• Nem Talált Eredményt

Az egyházi személyek utáni örökösödési jog Magyarországon

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Az egyházi személyek utáni örökösödési jog Magyarországon"

Copied!
88
0
0

Teljes szövegt

(1)

UTÁNI

j' ^ " " » " a n i l f e g k " ¿ á j j p p a r

d i á n '

ÖRÖKÖSÖDÉSI JÖ

MAGYARORSZÁGON.

I U T A

D£ R E I N E R J Á N O S

EGYETEMI MAGANTANAK.

BUDAPEST.

P F E I F E R F E R D I N Á N D .

1900.

(2)
(3)

A katholikus és a görög-keleti egyházakhoz tartozó egyházi személyeknek ezen állására , való tekintettel — némely kivétellel — a közönséges jogszabályoktól eltérő örökösödési jogszabályok állanak érvényben.

Örökjogunknak ezen különös része azonban kizáró- lag csak a katholikus és a görög-keleti egyházakhoz tar- tozó egyházi személyek tekintetében tartalmaz jogszabá- lyokat, mig a többi egyházhoz (illetőleg vallásfelekezethez) tartozó egyházi személyek utáni örökösödést a közönséges örökösödési jog szabályozza.

Azon különleges szabályok, a melyek az ág. ev., vagy az ev. ref. egyházak lelkészei után, özvegyi vagy kegye- leti év czimén, ezen egyházak autonom jogalkotása kö- rében meghatározott személyeknek (az özvegynek, a le- származóknak, munkára képtelen szülőknek) bizonyos jogokat s szolgáltatásokat, pld. a papi lakban való lakást, a javadalomból folyó jövedelmek megállapított részét biztosítják, nem tekinthetők örökjogi szabályok- nak, s ezért nem is jöhetnek itt tekintetbe, mert az örök- hagyó személyiségétől függetlenül, annak halála után, önálló jogalapon létesülő szolgáltatásokra vonatkoznak, a melyek nem tartozhatnak az örökhagyó hagyatékához.00

W A magyarországi ág. hitv. cv. keresztyén egyház alkotmányának 74. §-a szerint, az elhalálozás napjától számított egy lel évre járó min- d e n n e m ű lelkészi javadalom, beleértve a papilakban való lakást is, az elhalt lelkésznek özvegyét, illetőleg leszórmazóit és munkára képtelen

1*

(4)

Azonban a katholikus és a görög-keleti egyházakhoz tartozó személyek szintén nem kivétel nélkül esnek ezen különös jogszabályok alá, és vannak kivéve a közönsé- ges örökösödési jog szabályai alól.

Mert kivételt létesít a görög-keleti egyházak által el- fogadott clerogamia, mely az egyházi személyek utáni örökösödési jog különleges szabályozásának alapgondo- latával szembe helyezi a házastársi kapcsolat s a csalá- diasság tekinteteit, a minek következtében pld. a görög- keleti szerb egyházban csak a gyermek, vagy vérrokon nélkül elhalt lelkész esik a Declaratorium Illyricum 5-ik pontjának a közönséges jogtól eltérő korlátozásai alá.

Másfelől a hagyatéki vagyon minősége is határozó arra nézve, hogy a különös, vagy a közönséges jog sza- bályai érvényesülnek-e?

Az egyházi személyek ugyanis ezen egyházi személy

szüleit illeti. — Ezzel szemben az örökhagyót megillető jövedelem «az elhalálozás napjáig esedékes összes lelkészi jövedelem», valamint az egy- házközségi közgyűlés tudtával és beleegyezésével tett javítások és ha- szonhajtó beruházások kárpótlása mint kétségtelen hagyaték a közönséges jogszabályok szerinti örökösöknek van fentartva, s nincs külön az egy- házi törvények által kijelölt személyek részére biztosítva — 73. és 76. §§. — A magyarországi ev. ref. egyház alkotmányos szervezetének 237. §-a az özvegyi és kegyeleti év ügyének szabályozását az egyházkerületek hatás- körébe utalja, a melynek alapján az elhalt lelkész halála után a meg- kezdett szolgálati év kiegészítése —, azonkívül kegyeleti cv cziínén állapí- tanak meg az egyházkerületek személyi szolgáltatásokat a meghatározott személyeknek. — Friedberg. Lehrbuch des kath. und ev. Kirchenrechts Leipzig. 1889. 479. 1. felemlíti, hogy az elhunyt lelkész által még ki nem érdemelt jövedelmek is szerepelhetnek úgy, mint a melyek a hagyatékhoz csatoltatnak, még pedig azon alapon, hogy az elhalt lelkész még bizonyos ideig tovább m ű k ö d ő n e k tekintetik, a mit mint realitás nélküli lictiót nem értékesíthetjük, s a mire szükség sincs, mert kétségtelen, hogy az — mint Friedberg ezt legalább a kegyeleti évre nézve kiemeli — akár külön meghatározott —, akár külön m e g nem jelölt személyek részére biztosított személyi jótéteményt képez, a mely tehát — mint Kirchenhcim. Kirchen- recht. Bonn. 1900. 314. 1. érinti — a hagyatéki hitelezők által nem vehető igénybe.

(5)

állásukra való tekintettel külön-külön szerezhetnek va- gyont, illetőleg vagyoni jogokat.

Ezen szerzések különbsége eltérő befolyást gyakorol azon vagyonjogok további sorsára, s annak jogi megíté- lésére nézve.

Erre való tekintettel még további elhatárolás is esz- közlendő, a mennyiben az egyházi személyek legnagyobb körére nézve kétségtelen, hogy ezen minősége nem sem- misíti meg az attól független szerzés és vagyonjogi érvé- nyesülés lehetőségét sem, pld. a püspök örökölhet, ma- gánvagyonának jövedelmeiből, irodalmi úton stb. szerez- het, s ezt bírhatja, kezelheti, s azzal teljesen szabadon rendelkezhetik.

S épen azért mindazon esetekben, a melyekben az egyházi személynek ezen minősége, s állása nem zárja ki a külön vagyonjogi személyiség létét, önállóságát és ér- vényesülhetését —, az ily egyházi személynek ezen külön tekintetbe vehető szeméhdsége utáni örökösödés szintén a közönséges örökjogi szabályok alá esik.(I)

Ezen tétellel nem áll ellentétben, sőt megerősíti azt azon — alább részletesen ismertetendő — jogállapol, mely az ünnepélyes szegénységi fogadalmat tett szerze- tesek tekintetében áll fenn; a mennyiben itt az ünne- pélyes fogadalom tétele előtt birt vagyon sem esik egy- szerűen a közönséges jog szabályai szerinti megíté- lés alá.

O) A kollonicsi egyezmény 2-ik pontja jelzi s az Approbata Constitu-.

tiók I. R. 6. ez. 2. art. kifejezetten is kiemeli ezt. Az előbbi szerint «Super mobilia h;ec obsignata (uviticis, in quae cognati succedunt etc. seclusis) ...

conliciatur inventarium. Utóbbinak befejező mondata szerint: De ha az egyházi személy nemesi pnerogativával bir, magára és posteritásira és nem eeclesiára devolválandó jószágokat vagy örökségeket azoknak álla- poljok a közönséges haza törvényéhez accomodáltassék.

(6)

Csakhogy itt épen az ünnepélyes fogadalom jogi hatása s a szerzetesnek állása az, a mely az ünnepélyes foga- dalmat tett szerzetesnek, ezen minőségétől s állásától független vagyonjogi személyisége tekintetében érezteti nivelláló, önállóságát megszüntető hatását, a minek viszont következménye az, hogy itt a közönséges jog szabályai rendszerint nem alkalmazhatók még azon vagyon tekin- tetében sem, a mely például a világi papoknál a közönsé- ges jogszabályok szerinti megitélés alá esik.

Ezzel szemben mindazon személyeknél —, a kiknél a már kiemelt vagyonjogi személyiség önállósága érintetlen marad —, csak azon vagyon képezi a külön örökjogi sza- bályozás tárgyát, a mely egyházi forrásból ered, s abban birja alapját.

E szerint tehát nem minden egyházi személyre —, ha- nem azoknak csak a most kiemelt körére szorítva áll azon tétel —, a melyet Frank egész általánosságban állít fel0 0 —, hogy ezen különös örökjogi szabátyozás csak azon szerzeményre vonatkozik, a melyet az egyházi java- dalom jövedelméből, vagy ily egyházi állásra való tekin- tettel valamety más egyházi forrásból nyertek.112)

S tényleg ez képezi az egyházi személyek ezen körére nézve fennálló örökjogi szabályozás alapgondolatát, a minek természetes következménye az,' hogy ezen külön szabályozás köréből kiesnek mindazon egyházi szemé- lyek, a kik nem birnak egyházi javadalommal, egyházi forrásból eredő jövedelemmel, hanem pld. magánvagyo-

0) Frank. Az osztó igazság törvénye Magyarhonban. Buda. 1845. I.

507. 1. «Különös szabályok alatt áll az egyházfiak szerzeménye, melyet egyházi hivatal jövedelméből nyertek.« Itt az egyházfiak szerzeményéről szóló szakaszban szól a szerzetesekről is.

(2) Ide értendő a netán még függő jövedelem is, például a mely az elhunyt javadalmast halála napjáig illeti, de a mely még nem l'olyt be (utólag fizetett bérösszeg, stb.).

(7)

nukból, vagy magánalkalmazásban (házi nevelő stb.) él- vezett jövedelemből élnek.

Különösen kiemelendők itt a katonai lelkészek, a kik- nek egyházi javadalmuk nincs, s a kikre nézve épen azért ezen alkalmazásukban szerzett vagyonuk peculium quasi eastrense-nek tekintetik, s mint ilyen nem esik ezen különös szabályok alá.(1)

Nem hagyható ugyan itt fölemlítés nélkül azon tény, hogy az 1789 máj. 19-iki 18,848. sz. —, és ugyanazon évi juh 29-iki 3295/39,140. sz. helyt, intézvények, azon sze-

mélyekre nézve —, a kik soha sem élveztek egyházi java- dalmat, továbbá azokra nézve is, a kik saját vagyonukra, vagy más által biztosított jövedelemre szenteltettek fel —, azt rendelik, hogy azoknak érvényes végintézkedés nélkül visszamaradt hagyatékából egy harmad a szegényeknek jusson, és csak két harmad maradjon a rokonoknak.

(i) Singer. Historische Studien über die Erbfolge nach katholischen Weltgeistlichcn in Oesterreich-Ungarn. Erlangen. 1883. szintén útal erre 116. 1. 6. 1. jegyz., s említi, hogy ez fölöslegül még külön is ki lett mondva az 1779 febr. 20-iki udv. hadi tan. rendelet által. Ezt s az 1798 jul. 9-iki rendeletet említik még Leonhard. Verfassung der Militar-Seel-

sorge. Wien. 1842. 317. 1.; Stubenrauch (Schuster. Schreiber. Krasny).

Commentar zum österreich. alig. bürg. Gesetzbuch. Wien, 1898, 987.1. — Pfalf-Hofmánn. Commentar zum österreich. alig. bürg. Gesetzbuche.

Wien. 1877. II. köt. 125. 1. 32a) jegyz. még az 1860 j u n . 18-iki legf. el- határozással kiadott katonai szolgálati szabályzatra is hivatkozik annak igazolására, hogy még a szerzetes katonai lelkészeket is megilleti szabad végintézkedési jog. (Dienstreglement f ü r die k. k. Infanterie. Wien. 1860.

I. R. 26. §. In Bezúg auf das bewegliche Vermögen gehört der Regi- mentscaplan zur Regiments-Gerichtsbarkeit, und kann, wenn er auch ein Ordensgeistlicher ware, mit seinem in dem sogen. peculio quasi castrense bestehendeii Vermögen frei schalten und durch seinem letzten Willen verfügen.) A későbbi (1873. 1886.) szolgálati szabályokból ezen rendelke- zés kimaradt; azonban nálunk ez különben sem képezhetne jogforrást, miután az 1889: 6. t.-cz. 62. §. (s előbb az 1868: 40. t.-cz. 54. §-a) szerint az ily magánjogi viszonyok a polgári törvények alá —, és a polgári ható- ságok elé tartoznak. Azonban constátálják a tényleg létező jogi helyze- tet, másfelől az osztrák polgári törvénykönyv jogterületére nézve, a szer- zetesek tekintetében figyelembe jöhet, a miről alább lesz szó.

(8)

G jCSG1{ I\.GtsCí^jtolGRÚ1

elhomályosították ezen különös örökjogi szabályozásnak kiemelt alapgon- dolatát; azonban már az 1812 okt. 6-iki 4030/24,269. sz.

helyt, intézvény félretette ezen rendelkezéseket, s azon szabálylyal helyettesítette, a mely szerint az ily egyházi személyek utáni örökösödési jog a nemesek örökjogával esik össze, tehát nem esik a különös örökjogi szabá- lyok alá.(I>

Az ez által is megerősített alaptétellel kapcsolatban azon kérdés veendő közelebbről figyelembe, hogy mely jövedelmek azok, a melyek ezen különös megitélés és

szabályozás alá eső szerzeménynek forrását képezik.

E részben a közönséges egyházjogban is vitás az, hogy egyenlő megitélés alá eshetik-e mindaz, a mit valamely egyházi személy hivatala alapján, esetleg különös tény- kedéseért szerez, és az, a mit közvetlenül javadalmából élvez jövedelemként?

Vagyis mindaz ily szerzeménynek tekintendő-e, a mit az illető egyházi személy intuitu ccclesite szerez vaav

? u»/

csak az,, a mit közvetlenül a javadalom ad jövedelem- ként, állandó fizetésként — tehát titulo beneficii —.

A közönséges egyházjog szerint azon nézet látszik uralkodónak, a mely a bona quasi patrimonialia —, vagy bona industrialiá-hoz számítja mindazt, a mi nem köz- vetlenül a javadalomból foly; így a stolaris jövedelme- ket,. a misedíjakat stb.(2)

(» Frank 1. 111. 509. 1. I) jegyz. — Singer i. m. 113. s köv. 1. különö- sen hangsúlyozza ezt. — Kollányi. A magyar kath. alsópapság végren- delkezési joga, ennek története, jelenlegi állapota, stb.. Esztergom. 1890.

161. s 178. s köv. 1.

(2) L. a kath. egyházra nézve Laemmer. Instilutionen d. kath. Kir- chenrechts. Freiburg. i. B. 1892. 680. s köv. 1. — Glanvell. Die letztwil- ligen Verfügungen nach gemeinem kirchlichen Rechte. Paderhorn. 19Q0.

275. 1. 4.) s köv. I. 1.) jegyz. közöl ide vonatkozó curialis. határozatokat.;

(9)

A mi jogrendszerünkben erre vonatkozó határozott rendelkezés nincs, azonban a fennálló jogszabályok arra útalnak, hogy a különös örökjogi szabályok alá eső szer- zemények forrásaiúl mindazokat kell tekintenünk, a me- lyek az egyházi állással állanak kapcsolatban, vagyis a melyek intuitu ecclesite adnak jövedelmet.

Igaz ugyan, hogy ezen jogszabályok sok helyen szó- lanak valamely egyházi javadalom birtokáról, vagy meg- határozott segély-, s nyugdíjról, mint a különös örök- jogi szabályok »érvényesülésének előfeltételéül, azonban

ezzel — mint láttuk — csak azon személyek köre van megjelölve, a kiknek tekintetében ezen különös jogsza- bályok érvényesülhetnek.(l)

Azonban ezzel nincs egyúttal az ezen szabályok ha- tálya alá eső jövedelmek, s szerzemények köre is megy határozva, s az egyházi állás által, azon javadalom bir- tokosa részére lehetővé tett, vagy biztosított különleges

azonban a maga részéről ellentétes álláspontot foglal el. Kollányi i. m.

49. s köv. 1. szintén ellentétes nézeten van. Érdekes azonban nála a 106. 1. 1.) jegyzőben közölt 1374. évi váradi káptalani statutum, mely az egyházi állástól független magán személyben való szerzést helyezi szembe az egyházi állásban eszközölt szerzéssel, mint a mely másként Ítélendő meg. Szembe vannak állítva mobilia per Ecclcsiam acquisita, azokkal, a melyek in baereditate, vei artificio, aut doctrina sen dono consanguineo- rum aut amicorum proveniunt, vei alio modo intuitu persoine acqui- runtur. — A keleti egyházra nézve Milas. Das Kirchenrecht der morgen- lándischen Kirclie. Übersetzt R. v. Pessic. Zara. 1897. 487. 1. már a hiva- tal bármely jövedelméből folyt jövedelmet állítja szembe a magán- vagyonnal- s magánszerzeménynyel, közelebbi részletező felvilágositás nélkül.

O) Ezt igazolja pld. az 1812 okt. 6-iki 4030/24269: sz. helyt, intézv.-ben foglalt szembeállítás, a mennyiben kimondja, hogy a különös szabályok alá esnek azon egyházi személyek, a kik javadalommal birnak, vagy bír- tak, és az abból szerzett vagyonnal nyugalomba mennek, vagy azok, a kik javadálomukról az elaggott papok házába mennek ; ellenben nem esnek ezen szabályok alá, a kik soha javadalommal nem birtak, hanem ihagánvagyonukból éltek. — A saicularisált szerzetesekre nézve itt felvett rendelkezések ezzel analogok, csak azok részesítésének jogalapja más.—

\

(10)

jövedelmi forrás s az abból folyt jövedelem ezen jöve- delmek s szerzemények köréből kizárva; ellenkezőleg ezen jogszabályok, a hatályuk alá tartozó egyházi sze- mélyek ezen állásában nyert bármily szerzeményére, s hátrahagyott vagyonára kiterjednek.

Sőt épen az okozhatna gyakran — bár csak látszóla- gos — nehézséget, hogy több rendelkezés, pld. az erdélyi 1788 jun. 21-iki 5268. sz. főkormányszéki intézv. szöve- aezése minden korlátozás nélkül akként szól, mintha ezen

o '

különös szabályok, az ily egyházi személyek bármily — tehát esetleg nem egyházi állására való tekintettel eszkö- z ö l t — szerzeményére, s vagyonára is hatálylval bírná- nak; az itt jelentkező látszólagos nehézséget azonban el- oszlatja annak figyelembe vétele, hogy mindezen esetek- ben ol\r rendelkezésről van szó, mely kapcsolatban áll oly előbbi szabáhdyal, mely e részben nem hagy fenn kételyt az iránt, hogy csak az egyházi állásban —, illetőleg arra való tekintettel nyert szerzemény képezi ezen különös szabáWozás tárgyát;00 ezen kívül az ily szövegezésre ala-

pítható ezen magyarázatot lerontja az egyházi személyek utáni örökösödési jog azon alaptétele, mely kizárja ezen szabályozás köréből az egyházi állásra való tekintet nél- kül —, s attól független szerzés eredményét képező va- gvonl.

(D A szövegben említett guberniális intézv. azon bevezetéssel, hogy

«quamtumvis Clerici Saeculares de fcicidlalibus suis . . . disponendi J u s nequaquam restringere satagamus», rendelkezik a hátrahagyott vagyon- ban («relieta substantia») való törvényes örökösödés tekintetében. Sőt — úgy látszik — Stubenrauch i. m. 986. 1. úgy is fogja fel ezen rendelke- zést, hogy ennek alapján az egész, tiszta hagyaték, a vagyon erede- tére való tekintet nélkül, a különös szabályok alá esik. — Csakhogy Erdélyre nézve maga az intézv. — mely az 1782 szept. 2-iki- kir. leiratot hatályon kívül helyező új kir. rendelet alapján kelt — nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy ezen különös szabályok csak az Appr. Con st. I.

R. 6. cz. 2. art. ^megállapított szerzeményekre vonatkozik.

(11)

Az egyházi -személyek utáni ezen különös örökjogi szabályozás nem azonos az ország egész területére nézve, s az alapúi fekvő szabályok forrása sem közös.

Eltérés van egyfelől az erdélyi róm. és gör. kalh.

egyházi személyek és Magyarország többi egyházi sze- mélyei —, másfelől a gör. kel. román és szerb egyházak- hoz tartozó egyházi szeméi)'ék tekintetében.

Horvát-, Szlavonország,. az azt megillető vallásügyi autonómiánál fogva itt figyelmen kívül marad; azonban általánosságban ezen jogterületre nézve megjegyezhető, hogy az 1868-ik év előtti közös materialis jogi szabá- lyokon, az autonom jogalkotás nem tett változtatásokal.(,)

Az ország erdélyi részeiben ezen különös örökjogi szabályozás kérdéseiben már a különválás ideje alatt alkotott Approbata Constitutiok tartalmaztak rendelkezé- seket, a melyek azután a későbbi jogi szabályozásoknál is alapul szolgáltak — habár ezek által teljes átalakulást nyertek —•.

így különösen azon nagy jelentőségű kérdésben, a me- lyet Mária Terézia 1775-ben döntött el, a midőn az er- délyi és a fogarasi püspök (most már érsek) szabad ren- delkezési jogát biztosítja s annak fennállását constatálja/'21

További külön jogforrást képez itt az osztrák pol- gári törvénykönyv, azon. alakban és azon kiegészítések- kel, a melyeket az 1853 máj. 29-iki életbeléptetési nyilt- parancs VII. art. 3. pontja e részben megállapított/^ .

O) 1868 : 30. t.-cz. 48. értelmében.

(2) A fogarasi gör. katli. püspök, most gyulafehérvári érsekre vonat- kozó jogi helyzet kiterjed az 18G8: 39. t.-cz. állal törvénybe iktatott sza- mosújvári püspökre is.

0«) R. G. Bl. 1853. 99. Art. VII. 3. was die in den Bestimmungen' des allgemeinen bürgerlichen Gesetzbuches von dem Erbrechte bezogenen politischen Vorschriften in Hinsicht auf die Geistlichkeit betrifft, so ist:

a) die Erbfähigkeit der geistlichen Gemeinden, und deren Glieder

(12)

Ezzel kapcsolatban, vagyis az életbeléptetési nviít- parancs által körülhatárolt körben birnak ma különös jogforrási jelentőséggel az erdélyi egyházmegye 1822

ápr. 17-iki zsinatán megállapított statutumok is,(l) azon kormányhatósági rendelkezések mellett, a melyeket ezen életbeléptetési nyiltparancs érintetlenül hagyott.

Az ország többi részében ezen különös örökjogi sza- bályozás csak részben alapszik országos törvényen, leg- nagyobb részben kormányhatósági rendelkezések képe- zik annak forrását; egyházmegyei rendelkezések, statu- tumok csak az előbbi forrásokkal kapcsolatban s alap- ján birnak kötelező szabály jelentőségével.

A gör. keleti szerb egyházban alapforrást képez az 1779 jul. 16-iki Declaratorium Illyricum;(2) a mivel szem- ben a gör. kel. román egyházra nézve az 1868 május 28-án jóváhagyott szervezési szabályok képezik az irány- adó jogszabályt.

Ezen jogszabályok legnagyobb része eltérést tartal-

(§ 539.) nach den in dem Kronlande darüber bestehenden besonderen Verordnungen zu beurtheilen ;

b) in Ansehung der Unfähigkeit der Ordenspersonen, eine letztwil- lige Anordnung zu errichten, haben für dieselben die im § 573. des all- gemeinen bürgerlichen Gesetzbuches enthaltenen Regeln zu gelten;

c) die Vorschriften, welche in Siebenbürgen bisher zu beobachten waren, wenn in Beziehung auf die Verlassenscliaften geistlicher Perso- nen die gesetzliche Erbfolge eintrat (§ 761.), bleiben bis auf weitere Ver- f ü g u n g unverändert. In Betreff jenes Theiles des erworbenen Vermögens des Erblassers jedoch, wozu nach diesen Gesetzen dessen Verwandte berufen waren, und in Beziehung auf die, dem Erblasser zu Folge der bestandenen Aviticität zugefallenen Güter, treten die Bestimmungen des allgemeinen bürgerlichen Gesetzbuches ü b e r die gesetzliche Erb- folge ein.

O) Statuta alma: dicecesis Transsilvanica: a n n o 1822. die 17-ma Aprilis in Sviiodo Dioecesana publieata et concordibus notis approbata. Kolozsvär.

f-2) 1895 decz. 8-än kelt 3943. min. ein. rendelettel — magyar fordi- tássah együtt — kozzététefett R. 1 . 1895. évi foly. 939..s köv. 1.

(13)

maz a közönséges egyházjog rendelkezéseitől, s a kül- földi államok particularis fejleményeitől; (habár sok hasonló vonás van ezen és az Ausztriában az alsó pap- ságra és a szerzetesekre vonatkozólag fennálló szabályo- zások között, miután sok rendelkezés onnan lett Magyar- országra is átvive és kiterjesztve).

Épen ezen eltérésekre való tekintettel figyelembe veendő itt még azon kérdés, hogy miként Ítélendő meg Magyarországon valamely külföldi egyházi személy utáni örökösödési jog?

Világi egyházi személyekre nézve ezen kérdés meg- oldása nem jár nehézséggel, még azon esetben sem, ha , e részben államszerződés, vagy viszonosság nem áll

•fenn.

Az egyházi személyekre vonatkozó különös — rész- ben korlátozó — rendelkezések ugyanis mindig és ki- zárólag valamely hazai javadalomra, egyházi hivatalra való tekintettel vannak megállapítva, s azért az itteni különleges rendelkezések nem is alkalmazhatók a kül- földi egyházi személy utáni örökösödésre; s ezen ren- delkezéseknek singularis természeténél fogva, a magyar állampolgárrá lett s itt egyházi javadalmat nyert kül- földi egyházi személynek, külföldön egyházi forrásból nyert vagyona sem tekinthető nálunk ezen különös sza- bályok alá eső szerzeménynek, hanem a peculium quasi patrimoniale szempontja alá esik.

A szerzetesek tekintetében azonban ettől teljesen el- térő jogi álláspontnak kell érvényesülnie azon mérték- ben, a mely mértékben jogrendszerünk az ünnepélyes szegénységi fogadalom jogi hatályát elismeri ; mert ellen- kező esetben esetleg a hazai bíróságnak oly jogi követ- kezményeket kellene érvényre juttatnia, a melyeket jog- szabályaink feltétlenül meg nem engedetteknek tekin-

(14)

tenek;(l) ha valamety ünnepélyes fogadalmat tett s hazai jogunk szerint az alól felmentést, vagy a végintézkedésre engedélyt nem nyert szerzetesnek végintézkedése alap- ján kellene valakinek a hagyatékot oda Ítélnie, pld. ha

azon szerzetes az osztr. ptkv. 573. §-a értelmében oly állást nyert, a melynek elnyerése folytán a politikai rendeletek értelmében nem tekintetik többé a szerzet, vagy kolostor tagjának, holott a mi jogunk szerint ezen kapcsolat s a hozzátartozás nem tekinthető megszűntnek.

Ha ily esetben oty államnak polgára lenne az el- hunyt szerzetes, a mely állam eltiltja, vagy korlátozza ál- talában —, vagy különösen a szerzetes' után azon — saját szabátyai szerint különben szerzésképes — szerzet általi szerzést, akkor azon szabálvok érvénvesiilnek, a melvek - a szerzésképtelen szerzet tagjai utáni örökösödésre nézve

érvényben vannak.

Épen azért a most megjelölt körön belül feltétlenül a hazai jog lesz alkalmazandó, az idegen jogterület, esetleg szabadabb jogszabályával szemben.(2)

E részben a szoros értelemben vett Magyarország és Erdély is mint két külön jogterület áll egymással szem- ben — a mely jogi helyzet részleteiről alább lesz szó —.

O) Bar. Lehrbuch des internationalen Privat- und Strafrechts. Stutt- gart. 1892. 25. 1. kiemeli ezen elvet, azonban a szerzetes utáni örökösö- dési jog kérdéseire nézve nem nyilatkozik. Csak a szerzetes öröklési képessége kérdésében nyilatkozik 61. 1.; igy Jettel. H a n d b u c h d. inter- nationalen Privat-, und Strafrechtes. Wien und Leipzig. 1893. 65. 1.;

Szántó. Nemzetközi magánjog. Budapest. 1893. 181. 1.

(•-> Ellenkező esetben a nemzetközi jog általános szabálya fog érvé- nyesülni ; a mi főleg az erdélyi jogterületre nézve fordulhat elő, m é g Magyarországnak a Királyhágón inneni részével szemben is. A kérdés Ausztriában felmerült a Magyarországon eltörölt jezsuita rendnek —, a magyar tanulmányi-, s vallásalapból nyugalmazott tagjára vonatkozólag, a melyre nézve 1. P f a l f u n d Hofmann. Excurse über Österreich, alig. b ü r g . Recht. Wien. 1878. II. köt. 56. s köv. 1.; 1. még Helfert. Von dem Kir- chenvcrmögcn. Prag. .1834. II. R. 259. 1.

(15)

A mit az egyházi személyek utáni ezen örökösödési jogra nézve könyveink -nyújtanak, nagy részben stere-

otyp ismétlései azon — különben eléggé részletező és casuistikus — szabályozások hideg tételeinek, melyeket a nagy számú kormányrendeletek tartalmaznak; másfelől e mellett igen nagy körökre nézve semmiféle felvilágo- sítást nem nyújtanak; pld. az ünnepélyes szegénységi fogadalmat tett szerzetesekre vonatkozó , egyes szabályok télemlítése mellett, teljesen figyelmen kívül maradnak a

congregatiok tagjai.(1) '

Ez teszi szükségessé jogrendszerünk ezen — oly nagy körökre.kiterjedő — különös részének önálló tárgyalá-~

sát, a melynek positiv jogi jelentőségét fokozza azon körülmény, hogy a Teleszkyféle örökösödési törvény- javaslathoz készített életbeléptetési törvénytervezet a jövőre is fenn kivánta tartani ezen jogszabályokat.®

(!) Történelmi szempontból azonban 1. Singer i. m . ; B. Jeszenszky.

Az alsóbb rendű eatholicus papok hagyatékai. Nemzet 1889. 3. sz. Kollá- nyi m á r idézett műve Az alsó papság végrendelkezési jogáról oklevél függelékkel és A magyar kath. főpapság végrendelkezési jogának törté- nete. Budapest, 1896. Fraknói A magyar királyi kegyúri jog. Budapest.

1895. s Oklevéltár a magyar királyi kegyúri jog történetéhez. Budapest. 1899.

O) Zsögöd. Törvényjavaslat az öröklési törvény életbeléptetéséről.

Jogi Szemle. 1890. 3. sz. 5. §. Hatályban maradnak a római, latin és görög- szertartású, és a görögkeleti egyházak főpapjainak, valamint az ezen egyházak többi egyházi személyeinek hagyatékában való öröklésre nézve törvényesen fennálló külön szabályok.

A mennyiben eddigelé is e szabályok az általános öröklési jogban bírták kiegészitésiiket, ez utóbbiaknak helyébe ezen kapcsolatban is az öröklési törvény határozmányai lépnek. Áll ez nevezetesen a törvényes örökösödést és az örökhagyó rendelkezésén alapuló öröklést illetőleg, annyiban, a mennyiben az említett szabályok mellett az öröklés e nemei- nek jelenleg is helye van.

Az öröklési törvénynek a kötelesrészt tárgyazó határozatai alá az említett személyek, mint örökhagyók, azzal a megszorítással tartoznak : hogy az apai, anyai, úgy nemkülönben a mi az utóbb említett egyházak főpapjait illeti, a leszármazói kötelesrész is, és egyáltalán az öröklési törvény II. czím IV. fejezetéből kifolyó leszármazói kötelesrész, egyedül

(16)

16

Ezen tárgyalásban — a már érintett okokból — külön vétetnek figyelembe:

1. a világi egyházi személyek;

2. a szerzetesek;

3. a congregatiok tagjai.

a hagyatéknak, és ennek is csupán azon mennyisége alapján követel- hető, a mely a fentebbiekben fentartott szabályok szerint, az elhunytnak részéről szabad végrendelkezésnek a tárgyát képezi. A szabad rendel- kezésre egyes esetekben kinyert királyi vagy egyliázfelsöbbségi engedély c korlátolások mértékére nincsen befolyással.

j

(17)

1. A katholikns egyházban.

a) Végintézkedésen alapuló örökösödés.

A katholikus egyházhoz tartozó világi egyházi sze- mélyek között, a végintézkedési jog szempontjából két, eltérő jogalapon nyugvó csoportot kell megkülönböztetni.

Az egyik csoportba tartozó egyházi személyek elvileg nem bírnak a szabad végintézkedés jogával, ellenben a másik csoportba tartozó egyházi személyek elvileg épen ezen szabad végintézkedés jogával vannak felruházva/0

A szűkebb értelemben vett Magyarországra nézve ezen megkülönböztetést az 1715 : 16. t.-cz. által kifejezetten használt körülírásra lehet és kell alapítani; mig" az ország erdélvi részére nézve az abban foglalt korlátozás nem

O

bir érvénynyel, úgy hogy az erdélyi — bármely szer- tartású — katholikus egyházi személyek kivétel nélkül, az egyházi személyek azon csoportjához tartoznak, a kik elvileg a szabad végintézkedés jogával birnak.

Ezen Lörvényczikk bevezetése szerint korlátozó ren- delkezéseit csak azon főpapokra állapítja meg, a kik

(0 Az 1812 okt. 6-iki 4030/24,269. sz. három csoportot különböztet m e g ; a harmadik csoportba az eltörölt szerzetek tagjait, és az el nem törölt szerzetekből a fogadalom alól nyert felmentés alapján kivált tago- kat foglalja; ezen csoport itt figyelmen kívül marad, miután a szerzete- sekről külön lesz szó. —

(18)

királyi kinevezés alapján valóságos, reális javadalommal birnak; (venerabilis status Prselatorum, géneraliter sub sacra regni Ungeriíe Corona existentium et comprehen- sorum (quo nomine ii dumtaxat, qui ex regia collatione actualia et provisa beneficia obtinent, intelliguntur).

Ezen rendelkezés kellő határozottsággal irja körül azon személyek körét, a kikre ezen törvény' kiterjed.

Ennek daczára az udvari kamara 1775-ben kételvt tá- masztott az iránt, hogy nem esnek-e ezen korlátozás alá, a jogrendszerünk által magánjogi tekintetben pnelatu- soknak tekintett azon egyházi személyek, prépostok, apá- tok, a kik nem királyi, hanem magán kegyurak kijelölése alapján birják javadalmukat?01-1

Irodalmunk egv része — a melyhez Kelemen és Frank is tartoznak® — azon álláspontot foglalja'el, hogy II. József az *1784 máj. 28-iki 5480/415. sz. helyt. intézvén}' szerint az ezen törvényben foglalt korlátozó rendelkezéseket az

»/ O

ily magán kegyurak kijelölése alá tartozó prépostokra s apátokra is. kiterjesztette.

Azonban ezen helyt, intézvényből úgy látszik, hogy maga II. József sem akarta ezen egyházi személyekre, a kollonicsi egyezménynek a szabad végintézkedési jog kor- látozására vonatkozó rendelkezéseit is kiterjeszteni, hanem csak a hatályos végintézkedéssel nem rendezett hagya- tékra alkalmazandó örökösödési jog szabályait terjeszti ki azokra.®

(0 T ö b b prépostság, apátság tartozik ily magánkegyúri kijelölés alá ; 1. e részben Fényes. Magyarország statistikája. Pest. 1843. II. köt. 40. .1.

(a) Kelemen. Institutiones juris hungarici privati. Buda. 1818. II. köt.

335. 1.; Frank. i. m. I. r. 441. 1. ; Nagy Ernő. Magyarország közjoga.

Budapest. 1897. 138. 1.

(•T így már Nánásy. Testamentom a magyarországi törvények sze- rént. Pest. 1798. 105. Ez adja magyarázatát azon félreértett ténynek, h o g y az 1812 okt. 6-iki in. i. helyt, intézv. miért szorítkozik csak az ide. tartozó egyházi személyek utáni törvényes örökösödésre.

(19)

Ma azonban a kérdés még ezen alakjában is tárgy- talan, mert az 1812 okt. 6-iki 4030/24,269. sz. helyt, iritézv.

ezzel ellentétes határozott álláspontot foglal el ezen kér- désben.

Ezen intézvény — az 1715: 16. t.-cz. kifejezésének is- métlésével — az egyházi • személyek első csoportjába kizárólag azokat sorolja, a kik kir. kinevezés folytán birják javadalmukat, (quoad Ecclesiasticos ad primam Xlassem referendos, ütpote: Prselatos, seu Archi-Episco-

pos, et. Episcopos, Abbates et Prtepositos Beneficia ex Collatione Regia possidentes, elementer resolvere dignata est Sua Majestas etc.); sőt még — úgy látszik épen a II. József említett elhatározására való tekintettel — az ezen csoportba nem tartozó —, magán kegyúri kijelöléstől függő prépostok s apátok utáni törvényes örökösödésre is kifejezetten kiterjeszkedik, kiemelve, hogy azok ezen első csoportba nem tartoznak (Eo in reliquo etiam benigne applacidato, ut Ecclesiasticorum Beneficia, utpote Prse- posituras ex privatorum Collatione possidentium, si ab intestato decedant, Substantiae, pari ratione, quemad- modum Substantiae Canonicorum, et Parochorum per- tractentur).(1)

№ Kollányi. Az alsópapság stb. i.- m. 172. s köv. 1. részletesen fog- lalkozik ezen kérdéssel s érvelésében arra is útal, hogy II. Lipót 1790 ápr. 20-iki 1375/13032. sz. legf. elhatározásában hatályon kívül helyezte II. Józsefnek a kollonicsi egyezményben nem foglalt egyházi személyek végrendelkezési jogára s hagyatéki ügyeire vonatkozó összes intézkedé- seit, s ezek között az 1784. évit is. Ezen hivatkozás nem látszik itt meg- győzőnek, mert a clerus ruralis alatt — h a elfogadtatik is Kollányinak u. o. 169/1. 2.) jegyz.-ben foglalt n é z e t e — a z itt szóban levő, magán kegy- úri kijelöléstől függő prépostok s apátok nem érthetők, annál kevésbbé, mert hisz a kormány hatóság ok részéről épen az iránt támasztatott ké- tely, vajon nem tartoznak-e ezek a kollonicsi egyezmény alá ? — A Kőnek Egyházjogtanában (VI. kiad. Antal. Budapest. 1889.) 223. 1. b) foglalt azon észrevétellel szemben, hogy a szövegben is említett 1812. évi intézv. csak a törvényes örökösödésről szól, s igy csak c részben lennének: kivéve

o*

(20)

Az első elhatároló vonás tehát itt az, hogy a java- dalom kir. kinevezés által adományoztatik-e, vagy n e m ?

Azonban nem minden kir. kinevezéstől függő java- dalom esik egyenlő megítélés alá; különbség van eresz- ben a hazai jog szerinti praelatusok és az e körbe nem tartozó egyházi személyek között; ezért pld. nem eshet- nek az 1715: 16. t.-cz. hatálya alá a kanonokok.0 0

Végül határozó az, hogy az örökhagyó egyházi sze- mély valóságos, reális, actualis javadalmat bir-e a kir.

kinevezés folytán, vagy nem? azért nem terjed ki az 1715: 16. t.-cz. például a czimzetes prépostokra, apátokra.

mert a törvénv rendelkezése s czélja arra fektet súlvt, hogy épen a jövedelmet adó javadalmat adja a kir. ki- nevezés.

Különös jelentőséget nyer az egyházi személyeknek ezen szembenálló s eltérő jogi szabályozással kapcsola- tos minősége oly esetben, a midőn két különböző meg- ítélés alá eső javadalom egy személyben egyesül; pld.

valamely püspök megtartja az addig esetleg birt kano- noki stallumot; vagy a midőn ily javadalmak birtoka azon .személyben változik, pld. a plébános, vagy kano- nok püspökké neveztetik ki.

Ezen esetben az új javadalom birtoklásának első évé- ben elhalt örökhagvó szerzeménvi hagvatéka — azon

O»/ Ok

ezen egyházi személyek a kolloniesi egyezmény alól —, Kollányi követ- keztetései helyett elegendő a r r a utalni — a miről m á r az előző jegyz.-ben történt említés —, hogy az 1812. évi intézv. csak azért szorítkozik a törvé- nyes örökösödésre, mert II. József 1784. évi elli. is csak a törvényes örö- kösödésről rendelkezik.

(') Nánásy i. m. 69. s köv. 1. közli az 1776 febr. 16-iki intézvényt, mely eldönti azon kérdést, hogy a korábbi jogállapotot nem változtatja meg azon körülmény, hogy most a király adományozza a kanonoksá- gokat is (neque variare casum id, quod n u n c Canonicatus per collationem Regiam conferantur.) — Mária Terézia óta ugyanis — n é h á n y kivétellel — a 'király nevezi ki a kanonokokat is. •

(21)

rész kivételével, mely a kollonicsi egyezmény hatálya alá tartozó javadalomban találtatik — azon szabályok alá esik, mint minden más ily javadalom birtokosának ha- gvatéka.

Ow/

Ellenben az egy évi birtoklás után elhalt örökhagyó egész szerzeményi hagyatéka — úgy mint előbbi esetben, a kollonicsi egyezmény hatálya alá tartozó javadalomban talált rész — kizárólag az 1715 : 16. t.-cz. szerinti.meg- ítélés alá esik.(l)

Önálló megítélést követel meg e mellett a szerzetes- ből kinevezett püspök, vagy érsek utáni örökösödés jogá- nak kérdése ?

Az előrebocsátottak alapján, az alapúi felvett első csoportba — a melynek tagjai elvileg nem birnak sza- bad végintézkedési joggal — tartoznak: az erdélyi jog- terület kivételével, a valóságos érsekek, püspökök, to- vábbá a javadalmaikat kir. adományozásból biró való- ságos prépostok és apátok.

A második csoportba pedig — a melynek tagjai vi- szont elvileg birnak a szabad végintézkedési joggal —

(0 Az 1812 oki. 0-iki inlczv. csak apátokat s prépostokat említ, azon- ban az alapgondolat és rendelkezés czéljának közössege folytán, a kollo- nicsi egyezmény hatása alá tartozó minden egyházi személyre alkalma- zást talál. — Relate vero ad illos, qui Abbatiam, vei Pmeposituram Beneficiatain collationis Régim tenent, ac una Canonici, aut Parochi sünt, . . . S. M. . . . annuit, ut si primo Possessorii ejtismodi Beneficii anno iátis functi fuerint, Substanthe eorum illa prorsus ratione pertrac- tentur, quaj pro Substantiis Canonicorum, ct Parochorum prseseripta est, excepta tamen illa Substantim parte, qiue in Bonis Abbatiae, vei Praepo- situne ejusmodi ultra F u n d u m Instructum, fructibus pendentibus h u c quoque imputatis, adreperta fuerit; hanc enim, prout et primo Posses- sorii Beneficii Collationis Regiai evoluto anno, universam e o r u m Sub- stantiam S. M. juxta Conventionis Kollonitsiajue staluta p r o Beneficiis Collationis Régim defixa, pertractari jubet, siquidem per Decursum anni unius, ejusmodi Beneliciatis sufficiens tempus suppetat, ut sibi de Facúl- tate testandi prospicere, atque sic de Substantia sua libere disponere valeant».

(22)

tartoznak: az erdélyi és .szamosújvári püspök s a gyula- fehérvári érsek s általában az erdélyi jogterületen min- den más egyházi személy; továbbá az ország többi ré- szén a magán kegyúri kijelöléstől függő nagyobb java- dalmasok; minden czimzetes püspök, prépost, vagy apát, habár más kisebb javadalommal bir is; s végül minden kisebb javadalom birtokosa, így a kanonok, a plébános, a segéd lelkészek.

A kolloiiicsl egyezmény hatálya alá tartozó egyházi személyek.

Az első csoportba tartozó egyházi személyekre nézve az 1715: 16. t.-cz. képezi a kötelező jogszabályt.

Ennek értelmében pedig az ide tartozó egyházi sze- mélyek, a javadalmuk jövedelmeiből szerzett ingó javaik- ról tenni szándékolt végrendelet tételnél az ú. n. kollo- nicsi egyezményhez kötelesek alkalmazkodni, hacsak nem nyertek a királytól szabad végintézkedési jogot.00

A törvénv ezen rendelkezésével csak ideiglenesen ki-

O

vánta szabályozni ezen egyházi személyek végintézkedési jogát, még pedig azon ideig, a mig épen az ezen vég-

intézkedés jogának rendezésére vonatkozólag akkor foly- tatni rendelt bizottsági tárgyalások ezen kérdést végle- gesen nem rendezik.®

Ezen bizottsági tárgyalások azóta nem vétettek többé fel, sem pedig a törvény változást, vagy módosítást nem szenvedett.

Ezen tényt hangsúlyozni kell azon több irányban fel-

(') 1715 : 16. t.-cz. 2. §. Interea vero vel eidcin. Cardinalitiae Conven- tioni ad instantiam mentionati Cleri per suam Majestatem sacratissimani benigne confirmandse standum, vel pro Consensu Regio s u p e r libera disponendi facúltate r e c u r r e n d u m .

(2) 1715 : 16. t.-cz. 1. §. Quatenus etc. caepla continuetgr et determi- netur Commissio. — 2. §. Interea etc., 1. előző jegyz.

(23)

merült nézettel s állásponttal szemben, a mely a IX. Pius és I. Ferencz József között 1855 aug. 18-án kötött con- corclatumnak, az egyházi személyek végintézkedési jógára vonatkozó XXI. articulusát úgy fogja fel; mint a mely a magyarországi érsekeknek, püspököknek, és más eddig korlátozott egyházi személyeknek is megadta volna a szabad végintézkedési jogot, a midőn akként rendelke- zik, hogy a birodalom minden részében szabad lesz az érsekeknek, püspököknek és minden egyházi személy- nek, hagyatékáról a szent caiipnok szerint rendelkezni/0

Azonban kétségtelen, hogy a eoncordatum nem lévén törvény, nem változtathatta meg az 1715: 16. t.-ezikket;

másfelől nem képezi az 1715 : 16. t.-ez. által engedélyezett bizottság megállapodását, a mely véglegesen lenne hivatva szabályozni ezen végintézkedési jogot.

Továbbá nem tekinthető — már tartalmánál fogva — az 1715: 16. t.-cz. 2. §-a alapján, az összes ezen törvény , hatálya alá eső magyarországi papság javára együttesen

adott szabad végintézkedési kir. engedélynek, azonban formailag sem bírhatna mint királyi rendelkezés érvény- nvel mert hiánvzik az annak érvényéhez szükséges felelős

u ' ^

minister ellenjegyzése.®

(D L. e nézetet különösen H. Hinka. A kath. főpapok végrendelke- zési joga és az azok utáni törvényes örökösödés Magyarországban. Buda- pest. 1883. Az ezen könyvvel kapcsolatos irodalomra nézve Zlinszky-Rei- ncr. A magvar magánjog mai érvényében. Budapest. 1899. 1155. 1. 3.) és részletesen "ismertetve s megbeszélve Kollányi. A főpapság stb. í. m. X.

257—289. 1. — A Hinka által képviselt nézeten van Vering. L e h r b u c h d.

Kirchenrechts. Freiburg i. B. 1893, 147. 1. — A eoncordatum XXI. art.

szerint: In cunctis Imperii partibus Archiepiscopis, Episcopis et v i n s ecclesiasticis o m n i b u s liberum erit, de his, quae mortis tempore relictun sint, disponere juxta sacros Canones, etc.. —

(2) Ezen kollektív engedélyadás érve meg van Hinkánál o3. s kov.

1. ; Vcringnél i. h . ; a kir. Curia által 1885 máj. 19. 220. sz. Ítélettel hely- benhagyott alsó bírói Ítéletekben (1. Márkus. Felsőbíróságaink elvi hatá- rozatai. Budapest. 1891. II. köt, 196. s köv. 1:); így Lévay Sándor az or-

(24)

Az országbírói értekezlet ezen végintézkedési jog sza- bályának változtatása, vagy módosítása tekintetében nem tett javaslatot;0 0 s a visszaállított magyar törvényben foglalt jogszabályival szemben, a concordatummal meg- egyező jogszokás sem fejlődött, s nem is fejlődhetett ki.

Az ennek daczára felmerült kételyek eloszlatása czéljá- ból a vallás-, és közoktatásügyi minister 1871 máj. 1-én kelt 643. eln. sz. körrendeletében czélszerűnek látta constatálni az 1715:16. t.-cz. hatálya alá tartozó egyházi személyek végintézkedési joga tekintetében, ezen törvény hatályban létének tényét.®

A rendelet ezen tartalma és czélja daczára, arra azon közvetítő álláspont alapíttatott, a niely a rendelet kibo- csátása előtt alkotott végintézkedésekre nézve elfogadta • a concordatunmak. megfelelő szabad rendelkezési jogot, ellenben ezen időponton túlra, a jövőre nézve az 1715:

16. törvényczikket fogadta el kötelezőnek.®

Ezen álláspont az 1715: 16. t.-cz. hatályban létének kérdésétől eltekintve —, figyelmen kívül hagyja azt, hogy

szágbirói értekezleten. Ráth. Az országbírói értekezlet, stb Pest 1861 II

k 0 t, .l 4 4 7 1 .'• - A z összehasonlítás pld. a Mária Terézia által adott' alább említendő együttes engedélyivel, megmutatja ezen nézet alaptalan voltát • a concordatumban annak czéljánál fogva is szabályalkotással állunk szem- ben. — L. meg e részben Reiner. A concordatumról. Budapest. 1898. 13.

S üü. 1.

« Az országbírói értekezleten - i. m. 446. s köv. 1. — Thanhoflcr Pál es Levay Sándor e tárgyban felszólaltak úgyan, azonban az értekezlet nem ment bele annak tárgyalásába, s e részben egyszerűen a korábbi mag var torvenyek minden módosítás nélkül visszaállíttattak.

(2) A kath. főpapságot a vallás-, és közoktatásügyi minister mihez- tartás vegett értesítette, «hogy a főpapok végrendelkezési joga míg e kerdesre nezve a törvényhozás másként nem intézkedendik az 1715 16

t.-cz. ertelmében megbírálandó lészen». ' ' G» Kir Curia m á r idézett 1885 máj. 19. 220. sz. Ítéletében azon állás-

pontot íoglalja el, hogy az 1855. évi concordatumban az összes főpapok- o n my UÜ T if i 7id 0 t- . v é« .i n t é z k e d é s i engedély, ezen ministeri rendelet aitai, 1871 maj. 1-től kezdődő hatálylyal, vissza lett vonva.

(25)

a szerinte, a szabad végintézkedési .jogot megadó királyi elhatározással szemben, egyoldalú ministeri rendelet nem birliat azon jogi erővel, hogy azon királyi elhatározást hatályon kívül helyezze, annál kevésbbé itt, a hol az 1715 : 16. t.-cz. értelmében kifejezetten királyi engedély szüksé- ges a szabad végintézkedéshez.

Habár ekként az 1715: 16. t.-cz. jogilag máig válto- zatlanúl érvényben maradott, azért ezen végintézkedés jogának kérdésére nézve — más legislativ okokon kívül — azon ténv is és ma is actualitást ad, hogv maga a tör-

V/ 7 O T / O

vény sem tekintette a benne foglalt rendezést véglegesnek.

Ma azonban ezen szabályozásnak megfelelőleg, az ezen törvény hatálya alá tartozó egyházi személyek, csak a kollonicsi egyezményben foglalt korlátok között bír- nak végintézkedési joggal, kivéve ha szélesebb körű ren- delkezésre kir. engedélvt nvertek.

Ezen különös szabályozás a javadalom jövedelmei- ből származott összes szerzeményi javakra — és kizáró- lag csak ezekre —" vonatkozik.00

Azonban az ily szerzeménynyel szemben is érvénve- sítliető az ági vagyonból származó s arra alapított igény, úgy hogy az egyházi javadalomból eszközölt szerzés lénye daczára, esetleges ági vagyonból származó igény- nyel szembeír mégis csak az képezhet itt is jogi érte- lemben ily megitélést képező szerzeményt, a mi az ági vagyon levonása után fenmarad.

Ezzel szemben is elsőbbséggel bír az örökhagvó által

OO Ok/

élvezett javadalom, a melyre való tekintettel akár a kol-

CO A kollonicsi egyezmény 2-ik pontja, a hagyatéki vagyon leltáro- zására vonatkozó eljárási szabályival kapcsolatban érinti, hogy az ingat- lanok, akár öröklöttek, akár szerzettek, a kir. kincstárra szállnak, mint törvényes örökösre, ha a végintézkedés nincs királyi hozzájárulással megerősítve. A birtokviszonyok, s az ingatlanok jogi természetének vál- tozásával ezen jogállapot is megszűnt.

(26)

lonicsi egyezményben —, akár külön királyi engedélyben megállapított körű és terjedelmű végintézkedésnek tár- gyát képező szerzeményről csak akkor lehet szó, ha az örökhagyó által élvezett javadalom törzsvagyona —, az ezt képező ingók és ingatlanok, a javadalmas birtokába történt átadáskor létezett, s esetleg a javadalmasnak a javadalomban léte alatt gyarapított állapot szerint el-

kiilöníttettek s netáni hiányaik pótoltattak/0

Az ekként elkülönített szerzeményt a következő köte- les hagyományok terhelik: 1. az örökhagyó könyvei és kéziratai az örökhagyó által élvezett javadalomra, vagy ha káptalannak volt tagja, arra mennek át a létező —, vagy létesítendő könyvtár gyarapítására; 2. a papi öltö- zetek, szentelt edények és oltárkészletek az egyházra —, és 3. a házi eszközök, úgy mint asztal-, konyha-, pineze- készletek, székek, ágyak, szőnyegek az utódra mennek át a javadalom részére.®

O) Az ági vagyon a szerzeniénynyel szemben bizonyítandó az igénylő által, ellenben a törzsvagyon és felszerelés stb. hivatalból, közigazgatási eljárás útján állapíttatik meg. Az erre vonatkozó eljárást az 1881 : 59. t.-cz.

109. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kiadott 1883 ápr. 18-iki 13,249. sz.

igazs. s cult. min. rendelet szabályozza. A megállapítás a vallás-, és köz- oktatásügyi minister által kiküldött ministeri biztos által eszközölt le- számolás alapján történik, még pedig vagy úgy, hogy azt az örökösök elfogadják, vagy pedig a ministeri biztossal egyezséget kötnek; s ezen megállapodásokat a vallás-, és közoktatásügyi minister is helybenhagyja ; vagy pedig ha a felek és a minister, vagy közülök valamelyik nem nyug- szik meg ezen megoldásban, akkor a vitás kérdéseket, évenként újra alakított .vegyes bizottság dönti el végérvényesen. Hogy mi tekintendő törzsvagyonnak —, miben áll a felszerelés, a melyhez pld. a külön-külön 21 frton alúli gazdasági eszközök stb. ingyen visszamaradnak —, arra nézve 1. Boncz. A katholikus főpapi hagyatékok körüli eljárás és erre vonatkozó főbb rendeletek. Budapest. 1878.

(2) 1715 : 16. t.-cz. 3. pont. Dein libri omnes, uti et manuscripta capi- tulo, si cujus m e m b r u m defunctus fuerit, aut beneficio, qúod habuit, aut augendam, vei erigendam aut instruendam bibliothecam cedant; indu- menta vero sacerdotalia, vasa sacra, et altarium ornamenta, tanquam res Deo jam sacratse ecclesim obveniant, prouti utensilia domestica, scilicet

\

(27)

Ezen köteles hagyományokon felül maradott0 0 szer- zemény 73 része felett teljesen szabadon intézkedhetik az örökhagyó —, a többi szerzeményből 1/3 részt az egyház- nak köteles hagyni, papnöveldék létesítése, vagy gyara- pítására, egyházak javítására és lelkészlakok helyreállí- tására, a melyek tekintetében az örökhagyónak kijelölési joga van; és végül a harmadik 1/-i rész a kir. kincstár

részére jút.®

A végintézkedési jog ezen körét s korlátait megvál- toztathatja az örökhagyó kérelmére megadott királyi engedély; minden eltérés a szerzemény 1/-i-éa'a vonat- kozó intézkedéstől jogi erőt csak ezen királyi engedély-

mcnste, et culinac, cellariique supellex, sedilia, lecti, tapetes successori reliquenda. . . Azonban ezen tárgyak is csak akkor képeznek köteles hagyományt, ha az örökhagyónak ezen állására való tekintettel élvezett jövedelméből eszközölt szerzeményét képezik, mert hisz a kollonicsi

egyezmény 2-ik pontja szerint is az ősi javak ezen különös eljárás alól szükségképen kihagyandók s általában csak is az ily természetű szer- zemények képezhetik ezen különös örökösödés tárgyát. Ezért az 1883.

évi 13249. sz. id. rend. 23. §-ának 4., 5. s 6. pontjában írt tárgyak —, köny- vek, papi öltönyök stb. nem lehetnek szükségképen — s ha nem szer- zemények — elvonva az örökhagyó rendelkezése alól.

d). A kollonicsi egyezmény 3-ik pontja szerint ugyan előbb levonan- dók a hagyatékból a temetési költségek, a cselédek bérei s az adóssá- gok ; azonban ez csak eljárási szabályt képez s nem anyagi jogszabályt.

(2) A kollonicsi egyezmény 4-ik pontja szerint: Ut quod . . super- fuerit, id in tres partes aequales dividatur, e quibus unius partis p n e - lectio fiat in emolumentum ecclesiíe, id est in u s u m erigendi vei augendi clericorum seminarii, aut ecclesiarum meliorationem ; ac parochiarum restaurationem, q u o del'unctus dcsignaverit, secunda tertialitas obveniat fisco regio Hungarúe prajsidiis, et fortalitiis, vei conservandis, vei instau- randis impendenda. Et de tertia pro libitu, et arbitrio suo quisque eccle- siasticorum disponere possit, sive p r o refrigerio animai in pia lccjata, sive p r o Cognatis, allisve. — Az egyháznak járó részre vonatkozó szabalv kiegészítését tartalmazza az 1812 oct. 6-iki többször id. intézvény, mely az örökhagyó kijelölését tiszteletben tartani rendeli e részben. — A kincs- tárnak jutó rész eredeti rendeltetése, az egész rendezés alapczélja, a végvárak segélyezése megszűnt. Ezen k ö r ü l m é n y de lege ferenda figye- lembe jön, azonban nem helyezi hatályon kívül magát az 1715: 16.

t.-czikket, a mit.Hinka állít i. m. 67. s köv. 1.

(28)

tői nyer, mely az egész szerzemény feletti szabad vég- intézkedési jog megadásáig mehet, a nélkül, hogy ezen teljesen szabad végintézkedési jogot kellene szükség- képen megadnia.

Ily engedély megadása esetében a királyi engedély tartalma határoz a megadott jog köre s terjedelme te- kintetében.

Azonban a teljesen szabad végintézkedési jog meg- adása esetében is ki vannak véve a végintézkedés sza- badsága alól a köteles hagyományok, épen ezen minő- ségüknél fogva/0

A királyi engedély utólag is megadja a végintézke- désnek hatályát, ha tehát az Y3 részen túlmenő intéz- kedés korábbi, azért nem lesz hatálytalan, ha az elő- zetesen már kinyert királyi engedély nélkül tétetett, s a királyi engedély esetleg csak később eszközöltetett ki.

Azonban az örökösök még azon esetben sem kér- hetik ezen engedélyt, ha a királyi engedély nélkül tett végintézkedés teljesen az ő javukra szól; mert az örök- hagyónak kell kérnie a szabad végintézkedési jog meg- adását, s itt tulajdonképen már megszerzett jogok meg- szüntetéséről s átengedéséről lenne szó, a mennyiben az örökhagyónak a kir. engedély iránti kérelme hiányá- ban, már feltétlenül megnyílt örökösödés folytán, az egyház és a kir.- kincstár a törvény alapján már jogot szerzett, a mely ez által elvétetnék.

Ezzel nem áll ellentétben a kir. Curia 1873 május 19-iki 4124. sz. ítéletében elfoglalt álláspont,® mely csak a már megadott királyi engedély ellenértékéül s feltéte- léül megállapított díj tekintetében szünteti meg azon

(D Nánásy i. ni. 98. s köv. 1. is helyesen i g y ; Boncz i. m. 34. 1. — úgy látszik — ellenkezű nézeten van.

(2) Döntvénytár. Budapest, 1874. X. foly. 90. s köv. 1.

(29)

hoz fűződhetett. -

Ezen s általában a kiráhfi engedélyhez kapcsolt fel- tételektől már független a megadott engedéh' körén belül tett végintézkedés érvembe, azonban annak jog- hatálya lehet valamely feltételhez kötve, a melynek be nem állása esetében az engedély hatáh'át vesztheti.

Maga a királyi engedély ugyanazon szabályok alá esik, mint minden királyi kegyelmi tény; az engedély megadásának feltételeit az engedélyt adó király állapítja meg.

Mária Terézia pld. 1773 jun. 28-iki 3145. sz. legf. el- határozásával az akkor élő összes püspökök mindeniké- nek megadta a szabad végintézkedési jogot azon feltétel alatt, hogy a megállapított és jegyzékbe foglalt felszere- lést hagyja utódjára, illetőleg biztosítja a javadalom ré- szére;00 az 1793 ápr. 12-iki legf. elhatározás pedig az évi jövedelem harmadrészét állapítja meg ezen enge- déh'ért fizetendő megváltási ellenértékül.

Azonban ez utóbbira nézve már az 1812 okt. 6-iki 4030/24269. sz. helyt, intézv. kiemeli, hogy az évi jöve- delem 7s részéből álló ezen díj nem képez feltétlen és minden esetre állandóan s változatlanúl alkalmazandó megváltási összeget, hanem csak irányadóul szolgálni hivatott zsinórmértékül van megállapítva.

u) . . . Imo nonnulli (Episcopi) etiam eo semet declarassent, quod si ipsis libera testandi facultas per nos benigne concessa fuerit, parte ex sua de f u n d o instructo libenter prospecturi et p r o successoribus suis eundeni relicturi sint. Hinc universis et singulis actu viventibus Dioecesanis episcopis declarandum clementer resolvimus, q u o d pneátta- ctam liberam testandi facultatera ipsis ea cum conditione benigne onr- nino attribuamus, ut juxta hic adnexam consignationem singulus eorun- dem . . . f u n d u m instructum p r o successore suo in speciíico deter- nunare ac relinquere teneatur... .

(30)

Jelenleg' az engedélyt kérő által élvezett javadalom jövedelme arányában — s szabályszerűit a kincstár kép- viseletében a pénzügyminister és a javadalmas közös megegyezésével — megállapított összeg képezi ezen en- gedély megadásának feltételéül kikötött ellenértéket/0

Ha az örökhagyó ily királyi engedély nélkül, a kol- lonicsi egyezményben megállapított 1/3 részen —, vagy ily engedélyivel, az ez által megadott szabad intézkedés körén túl rendelkezik, ez által nem veszti el azon egész végintézkedés érvényét, hanem csak annak a jogszabály — illetőleg a királyi engedély által megadott jogkörén-túl- menő része ;(2) ily esetben az örökrészek változása —, s az örökösöknek a végintézkedéstől esetleg eltérő részeltetése tekintetében az örökösödési jog közönséges szabályai érvényesülnek.®

A jogszabály, vagy a megadott királyi engedély által megállapított körön belül, az örökhagyó a végintézkedés bármely formáját igénybe veheti.

Azonban viszont a halál esetére szóló bármelvike, pld. halálesetre szóló ajándékozás, örökösödési "szerződés is érvénytelen azon részében, a mely az illető 'örök- hagyót megillető szabad végintézkedés körén túl megy, mert ellenkező esetben az életbeni szabad rendelkezés a törvény kijátszására vezethetne/0

O) Eötvös K. L. Az egyházi közigazgatás kézikönyve. Budapest. 1889.

I. köt. említi, hogy a megállapított engedély-díjon kívül, az engedély okmány kiadásáért 485 frt 50 kr. fizetendő. L. eredetileg ezen összegre nézve Kollányi. A főpapság i. m. 245 1.

(2) Kir. Curia 1879 fehr. 18. 13716. sz. Döntvénytár i. m. 1879. XXII.

foly. II. R. 50. s köv. 1. <

(«) L. pld. Zlinszky-Reiner i. m. 1093. s köv. 1.

(*> Nánásv i. m. 68. 1. közöl egy 1783. jul. 12-iki kir. leiratot, a mely érvénytelennek jelenti ki a halál esetre tett ajándékozást, «ut omnes. . . Donationes, quie mortem et alia fruitionis impedimenta p r o causa et motivo habent et ut alio spccioso titulo vestitm sint, re ipsa tamen vices

(31)

A koilonicsi egyezmény által, a hatálya alá tartozó egyházi személynek biztosított szabad végintézkedési jog ma korlátozva van az örökhagvónak egvházi rend fel-

O.Z öv

vétele előtt —, illetőleg az egyházi törvények szerint ér- xvényesen fennállott házasságból született (s általában tör- vényes örökösi minőséggel biró) leszármazók, és örökbe- fogadott gyermekekJ—, valamint a szülők törvényes osz- tályrésze által.

Ezen törvényes osztályrész azon 1/3 rész után jár, a mely érvényes végintézkedés nem létében a rokonokat illeti; s ez képezi az alapot még akkor is, ha az örök- hagyó királyi engedélylyel az 1/3 résznél többről intéz- kedhetik/«

Ezen korlátozást el kell ismernünk, miután az Ideig- lenes törvénykezési szabályok által jogrendszerünkbe behozott köteles rész intézménve általában minden sza- bad végintézkedés tárgyát képező vagyonra nézve meg lett állapítva; s különben is egyáltalában nem lett az országbírói értekezleten semmi irányban sem figyelembe véve az egyházi szeméWek korlátolt végintézkedési jogá- val kapcsolatos örökösödési jog különleges természete.

Kétségtelen úgyan, hogy itt nem jöhet jogszabályként tekintetbe a koilonicsi egyezmény 4-ik pontjának az

Testamenti subeunt, . . . tanquam menti et scopo prieattactíe Kolonitsi- anae Conventionis, ipsiusque legis contrarise pro invigorosis etc. (huc tamen non intellectis particularibus donariis, in cursu vitae factis) consi- derentur.» így az 1812. oct. 6-diki int. is. — Tehát az életben s átadással perfectualt ajándékozás érvényes. L. igy a Plánum Tabulare etc. Posonii.

1817. 59. 1. 27. Dec. . . . tametsi enim libera Prselatorum testandi activitas per Leges circumscripta sit, nulla tamen Lex, aut publica conventio vetat, q u o m i n u s donationem in vivis facere possint.

(0 Ausztriában a világi papok után — a kikel különben szabad vég- intézkedési j o g illet meg — a rokonokat V» részben illeti meg a törvé- nyes örökösödés ; a köteles rész tehát ott is csak ezen 1/s alapján szá- míttatik ; 1. Helfcrt i. m. 261. 1.; s kifejezettebben Glanvell i. ni. 60..1. 2.) —

(32)

S2

akkori jogrendszernek megfelelő azon szabálya, mely á rokonok kizárására való jogot is kifejezetten tartalmazza, a szabályozás tárgyát képező szerzeménj^ek tekintetében, azonban mégis figyelmeztetést tartalmaz arra nézve, hogy ha már ilv szűk körre korlátoltatik azon egvházi

V»' ^ OK

személyek végintézkedési joga, lehetőséget kell nyújtani arra, hogy ezen legnagyobb részben az egyháztól s ki- zárólag az egyházi állásra való tekintettel eszközölt szer- zésből — a melynél a családiasság tekintetei nem játszhat- nak szerepet ezen — szabadón hagyott 73 részt esetleg oly czélokra fordítsák — pro refrigerio animíe in pia legata disponere possint — a melyek ezen egyházi állásuknak, hivatásuknak s a kanonjogi alapoknak is inkább meg- telelnek.

A mi mellett nem valószínű, hogy ily egyházi sze- mély akár életben, akár halál esetére mellőzze szükség- ben levő — s a közönséges jog szerint köteles részre jogosultak körébe tartozó — rokonait; másrészt az ági

vagyon s más szerzemény változatlanúl a közönséges jog szabálvai alá esik.

Természetes, hogy a jelenleg még fennálló korláto- zások esetleges megszűnte, ezen törvéiwes osztályrész- ben fekvő korlátozás kérdésében is más álláspontot enged.(1)

A Zsögödféle életbeléptetési tervezet, a jelenleg ér- vényben levő korlátozások érintetlen hagyása mellett, a kötelesrészt is fenn kívánja tartani, s annak mennyisé- gét a hagyatéknak (kétségtelenül a szerzeménynek), az

O) Ausztriában az 1885. évi concordatumnak — a szabad végintézkedési jogot megállapító — XXI. art. tekintetében, annak érvényben léte alatt az irodalomban egy nézet azt vitatta, hogy az kizárja a kötelesrész iránti igényt; 1. erre nézve Ginzel. Handbuch d. neuesten in Oesterreich gel- tenden Kirchenrechtes. Wien. 1862. II. köt. 662. 1. 1.) s Glanwell i. m.

59. 1. 1.) —

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

télyét stb.. Ha az egyházi vétség az állami büntető törvényekbe is ütközik, s ezen törvények szerint az elévülés 3 évnél hosszabb idő alatt áll be,

■oszthatatlan életközösség czéljából történt jogszerű nemi szövetkezése, még pedig a kath. egyház tanítása szerint szentség, melynek kiszolgáltatói magok

A második világháború utáni hivatalos egyházi tanításnak az volt a lényege, hogy Isten megítélte az egyház múltját!. Új vezetőket, prófétákat választott, ezért

Az a körülmény, hogy a káptalan az iskola vezetőjét, ha egyházi e , m b e r egyházi szolgálatra nem kényszerítheti, azt bizonyítja, hogy gyakori eset

Ha tehát valószínű, hogy egy meghatározott könyv nem tartozik azok közé, melyeket az általános szabályok tiltanak, akkor szabad olvasni, míg csak bizonyossá

Ha ugyanis az isteni dolgok nem evilági, szent cselekedete rejtve marad a bűnbánóktól, akik pedig már korábban hozzájutottak, nem engedvén közel magukhoz azt, ami nem

és „B&#34; kódexekoe.n található, nem volt tehát általános. századi kéz- írásos Ord. erre a napra is a „Mundi renovatio...&#34; kezdetűt írja elő.

A retorikai szituáció Lloyd Bitzer (1968: 6) szerint „személyek, események, tár- gyak és viszonyok együttese, amelyben egy tényleges vagy lehetséges szükséglet