Tudomány és egyetem

» A V

T U D O M Á N

x í H H H l r

ÉS EGYETEM.

. . . . IRTA . . . .

ÉS A KASSAI KIR. JOGAKADÉMIÁNAK 1901 SZEPTEMBER 14-ÉN TARTOTT 1901/2. ISKOLAI ÉVI MEGNYITÓ ÜNNEPÉN

' FELOLVASTA

D ^R = ESTERHÁZY SÁNDOR

KIR. JOGAKADÉMIAI NY. R. TANÁR.

ARAM KORONA.

K A S SA

NYOMATOTT VITÉZ A. KÖNYV- ÉS KÖNYOMÓ-INTÉZETÉBEN

1901. •

1 2020b

SZTE Eg ftlsml Könyvtár

JOOO194363

TUDOMÁNY ÉS, EGYETEM.

I.

E g y jeles, angol iró, Sir Frederik Pollock azt mondja, h o g y : »Valamint minden becsületes bramin, a m i d ő n m u n k á h o z lát, legelőbb is Ga.nesához, a tudo- m á n y Tédőszentjéhez f o r d u l : azonképpen mi is, min- den bölcseleti, v a g y tudományos vizsgálódást, k e z d j ü n k elspbben is az Aristoteles üdvöz,lé.séyel.,«

A föltétlen hódolat, a mely ezekben a sorokban stagirai bölcs lángelméje iránt nyilvánul, általánosság- b a n vitatható.; de minden kétségen fölül áll az, h o g y a tudomány-egyetem lényének a vizsgálatát csak az Aristoteles neyével lehet elkezdpni.

M i n d e n , egyetem előcsarnokában ott kellene állania az ő szobrának, mert b á r k i lett légyen is az egyes egyetemek közvetetten szervezője, Aristoteles a közös n a g y alapító. Ő állította be az épületet tartó kőszála- kat, az ő szellemének a visszfénye az ezredéves alkotás.

A z ú j a b b időben m i n d több olyan iró találkozik, a. ki szerint m e g m a g y a r á z h a t a t l a n az egyetemek ke- letkezése. Nem lehet általános, okát adni, ú g y m o n d j á k , annak, h o g y a Xl-ik századtól kezdve, a szakiskolák helyét egyetemek foglalják el és pedig nem egy-két városban, hanem következetesen mindenütt. í g y aztán eredetével együtt megoldhatatlan rejtély előttük az egész egyetem. A leglényegesebb dolgok fölött átsik- lanak, ellenben a legnagyobb tüzetességgel t á r g y a l j á k

1*

áz intézmény külső történetét; az olyan aprólékossá- gokat, hogy hol nevezték az ú j o n n a n jött egyetemi pol- g á r t b o r n y u n a k és hol r ó k á n a k ; miképpen lett belőle a polgárosulás előhaladtával gólya; kikkel verekedtek a legtöbbet a bolognai vagy a párizsi d i á k o k ; h o g y ittak, h o g y szeretkeztek stb.

Á m d e az intézmények a hogy eszméket szülnek, éppen ú g y eszmékből t á m a d n a k . Az általános ered- m é n y általános okra mutat. H a a k ö z é p k o r a m a szá- zadaiban, a melyekben az egyetemek keletkeznek, v a n oly vezérszellem, a kit a t u d o m á n y b a n m i n d e n ü t t követnek: akkor nyilván első sorban a n n a k a taní- tásában kell keresnünk a tudomány-egyetem magya- rázatát.

í g y f o r d u l u n k Aristoteleshez, a ki a k ö z é p k o r b a n példátlan hatalmasság.

Rafaelnek »Athéni iskola« nevezetű képe a törté- neti hűséggel megegyezően fejezi ki azt, h o g y a görö- g ö k Platót és Aristotelest egyformán n a g y mesternek tartották.

A r ó m a i a k n a k csekély érzékük volt a metafizika iránt. Tanulták Piától és Aristotelest becsületből; de sokkal i n k á b b tisztelték, semmint értették. Hajlandó- ságuk az élethez legközelebb álló ethikához vonzotta őket, ebben pedig a stoikusokat, mintegy az ős r ó m a i erkölcsök és szokások filozófusait, fölibe helyezték mindenkinek.

A kereszténység idején, a szentatyák kora, Piáló magasztalásával v a n tele; mellette-Aristoteles egészen elhalványul. Mig körülbelül a Xl-ik századtól kezdve Aristoteles olyan korlátlan hatalomra jut, h o g y ura- lása egyetlen a történetben.

A z o k a tudósok, a kik az egyetemeket alapítják, nevére esküsznek és u g y a n nem egy-egy t á r g y b a n , hanem mindenben. M a g á t a theolőgia t u d o m á n y á t is az ő bölcselmén épitik föl. Jellemző, h o g y sohase idé- zik nevén, hanem csak Philosophus-nak nevezik. Az első egyetemeket vezérlő n a g y D o k t o r o k n á l m i n d e n lapon

5

ott találjuk, h o g y : »Philosophus dicit.« Mintha azt m o n d a n á k , hogy Aristoteles a Philosophus per essen- t i a m ; az ő bölcselete a valódi filozófia, a tiszta emberi tudás foglalata; mig a többi mind — szokásos mű- n y e l v ü k ö n szólva — csak participatio.

A tudomány-egyetemnek három sarkköve van. Az első: a tudomány fogalma; a második: a tudomány művelésének a eélja; a harmadik: a tudomány mü- velésének és közlésének a módszere.

Nyilván, a tudomány-egyetemnek a végső okát csak a b b a n kereshetjük,, hogy miképpen vélekedtek a t u d o m á n y természetéről, céljáról, művelésének és köz- lésének a helyes m ó d j á r ó l az intézmény megalkotói.

H o g y mily szoros az összefüggés a t u d o m á n y lé- nyegének és céljának a meghatározása és az egye- tem között: szembetűnően bizonyítja a francia főisko- lák története a X l X - i k században. A francia egyete- meket ö n á l l ó fakultásokra egy külső és egy belső té-.

nyező bontotta szét. A külső erő Napóleon politikája volt; á belső, a Comte Ágost alapította pozitivizmus, mely az egész századon át u r a l k o d ó világnézletük volt a franciáknak. E z a t u d o m á n y t belsőleg összetartó kapcsokat széttépte; mozaikszerűen rakosgatván egy egészbe össze a szaktudományokat, egyszersmind az egyetemi-fakultások összefüggését is meglazította.

A t u d o m á n y n a k Aristoteles szellemében j ó alaki meghatározása az, h o g y : okok és okozatok rendszere.

K é p m á s a a dolgok rendjének, a mely nem egyéb, mint o k o k n a k és okozatoknak a láncolata.

Mindazáltal tökéletesebb a t u d o m á n y n a k az a másik alaki meghatározása, a mely csaknem szó szerint Aris- totelestől ered s a mely ú g y szól, h o g y : a tudomány bebizonyított következtetések rendszere. E b b e n is benn- foglaltatik az, h o g y o k o k n a k és okozatoknak a rend- szere, mert hisz a következtetés nem egyéb, mint az okozat kifejtése az okból v a g y megfordítva az oko- zatból rámutatás az okra. E z e n f ö l ü l azonban ez a meghatározás jelzi azt is, h o g y csak a m e g g y ő z ő

általán n'em b i z o n y í t h a t ó ; v a g y teljességgel nem szo- rul bizonyításra; v á g y a mit m é g nem sikerült elegen- dően bebizonyítani: á hit'; az egyszerű ítélettel föl- tárható i g a z s á g ; a s'éjtelem, a látszat, a vélemény, bem az.

Á t u d o m á n y alaki meghatározása a mily szüksé- ges, e g y m a g á b a n épp oly elégtelen. Csak azt jelzi, hogy miként tud a tudós, de nem m o n d j a m'eg, h o g y mit'; kifejezi, h'ogy bebizonyított i g a z s á g o k b ó l á l l a valódi t u d o m á n y , de hallgat árról, h o g y m i ezeknek á'z i g a z s á g o k n a k á tartalma, a t u d o m á n y n a k a saját- képpen való tárgya.

É r r e 'a kérdésre felel meg az a n y a g i meghatáro- zás, a melyet Áristoteles fölfogása szerint ú g y léh'et szövegezni, h o g y : ú tu'clom'ány a világ megismerése addig a határig, a mig emberi sz'em elláthat.

I n n e n niost m á r összefoglalva áz alaki és az anyagi 'meghatározást, a tü'd'omány teljes meghatáro- zása az íesz, h'ogy: 'bebizonyított következtetések rend- szere a világról.

Áristoteles szerint a tudomány voltaképpen csak 'egy. A v i l á g é g y összefüggő rendét alkot, téhát csak egy rendszer lehet az azt másoló t u d o m á n y is. Osztá- lyozni lehet, sót kell is, mert k ü l ö m b ö z ő rendéket alkot- n á k a v i l á g dolgai is. Csakhogy ez á'z osztályozás nem tá'golhátjá egymástól független, teljesen k ü l ö n á l l ó részekre a tudörh'ányt, m'é'rt akkor az hamis k é p m á s a volna a százszorosad összefüggő v i l á g n a k .

A t u d o m á n y , m i n t a v i l á g megismerése, egyfelől 'tökéletes sohase lehet, mert sohase ismerheti ínég az

ember teljesen a világot. Másfelől meg e szerint a tu'dás c'sák akkor kezd t u d o m á n y lenni, ha világnézlétté lesz.

E z 'a határvonal a közönséges tudás 'és á szórósán vétt t u d o m á n y k ö z ö t t ; a miből kitetszőe'n Áristoteles nem közönséges mértékét állítja föl á t u d o m á n y n a k .

B á r m i l y magá's ié 'azonban ez á mérték, h'ogy éppen nem elérhetetlen, sőt nem is túlzott, világosan

7

b i z o n y í t j a 'á tüdöih'ány történeté. Ébb'ől 'tisztán ki téliét m ü t á t n i !á tüdoúi'áiiy 'fejlődésének a törvényeit, ezek pedig mindenbeii 'áz Ari'stoteles 'föifógasa mellett 'tanús-

k o d n a k . . Tudvalevő, h'ogy az' efnbéri tudás fejlőd'ésefíék 'á

törvényeit Cómte Á'gost kÚtatíá legelőször és az *Ő véleményét őSz'tjá má'nájtság 'is á l'é'g'több irő, követik különösen á 'fráncia sb'ciólbgüsöfc. Cdiiiie , szerint az emberi tudásnak h á r o m korszaka, v a n : áz éls'ő a ilieö- lögicii, 'a másó'dik á métafizik'ái és á hármádi'k Á tudományos. Áz ókor 'és a k ö z é p k o r t ú d a s á théólógiái, á'z ú j k o r é m'étáfizikái, á l e g ú j a b b koré tu'dományö's, azaz térmészettudömányi'; a térmes'zéttüdómányok'rá t a l á l v á n 'csak i g a z á b á n a t u d ó m a n y n á k Conü'e-iéTe pozitivista meghatározása. ,

É z á 'Conite-féYé "fejlődési törvény első h á l l a s r á á k á r m i i y é n tetszetős is, 'közelebbről vizsgáivá 'szerfö- lött kezdetleges és valótlan.

I g á z áz, h o g y az emberi tudás eddigi fejlődésében h á r o m korszakot kell m e g k ü l ö m b ö z t e t n ü n k . Áz él'sp a g ö r ö g civilizáció m e g a l a k u l á s á i g terjed; -á második á k ö z é p k o r végéig;. á h a r m a d i k befejezetlenül folyik n a p j a i n k i g . Mindenik korszák hasonló folyamatot tün- tet föl; a k'ülönibség közöttük néni minőségi, h a n e m . csak mennyiségi. .

A m i áz Őskort illeti, Cohiié, ügyet se vét árrá, h o g y legkivált, ebben a k'orszákbán, á hitnek és á

;tudásnak á. "fejlődésé egymástól jól megkülömbö'zte- tendő. Az istenségről u g y a n a z o k a t áz igazságokat lehet h i n n i és lehet tudni. A zsidó hepnék például a hité az Istenről igaz volt és fejlett, tudása gyarló. Hitte, h o g y áz Isten égy, de nem tudta, h o g y csák egy lehet. E n n e k . á bebizonyításához évezredek kellet- tek. Más kérdés áz, h o g y az ősnépek hite miként ke- letkezett és miként alakult; szembetűnő, hogy termé- szetes tudásúk csák, 'tápásztálattál, á h o z z á j u k legköze- lebb eső, t á r g y a k n a k a megfigyelésével kezdődhetett.

Mint a h ó g y á gyermék legelőbb a külső t á r g y a k a t

ügyeli meg, a z u t á n ismeri meg ö n m a g á t , ébred ön- tudatra és m á r régen hisz az Istenben akkor, a m i d ő n őt eszével a világrendben látni kezdi.

Valóban, a fejlődő gyermek szemlélete ezekben a kérdésekben a legjobb útmutató, a mely h a l o m r a d ö n t egy csomó h a m i s okoskodást. A két éves gyermek nem tartja Istennek sem a napot, sem a holdat, sem a tengert. Csak egyenkint ismeri a dolgokat, nem képes fölfogni k ö z ö t t ü k az összefüggést, se nem ha- sonlítja őket össze. M á r pedig az Istennek a legkez- detlegesebb fogalma is tartalmaz l e g a l á b b annyit, h o g y : ő a legerősebb lény. E n n é l kevesebbel az Isten- nek a megismerése nem kezdődhetik. Ezért, h o g y az ember eszével az Isten fogalmához eljuthasson, előbb több lényt kell ismernie, azután össze kell azokat ha- sonlítania egymással. Természetes ú t o n csak igy sze- rezheti meg az Istennek b á r gondolható legegysze- r ű b b fogalmát.

Balvélemény az, mintha az Isten eszméje az emberi észben először a legrémitőbb lény a l a k j á b a n t ű n n é k föl: Az erő f o g a l m a előbbvaló, mint a káré, melyet esetleg okoz, mert ezt az erő ismerete n é l k ü l megérteni nem lehet. Igaz, h o g y a gyermek k ö n y h u l l a t á s o k kö- zött j ö n a v i l á g r a és a z u t á n is mindaz, a mi érzékeit a legkevésbbé is fölizgatja, sírásra fakasztja. Csak- i hogy ez nem az ő még meg se nyílt kis elméjének a

rémülete, h a n e m egyszerűen kellemetlen a n y a g i érzés vagy állati félelem. Eszével csak az félhet, a ki m á r tapasztalta valamely erő ártalmas hatását, tehát a ve- szély tudata nem lehet a legelső fogalma az emberi elmének.

Mindezekért az ősnépek szegényes gondolatköre m i n d j á r t kezdetben nem lehetett az élettelen t á r g y a k istenítésével telítve, az későbbi fejlemény, h a n e m tudá- suk csak a következő sorrendben fejlődhetett:

• E l ő b b futólagosan vizsgálták a dolgokat, a z u t á n felületes tapasztalataik alapján alkottak egy szakadé- kos, kezdetleges bölcseletet. Mert ezeknek a n é p e k n e k

nemcsak vallásuk volt, hanem filozófiájuk is. E z a bölcselet nem a saját lelki v i l á g u k n a k a szemlé- letéből keletkezett, mint a Hegel filozófiája, erre a parlagi elme nem képes, h a n e m a k ü l v i l á g megfigye- léséből. Fölemelkednek annyira, a mennyire csekély tapasztalásuk a l a p j á n lehetséges, a hol pedig t u d á s u k megszakad, hittel pótolják. E z a hit a kinyilatkoztatás a zsidóknál; a képzelet, sejtelmek és természetes ösz- tönök alkotása a többi népnél. Az egész korszak azzal végződik, hogy civilizációjuk betetőzésénél t u d á s u k gyarlóságát teljes mértékben fölismerik és egész, lel- k ü k k e l a hit felé fordulva, abban keresnek és találnak megnyugvást. .Összes intézményeiket a hit szelleme lengi át; a századokon át kijegecesedett vallás elvei szerint igazodik főként köz- és magánéletük.

A második korszakban, mely a g ö r ö g ö k föllépté- vel kezdődik, n g y a n e z a folyamat ismétlődik. A görög nép a m a g a eredeti szellemével kibontakozik az ázsiai népek k ú l t u r á j á b ó l és ú j b ó l kezdi vizsgálni a'dolgo- kat. E z a tapasztalati vizsgálódás tüzetesebb, m i n t az ős népeké, de azért m é g m i n d i g felszínes. Á m azért több mint ezer éven át az ő megfigyeléseik képezik alapját a t u d o m á n y n a k . A középkor végén is m é g Aristoteles fizikáját tanítják, azon épül föl a bölcselet.

B á r m i l y magasan szárnyal is a g ö r ö g filozófia, a szent- atyák Plátó rendszerét tökéletesítik, a'skolasztikusok Ivedig Aristoteles bölcseletének a hézagait aprólékos g o n d d a l pótolják és elveiből levonva mindenféle lehet- séges és lehetetlen következtetést, szőrszálhasogatással a végletekig, fejtegetik. A midőn pedig tapasztalati alap h i j j á n bölcselkedésük kimerül, a keresztény hit igazságait illesztik be a t u d o m á n y rendszerébe. El- végre ismét a hit a tetőzete és csúcsa a t u d o m á n y épületének.

E k k o r Baco N ó v u m Organum-ában rámutat arra, hogy a t u d o m á n y további haladása csak ú j alapon lehetséges. A tapasztalati vizsgálódást ki kell terjesz- teni a dolgok l e g a p r ó b b sajátságáig. ,

Az ő p r o g r á m m j a szerint i á é g k é z d ő d i k 'a testek föláprózása a p á r á n y o k i g és áz élét vizsgálata a báeil- lusokig. E b b e n az ú j korszakban ina is 'még csak az alapkövek elhelyezése folyik. Igaz, h o g y a százados inductio eredményeinek 'az összefoglalását m á r meg- kezdte Kant és folytatták "niások, dé azért a n n a k a bölcseletnek a megalkotása, mely á természettudomá- n y o k m a i h a l a d á s á n a k megfelel, m'ég csak ezután kö- vetkezik. Az új'kór bölcselete csak szülemlőb'eii van.

E z e k szerint minden korszak inductióval kezdődik és deductio a folytatása. A deductio haladását a meg- 'előző inductio mérteke szabja meg. Végül az 'emberi szellem a hitből pótolja tudása 'hiányait. A z á z min- 'den korszakban v a n természettudományi, metafizikái és theológiai időszak. Ezekét az alkorszákokat 'Comíe néni látja v á g y nem akarja látni és a b b a n a Íriszem- ben van, hogy 'áz ú j k o r á haladás végpontja, á'z idők teljessége, pedig a t u d o m á n y előtt n y i l v á n m é g mér- hetetlen ú t a k 'állának.

A mi az egyes 'szaktudományokat illeti, ezeknek á fejlődésében h á r o m időszakot találunk.

Az elsőben á z emberi elme valamely t á r g y r ó l t ö b b szétszórt igazságot ismer, a mélyekét á z o n b a n nem

k'épés csoportosítani. P é l d á u l tud valamit egyenkint a

"fejről, törzsről, é's á végtagokról, dé áz egész emberi szérvézét ég'yüvétartozását még néni érti.

A másódik időszák a vizsgált dolog rendszerének á fölismerésé és a megismert igazságoknak. á szerint való csoportosítása. Fölismerése a réndszerriek és nem kitalálása azért, mert valamely t u d o m á n y n a k a rend- szere lényegében nem önkényes, költött dolog, h a n e m egyszerűen a tárgy természete. Á m i d ő n p é l d á u l az fe'mb'eri ész megismeri az éinberi test egész szerveze- tét, rendezi a test egyes részeiről való tudását, az igaz- s á g o k n a k ez á csoportosítása csak a k k o r helyes, ha u t á n z a t a az emberi fest rendjének. M a g a áz emberi szervezet á d j á meg á z 'anatómia t u d o m á n y á n a k áz ég'ész rendszerét. Miért is, ha valamely t u d o m á n y t többféle

11

fcén'd'Szér szerint 'művelnek, ez m i n d i g a' fejletlenség- nek, bizónytaíanságn'ak. á jé'le. Mert m i n d é n szaktudo- m á n y n a k csak égy igazi rendszeré van, az á jiiely' a 'tétélékét á tárgy 'természete szérint "csoportósítj'a. A tudományban rendszereket föltalálni n'erh leket, csak

\'fölfedezni. • , ;.

Végre á h a r m a d i k időszak a s z a k t u d o m á n y o k fej:

lődé'sébéh az, a m i d ő n az 'emberi elme egy f o k k a l fö- febb emelkedve i m m á r o n azt vizsgálj á, h o g y m i n ő helyet foglal el a s z a k t u d o m á n y n á k a tárgya á világ, rendjében, milyen á többi dolgokhoz valő viszonya.

Nyilván, éz a beillesztése a t á r g y n a k á n a g y egészbe, csak az 'összéség megítélésével lehetséges, téhát 'minden "szaktudomány a m a g a teljességét elérve világnézlet. A z z á lé'sz, nem keresett, mesterséges esz- közökkel, hanem 'a természetes féjlődés utján.

É k k é n t a szaktudomány, jőllehé't csálc bizonyos méghatározott dolgot vizsgál is tüzetesen, d'e a'rről azután lépcsőz etet érnél az egész áttekintésére. Mint h o g y h a valaki egy ponton magas tornyot érnél, h o g y önná'n mésszé széttekinthessen. Mindén szaktudömány- n á k két része v a n : áz egyik beható kutatása bizonyos d o l o g n á k ; á 'másik beillesztése á t a r g y n á k á n a g y egészbe és ezzel megítélése áz összeségnék. É z á len- dület a bölcselet felé, a s z a k t u d o m á n y n a k éppen érté- kesebb felé; á nélkül k'ozel j á r á mesterséghez. Mind- addig á m i g valamely tárgy nem fejlődik világnézlétté, nem lehet teljes t u d o m á n y n a k tekinteni.

Mindezeket beigazolva l á t j u k a minket légköze-, lébbről érdeklő j o g t u d o m á n y történetében is. É n n e k á fejlődésében a glössátor'ok m a g y a r á z a t a i alkotják áz első időszakot. A második időszák azokkal á francia j o g á s z o k k a l kezdődik, á kik legélőbb fejtik ki a ma- g á n j o g réndszérét. Á h a r m a d i k 'időszakot Hugó Gro- iiUs kezdi még. A j o g t u d o m á n y 'szerkézété teljes lész azzal, h o g y 'Grotiüs megalapítja á jö'gbölcseletét és u t á n a á nágyszéllemék "égé'sz sora kutatja a j o g he- lyét á világrendben.

Avagy nézzük az anyagi büntetőjog tudományát.

A XVIII-ik században a fejlődésnek még csak első idő- szakában van, mert akkoron még a büntető törvények magyarázatánál tovább nem jutottak. A XlX-ik szá- zad elején a fejlődésnek második időszaka következik;

a jogbölcselők útmutatása szerint kialakul a tételes büntetőjog rendszere. A XlX-ik század végén pedig teljes tudománynyá lesz, mert a tételes büntetőjogot többé nem elszigetelten, hanem a társadalmi élet többi tényezőihez való viszonyában tárgyalják.

Talán azt vethetné ellen valaki, hogy a csekélyebb tárgyú, úgynevezett segédtudományok, a fönnebbiek szerint nem tekinthetők igazi tudományoknak, mert nem végződhetnek világnézlettel. Ezúttal nem bocsát- kozhatunk annak a taglalásába, hogy egyáltalán van-e segédtudomány vagy sem és ha van, milyen értelem- ben van. Bizonyos az, hogy a legparányibb dologról is lehetséges igazi tudomány, mert az emberi tudás- nak itt is el lehet és el is kell jutnia a fejlődésnek legfelsőbb fokáig.

Vegyük például az éremtant. Megállapítja az ér- mek eredetét; osztályozza, rendszerbe gyűjti őket;

eddig a pontig i n k á b b mesterség, mint tudomány. Á m ha innen fölemelkedve úgy tárgyalja az egyes érme- ket, mint valamely kor Ízlésének, művészetének és tudományának a termékeit, akkor az érmek alapján a néplélek rajzát adja és ekként az éremtár világnézlet alakulására vezet.

Az érmek eredetének a megállapítása és osztályo- zásuk is a tudásnak csak ezen a fokán biztos, mert ekkor már a kor ízlésével ellenkező legkissebb vonás is fölfedi a hamisítást és az elmosódott darabon a leg- csekélyebb jel is biztos útmutató.

A hogy a szaktudománynak három fejlődési foka van, ennek megfelelően a tudománynyal foglalkozó ember előhaladásában is három fokozatot kell megkü- lömböztetni: kezdetben laikus, később szakember, vé- gül tudós. A csillagászatban például laikus addig, a

13

m i g csak egyes igazságokat tud a csillagokról; szak- ember, ha ismeri az égitestek egész rendszerét; tudós, h a mint Seechi és Flammarion a csillagászat a l a p j á n világnézletet alkot.

E k k é n t tudós csak az, a kinek tudományos, azaz a h é t k ö z n a p i n á l mélyebb és kiterjedtebb világnézlete van. É p p e n ez a m a g a s a b b r a törő szakembernek a p r ó b a k ö v e , hogy t á r g y á n a k a b ú v á r l a t a a l a p j á n ké- pes-e az egész szélesebb k ö r ű megítéléséig emelkedni.

Mert a világ csodás természete szerint, a ki b á r m i l y p a r á n y i dolognak i g a z á n a lényegébe hatol, tekintetet vethet a mindenségre. É s pedig a n n á l is i n k á b b , mert csak széleskörű t a n u l m á n y o k a l a p j á n lehet valamely dolgot teljesen fölfogni, mélyebben megítélni. A munka- megosztás nem olyan a t u d o m á n y b a n , mint a g y á r i termelésben. A tudományos b ú v á r k o d á s b a n nem azt jelenti, h o g y valaki a saját t á r g y á n k i v ü l semmit se lát, hanem hogy tárgya szempontjából vizsgál min- d e n t ; az emberi tudás egész körén azt keresi, a mi t á r g y á r a nézve jelentőséggel bír.

A polihisztorok kora lejárt, mert nekik egyformán t á r g y u k volt minden; m i n d e n szempontból vizsgáltak minden dolgot, erre pedig a t u d o m á n y mai állásában egy emberélet elégtelen. A modern tudósnak csak egy tárgya van, ennek a szempontjából tekinti a világot és minél szélesebb a látóköre, a n n á l i n k á b b , érdemli meg ,ezt a nevet.

H a tehát a szakembernek a h é t k ö z n a p i n á l nincs k ü l ö m b világnézlete, ez csalhatatlan bizonyítéka annak, h o g y nem bírt mélyebben behatolni a tárgyába, tehát nem tudós.

Hasztalan ismeri p é l d á u l a filologus a g ö r ö g nyelv- nek minden gyökét, m é g nem tudós, ha azokon át nem hatol be a g ö r ö g nép szellemébe; nem veti azt egybe a modern néplélekkel és mindezeknek az a l a p j á n nem alkot m a g á n a k ö n á l l ó világnézletet. E z a világnézlet, szerezve a filológiai kutatások, megokolva a filológiai igazságok által, teszi a nyelvészt tudóssá. É s igy v a n

ez a maga, sajátos m ó d j a szerint mindben szaktudo- m á n y b a n . K o r ú n k n a g y természettudósai-szemünk előtt a p a r á n y o k r ó l és a bacilj.usokról a n a g y egész szer- kezetének, a mindenség életének a megítéléséig emel- kedtek.

Azon; az alapon, b,ogy a teljes szerkezetű szak- tudomány egy lpizonyos szempontból való rendszeres, világnéz let,; többé nem lehet vitás, az, h o g y az igazán, nagy költő,, művész és államférfi: tudósnak, tekintendő.

A kölfők és a regényírók nem mint a nyelv mesterei foglalnak helyet a. tud.óstársaságo.kban, hanem m i n t n a g y szellemek. É s a nagy államférfi is, ne irt legyen b.ár egy betűt se,. oda illik.

N á l u n k ez a kérdés, akkor volt napirenden, a mi- d ő n Tisza K á l m á n t és gróf Andrássy G y u l á t beválasz- tották az akadémiába. A választást, ha j.ól emlékezem, akkor ú g y okolták meg, hogy noha e g y i k ü k sem irt történetet, de, történetet csinált. Tehát mintegy történet- tudósok jutottak a megtiszteltetéshez, holott, voltakép- pen mint államtudósokat kellett volna őket megvá- lasztani.

A l a k i s á g és felszínesség yolt ez az akadékosko,- dás. A tudóst egyszerűen á tudás mértéke teszi, min- den egyé.b mellékes. Az, hogy v á j j o n közvetetten szem- lélet ú t j á n az, életből v a g y a mások ú t m u t a t á s a sze,- rint k ö n y v e k b ő l szerezte-e. a maga tudását, k ö z ö m b ö s . Sőt m i n d i g k i v á l ó n a g y tehetség jele, ha v a l a k i n e k nincs szüksége a mások szemüvegére, h o g y a l e g f ő b b igazságokat fölfedezze. A legnagyobb szellemek szám- talanszor beismerték, hogy sokkal többet t a n u l t a k az élet megfigyeléséből, mint a foliánsok forgatásából.

Hasonlóképpen mindegy az, hogy m i k é p p e n bizo- nyítja be valaki a tudását. A szó, a tett, a kép, a szobor, alakítás a színpadon épp oly alkalmas erre, mint az irás. Az o r s z á g h á z b a n . elmondott beszédben, az államférfi cselekedeteiben, politikai terveiben, a k ö l t ő regényében, egy képen, szobron, a Shakespere-színész Hamletjében : mélységes t u d o m á n y lehet. Csak a tudat-

1B

lanság. számíthatja a betűvetést a tudós minősítő, sa- játságai közé.

A Richeligti al.apifo,(¡t;a, negyven halhatatlanbpl. álló, francia akadémia, mintaképe a, többi tudőstárs%ságu_ak..

A z o n a bölcs, gondolaton nyugszik, k,ogy a npgy.költő, regényíró, theplőgus, jogász, bölcselő, történész^ termé- szettudós s.tb. fölfelé haladván,, egy. bizonyos pontot)., mincí találkozik. Csak a lépcsőzet más, a melyen föl- érkeznek, k i l á t á s o k n a k a köre u g y a n a z . A tudás, csúcs- p o n t j á n mindegyiknek u g y a n a z o k r a a, végső kérdé- sekbe. kell válaszolni.

Ekként az egész tudomány, és. az: egyes szaktudo- mányok történetének és természetének a vizsgálata egyjcént. azt bjzony.itja, hogy a szorosan vett tudor, mány: világnézlet. Az emberi szellem természetes tö- rekvése: világnézlet alkotása. Oly mélyen gyökerező szenvedélye ez az emberi léleknek, hogy a tudás vég- h a t á r a i n kész segítségül venni a hitet, csakhogy a vi- lágról alkotott, képe valamelyest egész- legyen.

Az emberiség életének legreálisabb, korszakaiban is csak látszólag szakad el a bölcselettől; tényleg a.

s z a k t u d o m á n y o k m i n d e n legkissebb haladása, egy-egy lépcsőzet a yilágot rajzoló bölcselet felé,

A t u d o m á n y egységének a főképyiselőjp a g ö r ö g és. r ó m a i bölcselők között Ar.istoteles. Szerinte az ösz- szes t u d o m á n y o k k ö z é p p o n t j a a, metafizika. Ez. olyan elvekből indul ki, a melyek ö n m a g u k b a n világosak, bizonyításra nem szorulnak. Az összes többi tudomá- nyok pedig közvetve v a g y közvetetlenül, készén k a pr

j a k az alapelveiket a metafizikától. E z az értelme, a n n a k az axiómának, hogy nulla scientia probat su.a principia. Tehát az összes, szaktudományok alapelveik által összefüggnek a métafizikával, onnan i n d u l n a k k i és a csúcspontra, elérve, oda ú j r a visszahajtanak- Az egész t u d o m á n y alapja és tetőzete, a bölcselet.

A s z a k t u d o m á n y o k n a k , végcéljuk felé h a l a d v á n , az egyoldalúság, korlátoltság, a munkamegosztás ter- mészetes gyarlóságainak a levetkőzésében. folyvást ser

\

giteniök kell egymást. A kölcsönös támogatás szerfö- lött megkönnyíti az előhaladást; a kölcsönös ellenőr- zés kiigazítja a hibákat. Az elzárkózottság megbénítja, megtéveszti a szaktudományt. Csak egy biztos ú t j a v a n előttük az i g a z s á g n a k : ha karöltve h a l a d n a k .

Aristotelesnek ez a tanitása á t u d o m á n y egységé- ről és szétbonthatatlanságáról: az első kőszál, a me- lyen az egyetem nyugszik.

E z a meggyőződés hozta össze az első egyeteme- k e n a k ü l ö m b ö z ő t á r g y a k a t tanitó doktorokat és a kü- l ö m b ö z ő p á l y á k r a sereglő ifjúságot. í g y lett az egye- tem föladata a t u d o m á n y n a k a maga egészében v a l ó művelése; a t u d o m á n y épségének a föntartása az által, h o g y egyes ágai szünetlen érintkezésben v a n n a k egy- mással.

II.

A második, Aristotelestől beállított sarkköve az -egyetemnek: a tudomány művelésének a célja.

Semmi legkissebb kétség se lehet az iránt, h o g y az egyetem, eredeti tipusza szerint, középhelyen áll a tudóstársaság és a szakiskola között.

H o g y keletkezésekor teljességgel nem volt egy- szerű tudóstársaság, csalhatatlanul b i z o n y í t j a először az egyetemnek ősi Studium Generale elnevezése. Stu- d i u m Generale a főiskola azért, mert a szorosan vett scientiákon k i v ü l tanítják az ars-okat is és a gyakor- lati kiképzés is folyik, azaz a Studium Generale min- den tudományos életpályára képesít. A később előtérbe lépő Universitas Scientiarum elnevezés, az egyetem s z í n v o n a l á n a k az emelkedését jelzi.

Másodszor: az egyetem egész szervezete azt bizo- nyítja, hogy nem egyszerű tudóstársaságnak alakult.

Az első időben az egyetem nemzetek szerint tagozó- dott, de hogy ez az alakzat nem felelt meg az intéz- m é n y alapgondolatának, mutatja az, h o g y csakhamar fakultásokra vált. A százados tipusz a fakultásokból -álló egyetem lett.

17

Nagyjelentőségű itt .mindjárt -a -fakuiltás <eláewezés.

E n n e k :a szónak a »magyar kar szóval való. fordítása egyrészről, a k ö z é p k o r i i a t i n s á g széllemében baiibár:

ság, másfelől ¡meghamisítása az .egyetem f o g a l m á n a k . Aristoteles -szerint n z .-értelem és ¡az ¡akarat, a n n y i r a .egy, h-óg.y a mint-ő m o n d j a :: » Az -akarat az ¡értéleiin ben van.« Érteni és a k a r n i csak két k r i l ö m b ö z ő tevé- kenysége u g y a n a n n a k a léleknek. H a s o n l ó a n f o g j a föl, a' lélek t ö b b i tehetségeit ;is. U g y a n a z «a 'lélek emlékezik, képzelődik, ért., és okoskodik. Az egye- ' temi fakultás szó tehát arra mutat,- h o g y az egyetem akként egy, minit •az• emberi lélek. A. külomböző fakultások csak kűlömb'öző tevékenységei Ugyan- annak az ...egyetemnek. A hittudományit, jogtudo- mányt, ••bölcseletet és orvostudományt voltaképpen nem egyik része az <eg.yetemnek, hanem maga: az <egész egyetem műveili.

Világos, h o g y •& k a r szó távolról -se fejezi ka ezt • az egységet. E z e n f ö l ü l 'barbárság ez a fordítás azért, mert a brachium, a kar, a k ö z é p k o r i latinság. szerint;

a fizikai 'erőszák képességét jelenti. 'Ezzel p e d i g -egyik egyetemi fakultás se 'bírt. A k a r szónak a használata itt éppen- -olyan felületesség, mint a status szónak' a kar szóval való forditása. A Status et -Ordines 'egé- szen mást fejez ki, mint a Karok és Rendek.

Semmi se világíthatja meg i n k á b b az egyetem lé- nyegét, mint az, h o g y a fakultások nem a tudomány . elméleti felosztása szerint, 1c,ölelkeztek. Hisz a hittudo- m á n y , j o g t u d o m á n y , bölcselet és orvostudomány,' m i n t a t u d o m á n y n é g y f ő á g a : képtelenség. 'Semmiféle, ala- pon se léhet ilykép osztályozni a t u d o m á n y t és azok, a kiknek' a fölfogása a tipusz alakulása és később ki- egészülése idején döntő völt,. nem • is osztályózták azt igy.

Az egyetem a t u d o m á n y o s életpályák szerint tago- . zódott, szervezkedett, a miből tisztán k i t ű n i k az, 'hogy

kezdettől fogva célja nem a t u d o m á n y akármilyen mű- velése, hanem az életpályákra való képesítés volt. • .

2

H a r m a d s z o r : ezt b i z o n y í t j a az is, h o g y n o h a dok- torai fennen, hirdették Aristotelesnek azt az elvét, h o g y : »Többet ér a n a g y dolgokról csekélységeket tudni, mint a csekélységekről nagy dolgokat«, azért mégis az eredethez közel, a X I I I - i k században, t ö b b egyetemen a gyakorlati kiképzés háttérbe szorította a tiszta tudományt.

Végre negyedszer: az egyetemek, mellett k é s ő b b m i n d e n ü t t megalakultak a tudóstársaságok, a melyek m á r csakugyan a t u d o m á n y n a k valamely elméleti fel- osztása szerint tagozódtak.

E z e k szerint az egyetem alapgondolata kezdettől f o g v a : a tudományos életpályák elméletét adni, egye- temes szellemben, egyetemes műveltség hátterével.

Végcélja az, hogy a tudományos pályákra lépő ifjú nemzedék által a tudomány legújabb igazságait, vívmányait bevigye az életbe és ezzel azt jobbá, szebbé, tökéletesebbé tegye. Kiesinyességtől, egyoldalú- ságtól ment széleskörű tudással fegyverezze föl azo- kat, a kik a nép vezetésére, gondozására h i v a t v á k .

É p p e n ezért az egyetemen a t a n á r nem művelheti korlátlanul a saját kénye szerint a t u d o m á n y t , nem adhatja m a g á t n é h á n y kedvelt kérdésre, mellőzvén a többit. Nem tarthat tudósokhoz, h a n e m csak kezdők- höz mért előadást.

Az egyetemi tanár tudós is kell legyen, de ez m é g nem elegendő; t a n á r n a k is kell lennie. Tudós, a ki képes művelni, előbbre v i n n i a t u d o m á n y t ; tanár, a k i képes közölni, terjeszteni a fölfedezett igazságokat.

A t u d o m á n y művelésének az a határozott célja, h o g y az életet tökéletesítse, élesen elválasztja az egye- temet a tudóstársaságtól. Az egyetem ennél a rendel- tetésénél fogva nem kalandozhatik folyvást a fellegek- ben, nem bolyonghat céltalanul, nem vizsgálódhatik tisztán kedvtelésből, hanem haladnia kell a kötelesség- nek pontosan megszabott ú t j á n .

É s ez az út mathematikailag kimért középút. Az a sarkalatos elve az egyetemnek, h o g y a t u d o m á n y

19

világnézlet, nem engedi az egyetemet túlságosan köze- ledni az élethez. Az a másik sarktétel pedig, hogy a t u d o m á n y célja az-ember és ezzel az élet tökéletesítése, nem h a g y j a túlságosan eltávolodni attól. í g y lesz az egyetem igazi iskolája Aristotelesnek, a n n a k az Aristo- telesnek, a ki m i n d i g a földön j á r és az égre tekint.

Ő a középhelyen áll Plátó és Ejrikur, az ideáliz- mus és az anyagéiviség k ö z ö t t ; főképviselője a n n a k az i r á n y n a k , a melyet ú j a b b a n reál-ideálizmusnak ne- veznek. A végletek között a k ö z é p ú t o n való biztos h a l a d á s á b a n páratlan.1) Csodálatosan józan. Nem száll a felhők fölé, sejtelmes gondolatai nincsenek. Szelleme olyan, mint a tavaszi n a p d e r ű j e ; nem kábít, nem szé- dít, nem perzsel, hanem életet fakasztó világosságot áraszt. M i n d i g a legközönségesebb, m i n d e n k i előtt n y i l v á n v a l ó igazságokból i n d u l ki és következtetéseit csak addig építgeti, a mig elhajlás nélkül m e g b í r j a az alap.

Viszont épp oly távol áll attól is, hogy a n y a g n a k tartson mindent. Bölcseletének alaptétele az, h o g y :

»Forma dat esse rei«. A világ se nem tiszta idea, a mint Plátó állítja, se nem merő anyag, a m i n t Epikur mondja, hanem matéria és forma. Csak egy tiszta forma van, az Isten, a ki annyira tökéletes, h o g y nem fogad- hat m a g á b a többé semmit és éppen ezért anyagtalan.

A mit Plátó mond, hogy a bölcselet célja nyomo- ruságaitól megszabadítani az emberiséget, ugyanezt vallja m é g sokkal i n k á b b , egész rendszerével Aristoteles.

H o g y Nagy Sándor mellé őt rendelték nevelőnek és h o g y növendékét a n a g y melléknévvel tisztelte meg a történelem, innen is kitűnik, hogy mennyire nem hasonlított ő azokhoz a modern filozófusokhoz, a kik s z o b á j u k b a zárkóznak, gondosan elredőzik az ablako- kat, azután egy karosszékben ülve, a saját gondolatuk és akaratuk természetét vizsgálják és o n n a n a k a r j á k megfejteni a világot. Ilyen ködös elméletekkel a tet-

ü V. ö. Ethika, VI. 1.

2*

tek. emberét, egy n a g y birodalom j ö v e n d ő u r a l k o d ó j á t nem lehetett volna nevelni.

K é s ő b b is az Aristoteles iskolája nem szobatudó- sok, hanem m á r a g ö r ö g viszonyok szerint is, állam- férfiak iskolája volt. Mester és tanítványok együttesen azzal a célzattal művelték a tudományt, hogy az által az ember tökéletesedjék, ekként a h o n fölviruljon és az emberiség n a g y szenvedései enyhüljenek.

Aristoteles szerint a tudás a legfőbb g y ö n y ö r ű s é g , de mindabból, a mit a boldogságról, mint az élet vég^

céljáról tanít, kiviláglik, h o g y ez a g y ö n y ö r ű s é g «csak kísérője, de nem célja a t u d o m á n y n a k .

Ő minden dolognak legelőbb .is a célját kiutaltja, a cél szerinte a legelső ok. É s .nála éppen nem teremnek szaporán az öncélú dolgok. A t u d o m á n y t p e d i g >leg- kevésbbé tekinti annak. Tanulni, tudni, tanítani az államért, azaz az emberi társaságért, általános g ö r ö g gondolat, a melyből Aristoteles sem enged.

H o g y az egyetemeket vezérlő k ö z é p k o r i doktorok a t u d o m á n y célját illetően mennyire egyek voltak Aristoteles-szel, azt számtalan idézettel lehet bizonyítani.

'Egy sereg följegyzés márad.t reánk a hiú, hivalkodó, öntelt és m ű k e d v e l ő tudományról.

Az amerikaiakról m o n d j á k , h o g y százmilliókat á l d o z v á n a tudományokért, mindig a n n a k a .tudata á s reménye vezérli őket, h o g y e befektetések által a föld- művelés, ipar és kereskedelem ú j a b b termelő .eszközök b i r t o k á b a jut.

N y i l v á n ez az. egyoldalú anyagi haszonra való számítás oly távol áll az Aristoteles gondolatától, mint az ég a földtől. Mert ő szerinte a t u d o m á n y célja az egész emberi élet összhangzatos tökéletesítése.')

A z ő reálizmusa mellett csak látszat az, m i n t h a pillanatra b á r háttérbe szorúlhatna a legtisztább elmé- let is.

A z ú j a b b időben sokat vitatkoztak :azon, h o g y

') V. ö. Ethika, VI. 13.

21'

vájj©© mire jói a. sarki tengeritek a n n y i vesz'éíylyel járót kutatása. Tegyük, liogy semmi' kézzelfogható a n y a g i haszna sincs, azért ez a vizsgálódás nem; cél- talan.. A földinek a. pontosabb' ismerete kiszélesíti tudá- sunkat,. m á r pedig minden, fok,, a melylyel a t u d o m á n y előrehalad1,, többé-ke.vésbbé; vissz a t ü k r ö z ő d i k egész éle- tünkön).

A csillagok csak elég távol esnek a földtől,, mégis a jó' szem á r messzelátó fölfedezésének, a hatását meg- ügyelheti minden intézményen, éppen itgy, m i n t egy újságcikken v á g y a. legdivatosabb regény lapjain.. Mert a. csillagászat az újkori emberiség egész világnézletét átalakította. A fizikai végtelenséget szemlélve, sokkal n a g y o b b s z e r ű a f o g a l m u n k az Istenről.. A föld többé nem k ö z é p p o n t j a a mindenségnek, hanem- csak por- szem és; mégis az ember az ismert v i l á g b a n m é g min- dig a. legfelségesebb alkotás.. Szelleme oly csodálatos, hogy a végtelen a n y a g határtalan, erői m i n d eltörpül- nek mellette.

É p p e n így,, ki; nem tudja, hogy a legtisztább ma- • thematika mérhetetlen szárnyalása, a föld p o r á b ó l ki- egyenesíti az e m b e r t ? ! A számvetés' és1 vonalozás. az ember megbecsülését, a demokratikus eszmék terjedés sét m o z d í t j a elő.

Mind amellett, hogy Aristoteles: szellemének ;a. vissza- tükröződéseként, az; egyetemnek a k ö z é p k o r b a n kialan kult egy fő-vonásaiban határozott tipusza, azért mégis bizonyos hullámzás m a j d a reálisabb; majd meg aiz id'eálisabb törekvések felé, m i n d i g volt. Néhol az, egyer.

tem kelleténél i n k á b b közeledett az. élethez, másutt meg n a g y o n is eltávolodott, attól.

M i n d a z á l t a l a. túlzás- egyik i r á n y b a n se> juthatott a végletekig• azért, mert- ú g y azok, a. kik az. egyetemi színvonalát emelni' törekedtek, valamint azok is, a k i k lejebb- szállították, folyvást Arist&telesre. h i v a t k o z t a k . Mindi a. két i r á n y z a t n a k a h í v e i azzal a rendíthetetlen meggyőződéssel h a l a d t a k , h o g y csak nekik sikerült mélyebbe© behatolniok a, mester szellemébe.

Ú g y d e éppen ezért, a kétes p o n t o k folytonos el- m a g y a r á z á s a és félremagyarázása között is, Aristote- les rendszerének a vitatlan elvei a leszállásnak és a fölemelkedésnek egyformán bizonyos v é g h a t á r t szabtak.

A hogy szétromboltatott azonban az Aristoteles mérséklő tekintélye, a két ellentétes legszélsőbb pon- ton megszületett az angol és a francia rendszerű egyetem.

A. végletekig ideális az angol rendszerű egyetem ; viszont a szakiskoláig száll le a francia. A német a k ö z é p ú t o n az ősi tipusz alapgondolatát képviseli és éppen ezért, a X l X - i k század h a n y a t l á s á n a k közepette is, a legelői állt. A német rendszer m a g á b a n Angliá- b a n is kezdi kiszorítani az angolt és a francia szellem feltűnő veszteglése, főiskolai rendszerüknek sajnálatos tévelygését bizonyítja. A l e g ú j a b b idő u g y a n a r r ó l tanúskodik, a miről a múltak, hogy tudniillik m i n d i g az az egyetem virágzik a leginkább, a mely a közép- úton haladva, h ű ö n m a g á h o z .

Az angol rendszerű egyetem, tisztán ö n m a g á é r t műveli a t u d o m á n y t és nem készít elő semmiféle tu- dományos ¡gályára. Célja három lehet. Az e g y i k : az általános műveltség kiegészítése, mélyítése; mintegy folytatása és betetőzése a g i m n á z i u m .föladatainak. A m á s o d i k : bevezetés az önálló tudományos munkálko- dásba. A h a r m a d i k : tudósok képzése.

A mi az első két célt illeti, azokat l e g a l á b b is épp oly sikerrel szolgálja a német rendszerű egyetem is;

a nélkül, h o g y .mellette m é g nagy költséggel k ü l ö n

szakiskolákat is kellene föntartani. : A h a r m a d i k cél p e d i g : a tudósok iskolája, m i n d e n

egyébtől eltekintve, pedagógiai képtelenség. L e g e l ő b b is tudós nem lehetvén tetszése szerint akárki, a hall- gatóság n a g y zömének nincsen arra való tehetsége.

Másodszor, még a közepest meghaladó tehetség se lehet 18—20—24 éves k o r á b a n tudóssá. H a r m a d s z o r , az egyetemi tanulás e g y p á r éve egyáltalán elégtelen arra, hogy valaki tudóssá legyen. E r r e a legtöbb esetben

23

egy élet f á r a d a l m a kívántatik. Negyedszer, a 1 8 - 2 4 éves fiatal ember a tárgyak elemeit, főigazságait meg- bírja, szakemberré képezheti magát, de ha folyvást a a t u d o m á n y csúcspontjain vezetik, csak elszédül és alig l á t valamit.

A hallgatóság életkora és előkészültsége' egyma- gában már kizárja azt, hogy az egyetem, mint ilyen,

teljesen a tudóstársaság színvonalára emelkedhess ék.

H a a minket l e g i n k á b b érdeklő j o g t u d o m á n y álla- potát nézzük A n g l i á b a n , a jogi szakiskola és az egyetem meddősége szembetűnő. Az egyetem az ifjúság értelmi erejét túlszárnyalja; a szakiskola pedig a tiszta tudo- m á n y t egészen az egyetemre bízva, a gyakorlati-' kikép- zésre szorítkozik. • g Az angol rendszerű egyetemről hallva, az émber azt hihetné, h o g y ilyen ideális irányzatok mellett, feles számmal van a jogtudós Angliában. Holott éppen ellenkezően, teljességgel nincs j o g t u d o m á n y . Úgyneve- zett tudományos m u n k á i k : döntvénytárak,fejtegetések- kel és jegyzetekkel, bővebben v a g y takarékosabban ellátva.. A jogi monográfiák, az európai szárazföldön d í v ó értelemben, teljesen ismeretlenek. Az értekezéseken, -enyhén szólva, lépten-nyomon felötlik a német ' irók

hatása, . - . • Nyilvánvaló, h o g y ennek a tartalmatlanságnak nem csupán a főiskolai rendszer az oká, de bizonny ára-egyik

legfőbb oka. - • A mi a francia, névleges egyetemet illeti, az talán

m é g félszegebb, mint az angol. A nagy forradalom óta nincs Franciaországban igazi egyetemi élet, az egyetem nem képes meggyökeresedni. Az egyetemnek, mint ilyennek a tengődése; az önálló fakultások leple- zett v á g y nyílt rendszere, egyik főoka éppen annak, h o g y a német t u d o m á n y a XlX-ik században a francia fölé kerekedett. Mindenki egyetért abban, hogy a

XVII-ik és X V I I I - i k század irói franciábbak, mint a X l X - i k századbeliek és hogy annak, a ki a francia szelle- met minden sajátosságával teljes r a g y o g á s á b a n akarja

megismerni, a XVJI-ik és XVIII-ik század irőit keli tanulmányoznia. Ez: a. nyilvánvaló hanyatlás a XlX-ilc században, teljességgel nem dicséri a francia főiskolai rendszert.

Az a nagy mondás, h o g y : » E g y birodalom, egy egyetem«, .egyiké a. számtalan napóleoni álarcnak, a melynek igazi értelme az, h o g y : egy egyetem se. Azt

a látszatot kelti, mintha egy képre akarná alkotni a nemzet- egész értelmiségét, hogy annál j o b b a n . össze- tartsanak, megértsék egymást; holott valójában célzata békóba verná a szellemeket.

Az egyetemek,, mint az önálló gondolkodás erős- ségei, veszedelmesek a föltétlen megadást követelő im- periálizmusra nézve. Neki csak engedelmes hivatalno- kokat képező' szákiskolák kellenek.. Megrontja tehát az egyetemet,, de> a felmagasztalás színe alatt. Itt is érvé- nyesül az, a . napóleoni el.v: meghamisítani'minden sza- b a d intézményt, d'e meghagyni a szabadságnak minden

•külsőségét, látszatát. Az egyetem ellen se lép' föl nyíltan, ha-nem annak az örve alatt, hogy eddig soha nem bírt méltóságra, akarja, emelni, minden egyetemet egyesít és .ezzel, minden egyetemet megsemmisít. H a már a túlságo-

san nagy egyetem is m a g á t ó l önálló fakultásokra, szakisr kólákra esik szét: ez a fölb.omlás éppen elkerülhetetlen ak- kor, ha egy országnak, minden egyetemét egybefoglalják.

Napóleon tehát-csalhatatlan bizonyosságu eszközt választott célja elérésére. Neki alkalmatlan volt a több egyetem azért is-,, mert nehezebb ellenőrizni. Több egye- temen, külöm-böző szellemi irányzat kaphat lábra, a harc fölpezsdíti a lelkeket. Neki, pedig, az kellett, hogy bizonyos eszmék egészen elszenderüljenek ; csak olyan ..gondolat,, olyan tehetség öltsön szárnyát, a mely őt

yilághóddtó. útján; elősegítheti. A birodalom valamennyi főiskoláján csak egy irányzat uralkodjék: a császár- ság magasztalása.

. Mint sók más dologban-, azonképpen a főiskolai

•oktatást illetőleg se'm volt képes Franciaország az egész-XlX-ik században a napoleóni jelszavakból k i b o m

25

takozni. A szigorúan: egységes szellemi i r á n y z a t m a is m e g v a n és a franciák m a g u k is azt vallják, h o g y a

•gondolkodásnak ez a központosítása irodalmi' életük tartalmatlanságának és senyvedésének egyik legfőbb oka.. Ú j a b b a n éppen ezért az. egész oktatásügyet re- f o r m á l n i akarják, hogy a fölkényszerített egyenruhától elvégre megszabadíthassák a francia szellemet. R é g i dicsőségük föltámadását' azonban csak ú g y v á r h a t j á k , ha. mindenekelőtt Aralóságos. egyetemekké- szervezik névleges egyetemeiket.

I I I .

A h a r m a d i k sarkköve az egyetemnek: a tudomány művelésének és közlésének a módszere.

Aristoteles m i n d a mai n a p i g a legegyetemesebb lángelme; egyformán n a g y volt a tudás. m i n d e n ágá- ban. Az ő iskolája a L y k e i o n tornacsarnokban, dió- héjban egyetem volt. E g y m a g a tanított logikát, fizikát, mathematikát, metafizikát, ethikát, politikát, költészet- tant, rhetorikát stb. és pedig oly sikerrel, h o g y m a is a legtöbb t u d o m á n y m e g a l a p í t ó j á n a k őt tekintik.

A t u d o m á n y művelésében és közlésében k ü l ö n

•módszere volt, a' mely a középkorban, m i n t áz ő ha- gyatéka, sajátos egyetemi módszerré vált.

A mint t u d j u k , iskoláját a g ö r ö g ö k peripatetikus- nak. nevezték, mert séta közben, tanított. E z az. elneve- zés- a z o n b a n v o l t a k é p p e n egész rendszert jelent.

E szerint a tanár nemcsak előadó, hanem mester is. Séta közben nem- m o n d h a t hosszú, formás, kicsi- szolt beszédet, hanem: röviden, világosan csak annyit, a mivel meg lehet indítani a vitatkozást. Megmagya- r á z z a a. tételt; beszélgetés közben egyenkint fejti ki az érveket, o l d j a meg az ellenvetéseket.

A t a n í t v á n y nem hallgató,, sőt nem is t a n í t v á n y szoros értelemben, ha-nem társalgó, vitatkozó; részese a tudományos m u n k á n a k .

A mester minden t a n í t v á n y á v a l k ü l ö n vitatkozik, tehát mindenikkel k ü l ö n foglalkozik. A milyen- oktalan

a tömeg-nevelés, éppen olyan hibás az átlagos tanítás.

Minden elmének más a természete és minden tanít- v á n y n a k m á s az előzetes készültsége. Az egyik ember játszva érti meg a legnehezebb dolgokat, de a csekély-

ségeknél f ö n n a k a d . A másik k ö n n y e n fogja föl a rész- leket, de nem képes azokat összefoglalni. Aristoteles i s k o l á j á b a n a mester mindegyikkel a m a g a m ó d j a sze- rint társalog és a l e g g y a k r a b b a n egy-két szóval eléri azt, a mire a hallgatóság ismerete n é l k ü l nem volna képes egy órás szép beszéddel.

É s noha oktatás folyik, ez egyidejűleg a tudo- m á n y előbbreAŰtele is. A t a n í t v á n y o k ű j eszméket, új szempontokat, új eseteket említvén, a mesterrel együtt művelik a tudományt. P u s z t á n az, h o g y a h a l l g a t ó s á g köréből valaki nem ért meg egykönnyen valamit, jelzi a mester előtt, hogy hol kell az elméletet kiegészítenie.

A hallgatóság készültségét túlszárnyaló előadás lehe- tetlen. A mesternek lépésről-lépésre a l k a l m a z k o d n i a kell t a n í t v á n y a i lelki világához és ezzel egyszersmind a ködös sejtelmektől megtisztul a t u d o m á n y is. A ta- n í t v á n y o k a t u d o m á n y művelésében k ö z r e m ű k ö d n e k azzal is, hogy miattuk a tudósnak egyre v i l á g o s a b b a n kell szövegeznie a tételeit és nem kalandozliatik a fel- hőkben.

Az egyetem, a közép- és ú j k o r b a n , azt lehet mon- d a n i csaknem a X l X - i k századig, föntartotta a tudo- m á n y művelésének és közlésének mindezeket az alapr elveit. É p p e n azért fejlődött ki a k ö z é p k o r b a n a kötött vitatkozások rendszere, h o g y a tárgyak n a g y o b b száma ,és a megszaporodott d i á k s á g mellett is érvényesülhes- sen az Aristoteles módszere. A tanár előadása világos, r ö v i d előterjesztése volt a vitatkozás a n y a g á n a k . A rendszeres napi, heti, havonkénti kissebb-nagyobb nyil- v á n o s vitatkozások alkalmat szolgáltattak m i n d e n egye- temi p o l g á r n a k arra, hogy mint védő, t á m a d ó v a g y egyszerű fölszólaló, a t u d o m á n y o s m u n k á b a n részt- .v.ehesseh.

:: A naponként-való lecke-feladás és kikérdezés egy-

27

részről fölösleges lett volna, mert m i n d e n vitatkozás- nál szóba kerülhetett az egész előadott a n y a g ; min- denkinek a készültsége, tehetsége kiviláglott. Másfelől a kérdezés a rendszerbe nem is illett volna, mert itt nem egyszerű tanítás folytghanem együttes t u d o m á n y o s m u n k á l k o d á s , a mely alatt az ifjúság kiképezte magát.

E b b e n k ü l ö m b ö z ö t t az egyetem a g i m n á z i u m t ó l . A tanár minden vitatkozásnak a végén megtette a m a g a észrevételeit, tehát mindenkivel külön-külön foglalkozhatott és v é g ű i a vizsgálatoknál k ö n n y ű volt igazságosnak lennie, mert egy hosszú év alatt jól ki- ismert mindenkit, a vitatkozások hevében mindenki- nek a lelkébe pillanthatott.

Kant fölléptével a közszellemben elbukott a meta- fizika, b á r m i l y n a g y elmék művelték is a X l X - i k században. Az egész újkor, a mint láttuk, természet- t u d o m á n y i időszak lévén, a bölcseletnek előbb-utóbb háttérbe kellett szorulnia. A filozófiának ez az elha- nyatlása, az egyetemen a vitatkozások fokozatos ki- küszöbölését vonta m a g a után, mert ezeknek nélkülöz- hetetlen előföltétele és éltető lelke a bölcselet volt. í g y lassanként az egyetemi tudományos m u n k á l k o d á s egész módszere megváltozott, a régi alapelveket föladták. A tanár elődása, kivéve a természettudományokat, a hol kisérletezni kell, többé nem bevezetése a kérdések tárgyalásának, hanem az egész tárgyalás.

Régebben a n n a k a tudata, hogy az előadás u t á n m i n d j á r t vitatkozás következik, e g y m a g á b a n elég volt arra, hogy lekösse a hallgatóság figyelmét. A vitatko- zások megszűntével a t a n á r n a k másként kellett gon- doskodnia arról, hogy előadása érdekeljen. Nem marad- hatott a tételek, érvek és ellenvetések egyszerű, szaba- tos előterjesztésénél, m i n d n a g y o b b gondot kellett az előadás alakjára fordítania és ez az a n y a g rovására tökéletesedett. Szép előadás, ez volt a , X I X - i k század jelszava és ebben a franciák jártak legelői. A Collége de France-on lehetett a legtöbb olyan előadást hallani,

a mely tökéletes volt a főiskolai o k t a t á s n a k X l X - i k századbeli módszere szerint.

Ésr az' előadás minden, szépsége mellett mégis m i n d gyakoribb: let-t az az eset, hogy a h a l l g a t ó s á g egyáltav Ián nem értette meg a t a n á r i ; az ő véleményének a bírálatától- meg egészen elszokott. M e g s z a k a d v á n a folytonos eszmecsere: a tanár és .a h a l l g a t ó s á g között, a tanár hallgatóinak az eszejárásához a legjobb akarat mellett sem alkalmazkodhatott. A fölött, h o g y k ö n n y ű , nehéz, világos vagy homályos-e valami, csak a saját eszének és tanultságának a mértéke szerint határozha- tott. Csak így oszthatta be tehát az előadását is. Tételei a szónoki f o r m á k k ö z ö t t elhomályosűltak; az érvek egymásba folytak. Szabatos megállapításuk, külön- választásuk e g y m a g á b a n is m á r n a g y gondot adott a hallgatóságnak, megvitatásukra pedig az alkalom és az ösztönzés hiányzott. I n n e n érthető az, h o g y a ki- vételektől eltekintve; ma egész E u r ó p á b a n az ifjabb- nemzedéket az erős meggyőződés h i á n y a jellemzi. A jogászok az u r a l k o d ó nézetre és -a legfelsőbb bírósá- gok határozataira esküsznek.

Az egyetemek egész szelleme m e g v á l t o z o t t ; demo-

kratikus intézményből arisztokratikus intézménynyé lettek. Az' egyetemi polgár, a ki azelőtt t ö b b volt a tanítványnál1; m u n k a t á r s volt, ú g y dolgozott, mint a mester segédje, most már' egyszerű h a l l g a t ó lett, keve- sebb a tanítványnál. Azelőtt társalgott, vitatkozott a tanárával,, fölülbírálta a n n a k a. tételeit és az érveit;

csak az erősségeknek és nem- a tekintélynek hódolt.

-A X l X - i k században m i u t á n az-' egész' h a l l g a t ó s á g he- lyett a: tanár gondolkodott, csalhatatlanság kezdte ö v e z n i a tanszéket, a-z ifjúság önérzete lehanyatlott, az egyetem, többé nem jelentette a tanári kart és az ifjúságot együttesen,, hanem voltaképpen csak a. tanári k a r t , mert az eszmék termelésének a m u n k á j á t , kizáró- lag. ez: végezte.

A colloq.ui-um.ok kezdetben, u g y a n m é g vitatkozá- sok voltak: a. tanár és a h a l g a t ó k ö z ö t t később m á r

29

csak egyszerit kikérdezés, végűi pedig, a legtöbb egye- temen teljesen megszűntek v a g y legalább is nem vol- tak kötelezők. Az u r a l k o d ó rendszer fokozatosan .béní-

totta meg hatásukat. ' A t a n á r és a hallgató között m i n d n a g y o b b ű r

támadt, idegenül állottak egymással szemben. Mester és m u n k a t á r s i m m á r csak a természettudományi sza-:

k o k b a n volt -az egyetemen.

Magától értetően ezek a b a j o k n e m mutatkoztak mindenütt egyenlő mértékben. Sok j ó h a g y o m á n y tar- totta m a g á t a. régi egyetemeken. A német egyetemek jogi fakultásain p é l d á u l csaknem mindenütt f ö n m á r a d t az előadás régi módja. A tanárok, lediktálják a tétele- ket és az érveket és ezeknek az egyszerű, világos m a g y a r á z a t a az előadás. Sok helyütt a tanárok egyé- niségé -sikerrel ellensúlyozta a rendszer hibáit. Á m azért a múlt század hetvenes éveiben m á r általános lön az elégedetlenség! M i n d többen h a n g o z t a t t á k azt,

á mit a m i br. Eötvös Józsefünk m á r r é g megmondott, hogy természetellenes az egyetemen puszta, szemlélő- désre szorítani a hallgatóságot életének éppen a b b a n a korszakában, a m i d ő n legélénkebb benne a tettvágy.

Semmi se tárta azonban föl annyira az ú j módszer meddőségét, mint :a természettudományi szakok nagy sikerei az egyetemeken. Itt a nélkülözhetetlen kísérle- tek, gyakorlatok miatt; 'lényegében a régi m a r a d t az előadás, a m u n k á l k o d á s módja, a tanár és a jelölt viszonya.

A reformmozgalom éppen ezért azzal a jelszóval indult meg, h o g y ú g y kell oktatni az egyetemen min- den tárgyat, mint a természettudományokat. E z a szö- vegezés a z o n b a n még csak homályosan fejezte ki az igazi törekvést. A megindult áradat csakhamar meg- találta a m a g a természetes medrét és egyre nyilván- v a l ó b b lett, hogy a mozgalom valódi célja: visszatérés az egyetem ősi tipuszához. Érvényesülése m i n d e n eddi- ginél teljesebb alakban azoknak az alapelveknek, a melyeken az egyetem kezdettől fogva nyugszik.