Szolgálat, 27. szám, 1975/3

non mínistrarí, sed ministrare

szolgálat

27.szám 1975 Magyarok Nagyasszonya ünnepén

MÁRIA, ÉD ESANYÁN K

Szolgálat (DIenst). spirituelle Ouartalschrlft. Klerusblatt. - Mit Druckerlau bnis des Bischöfllchen Ordi nariats, Eisenstadt. - Eigentümer. Herausgeber. Vorleger und für den Inhalt verantwortllch: Ladislau s Marosi . A·9800 Spitt al /Drau , Kapellengasse 15.

VI. PÁL PÁPA ÜZE N E T E

A Szentév alkalmából szerkesztöségünk egy kis beszám olót és két kiadványt juttatott el a Szentatyának. örömmel továbbitjuk a pap- testvéreknek és minden olvasónknak a megbizásából kapott válas zt.

Segre te ri a di Stato N. 283455

Dal Vati cano,14 Junii 1975

Reverende Pater,

Egregiu m quoddam solacium maximumque gaudium att ulerun t Beatissimo Patri recentiores litterae tuae et munera, quae pro te ipse atque euneta Unione Cleri Huncarici tam ottunoeoanimo et pi o at jectu misisti.

Placuit nimirum in pr imis Suae Sanctitati ex narratione tua proxi- me eognoseere augescentem usque magnitudinem consociationis vest rae per totum terrarum orbem dispersae nec non exc ellentiam apostolico- rum operum in quae adeo impense ac sedulo in eum biti s; praesert im ergo laetatus est de numero eorum grandi, qui commentarios a vo bi s emi ssos .Szolqála; " recipere ubique et legere solent. Merita similiter vestra agnovit in ipsis voluminibus quae nuperrim e edita dona detu- listi: ,,zsoltároskönyv" et "I geszol gálat Életfordulókon" .

Facile Summus Pontifex inde valuit aestimare, quantas utilitates spi ri t ales perciperent societatis vestrae quanta que fidei rectae adiu- menta et solamina etiam Catholici Hungari per terras illine haurirent.

Singulos itaque vos paterna cum benevolentia salutat tamquam si co- ram in Urbe Roma vos peregrinatores admiserit. Testiticationem vestrae erga Eeclesiam Dei fidelitatis promptissimus suscipit et gratias habet de hisce signis animorum Christi Vicario deditorum.

Optat denique ac precatur Beatissim us Pater, ut pr o sua bona uo- luntate fidei que constantia Catholici Hun garici abu nda n tissi m e de caelis cumulentur hoc Iubilaeo anno optabilibus donis reconeiliationis et renovationis, ubi cun qu e sunt, et ut sibi persuadeant Supremum Ecclesiae Pastorem semper praesentem ipsis ad j u tu ru m esse voce et amore paterne, at maxime Benedi etione Sua Apostolica quam tibi et omnibus sociis vestrisque incep tis et vi nculo car ita tis libens sane con- cedi t.

Haec egomet ex auctoritate olli cii mei tib i rescripsi atque cupio nunc oblatam hane opportunitatem adhibere ut consentanea cum re- ver en t ia tibi me in Domino deditum esse proiitear.

+

3

Tisztelend6 Atya!

Igazi vigasztalást, igen nagy ör öm et hoztak a Szen tatyának sor ai d és ajándékaid,amelyeket a magad és a magyar papok egységenev ében olyan buzgó lél ek k el és ragaszkodó jám bor sággal küldtél.

F6leg az tet szett nagyon öszentségének , hogy el beszélésed b6 l közel- r61 megismerhette, hogyan növeked et t naggyá az egész földön szét- szórva élő közösséget ek .Nagyon méltányolta azt a kiváló apostol i mun·

kát is,amelynek olyan seré ny buzgalommal szenielit ek magat ok at . Kü·

lönösen örült annak, milyen nagy számban kapj ák és olv assák min- denütt a totetek kiadot t .Szolqálat " c. lapot. Hasonlóképpen elism eré s- sel adózik ér dem ei tek nek a legjrissebben megjelent és ajándékul kW- dött kötetekért (Zsoltár osk önyv és Igeszolgálat él et j or dulók on) .

Mindebb61 a Pápa könnyen jölbecsülhette, mennyi lelki haszn ot meritenek paptestvéreitek , mennyi hitbeli segitséget és vigaszt alást kapnak a szetszárt magyar katolikusok is munkátokból. Ezért mi n d·

egyik6töket atyai jóakarattal köszönt, ép pen úgy , mintha zarándokként jogadna az örök Városban.Nagyon szívesen veszi Isten Egyháza iránti

hűségnyilatlcozatotokat, és hálás, hogy igy küeieztétek, mennyire ra- gaszkodtok lélekben Krisztus Helytartójához.

Végül a szentatua azt kívánja,azért könyörög, hogya magyar kat o- likusok, bárhol is éljenek, jóakaratuké rt és hitbeli állhatatosságukért b6ségesen kapják meg eb ben a jubileumi évben a kiengesztelődés és megújulás kívánatos ajándékait. Legyenek meggy6z6dve, hogy az Egy- ház legj6bb Pásztora mindig ott lesz mel lettük szavával és atyai sze- retetével, j6kép pen pedig apostoli áldásával. Nagy szívvel adj a ezt az áldást rád és minden társadra,valamint a szeretet kötelékében kezdett vállal k ozásaitok ra.

Hivatalom erejében írtam meg neked mindezt, s jelhasználom az alkalmat, hogy bi zt osít sal ak együ ttérz 6 tiszteletemr6l az Orban.

+

4

BEVEZETÖ

..De Maria nunquam satis!" - Máriáról sohasem elég! Duns Scotus- nak ezt a mondását az Egyház magáévá tette, és szinte a katolikus Mária-tisztelet jelszavává vált. Templomokban, útfeleken, lakásokban egyre-másra Mária-kép ekkel és szobrokkal találkoztunk, a vallási élet- ben - nemcsak az egyszerű em ber ekében - igen előkelőhelyen álltak a máriás áhítatgy akorlatok: litánia, olvasóimádkozás, búcsújárás stb.

A marioló gia (tu d om á n yos és népszerű) irodalmának pedig puszta felsorolása is köteteket töltene meg.

És mí a helyzet ma? Mint vallásos életünk sok más pontján, itt is fokozó d ó zavar és bizonytalanságérzet lopózott be a lelkekbe. Sokan valahogy nem tudnak mit kezdeni Mária szarepével gyakorlati keresz- tén y életünkben. Nem véletlen az, hogy lapunkban hat esztendősorán - néhány kisebb cikkről nem beszélve - csak egyetlen komolyabb Mária-tanulmány szerepelt, az is idegen szerzőtől.A mai teológus leg- többször vonakodva szánja rá magát erre a témára. A leggyakoribb

fölmerülő nehézségek: A Mária-tisztelet sokféle gyakorlatának túlbur- [ánzása, ha elvben nem is, gyakorlatban igenis veszélyezteti a keresz- ténység Krisztus-központúságát. Erre pedig ma kényesebbek vagyunk, mint valaha. - Nem egy megnyilvánulása babonás elemekkel átszőtt,

vagy csodaváró hiszékenységbe , képzelődésbe torkollik. - Túlzásai el- idegenítik a többi keresztény hitvallás képviselőit, s ezzel akadályává lesz az ökumenizmusnak. - A Mária-kultusz nem elég mai: zsinat utáni lelkiségünknek mások a súlypontjai.

Ezekre az el1envetésekre nem kívánunk itt részletesen kitérni. Hogy sokszor van bennük valami igazság, az tagadhatatlan. Az elvi feleletet viszont nem nehéz megtalálni a zsinati szövegekben, elsősorban az egyházról szóló konstitúció 8. fejezetében, továbbá a Szentatya ,,Maria- lis cultus" kezdetü, a helyes Mária-tiszteletrőlszóló tavalyi körlevelé- ben. Elsőkét cikkünk: Farkasfalvy Dénes tanulmánya és Max Thurian- nak, a taizéi ökumenikus közösség spirituálisának elmélyedő eszme- futtatása próbálja kij elölni a megoldás pozitív útját. A Zsinat el- gondolásából és mindenekfölött a Bibliából meg a keresztény hagyo- mányból megalapozott Mária-tisztelet mindenkor egés zséges , szolid, nélkülözhetetlen tényezőjemarad vallásosságunknak.

Az igazi nehézség talán nem is annyira teológiai, mint - hogy úgy mondjuk - érzületi. Éppen mert a Mária-tisztelettel a kereszténység szívében járunk, összecsap benne mindaz, ami ma ezt a szívet meg- osztja. Azok, akik hagyományos formáin nevelkedtek, a vallás kedélyi elemeit, színét, illatát, otthonosságát féltik, ha ezekből a formákból egyík-másík meginog, kiesik. Ha nagyon őszintékmagukhoz, talán egy kis önzést is megláthatnak ragaszkodásukban: azt várják, hogy Mária- 5

kultuszuk fejében a Szűzanya majd elrendezi egyéni életüket meg a ví- lág sorát, meghallgatja kéréseiket. A hagyománybontók, az újnak kere-

sői viszont nem egyszer tartják idegesítő kölöncnek a nemes hagyo- mányt is, szentimentalizmusnak az anyaszfvhez való szent vonzódást, bigottságnak az egyszerű bizalmat. így aztán hovatovább odajutunk - és ez nagyon elszomorltó - , hogy az egyik oldalon úgy védik körörn- szakadtig a Mária-tisztelet minden megnyilvánulását, mínt Istenszolga- latunk lényegét, a másik oldal viszont erre úgy válaszol, hogy elavult- nak titulálja az egészet. Tegyük-e hozzá, hogy magyar földön mindehhez még hozzájárul mindaz a történelmi feszültség, amelytől katolikusok és protestánsok viszonya majd félezrede terhes?

Mit tegyen ilyen helyzetben az a szegény szerkesztöség, amely Szűz

Máriának a lelkiségben, a magyarság és a keresztény népek életében betöltött szerepe tudatában (és talán az sem véletlen, hogy az idei

"nők évében") egy egész számot kíván neki szentelni?

,,Máriáról nem értekezni kell, hanem énekelni" - kezdi tanulmányát Nemeshegyi Péter. Igaza van. Mi is úgy gondoltuk: okoskodás helyett lépjünk be a tények kétségtelen világába, és ha nem is "énekelve", de a valóság sokoldalú gazdagsága felől, a Biblia, a liturgia, a történelem világában közelitsük meg Szüz Mária máig eleven tiszteletét. M. Wi·

nowska nyomán mondhatjuk: ,.A Máría-kultusz lényegénél fogva kato- likus, és minden nép részt vesz ebben az egyetemes jellegében. De a .lex credendi - lex orandr-böl folyó közös vonásokon kívül minden nép - nemzeti jellemének és történelme gondviselésszerűirányának

megfelelően- egyéni magatartással fordul Miasszonyunk felé. Ezeket a jellegzetes, megkülönböztetővonásokat igyekeztünk kiemelni" (Ma- noír: Maria. IV. 686>' így számunk gerinceként természetszerűenkínál- kozott egy "szellemi búcsújárás" , amelynek során különbözőországok- ban fölkeresünk néhányat a szinte szám nélküli Mária-zarándokhely közül. Hiszen ezekben mintegy összesűrűsödika Mária-kultusz törté- nete, jelentősége, lelke.

Ahogyan más és más minden kegyhely jellege, éppúgy más minden tanulmányunk mödszere is. Máriapócsi cikkünk liturgikus példáival a bizánci rítus lelkiségébe vezet be (külön öröm, hogy végre ezzel is gazdagíthatjuk olvasóinkat). Lourdes "lelkéről" zarándokok élménybe- szám o ló i hoznak hirt, sajátos (persze csak lá t s zólagos ) ellentétben a gyóg yu lá si esetek "száraz" tényfelsorolásaival. Csíksomlyó múltjába és jelenébe rövid összefoglalások visznek el. Czestochowáról szölö írá- su n k történelmi tanulmány. Einsiedelnt ill. Máriaremetét párhuzam formájában ismerjük meg. Megadta számunkhoz hozzájárulását á

Iestörnűvész, az olasz Madcnna-ábrazolésok történetéri át kutatva az

"örök ember" rejtelmeit. és a mísszionáríus, aki a Távol-Kelet máriás lelkiségének vonásait festi elénk. Hozunk egy gyakorlati liturgikus kí-

sérietet az olvasöímadkoz áskorszerű megúj ítás ár a .Végül pedig a nagy,

világh írű Mária-kegyhelyek után ellátogatunk néhány kevésbé ismert magyar kegyhelyre is, hogy hazai földön, hazaihagyományainkkalfejez.

zü k be könítunkat.

És most talán föl.kell vetnünk a kérdést: hogyan áll előttünk Szűz

Mária alakja és a Mária-tisztelet ennek a ..zarándoklatnak" eredménye- képpen?

A felelet egyszerű: Mária - édesanya. Krisztus Anyja és ezzel egy- ben az em be r ek anyja. A mienk, valamennyiünké.

A kereszté nység lényege: ..úgy szerette Isten a világot, hogy egy- szülöt t Fiát adta" érte <Jn 3,16). Krisztus földi életében az embersors és az emberi viszonyok teljességét vállalta. Ehhez természetszerüleg hozzátartozott, hogy ..asszonytól született" <Ga l 4,4), földi családba. De mert Isten volt, Megváltó volt, olyan csodálatos kapcsolatban állt any- jával, amelyen a kereszténység évezredei egyre ámuldoztak; igazából majd csak odaát fogjuk meglátni. És Mária, Isten hűségesleánya, aki kezdetben még bizonyára inkább csak női intuicióval sejtette szerepé- nek egész horderejét, hagyta magát vezetni attól, akit ő vezetett be a földi életbe. A hit áttetszősötétségében, az odaadás mindig újabb hősi

aktus á val haladt Fia oldalán, mint teremtmény mindig mérhetetlen tá- vols ágba n tőle, mint édesanya és hivő mindig bensőségesebb kapcso- latba n vele. Ahogyan Jézus messiási hivatása egyre jobban kibonta- kozott, úgy tárult Mária készséges szive is egyre teljesebben az ern- berek felé, úgy nőtt bele egyre inkább egyetemes anyai hivatásába.

Jézus élete: az Atya akaratának és az embereknek szolgálata. Mária élete: Fián keresztül Isten és az emberek szolgálata. Ki ne szeretné és tisztelné ezt a csodálatos embert, aki - minthogy a legközelebb állt Istenhez - olyan tisztán tükrözi Isten gondolatát az emberről! Ki ne szeret né és tisztelné ezt az édesanyát. aki - Krisztus által, Krisztussal és Krisztusban - Isten javait árasztja felénk!

Aki édesanyát mond, életet mond. Létbehívö, tápláló, nevelő, hordo- zó, kifogyhatatlan gazdag szeretet az éd es anyáé. Azok a jámbor látno- ko k, akik Máriát folyvást térden állva képzelik el a jászol mellett, mesz- sze járnak az igazságtól. Isteni Fiához való viszonya nem ..kevesebb"

a földi anyaságn ál. hanem éppen annak hallatlan kiteljesedése. Isten egyet igényel teremtményétől: szeretetet. Amikor a föld re lép, immár kétszeresen is: emberi és isteni Szivével. Szépen mondta valaki: a meg-

testesülő Isten Fia sok rnindenröl lemondott a világba lépésekor, nem kivánt hírnevet. gazdagságot, nélkülözte még a legelemibb kén yelmet is. De egyről nem volt hajlandó lemondani: az édesanyaről . Mária ál- dot t emberi, anyai szeretetén nevelkedett és teljesedett ki az Isten em be rsége. Megköszönhetjük-e ezt valaha neki?

7

1:s mert szereti Fiát,szeret mindenkit,akitő szeret. Mindnyájunkat.

A szenvedés "hét tőre" vájta méllyé, a mennyei dicsöség tágftotta ki szívét, hogy beleférjünk mindannyian. tgy lett ő a Népek Anyja, az Egyház Any ja. Nincs két szeretet: ugyanazzal a szere tet tel szeretj ü k Istent és testv éreinket. Máriában ez fogható módon áll előttünk.

De azédesan ya forró földi szeretete egyben - ha igazi anya- egé- szen természetfölötti is. Nincs önzetlenebb egy anyánál. Egészen magá- tól értetődő, hogy mindig és mindenben a gyennek az első: az ő java, az ő fejlődése. "Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem" (Jn 3,30L Minden anya élete egyetlen nagy kiüresedés, önátadás, áld oza t. Hatványo w ttan is az a Szűzanyáé, hiszen ő az önmagá t "kiüresite tt"

Isten (Fi l 2,7>,az áldozatiBárány nevelője. Azok a mozzanatok, amelye- ket a szűkszavú evangéliumo k jónak láttak megörökíteni életéből,

szint e mind ebbe az irányba mutatnak : József félreismerése, a betle- hemi út, a születés körlilményei , az egyiptomi menekülés - és azután az emberi "leválás" folyamata, minden anya nagy próbatétele, amely Isten an yj án ál különösen élesen jelenik meg: a Tizenkétéves válasza a templomban, a kánai menyegző, a tanító Jézus kijelentései (Mk 3,34k, Lk ll,27k . . . > Amikor Mária áldozata Jézuséval együtt tetőpontját

éri el a kereszt ala tt, akkor érik meg rá, hogy önzetlen szeretete átölel- jen mindnyá junkat. Fiát, legkedvesebbjét odaadja értünk, benne meg- kap min d n yá junkat, és bennünk visszakapja őt. Csak egy szeretet van:

"Asswny, ime a te fiad! Fiú, ime a te anyád!" (Jn 19,26-27)

Ezt a mele g otth ont s ezt az önmagát felejtő tökéletes odaadást, egyszóval: ezt az any ai szívet érezte meg minden korok minden embere

Szűz Má r iában. És a Magnificat Asszonya minden szeretetmegnyilvánu- lást , minden dicsőitésttisztán, maradéktalanul továbbad Fiának, Isten

dicsőségére,a mi javunkr a . Errőlvall az olvasó egyszerűimája éppúgy, mint a Raffaellók és El Grecók művészi látomásai. Ezt sugározzák felénk kegyhelyek, búcsújárások, jelenések, csodák. Ezekből a meg- nytl vánulásókb ól mindenki annyit és úgy vesz tudomásul, ahogyan lelke igényli . Minden kor, minden ember a maga módján közeledik Isten tit kai felé. Ne csodálkozzunk, ha ez ma is így van. Az azonban bí- zonyos,hogy keresztényember meg nem találha tj a Jézust Márianélkü l, Máriá t Jézus nélkül. Tudta ezt a liturgia, amikor az Üdvözlégy szent- írási szav ainak közepére drágakő gyanánt Jézus nevét rejtette. Tudták a művészek, amikor mindig fiá val együt t ábrázolták (rner t hogyne vol- na ot t , ha szem mel nem is láthatóan , a Fájdalmas Anya szom orúságá- ban va gy a mennybe emelkedő sugárzásá b an is?) "Nin cse n ami elsza- kass zon: Én vagyok a Boldogasszony" (S ík S.: XIII. stácíö ) . Hogy a vajúdó mai em ber is megtalá lja útjátMária szerete tén át Isten és egy- más szer et etéhez és ezzel a bold ogságh oz: ehhez kíván szerény hoz.

zajár ulás lenni ez a szá m u n k , amelyet Ma gyarok Nagyasszonyának ünnepén útra bocsátunk.

Farkasfalvy Dénes

A ZSINAT TANtTASA SZÜZ MARIARöL

Az Egyházról szöl ö zsinati dekrétum utolsó fejezete a következő

cim et viseli: "A boldogságos Szűz Máriának, Isten anyjának szerep e Krisztus és az Egyház mísztéríumában." Szenvedélyes vita eredménye- ként került ez a fej ezet a zsinati okmányba. 1963. október 29-én a zsi- nat arról sza vazott: külön iratot bocsásson-e ki Szűz Máriáról, vagy az Egyh ázr ól szóló konstitúció részeként adja-e ki tanítását. Első te- kintetre a kérdés pusztán formainak tűnik. A résztvevők azonban tu d- ták, hogy a formai kérdés tartalmi jelentőséget ta ka r: vaj on a Zsinat a Szűzanyát mint Krisztus és az Egyház misztériumának integrális részét fogja-e a hívek szeme elé állítani, vagy pedig mint az Egyház felett álló, egyedülálló kegyelmekkel felruházott személyt? A kérdés ilyen feltevése két egyenlő nagyságú táborra oszto tta a zsinat ot . A helyzeten csak rontott az olasz sajto borúlátó, nem egysze r túlzó és szenvedélyes visszhangja, amely a kérdést a konzervatív és haladó

szárnyerőpróbájánakfogta föl, sőt úgy írt, mintha a katolikusok hagyományos Mária-tiszteletének .megszavazaséröt'' vagy .Jeszavaz ás á- ról" volna szö. A szavazás eredménye (1074 a külön dekrétum mellett, 1114ellen e ) mutatta, hogy a Zsinat valóban válságos ponthoz ért.

A kérdések alapos átgondolására, kítartömunkára és es zmecseré re vol t szükség, amíg a Zsinat eljutott oda, hogy egy évvel később (1964.

okt. 29-én, majd a végleges megfogalmazásról szavaz va nov. IB-án) lényegében elfogadta a Szűz Máriáról szóló szöveget, mint az Egyház- ról szölö okmány utolsó fejezetét. A vitákban a legkülönbözőbb állás- pontok jutottak kifejezésre. Tagadhatatlan, hogy főképp francia és német részről erőfeszítésektörténtek abban az irányban: ne támogassa a zsinat az egyoldalú vagy túlzott Máría-kultuszt, amely főleg a latin országokban jélentkezik, sőt próbálja visszaszoritani. Ezt a fárado- zást nagyban irányította az ökumenikus mozgalom gondja : főképpen

a protes tánsokkal való párbeszédben nehézséget jelent minden olyan kinövés, amely - ha csak a népies vallásosság szint jén is - a Már ia- tisz teletet egyoldalúan, azaz a keresztény tanítás köz éppönti gondola- taina k rovására, azok elhomályosításával mozdítja elő. Másrészt a püspökök nagy része a katolikus tanítás és áhítat igazi ért ékeit látt a veszélyben egy pusztán minimizáló jellegűszöveg esetében, s ezért azon fáradozott, hogy a Zsinat az újkori Mária-tisztelet formáit és teológia i gond ola t ait minél nagyobb mértékben elismerje, és a dokumentumba beillessze. Mindkét oldal aránylag kevés közvetlen eredményt tudot t elkönyvelni . E két ellentétes irány konfliktusa azonban arra kötelezte a szövegen dolgozó bizottságot, hogy egyre mélyebbre hatoljon a kato- 9

Iikus Mária·tisztelet alapjai felé, és elhagyva a vitás kifejezések vagy formulák szintjét, elsősorbanpatrisztikus és biblikus alapon fejtse ki Mária helyé t és szerepét az üdvösségrendben. 19y történt, hogy a zsinat végső szövege minőségben messze felülmúlja nemcsak az elő­

készítő bizottság első tervezetét,de a szöveget megtárgyaló és a rnödo- sít ás oka t javasló-magyarázófelszólalások színvonalát is. Ugyanakkor két- ségte len ül a vitáknak köszönhető az, hogy a zsinat szövege elsősorban

a Mária-tis ztelet alap gond ola ta ir a ügyel, és távol ta r t j a magát vitás

kérdésektő l. Azt kell mondanunk, hogy a zsinati konst ítúcíöígy való- ban megfel el a jelenkor (külö nö s k épp en a zsinat utáni idők) követel- mény eine k avva l, hogyalényeglátást sürgeti, nem részletkérdések bon- colga tás át.

1.A ZSINAT ELÖTT I MARIOLóGIAÉS MARIA-TIS ZTELETKÉRDÉSEI A zsinat Máriáról szölö tanítását legjobban úgy érthetjük meg, ha

előszö r vázoljuk a problémákat, amelyek megoldásához segítséget akar nyújtani. Hogyan jelentkeztek ezek a kérdések a zsinatot közvetlenül

megelőző években?

1. Mária hel ye a hit egészében

Nem kétséges , hogy az újkori katolikus vallásosság tért adott a Mária-tisztelet formáinak, s evvel nem szűnt meg ösztönözni a Máriá- ról szóló teológiai gon dolkod ást és lelki irodalmat. Egyidejűlegazon- ban a megújuló teológia egyre inkább kidomborította azt a tényt, hogy a katolikus vallás osságb an és teológiában a középponti tényeket. gya- korlatokat és igazs ágokat Krisztus misztériumaiban, a szentségek litur- giáj ába n és főképp a szentmisében kell keresnünk, nem pedig a Mária- tiszte let népszerű formáiban. A teológiai álláspont ugyan mindig az volt, hogy Mária csak út Krisztushoz,a gyakorlatban azonban a májusi ájtatoss ág ok, litániák, a szentolvasó, az elsőszombat, a máriás zarán- doklatok, a Mária-ünnepek, kegyhelyek, egyesületek, a Szűzanya meg- jelenés i helyeit övező kultusz stb. sokszor lefoglalta a figyelem és ér-

deklődés tet emes részét, és csak nehezen igazodot t a megújuló liturgia és biblikus teológia irányai hoz, sőt nem egyszer összeütközésbe került velük. Ebben a helyzetben kérdésessé vált, hogyan lesz képes integrá- lödni a Mária -tisztelet abba a teológiai megújulásba, amely az ötvenes években mindi n ká bb tért hódíto tt , elsőso rba n a német és francia ka- tolicizmuson belül. A kérdés nem egyszer úgy jelentkezett, mint vala- miféle mariológikus "mi nim a lizm us" egy bizonyos "maximalizmussal"

szem ben. Akiutat a teológusok az ellen té t túlszárnyalásában keresték:

hogyan leh e tne kikuta t n i és megmutatni azokat a szerves kapcsolato- kat, amelyek a Mária-tisz te lete t a hit központi tényeihez és igazságai- hoz fűzik? Egy ilyen teológiától azt rem élték,hogy gyakorlati kérdések-

ben is útmutatást ad mindenütt, ahol a népies Mária-tiszt ele t formái és a biblikus-liturgikus megújulás ellentétbe kerülhetnek.

2.Mária és a biblikus megújulás

A háborút követő teológiai és lelki megújulá s egyik fő mctorja a bib liku s mozgalom volt. A keresztény hit lényegének keres és e elsősor­

ban a kinyilatkoztatás sugalmazott forrásai felé forditotta az érdek-

lődést. A modern nyelvtudományok, a történelem és az archeológia se- gít s égével sike rült rekonstruálni azt a mi!iőt, amelyben az Isten szava

először megn yilvánult. A teológusok mindinkább a maga történeti és kultu rális hátterében kezdték vízsg ální a szeritírás any ag á t , a Biblia vála szai t a Bib lia által feltett kérdések alapján értelm ezték. az exegé- zis t nem előregyártottkérdések torzító távlatában, hanem a szövegek szül et és ét körülvevő kultúra alapján végezték.

Ez a teológiai megújulás meglehetősidegenkedéssel nézte a mario- lógiai vitákat, amelyek absztrakt kérdésekről, címekről és kegyelmi

előjogokrólszóltak. Milyen értelemben az angyalok királynéja Mária?

Közvetítője-eminden kegyelemnek? Társként részt vett-e a megváltás müvében? Volt-e kisértése, bünre való hajlandósága, milyen misztikus kegyelmekben része sedet t ? Az ilyen teológiai kérdések spekulatív és deduktív boncolgatása élesen szemben állt az új teológia felfogásával, amely a kinyilatkoztatás forrásainak objektív és pontos kikutatásából kiindulva próbálta elérni, hogy a szent szövegek maguk mutassák meg, mik a hit súlyponti kérdései, azaz hogy a teológiát kérdései megfogal- mazásában is a hit világossága és a kinyilatkoztatás forrásainak ere- deti anyaga vezesse. Mig a mariológusok hangoztatták a mondást: "De Maria nun quam satis" (Máriáról sosem mondhatunk eleget ), a bibli- kus teológus inkább azt hangsúlyozta, hogy a sugalmazott könyvek arányla g igen csekély anyago t szolgáltatnak Máriáról. Mi több, a bibli- kus szakemberek a kevés szövegre vonatkozólag is legtöbbször két- ségbe vo n ták a maríol ögusok értelmezésének helyességét, és igy .Jko- noklasztáknak" vagy .mín írnat ístaknak'' bélyegezték őket. Hogy csak egy-ké t példát emlitsünk: a "gratia plena" kifejezés Szent Lukácsná l (Lk 1,28) a mariológusok spekulációjában gyakran kiindul ó pontkén t szolgált ahhoz, hogy a Szent Szüz kegyelmi telj esség ét, mind en bűnt ől

való mentességét, minden isteni adományban való részesedését bi- zonyítsá k. A biblikusok ezzel szem ben rámutattak. hogy a görög szö- vegben a "teljesség" fogalma nyelvileg nem ta lá lh ató meg, a szöveg szószer int "kegyelemmel felruházott"-nak vagy "kegyelemben részesedő"­

nek fordítandó. A bünbeesés történetében (Ter 2,15) aligha találjuk meg azt, amit a későbbi exegézis Máriára alkalmazott, mivel az, aki szétta p ossa a kigyó fejét, az eredeti heber szöveg szerint himnemben van, nem nönemben (,,6 széttapossa fejedet . . ."). Izaiásnál nincs még II

szó szüzí születésről: Iz 7,14 nem szüzről, hanem csak fiatal lányról beszél. A biblikus tudom ányoknak ezek a "kijózanító" ellenvetései ha- mar meggyőzték a maríolögusokat, hogy a biblikus megújulástól nem sok bizt a tas t várhatna k munkáj u kh oz. Másrészt a biblikusok könnyen arra a meggyőződés re jutottak, hogy a mariológia zsákutcában van, és spekulácíöít nem lehe t tudományos szinten komolyan venni.

Szerencsére a biblikus megújulás túlj utott ezen a negativ szerepen, és éppen a zsinatot megel őző évtizedben egy pozitiv biblikus mario- lógia kör vonalai kezdtek kibontakozni. Különösen Szent Lukács és Szent Já n os irásainak alap osab b vizsgálata segített abb an,hogy a Szent SZÜZ üdvtörténeti hel yét és a róla szóló kinyilatkoztatott tanítást si- kertiljön kritikailag megb ízható alapon és a biblikus szövegek igazi távlatai szerint tárgyalni. E tér en fonto s állomás t jelentett René Lau- rentin könyve a Lukács-evangéliu m első két fejezetéről (Structure et théologie de Luc [·II, Pa ri s 1957),val amin t André Fenillet cikkso rozata Szent János evangéliumáról és a Jelenések könyvéről (összegyüjtött kiadás: Eiudes joiumni ques, Paris 1962) . A megújuló biblikus teológia egyre-másra fedezte fel azoka t a fontos tidvtörténeti témákat és szírn- bölumokat, amelyek a SZÜzaJ1ya szent írási alakját körUlveszik. A ku- tatasok megmutatták, hogy Mária Lukácsnál mint "Sion lánya", mint Izrael megszemélyesítője és az ószövetség összegezője jelenik meg.

Gábor angyal kös zön tése ebben a távla tb a n az em beriségn ek szánt kegyelmek teljességet hirdeti. (A "grati a plena" kifej ezés - ha nyel v- tanilag nem is pon tos - a telj es teológi ai hát tér birtokában szerenesés.

kífejezö.) Ugyanakkor a János-ev ang éliumban Jézus anyj a mint az Egy·

ház és a megváltott emb eri ség szimbóluma lép elénk. A Szentírás a Szüzanyár ól általá ban nem életrajzi adatok szükszavú töredékeit közli, hanem gazdag tartalmú, rövid, de jelképekben és alk almazásokb a n

bővelkedő tanítást tár elén k . Ez a biblikus mariológia lett a zsinat szövegének egyik legfo n tosabb forrásáv á .

3. A hagyomány szerepe a mariol ógiába n

Köztudomású, hogy a hagyomán y mindi g nagy szerepet já tszo t t a katolikus mariológiáb a n. A protes tánsokkal való viták során nem egy· szer úgy tűnt, mintha a felek a szentírás és a hagyomány szempontjait állítanák egymással szembe. A zsin atot megelőző teológiai megújulás- ban azonban ez a kérdés is új megvilágftást kapott .

A patrisztikus megújulás. amit talá n legj obban a Sources Chrét i en- nes nevü francia szövegkia dás kötetei kép visel nek, kezdte fölfedezni a hagyománynak azokat a rétegeit is, amelye ket a mari ológusok ídö- közben szem el ől tévesztettek, vagy csak felszínesen ismertek . A pa t- risztik us hagyomány új, teljesebb megértése megjelen ik már abban a mariológiai tanulmánygyüjteményben, amit du Manoi r szerkesztésében

Maria címmel adtak ki elsőrendű francia teológus ok. A szeritatyák Máriáról szóló tanítását Msgr. Jouassard cikke ismerte ti az első kötet- ben (l949-ből); hosszú időn át a kérdés legki válóbb össze foglalásán ak ta r to ttá k . A Máriáról szölö hagyományt azonban nemcsak a szűk érte- lemben vett "szakemberek" tanulmányoztá k . Az ötvenes évek legn eve- sebb teológusai szinte kivétel nélkül rnűvelöi a pat r olögíá na k, és majd- nem mindnyájanírnak Szűz Máriáról.Henri De Lubac ésHugo Rahner Már ia és az Egyhá z viszonyáról tárja fel a korai kereszténység gazdag gondolatvilá gát; Louis Bouyer egy egész teológiai antropológiát próbál mariol ógiku s alapon felépíteni , főképp a sze n tatyá k tanítása alap ján;

Cip ri an o Va ga ggini (későbba zsinat egyik vezető teológus a) Origenés z Máría-tanáröl ír; Yves Congar ugyancsak Mária és az Egyház viszonyá- ról ad ki könyvet; Karl Rahner és Hans Urs vo n Bal thasar a patrísztí- kus ha gyomány beható és széleskörű ismerete ala p já n írja dogma tikai cikkeit és elmélkedéseit a Szűzanyáról.

A patrisztikus megújulás nyomán a hagyomány legrégibb rétegeiből

négy egyházatya alakja merül fel, mint a mariológia legelső nagy mű­ velői és a későbbi hagyomány legfontos ab b forrás ai : Szent Iréneusz, akinek üdvtörténeti szintézise egyébként is döntő befolyással van a zsinati előtti "új teológiám", Origenész, akit évszázados elma r aszta lás és félremagyarázás után Daniélou, De Lubac és Urs v.Ba lthasar müveí valósággal rehabilítálnak, valamint Szent Ambrus és Szent Epifániusz, akik a negyedik század végén a szen ta ty á k mariológiájának csúcsp ont- já t jelentik, és évszáza dok r a meghatározzák a Szűz Máriáról szóló ta- nítás témáit, nyelvezetét és érvelését. A patrisztikus tanu lmányo k nem- csak felújították a hagyomány elfelejtett tém á it (Má r ia és az Egyház

sokrétű kapcsolata,Mária szüzességemint teológ ia i szímb ölum,a szűzí

anyaság antropológiája, kapcsolata a keresztséggel és eucha r iszti áv a l stb.) , hanem egyben elénk állIt otta k egy olyan teológia i gon dolkodást, am elyben a Mária-tisztelet nem különleges vall ásos gyako rla t okat je- lentett, nem állt szemben a liturgikus élettel, hanem szerves része volt egy krisztocentrikus vallásosságnak. amely kifej ezését elsőso rban a szen ts égek liturgiájában találta meg. A zsi na t Máriáról szóló doku- mentumának teológiai szintézise és táv latai elsőso rban ennek a pa- tri szti ku s megújulásnak köszönhetők.

II. A ZSINATI DOKUMENTUM úTMUTATÁSA

1. A zsinati szöveg mindenekelőtt tisztázza a Szent Seűz helyét és ezerepét az üdvösségrendben. Ez a szerep egyrészt középponti, mivel közvetlenül kapcsolódik a megtestesülés és megváltás tényeihez, más- részt maradéktalanul alá van rendelve Krisztusnak, aki egyedül nevez-

hető megváltónak. A zsinat szövegének bevezető sorai ezt így fejezik ki: "A jóságos és bölcs Isten a világ üdvösségét úgy kivánta véghez 13

vinni, hogy mikor az üdvösség teljessége elé rkezett, elküldte Fiát, aki asszonytól született . . . azért, hogy mi is fogadott fia kká váljunk (Gal 4,4·5). Értünk, emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből, és megtestesült a Szentlélek által Szűz Máriától. Az üdvösségnek ez a misztériuma megnyilvánul és folytatódik az Egyházban, amelyet az Úr sajá t testeként alapított. Ezért a híveknek, akik Krisztushoz mint Fejhez kapcsolódnak, és minden szenttel közöss égben élnek, tisztelnilik kelJelsőso rban SzűzMária emlékét ,aki Urunkés Istenünk,Jézus Krísz- tus an yja."

így a szöveg világossá teszi Mária és az Egyház szo ros kapc s ola tá t, és megmagyarázza , miért az Egyházról szóló dokumentumnak kell Má- ria ala k jával foglalkoznia. Az Egyház maga nem más, mint a meg- testesülés titkának folytatása és kit erjesztése , s ezért Krisztus testé- nek mondható. A megtestestiJés tit ka viszont Mária méhében vette kezd etét. Az Egyház, am iko r Mária felé fordul, létének forrását látja;

Máriáb an a saját term észet ét. méltóságát, jelen életfeladatát és jövő dicsőségét szemléli.

2. A tov ábbi akban a zs in at elsőso rban bibl ikus témákra és tanítá- sok r a fek tet súlyt . Biblikus jellegét nem az idézetek mennyisége, ha- nem elsősorbanMária bibliai alakjának kidolgozása adja. A Lukács- evangéli um első két fejezetének teológiáját követve, úgy állítja elénk Máriát, mint az ószövetségi vallás kincsesházát. Ö a hűség, az alázat, az egyszerűség és odaadás példaképe. A Magnificat lelki sége mögött felismer j ük a próféták tanítását "Jáhvészegényeiről", amelyet az Ószö- vetség csa k fokozatosan, a szenvedés kohójában formált ki. Mária "ki- váló péld áj a Isten aláza tos és szegény hiveinek, akik az üdvösséget bi- zalom m a l remélik és nyerik el Tőle (n.55)". Má ri a úgy áll elénk, mínt Sion lánya, aki elsőnek veszi át a közelgő megváltás hiré t. E pontban a doku m en tu m követi a biblikusok megállapítását, hogy ti. az angyali üdvözlet Szofoniás prófétát idézi: "Vigadj, Sion lánya, zengj Izrael, / örülj, uj jongj egész sz ívedb öl, Jeruzsálem lánya . .. Ne félj, Sion . . . Benned van (a te bensődben) az úr, a te Is te n ed" (Szof 3,14-16), Való- ban: a gör ög "khairé" szö, amit Lk l,29·ben a latin szeritírás "a ve"· va l for dí tott, a magyar pedig "ü dvöz légy"· gyel, szöszerínt "öröm"-öt jelent.

Bár az ókori gö rög öknél ez a kifejezés közönséges köznapi üdvözlett é vált (ezért let t óko ri latin fordítása "a ve" ), az angyali üdvözlet szöve- gébe n ere deti ere jében kelJ ér telm eznünk: örömhír érkezését, a mes- síásí bet eljesülés jövetelét hirdeti. Szofoniás próféta szavaínak új ér- telmet ad az angya l köszöntése, amikor meghirdeti Jézus fogantatását:

benned (szösze r ínt : "a te bensődben") van az Úr! - Lukács első két fejezetének majdnem minden szaván végig lehetne így menní, fölfedez- ve az ószövetségi utalások és témák hátterét. Mindez bővenmegmutat- ja, hogy az üdvösségtörténet csúcsán Mária nemcsak biológiai szere-

pet tölt be, hanem Isten nép é t képviseli , mintegy megs zemélyesiti a megváltás tevékeny elfogadásának szerepében.

A biblikus mariológia másik fontos témá ja a Szűzanya hite: "Boi· dog vagy, mivel hittél" (Lk 1,45) - olvassuk az eva ngé liumban. Ez a szempontközelebb hozza a Szűzanyát az egyszerű hivőhöz, és ugyanak- kor nem kicsinyíti le alakját. Mária az első, aki hittel veszi át Krisz- tust, Isten legnagyobb ajá ndé ká t , am ikor még ez az ajándék rejtve van , amikor csak megtestesült létének csirájában létezik. Ö is átmegy a hit megpróbáltatásain: nem érti a misztérium teljességét (Lk 2,49>, de a meg nem értett tit kot hűséggel és hittel a szívébe zárja (Lk 2,51).

A zsina t szövege ezeke t a biblikus adatokat teljes távlatu kban szóhoz jutta t ja. Amit a korábbi maríol ögusok sokszo r helyt elen ül (és téves magatartással) "antimariol ógikus" szövegnek tartottak, azt a zsinat nem átallja idézni: "Kik az én anyám és testvéreim? Azok, akik Isten akaratát követik, testvéreim és anyám!" (Mk 3,35) E szöveg csak a

szűk szempontú mariológiát marasztalja el, azt, amelyik Máriát egye- dül a biológiai értelemben vet t istenanyasá gért ér té ke li és magasztalja. A test egyedül azonban nem ér semmit, Krisztus szav ai "lélek és élet"

(J n 6,64>'Mária az istenanyaságot hittel fogadta, hitben és szen vedés- ben élte, ez volt az ő útja is II tel jességhez, II tel je s értéshez és meg-

dicsőüléshez.

3. A zsinati dokumentum a szentírá si szövegek mélységét nem cs a k a jelenkor tudományos exegézísével, hanem a múlt ker esztény tapasz- talatának egész gazdagságával próbálja kikutatni és kiaknázni.

A Máría-t ísztelet első kivirágz ásának idején a szentatyá k különös- képpen ügyeltek arra,hogy Mária szerepében ne csa k a tes ti anyasá got lássák. A zsinat egy egész sereg patrisztikus szerzőre utal , amikor álUtja: "Szűz Mária az angyali Üdvözlet szav ára testben és lélekben fogadta magába Isten Igéjét,hogya világra hozza " (n. 53).Sz.Iréneus zt idézve, szembeállítja Mária engedelmes hitét Éva kétkedő enged e tlen- ségével. Ez a belső magatartás a gyökere annak, hogy Mária "üdvös·

ségü nk oka" lett, hiszen istenanyai szerepe is ezen alapszik (vö. n. 56>' A patrisztikus irodalom gond ola tai fonto s szerep e t játszanak Mária és az Egyház viszonyának megvílágítasában. Mária az Egyh áz szírnbo- luma, mintegy elővételezése és első megjelenési formá ja. Az Egyház·

ban az az egyetlen megtestesülés folytatódik, válik közös kinccsé, ter- jed ki az egész emberiségre, amely Mária méhébenindult meg. Az Egy- ház maga is anya, de anyasága Máriáéval lényegében azonos : Mária anyaságának sorsosa, hordozója a történelemben. Ugyanakkor az Egy·

ház, mint sértetlen szűz,szépséges jegyes és boldog menyasszony nem- csa k ideált és vágyálmot jelent,mert mindez a megdicsőült Szűz Márí á- ban már beteljesült valóság.

15

4. A biblikus és patrisztikus szemlélet teszi lehetövé az újkori mario- lógikus témák helyes tárgyalását. Mária szerepe a megváltásban sok vita tárgya volt az utolsó századokban, főképp a .medíatríx omnium gr a ti a rum" (rn índen kegyelem közvetítöje) és "corredemptrix" (társ- megváltól cím használatát illetően. A zsinat mindkét irányban Mária üdvtörténeti szerepebőlkiindulva válaszol. Mária mindent a mi üdvös- ségünk ér dekében kapott, és szerepét betöltve valóban üdvösségünk oka let t. Ugyanakk o r "csa k egy a _közvetítő Isten és ember között, az ember Jézus Krisz tus" (lTim 2,5>'A zsinat ezt így magyarázza:

Egyetlen teremtmény sem állítható egy rangba a megtestesült Igé- vel és Megváltóval. Azonban, ahogy Krisztus papságában mind Iel- szen te lt szolgáí, mind a hivő nép különbözö módon részt vesz, és ahogy az Isten osztatlan jósága a teremtményekben különféle rnö- don szerteömlik, úgy a Megváltó egyetlen közvetítő mivolta a te- remtmények részéről nem zárja ki, sőt inkább létrehozza a külön- féle mödú, de egy forrásból részesedő együttműködést(n.62).

A fenti idézetet igyekeztünk inkább nehézkes magyarsággal. de le-

hetőleg szöszerínt fordítani, annyira fontos mondanivalót tartalmaz. A

"részes edé s" (participatio) filozófiai-teológiai fogalmának alkalmazásá- ról van szö. Magyarázatot ad ugyanis nemcsak arra, hogy egyrészt

"egyed ül Isten jó" (Mk 10,18), másrészt mégis minden teremtett való- ság jó (vö . Ter 1,3.10.13stb'>, nemcsak arra, hogy egyrészt Krisztus az Újszövetség egyetlen papja, másrészt mégis a felszentelt papok és hi-

vők "papi népet" alkotnak körülötte, hanem arra is, hogy a krisztusi

közvetítő szerep ugyan egyetlen, de mégis mindnyájan részesedünk benne - különféle módokon és szinten - avval, hogy közvetítjük egy·

másnak a Krisztus adta üdvösséget. Mindnyájan nemcsak kapjuk, de ad j uk is. Evvel azo nb an Krisztus közvetítőiszerepét nem korlátozzuk, hiszen pontosan abban részesedve töltjük be közvetítőiszerepünket.

A közvet ít öí szerep tehát mindnyájunk keresztény méltóságának jel·

lernvonása. De Máriára különösen is jellemző: az ő részesedése e sze- repben, istenanyai méltösága folytán, egyedülálló. Ezért méltán nevez- het jük "me diat r ix"-na k , ami azonban ,,Krisztus egyetlen közvetítö sze-

repéből el nem ves z, és ahhoz hozzá nem tesz" (n. 62>'

A "co r redem pt rix" szót a zsinati irat nem használja, azonban Mé- riának a megv áltás művében való részesedését a fenti elvek szerint tisztáz za. Jézus az egyedüli megváltó, ugyanakkor megváltói szerepé- ben is részesedn i hagy mindnyájunkat. Mária megváltói részesedése egyed ülá lló, ahogy ezt az evangéliumok Simeon próféciájától (Lk 2,35) a keresz t alatt álló Szűzanyáhozintézett szóig (Jn 19,26-28) tanúsítják.

Mária részvételét az üdvösség művében a zsinati szöveg az "anyaság"

fogalmána k használatával igyekszik kidolgozni. Hiszen a fent idézett szö veg a János-evangéliumban Máriát már mint a hívek anyját állítja elénk. Ugyanezt suga llja a Mária - Egyház párhuzam.Később a korai 16

középkor ezt a témát karolja fel és ala kít ja tovább,amikor a mennyei édesanyáról az áhitat, érzés és vallásos költészet nyelvén szól.

A zsinatot előkészítőbizottság foglalkozot t Máriának mint ,,az Egy·

házédesanyjá na k " címével. Ez a kifejezés (ma ter Ecclesia e) megjelenik a középkor hagyományában, de csak ritkán, és nem nevezhető igazán hagyományos címnek. Ugyanakkor bizonyos téves értelmezés t kapha t , amen nyiben Máriát az Egyházon kívül állónak tüntetheti fel. A szöveg- tervezete n dolgozó teológu sok ezért ezt a cimet kihagyták a zsinati szö vegbö l. Később, a zsinat befejezésekor, 1963.nov.23·án, VI. Pál pápa a S. Maria Maggiore bazilikában Máriát az Egyház anyjána k nyílvání- totta. A deklaráció maga dogmatikailag semmi újat nem tartalmazott, és a pápa szavai a címnek olyan magyarázatot adtak, amely minden félr eé r té s t kizár: Mária az Egyház legszebb, legértékesebb része, és ugyanakkor a hívek felé anyai szerepet tölt be, tehát az Egyház any- jának mondható. Mégis a deklarációt követőena zsinati atyák ugyan- olyan megosztott módon foglaltak állást, mint ahogy két évvel koráb- ban először szavaztak a Máriáról szölö szövegről. A pápai aktusban egyesek kiegészítéstláttak, a Máría-tíszteletegészséges bátorítását üdvö- zölték, mások rosszallták, míntha a zsinat határozatainak megmasíta- sa vagy legalábbis kritikája lenne. Ma, tíz évvel később, a kérdés ron- tossága nem szembetűnő. Csak annyit mondhatunk, hogy a pápa a zsí- nat utáni Mária-tiszteletnekpróbált ösztönzést adni,és a zs in a ti kisebb- séget akarta megnyugtatni a saját legjobb belátása szerint. Fontosabb kérdés, hogy vajon a zsinat határozatai megfelelő módon befolyásol·

ták-e az utolsó évtized katolikus vallásosságát.

III. A MARIOLóGIA A ZSINAT UTAN

Nem feladatunk az utolsó tíz év mariológiáját feltilvizsgálni, vagy részleteiben tárgyalni. Pusztán egy -k ét szem pontb ól akar juk lemérní a zs in a t szövegének hatását.

a) A zsinatot követőena biblikus és pa trisztikus mario ló gia elérte az átlagos papi kiképzés. a hitoktatás, sőt a nép i vallásossá g szdntjét . A mariológiai kongresszusok (Zágrá b és San Domíngo) a patrisztikus Máría-tíszteletet tűztékki tém á j uknak. Könyvek és tanulmányok jelen- tek meg ktilönféle nyelveken, hogy a biblikus martol ógiát összefoglal- ják és szélesebb rétegek számára elérhetővé tegyék. René Laurentin szerint a mariológiai kiadványok mennyisége a zsinat óta csökkent , de mínösége lényegesen javu lt.

b) Nem tagadható a Mária-tís ztelet egyes megnyilatkozási formái- nak krízise, lanyhulása, sőt esetleg fokozatos eltűnése, Mindez azon- ban része egy fokozatos erjedési folyamatnak, amelyben sok más val- lásgyakorlati formais kérdésessé vált, legalábbís a hívek bizonyos réte-

2 17

gel számára, ugyanakkor viszont sza rnos új formával találkozunk. A

bűnbánat szentségén ek has zn álata aligha volt vitás téma a zsinaton, mégis e téren meglehetős a változás, ané lkül, hogy szükségképpen a

bűnbánati szellem eltünés éröl kellene beszélnünk az Egyházban. Való-

színűleg helyesebben ítélünk, ha a Mária-tiszteletre vonatkozó zsinati tanítást segítségnek tekintjük, amelynek az a feladata, hogy útmuta- tásul szelgáljon az átértékelés és újraátgondolás folyamatában, hisz er re a mai világ és kultúra mindenképpen rákényszeríti a keresztény teológust és hivőt. Azsinat kivánsága az, hogy Mári a-tiszteletünk mint keresztény vallásosságunk szerves része jelentkezzék , szoros kapcsolat- ban maradjon a biblikus ala p okka l, és az ősegyház példáj a nyomán ne váljék különleges vallásgyakorlatok gyüjteményévé, ne fejlődjék a liturgikus élet rovására, hanem maradjon meg útmutatónak Kriszt us felé.

Hogy a Mária-tisztelet az igazi katolikumnak próbaköve, az most a zsinat után is ugyan olyan érvényes tétel, mint valaha. Aki a meg- testesülés valóságában hisz, aki az egyházi és szentségi struktúrákban az isteni és teremtett elemek szoros és valóságos kapcsolatát látj a , az Máriát is hasonló módon szemléli, benne is meglátja a mísztéríum egyedülálló jelenlétét. És megfordítva: Má ria igazi tisztelői szükség- képpen meglátják és értékelik a formákat, amelyekb en a megt estes ül t Isten az emberi tapasztalás nyelvén megnyilatkozi k, azaz az egyházi és szents égí életet ,Krisztus jelenlétének egész formavilágát.

Max Thurian taizéi spirituális

MÁRIA ÉS AZ EGYHÁZ·

A Szúz Mária szerepéről való keresztény elmélkedés

mindenekelőttaz öröm és az imádság forrása szá- munkra, és csak másodsorban megoszlás oka. A pro- testantizmus félelembőlés ellenkezésből igen gyak ran nem mert szabadon elmélkedni arról, amit az Evan- gélium Urunk édesanyjára vonatkozólag tanít. Pedig teológiai szükséglet és lelki haszonn al jár, ha elíogu- latlanul elmélkedünk Mária hivatásán, mertő kiemel-

kedő szerepet játszott Isten Fia megtestesülésében.

Szent János evangéliumában, amelynek teológiai szándéka és szer- kezete kétségtelen, Mária csak két alkalommal jelenik meg, mégpedig Krisztus életének lényeges pillanataiban: a kánai menyegzőn és a ke- reszt lábánál (Jn 2,1-12; 19,25-27>'A két elbeszélésben Máriát az evan- gelista "Jézus anyjának" nevezi (Kánában négyszer, a keresztnél is), Jézus maga pedig "Asszony"-nak. Másrészt a kánai _menyegzőn Jézus az ő "órájára" utal: ez Jánosnál azt a pillanatot jelzi, amikor a Fiú átmegy e világból az Atyához 03,l), a megdicsőüléspillanatát 02,23.27;

17,1), amelynek előfeltételea felmagasztalás a keresztre. A Megfeszí- tettnek Máriához és Jézushoz intézett szavai után, amikor minden be- teljesedett, ismét megtaláljuk az "óra" említését (19,27>'Bizonyos, hogy a két elbeszél és irodalmilag és teológiailag is szoros kapcsolatban áll. Látni fogjuk, hogy ez a különböz ö időben lejátszódott két esemény Máriát ugyanegy új feladat tudatára ébreszti. új ez a szerep első híva- tásához képest, amely az volt, hogy Isten Fiának emberi anyja legyen.

Kánában, majd a kereszt alatt Mária, Isten Anyja, Isten Fiának emberi anyja, hivatásának új dimenziójára ébred.

A kánai menyegz6

(A fejezet elején a szerző részletesen kimutatja a kánaicsoda jelen- töségét, húsvéti és eszkatológikus jellegét.)

Hogy ..Jézus anyja" jelen van ezen az eseményen, annak bizonyára megvan a maga jelentése és jelentősége . Látni fogjuk, hogy Jézus Má·

riának adott feleletében : ,.Mi közünk egymással, asszony", távolság

tűnik fel a fiú és az anya között. Ezt a távolságot már a kánai menyeg- zö jelenetének eleje jelzi: Mária ott van; egyedül jött el; Jézus és a meghívott tanítványok tőle!UggetlenUl érkeznek. Párbeszéd fejlődikki Mária és Jézus között, amely még jobban érezteti, hogy a személyek

• Fejezet a szerzö "Marie, mére du Seígneur,rígure de l'Église" c.köny-

véből. Les Presses de Taizé, 1963. Kivonatos fordítás. (A könyv meg- küldését és a szerzö biztatását hálásan köszönjük.)

19

mas-más síkon helyezkednek el. Majd a párbeszéd során Mária mintha ráébredne valami új valóságra,megérti új helyzetét, és belép a messiási közösségbe. A jelent végén a külön-külö n, kétfelől érke ze tt személyek egyfelé, együ t t távoznak: .Azutan lement Kafarnaumba an yjáva l, test- véreivel és tanítványaival együtt, de nem sok ideig maradtak ot t" (Jn 2,12). Jézus, anyja , testvérei , taní t vá nya i egységes csoporto t alkotnak, amelyn ek tagj ait már nem lehet megkülönböztetni.

Mária első szava : ..Nincs boruk" , a csodáb a vetet t reményt igazol ja.

Fölmérhetjük itt a fejlődést Mária tudatában a gyer meksé g evan gé- liuma óta.Most már tudja ,hogy fia, aki a Messiás, az Is ten Fia , csoda-

tevő hatalommal rendelkezik. Hitében és kérésében Mária úgy jeleník meg, mint a neh ézségekkel küzdő emberiség és a messiási reménnyel eltelt zsidóság képviselője. Jézus anyjá n a k adott feleletét míndenek-

előtt úgy kell ér telmeznünk, hogy figye lmezte té s és felszólítás a tisz- tább hitre. Nem visszautasítása a csod ának , hanem olyan hitre hiv fel, am elynek níncs szüksége csodára (vö . ehhez Jn 4,48; 20,29).

Jézus a rendes ,,Anyám" megszólítást ..Asszonyv-nyal helyettesíti, és ezzel beszéde ünnepélyes, hangsúlyos jelleget ölt. Mielőtt végbevinné a messiási dicsőségét kinyilvánító első jelet, világosan jelezni akarja, hogy az emberi csalá di viszonyok ideje lezárult. ót már nem lehet Mária em beri fiának tekinteni, és a Szűz szerepe mint Is ten emberi anyjáé véget ért. Mint "theotokosz", Mária istenanyaságában Isten Fia teljes emberségének a jele volt, a megtestesillés valóságának jele: ,,Az Ige testté lett" (1,14). Most ez a jel már nem szükséges többé: az ern- ber Krisztus saját emberségében nyilatkoztatja ki isteni dicsőségét; az em be ri rokonság kötelékei azzal a kockázattal járnának, hogy eltátyo- lozzák istenfiúi természetét. A "Theotokosz" feladatának ideje lejárt;

most az Egyház-Jegyesé jön el, ez lesz Is ten Fiának végleges, igazi rokonsága. Máriának "Jézus anyja" szerepéből az Egyházban élő ..asz- szony" szerepébekell átm ennie. Dc a két cím viszonyban áll egymással.

Mária mint anya lép át istenanyai szerepéből az Egyház je1képének sze re p ébe, a Messiás emberi any jának emberi és lelki színtjé röl az Egyház hivő asszonyának tisztá n lelki szint jére. Mint Isten anyja válik

hivő asszonnyá .

Krisztus feleletében nem kell kemény szötlátnunk, sem a kért cso- da visszautasítását. Ez ellentmondana annak a ténynek, hogy Jézus- nak minden bizonnyal szándékában áll végrehajtanielső[elét, és nyom- banvégre is hajtja. Egy csoda elbeszélésének stílusában- főleg János- nál - elképzelhetetlen, hogy Krisztus az elején nem tudja, mit fog csinálni. Jézus mondata olyan kérdés, amelynek az a feladata, hogy gondolkodásra inditsa anyját hozzá való viszonyáról, saját szerepéről

és a kért csoda jelentőségéről.új szerepét majd későbbfogja megérte- ni, a kereszt ..órájában" ; de már most kezdheti felfogni, amennyiben 20

beleilleszkedik a messiási köz öss égb e . mint hivő asszony elfoglal ja helyét az Egyházban. A felhívás magasabb szellemi sík felé mutat; Jé- zus Máríát a döntő "ó r á ra " utalja, anélkül, hogy Mária vilá gosan tud- ná, mít jelentsen ez a kibontakozás. Csak sejti, hogy a Messiás dicső­

sége nem valósul meg szenvedés nélkül, mint Simeon jövendölte a tem p lom b an.

A kánai elbeszél és a maga töm ö rségébe n most nyombanMária újabb beavatkozásáról ad számot ,amely jelzi a lelkében végbement fejlődést.

Mária olyan jól megértette Krisztus akaratát személyére és a csodára vonatkozólag, hogy nem alkalmatlankodik tovább fiánál nem helyén- való ma ka ccságga l, hanem a szolg ákhoz fordul, hogy felszólítsa őket:

higgyen ek és engedelmeskedjenek, bármit mond vagy akar is Jézus.

Ezzel részt vesz az Egyháznak abban a lelki anyaságában, amellyel Krisztus tanítványait szüli a hit életére. (Szent Pálnál találjuk majd meg ezt a gon dolato t , vö.Gal 4,19.26; IKor 4,15; lTessz 2,11; Filem 10.) Mária hite, a teljes ráhagyatkozás Krisztus akaratára és szavára ("Bár·

mit mond nektek"), átté r jed a szolgákra (". . . tegyétek meg"), előtte

jár a Messiás dicsőségejelének és előkészíti azt ,a jel pedig felébreszti a tanítványok hitét ("és hittek benne tanítványai"). Mária ítt a hit köz- lés ének szolgálatát tölti be, hite t szül másokban, rés zt vesz az Anya- szen tegyház anyaságában.

Az elbeszélés végén Mária és a tanítván yo k együtt alko tj ák a mes- siási közöss éget. egyesülve az Isten Fiába vetet t hitben, aki most ki- nyilvánította dicsőségét. Az Egyház magva ez Ura körül, hallgatja sza- vát és teljesíti az Atya akaratát. Mária jelen van eb ben az egyházi kö- zösségben, és elképzelhetjük, amint Krísztus, rátekintve a körülötte

lévő csoportra, így szöl: "tm e az én anyám és az én testv éreim: aki mennyei Atyám akaratát cselekszi, az nekem testvérem és nővérem

és anyám." Az Anyaszentegyházban Mária már nem csupán Isten Fiá- nak em be r i anyja, hanem a hivő nő, a lelki anya, rés zese az Egyház hitet szül öanyaságá na k . Igaz, nem látjuk, hogy az Evangéliumban ern- lített többi asszonnyal követné Jézus vándorlásaíban. de ez nem je- lenti, hogy külön állna a messiási közösségtől.Részese a hit által, ha nem is él szüntelen ül Jézus oldalán.

A kere szt órája

Jézus kereszt r e feszitése Szent Já no s szemében messiás i küldetés é- nek döntőórája.Mária jelen van ebbe n az órában, hogy a messiási kö- zösséggel (ezt jelképezi a szeretett tanítvány és az asszon yok ) részt vegy en Krisztus küldetés én ek ebben a végső titkában.

Krisztusnak Máriához és a tanítványhoz intézett szava i a keresztre feszítés jelenetének kiemelkedő mozzanatát alkotják. Azonnal utána 21

következikaz ..óra" megemlítése és a végső beteljesülés.Ezek a szava k tehát csúcsponton helyezkednek el.

Ha Jézus e szavaiban nem látunk mást, mint hogy gondos kodni aka r anyja jövőjéről.több nehézségbe ütközünk. Kérdezhetnénk: miért csak halála pillanatában törődik anyja egyéni sorsával. Már Krisztus szol- gála tá na k az elején, Kánában egyedül láttuk Máriát, aki bizonyára öz- vegy volt. Nem követi Jézust vándorlásaiban.Jézus tehát elhagyta anyja társaságát, és helyzetét már akkor rendeznie kellett földi küldetésén ek idejére. Továbbá Máriát rokonsága tagjainak (Jézu s ..testvé reinek", Mt 12,46p) körében látjuk. A kereszt lábánál nővérével vagy rokonával van (Mt 27,56; Mk 15,40; Jn 19,25). Tehát rokonsága veszi körül, nem magányos , és nincs rá szükség, hogy fia külön törődjék pusztán egyéni

jövőjével.

Más r és zt Jézus előbb anyjához sz öl, hogy rábizza a tanítványt, és csak utána a tanítványhoz, hogy ráhagyja anyját. Ha csak a fiú i kegye- let megnyilvánulásáról lenne szö, az első mon dat természetszerűen a tanítványnak szölna , hogy rábízza Má ri á t, sőt ennyi elég is lenne . De Jézus Máriánál kezdi, és a tanítványt mint fiát mutatja be . Esze rin t a szó értelme meghaladja a pusztán egyéni jelentést; más hordereje van.

Különben is a helyzetnek és Jézus szavainak ünnepélyes jellege ba- josan egyeztethe tő össze csupán erkölcs i jellegű magyarázattal.

Persze nem arról vanszö, hogy mellőzzükazt a magyarazatot. amely ebben az epizód ba n Krisztus fiúi megnyilvá nulásá t lá t j a anyja iránt.

Bárhogy is értsük a befej ező mondatot: .... . ma gához vette őt a ta- nítvány" . benn e van,hogy házába fogadta Máriá t . Éppen olyan kevéssé zárhat juk ki ezt az értelmezést, mint a keresztrefes zíté s másik négy epizódjának történeti értelmét: Pilá t u s feliratát, a tunika kisorsol ásá t, Jézus szomjúságát, Kriszt u s átvert oldalát. De mint azok, Má ri án ak és a tanítványnak az epizódja is megkivá n ja , hogy elmélyedjtink a mísz- tériumban a ján os i evangélium stílusa szer int.

Mária , az Anyaszen te gy ház szimbóluma

Jézus utolsó bes zédének szövege (J n 16,20·22) utal az asszony ra, az anyaságra. az órára ("mert eljött az órája"l. és ezzel jelzi a kereszt re feszítés pillana tát, az ..óra" elé r kezését. Akkor Máriát kül önös módon ..Asszonyv-nak szölítja, és a szere tet t tanitvány ..anyjának" mondja. Halála órájánakfájdalmas szülésé t megjövendölve Jézus Sion lányának pr ófé tai képét idézte (vö. Iz 66,7·14), aki órá j a eljöttekor fájdalommal szü l, utána pedig anyakén t viga s ztalja Izrael fiait. A kereszt órájában egy asszony. Jézus anyja lesz jelképesen Sion lánya , megszemélyesítve az Anyaszentegyházat , az ár vá k vigasztalóját: ezek az árvák - míg a 22

Lélek az Atyától meg nem jön - a tan ít vá ny ok, Jézus testvérei, a sze- retett tanítvány személyébe sűrítve.Mária,akit a Megfeszíte tt "asszony"·

nak hív, majd "anyául" ad a tanítványnak, a kereszt lábánál az Egy·

háznak, a hiv ők vigasztaló édesanyjának szim b ólum a .

A kereszt lábánál a messiási közösséget már csak az asszonyoknak egy kis csoportja képviseli - közül ü k kiemelkedik Jézus anyja - és a szeretett tanítvány, a mindha lá lig való hűs ég jelképe. A messiási és apostoli közösségnek ez a kis maradéka megismeri itt Sion lányának fá jdalmait, közösségben a Szenvedő Szolgával. Különösen pedíg Mária, Isten Fiának szül öje szenved testében és lelkében, közösségben Meg- váltój áv al , aki egyben sze retett fia. Megismeri annak az asszonynak em ber i fájdalmát, aki megha lni látja egyetlen fiát; megismeri a hivő

lelki fájdalmát is, aki meghalni látja reményét . És abban a fájdalmas látványban, ahol minden elveszettnek látszik, megszüli a feltámadásba vetett hitét. Itt valósul meg telje s mértékben Simeon jövendölése:

"Tőr járja át lelkedet".

A hit által ő igazán Sion lánya, aki fá jdalomban szülí reményét, igazán a végsőkig hivő és hűs éges Egyház. Anyai és hivőifájdalmában a Megfeszített feltámadásába vetett hitével valóban az Egyháznak, a

hivők anyjának jelképe. Ilyen minőségébentekin t rá Jézus és mondja neki: "Asszony, íme a te fiad ." A szeretet t és hűs éges tanít vá ny az Anyaszentegyház igazi fia, Mária pedig képe ennek az Egyháznak a Keresztrefeszített szenvedéseiv el való közössé gében, a feltámadásba vetett hitében és reményében.

János evangéliumában sem az "a ny a", sem a "tanítvány" nem szere- pel a saját nevén, mínt Mária és János. Hivatásukkal jelöli meg őket ;

olyan személyek, akiket az üdvösség tö r téne tébe n elfog la lt helyük szím- bolíkus, misztikus síkra emelt: az Anyaszentegyháznak, illetőleg Jézus húséges testvérének "jelképei" , "ikonjai". Az evangelistá t nem egyéni történetük érdekli, hanem személyes hivatásuk, teológiai helyük az evangéliumban, je lkép es szerepük az Egyházban, titokz a tos viszonyuk Krisztussal és messiási müvével.

Mikor Jézus igy szöl anyjához: "Asszony, íme a te fiad" , akkor a szenvedés eib en osztozó, hivő, remélő, szerető Máriába n jelképeze tt Anyas zentegyházra bízza rá a sze r etett és hűséges tanítvá nyt , aki az összes hív öt mint Krisztus szere te tt testvérét, mínden test vé r ét kép - viseli .

Mint az Egyház jelkép ére bízza Jézus Máriára a szeretett tanít - ványt és ajá n lj a őt neki. Itt zá ru l le végleg Mária em be ri anyaságá nak ideje Isten megtestesült Fia iránt, amelynek végérőlKris ztus már Ká- nában beszélt: Isten anyja az Anyaszentegyház képévé válik. Ezután már nem beszélhetünk úgy az Egyházról, anyaság áröl, alázatosságáról, 23