A nagykamarási avar kori temetőrészlet

s

m

a

A nagykamarási avar kori temetőrészlet

1. Bevezetés¹

Buday Árpád és Banner János munkásságának köszönhetően 1924-ben létrejött a szegedi Régészeti Intézet. Az alapítók további tevékenysége során egy szinte minden régészeti kor- szakot felvonultató tangyűjtemény jött létre, amely közel 11 000 tárgyat tartalmazott. A régészeti tár leletanyagának többsége azonban az intézet saját ásatásaiból, terepbejárásaiból származott, amelyek nagyrészt a mai Békés és Csongrád-Csanád megye területén folytak 1925-től. A történelem viharainak következtében mára csak 72 lelőhely anyaga maradt meg:

jó, töredékes vagy azonosíthatatlan állapotban.² A tangyűjtemény revíziója során kiderült, hogy a megmaradt avar kori leletanyag igen csekély, többsége a nagykamarási temetőhöz köthető. Ez az anyag jelenleg is az SZTE Régészeti Tanszékének gyűjteményében található.³ A revíziós munkálatok végzése közben fogalmazódott meg a leletanyag és a temetőrészlet részletesebb vizsgálatának és elemzésének gondolata az avar kor kutatásának új eredmé- nyeinek felhasználásával. Jelen munkámban a feltárt temetőrészlet új elemzését tűztem ki célul, amely felöleli a temetkezési szokások, viseleti elemek és mellékletek témakörét is. Az embertani anyag részletes elemzésére a dolgozat terjedelmére való tekintettel nem térek ki.

2. Kutatástörténet

1926. augusztus 16–28. között a József főherceg tulajdonát képező bánkúti/kisjenői⁴ urada- lomhoz tartozó Nagykamarás község belterületén végzett ásatást a szegedi egyetem Régé- szeti Intézete.⁵ Banner János 27 sírt tárt fel, azonban a település lakosainak elbeszélései sze- rint már korábban is találtak temetkezéseket ezen a területen. Az ásató régész az egykori

1 Ezúton szeretnék köszönetet mondani témavezetőmnek, Pintér-Nagy Katalinnak (egyetemi adjunktus, SZTE

BTK Régészeti Tanszék) folyamatos szakmai támogatásáért és tanácsaiért, melyek nélkül jelen munka nem készülhetett volna el. Továbbá köszönettel tartozom Marcsik Antóniának (nyugalmazott egyetemi docens, SZTE TTIK Embertani Tanszék) az embertani anyag feldolgozásában és értékelésben nyújtott segítségéért, Walter Réká- nak (Camelot Photo) a tárgyfotók és a képtáblák gondos elkészítéséért és szerkesztéséért, Nagy Zsolt Dezsőnek (régész, DJM) és Jámbor Csabának (könyvtáros, DJM) a szakmai anyagok hozzáférhetőségének biztosításáért a pandémiás helyzet alatt.

2 pintér-nagy 2017a, 22.

3 s^aJti 2019, 8; F^arKas et al. 2020, 36–39.

4 Az II. és III. katonai felmérésen (https://mapire.eu/hu/map) kisjenői uradalomként szerepel a terület, Banner

viszont bánkúti uradalomnak nevezi (BannEr 1927, 141; BannEr 1990, 67).

5 B^annEr 1927, 141–142; B^annEr 1990, 67–68.

temetőnek csak egy részét tudta megmenteni. A korábban felszínre került tárgyakat a kör- nyék lakóitól szórványleletként gyűjtötték be.⁶

A temető feltárásának eredeti dokumentációja sajnos nem maradt fenn, így a Dolgozatok 1927-es kiadványában publikált elemzés szolgáltatja a legtöbb és legrészletesebb informá- ciót.⁷ A régészeti gyűjtemény leltárkönyve szintén elsődleges adatokat tartalmaz, ugyanis tételesen, síronként felsorolva olvasható a temető tárgyainak listája.⁸ Mindemellett közve- tett adatok nyerhetők az ásató visszaemlékezéseiből is.⁹ A levéltári kutatások sikertelennek bizonyultak a lelőhelyet illetően. Az egykori intézet iratanyaga között a nagykamarási ásatás évében semmilyen feljegyzés, adat, irat nem található a feltárásra vonatkozólag.¹⁰

A temetőrészlet embertani anyagának első vizsgálatát Krecsmárik Endre végezte el, melynek eredményeit szintén a Dolgozatok 1927-es kiadványában tette közzé.¹¹ Véleménye szerint a nagykamarási sírok elhunytjai az értékelhető állapotú koponyák,¹² a mellékletek és a temetkezési szokások alapján avarok voltak.¹³

A 2002-ben kiadott avar kori lelőhelyeket felgyűjtő kataszterben (ADAM) a temetőrész- letre vonatkozó információkat Medgyesi Pál foglalta össze.¹⁴ Bende Lívia 2006-ban megvé- dett doktori dolgozatában a Körös–Tisza–Maros-vidéken elhelyezkedő, az avar kor második felére keltezhető temetőket gyűjtötte fel és vizsgálta azokat a temetkezési szokások szem- pontjából. Munkájában feldolgozta a nagykamarási temetőt is,¹⁵ azonban a leletanyagot nem volt lehetősége megvizsgálni. A rendelkezésre álló embertani anyagot (1–2., 5–6., 9., 14., 25. sír) Marcsik Antónia antropológus újra megvizsgálta.¹⁶ Bende a nagykamarási temetőt a 7. század utolsó harmadára, 8. század első felére keltezte.¹⁷

Az 1950-es években, az intézet megszűnése után a tangyűjtemény méltatlan körülmények közé került, végül a szegedi Móra Ferenc Múzeumba szállították át a nagykamarási anyag- gal együtt. 2015-ben a leletek újra a szegedi egyetem Régészeti Tanszékének kezelésébe kerültek.¹⁸ Ezt követően 2016-ban megkezdődött a leletek revíziója, ami kiindulási alapot adott a jelen dolgozat számára is. A rendelkezésünkre álló források, leltárkönyvek adataiból kiderül, hogy az idők során számos lelet eltűnt, megsemmisült vagy azonosíthatatlanul töre- dékes állapotba került. Mindemellett szerencsére vannak olyan leletek is, amelyek túlélték a történelem viharait, és ma is a régészeti gyűjtemény részét képezik.¹⁹

6 B^annEr 1927, 142.

7 BannEr 1927, 141–156. A nagykamarási temető elemzése duplum kiadásban megjelent a Csanádvármegyei

Könyvtár 10. kötetében is (B^annEr 1927b, 3–18).

8 SZTE RT RGy. Ltk.; SZTE RT RGy. Ltsz. 7540–7621.

9 BannEr 1990, 68–69.

10 MNL CsML VIII. 16. 1. doboz.

11 KrEcsmáriK 1927, 160–165.

12 A koponyákon kívül a csontvázak többi részét nagy valószínűséggel nem szedték fel. Erre utaló leírás,

leltárkönyvi bejegyzés nincs (SZTE RT RGy. Ltsz. 7543, 7544, 7547, 7559, 7565, 7581, 7588, 7612, 7617).

13 KrEcsmáriK 1927, 160–165.

14 m^EdgyEsi 2002, 253; http://www.arpad.btk.mta.hu/adatbazisok

15 A temető sírleírásait átdolgozva és javítva tette közzé (BEndE 2017, 37–38).

16 B^EndE 2017, 37, 55. lábjegyzet. Az újabb embertani értékelést lásd s^aJti 2019, 53–59.

17 lőrinczy 2017, 479.

18 pintér-nagy 2020, 10.

19 s^aJti 2019, 8–9.

3. Földrajzi elhelyezkedés

Nagykamarás község a mai Békés megye DK-i részén, Gyulától 35 kilométerre, Békéscsa- bától 40 kilométerre helyezkedik el [1. tábla 1]. A leletmentő ásatást az akkor még Arad megyéhez tartozó településen végezték el. A temető a község belterületének északi részén fekvő, K–Ny-i irányú földháton, a Száraz-ér egykori mellékágától 1300 méterre északra található.²⁰

4. A temetőtérkép problematikája

A temetőrészlet értékeléséhez nélkülözhetetlen adatokat szolgáltathat a temetőtérkép, amely- lyel kapcsolatban felmerült néhány probléma. Az elemzés során az eredeti, 1927-es publi- kációban közölt változatra támaszkodhatunk, amelyet Buday György készített [1. tábla 2].

Buday feltehetőleg Banner ásatási feljegyzései, rajzai alapján készítette el a temetőtérképet.

Ennek ellenére Banner közleménye és a Buday által készített térkép között néhol eltérések figyelhetők meg a tájolás tekintetében (3–4., 17., 18. sír). A leírás és a térkép eltéréseire Kovrig Ilona hívta fel az ásató figyelmét. A 3–4., 17., 18. sírok esetében Buday felcserélte a keleti és nyugati égtájakat.²¹ Bende Lívia azonban már helyesen közölte az égtájakat a Körös–Tisza–Maros-vidéki temetők feldolgozása során.²²

5. Temetkezési szokások 5.1. Tájolás

Az égtájak és a sírok elhelyezkedésének tisztázását követően megállapítható a nagykama- rási sírok valódi tájolása. Ezek alapján a leggyakoribb tájolás NyÉNy–KDK volt (18 sír).

Az ÉÉNy–DDK-i és az ÉNy–DK-i irányítás 3-3 esetben, a Ny–K-i, a DDK–ÉÉNy-i és a DDNy–ÉÉK-i irányítás mindössze 1-1 sírnál figyelhető meg.²³ A NyÉNy–KDK-i tájolás túlsúlya miatt Bende Lívia a Körös–Tisza–Maros-vidéki temetők vizsgálata során a nyugat felé húzó tájolási csoportba sorolta a nagykamarási temetőt. A Bende által elemzett temetők adatai rámutattak, hogy az avar kor második felében a Körös–Tisza–Maros-vidéken és a Tiszántúlon az ÉNy–DK-i irány bír vezető szereppel, illetve a Ny felé húzó tájolás a domi- nánsabb.²⁴

20 BEndE 2017, 37; saJti 2019, 9.

21 Banner visszaemlékezéseiben megemlíti, hogy újra elkészítették a temető térképét, azonban bővebb információt

nem adott róla (B^annEr 1990, 68–69). Valószínűleg ez az újabb térkép sem maradt fenn.

22 BEndE 2017, 37–38.

23 B^EndE 2017, 37–38.

24 A Bende által nyugati csoportba sorolt további temetők: Székkutas–Kápolnadűlő; Szentes–Berekhát,

Farkas-tanya I.; Orosháza–Béke Tsz; Gyula–483. lh.; Szentes–Berekhát, Farkas-tanya II.; Tápé–Lebő–Kishomo- kos (B^EndE 2017, 252).

5.2. A sírgödrök kialakítása és méretei

Bende Lívia gyűjtése szerint, hasonlóan az Avar Kaganátus többi területéhez, a Körös–

Tisza–Maros-vidéken is az aknasírok előfordulása a leggyakoribb.²⁵ Megállapítását a nagy- kamarási temetőrészlet temetkezései is alátámasztják, ugyanis a 27 sírból 26 esetben (1–16., 18–27. sír) aknasírokat azonosítottak a feltárás során.²⁶ A 17. temetkezés Banner leírása alapján fülkesírként értelmezhető.²⁷ A váz koponyája 190 cm mélységben, míg lábai 236 cm mélyen helyezkedtek el. Banner a sírleírásában megjegyzi, hogy az egész váz ferdén feküdt.

A sírról fénykép is készült,²⁸ amelyen látható, hogy a váz lábai valóban mélyebben helyez- kedtek el. Ez a fülkesír a temető leggazdagabb női temetkezését rejtette.²⁹

A sírok hosszúság- és szélességadatai igen hiányosak. A rendelkezésre álló számadatok alapján szélességük általánosságban 50–90 cm, a hosszúságuk 165–200 cm között határoz- ható meg.³⁰ A sírok mélysége viszont egy temetkezés (27. sír) kivételével minden esetben megállapítható.³¹ A felnőtt sírok átlag mélysége 151,3 cm, a gyermeksíroké 180 cm. A legse- kélyebb férfisír 135 cm (7. és 15. sír), míg a legmélyebb 195 cm (5. sír). A női temetkezések közül a legsekélyebb 60 cm (6. sír), a legmélyebb pedig 213 cm (17. sír) volt. A legse- kélyebb gyermeksír 140 cm (13. sír) mélységű volt, míg a legmélyebb 220 cm (24. sír).³² A temetőrészlet három sírjánál (6., 22., 23. sír) figyelhető meg a sekély mélység,³³ melyek közül kettőből nem kerültek elő leletek (22., 23. sír).³⁴ Banner János feltételezése szerint ezek a temetkezések nem egykorúak a többi sírral.³⁵ A szóban forgó sírok azonban a temető- részlet többi sírja között helyezkednek el, nem egy csoportban találhatók, és nem is boly- gattak meg más temetkezéseket. A kérdés vizsgálata végett további szempont lehet a sírok tájolása. A 22. és 23. sír tájolása ÉNy–DK-i, míg a 6. sír NyÉNy–KDK irányú. Bende Lívia Körös–Tisza–Maros-vidéki kutatásai során azonban kimutatta, hogy az avar kor második felében az ÉNy–DK-i irány lett meghatározó.³⁶ Úgy gondolom, hogy a 6., a 22., és a 23. sír szintén az avar korra keltezhető, és ehhez a közösséghez tartozhattak, továbbá lehetségesnek tartom, hogy a sekély mélység és a leletmentesség oka az időjárási tényezőkben³⁷ és esetleg a társadalmi/közösségi szerepben keresendő.

Felmerül a kérdés, hogy a sírmélység kapcsolatban állhat-e az elhunyt rangjával, tár- sadalmi helyzetével. A kérdés megválaszolásához érdemes szemügyre venni a férfi- és

25 BEndE 2017, 255.

26 B^annEr 1927, 152.

27 BannEr 1927, 152; BEndE 2017, 38.

28 B^annEr 1927, 153.

29 A sírban talált leletanyag (fülbevaló, szemesgyöngyökből álló nyaklánc, vascsat, vaskés) általánosnak tekinthető

(BannEr 1927, 152; BEndE 2003, 310; BEndE 2017, 38, 272).

30 B^annEr 1927, 155.

31 A 27. sírt a munkások bolygatták meg, Banner már nem tudta felvenni a hiteles adatokat (BannEr 1927, 155).

32 B^annEr 1927, 154–155.

33 6. sír: 60 cm, 22. sír: 90 cm, 23. sír: 95 cm (BannEr 1927, 146, 153–154).

34 A 6. sírban egy késpenge volt az elhunyt mellkasán, más melléklet, viseleti elem nem került elő (sztE rt RGy.

Ltsz. 7566). A másik két sírban (22., 23. sír) semmilyen maradandó tárgy nem került felszínre. A leltárkönyvben és Banner 1927-es publikációjában melléklet nélküli sírokként vannak megjelölve (BannEr 1927, 146, 153, 154;

sztE rt RGy. Ltk.).

35 BannEr 1927, 155.

36 BEndE 2017, 252.

37 Például talajvíz, fagy (B^EndE 2017, 255–256).

gyermeksírokat is. A 7. sír volt a leggazdagabb férfitemetkezés (135 cm), viszont a legmé- lyebbnek az 5. férfisír (195 cm) bizonyult. Mindkét sírban volt veretes öv, azonban a 7. sír elhunytja a maradandó mellékletek és a lószerszámos temetkezés alapján valamivel elő- kelőbb lehetett. A gyermeksírok esetében megfigyelhető, hogy a 220 cm mélységű 24. sír elhunytja gyöngynyakláncot viselt, míg a sekélyebb (140 cm) 13. sír vázának mindössze egy kése volt. A női- és gyermeksírok alapján felmerülhet, hogy a temetkezés mélysége és az elhunyt társadalmi rangja között kapcsolat van, azonban ezt az elgondolást a férfisírok megcáfolják.

5.3. A vázak helyzete és a sírba helyezés módja

Nagykamaráson az elhunytak többségét hanyatt, nyújtott pozícióban helyezték végső nyu- galomra.³⁸ Banner János közlése szerint két sír kivételével koporsó nélküli temetkezések figyelhetők meg.³⁹ Az 5. és a 15. temetkezés halottait, a sírokban talált koporsókapcsok alap- ján, koporsóban helyezhették örök nyugalomra. Az 5. sírban a koponya és a lábszárak mellett 2-2 ácskapcsot [2. tábla 1, 4] figyelt meg az ásató. A kapcsok elhelyezkedése alapján Banner egy láda alakú koporsót feltételezett, amelynek méretét 50×170 cm körülire becsülte. A 15.

sírban a csontváz medencéjének két oldalánál került elő 1-1 ácskapocs.⁴⁰ A temetkezésekről sajnos sem rajz, sem fotó nem készült, így a vas ácskapcsok pontos helyét nem lehet meg- állapítani. A 7. sír esetében a váz felett 25 cm-rel lószerszámzat (kengyelek, hevedercsat, csikózabla, szíjveretek) került felszínre.⁴¹ A váz és a lószerszámok közötti távolságot figye- lembe véve felmerül a lehetőség, hogy egy ácsolt deszkakoporsóra helyezték a tárgyakat a temetés során.

A koporsóhasználatra utalhatnak a famaradványok, a koporsókapcsok és a föld elszínező- dése is. Közvetett bizonyíték lehet a karok testhez szorított vagy éppen eltartott helyzete, a felhúzott vállak és a koporsón belüli csontelmozdulások. A Bende által vizsgált avar temet- kezések kevesebb mint felénél figyelték meg a koporsó használatára utaló közvetlen vagy közvetett nyomokat. Az előkerült koporsóvasak nagy többsége ácskapocs alakú. A temet- kezések során ácsolt ládakoporsókat és ácskapoccsal rögzített deszka- és rönkkoporsókat is használhattak.⁴² A nagykamarási temetőben az 5. és 15. temetkezés során ácskapoccsal ellá- tott koporsóba helyezték az elhunytakat. Banner egyéb koporsóra utaló jelet nem jegyzett le. Az ásató régész leírásaiból arra következtetek, hogy deszka- és rönkkoporsókat egyaránt használhattak az említett temetkezéseknél, hiszen mindkét esetben elegendő lehet néhány ácskapocs a fedél rögzítésére.⁴³

A 4. sír vázának leírása során Banner megjegyezte, hogy a váz térdei feltűnően szorosan helyezkedtek el egymás mellett.⁴⁴ A 12. sír fényképén megfigyelhető, hogy a karok szoro- san a törzs mellett helyezkednek el, a térdek viszonylag közel vannak egymáshoz, a lábfejek

38 BannEr 1927, 155.

39 B^annEr 1927, 155.

40 BannEr 1927, 149–150.

41 B^annEr 1927, 148.

42 BEndE 2017, 275.

43 BEndE 2017, 276–277.

44 B^annEr 1927, 145.

pedig jobbra néznek.⁴⁵ A 17. temetkezés esetében a fénykép minőségétől eltekintve észre- vehető, hogy a jobb kar szorosan a bordák és a medence mellett helyezkedik el (a bal kar helyzete nehezen kivehető), továbbá a jobb kulcscsont lefelé néz, illetve a térdek nagyon közel vannak egymáshoz.⁴⁶ A Körös–Tisza–Maros-vidék avar kor második felére keltezhető temetői esetében Bende Lívia szerint a karok testhez szorított, a vállak felhúzott helyzete és a karok medencén való helyzete azt valószínűsíti, hogy az elhunytat valamilyen anyagba csavarták vagy keskeny koporsóba helyezték.⁴⁷ A nagykamarási sírok esetében főleg a karok törzshöz szorított helyzete (12., 17. sír), illetve a lábak egymáshoz való feltűnő közelsége (4.

sír) figyelhető meg. A vázak helyzete véleményem szerint valamilyen anyagba való becsava- rást vagy keskeny, fémszerelék nélküli koporsóban való elhelyezést feltételez.

5.4. Rendellenes temetkezés

A nagykamarási temető 22. sírjának elhunytját enyhén zsugorított pozícióban temették el.

A sírból sem viseleti elem, sem mellékletek nem kerültek elő. Az ásatási megfigyelések sze- rint a sír mélysége 95 cm volt. A test rendellenes elhelyezkedése és a sekély gödör miatt Banner felvetette, hogy esetleg egy bűntett következtében elhunyt, hirtelen elhantolt egyén maradványairól lehet szó.⁴⁸

A rendellenes temetkezés megjelenési formái igen különbözőek.⁴⁹ Egyes esetekben való- ban felfedezhetők erőszakos cselekedet nyomai is a vázak helyzetében (Pitvaros 61. sír).⁵⁰ A zsugorított temetkezések a kora és késő avar korban egyaránt előfordulnak. Banner fel- jegyzései szerint a 22. sír vázának zsugorított hossza 145 cm, a teljes hossz pedig 150 cm.

Ennek következtében elhunyt pozíciójára magyarázatul szolgálhat a hullamerevség vagy az elméretezett sírgödör is,⁵¹ ez utóbbi méreteiről azonban nem rendelkezünk információval.

Ezzel szemben a 22. sír a feltárt temetőrészlet szélén helyezkedik el, melléklet nélküli és sekély mélységű. A temetkezés tájolása (ÉNy–DK) azonban illeszkedik a temető más sírjai- hoz (14., 23. sír). A sekély mélység ugyan indokolható időjárási viszonyokkal is,⁵² viszont a leletmentességgel együtt vizsgálva talán mással összefüggésbe is hozható.⁵³

5.5. Ételmelléklet és állatáldozat

Az étel- és italáldozatok a temetkezési szokások fontos elemei, hiszen az elhunyt számára egy túlvilági útravalót állít össze a szertartást végző közösség.⁵⁴ Az ételmelléklet és állatál- dozat sok esetben nehezen meghatározható, ahogy azt a nagykamarási temetőrészlet

45 B^annEr 1927, 151.

46 BannEr 1927, 153.

47 B^EndE 2017, 275, 281.

48 BannEr 1927, 155.

49 Legtöbbször az oldalt fekvést, a térdek azonos oldalra való felhúzását a medence vonaláig, esetleg fentebb, vagy

a lábszárak gerincre merőleges helyzetét értik alatta, melyhez behajlított karok társulnak (B^EndE 2017, 282).

50 BEndE 2017, 282.

51 K^ovrig 1963, 79.

52 BEndE 2017, 255–256.

53 Feltételezhető, hogy az egyén valamilyen okból kifolyólag periférikus szerepet töltött be a közösségben.

54 t^ótH 2012, 537.

példáján keresztül is látni fogjuk.⁵⁵ A temetőben négy sírnál dokumentáltak állati csontokat (5., 12., 17–18. sír).

A 12. sír vázának combcsontjai között sertéscsigolya, a jobb lábszáron és a bal combcsont közepén pedig fél-fél darab sertésállkapocs feküdt.⁵⁶ A temetkezésről fénykép is készült, amelyen az állatcsontok jól megfigyelhetők.⁵⁷ A 18. sír vázának bal lábszára mellett egy juh csigolyája és keresztcsontja került felszínre.⁵⁸ A kora és késő avar korban a Körös–Tisza–

Maros közén jellemző volt az ételmelléklet adása. Az ételmellékletként igencsak kedvelt juhok mellett a szárnyasfélék, szarvasmarha, sertés és a tojás is gyakran megjelent a sírok- ban.⁵⁹ Az ételmelléklet helye többnyire a koporsóban lehetett, azon belüli elhelyezése válto- zatos. A váz lábán vagy a lábszárakon, a koponya és a vállak környékén is előfordulhatnak.

Férfi-, női és gyermektemetkezésekben egyaránt megjelentek.⁶⁰ Az előbbiek alapján a 12. és 18. temetkezésben talált állatcsontok nagy valószínűséggel ételmellékletként értelmezhetők, ugyanis az elhunyt közvetlen közelében (talán az ácsolt koporsóban) helyezkedtek el.

Az 5. sírban nyugvó férfi vázától 30 cm-rel mélyebben juhcsontváz került felszínre.⁶¹ A 17. fülkesír aknarészében juh keresztcsontja és alsó állkapcsának töredéke feküdt.⁶² Banner leírása szerint a 18. sír esetében a felszíntől számítva 70 cm-es mélységben, a váz felett 130 cm-re egy lókoponya⁶³ látott napvilágot.⁶⁴ Az emberi és állati vázrészek közötti távolságok mindhárom esetben arra utalhatnak, hogy valamilyen módon elválasztották őket egymástól.

Ez a jelenség a késő avar kori állatáldozatokra jellemző, ugyanis az elhunytat és az áldozati állatot térben elválasztották egymástól. Ennek következtében az áldozat a koporsón kívül, mellett, fölött vagy alatt kapott helyet. Az áldozat lehetett egész (anatómiai rendben) vagy részleges (koponya és fejtett lábvégcsontok). Valamint előfordult, hogy csak a koponya, a teljes állat feldarabolva, vagy csak egyes részei kerültek a sírba.⁶⁵ Az előbbiek figyelembe vételével az 5. sírban talált juhcsontváz nagy valószínűséggel teljes/egészben eltemetett

55 Ételmellékletnek tekinthetők azok az állati eredetű maradványok, amelyek a halott mellett, vele egy szinten

kerültek elhelyezésre. Az elhunyttól térben elválasztott állatok (sírgödör kialakítása, koporsó használata révén), illetve azok az állati csontok, amelyek nem vagy alig tartalmaznak húst (alsó lábszárak, juh hosszú fartöve) már áldozati állatként értelmezhetők (tótH 2012, 534, 538–539; tótH 2018, 109).

56 BannEr 1927, 151.

57 B^annEr 1927, 151, 8. kép.

58 BannEr 1927, 151.

59 A juhok esetében a legjellemzőbb melléklet a keresztcsont és a hosszú fartő vagy annak darabjai (ágyéki

csigolyák). Emellett előfordult a hátcsigolyák, lapocka, borda, combcsont, medence és lábszárak sírba helyezése is. A szárnyasoknál (házi tyúk, házi lúd) a comb, a szárnyak vagy egy végtag a törzs egy részével kerülhetett a temetkezésbe. A szarvasmarhák és a sertések esetében hát-, ágyék- és farokcsigolyák, lábszárak, bordák és egyéb testrészek szolgálhattak útravalóként (BEndE 2017, 317–322).

60 B^EndE 2017, 317−322.

61 A leltárkönyvbe juhcsontdarabot jegyeztek be, azonban már nem található meg a gyűjteményben. Ennek

következtében nem lehet megállapítani, hogy valóban egész juhcsontvázról volt szó, vagy csak egy részét emelték ki a sírból, esetleg csak egy darab volt megmenthető az állapota miatt.

62 BannEr 1927, 152; BEndE 2017, 38.

63 Bende Lívia kérdésesnek jelölte a lókoponyát munkájában (B^EndE 2017, 38). A lelet nem került leltárba, fénykép

nem készült a sírról. Egyedül Banner leírására támaszkodhatunk, azonban Bende kétségei nem alaptalanok.

64 BannEr 1927, 153.

65 B^EndE 2003, 319.

állatáldozatként⁶⁶ értelmezhető.⁶⁷ Továbbá a 17. sír aknájában elhelyezett állati maradvá- nyok részleges állatáldozatként⁶⁸ értékelhetők.⁶⁹ A 18. sír esetében az önállóan álló lókopo- nyát feltételezhetően szintén áldozatnak szánták. Ebben az esetben talán hiedelemvilághoz köthető indíttatás áll a háttérben. A lókoponya célja az lehetett, hogy védelmet nyújtson az elhunyt számára a túlvilágon.⁷⁰

5.6. Melléklet nélküli sírok

Banner a teljesen üres, még viseleti elemeket sem tartalmazó sírokat tekintette melléklet nélkülinek (22–23. sír).⁷¹ Az újabb szemlélet alapján azok a tárgyak tekinthetőek valódi mel- lékletnek (eszközök, áldozati szereppel bíró mellékletek, edények, szerves anyagból készült tárgyak), amelyeket a temetést végző közösség helyezett a halott sírjába, koporsójába. Ennek következtében a viseleti elemek sem sorolhatók a valódi mellékletek közé. A nagykamarási temető esetében nyolc sírban (8–9., 11., 20., 22–24., 26. sír) nem volt az elhunyt mellett maradandó anyagból készült melléklet. Ezzel szemben a felsorolt temetkezések mindegyi- kében volt valamilyen viseleti elem (többnyire a ruházat rögzítésére szolgáló vascsatok).⁷²

5.7. A sírok rablottsága

Banner János feltételezése szerint a temető sírjait valamilyen módon megjelölhették, ugyanis nem volt szuperpozíció a temetkezések között. Három nyughely váza (8., 10., 18.

sírok) azonban feldúlt állapotban került felszínre.⁷³ Ezek alapján Banner felvetette, hogy a sírokat csak úgy kerülhették ki az újabbak ásása közben, ha azok meg voltak jelölve, illetve a rablás is úgy történhetett, ha tudták, hogy mely sírt kell felforgatni.⁷⁴ A 8. sírban fekvő váz (férfi) bordáinak egy része a lábak között, állkapcsa pedig az egyik alkar mellett feküdt. A sírból egy-egy négyzet alakú vas- és bronzcsat került elő a medencecsont bal oldalán.⁷⁵ A 10.

temetkezés (nő) feltárása során a koponya hiányzott, az állkapocs a jobb combcsont mellett került elő. Egyetlen mellékletként egy orsókarika töredéke említhető.⁷⁶ A 18. sír esetében (nő), az előzőekhez hasonlóan a koponya hiányzott, az állkapocs a jobb combcsont mel- lett helyezkedett el. A temetkezésből üveg- és fémgyöngyök, illetve ételmelléklet (juh

66 Teljes állatáldozatként értelmezhetjük azt a jelenséget, amikor egy egész állat kerül az elhunyt sírjába (t^ótH

2012, 532; tótH 2018, 110).

67 B^EndE 2003, 319; t^ótH 2012, 532; t^ótH 2018, 117, 134. 2. térkép, 137. 1. táblázat.

68 Részleges állatáldozatnak nevezzük az olyan eseteket, amikor az elhunyttal egy sírgödörben egy részlegesen

eltemetett állatot áldozati funkcióval helyeztek el a sírban. Többféle változata is ismert, amelyek az alábbiak lehetnek: koponya és végtagcsontok, csak a koponya, csak az állat állkapcsa vagy koponya nélküli csontváz.

Egyes feltételezések szerint az állat többi részét a halotti toron fogyaszthatták el vagy szimbolikus megjelenítési lehetett a cél egy meghatározott csonttal: például fog, lábszárcsont (t^ótH 2012, 532–533; t^ótH 2018, 114).

69 vörös 1999, 54; lőrinczy 2011, 147; tótH 2012, 534, 538–539; tótH 2018, 109.

70 tótH 2018, 115–116.

71 B^annEr 1927, 153–154.

72 BannEr 1927, 150–151, 153–154; BEndE 2017, 287.

73 B^annEr 1927, 150, 153.

74 BannEr 1927, 154.

75 BannEr 1927, 150.

76 B^annEr 1927, 150.

medencecsont és csigolya) látott napvilágot. Banner leírása szerint a váz felett 2 méterrel lókoponya került elő.⁷⁷

A rablás mindhárom esetben a felsőtestre irányult. A koponya egyik temetkezésnél sem került elő, csak az állkapcsok maradtak meg másodlagos helyzetben a sírokban. A vissza- dobott állkapcsok és a lábak közé tolt bordák helyzete alapján úgy vélem, hogy a rablás nagy valószínűséggel jóval az eltemetés után történhetett, amikor a vázcsontokat már semmi nem tartotta össze. Ennek következtében a sírok valamilyen módon való jelöltsége is bizo- nyosságot nyer. A megmaradt leletek és a temetkezési szokások alapján a sírok illeszkednek a temető többi temetkezése közé. A kérdés az, hogy milyen viseleti elem vagy melléklet helyezkedett el a fej és felsőtest környékén, vagy a fejen/felsőtesten, ami miatt a rablás tör- tént.

6. Viseleti elemek 6.1. Övek

A leggyakoribb viseleti elem a csat, amely a ruházat összefogására, megtartására alkalmas övekhez tartozott. Bende gyűjtése szerint a férfiaknál lényegesebben gyakoribb az öv vise- lete, azonban nők, gyermekek és fiatalok temetkezéseiben is megfigyelhetők ezek a leletek.⁷⁸ Emellett az avar korban előfordulhat két öv viselete is. A második öv rendszerint a haszná- lati tárgyak és fegyverek felfüggesztésére szolgált.⁷⁹ A nagykamarási temetőben leginkább a vázak medencecsontjain vagy a medence környékén kerültek felszínre az övre utaló csatok.

Több esetben is szövetlenyomatot figyelt meg az ásató a tárgyakon (2., 7., 14. sír), ami arra utalhat, hogy az övek nemcsak bőrből, hanem textilből is készülhettek.⁸⁰

A nagykamarási temetőben 14 női sírból 8-ban (2–4., 9., 12., 15., 17., 27. sír) volt fel- lelhető vascsat vagy annak töredéke.⁸¹ A gyűjteményben jelenleg a 2–4., a 12., 15., a 17. és a 27. sírok négyzet alakú vascsatjainak töredékei találhatóak meg,⁸² amelyek állapota igen rossz megtartású.

A temető mind a 9 férfisírjában (5., 8., 11., 14., 16., 20–21., 26. sír) megtalálták ezt a lelettípust, amelyek főleg vasból készültek. Ez alól kivételt képeznek az 5., és a 7–8. sírok bronzból készült csatjai.⁸³ A csatok formája igen változatos, előfordultak négyzet (11., 14., 20–21., 26. sír), trapéz (8. sír), fecskefarkú (7. sír), B alakú (16. sír) és gyöngyözött karikájú, lemezes testű (5. sír) példányok is. A tárgyak ma is a gyűjtemény részei, némelyik rendkívül töredékes állapotú. A 7–8., és 20. sírokban két csat, a 14. sírban pedig három csat is volt. A 7.

77 B^annEr 1927, 153.

78 BEndE 2017, 287.

79 s^zalontai 2003, 375–377.

80 Az egyszerű szerkezetű övek esetében (csak övcsat van) valószínűsíthető, hogy vastagabb textilből készült

az öv. Székkutas–Kápolnadűlő lelőhelyen több temetkezés (114., 284., 383., 394., 483., 485., 487. sír) esetében is textilöv létét feltételezik. Ugyanakkor Szalontai Csaba megjegyezte, hogy több esetben is találtak a csatok hátoldalán textillenyomatokat, amelyek viszont összetett szerkezetű övekről származtak. Ebből arra következtettek, hogy az övek egy része talán textilből készülhetett (s^zalontai 2003, 376).

81 BannEr 1927, 155.

82 sztE rt RGy. Ltsz. 7549, 7551, 7558, 7586, 7603, 7621.

83 B^annEr 1927, 146, 149–150.

sírban egy fecskefark alakú bronzcsat és egy vascsat került felszínre [3. tábla 1, 4].⁸⁴ A 8. sír esetében egy trapéz alakú bronzcsat és egy egyszerűbb vascsat feküdt a váz medencéjén.⁸⁵ A 14. sírban a medence jobb oldalán két vascsat töredéke, a bal oldalon pedig egy textille- nyomatos lemezes vascsat került felszínre.⁸⁶ A 20. sírban a medence bal oldalán két vascsat helyezkedett el. A 16. sír elhunytjának jobb lábszára mellett pedig a B alakú vascsat került felszínre.⁸⁷

Az övcsatok mellett még az öv viseletére utalnak a veretek és a szíjvégek is.⁸⁸ A nagyka- marási temetőben három esetben került felszínre különböző anyagú és kialakítású szíjvég.

A 7. sírban egy övgarnitúra részeként vékony ezüstlemezből készült, sima felületű, U alakú kisszíjvégeket találtak a medence környékéről [3. tábla 3]. A 14. sír peremlemezes bronz szíjvége az elhunyt bal combcsontjának külső oldalán helyezkedett el. A lemezt összehaj- tották, és közé fogták a bőrszíjat. Az alsó végét egy szöggel összeütötték, a felső részére pedig bordás lemezt hajlítottak.⁸⁹ A 21. sírban egy bronzból öntött, lekerekített kisszíjvég a váz jobb könyökének belső oldalánál került elő. Egyik felületén indadísz látható, míg másik felén üldözési jelenet. Az ábrázolás értelmezése némiképp eltérő a kutatók körében, Banner János hosszú fülű állatot és griffet, míg Bende Lívia nyulat és ragadozót feltételez.⁹⁰ A leírá- sok alapján a temetőrészlet egyik legizgalmasabb leletének bizonyulhatna a tárgy, azonban sajnos már nem képezi a gyűjtemény részét.⁹¹

A nagykamarási férfisírok közül 11 esetből 3-ban voltak övgarnitúrára utaló leletek. Az 5.

sírban egy ovális, gyöngyözött díszű csatkarikájú, csuklós, téglalap alakú, lemezes testű csat és egy karéjos övforgó [2. tábla] került felszínre.⁹² Banner sírleírása szerint további két veret (talán lyukvédő?) volt még a sírban, azonban pontosan nem nevezte meg a leleteket, illetve a leltárkönyvbe sem jegyezték be őket.⁹³ A leírás alapján arra lehet következtetni, hogy egy díszes övgarnitúra lehetett a sírban. A gyöngyözött, lemezes testű csat kicsit gyengébb kivi- telű analógiája a székkutasi temető 388. sírjából került elő, amely egy teljesebb övgarnitúra részét képezte.⁹⁴ Az övforgó közepén a felerősítést szolgáló lyuk látható, amelynek két olda- lán hosszúkás karéjok helyezkednek el, végein kör alakban zárul [2. tábla 2].⁹⁵ A típus pár-

84 sztE rt RGy. Ltsz. 7575, 7571; B^annEr 1927, 148.

85 BannEr 1927, 150; BEndE 2017, 37. Bronzcsat (sztE rt RGy. Ltsz. 7579), vascsat (sztE rt RGy. Ltsz. 7580).

86 BannEr 1927, 151, Fig. 7. kép 1. A lemezes vascsat már nem része a gyűjteménynek (sztE rt RGy. Ltk. Ltsz.

7591), azonban az egyszerű vascsatok töredékei igen (sztE rt RGy. Ltsz. 7590).

87 sztE rt RGy. Ltsz. 7598; BannEr 1927, 152.

88 s^zalontai 2003, 375–377.

89 sztE rt RGy. Ltsz. 7592; BannEr 1927, 151; BEndE 2017, 38.

90 Hasonló ábrázolás figyelhető meg a székkutasi temető leletanyagában, ahol a 31. sír kisszíjvégén griff/ragadozó

állat látható, amely szintén nyulat üldöz (B. n^agy 2003, 20).

91 sztE rt RGy. Ltk. Ltsz. 7612.

92 Csat (sztE rt RGy. Ltsz. 7561), övforgó (sztE rt RGy. Ltsz. 7562).

93 sztE rt RGy. Ltk.; BannEr 1927, 146.

94 B. nagy 2003, 55, 209, 136. kép 2.

95 B^annEr 1927, 146; m^észáros 2016, 48.

huzamai a székkutasi,⁹⁶ a szentes–nagyhegyi,⁹⁷ a pirtói,⁹⁸ a jánoshidai⁹⁹ és a homokmégyi¹⁰⁰ avar temetőkben találhatók meg.¹⁰¹

A nagykamarási temető 7. sírjában egy teljes övgarnitúrát [3. tábla 1–4, 9] figyelt meg az ásató. A bronz övcsat ún. fecskefarkú típust¹⁰² képvisel, pecek nélkül maradt meg az utókor számára.¹⁰³ Az övcsat párhuzamai az alattyáni temető 40., 249., 413. sírjaiból kerültek fel- színre.¹⁰⁴ A csathoz tartozó, feltételezhetően többszörösen összehajtott textilből készült övet ezüstlappal bevont vasmagvú négyzet, háromszög és téglalap alakú veretekkel díszítették.

Ezek az ezüstlappal bevont és szegecsekkel felerősített veretek sima felületűek,¹⁰⁵ Banner leírása szerint az övről mellékszíjak is lógtak, amelyek végét kisméretű szíjvégekkel zárták le, ezek díszítetlenek, U alakúak voltak.¹⁰⁶ Az ezüstlemezes övgarnitúrák regionális elterje- dése a Dunától keletre lévő területekre, pontosabban az Alföldre jellemzőek.¹⁰⁷

A temető szórványleleteként került a gyűjteménybe egy trapéz alakú, szíjszorítós bronz övcsat és négy karikás bronzveret.¹⁰⁸ Azonos díszítésük és formai hasonlóságuk alapján fel- tételezhetően egy övgarnitúra részei lehettek. Az övgarnitúra párhuzamaként a székkutas–

káplonadűlői temető 31. sír¹⁰⁹ és a pitvarosi temető 215. sírjának¹¹⁰ anyagai említhetők meg.

6.2. Ékszerek

A nagykamarási temetőrészlet női sírjaiban többféle ékszertípus is megfigyelhető: ezüst fül- bevalók, gyöngynyakláncok és egy bronz karperec.

A feltárás során két női sírból került felszínre fülbevaló. A 4. sírban egy gyöngycsüngős fülbevaló, míg 17. sírból egy ovális karikájú ezüstfülbevaló került elő, amelynek belső olda- lán granulák láthatók.¹¹¹

Az avar korban a gyöngyök és a belőlük készült ékszerek széles körben elterjedtek és igen közkedveltek voltak.¹¹² Körös–Tisza–Maros-vidéken felgyűjtött, az avar kor második felére keltezhető temetőkben is gyakoriak a gyöngyékszerek, főleg női és gyermeksírokban fordulnak elő. Leginkább nyakláncként, de karkötőként és tarsoly zárótagjaként/díszeként is

96 Székkutas–Kápolnadűlő 548. sír (B. n^agy 2003, 72; 197. kép; m^észáros 2016, 54).

97 Szentes–Nagyhegy 210. sír (csallány 1956, 47; mészáros 2016, 56).

98 Pirtó (W^icKEr 1990, 97, 5. kép, 99; m^észáros 2016, 54).

99 Jánoshida–Tótkérpuszta 252. sír (Erdélyi 1958, 42–43, XLI. tábla 1; mészáros 2016, 53–54).

100 Homokmégy–Halom 131. sír (garam 1975, 33, Fig. 12; mészáros 2016, 52).

101 s^zalontai 1991, 470; m^észáros 2016, 48–58.

102 Bende Lívia használta ezt a megnevezést közlésében (BEndE 2017, 37).

103 sztE rt RGy. Ltsz. 7575.

104 Kovrig 1963, II., XX. és XXVII. tábla.

105 Szenthe Gergely csoportosítása szerint a 3. típusba sorolhatók, amelyek az ezüstlemezből kivágott (vas-

vagy bronzlemez alapra hajtogatott/szegecselt) sima, téglalap vagy négyzet alakú övveretek, esetleg kerek üvegberakással díszítettek (szEntHE 2012, 521).

106 sztE rt RGy. Ltsz. 7576; B^annEr 1927, 148–149; B^EndE 2017, 37.

107 szEntHE 2012, 534.

108 BannEr 1927, 144. Jelenleg is a gyűjtemény részei, a karikás veretekből már csak 2 darab maradt meg (sztE

rt RGy. Ltsz. 7541, 7542).

109 B. nagy 2003, 86, 13. kép; szalontai 2003, 382.

110 B^EndE 2017, 118, 444, 104. kép

111 BannEr 1927, 145, 150, 152; BEndE 2017, 38. Sajnos már egyik lelet sem tartozik a gyűjteményhez (sztE rt

RGy. Ltk. Ltsz. 7601).

112 p^ásztor 1995, 69–80; p^ásztor 2003, 333–341.

megjelenhettek.¹¹³ A nagykamarási temetőrészletben 14 női és 2 gyermeksír közül 4 temet- kezésben jegyezték fel a gyöngyök jelenlétét, amelyek mind az elhunytak nyaka körül, való- színűleg nyakláncok részeként kerültek felszínre. Az 1. sírban az elhunyt nyaka alatt két dinnyemag alakú üveggyöngy volt. A 17. sír vázának álla alatt és a fej jobb oldalán ráfolya- tott díszű gyöngyöket¹¹⁴ figyeltek meg. A 18. sírban az elhunyt nyaka alatt hosszúkás, kerek, lapos üveg- és fémgyöngyök,¹¹⁵ illetve töredékeik kerültek felszínre.¹¹⁶ A 24. sír halottjának nyakát egykor különböző színű üveggyöngyökből fűzött nyaklánc díszítette.¹¹⁷ Ma összesen 32 darab található meg (28 egész, 4 darab töredék) a gyűjteményben, az eredeti mennyiség- ről nincs adatunk. A nyakláncon fekete és kék dinnyemag alakú üveggyöngyök (1-1 db), fekete tojásdad alakú (6 db), zöld és fehér lapított gömb alakú (3 db), kék bikónikus alakú (1 db), vörös hasáb alakú (1 db), kör átmetszetű kúpos alakú, átlátszatlan (2 db), fekete gömb alakú (13 db) üveggyöngyök láthatóak.¹¹⁸

A Körös–Tisza–Maros által határolt területen feltárt, az avar kor második felére datált temetőkben talált karperecek alapanyaga főleg bronz volt, azonban előfordult vas és ólom is.

A bronz karpereceket gyakran párban hordták, míg a vasból készültek önálló példányokként tűnnek fel a leggyakrabban. Utóbbiak viselete kifejezetten a jobb alkaron volt gyakori. A nők, illetve ritkán gyermekek (lányok) ékszereként is megfigyelhető lelettípus. A 19. sírban nyugvó női váz jobb karját enyhén kiszélesedő végű, bronzból készült, szögletes átmetszetű huzalkarperec ékesítette egykor.¹¹⁹

7. Fegyver

Az avar kor második felére keltezhető, a Körös–Tisza–Maros területén vizsgált lelőhelyek temetkezéseiben kevés fegyver látott napvilágot, amely a térségre jellemző temetkezési szo- kással magyarázható.¹²⁰ Utóbbi jelenség alól a nagykamarási lelőhely sem kivétel, hiszen mindössze egy fegyver került felszínre (7. sír). Annak ellenére, hogy kora és közép avar kor során az ütő- és sújtófegyverek (fokos, balta, szekerce) száma fokozatosan nőtt és a késő avar korban egyre gyakoribb lett az Avar Kaganátus területén, a térség ütő- és sújtófegyvereinek száma a többi fegyverhez hasonlóan nem jelentős a régióban.¹²¹ A nagykamarási temető-

113 B^EndE 2017, 292.

114 BannEr1927, 145; BEndE 2017, 38. Az eredeti publikáció rajzán 6 ráfolyatott díszű gyöngy látható, míg a

leltárkönyvbe 14 darabot jegyeztek be. A jelenlegi gyűjteményben nincs nyoma (sztE rt RGy. Ltk.; BannEr

1927, 152).

115 A leltárkönyvben eredetileg 2 gyöngy meglétét jelölték, azonban a revíziók alkalmával kiderült, hogy már csak

egy darab lelhető fel a gyűjteményben (sztE rt RGy. Ltsz. 7607).

116 BannEr 1927, 153; BEndE 2017, 38. Mára csak egy darab gyöngy található meg a gyűjteményben (sztE rt

RGy. Ltsz. 7607).

117 B^annEr 1927, 154.

118 sztE rt RGy. Ltsz. 7616.

119 B^annEr 1927, 150, 153; B^EndE 2017, 38. Már nem található meg a gyűjteményben (sztE rt RGy. Ltk. Ltsz.

7608).

120 BEndE 2017, 297–298.

121 s^zücsi 2012, 121–122; p^intér-n^agy 2017b, 95–96.

részlet 7. sírjából egy vasfokos¹²² került felszínre [5. tábla 1]. A sírról fénykép is készült,¹²³ amelyen a váz jobb lábszárának felső harmadában helyezkedett el a tárgy.¹²⁴ Szücsi Frigyes elemzése és csoportosítása alapján a nagykamarási lelet a kalapácsfokú fokosbalták közé sorolható.¹²⁵ A fokosbaltát fokával a földbe vágva találták meg a sír bontása során.¹²⁶ Szücsi felvetette a kérdést, hogy a földbe vágott foknak vagy pedig a felfelé néző élnek volt-e hang- súlyosabb szerepe. Valószínűleg valamilyen babonás okból kifolyólag, talán rontáselhárító szereppel helyezhették el éllel felfelé a tárgyat.¹²⁷ A nagykamarási fokosbalta legközelebbi formai párhuzama a késő avar korra keltezhető dévényújfalui (Devínská Nová Ves, Szlová- kia) temető 95. sírjából került elő.¹²⁸ A két lelet között mindössze a penge megformálásában van különbség. A dévényújfalui lelet az „1, K, I.” típusba sorolható, míg nagykamarási az

„1a, K, I.” típusba.¹²⁹

8. Lószerszámzat

A Körös–Tisza–Maros közén, főleg az avar kor második felében jellemzővé vált a lószer- számos temetkezés szokása. Bende Lívia szerint ez a szokás csak ideiglenesen váltotta fel a lovastemetkezési formát, hiszen akna- és fülkesírokban nem alakult ki állandó helye a lószerszámzatnak.¹³⁰

A nagykamarási temetőrészletben hiteles feltárás során egyedül a 7. sírból került fel- színre lószerszámzat. A csontváz koponyája felett 20 cm-rel, de 25 cm-rel magasabb réteg- ben oldalszár nélküli, nagykarikás csikózabla feküdt, ennek két oldalán egy-egy hurkos fülű kengyel helyezkedett el. A tárgyakat a préselt rosszezüst lószerszámdíszek (rozettás és közepén kidudorodó kör alakú boglárok) vették körbe. A bal oldalon lévő kengyel felett egy vas hevedercsat került felszínre [3. tábla 5].¹³¹ Banner azon megfigyelése, hogy a leletek a koponya felett 25 cm-rel magasabb rétegben kerültek felszínre, utalhat arra, hogy az

122 A fokos fegyverként (támadófegyver, azon belül az ütő- és vágófegyverek közé tartozik), valamint munkaesz-

közként is használatos lehetett. Az ásatási megfigyelések szerint élükkel a földbe vágva kerültek a sírba. Főleg férfi-, de akár női és gyermektemetkezésekben is megtalálhatók. Rangjelző szerepük valószínűleg nem volt, hiszen gazdagabb és szegényesebb sírokban is jelen vannak (szücsi 2012, 129; szücsi 2014, 129–139).

123 SZTE RT ad. B. J. FGy. 947.

124 B^annEr 1927, 149; B^EndE 2017, 38. A tárgy teljes hossza 18 cm, a nyéllyuk 2,4 cm átmérőjű. A fok 4,5 cm,

szögletes forma, az él 3,5 cm-re szélesedik ki. A nyéllyuk belsejében famaradványokat figyeltek meg (BannEr

1927, 149). Restaurálás nyomai figyelhetők meg a leleten, amely ma a nyéllyuknál kettétört állapotában tekint- hető meg (SZTE RT RGy. Ltsz. 7561).

125 A penge formája az éltől a köpűig egyenesen halad, majd alul lefelé ível. A köpűből induló penge szimmetrikus,

az él irányába folyamatosan szűkülő típus. A köpű formája hosszú rombusz alakú, a nyéllyuk ovális formájú. A fokos a kalapácsfokú altípusba sorolható, az ütőfelület téglalap alakú, profilált, 2 cm-nél hosszabb (szücsi 2014, 115–122, 143, 158).

126 BannEr 1927, 149; BEndE 2017, 37.

127 szücsi 2014, 138. László Gyula szerint nem kifejezetten a vas babonás ereje volt fontos az avarok számára,

hanem az éles szúró- vagy vágóeszköz, amely a rontást távol tartja (l^ászló 1944, 88–89).

128 EisnEr, 1952, 390, Obr. 107; szücsi 2014, 142, 151.

129 s^zücsi 2014, 117, 143, 158.

130 A rítusváltás hátterében az állatállomány csökkenését vélte felfedezni, ami miatt az állatáldozatok és

ételmellékletek száma is csökkent (BEndE 2012, 645–651; BEndE 2017, 318).

131 B^annEr 1927, 146–147.

elhunytat koporsóban temették el, és a koporsó tetejére helyezték a lószerszámzatot.¹³² A székkutas–kápolnadűlői temetőben szintén előfordult jelképes lovastemetkezés, ahol kopor- sóra helyezték a lószerszámzatot.¹³³

Az oldalpálca nélküli aszimmetrikus csikózabla két gyűrűsen egymásba kapcsolódó tag- ból áll. Hurkos végein ovális alakú zablakarikák helyezkednek el, az egyikben két külön- böző méretű karika figyelhető meg [4. tábla 1].¹³⁴ Párhuzamként például a szegvár−sápoldali lovassír karikás csikózablái¹³⁵ és a székkutas−kápolnadűlői temető 51. sírjának aszimmetri- kus vas csikózablája említhető.¹³⁶ A hurkos fülű, kerek vállú, egyenes talpalójú kengyelek alakja megegyezik, száruk rombusz átmetszetű [4. tábla 2–3].¹³⁷ A nagykamarási leletekkel például a székkutas–kápolnadűlői temető 51. sír egyik kengyele, illetve az 541. sír esetében szintén csak az egyik kengyel mutat formai párhuzamot.¹³⁸ Sarkain lekerekített trapéz for- májú hevedercsat került felszínre a temetkezésből.¹³⁹

A kantárt/pofaszíjat díszítő rossz minőségű ezüstlemezből préselt boglárok közül két különböző típust és méretet lehetett elkülöníteni. A kisebbek középen bemélyedő körrel és szélükön nyolc bemélyedő háromszöggel voltak díszítve, míg a nagyobb méretűeket a sík- ból kiemelkedő körrel látta el készítőjük. Utóbbi alakja csonkakúphoz hasonlítható a közölt rajz és a meglévő töredék alapján [3. tábla 6–7]. A díszek szíjhoz való rögzítése varrással történhetett, leleteken látható apró lukak erre utalnak. Továbbá a vékony veretek alatt akár kitöltőanyag is lehetett, amely kiemelte és merevítette az apró díszeket.¹⁴⁰

A szórványos leletként került a gyűjteménybe egy téglalap alakú fülű, egyenes talpalójú és egy téglalap alakú fülű, begyűrt sarkú kengyel.¹⁴¹ A tárgyak fülei szögletes kialakításúak, oldalaik íveltek. Az egyik példány talpalója egyenes, a begyűrt sarkú kengyel javított, így formája megváltozott az eredetihez képest.¹⁴²

132 A sírról készült fényképen megfigyelhető, hogy a kibontott csontváz szintjére visszahelyezték a felső rétegből

előkerült leleteket, ezért ezt a képi forrást sajnos nem lehet hiteles információnak tekinteni a sírleírással szemben (SZTE RT Ad. B. J. FGy. F947).

133 Az 51. sír esetében 5–15 cm-rel a vázcsontok felett kerültek elő a leletek. A 239. sírnál a csontváz fektetési

szintje felett, a koporsóra utaló fakorhadék fölött helyezkedtek el a lószerszámzat részei. Az 51. sír törött álla- potú kengyele valószínűleg hurkos fülű lehetett, párja téglalap alakú hosszú fülű volt. A 239. sírból előkerült kengyelek hurkos fülűek voltak, mint a nagykamarási 7. sírban talált példányok (B. nagy 2003, 22, 39, 20. kép 2, 4. és 84. kép 1–3, 5; B^EndE 2017, 318).

134 sztE rt RGy. Ltsz. 7569; BannEr 1927, 147–148; BEndE 2017, 37.

135 B^óna 1979, 10.

136 B. nagy 2003, 22; B. nagy 2003, 24. kép.

137 sztE rt RGy. Ltsz. 7568; BannEr 1927, 147–148; BEndE 2017, 37.

138 B. n^agy 2003, 22, 71; B. n^agy 2003, 24. kép, 192. kép.

139 sztE rt RGy. Ltsz. 7570; BannEr 1927, 147–148; BEndE 2017, 37.

140 Bende Lívia a pitvarosi temető 51. sírjának elemzésekor tért ki erre a lehetőségre, amely szerint a kantárszíjon

lévő préselt, áttört veretek mögött kitöltőanyag lehetett, ami kiemelte és merevítette a vereteket (BEndE 1998, 199).

141 sztE rt RGy. Ltsz. 7540.

142 Az egyenes talpalójú tárgy füle szögletes kialakítású, nyak nélkül kapcsolódik a szárakhoz, a talp külső oldalán

borda fut fel a szárakig. A javított példány fülének felső része szögletes, de a nyakhoz már ívelt formában csatlakozik. A fület rövid nyak köti össze az ívelt szárakkal. A talp valószínűleg eltörhetett az egyik szár és a talp találkozásánál, javítás nyomai figyelhetők meg rajta. A talpon végigfutó borda itt is megfigyelhető. Az átalakítás következtében a talp megrövidült (sztE rt RGy. Ltsz. 7540; B^annEr 1927, 142–144).

9. Használati eszközök 9.1. Orsógombok

A legáltalánosabb avar kori mellékletek közé sorolhatók az orsógombok és az orsókarikák.

A nagykamarási temető sírjaiban 5 temetkezésnél figyelt meg az ásató orsógombokat. Négy női (1–2., 10., 19. sír) és egy férfisírban (25. sír) került elő ez az eszköz.¹⁴³ Banner leírása alapján egy esetben a váz medencéjén (1. sír), míg a másik 4 sírban (2., 10., 19., 25. sírok) az elhunyt bal karja mellett kerültek elő a leletek. Jelenleg az első két sír orsógombja a gyűjte- mény része, illetve a 19. sír leletéről rendelkezésre áll egy tárgyrajz. Mindhárom orsógomb bikónikus, az 1. és 2. sír lelete díszítetlen, míg a 19. sír orsógombja zegzugmintás volt. A 25.

sír elhunytja a legújabb embertani vizsgálatok alapján férfi lehetett.¹⁴⁴ A sírban az orsógom- bon kívül más lelet nem került elő. A kutatásban ez az eset nem egyedülálló. A székkutas–

kápolnadűlői avar temető 489. sírjának elhunytját szintén férfinak határozták meg, ebben a temetkezésben is csak egy orsógombot találtak.¹⁴⁵

9.2. Kések

A Körös–Tisza–Maros közén előkerült késő avar kori temetők leletanyagában főként férfisí- rok mellékleteiként jelentek meg a kések. A tárgytípus sírokban való megjelenése gyakori, részben a viselet részeként is értelmezhető.¹⁴⁶ Legtöbbször az elhunyt jobb oldalán a kezek, a medence és a lábak területéről kerülnek elő ezek a leletek. Esetenként a bal oldalon is feltűnhet a tárgytípus. Bende szerint a Körös–Tisza–Maros közén a vázak bármely oldalán elhelyezett leletek nem köthetők nemekhez.¹⁴⁷ A nagykamarási temetőrészletben 8 esetben (4., 6–7., 13–14., 16–17., 27. sírok) találtak kést¹⁴⁸ a vázak mellett. Négy női, három férfi-, és egy gyermektemetkezésből került felszínre ez a tárgytípus. A nemek és a kések előkerü- lési helye között nem figyelhető meg a kisalföldi szokásokhoz hasonló szabályszerűség.¹⁴⁹ A női sírokban jobb és bal oldalon, kéznél, combcsont mellett, mellkason, míg a férfisí- rokban lábszárak között, bal lábszár mellett vagy a fej jobb oldalán figyelte meg Banner a leletek helyét. A női és a gyermeksírokból származó eszközök mérete kisebb, 6,2–12,5 cm között mozog, míg a férfisírok leletei jóval nagyobbak, 17–19 cm közöttiek. Felmerül a kérdés, hogy a tárgyak méreteit figyelembe véve értelmezhetjük-e a kisebb méretű késeket

143 Banner közlésében és a leltárkönyvben némi terminológiai zavar mutatkozik a leletekkel kapcsolatban. Banner

minden esetben orsókarikának nevezi ezeket a tárgyakat (1., 2., 10., 19., 25. sír), azonban a gyűjteményben lévő tárgyak (1., 2. sír) orsógombok (sztE rt RGy Ltsz. 7546, 7548.). Sajnálatos módon a többi lelet nem maradt fenn (10., 19., 25. sír) így nem tudjuk igazolni, hogy valóban minden esetben orsógombról van-e szó. Egyedül a 19. sír orsógombjáról közölt az ásató rajzot, de ezt is orsókarikának nevezte (B^annEr 1927, 152, 156).

144 BEndE 2017, 38.

145 BEndE 2003, 316.

146 B^EndE 2003, 315; l^őrinczy–r^ácz 2014, 179.

147 BEndE 2017, 289.

148 Sok esetben töredékesek a tárgyak, így nehéz volt az azonosításuk (sztE rt RGy Ltsz. 7555, 7566, 7572,

7587, 7589, 7602, 7620), a 16. sír kése már nem része a gyűjteménynek (sztE rt RGy. Ltk. Ltsz. 7597).

149 Tomka Péter szerint férfiaknál a jobb oldalon az övviselet részeként, míg a nőknél a bal oldalon munkaeszközként

értelmezhetők a kések (t^omKa 1972, 28–29; B^EndE 2017, 289).

munkaeszközként, a nagyobbakat (17–19 cm) pedig munkaeszközként és/vagy fegyver- ként.¹⁵⁰ Továbbá a nagyobb méretű kések és a sírbeli helyzet között lehet-e összefüggés.

9.3. Vasár és vaskarika

A vasárak leginkább felnőttsírokból kerülnek felszínre. Az eszköz legtöbbször deréktájon, jobb oldalon kerül elő, néha más tárgyakkal együtt a tarsolyban.¹⁵¹ A nagykamarási temető- részlet 4. sírjában a combcsontok között látott napvilágot egy vasár.¹⁵²

A tárgyak övön való rögzítésének egyik módszere lehetett a vaskarika használata. Főleg olyan sírokban kerülnek felszínre gyakrabban, amelyekben vaskés vagy tarsolyra utaló tárgy is van.¹⁵³ A nagykamarási temetőrészletben egy női (4. sír) és két férfitemetkezés (14, 21.

sír) esetében jegyezte fel Banner János a vaskarika létét. A 4. és 14. sírokban a medence kör- nyékéről került felszínre a vaskarika, a 21. sírban azonban a bokánál feküdt.¹⁵⁴ A medencén és annak környékén lévő vaskarika az övhöz tartozva rögzítőfunkciót láthatott el (4. sír).

A 14. sírban a 19 cm hosszú kés töredékei a fejnél, míg a vaskarika a medencén helyez- kedett el (feltételezhetően más tárgyat rögzítettek az övön, amely vagy nem került a sírba, vagy elbomlott). A 21. sír esetében valószínűleg állatjárás következtében került a vaskarika a bokához.

10. Az embertani értékelés rövid ismertetése

A nagykamarási temetőrészlet feltárása során nagy valószínűséggel csak a koponyákat emel- hették ki a sírokból.¹⁵⁵ Az első antropológiai vizsgálatokat Krecsmárik Endre végezte el, míg az újabbakat Marcsik Antónia. A legfrissebb eredmények alapján a 27 sírból 14 nő, 9 férfi, 2 felnőtt és 2 gyermek váza került felszínre.¹⁵⁶ A taxonómiai elemzés 8 koponya (1–2., 5–6., 9., 14., 25. sír, egy szórvány) metrikus és morfológiai adatai alapján europid, europo-mon- golid és mongolid földrajzi változatot¹⁵⁷ mutatott ki [5. tábla 2]. Anatómiai variációként a

150 A 20 cm-es pengehosszúsággal rendelkező késeket általában már fegyverként értelmezik a kutatók (ćilinsKá

1966, 184–185; csiKy 2006, 115; csiKy 2015, 219).

151 B^EndE 2017, 291.

152 BannEr 1927, 146; BEndE 2017, 37. A tárgyat a leltárkönyvbe bejegyezték, azonban már nem része a régészeti

gyűjteménynek (sztE RGy. Ltk. Ltsz. 7557).

153 B. nagy 2017, 19, 23, 26, 30, 37, 51. kép.

154 BannEr 1927, 145, 151, 153. Jelenleg mindhárom lelet a gyűjtemény része, bár töredékes állapotban maradtak

meg (sztE RGy. Ltsz. 7554, 7593, 7615).

155 Ennek egyik oka a vázak rossz megtartása lehetett, amit Banner is kiemelt a temetőről írt publikációjában,

a másik ok pedig, hogy nem volt szokás a teljes váz kiemelése és elcsomagolása a kutatás ezen időszakában (BannEr 1927, 146–147).

156 KrEcsmáriK 1927, 160–165; BEndE 2017, 37, 55. j; saJti 2019, 53–59. További kutatások eredményeként, a

korábban elveszettnek hitt 21. sír koponyájáról bebizonyosodott (a szakirodalmi feljegyzések alapján), hogy az ELTE Embertani Intézetében található: ltsz. 12 042. A koponyát nem volt lehetőségünk megvizsgálni, azonban a korábbi publikációk szerint egy gyógyulási folyamatot mutató kardvágás okozta sérülés látható a homlok közepén (Bartucz 1966, 336; BErEczKi 2013, 40).

157 Az europid csoportba sorolhatók az 1–2., 6., 9., 14. és 25. sírok egyénei. A 25. sír koponyája europo-mongolid,

az 5. sír egyéne pedig mongolid (s^aJti 2019, 56).