• Nem Talált Eredményt

Babylonia és a Biblia

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Babylonia és a Biblia"

Copied!
44
0
0

Teljes szövegt

(1)

BABYLOSIA ÉS BIBLIA

DELITZSCH FRIGYES

ELŐADÁSA

AZ TJJ É S Á T N É Z E T I K I A D Á S UTÁN

EGYEDÜL JOGOSÍTOTT MAGYAR FORDÍTÁS

49 KÉPPEL

B U D A P E S T

AZ A T H E N A E U M IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. K I A D Á S A

• 1903. . •

(2)

Budapest. Az Athenaeum r.-t&rs. könyvnyomdája.

(3)

Delitzsch Frigyes, berlini orientalista tanár, 1902.

január 13-án tartotta ezt az előadását a német Keleti- Társaság felolvasásainak keretében, majd a német császár kívánságára febr. 1-én megismételte a berlini királyi palotában. Az előadás világszerte roppant érdeklődést keltett. Bizonysága ennek a napi- és tudós sajtó számtalan czikke és az a tény, hogy csupán a német kiadásból máig 45.000 példány forog közkézen.

A dogmatikus theologusok heves vádjaira Delitzsch a legapróbb részletekre is kiterjedő függelékes jegy- zetekben felelt meg.

1*

(4)

1. Részlet a babyloniai német ásatásokból.

(5)

2. Részlet a babyloniai német ásatásokból.

Mért az a nagy fáradozás a távoli, barátságtalan és vesze- delmekkel teli országban ? Miért az évezredes romtörmelé- keknek a talajvízig való felásása és feldulása, holott nincs alattuk arany és nincs alattuk ezüst? És mért a nemzetek versengése, a melyek mindent elkövetnek, hogy ezek közül a sivár dombok közül minél többnek a felásatását biztosítsák a maguk számára ? És honnan másfelől az, hogy a babiló- niai és assyriai ásatásokat az Óczeán innenső és túlsó oldalán mindinkább növekvő és minden áldozatot örömmel meghozó érdeklődés kiséri ?

Erre a lcét kérdésre egy felelet oly módon adja meg a felvilágosítást, hogy mindezeknek fő — ha nem is kizárólagos — oka és czélja: a biblia. Ninive és Babylónia nevét, a Belsaczarról és a keleti bölcsekről szóló elbeszélést kora ifjúságunktól fogva titokzatos varázs szövi körül és az uralkodóknak hosszú sorai, uj életre keltve, bármily jelentékenyek is a történet és kultura szempont- jából — félig sem keltenének olyan érdeklődést, ha nem volnának közöttük Szanherib és Nebukadneczar, a kiket már az iskolából ismerünk. Ifjúságunknak ezekhez az emlékeihez azonban érettebb korunkban az a törekvés társul, mely különösen a jelenben tölti el minden gondolkozó lelkét, az a törekvés, hogy szivünket és elménket kielégítő világfel-

(6)

6

fogást szerezzünk magunknak: ez a vágy azonban mindig a biblia eredetére és jelentőségére vonatkozó kérdéshez vezet vissza bennünket, különösen az ó-testamentuméra, mint a melylyel az új, történelmileg elválaszthatlan kap- csokkal van összefűzve. Csodálatos, hogy a keresztény tudó- soknak szinte beláthatlan száma, mint veti magát épen most a bibliára, a legkülönfélébb könyveknek erre a kis könyv- tárára., mint kutatja minden irányban végig — még pedig különösen Németországban, Angliában és Amerikában, tehát a három bibliaországban, a mint ezeket nem jogtalanul nevezik. A világ még mindig alig vesz tudomást erről a csöndes szellemi munkáról; de annyi bizonyos,' hogy ha majd az igy szerzett ismeretek összesége, keresztültöri a dolgozó szobák, a tudósok műhelyeinek falait és kihatol az életbe és be a templomokba és iskolákba — akkor az emberek és népek életében mélyrehatóbb változások állanak be, akkor a haladásnak nagyobb és jelentékenyebb útját teszik meg, mint azoknak a hatásoknak révén, melyeket a termé- szettudományoknak — akár legfontosabb — felfedezései tettek rá. De a jelzett kutatások mind általánosabbá teszik azt a meggyőződést, hogy első sorban a babyloniai és assyriai ásatások hivatottak arra, hogy az ó-testamentum megértése és megítélése tekintetében korszakot teremtsenek ós bogy Bahyloniát és a Bibliát örök időkre szoros kapcsok fűzik össze.

Mennyire megváltoztak az idők! Dávid, Salamon, a kik 1000 évvel éltek Krisztus előtt, Mózes pláne 1400 évvel es Áb rahám, ki még 8 századdal régebben élt — és mind- amellett részletes adatok szóltak róluk — ez olyan párat- lannak, egyedülállónak, olyan természetfölöttinek tünt fel, hogy ilyen keretben még a világ és az emberiség kezde- teiről szóló elbeszéléseket is hivő lélekkel hallgatták — és még nagy szellemek sem tudták magukat a Mózes első könyvét körülvevő mysterium varázsa alól kivonni. Most, hogy a pyramisok megnyíltak, az assyriai paloták kapui

(7)

7

feltárultak, Izrael népe és irodalma a legfiatalabbak egyikének mutatkozik a szomszéd népek között. — Egészen, utolsó . évszázadunknak mélyéig nyúlóan, az ó-testamentum teljesen

különálló világ volt: olyan időkről szólott, a melyeknek leginnenső határait csak épen érinti a klassikus ókor és olyan népekről, a melyekről a görögök és rómaiak vagy egyáltalában nem emlékeznek meg, vagy ha igen, hát csak futólagosan. A biblia az előázsiai népekre vonatkozólag, mintegy 550-től Kr. előtt — az egyetlen forrás volt. és minthogy szintere a Középtenger és a perzsiai öböl közötti egész nagy négyzetre kiterjed és ki az Ararattól — Aethió- piáig — tele van rejtélyekkel, a melyeket talán sohasem lehetett volna megoldani. És most íme, az ó-testamentum szinterét különösen hátrafelé határoló falak hirtelen össze- omlanak ós az egész tiszteletreméltó, régi könyvet kelet felől áramló friss, üdítő szél lengi által és gazdagon hulló fényözön árasztja el, világítja végig, még pedig igen inten- zive, minthogy a héber-ókor elejétől végig Babyloniával és Assyriával kapcsolódik össze.

A Nippurban végzett amerikai ásatások felszínre hozták, a Mura su és fiai, Artaxerxes idejéből való (Kr. sz.

e 450) nagy kereskedő.czógnek üzleti okmányait Ezekben sok Babyloniában maradt zsidó száműzött nevét olvas- suk, Náthanaelét, Haggaiét, Benjáminét, de Nippur várossal kapcsolatban olvasunk egy Kabar nevü csatornáról is, a melylyel megtaláltuk azt a nevezetes, »a Kaldeusok orszá- gában« lévő Kebar csatornát, melyet Ezekiel víziója tett híressé (Ezek. I., 3.). Ez a Canale Grandé — mert ezt jelenti a név — talán még ma is megvan. — Minthogy a babyloni téglákon többnyire olyan bélyeg is van, mely egyebek között annak a városnak nevét is megadja, melyhez az illető épület tartozik, — Sir Henry ítawlinsonnak már 1849-ben sikerült Ur-t a Chaldausok sokat keresett városát felfedeznie a mely Ábrahámnak, illetőleg Izrael törzs- őseinek többször említett hazája. (Mózes I, 11, 31, 15, 7.).

(8)

8

Ez a nevezetes város azonos ugyais az el-muqajjar nevű hatalmas romhalmazzal, mely az Eufrát folyása legalsó . részének jobboldalán emelkedik (3-ik kép). — Az ékirás-

irodalom adatai pedig olyan világosan szólnak földrajzi dolgokban, hogy addig, mig Karkemis városát, a melynél (605-ben Kr. előtt) Nebukadneczar az ő nagy győzelmét aratta Necho fáraó fölött (Jerem. 46, 2.), — előbb az Eufrat folyó partjainak különböző részem keresték, addig Qeorge Smith angol assyriologus 1876. márcziusában Aleppoból egyenesen arra a vidékre lovagolt, mely Biredsiktől lefelé, a folyam mentén terül el és a hol az ékfelirások szerint

3. Az el-Muqajjar (Ur C haldiában),nevű romhalom.

a régi hettiti királyvárosnak kellett lennie. És valóban, a jelzett területen emelkedő Dserabis nevü romvárost, mely

óriási falaival és palotáival nagyobb Ninivénél, azonnal és a leghatározottabban Karkemissel azonosította, a mely álli- tásnak helyességét aztán, közvetetlenül utána, a rom-mezőn szétszórt felírások, a hettiti képírásnak sajátos nyelvén, szintén bebizonyították. (4-ik kép.)

Es a helységek egész nagy számához hasonlóan, a bibliá- ban előforduló sok személy is szint és életet nyer ujabban.

Ézsaiás próféta könyve (20, I) egy Szargon nevü assyriai királyról emlékezik meg, a ki hadvezérét Asdod ellen kül- dötte — és midőn Bottá Emil, franczia konzul 1843-ban a

(9)
(10)

1 0

Mozul közelében elterülő Cborzabad nevü romhalmon kezdett ásni és ezzel — egy német tudós tanácsára — mesopotámiai talajon is megkezdette a archaologiai kutatásokat, mindjárt az első assyriai palota, a melyre rátalált, ennek a Szargon- nak, Szamaria meghódítójának palotája volt; sőt a palota- termeket diszitő pompás alabastrom reliefek egyikén maga a hatalmas hős is elénk lépett, még pedig abban a hely- zetben, a mint épen hadvezérével beszélget. (5. kép.) A bibliai Királyok könyve (Kir. 2. 18, 14 és köv.) elbeszéli, hogy Szan- herib király Lakis, délpalesztinai városban vette át Hisz- kiának, Jeruzsálem királyának adóját, és Szanherib ninivei

7. Dárius Hystaspis király pecsétje.

palotájának egyik reliefje, sátra előtt, trónján ülve, egy meg- hódított város szemléletébe merülve ábrázolja az assyriai királyt és a kisérő felirat igy szól: »Szanherib, a mindenség királya, Asur királya, trónjára ült és Lakis zsákmányát nézte vizsgálódva.« Szanherib babyloniai ellenfelét pedig, Merodach-baladant, a ki a biblia szerint (Kir. 2. 20, 12.) barátsága jeléül követeket küldött Hiszkiához, egy felséges berlini diorit-relief szemlélteti, előtte Babylon városának kormányzója áll, a kit királyi urának kegyessége nagy bir- tokokkal ajándékozott meg. Még Ábrahám kortársát Amra- phel-t (Móz. I. 14.), a nagy Hammurabi királyt is képek varázsolják elénk. (Péld. 6-ik kép.) í g y hát mindazok a fér- fiak, a kik bárom óvezieden át a világ történetét intézték, élő emberekként támadnak fel, sőt még pecsótnyomóik is

(11)

11

épen maradtak ránk. Ránk maradt Dárius Hystaszpisz fiának pecsétje (7. kép), a mely a királyt Auramazdának isteni védelme alatt, oroszlánvadászaton mutatja. A kép mellett látható három- nyelvű felirat igy szól: »Én vagyok Dárius, a nagy király.«

Ez a lelet valóságos kincse a British Museumnak. Méltó párja az ismert babyloniai királyok egyik legrégibbjének, Szarga- nisar-ali-nak, vagyis Szargonnak állampecsétje (8. kép), a ki a Kr. előtti 8-ik, sőt talán 4-ik évezredben élt. Ez a király egy ősi legenda szerint azt beszéli el magáról, hogy apját nem ismerte, tehát ez még születése előtt halt meg. Minthogy apjának fivére mit sem törődött az özvegy gyei, ez nagy

8. I Szargon király pecsétje.

bubánatba merülve szülte őt világra: Azupiranban, az Euphrat mellett titokban adott nekem életet, azután egy nádból font kis kosárba tett, ajtaját földi szurokkal zárta be, majd a folyóra eresztett, mely hullámain Akkihoz, a vizhordóhoz vitt. Ez jó szivvel vett magához, fiaként nevelt fel és kertészévé tett. Ekkor Isztar az ég-király leánya megszeretett ós az emberek fölött királylyá emelt.

De egész népek is megelevenednek előttünk. Ha az assyriai műemlékekről összegyűjtjük a különböző néptypu- sokat és jól szemügyre veszszük az egyik fejet, mely egy lakisi judeait (11-ik kép), a másikat (10-ik kép), mely egy Jehu idejében élt izraelitát ábrázol, akkor nincs okunk kétel- kedni abban, hogy a többi nép-typust, igy például az ela- mi vezért (9), az arab lovast (13) és a babyloniai keres-

(12)

9. Elamita. 10. Israelita.

11. Juleri.

12. Babyloniai. 13. Arab.

(13)

14. Assyriai csapatok elindulása a táborból.

15. Egy erősségnek faltörökkel való megostromlása.

16. Assyriai ijasok és lándzsások.

(14)

14

kedőt (12) épen olyan jól megfigyelte és épen olyan jól feltüntette az illető művész, mint az előbbieket. Különösen az assyrokat ismertették meg velünk a ninivei ásatások.

Megismertették a legapróbb részletekig, noha még bat évtizeddel ezelőtt ugy látszott, hogy az assyrok egész kul- túrájúkkal együtt teljesen elmerültek az idők áradatában, íme nem ugy van és rájuk a vonatkozó uj ismeretek a pró- féták könyveinek nem egy helyét gazdag és eleven színekkel ilusztrálják.

»íme, sietve és gyorsan közelednek. És nincs közöttük egy sem, a ki fáradt vagy gyönge, nincs közöttük, a ki szendereg vagy alszik és egyiknek öve sem nyílik meg derekán és egyiknek saruszijja sem szakad el. Nyilaik meg- élesitvék és ijjaik kifeszitvék. Lovaik patái kavicshoz hason- lóak és kocsikerekeik olyanok mint a szélvihar. Ordítanak, mint az oroszlán és kézre kerítik a zsákmányt, melyet senki sem tud előlük megmenteni.«

így irja le Ézsaiás juróféta szónoki lendülettel (5, 26 és köv.) az assyriai csapatokat. És ime most szemünkkel látjuk ezeket az assyriai katonákat, látjuk, a mint kora hajnalban útra kelnek a táborból (14-ik kép) és rohanva, 'faltörőkkel rontanak az ellenséges várra (15. kép), mig az alsó sorban bol- dogtalan foglyokat vezetnek azon az utón, melyen nincs többé visszatérés. És látjuk az assyriai Íjászokat és lándzsásokat is (16. kép), a mint épen az ellenséges várra lövik és vetik fegyvereiket, mig másutt olyan emelkedést ostromolnak meg assyr barczosok, melyet az ellenség íjászai védenek: fák ágain húzódnak fel vagy begymászó botokkal kúsznak fel- felé, mig mások az ellenség katonáinak levágott fejeit czipelik le a völgybe. A világ ez élső katonai államának hadi szervezetét II. Szalmanaszár bronzkapuin és Szanherib és Szargon palotáinak alabastrom-reliefjein, az ilyen csata- képeknek egész sokaságán ismerheti meg a világ. Megismerheti a fegyverzetre és felszerelésre és ennek fokozatos fejlődésére is kiterjedő részletességgel. Az egyik kép (17.) egy a Szargon

(15)

15

vezérkarához tartozó tiszt arczának mását mutatja, a kinek szakála olyan művésziesen van sodoritva, hogy ebben a tekintetben még ma sem versenyezhetnének vele tisztjeink.

Egy másik faragvány a királyi udvar apródjait ábrázolja, a mint épen diszmenetben vonulnak fel (18.), egy har- madik ugyanezeket, a mint a királyi kocsit (19.) ós egy negyedik (20.), a mint a királyi trónust viszik. Sok szép relief a vadászó Szardanapál királyt ábrázolja (21.), külö- nösen a mint kedvencz sportját, az oroszlánvadászatot üzi, a mely czélra a vadászat napjára ezeknek a hatalmas állatok- nak legpompásabb példányait gyűj-

tötték össze a királyi vadasker- tekben. Midőn Saul király nem akarta megengedni, hogy a fiatal Dávid megküzdjön Góliáttal, amaz arra emlékeztette, hogy mint édes atyja juhainak pásztora mindég utána rohant az oroszlánnak vagy med- vének, mely valamelyik állatját elrabolta és elérvén, legyőzte, zsák- mányát visszavette és ha az állat ellene fordult, szakálánál ragadta

meg az oroszlánt és megölte. Ugyanez a szokás dívott Assyriában is. Ezért a reliefeken nemcsak lovon (22-ik kép) és kocsin (23.) látjuk Szardanapalt az oroszlán ellen küz- deni, hanem ott látjuk Assurt királyt, a mint gyalogosan is (24.) bátran síkra száll a sivatag királya ellen. És tanul- mányozhatjuk a királyi lakoma előkészületeit (25. 26.), látjuk a szolgákat, a mint nyulat, foglyot, pálczikákra erő- sített sáskákat, süteményt hordanak a királyi asztalra, miköz- ben a legyek elűzésére friss galyakat tartanak kezükben.

Sőt a királyi háremből származó egyik relief még azt a jelenetet is feltárja előttünk, a mint a hatalmas ur szőlő- indával befutott lugasban szürcsöli feleségével az üditő,

17. U. Szargon vezérkarihoz tartozó tiszt.

(16)

18. Ünnepélyes menetben felvonuló apródok.

21. Szardanapal király vadászaton.

(17)

17

felséges bort (27. kép): a király magas kereveten pihen, a királyné pompás ruhákban, vele szemben, magas széken ül.

Heréltek hüs szellőt hajtanak feléjük, miközben a távolból édes hárfa-hangok csendülnek fülükbe. Ez az egyetlen, képben ránk maradt királyné, a kinek régebben jobb karban megtartott profilját 1867-ben, sikerült rajzban (28. kép) mentette meg az utókor számára egy porosz Billerbeck nevü főhadnagy, kikésőb- ben ezredesi rangra emelkedett. Lehetséges, hogy Szardanapal- nak ez a felesége árja származású és szőkének képzelhető.

És abból, a mi bennünket az assyriai ókorból érdekel, még

22. Szardanapal lovon iizi az oroszlánt.

sok minden lép képek alakjában szemünk elé. Ézsaiás próféta (45, 20. 46, 1.) bálvány proczessziókat emlit és az egyik képen (29. kép) valóban láthatunk egyet: elől vannak az istennők, mögöttük a mennydörgésnek kalapácscsal és villámcsomóval felfegyverzett istene; a bálványok bordására assyriai katonák rendelvék ki. És látjuk azt is (30. kép), hogy mint szállítják a nehéz bika-kolosszusokat és ennek as zállitásnak részleteibe merülve, az assyrok technikai ismereteire vonatkozólag is sokféle felvilágosítást kapunk. De amiben első sorban és mindég újra és újra gyönyörködünk, az: ópitőmüvészetüknek egyszerűen nemes stílusa, mint a hogy azt· a Bottá kiásta Szargon-palotának kapuján láthatjuk (31. kép). Nem kevésbbé

2

(18)

1 8

23. Szardanapal kocsiból küzd az oroszlánnal.

gyönyörködtetők az »ó-kor hollandusainak« felséges állat- képei, melyeken a legmegragadóbb realizmus árad szót.

Ilyen a békésen legelésző antilopoknak idilje, melyet 32-ik képünk mutat és a ninivei haldokló nőstény oroszlán, mely a műtörténetben is nevezetes (33.). Ám a babyloni talajon végzett ásatások egészen analóg módon, az assyr czivilizáczio ez anyaországának művészetét és kultúráját, visszamenőleg

24. Sz,irdanap.il gyalog száll szembe az oroszlánnal.

(19)
(20)

30 Egv bika-kolosszus szállítása.

(21)

31. Szargon palotájának kapuja.

32. Legelő anti'.epok.

33. A haldokló mnivei nőstény-oroszlán.

(22)

2 2

egészen a negyedik évezredig tüntetik fel. tehát olyan időkbe vezetnek vissza, a melyeknek megismerését még a legmerészebb képzelet sem merte álmodni. Visszaliatolunk egészen annak az ősrégi, nem indogermán és ép oly kevéssé sémita népnek, a szumiroknak koráig, a mely nép meg- teremtője a nagy babyloni kulturának. ama szumirok idejéig, a kiknek a tiz után a hatvanas szám (nem a százas) volt a legközelebbi magasabb egységük. Arról a szumir papi fejedelemről, kinek kitűnő épségben megmaradt fejét (34.)

34. Egy szumir papi fejedeleni feje.

a berlini muzeum őrzi, bátran mondhatjuk, hogy a történet őskorában élő emberiségnek egyik nemes képviselője.

De bármilyen tanulságosak és hálát érdemlők is mind- ezek a leletek, mégis csak egyes adatok és úgyszólván külső- ségek, a melyeket jelentőségüknél fogva könnyű szerrel túl- szárnyalnak a továbbiakban felsorolandó tények.

Nem azt a minden esetre szintén kiemelendő tényt értem, hogy a szigorúan csillagászati alapon, a napfogyat- kozások stb. megfigyelésén, felépült babylon-assyriai idő- számítás most már lehetővé teszi, hogy a bibliai Királyok könyvében elbeszélt események is, tudományos módon igtas- sanak be a kronologiai sorrendbe, a mi különben kétsze-

(23)

2 3

xesen is fontos eredménynek tekinthető, mióta Robertson Smith és AVellhausen kimutatták, hogy az ó-testamentomi kronologia szent számoknak bizonyos' rendszeréhez illesz- kedik : 480 év a száműzetéstől visszafelé számitva a salamoni templom alapításáig és újra 480 év (lásd Kir. I. 6. 1.) a templom alapításától Izrael fiainak Egyptomból való kivonulásáig. És csak egy példán mutathatjuk meg itt azt is, hogy — hála a babyloniai és héber nyelv rendkívül közeli rokonságának és a babyloniai irodalom nagy terjedel- mének — milyen óriási jelentősége van a ékirat-kutatásnak az ó-testamentomi szöveg jobb megértésére. »Az Ur áldjon és őrizzen!« hányszer és hányszor hangzik el ez a hármas tagoltságú áldás! (Méz. IV. 6, 24. és köv.) De egész mély- ségében csak most fogjuk fel, mióta a babyloniai nyelv- használat megtanított arra, hogy »arczát, szemét valakire vagy valakihez felemelni« szólásmódot olyan istenségre használják különös előszeretettel, a mely valamely kiválasz- tott embert (vagy helyet) jóindulatával és szeretetével tüntet ki. A felséges áldás tehát fokozatosan Isten áldását és védelmét, hajlandóságát és kegyelmét és végre szeretetét kívánja az ember részére, hogy végre a »béke legyen veled«

óhajtásba, a Keletnek abba a szép üdvözletébe csendüljön ki, a melyet Riickert, a Korán egyik verséből indulva ki.

igy énekel meg:

Ha valamely házba lépsz be,

Csak azt mondd, hogy béke véled, . S ha belőle útra indulsz,

Újra mondjad : béke néked ! Bármit kívánj és bárhol lennél Nincs szebb mondás máig ennél, Nincs szebb mondás, mintha mondod:

Béke véled!

De ha a következőket veszszük tekintetbe, akkor fon- tosság tekintetében még az a nagy segítség is háttérbe

(24)

2 4

szorul, a melyet Babylonia a biblia philologiai megértésének érdekében boz hirtelen.

Az Euphrat és Tigris mellett folytatott arcbaeologiai kutatások egyik legnevezetesebb eredménye az a tény. hogy azon az Olaszországgal egyenlő terjedelmű babyloniai sík- ságon, a mely már természettől is rendkívül termékeny, de a melyet az emberi szorgalom szinte elképzelhetlen tenyé- szetnek üvegházává alakított át, már Kr. előtt 2250-ben kifejlett jogállamot és olyan kulturát találunk, mely körül- belül a mi későbbi középkorunkénak felel meg. Miután Hammurabinak sikerült Babylonia ősi ellenségeit, az elá- mitákat kiűznie és az ország északi és déli részét olyan egységes állammá olvasztotta össze, melynek politikai és vallási központja Babylonia volt, mindenekelőtt arra töre- kedett, hogy az egész ország területére érvényes és kötelező egységes jogot teremtsen és ezért egy nagy törvénygyűjte- ményt állított egybe, mely a polgári jog minden ágát meg- rögzítette. Ez a gyűjtemény megállapítja az urnák és a rab- szolgának, illetőleg napszámosnak, továbbá a kereskedőnek és alkalmazottjának, a nagybirtokosnak és bérlőnek egy- máshoz való viszonyát. í g y van például benne olyan tör- vény, hogy a kereskedőnek, ba segédjétől pénzt kap valamely eladott áruért, ez utóbbinak nyugtát köteles adni. Gondos- kodik ez a törvénykönyv arról is, hogy a rossz időjárás vagy vizáradás okozta károk idejében a bérlő kevesebbet fizessen a kialkudott összegnél. Pontosan megszabja, hogy csatornák mellett épült helyeken meddig terjed az egyes ember halászati joga stb. stb. Babylon a legfőbb törvény- széknek székhelye. Minden bonyodalmas ós vitás jogi esetben ez dönt. Minden ép férfiú katonai szolgálatot köteles telje- síteni, noha Hammurabi számos jogi döntvónynyel akadá- lyozza meg a tulszigoru sorozást, a mennyiben figyelembe veszi a régi papi nemzetségek kiváltságait vagy a barom- tenyésztés érdekében feloldja a pásztorokat a hadi kötelezettség alól. Olvasunk babyloniai pénzverésről és az írásnak fel-

(25)

25

tünően kurzív jellegéből azt következtethetjük, hogy az írás tudása rendkívül el volt terjedve. Sőt ha azok között a levelek között, melyek ebből a régi korból nagy bőségben maradtak ránk, elolvassuk azt, melyet egy asszony intézett uton lévő férjéhez és a melyben ettől, miután értesítette, hogy a kicsinyek egészségesek, egészen jelentéktelen ügyben tanácsot kér; vagy olvassuk egy fiúnak atyjához intézett sorait, a melyekben az utóbbit értesíti, hogy ez és cz roppantul megsértette és a haszontalan ficzkót alaposan megveri, de előbb mégis atyja tanácsát kéri ebben az ügyben, — vagy

: í \

35. Naliukodonozor Babyloniáji (rekonstruálva).

kezünkbe veszünk egy harmadik levelet, a melyben a fiu azzal a csúnya megokolással kéri atyját a régen igórt pénz megküldésére, hogy azután újra imádkozhasson majd érette,

— akkor mindez arra mutat, hogy jól szervezett levél- és postaforgalommal állunk szemben, a mint hogy számtalan jelből azt következtethetjük, hogy az utakat, hidakat és csatornákat még Babylonia határain tul is a legjobb karban tartották. A kereskedelem és ipar, az állattenyésztés és föld- mivelés virágzott, a tudományok pedig, mint például a geometria, mathematika ós első sorban a csillagászattan, a

(26)

2 6

fejlődésnek oly magas fókát érték el, a mely még modern csillagászainkat is bámuló csodálkozással tölti el. Páris semmi- esetre. legfeljebb Róma " versenyezhet Babyloniával azon befolyás tekintetében, melyét· ez. kétezer éven á t gyakorolta világra. tNebukádnéczar Babyloniájára (35. kép) vonatkozólag, az ó-testamentumi próféták á legnagyobb lehangoltsággal hirdetik mindent túlragyogó gazdagságát, dicsőségét és mindent legyőző hatalmát. »Arany serleg volt«, kiáltja Jerémiás (51, '7.) »Babylonia J a h v e kezében, a mely az egész földet megrészegítette« és még János jelenéseiben is ott remeg a Bábel nagyságára való és gyűlölet áthatotta visszaemlékezés, ott remeg a dús és vidám városnak, a gazdagságot árasztó kereskedelmi ós művészeti központnak emléke, a mely anyja volt a bujálkodóknak és anyja a föld minden bűneinek, de ilyen góczpontja a kulturának, a tudománynak és iroda- lomnak volt Babylonia már 3-ik évezred vége óta, mál- ékkor ő volt Előázsia »agyveleje« és ő volt a mindenen uralkodó nagyhatalom.

1887 telén történt, hogy egyiptomi fellahok Thébe és Memphis közt, El-Amarnában, IV. Amenophis palotás váro- sának romjai közt ástak és a legkülönbözőbb formájú mintegy 300 agyagtáblát találtak. A mint azóta kitűnt, nem egyebek ezek mint babilóniai, assyriai, mesopotámiai királyoknak III. és IV. Amenophis fáraókhoz intézett levelei, továbbá különösen egyptomi helytartók írásai, melyeket a nagy kanaáni városokból, mint pl. Tyrus-, Sidon-, Akko-, Askalonból küldöttek az egyiptomi udvarba. A berlini muzeum oly szerencsés, hogy birtokában van az a néhány levél, melyet ínég az izraelitáknak az ígéret földjére való bevándorlása előtt írtak volt. Az el-amarnai agyagtábla-lelet mint. valami hatalmas fényszóró, vakító világosságot vetett abba a mély sötétségbe, a mely a Földközi-tenger országai- nak és kiváltkép Kanaánnak Ivr. e. 1500, 1400 körüli politikai és kulturális képét borította, Már magában az a tény, hogy Kanaánnak, sőt Cyprusnak mind eme nagyjai a babyloni

(27)

2 7

nyelvvel és írással élnek, miként a babyloniaiak agyag- táblákra irnak, hogy tehát a babyloni nyelv a hivatalos diplomácziai nyelv volt az Eufrátestől a Nílusig: a babyloni kulturának és irodalomnak mindenek felett uralkodó befolyá- sát jelenti a Kr. e. 2200—1400-ig terjedő időszakban.

A midőn Izrael 12 törzse Kanaánba betört, oly országba jutottak, a mely teljesen a babyloni kultura biro- dalma volt. Apró, de jellemző adat. hogy mindjárt az első kanaáni városnak, Jerikónak elfoglalása és zsákmányolása alkalmával, egy babyloni Tcöntös izgatta Ákán kapzsiságát (Józsua 7, 21). De Babyloniának nemcsak ipara, hanem kereskedelme, joga, erkölcse és tudománya is mértékadó volt az országban. í g y egy csapásra megérthető, hogy mórt babyloni pl. az ó-testamentumi pénz- ós mértékrendszer, továbbá a törvényeknek külső formája: »ha. valaki igy és így cselekszik, akkor —« és hogy mily mély babyloni befo- lyást mutat az ó-testamentomi áldozati és papirendszer. Neve- zetes, hogy az izraelita hagyomány nem tud bizonyosat a szombatnap eredetéről (1. Mózes II, k. 20, 11. és Mózes V.

k. 5, 15). Ám a babyloniaknak is volt egy szombatnapjuk (sabbatu), a mikor is az istenek engesztelése végett iinne- pelniök, vagyis a munkától tartózkodniok kellett. Minthogy pedig egy kiásott áldozati és ünnepi naptárban a hónapnak 7., 14., 21., 28. napjai olyanokként vannak megjegyezve, a melyeken »a nagy népek pásztora sült hust ne egyék, köntöst ne váltson, ne áldozzék, a király kjcsiba ne szálljon, döntést ne hozzon, a mágus ne jövendöljön, sőt még az orvos se nyúljon beteghez, szóval oly napokként, a melyek »semmi- féle dologra (ügyletre ?) nem alkalmasak«, ennél fogva alig vonható kétségbe, hogy a szombat- illetve vasárnapban rejlő áldást végeredményében ama Eufrátes és Tigrismenti régi kulturnépnek köszönhetjük. Sőt tovább mehetünk! A berlini muzeum egy különösen becses kincset őriz. Egy agyag- táblát, melyen egy babyloni legenda elbeszéli, hogy mint vesztette el az első ember a halhatatlanságot. E tábla lelő-

(28)

2 8

helye t. i. El-Amarna és a táblán szerteszórt, vörös, egyip- tomi tintától származó pontok bizonyítják, hogy mint igyekezett az egyiptomi tudós az idegen nyelvű szöveg megértését megkönnyíteni és hogy a babyloniai irodalom termékeit már ama ősi időkben le egész a fáraók orszá- gáig mily buzgósággal tanulmányozták. Csoda-e hát, hogy ugyanez történt Palaestinában is a legrégibb időkben valamint később is, és hogy a bibliai elbeszéléseknek egész sora egj'szerre csak ősi formájában kerül most napfényre a babyloni kincsesbalmok homályából.

A babyloniak történetöket két nagy korszakra osz- tották : az özönvíz előttire és utánira. Babylonia az özön- vizek igazi hazája volt, a mint hogy a tengerbe torkolló nagy folyamok alluviális lapályai a legrettenetesebb fajtájú vizözönöknek vannak kitéve: a földrengéstől és mérhetetlen záporoktól kisért cyklonoknak vagy viharforgóknak. H a elgondoljuk, hogy még 1876-ban egy ilyen viharforgó a bengáli öbölbői rettentő zivatar közepette és oly erővel nyomult be a Ganges torkolatába, hogy 300 kilométerre pozdorjává törtek a hajóárbóczok, az épen visszavonuló apály pedig a roppant magas és széles cyklonbullámmal egyesülve hirtelen vízzel boritott 141 földrajzi mértföldnyi terület és pedig 45 láb magasan, ugy hogy 215.000 ember fnlt a viharárba, a mely végre is megtört a magaslatokon:

akkor elképzelhetjük, hogy mily rémes katasztrófát jelent- hetett egy ilyen cyklon ama ősi időkben a babyloni lapályon.

A bires bécsi geologusnak, Suess Eduárdnak érdeme, hogy a babyloni özönvíz-elbeszélésben, a mely Sardanapal ninivei könyvtárának egy táblájára (36. kép) 200 évvel Kr. e.

íratott, vonásról-vonásra kimutatta egy ilyen cyklon képét:

a tenger játszsza a főszerepet, miért is a babyloni Noénak.

Xisuthrosnak baj éj a az örmény-méd hegység nyúlványaihoz hányódik vissza — ám egyebekben a mindnyájunknak ösmeretes özönvízzel van dolgunk. Xisuthros azt a parancsot kapja a vizi mélységek istenétől, hogy építsen egy ilyen és

(29)

29

ilyen nagyságú hajót, szurkolja jól be és szállítsa belé családját és az életnek mindenféle magját. Aztán beszállnak a hajóba, elzárják a bejárót és a hajó nekilódul a mindent elpusztító hullámoknak, mig végre megfeneklik egy Nizir nevü begyen.

Aztán a bires hely következik: »a 7. napon kivettem egy galambot és elbocsátottam; a galamb ide-oda röpködött, de mert pihenő helyet nem lelt, visszatért.« Aztán tovább

36. Tábla az özönvíz elbeszélésével.

olvassuk, mint eresztette el a fecskét, a mely szintén vissza- tért, mig végre a holló észrevette a vizek apadását és a hajóhoz többé vissza nem tért. Xisuthros aztán elhagyja a bárkát és a hegy csúcsán áldozatot mutat be, a melynek édes illatát az istenek szagolják stb. Ez az egész elbeszélés, ugy a mint írva volt, Kanaánba vándorolt. De a teljesen más földtani alakulások mellett elfelejtették, hogy a tenger volt a főtényező, miért is a bibliában az özönvízről két elbeszélést találunk, a melyek nem csupán természettudományi

(30)

3 0

szempontból lehetetlennek, hanem azonfelül egymásnak merő- ben ellentmondanak, a mennyiben az egyik szerint 365, a másik szerint 40 + (3 X 7) = 61 napig tartott. Annak a belátását, hogy a bibliában két merőben különböző özönvíz- elbeszélés van egygyé gyúrva, a tudomány XIV. Lajos erős hitii katholikus udvari orvosának, Astruc Jánosnak köszöni.

0 volt az első, a ki, hogy G-öthe szavával éljünk, már 1753-ban »késsel és szondával kutatta az 5 könyvet«, és ezzel megteremtette, a biblia-kritikát: azaz mind vilá- gosabb felismerését annak, hogy Mózes 5 könyve nagyon különböző forrásművekből van összeállítva. Ezek olyan tények, a melyek tudományosan, megingathatatlanul vannak meg- állapítva, ámbár az Oczeánon innen és túl még mindig kész- akarva. szemet hunynak előttük. Ha elgondoljuk, hogy a Kopernikus-féle világrendszer még oly szellemeknek is, a minők Luther és Melanchton, botránkoztatóknak tetszettek, akkor el kell rá készülnünk, hogy a biblia-kritika eredményei is csak lassú elismerésre tarthatnak számot, de idővel mégis csak derengeni fog. Az özönvíz előtti 10 ősatya személyében, az özönvíz előtt élt 10 babyloni király is belekerült a bib- liába, még pedig az apró részletekben is egyezően.

A babyloni Gilgames-eposzon kívül, melynek 11. táblá- jára az özönvíz elbeszélése van felírva, van még egy másik szép babyloni költeményünk: a világteremtésnek hót táblára irott eposza. E szerint minden dolgok kezdetén a sötét, zűrös ősviz, a Tiámat hullámzott. Mikor pedig az istenek neki- láttak, hogy rendezett világot alkossanak, akkor ádáz gyű- lölettel ellenök támad Tiámat, még pedig olykor mint sárkány, de még gyakrabban mint hétfejű kigyó és minden fajzatu ször- nyeket szül,., különösen óriás, méregtől dagadó kígyókat, a melyekkel egyesülten tajtékzó dühvel készül harczra az iste- nek ellen. Az istenek mind félelemtől reszketnek, a mint meg- pillantják a rémes ellenséget, csupán Marduk, a fény, hajnal és tavaszi nap istene vállalja a viadalt, még pedig azzal a feltétellel, hogy övé lesz az elsőség az istenek között. Most

(31)

3 1

fenséges jelenet következik: miután Marduk-isten hatalmas hálót feszitett kelet és dél, észak és nyugat felé, hogy Tiámat- ból mi se osonhasson el, sugárzó mezben és felséges fényben négy tüzes paripától vont kocsijába száll. Az istenek körülötte csodálva bámulják. Nyílként száguld neki a sárkánynak és harczi kíséretének és elkiáltja a párviadalra hivő szót.

Ekkor Tiámat bőszen és hatalmasan elbődült, gyökeréig megrengett belseje. Feltátotta *

torkát, a hogy csak birta, de mielőtt ajkait még lezárhatta volna, Marduk isten bősz fu- valmat kergetett belsejébe, kapta dárdáját és darabokra metélte a szivét, tetemét oda- vágta, ráállott, mig segítő czin- kosait őrizet alá fogta. Azután Marduk Tiámatot simán ke- resztülmetszette , mint egy halat, az egyik feléből az eget alkotta, a másikból pedig a földet. Egyben az égboltozat- tal elválasztotta a felső vizet az alsótól, felékesítette az eget holddal, nappal és csil- lagokkal, a földet növényekkel

és állatokkal, mig végre előkerült a teremtő keze alól agyag- ból és isteni vérből keverve az első emberpár.

Minthogy Marduk Babylonnak város-istensége volt, könnyen érthető, hogy épen ez az elbeszélés terjedt el leg- jobban Kanaánban. Sőt az ó-testamentomi költők és pró- féták annyira mentek, hogy Marduk hőstettét közvetetlenül Jabvere ruházták, és immár ez utóbbit ünnepelték, mint a ki az őskorban szertezuzta a tengeri szörny (leviathán) fejeit (Zsolt. 74, 13. 89, 11), a ki alatt összeroskadtak a sárkány (rahab, Jób 9, 13.) czinkosai. Ilyen helyek, mint Ézsajás

37. Marduk isten.

(32)

3 2

51, 9.: »Ébredj, ébredj! fegyverkezzél erővel, Jahve karja!

ébredj, mint az ősidők napjaiban, az előidők emberöltőiben!

Nem te voltál-e, a ki széthasította a sárkányt, keresztülfurta a szörnyet (tannín) — vagy Jób 26,12: »Erejével sujtá a tengert és eszével szétzúzta a sárkányt«: e helyek mintha csak magyarázatai lennének az expedicziónk feltalálta kis kép- nek, a mely Marduk istent ábrázolja felséges glóriában, hatalmas karral, nagy szem'mel és füllel, az okosság symbo- lumával, lábai előtt az ősvizek legyőzött sárkányával. (37.

kép.) Természetes, hogy az a papi tudós, a ki a Genezis első

38. Harcz a sárkánynyal.

fejezetét szerzette, igyekezett ettől a világteremtési elbeszé- léstől minden mythologiai vonást lehetőleg távol tartani.

Minthogy azonban a sötét, nedves chaos és pedig ugyan- csak Tehőm (ez a Tiámat) néven fel van tételezve és ezt először a világosság hasítja keresztül, mire aztán az ég és a föld feltűnnek, az ég a nappal, holddal és csillagokkal, a föld növényekkel borítva, állatokkal benépesítve és végül kikerül isten keze alól az első emberpár, mindezek folytán világosan látjuk, hogy milyen szoros kapcsolat van a világ- teremtés elbeszélésének bibliai és babyloniai változata között, a mint hogy másrészt teljesen hiábavaló volt és örökre az

(33)

3 3

is marad minden kísérlet, a mely összhangzásbaakarja bozni a világteremtés elbeszélését a természettudománynyal. Érde- kes, bogy a Marduk és Tiámat harcza még visszhangzik a János kinyilatkoztatásban is, t. i. Mihály arkangyal vias- kodásában a »mélység állatával, az ős kígyóval, a melyet ördögnek és sátánnak hívnak«. Nyilván babyloniai ez az egész gondolatkör, a mint hogy ezen alapszik a kereszte- seknek az a legendája is, a mely Szent György lovagról és ennek a sárkánynyal vívott harczárói szól. Mert hiszen a világosságnak és sötétségnek harczát, mely minden isten- áldotta hajnalon, és minden rügyfakasztó tavaszon újra és ° újra kitör, megtaláljuk már az assyr paloták gyönyörű reliefjén, melyek pedig az Apokalypsis és Genesis első fejezetét sok;

sok évszázaddal megelőző időben készültek. (38. kép).

Ezen összefüggésnek a felismerése azonban még más szempontból 'is fontos.

Minden emberi szívbe eltörülhetetlenül be van vésve az a tilalom, hogy ne tegyünk olyat másnak, a mit magunk- nak nem kívánunk. »Ne ontsad felebarátod vérét, ne közelíts felebarátod feleségéhez, ne ragadd magadhoz felebarátod ruháját« az emberi önfentartás ösztönének ezeket az alapköve- telményeit ' olvassuk a babyloniaknál ugyanazon összeállítás- ban, mint az ó-testamentom 5., 6. és 7. parancsolatában.

Ám az ember társaséletre utalt lény, miért is az emberi- ességnek a törvényei: a szolgálatkészség, a könyörületesség és szeretet parancsai, emberi természetének el nem idege- níthető örökségét alkotják. Midőn a babyloniai mágust beteghez hívják és kutatja, hogy mely vétek vethette az illetőt betegágyra, akkor meg nem állapodik a durva, tettbéli véteknél, a milyen az emberölés, lojiás, hanem meg- kérdi: talán nem öltöztetett fel egy mezítelent? nem szabadí- tott napvilágra egy foglyot ? A babyloniai kellően értékeli az emberi erkölcs magasabb fokait is: az igazmondás, az ígéret megtartása épen olyan szent kötelessége, mint a bogy büntetést érdemlő vétek a szemében, ha valaki igent

3

(34)

3 4

mond az ajkával és nemet a szivében. Epen nem felötlő, hogy a babyloniak a héberekhez hasonlóan ama tilalmak és parancsok megszegését bűnnek bélyegezték: hisz a babyloniak is mindenben teljesen az istenektől függőknek érezték magukat. Nevezetes, hogy minden emberi szenvedést, külö- nösen betegséget és halált, a bün büntetésének tartottak ők is. Babyloniában, épugy mint a bibliában, a bün fogalma a mindenek felett uralkodó hatalom. Ily körülmények mellett érthető, hogy a babyloniai gondolkodók is elmélkedtek azon, hogy mint eshetett áldozatul az isten keze alól kikerült, isten képmására teremtett ember a bűnnek és halálnak. A bibliában

39. A bűnbeesés babyloniai ábrázolása.

benne van az a szép, mély értelmű elbeszélés, mely arról értesít, hogy mint csábította el az asszonyt a kigyó. Tehát ismét a kígyó? Hisz ez teljesen babyloni módra hangzik; tán ez az a kigyó, az istenek ős ellenfele, a mely boszut akar állani a világosság istenein, elcsábítván tőlük legfelsőbb rendű teremtményüket? Vagy az a kigyó-isten, a melyről mondva van, hogy »elpusztitá az élet hajlékát ?« A bibliai eredendő bün forrásának felkutatása kiváló fontosságú kérdés vallás- történeti szempontból, első sorban pedig az uj-testamentomi theologiára, a mely tudvalevőleg az első Ádámmal, a kivel a világra származott a bün és halál, szembeállítja a második Ádámot. Szabad kissé meglebbentenem a fátyolt ? Rámutat- hatok-e egy régi babyloniai pecsét-kúpra (39. kép): középen egy fa, melyről gyümölcs csüng le, jobbról a férfi, ki

(35)

3 5

szarvairól, az erő symbolumáról ismerhető fel, balról a nő, mindketten a gyümölcs után nyújtják a kezöket, a nő mögött a kigyó. Vájjon nincs-e összefüggés ez ó-babyloniai kép s a bibliai bűnbeesés elbeszélése között ?

Az ember meghal és mig a testét a sírba ágyazzák, elvált lelke lemegy a »seol«-ba, abba a birodalomba, »a honnét nincs megtérés«, a Hadesbe, a poros, sötét helyre, a hol az árnyak madarakként röpködnek, és tompa, öröm- telen életet élnek: ajtót és kilincset por lep be és a mi egykor az emberi szívnek öröme volt, most penész és por.

Ily vigasztalan kilátás mellett könnyen érthető, hogy ugy

40. Agyag-kilp babyloniai koporsóból.j

a héberek, ugy mint a babyloniak, a hosszú földi életet tekintették a legfőbb jónak. Marduknak Babylonban felfe- dett proczessiós útját nagy kőlapok borítják, a melyek mindegyikére Nebukadneczar egy imája van bevésve eme végszókkal: »0 Ur-Marduk, adj hosszú életet!« Azonban sajátságos: az alvilágnak babyloniai felfogása egy fokkal barátságosabb az ó-testamentominál.

Az egyelőre csupán töredékesen ismert Gilgames-eposz tizenkettedik tábláján a babyloniai alvilág a legpontosabban le van irva. Ott az alvilág egy olyan helyéről olvasunk, a mely nyilván a különösen jámboroknak van szánva, »a mely- ben ezek nyugvóhelyeken pihennek és tiszta vizet isznak.«

AVarka, Nipur és Babylon táján számos babyloniai koporsót 3*

(36)

3 6

találtak. A berlini muzeum előázsiai osztálya nem régen egy kis agyag-kupot szerzett meg (40. kép), a mely nyilván ilyen koporsóból származik és a melynek felirata megindító szavakkal kéri, hogy a ki ezt a koporsót megtalálja, hagyja meg a helyén és meg ne sértse. Arra pedig, a ki így cselekszik áldást kór végül a rövidke szöveg: »a felső- világban légyen áldott a neve, az alvilágban igyék tiszta vizet elvált lelke.« Tebát van a seol-ban egy hely az egé- szen jámborok számára, a bol azok nyugágyakon pihennek és tiszta vizet isznak. A többi seol tehát inkább a nem jámboroknak való és nemcsak hogy poros, hanem egyúttal vizetlen is vagy legfeljebb »zavaros vizet« nyújt, tehát minden bizonynyal a szomjúság helye.

Jób könyve (24, 18.), a mely babyloniai felfogásokkal igen szoros kapcsolatot tüntet fel, rámutat a gonoszoknak szánt forró, viz nélküli puszta és a jámboroknak szánt tiszta

t #

vizű kert ellentétére. Es az uj testamentomban, a mely ezt a felfogást sajátságosan Ézsajás könyvének utolsó versé- hez kapcsolja, már egy tüzes pokolról olvasunk, a melyben a gazdag vizért eped, és egy kertről (paradicsom), telve friss, tiszta vízzel Lázár számára. Ismeretes, hogy mi min- dent csináltak azóta ebből a pokolból és ebből a paradicsom- ból festők és költők, egyházatyák és papok és végül Mohammed, a próféta. Látjátok ott azt a szegény mozlimt, a kit mint beteget és gyöngét a karaván ott hagy a pusztá- ban. mert már nem tud többé megbirkózni az utazás fáradalmaival. Mellette a kis vizes korsó. Saját kezével sirt kapar magának a puszta homokjában, isteni meg- adással várva halálát. Szemei felragyognak, mert még csak néhány lépés és a paradicsom tárva nyitott kapuiból ezekkel a szókkal lépnek elébe az angyalok: »Szelam alaika, jámbor valál, lépj hát örökre be a kertbe, melyet Allah övéinek rendelt.« A kert kiterjedése akkora mint az égé és a földé.

Sürü lombozatú kertek, sötét árnyékkal és mólyen lecsüngő gyümölcscsel. Keresztül-kasul források, patakok szeldelik és

(37)

3 7

szellős lugasok hívogatnak a paradicsomi folyók szélén. Para- dicsomi fény ragyog a· boldogságtól a. boldogultak arczain.

Hubájuk a legfinomabb zöld selyem és brokát, [karjaikat arany és ezüst kötők díszítik. Magas, puha párnákon pihennek nyugágyakon, lábtól bozontos szőnyegek bevernek. Egymással szemben ülve igy pihennek dúsan megrakott asztalok mellett, a melyek minduntalan kínálják, a mit csak kívánnak. Körbe jár egy teli serleg, és balhatatlan ifjak, szépségre miként a gyöngy, ezüst poharakat és üveg kancsókat hordanak körül és töltik a maint, a Tasnim forrása felséges, tiszta vizét, mely kámfortól és gyömbértől illatos. E vizbe a legzama- tosabb ó-bor van vegyítve, a melyből ihatnak, a mennyit akarnak, mert nem részegít és főfájást nem okoz. Hát még a paradicsom szüzei! Lányok, kiknek bőre gyengéd mint a >

strucztojás, keblük dagad, szemök miként a kagylójában rejtőző gyöngy, a gazellaszemek ártatlan nézésével, a mely mégis megejti a szivet. Minden boldog 72-t választhat magának a paradicsomi szüzek közül, azon felül földi fele- ségeit, ha kívánja (és a jó mindig kívánni fogja a jókat közülök.) A boldogak szivéből elmúlt a gyűlölség, el az irigység, a paradicsomban nem hallszik semmi fecsegés,, semmi hamisság: »Szelam, szelam« mindenütt ós minden beszéd e szókban hangzik k i : el-hamdu lilláhi rabbi-l'-álámin.

»Dicsőség istennek,---a teremtmények urának! — Ez az utolsó következménye az egyszerű babyloniai felfogásnak a tiszta vizről, a mit a jámborok a seolban inni kapnak. Es e kép- zetek a paradicsomi gyönyörökről és pokoli kínokról máig is számtalan millió ember felett uralkodnak!

Végül ismeretes dolog, hogy az istenség hírvivőinek, az angyaloknak képzete, a miről az egyptomiak mit se tudnak, babyloniai eredetű épen ugy, mint a Kerubim és Szerafim, az embert kisérő őrangyalok képzetei. Egy babyloniai ural- kodónak a hírvivők egész seregére volt szüksége, hogy paran- csait meszsze országokba elvigyék — igy az isteneknek is a hírvivők vagy angyalok légiója állott mindenkor készen

(38)

3 8

szolgálatára. E hírvivőknek emberi értelmük volt, innét emberi alakjuk, de szárnyak is díszítették őket, hogy az istenség parancsait a levegőn keresztül is megvigyék a föld lakóinak. E mellett az angyaloknak a sas éleslátását és gyorsaságát is tulajdonították, a kiknek pedig főtiszte vala az istenséghez vezető bejárást őrizni, rájok ruházták a bika leír- hatatlan erejét vagy az oroszlánnak félelmet parancsoló fen- ségét. így tehát a babyloniai-assyriai angyalok, miként az

41. Kerub. 42. Angyal.

Ezékiel látomásabeliek, nagyon gyakran kevert alkatúak, ilyen pl. a szárnyas bika alakú Kerubim komolyan pillantó emberarczával (41. kép), de már az Asurnazirpal palotájából származó angyal szinte teljesen fedi a mi képzeteinket.

(42. kép.)

E nemes, ragyogó alakok számára, melyeket a művé- szet nekünk oly kedvesekké és bizalmasokká tett, mindig fogunk szivünkbe egy barátságos zugot tartogatni. De ideje volna, hogy végre örökre elbucsuzzunk a démonoktól ós ördögöktől, jelenjenek meg bár előttünk az ember vagy Isten ős ellenségeként, hisz nem tartozunk az ó-perzsa dua- lizmus vallói közé. »A ki a világosságot alkotja és a sötét-

(39)

3 9

séget teremti, a jót, mint a rosszat létesiti, én, Jahve, vagyok, a ki mindkettőt cselekszem.« Joggal tanit igy az ó-testa- mentom legnagyobb prófétája (Ézsaiás 45, 7.) Ilyen démonok, mint a 43. kép — a mely különben nem érdektelen a pár- viadal történetére nézve — vagy olyas pofák, mind a 44. kép, merüljenek ismét örökre a babyloniai halmok homályába, a honnét felszálltak volt.

Eljutottam a befejezéshez. A Cborsabad melletti ásatá- soknál Place Viktor megtalálta a többek közt a Szargon- palota gazdasági helyiségeit is : egy raktárt telve mindenféle

43. Démonok párviadala. 44. Ördög.

formájú és nagyságú fazekas-edénynyel, egy másikat pedig vasszerszámmal. A legszebb rendben feküdt itt nagy halom láncz, szeg, csap, fejsze, csákány és a vas oly kitűnően volt kidolgozva és oly jó karban volt még, hogy ha ráütöttek, mint a harang ugy zengett, sőt az arab munkások számosat ezekből a 25 évszáz idős szerszámokból rögtön ismét hasz- nálhattak. Az assyr-ókornak ilyetén kézzelfogható átnynlása a mi korunkba, különösen hat ránk, pedig ugyazez áll a szellemi téren is. Ha a planétának 12 jegyét különböztetjük meg és ezeket kos, bika, ikrek stb.-nek nevezzük; ha a kört 360

(40)

4 0

fokra, az órát 60 perezre, a perczet 60 másodperezre osztjuk stb; akkor mindebben a szumir-babyloni kultúrának hatása él mind e mai napig. És igy talán sikerült kimu- tatnom, hogy a biblia utján vallásos gondolkodásunkhoz is sok minden babyloniai elem tapad. Ha ki is vetjük ezeket a tagadhatatlanul felette tehetséges népektől eredő, de mind- amellett tisztán emberi képzeteket és megszabadítjuk gon- dolkodásunkat mindenféle meggyökeredzett előitéletektől, ez magát a vallást, a mint azt az ó-testamentom prófétái és költői hirdetni kezdték és a mint azt legmagasztosabb értel- mében Jézus tanította, szivünk vallásosságát épen nem érinti, sőt mindkettő csak annál igazabban és mélyebb bensőséggel kerül ki a tisztító folyamatból. És ezzel egy utolsó szót még arról, a mi a bibliának világtörténelmi jelentőséget ad: a monotheismusról. A legújabb időben Babylonia itt is eddig nem sejtett kilátást nyit meg.

Az a szó, mely a sémitáknál Istent jelent, oly tisztán, oly magasztos mélységgel fejezi ki az istenség fogalmát, hogy ezen az egy szón megtörik a mese »a sémitáknak ősidőktől fogva bámulatosan szegény vallási ösztönéről«, elfoszlik az olyannyira kedvelt modern nézet, hogy a Jahve- vallás és vele keresztény isten hitünk a fetis-imádás ós animizmus egy neméből alakult ki, a mely a kannibáloknak és tüzföldlakóknak is sajátja. .

Van a Koránnak (6, 75. és köv.) egy gyönyörű rész- lete, olyan szép, hogy Gőthe szerette volna látni drámai feldolgozását. Mohammed gondolatban Ábrahám lelkületébe merül, hogy mint juthatott ez el az egyisten hitéhez. Igy szól: Midőn setét este lett, Ábrahám kiment a homályba és ime! egy csillag ragyogott felette. Örvendve kiáltott fel: »ez az én Uram!« Mikor azonban sápadni kezdett a csillag, igy szólt: »nem szeretem a sápadókat.« Midőn aztán fényesen kelt a hold az égbolton, ujjongva kiáltott:

»ez az ón uram!« De mikor a hold is letűnt, szóla·: » 0 ! bizony tévelygés az én utam.« És hogy reggel felragyogott

(41)

4 1

a sugárzó nap igy szólt: »Ez az én Uram, ez aztán nagy!«

De midőn a nap is leáldozott, mondá: »0 népem, semmi közöm többé istenségeitek sokaságához, ahhoz fordítom az én arczomat, a ki eget és földet teremtett.« Az istent kife- jező ó-semita szócska: él (ismerjük mind jól az éli éli lama

azabtaniból) a ez élt jelenti. Azt a lényt, a mely felé mint czél irányában fordította szemét az ég felé néző ember, »a kin csügg mindenek tekintete, a ki után messzire kémlel az ember« (Jól 36, 25), ez a lény, a ki felé imára kul- csolja az ember kezét, a ki után vágyik az az emberi sziv a földi élet állhatatlansága és tökéletlensége közepette —

45—47. Hiivora agyagtábla a Jahve névvel.

ezt a lényt a sémita pásztortörzsek élnek, istennek nevezték.

Azoknál az ó-semita, északi törzseknél, melyeknél az istenség lényege egységben jelentkezett, melyek már Kr. e 2500 évvel megtelepedtek volt Babyloniában, ilyen tulajdonne- veket találunk: »Isten adta«, »Isten velem«, »Isten! fordulj ismét felém«, »Isten Isten«, »Ha Isten nem volna az én Istenem« és i. t. De tovább megyek. A British Museum egyptom-assyriai osztálya igazgatóságának jóvoltából bemu- tathatom itt három agyagtáblácskának a kópét (45—47. kép).

Azt mondják majd, mi látni való van ezeken a táblákon?

Törékeny, töredezett agyag, nehezen olvasható bekarczolt írásjelekkel! Igaz, ám értékesek az által, hogy biztos a

(42)

4 2

dátumok. Hanmiurabi idejéből valók, egyik pedig atyjának.

Sin-mubalit korából de sokkal magasabb mértékben azért, mert három név van rajtok, a melyek vallástörténeti szem- pontból kiváló érdeküek-

^ f « f la- a - ve- iln

CT w^f - Ia- ve- i/u

№ ^ « f la- ii- um- Un

e nevek: Jahve - isten. Tehát Jahve, a való. az állandó, (mert ezt tarthatjuk joggal a név jelentésének), a ki ment minden változástól, a ki nem válik már holnap csillaggá, mint mi emberek, hanem örök törvényszerűségben ragyogó csillagsátorban él és uralkodik nemzedékről-nemzedékre. ez a Jahve név ama pásztor törzseknek a szellemi tulajdona, a melyekből egy ezredév multán Izrael fiai voltak szárma- zandók. A Babyloniába vándorolt sémita törzsek vallása csakhamar elmerült az őslakók évszázak folyamán gyökeret vert polytheizmusába. Ez a polytheizmus, mellesleg szólva, az istenekről alkotott képzeteivel nekünk épen nem ellen- szenves : hisz a babyloniak istenei élő, mindentudó, mindenütt jelenvaló lények, kik meghallgatják az emberek imáit és ha

haragra is gerjednek a vétkeken, az engesztelődésre ós könyörületre is készek mindenha, A babyloniai művészet ábrázolásai az istenségekről, igy pl. a Sippar-i napisten képe.

a· mint legbelső szentélyében trónol (48. és 29. kép), távol maradnak minden rúttól, nemtelentől, torzítástól. Ahhoz a vízióhoz,melyben Ezékiel'próféta (1. fej.) Istent látja egy eleven kocsin száguldani, amelyet négy szárnyas lény alkot, a kiknek ember, oroszlán, bika és sas-ábrázatuk van és a kiknek (10. 1.) feje fölött kristály felületen szafirtrónján. emberi formában ül Isten csodás fényárba burkolva : ahhoz a vízióhoz meglepően

(43)

4 3

hasonló isten-jelenést mutat egy igen régi, babjdoniai pecsét- korong : csodás hajón, melynek orra és fara egy-egy ülő, élő emberformába végződik, két kerub áll egymásnak háttal, de emberi arezukat előre forditva, a melyeknek helyzete más kettőre enged következtetni a visszás oldalon. (49. kép.)

48. A sippur-i napisten.

Hátukon felület, rajta egy trón, ezen ül az istenség, szakálasan, hosszú köntösben, fején a tiarával, jobbjában kormánypálcza és gyürü, trónja mögött istennek egy szol- gája, a mint intését lesi, ahhoz a gyolcs ruhásférfihez hasonlóan (Ezékiel 9, 3, 10. 2.), a ki ugyancsak Jahve parancsait hajtja végre. Noha szabad, ihletett szellemek nyiltan taní- tották, hogy Nergal és Nebo, Holdisten és Napisten. Ramman, a menydörgés istene és a többi istenek mind egyek a világosság istenében, Mardukban, azért a merő polytheizmus maradt meg mégis 3 évezreden babyloniai állam-vallásnak komoly intelmül arra nézve, hogy emberek és népek milyen indolensek vallási dolgokban és hogy a jól szervezett pap- ságnak milyen óriási hatalma épülhet fel ezen a tényen.

Különben hozzá tapadt a Jahve-hithez is, a melylyel Mózes egygyé kovácsolta Izrael 12 pásztor törzsét, min-

(44)

4 4

dennemii emberi gyöngeség. Hozzá tapadt az a naiv anthro- pomorphikus és anthropopathikus felfogás az istenségről, a mely az emberi nem ifjúságának sajátja, a pogány áldozati kultus és külsőséges törvényszerűség, a mely a száműzetés előtt nem tudta a népet megóvni attól, hogy mind- untalan a bennszülött kanaaniták Baal és Astarte imádásának bűnébe essék, olyannyira, hogy fiaikat és leányaikat áldozták fel a Baalnak. De hozzá tapadt mindenekfölött az izraelita partikularizmus, miglen a vallás bensőbbé tótelét sürgették a próféták, miként Jóel, ki azt hirdette, hogy szivüket szaggassák meg, nem a ruhát, mint a zsoltárosok, kik azt zengették, hogy »a töredelmes lélek és a töredelmes és keserves sziv azok az áldozatok, melyek Istennek tetszenek»

(Zs. 51, 19), mig aztán egy uj kor, az uj-testamentomiT

támadt Jézus igéjével, hogy Istent, mindnyájunk a t y j á t imádjuk a szellemben és az igazságban.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Elmaradtak a megszokott francia hitelek, ami a gazdaság stagnálásához vezetett. A Monarchia vezetõ körei a háborútól várták a gazdasági stagnálás megoldását, de

A gépgyártással foglalkozó gyári jel- legű ipartelepeknek munkáslétszám—kategó- riák szerint csoportosított főbb adatai 55 olyan telepről szólnak, amelyek évi

Az asszír keleti egyházhoz tartozó Peṯion ibn Ayyūb al-Sahhār al-Tarǧumānnak (IX. század) Jób, Jeremiás, Izajás, Ezekiel és Si- rák fia könyvének arab

Kaplan elgondolását kiigazítva azt azonban le kell szögeznünk, hogy az itt és a most szótípusként nem a tiszta indexikusok, hanem a valódi demonstratívumok közé

Az olyan tartalmak, amelyek ugyan számos vita tárgyát képezik, de a multikulturális pedagógia alapvető alkotóelemei, mint például a kölcsönösség, az interakció, a

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik

A „bárhol bármikor” munkavégzésben kulcsfontosságú lehet, hogy a szervezet hogyan kezeli tudását, miként zajlik a kollé- gák közötti tudásmegosztás és a

Az ábrázolt ember tárgyi és személyi környezete vagy annak hiánya utalhat a fogyatékosság társadalmi megíté- lésére, izolált helyzetre, illetve a rajzoló