestet rendeztek Ku- kovetz Nana, a Tanácsköztársaság alatt mártírhalált halt szegedi festőművész- nő születésének 75. évfordulója alkal- mából. Előadást Szelesi Zoltán művé- szettörténész tartott, melyhez Varga János, Vlasics Károly és Mison Gusz- táv is hozzászóltak. A műsorban fel- lépett a Szakszervezetek Altalános Munkás Dalköre, melyet Mihólka György vezetett.
I
, . . és Szili Jóska izgal- JCfrOaescinaris
mas megbízást kapott.Éjjel tele kellett ragasztani nyalókával a várost. Mindenféle fölírás volt azokon: - K i a fasisztákkal a munkástanácsokból!* "A Kádár-kormány és a nép egyet akar!* — sokszínű papírokon, rajzokkal illusztrálva.
S roppant izgalmasnak ígérkezett az egész, olyannak, mint a régi pártmunka, amit ők már csak a regényekből ismertek. Akkor már régen másfajta szövegek divatja járt.
Kétes alakok surrantak az estében, mert a békés embert házhoz szögezte a kijárási tilalom. Híre járt nagy, lopásoknak, és va- lamitől mindenki félt. Fütyült a novemberi szél, eső szemezett, s a fiúkon boldog iz- galom vett erőt. Hogyisne! Annyi unalmas gyűlésezés és értekezlet után végre valami komoly dolgot is csinálhattak. Különben roppant egyszerű volt az egész. Telerakták nyalókával minden zsebüket, s indulni akar- tak, mikor az egyik elvtárs rájuk szólt: — Aztán mivel ragasztjátok föl?
— Azért nyálóka, hogy nyaljuk, nem?
— Nem lesz az jó, gyerekek. Itt a szi- vacs, majd mindjárt hozok egy pikszist.
abba vizet tegyetek.
— Minek az, Bandi bácsi?
— Kell az, na. Csináltam én eleget. Ötös párttag vagyok.
— Apám is negyvenötben lépett be — mondta Andris, és elnevette magát. — Én nem jövök számításba, mert akkor voltam kilenc éves.
Bandi bácsi mosolygott a bajusza alatt.
— Hát igen. De én nem negyvenötben lép- tem be.
Jóska szeme elkerekült: — Harmincöt óta párttag! Ez igen.
Az öreg nevetve ment a bádogedényért, félig vízzel tele hozta, és búcsúzóul oda- morogta: — Én kilencszázötben léptem be, mikor téged meg se terveztek, fiam, de nem szeretem, ha a koromat juttatják eszembe.
Besötétedett már, mikor egymást előzve leszaladtak a lépcsőn. Kint kifújták ma- gukat, Jóska meg morgott. — Biztos berá- gott. Honnan tudjam en, mikor lépett be?
Sose mondta.
— Nem mindenki hőzöng ám. Vannak még szerény emberek is.
— Jópofa vagy. Inkább kenjünk ide a fára egyet!
— Remek. Csak könnyű letépni. Fölper- dül a sarka.
— Majd jobban ragad a falon. Hanem hallodf tényleg rohadt rossz ez az enyv.
— Még jó, hogy itt a szivacs.
— Nyugi, öregem, van itt ész. Én is hoz- ni akartam, csak elfelejtettem. Megfeled- keztem róla.
— Az eszedről vagy a szivacsról?
— Miért?
— Mert remélem, az eszed azért itt van.
Andris fölnézett a csillagtalan égre, és
felnyögött. ,
M A L Ó H A
— Ez hiányzik nekem. Nem elég az el- lenforradalom, még a vicceidet is hallgat- hatom. Esküszöm, neked van a legrosszabb humorod egész Európában.
— Ne szerénykedj. Ebben az egy dolog- ban méltó társam vagy.
— Kedves féleszű barátom! Nagyon kér- lek, szüntesd meg úgynevezett vicceid zá- porát, mert négy éve unom őket. Inkább azt a szemetet vakarnád le. Eleget díszelgett már — mutatott egy ellenforradalmat di- csőítő falragaszra.
— Nyugi. Leragasztom.
Elállt az eső. Valahol a Tisza fölött fel- szakadt a felhő, és az ég rongyos kendő- jén átnéztek a csillagok. A város bénul- tan aludt. Villany sehol se égett, a redő- nyök lehúzva, kétszer fordult a zárakban a kulcs. A fiúk lépte kongott, ahogy el- csendesedve mentek az üres utcákon. Meg- álltak a kerítések tövében, a szürke falak mellett, s ragasztották a röpcédulákat. Bor- zongatta őket a szél, összebbhúzták magu- kon a kabátot. Az egyik utcában szembe- jött valaki. Nagy darab férfi, tolta a ke- rékpárját, s megállt mellettük. Andris a zsebébe nyúlt, megmarkolta a bokszért, de a férfi csak megnézte, mit ragasztanak, szót se szólt, továbbment, mint aki idegen bolygóról érkezett, és semmi köze a világ dolgaihoz. A fiúk utánanéztek, berregett a dinamó, és sárga fényt rajzolt a lámpa.
Aztán újra maguk maradtak. Jóska mo- solygott.
— Beijedtél?
— Ugyan, mitől?
— Ne pózolj. Bennem megállt az ütő, amikor bámult ránk. Te is a bokszerért nyúltál, nem?
— De igen. Fene tudja, ki kicsoda. Még verekedhetünk is ma.
— Félsz?
— Az túlzás. Szorongok. Ilyet azért sose csináltunk még. Szokatlan.
— Hát igen. Könnyebb a gyűlésen nagy- nak lenni. Nekem direkt tetszik ez a rumli.
— Te bolond vagy, fiam. Jobb az ilyet elkerülni. De ha már így történt, az em- ber tegye meg a magáét, nem igaz?
— Meglátod, nemsokára elindul az élet.
Csak elkezdeni nehéz...
A Tisza felől géppisztolyropogást hozott a szél. Kire lőtt, kicsoda, miért, nem le- hetett tudni. Tele volt fegyverrel a vá- ros, és voltak, akik azzal szórakoztak, hogy szétlőtték az emberek álmát.
— Andris! Tudod, kié ez az ablak?
— Nem.
— Haller profé.
Andris szeme elkerekült. Nézte a félig becsukott táblákat. Alacsony ház, belül biz- tosan virágoskert van törpével. A szoba sötét, alszanak. Mintha a szuszogásukat is hallaná.
— A fene egye meg a vén bajkeverőt!
Az ilyenek csinálták az egészet.
— Nyaljunk ide egyet! Olyat, hogy meg- védjük a nép hatalmát — nehogy elbízza magát.
— Ne a falra, te okos. Ide az ablakra.
Minek elnökölt a MEFESZ-gyűléseken' Kellett neki pofázni az ifjúság forradalmi szelleméről?
Hátrább léptek, úgy nézték a művüket.
Az ablakon ott piroslott a bélyeg.
— Nem jó. így aszimmetrikus: közép- re kellett volna. Na, még egyet.
Megkoccant az ablak a könnyű nyomástól.
Már két cédula világított rajta.
— Kellett neki tüntetést vezetni? Kap még egyet ide föl.
— Nézd csak: "Le az ellenforradalmárok- kal!* Ez épp róla szól. Es újra koppant az ablak. Bent mintha mocorgott volna valaki.
Aztán újra csend lett.
Hallottad? Biztosan fölébredt.
— Annyi baj legyen. Legalább tudja, ki- től kapta a dekorációt. De nem jön ez ki.
Eleget uszított. Most csendben van, lapul.
Légy nyugodt, nem mer kijönni. Pedig éb- ren van, érzem. Juszt is idenyalok még egyet.
— Ez már pazarlás.
— Ne viccelj! Csak annyit ragasztok föl, ahány évi börtönt kívánok neki.
— Akkor tele lesz az ablak.
Andris szeme fölcsillant.
— Te, az lenne szép. Gondold el, kisüt a nap, fölkelnek az emberek, és azt mond- ják: "Ejnye, de gyönyörű egy ablak, ilyet még nem is láttam.* Csupa szín az egész, talán itt sütött föl a szivárvány? Esetleg összetévesztik a Szépművészeti Múzeum- mal, az öreg meg kiállhat tányérozni. No, ide egy nagy gólt a bal vinklibe!
— Andris, művész vagy. Remek az össz- hatás.
— Ugye? Emlékszel, mit mondott? "Ide- je, hogy friss szél fújjon, negyvennyolc óta úgyis nagy itt a kanászszag.* Nesze egy
"kanászszag*!
— öregem, ez nem igazság. Az alsó sa- roknak semmi se jut. Ne légy részrehajló!
— Kap oda is, ne félj. No, még ezt a sárgát. Kár, hogy sötét van, nem érvénye- sülnek a színek.
— Reggelig lekaparják ezek...
Andris a szájába harapott. Érezte, ho- gyan hatalmasodik el benne valami meg- nevezhetetlen, torkot szorító gyűlölet. Mint- ha ez az ablak tehetett volna mindenről, amit hetek óta emésztő dühvel nézett vé- gig, de tehetetlen volt ellene. Mintha az ablak tehetett volna az ellenforradalom- ról, arról, hogy öt kiutálták az egyetem- ről, hogy félnie kellett valami névtelen amőba-szörnyűségtől, hogy Pesten embere- ket húztak lámpavasra, hogy állt az élet, szünetelt a tanítás, mindenről, mindenről az ablak tehetett. Tompán fénylett az üveg az éjszakai sötétben...
— Lekaparják? Ezt ugyan soha. Még egyet. JVo még... No még egyet... No még... Ezt le nem veszik innen többet!
Nem lehet eltüntetni Ez itt marad. Az anyja úristenit!
Andris vad haraggal ragasztotta föl egyik nyalókát a másik után. Már tele volt az üvegtábla, ki se látszott a sok papír alól.
De egyre rakta föl a színeket, mint vala- mi őrült festő, aki apokaliptikus álmát má- zolja a vászonra. Bent már biztosan föl- riadtak az ablaktáblák koccanására. Vil- lanyt mégse gyújtottak, talán papucs óvatos lépése csosszant néha. Üjra ropogott a Ti- sza partján a gépfegyver. Jóska csak állt, kezében a bádogdobozzal, s néztey Andris hogyan tölti ki mérgét az ártatlan ablakon.
Mikor már két rétegben kezdte ragasztani, akkor megfogta a karját:
— Elég lesz, Andris. Máshová is kell Kovács Andris szinte beleizzadt, de dia- dalmasan nézte a művét.
— Ez kész. Ugye, helyes dolog lesz, ha be is köpök az ablakon? Biztosan itt hall- gatódzik, hátha eltalálom.
— Ne bomolj, disznóságot nem kell csi- nálni.
— ök finomabbak voltak?
— Ne vacakolj, úgy viselkedsz, mint va- lami anarchista. Próbálj komolyabb lenni.
— Ha tudnád, milyen komolyat köpnék!
No, mindegy. Lemondok róla. Hanem ez szép lett, ugye?
— Gyönyörű. Remélem, hagytál még más- hova is; nagy a. város. Majd délfelé meg- nézzük, le merik-e súrolni. Gyerünk!
— Megyünk már, te szalonforradalmár.
Csak tudnám, ébren van, vagy alszik?
— Lehet, hogy nem is az ő szobája.
— Hű, ez eszembe se jutott. Rakjunk a többire is.
— Dehogy rakunk. Kell az még. Gyere, komám!
Elindultak. Még tíz lépést se tehettek, mikor a szobában fölgyulladt ét villany.
Andris lehajolt, és könyörögve nézett ba- rátjára.
— ö áz! Jóska, ne haragudj rám! Én egy rongy anarchista vagyok.
Süvöltve repült a kő, tompán reccsent szét az ablaktábla. Kialudt a villany.
Jóska méregette a távolságot, aztán el- nevette magát.
— Jó dobás volt.
A falusi kulturális munka jövője
A felszabadulás óta eltelt időben
A a falusi kulturális m u n k a min- dig az érdeklődés homlokterében állt. Kulturális forradalmunk vonzkörébe bekapcsoltuk a falut és
— itt, Csongrád megyében — több-kevesebb sikerrel a tanyavi- lágot is. Bevezettük a villanyt, el- juttattuk a rádiót, művelődési ott- honokat építettünk, ú j filmszínhá- zakat nyitottunk meg, könyvtárak kezdték meg működésüket — egy- szóval, az elmúlt tizenöt esztendő során ugrásszerűen megnövekedett a falusi kulturális m u n k a meny- nyisége, minősége és jelentősége.
A falu- és tanyavilágot kiemeltük a kulturális elmaradottságból, év- tizedes, sőt évszázados mulasztá- sokat pótoltunk. Az országban egy- millió falusi rádió-előfizető van.
Csongrád megyében az 1959/60-as kulturális évadban a falvakban és a tanyavilágban 2156 ismeretter- jesztő előadást tartottak 114 207 hallgató előtt. (Az összes ismeret- terjesztő előadásoknak mintegy k é t h a r m a d á t falun tartották meg.) A falusi kulturális m u n k a nem a
"Piros bugyelláris* és társai szín- vonalán mozog m á r itt, Csongrád megyében sem.
Az elmúlt évek tapasztalatai azt m u t a t j á k , hogy kulturális szerve- ink derekas m u n k á t végeztek, és az eredményekért minden dicsére- tet megérdemelnek. De amikor ezt megállapítjuk, azt is le kell szö- geznünk, hogy az eddigi sikerek és eredmények ellenére a falusi kulturális m u n k á t ú j alapokra kell helyeznünk. Eddig lényegében azokra a falvakra alapoztuk m u n - kánkat, melyekben egyénileg dol- gozó parasztok éltek; ehhez a hely- zethez szabtuk célkitűzéseinket, és ez határozta meg m u n k á n k tartal- m á t és körülményeit is. A kispa- raszti gazdaságok f a l u j a azonban részben m á r a m ú l t é a mi me- gyénkben is, és az elkövetkezendő években még inkább azzá lesz, mi- helyst a ma még egyénileg dolgozó parasztok is a közös gazdálkodás ú t j á t választják. A falu szocialista falu lesz, és a kulturális m u n k a eddigi módszerei az ú j helyzetben m á r alig vagy egyáltalán nem al- kalmasak az ú j célkitűzések sike- res megvalósítására.
Mit m u t a t n a k az eddigi tapasz- talatok? Azokban a községekben, ahol a lakosság egésze nagyüzemi gazdálkodást folytat, megnőtt a művelődési kedv, a tanulásvágy, látogatottabbak a színház- és f i l m - előadások, a dolgozók iskolájának esti és levelező tagozatai, nagyobb az érdeklődés az ismeretterjesztő előadások, előadás-sorozatok iránt.
Bebizonyosodott, hogy a szövetke- zetben dolgozó parasztok tanulni akarnak, többet a k a r n a k tudni, meg szeretnének ismerkedni a me-
zőgazdaság tudományával, a kor- szerű agrotechnikai módszerekkel.
Az elmúlt évek gyakorlata azt mutatta, hogy az egyéni parasztság i n k á b b passzív befogadója a kul- túrának, — a szövetkezeti paraszt- ság viszont a k u l t ú r a aktív fej- lesztőjévé válik, közéleti s ezzel együtt kulturális szerepe is hihe- tetlen mértékben megnövekedik.
Ezek a külső körülmények. De a falusi kulturális m u n k a ű j ala- pokra helyezésének van egy 'belső szükségszerűsége is. Az MSZMP VII. kongresszusán m i n d a Köz- ponti Bizottság referátumában, mind a felszólalásokban sok szó esett arról, hogy a gazdasági fejlő- dés meggyorsult ütemével nem tart lépést az emberek t u d a t á n a k f e j - lődése, és ez az elmaradás előbb- utóbb a fejlődés kerékkötője lehel.
Különösen igaz ez a dolgozó pa- rasztság vonatkozásában. Mert az- zal, hogy az eddig egyénileg dol- gozó paraszt szövetkezeti tag lett, még nem vált egyidejűleg szocia- lista emberré; tudata, gondolkodá- sa, világnézete nem idomul egy- szeriben az új, megváltozott szo- cialista körülményekhez. Fokozott jelentőségre emelkedik tehát a fa- lusi kulturális munka, hiszen azt az ellentmondást, mely a mező- gazdaság termelési viszonyaiban történt ugrásszerű fejlődés és a lényegében még most is "kispar- cellás* jellegű paraszti tudat el- maradottsága között van, a kul- turális nevelőmunkával lehet és kell feloldanunk.
M i n d e z a gyakorlatban azt jelenti, hogy a falusi kulturális m u n - k á n a k a párt- és állami m u n k a szerves részévé kell válnia. Sajnos, itt még sok a tennivalónk. Me- gyénkben jelenleg az a helyzet, hogy — egy-két dicséretes példá- tól, így a szegedi járás példájától eltekintve — párt- és tanácsszer- veink (a járási vezetőktől egészen a községi vezetőkig), p á r t m u n k á s a - ink és államigazgatási szakembere- i n k a kulturális m u n k á n a k nem szentelnek akkora figyelmet, mint a m e k k o r á t az megérdemel. Pedig azzal a szemlélettel, mely szerint a falusi kulturális feladatok meg- oldása, a párthatározatok gyakor- lati megvalósítása mellékes teendő, szakítanunk kell. Járási és falusi pártmunkásainknak, tanácsi veze- tőinknek meg kell érteniük, hogy nagy gazdasagi és politikai célki- tűzéseinket az emberek tudatának, világnézetének, gondolkodásának megváltoztatása nélkül nem t u d j u k megvalósítani. Meg kell cáfolnunk azt a — sajnos, n a p j a i n k b a n is nem egyszer hangoztatott — hibás nézetet, hogy "először építsük fel a szocializmust, és m a j d aztán rá-
érünk a kultúrával foglalkozni*.
Meg kell magyaráznunk az embe- reknek, hogy a szocialista ipar, mezőgazdaság és kultúra létrejötte és fejlődése egymástól elválaszt- hatatlan, hogy a kultúra fejlődését n e m lehet "kikapcsolni* az egye- temes szocialista fejlődés folyama- tából.
Továbbmenve: ha a falusi kul- turális m u n k a jövőjéről beszélünk, szólnunk kell a kialakulóban lé- vő, ú j falusi értelmiségről is. Ez a mai falusi értelmiség létszámában, jelentőségében erősen megnöve- kedett, és fontos szerepet kap a falu szocialista átalakulásában, gazdasági és kulturális fejlődésé- ben. A falun élő értelmiségre úgy kell tekintenünk, mint nélkülözhe- tetlen segítőtársra. S ha a falun dolgozó értelmiségiek megítélésé- ben ma még nincs is minden egé- szen rendjén, szívós politikai fel- világosító munkával el kell ér- nünk, hogy a falun élő és dolgozó értelmiségiek is megkapják azt a bizalmat és megbecsülést, amit magatartásukkal, helytállásukkal, szakértelmükkel és m u n k á j u k k a l kiérdemeltek. Hiszen — például — az iskolaigazgató éppúgy a falu vezetőinek sorába tartozik, m i n t a párttitkár, a tanácselnök, a tsz-el- nök. Ha a falusi értelmiség meg- becsülése általánossá válik, a helyi kulturális m u n k a biztos alapra épülhet, és n e m lesz hiánya szak- értőkben, társadalmi aktivistákban.
A jelenlegi helyzetet vizsgálva
— és ez a vizsgálódás m á r össze- függ a jövő terveinek és módsze- reinek kialakításával — megálla- píthatjuk, hogy ma m á r mindegyik szerv, kulturális és- tömegszerve- zet elsőrendű feladatának t a r t j a a falusi kulturális munkát, de a kü- lönböző szervek közötti együttmű- ködés hiánya sok esetben "túlszer- vezést*, anarchiát eredményez. Mű- ködik ugyan a megyei és — járá- sonként — a járási úgynevezett koordinációs bizottság, melynek feladata volna a falusi kulturális m u n k á t szervező és irányító szer- vek tevékenységének, terveinek és célkitűzéseinek összehangolása, de sokszor e bizottság sem t u d j a út- ját állni a túlszervezésnek, az ir- reális terveknek. Ezért fordulha- tott elő például Sándorfalván és Mindszenten, hogy a különböző szervek annyi rendezvény és elő- a d á s megtartását tervezték, hogy
— a számot n e m is m e r j ü k ideírni
— jutott volna belőlük minden n a p r a egy, néha kettő, néha még három is. A jövőben ilyen esetnek nem szabad előfordulnia. I n k á b b a d j u n k kevesebbet, d e amit adunk, az magvas, színvonalas legyen. A falusi kultúrában sincs helye a számszerűséget és százalékokat
hajhászó, bürokratikus m a x i m a - iizmusnak.
Dendet kell teremtenünk a ren-
" delkezésre álló, kulturális célo- kat szolgáló pénzösszegek felhasz- nálását illetően is. A pillanatnyi gyakorlat szerint a különböző szer- vek és intézmények egymástól füg- getlenül — és a kulturális m u n k a előtt álló legfontosabb közös fel- adatok figyelembevétele nélkül — költik e l - a rendelkezésükre álló pénzt. A jövő feladata, hogy meg- találjuk a módot a jelenleg elfor- gácsolódó pénzösszegek közös fel- használására úgy, hogy a valóban legfontosabb falusi kulturális fel- adatok megvalósításához teremtsük meg ezzel a pénzügyi alapot.
Mindez, amit elmondottunk, az ú j módszerű falusi kulturális m u n - ka gyakorlati megvalósulásának és sikerének előfeltétele. Milyen vál- tozások szükségesek még ahhoz, hogy eredményesen dolgozhas- sunk?
Az új, szocialista falu gazdája a termelőszövetkezet. A szövetkeze- tek munkájától, az ott dolgozók te- vékenységétől függ a jövőben a fa- lu élete, felvirágzása és fejlődése. S ahogy a termelőszövetkezetek las- san f a l u j u k politikai, gazdasági éle- tének gazdái, irányítói lesznek, épp- úgy gazdáivá és irányítóivá kell válniok a kultúrának, a falu kultu- rális életének is. Célszerű tehát, hogy a soron következő kulturális évadban néhány falusi művelődési otthont — egyelőre kísérletképpen
— á t a d j u n k a helyi termelőszövet- kezeteknek. Ezeknek az i m m á r ter- melőszövetkezeti — egyben falusi
— művelődési otthonoknak a m ű - ködése példát, módszert, tapaszta- latot szolgáltatna a kezdeményezés elterjesztéséhez, általánossá tételé- hez. Van a megyében jó néhány olyan gazdaságilag s szervezetileg egyaránt erős termelőszövetkeze- tünk, melynek tagsága meg t u d n á oldani a művelődési otthon irá- nyításának, a kulturális m u n k a megszervezésének és vezetésének problémáit. S ha felvetődött az a terv, hogy járásonként hozzunk létre néhány jelentős — m u n k á j á - ban példamutató — kulturális centrumot, a k k o r miért n e lehet- nének éppen ezek a termelőszövet- kezeti művelődési otthonok a kör- zet kulturális életének centrumai?
Tulajdonképpen az átalakulás ú t - ját kész'tjük elő azzal, hogy pél- dát és biztatást adunk e kísérlet- tel a többiek számára. S amikor bebizonyosodott — például egé-
szen közvetlen tanulsággal a szen- tesi járásban —, hogy a megnöve- kedett jelentőségű kulturális m u n - ka milyen nagy segítőerő volt a mezőgazdaság szocialista átalakí- tásában, akkor egyúttal m e g k a p - t u k e sikerrel a biztatást a r r a is, hogy a kulturális m u n k á n a k lehet és van is komoly f u n k c i ó j a az újonnan alakult termelőszövetke- zetek megszilárdításában, erősíté- sében, fejlődésük elősegítésében.
Nyilvánvaló gazdasági—politikai
—kulturális összefüggések ezek, melyeket egyetlen esetben s e m szabad figyelmen kívül hagynunk.
Az, hogy Csongrád megyében a járási pártbizottságok és a járási tanácsok végrehajtó bizottságai a közeljövőben megvizsgálják a fa- lusi kulturális m u n k a jelenlegi helyzetét, és megtárgyalják a r á - juk háruló feladatokat, továbbá, hogy még ebben az évben a falu- si tanácsok és a helyi pártszerve- zetek is foglalkoznak községük kulturális életének problémáival, végül, hogy jövő é v f e b r u á r j á b a n a megyei tanács végrehajtóbizott- sága felméri az idei kulturális é v a d addigi tapasztalatait, és meghatá- rozza m a j d a falusi kulturális m u n k a fejlődését, irányát, további menetét, mindez m á r a r r a utal, hogy a m i n d i n k á b b ú j alapokra helyeződő falusi kulturális m u n k a m e g k a p j a végre azt a jelentőséget és megbecsülést, ami eddig hiány- zott, a segítséggel, az összefogás- sal, a jó tanácsokkal e g y ü t t Hi- szen a cél — az ú j szocialista falu kulturális a r c á n a k kiformálása, a kulturális m u n k a aktív felhaszná- lása a falu fejlődésének elősegíté- sére — megérdemli az előtérbe á l - lítást, a fokozott jelentőségre eme- l é s t Mert idő, pénz, energia, m i n - den befektetés busásan megtérül:
a szocialista falu olyan nagy sze- repet fog kapni országunk életé- ben, hogy fejlődése során -vissza- fizet* m i n d e n t kamatostól, gazda- sági, politikai, kulturális és t á r s a - dalmi tekintetben egyaránt.
(pz) Cikkünk a Hódmezővásárhelyen megtartott kultúraktíva-értckezlet r e f e r á t u m a és v i t á j a alapján író- d o t t Azzal a kéréssel fordulunk olvasóinkhoz, kapcsolódjanak be a vitába, s a falusi kulturális m u n - ka során szerzett tapasztalataikat írják meg szerkesztőségünknek. A beérkezett hozzászólások egy r é - szét közölni fogjuk.
S I H A I M I H Á L Y : BORBÉLY G Á B O R :
t í t t t o m Ú A a l í
ÖU o em &
ímhol kék szellők hűse alá tüzelnek lángcsúcsú virágok ímhol tömötten-mély temetők forgatják magukban az átkot ímhol sötétet kontyol az éj aranyló hajfonatokra ímhol átüt a gyász szövetén a bőr menyasszonyi csokra ímhol gyermeket ringat az agg és aggot gúnyol a gyermek ímhol hó-tollut borzol a táj világ lehelete dermed ímhol alázat-arccal a gond az úrnak-szép imazsámoly ímhol a fegyver a vég dühe amely ropogva leszámol ímhol friss csillag húzza magát mint országutat az égen ímhol megbotlik a szent barom s az idő sír vén faekékben ímhol a roggyant-lábúak is rohanni rohanni akarnak ímhol a megkarcolt ragyogás tövében valaki jajgat ímhol az Egység szól mosolyog ahogy az erősek szoktak ímhol a rokkant Pénzpalotán szégyellett bűnt aranyoznak ímhol fehéren izzik a lány jövendő gyermeked anyja ímhol a hirosimai Rém Szörnyeteg eljöttét ugatja ímhol gyilkolnak ünnepen is hörpölvén krisztusi kelyhet ímhol fölzeng a munkanapok békéjét megszenteljed ímhol a hév a mi melegünk dől orrlikain a nyárnak ímhol mezítelen álmaink jövőnkkel egy ágyban hálnak ímhol a vér a mi ereink a mi szívünk a mi testünk ímhol az Eszme a vasvörös amelytől áttüzesedtünk
ember
Nyolcvanhat éves, fákat olt, kezében kése villan,
egy levél ősz hajára száll pihenni, fehér és zöld színek, egymáshoz illők, akár e munka hozzá. Nemes gyümölcsöt olt, rózsát szemez, fürge kezéből ág szökik, barackkal megrakott, kertek köszöntik, visszaint, egy percig áll, s továbbsiet, nyújtózó barna rügy várja s karcsú ág. Nyolcvanhat éves.
Gfílc
Ami világos bennem,
ami érett gyümölcshöz hasonló, futó vízhez, csillogó tükörhöz, ami bennem a nem-feledés, az álmatlanság és az álom, a felébredés gyönyöre reggel, a szeretet és a szerelem te vagy.
Hiába futottál előlem, utolértelek,
s már egy éve őrizlek a szememben.
W-émeth Cf-Jtruie, :
A F E L F E D E Z Ő K BÁTOR KÍVÁNCSISÁGA
Kronstadt előtt az ú j kor hajnalán toajó ringott felfűtve ú t r a készen
A8 y ú j a dördült s a h a j n a l felhasadt b most ú j r a ím a kéklő nagy vízen u j acéltest ring a felfénylő napsütésben Kazánja fűlik Benne ú j tűz ég
Kem l'romcthcüsz rabolta égből ezt
"V V 0' t ez Titkos tudomány A minden testet alkotó atom ívorunk feltépte börtönét Kirobbant
a palackba zárt pusztító szellem Am az ú j kor fia féket vetett s betörte Nem isten többé és nem is varázslat Az ember szolgája lett Hajót taszít a messzi jégmezőknek Ü j és merész romantikát teremt az elnyűtt s elvesztett holdvilágos é j helyett Benne Verne fantáziája forr s h a j t j a a föld fordulópontja felé széttörve tél s közöny konok jegét
i
~ hetedszer rendezték r J m n u i r m eg Hódmezővásárhe- lyen a Tornyai J á n o s M ú z e u m ki- állítási termeiben a hagyományos- sá v á l t őszi tárlatot, mely jelen- tős eseménye n e m c s a k a helyi, ha- n e m az egész m a g y a r képzőművé- szeti életnek is.
H a g y o m á n y t m o n d t u n k — és e n - n e k a szónak történeti hangzása van, ez a szó kötelez. H a visszapil- l a n t u n k az elmúlt é v e k történeté- re, m e g á l l a p í t h a t j u k , hogy az egy- k o r indult kezdeményezés, mely a későbbiekben a Vásárhelyi Őszi T á r l a t rendszeres megrendezését eredményezte, helyesnek, célszerű- n e k bizonyult, kiállta az idő pró- b á j á t , s az e l m ú l t esztendőkben m e g m u t a t k o z o t t gyakorlati, m ű v é - szeti—esztétikai, politikai és tör- m c g k u l t u r á l i s haszna is.
Ezen a tárlatox. azok a m ű v é - szek vesznek részt, a k i k szeretik, é s alkotásaik t é m á j á u l v á l a s z t j á k a z Alföldet, a t á j a t , az itt élő, dol- gozó, alkotó embert, a k i k m a g u - k é n a k v a l l j á k ezt a vidéket, az itt zsongó, forrongó, n a p r ó l n a p r a változó élettel együtt. A kiállító művészek egy része itt él az Al- földön — legtöbbjük Hódmezővá- sárhelyen —, m á s i k részük pedig s ű r ű n , rendszeresen ellátogat ide, s az itt eltöltött idő m e g r a g a d ó művészi alkotásokban gyümölcsö- zik.
A t á r l a t o n szereplő kiállító m ű - vészek m i n d e g y i k e a m a g a mód- j á n a m a m á r m i n d többet és töb- b e t emlegetett "alföldi művészet*
"zászlóhordozója*, é s m a g á é n a k v a l l j a a nagy elődök — T o r - nyai, Koszta, Rudnay, E n d r e stb.
— művészi örökségét, számol vele, é s k i i n d u l ó p o n t n a k tekinti. Közös v o n á s b e n n ü k és T o r n y a i é k b a n a t á j , a n é p szeretete é s a realitások iránti fokozott érzék, érzékenység.
E művészi g á r d a Tornyaiéktól s z á r m a z t a t j a magát, d e a z alap, a m e l y e n áll, m á r a m a t á r s a d a l - ma, s kifejezési eszköze a m o d e r n formanyelv. S ahogy — az elődök- höz képest — megváltozott m o n - d a n i v a l ó j a , hasonlóképpen m á s lett kompozíciós készsége, látás- m ó d j a , alakábrázolása, színkultú- r á j a : a szocialista realizmus felé halad.
Ez a z út azonban n e m volt egy- szerű és zökkenőmentes. H a visz- s z a p i l l a n t u n k a z e l m ú l t évekre, lát- h a t j u k , hogy a fejlődés t e r h e s volt a s e m a t i z m u s egykori kinövéseivel is, a polgári művészeti irányok h a t á s á t m u t a t ó "modern«, h a úgy tetszik, "neoprimitivista* kísérle- t e k k e l is. Az elmúlt évben a z u t ó b b i h a t á s m á r kezdett m e g m e - r e v e d n i é s nyomasztóvá válni. A VI. őszi T á r l a t k é p a n y a g á n a k egy jelentős része a valóságtól m á r - m á r elszakadó f o r m a i kísérletezés- r ő l tanúskodott. A " m o d e r n * f o r - mavilágon itt is, ott is á t ü t ö t t a m i v i l á g u n k t ó l idegen t a r t a l o m — a m á r - m á r letűnőben lévő paraszt) v i l á g jegyeinek nosztalgikus á b r á - zolása, e g y f a j t a sajátos, d e k a d e n s m é l a b ú , lefojtottság é s m e g r e k e d t - ség, a kedv, a z é l e t ö r ö m hiánya.
Indokolt és reális volt a z a k k o r i bírálat, mely a m i világunk szép- ségeit, a m u n k a ö r ö m é t és v a r á - zsát, a m u n k á s hétköznapok m e - leg hangulatát, az új, megváltozott
A VII. • • rr
TOásA^ktLyi Öszi fáidat
é s változó szocialista élet m e g r a - gadó, művészi e r e j ű ábrázolását k é r t e számon képzőművészeinktől.
I ™ é s visszatetsző dolog lenne az ez évi tárlaton ta- pasztalt változást, fejlődést csupán e bírálatok j a v á r a írni. S h a volt is részük benne, h a hozzá is segí- tették a művészeket a tanulságok levonásához, a legdöntőbb mégis az volt, hogy az a l k o t ó k egy je- lentős része az üzemekben, állami gazdaságokban é s termelőszövet- kezetekben szerzett élményeik fel- dolgozásával keresték é s t a l á l t á k m e g a k i b o n t a k o z á s ú t j á t . A r r a , hogy egy-egy képzőművész sokszor
ellátogatott ipari é s mezőgazdasági üzemeinkbe, m á r az elmúlt é v e k - ben is a k a d t példa bőven. De — é s úgy érezzük, ez a legfontosabb
— most n é h á n y a n közülük m i n d - azt, a m i t láttak, tapasztaltak, n e m a "kívülálló*, n e m a "szemlélődő*, h a n e m a szocializmust építő e m b e r szemével nézték, n e m csak egyet- értettek vele, h a n e m igyekeztek világnézetileg—érzelmileg azo- nosulni is mindazzal, amit tapasz- taltak.
Innen ered, hogy a t á r l a t o n kiállí- tott m ű v e k kö- zött n e m egy olyan a k a d , mely nemcsak a m ű -
vészi megformáltság, h a n e m az érzelmi hitvallás e r e j é v e l is h a t a szemlélőre. Vegyük p é l d á n a k Füstös Zoltán »Patronálók« című képét. V a j o n az a változás, mely a m i n d e d d i g hagyományos eszkö- zökkel dolgozó művészt a r r a kész- tette, hogy új, "korszerű* festői vi- lágot alakítson ki, nincs összefüg- gésben azzal, hogy egyidejűleg ér- deklődése is a "korszerű* — te- h á t az épülő szocializmus világát
megjelenítő — t é m á k f e l é f o r d u l t ?
SZALAY FERENC: ÉLET
FÜSTÖS ZOLTÁN : PATRONÁLÓK KOHÁN CYÖRCY: ARATÓLÁNY
— A Zeneművészeti Szakiskola hangversenytermében tartotta meg az Országos Filharmónia Maria Grinberg szovjet zongoraművésznő koncert-est- jét. A művésznő Bach, Sosztakovics és Chopin müveiből adott elő.
*
— A Magyarországon tartózkodó Jan Kloboucnik és Vlastimil Skoludy cseh- szlovák írók október 7-én Szegedre látogattak, és az újságíró-klubban megbeszélést tartottak a szegedi írók- kal.
*
— A drezdai képtár 400. évfordu- lója ünnepségének Jelszava: „A feje- delmi képtártól a nép szocialista mű- velődési otthonáig." A drezdai képtár műkincseinek egy részét a szovjet hadsereg katonái és tisztjei mentették meg a pusztulástól.
— A drezdai Ifjúsági Szinház októ- beri műsorán két ősbemutató szerepelt.
Az egyik: Jan Otoenasek. cseh szerző
„Romeo, Júlia és a sötétség" című dramája, a másik szintén cseh szerző, Jaroslav Zrotal műve: „Amit a fény- képezőgép nem látott."
— A Rostocki Népszínház J. M.
Simmelnek, egy Nyugat-Németorszjig- ban élő osztrák szerzőnek „Osztály- társ" című színdarabjával vendégsze- repelt Berlinben.
— A Német Tudományos Akadé- mia Színháztudományi Osztálya a ber- lini Deutsches Theater foyer-jában Josef Kainz halálának 50. évfordulója alkalmából kiállítást rendezett a ki- váló színész életéről és működéséről.
— Bertolt Brecht „Gálilei élete"
cimü drámáját Dániában is bemutat- ták.
*
— A berlini Deutsches Theater nagy sikerrel mutatta be Erwin Strittmatter új színpadi művét, „A hollandiai menyasszony"-t.
— Október 8-án ünnepélyesen meg-« nyitották az újjáépített lipcsei operát.
A megnyitó beszédet Walter Ulbricht, a központi bizottság első titkára tar- totta.
*
— A Dresdner Vorschau 7. száma részletesen ismerteti és méltatja a „Kö- lyök" című magyar filmet.
Nyilvánvaló a kapcsolat, a t e r m é - k e n y kölcsönhatás. S Füstös k é p e n e m c s a k anyagszerűen villódzó, friss, d e r ű s színeivel, nemcsak sa- játosan tagolt szerkezetével, h a n e m
— é s elsősorban — f é l r e é r t h e t e t - lenül kifejezett eszmei—tartalmi mondanivalójával, az abból s u g á r - zó meleg, e m b e r i őszinteséggel h a t a nézőre. Kohán György olajképe, a »Cséplés* beszélő színeivel r a - gad meg. Ahogy Szabó Endre, egyik kritikusa í r j a : " A k e n y e r e t adó n a p f é n y f e l b o n t o t t színei zu- h a t a g k é n t b o r u l n a k rá, és f o n j á k á t szépségükkel a dolgozó e m b e r t és segítőtársát, a gépet, megdöb- bentően erős é s mély h a t á s t vált- v a ki a nézőből.« I t t e m l í t h e t j ü k m e g Patai László "Galambok*-ját, Almási G y u l a Béla "Aratás után*
című képét vagy Szalai F e r e n c
"Elet*-jét, melyben a z " a n y a gyer- mekével* h a g y o m á n y o s t é m á j á t dolgozza fel korszerű átéléssel, egyszerűségében is i m p o z á n s f o r - mai megoldással és s a j á t o s szí- nekkel. A m ű v é s z "ölelkezők* cí- m ű k é p e is nagy figyelmet ébresz- tő: ezen is a kifejezés m a g a s ér- zelmi hőfoka dominál, és a szí- n e k m a g u k t ó l értetődő közvetlen- séggel fejezik ki a mondanivalót.
Kajári G y u l a g r a f i k á i t sem hagy- h a t j u k ki a felsorolásból.
"S h a beszéltünk erről, a k k o r szólnunk kell a r r ó l is, hogy az őszi tárlat n e m m i n d e n k é p e szol- gál ilyen egyöntetű tanulsággal a néző számára. Almási Gy. Béla
"Ködös október*-je, Szurcsik J á - nos két képe, a "Tél* és a »Ha- lottak napja*, v a l a m i n t Németh József n é h á n y — a kiállításon sze- replő — alkotása a r r ó l győz meg b e n n n ü k e t , hogy nincs azért m i n - d e n egészen r e n d j é n . Ezek a képek n e m c s a k az ú j s z e r ű kifejezési f o r - m á é r t való művészi küzdelemről, h a n e m bizonyos fokú ideológiai—
politikai bizonytalanságról is ta- n ú s k o d n a k . M e r t például Németh József esetében az, hogy kísérlete- zik a f o r m á v a l , hogy ú j f o r m a i megoldásokat keres, n e m c s a k azt jelenti, hogy m é g n e m találta m e g a m o n d a n i v a l ó j á n a k kifejezésére legalkalmasabb művészi eszközt, h a n e m azt is, hogy a t a r t a l m i k é r - désekben s e m jutott m é g nyugvó- p o n t r a művészete. H a m i n d e n n a p o s kapcsolatban v a n is az élettel, m é g n e m m i n d e n esetben t u d j a kiválasztani a jelenségek soroza- tából azt a legfontosabbat, amely az egész tükröztetésére, jellemzé- sére alkalmas. S ebből a z ellent- mondásból n é h a — n á l a is, m á - soknál is — elhibázott, a közér- deklődésre és a gyönyörködtetésre kevésbé vagy egyáltalán n e m al- k a l m a s m ű v e k születnek.
S akkor, a m i k o r a VII. V á s á r h e - lyi ö s z i T á r l a t egésze szerepel a mérlegen, a kétségtelen pozitívu- m o k m e l l e t t beszélnünk kell erről is, é s m e g kell m o n d a n u n k őszin- t é n : a z e r e d m é n y e k biztatók, de n é h á n y kiállított m ű b ő l eszmei, politikai bizonytalanság árad, a m i a r r a e n g e d következtetni, hogy a jövő f e l é az egészséges szellemű vitákon, a sok k é r d é s b e n m é g bi- zonytalankodó művészek meggyő- zésén á t vezet a z út.
(p)
ELVÁLLAL ÉS
W ^ í t c f e . HATÁRIDŐRE KÉSZÍ1
P É K K E M E N C E - É P Í T É S T , J A V Í T Á S T , K A Z Á N - F A L A Z Á S T ,
T U F A H O R D L A P C S E R É T , M O N I E R H O R D L A P C S E R É T ,
HŐSZIQETELÉST ÉS Q Y Á R K É M É N Y - F A L A Z Á S T
E L S Ő
HELYEN ÁLLUNK K É S Z R U H Á B A N
NÖI ÁTMENETI- ÉS TÉLIKABÁTOK divatot fazonokban
ótzzínekben 900 Ft-tól 1800 Ft-ig NÖI FLANELL HÁZIRUHÁK
É8 PONGYOLÁK tzép ttínekben
ót fazonokban ISO Ft-tól
LEÁNYKA ÉS FIÚ KABÁTOK
kiváló minőtégben 280 Ft-tól nagytág izerinti emelkedettől FÉRFI ÁTMENETI- ÉS TÉLIKABÁTOK
divatot kivitelben 600 Ft-tól 1750 Ft-ig FÉRFI SPORTÖLTÖNYÖK
nagy válaittékban 180 Ft-tól
A TISZA ÁLLAMI ÁRUHÁZBAN SZEGEDEN, A BÉKÉSCSABAI ÁLLAMI ÁRUHÁZBAN
valamint
