Madách Imre szerelmei

Madách Imre szerelmei

ANDOR CSABA

H asonlíthatatlan alkotások szerzőit hajlam os m agányosaknak g o n d o ln i a z utókor.

M adách Im re főm űve sem saját m ás m unkáihoz, sem kortársai m űveihez nem volt hasonlítható, így aztán a róla kialakult képzetek között is m indm áig a „sztre g o va i re m e te ” képe az uralkodó. Pedig közeli barátai, ism erősei sorában nem csupán N ó g rá d m egye jelentékenyebb szereplőit találjuk meg, de jó n é h á n y országos h írnévnek ö rve n d ő írót, költőt, p o litiku st is. Érdem es felsorolni a teljesség igénye n é lkü l n é hány nevet a ko r je le s szem élyiségei közül, akikke l M adách Im re életének valam ely korszakában kapcsolatot tartott: A rany János, B érczy Károly, Eötvös József, L isznyai Kálmán, Lónyay Menyhért, P ulszky Ferenc, S zá sz Károly, Toldy Ferenc. K özülük a ko r e gyik legünnepeltebb szerzőjéhez, L iszn ya i Kálm ánhoz igen szoros, bizalm as viszony fűzhette. B á r egyetlen le vé l sem m ara d t fenn ke tte jü k között, m indazonáltal egy kö zve títő hölgy 1863 elején ezt írta M adáchnak:

„T iszte lt honfi! Lisznyai Kálm án utolsó pe rce it m ost küzdi; óhajtása m ég egyszer ta lálkozni önnel. A haldokló kérését tudatván ön n el m aradok ism eretlen tisztelője B e n iczky Erzsi. ” (1)

A Pesten tanuló ifjú már igen korán kapcsolatot talált értelm esebb diáktársaival. T izen ­ négy és fél éves volt, amikor 1837 őszén a pesti egyetem re került, s hét társával közösen

„M ixtúra” néven kéziratos újságot szerkesztettek. A „nyolcak” közül később ketten is m i­

niszterelnökök lettek (Andrássy Gyula és Lónyay M enyhért); vélhetően a többiek is jó képességű diákok voltak.

M adách tizenkilenc éves korától a megye politikai életében vállalt szerepet, „idős” ko­

rában, vagyis harm incnyolc évesen országgyűlési képviselő lett. De ré sztve tt a s z a ­ b a d ság h a rcb an is; igaz, nem fegyverrel a kézben, hanem m int a m egye fő b izto sa , m ajd 1849 ő szé től tö b b m en e kü lte t bú jta to tt (s m ellesleg igen n a g ym e n n yisé g ű fe g y ­ vert re jte g e te tt) a birtokán.

M indezen tények ellenére, am elyek részben kezdettől ism ertek voltak, részben azon­

ban az elm últ évek-évtizedek kutatásai nyomán váltak ismertté, m induntalan a „rem ete”

képe köszön vissza ránk, am inek egyedüli okát im már abban kell látnunk, hogy főm űve életm űvében csakúgy, mint a magyar irodalomban, jószerivel m inden előzm ényt nélkü­

löz, s folytatása - szám os próbálkozás ellenére - éppúgy lehetetlennek bizonyult, mint m ondjuk Petőfié.

A m agányos alkotó képéhez gyakran társult még egy érdekes elképzelés: ta n ­ könyveink, kézikönyveink úgy emlékeznek meg róla, m intha csa k egyetlen szerelm e lett volna, a felesége, s a házassági csalódás, mint egyetlen igazán nagy szerelm i élmény, döntően m eghatározta volna életét csakúgy, mint főm űvének alkotási fo lya m a tá t. Az a lá b b ia kba n e n n ek a tö b b sze m pontból is egyoldalú ké p n ek a fe lo ld á sá ra vá lla lko ­ zom : a n n ak kim utatására, hogy sze re lm e i közül legfeljebb a két le g je le n tőse b b e g y i­

ke volt F rá te r Erzsébet, s hogy a vele való kapcsolata is árn ya lta b b volt, m int a m i­

lyennek a kívü lá lló k, részben M adách é letrajzírói is gondolták.

Lónyay Etelka

Madách huszonegy évesen ism erkedett meg későbbi feleségével, Fráter Erzsébettel;

ebből kiindulva az életrajzok nem is szenteltek különösebben nagy teret korábbi szerel­

m einek. Lónyay Etelka volt az egyetlen kivétel, a Pesten tanuló költő évfolyam társának, Lónyay M enyhértnek a húga, akihez a hagyom ány szerint első verseskötetét, a Lant-vi- rágoka\ írta (Pest, 1840). A vélhetően egyoldalú szerelem idején, 1839-40-ben a költő tizenhat-tizenhét éves volt, míg az 1824 m árciusában született Etelka tizenöt-tizenhat éves. Utóbb Etelka m ásik bátyja, Lónyay A lb e rt kicsit to rzítva e m léke ze tt vissza a tö r­

té n etre : „A m i az e setet illeti, az nem vo lt egyéb, m int egy kisd iá kn a k rajongása, vagy h a g yju k rá, sze re lm e egy tize n n é g y éves g ye rm eklány iránt, és nem csa k hogy v a llo ­ m áshoz, de talán m ég egy ártatlan és je le n té kte le n b ó khoz sem veze tett... Ism étlem , ez nem vo lt más, m in t ami m indig vo lt és lesz, az, hogy ha az iskolai szoros b a rá t­

sá g b an lévők va la m e lyiké n e k nőtestvére van, abba a p a jtá sok egy része biztosan s z e re lm e s.” (2) A ká rh o gy is nézzük, a két „gye rm ek" között csa k kb. egy év és hat hét a ko rkü lö n b sé g , ami ha nem is e lhanyagolható, de azért ebben a korban m ár nem is tú l je le n tő s. Lónyay Albert, okkal vagy ok nélkül, m in de n e se tre „e lh á ríto tta ” azt a vé le ke d é st, hogy kom oly sze re le m ről lett volna szó. Valóban: E telka to vá b b i é le tú tjá ­ n ak s írása in a k ism eretében sem m i okunk sincs fe lté te le zn i kö lcsö n ö s vo n za lm a t.

Sőt, m in th a a költő is tú l gyorsan vig a szta ló d o tt volna: alig je le n t m eg első könyve, ta n u lm á n ya it fé lb e sza kítva elh a g yta Pestet (vizsgáit persze m ég letette, de a ké ső b ­ bie kb e n m ár a sztre g o va i tis z tta rtó ügyvéd fiá n a k irá nyítá sá va l otthon ta n ult, c s a k a viz s g á k ra já rt fel), m ajd Pöstyénben időzött, ám a gyó g ykeze lé s m ellett m indig ta lá lt a lka lm a t arra, hogy a bálokon részt vegyen. Erről Lónyay M en yh é rtne k írt levelei ta ­ n ú sko dn a k, am e lye kb e n m ár nyom a sincs a pár hónappal korábbi nagy sze re le m n e k.

Ezzel együtt volt olyan évfolyam társa a költőnek, aki egyenesen az Etelka iránti re­

m énytelen szerelm ével m agyarázta Madách hirtelen távozását Pestről. Bár a család le­

velezése nem nyújt e kérdésben kellő eligazítást, m indazonáltal biztosra vehetjük, hogy

„kom olyabb” , részben talán anyagi term észetű okok játszhattak közre abban, hogy M a­

dách Imre és két öccse pesti tanulm ányaikat - nyilván édesanyjuknak, mint kizárólagos d öntéshozónak az intézkedése után - egy időre félbeszakították, de legalábbis a Széna téren (ma: Kálvin tér) lévő szálláshelyüket felmondták, s otthon készültek a vizsgáikra.

Lónyay Etelka 1844. augusztus 6-án férjhez ment egy S zirm ay Ö dön nevű földbirto­

koshoz, s bár több gyerm ekük született, házasságuk vélhetően nem tartott sokáig. M in­

denesetre tény, hogy a későbbiekben sohasem használta férje nevét. írt néhány elbe­

szélést, m ajd élete alkonyán németről m agyarra fordította és négy kötetben kiadta éde­

sanyja, Lónyay Jánosné szül. Lónyay Florentina emlékiratait, virágcsendéleteket festett, végül 1896. augusztus 1 1-én újpesti otthonában meghalt. (Fivéreihez hasonlóan Nagy- lónyán, a családi kriptába temették, bár mára a m értéktelen tem etői pusztítás következ­

tében nem lehet kideríteni, melyik koporsóban nyugszik ő, s melyikben néhai m iniszter- elnökünk, a M onarchia egykori pénzügym inisztere.)

A költő első szerelme, Cserny Mária

A kevés biztos pont egyike: a tanév rendesen október elsején kezdődött ebben az idő­

ben. M adách Imre és fivérei 1837. október 1-jén kezdték meg tanulm ányaikat Pesten, de huszonhét évvel később is, a haldokló költő fia és unokaöccse szintén azért voltak kény­

telenek Pestre utazni, mert ekkor kezdődtek tanulm ányaik. Még a házi tanítók alkalm a­

zása is október 1-jétől vette kezdetét; ez a m agyarázata annak, hogy csaknem fél é v­

század távlatából Madách unokaöccseinek (Madách Károly fiainak) házitanítója, K álnay N ándór képes volt pontosan felidézni életének talán legemlékezetesebb jelenetét: 1863.

szeptem ber 30-án, am ikor Csesztvére érkezett, hogy „elfoglalja hivatalát", ott találta M a­

dách Imrét és Arany Jánost. (3)

M ost azonban még csak az ifjú költő első egyetemi tanévénél tartunk: a váci piaristák­

nál tett sikeres v izsg á k után M adách Imre m egkezdte a ta n ulm á n ya it a pesti e g ye te ­ men. A költő é le tra jzíró i jo g g a l hihették, hogy az ezt követő id ő szakban kell keresniük első sze re lm é t Is, s m ivel a ta n u ló é ve k korából Etelkán kívül m ásról nem tu d tak, így é rte le m sze rű e n a kö ze lm ú ltig őt te kin te tté k M adách első szerelm ének. A feltevés s zé p sé gh ib á ja , hogy a ta n ulm á n ya it m egkezdő fia ta le m b e r előbb é vfo lyam társával, Lónyay M en yh é rtte l került szo rosabb baráti viszonyba, s csak ezt követően ism erte

m eg a n n a k c s a lá d já t. E g yik le v e lé n e k fé lm o n d a ta a rra e n g e d k ö v e tk e z te tn i, hogy E te lká t 1 8 3 9 -b e n lá tta elő szö r.

Vajon valóban ilyen „későn érő típus” lett volna? Ez tisztán lélektanilag is hihetetlennek tűnik. S cáfolja egy kései vers is, amelynek címe: Em lékezés az e lső szerelem re. (4) Aki ezt a verset tüzetesen elolvassa, annak sem m i kétsége sem lehet afelől, hogy egészen más valaki az, akit élete alkonyán első szerelm ének vallott a poéta. A versben előforduló utalásokat egybevetve más versekkel, s M adách levélbeli utalásaival, első szerelm ének Cserny M áriát kell tartanunk. (5) A név persze, különösen ebben az esetben, sem m it­

mondó. Sok Cserny családnevű személy élt akkoriban a Felvidéken, s M ária is akadt köztük bőven; e sorok írója a múlt század elejéről szárm azó anyakönyvek ta n ul­

m ányozása során jónéhány Cserny Máriával találkozott, s többször érzett kísértést, hogy felkiáltson: „M ost végre m egvan!” Lehet, hogy valóban köztük van, lehet, hogy nincs; ezt legfeljebb eljövendő századok szám ítógéppel is segített kutatásai igazolhatják vagy cá ­ folhatják, ha végre a kor valam ennyi ilyen nevű hölgyének főbb életrajzi adatai hozzáfér­

hetők lesznek.

Addig is m arad feltevés: élt Nógrád megyében, annak is Keszeg nevű településén C serni M átyásnak (az anyakönyvben i-vel szerepel a családnév) és Rúzsa Erzsébetnek egy leánya, akit 1822. január 25-én kereszteltek a Mária névre. 1842. január 10-én férjhez ment D rá blk Pálhoz, akitől több gyerm eke is született, végül 1877. június 6-án hunyt el.

S hogy miért éppen ő az egyik fő esélyes? Mert az ifjú M adách szülőfalujában Cserny családnevűek egyáltalán nem voltak, így aztán az életrajzírók is hiába kutattak a lány után. U gyanakkor Keszegen élt a költő nővére, H uszár Józsefné M adách Mária, akinél Madách 1833-tól kezdődően többször is megfordult, így gyerm ekkorának e gyik legfon­

tosabb színhelye - szülőfaluja m ellett - éppen Keszeg lehetett.

Gyürky Amália és Dacsó Lujza

A „kitörés” vagy árnyaltabban: a „kibontakozás” éveinek nevezhetnénk M adách ifjúko­

rát, az 1840 és 1843 közötti éveket, ha lett volna valam iféle lehetősége a kitörésre vagy akár kibontakozásra. Nos erre - legalábbis képességeihez mérten - nem igen volt lehe­

tősége. Igaz, a m egyei közéletben való részvétel, talán mert ezúttal is sike rült a lehető legjobb tá rsa sá g b a „ke ve re d n ie ” , idejének, e n e rg iá in a k nagy részét fö le m é szte tte : az ifjú a lje g yző a korán e lhunyt legendás alispán, S ré te r Já n o s m ellett kezdte m eg té n y ­ kedését. U g ya n a kkor egy idő után látnia kellett, hogy m ások, le g a lá b b is a kö zsze ­ replés szín te ré n „m e g e lő zik" őt; az 1847/48-as o rszá g g yű lé sn e k az e g yko ri o s z tá ly ­ társ, Lónyay M enyhért m ár nem is je le n té kte le n sze re p lő je volt, m íg M adách - S zon- tagh P á lla l és P u lszky F ere n cce l közösen - a m egyei közélet s ze re p lő it kifig u rá zó v e rsg yű jtm é n yt írt akko rib a n (N ó g rá d i képcsarnok). Sem a p o litika , sem az iro da lo m te rü le té n nem b e szé lh e tü n k tehát az ő esetében valódi kib o n ta ko zá sró l, igaz, ilyen irányú p ró b á lko zá sa ira sem utalnak kom oly jelek. A m ilyen vá ra tla n u l je le n t m eg első kötete, olyan vá ra tla n u l sza ka d t meg szin te m inden irodalm i p ró b á lko zá sa ; am ilyen gyo rsn a k íg é rke ze tt po litika i pályája kezdetben, olyan la ssú n a k b izo n yu lt utóbb.

Szerelm ei közül sorrendben G yürky A m á liá t kell m egem lítenünk. A lány apja, losonci G yürky Pál a megye, sőt, az ország egyik legnagyobb birtokosa volt, egy időben krassói főispán. Am ália édesanyja az ő m ásodik felesége, Kapy A m ália volt. Lévén szó a Ma- dách-családhoz hasonlóképpen ugyancsak ősi csa lá d o kró l, több tö rté n e t m aradt ránk róluk. A lány m am ája korán (1833-ban) elhúnyt. Régi an e kdo tá k kifo g yh ata tla n tu d ó ­ ja, a g ró f Vay S á n d o réInév m ögé rejtőző Vay S arolta azt írta róla, hogy nem ve tte fel kétszer u g yanazt a cipőt, s hogy végső soron a hiúsága o ko zta a ve szté t: Pesten, a K á ro lyi-pa lo tá b a n (talán a Petőfi Irodalm i M úzeum é p ü le té b e n ? ) érte a halál egy báli m ulatság a lkalm ával, tánc közben. Á llító la g a túl szo ro s fű ző volt az oka korai h a lá ­ lának. Lányáról csa k annyit tu d un k, hogy később kétszer is fé rjh e z m ent, előbb O ttlik Á koshoz, m ajd T essedik Im réhez, és 1907-ben halt m eg Z ag yva p á lfa lvá n [e g yetle n fiá n a k, O zo ry (O ttlik) Istvá n n a k a le szá rm a zo ttja i ma is élnek],

M adách hozzá írta például a Veszélyes já té k c im ű versét. Pedig tartalm a alapján sokan hitték, hogy a vers Fráter Erzsébetnek szól. Madách verseinek kéziratos ta rtalom jegyzé­

kei, cso p o rto sítá sai azonban e lárulják, hogy a szóban forgó részben A m ália a sz e re ­ te tt lány. Ism ere te in k sze rin t m in de n e se tre nem csoda, ha sokan e lté ve szte tté k a c ím ­ zettet. A két hö lg y közti h a sonlóság leta g ad h a ta tla n , jó lle h e t nem vilá g o s, hogy a köl­

tő lá tá sm ó d ja m utatja-e G yü rky Am áliát és Fráter E rzsé b e te t eg ym á sh o z h a so nlón a k va g y va ló b a n azok vo lta k?

„S zabadulni” a jelek szerint Madách egyiküktől sem tudott, mint ahogy nem tudott éle­

té n ek talán legm eghatározóbb szerelm étől, Lujzától sem. (Szintén Am áliához szól a Vi­

szontlátás cím ű vers, am ely tanúsítja, hogy jóval később, m in dke ttő jü k h á za ssá g kö té ­ se után sem m últ el a költő Ifjúkori vonzalm a.)

Lujza éppolyan tragikus ifjúkori szerelm e volt M adáchnak, mint amilyen a vele egyidős Petőfinek Etelka lehetett. Csak annyit tudunk, hogy a lány 1843-ban halt meg, s Madách több verset is írt hozzá (Lujzához; Beteg kedvesem hez; C sak el, csa k el; Könnyelm űség varázsa; Egy est emléké), s emlékét aztán egy nyolc versből álló ciklusban örökítette meg, m ely a Fagy-virágok cím et kapta. A párhuzam magáért beszél: míg a Lant-virágok cím et viselte a tizenhét és fél évesen m egjelentetett első kötet, addig Fagy-virágok a cí­

me... m inek is? Nos, szerencsénkre nem az utolsó könyvének, bár M adách joggal ére z­

hette úgy, hogy húsz évesen költői pályájának, s egyúttal életének is a végéhez érkezett.

T ekintsünk el m ost attól, ami éppen a versek elolvasása után a mai olvasó szám ára aligha lehet kétséges: M adách ifjúkorának legnagyobb csapása Lujza elvesztése volt.

Költőnk, ha nem is a szó biológiai értelmében, vagyis még nem visszafordíthatatlanul, de m ár ekkor „öreg" volt, olyasvalaki, akit nem csupán az a körülmény rendített meg, hogy szerettei közül többen m eghaltak (Lujzán kívül például édesapja vagy sógora, H uszár József, de em líthetjük Sréter János alispánt is, aki a többiekkel ellentétben váratlanul, egy járvány során hunyt el), hanem az is, hogy ő maga nem rem élt módon túlélte a tö b ­ bieket. M int ifjúkori barátjának, Lónyay M enyhértnek megírta, egy gyerm ekkori jóslat úgy szólt, hogy nem fogja m egérni 1840-et, s fiatalkori, elsősorban édesanyjának írt levelei is ta núsítják, hogy a korai halál leh e tősé g é ve l kom olyan szá m o t vetett.

Ilyen előzm ények után el kell ism ernünk, hogy igen súlyos, válságos volt az a helyzet, am ely életében Lujza halálával kialakult, s nem pusztán szubjektív okok miatt. H ozzáte­

hetjük azt is, hogy bár egyes források szerint Lujza a menyasszonya volt a költőnek, ha nagyon szigorúan fogjuk fel a történteket, azt m ondhatjuk: a lány szem élyében mégsem annyira az élethez, mint inkább a halálhoz kereshetett társat. A versek szerint ugyanis a lány m ár m egism erkedésük idején halálos beteg volt.

A két szerelem , ha nem is együttesen vagy egyidejűleg, minden esetre sajátosan egy­

m ásba ágyazva jelent meg Madách életében. A versek alapján azt kell hinnünk, hogy előbb A m áliába volt szerelm es, azután Lujzába, majd Lujza halála után ism ét Am áliába.

A két lány közti kapcsolatra maga is utal kéziratai között: a Lujza leánytársához cím mellé ugyanis egyhelyütt odaírta Am ália nevét. Ugyancsak Gyürky Am áliának szól A „F a g yvi­

rágok" felolvasása után cím ű verse, tanúsítva, hogy Lujza halála után ism ét szerelm es vo lt a lányba.

A két, bizonyos értelem ben „összetartozó" szerelem érdekes módon jelenik m eg A z e m b e r tragédiájáoan. Talán mondanom sem kell: a fő mű két eszm ényített nőalakjának, a Konstantinápolyban zárdába vonuló Izórának és a londoni szín „m ásodik” Évájának, annak az Évának tehát, aki a sírg ö d ö r fölött átlép, egyaránt Lujza sze m é lyé b e n kell kere sn ü n k az é le tra jzi „m e g fe le lő jé t” . Könnyű volna azt m ondani - s ez lé le kta n ila g ké tsé gkívü l igaz is - , hogy egy halott lányban nem lehet m ár csa ló d n i, s így a halál ideális alkalom az e szm ényítéshez. Ehhez az á ltalános észre vé te lh e z azonban két m e g je g yzé st érdem es fűznünk.

Az egyik az, hogy M adách versei alapján egyértelm ű: viszonzott, s csaknem b izo­

nyosan beteljesült szerelem ről volt szó; nem kizárt - bár erről végképp nincsenek ada­

taink - , hogy egyúttal az ifjú első szexuális kapcsolatáról is. Lujza, korai halálának tu d a ­ tában - m iként Éva a sírg ö d ö r fölött - bátran tú llé p h e te tt a kor konvencióin, s M adách egy á thúzott v e rssza ká n a k ta n ú sá g a sze rint ezt valóban m eg is tette. A C sa k el, csa k e l cím ű ve rsé b e n írja a költő: „N em volna olly türhetlen sorsom is, lány, / Ha nem mo- so lyg tá l vo ln a rám szerelm et, / S nem ism erném a' m ennyek ü d vösségét / M int így hogy ism erem , elválni tő le d .” A másik: éppen ezért fe n ná ll a lehetősége annak, hogy

a l a n y i g a z á n ideális tá rsa lehetett vo ln a a költőnek, va g yis o lyasm it v e títe tt a h a lo tt lá n y­

ba, ami talán az eleven szeretőben valóban m egvolt. Egy bizonyos: olyan bonyolult lélektani csa p d áva l állunk szem ben, ahol sohasem le h e tün k b izto sa k abban, vajon m aga M adách esett csa p d áb a vagy mi, az eset kései lé le kta n i ele m ző i.

Izóra alakja persze légies; ez azonban már a halott elérhetetlensége, nem az élő, hús­

vér Lujzáé. M ellette ott áll komornája, Helene, mint ahogy az életben ott állt Lujza m ellett Amália. Még izgalm asabb a férfi szerepek m egkettőzése: M adách Itt Ádám és Lucifer egy szem élyben. Ő udvarol az eszm ényített halottnak, vagyis a zárdába vonuló Izórának, s az „evilági” Helenének egyaránt. Az életben persze a kapcsolatok éppen fordíttottak:

Lujzával csaknem bizonyosan volt, míg Am áliával m ajdnem biztos, hogy nem volt sze­

xuális kapcsolata a Tragédia írójának.

A csodálatos azonban az, hogy ebben az egyedülálló „kvartett"-ben Lucifer azért fele részben a költő jóbarátja, Szontagh Pál. („Lelkem jobb fele” - írja egyik levelében a költő, tanúsítva, hogy m ennyire szoros ka p csolatként élte m eg b a rá tsá g u ka t.) Az a S zo n ­ ta g h Pál, aki aztán idős korában e lm eséli közös é lm én ye ike t a M adách é le té t ku ta ­ tó kn ak, s kö ztü k két olyan anekdotát Is előad, am e lye k tanúsítják, hogy valóban

„e g yü tt” u d va ro lta k Am áliának. Idézzük fel a tö rté n e te ket, a m e lye kn é l a m ég élő G yürky A m á liá ra való te kin te tte l az é letíró nem írt te lje s nevet. Az egyik: M egszo- rítja-e M álika tá n c közben a kezedet? - Igen. - No, m ert az enyém et is szo ro n g a tja ."

A másik: „E g y alkalom m al K. T...n (a G yürky csa lá d lakhelye, K isterenye - A. Cs.) v e n ­ d é g eskedve, m eghálnak G y...éknél, és szo b á ju k ablaka a konyhára és é lé stá rra s zo l­

gál, hol a ház kisasszonya nagyban szo rgoskodik, g a zd asszo n yko d ik. A b a rá to k ö ssze m o so lyo g n a k, és m ár tudják, hogy m iért ju to tt nekik épp az a szoba, ahonnan legjobban fig ye lh e tik a bá jo s leányzó ren d kívü li házi erényeit." (6)

A „kvartett" igazi mestermű, olyan részlete a Tragédiának, m elyet a világirodalom ban senki nem alkothatott volna meg tökéletesebb form ában. S akiknek netán kétségük tá ­ madna az életrajzi háttér felől, vagy kételkednének abban, hogy Lucifer egyúttal az ön­

m agából csúfot űző Madách is, azok kedvéért álljon itt egy versrészlet, s az azt kegyet­

lenül kifigurázó rész a Tragédiábői. A Lujzához címűi versben ezt olvashatjuk: „Szellem vagy te, testet mely azért ölt, / Hogy nyilatkozhassék a világban. / És a test átszellem űle benned, / Mint fa - a ragyogó virágban.” Em lékezünk rá, m iként vélekedik erről Lucifer:

„Átszellem ült test! - Óh, a sors valóban / Nem büntethetné jobban a szerelm est / Ő rült­

ségéért, m int beteljesítvén / M indazt, am it csa k ke d vesére h a lm o z.” A b izá n ci szín alig p a lá stolta n a lle g o riku s je lle g é t csa k fo ko zza a je le n e t befejezése. A cso n tvá z elvont vá la szá t - „Én az vagyok, ki ott lesz / M inden csó ko d ba n , m inden ö le lé s b e n ” - úgy é rte lm e zh e tjük, hogy a halott Lujza az, aki M adách evilági b o ld o g sá g á t vé g é rv é n y e ­ sen keresztezi.

Matkovich Ida

Bár a halottak m indvégig jelentősebb m értékben határozták meg M adách életét, mint ahogy azt rendesen feltételezni szokás, azért ő ebben a világban élt: az élőkhöz s az élethez való viszonya, néhány kritikus időszaktól eltekintve, m égiscsak fontosabb volt a n ­ nál a szintén nem elhanyagolható kapcsolatnál, amely a halottakhoz fűzte őt. Ám bár m eg­

lehet, hogy am ikor a művein dolgozott, olyankor a halottak jutottak, ha nem is kizárólagos, de legalábbis főszerephez.

M atkovich Ida is előbb halt meg, mint Madách; ha életrajzi adatainak hinni lehet, 1827 és 1856 között élt. 1843 őszén Pozsonyban, az országgyűlésen találkoztak, s úgy tűnik, néhány hét vagy hónap után meg is szakadt a kapcsolatuk. A hölgyről jószerivel sem m it sem tudunk azon kívül, hogy minden jel szerint szerette M adáchot, talán sokkal inkább, mint a költő őt. Mert bár Madách írt ugyan hozzá egy-két verset, ám 1843 őszén Lisznyai Kálmán ezt írta G yulai Pálnak: „Ida nem haragszik rád, s inkább örülne, ha veled lehetne.

M adácsba torkig szerelm es.” (7) Majd M adách Anna így szám olt be édesanyjuknak a következő év elején: „H u szár Lajos beszéli, hogy M atkovics Ida nagyon szerelm es Em i­

be, és várja őtet." (8)

34

Eddig a költő öt szerelm éről volt szó, s még nem jutottunk el a házasságáig. De bízvást sorolhatunk többet is; nem az időszak, inkább a név vagy a kapcsolat jellege bizonytalan a többi esetben. Az Egy táncvigalom ban vers alatt a H. M.-hoz alcím et találjuk a kézirat­

ban. Valószínűleg a Tereskén élő rokon, Huszár Károly lányához, Huszár M áriához íródott a vers (Tereske, 1830. márc. 4. - Meran, 1893. márc. 28.), akiről M adách Anna imént idézett levelében ezt írta: „H uszár Mari lég szép leány Pozsonyba, majd lesz Miczi kevély reá” . (Miczi a hölgy édesanyja, Tersztyánszky Mária.) A Szőke Ipoly alcímében szereplő P. m onogram még ahhoz sem elgendő, hogy tippeljünk: nyilván egy Paula vagy Paulina nevű lányhoz szólhatott a vers (Piroska s más P-vel kezdődő női nevek gyakorlatilag nem fordultak elő abban a korban), ilyen szerelm éről azonban nem tudunk Madáchnak. Kér­

déses, vajon gróf Forgách Erzsébet, akivel egy 1843-ban írt levelének tanúsága szerint együtt volt, szerelm e volt-e, vagy csupán egy közeli ism erős (a gróf Forgách család Gá- cson élő tagjaival haláláig jóban volt Madách).

Fráter Erzsébet

Róla kétségkívül sokan és sokat írtak; tévedés lenne azonban azt hinnünk, hogy is­

m erjük őt. Valójában az egym ásnak homlokegyenest ellentmondó vélekedéseken, szó­

beszéden túl alig van hiteles adatunk róla. Huszonhat levele maradt fenn: ebből huszon­

négyet M adách Imréhez, egyet Madách Károlyhoz, egyet pedig anyósához írt.

Előszeretettel m ondták őt bihari lánynak, pedig ebből csak annyi igaz, hogy őseinek valóban ott volt birtokuk; születésekor azonban a Nógrád megyei Csécsén éltek, s csak 1841 -ben, az elzálogosított b irtokok kiváltása után té rte k vissza a H argitai járás C séh- te le k nevű fa lu já b a. N yelvezete is inkább palócos volt; ü-zése leveleiben szem betűnő („fü ze tn i” írja p é ldául a „fizetn i" szó helyett). Kevesen tudják, hogy hajszál pontosan négy és fél évvel volt fia ta la b b a férjénél: M adách Imre 1823. ja n u á r 20-án szü le te tt (lexikonok, ta n kö n yve k tévesen a keresztelési dátum át szo ktá k születési dátum ként közölni!), míg Fráter E rzsébet 1827. július 20-án. Nem véletlen, hogy éppen ezen a napon, va g yis a m enyasszony 18. születésnapján volt az e skü vő jü k is. A ka p cso la ­ tu kka l össze füg g ő té ve dé se k közül legyen elég itt egy á rta lm a tla n na k látszó fé lre é r­

tés. S ok é le tra jzíró úgy vélte, hogy az esküvőt M adách betegsége m iatt el kellett h a ­ lasztani. Tény, hogy a vő le g é ny sokat b etegeskedett 1845 ta va szán . De az is tény, hogy ez az id ő zítés előre e lte rve ze ttsé g re vall (szám os esetet ism e rü n k ebből a kor­

ból, am ikor az e sküvő a m enyasszony szü le té sna p já ra esett).

Fráter Erzsébet személyét, kettőjük kapcsolatát oly sok mű tárgyalta, hogy a költő fe ­ leségét bízvást a magyar irodalom legism ertebb nőalakjának m ondhatjuk. Más kérdés, hogy bizonnyal rosszul ism erjük őt, az írások, beleértve az irodalmi alkotásokat is, egy­

m ással feleselnek. Harsányi Z solt M adáchról szóló életrajzi regénye után (Em ber küzdj!

Budapest, 1932.) előbb M ohácsi Jenő je le n te te tt meg regényt (Lidércke) Fráter E rzsé ­ betről, m ajd L. Kiss Ibolya (E rzsi te kin tete s asszony), de az^utóbbi é vtizedekben is iro da lm i m űvek sora fo glalkozott vele.

Kései szerelmek

M adách házasságának felbom lása (1854) utáni korszakból kevesebb hölgy nevét is­

merjük, de azért voltak néhányan, mégha a költő - talán családjára való tekintettel - ritkán nevezi is meg őket. A legtöbb esetben tehát keresztneveket ismerünk, amelyekről néhány esetben sejtjük, hogy kikről is lehet szó.

M adách három nagy szerelm éről tudunk ebből az időszakból: Karolináról, Borbáláról és Zsuzsiról. Ha a ve rse k cím ében szereplő, vagy so kszo r csak a ve rse k m ellé m in t­

egy je lzé ské n t írt női neveket szám bavesszük, akkor e három névvel ta lá lko zu nk a le g g ya kra b b a n, s részben a versek, részben pedig m ás adatok alapján m in dh á rm u ­ kat a költő kései sze re lm e i közé kell sorolnunk.

Közülük Zsuzsiról sem m it sem tudunk eddig, még csak feltevés sem fo g alm a zó d o tt m eg a szem élyével kapcsolatban. Annál érdekesebb a két másik hölgy. Karolina leg-

va \ó sz\n ű b b e n S ch ö n b a u e r Karolina (Nagyszom bat, 1832 - Monor, 1865. m ájus 21.), aki egy ism erős csa lá d n ál volt nevelőnő, s így kerülhetett ka p cso la tb a M adách Im ré­

vel. A h ölgynek 1859. jú liu s 9-én Köbölkúton (ma: G belce, S zlo vá kia ) szü le te tt egy lánya, aki a keresztelési anyakönyvi kivonat értelm ében házasságon kívüli ka p cso ­ latból szá rm a zo tt (illegitim a), s e n nek m egfelelően édesanyja utána a S ch ö n b a u er A nna nevet kapta (m eghalt 1955. ja n u á r 4-én T úristvá n d ib an ). (9) Nos, a hölgy uno­

kája a so ká ig titko lt családi hagyom ány nyom án úgy tu d ja , hogy n a g ym a m á já na k é d esapja M adách Imre volt. Ha valóban így volt, az eset új m e g világ ítá sb a helyezi A z e m b e r trag é d iá ja keletkezését. Hiszen am ikor a szerző 1859. m árcius 27 -é n e l­

kezdi írni főm űvét, m ár tu d om á sa lehet arról, hogy kedvese m integy hat hó n ap ja te r­

hes. Az az Éva tehát, aki az utolsó színben, m int a fő h ő s szá m á ra vá ra tla n , s cé lja it keresztező hírt közli, hogy gyerm eket vár, so kka l inkább S ch ö n b a u er K a ro lin a lehet, m intsem Fráter Erzsébet, akivel bizonyára e gyütt vá rtá k a g ye rm e ke k szü le té sét.

Érdekes lehetett a költőnek Borbálával való viszonya is. Korábban két különböző sze­

mélyt képzelt a név mögé a M adách-kutatás: M akovnyik Jánosné Gyuros B o rbálát és B agyinszky Borbálát. Ma már tudjuk: az utóbbi hölgy a sztregovai urasági hajdúnak, Tu- csek Jánosnak volt a felesége, és húsz évvel idősebb a költőnél. Bizonyára nem ő tehát Madách utolsó korszakának nagy szerelme. G yuros Borbála azonban, az alsósztregovai parasztasszony m ár az lehetett (1838-ban vagy 40-ban született, 1865-ben halt meg).

Ezzel együtt vitatott, hogy amikor élete alkonyán Madách Imre az ún. Im re-dom bon (ez Sztregovától távolabb, Závoda környékén fekvő „népes puszta” , vagyis nem önálló tele­

pülés) építkezésbe kezdett, vajon mi lehetett vele a célja. Ném elyek úgy gondolták, hogy a világtól félrevonulva (valóban gyönyörű környék) kedvesével kívánt ott élni. Ezt azonban nem tudjuk bizonyítani. Tény, hogy a súlyos likviditási g o ndokkal küzdő birto ko s-kö ltő , igaz, sze ré n y m értékű, de azért m égiscsak pénzt e m é sztő é p ítkezé sé h e z nem tu ­ dunk ésszerű m ag ya rá za to t fűzni. Azért ebben a kivé te le s e setben m ég van rá e sé ­ lyünk, hogy a ta lá n yt egysze r valaki m egfejti. M adách u n o kaö ccsé n e k e m lékira ta i sze rint ugyanis az Im re-dom bi építkezés ala p kö vén é l b á d o g sze le n cé b e zá rva egy ve rse t h e lye ztek el, am elyet az előző napokban M adách Imre éss a sztreg o va i n e ve ­ lő, szé p la ki Ja n csó S á n d o r alkottak.

De voltak, lehettek M adáchnak más szerelm ei is élete vége felé. Sógornője családja révén kapcsolatba került a de la Motte családdal is, s egy em lékkönyvbe írt vers (Lam ott R.) valam int A galam bok alcíme (R.-hoz; sok kiadásban tévesen: A.-hoz áll az alcímben!) elárulja, hogy de la M otte Rozália (1835 - ? ) is szerelm ei egyike volt.

Ugyancsak találgatás tárgya volt a Vanyarcon élő Veres család hölgytagjaihoz, köze­

lebbről Veres Pálné B eniczky H erm inhez és lányához, l/eres Szilárdához fűződő viszo­

nya. Tény, hogy élete utolsó tíz évében Madách sűrűn járt Vanyarcon, de nem tudunk róla, hogy a családfőhöz, Veres Pálhoz különösebben szoros kapcsolat fűzte volna. Né­

hány versében panaszkodik is a költő, hogy a világ nem érti m eg kapcsolatukat, de ezek a versek oly kevés inform ációt nyújtanak, hogy csak annyi sejthető: férjes asszonnyal is lehetett kapcsolata M adáchnak.

Sok évtized múltán Palágyi M en yh é rtte l is tette a kérdést Rudnay Józsefné Veres Szi­

lárdénak, de kitérő választ kapott. Vajon célzatosan küldte egykor Heine verseit Madách Imre Veres Pálnénak? Ezt nem tudjuk, hiszen ugyancsak ő ajánlott az asszony fig ye lm é ­ be egy sokkal prózaibb munkát, Hum boldt Cosmosát.

Egy biztos: a férfi, akit nem kis m értékben nők inspiráltak a nagy mű megírására, élete utolsó hónapjaiban maga válik egy hölgy életútjának meghatározójává. 1864 tavaszán M adách m ár beteg, így nem tudja felolvasni A nőről, különösen e szté tikai szem pontból című akadém iai székfoglalóját. A munka azonban m egjelenik, s m élységesen felháborítja Veres Pálnét. Lányának visszaem lékezése nyomán úgy tudjuk: ez érlelte meg benne az elhatározást, amely a m agyar nőmozgalom m egindításához vezetett. Az egyetlen bizo­

nyosan hozzá írt vers az Em léklapokra ciklusban kapott helyet, s az E gy n e ve lő cím et viseli. Véletlenül ism erjük azt a változatát is, amely egykor Veres Pálné em lékkönyvében állt; ez adja a kulcsot a cím zett szem élyének megfejtéséhez.

IEGYZET

(1) Halász G ábor (szeri«.): Madách Imre összes művei (a továbbiakban: MÖM). Budapest, 1942. II. 1025. p

(2) Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és költészete. Budapest, 1900. 73. p.

(3) Kálnay N ándor: Krónikás évkönyvem II. Budapest, 1910.4. p.

(4) MÖM II. 284-288. p.

(5) A ndo r Csaba: Ki volt Madách első szerelme? = ItK, 1991. 2. sz. 188-196. p.

(6) Palágyi Menyhért: i. m., 109-110. p.

(7) Somogyi Sándor (szerk.): Gyulai Pál levelezése 1843-tól 1867-ig. Budapest, 1961.10. p.

Érdekes, hogy a szerkesztő Idát Kövér Lajosné Komlóssy Idával (1825-1893) azonosítja.

Bár nem kizárt, hogy egyidejűleg, sőt, egyugyanazon helyen több Ida is szerelmes lett volna Madáchba, azért valószínűbbnek látszik, hogy Lisznyai ugyanazt az Idát említi v e ­ zetéknév nélkül, akiről Madách Anna ír levelében, vagyis mindkét esetben beölsei Bu- day S ándorné szül. szem erei Matkovich Idáról (1827. április 1 3 .- 1 8 5 6 ) van szó. Idával kapcsolatban lásd: S chönherr Gyula (szerk.): Magyar nemzetségi zsebkönyv. II. Nemes családok. Budapest, 1905. 134-135. p. A család nevét tévesen M arkovitsnak írja a kézi­

könyv.

(8) OSzK Levelestár. Madách Anna id. Madách Imrénéhez. 5. levél.

(9) Andor Csaba: Ki volt Madách utolsó gyermeke? = Palócföld, 1992. 5. sz. 433-440. p.

Tisztelt Előfizetők!

A közeljövőben minden 1994. évi megrendelőnknek megküldjük az 1995.

évre szóló számlánkat. Ha a jövőben nem tartanak igényt a lapra, kérjük a számlát visszaküldeni, illetve rendelésük esetleges módosítását levélben közölni szíveskedjenek.

K ö s z ö n jü k ! Is k o la k u ltú ra s z e rk e s z tő s é g e